csak egy napra

mentem szabadságra, és visszatérve máris úgy érzem, mintha legalább egy hétre mentem volna, vagy ilyesmi. :( igazából semmi bajom nem volt azzal, hogy ma jönni kell dolgozni, de amikor beértem, és megláttam a kupit az asztalomon, meg OJ-t, hát egyből elment a kedvem az egész naptól, évtől, cégtől. megint úgy érzem, hogy én ezt már nem bírom, mennem kell. még nem tudom, hogy hová, de muszáj lesz. most még csak az sem zavarna, hogy hasonló munkakörbe kerüljek újra, egy másik cégnél, csak ne itt. nyomasztó az egész, ráadásul a tulajdonos nem tudom, hogy megint mi a büdös faszra gyűjt (dög nagy autója, meg hajója már van, lehet, hogy most egy helikoptert szeretne?), de olyan megszorítások és faszarági intézkedések vannak, amitől én hányok, és amire én nem vagyok kíváncsi. pedig még munkát is akartam ide hozni, de már azt sem akarom. egy fillért se fogok belőle látni, akkor meg minek törjem magam?
sürgősen keresnem kell egy új helyet, ahol legalább ennyit fizetnek (több nagyon nem is kell), de valahogy más a szitu.

csütörtökön némi feszkóval mentem haza a munkából, később megérkezett Banya is hozzám. miatta voltam feszült, de aztán túllendültem az egészen. persze az esti meccs kicsit felbaszott, de a lényeg, hogy a MU továbbjutott.

pénteken korán reggel indultunk Péterhez, Banyával közösen. 4 órát töltöttünk nála, és leginkább Banya volt a téma, de azért rám is sor került. sok mindenről nem esett szó, de látta a fejlődésemet, meg tanított még gyakorlatokat, mindkettőnknek. jól éreztük magunkat, bár agyilag teljesen leszívódtunk. úgy mászkáltunk utána a városban, mint a hullák, nagyon elfáradtunk. beugrottunk még a plázába, vettünk egy-egy felsőt, meg némi élelmet, aztán húztunk haza.

az esti buli jó volt, már amennyit láttam belőle. sajnos túl korán érkeztünk, és csak ültünk 2 órán keresztül, mint hal a szatyorban. az annyira nem volt jó. még jó, hogy Banyával együtt ücsörögtünk legalább. aztán végre belecsaptak a zenélésbe, jól fel is pörögtünk, erre jött a szünet. :( na, az első szünetet már nem bírtuk végigvárni, annyira fáradtak voltunk, hiába imádom azt a zenét, amit játszanak Banánosék, de már nem volt türelmem tovább várakozni. így le is léptünk éjfélkor Vikivel együtt, aki aztán nálam aludt jól. szombat délután mindenki elkucorgott tőlem, utána már egyedül voltam egész hétvégén.

szombaton és vasárnap csak döglöttem, leginkább délig, aztán meg nem csináltam semmit jól. :)

nem vette észre

senki szerencsére, hogy hétfőn befestettem a hajam. :) ez több szempontból is jó. egyrészt, mert ezek szerint nem basztam el annyira, hogy feltűnő lenne, másrészt meg mert nem ezen volt a téma legalább. :) valahogy nem szeretem mostanában, hogy velem foglalkoznak a kollégák. hálistennek a névnapom is vasárnapra esett, bár így sem úsztam meg hétfőn két doboz csokit, meg néhány felköszöntést. :)

a hajfestés után, hajszárítás közben annyira megtetszettem magamnak, hogy fél óráig sikerült hajat szárítani, közben pózoltam a tükörnek, meg pislogtam, meg imádtam önmagam. :) alig bírtam abbahagyni. :) észbontóan jól néztem ki akkor, és még azóta is. (kivéve a karikás szemeket... :S)

most nézem, hogy pont egy hete írtam legutóbb. nem csoda, ha van, aki már hiányol. :)

azért nem írok sűrűbben, mert a munkahelyen egyszerűen már lélegzetvételnyi időm sincs mostanában. ami egyébként azért jó, mert legalább nincs időm gondolkodni, és a nap is elrepül. idén teljesen megváltoztak a dolgok, míg eddig a munkahelyre pihenni jártam be, január elseje óta viszont valóban dolgozni, és van is mit csinálni, vagyis általában a seggemen veszem a levegőt. otthon meg csak pihenni vagyok képes, vagyis már gépet bekapcsoni sincs erőm, csak Gordon Ramsay műsorán sztondulok, vagy valami más sorozatot nézek. no, meg persze focit. :) péntek estére olyan szinten elfáradok mostanában, hogy az nem igaz. :S

a múlt hétvégén, pontosabban pénteken és szombaton, anyuéknál voltunk. ez most csak villámlátogatás volt, a névnapom miatt mentünk leginkább. jól telt, ettünk finomakat, jó volt a hangulat, kaptam szép ajándékokat is. :)
vasárnap meg csak élveztem a lakásomat, amit imádok (erre mostanában jöttem rá), jobbra és balra dőltem, semmi extra nem történt. :)

