ma délutánra meghalt

az egyik halam. pedig tegnap takarítottam ki őket, meg adtam nekik enni. mondjuk tény, hogy nagyon kövér volt, nagy volt a hasa már tegnap. erre ma ott úszkál a víz felszínén. 

R.I.P. Hugó. :(

meg kell köszönnöm

a blogolásnak, mint intézménynek, hogy létezik, hogy van...

mert ezáltal ismertem meg anno egy embert, a gondolatait, amiket olvasva felébredt bennem az igény, hogy beszélgetnék vele, a bloggerrel. hogy szeretném én is elmondani a gondolataimat, vagy csak hallgatni élőben, amit ő mond.

ma este ez megtörtént. és elmondhatatlanul jó volt. 

olyan dolgok kerültek felszínre bennem, amik eddig soha...

olyan dolgokon kezdtem én is gondolkodni, amiken eddig soha...

olyan dolgokat mondtam el neki, amiket eddig soha, senkinek...

olyan érzéseket csalt elő belőlem, amiket nem is sejtettem, hogy bennem vannak, illetve azt hittem, már régen elvesztek...

olyan módon láttatott velem dolgokat, ahogyan más még eddig soha...

olyan csodálatos képekben beszélt, gondolkodott, ahogy eddig a környezetemben még senki soha...

olyan hatalmas töltetet kaptam tőle, annyi mindent, amit nem lehet csak úgy, egyszerűen megfogalmazni...

olyan világot tárt elém, ami számomra eddig nem létezett...

nagyon szeretnék még vele találkozni és beszélni, beszélni órákon keresztül. vagy csak hallgatni és gondolkodni azon, amit mond...

bunkó módon, zsebre tett kézzel köszöntem el tőle, de ez csak a védekezési mechanizmus volt. ha nem így teszek, úgy megöleltem volna, hogy még talán most is szorítom magamhoz.

sutaságomat próbáltam szépíteni egy sms-sel, amit hazafelé sétálva küldtem neki. ennyi volt benne: "Köszönöm..."

olyan élményben volt részem ma este, amit az ember csak remélhet, hogy megtörténik vele... nekem megadatott... hát ezúton is köszönöm...

hú de szar

napom van. aztakurva. haragszom az egész világra, de nagyon. hajnali fél1-ig beszélgettem a neten, utána mentem aludni. illetve csak próbáltam aludni, mert nem igazán ment.
reggel meg a felkelés nem ment persze. 7 után vergődtem ki az ágyból.
a villamos nem járt, így a Blaháig gyalogoltam. amúgy sem érdekelt, hogy mikorra érek be, de így el is késtem vastagon. még így is a főnök előtt értem be, ami jó is, meg rossz is. mindegy. a csapszegek repkedtek a számból korán reggel.
még jó, hogy a jó zenéim megvannak, velem vannak, csak séta közben tök szar, mert nem tudok táncolni, billegni, ahogy én akarok. :)
Szilvesztert töröltem a faszba msn-ről, meg az sms-eit, meg mindent. részemről lezártnak tekintem az ügyet.
ma munka után, ha minden jól megy, találkozom valakivel, aki 1 évvel ezelőtt még diszkréten hárította a lehetőséget, hogy összefussunk. most meg egyből rábólintott. lehet, hogy együtt megyünk Ozorára??? én nem bánnám... :) végre valaki, aki ilyen zenéket hallgat alapból, még nem volt Ozorán, de az elmondásom alapján teljesen felvillanyozódott az ötlettől. ahhh... fehér holló. :)
ma a "megölöm a főnököm" pólómat vettem fel amúgy. jó, mi? :D anyukámról szó sem eshet, isteni kajákat küldött a Tesómmal tegnap, tele a hűtőm, ilyen se volt már hónapok óta. csak győzzem megenni. :) ja, és pénteken meg én megyek haza, addig talán el se fogy és jön az utánpótlás. :) sebaj, a macskának se árt gömbölyödni. ;)

még mindig ébren

viszont szeretem az ilyen estéket, mint a mai, amikor kellemes beszélgetésbe tudok belefutni. 

nice. very-very nice. ;)

nagyon úgy néz

ki, hogy függő lettem...

nincs itthon egy morzsányi fű sem és csak kaparom a falat és szétbasz az ideg és nem tudok mit kezdeni magammal. egyszerűen hiányzik.

szóltam embernek, hogy legyen, de átbaszott. mert én csak ezt érdemlem. de csak kerüljön a kezeim közé!!! kikaparom a szemét!!! mocskos geci.

most nem is tudom, mikor lesz megint cucc. a rohadt életbe. mit fogok kezdeni magammal esténként??? le fogok feküdni este 8-kor aludni, vagy mi a fasz???

megőrülök...

jah, Szilveszter??? hát, én kiléptem délután msn-ről, szó nélkül. nem keresett azóta sem. részemről kuka...

faszomba nem hiányzik nekem pasi. egyik se. a kurvaélet ezekbe a tiszteletkörökbe, meg szórakozásba, meg játszmázásba, meg találjam ki, hogy mit akar, vagy ő találja ki, hogy én mit akarok... a faszomat beleverem mindegyikbe. nem kell nekem semmiféle kötöttség. de még laza kapcsolat sem. nem érdekel egyik pasi sem. annyira belefáradtam ezekbe a faszkodásokba. kurvára elegem van.

és ez már nem újkeletű dolog. tulajdonképpen a Bőgőssel való szakítás óta érzem, hogy elegem van. és ez most nem jelenti azt, hogy majd most csajjal fogok járni, egyszerűen mindenféle kapcsolatból elegem van. nem akarok alkalmazkodni senkihez, elegem van abból, hogy más ... áhhhh... minden pasiból elegem van. csak átbaszni tud mindegyik. :(

kurvaélet. nem keresem én a szerelmet. semmit nem keresek. csak hagyjon mindenki békén a faszba. a munkahelyemen, meg a saját kis életemben. hagyjanak dolgozni, ne baszogassanak, és hagyjanak élni, úgy, ahogy én akarok. ha bulizva, akkor úgy, ha punnyadva, akkor úgy, ha beszívva, akkor úgy, ha berúgva, akkor úgy. én mégegyszer semmiféle függőséget nem vagyok hajlandó átélni. mármint a drogon kívül. tudom, pont arról kellene lekattannom, de jelen pillanatban pont ennek nem látom értelmét. és a hangsúly a "jelen pillanatban"-on van. el fog ez is múlni, ahogy más is elmúlt. 

nem hajszolom már az egyéjszakás kalandokat, sőt, egyáltalán semmiféle pasit nem hajszolok. nem hajszolom, hogy mindenáron legyen kapcsolatom. már szerelmes se akarok lenni. mijafasznak??? úgyis mi a vége mindig???? hogy megszopom. akkor meg minek??? de egyéjszakás megint minek??? hogy annak is mindig a fos a vége... :(

áhhhh... én mondom, beleverem az összes faszomat a világba, meg a pasikba, meg a kapcsolatokba, meg hogy sose lesz gyerekem, meg mittudomén. hogy a szerelemről, boldogságról már ne is beszéljek. 

dolgozni fogok. megcsinálom ezt a bizniszt. senki nem hisz benne rajtam kívül. látom én, hogy senki. akárhány barátnak mondtam el, mindenki csak néz rám furán, meg mondjuk magában szánakozik, hogy "na, ezt a hülyét már megint mibe rángatták bele és hova bassza el a pénzét..."

megcsinálom. majd meglátja mindenki, hogy gennyesre fogom keresni magam, aztán lehet könyörögni, hogy "lécci, had szálljak be én is a bizniszbeeee!!!"

lehet majd nézelődni nagyokat, amikor majd dől a pénz. és csak az kaszál nagyot, aki az elején ott van... és most van az eleje... na, mindegy. 

nesztek, itt a Sex, Drugs and Rock'n Roll. hangot rá!!!!!!!!!!!!! :)

biztos elmentem a

Flash koncertre este... :( dehogy mentem! addig szedegettem a netről az Ozorás trackeket, hogy este 9 lett. akkor meg már hova induljak el?

inkább kiírtam cd-re a javát és táncoltam egyet. meg tévéztem még. 

ma reggel 8-kor keltem, mentem szerződést kötni az új albérlőmmel. aztán takarodás a Határúthoz, mert Gibibabáék ott vettek fel, mentünk Ediékhez, hogy végre megcsodáljuk Kolos babát. Edi összedobott egy isteni muffint, KiPe nagyon finom pizzát sütött, nyíltak a boros és sörös üvegek, sőt, jófajta almapáleszhez is volt szerencsém. mindezt délelőtt 11-től. igazán nagyon jól éreztem magam, Kolos meg egy édestündércsillag kisfiú. nagyon szép és aranyos. mászik ezerrel, úgy néz ki, napokon belül fel is fog állni, mert már igencsak próbálgatja.

nemrég értem haza, kurvára nincs kedvem semmihez. bejelentkeztem msn-re, de nem is tudom minek. kurvára nincs kedvem Szilveszterrel találkozni. persze egyből megtalált. mondjuk, ha nem lépek be, akkor nem tudom, hogy keresett volna-e... na, mindegy.

most nem igazán értem a kétértelmű, sejtelmes dumáját, hogy akkor akar-e velem ma találkozni, vagy sem... de én rá nem kérdezek. nem vagyunk egymáshoz valók. nem mozgat meg, mint pasi, nem izgat fel egyáltalán. még úgy sem, hogy hónapok óta egy csókban sem volt részem, nemhogy bármi több. (a május elseje hajnalán történt dugást a Bőgőssel nem számítom sehova, mert az csak eü. menet volt, ráadásul az ő részére, nekem semmi örömem nem volt benne, a Kéményseprős történtet meg azért nem, mert az meg nem volt semmi, még dugásnak se nevezhetném. elájult mikor csinálni kellett volna valamit...)

hihetetlen, hogy nem tudok rágerjedni valakire, ennyi hónap pasinélküliség után. egyszerűen nem mozgat meg. régebben ennyi idő után az első szembejövőt az utcán megerőszakoltam. most meg???

nem mondom, hiányzik a szex, a gyengédség, valakinek a közelsége, de nem mindenáron. talán ez is egy fejlődés nálam. ki tudja???

azért, meg kell mondanom, hogy Csírabácsi viszont igencsak megmozgat. jó, már tulajdonképpen azóta, mióta ismerem (11 éve)... szóval ez nem újdonság, csak mostanában olyan ritkán találkozunk... de ma együtt voltunk Ediéknél és meg kell mondjam, hogy nagyon sokat változott, előnyére... szóval igazán... le a kalappal... és ha az esete lennék, hát bizony nem tiltakoznék... ;) nyuggerkednék vele simán. :) de psszzt!!! el ne mondjátok neki!!! :P 

nem is én lennék, ha az összes Ozorás track közül nem az lenne a kedvencem, aminek az a címe: Sex, Drugs and Rock'n Roll... :D hát ez valami zseniális. :) most már a telefonomra is feltöltöttem a cuccokat (lezúztam némi jazzt, pusztuljon), szóval a metrón, meg mindenféle járművön ma elég durva mozgással toltam a napot. :) ahogy kell... ;)

eseménydús nap lett

ez is. 11-kor keltem fel. nyomattam egy Ozorát. aztán döglöttem a kanapén. most meg netezek.

este Flash koncertre akarok menni. egyedül nem sok kedvem van, de nem kéne kihagyni. Dr.BI-nek nem merek szólni hogy jöjjön, mert akkor csúnya bebaszás lesz a vége, azt meg most nem szeretném. holnap reggel szerződést kötök az albérlővel, addigra össze kell szednem magam. utána meg irány Kolosék főhadiszállása. :)

ja, hogy takarítás??? neeeem... azt ismét kihagyom. :S éljen a punnyadékság! ;)

minden jó ha

jó a vége. :)

1. KIADTAM A LAKÁST!!!!!!! :D juppppppppppppiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

2. van netem itthon ;)

3. ha a főnök visszajön az 1 hét szabijáról, kapok valami borítékocskát ;)

az élet szép!!!! sálálálááááááááááá!!!!!! 

:D

nem lesz netem

a hétvégére. nem tudok dolgozni, pedig lenne rá időm. nem tudom
csinálni a bizniszt pedig nagyon kellene.
a kurvaistenmegbasszamár a büdös kurvaeget ezzel a szájbabaszott
munkahellyel. hogy a faszom eldurran ettől a cégtől. pont azért
kellene a kibaszott net, hogy haladjak a másik melómmal, hogy le
tudjak innen lépni a gecibe, de nem, bazmeg, nem. ezek itt
keresztbetesznek állandóan. és csodálkozik, ha durcás vagyok. de hogy
hányszor el lettem engedve. hát anyád picsáját.
úgy elhúzok innen a véreres faszba, hogy csak porzik utánam minden.
spúr geci cég, inkorrekt és rémesen körülményes. elegem van.
minden munkámmal készen vagyok, de bazmeg itt kell ülnöm, hogy őrizzem
a népet. mert persze aki még itt ülhetne, az elment faszomöccse
tőzsdetanfolyamra, hobbiból. szopjon hanyatt. azt lehet.
szóval remek. borul minden. bankba nem érek oda négyig, pedig nagyon
fontos lett volna. postáról levelet kellett volna elhoznom.
arról már nem is beszélek, hogy 1 hete le van dumálva Barbival a
találkozó és most az is úszik. pedig reggel még úgy volt, hogy oké.
kibaszott ideges vagyok. elegem van. kurvára.
mondjuk az Isten fordítsa arccal a szarba a kibaszott tékábelt is,
hogy bazmeg csak délután 4-ig tudnak kijönni. mintha az emberek nem
dolgoznának olyankor a munkahelyükön. hogy a büdös picsába képzelik
ezt??? ezek is rohadjanak meg. kurvára ügyfélbarát a tevékenységük.
annyira tudtam, hogy ez lesz... hogy szar időpontot mondanak és nem
tudok otthon lenni.
kurvaistenverjebele az összes rücskös, teherbebaszott lófaszt. elegem van.
kiszállok. :S

végre felpezsdült a

lakásbiznisz. tegnap is jött valaki megnézni, elvileg ma is jön...
hátha kiveszik már. nyomatom a hirdetéseket mindenfelé, mert már éppen
2 hónapja áll üresen. :(
otthon pakolásztam kicsit, de sokat nem haladtam. leginkább a
dolgozószobában raktam rendet, hogy ha jön a kábeles ember, legalább
ne dobjon hátast. (tehát ruhaszárítóról száradó bugyik leszed, szárító
összecsuk stb.)
ennyit bírtam csinálni. aztán jött a vihar, a tévézésemet majdnem
keresztbe húzta, de aztán csak megjavult.
a sorozatok után megnéztem 1 hét alatt hatodszor is a 2006-2007-es
Ozora dvdt, aztán mentem aludni.

gondolkodtam Szilveszteren és nem kívánom. valahogy nem pörögtem rá.
mármint testileg. sem. lehet, offolni kellene. mondjuk ő nagyon
lelkes. kicsit még mindig a testem miatt fosok, hogy mit szól, ha
meglátja... amúgy meg leszarom, mert tényleg nem érdekel, mármint a
srác... jaj, nem tudom. nem akarom ezt a vasárnapot már egyáltalán.
de nem görcsölök. majd alakul.

