csomó gondolat volt

a fejemben, mielőtt ideültem a géphez, aztán meg jól elszálltak... azért megpróbálom összekaparni őket...

na, hát hol is kezdjem? najó, előbb rágyújtok. :)

rágyújtottam. máris jobb. betoltam a Zene legnagyobb Istennőjének "új" dalát (én mint Rajongó, nem is értem, hogy eddig miért nem szereztem meg...), szóval Madonna Celebration c. számáról van szó, ami szerintem zseniális. megfelel a mai trendnek is, de van benne picit a régi feelingből, picit retró... így együtt zseniális. és a klippje is jó, vannak benne erotikus mozdulatok, de nem túlzó, és a képi világ, minden remek. és Madonna hangja nagyon jó, nagyon jól énekel. vagy bárki is énekeljen helyette, nem érdekel. ez a NŐ úgy ahogy van Zseni. és kész. :)

szóval ezt hallgatom, és elmélkedek Zéről. nem fog ez így menni vele. biztos, hogy nem. tegnapelőtt azt hittem, hogy igen, hogy ő is úgy akarja csinálni ezt az egészet, ahogy én, de tegnap rájöttem, hogy nem. ő Barátként szeret, és soha nem fog Nőként, a Kedveseként szeretni. erre semmi esély. és annyira meg nem lehetek elkeseredett, hogy ezt én bevállaljam. el kell engednem, még mielőtt jobban bele nem pusztulok. 

már csak egy kérdésem lesz hozzá, ha legközelebb, valamikor találkozunk, hogy hol siklott félre ez a dolog? mi történt a múlt hétvégén, mikor átmentem hozzá? mire jött rá, mitől húzott be a relé, mit tettem, mit mondtam, amivel ezt kiváltottam belőle? erre mindenképpen választ várok, mert addig rettenetesen kívánt, akart engem testestől-lelkestől. akkor még ment a "csókollak Drágám" és a többi. olyan egyértelmű jeleket bocsátott ki felém, amiből nem lehet mást levágni, mint hogy ez a pasi odavan értem, meg vissza. tudnom kell ezt, legalább azért, hogy hasonló helyzetben ilyen hibát már ne kövessek el. már ha én voltam a hibás. de nyilván én.

szóval ennyi lesz, ennyi volt. még egy beszélgetés és vége. aztán ki tudja, ha netán nem találkozunk egy darabig, vagy én randizni kezdek mással és ez számára kiderül, hogy akkor esetleg elkapja-e valami, hogy mégis kellek neki máshogyan is... nem tudom. ilyen hiú ábrándokban egyáltalán nem ringatom magam. jobb az nekem.

nem érek én erre rá, hogy barátkozzunk. sajnálom, ez van. 5 évvel ezelőtt még simán, vagy bármi. de nekem nem ez kell. 

mi lehet a probléma? mit mondott 76-os is anno sokszor? "a szerelem törékenyebb dolog a barátságnál, ezért legyünk inkább barátok, mert fontos ember vagy számomra, és nem akarlak elveszíteni..."

hát szép. aztán a Bőgős. hogy én vagyok neki a tökéletes, de most ez sem kell. mert nem kell. de azért még bulizhatunk együtt.

TG ugye, valamiért abból sem lett semmi, csak barátság. és a Kos. ő is ugyanez a kategória, bár ott volt egy zavaró tényező, a Bőgős, de akkor is...

valamiért, hiába találok olyan pasit, akivel pont stimmelünk, ezek a férfiak nem tudnak belém szeretni. valamiért egyik sem akar túllépni a barátság, a néha-összekoccolunk-dugni-is-azért barátság pontján. egyszerűen csak spanok vagyunk. és én hiába tettem bármit... áhhh... nem tettem semmit. illetve túl sokat tettem. mindegyikért odavoltam, rajongtam értük, imádtam őket, odaadó voltam, és innentől már nem is voltam érdekes. az egy húron pendülés lett az érdekesebb, nem az, hogy be kell hálózni és azt a hálót meg is kell őrizni, mert egyszerűen odaadtam magam 2 mondat után. és kiderültek a közös dolgok és ennyi. és onnantól érezhetően az áradt belőlem, hogy "na, innentől jóban-rosszba veled leszek..." és ez mi? barátság. a szerelmesek, 2 mondat után nem mondanak ilyet. hanem húzzák a másikat, agyalnak, huncutkodnak, csalfák. megnehezítik a másik dolgát elég rendesen. és ez az, ami hiányzik belőlem. hogy visszafogjam magam. hogy ha valami kincset találok, akkor el kell lökjem magamtól, hogy aztán az mégjobb legyen.

nem véletlenül mondja a Tesóm mostanában, hogy nekem most már az kell, hogy egy mindenben tökéletes, számomra hibátlan pasit elküldjek a francba. hogy játszak vele, hogy alázzam, hogy rugdaljam, hogy hagyjam szenvedni. és majd. na, majd az lesz a jó. az lesz az Igazi.

de amíg ez nem történik meg, addig esélyem sincs arra, hogy a dolgok számomra kedvezően alakuljanak. 

csak hát ebben meg az a probléma, hogy egyrészt annyi "tökéletes" pasit találtam már, hogy ha már az elsőnél ügyesebb, okosabb vagyok, akkor már rég a Kéményseprő felesége lennék... értitek...

másrészt meg a gáz, hogy kurva ritkán találni "tökéletes" pasit. a Bőgős után 1 évet vártam Zére. és mikor jön a következő? mikor kell majd odafigyelnem, hogy ne szaladjon el a ló velem? lehet, hogy 2 hét múlva, lehet, hogy soha többé? ki tudja? lehet, hogy nekem ennyi "tökéletes" volt kimérve? elcsesztem a lehetőséget és most örökre ennyi? azért félek ettől. főleg, mert tudom, hogy mennyire igényes vagyok. hogy baromi nehéz nálam bevágódni. 

na, hát ez van, röviden vázolva. túl jó vagyok én ezeknek a pasiknak. vagyis hát nem. nem túl jó, hanem pont jó, viszont túl odaadó, rákattanós. kicsit rugdalni kéne őket mindig, hogy pincsikutyákká szelídüljenek, aztán meg a tenyeremből egyenek. ennyi. kéne nekem egy agymosás, vagy valami segítség, hogy ezt a görcsös ragaszkodási vágyat, igényt kifacsarja belőlem az utolsó cseppig. hogy mennyire rühellek egyedül lenni.