tegnap reggel kiborult a turmixom a táskában, szóval jól kezdődött a napom, de aztán az este mindent feledtetett, mert kibékültünk Ginával a múlt héten, így tegnap már fel is jött hozzám dumálni, meg lazulni. hajnali fél1-ig fent voltunk, beszélgettünk egy csomót, meg röhögtünk, meg persze boroztunk. :) most meg olyan vagyok, mint a mosott szar, de megérte! :) 
Andival is már jó ideje rendeztük a sorokat, így a görögországi nyaralás utórezgései teljesen elsimultak. ami azért jó. :)

ma 10milliószoros nap van, úgyhogy egész nap csak a stramm 40-esemre gondolok, aki persze milliomos, és úgy szeret engem, ahogy vagyok. hátha bevonzom végre. :)

pénteken meg csapatjuk Banánoson már megint. :)

nagyobb megrázkódtatások nélkül

túléltem a tegnapi Valentin-napot. kb. pont telibefostam, és nem agyaltam azon, hogy mennyire geciszar egyedül. leginkább azért nem agyaltam ezen, mert szeretek egyedül lenni.
elhatároztam, hogy amíg nem jön valaki, aki tényleg meg akar ismerni, és magamért szeret, nem azért, aki lehetnék, illetve aki nem vagyok, addig nem fárasztom magam semmiféle patkány pasival. és persze nem is gyötröm magam azzal, hogy más legyek. és ez leginkább a külsőre vonatkozik. mert nekem jó így, ahogy vagyok. szép vagyok, kívánatos vagyok, és aki nem akar/tud/mer/képes emögé (a külső mögé) nézni, az amúgy is menjen a picsába. és ezt nem azért írom, mert tegnap este is zsíros kenyeret zabáltam lilahagymával és pont telibefostam, hogy mit vacsorázok és hány kg vagyok. nem érdekel!!!
különben meg remek volt a vacsorám, mert a barna kenyér volt a szénhidrát, a libazsír a zsír, a lilahagyma a vitamin, a picinyke fetasajt a tetején meg a fehérje. szóval jó kis kombó, bár tény, hogy nem túl fogyókúrás, de annyira jól esett, hogy az nem igaz!! :) most persze ég a belem a hagymától, mert hát ugye epés vagyok, de azt is leszarom. :) kurvajót zabáltam este. :)

pénteken munka után leszaladtam Banyához. jó fáradtak voltunk mindketten, de azért sokáig beszélgettünk este. aztán szombaton túráztunk egy hatalmasat délelőtt a térdig érő hóban. nagyon élveztem! :) annyit mentünk, hogy a végén már nagyon fájt a lábam, de megérte! :) sütött a nap, jó volt az idő, nem is fáztam egy idő után már, és klassz volt az egész. :)
délután fél5-re értem haza, és jó is volt, hogy hazamentem (Banyám még marasztalt), mert megjött, korábban, mint gondoltam, hogy jönni fog, és úgy görcsölt a hasam, hogy vasárnap már csak fetrengeni tudtam. :( de legalább hétfőre lezajlott a java ennek a szarnak. 

elképesztő, hogy micsoda problémák vannak a Világban. sajnos egy csomó ember felszínes, és a kapcsolataiban is így dönt. azt kell, hogy mondjam, aki ilyen, annak még nincs elég tapasztalata, és talán IQ-ja sem, és csak bízhatunk benne, hogy ezek a dolgok idővel megváltoznak. ez a rohadt külsőség, amiről én már középiskolás koromban fájdalmas verset írtam, mert már akkor is attól szenvedtem, hogy nem kellek senkinek.... szóval a külsőségek, ma már csak ezek számítanak. a normális emberek, akik képesek lennének szeretni, törődni a másikkal, normálisan viselkedni, megteremteni a harmóniát, működtetni egy kapcsolatot, azok meg nem kellenek senkinek, mert nem milliomosok és/vagy modellkinézetűek. ez a szomorú valóság. :( mondjuk aki ezek alapján választ, az is őt minősíti. nincs az a szorongatott helyzet, hogy én egy ilyenbe belemenjek. persze, van már annyi eszem, meg tapasztalatom, hogy ne tegyem. ezeknek a felszínes embereknek csak drukkolni tudok, hogy eljussanak az én szintemre. és még akár segítenék is nekik, de erre már nincs erőm. pont elég a saját életem megoldása, meg még azoké, akik közel állnak hozzám. a többi már nem fér bele az életembe. persze, ha idejönne hozzám, hogy beszélgessünk erről-arról, akkor nem küldeném el. 