ha ezer darabra

szakadnék, akkor sem lennék elég, hogy szombaton mindenhol ott legyek, ahol szeretnék lenni, ahol lennem kellene.
hogy hol?
1. anyuéknál (másfél hónapja nem voltam otthon)
2. Judit szülinapján (másfél hónapja szólt, hogy lesz)
3. Flash koncerten (Bem moziban, mielőtt eladják)
4. a Kossal az A38-on (valami haverja koncertjén, állítólag szólt és állítólag megígértem, hogy megyek)
5. Siófokon a Coca-Cola Beachen (MTV Icon lesz megint, Hungáriás ráadásul)
6. Győrött a DumDum fesztiválon (már tavaly is bántam, hogy kihagytam)
7. ColorStar koncert (MüPa)
8. Banyával (egymillió éve nem taliztunk és nagyon kellene már beszélnünk)
9. lakás takarítás (most aztán már tényleg!!!!)
10. Edu megint olvasótalálkozik, ráadásul maratoniban nyomja, ott is kéne lennem kicsit
mi fog ebből megvalósulni??? na, arról fogalmam sincs... leginkább a napközben Banyázás, este Flash felé hajlok. de a többi programért is vérzik a szívem. a győri fesztiválért és siófokért nagyon-nagyon. ha lenne kocsim, meg jogsim, vagy pasim kocsival, jogsival, akkor úgy húznék el, mint a vadliba.

vasárnap, ha minden jól megy, meglátogatom Ediéket, mert Kolos lassan tényleg érettségizik én meg kimaradok mindenből, ami bántana, ha megtörténne. délután/estefelé meg elmegyek Szilveszterhez.
jut eszembe, Szilveszter... tegnap szinte egész nap msneztünk. délután említettem neki, hogy már megvan a dvd, amit átvinnék hozzá vasárnap, hogy nézzük meg. erre benyögi, hogy az Ozora dvd??? én meglepődtem, mert csak kedden este döntöttem el, hogy meg akarom vele nézetni, ő meg simán kitalálta. pedig nem is áradoztam neki sokat Ozoráról. aztán mondtam neki, hogy megyek Budára, a III. kerületbe (ahol lakik jelenleg). el is búcsúztam tőle, hogy már indulok.
a Thököly útnál legalább 10 percet vártam az 1-es villamosra. tömve volt. az Árpád hídnál nézek ki az ablakon és ki vár felszállásra??? Szilveszter... pont arra a villamosra, pont annál az ajtónál, pont akkor... mondta, hogy csak miattam szállt fel, mert annyian voltak a járművön, hogy egyébként nem tette volna. szóval meglátott, meglepődött, vigyorgott és felszállt. két puszi, majd a Szentlélek térnél leszállt velem, eljött a Ramadáig, ahova igyekeztem. volt még időm, így leültünk egy padra dumálni. alapvetően jó fej volt. látom rajta, hogy már várja a vasárnapot. egyértelműen szexelni akar. meg talán én is. nem tudom. vagy hát igen. én is akarok. :) most minek tagadjam? direkt nem nézek ponrót a héten emiatt. :)
eszembe jutott az éjjel, lefekvés után, hogy mi van, ha nagyon-nagyon-nagyon, kibaszottul jó lesz vele az ágyban??? mi van, ha annyira nagy lesz az összhang, mint még soha senkivel. azt hiszem, ha így alakul, akkor végem. elhatároztam, hogy nagyobb hangsúlyt fogok fektetni erre a paraméterre. eddig leszartam, vagy hát közepesen izgatott a dolog, egész más vakított el mindig. viszont rájöttem, hogy ha az ágyban minden oké, ha hasonlóak az igényeink, ráadásul a gyakoriságot is hasonlóan tudjuk megfogni, akkor már probléma nem is lehet. ha ez stimmel, akkor minden stimmel. ha engem valaki rendszeresen kielégít, úgy, ahogy nekem jó... vagyis, álljunk meg... ha engem valaki egyáltalán kielégít, ha meg rendszeresen, akkor pláne, szóval akkor már nem is érdekel a hogyan (ha sikerül a csúcsra jutnom, akkor nyilván jól csinált valamit), szóval ebben az esetben az adott férfi mindent megkap tőlem és olyan kezesbáránnyá változom, hogy az nem igaz... főleg, ha kölcsönösen jól érezzük egymást. szóval ha ő is élvezi az együttléteket velem.
félek, hogy Szilveszterrel jó lesz... hogy miért félek ettől? mert tudom, milyen hülye vagyok. :) na, mindegy.

a lényeg, hogy ha Szilveszter mégsem lenne az a lepedőakrobata, akire vágyom, akkor lépek tovább. és megfogadom egy életre, hogy lehet bármilyen szép, okos, kedves, zenész, művész, színész, lófasz, akármi... de ha nem tud kielégíteni, akkor KUKA!!!! ennyi és kész. én ebből többet nem engedek. nem leszek hülye, hogy valaki két szép szeméért lemondjak arról, ami jár nekem. főleg úgy, hogy én mindig megadom a másiknak, amit szeretne. mert egy hülye, önzetlen picsa vagyok. :) na, mindegy. mostantól más lesz, ezt megígérem. ;)

wháááááá!!! holnap jön kábeles ember bekötni nekem a netet. hurrá. tolhatom otthon egész hétvégén. úgyis a biznisszel kapcsoaltban is kaptam tegnap ötleteket a képzésen, azokat most meg akarom valósítani. ahhoz meg kell a net, meg sok idő, meg nyugi. szerintem a szombatot buktam is ezzel... :) tuti odaragadok a laptop elé. :)
az lesz a nagy előnye a netezésnek, hogy cserébe olyankor nem szívok. tudom, kicsit sok a zöld, jogos az észrevétel. illetve nem sok az (mert ha tudnátok, hogy milyen mennyiségek mennyi ideig tartanak nálam, akkor vágnátok hogy nem sok). szeretek lazulni. szeretek kikapcsolni, nem tehetek róla. picit tompítom csak vele magam, ennyi az egész. el fog múlni, le fogok róla jönni. tudom. nem kell aggódni. :) bár jól esik persze. ;)

valami nagy baj

van velem. valami nagyon-nagy baj.
tegnap a Tesóm segített a kiadó lakást takarítani, kicsit rendbe vágni. jó nagy balhézás kerekedett persze, meg anyázás, meg káromkodás. aztán meg a végén persze már a könnyeimmel küszködtem, inkább elrohantam haza, mint hogy a Tesóm lássa, sírok.
elmondta ugyanis, hogy mennyire gázul viselkedek, hogy sokszor mennyire kiállhatatlan vagyok és hogy pont úgy viselkedek, mint egy 14 éves kamaszlány. és hogy ez rémes. és szedjem össze magam, és a barátaimmal se úgy bánjak ahogy teszem. hogy fogadjam el a segítő kezeket, vagy legalább ne lökjem el magamtól.
és hogy ne rinyáljak, mert valójában tényleg jó dolgom van, csak hát kurvára szükségem van a műbalhéra, meg hogy a középpontban legyek... hogy erről miért nem szakadok már le.
szörnyű, hogy ilyen kiállhatatlan figura lettem. akik ismernek pár éve, azért erősítsenek már meg abban, hogy nem voltam mindig ilyen...
szerintem az utóbbi 1 évben szaladt el velem a ló. a tavaly nyár nagyon durva volt, aztán Ozorán a megtérés, de ezzel együtt bezárkózás is. majd jött a Bőgős, sunshine happy, és mikor a Bőgős ment, akkor megint csak bezárkózás és öngyűlölet, és mindenki gyűlölése.
rémes vagyok. tényleg. kurvára gáz, és szégyellem magam, hogy így viselkedek. sokszor azt gondolom, hogy nem akarok megváltozni, mert ez vagyok, fogadjon el mindenki így. sokszor meg ultragáz, ha arra gondolok, hogy kit és hogyan bántok meg.
ami még érdekes, hogy ha pasim van, akkor tündibündi tudok lenni. mindenkivel. a pasival meg pláne. szóval akit szeretek, akibe szerelmes vagyok, azzal nem vagyok ám szararc. najó, a Bőgősnek is toltam némi hisztit, egy-kétszer talán, de aztán megbeszéltük és jó lett. tudom, tudom: ideig-óráig...
de hol rontottam el, édes Istenem... HOL????
nem védekezés, de az apám nagyban közrejátszott a személyiség fejlődésemben. másnál is, persze, csak nem mindegy, hogy pozitívan, vagy negatívan játszik közre az illető. sok-sok pozitívumot köszönhetek neki, de még több negatívumot. a személyiségem nem fejlődött, hanem visszafejlődött, vagy ki sem fejlődött egyáltalán.
egy csomó tettemben ráismerek, hogy olyan vagyok, mint apu. és tudom, hogy azt a dolgot pont nem kellene csinálnom, mert hogy utálom, mikor apu is olyan, és mégis. és mégis csinálom. beszólok, puffogok, drámázok, türelmetlenkedek, csinálom a műbalhét, üvöltök, káromkodok, bántok mindenkit, aki az utamba kerül (a családot se kímélve, sőt, rajtuk csattan először). aztán persze beismerem, hogy hibáztam, hogy geci voltam, bocsánatot is kérek esetleg, majd 2 perc múlva ugyanúgy viselkedek. ugyanolyan szarul.
itt bizony szakemberre lenne szükség. vagy egy pszichodráma csoportra, ahova a Tesóm már legalább 2 éve tol, hogy menjek, mert jót tenne. vagy egy pszichiáter.
néha úgy érzem, skizofrén vagyok. van egy énem, a 14 éves kamaszlány, aki dacol mindenkivel, aki várja, hogy megkérdezzék: "na, most kibe vagy éppen szerelmes? na, most hol ittad magad hányásig?", meg babusgassák, meg legyen jóban-rosszban barátnője, akivel randalírozhat örökké, amikor csak akar, megállás nélkül (akinek persze ugyanaz az értékrendje, mint a 14 éves kamasz énemnek), akinek minden feladatot levesznek a válláról, hiszen gyerek még...
a másik énem, a 32 éves felnőtt, elvált nő, akinek saját lakása van, tele van hitelekkel, adóssággal, problémákkal, de van állása, ráadásul középvezető pozíció és most meg még másik melóval is próbál pénzhez jutni. ez a személyiség, aki azért intézi a szükséges ügyeket, aki lakást kiad, hasplasztikára megy, bevásárol, eteti a macskát, öntözi a virágait, ápolja a jó kapcsolatot bizonyos ismerőseivel és persze egyedülálló, tehát pasit keres. de már legalább tanult a 14 éves kamasz hülyeségeiből és nem dől be minden faszinak első szóra.
szóval van ez a két én, amelyek nem bírnak egymással. örökös hadbanállás van. és nagyon-nagyon sokszor, sőt, túlnyomórészt a 14 éves kerül ki győztesen. az a felelőtlen kamasz, aki szívja a spanglit, mert az jó. aki azt mondja, hogy úgy boldog, ahogy éppen él, pedig kurvára látszik, hogy nem az. és ettől nem halad az életem előre, ettől nincs kitakarítva hónapok óta otthon (a kamasznál kupi van és kész), ezért nyavalyogtam túl sokáig a Bőgős után (kamaszkori nagy szerelem elvesztése=dráma...), ezért ücsörgök depisen és befordulva otthon, ahelyett, hogy csinálnék valami értelmeset (a kamasz mindig haragszik a Világra) és így tovább.
egyetlen mentségem lehet minderre, ha érdekel valakit egyáltalán a mentség, vagy bármi... szóval annyi, hogy nekem 14 évesen kurvára kimaradt minden az életemből. mert egy dömper voltam, állandóan kiközösítve, ráadásul egy porfészekben éltem (de ez még nem is akkora baj), viszont tény, hogy ugyebár nem kellettem senkinek, ezért minden buli offos volt.
eljött persze a harmadik X, amikor meg belecsaptam a lecsóba rendesen. minden felelősség a felnőtt nyakamban, viszont 90%-ban úgy élek, mint egy tini. olyan intenzitással és olyan problémákkal.
tök szarul éreztem magam a Tesómmal történt tegnapi beszélgetés után, mert tudtam, hogy kurvára igaza van abban, amit mond. nem csoda, ha elbőgtem magam az utca kellős közepén, fényes nappal.
nem tudom, hogy mi jön ezután. nagyon-nagyon-nagyon össze kellene szednem magam. valami eszméletlen megújulásra lenne szükségem.
ez lesz majd egyébként O.Z.O.R.A. ismét. nem véletlenül várom annyira, mint a Messiást... tudom, hogy ott lesz időm gondolkodni, hogy ott fel fogok töltődni. ott nincs mobil, nincs net, nincs pasizás, csak a zene van. meg tudatmódosítás, persze, lehet köpködni, de a legnagyobb utazásokhoz nem kell messzire menni, elég egy kis segédanyag.
mert bizony ez megint olyan utazás lesz, ami messzire visz majd, meg közel is hoz. szóval, hogy messzire eljutok majd, az életemben, a múltamban, akár térben is (mármint fejben), cserébe ezzel együtt közelebb jutok majd saját magamhoz, a személyiségeim megismeréséhez, esetleges meggyógyításához. meg a kamaszcsajszi totális lekoptatásához.
basszus, azon gondolkodtam, hogy mindig ilyen kiállhatatlan voltam? hogy vajon a férjemmel is így viselkedtem anno??? meg azon is gondolkodtam éjjel, hogy én még mindig szeretem őt. meg hát mindig is szeretni fogom. egyszer azt mondtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást, azért házasodtunk össze. (jó, volt egy kis érdekszaga, de abban a pillanatban, abban az időszakban, az életünk azon szakaszában mindketten azt akartuk, hogy együtt legyünk örök életre)
hogy ez miért jutott eszembe??? talán azért, mert említettem a Tesómnak tegnap, hogy megtudtam (éppen az osztálytalálkozón... nem véletlenül romboltam szét magam aznap este...), az exférjemnek van barátnője. tegnap megnéztem iwiwen és bizony az adatlapján ott vigyorgott rám a felirat: "kapcsolatban".
az enyémen meg ott szomorkodik az "egyedülálló" szó. persze, nem volna kötelező odaírni, de utálok sunyiskodni.
és akkor elképzelem, amikor apu legközelebb mondja, hogy "miért nem jössz újra össze Zolival (=exférj)?" akkor én azt mondom: "mert már elkelt..." mire ő: "na, persze. ő bezzeg elkelt. te meg sose fogsz..."
mert az apám a váláskor sem engem sajnált, hanem a volt férjemet... és akkor legyen rendben a lelkivilágom??? amúgy meg tudom, hogy szeret, meg mindent megadna, hogy boldognak lásson, de hát olyan szarul kommunikálja ezeket a dolgokat, hogy a három nő, aki vele él X éve, már teljesen belerokkan lelkileg. az élen anyuval. akit mondjuk én 3 éves koromtól 28 éves koromig szinte nem is láttam. mert állandóan dolgozott. csak szombat és vasárnap délelőtt volt velem. akkor meg főzött. egyébként mindig este 9 után ért haza, hipó szagú volt a keze a sok mosogatástól és savanyú cigifüst járta át a ruháját, meg mindenét.
mindebből az következik, hogy kurvasokat voltam az apámmal, vagy egyedül. (Tesóm Pesten, én vidéken, havonta láttam, ráadásul 10 évvel idősebb nálam)
az apám meg frankón fiúnak nevelt. (erre is mostanában jövök rá) szeretem a focit, imádok szexelni, imádok zabálni, szeretem és élvezem a brutalitást, a vadságot (filmben, irodalomban, bármiben). szóval kemény lettem. nem volt bennem sok nőiesség. illetve mitől is lett volna? százXL-es ruhákba kényszerültem, középiskolás koromra lett csak annyi önállóságom és szabadságom, hogy megnöveszthessem a hajam, mert addig mindenki fiúnak nézett, hosszú hajjal meg már kevésbé.
nem is tudom, miért írom le mindezt. csak, gondoltam, apró adalék a megértéshez, leginkább magamnak, hogy miért is lettem olyan, amilyen. hogy miért is vagyok olyan, amilyen. nem túl jó feleleveníteni ezeket a régi dolgokat, de egy terápia alkalmával is úgyis ez történne. és ha az segít, akkor talán így is lesz valami eredmény. hogy kiírom magamból.
fura, mert nem gondoltam, hogy ennyire megborulok pl. attól, hogy az exférjem talál valakit magának... be kell vallanom, kurvaszar érzés. és ebben a Tesóm is megerősített és megértett. szóval nem elég, hogy milyen problémáim vannak (leginkább az anyagiakra gondolok), még ez is odabasz. mert ha nekem is lenne valakim, akkor nyilván leszarnám. (vagy talán akkor se, de mindegy) de így??? persze, hogy savanyú a szőlő... :( én nem kívánok neki semmi rosszat, sőt, találja meg élete párját, aki tényleg passzol hozzá, de basszus... ÉN IS!!!!!