bár egyébként meg tökre örülök, hogy ezekkel az emberekkel összehozott a Sors. sokkal szegényebb lennék ezek nélkül az élmények nélkül. ha még mindig az exférjemmel... istenem... el se tudom képzelni, milyen lennék azóta. mi lenne velem. áhhh... akkor inkább a kalandok, az ismeretségek, szenvedések, kínok.

nem bánok én semmit, egy percig sem, de azért jó lenne már egy kis nyugi. kezdek elfáradni. fogy az erőm, a lelkesedésem. egyre inkább beszűkül az életem és ez nem lesz jó.

majd fogok írni

is, ha lesz kedvem, de most nincs. :)

a lényeg, hogy újra együtt Zével. :) komoly menet volt ez, mindkettőnk számára, de úgy döntöttünk, megpróbáljuk. illetve ő elmondta, hogy nagyon szeret velem lenni, nagyon bír engem, és ha megengedem, ő továbbra is élvezné a társaságomat. de egy nagyon fájdalmas szakításon van túl, amibe durván belehalt, ami után csak keresi önmagát. és megérti, ha nekem így, ebben a formában nem vállalható a dolog.

én meg úgy döntöttem, hogy vállalom. még így, ilyen állapotban is sokkal-sokkal több szeretetet és minden mást kapok tőle lelkileg, szellemileg, mint bárkitől, akivel eddig kapcsolatom volt. 

aztán megnéztük a Kontrollt tegnap este. Zé még nem látta. tudtam, hogy a beszélgetésünk után pont jó lesz. és tényleg. úgy érzem, az önmagát kereső, a poklok poklát megjáró Bulcsúval tudott azonosulni, és reményeim szerint megértette, hogy én vagyok a Medvelány, akinek bár soha nincs jegye, és azért sejthető, hogy nem egyszerű figura, hiszen medvejelmezben sétál, simán tökönrúgja az ellenőröket, megnevettet bárkit, ha kell, hordja a szendvicseket a Bulcsú által nagyon kedvelt Béla bá'-nak, az édesapjának, de aki segít Bulcsúnak önmagát megtalálni, útmutatást és segítő kezet nyújt a legkeményebb helyzetekben is. és akinek a kezét fogva végül Bulcsú el tud szakadni a mélységektől.

nagyon durva, mert úgy tűnik, nem igazán tudunk meglenni egymás nélkül. és bár itt aludt tegnap, és bár nem szexeltünk (én nem is akartam, meg ő sem, de ettől persze rosszul érezte magát, hogy én biztosan akartam és hogy megbántott, ezt gyorsan reggel helyre is tettük, mert egyáltalán meg sem fordult a fejemben, de tényleg. sőt, mikor kérdezte, hogy itt alhat-e, én mondtam, hogy persze, aludni lehet...), attól függetlenül nagyon jó estét, éjszakát töltöttünk együtt. volt egy jó 10-15 perc, amikor az ágyban megállás nélkül röhögtünk. én beszóltam valami faszságot és azon. de patakokban folyt a könnyünk, és én még ilyen "törvénytelenül" nem is hallottam őt nevetni, meg ilyen sokáig. és már fájt a hasam, annyira nevettem. nagyon jó volt. éreztem, hogy neki is az. hogy régen nevetett már ilyen önfeledten. na, hát többek között ezért sem tudunk elszakadni egymástól. 

hagyok neki időt. miért ne hagynék? mi derült ki 3-4 hét alatt? semmi. nem hagyhatom, hogy ennyi idő alatt valamire kifuttassuk a dolgokat. hogy akkor aztán legyen vége, mert nem olyan, mint... mint micsoda? minden ember és helyzet más és más. nem lehetnek általános elvárásaim. és neki sem velem szemben. egyikőnk sem az átlaghoz tartozik. egészen máshogy alakulnak a dolgok, mint máskor. zűrös, zajos, de sokszor meg csak nagy-nagy csend van, de ettől jó. pont ettől. én élvezem. nekem jó. és akkor meg mi a rákot görcsöljek?

amúgy iwiwről 3 napja leszedte az utolsó "magamról" információt. amit még bemásoltam ide legutóbb. most semmi nincs ott. viszont a társkeresőn leszedte a képeit és csak annyit írt magáról: "az az igazság, hogy VALAKIT keresek..." namost, fotó nélkül, meg ilyen "információszegény" adatlappal senki nem fog neki írni. és nyilván nem is ez a szándéka. mert jó velem lenni. mert szeret velem lenni. mert bír. sőt, tegnap reggel már eljutott oda, hogy sms-ben azt írta: "nagyon bírlak..." és még azt is "te vagy a legnagyszerűbb ember, akit ismerek..." és tudom, hogy nála ennek súlya van. mindkét megállapításnak. 

hogy én? hogy velem mi van? hát... amikor több, mint 1 hét után tegnap este újra megcsókolt... na. hát kevés dolog volt mostanában, ami ennyire jól tudott esni... ami ennyire tudott hiányozni... 

Bijou: Depresszió

Nem titok,
Vannak hajnalok s nappalok,
Hogy nem találom, önmagam.
Színes jó kedvem merre van?

S épp tegnap délelőtt,
El sem hiszed, hogy ha elmesélem.
Mert éppen ebéd előtt,
Szinte váratlanul, mint egy
Gyönyörű ló úgy sodort el.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű ló, úgy sodort el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó…

S így talált,
Szürke ködben a délután.
Bár meg kell valljam,
Nem vitás, van hogy
Kell ez az agymosás.

Mert annyira rossz nekem.
Végre jogosan is úgy sajnálom,
Szép kicsi önmagam.
Ha a depresszió, mint egy
Gyönyörű tó, úgy ringat el.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű tó úgy ringat el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű tó úgy ringat el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó.