a másik elképesztő, hogy emberek hogyan képesek úgy viselkedni, ahogy. a közvetlen környezetemben vannak most többen is, akik hasonló problémával szembesültek. hogy a párjuk, mikor eljut oda a dolog, hogy "lapát", akkor elkezd fűt, fát ígérgetni, hogy majd "megjavul". WTF? nem az lenne egyrészt a legjobb, ha el se kéne jutni egy ilyen pontra? meg ezeknek nem az a vége mindig, hogy egy hét múlva már elfelejtődik a dolog, és ott van a szararc az ember mellett?
másrészt meg vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehet fogadkozással, illetve változtatási igénnyel megváltoztatni. egy pasinak, hiába ígérgeti, nem nő meg a farka 1 hét alatt 10 cm-rel. mert nem. mert képtelenség. na, amikor ilyen alap dolgok hiányoznak (ez csak egy sarkos példa volt), akkor be kell látni, hogy nem működik a dolog, és kész. tovább kell állni. vagy ki kell adni az útját a másiknak. nincs mese. 

higgye el mindenki, aki ebben a cipőben jár, hogy van az a pont, amikor már egyedül is jobb, mint egy szar kapcsolatban. sőt, azt kell, hogy mondjam, egyedül sokkal-sokkal jobb, mint egy szar kapcsolatban. erre én már jóideje rájöttem. és ezt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy gondolja át. nincs az a szar helyezt (lásd. az enyém, hogy tele vagyok hitelekkel, meg évekig éheztem szinte), amire azt tudnám mondani, hogy inkább maradok valakivel, csak ez a szar helyzet ne jöjjön. áhhh... kizárt dolog!!!

és igen, olyan pasira vágyom, aki figyelmes, és képes meglepni apróságokkal, és képes egy nyugodt, harmonikus életteret, kapcsolatot működtetni. mert én is ilyen vagyok. olyan, aki írna a tükörre reggel rúzzsal, hogy "szeretlek", meg ilyenek. szerintem ez a normális. és aki nem ilyen, az nekem nem kell. :) és jó lenne, ha egy-egy ilyen kedvességtől, üzenettől a pasik nem sokkolódnának be, hogy "jujj, ez a csaj már nagyon komolyan gondolja, hajjaj, akkor most mi lesz?" mi lenne bazmeg? végre szeret és törődik veled valaki? ez olyan fura? azt hiszed, hogy a nyakadon fogok maradni? ha így gondolod, akkor minek kezdtél velem? akkor nem az lenne a tiszta sor, hogy benyögd már az elején, hogy "én nem akarok komoly kapcsolatot", vagy valami?
miért kell attól félni, és ez most mind a két nemnek szól, hogy kimutassuk az érzéseinket a másik felé? és miért csak akkor tudjuk kimutatni az érzéseinket, ha már rezeg a léc, ha már sokadszor lett kiadva az ukász: "költözz!!" 
mi a fene történt a Világban, hogy ez van? olyan furcsák az emberek, és olyan elkeserítő is ez az egész, hogy így van. :(

szombaton lenyomtuk a Pudlisokat a picsába. lehetett volna nagyobb is a különbség, de ahogy a Stretford Enden fogalmaztak: Evra is a Red, Suarez is a rat. szóval ennyi. ez volt a lényeg. 
holnap az Ajax otthonában meccselünk, az EL-ben, kíváncsian várom, hogy mi lesz. :) remélem, nagy-nagy menetelés a döntőig. :)

muszáj volt arcot

rajzolnom magamnak reggel, vagy inkább festenem, mert a tükörbe nézve nem láttam semmit. se szemet, se szájat, csak egy nagy, sápadt maszatot. na, meg mire kitaláltam, hogy mit vegyek fel... pff... nem volt egyszerű. :( 
őszintén szólva, nem nagyon megy a diétázás, a sport meg egyáltalán nem. valahogy most nem érzem, hogy ez nekem menne. ezért nem is erőltetem. napközben azért megy a turmixozás, meg a rengeteg víz, de este van, hogy elcsábulok. :( no, csokievésre még nem vetemedtem, de némi szénhidrát eltűnik az arcomban. :(
most ez persze takarózásnak tűnik, de várom, hogy jobb idő legyen, és ki lehessen menni a szabadba, mozogni. addig azért majd megerőszakolom magam a pilatessel, meg a bicajozással is, de csak lassan, főleg azért, mert nem akarom túlerőltetni magam megint, ész nélkül. 

ezen kívül nagyon nincs semmi extra. tegnap baromi későn indultam el melóból, így volt szerencsém belefutni a Blahán a villamosos gázolásba. mehettem pótlóbusszal. felpréselődtem rá. egy pasi segge volt az arcomban két megállón keresztül. aztán leszálltam, bementem a boltba, és mire kijöttem, már járt a villamos. pfff... :(

egyébként megint egyre nehezebben viselem el az embereket. és nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, inkább csak nem értem őket. annyi balfasz van ebben a városban, hogy azt el nem tudom mondani. a napi tömegközlekedés teljesen ki tud borítani.

