újabb érdekes kombinációt

sikerült összehoznom valamelyik este... talpas cigi+kávé+2 szem (gyógynövényes) altató... nem mondom, aludtam mint a bunda :) a kávé csak az íz miatt kellett. :)

október 10-én kb. haza zavartak a munkahelyemről, azóta nem dolgozom. nem is baj, kurvára untam már az egészet. persze, ahogy kihúztam a lábam, pár nap múlva össze is omlott minden, nem elérhető az ügyfélszolgálat, nem tudnak semmire válaszolni, és az első panaszlevél is megérkezett emiatt. no, hát ha ez kell, akkor csinálják...

sajnos már a munkaviszonyom is megszűnt a múlt héten, úgyhogy lassan 1 hete ténylegesen munkanélküli vagyok. ennyit a nagy munkaerő hiányról... 20 év szakmai tapasztalattal, széles körű ismeretekkel egyszerűen nem kellek sehova (június óta keresek intenzíven munkát). csak huszonpáréves lányok kellenek, akik most estek ki az egyetemről, amit apuci fizetett nekik, és nulla tapasztalatuk van, ráadásul a munkához való hozzáállásuk is elég kérdőjeles. de hát ők kellenek, nem a tapasztalt negyvenesek. csodálatos. nekem mostantól senki ne ugasson arról, hogy nem talál megfelelő embert, mert nem fogom elhinni, illetve ezt fenntartással kezelem mostantól, mert ha az a cél, hogy fiatal legyen, és formálható, akkor hajrá, fel lehet venni ezeket a fiatalokat, csak majd senki ne lepődjön meg, ha 6 hónap múlva lelép külföldre, vagy 10e Ft-tal többért átmegy máshova. ezektől az emberektől senki ne várjon lojalitást, kitartást, terhelhetőséget.

kurvára unom már ezt a munkanélküli létet, az itthon tespedést. persze, más marhára örülne neki, én pénzügyileg ezt nem engedhetem meg magamnak. így sem tudom, hogy mi lesz velem, ha még hónapokig nem lesz munkám. meg hát amúgy is, olyan lassan telnek így a napok, hogy az nem igaz.

magányos vagyok, egyedül vagyok, a Tesómon kívül kb. nincs senkim. MiM? ja, vele végeztem. a múlt héten úgy felkúrta az agyamat, hogy elég volt. a lelkem ennyi bántást már nem bír ki. értem én, hogy most az ő életét kell rendbe tenni (az enyémet nem kell?), de hogy 2 éve erről szól minden, az most már rettentő unalmas, ráadásul ebben az élet rendbe rakásban nem volt benne az, hogy olyan áron, hogy engem bántson. márpedig csak idén nem először tapos úgy a lelkembe, hogy azt már egyszerűen nem lehet, és nem is szabad tovább elviselni. lassan nem tudok a tükörbe nézni emiatt. szóval elég volt. letiltottam a számát, és nem tud hívni, nem tud írni, nem mintha annyira akarna keresni, de most már ne is tudjon elérni. ennyi.

egyébként éppen ma van 3 éve, hogy először kiszúrtam MiM-et az akkori munkahelyemen, és beszélgetésbe elegyedtünk... a többi történelem... egy lezárt fejezet az életemben, amire már nagyon sajnálom, hogy az utóbbi 2 évet elpocsékoltam. voltak szép pillanatok, de az is inkább csak az első évben. az első év végén eltört valami, és azóta is törött. egy percre sem volt egyben sajnos. :( rá kellett jönnöm, hogy nincs szüksége rám, én meg nem futok most már tényleg olyan szekér után, ami nem vesz fel.

megpróbálom kitörölni az agyamból, ami sokkal jobban fog menni, ha nem beszélünk, és nem tudunk semmit egymásról. tavaly is sikerült 4 hónap alatt szinte teljesen elengedni, de aztán váratlanul előkerült idén februárban, és azóta megint csak ezen csüngök. de eddig és nem tovább. nem mintha lenne potenciális jelölt a helyére, de egyelőre talán nem is a legfontosabb, elvagyok egyedül, csak munkám és bevételem legyen már, mert kurvára nem szeretnék megint nyomorogni.

hogy a tétlenkedés ne menjen az agyamra, belekezdtem itthon a lomtalanításba. rengeteg szemét, és felesleges ruha került ki a lakásból, kicsit át is rendeztem pár dolgot. jövő hét végén nagytakarítás lesz (nem én csinálom, hanem hivatalos takarítók, sok pénzért), a függönyök már kimosva várják, hogy a helyükre kerüljenek. jó lesz tiszta és rendezett lakásban ülni majd munka nélkül. :) ja, de amúgy tényleg jó lesz, Karácsonykor megint nálam lesz az ünneplés, jönnek a szüleim és a Testvérem, itt lesznek 3 napig, és nagy segítség, hogy a takarítással már nem kell bajlódni, sütögethetek kedvemre. :) idén is én csinálom pl. a bejgliket (diós és mákos), tavaly is nagy sikere volt. várom már a Karácsonyt, biztosan jó lesz. :)

egyébként a napjaim úgy telnek, hogy ha már jelentkeztem minden állásra, ami éppen elérhető, akkor filmeket nézek a tévében. ha nincs semmi film, akkor pedig a jól bevált SoLaTi Music konceretet nézem, amit az A38-on vettek fel, és persze én is ott voltam a közönség soraiban. :) mondtam már, hogy imádom ezt a zenekart? januárban fedeztük fel őket, teljesen véletlenül, a BJC-ben. alapvetően a Balázs Elemér Group miatt mentünk el a Tesómmal, de a SoLaTi is fellépett, amit először kétkedve vettünk tudomásul, aztán amikor belecsaptak a lecsóba, egyből tudtuk, hogy ez valami új és valami csoda... azóta én már összesen 10 SoLaTi koncerten voltam (talán csak a kapolcsi maradt ki), és nem tudom megunni. ezt a koncertfelvételt is láttam vagy... nagyon sokszor... :) és jövő héten is játszanak a BJC-ben, és természetesen ott leszek akkor is. :)

hogy miért jött be annyira? mert jazz, de mégsem az. mert bár nem sok számuk van egyelőre, mégis, soha nincs két egyforma koncert, soha nem játsszák ugyanúgy a számokat, mert hát jazz, improvizáció...
a billentyűknél Oláh Tzumo Árpád (akivel májusban összefutottam a lakásommal szemben lévő kisboltban, és igazi balfasz rajongóként viselkedtem, remegett kezem-lábam, meg a hangom, rákérdeztem, hogy "te is itt laksz a környéken?" pfff... mi közöm hozzá? ennél jobb kérdés nem jutott eszembe? amúgy igen, itt lakik, azóta már a közeli Lidlibe menet is találkoztam vele), aki egy őstehetség (dobon is), Amerikában tanult, olyan iskolákban, ahova rajta kívül nem jutott el más magyar művész. hihetetlenül szerény, annak ellenére, hogy micsoda tehetség, és mennyire jó zenéket szerez.
a szövegeket az énekesnő, Pocsai Kriszta írja, akit január óta más formációban énekelve is hallottunk már a Tesómmal (pl. Gáspár Károlyékkal vagy a Rákfogóval), de hát a SoLaTiban tetszik nyilván a legjobban. elképesztően tehetséges, és nagyon kedves nő. bárcsak barátnők lehetnénk... többször is konstatálta, hogy egyforma fülbevalónk van, ez már elég hozzá, nem? :)
a basszer... hmmm... nem utolsó szempont, hiszen imádom a basszereket, szóval Heilig Tomi pengeti a basszusgitár húrjait, aki igen, Heilig Gábor és Eszményi Viktória (Egy lány vagyok csupán a sok közül...) fia. már megszoktam, hogy a basszerek milyen fejeket vágnak zenélés közben (számomra ez is az első számú szexepiljük), de Heilig Tomi mindig meg tud lepni. :) hiányolom, hogy keveset szólózik, de az tény, hogy amit kell, azt nagyon jól tolja.
a doboknál pedig Snétberger Toni, aki Snétberger Ferenc fia... hát ő szerelem volt első látásra... úgy dobol, hogy egyből nedves lesz tőle a bugyim. akár jazz, akár drum'n bass, akár pop... mindent megold, ráadásul magas színvonalon, és olyan átéléssel, olyan precizitással (amikor az kell), hogy csak ámulok és bámulok.
persze a többiekbe is szerelmes vagyok, kivétel nélkül, egyszerűen imádom amit csinálnak. én már csak ilyen kis hülye maradok mindig, hogy akiért rajongok, abba picit bele is szeretek. (vagy nagyon)

nagyon vicces sztori volt május végén, amikor Pécsett is ott voltam a koncertjükön egy csütörtök este, előtte pedig hétfőn még a Kobuci kertben találkoztunk. Kriszta és Tzumo csak néztek Pécsen, hogy én hogy kerülök oda. :) lassan megkaphatnám a Hivatalos Rajongó címet is. :)

jaj, Pécs amúgy klassz volt május végén, ott töltöttem nettó 2 napot kb. és imádtam, mint mindig. találkoztam Misikémmel is, meg az új barátnőjével, őket is elvittem SoLaTi koncertre, illetve Misi intézte a jegyeket, végül ő vitte el a két csajt, mindegy, a lényeg, hogy nekik is megmutattam ezt a csoda zenekart, és nekik is tetszett. :)

ha van olyan

hogy "két bal lábbal" felkelés, akkor szerintem én azt ma megcsináltam. :) hullámzó a hangulatom, de leginkább szar. 

visszaolvastam tegnap a bejegyzéseimet, és láttam, hogy kettőben is a munkámról, meg az álláskeresésről nyavalyogtam, kb. szó szerint ugyanúgy... én kérek elnézést...

nyilván most ez a legégetőbb, ami minden percben foglalkoztat, de annyira azért nem gáz a helyzet. pultost mindenhova keresnek, a ZS-terv, hogy beállok valami jó kis streetfood helyre, aztán mindenki elmehet a picsába. komolyan mondom, még felüdülés is lenne ennyi CC-s fos után egy kis vendéglátás, személyes "ügyfélkapcsolat". amúgy is hányok már a CC-től, a biztosításoktól meg a falnak megyek, szóval elég volt. nagyon kellene a karrier váltás, de hát "sajnos" ehhez értek jelenleg. próbáltam IT-s területen is mozgolódni, ismerős ajánlott be egy céghez, de hát a konklúzió az volt, hogy nem vagyok elég IT-s. persze, rosszul esett elsőre ez a minősítés, de azért lássuk be, a számokkal mindig is gondom volt, inkább humán vagyok, mint reál... 

abban viszont biztos vagyok, hogy bármit meg tudok tanulni, még akár a programozást is, meg még ráadásul érdekel is, tehát nem reménytelen, hogy tesztelő, rendszerszervező, üzleti elemző vagy valami hasonló legyen belőlem, de ennek most még nincs itt az ideje. ehhez még sokat kell tanulnom.

amit nem szeretnék már soha többet: telefonálni. hívást venni, mint ügyfélszolgálatos, vagy kimenő hívást indítani, hogy értékesítsek... na, ezt nem. never ever. nem azért mert derogál, vagy mert ne tudnám megcsinálni, egyszerűen nem akarom ezt csinálni. akkor már inkább húst sütök a Mekiben. sőt, láttam tegnap a villamoson két fiatal csajt, BKV ellenőrök voltak, színes hajjal, meg trendi cuccokban. persze bedobtam nekik, hogy a "faszért nem kerestek normális melót?", de ha megszorulok, még lehet, hogy én is ott kötök ki. eddig engem szívattak az ellenőrök (most van bérletem, hogy az esetleges interjúk miatt ne kelljen szopni), most én szívatnék MINDENKIT! :D :D oké, ez azért tényleg csak a legeslegutolsó a listán. :)

amúgy nem értem, hogy miért jó az, hogy engem még október végéig itt ültetnek (azon kívül, hogy tudom, hogy a szaros, sok munkát igénylő melót csináljam meg), hiszen egész nap csak a szar fröcsög belőlem, kb. pont leszarok mindent, csak az álláskereséssel foglalkozom, vagy a fb-ot pörgetem... de hát hajrá, ha ez kell... én a pénzemért elülök itt, és elnetezgetek. nem véletlen, hogy van időm írogatni is ide. :) na meg van is miről fröcsögni... 

ami egyébként hányinger (többek között) és gusztustalan, hogy nem is közös megegyezést ajánlottak fel, hanem egyből a munkáltatói felmondás, és még a felmondási idő felét le is dolgoztatják... ja, és most még az éves bónuszomon megy a szarrágás, ami nyilván aprópénz nekik, de azért kibaszottul fáj, hogy ki kell fizetni, pedig az kurvára jár nekem, mindenféle szabályzat, meg riport, meg eredmény alapján. vagyis nem tudják megúszni, mert abban a pillanatban a munkaügyi bíróságon vagyok, amikor engem átbasznak. ja, meg az MNB-nél... bizonyára érdekelné őket néhány himi-humi, ami itt folyik, és GECIRE nem szabályos. 

fú geci... de tényleg... 

itt van ez a klimaxos kurva, ami miatt az egész fos elkezdődött. február óta dolgozik a csapatban, de még egy ilyen pletykás, hazug, szarkavaró némbert nem láttam. ráadásul egy olyan sérült személyisége van, hogy az kezelhetetlen. 50+-os, de bazmeg feszt a főnökhöz járt árulkodni, de kb. olyanokért, hogy nem köszöntünk neki mikor bejött. igen bazmeg, nem köszöntünk éppen abban a szent pillanatban, mert akkor éppen, tavasszal, a seggünkön vettük a levegőt, kb. ketten üzemeltettük egy kibaszott nagy cég telefonos ügyfélszolgálatát, és napi 12 órát melóztunk. bocs, hogy elfelejtettünk köszönni. ami egyébként nem is igaz, csak ez a kurva ilyeneket talált ki. és persze ezzel az állandó nyavalygással, a meglévő fos tetejére, betette a kaput az osztályvezetőnknél, akit imádtam (kicsit bele is voltam szeretve tavaly nyáron...), és inkább itt hagyta az egészet, mert már nem tudott aludni, annyira basztatta a dolog. ha ez a klimaxos kurva nem jön anno, fejünk se fájna, egyben lenne a csapat, a megkezdett úton tudnánk haladni előre (és nem hátra, ahogy most történik), kezdtük már a konkurencia színvonalát megközelíteni, ami kemény másfél év munkája volt, rengeteg túlórával, meg hétvégével... és akkor erre most még a bónuszomon rugóznak. úgy, hogy tavasszal a 80 túlórát összekapkodtam hirtelen 2-3 hónap alatt. és az a durva, hogy még élveztem is, szerettem is a melómat! minden fos és szar ellenére imádtam itt dolgozni. és ez a kurva meg belerondított. szánalmas. most kérdezte, hogy azért lehet velem beszélgetni? mondom: "szerintem nekünk nincs már miről beszélni..."