Depresszió, elringató.
Depresszió, elringató.
Depresszió, elringató.
Elringató, szép szürke tó.
Depresszió.

azért szakítottam Zével

tegnap, mert nem gyűjtök barátokat, haverokat. mert ő engem csak annak szán. megmondtam neki kerek-perec, hogy én viszont ezt nem csinálom így tovább egy percig sem. ezt kb. annyi idő alatt rendeztük le, míg tőlem a moziba értünk, cirka 20 perc. főleg, mikor benyögte, hogy neki mennyi olyan barátnője van, akivel hasonló viszonyt ápol, hogy mennyire jó haverok, de semmi több, szóval főleg akkor éreztem azt, hogy "na, én aztán ebbe a sorba nem állok be..."

hogy mi nem működött a részéről? még mai napig sem tudom. nem is értem. de már nem érdekel.

a moziba késve érkeztünk, fél perce már ment a film. az utolsó sorba tudtunk leülni (összesen volt vagy 6 néző velünk együtt) és minden mindegy alapon én végigbuliztam az egész filmet. táncoltam, meg minden. leszartam, hogy Zé mit gondol. ja, hozzá kell tennem, előtte a céges karácsonyon mocskosul bejégereztem, aztán még volt egy uticigi is, szóval kész voltam mint a lecke. a film után szótlanul sétáltunk a Blaháig. ott villamosra szálltunk, mint két idegen. mindenáron haza akart kísérni, bár én már a villamoson búcsúzkodtam tőle, így aztán a kapuban kapta meg a magáét, ugyanis ennyit mondtam:

"na, akkor szia, boldog karácsonyt, meg boldog új évet és örülök, hogy megismertelek." adott két puszit és ennyi. fordultam is el, nyitottam az ajtót. erre ő még utánam szólt: "azért remélem nem felejtesz el..." mire én: "talán..." és már csuktam is be magam mögött az ajtót. vissza sem néztem.

ma jött tőle még egy sms: "Kérlek ne haragudj rám. De nem akarom, hogy az én démonaim miatt Te is szenvedj..."

erre nem válaszoltam, bár zsigerből az jött volna simán: "ez elég ócska és szar duma..." de nem írtam semmit. ránéztem az előbb az iwiwes adatlapjára, úgy látszik, ezen keresztül óhajt üzengetni nekem, mert ez áll a "magamról" rovatban:

"Az élet döntések sorozata.Jó és rossz döntéseké,melyekről akkor tudjuk meg milyenek is valójában amikor már a következményeit éljük át.De tévedni és bevallani a tévedéseinket nem szégyen.Csak nehéz kimondani: sajnálom,tévedtem.Szeretném jóvátenni."

na, hát erre aztán megintcsak nem tudok mit lépni. szóval nem értem én az egészet. igazából azt sem vágom, hogy mi volt a konkrét baja. de a lényeg, hogy mint nő, nem kellek neki. csak tudnám, hogy az 1 hete még perzselő vágy hova a faszba került. azzal mi lett? illetve ha az első szexelésünk alkalmával látta, hogy hosszú távon csak undorodni tud tőlem, akkor miért hazudozott, hogy ilyen jó, meg olyan jó volt velem, és hogy ne is gondoljak butaságokra, hogy esetleg nem. meg akkor minek kellett az "így Drágám, meg úgy csókollak", meg akármi... és ezt a démonos dolgot még mindig nem tudom felfogni, mert egyszerűen nem mond semmit, nem avat be semmibe, így meg sem adja a lehetőségét annak, hogy én esetleg el tudjam dönteni, hogy akarok-e, tudok-e én azokkal a démonokkal is együttélni, vagy sem. és ami persze totál felháborít, hogy a társkeresős adatlapján persze az van, hogy a nő, akit keres, az legyen őszinte. és hagyja magát szeretni. nagyon szép elvárások, és én hozni is tudtam ezeket, de ha ő nem őszinte, és nem tud felengedni, nem hagyja, hogy szeressék, akkor mégis milyen egyoldalú kapcsolatra vágyik??? annak mi értelme van?? 

mi a tököm az, amiben tévedett? hogy képes egy pufi csajt is megdugni? állítása szerint volt már hasonló élménye. sőt, az első találkozásunkkor kijelentette, hogy a teltebb formákat kedveli. akkor most mi a fasz van? és mit akar jóvátenni? mit? hogy megint az őrületbe, a teljes letargiába és depresszióba kergetett? hogy olyan geciszar karácsonyom lesz már megint, mint amit már el sem lehet képzelni? és még a nők bonyolultak... de tényleg... ha egyszer belelátnék a fejébe... nem biztos, hogy jobb lenne, de azért kíváncsi lennék. ráadásul, ha a szabadságát, függetlenségét félti, azt is megbeszélhettük volna, de nem. semmi kommunikációra nem képes. de a leglényegesebb, hogy nem kíván. és bár persze, milyen jó az, amikor lélekben, agyban vagyunk nagyon együtt, és az a legfontosabb a kapcsolatban, de hát könyörgöm, akkor tartsak szeretőt? akkor én kivel dugjak? meg ő is mással fog? azt hogy? az milyen kapcsolat? egyértelműen érzelmektől mentes. még egy baráti kapcsolatnál is gyengébb. bulizzunk meg szívjunk együtt? erre lennék csak jó? ennyit érek? ez a sorsom? 

sebaj. ha ezt akarja, hát legyen. menjen, keressen üresfejű picsákat, és dugja meg őket halomra. ha nem tud velük beszélgetni, közös programot csinálni, akkor ne lepődjön meg. mindegy, ez már csak puffogás. tudom, hogy a szerelmet, a gyengéd érzéseket nem lehet kikényszeríteni és megvásárolni sem. ha nem megy, hát nem megy. hiába vagyunk kibaszottul egy vérből, még ez is kevés ahhoz, hogy szerelmes legyen belém. és bár tudom, hogy nem bennem van a hiba, mivel nem ismerem nála a hátteret, nyilván magamban keresem az okokat. és ezt utálom a legjobban. hogy mi a faszért nem lehet őszintének lenni??? Csillagász is annak idején ha őszintén megmondta volna, hogy mi a szitu, akkor nem kezdem magamat ostorozni, hogy "jajajaj, már megint mit basztam el?" holott akkor sem basztam el semmit, csak neki még volt egy függő ügye, amiről "elfelejtett" szólni. ennyi. lehet, hogy Zének is van, nem tudni. most persze 2 napos ivászatot rendez a haverjával. parádés. igyon. engem az sem érdekel. azt hittem, azt reméltem, hogy tud felnőtt módjára gondolkodni, élni, érezni, cselekedni, kapcsolatot létesíteni és fenntartani. de sajnos ez neki nem megy. úgyhogy vigye a víz. én hagyom. 

úgy gondolom, hogy én semmiben nem hibáztam. mindig úgy cselekedtem, hogy a legjobb legyen. és főleg neki. ha ez nem kell, akkor én nem tudok mit csinálni. és nem is akarok. én ez vagyok, ilyen vagyok. ezt tudom nyújtani. ha kell, kell, ha nem, akkor meg tipli.

na, úgyhogy akkor ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt. sokkal-sokkal boldogabbat, mint ami az enyém lesz idén. is. 

nem hiszem hogy

lesz erőm és időm írni mostanában. ezért már most kívánok nagyon boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt minden kedves és kedvetlen Olvasómnak az alábbi novellával. szeressétek egymást, ez a legfontosabb. meg persze igyatok és zabáljatok, amennyi belétek fér. :) 

itt az én karácsonyi ajándékom, Nektek, hűségeseknek és hűtleneknek. beszólóknak, és támogatóknak, szóval mindenkinek:

FEKETE ISTVÁN
Roráte
XVII ÉVFOLYAM 2006. 24. (470.) SZÁM - DECEMBER 25.