hogy azért napi történésről is írjak: itt van ez a Szilveszter... nos, tegnap Banya nyitotta fel a szemem, hogy a srác iwiwes adatlapján még van közös fotó az exével, meg még külön kép is a lányról (én ezt eddig hogy nem vettem észre??? lehet, hogy az elmúlt 1,5 hétben kerültek oda azok a képek??? az még nagyobb gáz...), vagyis még eléggé a múltban él. viszont megbeszéltük, hogy vasárnap felmegyek hozzá, dvd-zünk, meg dumálunk, meg talán ott is alszom...
persze jött a para, ahogy megnéztem az ex fotóit, hogy én hozzá képest hogy nézek ki... de ma reggelre ezt is letisztáztam magamban. hogy tulajdonképpen vesztenivalóm nincs. ha netán az ágyba kerülünk, "olyan" helyzetbe, és már nem marad rajtam ruha, és valami problémája lesz, akkor fuck off és ennyi. vesztenivalóm nincs, hiszen nem kötődök hozzá semmilyen szinten. szóval leszarom magasról, hogy fogok-e tetszeni neki, vagy sem. és igyekszem majd nem túlkompenzálni a gátlásaimat. inkább csak adni magam, aztán kell vagy sem. ennyi. :)

tegnap este éppen ötödszörre néztem meg az O.Z.O.R.A. Fesztivál 2006-2007-es dvd-jét... van egy cuki dj: TRISTAN, és idén is jön... úrjézus... akkora zenét tolt 2007-ben, hogy egyszerűen kész. (én nem vagyok az a fajta, aki a "cuki" jelzőt csak úgy aggatja, talán még nem is mondtam pasira soha ezt, de Tristan... bazeg... hát a tökéletes férfi számomra. mind korban, mind kinézetre... ahhh... biztos valami nagy geci, bár a szemei inkább egy nagyra nőtt gyerek mentalitását tükrözik) na, meg a többi is. ma kinyomtattam a fellépők névsorát és már bejelöltem, hogy kik azok, akiket tuti hallani akarok élőben... az járt a fejemben este, hogy miért nem jönnek rá az emberek, hogy ez a fesztivál jó. hogy nagyon-nagyon jó. hogy egyszerűen kihagyhatatlan. ha szereted a goát, ha nem. olyan feelingje van az egésznek, hogy a BalatonSound, meg a Volt, meg minden elmehet a picsába. persze, a zenei felhozatal egysíkúnak tűnik, meg annak számít a többi fesztiválhoz képest, mégis... áhhh... ezt nem lehet elmondani. tudom, hogy sokaknak ez csak egy drogos, "dobálós" fesztivál (jaj, amúgy melyik nem az??? vagy máshol inkább piálnak, na, mindegy. utálom az ilyen hozzáállást egyébként...), pedig ez annál sokkal több. ha valaki képes nyitottnak lenni, akkor hatalmas élményben lehet része.
azt a dvd-t meg kérje kölcsön nyugodtan bárki, aki meg akarja tudni, hogy miről beszélek. vagy jöjjön velem augusztusban Ozorára. :)

az éjjel komolyan

megfordult a fejemben, hogy törlöm az összes blogom a világhálóról. nemcsak elérhetetlenné teszem, de törlöm is a francba és nem is archiválom. nem kell.

tényleg vége van

a Bőgőssel. ezt gondoltam tegnap este legalább is. ahogy lépkedtem hazafelé a metrótól és Esperanzat hallgattam (tök véletlenül), és esett az eső, és fáradt voltam, meg éhes, meg minden bajom volt, akkor átfutott az agyamon, hogy vége. hogy ennek tényleg vége. hogy ennyi volt és nem több. így kell kezelnem.
nem mondom, hogy könnyű... egyáltalán nem könnyű, amikor az ember lányának leesik a tantusz, hogy megint átbaszták, megint megsebezték, megint kezdheti elölről felépíteni azt, ami egyszer már megvolt. legalábbis azt hitte, hogy megvan.
most mégis megint mihez kezdjek??? nyomuljak rá Szilveszterre? menjek bele egy kapcsolatba, amihez most még nem fűlik a fogam, de lehet, hogy később fog??? legyek türelmes vele, várjam ki a dolgok alakulását? és aztán, ha találok nála jobbat, akkor dobjam? verjem át? álljak be én is a megbízhatatlan nők táborába? (ennyit arról, hogy gazember leszek... látható, hogy van lelkiismeretem, nem akarok én embereket bántani, még úgy sem, hogy a férfi nemnek törlesztek esetleg. még így sem.)
mert egyébként senki olyan nem érdeklődik irántam, aki megmozgatna... még annyira sem, mint ő. és igazából nincs is szükségem pasira. annyira jól megvagyok egyedül. legalább is ideig-óráig... szóval alapvetően nem hiányzik senki. de sokszor meg mégis.
megint egy nyár, amit egyedül töltök. megint egy nyár (nyár??? ilyen időjárással??? na, mindegy...) ami totál szívás. idén 33 éves leszek... szép kilátások... :(

nem is tudom egyébként, hogy mire számítottam, hogy mit vártam. hogy majd szerelmes üzenetekkel fog bombázni? hogy majd nem győzi írni, mennyire hiányzom neki? mire számítottam, hogy mi lesz, ha találkozunk? nyakamba ugrik és szerelmet vall??? hát ezek tényleg csak lázálmok, de még annak is rosszak. mindegy, egy majdani forgatókönyvhöz azért jók lesznek. ötletszinten. (a kurzust egyébként abba hagyom, nem megyek többet.)
jézusom. tényleg nem vagyok egész. olyan szar napokat élek át, lelkileg, hogy el nem tudom mondani. de még érzékeltetni sem. vergődök, kínlódok. nem feltétlenül a Bőgős miatt, hanem az életem miatt, a dolgaim miatt.

hálistennek Péterfy Bori megmondta a tutit, ami innentől kezdve a dalom. mármint ha a Bőgősre gondolok.

"Aludj tovább, én rádhagyom
testem nyomát a paplanon
egy szempillát is itthagyok
és elillanok

Puha a párna még meleg
Tedd rá nyugodtan a kezed
Én felszívódok mint a köd
És elrepülök

Szeretem azt a nőt
Aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt
Mikor ébred a nap
De téged nem"

ez a dalom

ennél jobban semmi sem passzol a jelenlegi állapotomhoz, érzéseimhez, gondolataimhoz. mindig is imádtam ezt a dalt. mindig megríkatott. most is. hétvégén is.
jajajaj. Bőgős. annyira hiányzol. annyira szenvedek. annyira nem kell senki más. belepusztulok.

újabb dátum van

meg... augusztus 4. kedd. akkor jön haza a Bőgős Mallorcáról. jajnekem. máris parázok. :S

a hétvégén tulajdonképpen

nem csináltam semmit. értsd: semmit.

nyilván nem kellene

nagy jelentőséget tulajdonítanom neki, de azért nem állhatom meg szó
nélkül, hogy a mai napi csekkolásom, a Bőgős iwiwes adatlapján éppen
abban a pillanatban történt, mikor ő belépett az iwiwre. tehát pont
akkor gondoltam rá erősen, pont akkor érett meg bennem, hogy kíváncsi
vagyok, mi van vele, mikor ő meg éppen használja a rendszert.
szerintem van telepátia. mármint kettőnk közt. és szerintem működik
is. még mindig...

elviszi minden időmet

ez a biznisz, de nem bánom. továbbra is látok benne fantáziát. tegnap
óta én is tolom a cuccokat, ma már iszom az energiaitalt (teljesen
természetes anyagokból van persze, nem RedBull) és valahogy jobb
minden. :)
tegnap este 10 után keveredtem haza, hulladék állapotban.
Szilveszterrel stagnálunk. szerintem nem lesz ebből semmi, bár
kérdezte, hogy mit tervezek a hétvégére, de nem biztos, hogy vele
akarok lenni. mit tudom én.
holnap mindenképpen neki kell állnom takarítani, most már nincs mese.
a lakás olyan állapotban van, hogy lassan én is hányok, ha hazamegyek.
:S
vasárnap Edunak újabb könyvbemutatója lesz, utána meg jó lenne elmenni
ZP-be, mert Irie Maffia koncert lesz. hogy kivel és hogy elmegyek-e
egyáltalán, az még kérdés. :)
a Bőgősről semmi hír (már ha ez érdekel valakit egyáltalán rajtam
kívül), pedig jó lenne, ha jelentkezne. én nem keresem. akkor leszek
igazán ember, akkor leszek igazán kemény, ha addig nem keresem, míg
haza nem jön. amíg ő nem keres engem. ez még minimum másfél hónap. :(
ki kell bírnom, különben egy darab szar vagyok. különben nem nézhetek
tükörbe nyugodt szívvel. és azt meg nem akarom. és van a tükrömnek
éppen elég baja, ha még neki állok köpködni is rá, akkor aztán vége
van... :S
nem akarok pasizni. nem akarok most senkit. valahogy nem vágyok arra,
hogy valakihez alkalmazkodjak megint, hogy randizgassak. mit tudom én.
belefáradtam. ja, hát meg persze a Bőgősre vágyom. vele már sínen
vagyunk. (egyelőre sajnos úgy, mint József Attila... :( )
tudom, az eszem tudja, hogy hagyjam a francba, de a szívnek nem lehet
parancsolni. bár tény, hogy egyre ritkábban gondolok rá. de gondolok
rá. aztakurvaélet. nem gondoltam, hogy ez ennyire kemény lesz. hogy
ennyire fogok szenvedni. dzsízász. :S
kell otthonra netet intéznem, mert a biznisz megkívánja. sokkal többet
kell vele foglalkoznom, mint amit munka mellett, munkaidőben tudok.
szóval kell a net otthonra. hurrá. :)

minél többet gondolkozom

ezen a fiún, annál inkább arra jövök rá, hogy nem hozzám való... hogy nem őt keresem... és kár lenne hülyíteni, mert azt nem érdemli meg. éppen elegen szívatták eddig...
jó pár dolog zavar vele kapcsolatban. kicsit nagy az arca. valódi Dolce Gabbana napszemüben mászkál, a ruhái egy vagyont érnek, arany Rolex órája van, meg még sorolhatnám. ja, és a bátyja társtulajdonos a Citadellában. ami nem ócska hely. és hát elég alvilági is, tegyük hozzá. kicsit egyszerű hozzám képest, szóval nem az a parttalan intelligencia, bár a dumámra nagyon vevő, szerinte iszonyat jó arc vagyok és sokkal szebb vagyok élőben, mint a képeken, amiket látott rólam... meg valahogy nem tudom elképzelni magunkat együtt, egymás mellett. jó, annak idején a Bőgős is tasztított, de aztán az elmúlt. de valahogy jobban mutattam vele, mellette, mint Szilveszter mellett. összességében, ahogy észrevettem, mások az értékrendek, bár fontosnak tartotta megkérdezni, hogy akarok-e gyereket, mert ő szeretne, meg családot, meg mindent, csak az nem tetszik, hogy úgy dobálózik a pénzzel, ahogy számomra az visszataszító. persze, ha lenne eszem, kihasználnám és lehúznám, de az meg nem én vagyok. meg milyen lenne már??? engem eltart valaki... jó, lehet, hogy élvezném, de hosszú távon csorbulna az önállóságom, és azt meg nem szeretném. kezdem érteni, hogy a Bőgős miért nem akarta soha, hogy segítsek neki. mert az lélekromboló. egy Kosnak, egy Oroszlánnak az gáz.
tegnap munka után felmentem a lakására, megnézni, hogy milyen (ő akarta), kb. 10 percet voltam ott. klassz lakás (csak bérli), bár a pisztáciazöld faltól kicsit megriadtam, meg hozzá ugyanilyen bőr (szerintem műbőr vagy textilbőr) kanapé... durva... aztán együtt vártuk a 7-es buszt, majd Zuglónál elváltunk. valahogy fura volt az egész, mintha mindketten zavarban lettünk volna. sokszor nem tudtunk miről beszélni. valahogy úgy éreztem, hogy nappali fényben méreget, mert említette, hogy az alakomat kedden este nem volt alkalma megnézni, de szerinte nem lesz vele gond. szóval tegnap mintha ezt pótolta volna, vagy nem is tudom. hülyén éreztem magam. feszengtem. aztán megbeszéltük, hogy fél9-kor találkozunk az Oktogonon és elmegyünk egy kicsit jam sessiont hallgatni.
este 7 után küldött sms-t és lemondta. 3 randiból már kettőt lemondott. ez nekem egy kicsit sok. a Bőgős sohasem tett ilyet.
persze, tudom, ne hasonlítgassam a Bőgőshöz. se őt, se mást. de hát mégiscsak ő az utolsó normális emlékem. ő az, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem... vagy még szeretek mindig...
nem megy ez nekem... én próbálok, tényleg próbálok nyitni, de nem megy... nekem vagy a Bőgős kell, vagy senki más. akkor inkább maradok egyedül. kurvaszar ez az egész. rémes.
ráadásul, tegnap hazaértem, és a víz levert, mert a postaládában találtam egy képeslapot. azt hittem, hogy a Bőgős küldte. és már tiszta para lettem, hogy pont most küldi, amikor valakivel alakulna valami, mintha megérezte volna, hogy most kell lépnie, hogy utánam kell nyúlnia, mert elveszít.
a képeslapot egyébként a Tesómék küldték Badacsonyból. de azt a 30 mp parát nem kívánom senkinek, amit addig éreztem, míg ez ki nem derült...
tekertem otthon és tévéztem, fél10 körül már ágyban voltam. kicsit legalább pihentem. ja, mert egyedül nem mentem le Tűzraktérbe. nem volt kedvem. inkább döglöttem.