ennyi. ment is egyből árulkodni, hogy én milyen szardarab vagyok. hajrá. árulkodjon. papírom van mindenről, vesztenivalóm nincs, maximum a bónusz, de már az exosztályvezetőm kiokosított, hogy mit csináljak, meg tulajdonképpen kurva jól állok a teljesítmény értékelésben, mert a 4 kiírt egyéni célból 3 kibaszottul megvan, 100%-ban, a negyedik meg saját hibámon kívül nem tudott megvalósulni, tehát az is 100%, szóval nem is értem... ja de, értem. fáj nekik, hogy ki kell fizetni. ja, tetszettek volna előbb gondolkodni. :D :D

szóval csodálatos napom van :) a két bal lábbal felkelés kihozta belőlem az állatot. :D :D

mostanában a kedvenc

szavam járása: geci... tudom, hogy nem nőies, meg ahogy Apukám mondaná: "egy bölcsész nem beszélhet így", ráadásul MIM sem szereti ha közönséges vagyok (mármint ha nem kettesben vagyunk), mindenesetre előszeretettel használom kötőszóként, vagy csak úgy a mondat végén... rémes...

ja, a legnagyobb kedvenc: "namaste geci" :D :D na, ettől sírok :) ezt nem használom, csak olvastam valahol... zseniális... :)

egyébként csodálatos napom van, mégpedig azért, mert már ketten is írtatok, hogy írjak, mert olvastok, és érdeklődtök "irántam", hogy mi van velem... vagy nem is tudom, hogy miért, de nyilván szeretitek olvasni az agymenéseimet, úgyhogy ez jó hír, itt legalább szükség van rám. 

a munkahelyemen sajnos nincs. éppen ma kaptam kezembe a papírt, hogy október végéig még jöjjek dolgozni (persze, a szaros feladatokat még csináljam, meg vigyem a délutános műszakokat), aztán november közepéig fel vagyok mentve a munkavégzés alól és viszlát. csodálatos. nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezt a fost nem kell tovább passzírozni jobbról balra, aztán meg vissza, minden áldott kibaszott napon... de azért ennek az idén 30 éves, 2000 fős cégnek a szégyene, hogy 20 éves értékesítői, Call centeres, valamint 15 évnyi vezetői tapasztalattal házon belül sem tudtak sehova átpakolni, ha már ez a főosztályvezető nem bírja a pofámat. mondjuk én se az övét. :) még egy ilyen ordas vén kurvát az Isten nem látott... szánalmas. 

mivel még nincs új melóm, pedig már június vége óta intenzíven keresek, picit aggódom, hiszen bár van tartalékom (kivételesen), nem akartam azt felélni, szóval jó lenne valami másik melóba átülni novembertől, ezen dolgozom most. szinte bármi jó lehet, akár átmenetileg is, maximum keresek tovább, de még eddig sehova nem kellettem. se vezetőnek, se CC-be, se máshova... azért persze kihúzom anyagilag február végéig (úgy számoltam), de nem cél addig munka nélkül lenni, mert azért az a lelkivilágom is lerombolná rendesen. egy idő után biztosan nem lenne természetes a mosolyom. ja, és nyomatom az angolt, ha már lesz rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. angol nyelvtudás nélkül bizony nem vagyok piacképes munkaerő. hiába a tapasztalat, hiába a tudás, hiába a tanulni akarás, ha nincs középfokú angolom, és nem tudom használni a nyelvet készség szinten (tehát tudni kell írni, olvasni, BESZÉLNI gond nélkül), akkor el is áshatom magam. ez a nagy felismerésem. najó, ezt tudtam előbb is, de talán most, 42 évesen végre lehet, hogy rendesen megtanulok angolul, és a nyugdíjig már valami zsíros melóm lesz. vagy eltakarodok külföldre és vissza se nézek. mit tudom én.... de már nekem nagyon ciki, hogy nem beszélek angolul. úgyhogy ezen változtatni kell... 

November 5-től szabadon igazolható vagyok, ha bárki tud bármit, bárhol (Budapest közigazgatási határain belül), ahol H-P, 9-17 meg lehet keresni nettó 300-at, sikítson!!! :) 

a legnagyobb oximoron

ami csak létezik: kávé + indica... mármint kávé mellé olyan talpas cigit szívni, amitől bealszik az ember.
nemcsak oximoron, de orbitális pazarlás is... :-D
viszont ez a fent említett párosítás elképesztő jó tud lenni egy ilyen borús vasárnap délelőtt... B-)
minden másra ott a Mastercard... :-P

nincs elég probléma

a fővárosban, pláne a nyolcadik kerületben, mert engem ma délelőtt azért állított meg 1 fiatal nyikhaj rendőr, mert nem a kijelölt gyalogátkelőn mentem át a Baross utcán, hanem mellette 1 méterrel. az már részletkérdés, hogy piros volt a lámpa, tehát át sem lett volna szabad mennem, de nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem a zebrán.

15 éve járok ezen az útvonalon gyalog, ezt a rendőrnek is elmondtam, és teljesen jól ismerem ott a forgalmi rendet, ami szükséges a biztonságos közlekedéshez. pont leszarták. nem a zebrán mentem át és kész, legközelebb ne csináljak ilyet... pfffff...

nem akartam velük vitatkozni, hogy amúgy egyrészt azzal kéne foglalkozni, ahol a vér folyik éppen, meg a hajléktalanokkal, meg mittomén, meg hát álljunk már meg egy ásónyomra, nincs már egyéb megoldandó feladat a rendőrség számára a városban, sőt az országban sem, mert minden rendben, minden fasza, minden bűnügy fel van derítve, és most már azt nézik, hogy pontosan a zebrán megy-e át az ember (mondom, piros volt a lámpa a gyalogosoknak, tehát el se indulhattam volna)??? nincs ezen kívül más fontosabb tennivaló? komolyan itt tartunk??

azért sem akartam velük vitatkozni, mert ha netán bevisznek, és csinálnak egy dr*g tesztet, akkor lehet, megbuknék, mint Rottenbiller, szóval jobb a békesség, amúgy is kurvára késésben voltam a munkahelyemről. 

ja, amúgy volt tépőzár, nem is 1 hanem 2 kerek hónap. de csak zöldből volt tépőzár, a fehérből nem mindig sikerült megoldani, főleg ha MIM-mel összejöttünk hétvégén bulikázni. :)

de a fehér amúgy is csak bulira jó, arra nem vagyok úgy rászívódva, mint a zöldre. viszont 2 hónap zöld tépőzár után megveregettem a vállam, hogy pont a legszarabb, legstresszesebb 2 hónapot sikerült kibírni nélküle, ami arra is fényes bizonyíték, hogy bármikor le tudom tenni, és bármeddig tudom nélkülözni. de 2 hónap után bevásároltam, és valami földöntúli volt újra beleslukkolni a talpas cigibe. :) azóta meg nyilván tolom, hol jobban, hol kevésbé, de nagyjából minden nap. a fehéret viszont teljesen kiiktattam cserébe. :) szerintem nem csináltam rossz boltot. :)

ja, MIM, igen. újra/még mindig együtt... nem egyszerű a sztori... október 15-én lesz egy éve, hogy szakított velem, telefonon... tudom, no comment kategória... én nem is kerestem utána egyáltalán. a fejemhez vágott mondatai, a zavaros kifogásai nagyon sokáig élénken éltek a fejemben, a lelkemben. ezek után minek keressem? végül ő bukkant fel februárban, és még kb. ki is kérte magának, hogy én miért tűntem el... ehhh... no comment ez is. 

fura egy ember, nem egyszerű, ahogy én sem vagyok az. tavaly ősz óta próbálja az életét újra egyensúlyba hozni. azóta dolgozik ezen, és februárra már eljutott arra a szintre, hogy újra megkeressen, mert hát csak én vagyok élete szerelme... ha szexre gondol, akkor csak én jutok az eszébe, meg egyáltalán... mint társ, mint kapcsolat is csak én... október és február között nem volt senkivel, nem is ismerkedett, eszébe sem jutott, hiszen bár telefonon elküldött, de ő azért mindig tudta, hogy ha kicsit jobban lesz, akkor úgyis keres, mert velem akar lenni, senki más nem érdekli.

nehéz egyébként az én vérmérsékletemmel, türelmetlenségemmel ezeket a dolgokat abszolválni. meg hogy ne legyen semmi elvárásom vele kapcsolatban. nem egyszerű, és sokat dolgozom azon, hogy ne kúrjam fel magam percenként, hogy empatikus legyek vele, és elfogadjam, hogy most neki milyen tervei vannak, és azok megvalósításával milyen tempóban, a sajátjában halad. nehéz azt megállni szó nélkül, elfogadni, hogy én már rég túl lennék bizonyos dolgokon, amin ő még rágódik, amivel először találkozik hozzám képest. sokkal lelkisebb, mint én. 

az a nagy büdös helyzet, hogy szeretem, és mivel egyikőnk sem tökéletes, azon dolgozunk mindketten, hogy a kapcsolatunk az legyen. rengeteget beszélgetünk. ritkán találkozunk sajnos, de olyankor általában 10-16 órát beszélgetünk végig, egyhuzamban. sokszor se tévé, se zene, semmi, csak mi ketten... én még senkivel sem éreztem ilyen jól magam. senki nem volt, aki ennyire intelligens, humoros, megértő, elfogadó, mély érzésű, és ráadásul még az értékrendje is egyezik az enyémmel. 

vannak mélypontok persze, mármint nálam, nem mondhatom, hogy nincs. de MIM életének rendbehozásában, mármint a projektben, szerepel az is a listán, hogy a velem való kapcsolatát rendezze. nekem egyelőre az bőven elegendő, hogy rajta van a listán. a megvalósításhoz majd úgyis én is kellek, csak érjünk már oda. de előtte még más feladatok vannak a listán nála, szóval emiatt nem szabad türelmetlennek lennem.

van most nekem is éppen elég feladatom, például az. hogy új munkahelyet találjak, mert nagyon úgy néz ki, hogy október 15-től szabadon igazolhatóvá válok, azzal a nappal lesz vége a pályafutásomnak a GB-nél. egyik szemem sír, mert nincs még másik melóm, és mert egy nagyon jó csapat lett itt szétbaszva, a másik meg nevet, mert ettől a napi foslapátolástól, meg a sötét, buta, rosszindulatú borsodi parasztoktól, akik amúgy vezető pozícióban dolgoznak, kurvára hányok, és ez már nem most kezdődött, hanem kb. februárban. 

számolgattam, és azért január végéig kihúzom anyagilag (nem fényesen, de kihúzom), ha addig nem találnék másik munkát (május óta keresek egyébként, bár június második felében lett igazán intenzív a keresésem). ha bárki tud bármit, írjon, beszéljünk. :)

emiatt persze nem voltam nyaralni sem, otthon rohadtam 2 hétig augusztus közepén a 35 fokban, mert se pénzt, se időt nem akartam nyaralásra pazarolni. aztán még egy hét betegszabin otthon maradtam, mert nem volt kedvem bejönni a szabi után, de nyaralás nem volt és nem is lesz. oké, nem ez az első év, meg kivel mentem volna, egyedül megint? de akkor is kapja be a GB, meg mindenki, akinek ezt a fos helyzetet köszönhetem, hogy nem hogy nem innen megyek nyugdíjba, ahogy 2 éve terveztem, de még ŐK fognak kibaszni az utcára. félelmetes...

azért persze élem az életem, MIM-től függetlenül is, mert ő nem túl mobil mostanában, én meg ha el akarok menni valahova, koncertre, vagy akármi, én úgyis elmegyek. leginkább a Tesómmal, de van, hogy egyedül. barátaim nincsenek, aki van, azt vagy évente látom, vagy csilliárd km-re lakik, szóval no way... amúgy is a Nővérem a legjobb barátnőm, oszt ennyi, bár mostanában ő is kiborít néha, de olyankor sem ő a hülye, hanem én vagyok türelmetlen/értetlen, szóval ezeken nekem kell dolgoznom.

mára ennyi, lehet, visszatérek rendszeresen, a mai irományom csak a reggeli rendőri jelenlét miatt született, mert nem tudtam magamban tartani.  :)

legyetek szobatiszták, és ha olvasnátok újra minden nap, motivációként írjatok valami kedves kommentet, hátha rákapok újra a blogolásra. :) (álláskeresésben vagyok, rengeteg visszautasítást kapok, illetve eddig kb. csak azt kaptam, úgyhogy jól esne a lelkemnek, ha végre valahol szükség lenne rám. :D )

nagy elhatározásra jutottam

éjfélkor indul a Tépőzár. 1 hónapig legalább megpróbálok minden szart letenni. se zöld, se fehér, de még a sima cigit is le akarom tenni.
a héten szabin leszek, talán 6 nap elég lesz, hogy a szervezetem tisztuljon egy kicsit, és ne akkor kelljen küzdeni azzal, hogy nem tudok aludni, amikor már meló van és teljesíteni kell.

azért be vagyok fosva, hogy milyen lesz a régi-új Marion, hogy vicces és laza lesz majd tisztán is? mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni és meddig fogom bírni. utoljára talán 2016 szeptemberében volt kb. 2 tiszta hetem...
az alkohol nem izgat, arról le tudok mondani bármikor, bármeddig.

Egyébként szingli vagyok, jelenleg legalábbis. van már új célpont, csak még nem tudom, hogy kölcsönös-e az érdeklődés. ha igen, egyből turbó fokozatra fogok kapcsolni.

Nem vagyok szerelmes, illetve igen, még mindig MiM jár a fejemben, de vele nem lehet együtt élni. Mert nem akarja, nem képes rá. Tudom hogy szeret, csak nem érzem. És ez így nem elég nekem. Tovább kell lépnem, nincs erre már időm, idén nyáron 42 éves leszek...

42 baszki...