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. 
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, s megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok...”
Mise végére egészen bemelegedett a templom, majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –, bár ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté...
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról –, csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom, megnézlek, mert olyanformán ültél...
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni – már elmúlott.
– Na hál’ Istennek, hát akkor menjünk. – És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
***
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre. 
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony, a mai világban...
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam. 
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom...
***
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a lángos, Szentatyám?
***
A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon. 

most pedig elhúzok a moziba, Zével, és megnézzük jól a Berlin Callingot, ha már sikerült a céges karácsonyon ORBÁNcos módon berúgnom. :))))

nosztalgia pálinkázást csaptunk

tegnap Vikiékkel, a régi szép idők emlékére, meg persze megünnepelve Valti születésnapját is, ami meg ma van. :)

mocskosul sikerült berúgnom, már úgy volt, hogy ott alszom náluk, de mégis inkább haza indultam az első éjszakaival. 

hehhh... micsoda szopóágon vagyok én mostanában, hogy a hideg, fagyos éjszakában egyedül kell bóklásznom hazafelé. :) nade nem volt gáz. fél óra alatt hazarepített a nagymama szilvapálinkája, meg a 909-es. :) még bakterok is voltak... eszem megáll... :)

otthon még egy lazító cigire rágyújtottam, és bár akartam nézni egy filmet, nem sikerült, mert fél óra múlva már bealudtam. hajnal 5-kor ébredtem a kanapén arra, hogy üvölt a tévé és világos van, akkor már nem mozdultam, hanem lekapcsoltam mindent, és aludtam ott tovább. elég durva, kitekert pózban ébredtem reggel, jól elfeküdtem a nyakam. :(

közben, míg írok, megérkezett a futár az Alexandrától. rendeltem 2 könyvet, meg 3 dvd-t, karácsonyra, ajándékba. egyszerűen se időm, se kedvem, se gusztusom elmenni vásárolni, inkább így oldom meg. mondjuk, előbb is eszembe juthatott volna, mert egy csomó minden kifogyott, vagy már nem tudják kiszállítani, de amit sikerült így megvennem, az már fél siker. holnap még tervezek egy bevásárló körutat, bár egyre inkább gondolkodom rajta, mert tegnap betévedtem az Árkádba, és egyrészt ki van fosztva, másrészt ami van, az gáz, harmadszor meg az emberek, meg az a habzsolás, a kétségbeesett shoppingolás... na, attól hányingerem van. és sehol semmi jó cucc, cserébe ami van, az kurvadrága. 

mindegy, olyan sok dolog már nem kell, majd megpróbálom fájdalommentesen intézni.

ma este moziba megyünk Zével. megnézzük a Berlin Callingot. mert még játszák. ráadásul az Európában. úgyhogy az jó lesz. :) aztán majd persze meglesz a dvd is, de azért moziban mégiscsak más... :)

ne legyen minden

tökéletes, arra azért vigyáz az Élet... az előbb jön egy ilyen sms Zétől: "Szia! Kérlek ne haragudj rám a tegnap este miatt. De én sem tudom mit akarok... blabla ez nem a témába vág, aztán ... Utána felugranék hozzád, ha nem zavarlak." na, ettől egyből lefagytam, úgyhogy inkább fel is hívtam gyorsan, még mielőtt szétkattogom magam.

elmondtam neki, hogy egyáltalán nem haragszom, mert én is ugyanígy éreztem, és tök jól volt ez így, hogy tegnap hazamentem. másrészt meg, hogy ne agyaljon, ne kattogjon, próbáljon meg lazítani. agyban is. bár tudom, hogy milyen nehéz ez neki is. neki másért, mint nekem, de tudom, hogy nehéz. szóval ne agyaljon, mert higgye el, hogy tud ez működni, minden félelme ellenére is.

úgy éreztem, hogy megértette amit mondok, szóval ebben is maradtunk, hogy megígéri, megpróbál lazítani. és ma meg úgysem fog látni, mert nem leszek otthon este, de holnap a mozi, ahogy megbeszéltük, még áll. és akkor tudunk kicsit külön lenni is. kicsit tud hiányozni a másik. mert eddig szinte tényleg annyira, annyiszor együtt voltunk, hogy még a hiányérzet sem tudott igazán kialakulni. és mennyivel nyugodtabb vagyok én is így, hogy ezt meg tudtam vele beszélni, meg szerintem neki is jobb. hogy nincs nálam harag, és hogy értem, hogy mit akar, hogy mi a baja. 

én nem élném túl, ha ennek most vége lenne, vagy egyáltalán ha vége lenne, úgyhogy inkább próbálok magamon változtatni az ő igényei szerint, úgy, hogy azért én se sérüljek.

csütörtök reggel meg úgyis elutazom a szüleimhez, csak szombaton este leszek megint Pesten, addig ismét nem találkozunk, legalább megint kipihenhetjük egymást, és ő sem érzi úgy, hogy rá vagyok telepedve, hogy megfojtom, hogy túlságosan megkötöttnek érzi magát. mert nagyon jól látom, hogy ez a problémája. attól fél, hogy a szabadságában korlátozza valaki. és bár tegnap este már ilyen jutott eszembe, mikor mentünk hozzá, hogy "olyan, minhta már hazajönnék..." de direkt nem mondtam ki, mert attól is biztosan dobott volna egy hátast. inkább lenyeltem. elég, ha én tudom és érzem, hogy úgy megyek hozzá, mintha hazamennék. annyira szeretek ott lenni, mint otthon. ha nem jobban. és semmi nem tud hiányozni. ott nincs tévé, meg szuper konyha, meg akármi, de tökre nem érdekel, mert vele lehetek és ez nekem mindent megér. 