beszéltem ma már

a tegnapi sráccal. egyébként Szilveszternek hívják. pfff... és akkor van a születésnapja is... pfff...
na, szóval beszéltünk msnen. még mindig odavan, meg vissza. már tervezi hétvégére a közös programot, meg ma is találkozunk. meg hát tegnap igazából búcsúcsókot akart adni (bevallotta)... szóval fokozódik a drámai feszültség. :)

de hát a legnagyobb... bázeg!!! hogy felhívott 76-os barátnője, tök váratlanul, egy kicsit csacsogni. már nincs nagy szerelem a részéről, mert 76-os továbbra is az exmenyasszonyával (aki előttem volt neki) kavargat, és így meg ugyebár gáz. de nem is ez a lényeg, hanem hogy a bnő nézegette az új képeimet iwiwen, 76-os meg mögötte feküdt és a lány egyszercsak arra lett figyelmes, hogy 76-os a farkával játszik, közben meg az én képeimet bámulja. tehát ráreccsentett aranyosan a fotóimra... bázeg... azért ez nem semmi. :)

Marion hívja Houstont

vészhelyzet van... vagy nem tudom mi van.
jó volt a tegnapi randi. nem kicsit. nagyon. :) viszont ilyen sms-eket kaptam utána:
1. miután a kapuig elkísért, elindult haza és alig értem fel a lakásba, már jött:
"Szia Drága! Köszönöm, hogy megismerhettelek személyesen is! Nagyon tetszel! Holnapi randi áll? Meg akarlak ismerni minden oldaladról! Valami azt súgja, hogy nem barátság lesz. :) Csók! Jó éjszakát!"
erre én azt válaszoltam: "Naná, hogy áll a holnap! :) Örülök ennek a súgónak... ;) Jó éjt!"
2. hajnali 0:50-kor. reggel olvastam el.
"Lenne egy kérdésem... érdemes Beléd szeretnem? Ha igen ez hamar megtörténhet. Ha TE nem akarod akkor még elkerülhető..."
??????????????????????? DZSÍZÁSZ!!!! erre még nem is tudtam mit válaszolni... úrjézus...

ez most hatalmas para. ilyen még sohasem történt velem, hogy valakinek ennyire bejöttem volna. najó, a tavalyi pókerjátékos még verset is írt... de ott nem volt kölcsönös a dolog. viszont nekem bejön ez a srác... nem hibátlan, de melyikünk az??? de nem szeretném ennyire elsietni a dolgot. kicsit rémisztő, hogy ilyeneket ír, pedig megbeszéltük már este, hogy mindketten körültekintőbbek leszünk a következő kapcsolatunkban, mert annyiszor megszívtuk már. erre tessék. máris belém akar szeretni. nem mondom, hogy ellenemre van a dolog, de átverni nem akarom, elkötelezni magam egy randi után nem akarom.
meg picit zsarolásszagú is nekem ez a második sms... jó, ez hülyén/durván hangzik, de valami ilyesmit éreztem belőle első blikkre...

mondjatok valami okosat... nem tudok gondolkodni... valamit válaszolnom kell neki, záros határidőn belül... de olyan nehéz...

ezen kívül tegnapi történet, hogy a randira menet persze összefutottam Gergővel, a Földi Trió oszlopos tagjával. meg akart állni, dumálni velem, de én meg baromira nem akartam, úgyhogy hülyén/zavartan továbbálltam.
a randi után amúgy úgy nyitottam ki a lakásajtót, hogy már a macskának süvöltöttem: "Macska!!! Új apukád lesz!!!" :) szóval nekem is kedvemre való volt a dolog. hát, azért képzeljük azt el, hogy a srác, mielőtt elindultunk a Stexből, észrevette, hogy esik (később rájöttünk, hogy csak esett) és mikor látta, hogy nálam se pulcsi, se kabát, akkor levette az ő kabátját és felajánlotta nekem... nem fogadtam el, de megköszöntem. bakker... ma még van ilyen pasi????

otthon azonnal tekertem egy cigit, mert valahogy fel kellett dolgoznom az élményt. fél12-kor feküdtem le aludni.

szeretném megtudni a

kilétét annak az olvasómnak, aki San Diegoból olvas néhány napja. dobjon már egy mailt. meglátogatnám. :)

valamint, itt az új bizniszem, elkészült végre a webes felület, a WebStar. szóval nézzétek meg, regeljetek, a vendégID-hoz pedig írjátok ezt: 278458. :)
szerintem egyébként zseniális ez a weboldal, az egész fejlesztés, mindenképpen érdemes megnézni. :)

Hétfői válasza az előbb jött: "Feró bácsi nagyon vicces részegre itta magát a ZP-ben."
tudtam, hogy Feró van a ZP-ben, de hát ugye a meló, meg a biznisz... nem tudtam menni. pedig akartam. remélem, idén nyáron még eljutok egy koncertjére. ráadásul remélhetőleg Hétfőivel. :)

ja, a mai randi fél7-kor lesz a Stexben, lehet jönni leskelődni. :) én persze már úgy jöttem el otthonról, hogy haza sem megyek előtte (nem gondoltam, hogy végül a Stexben kötünk ki), na, mindegy, akkor addig legalább dolgozom még egy kicsit. a dekoltázsom természetesen a köldökömig ér, szóval remekül nézek ki. :) mint mindig. :)

csak állandóan hasmenésem van. pedig nem is boroztam már napok óta... ha az algákkal beindul a méregtelenítés, hát nem is tudom mi lesz velem. szerintem húzom a csíkot magam után. :) jaj, csak jönne már meg a cucc!!! fogyni akarok és szépülni akarok. meg persze kéne egy kis pénz is. :)

majdnem mindenki előkerült

akit elveszettnek hittem tegnap.
meglett a vasárnapi majdnem randi, kiderült, hogy szombaton elcibálták MayDayre, azért volt másnap hulladék és azért mondta le a randit. cserébe áttettük mára, illetve tegnap egész nap msn-eztünk kb. még mindig odavan, meg vissza... szóval kíváncsi leszek.
a másik, aki előkerült, Hétfői. reggel láttam meg az éjjel küldött sms-ét: "Bocsánat előre is. Jó lenne most veled lenni..." ejha... kicsit meglepődtem. cserébe direkt viccesre és "leszarósra" vettem a figurát a válaszban: "'reggelt. :) Nah, milyen buliból maradtam ki már megint? :)"
hmhm. még addig-addig kibújik a szög a zsákból, hogy mifasz, vagy valami ilyesmi. :) még addig-addig kiböki, hogy akar valamit... hát kíváncsi leszek... :)
jaj, Istenem, ez a srác, akivel ma találkozom, valami lepukkant csehóba akar vinni. megőrülök. mondtam neki, hogy legyen kreatív, de hát már látom, hogy nekem kell annak lennem... hiába... nem mindenki képes TG-féle dzsodarandevúkra... najó, a Bőgős igazán kreatív volt, mindig is. meg biztos most is az, csak én rohadtul nem tudok róla semmit. :(
tegnap munka után szaladtam a másik munkába, este 11-re értem haza, mert még a Tesómék baszakodtak a kocsival és ahhoz asszisztálnom kellett. egy szál cigim se volt, pipázni akartam, de az meg nem esett jól, meg is fájdult tőle a fejem (vagy a melegfronttól, ki tudja?). még kicsit agyaltam az ágyban, de aztán nagynehezen elnyomott az álom.

nem volt túl

termékeny a hétvégém. ha csak abban nem, hogy megírtam szombat délelőtt a házit a suliba, kb. 40 perc alatt. na, nem is lett hibátlan. :(
persze nem itt kezdem, hanem még pénteknél.
összefutottam a Dobossal. beülünk a Jelenbe. ittam két pohár rosét. jól be is csiccsentettem. őt meg jól felizgattam. persze, kiderült, hogy van barátnője. nemrég jött össze vele. de azért persze jó lenne együtt pörköltözni, meg egyéb... már ha nem lenne nője... na, mindegy. azért barátilag nagyon jól elbeszélgettünk. bírom a parttalan intelligenciáját. mert az van neki. nekem meg erre van szükségem. rájöttem, hogy ezt keresem.
este 9-re értem haza, akkorra jöttek Katinkáék egy zsák nasival, meg mindenféle piákkal. 2 óra alatt készítettük ki magunkat. 11 után már mentek is haza, jól befáradtak. megmutattam nekik a 2005-ös Ozora DVD-t... teljesen rászívódtak. mondtam, hogy csak háttérzenének menjen, beszélgessünk nyugodtan, de annyira beütött náluk, hogy utána már szinte 2 szót se tudtunk váltani.
mikor egyedül maradtam, akkor még persze néztem pornót, majd lefeküdtem aludni. péntek óta egyébként levelezek egy sráccal, ami aztán sms-ezésbe torkollt. vasárnap délutánra beszéltünk meg randit.
szombaton 9-kor bírtam felkelni, 40 perc alatt házit megírtam, összekapartam magam és elindultam a suliba. 1-re már végeztem is, mentem Gyuszival bevásárolni a lakásfelújításhoz, el is költöttem 70.000,- Ft-ot hirtelen, fél óra alatt. aztán felhordtuk a cuccot a lakásba, éppen elegünk volt a végére.
még átmentem a Tesómhoz megetetni a dögöket (hálistennek a Teki egész jó állapotban volt annak ellenére, hogy 1 hete nem evett, a macskát meg nem láttam), majd hazamentem.
otthon punnyadás, tekerés, evés. ja, még olvasgattam is Edu könyvét egy kicsit és rájöttem, hogy szar. ilyet én is tudok írni. még ilyenebbet is. :)
megnéztem a 2006-2007-es Ozora DVD-t, amelynek 16. percében feltűnt Csákilaci, aki tavaly 30g-vel jött Szegedről Ozorára, amitől olyan szag volt a kocsiban, hogy Simontornyától Ozoráig betéptem, kb. 10 perc alatt. szóval a dvd 16. és 51. percénél ő látható, ahogy táncol. sikítottam, mikor felfedeztem. :)
aztán megnéztem a Marie Antoinette c. filmet, ami nagyon-nagyon tetszett, majd a Mrs. Ratcliffe forradalma c. filmet. mindkettő igen nagy hatással volt rám, de mindkettő más miatt. a pornócsatorna beindulásáig a klasszikus Keresd a nőt! c. filmen szórakoztam, majd következett az Ütközések c. film, ami szerintem zseniális. akkora történet, akkora csavarok, akkora színészi alakítások, hogy kész...
hajnali 2-kor feküdtem le. kb. délután, illetve estefelé örömmel konstatáltam egyébként, hogy szombat van. hogy még van egy napom, amin semmi dolgom (a randin kívül), és majd csak utána kell dolgozni menni. vagyis alhatok, ameddig akarok. és azt csinálok amit akarok. ez az egész úgy jött ki, hogy kb. 2 percenként megszólaltam hangosan: "dejó!!! szombat van!!!" :D
vasárnap délben keltem fel. míg kaját csináltam magamnak, azon gondolkodtam, hogy a srác, akivel a randit megbeszéltem, biztos le fogja mondani, mert szombaton este elment bulizni, és talált valami csajt és így offol engem. pedig rám volt szívódva elég durván. majd ha lesz időm, idézek az üzeneteiből. éppen eszegetek, mikor jön egy sms tőle: "Drága! Nagy baj lenne, ha ma nem taliznánk?" mire a válaszom: "Nem."
háhhh... kéne vennem egy lottót. annyira tudtam, hogy le fogja mondani. tisztában voltam vele. megéreztem. basszus, a JóIsten se akarja, hogy én mással randizzak. áhhh... biztos a Bőgős irányítja távolról a szálakat... :) na, ezt én csak szeretném... :( szóval hiába nyitok én bárki felé, meg hiába levelezgetek, meg beszélek le randit, ha aztán nem jön össze. ez a fiú lemondta, a Dobos becsajozott, a Borász majdnem (aki félreküldte az smst)... áhhh... az égiek összeesküdtek ellenem, hogy véletlenül se tudjak leszakadni a Bőgősről. semmi esélyem rá. valahogy soha nem alakulnak úgy a dolgok. soha. pedig szombaton volt 3 hónapja, hogy szakított velem. és tessék. még mindig a nagy büdös semmi közepén ücsörgök és rá gondolok. meg utána vágyódom. meg ha nem is ezek történnek, akkor meg az van, hogy lepattannak rólam a pasik. vagy ilyen okkal, vagy olyannal... és ezek ellen meg végképp nem tehetek semmit.
én azt hiszem, azt gondolom, abban reménykedek, hogy a JóIstennek még terve van velem, meg a Bőgőssel. mármint hogy nekünk még van dolgunk egymással. (és itt most OJ tüsszentett egy nagyot, szóval remélem, hogy így is lesz!!!) az égi jelek legalább is mindenképpen ezt mutatják. jó, mondjuk az, hogy másfél hónapja szarik a fejemre, nem jelentkezik, az nem erre enged következtetni, ez igaz. mégis. én még ezt a csendet is úgy értekelem, hogy nem velem kapcsolatos oka van, hanem hogy magát rendezgeti össze, aztán majd jelentkezik. úgyhogy ezért nem is piszkálom.
de azért persze próbálok nyitni, próbálok randizni, keresgélek, kutatgatok, aztán majd lesz valami. semmi görcsösség. ezt a tegnapi fiút is tök könnyedén vettem. az sms-ezés során is, meg amikor lemondta a randit, akkor is. nem izgat. sőt, talán még örültem is neki tegnap, hogy ülhetek a seggemen egész délután, és nem kell mennem sehová.
ezzel együtt természetesen az következett, hogy már délután 1-re be voltam tépve. :) annyi erőm még volt később, hogy lemenjek a boltba csokiért és chipsért, de semmi több. bámultam ki a fejemből. tévéztem. délután újabb filmélmény következett: P.S.: I Love You. a szereposztás, a történet... uhhh... minden kibaszott nagy volt benne. 3 olyan pasi játszik benne, hogy kész... orgazmus már a látványuk is.... szóval tetszett. megfogott. csak egyszer tudnék én is valami jó forgatókönyvet írni... jajnekem. sok gyakorlás kell hozzá. sokat kell tanulni, de megcsinálom. mert akarom.
ezután elővettem a polcról A graffiti királya c. filmet, ami már ezer éve megvan, de még soha nem néztem meg. én barom. pedig mekkora kibaszottjó film az is!!! hatalmasat ütött... zseniális. totál beleéltem magam, teljesen rászívódtam, és persze a végén ütött a legnagyobbat, mikor kiírták, hogy a főhős 1988. 08. 12-én halt meg heroin túladagolásban. pont a 12. születésnapomon. valahogy éreztem, hogy nekem ezzel a történettel még foglalkoznom kell. hogy nekem ehhez a történethez van valami közöm. hát ez, és még rengeteg minden mondanivaló, ami benne volt. zseniális, hogy korának naggya, David Bowie játsza ugyanennek a kornak ugyanazt a nagy emberét, Andy Warholt. nem sok embernek adatik meg az életében ilyesmi... egy ilyen filmszerep...
levezetésképpen az Üvegtigris 1 következett, vihogáshegyekkel persze, meg a szövegek előremondásával... imádom... :) aztán még pornó és takarodás aludni.
ma reggel fél8-kor felkelés, hajmosás, smink, mittomén, aztán irány a dokker, mert már nem látott 3 hete (le is baszott, hogy el vagyok tűnve), aztán be a melóba. este Lackó lesz az első ember, akinek bemutatom az új vállalkozásom, már egy kicsit izgulok, de majd biztosan jó lesz. rohadtul nincs kedvem mégegyszer végighallgatni az előadást, de a zseton érdekében mindent!!! :)
ja, hát tegnap este, 2,5 hétnyi hallgatás után előkerült Hétfői is. egy ilyen üzenettel: "Ne haragudj, hogy bunkó voltam múltkor." MIVAN??? nem kell tőlem bocsánatot kérnie, nem vagyunk olyan viszonyban. különben sem foglalkoztatott egy percig sem a dolog. válaszoltam: "Túl vagyok rajta, fátylat rá." azt hittem, ezzel le is van rendezve, de nem. jött tőle a következő: "A műjégpálya mellett ülök és Jazzanovát hallgatok, tetszene neked :)" mire én: "Tudsz élni..."
aztán kicsit elgondolkodtam és nem tudtam megállni szó nélkül, hogy mindig csak akkor hív, ha már buliban van, vagy nincs kivel buliznia, ezért elküldtem ezt: "Ha hívnál ilyen helyekre, vagy bárhová, vagy egyáltalán hívnál... Az tetszene..." mire ő: "Hát most hívnálak..." ekkor már az ágyban feküdtem és azt válaszoltam: "Már késő... Jó lenne, ha gondolnál rám bulin kívül is..." ezzel célozva arra, hogy jól esne, ha nemcsak buli miatt jutnék eszébe, hanem úgy általában is, mert nekem simán eszembe jut máskor is. jó, mostanában nem, de azért úgy el tudnék vele képzelni legalább egy próbakapcsolatot vagy mifasz... akármit...  de erre már nem jött válasz.
ja, hát a Borásznak meg visszaadtam pénteken a "félrement sms" sztorit. kicsit fel is idegesített, meg szerintem én is őt, de az is lehet, hogy fogalma sincs, hogy ki üzent neki, mert még tegnap is jött tőle olyan, hogy szeretne velem találkozni, én meg visszakérdeztem, hogy tudja-e kinek írogat??? erre szintén nem jött válasz.
a Bankár meg folyamatosan üldöz, már megeszi az életemet... kezdem unni. de elvileg haverkodni akar. ja, meg hogy szopjam le. na, mindegy. szóval haverkodni, de nekem meg nem kell haver. nem gyűjtök haverokat se, barátokat se. ami kell az van.
beszéltem a Kossal is tegnap. édescsillag, bár kicsit fursztráló, hogy míg nekem filléres problémáim vannak, addig ő azzal tágítja a fejemet hetek óta, hogy 2 millióba kerülne a lakása felújítása, és hogy az anyjáék nyomatják, hogy csinálják meg, de ő meg nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. meg sorra veszi az új hangfalakat, meg mélynyomókat, most éppen a telekre... én meg éhezem, és még lóg is 10 rugóval február óta... na, szóval erről ennyit. de legalább megkérdezi 2 naponta, hogy mifasz. legalább rámnyitja a virtuális ajtót. a semminél ez is több.
mit írjak még??? hiányzik a Bőgős. nagyon. eszméletlenül... na, gondolom, pont erre nem volt senki kíváncsi. de ha csak ez jön belőlem??? :S