Nem gáz amúgy, élvezem. A munkám is szeretem, anyagilag is jól állok végre, már csak a Férfi hiányzik mellőlem.

másfél éve végre

Találkoztam azzal a pasival aki annyira olyan mint én akivel egy különleges kapcsolat van közöttünk valami megmagyarázhatatlan valami Elképesztő nagyon hasonlítunk egymásra rengeteg a közös dolgunk nagyon sok dologra Kat tanulunk egyformán és Most dobott Másfél év után nem kellek neki más kell De ki más végig őszinte voltam egyenes voltam hűséges voltam magamat adtam türelmes voltam odafigyeltem és mégsem kellek de szeret de ragaszkodik hozzám és kíván mint nő de más kell nem én de ha neki se kellek így ahogy vagyok neki se akit úgy fogadtam el és úgy szerettem mindig mint amilyen akkor kinek kellek ki lesz a társam mi lesz velem teljesen kétségbe vagyok esve Teljesen ki vagyok borulva nem vagyok magamnál ezt nem tudom hogy hogy fogom túlélni tudom hogy ezerszer mondtam már ilyet de kurva gáz hogy 41 évesen megint halálra szopattak mindenemet odaadtam testemet lelkemet mindenemet elvette kihasználta nem viszonozta aztán lelépett innen Nincs tovább Nincs hova hagyjon mindenki békén a picsába elegem van ne szóljon hozzám pasi még egyszer nem akarom egyedül fogok megdögleni bazdmeg és ennyi

lehet ezt még

fokozni? mármint a boldogságomat, a tökéletes párkapcsolatomat... :)

remélem, hogy igen, bár már most is olyan magasságokban, a fellegekben járok (járunk), hogy nem is tudom, van-e még ennél feljebb... 

persze, nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, de egyrészt csak órákig tartanak, másrészt sokszor az én hülyeségem miatt van hiszti, harmadszor pedig mindig mindent meg tudunk beszélni, és MIM igazán felnőttként viselkedik (velem ellentétben), hihetetlen türelemmel és megértéssel fordul felém.

tudom, hogy az a titka az egésznek, hogy nagyon-nagyon szeret... és mivel ő sem egyszerű eset, ő sem könnyű ember, mégis, hálával és csodálattal tapasztalja, hogy én is mennyire nagy türelemmel, megértéssel fordulok felé, és hogy minden hisztis, nyűgös helyzetét bírom, nem borulok ki. nos, igen, megtanultam kezelni, illetve egyáltalán megtanultam a működését, megismertem a lelkivilágát, és így azért persze, hogy könnyebb.

ami nyűgje van, az meg a legnagyobb probléma legyen egész életünkben. semmi sem kezelhetetlen, kibírhatatlan, csak mindig mindent meg kell beszélnünk, és nyilván a szeretet, amit iránta érzek, az mindenen átsegít.

könnyes szemmel idéztük fel a tavaly december 10-ét, amikor végre megkérdezte, hogy szabad-e nekem udvarolni... én már úgy vártam ezt a kérdést, emlékszem, már november 20-án kiszúrtam magamnak a munkahelyen, már akkor rákattantam, és alig vártam, hogy kiderüljön, én is szimpatikus vagyok neki. december 10-én végre tanújelét adta annak, hogy tetszem neki, hogy érdeklem, és szívesen befűzne.

persze, ő akkor még csak arra gondolt, hogy lesz belőle néhány hancúr, aztán megy tovább, de elég hamar megvilágosodott, hogy kettőnk kapcsolatában sokkal több van, és sokkal több lehet belőle, mint néhány ágyjelenet. nem véletlenül adta már a használati utasítást saját magához, kb. 1 havi ismeretség után. mert érezte, hogy jó velem, és nem akarta, hogy elriasszon, hogy kiboruljak a hisztijei miatt. nem akart elveszíteni, na, ennyi. :) de ezt talán már meséltem is. :)

a megismerkedésünk, az első randink sztorijait nagyon szeretjük felidézni. és mindig olyan boldogan beszélünk róla. meg egyébként is jellemző MIM-re, hogy a sztorijainkból inkább csak a szépre emlékezik. ha pl. hisztis sztorim volt, abban is a pozitívumot próbálja megfogni, és derűsen, boldogan emlegeti, meg persze viccesen, szóval megy ám a cinkelésem ezerrel, de hát ezek a hisztis sztorik nem is érdemelnek mást, csak cinkelést. sokszor nagyon hülyén tudok viselkedni, ami gyári hibám (de dolgozom rajta, hogy ne legyek ilyen), és MIM a legnagyobb szeretettel fordul felém ilyenkor is, mert tudja, hogy ezek a hisztik nem miatta vannak, nem neki szólnak, csak valami szar elöntötte az agyamat, és ott csapódik le nála. 

december elsején voltunk a Müpában egy Ady Endre vers-esten. névnapjára kapta a jegyeket tőlem. Mácsai Pál és Csuja Imre olvasott fel/szavalt Ady verseket... hát csodálatos volt... alig akartam hazajönni. akkor este egyébként "véletlenül" megint én hisztiztem, vagyis az este élményét nem tudtunk egészen megélni, illetve utána átbeszélni, viszont szombaton jött MIM és kitálalt mindent. hogy neki pár nap múlva estek le a dolgok, akkor kezdett el ezen az előadáson kattogni, és hogy milyen fantasztikus élmény volt számára, mennyire hálás érte, mert évek óta nem volt vele ilyen, nem adott neki semmi ekkora töltést, gondolkodni valót, mint ez az este. 

én olyan boldog voltam, amikor szinte könnybe lábadt szemmel mesélt erről... Ady Endre nekem szívcsücsök, és tudom, hogy neki is, de hogy ez a program ennyire megfogta, azt nem gondoltam volna. 

tegnap vörösboros marhapörköltet főztünk. az volt a terv, hogy 3-ra már előkészülünk, feltesszük rotyogni, úgyis sok idő kell neki, és akkor tudunk nyugiban MU meccset nézni. na, ebből az lett, hogy hazaértünk hozzá 2-re, leültünk, hogy akkor elszívunk egy cigit és beleállunk a főzésbe, ahogy terveztük, de úgy elpofáztuk az időt, hogy a meccset is csak a 20. perctől néztük, meg aztán a pörköltnek is csak a meccs után álltunk neki, kb. 11-re lett kész. finom lett, bár szerintem egy picit sós (ebben én vagyok a ludas, mert bár együtt fűszerezünk általában, a sózást rám hagyta, és hát túlzásba is vittem sajnos), de a hús vajpuha, és az egész isteni. 

egyszerűen annyit tudunk dumálni, hogy az nem igaz. egyrészt mert MIM-mel mindig történik, történt valami. a főiskolán nem volt egy olyan vizsgája, ami simán ment volna, vagy ne lett volna iszonyat nagy mákja, ami említésre méltó. a diplomaosztóján például behúzott neki egy csaj. és még sorolhatnám... azt hittem, hogy nekem milyen érdekes életem volt/van, de hát az övéhez képest én egy uncsi 40 évet tudhatok a hátam mögött. :)
szóval megy a sztorizás, meg egyáltalán a beszélgetés, bármiről, és le se szarunk semmit, hanem csak dumálunk, nevetgélünk, és jól érezzük magunkat. és úgy repül az idő, hogy az nem igaz... 

mindig arra vágytam, hogy olyan pasim legyen, aki szereti a focit, ért is hozzá, és szeret meccset is nézni a tévében. no, hát MIM alapvetően ilyen. és örül neki, hogy én is ilyen vagyok. viszont a meccsnézések általában beszélgetésbe "fulladnak". :) még a MU és a Fradi meccsek is. pedig volt olyan időszak, hogy ha ilyen meccs volt a tévében, még a telefonom is kikapcsoltam, hogy senki ne zavarjon. meg kb. ő is ilyen volt (csak mondjuk a MU nem kedvence, a Fradi viszont igen), viszont az utóbbi időben, főleg, mióta együtt élünk kb., azóta az van, hogy elkezdődik a meccs, nézzük kb. 5 percig, aztán meg elkezdünk valamiről beszélgetni (még az is lehet, hogy fociról, vagy az adott meccsről), és úgy elkanyarodunk, és úgy elvagyunk, hogy aztán pont leszarjuk a meccset. és ez így van filmeknél is, sőt, még az überelhetetlen kedvenc filmünknél, a Ponyvaregénynél is. volt olyan, hogy már azt is leszartuk. 

egyszerűen sokkal jobban érdekel MIM, mint bármi/bárki más. nem sajnálom az időt, hogy vele töltsem, hogy beszéltessem, hogy beszélgessünk, hiszen ez is még az ismerkedés része, másrészt meg minden sztoriból jön egy másik, meg aztán ha más témák előkerülnek, akkor arról is el tudunk fecsegni órákig... szombat este például 9-től hajnali 4-ig egyáltalán nem kapcsoltuk be a tévét, se zenét, se a telefont nem nyomkodtuk, hanem végig beszélgettük az időt. 7 órát!!! és már egy éve ismerjük egymást, de nem tudunk betelni egymással, és nem tudjuk megunni a másikat, és csüngünk egymás szavain... egyszerűen csodálatos... :) azt hittem amúgy, hogy sokat beszélek, hát MIM túlbeszél engem is. de nem is baj. ilyen pasi kell nekem, aki tud, és mer is kommunikálni. nemcsak velem, másokkal is. ez utóbbi néha kicsit fárasztó, vagy terhes, de azért meg lehet szokni. :)

márciusban 1 hétre elmegyünk Lisszabonba... megvan a szállásunk, és végre a repjegyünk is. nagyon várom már ezt az utazást. nagy vízválasztó lesz, az biztos. vagy mégjobban összekovácsol minket, vagy ott hullunk szét... nem tudom. mindenesetre az elmúlt egy év tapasztalatából kiindulva én inkább az összekovácsolásban bízok. izgalmas lesz 1 hétig kettesben, külföldön (úgy, hogy ő tud egy kicsit németül, én meg kb. annyit angolul). nagyon készülök már az utazásra, állandóan guglizok, tervezgetek, hogy mi legyen, szervezem a dolgokat. persze, meccs is lesz (VB selejtező Portugália ellen), alapvetően amiatt megyünk, csak úgy gondoltam, ha már elmegyünk olyan messzire, akkor legalább nézzünk is szét, gyűjtsünk még élményeket, töltsünk ott egy kis időt.

ezeket az élményeket úgysem tudja elvenni tőlünk senki. lehet, hogy egy új kanapéra kellene gyűjteni, vagy redőnyre, de ezek a dolgok most nem érdekelnek. a jövő évet azzal szeretném tölteni, hogy minél több programunk legyen kettesben, akár Budapesten, akár vidéken, akár külföldön. éljünk, mulassunk, utazzunk, hogy legyenek majd újra sztorik, amiket elő lehet venni.

meg hát tényleg kíváncsi vagyok, hogy ilyen szituációban hogy tudunk működni. szóval egyre-másra szervezgetem ezeket a programokat, és mindig nagyon várom, és készülök rájuk.

a következő közös program egyébként csütörtök hajnalban a Zsivány Egyes lesz a Corvin moziban. :) Mikulásra kapta tőlem a jegyeket. :) már hetek óta nyígott, hogy ő meg akarja nézni, hát én meg nyilván szereztem rá jegyet. :) 

annyira jó, hogy mindennek, de minden apróságnak tud örülni. igyekszem nem túlzásba vinni az ajándékozást, a karácsony pl. sokkal visszafogottabb lesz, mint a születésnapja volt. de azért persze nagyon jó ajcsikat fog kapni, csak a keretet vettem szűkebbre. erre amúgy is szükség van, mert most már a lisszaboni útra kell gyűjtögetni, tartalékolni. nem akarok ott majd garasoskodni, szenvedni. nem akarok azért múzeumot, vagy bármit kihagyni, mert nincs rá keret. úgy csináljuk, hogy legyen! még ha az utazásig, és ha hazajöttünk, zsíroskenyeret kell is ennem, az sem érdekel. :)

tegnap szóba került, hogy márciusban szex közben megkérte a kezem. és mondta, hogy az nagyon elhamarkodott volt... majd nagy szünetet tartott, és úgy folytatta: "de most már igazán megérdemelnéd, mert nagyon rászolgáltál, hogy eljegyezzelek..." :D 

cukorborsó, nem? :) én akkor márciusban is azt értékeltem inkább, hogy ki merte mutatni az érzéseit, hogy valahogy ki tudta fejezni, ki merte fejezeni azt az érzését, hogy így jött ki belőle, az tök mindegy, a lényeg, hogy tudtomra akarta adni, hogy kedvel, hogy szeret, és hogy hosszú távra tervez velem. és persze az is nagyon jó érzés volt, hogy ez már 2,5 hónap után megfogalmazódott benne, és hogy ki merte mondani.

fúúúúúúú, nagyon-nagyon boldog vagyok Vele, és úgy érzem, én vagyok a legszerencsésebb nő a világon!!!! :) folyton Rá gondolok, és mindig mosolygok, ha eszembe jut. ergo folyamatosan mosolygok. :) 

annyira nagyon megérdemeltem már Őt... pedig sokszor azt gondolom, hogy nem érdemlem meg, mert sokkal jobb, felnőttebb nálam. (amúgy nem, mert tegnap pl. a Némó nyomábant nézte olyan csillogó szemmel, mint egy óvodás... hát majdnem megzabáltam :D) de valójában azt gondolom, hogy igenis megérdemlem, hogy egy okos, humoros, helyes pasim legyen. és nemcsak, hogy valaki, akárki, bárki, hanem, hogy pont Ő!!! :) 

na, mára ennyit az ömlengésből... :) megyek, szaladok haza, hogy minél hamarabb átölelhessem, megcsókolhassam. ;)

10 hosszú hónap

után megtört a jég tegnap este, és végre volt orgazmusom MIM-mel. :) 

ez egyrészt azt is jelenti, hogy még mindig együtt vagyunk (pénteken voltunk 10 hónaposak), másrészt azt, hogy szeretjük egymást, és nem adjuk fel, bármilyen nehézséget gördít is elénk az élet.

azt tudtam nagyon jól, már az elején, hogy nem leszek egyszerű eset, hogy meg kell dolgoznom az orgazmusomért. sajnos, nem vitte előre a dolgok menetét az, hogy nagyon kevés alkalommal szexelünk. az elmúlt 10 hónapban 43 alkalommal sikerült összesöndörödnünk, januárban 7-szer (friss volt a kapcsolat, és MIM-et sem terhelte a munkája), júniusban viszont csak 2-szer volt erre lehetőségünk (EB volt, Marseillesben volt, utána ki volt borulva stb.). a havi átlag 3,9, az elmúlt 1 évre vetítve, a heti átlag 0,9... hát nem valami egetrengető. :(

DE a lényeg, hogy eljutottunk tegnap este oda, ahova már nagyon szerettünk volna mindketten eljutni, az elejétől kezdve. :) egy hatalmas gát szakadt át nálam, és MIM is megkönnyebbült, nagy teher esett le róla. igazából már csak ez az egy dolog hiányzott az életünkből, hogy ez is tökéletesen működjön. és hála mindkettőnk kitartásának, meglett az eredmény, most már én sem hiszem azt, hogy egy pornófüggő (mert arra persze el tudok menni 2 perc alatt) fapina vagyok, aki képtelen már bárkiben is bízni, és bárkinek is megnyílni úgy, hogy odaadja és elengedi magát teljesen. féltem, hogy soha többé nem leszek rá képes. és nem MIM hibája lesz, hanem az enyém. ő mindent megtett. najó, tegnap valami újat vetett be, és ezzel engem is meglepett. mármint azzal, hogy ez az új dolog ilyen hatással van rám. de el kell mondanom, hogy egyébként is tehetséges, és hihetetlenül türelmes és kitartó. ez azért jó alap volt arra nézve, hogy egyszer csak össze fog jönni ez az orgazmus. :) mindketten ezen dolgoztunk, és meglett végre az eredménye. :)

féltem, hogy majd feladja, idő előtt. hogy elkedvetlenedik, hogy nem lesz motivált többé a dologban. hogy úgy érzi, nem passzolunk szexuálisan, és akkor dobni kell az egész kapcsolatot. utóbbira egyébként én is gondoltam. hogy úgy nem passzolunk. de ez baromság, mert ha megcsókol, minden hajam szála égnek áll, teljesen elalélok. szóval hat rám a pasi, ez nem kérdés. csak még nem voltunk összecsiszolódva. :)

az élet többi területén is csiszolódunk, kezdem egyre jobban megismerni, megérteni, és persze elfogadni mindent, ami Ő. nagyon boldog vagyok egyébként, hogy engem szeret. soha nem szeretett még így senki, mint Ő. és én sem szerettem még soha senkit így, mint Őt. 