idén zenét sem hallgattam még, utazás közben, mert féltem a fülemet, pedig az nagyon jót tud tenni. most rászoktam, hogy a Bibliát olvasom a mobilomon, oda-vissza, és akkor nem figyelek semmire és senkire. meg az ki is tud kapcsolni. de amikor az embernek még állni sincs helye a járművön, akkor elég nehéz megoldani, hogy még a telefonomat is pötyögtessem. :(

ma megyek Banyámhoz, meglátogatom, holnap délután meg jövök haza. már várom, hogy együtt legyünk, és tudom, hogy ő is nagyon várja, és ez nagyon jó érzés. :)

rájöttem a napokban, hogy szeretem a munkámat, vagyis inkább a munkahelyemet, munkakörömet, ami most itt történik, és ezzel kapcsolatban, az tetszik. najó, nem mondom, hogy nincsenek szarabb napok, meg súrlódások, de most még ez sem érdekel. szeretek itt dolgozni, így bár átböngészem minden nap az aktuális állásokat, nem nagyon akaródzik váltani, egyáltalán jelentkezni sem. ha váltanék, akkor úgyis más témakörben gondolkodnék, de ahhoz még sokat kellene tanulni, fejlődni, dolgozni, hogy összejöhessen. jelenleg pedig ehhez lusta vagyok. remek, kényelmes életem van, és most, hogy pénzügyileg is kezdek talpra állni, már pláne nem hajt a tatár, hogy másik meló után nézzek. sőt, még a fizum emelkedett is kb. nettó 5000,- Ft-tal. szóval pofám lapos. :)

holnap a Pudlisokat fogadjuk az Old Traffordon, és hiszek benne, hogy nem kell a végén szégyenkeznünk. valszeg nem látom a meccset, de lélekben ott leszek a kispad mellett, az hétszentség. :)

felvettem tegnap egy

karácsonyra kapott pulcsit (anyukámtól kaptam), amibe bár még nem fogytam bele, cserébe jó meleg. feszült is rendesen. olyannyira, hogy napközben szépen felhasadt egészen a derekamig, mire hazaértem, már majdnem a hónom aljáig. vacsiúj pulcsi, de baromira nem volt rendesen összerakva, mert ennyire meg azért nem szűk rám. parádés. de mondjuk meleg volt és csini, az tény. :) valahogy fel is voltam dobódva tegnap a szettemtől, beraktam a hópelyhes fülbevalóimat (azt a Tesómtól kaptam karira), meg egy csini nyakláncot akasztottam a nyakamba, amit még Barbitól kaptam egy Banánozás alkalmával. :)

tegnap belenéztem az O.Z.O.R.A. 2011-es hivatalos filmjébe, bár ne tettem volna... most már persze alig bírok magammal, hogy nyugodtan üljek a seggemen. még 180 nap van hátra, vagyis pont egy fél év... OMG. bárcsak 2 pillantás alatt eltelne ez a félév... nem érdekelne, ha kimaradna az életemből, és mondjuk hétvégén már nyár lenne és kezdődne O.Z.O.R.A.... :))
nekem ez a hely a mindenem, a szellemi, lelki megújulásomhoz szükségem van rá minden évben. pont azon gondolkodtam ma reggel, hogy ha Indiába se jutok el soha, meg semmiféle spirituális helyre egész életemben, de mondjuk Ozorára évente igen, akkor az nekem bőven elég. és örülök neki, hogy ez legalább elérhető közelségben van. és a spiritet ott aztán nem kell keresni, mert az már a bejáratnál megvan. :)

a Kiccica hajnali 2 óta hány, én azóta nem aludtam, vagy csak 5 perceket. amúgy is nagyon zaklatott volt az éjszakám, biztosan a telihold miatt. hol fáztam, hol melegem volt, hol viszkettem. minden bajom volt. aztán meg a hánykolódás... pfff... nagyon boldog vagyok. :( mindjárt lekoppan a fejem az asztalra. :(