szóval kezdek rájönni arra a rugóra, amire az ő agya jár. és igyekszem úgy beszélni és úgy cselekedni, hogy a legjobban érezze magát. mert tudom, hogy nagyon sok szeretetet fogok kapni érte cserébe. hogy nagyon hálás lesz, ha meghagyom az életterét abban a mértékben, amennyire ő igényli. nekem sem álmom ám, hogy soha ne legyen egy olyan estém, amikor egyedül vagyok, otthon, és azt csinálok és úgy, amit és ahogy én akarok. nekem is jólesnek ezek a dolgok, szóval totálisan díjazom. mivel én is jóideje egyedül élek, amúgy is nagy parám, hogy valakihez megint alkalmazkodni kelljen, valakihez hazemenni kelljen, valakivel jópofizni kelljen, ha nincs kedvem, akkor is... stb. és neki ugyanez. 33 évesen, magányos farkasként, megvan a saját kis élete, élettere, szokásai, amit nehezen ad fel, mellette még a Démonai, amikkel elég sűrűn meg kell küzdenie... szóval értem én. és tiszteletben tartom. és éppen ezért úgy és annyira fogom szeretni, ahogy neki jó. mert tudom, hogy ezért azt fogom kapni cserébe, hogy annyira és úgy fog szeretni engem, ahogy nekem jó. :)

minden kapcsolat alapja

a kommunikáció. ezt tanulja meg mindenki. saját, jól felfogott érdekében. :)

hú, olyan 24 órát töltöttünk együtt Zével, hogy az kész. :) de kezdem az elején...

mégpedig ott, hogy szombaton délután 4-kor már tűkön ültem, hogy mikor léphetek le végre a gyárból. egyrészt kicsit idegroncs voltam Zé miatt, másrészt meg rohantam volna az orvoshoz, gyűrűt tágíttatni. cserébe szakadt a hó és még egyéb elintéznivalóim is voltak.

végre elstartolhattam, az agyam kattogott, míg bebotorkáltam a Péterfybe. a gyűrűből jó sokat kivetettem, már bánom is, de majd megyek szűkíttetni januárban. de most annyira jól esik már normálisan enni, inni, hogy elmondhatatlan. a kórház után irány LAndiehoz. a hó végeláthatatlanul esett, közlekedni lehetetlenség volt normálisan. nagyon fáztam, pedig jól be voltam öltözve. az utcán a nyóckerben három pisis cigánykölök megdobált hógolyóval, pedig semmi rosszat nem tettem ellenük, még csak rájuk sem néztem. az egyik konkrétan közelről dobta bele az arcomba. na, akkor már olyan feszültség gyülemlett fel bennem, hogy üvöltöttem velük. nagyon-nagyon káromkodtam. legszívesebben felpofoztam volna őket, egyenként. Andie lenyugtatott egy kis csokival, pedig míg beengedett, az ajtófélfájának támaszkodva elbőgtem magam. el voltam keseredve Zé miatt, meg amiatt, hogy megint a Bőgős jár a fejemben, és hogy különben is a tököm tele van már ezzel az évvel és egyéb se hiányzik, csak legalább egy slukk valami jóféle zöldből. tőle egyből hazafelé vettem az irányt, csináltam vacsit, jól bekajáltam. elpunnyadtam, meccset néztem. semmi erőm nem volt ahhoz, hogy elinduljak. 9-re ígértem magam Zéhez, de 9 előtt 10 perccel még úgy volt, hogy felhívom, hogy nem megyek sehova, de ő se jöjjön, mert nem akarom. aztán mégis erőt gyűjtöttem, és 10 előtt valamikor elindultam. gyalog. a szakadó hóban, a kibaszott hidegben. azt hittem belehalok, de aztán olyan jó zene ment a RiseFM-en, hogy táncolva lépkedtem. már persze a lehetőségekhez képest... a Corvin sétánynál még fotóztam is, mert nagyon szépen ki van világítva ott egy kis tér, és a friss hóval még sokkal szebb volt. pont arra gondoltam, hogy rácsörgök Zére, jöjjön el addig, nézze meg ő is. de aztán nem hívtam fel, nem akartam kirángatni a lakásból.

a Klinikáknál még gondolkodtam, hogy lemegyek a metróba, de aztán mégis a tovább gyaloglásnál maradtam. egyszercsak valaki átrohan az Üllői úton és odajön hozzám. Zé volt az. :) gondolta, elém jön, nehogy eltévedjek. :)) nagyon kedves volt tőle, tökre örültem. :) mintha belelátott volna a gondolataimba. :)

felértünk hozzá, forraltboroztunk, teáztunk, csokit ettünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. jó volt. aztán felhaladtunk a galériára aludni. úgy volt, hogy nemcsak alvás lesz, de aztán mégis az lett. igazából berágtam egy kicsit, mert bár annyira hangoztatta anno, hogy ő milyen alapos mindenben, ehhez képest azt kellett tapasztalnom, hogy velem nem is foglalkozik, csak azzal, hogy neki jó legyen. ezt úgy adtam értésére, hogy mikor már 20. próbálkozásra sem sikerült semmiféle bejáratot megtalálnia, akkor rárivalltam: "hát, ilyen sivatagba nehéz lesz beerőszakolni..." erre elhúzódott, bekussolt, majd némán feküdtünk, aludtunk egymás mellett reggelig. picit haragudtam rá, még az is megfordult a fejemben, hogy nekem itt ennyi, hagyom a francba, mert sajnos teljesen úgy éreztem magam, hogy bizonyos testrészeimhez csak azért nyúl, mert muszáj, de egyébként meg undorodik tőlem. és ez persze teljesen összetört...

mire felébredtem reggel, akkorra ő már visszajött a boltból, ahonnan friss kenyeret és egyéb finomságokat hozott. előkerültem én is, megkávéztunk, beszélgetni kezdtünk. az estéről persze, meg úgy általában. nos, amivel kezdte, hogy nagyon jól érzi magát velem, de az ágyban, szex közben nem tud mellettem felengedni, görcsössé válik. rákérdeztem, hogy ez az agyonkaszabolt, lógós testemnek köszönhető-e, vagy valami másnak? (csak mert ha a külsőmről van szó, akkor már meg is jöttünk, hiszen azon egyelőre nem tudok változtatni, bármennyire is szeretnék, és én azt úgysem viselem el, ha ez így neki gáz, úgyhogy akkor hagyjuk is a fenébe az egészet, viszont ha egyéb gond van, akkor arról beszélni kell és megoldódhat) és erre azt mondta, hogy nem a testemmel van gond, mert volt már olyan barátnője, aki hasonló adottságokkal rendelkezett, hanem az van nála, hogy mivel még soha nem volt ilyenben része, bár mindig is erre vágyott, hogy valakivel agyban és lélekben ennyire egy húron pendüljön, hogy ennyire megértse valaki, hogy ennyire jól lehessen együtt eltölteni az időt, ez most sokkal fontosabbá vált számára, mint a szex. ami szintén fontos, de akár még le is tud róla mondani, illetve kevesebb energiát fordít rá. és ezért nem is zavarja, hogy neki az ágyban nem megy valami, vagy nekünk.