tulajdonképpen 3 hónapja együtt élünk igazából. :) én élek ott nála, és heti kétszer haza szaladok megetetni a macskát, meg plusz ruháért, de ennyi. az elmúlt 3 hónapban összesen kb. 7-szer aludtam otthon, egyedül. a többi esetben vagy MIM-nél voltam, vagy ő volt nálam. de inkább én megyek hozzá. most is egész hétvégén nála voltam, és munka után is oda szaladok.

mert egyszerűen nagyon jó együtt lenni. ha hisztis, nyűgös, akkor is jó. kicsit ilyenkor elviselhetetlenebb, de annyira szeretem, hogy fel sem tűnik. és hát én sem vagyok tökéletes. :/

rengeteget főzünk együtt, bár az utóbbi időben inkább már én főzök, de ez is nagyon klassz, mert kikapcsol, kreatív lehetek, alkothatok, és általában a végeredmény jó, vagyis jól be is lehet kajálni belőle. MIM amúgy is hálás közönség. :) egyforma az ízlésünk a kajában is természetesen. 

voltunk szeptemberben romantikus hétvégén Pécsett. ott is volt némi súrlódás, de alapvetően nagyon jól sikerült, nagyon boldogok voltunk ott mindketten, és még mai napig emlegetünk sztorikat, amik ott estek meg velünk. 

november 18-án Egerbe utazunk, ott leszünk 4 napig. ott ünnepeljük a 11. hónapot is. :) ez a város a fő közös pont az életünkben, hiszen mindketten odajártunk főiskolára, ráadásul egy időben. :) 

a hétköznapok meg változatosak, hol jobbak, hol rosszabbak. én augusztus elején megszabadultam attól a melóhelytől, ahol MIM-mel anno találkoztunk. semmi másért nem is vagyok hálás annak a cégnek, csak ezért a találkozásért. semmi többet nem adtak nekem, de szerencsére vége is az egésznek. kicsit távolinak tűnik, már 3 hónapja nem dolgozom ott, olyan, mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. szeptember elseje óta végre újra egy komoly cégnél dolgozom, egy biztosítónál, amelyről pont a Fradi Arénáját nevezték el... :) szóval jó helyen vagyok, multinál, nyugdíjas állásom van. :) innen el lehet menni szülni is, és ha ez a cég becsődöl, akkor már államcsőd van. szóval nem aggódok. :)

MIM-nek viszont közel sincs ilyen jó dolga, mert még mindig a közigazgatásban tolja, szar pénzért, kurva sok ideggel. úgyhogy ezen sürgősen változtatni kell, mert ráadásul az a mondás, hogy csak akkor költözik hozzám, ha legalább annyit fog keresni, mint én. úgyhogy ez most a legégetőbb feladat, amit meg kell oldanunk. :) létezik az az összeg, amiért az ember szét idegeskedi, meg túlórázza magát, de amit itt most keres, az nem az, cserébe álmatlanul forgolódik napokig, meg még egy gyomorfekélyt is összerántott magának. úgyhogy van baj. :(

a szüleimmel, Tesómmal, barátaimmal továbbra sem találkozott még, én már húsvétkor be lettem mutatva a szülőknek 5 percben, az öccsével is azóta egyre többször találkoztam már, illetve a legjobb barátjával is. szépen lassan alakul minden, nem siettetek semmit, nem erőltetek semmit. 

ez az együttélés is olyan gördülékenyen, simán alakult ki. az elején még meg-megkérdeztem, hogy jöjjek-e, jöhetek-e. most már ő kérdezi, könyörögve, hogy ugye jövök? mert nélkülem már aludni sem tud, csak fetreng az ágyban, és nem tud aludni, mert egyedül szar. 

nagyon ragaszkodik hozzám, mert nagyon jól érzi magát velem. rengeteget beszélgetünk, a kapcsolatunkról is, egymásról is, és ezek nagyon jó dolgok. mindent megbeszélünk, és őszintén tesszük. ez is fontos. sokat tanulok magamról, és a kapcsolatokról úgy általában, hogy egyáltalán milyen egy jó párkapcsolat, hogyan kell ezt működtetni.

valójában nekem ő a második leghosszabb párkapcsolatom most már, az exférjem után. Kereskedővel is volt 1 év kb., de igazából inkább csak 10 hónap. az mondjuk igaz, hogy abból 8-at együtt éltünk. és MIM-nek is én vagyok a második leghosszabb kapcsolata, az előző versenyző szintén 7 évig tartott neki, mint nekem az exférjjel. ez is milyen különös egybeesés. :)

mondjuk, ők nem voltak összeházasodva, de a kezét megkérte a lánynak, csak végül az lelépett MIM egyik legjobb barátjával, aki most már nem barátja, de a csajnak azóta már gyereke is született attól a pasitól. én csak hálás vagyok neki, nekik, mert ha MIM nem független, akkor nekem soha nem lesz esélyem, hogy közelebbről megismerhessem. akkor talán soha nem is találkozunk, mert nem köt ki azon a munkahelyen, ahol aztán én is. 

olyan durva csillagállás volt az egész találkozásunk, hogy azt elképzelni nem lehet. és olyan szinten benne vagyunk egymás fejében, gondolataiban, hogy például péntek este is akkora flash volt, hogy kimondta, amit én előtte gondoltam, és le is írtam papírra. mindkettőnket kirázott a hideg, és csak pislogtunk, hogy milyen őrületes kapcsolat van közöttünk. 

most nézem, hogy május óta nem írtam... hát azóta elég sok minden történt. :) a legfontosabbak:

- bajnok lett a Fradi, aztán kihullott a BL-ből, mint a szar :(

- az EB-n a magyar válogatott csodálatos eredményt ért el

- MIM Marseillesben tekintette meg az Izlandok elleni meccset. a barátaival ment, kocsival, de utólag azt mondta, bárcsak nőkkel ment volna inkább, mert ilyen hisztis bagázst még az életben nem látott. annyira ki volt borulva az utazás után, hogy teljesen befordult, 1 hétig még velem sem beszélt.

- július közepén volt MIM születésnapja, amire nagyon készültem már május elejétől, és csudijó ajándékokkal leptem meg. teljesen el volt olvadva tőle, alig tért magához. :)

- nyáron Viki barátnőmmel voltam néhányszor bulizni, 2 Halott Pénz koncerten (május és szeptember) a Budapest Parkban, meg az EFOTT-on a Rudimental miatt (meg ha már ott voltunk, akkor egy Wellhello is belefért), meg a Campuson is eltöltöttünk 2 napot, ott Jess Glynne, a Clean Bandit és Yves-V volt a főszereplő számunkra. :) de azért egy Halott Pénz konceretet ott is lenyomtunk. :) 

- július vége óta tulajdonképpen MIM-nél élek

- augusztus elsején felmondtam az előző melóban, 30 napos felmondási idővel, de szerencsére 4-én felmentettek a munkavégzés alól, vagyis a szeptember elsejei kezdésig lett majdnem egy hónap szabim, fizetve :)

- augusztusban betöltöttem a 40-et... MIM-mel töltöttem az egész napot, mind a 24 órát. nem mondom, hogy nem viselt meg a dolog, de túl lehetett élni. MIM-től egy doboz csokit kaptam ajándékba, de elmondtam neki, és ezt hiszem és vallom továbbra is, hogy nekem Ő a legcsodálatosabb ajándék a 40. születésnapomra, és nem is kell más, és ne is törje ezen magát, csak maradjon olyan cukorfalat, mint eddig volt. :)

ami egyébként a szülinapomon megviselt, hogy kb. 8 ember tudta fejből, facebookos segítség nélkül, hogy mikor van a születésnapom, vagyis ennyien köszöntöttek fel aznap, vagy legkésőbb másnap. ez azért sokat elmond. ja, merthogy direkt levettem a szülinapom a fb-ról, hogy ne lássa senki. kíváncsi voltam, hogy ki tudja fejből, vagy kinek van valahova felírva. hát nem sokaknak. na, azóta én se köszöntgetek mindenkit nyakra-faszra. csak azt, aki engem se felejtett el, vagy annyira fontos számomra, hogy nem érdekel az előzmény.

- idén augusztusban nem voltam Ozorán... 2008 óta az első nyaram Ozora nélkül. és annyira, de annyira nem bántam, és nem hiányzott egy percig sem. sőt, már szinte idegesített (és nem irigységből), amiket megosztottak a buli alatt. nem érdekelt egyáltalán. ráadásul most még több ember tapasztalta azt, amitől én már tavaly kiborultam, hogy mekkora a tömeg, és mennyire elviselhetetlen az egész. nem vágyom vissza. maximum egy hétvégére, és csak ingyen/nagyon kedvezményesen.

- szeptember elsején megvolt az első igazi közös programunk kettesben MIM-mel, ugyanis kapott a szülinapjára jegyet a RHCP koncertjére, meg nyilván magamnak is vettem, és ott voltunk. kicsit nehezen indult az is, de végül nagyon jó lett az egész. amikor az Under the Bridge számot játszották, és MIM hátulról ölelt éppen át, eleredt a könnyem. arra gondoltam, hogy annak idején, mikor először hallottam ezt a számot, mennyire szerettem, és talán soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eljutok RHCP koncertre, ráadásul nagyon utaznom se kell, mert idejönnek helybe, szóval eljutok, a saját pénzemből ki tudom fizetni a jegy árát, és még ráadásul az a Férfi van velem, akit az életemnél is jobban szeretek. hát ezen bőgtem egy sort, de persze örömkönnyek voltak ezek, meg kicsit elrévedeztem. :)

- szeptember 9-11. voltunk Pécsen. MIS szerencsére nem volt otthon, úgyhogy vele nem kellett bandázni, MIM amúgy is halálosan féltékeny rá. rengeteg sztori volt velünk, MIM nagyon jól érezte magát Pécsen (én Pécsen mindig jól vagyok, nekem nem volt újdonság, de neki igen, és bejött a város, ráadásul csodálatosan szép időnk volt végig), és tényleg boldogok voltunk.

vasárnap este értünk haza, hétfőn nem bírtunk bemenni dolgozni, úgyhogy bekummantottam én is egy napot, meg ő is, hogy még pihizhessünk otthon. :)

- október 23. első orgazmusom MIM-mel :) úristen... ahogy átszakadt az a bizonyos gát... nem is tudom mikor élveztem ekkorát utoljára... persze felszakadt belőlem egyből a nevetés, aztán meg el is pityeregtem magam, mert éreztem a súlyát a dolognak, hogy végre megtörtént, és hogy ez mindkettőnknek micsoda előrelépés.

na, hát kábé ilyenek voltak az elmúlt időszakban. :) lehet belőle szemezgetni. :)

boldog vagyok, az életem csodálatos, mindenem megvan, végre olyan Férfi van mellettem, aki mellett nő lehetek, sőt, nagyon-nagy igénye van arra, hogy Nő legyek mellette, mert neki csaj kell. :) van még mit fejlődnöm ezen a téren, de igyekszem. :) 

ami még fontos infó, hogy hízok. :( MIM szerint végre normális seggem van, szóval ő nem csinál ebből problémát. én viszont nemcsak azt érzem, hogy nőtt a seggem, meg a melleim is dagadnak, hanem a hasam is nagy. na, az már eléggé zavar. alig tudok mit felvenni. :( ezen legkésőbb tavasszal szeretnék változtatni. 60 kg-ra vissza kell mennem legkésőbb márciusig, szerintem most egyébként 75 kg lehetek... nincs mérlegem, elromlott, úgyhogy kb. augusztus óta nincs semmi kontroll ezzel kapcsolatban, ami nagyon nem jó. :(

de nem panaszkodom, el tudom magam így is fogadni, MIM szintén elfogad, sőt, így szeret, de azért hosszú távon változtatni szükséges.

gondolom, most jól meglepődik mindenki, hogy itt egy hatalmas poszt, de hát tegnap olyan dolog történt, amit muszáj volt megosztanom a kedves Olvasókkal. :) ezt ugye megértitek. :) és ha már a tegnap estét megosztottam, akkor pótoltam kicsit az elmúlt havi elmaradásokból is. :)

szerintem egyre unalmasabb

posztjaim lesznek a jövőben, mert csak rózsaszín szirupos történeteim vannak. :)

Mim és én csodálatos páros vagyunk. remekül működünk együtt. csodás napokat, éjszakákat, órákat, perceket töltünk együtt. hibátlan minden.

vasárnap este kiderült, hogy akkor is jó együtt, ha ő rossz passzban van. fáradt volt, nyűgös, kicsit zavart is, mert zúzós volt a szombat estéje, és utána az éjszakánk, szóval nem volt túl beszédes, sőt, fura volt, ilyennek még nem láttam. de nagyon jól tudtam kezelni, leginkább azzal, hogy nem basztattam, nem nyavalyogtam, hanem elfogadtam olyannak, amilyen. nagyon hálás volt érte. pár óra alatt rendbe jött, és utána már olyan volt, mint a jobb napokon.

nem okozott egyébként nehézséget számomra, hogy úgy bánjak vele ezekben a nehéz órákban, ahogy neki jó. nem erőltettem meg magam. láttam, észre vettem, hogy mire van szüksége, és azt nyújtottam neki.

nagyon hálás volt érte...

a múlt héten csináltam magamnak 2 álmatlan éjszakát, de csak a hormonok, meg az egóm dolgozott bennem, erre jöttem rá. azon kattogtam ugyanis 2 nap, 2 éjszaka, hogy miért nem megyünk kettesben ide-oda, miért nincsenek közös programjaink azon kívül, hogy vagy nála, vagy nálam vagyunk. csütörtökön mentem haza a munkából, és önállóan megvilágosodtam, és lerendeztem magamban, hogy ennek a nyavalygásnak, kattogásnak, problémázásnak nincs most itt a helye és ideje. mégpedig azért nem, mert megbeszéltük még januárban, hogy amíg nincs rendben a melója, amíg nem simulnak ki a dolgok, amíg nem lesz kisebb a terhelés, addig nem tud bevállalni ilyeneket, sőt, örül, ha csak kettesben vagyunk otthon, mert baromi jól érzi magát velem, és nagyon ki tud kapcsolódni, meg tud nyugodni a társaságomban, és jól esik neki nyúlni-málni egész hétvégén. van igénye programokra, koncertre, színházra, mozira, kiállításra, de még nem most. valamint az összeköltözést is ezért tologatjuk, mert nem akarja, hogy ilyen idegroncsként, nyűgösként legyen velem, hogy ne ezen múljon a kapcsolatunk. nem akarja elbaszni... konkrétan ezt mondta. szóval rájöttem, hogy kár is kattogni, hiszen mindent megbeszéltünk már az elején, és hiába nyígok, nem fog változni semmi, sőt, még el is marom magamtól, másrészt, ha szeretem, márpedig szeretem, akkor meg kell értenem ezeket az igényeket, és türelmesnek kell lennem.