Szervezőről semmi hír, hacsak az nem, hogy a társkeresőre, ahol megismerkedtünk, van ideje belépkedni. úgyhogy innen is gondolom, hogy egy kamugép, mert nem merte őszintén megmondani, hogy "bocs, nem téged kereslek", hanem inkább így eltűnik. hányok ettől a típustól. és mit mondjak? megint csalódtam. még jó, hogy annál jobban nem éltem bele magam a dolgokba, mint amennyire. persze, lehet, hogy ha pozitívan pörgetem magam, és azt nyomatom, hogy "keresni fog, keresni fog, tetszem neki, tetszem neki..." akkor változik a dolog, de igazából szerintem ez baromira nem ezen múlik. főleg az első találkozás után. én megtettem akkor is, illetve utána a lépést irányába, de ennél többet nem fogok tenni. innentől ez már nem az én dolgom.
boldogok azok a nőtársaim, akik megtehetik, hogy tényleg ők választanak adott esetben, és nem a pasi. sajnos én nem vagyok ebben a helyzetben. lehet, hogy ezt is én cseszem el, hogy én tehetek erről, bár ha visszagondolok az elmúlt 20-25 évre... nos, akkor nem ezt gondolom. sajnos én soha nem kellettem senkinek. úgy alapból. értem nem versenyeztek a pasik soha. én mindig remek cimbije voltam a legnagyobb plátói szerelmeimnek, akik azzal oltottak le, hogy "imádlak, de kövér vagy". nem véletlenül kellett 24 évesen megtörténnie az első csóknak. én mindig csak cimbi voltam, de nőt soha nem láttak bennem. utána jött a házasság, amelynek keretében az én szerencsétlen sorsomhoz kapcsolódott egy másik, hasonlóan szerencsétlen, nem kellett egyikünknek sem választania, sem harcolnia. örültünk, hogy van a másik, oszt kész. mindketten azt hittük, hogy jobbat úgysem kapunk/érdemlünk soha. még jó, hogy legalább én időben észbekaptam...
az elmúlt 5,5 év pedig arról szólt, hogy ismerkedtem, találtam valakit, aztán meg még én futottam utána, számtalanszor. persze, hülye is voltam, meg önbizalomhiányos, meg nem is bírtam egyedül lenni, ha már előtte 7 évig volt valaki mellettem. de soha nem én választottam. maximum annyiban, hogy ha valaki nem tetszett, akkor azt lekoptattam (de nem azért, mert másik 5 kopogtatott volna éppen az ajtómon). de értem nem versenyeztek a pasik soha. nekem soha nem udvarolt senki, csak úgy.

gondolkodtam a férfiak elvárásán is. persze, én is a "tökéletes" pasit keresem. aki nekem tökéletes. meg akinek én vagyok tökéletes. DE komoly eltérés ez attól, hogy a férfiaknak mi a tökéletes. mert ők a külső alapján ítélnek. csak és kizárólag. ha az oké, akkor hajlandó megismerni a nőt közelebbről. én meg ezzel ellentétben a belsőre utazom egyértelműen és elsősorban. persze, nem mondom, hogy ne legyen vonzó, hogy nem kell megkívánnom, ez igaz. de egy jó dumával le lehet venni a lábamról (amire már számtalan jobb és rosszabb példa is volt az életemben), és még az is megszépül, akit egyébként bottal se piszkáltam volna meg. nekem az agyam az elsődleges erogén zónám, ha az ki van elégítve, akkor már csak néhány ügyes nyelvcsapás, és teljes a boldogságom. :)


tegnap este olthatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy a Bibliát olvassam. szédültem kerestem a könyveim között, mert úgy emlékeztem, hogy hoztam el otthonról egyet, de nem találtam. vagy rosszul emlékeztem. aztán elővettem a Református Kincses Kalendáriumot, amit apukámtól kaptam karácsonyra, és abból olvasgattam az igéket, de az kevés volt. most az a feladat, hogy vegyek magamnak egy szép Bibliát, ami ráadásul viszonylag kisméretű, tehát vihetem magammal bárhová. csak azért, mert láttam a Kalendáriumban, hogy minden reggelre és estére megvan az ige, és az év végére, ha követem, akkor az egész Bibliát végig lehet olvasni. persze, ha már a XXI. században élek, akkor azért a mobilomra letöltöttem egy Go Bible alkalmazást, de hát az nem ugyanolyan, hogy a mobilomon olvasom, mintha reggel és este kezembe veszem a könyvet. mondjuk arra jó, hogy ha napközben bele akarok nézni, akkor kéznél van. de az igazi könyvélményt nem pótolja. és jó lesz így, mert felébredés után első dolgom ez lesz mindig, hogy napközben az adott napi ige járjon a fejemben, meg este, lefekvés előtt a másikat olvasom el, és akkor meg arra gondolok elalvás előtt, és nem más baromságra. :)

nehezen vettem rá

magam, hogy ma írjak, hogy egyáltalán végre írjak ide, pedig sok gondolat kavarog bennem...
a hét közben egyébként sok érdekes nem történt, dolgoztam, mint a gép, aztán itthon meg próbáltam kiheverni. sajnos kajálás ügyben is elszaladt a ló, de most ez sem tud érdekelni.

az az igazság, hogy nem azért akarok lefogyni, hogy valakinek úgy majd kelljek. magam miatt akarom. így a saját tempómban fogom csinálni, és ha egy hétig nincs kedvem "sanyargatni" magam, akkor azt is leszarom. nem érdekel. hányok azoktól az elvárásoktól, amelyek csak arról szólnak, hogy csak a vékony lányok a szépek, pláne értékesek, pláne kívánatosak. én egy olyan Férfival akarom leéllni az életem, aki magamért szeret, és úgy szeret, ahogy vagyok. (cserébe persze én ugyanezt tudom nyújtani neki természetesen) elegem van már a felszínes emberekből, akik esélyt sem adnak arra, hogy megismerjenek, mert csak a külsőmet nézik. és pont ezért a társkeresést, mint olyat, ezennel be is szüntetem. nincs szükségem rá. ha jönnie kell annak, akinek jönnie kell, akkor úgyis jönni fog. és biztosan nem egy virtuális húspiacon fogunk megismerkedni. és igazából ez a Szervező is kuka, mert biztos vagyok benne, hogy nem volt velem őszinte, mint ahogy az összes többi gyökér sem, akivel mostanában találkoztam. de már nem is érdekel ez, és nem is vagyok kíváncsi az ilyen bunkókra. mert nem hiszem el, hogy valakinek nincs ideje a másikra, ha már annyira meg akarja ismerni. mert mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen. így nyilván ez a Szervező is csak egy kamugép a többi közül, és pontosan ezért elmehet az anyjába, de gyors léptekkel.