és ez persze tök jó, amit mond, mert ahogy végiggondoltam, hát nem olyat kerestem én mindig is, aki elsősorban az eszemért és a lelkemért szeret, és csak ezek után következik az, hogy én mekkora MikrofonpróbaCsászárnő vagyok. mindig is erre vágytam és most itt van. :) és ezt el is mondtam neki, hogy nekem ez nagyon sokat jelent, és teljesen pozitívan élem meg. de azért nekem az is fontos, hogy a szex is jól működjön, és ne csak egy "szükséges rossz" legyen, hanem élvezzük és akarjuk mindketten. lehet, hogy egy nap nem 5-ször, hanem csak egyszer, de az olyan legyen, hogy huhhh...

és amikor ezt megbeszéltük, közben ő csinálta a reggelit, teát főzött, a konyhában tüsténkedett. megreggeliztünk, majd egymásra szívódtunk, és valami csodálatosat szeretkeztünk. de valami őrület módon, valóban egymással szeretkeztünk. ennyire én még talán nem is voltam eggyé válva Férfival. ha most rágondolok arra, ahogy egymás szemébe néztünk közben, már attól megőrülök. :))) utána, ahogy pihegtünk, arra gondoltam, és el is mondtam neki, hogy mikor azt az Ady verset anno megtaláltam (A lelkeddel hálni), akkor még nem is tudtam igazán, hogy mit találtam...

aztán pihizés, szüttyögés, zene hallgatás. mert ezzel nincs még vége a sztorinak persze. később ugyanis megint a galérián kötöttünk ki, akkor én indítványoztam, de végül nem lett semmi. csak feküdtünk egymás mellett, vagy becsukott szemmel, vagy egymás szemébe nézve, és élveztük egymás társaságát, meg a zenét. én sajnos jobban ragaszkodósabbra vettem a figurát, mint kellett volna, ettől Zé befalcolt, elmenekült. de hálistennek elmondta, hogy őt ez megfojtja. és ezért volt kiborulva azon az "imádlak" üzeneten is. mert neki az sok. mert akkora szabadságvágya van, hogy az ilyenektől megfullad. úgyhogy rájöttem, hogy nem szabad sokkolnom ilyesmivel. abban maradtunk, hogy a "bírlak" még belefér. azt én is mondhatom, meg ő is mondja. illetve, ha minden nagyon jó és megelégedésünkre van, akkor csak ennyit kell mondanunk: "nyamnyamnyam" és ebből tudhatjuk, hogy a másik éppen nagyon jól érzi magát. ez az egyezményes jel. :) mert már azt is tudom, hogy cirkalmas szóvirágokat se várjak, egyelőre legalább is. egyszerűen nem mondja ki, amit gondol, mert fél, hogy nem tud egészen úgy fogalmazni, ahogy azt gondolja, ahogy azt megfogalmazni szeretné. és akkor inkább nem mondja. de tudom, ha nyammog, akkor minden oké. :)

persze, mikor ezeket is megbeszéltük, akkor azért elgondolkodtam, hogy basszus, most nálam van a labda, hogy egyáltalán akarom-e én ezt így. hogy persze, hagyja magát szeretni, de csak nagyon picit. persze, lehet hozzábújni, de csak módjával. szóval hogy takarékra kell vennem magam nagyon, ha nem akarom elüldözni. de akarom én ezt??? bizony, hogy akarom! :) hát nem pont ezt kerestem egészen eddig? ráadásul vele nem kell majomkodni, hogy "így szerizlek, meg úgy...". hogyne, néha jólesik gügyögni, de sokszor meg nagyon nem. ez egy értelmes, komoly Férfi, nem igényli a gügyögést, sőt, a felesleges dumálást sem. és ezt nemcsakhogy tiszteletben tartom, de díjazom is. :) nehéz lesz átállni egy normális üzemmódra, meg hát nehéz megállni, hogy ha annyira imádom, akkor ne ölelgessem meg állatmódra, de hát az ölelgetésről igazából nem is kell leszoknom. :)) ez egy felnőtt kapcsolat, amiben azért van bolondozás raklappal, és persze gyengédség, meg szeretet is, de teljesen normális, emberi módon, és nem a fogyasztói társadalom elvárásai, legújabban felvett hülye szokásai szerint.

no, vasárnap délután, miután ilyen klasszul megbeszéltünk mindent, felkerekedtünk és elindultunk a Vörösmarty térre bohóckodni. a Ferenciek terétől sétáltunk el, a Váci utcán gyalog, aztán meg vissza. benéztünk néhány üzletbe, mert akart egy kesztyűt venni magának. bírom, hogy nagyon jó ízlése van, bírom, hogy szeret ruházkodni, shoppingolni. ez főleg a ZARA üzletében jött elő, mert annyira jó cuccokra bökött rá, hogy nekem már a nyál folyt végig a szám sarkán. persze, rohadt drága minden, de ezt a pasit legalább lehet öltöztetni. :) és tök jól bírta a tömeget, meg a nagy üzletek forgalmát, légkörét. a vásárban 3 kanyarban töltöttünk forralt bort, amiből csak 1 volt igazán iható. kicsit átfagytunk, úgyhogy a Mekiben melegedtünk át, elintéztük folyó ügyeinket, és még egy kis műanyagot is betoltunk az arcunk mögé. utána séta tovább, vissza a Váci utcára. végül a H&M-ben vett kesztyűt, és már nagyon örültem, hogy van neki végre kesztyűje, mert szegény keze totál szétfagyott ebben a cudar időben már napok óta.

lementünk a Petőfi térre, meg a Duna-korzóra, ott elszívtuk az uticigit. tök sötét volt már, én azt hittem, hogy legalább 8-9 óra van, ehhez képest még csak fél6 volt. :) elsétáltunk a Vigadó térig, ott szálltunk fel a 2-es villamosra, majd a Haller utcánál a 24-esre, így jutottunk hozzá vissza. szarrá röhögtük magunkat, nagyon sokat, de persze fogalmam sem volt, hogy min nevetek. leginkább azon, hogy mennyire nagyon jól érzem magam. hogy teljesen eltereli a figyelmemet mindenről. hogy semmin nem agyalok és görcsölök, mikor vele vagyok, csak élem az életem, és nagyon jó minden. vigyáz rám, óv és véd mindentől. szórakoztat, szeretget. én nem is tudom, mit mondhatnék...