végül is még csak 4 hónapja vagyunk együtt, nem is tudom mi a fenét türelmetlenkedek.

szóval ezt így önállóan, üvöltözés, duzzogás nélkül (na jó, abban a két napban kicsit éreztettem vele, hogy bajom van, de nem mondtam konkrétumot) lerendeztem és elengedtem, aztán elmeséltem neki. értette, de nem értette meg. és teljesen igaza volt.

nagyon hasznos, és üdítő számomra, hogy mindent meg lehet vele beszélni, hogy felnőtt módra gondolkodik, hogy egyenes, őszinte, nem játszmázik, és tőlem sem fogadja el.

sokat lelkizünk, mélyen beszélgetünk dolgokról.

sokszor meg úgy viselkedünk, mint a gyerekek. pénteken például én mentem át hozzá este, munka után. az éjszaka egyik programja az volt, hogy építsünk wc papírból minél magasabb tornyot. teljesen rákattantunk, de főleg én. annyit nevettünk, annyira jól szórakoztunk, mint soha mással. és ehhez elég volt 30 guriga wc papír, meg az ő társasága, ötletei, személyisége. na, meg az enyém. :) (egyébként 22-t tudtunk egymásra rakni úgy, hogy nem dőlt el :D)

vasárnap hajnalban vagy reggel (én már nem is tudom hány óra volt), másfél órás orális kényeztetésben részesítettem. ja, de, reggel volt, mert 6:15-kor kezdtem és 7:45-kor fejeztem be. azt mondta, 37 év alatt ez volt a legjobb szopása. pedig annyira kész volt, hogy nem is állt fel neki igazán, vagy nem folyamatosan, és végül el sem tudott menni, de az a másfél órás történet élete legjobbja volt. rettentő büszke voltam magamra persze. :) közben csinált videókat is rólam... uhhh... nagyon élveztem. :) aztán később, mikor kicsit pihentebb volt, 10 perc alatt a csúcsra juttattam a számmal, és természetesen azt is élvezte és értékelte. :)

a hétvégén itt voltak a szüleim, a Tesómnál szálltak meg, ahogy szoktak, vasárnap jó későn is értem át (pont délre a 9 helyett), mert hát Mim lefoglalt. be akartam nekik mutatni az én Drágámat, de végül mégse tettem, mert egyrészt a héten majdnem nullásra letolatta a haját, és hát most eléggé skinheadnek néz ki (amúgy az, de nem bánom, ha nem kopasz), másrészt elég fáradt volt, és számára is fontos az első benyomás. úgyhogy elnapoltuk ezt az eseményt, bár szerintem a szüleim már nagyon szeretnék látni, mert sokat beszélek róla, sőt, ódákat zengek. :) még a Tesómmal se találkozott, úgyhogy van baj. :)

jut eszembe, a másfél órás szopás után azt mondta, hogy bármit is mondott a közös programokról, nézzek ki valamit, és elvisz színházba. :) annyira édes volt, úgy nevettem. :) a legviccesebb az, hogy pont előtte mondta a Tesóm, hogy májusban a Nemzeti Színházban lesz Szentivánéji álom előadás, és ha akarunk menni Mimmel, akkor intéz rá jegyet. így le is csaptam a felajánlásra, mármint Mimére, és mondtam, hogy oké, május 18. szerda 19:00, Nemzeti Színház. :) és beleegyezett azonnal, szó nélkül. :)

hát így élünk mi, kettecskén... ugye, milyen unalmas már megint ezt olvasni? :P

minden csodálatosan alakul

a szerelmi életemben. :) keveset tudunk Mimmel találkozni, de azok tartalmasak. a múlt hétvégén körömpörköltet főztünk. két adagot... ugyanis az elsőt odaégettük sajnos, mert bealudtunk.

a másodikat viszont már nem rontottuk el, bár mire készen lett, már alig bírtunk enni belőle.

volt, hogy egész éjjel nem aludtunk a múlt héten, mert filmes játékot játszottunk. bedobáltuk híres színészek neveit, és 5-10 filmet kellett tőlük mondani. ahol nem jutottunk el a 10-ig, ott megnéztük a wikipédián, és csapkodtuk a homlokunkat, hogy "fúúúúúú, tééééééényleeg!" :D

most hétvégén vasárnap hajnalban került elő. sajnos kijött valami rontás az arcán, ami fájt is neki, meg nem is nézett ki valami jól, emiatt nem akart a szemem elé kerülni. meg hát a munka is lefoglalta. de most már nem vészes a duzzanat, bár még mindig fáj neki, és nem engedi, hogy hozzá nyúljak, segítsek.

most én főztem, tegnap, bolognait. ketten főztük, de ő igazából csak nézte, lélekben támogatott, meg a fűszerezésben segített.

nagyon-nagyon jól sikerült, háromszor is evett belőle, és szénné dicsérte! :) nekem is ízlett, bevallom hősiesen, pedig régen főztem már ilyet. csomagoltam Mimnek egy jó nagy dobozzal, hogy legyen mit vacsoráznia ma, meg még a múlt heti körömpörköltből is elraktam egy dobozzal, azt is most adtam oda neki, hogy egye meg.

beszéltünk az összeköltözési céldátumról... én már akár holnap benne lennék, ő viszont szeretné, ha a munkája kicsit rendeződne, és ezzel együtt az élete, a kedve is. nem akar addig összecuccolni velem, mert - így fogalmazott - "nem akarom elbaszni"... és ez azért nekem sokat jelent. mert ugye ez a kapcsolatunkra vonatkozik. pedig mondtam neki, hogy én képes vagyok alkalmazkodni hozzá, és akkor is szeretem, ha nyűgös, fáradt, hisztis, netán beszólogatós passzban van éppen, de megértettem azt is, hogy ő meg nem akarja, hogy emiatt bármi is elromoljon. úgyhogy szerintem nyár vége, vagy szeptember lesz az, amikor hozzám költözik.

addig türelmes leszek, nem basztatom ezzel, és amit csak tudok, segítek neki. meghallgatom, ha baja van, főzök neki, etetem, hogy legalább egyen rendszeresen, mert sajnos ezt is eléggé elhanyagolta mostanában.

olyan kis cukika egyébként, tegnap is nagyon romantikus hangulatban volt... Demjén számát nyomatta, könnybe lábadt szemmel... hát megzabáltam. :)

este könnyed programot kerestünk a tévében, a Comedy Clubon Hadházi önálló estje annyira nem jött be, viszont az M4-en, a Mennyei Bajnokságról szóló Góóól! c. műsor nagyon bejött. könnyesre röhögtük magunkat. a térdemet csapkodtam. nagyon jó a dumánk, mindkettőnknek, szóval egymást szórakoztattuk. bár a Mennyei Bajnokság is inkább sírva röhögős, mint nem. :)

új melóm még nincs, de dolgozom rajta. igazából elvagyok jelen pillanatban. legalább a terror megszűnt. ami nekem most fontos, hogy Mim van nekem, és minden csodálatos. :)

a két hülye

 egy pár... szoktam mondani. :) mi is ilyenek vagyunk Mimmel :) egy csomó időt elcsesztünk a hétvégén a duzzogással, ahelyett, hogy együtt lettünk volna.

csütörtök este én aludtam nála. jó fáradtak voltunk a szerda éjszakai őrület után. fél 8 körül értem oda, már főzésben volt, isteni rakott krumplit csinált, de hús volt benne, meg paprika, paradicsom, hagyma, sok szalonna, sok sajt, fűszeres tejföllel leöntve... 10 után lett kész, nekem nagyon ízlett, kétszer is szedtem belőle. ő nem volt vele annyira elégedett, neki nem lett elég fűszeres.
bevacsoráztunk és kb. be is aludtunk gyorsan. illetve ő, mert olyan tipikus férfi, hogy leteszi a fejét és már alszik is. :) én még forgolódtam kicsit, de valahogy bealudtam én is.

péntek reggel hullán keltünk mindketten, én 10 helyett már 9 előtt bent voltam a munkahelyemen, hogy minél előbb végezhessek, mert az volt a mondás, hogy semmi programja nincs hétvégére, és amúgy is velem akar lenni. én meg nyilván nagyon örültem neki. le is mondtam Mis látogatását, beáldoztam a barátságot a szerelem oltárán... Misnek rosszul esett, joggal, mert mindig is azt beszéltük, hogy ha lesz pasim, akkor sem fogom sem őt, sem úgy egyébként a barátaimat hanyagolni. erre lemondom, mert Mim... de azért próbáltam szépíteni, hogy úgyis szar idő lesz, esni fog, és akkor úgysem tudunk csavarogni... nyilván nem győztem meg vele egészen, de egy próbát megért.

egész nap azon pörögtem, hogy egész hétvégén végre, 4 hónap alatt először, együtt leszünk péntek estétől hétfő reggelig Mimmel. hazaértem este 6-ra, felhívtam, hogy mizu. hulla fáradt volt, de mondta, hogy este FIFA-party lesz a haverjával. de átmehetek, csak nem fog tudni majd velem foglalkozni. én kis buta azt hittem, hogy a haverja ott lesz nála, ott nyomják a fifát, és mondtam, hogy nem akarok zavarni. de abban maradtunk, hogy pihenjünk egy kicsit és majd beszélünk.

ebből az lett, hogy mindketten bealudtunk kicsit, aztán én 8 után megébredtem, Hertha meccset néztem, kajáltam, de Mim nem jelentkezett. szétduzzogtam magam, mert kiborultam, hogy péntek este mondja le a hétvégét, és bezzeg a haverjával fifázásra nem fáradt, arra mindig van erő, energia, rám meg nincs. volt már ilyen duzzogásom, hisztim, nem ez volt az első.

persze nem hívott péntek este. szombat délelőtt láttam, hogy facebookozik, de engem nem keres. na, ezen még jobban felkúrtam magam. hogy én aztán akkor biztos nem fogom keresni, akkor bassza meg, nem találkozunk egész hétvégén, de jövő héten se, meg következő hétvégén se, mert akkor már tényleg jön Mis, és Mim meg le van szarva.

végül szombat délután negyed 6-kor hívott fel, hogy mizu. még akkor is duzzogtam, fél perc után el is köszönt. visszahívott egy óra múlva, még mindig fasz voltam, másfél perc múlva elköszönt, miután azt mondta, hogy ő nem megy sehova, erre én, hogy én sem.

éjjel fél 12-kor már nem bírtam tovább, és írtam neki sms-t, hogy szeretem, és belepusztulok, annyira hiányzik. egy fél óráig semmit nem reagált, erre lefeküdtem aludni, de nem vittem magammal a telefont. persze nem tudtam aludni, mert egyrészt a szemközti házban házibuli volt és nagyon hangosak voltak, másrészt meg Mimen kattogtam. hajnali 2-ig pörögtem az ágyban, aztán felkeltem megnézni a telefonom. na, ott már volt egy nem fogadott hívás Mimtől, meg 3 sms. hogy átjöjjön-e. ráírtam, hogy jöjjön. de fel is hívtam. valami haverjával volt, cigiért mentek le, és fel volt kúródva miattam, és mondta, hogy nem jön át. erre elköszöntem, és kinyomtam a telefont. na, akkor visszahívott. hogy még egyszer meg ne próbáljam rátenni a telefont! fú, nagyon ideges volt, nagyon kiborult ettől. jogosan. bár ő is nyomta már rám, de hát szerinte neki lehet, mert ő a férfi. :) visszafeküdtem az ágyba, és duzzogtam tovább. aludni persze nem tudtam. fél 4 körül hívott, hogy mit csinálok. mondom, ágyban vagyok. jó, akkor ő megy haza, mert ő még pörög, nem akar aludni.

mondom, nem mondtam, hogy alszok, csak az ágyban vagyok. jó, akkor feljön. 4 körül megérkezett. úgy örültem, mint majom a farkának. :) persze hulla fáradt voltam, de azért örültem, és fel is pörögtem hamar.

megbeszéltük, hogy mi történt. kiderült, hogy mindketten otthon duzzogtunk, egymást 10 percnyire gyalog, és egyikőnk sem hívta fel a másikat. aztán mikor ő felhívott szombat este, akkor már azért, mert nem bírta tovább, és velem akart lenni. a srác is, aki bejelentkezett nála este, pont a háta közepére sem hiányzott, annyira szerette volna leoffolni, de hát ugye én duzzogtam, és így cserébe ő is. pedig már nem egyszer megbeszéltük, hogy ne legyen ilyen, ha az egyikőnk találkozni akar a másikkal, akkor mondja meg, ne várjon arra, hogy a másik telefonáljon. ha nem alkalmas a másiknak, akkor az is mondja meg, és ne legyen ez a duzzogás. a hétvége folyamán átrágtuk még ezt egy párszor, az n+1-nél már csak röhögtünk rajta, hogy milyen egyformák vagyunk. :)

miután megérkezett, és lenyugodtunk, nekiálltunk játszani. SZ betűs szavakat kellett mondani, egyet-egyet, de úgy, hogy például ha kimondta valaki, hogy szer, akkor már nem lehetett azt mondani, hogy szerel, szerelem, meg ilyesmi. illetve tulajdonneveket se fogadtunk el. 2 órán keresztül toltuk, végül én nyertem. :) mert én nyertem. :) és közben nagyon jól szórakoztunk! imádom az ilyet, mikor az agyunkat használjuk. és vele lehet, mert neki is van. :)

aztán persze szexeltünk is, majd 10 körül lefeküdtünk aludni egy kicsit. délután 3 körül ébredtünk fel, lementünk boltba, rendeltünk kaját, néztünk meccseket. a Fradi meccs közben nekiálltunk főzni, illetve sütni. leveles tésztából csináltunk két tekercset, paradicsomos, sonkás, hagymás, sajtos, olívabogyós töltelékkel. nagyon finom lett, bár mire kész lett, nem nagyon voltunk már éhesek.

tanulva a korábbiakból, megbeszéltük, hogy vasárnap éjfélkor lefekszünk aludni, hogy hétfőn ne legyen gáz. aztán éjfélkor még annyira pörögtünk és elvoltunk, hogy 2-ig engedélyeztük az ébrenlétet. végül fél 3 körül sikerült becibálni az ágyba. akkor már mindketten hullák voltunk.

viszont remekül szórakoztunk este is, megnéztük az Ocean's 13-at, mert még nem látta, én meg már nagyon régen. aztán zenehallgatás, táncoltunk, pedig ő soha nem szokott senkivel táncolni, mert nem tud. énekeltem neki, amit imádott nagyon. nagyon szereti a hangomat, ahogyan énekelek, főleg, ha neki énekelek. persze csak romantikus, szerelmes számokat énekeltem. a legnagyobb kedvence a Greaseből (amit imád) Olivia Newton John Hopelessly Devoted to You című dala.

https://www.youtube.com/watch?v=tzmggUAqePY

a sok cigizéstől nem nagyon volt már hangom, a magas hangok kiéneklése amúgy sem megy már jó ideje, de azért értékelte, és nagyon imádta. aztán jöttek a Ponyvaregényes zenék, ami szintén közös kedvencünk, táncoltunk, de végül már csak én. azt is imádta. hogy micsoda brutál jól csinálom, kicsit mondjuk kurvásan (az nyilván direkt volt), de el volt ájulva tőlem.

meséltem neki, hogy a lakásban elég sokat gyakoroltam már ezt egyedül, hogy énekelek és táncolok valakinek, mert hittem benne, hogy lesz valaki, aki ezt értékeli. és igen. itt van. megtaláltam. :)

alig bírtam aludni hajnalban, mert úgy fájt a lábam, meg mindenem, hogy csak forgolódtam. nyilván a szex is kimerített, meg a táncolás, meg minden. :) aztán reggel fél 7-től próbáltam keltegetni, mert még haza kellett volna mennie munka előtt, átöltözni, meg ilyenek. nem sikerült kiimádkozni az ágyból. aztán valahogy 8 után felkelt, küldött sms-t a munkahelyére, hogy szarul van, nem megy be, és visszafeküdt aludni.