váratlan telefonhívásom volt

az előbb. a Dobos hívott. hogy van-e kedvem meginni ma vele egy italt 5 és 7 között? mert neki lenne. mondtam, hogy persze. simán! :) miért ne???
nah, érdekesen alakulnak a dolgok... ;)

estig sem múlt

el a hulladékságom. szarul voltam, nem kívántam igazából semmi kaját, szédelegtem, fáradt voltam. így kihagytam Judittal a Fészekben a bulit. remélem, nem haragszik...
azért persze megcsavartam a magamét, el is durrantottam és a Viasat3 előtt töltöttem 7-től 9-ig az estémet.
a Szex és New Yorkban megint olyan témákat feszegettek, hogy begondolkodtam egy kicsit... pl. Charlotte ügyvédje, aki egyáltalán nem jön be neki, de mégis baromi jól érzi magát vele. ilyen volt nekem a Bőgős is. hogy egyáltalán nem tetszett. sokáig idegenkedtem tőle. de nagyon jó volt vele, fantasztikus a kisugárzása, és ezzel (is) teljesen magába bolondított.
aztán ugyebár kiadták Carrie könyvét, ami a cikkeiből áll. ez ugyebár olyan szitu, mint mikor nekem beleolvasnak a blogomba. Mr. Big is elolvasta a könyvet, majd egy egész éjszakán keresztül kérte számon azokat a dolgokat, amiket Carrie leírt róla, aki szerencsétlen, nem győzött magyarázkodni, hogy azok csak cikkek, és az a múlt. (ez csak egy blog, egy személyes napló, blablabla... ugye ismerős???) és hogy miután Big elolvasta a könyvet és számonkérte Carriet, Carrie rájött, hogy ezután, miután már kiderültek Biggel kapcsolatos gondolatai, érzései (múltbeliek), már semmi nem lehet közte és Big között. és ugyanez történt velem is már számtalanszor, amikor valamelyik pasi rátalált a blogra, vagy én megmondtam neki az elérhetőségét. beleolvasott és elmenekült, vagy legalább is megváltoztak az érzései, gondolatai irántam.
és mennyire ismerős az érzés, a szitu, amiben Carrie volt, hogy csak annyit akart, egy pasi ráfeküdjön, hogy érezze a súlyát. semmi másra nem vágyott a sok magányosan eltöltött idő után. és hát nyilván Bigre vágyott, hiszen ő volt a nagy szerelem, mint nekem a Bőgős. és így voltam én május elseje hajnalán, amikor hagytam, hogy a Bőgős megdugjon. mert akkor már 2 hónapja nem voltam pasival, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ő a nagy szerelem, ő kell nekem, akkor is ő kellett... más dolgokról is gondolkodtam, de azt már csak erős idegzetűeknek ajánlom, ezért nem is írom ide, hanem máshova.

hajnalban tök korán felébredtem, egy csomót köhögtem, úgy néz ki sikerült megfáznom. hogy örülök. :(
ma msn-en megtalált Borász, aki egy hete félreküldte az sms-ét. mondta, hogy kínos volt számára, én meg jeleztem, hogy jót röhögtem. azóta már az a lány is levesben van, most facérban nyomja. mármint a srác. erre én: "hajrá" és töröltem msn-ről. most mi a faszt beszélgessek vele??? ja, de azért ma este még elküldök neki egy "félrement" sms-t. csak azért is. ;)

tegnap felhívtak biznisz ügyben. mivel ugyebár visszamondtam, hogy pénzügyi okok miatt nem tudok belevágni, képesek voltak annyit variálni, hogy tudjanak segíteni nekem. annyira szimpatikus voltam az egyik csúcsvezetőnek (aki már kitalálta, hogy majd tartok telefonos tréningeket a partnereknek, mert én értek hozzá), hogy nem akar elengedni, nem akarja, hogy ha csak a pénz az indok, akkor az ne oldódjon meg. szóval csak az egyharmadával kell beleszállnom, és bár az is megterhelő, de kibírható jelenleg. már rajta vagyok az ügyön, hívogatom az embereket, mert nagyon-nagyon gyorsan szeretném visszatermelni legalább a befektetésemet, meg nyilván annál jóval többet.

annyira elegem van a munkámból, hogy az nem igaz. persze, OJ jófej, meg korrekt, de kurvára fárasztó. kurvára elegem van belőle. meg abból is, hogy itt kell rohadnom napi 100 órában, szar pénzért. és még csak esélyem sincs arra, hogy fizuemelés, vagy valami bónusz... úgyhogy ebből elég. ha egy kicsivel többet meg tudnék keresni a másik biznisszel, akkor már pattannék is innen. azonnal. de ha ügyes vagyok, a mostaninak dupláját, sőt háromszorosát is megkereshetem, szóval rá kell gyúrnom. aztán illa berek, nádak, erek... beadom a felmondásom a gecibe. életem legszebb napja lesz, mikor végre önállósodom. :) ma egyébként amúgy is geciszar hangulatban vagyok. illetve csak ha munkáról van szó, meg a cégemről. mindenkit utálok. :( szóval éppen ideje, hogy végre ne legyen főnököm. ebben a bizniszben most nagyon hiszek, képes vagyok feláldozni a szabad estéimet erre, hogy haladjon a dolog. aztán majd mindenki bekaphatja. már ha megengedem. ;)

ma már tényleg meg kell látogatnom a Tesóm lakását. remélem, a jószágok, növények még élnek. holnap érkeznek haza a nyaralásból, igyekszem addigra rendet vágni, hogy úgy nézzen ki, mintha állandóan ott csiszatoltam volna. :)
van egy csomó házim holnapra, annak is neki kell állnom este, hogy készen legyek. talán Katinka feljön a cuccáért, de a házi miatt muszáj, hogy lepattintsam gyorsan, bár szívesen dumálnék vele, meg tépnék vele, de most erre nincs időm.
holnap iskola, már nagyon várom!!! :) bár a filmeket nem néztem meg, amik fel voltak adva, de majd kútfőből bepótolom valahogy. ;)

próbálok a hétvégén pihenni is, mert már éppen a végét járom az erőmnek. ki vagyok készülve, mint a medvebőr. :(

az időjárás majdnem

keresztbe húzta a számításaimat tegnap este. miután televásároltam magam macskakajával, alommal és egyéb fontos cuccokkal (még a fülemről is szatyor lógott), összerogytam otthon. ettem, tekertem, tévéztem. aztán jött a zuhé. szóltam Juditnak, hogy ha leszakad az ég, nem megyek sehova. persze, mire indulásidő lett, még a nap is kisütött. nekem már semmi erőm és kedvem nem volt kimozdulni otthonról, de mégis megtettem. jól be voltam szívva, érdekesen közlekedtem.
a Tűzraktérbe érve egy darab ismerős arcot sem láttam. kicsit megrémültem, de aztán feltűntek bőgős fiúk, meg a többiek. egész nagy tömeg lett 10 órára már.
kimentünk egy közeli éjjel-nappaliba cigiért. persze Ajtainak is oda kellett jönnie. állunk Judittal a boltban, vásárolt, fizetett, közben Ajtai bejött.
Én: Á, hello!
A: Ti is Tűzraktér?
Én: Ja, oda várunk ahova Te is. Fogsz játszani?
A: Persze, de később.
Én: Az remek.
Közben Judit fizetett, boltos rámnéz:
B: Mit adhatok?
Én: Jaj, mi együtt vagyunk... Mármint vele - nézek zavartan Juditra, és nem vele - intek a fejemmel Ajtai felé. Ú, ez gyenge volt... - teszem hozzá.
A: Jaja... - és vihog.
na, kész, azonnal utcára ki. bazeg, az egész jazztanszak ezen fog csemegézni 1 évig. remek. hülye picsa vagyok. :(
mire visszaértünk, már játszottak a fiúk. csak a bőgős srácot ismertem. a MüPában ő szerepelt a Bőgős helyett a Földi Trióban. közben jöttek már a többiek is, Szilveszter, Gergő, később Áron is megérkezett. az ajtóból biccentett nekem, ezzel meg is elégedtem. aztán később odajött, ahol mi álltunk, letette a gitárját, odafordult és adott két puszit. (!!!!) és elnézést kért, hogy nem jött oda azonnal köszönni, mert nem tud 150 felé figyelni. én meg csak lestem és mondtam, hogy ugyanmár, semmi gond.
de mi a rák van a Tűzraktérben, hogy már a második jazztanszakos fiú jön oda hozzám, akivel kb. találkoztam eddig 4-5-ször, és ad puszit. ezek tudják, hogy nem vagyok a Bőgőssel? hogy szabad préda vagyok és azért? vagy nem tudják, csak azt, hogy külföldön van és most "ápolják" a lelkemet addig míg hazajön? vagy mifasz???
Árontól egyébként kibaszottul zavarba jöttem. tök gáz volt. szakadt rólam a víz. kibaszottul bejön a srác. jóval később Andris is befutott, a Bőgős mallorcai váltótársa... na, hát kész. :S
amúgy nagyjából fél liter rosét ittam még meg, nem akartam túlzásba vinni. (mondjuk így is szarul vagyok ma egész nap)
leültünk Judittal, dumálgattunk, hallgattuk a zenéket. ez volt talán az eddigi legjobb jammelés, amin ott voltam, mert rengeteg szaxofonos jött el. legalább 5. meg 2 bőgős váltotta egymást, meg 4 gitáros, meg vagy 5 dobos... de a fúvósok mikor egyszerre tolták... hát volt olyan zúzás, hogy kész. nagyon-nagyon élveztem. a maradék spanglit is eltoltam ott a helyszínen menetközben. az még segített.
Judittal sokat beszélgettünk, röhögcséltünk, baromkodtunk. jó volt! :) élveztük a zenét, persze, elsősorban. még egy szaxis fiút is megkörnyékezett, bele akart fújni a hangszerébe, de az nem engedte. :)
volt egy jó 5-10 perc, amikor az ajtóban állt 4 olyan ember, aki a Bőgősön keresztül az életem része lett, talán örökre... ott állt Szilveszter, Gergő, Tüsi (Gergő barátnője) és Ajtai. legalább olyan régóta ismerem őket, mint a Bőgőst. és többször koccoltunk is velük. fura, hogy ők, ott négyen, hogy ők ott voltak, meg én is, csak éppen a főszereplő nem. megszakadt a szívem, mikor láttam, Tüsi hogy enyeleg Gergővel, meg hallgatja, ahogy játszik... én meg nem tehetem ugyanezt a Bőgőssel. Szilveszter sörözött, szinte már kapaszkodott a falba, hogy állni tudjon, aztán leült a dobok mögé és akkora Isten volt, mint az állat. kurvajól játszott. de nem tudom elmondani, hogy mekkora zenéket nyomtak. hogy már tényleg ínhüvelygyulladásuk volt.
Ajtai egyébként fehér pólóban, rövidgatyában és tanga strandpapucsban volt. gondolkodtam, hogy mennyire nem tiszteli meg a hangszert ezzel a szerkóval. erre, beáll zenélni, odanézek és látom, hogy mezítláb van. :) na, ez aztán igen! :)
rögtön eszembe jutott, hogy a Bőgős Mallorcán biztos ugyanígy gyakorol a szobájában. egy szál strandszerkóban, mezítláb. már a gondolattól be vagyok gerjedve... :S
hajnali 2 után értem haza. jól szétesve, hulladékul. alig bírtam reggel felkelni. :(
Judit hívott ma estére a Fészek klubba, No Para koncertre, este 9-re. nagyon kivagyok, nem tudom, hogy el bírok-e menni. pedig megígértem neki. ráadásul anyagilag is szarul állok, szokás szerint... :( inkább pihiznem kellene.
ráadásul végre kapok pénzt az albérlőtől, el kell mennem érte a nyugatihoz, utána a Tesóm jószágait kell rendberakni, meg otthon se ártana egy kis rendet vágni. szóval nem tudom. :( így is a belemet húzom, este 9-re tuti hulladék leszek.
a munkahelyemen meg egész nap, most már napok óta minőségbiztosítást végzek, hanganyagokat hallgatok. a fülhallgató már rá van nőve a fejemre. kifolyik az agyam ettől a sok faszságtól, amit hallgatok egész nap. kurvajól megnyertem ezt a feladatot is. csak hogy ne unatkozzak. remek. :(