hazaértünk hozzá, úgy volt, hogy vasárnap este is ott alszok (a színházról teljesen letettünk, mert fáradtak és átfagyottak voltunk), de aztán ahogy a vacsizás után megültünk egy kicsit, éreztem, hogy szeretne egyedül lenni. én persze nyavalyogtam, főleg magamban, meg duzzogtam, hogy na, le akar pattintani, de valahol nyilván én is totál elfáradtam, nemcsak ettől az 1 naptól, de az egész héttől, amit együtt töltöttünk. és ő pendítette meg, de én kérdeztem rá végül, hogy hazamenjek-e inkább. és abban maradtunk, hogy igen. rosszul esett, persze, elsőre, de aztán beláttam, hogy 1 hete állandóan együtt vagyunk, ez még egy olyan embernek is sok, aki amúgy nem irtózik a kötöttségektől, hát még olyannak, aki igen, és ettől megint csak fulladozik.

úgyhogy nagy nehezen összekapartam magam, és 3/4 8-kor elindultam haza. még csak az utca végén jártam, amikor felhívott, hogy nagyon haragszom-e rá, de teljesen őszintén azt tudtam neki mondani: "figyelj, kilöktél a hideg, sötét utcára, egyedül. ez tény. de mennyire jelentéktelen dolog ez ahhoz képest, ami történt velünk az elmúlt napokban!!! úgyhogy ne aggódj, nincs harag. :)"

és tényleg így gondoltam, és még most is így látom. muszáj volt pihenni, nekem is jó volt egyedül aludni végre, hiszen hétfő óta nem volt erre módom. nem sokat, de azért tudtam többet pihenni, mint mostanában, de rám is fért.

reggel persze cefet szarul ébredtem, szerintem túlzabáltam magam, a gyomrom ennek most nem örül annyira. ráadásul a hátam és a fülem is fáj, biztos rettenetesen átfagytam, hiába voltam 100 rétegesen felöltözve, úgyhogy annyira nem vagyok jól, mint amennyire lehetnék, de majdcsak túlélem valahogy. :)

mert az élet szép. és nagyon úgy néz ki, hogy végre megtaláltam, akit kerestem, ráadásul egy olyan ember személyében, aki meg engem keresett. :)

úgyhogy aki még eddig nem hitte el, hogy egy kapcsolatban beszélgetni kell egymással, őszintén és nagyon sokat, az jobb, ha tudomásul veszi, hogy így van. annyira megkönnyíti a dolgokat, hogy szinte hihetetlen... :) nehéz elkezdeni, de megéri. nagyon-nagyon megéri. :)

eddig semmi extra

nem volt Zénél az iwiwen, a "magamról" rovat ki sem volt töltve. 

ma fontosnak tartotta, hogy kitöltse, úgy 10 perccel ezelőtt. 

ezt írta oda: "Az élet akkor ér valamit ha úgy és azzal éled ahogyan és akivel szeretnéd. Szerintem..."

(a családi állapotnál egyébként még mindig az van: "egyedülálló".)

ööö... ezt most miért tartotta fontosnak közölni a Világgal? kellene kezdenem vele valamit, kell rajta agyalnom? vagy majd elmondja? rákérdezzek egyáltalán, hogy miért írta ezt oda ki???  

a másik, hogy nyomtam rá még pár napja egy rövid üzenetet a társkeresőn, hogy "imádlak". ez csak egy gomb, egy semmi, egy pillanatnyi dolog. rányom az ember és röviden közli a másikkal, hogy mi a pálya vele kapcsolatban. (kaptam én már ilyeneket, másoktól, akikkel randiztam, hogy: "beleszerettem" meg ilyenek. sosem érdekelt igazán, csak játéknak tekintettem.) persze azonnal meg is bántam, hogy rányomtam, mert 1 másodperc múlva már marhára nem éreztem úgy, hogy meg kellett volna tennem. erre most válaszolt: "Kérlek ne hozz zavarba.Nem vagyok az a pasi akit imádni lehet...Azért jólesik." 

most mi van??? most ezzel baj van? jajnekem... 

semmi sem tökéletes... ezt a pasit meg nem lehet szeretni. nem hagyja... fuck... :S

mit is írtam

az előzőekben? hogy nem hiányzik a Bőgős és nem is gondolok rá és hogy lejöttem róla?

MUHAHA! enyhe csúsztatás volt ez... :(

tegnap megakadt a szemem egy híren, persze egyből ő jutott eszembe. ma meg egy mailben elküldtem neki a linket, amire válaszolt is. ehhh... persze előjöttek a régi emlékek, de nyilván én vagyok a hülye, mert a ráknak kell nekem e-mailezgetni a Bőgősnek... áhhh... reméltem, hogy válaszra sem méltat, de nem így lett.

van, ami hiányzik belőle, és talán örökre hiányozni is fog. van, ami viszont baromira nem... na, mindegy. ez az én harcom, nekem kell megküzdenem vele. minden nap, újra és újra... :(

a legnagyobb baj, hogy még rengeteg ilyen harcom van. pasik miatt, meg úgy egyébként is. és néha elborítanak a harcok, a küzdelmek önmagammal, a gondolataimmal, az érzéseimmel, az álmaimmal, vágyaimmal. és másra már nem is jut időm, energiám... jó lenne ezen változtatni, és leakadni bizonyos dolgokról, emberekről, emlékekről, de olyan szarul vagyok bekötve, hogy nálam ez rettentő küzdelmes mindig, mióta az eszemet tudom. 