én 10-re mentem körmöshöz, 9-kor fel kellett kelnem, hogy odaérjek. halálomon voltam. azon gondolkodtam, hogy mit találjak ki, hogy miért nem megyek be dolgozni délre. de aztán a körmösnél úgy felébredtem, hogy végül nem mondtam le, bejöttem dolgozni, mert kemény vagyok, mint Tarzan sarka. :)

a körmös után még hazaugrottam 10 percre, mert indulás előtt bedobtam a mosógépbe két ágytakarót, amit Csigusz összehányt, hogy kiteregessek. olyan, de olyan jó volt úgy hazamenni, hogy ott feküdt az ágyban, és mosolygott rám, és örült nekem. persze romon volt, de örült. annyira szeretném, ha már minden nap arra mennék haza, hogy ott van, és úgy jönnék el otthonról, hogy ott van. alig várom, hogy odaköltözzön hozzám.

szóval hazaugrottam, puszilkodtunk kicsit, aztán összekapta magát és elindult haza, én meg jöttem be dolgozni.

este volt olyan terv, hogy még átjön hozzám, de olyan fáradt volt, hogy bealudt, 9 után hívott, hogy felriadt, és ha nem baj, akkor már nem indulna el. én is nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem haragudtam ezért, sőt, teljesen megértettem. vacsiztam, 10-kor kidőltem, és reggel 9-ig aludtam.

ma hívott délelőtt, csak hogy hallja a hangom, az estéről még nincs szó. örülnék, ha meglepne, én nem akarok átmenni, mert nem bírok már azon a vacak ágyon aludni. de majd meglátjuk.

holnap kimegy a Fradi meccsre, én ugyebár nem mehetek vele, nemcsak azért, mert fél7-ig dolgozom, hanem mert nem mehetek vele, ezt kikötötte, mert már csak ez az egy közös szórakozás maradt nekik a haverokkal, és hát más se viszi a nőjét. igaz, a többinek a nője nem is olyan nagy huligán, mint én, de mindegy, megértettem. ha nagyon ki akarok majd menni, akkor úgyis lesz kivel, valami buszos spannal. :)

ja, kiderült, hogy Misre féltékeny. pedig nem kéne, de az. bassza a csőrét, hogy szeretek vele lenni. meg úgy általában, egészségesen féltékeny, mert tudja, hogy másnak is tetszem.

én is így vagyok ezzel, mivel nagyon-nagyon-nagyon helyes és okos pasi, azért engem is basz, hogy levadássza valaki, vagy nem bír a farkával, de abban is biztos vagyok, hogy olyan jó csajt úgysem talál, mint én vagyok, aki ennyire passzolna hozzá.

nagyon-nagyon szeretem, ő is engem, nagyon fontos vagyok neki. minden perc boldogság ebben a tudatban élni az életem. :)

meglepetés látogatásban volt

részem az éjjel. :) Mim egyszer csak betoppant éjfél előtt pár perccel. :) tudtam, hogy valami csodálatos dolog fog velem történni, hát ez volt az. :)

elég szar napom volt tegnap, a főnököm szétcincált teljesen, totálisan összezuhantam. kb. bőgve mentem haza.

beszéltünk Mimmel 6 körül, pont akkor ült le ünnepelni az öccsével, így esélyét nem láttam, hogy találkozunk. fáradt is voltam, mikor hazaértem, azonnal elaludtam a kanapén. végül felélénkültem, ettem, néztem BL-t, de nem is tudtam a meccset végignézni, inkább elmentem aludni.

kb. egy óra múlva, éppen Mimről álmodtam, amikor csöngetett. nagyon megörültem neki. :D kicsit ittas volt az ünneplés miatt, de nagyon jól esett, hogy azt mondta, nem akart tovább a társasággal bulizni, hanem inkább jött hozzám az utolsó metróval. mert hiányoztam neki, és velem akart lenni.

sőt, a héten lemondott egy 3 napos balatoni "haverok, buli, fanta" túrát, mert inkább velem akar lenni. ez azért nagy szó, mert amíg nem ismert, soha, de soha nem mondott volna nemet egy ilyen meghívásnak. sok barátja van, fontosak számára a barátai, nagyon szeretik őt, mert egy csodálatos ember.

persze hozott piát, ami nagyon jól jött, mert úgy indultam el a munkahelyemről haza, hogy biztosan iszok valamit, annyira ki voltam borulva. aztán persze nem ittam egyedül, de Mimmel már igen.

én cserébe csináltam neki hegesztett szendvicseket, jól bevacsorázott.

hajnali 2-kor feküdtünk le aludni, imádtam, ahogy hozzám bújt, átölelt. ennél mesésebb dolog nincs a világon!

reggel persze nehezen ment neki a felkelés, nem is sikerült beérnie időben dolgozni, de azért olyan sokat nem is késett. én még visszafeküdtem egy kicsit, de 10-re én is jöttem be, kb. 9:59-kor sikerült betoppannom. :)

ma már jobb napom van itt bent, beszéltünk Mimmel is, megyek át hozzá este. örültem volna, ha megint ő jön, mert kényelmetlen az ágya, és nagyon zajos helyen van a lakása, de igazából már nem is érdekel a dolog. megyek és kész. hulla fáradtak vagyunk mindketten, valószínűleg alvás lesz gyorsan, hacsak nem vár megint valami isteni vacsorával, mint kedden este, amikor szintén nála kötöttem ki.

borzalmasan éhes voltam, és olyan illatok fogadtak, hogy a nyál a térdemig lógott. valami elősütött csevapcsicsát vett, azt sütögette, meg tarját pácolt be, és utána meg az sült ki. hozzá sült krumpli volt a köret, én meg csináltam egy finom fokhagymás-tejfölös szószt... uhhh... jól bekajáltunk. :)

szóval valószínűleg lesz valami vacsi, aztán meg alvás. :)

a hétvégén jött volna Mis Pécsről, de lemondtam, mert egyrészt szar idő lesz, esni fog, és akkor nem tudunk csavarogni, másrészt Mim most velem akar és tud lenni, jövő hét végén meg nem, úgyhogy akkor jöjjön Mis jövő héten, és nem kavar bele semmibe.

igazából már annyira nem is örülök, hogy jön Mis, legszívesebben minden percemet Mimmel tölteném, de így, hogy az öccsével lesz programja, amibe én nem férek bele, vagy hát nem is akarok beleférni, így jobb lesz az időzítés.

szerelem van, boldogság van, csodálatos életem van! :)

már nem lehet

szavakba önteni azt, hogy mennyire szeretem Mimet... :)

ismét tökéletes hétvégét töltöttünk együtt, ami nehezen, nagy sokára indult, de aztán jól belehúztunk. :) szombat reggel 10-től mostanáig kb. összesen 4 órát aludtam. ma este 8-ig dolgozom, alig várom, hogy teljesen az idő, annyira nagyon fáradt vagyok. de teljesen megérte! :)

pénteken hulla fáradtan értem haza, bár szerencsére hamarabb tudtam végezni, és még a Lidlben is be tudtam vásárolni, de este már semmihez nem volt erőm, 10 körül ki is dőltem. aztán szombaton délelőtt 10 körül tudtam kivergődni az ágyból, és még jó, hogy Niki felhívott, mert különben soha sem aktivizálom magam. beszéltünk másfél órát, közben elmosogattam 3 heti mosatlant, macskaalmot cseréltem, törölgettem, pakolásztam. azt hittem, hogy Mim kora délután azért már előkerül, ehhez képest fél 6 körül érkezett meg. addigra kicsit felcsűrtem magam, de ahogy jelentkezett, le is higgadtam. :)

Mim megjött, hozott 1-1 gyrost, mert sem ő, sem én nem ettünk egész nap, és megkívánta. közös főzést terveztünk, de hát ahhoz idő kell, meg ő még bent volt dolgozni, szóval egyszerűbb volt a gyros. a főzést áttettük vasárnapra.

eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, meccseket néztünk. együtt éltük át, hogy a Fradi megszerezte a 29. bajnoki címét, ami nagyon nagy flash volt. igaz, egy tróger, szar meccs eredményeként, de a bajnokság akkor is megvan. :) később együtt izgultunk az El Clasicon, főleg a második félidőben, mert mindketten a Madrid győzelmét akartuk. :)

igazából nem is nagyon emlékszem, hogy mivel telt el utána az éjszaka... szexeltünk is persze, meg rengeteget beszélgettünk, sztorizgattunk, összebújtunk, röhögcséltünk. úgy eltelt az idő, hogy egyszerűen észre sem vettük. fáradt voltam, de ha vele vagyok, nem akarom alvásra elpocsékolni az időt. és ő is ugyanígy van ezzel. nem akarunk aludni, mert ébren akarunk lenni együtt, kettesben. egyszerűen imádunk kettesben lenni, akár nála, akár nálam, teljesen mindegy mindkettőnknek, mert nem tudjuk egymást megunni, nem tudunk egymással betelni.

nyilván ez annak is szól, hogy 3,5 hónapja vagyunk még csak együtt, és még annyi sztori, annyi mesélni való, annyi felfedezni való van a másikban, hogy lehetetlen a végére érni.

meg persze van, hogy csak eszünkbe jut valami, és órákat elröhögcsélünk rajta.

szerintem vasárnap hajnali 5 után kerültünk ágyba valahogy, de már nem is emlékszem pontosan, az biztos, hogy én nem nagyon tudtam aludni még akkor sem. vergődtem egy kicsit mellette, aztán kimentem cigizni, végül valahogy elaludtam, de fél 11 körül felébredtünk, és pörögtünk tovább. lementünk boltba, mert cigi, pia, minden elfogyott az éjjel.

na, hát már ebből a 10 perces túrából lett annyi sztori, hogy fél délután elvoltunk vele. :) aztán nekiálltunk főzni. lecsós májat. elég lassan haladtunk, mert közben hülyéskedtünk, iszogattunk, beszélgettünk, de olyan 5 körül azért csak kész lett. :) addigra persze egyikőnk sem volt már éhes. úgyhogy 7 után ettünk belőle, jól bevacsoráztunk mindketten. isteni jó lett a kaja. mondjuk, rengeteg lett, a maradékot elraktam két dobozba, ma az egyiket oda is adtam neki, hogy legyen mit vacsoráznia.

vacsi után volt még egy túránk a boltba, mert a cigi és a pia megint elfogyott. :) utána volt egy remek áramszünet, az egész házban elment az áram, majdnem egy óráig nem volt. gyújtottam egy gyertyát, és amellett beszélgettünk tovább. később nekiálltunk zenét hallgatni. Mim szeret vizsgáztatni, kérdezgetni, feszegetni a határaimat (nem véletlen, hiszen tanár a végzettsége), éjjelre zenés kvízek jöttek. először filmzenéket mutogatott, hogy találjam ki, hogy melyik film zenéje, aztán meg mindenfélét. örömmel konstatálta, hogy egyrészt mennyire belelátok a fejébe, másrészt milyen okos vagyok, harmadszor pedig, hogy milyen széles skálán mozog a zenei ízlésem.

nem szabadna elmondanom, de nem bírom ki, hogy olyan édes, romantikus, szentimentális volt megint... annyira, de annyira szerelmes belém... olyan dalokat hallgattunk, hogy az valami elképesztő. és mindent ő vett elő, és aztán könnyes szemmel, mélyen egymás szemébe nézve énekeltünk egymásnak, full érzelmesen, teljes szívből. egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a Férfi létezik... de a legcsodálatosabb az egészben nemcsak az, hogy létezik, hanem hogy ENGEM SZERET! :) ennél nagyobb boldogság még nem volt az életemben. ez a Pasi egy csoda, egy hatalmas kincs... és ő is ugyanezt gondolja rólam.

ma hajnali fél 6-ig voltunk fent, alig bírtam becibálni az ágyba, annyira belemerült ezekbe a zenés kvízekbe. :) úgy volt, hogy 7-kor kel, hazamegy, átöltözik és megy dolgozni, hát ebből semmi nem lett. küldött egy sms-t a kollégájának, miután kiimádkoztam az ágyból, hogy dél körül ér be, és visszafeküdt mellém. én csak délre jöttem, 11-re állítottam ébresztőt. ez után az imádkozás után már csak egy órácskát tudtam aludni, szóval ezért vagyok olyan hulla fos készen. :/ de egyáltalán nem bánom! :)

holnap újra látom, újra együtt leszünk, talán megint ő jön hozzám, bár igazából ez mindegy is, hogy kinél vagyunk, szóval ez tart életben. :)

a hétvégén adtam neki kulcsot a lakásomhoz, akkor jön-megy, amikor akar, teljesen megbízom benne, és alig várom, hogy odacuccoljon hozzám teljesen, és mindig együtt legyünk.

csodálatos életem van, csodálatos Férfi van mellettem, nem is kívánhatnék ennél többet. najó, a munka téma még megoldódhatna, de holnap reggel interjúzok, hátha rögtön sikerül is tovább lépni. :)

ráérek írogatni megint

úgyhogy fecsegek nektek egy kicsit a mi kis életünkről, Mimmel. :)

én ma este 8-ig dolgozom (de csak délre jöttem), utána hazamegyek, pihizek, meg kicsit rendbe teszem a lakást, már amennyire lesz kedvem. ja, még bevásárolok útközben a Lidlben, mert holnap már nincs kedvem menni sehová. Mim a cimborájával lazít, valahol Zuglóban, holnap az állapotától függően vagy bemegy egy kicsit még dolgozni, vagy pihen.

a lényeg, hogy kora délután érkezik hozzám, illetve lassan mondhatjuk azt, hogy hozzánk, hiszen a közös életünket az én lakásomban tervezzük megkezdeni, és már alig várom, hogy odacuccoljon.

elképzeltem, hogy majd milyen lesz a közös életünk... milyen lesz mindig mellette lefeküdni aludni, és mellette ébredni... meg majd ki csinál vacsorát, vagy közösen főzünk, és majd másnapra csomagolunk ennivalót, hogy együnk rendesen mindketten. főleg Mim, mert nagyon le van fogyva a versenysúlyához képest, bár persze nekem így tetszik, ahogy van. ő azt mondta, ha 100 kg leszek, akkor is fog szeretni. bár azt belátta, látva a régi fotóimat, hogy ha 120 kg-os állapotomban találkozunk, nem biztos, hogy akart volna udvarolni. de ez teljesen jogos. nem is voltam akkor még olyan szinten, mint most, sem lelkileg, sem testileg. nem is bánom, hogy nem találkoztunk eddig.