amúgy sem gondolom, hogy fel vagyok készülve arra, hogy pasim legyen. egyáltalán nem is érzem azt, hogy nekem jobb lenne valakivel, mint egyedül. nyilván azért, mert még nem ismertem meg azt a Férfit, akiért feladnám a mostani remek és kényelmes életemet. nagyon jól érzem magam egyedül, a saját kis tempómban, a saját kis világomban csodálatosan elvagyok, és vállalom, hogy lusta vagyok, meg néha trehány, de én így érzem jól magam. és még nem találkoztam azzal, akiért egy hajszálnyit is változtatnék ezen, aki megérdemelné azt, hogy változtassak. különben is, ha változtatok, azt azért fogom megtenni, mert bennem is felmerült az igény rá. de még nem. kurvára nem. élvezem az életem, úgy, ahogy van, és jól is van minden így. el sem tudnám képzelni jelenleg, hogy én most valakivel randizgassak, felmenjek hozzá, vagy jöjjön ő hozzám. annyira jól eltöltöm az időmet egyedül, tök jól elszórakozok magam is. még a szex sem hiányzik. főleg a rossz szex nem. mert az minek??? jót meg Mr. X óta nem éltem át (ennek is mindjárt 2 éve), szóval fel van adva a lecke a pasiknak. tehetségtelen nyomorékokkal nem akarok kezdeni, másmilyen meg egyelőre még nem került az utamba.
a lényeg, és ez nem önámítás, egyszerűen tény, hogy nagyon jól elvagyok egyedül, mert én úgy szeretem magam, ahogy vagyok, és önmagamnál jobb társaság a világon nincs! azért, hogy valaki megint lerombolja a kínkeservvel felépített önmagamat, nem keresek senkit, köszönöm.

pénteken tartottam egy zsíroskenyér partyt este, és remekül sikerült! én imádtam minden percét! :) olyan emberekkel voltam együtt, akiket nagyon szeretek, a Barátaimnak tekintek (immár 13 éve), és még ha nem is vagyunk napi kapcsolatban, még ha van, hogy fél évig nem is látjuk egymást, akkor is mindig úgy tudunk leülni egymással beszélgetni, hogy ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. és a legfontosabb, hogy ők még a 13 év alatt soha, de soha nem bántottak meg, soha nem tudtam rájuk haragudni, mert úgy szeretnek, ahogy vagyok, és én is úgy szeretem őket, ahogy vannak. nagyon jó volt újra együtt, és remélem, hogy tudunk majd hagyományt teremteni ezeknek az összeröffenéseknek nálam, hogy legalább havonta össze tudunk ülni, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy időnként beszélgethessek velük, ráadásul magas szinten, mert bizony ők az Intelligens Barátaim, akikkel lehet irodalomról, kultúráról, politikáról, kapcsolatokról, könyvekről, filmekről magas színvonalon beszélgetni. és bizony az ilyesfajta társaságból nagyon-nagy hiányom van. kb. Hétfői még az, akivel ilyen jókat lehet beszélgetni, de hát őt is évente látom kb. :(

persze kaptam némi oltást is, mert az ízek, imák, szerelmek c. film nyomán érzett vágyam Indiába, az kicsit meg lett tépázva. de valahol egyet is értek ezzel. mármint azzal, hogy ne egy amerikai újságíró könyve alapján/miatt akarjon az ember elutazni valahova, ne azért keresse a megnyugvást, vagy egyáltalán önmagát, mert egy filmben látta, hogy az már valakinek bejött. ez teljesen igaz, nem is tudtam ellenkezni, nem is akartam, inkább gondolkodtam ezen azóta sokat. kemény szavak voltak, picit rosszul estek, de beláttam, hogy valamilyen szinten ez tényleg csak egy hypolás.
valamit azért mégis köszönhetek ennek a filmnek, meg egy csomó dolognak, ami a keleti kultúrával, vallásokkal kapcsolatban van. és ha soha nem is jutok el Indiába, ahová attól függetlenül vágyom, hogy tudom, nagy a nyomor, a kosz, a zaj, az őrület, akkor is úgy fogok az országra gondolni, mint egy csodálatos kultúrális olvasztótégelyre, ahol rengeteg dologból merítkezhet az ember. gondoljunk csak bele, micsoda hely lehet az, ahol a színeknek ünnepe van... meg hát ott van Goa... szóval annyi minden, ami engem érdekel, és vonz. és nemcsak Liz Gilbert írása alapján/után kezdtem érdeklődni India iránt, hanem ennél sokkal mélyebben, és máshonnan gyökerezik a dolog, a film már csak egy lökés volt, egy plusz adalék. Tibetet sem azért szeretném látni, mert most divat lett buddhistának lenni, hanem mert érdekel. és komoly könyveket olvasok Tibetről, a ponyvák ebben a témában sem izgatnak. mert a történelme, a vallás érdekel, és persze a harc a függetlenségükért. Balira meg amúgy is 1802 óta vágyom legalább, már pár éve elhatároztam, ha csak gyümölcsszedőnek megyek el oda, akkor is eljutok. ha dolgoznom kell, az sem érdekel, sőt.