pasifronton: a Dobos megint udvarolgat, vagymi. keresget, írogat, kedveskedik, ilyesmi. annyira nem vagyok oda érte, de nem is gáz... ha kezelhető lenne, akkor még akár érdekelne is...
ó, persze engem senki nem érdekel amúgy. de most minek is ismételjem önmagam? mindenki vágja, ha nem írom le, akkor is. :) persze, tegnap este arra gondoltam a jammelés közben, hogy nekem vagy ezek közül a pasik közül (de minimum a jazz tanszakról) lesz valaki a pasim, vagy senki. én zenésszel akarok járni. és pont. nem kell más. hogy miért? mert csak. majd én azt tudom. ;)

mégsem megyek egyedül

este? már több jelentkező is akadt. pl. a Dobos. aki mostanában megint foglalkozik velem. már a számát is megadta. sőt, fel is hívott, hogy fussunk össze, de akkor pont anyuéknál voltam.
aztán meg Judit, hogy mégis ráér. szupi. :)
egyébként fontos, hogy ezeken a jam session megmozdulásokon még véletlenül se jelenjek meg mindig ugyanazzal, pláne nem ugyanazzal a pasival. szóval a legjobb, ha mindig más fickóval vagyok ott. már csak azért is! még ha csak a Majorról van szó (aki ugyebár Béta exe és hát nyilván nem akarunk egymástól semmit), akkor is!!!! lássák, hogy nem vagyok elveszett.
úrjézus. mindig ez az állandó megfelelési kényszer. hogy unom már!!! de azért mégiscsak tolom... :(
LAndie! neked nincs kedved jönni??? jut eszembe... azért írom ezt most ide, mert tudom, hogy hamarabb olvasod, mintha mailben menne. :) lesznek jóképű hímek. :) NA???? :)
alapvetően jó kedvem van ám. remélem, ez jön le a sorok közül mindenkinek. ;) hogy mitől, azt én se tudom, de jól vagyok. és ez a lényeg, nem? :)

átgondoltam én ezt

a tegnapi agyalást. ahogy visszagondoltam az osztálytalira, az emberekre, azért rájöttem, meg eszembe jutott, hogy mennyi irigykedő pillantást láttam. láttam az arcukon sokaknak, hogy olyan kibaszott unalmas és monoton életet élnek (munka-férj-gyerek háromszögben), ráadásul vidéken, hogy egyszerűen gáz. irigykedtek, hogy szabad vagyok, az elmondásomból nyilván kiderült, hogy kb. azzal dugok, akivel akarok (vagy majdnem, de pszt!!!), bulizok, van egy kurvanagy, kurvajó lakásom a belvárosban, érdekes melóm (ráadásul vezetői pozícióban) és nyugtom van, mert se gyerek, se férj, se semmi. és ezek a lányok is erre vágynak (nem mindenki, de többen igen), de már úgymond "elcseszték", mert megállapodtak, lebabáztak stb. persze, sokan ezt sem bánják, mert így boldogok, de annyira még nem "öregek", hogy néha egy kis bulizás, pörgés, nyugi a családtól, önállóság ne férne bele az életükbe.
szóval valahol mégis én jártam jól. meg amúgy se vagyok még érett a gyerekvállalásra. persze, egy pasi jól jönne. őszintén szólva, szívesen elvittem volna a Bőgőst erre az osztálytalira. kibaszottul büszke lettem volna, ha velem jön. mint a "párom" (utálom ezt a szót). na, mindegy.

tegnap teljesen megborultam hazafelé. bementem a boltba, beleraktam néhány dolgot a kosárba, de addig kolbászoltam, hogy nem volt kedvem megvenni őket, így nagyjából visszapakoltam mindent és kijöttem a boltból. aztán a görögtől vacsiztam megint, ráadásul ugyanazt. mondtam neki, hogy ez a legjobb kajájuk, imádom. :) (hátha legközelebb nem köpnek bele. muhaha.)

otthon aztán persze gyors tekerés. ráadásul, mivel azt hittem, hogy Katinka is feljön, akkora trombitát csináltam, hogy majdnem eltörte a kezemet. 6-kor elkezdtem nézni a 2005-ös O.Z.O.R.A. Fesztiválról készült dvd-t. 1 órán keresztül pörögtem rá. aztakurva! minden történetemet igazolja egyébként a film. hogy vannak pici babás családok, hogy van tábortűz, hogy a bejáratnál adnak szemetes zsákot, hogy lehet szalmabálákon dögleni, hogy vannak birkák, amik ott legelnek, hogy a dombról meg lehet közelíteni a főszínpadot... alig bírtam lekapcsolni. teljesen rászívódtam. aztán jöttek a szokásos sorozatok, majd Híradó21 és alvás. kicsit egysíkúak az estéim mostanában, vagy nem? :) Katinka közben telefonált, hogy mégsem jön, majd inkább pénteken. (ezért volt ilyen sürgős a cucc??? na, mindegy) úgyhogy a cigit egyedül toltam el. szépen néztem ki a végére, az tény. :)

éjjel álmodtam valamit. basszameg. annyira akartam rá emlékezni, aztán most mégsem. picsába. pedig fel is keltem hajnalban, és akkor még megvolt. most már tényleg oda kell készítenem papírt meg ceruzát az ágyam mellé. :(

na, este még a bizniszt is átgondoltam. nem vágok most bele. jegelem őszig. annyi szar, teher van most a nyakamban (lakás felújítás, suli tandíja, Ozora), meg annyi kintlévőségem van (albérlő, apeh), hogy nem kockáztathatok. nincs kitől kölcsönkérnem az induláshoz, meg nem is akarok, szeretném saját erőből megoldani. szóval őszig off. a nyáron úgysincs időm előadásokra járkálni. meg kedvem se. majd ősszel. most még inkább bulizni mennék esténként, nem ezekkel a dolgokkal faszkodnék. tudom, minél később vágok bele, annál később jön a lé, de egyszerűen nincs most miből elindulni. és félek, hogy ha mégsem jön össze, akkor aztán totál elönt az adósság. így is, kb. 3 hét alatt elvertem 60 rugót, ráadásul az apám pénzéből, amit a lakásfelújításra szánt. és ha ez kiderül, nekem elvágja a torkomat. minimum. óbazeg. tiszta beteg vagyok ettől is.
hogy mire ment el a pénz? könyvekre, kajára, osztálytalira, bulira, fűre, cigire, körömre. semmi másra nem költöttem. se ruhát, se cipőt nem vettem (még mindig) magamnak. jó, mi? 30 rugó, 3 hét alatt. botrány. :( ha ez kiderül, nekem végem. apu négy darabba vág, minimum. de lehet, hogy hatba. úrjézus.

pasikról továbbra sincs semmi infóm. mennék már bulizni valahová, mondjuk ma este a Tűzraktérbe, de hát nincs kivel. pedig már a Majort is hívtam, de az meg nemsokára államvizsgázik, azért nem éccakázik addig. szóval fuck. megint egyedül vagyok bulizásügyileg. a végén az lesz, hogy leesz a fene egyedül. úgy néz ki, ha nem esik este, akkor dög meleg lesz, tehát az udvaron játszanak a srácok. már hiányoznak, őszintén szólva. hogy a zenéről már ne is beszéljek. de vennem kell hazafelé most már tényleg macskakaját, meg almot. meg a Tesómék jószágait is rendbe kéne vágni... úgyhogy nem tudom, hogy lemegyek-e. majd meglátom.

kinyitom a táskám

és megcsap a mota illata... wháááá!!! jó kis cucc. na, csak érjek haza. ;) nem győzök szellőztetni az irodában, az üvegkalitkában, hogy ne álljon be ide a szag. :)

még nem is meséltem, hogy pénteken mekkora poén volt, míg én a szülinapi partin voltam.
kaptam 2 smst, szinte egymás után. azt hittem, hogy a hitelkártyáim egyenlege, mert fordulónap volt. de nem.
nagy megdöbbenésemre a Borásztól jöttek az üzenetek. úgy volt, hogy találkozunk, május elsején, de aztán az a Bőgős miatt elmaradt. később is még akartunk randizni, de aztán ő eltűnt, nem keresett. erre péntek este az első sms:
"Köszönöm a szép estét, nagyon jól éreztem magam, remélem lesz lehetőségem máskor is élvezni a társaságodat. Szép álmokat. :)"
majd jött a második 5 perc múlva:
"Bocsi, téves helyre küldtem az sms-t ne hari"
MUHAHA!!! én még soha nem kaptam félrement sms-t. :) igencsak jól szórakoztam rajta. na, mondjuk akkor már mindenen... :) ja, nagyon nem rázott meg a dolog. sőt egyáltalán nem. szarabb lett volna (nem kicsit, nagyon), ha ugyanez a Bőgőssel történik meg. mármint ha az ő sms-e megy félre és hozzám kerül. egy ilyen típusú. akkor nyilván összeomlottam volna.

épp mondtam reggel LAndienak, hogy a hétvégén annyit beszéltem idegeneknek, ismeretleneknek, az életem sztoriját részletesen egyáltalán nem ismerőknek a Bőgősről és erről az egész szenvedésről, de kb. mindenkinek aki szembe jött, annak erről a sztoriról nyavalyogtam, hogy lassan benne leszek a Fókuszban, vagy lehet, hogy az esti Híradóban, mégpedig úgy, hogy: "a nő, aki mindenkit a saját nyomorával fáraszt, bárkit megállít és elmeséli, mennyire halálosan szerelmes egy jazzbőgősbe..."
na, hát ez lennék én. szóval járókelők reszkessetek!!! :)

tegnap munka után az új biznisszel foglalkoztam. remélem, hogy be fog jönni, illetve nagyon bízok benne. természetesen már elképzeltem a havi félmilliós jövedelmet, amit ebből szakítok. az egész életem megváltozna tőle...
ezután hazamentem, vettem a görögnél kaját és bepunnyadtam a tévé elé. tekertem, sorozatokat néztem, meg még a Híradó21-et, az EP választás utáni első nap eseményei miatt, majd fél10-kor aludni mentem.

reggel LAndieval összefutás, majd be a melóba. már fél8-kor bent voltam. mint egy sztahanov. :) ma hazafelé veszek macskakaját meg almot, meg valami ennivaló félét is kellene végre, mert egyáltalán nincs otthon semmi, viszont már van kajajegyem. :) este Katinka feljön a kis cuccáért, amiért már 3 hete görcsöl és végre megvan. (gondolom majd jól betépünk vele gyorsan. :D) geci voltam, mert bár nekem volt, az enyémből nem adtam neki. túlságosan rosszul tűrném Joe nélkül, ú meg már úgyis egy ideje nélküle van, szóval 2-3 hét pluszban már nem a világ. :) mondom, geci vagyok, ha velem csinálta volna ezt valaki, totál kiborulok...

pasifronton semmi, de semmi változás. csak 40 év feletti, kövér, vidéki, szakmunkásképzőt végzett IQfighterek keresnek, senki egyebet nem érdeklek. de valahogy engem sem mozgat meg senki. na, hát ezek meg főleg nem. ez talán nyilvánvaló.
tököm televan az idei nyárral, hogy végig melózom. semmi hosszú hétvége, semmi bulizás, semmi pihi (strandra meg ki se tehetem a lábam), semmi nyaralás. úgy várom már Ozorát, mint a Messiást. erősen gondolkodom egy táboron még előtte, forgatókönyves és filmkészítős tábor, Orosházán.
ott lesz annak a könyvnek a szerzője is, amiből tanulok, meg Rudolf Péter, meg Kamarás Iván, meg Szabó Győző, meg Pálfi György rendező, meg mittomén... biztos tök jó lesz. és igazából nem is túl drága. olyan szívesen elmennék. ez is egy lehetőség lenne még több új embert megismerni, esetleg értelmes pasikkal találkozni, ráadásul Kamarás Iván szingli... ;) ja, és Bódi Szilvi is ott lesz. az meg egy istennő, akárki akármit mond (persze Sarah Jessica Parker után... na jó, teljesen más típus a kettő, de nekem nagyon bejön mindkét csaj...). szóval kéne menni. osztálytársam is akar jönni. aki szerintem kőleszbi. ami persze nem baj, csak úgy mondom. :) szóval ő is jönne, tehát nem is lennék vadegyedül. hmhm. meggondolom. még van időm rá. bár ahhoz pénz is kell...
lehet, hogy inkább Ozorára tartalékolom az energiáimat, meg a pénzemet. na, meg a fassetuggya. lehet, dafke elmegyek. azt' bekaphatja mindenki.

na, mondjuk amúgy is bekaphatja mindenki. már akinek megengedem.

nem véletlenül ittam ám hulladékra magam az osztálytalálkozón. gondolkodtam ezen sokat azóta. az az igazság, hogy miután kiderült, hogy rajtam kívül mindenkinek, értsd: MINDENKINEK van párkapcsolata (férj, barát, élettárs, szerető), kivéve talán rajtam kívül 1, max. 2 embert (ebből is a másodikról nem tudunk semmit, tehát nagy valószínűséggel ő is boldog családi életet él) 37 lány közül. (lány osztály voltunk, basszameg)
szóval nagyjából mindenkinek sínen az élete, van, ahol már több gyerek van, az egyik lány éppen 10 hetes terhes és már van egy csodálatos kislánya... én meg... ÉN MEG??? én meg beszámoltam a halálos szerelemről, meg arról, hogy két végén égetem a gyertyát és ennyi. ezt bírtam felmutatni. nem mondom, hogy szégyenkeznék emiatt, de basszus, hogy nincs senkim, 33 évesen, az azért gáz. főleg olyan helyen, ahol mindenkinek van. na jó, cserébe fogytam 50 kg-ot és nagyon-nagyon jól nézek ki, megdöbbentően jól, ahhoz képest amilyen voltam (néztem 5 évvel ezelőtti képeket magamról, amik az előző osztálytalin készültek... hát gyomorforgató volt...), szóval emiatt büszke is lehetek, és igenis, van mit felmutatni, na de hát olyan egyedül vagyok, mint az ujjam... :(
na, persze ha megkapirgálnánk a dolgokat, biztos találnánk sok helyen fost, hogy nem működik a kapcsolat, vagy nincs sunshine happy, meg azért van már több elvált csajszi is, aki újra férjhez ment, vagy már a nemtom hanyadik pasival van, de legalább van.
oké-oké, mindenáron ne legyen az embernek pasija. ennél a szitunál már egyedül is jobb. mármint egy fos szitunál. de akkor is szarul éreztem magam. na jó, csak egy picit. de én mint társfüggő, szóval engem szarul érintett, hogy csak én vagyok szingli. meg csak én bagózok. meg csak én piálok. mindenki rendes kislány, kocsival jött, vezet, gyereke van, faszom.
eddig mindig annyira vártam az osztálytalálkozókat, most már annyira mégsem fogom. vagy nem tudom. persze, ha majd 5 éven belül nekem is kedvemre való módon változik az életem, akkor jó. de addig?
na, asszem ezt már túlagyaltam megint. majd elmúlik. heh. valaki mintha már mondta volna ezt nekem. nabazmeg. AZ is bekaphatja.