Ő végre egy érett, felnőtt férfi az életemben, aki egyben van. nekem még van mit fejlődnöm, el kell engednem magam még jobban, illetve az állandó megfelelési kényszeremet el kell felejtenem, mert ő úgy szeret, ahogy vagyok. neki arra a csajra van szüksége, aki én vagyok, úgy igazán, legmélyebben.

olyan hálás vagyok, hogy ilyen férfi van mellettem. és olyan türelmes vagyok, kivárom szépen, hogy meglegyen a költözés, addig nem nyavalygok, hogy keveset találkozunk, mert tudom, hogy a munka őt is szétcincálja.

a terv, hogy lecsós májat főzünk kettesben holnap, mert a múltkor is azt főztünk nála, és nagyon finom lett, és gyorsan kész van, és imádjuk a májat mind a ketten. :) sütök még valami leveles tésztás valamit, aztán ennyi. :) Mim is szokott ám sütni! :) imád a konyhában tevékenykedni, és nagyon kreatív, nagyon lelkes, ha kajáról, sütésről, főzésről van szó. esküszöm, ahhoz képest, hogy Kereskedő végzett szakács volt, meg szakácsként dolgozott, Mim sokkal finomabbakat főz.

be van ígérve nekem egy csülkös-velős-pacal pörkölt is... azt már nagyon várom, hogy elkészüljön! :)

de a legjobban a hivatalos, romantikus, meglepetésszerű, gyűrűzős lánykérést várom. :) olyan kis édes, szentimentális... Cserháti Zsuzsát, meg Szécsi Pált hallgatunk sokszor... :) és ezek mind tőle jönnek.... megzabálom!!! :) nekem még ilyen édes szerelmem soha sem volt...

ha úgy vesszük, engem még soha nem szeretett senki igazán, mert így a tenyerén még nem hordott senki, mint ő, ennyiszer (pláne az első 3 hónapban) még nem mondta senki, hogy szeret. és pont úgy szeret, ahogy vagyok, amilyen vagyok... nos... minden Bridget Jones erről álmodik, nem? ;)

van most időm

arra, hogy elkezdjek egy jó kis beszámolót írni az elmúlt 3-4 évről...

amióta Kereskedővel szakítottam, és eltakarodott az életemből, igazából sokáig nem történt semmi. 2014. elején egy új munkahelyen kezdtem, egy futárszolgálatnál, ami először remek kihívásnak és váltásnak tűnt, de aztán totál belebetegedtem. sajnos túl magasra kerültem a ranglétrán, közvetlenül az ügyvezetőnek számoltam be, aki egy igazi fasz volt (most is az), és teljesen belebetegedtem a végére, nemcsak lelkileg, az egészségemre is ráment ez az egész fos.
közel másfél évet töltöttem ott, de az első év végére teljesen kicsinálódtam, utána rá is álltam az álláskeresésre ezerrel.
2014-ben az új munka annyira lekötött, hogy nem volt energiám pasizni. nem is érdekeltek a pasik. nemcsak a munka miatt, hanem mert Kereskedő után egyszerűen undorodtam a pasiktól, és nem akartam senkit.

aztán 2014 augusztusában megtörtént velem az, ami még soha, az egyik kollégám kinézett magának, és megkörnyékezett. nem voltunk egy szinten, semmilyen szempontból sem, de jót tett a lelkivilágomnak az udvarlása, a közeledése. az önbizalmam is nőtt, meg egy kicsit jobban kezdtem érezni magam a bőrömben.
mivel neki volt nője (mostanra már a gyerkőc is megszületett), így full titkos volt az egész, de remekül szórakoztunk néhány éjjel, néhány hétvégén. kicsit persze bele is szerettem, bár az első perctől tudtam, hogy én vele soha nem akarok kapcsolatot, mert nem. jól elbohóckodtunk, de mint társ, egy percig nem akartam vele lenni. ő persze megszeretett engem szintén, még féltékenykedett is, holott ő a nőjével élt együtt folyamatosan, de leállítottam.

nagyjából 2015. februárjáig tartott ez a románc, aztán elegem lett. a futárszolgálatból is.

úgy volt, hogy nagy biznisz lesz kilátásban, ezért váltottam április végén, de leginkább azért, hogy a futárszolgálattól, meg a betegségektől megszabaduljak. az új melót az első naptól utáltam. 2 hónap után, próbaidő alatt ki is rúgtak. ami csak az anyagi szempontok miatt volt gáz, egyébként örültem neki.

jött 2 hónap munkanélküliség. aztán átmenetileg egy speditőr cégnél voltam sales munkatárs. azt már csak kicsit utáltam, mert még egyszer logisztikában nem akartam dolgozni, baromi sokat kellett utazni, és szar volt a pénz. más baj nem volt vele. :) szerencsére tavaly novemberben kaptam egy lehetőséget annál a cégnél, ahol most dolgozom. újfent supervisor vagyok, egy call centerben, ami biztosítást értékesít. az első perctől kezdve ez volt álmaim és életem munkahelye, pénteken este már azt vártam, hogy hétfő legyen és jöhessek dolgozni, ami még a 20 évnyi munkaviszonyom alatt soha nem történt meg. idén február elején telt le a próbaidőm, kb. február végéig minden zsír is volt, aztán kiderült, hogy a közvetlen főnököm egy idióta picsa. úgy beszél mindenkivel, mint ha a seggéből rántott volna ki. nemcsak velem, az embereimmel is. pedig fiatalabb nálam, legalább a koromat tisztelné... na, mindegy. szóval most állást keresek ezerrel.

az elmúlt év azért nemcsak munka miatt volt mozgalmas... :)

voltak pasizások, volt egy idióta fasz, akibe beleszerettem májusban nagyon, aztán persze átvert, eltűnt. pedig ő volt az, aki 2 randi után kimondta, hogy szeret... akkor kellett volna gyanút fognom. na, mindegy, tanultam ebből is.

júniusban elmentem Helsinkibe, a válogatott meccsére, busszal. 55-en voltunk a buszon, ebből 50 pasi, 5 nő, de az 5 nőből 4 a párjával volt. vagyis én voltam egyedül szingli. annyit buszoztunk, hogy volt időm megismerkedni a pasikkal. élveztem nagyon! :) életem legnagyobb élménye volt az utazás is, a meccs is természetesen. a buszról aztán ketten akartak velem randizni. az egyikkel randiztam is, de már az első perctől tudtam, hogy nem lesz pálya.

júliusban volt a Kos esküvője, ahol találkoztam egy pécsi fiúval... első látásra szerelem volt... Mis... jaj, nagyon szeretem még mindig. de csak már mint barát. 8 hónapja ismerjük egymást, voltam azóta többször Pécsen is, és ő is volt nálam. először úgy indult, hogy kapcsolat lesz belőle, pedig 12 évvel fiatalabb nálam, de aztán nem úgy alakult a dolog. szenvedtem még miatta októberben is, de aztán elengedtem a párkapcsolat dolgot. két hete voltam utoljára nála Pécsen, és nagyon jó volt, hogy tisztán barátként tudtunk együtt lenni, és nem volt semmi szexuális feszülés, semmi egyéb érzelem a részemről. azóta ő is talált barátnőt magának, már vele is megismerkedtem, a szüleit meg egyenes imádom, nagyon várnak mindig, hogy mikor megyek már Pécsre. Pécs csodálatos hely egyébként, volt egy lövetem a nyáron, hogy leköltözök oda, annyira imádom azt a várost.
a lényeg az egész sztoriban az, hogy velem még soha nem történt ilyesmi, hogy valakivel egy esküvőn megismerkedjek, hogy kiszúrjuk egymást, aztán éjszaka még csókolóztunk is, megvárta velem az első buszt, úgy mentem haza. szóval nagyon romantikus volt az egész. meg nyilván rá is értem akkor romantikázni, mert nem volt munkám júliusban és augusztusban. meg gondolkodni is, meg nyűglődni is. Mis mindig mellettem volt, sokat segített, amikor mélyponton voltam. jövő hét végén egyébként ő jön hozzám, mert hiányzom neki, pedig most voltam náluk, március közepén.

októberben elmentem Athénba, a válogatott meccsére, busszal. az kicsit felemásan sikerült, mert ott összejöttem egy pasival, de nem kellett volna, illetve volt egyéb gebasz is. legyen elég ennyi, hogy a meccset már nem láttam, mert a rendőrségen kötöttem ki, és másnap repülővel tudtam hazajönni, egy börtönben töltött éjszaka, majd egy igen érdekes tárgyalás után. a lényeg, hogy túléltem, hogy túl vagyok rajta, a többit meg fedje jótékony homály.

novemberben kezdtem az új munkahelyen, ami ugye sokáig az álommelónak számított. valahol még most is az, de ha semmi mást nem, egy valamit, illetve VALAKIT köszönhetek ennek a cégnek, ugyanis itt ismertem meg életem szerelmét, és azóta már kiderült, hogy én is az vagyok neki. :)

januárban felmondott a Drága, mert nem ez volt élete célja, hogy itt dolgozzon, szóval kb. annyi ideig volt itt, hogy pont össze tudjunk melegedni.

december 21-én volt az első hivatalos randink, nálam, egy Arsenal-Manchester Cíty meccs volt az ürügy, amiből semmit nem láttunk, mert bár tartottam magam egy darabig, végül csak az ágyban kötöttünk ki. :) már az első alkalom sem pusztán szex volt, hanem szeretkezés... nagyon helyes pasi, nagyon okos, nagyon kedves, romantikus, szentimentális... DE PASI!!! :) 3 évvel fiatalabb nálam, rengeteg közös érdeklődésünk van, úgy szeret ahogy vagyok, a félzsömlémet is imádja, meg minden porcikámat. imádja, hogy okos vagyok, meg persze szép és kedves. ő egyébként tanár, földrajz tanár, tanított is, bár most a KLIK-ben dolgozik... no comment... :)

március 15-én hajnalban megkérte a kezemet, szex közben. :) akkor mondta el először, hogy ő nagyon szerelmes belém, nagyon szeret engem, és hosszú távra tervez, és gyereket szeretne minél előbb, és költözzünk össze stb. én meg persze igent mondtam neki, mert én is ugyanezt érzem, hogy végre megtaláltam, aki hozzám való, akivel jól érzem magam minden percben, ha nem szólunk egy szót sem egymáshoz, akkor is.
a lényeg, hogy még 3 hónaposak sem voltunk akkor, mikor ez történt... :) nagyon-nagyon boldog vagyok, alig várom, hogy odaköltözzön hozzám, hogy együtt éljünk, hogy minden este mellettem feküdjön le, és reggel mellettem ébredjen.
múlt szombaton már a szüleivel is találkoztam, igaz, csak 5 perces "pofavizit" volt, de legalább ez is le van tudva. :) ennyivel is közelebb kerültünk már egymáshoz. :) és nekik is azt mondta, hogy szeretjük egymást, és komolyan gondoljuk, és hosszú távra tervezünk. :)

a haverjai már egyébként úgy hívják fel, hogy "mi van vőlegény?". :) már nekik is elújságolta a tervét, néhánynak már be is mutatott, és olyan visszajelzést kapott tőlük, ami pozitív. bár azt mondta, azt is leszarta volna, ha nekik nem tetszem, az ő döntése a lényeges, márpedig ő engem akar. :)

az én részemről még csak Niki barátnőm, akivel Athénban jöttünk össze igazán, ismeri a szerelmemet (hívjuk ezentúl Mim-nek), senki más, de pár barátnőmnek persze már elköptem, hogy így állunk, és hogy nemsokára asszony leszek újra. :)

dióhéjban így állnak most a dolgok, ha minden jól megy, akkor a jövőben fogok rendszeresebben jelentkezni, mert újra megérett bennem az igény, hogy írjak, hogy kiírjam magamból, ami történik velem, az életemben.

Férjhez megyek!

Tényleg! Igyekszem beszámolni! ;)

NAGYON BOLDOG VAGYOK!

Visszatértem

Na most aztán mindennek vége lesz megkapjátok a magatokét most befogok indulni! :-)

be fog indulni

itt az élet újra... csak jelzem. ;) aki hallja, adja át!!! :)

van új blog

kérd el a címét mailben. ;)

egyetlen hír van

velem kapcsolatban, hogy szakítottam Kereskedővel. ha minden igaz, és nagyon remélem, hogy így lesz, a hó végéig el is költözik.

nem vagyok megborulva, az én döntésem volt. őszintén szólva: mindig is kevés volt nekem, csak örültem, hogy van valaki, és belementem. már idén márciusban meg akartam ezt lépni, de akkor még kitartottam, de most már nincs tovább.

ő nyilván jobban ki van ettől borulva, bár igazából nem is beszélünk, nem is találkozunk napok (de ha jobban bele gondolok: hetek, hónapok) óta. ez is vezetett a dolgok végéhez.

meg az is, hogy kevés, mint jégkrémben a gleccser. :) LAndie bezzeg ezt már látta az elején, én meg csak hazudoztam folyamatosan, leginkább magamnak, hogy ez nekem jó, nekem ez kell. 

nem volt jó, nem kellett. egy percig nem voltam szerelmes. na, jó, voltak pillanatok, napok, amikor valami mintha megmoccant volna, de ez mind átmenetileg volt csak az életemben.

most újra összerakom magam, mert ez az 1 év azért rendesen leamortizált, nem foglalkoztam magammal egyáltalán, és jövő év elején jöhet, akinek jönnie kell. :) addig nincs pasizás... ;)

és tervezem, hogy új blogot nyitok, valami újba kell kezdenem, tiszta lappal. talán valami ilyesmi lesz a neve is, még nem tudom. de nem lesz titkos, majd megmutizom annak, aki erre jár. :) és persze igyekszem rendszeresen írni is bele.

ennek itt most vége, nincs értelme folytatni tovább ezt sem. 

csodálatos új élet vár rám, csak rajtam múlik, hogy megkapok-e mindent, amit csak szeretnék. hiszek benne.