Csírabácsival egyébként melepően egy hullámhosszon vagyunk. tisztelem azért, amit a testével művel az utóbbi időben, hogy sportol, hogy komolyan foglalkozik ezzel, és közben az elméjét is edzi, azt a csodálatos elméjét. ő is eljutott arra a pontra, hogy vidéken szeretne élni, egy önellátó házban, egy önálló életben, ahol nem kell többé sárga csekkekkel foglalkozni. hm. mintha csak én mondtam volna. és abban is megegyeztünk, hogy remekül elvagyunk egyedül, mert a legjobb társaságunk úgyis saját magunk, és éppen ezért nincs is szükségünk senkire. öröm ezt hallani, mástól is. főleg olyantól, akit azért elég régóta ismerek, és mindig is szimpatikus volt. most meg már méginkább, ha lehet ezt még egyáltalán fokozni. :)
megjegyzem, Csírabácsi annyira figyelmes, hogy arra már nem találok szavakat. csinált egy válogatás cd-t, nagyon-nagyon jó zenékkel (szinte mind a kedvencem), és mellérakott egy csomó ManUnited szurkolói dalt is, amit direkt nekem töltött le a netről. csodálatos ajándék volt, nagyon-nagyon örültem, és ígérem, ezután cserébe nem beszélek többé csúnyán a Barcelona csapatáról, aminek ő drukkol. (még ha divat is mostanában a Barcelonának drukkolni, akkor sem. :D)
ezen kívül hozott még filmeket, jobbnál jobbakat, mert annyira ismer, és annyira jó ízlése is van persze. szerintem most gyártok is egy hatalmas rakétát, és megnézem a meccs előtt a Félelem és reszketés Las Vegasban c. remekművet. :)


érdekes, hogy életem nagy ajándékát, a fosos Kiccicát is Tőlük kaptam. ettől a Baráti társaságomtól. Kiccica idén már 6 éves lesz. és a szerelem köztünk nemhogy múlna, minden perccel inkább erősebb lesz. :)

nos, a remek péntek estét egy még remekebb szombat kísérte, mert egész nap csak ettem és döglöttem. néztem, ahogy szakad a hó, a meleg szobából, és eszem ágában sem volt kidugni az orrom a lakásból. van itthon minden, ha 1 hétig nem tudnék kimenni az utcára, akkor se halnék éhen.
ma a Puskinban vetítették a 2011-es O.Z.O.R.A. filmjét 10:00-kor, azt meg akartam nézni, de semmi kedvem nem volt se felkelni, se elindulni térdig hóban és hidegben. úgyhogy le is szartam magasról. holnap Goán fogják bemutatni a filmet, egy egész napos fesztivál keretében... no, ott már ott lennék szívesen, de nem leszek, egészen prózai okok miatt, de talán majd jövőre. ;)

ma 5-kor meccs, Chelsea-MU. a közelemben lesz a közös meccsnézés a blogos srácokkal, amire persze ígértem, hogy elmegyek (itt van a kocsma szinte a szomszédban), de a francnak sincs kedve hozzá!! :( itthon jobban tudok szurkolni. :))

az az igazság amúgy, hogy elegem van a felszínes emberekből, meg a butákból is. a nagyképű, buta, felszínes emberekből meg pláne. az elmúlt napokban ilyesmin gondolkodtam, hogy nincs nekem szükségem erre. egyszerűen be kell látni, hogy ki az, akivel egy húron tudok pendülni, és ki az, aki csak kihoz a sodromból.