úgy eltelt a

hétvége, hogy észre sem vettem. otthon sem voltam szinte. hogy az alvásról már ne is beszéljek, mert abból jutott a legkevesebb.
pénteken munka után fáradtan rogytam le a kanapéra. igazából nem volt semmihez kedvem, de hát a szülinapi partiból nem maradhattam ki. ezért tekertem egyet, hogy felébredjek. ez azt eredményezte, hogy sikerült Gibibaba ajándékát otthon hagynom. hálistennek a ház sarkánál eszembe jutott, hogy valami hiányzik a kezemből. utána elsétáltam a Kálvin térre. a Ráday utcán úgy mentem végig, mint egy díva. Carrie Bradshow ipari tanuló hozzám képest. fülemben zene, fejemen napszemüveg. kihúztam magam és riszáltam a seggem. mert az jó nekem. az emberek csak néztek, hogy ki ez a dögös csajszi... :)
kicsit szétcsúsztam mire a szülinapra értem, de azért jó volt. :) ott már nem is nagyon alkoholizáltam, mert nem akartam keverni a dolgokat.
jól éreztem magam, sokat beszélgettem Edinkával, meg Gibibabával is. régen nem láttuk egymást, jól esett minden szó.
irigylésre méltó, hogy emberek úgy tudtak felnőni, hogy semmi lelki sérülés a szülei által nem érte őket. nem csoda, hogy így kiegyensúlyozott életet tudnak élni. velem ellentétben, akiben örökre nyomot hagy az apám viselkedése. a sok szar, amit az arcomba kaptam egész életemben. ebből nem lehet egyszerűen kijönni. meg talán sehogy sem. nem csoda, ha érzelmileg, lelkileg ilyen nyomorék lettem. :( ez persze nem magyarázat semmire, de mindenképpen jelzés értékű.
este 11-re haza akartam érni, ehhez képest hajnali fél2 lett belőle. akkor már csak az ágyba ájulni volt erőm.
reggel 8 után ébredtem, rendbeszedtem magam és elindultam a suliba. műfaj óra volt. tetszett, sok érdekes dolgot tanultunk.
suli után takarodtam Ceglédre. osztálytalálkozóra. na, akkora katarzis nem volt, mint amit vártam. mármint hogy majd nem ismernek meg az osztálytársak. mind megismertek. az tény, hogy sokan el voltak hűlve, hogy mennyit változtam, milyen jól nézek ki stb. katarzis talán akkor volt, mikor Kriszti megjelent, akivel régen nagyon-nagyon jó barátnők voltunk, aztán meg eltávolodtunk egymástól. na, csak akkor bőgtem, mikor ő megérkezett. meg ő is. összeölelkeztünk, el sem akartuk engedni egymást.
sikerült megcsillantanom az életem egy darabját, meg az igazi énemet, mert én egyedül rúgtam be úgy, mint az albán szamár. kegyetlenül. rengeteg bort megittam, meg pezsgőt. enni nem tudtam, mindent kihánytam szinte, pedig jó volt a vacsora, de úgy be van szűkűlve a gyűrűm megint, hogy képtelen vagyok enni. mivel nem volt bennem kaja, meg a nap is égetett, a bor ütött pillanatok alatt. a szerelmi életemmel, a baromságaimmal fárasztottam mindenkit. csak néztek, hogy ki ez a lány???
éjfél körül már csak néhányan maradtunk, akik úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Jazz caféba. aminek persze zéró köze volt a jazzhez. ott még némi pezsgő, megintcsak a szerelmi életemről beszélés (halálosan szerelmes vagyok a Bőgősbe, stb.). Kriszti közben jól lelépett, de engem végül kivittek az állomásra kocsival. az utolsó vonat már réges-rég elment, így az elsőt kellett megvárnom. még 1,5 óra volt az indulásig. hurrá. hálistennek nem volt hideg, így kint, egy padon ücsörögtem. cigim viszont már csak egy szál volt, és hát ebben a porfészekben természetesen nincs éjjelnappali. hangosan dohogtam, amivel azt vívtam ki, hogy egy pasival beszédbe elegyedtem. aztán odajött még egy, meg még egy. kiderült, hogy 3, büntetett előéletű fickóval társalgok. hurrá. az egyikről kiderült, hogy ismeri a szüleimet. egyszercsak benyögte, hogy ő már járt a kocsmában. hogy most a Fehér Sanyié, de hogy előtte a Klárika néni vezette. ekkor elhűlve néztem rá: "bazmeg, a Klárika néni az én anyukám. az édesanyám. te ismered???" erre mondta, hogy igen, meg aput is. és hogy mennyire szeretett akkor oda járni, mikor még ők voltak ott. hát remek. ennyire kicsi lenne a világ???
az egyik sittes fiú egészen Pestig kísért. mindenképpen meg akarta tudni a telefonszámomat, de nem adtam meg. aztán Kö-kin megszabadultam tőle. reggel fél 6-ra értem haza, a metrótól hazáig végig csuklottam. már majdnem megfulladtam.
otthon aztán ágyba ájulás ismét. nem tudtam rendesen aludni, már 8-kor felébredtem, meg aztán többször is. végül 1-kor keltem fel. elmosogattam, elpakoltam néhány dolgot, aztán elmenten szavazni. visszafelé felmentem az albérletbe lemérni ezt-azt, aztán a Tesómhoz a jószágokat megetetni, meg netezni.
közben jött a Kos, hozott nekem 2 Ozora DVD-t. meg az újságot, amiben az én cikkem megjelent az ő neve alatt. igazából nem zavar, egyrészt tudtam, hogy így lesz, másrészt meg nekem így is jó. én tudom, hogy én írtam. :)
elmentünk a Saturnba, mert hangfalhoz akart kábelt venni. ott valami hangfalrendszeres cuccba beraktuk az egyik DVD-t és néztük Ozorát. ott élvezkedtem és persze megint rámjött, hogy máris mennék, ha lehetne. de még éppen 2 hónap van hátra az indulásig. Saturn után felugrottunk a Koshoz, megnéztem milyen mélynyomókat, hangfalakat, kanapét vett. aztán hazavitt, mert 6-kor találkoztam a Blahán egy fiúval.
semmi erőm nem volt az elinduláshoz, főleg azért, mert a szombati borozás miatt olyan fosás volt rajtam, hogy az nem igaz. alig tudtam elszakadni a vécétől. 6 után 10 perccel értem a találkahelyre. már messziről láttam, hogy nem lesz pálya a srác. elmentünk a Szimplába. megvettem Edu könyvét, össze is találkoztam vele, sőt dedikált is. beszélgettem a sráccal kicsit (mármint a randiarccal), de nem fogott meg igazán. aztán elkezdődött a program, az viszont kurvajó volt!!!! jó kis jazz az elején, élőben, aztán Edu produkálta magát (csutak részegen és halálosan zavarban), majd jött Bödőcs Tibi és folytatta az őrületet. sokat nevettem. kár, hogy esett az eső, ami a Szimplában gáz, mert ugye az udvar nagy része fedetlen.
aztán a villamoson még együtt mentünk a Baross utcáig, ki is szállt velem, de a sarkon elbúcsúztam tőle. nem akartam, hogy hazáig kísérjen. igazából minél hamarabb meg akartam tőle szabadulni.
otthon aztán csináltam kaját, tekertem egyet és a választási műsort kezdtem nézni a Hír TV-n. először az Ozora dvd-ket akartam nézni, de ez végül sokkal érdekesebb volt. amúgy mindenkinek ajánlom betépve a választási műsort. nagyon vicces. maximális respect a Hír TV műsorvezetőinek, akik rettentő profin csinálták végig az egész estét. hihetetlen rutin, határozottság, improvizációs képesség kell ehhez. aztán az elemzések is viccesek betépve. bár tökre megértettem mindent, még jobban, mint egyébként. és hogy a sajtó tájékoztatókról már ne is beszéljek. Orbán Viktor zseniális szónok. el nem tudom képzelni, hogy azt a beszédet, amit elmondott, azt előre megírta arra az esetre, ha ez lesz az eredmény, vagy este 7-től 10-ig rakta össze, minden esetre fantasztikus beszéd volt. nagyszerűen benne volt minden.
Lendvai Titokzokni Ildikó aztán azt se tudta, merre van arccal, magyarázta a bizonyítványt, de nagyon szánalmasan. Fodor Gábor leves, kuka, süllyesztő. Dávid Ibolya egy idegroncs és megcsapta a süllyesztő szele. de még nem eléggé. remélem utoljára jutottak bármilyen pozícióhoz. Vona Gábor pedig győztes. szintén. az ő beszéde is tetszett. mondjuk, Morvai Krisztina úgy illegette magát, mint egy pornósztár, vagy mint egy hercegnőbarbie... ahogy a mikrofont tartotta az meg egyértelműen úgy nézett ki, mintha egy műbré lenne a kezében. és ahogy vigyorgott... meg dobálta a haját, meg pózolt, meg nem is tudom... na, mindegy. szép példánya lesz az EU Parlamentjének. nem baj, hogy bejutottak. és nem baj, hogy 3 képviselővel. ez zseniális eredmény. igenis, kell ez az új erő. és nem kell félni a szélsőjobbtól. nem esznek embert. jó lesz ez. nem mondom, hogy rájuk szavaztam, de ahogy régen a MIÉP-re adtam a voksom, úgy előfordulhat, hogy nemsokára a Jobbikra fogom. ki tudja??? najó, talán már nem vagyok annyira szélsőséges szemléletű, mint régen. és bízom benne, hogy a Fidesz véghez viszi azt, amit neki kell, ami miatt odaálltam melléjük.
11 után egy kis pornó, majd alvás. ahhoz képest, hogy már este 6-kor fáradt voltam, mégis éjfélig ébren voltam. úgy érzem magam néha, mintha meghalnék, ha alszok. vagy valami ilyesmi. szóval, hogy nem fekszem le, mert nem lehet, mert akkor meghalok. vagyis, ha bizonyos óraszámnál többet alszok, akkor attól félek, hogy meghalok. vagy mittomén. nem tudom megmagyarázni. de eszméletlenül tartok az alvástól. rettegek. így cserébe pörgök ezerrel. állandóan.
ma reggel 6-kor keltem, 7-re körmöshöz mentem, aztán meg rohantam be dolgozni.
egy csomó pénzt elköltöttem a hétvégén. egyszerűen folyik ki a kezeim közül... ez rémes. nem tudom mi van velem mostanában. pedig annyira, de annyira kellene spórolni, de egyáltalán nem megy. :(