és ha akartok jó könyvet olvasni, akkor Pacskovszky Zsolt Szabadesés c. könyvét nagyon ajánlom! :)

unalmas lenne ha

megint azt írnám, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolót? :)

kicsit elmaradtam, najó, nem kicsit, nagyon, de megvagyok, élek, virulok. :)

nem volt ez mindig így, nem véletlenül hallgattam el december közepén. azóta elég sok minden történt velem. az év vége nagyon feszes volt, a munkahelyemen teljesen kiborítottak, ráadásul valami gyomorbaj is elkapott, azzal kóvályogtam jobbra-balra, szóval nem volt kellemes. a karácsonyi buliról csak hányni jártam ki, és Kereskedő jött értem, hogy hazakísérjen, annyira szarul voltam, jártányi erőm nem volt. ez aztán rendbe jött, szerencsére.

a szilveszter csöndesen telt, valami filmet néztünk, úgy emlékszem, aztán valahogy éjfél után 40 perccel jutott eszünkbe, hogy koccintsunk, meg is tettük, baracklével. :) a pezsgő meg azóta is a hűtőben csücsül. hát, nem volt nagy ereszdelahajam. :))

év elején még dolgozott bennem az ideg, a munkahelyem miatt, hogy múlt év végén meghurcoltak, és kicsináltak, és úgy éreztem, hogy mindezt azért, hogy az év végi borítékot ne kelljen odaadni. aztán persze találtak még egyéb indokokat is erre. no, ezt a jutalomnélküliséget kb. 2-3 hónapomba telt feldolgozni, de inkább 2. év elején állandóan lógtam a melóból, amikor csak tehettem, állásinterjúkra jártam, kerestem más lehetőséget ezerrel.

márciusra már kezdtem lecsillapodni, és mostanra eljutottam oda, hogy szeretem a munkám, szeretem a munkahelyem, meg minden. :) 

azért még most is lógok, amikor csak tudok, de már nem úgy jövök be reggelente, hogy utálom ezt az egészet. és ez sokat számít. :) illetve úgy dolgozom, mint egy kisangyal, mert idén év végén kell az a kibaszott boríték, de nagyon!!! :)

nemcsak a munkám, a magánéletem miatt is elég mély gödörbe kerültem év elején. írtam volna én, de nem volt erőm. a fejemben cikáztak a gondolatok, de a lustaság mindent felülírt. 

Kereskedővel kapcsolatban kerültem mélypontra. ő is munkahelyváltáson kezdett dolgozni év elején, mert a saját melóját utálta, és rémesen szarul is keresett, de valahogy semmi nem akart összejönni neki. úgy éreztem, hogy egy idő után már nem is akarja a munkahelyváltást, csak várja a sült galambot, vagy hogy valaki megoldja helyette az életét.

arra is gondoltam persze, ezzel párhuzamosan, hogy mint Férfit, őt is nyomasztja a sikertelenség, és nem kéne még nekem is ezzel cseszegetnem, és emiatt volt, hogy elszégyelltem magam, de legtöbbször úrrá lett rajtam az oroszlán, meg a vérem, amit belém neveltek, hogy igenis, nem akarom eltartani a pasimat, úgyhogy legyen valami olyan melója, ami őt magát legalább eltartja (engem továbbra sem kell). voltak olyan pillanataim, amikor ott tartottam, hogy összecsomagolom a cuccát, és megkérem, hogy menjen el. voltam nagyon-nagyon rossz passzban. 

szerencsére viszont mindent sikerült megbeszélnünk, és hát milyen az élet, természetesen én találtam neki új melót, mégpedig szakácskodást, ami a másik szakmája, és amit sokkal jobban szeret a kereskedőségnél, és most már másfél hónapja ott dolgozik, egy ideig párhuzamosan ment a kettő, de most már a régi helyről kilépett, és csak itt van.

mérföldekkel jobban keres, mint eddig (mondjuk még most sem keres annyit, mint én), és imádja a melóját, a kollégáit, a munkahelyét, meg mindent. :)

azóta persze még többet főz otthon, én meg csak dagadok. :) najó, hát 2-3 kg ugrál le és fel. na, mondjuk, nem mintha érdekelne. :) a testem gyönyörű, tökéletes, teljesen meg vagyok elégedve magammal. :) főleg, hogy múlt szombaton, meg tegnap is voltunk strandolni a Tesómmal, és most már olyan remek színem van, hogy ihaj! :) 

Kereskedővel bővebben azért az van, hogy sokkal több érv szól mellette, mint ellene. rengeteget gondolkodtam az elmúlt 3-4 hónapban, róla, kettőnkről, magamról, és mostanára eljutottam oda, hogy elhiszem, hogy a munka és a magánélet is lehet egyszerre jó és harmonikus (és tényleg! most is így van!), egyszerűen hátradőltem, és élvezem az életem.

elengedtem magam, nem görcsölök rá semmire, se a pénzre, se új munkára, se új pasira (voltam olyan mélyponton, hogy felregeltem egy társkeresőre, de már töröltem is magam), mert minden úgy van jól, ahogy van, és most nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben. boldog vagyok, nah. csak kimondtam. :) de mert tényleg ez van! :)

és ez nem olyan boldogság, hogy belenyugodtam valami szarba, vagy beletörődtem volna a sorsomba, vagy elnyomtam volna magamban bármit is. nem. ez olyan színtiszta, igazi boldogság, elégedettség, harmónia. 

ha csak arra gondolok, hogy mennyire szerettem egyedül lenni, de még miután Kereskedővel összeköltöztünk, utána is loptam a perceket, amiket egyedül lehettem, most meg már egyáltalán nem. alig várom, hogy hazajöjjön, hogy együtt legyünk. beláttam, hogy nem egy partyarc, nem lehet sűrűn elrángatni bulizni, de pl. januárban eljött velem Flash koncertre, amitől először féltem, hogy majd tetszik-e neki, kibírja-e egyáltalán, de aztán nagyon zsír volt minden. :) meg majd fog ő még jönni, ha lesz ideje, energiája, de az az igazság, hogy annyira nekem sem hiányzik. persze, mikor Atmos vagy John Digweed éppen Budapesten pörget, akkor nyilván mennék, mint állat, de mikor meg ott van, hogy akkor buli, akkor meg semmi kedvem semmihez. be kellett látnom, hogy elég volt a pörgésből. ráadásul kezdem unni, hogy minden buliban én vagyok a legidősebb (kivéve Ozorát). mindenhol csak a picsoidok vannak, meg persze a tinédzserek. én meg nem vagyok rájuk kíváncsi. természetesen Ozorára már megvan a jegyem, és már csak 98-at kell aludni a nyitókoncertig, azt nagyon várom! sajnos Kereskedő idén sem tud csatlakozni hozzám (az új meló miatt), de talán majd jövőre. én mindenesetre megyek, és jól fogom érezni magam. :) 

szóval nagyon jó együtt lenni, együtt főzni, együtt kajálni, együtt filmeket vagy meccset nézni... és a szex is jó. :) volt időszak, amikor nem kívántam, mint Férfit, egyáltalán. volt majdnem 1 hónapos kihagyás amíg nem szexeltünk. de már ez is helyreállt. :) 

közben elkezdett az én fodrászomhoz járni, aki csodát művelt vele, mert olyan hajat csinált neki, amitől legalább 5-8 évvel fiatalabbnak tűnik, és 2 hete már kontaktlencsét hord, ami még sokat dobott rajta. szóval rá tudok izgulni bármikor. :) 

főleg a magabiztossága izgat fel. ami azért eddig nem volt rá jellemző, vagy csak nyomokban. a szeme miatt nagyon sok parája volt, meg úgy egyáltalán. de most, hogy a munkában is jól érzi magát, meg a bőrében is, úgy egyáltalán, ettől még férfiasabb lett, és ez csak a nedves bugyis érzést tudja kiváltani belőlem. :)

a szüleim imádják Kereskedőt. az egész karácsonyt náluk töltöttük, békességben, szeretetben. kapott tőlük is egy csomó ajándékot, meg persze zabáltunk jókat. :) szóval nagyon klassz volt minden. március elején Mezőkövesden voltunk együtt, családilag, 5-en, az is tök jó volt. bár a végén kicsit összekaptunk Kereskedővel (akkor még nem volt az új meló kilátásban sem), de összességében jó volt minden. :) ja, és Kereskedő is imádja a szüleimet. tiszta lelki beteg, hogy most hétvégén, mikor Anyák Napjára utazunk haza, nem tud velünk jönni, mert végig dolgozik, és ki is találta, hogy jövő héten menjünk le megint, mert akkor ő is ráér, mert imád ott lenni. és alig várja, hogy kapálhasson, meg áshasson, meg apu adjon neki valami kerti munkát. Istenem... köszönöm, hogy ilyen Férfit adtál nekem! :)

nekem is fontos ám, hogy jól kijön a szüleimmel, hogy szívesen látják, ráadásul a Tesóm is imádja, még mindig, ezek nem elhanyagolható dolgok.

amúgy meg nemhogy pénzben, de szavakban sem kifejezhető az, amit Kereskedőtől nap mint nap kapok. az odafigyelés, a kedvesség, a szeretet, az imádat, a törődés, a megértés, a hűség, a vidámság, a békesség, a harmónia... és csak néhányat említettem. egy hangos szó nem hangzott még el közöttünk, még talán nem is veszekedtünk soha, vagy nem a szó szoros értelmében. ha együtt vagyunk, akkor mindig nyugi van, ha ideges vagyok, akkor fel lehet hívni, hogy lenyugtasson. mindig meghallgat, mindig odafigyel arra, amit mondok, figyel a véleményemre, tanácsaimra, és igyekszik a kedvemre tenni. befejezzük egymás mondatait, kitaláljuk egymás gondolatait... kicsit olyan, mint mikor Zével voltam, de annál annyival több, hogy Kereskedő halálosan szerelmes belém, és úgy szeret, ahogy vagyok. és valójában a mondat utolsó része a legfontosabb: úgy szeret, ahogy vagyok. nem akar megváltoztatni, de nem is ítél el semmi szarságom miatt. ő egyszerűen csak istenít, a tenyerén hordoz, csodál engem, mindazt, ami én vagyok. soha nem volt még ilyen Férfi mellettem... őszintén szólva, azt a pörgést, amit mondjuk a Bőgőssel műveltünk anno, én már nem is bírnám. Zével már kevésbé pörögtünk, vele jobban el tudtuk tölteni az időt 4 fal között, de ugye nem volt tökéletes.

most viszont minden klappol. :) ezért is vagyok boldog. :) és ezért dőltem hátra, és engedtem el magam végre. mert nincs problémám, nincs min görcsölnöm, akkor meg minek tegyem? az életem tökéletes, minden szempontból. :) a Tesóm is boldog, mert megszabadult a fos kapcsolatától (most már szerencsére ő is így értékeli a múlt őszön történt szakítást), van neki új, éli az életét, kinyílt, mint egy virág, fel merte vállalni és megmutatni önmagát, hogy milyen csodálatos ember is ő, és meg is lett az eredménye. rátalált az a Szerelem, amit már nagyon megérdemelt. és a munkája is faszányos, szóval ő is lubickol. :)

a Szüleim is rendben vannak, korukhoz képest mondhatom, hogy egészségesek, pénteken már végre újra láthatom is őket. :)

van néhány Barátom is, pont amennyi kell, bár ha egy sem volna, már azt sem bánnám, mert a Tesómmal végre olyan szintre jutott a kapcsolatunk, hogy igazából ő lett a legjobb Barátnőm. persze, vannak még olyan Hölgyek a szívemben, akiket még mindig nagyon szeretek, még ha ritkán kommunikálunk, akkor is, meg még egy Úriember is (igen, Csírabácsi, Rád gondoltam), de mindenkit a helyén kezelek (már akinél szükség volt egyáltalán ilyesmire), és mindenkibe annyi energiát fektetek, amennyit az illető belém. a lúzerek most már tényleg a túloldalon vannak. engem többet nem szopathat, alázhat meg senki olyan címen, hogy "ja, de barátok vagyunk!". lófaszt. ez a világ elmúlt. 

igazából Kereskedővel is tudunk úgy működni, mint a barátok, mert neki mindent el lehet mondani, vele mindent meg lehet beszélni. és ez is annyira jóóóó! :)

és hogy mi foglalkoztatott még az utóbbi hónapokban, amióta nem írtam? egyrészt egy új blogot tervezek, amiben majd a rózsaszín szirupos életünket fogom megírni. persze csak a főbb történéseket, amik aranyosak, érdekesek. azzal párhuzamosan ezt a blogot be is fogom zárni.

másrészt meg a MU. csak a MU!! :) na, meg RvP. :) én abba a pasiba titkon szerelmes vagyok... amikor a múltkor odarohant SAF-hoz gólörülni, elbőgtem magam. annyira megható volt az egész, és olyan szintű mentális és szakmai kapcsolatról árulkodik ez, mármint ami a menedzser és a játékosok között van, hogy az valami félelmetes... na, ezért a MU. és ezért SAF. ezt valahogy így kellene mindenhol. persze, nyomokban látni ilyet, pl. Klopp a Dortmundnál, de ő meg más korosztály, meg a csapata is az.

de hogy SAF szilveszterkor 72 éves lesz, és még mindig képes ilyen közeli kapcsolatban lenni a játékosaival, hogy egy hosszú góltalansági sorozat után RvP odarohan hozzá, és úgy öleli magához, mintha a saját nagypapája lenne, és együtt ugrálva örülnek a gólnak... hát még most is kiráz a hideg, ha erre a sztorira gondolok.

RvP fantasztikus ember. csak hálás lehet minden MU szurker, hogy hozzánk igazolt. ez nem kérdés. és amiért jött, azt meg is tette, megnyerte nekünk a 20. bajnoki címet. és nem kérdés, hogy ő nyerte meg nekünk. 

a többi sorozatról meg csak annyit, hogy a török bírók mind, egytől egyig, elmehetnek a jó édes anyjukba. ennyi. döntősök lennénk, ha ez a buzerátor nem állítja ki anno Nanit. na, erről tényleg ennyit. :S

amúgy most is dolgozom, cserébe holnap csak délre kell jönnöm, ami azért jó, mert Kereskedő szabadnapos, vagyis 11-ig punnyadhatunk az ágyban, vagy akár szexelhetünk is. :) lehet, hogy főzök is ma valamit, még nem tudom... bár annyi mosatlan van, és olyan későn fogok hazaérni ma, hogy csoda lenne, ha főznék, de majd meglátom. :) ja, mert Kereskedő ma éjfélre ér haza melóból, és meglepném vacsival (mostanában állandóan éjszaka eszünk), de inkább majd főzzön magának bent valamit szerintem. :)

no, hát ez van velem, így élünk mi, kettecskén, idestova 10 hónapja. :) a Kiccica is jól van ám, azt el is felejtem, pedig neki is minden nap szerelmet vallok. :) ja, és februárban levágattam a hajam, növessze a franc tovább. :) úgyhogy most elvileg rövid hajam van, csak azóta se jutottam el fodrászhoz, de most már tényleg megyek, és megint rövid lesz. :) a vörös szín maradt, az nem kérdés. :) kell egy Vörös Ördög a családunkba. :)