jut eszembe, nem tudom, hogy említettem-e már, de nemrégen visszafizettem az összes hitelkártyám tartozását, és még a kártyákat is visszaadtam. a mai napon pedig átutaltam 200.000,- Ft előtörlesztést a Diákhitel Rt-nek. 3-at kellett volna, az volt a cél, de a karácsony, meg még egyéb rezsidolgok beleszóltak a dologba. de itt nem állok meg, amint lesz egy kis tartalékom, amint összegyűjtök legalább egy 100-ast, akkor azonnal tolom oda be. meg persze a többi saramat is kezdem kipucolni (szerencsére már csak apróságok vannak, azokat idén talán meg is tudom oldani, meg vannak nagyobbak, amiket meg úgysem tudok megoldani, de ha csak az marad, már nem vészes), most csináltam egy kis számvetést februárra, és meglepően sok pénzem marad, ha minden igaz. kétszer is átszámoltam, hogy jól látom-e. nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy havi 20e Ft-nál több jut. és lám, most eljött ez a pillanat is. :) mindez nem jött volna létre, ha nincsenek a szüleim, ehhez természetesen hozzá kell ezt tennem, de a túlélésért meg engem illet a dicsőség, mert az utóbbi 2-3 évben tényleg fillérekből éltem, hónapról hónapra. a pénzszórás most sem fog megindulni, visszafogom magam és csak arra költök, amire muszáj. most fel vagyok tankolva tejjel, meg vízzel, csak banánt kell vennem 2 hétig. :) nem is kell más, ha nincs itthon más kaja, akkor legalább nem zabálok. :)

és egy hatalmas vállveretés jár azért, mert isteni finom szendvicskrémet csináltam péntek estére (a töménytelen liba- és kacsazsír ellenpontjaként), baromi egyszerű volt, és rájöttem, hogy tele van fehérjével, minimális szénhidrátot tartalmaz, így ehetem én ezt máskor is! :)) a maradékot be is faltam tegnap az Edinka által sütött pogácsával... nyammm... tökéletes párosítás volt. :))

aprócska meglepetés ajándék

várt otthon tegnap, melyről a Kiccicca gondoskodott. konkrétan összefosta a lakást. áhhh... azt hittem elsírom magam. :( najó, nem az egész lakást, de több helyen volt egy kis maszat... nem tudom, hogy mi tette be neki a kaput, de tejet egy ideig megint nem kap, az tuti. :S

persze pont neki vásároltam kaját, és azzal kocogtam haza, mire ez a kis meglepi várt. :(

najó, nemcsak neki vásároltam, magamnak is. 3 kg banán, 2 l tej, wc-papír, kb. ezt. nem tudom mit gondoltak rólam a boltban, de nem is nagyon érdekel. :) hatvan cuccal, szatyorral bandukoltam haza, azt hittem leszakad a vállam. :S

az HBO valamiért elővette az Evita c. filmet, aminek én nagyon örültem, mert bár megvan DVD-n (természetesen), jó régen nem láttam. na, tegnap végigénekeltem az egészet, mert kívülről fújom. :) IMÁDOM!!! Evita FOREVER!!! és olyan jó, hogy annyi, de annyi minden miatt lehet imádni ezt a filmet. pl. mert Madonna a főszereplő és szerintem hatalmasat énekel benne végig. aztán, hogy Bp-en is forgattak (annak idején jelentkeztem statisztának is, de nem voltam eléggé argentinfejű, így nem válogattak be), hogy a dalok fantasztikusak benne, ja, hát Banderas, mint színész, mint ember nekem az Evita óta létezik. addig nem nagyon érdekelt, de az Evitában beleszerettem, és ez azóta sem múlt el. :) örülök, hogy az HBO leporolta ezt a remekművet, igazán kellemes estét szerzett vele. :) ja, az egyik kollégám is statisztál a filmben, ő az egyik műtősfiú, aki tolja a kórházba Evitát a hordágyon... miatta is nagy öröm volt újra látni a filmet. :)

aztán a kedvenc csapatom szerzett kellemes estét, mert két tizivel legyűrte a Stoke csapatát, ami amúgy sem volt nehéz, mert a 90 perc alatt a Stoke-nak kb. 3 helyzete ha volt. de ennél sokkal jobb történt Liverpoolban, mert az Everton megverte a Shittyt, mégpedig az a Darron Gibson rúgta a győztes gólt, akit nemrég adtunk el az Evertonnak... hát ez volt a nap fénypontja, esküszöm. :) Rooney is egyből tolta a twitterre, hogy "Yeeeeeeeeesssssssss gibbo. Love u kid." ezen annyira röhögtem! és annyira jó, hogy így követi az eseményeket, meg hogy ilyeneket kiír. valahogy azt érzem ilyenkor, mintha Rooval együtt néznénk a meccset. :)

Szervező jelentkezett ma reggel. azt írta, megfázott, betegeskedik, meg el is van havazva, de ha lesz ideje, jelentkezik. erre válaszoltam aranyosan, hogy "jobbulást", aztán kisnyúl. én most már tutira nem keresem, amíg nem keres ő engem, magától. ha akar valamit, jó, ha nem, akkor meg ennyi. nem futok senki után. 

a hétvégén kitaláltam egy új műsorötletet a Viasat3-nak. ha netán olvassák soraimat, akkor szóljanak, hogy kinél jelentkezzek, hogy eladhassam jó pénzért az ötletet. mert szerintem hatalmas!!! :)

egyéb nincs, iszogatom a turmixomat jól. :)