majdnem 11 volt

mire hazaértem este. pedig nem így terveztem. de nem bántam meg az elfoglaltságot. egy e-network előadáson voltam. ez most teljesen más, mint a többi MLM rendszer. ebben végre látok fantáziát, és persze pénzt is. nagyon-nagyon sok pénzt. a tanulmányaim és eddigi MLM-es tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ez végre életképesnek tűnik. ráadásul már rögtön az elején van pénz, nem kell hónapokat, éveket várni arra, hogy beinduljon.
persze, van kezdeti befektetés, de úgy néz ki, max. 2 hét alatt ez megtérülhet, és a többi már csak ajándék. ha bárkit érdekel a dolog (2 éve van még csak Magyarországon, ráadásul vidéken nagyon-nagyon kevés helyen, tehát van még piaca), akkor szóljon!
a tegnap este nemcsak emiatt a biznisz miatt volt értékes. hanem mert akivel ezen az előadáson voltam, aki engem is meghívott, az hozott magával még egy embert. egy érdeklődőt (olyat, mint én). nade! ez az ember egy férfi. és nem is akármilyen!!! alig tudtam levenni róla a szemem... Dávidnak hívják. nem tudom hány éves, de valami gyönyörű pasi. én még ilyen szép férfit az életemben nem láttam. annyira, de annyira hibátlan... aztán persze, hogy fokozzuk az őrületet, kiderült, hogy énekes-gitáros. egy (hakni)zenekarban. aztakurva! tehát még zenész is! mondom, hogy tökéletes! :)
a magassága, a testfelépítése, a haja, a gyönyörű szemei, a vastag szája, a szabályos orra, a szép fogsora, a stílusa... áhhh.. kivagyok teljesen. ráadásul nyitott volt, érdeklődő, lelkes, intelligens... én nem is tudom... hogy egyáltalán létezik-e ilyen. mármint ilyen villámcsapás szerű találkozás. jójó, persze, létezik. de ez a pasi teljesen megbabonázott tegnap... hát kész... próbáltam iwiwen keresni, de nem találtam. úgy néz ki, a közös ismerőst fogom faggatni... vagy legalább egy apró kérdést felteszek neki, hogy wtf. :)
hazafelé az Oktogonon bementem a BK-ba kajáért, mert már majd' meghaltam. otthon aztán kajáltam, tévéztem, kapcsolgattam. még az esti megbeszélés előtt, mivel útba esett, meg amúgy is mennem kellett, bementem a CHILLS Headshopba. ide járok mostanában papírért, filterért, meg minden vacakért. persze az új cuccokat (ízesített papír) ki kellett próbálni este, úgyhogy még tekertem egy lightosat. South Parkot néztem, de a Moleszterálós rész volt, ami kurva jó, viszont tökre unom.
el is kapcsoltam, de nem pornóra, hanem Mezzora. na, akkor aztán elszabadult a pokol. :) a Cannonball Adderley Sextet játszott, 1963-as felvétel, egyszerűen kész voltam. zseniális. persze rögtön elkezdődött a gondolkodás. a sírásba, zokogásba hajszoltam magam a kattogással. hogy mi jutott eszembe?
egyrészt néztem Sam Jones bőgős játékát. illetve néztem és hallgattam. eszembe jutott, mikor anno megkérdeztem a Bőgőst, hogy csinálja, hogy nem nézi a bal kezét, mikor játszik. ez volt a válasz: "mert hallom, hogy mit fogok le. nem kell nézni."
és ezaz. hogy hallja. hogy milyen füle van. és hogy mennyire nem egyszerű így zenélni. és mégis zseniálisan nyomják. mert a többi hangszeres általában nézi/nézheti a kezét, hogy mit nyom, fog, stb. de a bőgős nem. na jó, persze, az is odanéz néha, de igazából a füle van ott, azzal hallgatja, hogy mi szól. és ezért maxirespect nekik.
másrészt, hogy mennyire tökéletes kapcsolat volt a miénk. mennyire egymásra kattanós, megőrülős kapcsolat volt ez. hogy dobhatta ezt el? hogy volt képes egy ilyen kapcsolatot felrúgni és eltaszítani magától? a végén arra jutottam, hogy csakis a hatalmas önuralma, önfegyelme miatt történhetett ez meg. mert bár egy porcikája sem kívánta azt, hogy szakítson velem, mégis, a jövője, a karrierje miatt muszáj volt. és bármennyire is jó volt velem, kénytelen volt meglépni ezt a dolgot. és tulajdonképpen ezért a döntéséért, ezért a határozottságáért, ezért a keménységéért is tiszteltet érdemel.
harmadszor pedig, hogy mennyi, de mennyi energiát fektettem bele, az elmúlt 4 hónapban, meg előtte is. most meg aztán főleg. mármint úgy értem az energiát, hogy kurva sokat gondolok rá. rengeteget. folyamatosan. ezt nem tudja senki elképzelni, hogy mennyit és mikor és miért... ez már egyszerűen embertelen méreteket ölt. és amennyire este is rá voltam szívódva, azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy ezt nem érzi. ezt a sok energiát, pozitív hullámot, gondolatot, amit felé küldök... egyszerűen nem hiszem el, hogy nem érzi. olyan szoros kapcsolat volt közöttünk. mármint lelki. olyan nincs, hogy ezt ne érezze. ezt a sok gondolatot, sok vágyódást, vívódást, szenvedést. és nem hiszem el, hogy ő nem szenved. hogy neki most jó így.
és mire ezeket végiggondoltam, már zokogtam. hallgattam a jazzt és sírtam. nagyon.
éjfél körül kerültem ágyba, az álom el is nyomott szinte azonnal. annyira fáradt voltam, hogy semmire nem volt erőm. na jó, ez a Dávid fiú kicsit még járt az eszemben... de semmit több. :)
ma persze alig bírtam felkelni. ez a fos időjárás is nyilván padlóra küld. meg minden szar. kivagyok. :(
a mai nap egyébként két szülinaposnak a napja.
egyrészt születésnapja van Banyának, akit lassan 20 éve ismerek, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta a barátnőm. meg a sminkesem, meg a fotósom is egyben. :) nem is tudom, mi lenne velünk egymás nélkül. nekem nagyon fontos, hogy ő van. nagyon-nagyon.
másrészt pedig ma van Viczián Ottó születésnapja is. hát ő meg az überalles... én, mint Egyetlen Hivatalos Rajongója, mivel máshogy nem tudok, a nővérén keresztül kívánok neki nagyon-nagyon sok boldogságot egész életére. minden napjára, minden percére. remélem, megkapja az üzenetem. ;)
ami még eszembe jutott tegnap este, ahogy a naptáramra néztem, hogy kedden 2-a volt. a Bőgőssel való megismerkedésünk 8. hófordulója. és eszembe sem jutott. itt a blogban sem emlékeztem meg róla. meg egyáltalán. meg sem fordult a fejemben. ez mondjuk fura. és kicsit ijesztő is, hogy ilyen dolgokat el tudok felejteni. hogy már itt tartok, hogy ezt is elfelejtem. áhhh... mindegy. nem tudom. mindentől függetlenül folyamatosan jár az agyam. és ő meg 2200 km-re van. megőrülök ettől. :( vagy lehet, hogy jobb így? hogy nincs itthon? én már ezt sem tudom eldönteni... de hogy gecire hiányzik, az biztos. belepusztulok, annyira. hiányzik, hogy beszélgessünk, hogy röhögjünk, hogy igyunk, hogy szívjunk, hogy bulizzunk, hogy tévézzünk, hogy gyakoroljon a kisszobában, hogy koncertre menjünk, hogy szeretkezzünk... minden hiányzik, ami vele kapcsolatos...
ma este szülinapi partira megyek. bár ez lehet, hogy titok kellett volna, hogy legyen, de ha most, így bukom le, akkor vállalom. :) Gibibabát ünnepeljük, hogy utolsóként belépett ő is a 30-asok klubjába. na, mondjuk nekem mindig 20 éves marad... :)
holnap iskola, utána futás Ceglédre, osztálytalálkozóra. aztán takarodás éjszaka haza. remek lesz. Banya nem lesz ott, ezért szomorú vagyok, de azért lesz ott még izgalom. szerintem én leszek az, akinek a legtöbben bemutatkoznak majd. mert nem ismernek meg. és ezt már előre élvezem. :)
vasárnap pihi, meg esetleg takarítás (jaj, Tekihez is át kellene menni...), este meg Szimpla. nem a Kossal, hanem egy új fiúval. durva, mert nem az esetem (mármint testalkatilag), kicsit mackós, ráadásul 25 éves, egyetemista (de legalább bölcsész), viszont annyira jó fej és olyan jó leveleket ír és annyira kedves, hogy nem tudtam nemet mondani. illetve én ajánlottam fel, hogy ha már a Kos nem tud jönni, akkor jöjjön ő velem erre az eseményre. örömmel elfogadta a meghívást, úgyhogy jelentem randim lesz vasárnap délután. hogy mire megyek vele? még nem tudom. de hátha kicsit ki tudok kapcsolni legalább...
az élet egyébként szép, én jól vagyok, ez az új biznisz nagyon felvillanyozott. sok-sok-sok pénzt akarok keresni. vagy legalább valamivel többet, mint most, mert kurvára elegem van a fillérezésből, meg a hóvégi parából. nagyon elegem van.
szóval minden rendben, jó csaj vagyok, úgy is viselkedek és ennyi. :)

kicsit berágtam a

Koson tegnap, mert a vizsgáira hivatkozva lemondta a vasárnap esti közös programot. jójó, neki most első a tanulás, és ha van valaki, aki ezért rugdossa, az amúgy is én vagyok, szóval egy szót se szólhatok emiatt, csak szarul esik.
valami meglepit ígért, kapok valamit, ha találkozom vele. izgatott vagyok. az már biztos, hogy a cikk, amit írtam, megjelent a sulija lapjában, ahová ír. persze az ő neve alatt. de akkor is én írtam és ez tök jó. majd egy példányt hoz az újságból. de még ezen kívül is van valami apróság. de mi??? na, majd kiderül. :)
szóval, ha valaki esetleg ráér és van kedve, akkor jöjjön velem vasárnap este 6-ra a Szimplába. Tóth Eduárd Abszolút szerda c. könyvét fogja a szerző bemutatni és Bödőcs Tibi (stand up comedy "sztár") lép fel még. biztos jó lesz. :)
hallgatom ezt a NuJazzt... a 20. percénél tegnap a Billie Jean ment, jazz változatban... azt hittem lehidalok. kurvajó kis anyag. gecire élvezem. ráadásul tele van bőgő szólókkal. szóval isteni. :)
tudom-tudom, kopjak már le a jazzről, meg leginkább a Bőgősről. de ha nem megy? de ha nem akarok? akkor mifasz?
ehhh... ez az én nyomorom... csak jönne már valami épkézláb fickó, aki egy kicsit feledtetné... csak órákra legalább... már azért is hálás lennék.

hozzámért az a

hülye Teki tegnap. wháááááááá!!! undorító!!! de kibaszott sokba fog ez a Tesóméknak kerülni... márminthogy foglalkozok az itthonmaradt jószágokkal. faszom. leengedtem a szaros fürdővizét, kivettem, aztán vissza akart mászni az a dög, aztán kapott friss fürdővizet, meg kaját (fagyasztott halakat dobáltam a kádba és mind megette!!! befosás...) aztán újra kivettem, de majdnem eldobtam, mert a karmos lábaival hozzámért. mindegy. leraktam és egész éjjel a lakásban motoszkált. reggel alig találtam meg, hogy visszarakjam a kádba. úgy futottam vele a fürdőbe, hogy ne kelljen sokáig fognom, hogy amikor befordultam az ajtón, majdnem elcsúsztam a kövön. szinte az ajtóból hajítottam a kádba ezt a dögöt. fujjj!!! mi a fasznak valakinek teknős, he??? mi a ráknak??? ehhh... bolond egy szokás, annyi szent! mert kutya, macska, madár (bár nálam már ez is necces) oké. de teknős???? áhhh!!! mi abban az öröm???
adtam a macskának is enni. próbáltam becsalni a lakásba, de nem jött. gyűlöl engem. na jó. mindenkit gyűlöl. az egy idegbeteg állat. de legalább most tele a bele.
én megvacsiztam, virágokat locsoltam (háttt... vagy kipusztulnak a sok víztől, vagy nem...), néztem a sorozataimat. otthon még csináltam egy cigit, azt a Tesómnál eldurrantottam. jól beindultam tőle. tök fura volt, hogy az ő lakásában vagyok, hogy ott szédelgek. basszus, ilyen tök kicsi tévéje van (asszem 51 cm-es), azon gondolkodtam, hogy egyáltalán gyártanak még olyat??? na, mindegy. jó a kecó, jó volt ott lenni, egész más feeling, mint nálam. a cigizésért viszont kurvára ki fogok kapni. az tutter. ha a növények, meg a dögök életben maradnak, akkor ez lesz a probléma, hogy befüstöltem. kis idő után eszembe jutott, hogy keresek füstölőt, találtam is, és egy kiürült pudingos dobozba állítottam bele. a következő füstölővel fél órát bolyongtam a lakásban, mikor megtaláltam a füstölőtartókat. hármat is. egymás mellett. kb. csak pont a szememet nem szúrta ki. pff....
a hálószobában nem tudtam besötétíteni, úgyhogy reggel korán a szemembe sütött a napocska. amúgy jót aludtam, senki és semmi nem zavart. csak a fény. legközelebb rámegyek a rolóra és addig basztatom, míg fotóelőhívásra alkalmas körülményeket teremtek. :)
persze nem tudtam kialudni magam, bár kurvajó az ágyuk, meg tényleg nyugi volt. a macskám nélkül valami frenetikus az éjszaka, de tényleg.
tegnap azt vettem észre, hogy egyre többen megbámulnak az utcán. mármint pasik. mármint olyan szemmel, hogy milyen jó csaj vagyok. nem mondom, hogy a világ legjobb pasijai bámulnak meg, de legalább megbámulnak, másrészt meg annyira nem is hulladékok.
a Bankár megint nyomul. vagy még mindig? nem is tudom. valamelyik nap nagyon jól szórakoztam rajta, mert kértem, hogy menjen ki a képbe, a Híradó alatt. ő meg kötelességtudóan kiment. parancsszóra. hát kész... mindent megtesz azért, hogy találkozzak vele. de én nem akarok. nem tudom mitől félek, vagy miért nem, de nem akarok... jajjj... nem tudom.
aztán nyomul még Balu. már tegnap este találkozni akart velem. én meg nem. soha nem felejtem el neki, hogy lekövérezett. hogy attól tette függővé a kapcsolatunkat, hogy lefogyok-e. most már persze kapirgálna, meg szexelne, meg akármi. betöltötte a 30-at idén, ő is normális kapcsolatot keres. de hogy nem én leszek az, az tutter.
TZ-vel, a sárkány-oroszlánnal is lebeszélt randim volt tegnap estére, de aztán lemondtam. végül nem volt kedvem hozzá. talán majd jövő szerdán. mondjuk ez egyértelműen szex miatti találkozás lesz. ha lesz. nem vagyok én abban biztos, hogy akarom. hogy egyáltalán bárkitől is akarok bármit...
amúgy meg nem értem, hogy miért a 40-45 feletti pasiknak (legszebb: apám korú férfiaknak) tetszem igazán, vagy azoknak, akiknek túlsúlyuk van, vagy olyan ronda a fejük, hogy még. csak 100 kg feletti pasik keresnek, pedig én a vékonyakat szeretem. 20 kg vasággyal és kész. ennyi. :) szóval engem a csúnya pasik környékeznek meg általában. najó, ez így nem igaz. inkább úgy, hogy a netes társkeresőkön nagyrészt csak hulladékok vannak. akik máshogy már nem tudnak ismerkedni, csak így. vagyis hát még így se. ja, az IQlightokról még nem is beszéltem. úrjézus. na, mindegy. na, meg a 20-25 éves srácokról. akik még baromira nem megállapodni akarnak. na, nem mintha én igen, de akkor sem biztos, hogy ebből a korosztályból válogatnék.
persze, ott vagyok ezeken a netes társkeresőkön én is, mint hulladék. ezt elismerem. de valamivel el kell baszni az időt. :)
amúgy meg tegnap megérkezett a két könyv, amit a kurzushoz rendeltem. egy kis ajánlott irodalom. ma meg végre megszereztem a forgatókönyvíró progit is. hurrá. otthon lehet majd baszakodni ezerrel.
amúgy meg minden kurva nehéz ám, ha a gondolataim egyetlen egy ember körül forognak, folyamatosan. de mindig. minden helyzetben, minden esetben. így azért nehéz pasizni, dolgozni, tanulni, kikapcsolódni, vagy bármi... szinte lehetetlen.
a legrosszabb az, hogy tisztában vagyok vele, ő egyáltalán nem gondol rám. de semmit. zéró. szarik a fejemre. eszébe sem jutok. éli világát. és mégis. mégis csak vele foglalkozom. mégis csak ő kell. még mindig. na, ez a botrány.
lassan 4 hónapja nincs közöttünk kapcsolat, ha onnan nézem, hogy február közepe óta hanyagol. 4 hónap telik el és én még mindig rá vagyok kattanva. ez normális??? nyilván nem az. és ennyire durván nem is voltam még elszállva senki miatt. fura is ez az egész. hálistennek nem keresem, tehát azt meg bírom állni, de hogy ne gondoljak rá és ne fantáziáljak vele kapcsolatban, az kizárt dolog. az egyszerűen lehetetlen. azt hiszem, egy pszichológus/pszichiáter kemény, sok évig tartó munkája sem lenne elég ahhoz, hogy kifacsarja belőlem az utolsó gondolatot is, ami a Bőgőshöz köt. valami megmagyarázhatatlan őrület ez az egész...
na, időközben a Bankár kinyögte, hogy hiányzom neki. ráadásul kurvára hiányzom. remek. otthon meg a feleség és a csöpp gyerek... ehhh... nem értem én a pasikat. egyáltalán nem. :(
na, nem mintha rajtam el lehetne igazodni. :)