amúgy meg mennék már a francba haza, illetve a dokihoz, hogy állítson a gyűrűmön, mert elegem van belőle. de meddig kell még bent szopkodnom??? fogalmam sincs... :(

tervei vannak velem

Zének. rövidtávon, de vannak. és nem is rosszak. :) pl. elővezette, hogy ma mindenképpen nála aludjunk, hogy holnap ott ébredjünk, mert okvetlenül csinálni akar nekem reggelit, mégpedig rántottát, mert állítása szerint abban verhetetlen (nincs is annál szexisebb, mikor egy pasi a konyhában tevékenykedik...), aztán meg menjünk ki a Vörösmarty térre forraltborozni, meg karácsonyozni, kiröhögni az embereket, meg bohóckodni. estére pedig színházi előadást nézett ki... szóval megszervezte a kis közös életünket. :) 

basszus, hétfő óta minden szabadidőnket együtt töltjük és tök jó. :) tegnap 8 körül jött át, persze mindketten nagyon fáradtak voltunk, 10 után el is vonultunk aludni. illetve majdnem aludni. :) ma reggel együtt ébredés, én jöttem dolgozni, ő meg ment haza. ez volt az első, hogy így ébredtünk együtt. kávéztunk, tötymörögtünk. ő a Bőgőssel ellentétben rettenetesen nehezen indul be reggelente. nagyon tud szenvedni. amíg nem iszik normális kávét (alacsony a vérnyomása), addig úgy viselkedik mint egy hüllő a hidegben. teljesen belassul. én azért kicsit jobban pörögtem, bár majdnem kiestem a számon a fáradtságtól, mert szerintem én kevesebbet aludtam, mint ő, de hát nem vagyunk egyformák. :) 

ja, és tegnap, mikor megérkezett, nem mondott semmit, csak úgy ölelt és úgy csókolt és úgy nézett rám, hogy abból azonnal éreztem, tudtam, hogy tényleg jó volt velem az ágyban, és hogy eszembe ne jusson magam miatt parázni. aztán egy üvegnyi vörösborból csináltunk forraltbort, mert megkívántuk. :)

azért az még hiányzik, hogy mondjon valamit. mert csak ölelget, puszilgat, hümmög, dörmög, de még igazából aranyosat, kedveset nem mondott... persze, ha mondaná, cserébe meg valójában le se szarna, vagy rosszul bánna velem (eltűnne, nem keresne, akármi), az sem lenne jobb, tehát igazából nincs min nyavalyognom, de azért mégis. én már csak ilyen hülye vagyok. néha próbálom kérdezgetni, de nem erőltetem. egyszer csak kibukkan belőle valami. nem arra a szóra gondolok, ott a nagy SZ-nél. nem. csak valami, bármi... sms-ben mondjuk szokott jönni ilyesmi tőle, szerintem szóban nem megy ez még. de talán majd idővel. még mindig nincs 3 hete, hogy ismerjük egymást, szóval ez az egész agyalás teljesen felesleges, mert nem várhatom el sem tőle, sem mástól, hogy 3 hét alatt kinyíljon, megnyíljon. én sajnos képes vagyok rá, de ő pl. nem ilyen. csak fel kéne ezt fognom, és nem kellene ezzel foglalkoznom. türelem, türelem, és megint csak türelem, amire szükségem van. 

beszélgettünk néhány szót kapcsolatokról. említettem az exférjemet. hogy 7 évig tartott. erre ő: "nekem összesen az összes kapcsolatom nem tartott ennyi ideig..." hmhm. ez mondjuk érdekes. de ettől még nem megyek a falnak talán... 

no, hát ez van dióhéjban. nagyon hihetetlen számomra, hogy a dolgok ilyen jól alakulnak. persze még nagyon-nagyon az elején vagyunk, az ismerkedési fázisban, még igazából egyikőnk sem tudja elengedni magát, ha együtt vagyunk. magamon is érzek valami kis görcsösséget, megfelelni akarást, vagy nem is tudom mit. és ő is feszélyezi magát. lehet azért, mert sokat vagyunk nálam? nem tudom. a Bőgőssel valahogy hamarabb elkezdtünk együtt marhulni. vele 3 hét után, a Flash koncertjén a Gödörben már majdnem keféltünk koncert közben. :) jó, persze, nincs is azóta sehol. na, mondjuk nem is hiányzik. úristen, hogy ezt le bírom írni, és hogy tényleg így is gondolom... komoly 1 év kellett, hogy lejöjjek róla. mennyire durva... 

nade Zével még nem is voltunk bulizni. csak nálam ücsörögtünk. de már várom, hogy az milyen lesz. Péterfy Bori koncertjét a Gödörben pl. nem hagyjuk ki, már teljesen rá vagyunk szívódva. és még egyéb nyalánkságokat néztünk ki. úgyhogy már nagyon várom a két ünnep közötti időszakot, amikor nincs meló, csak punnyadás, evés-ivás, bulizás, szeretkezés... jó lesz. :)

sután és bizonytalanul

telt el az este és az éjszaka Zével. az első alkalom igazából várható volt, hogy ilyen lesz. mert bár teljesen egymásra voltunk szívódva, azért mégiscsak először jutottunk abba a helyzetbe, amibe. és még Vérnénnye sem húzta el egészen a csíkot, ez engem kicsit frusztrált is, Zét kevésbé. sőt, egyáltalán nem. meg hát engem frusztráltak a testi adottságaim, hogy ruha nélkül közel sem nézek ki olyan jól, mint ruhában. de úgy látszik, ez sem volt probléma.

én úgy éreztem, hogy csalódott volt az éjszaka nyújtott teljesítményem miatt, meg az egész szitu miatt (szégyenszemre, sötétben, takaró alatt kezdtünk el bármit is csinálni, mert annyira paragép voltam), de feleslegesen aggódtam.

pedig éjszaka még azt gondoltam: "na, ezt a pasit is most látom utoljára..." ehhez képest erről szó nincsen, biztosított arról, hogy jó volt velem az éjjel, és hogy véletlenül se gondoljak hasonló butaságokra. 

nekem is jó volt egyébként, bár persze lesz még egy kis idő, mire összecsiszolódunk. a nyalást igazán jól csinálja, nem gondoltam rosszul, bár azért picit többre számítottam, és jó lett volna, ha nem akkor hagyja abba, mikor már csak 1 hajszálnyira vagyok attól, hogy elélvezzek. de hát ez is betudható az első alkalom tényének. :)

reggel 10-re jöttem dolgozni, nem bírtam előbb felkelni. már úton voltam, mikor jött a reggeli sms, ez nagymértékben megnyugtatott. :)

egyébként pedig úgy öltöztem ma fel, mintha Bauxit, Még5lövés vagy Tokyo kishuga lennék, vagy egy tiszteletbeli Belga tag. :) narancssárga kötött, bojtos sapka, plusz hatalmas fekete napszemüveg. karaj volt nagyon. :))))

3,5 órája és napja

készülök arra, hogy végre írjak. most azért már készültem rá. mert van mit írni. csak vagy időm, vagy lehetőségem nem volt, hogy pötyögjek. talán most. :)

hétfőn ott szakadt el a cérna, hogy megjött. nem is éreztem jól magam, meg igazából nem is volt mit csinálni, úgyhogy jól le is léptem a gyárból. hazafelé menet hívtam Zét, hogy kb. mikor érkezik. úgy köszönt el, hogy "csókollak Drágám." és itt a "Drágám" szón van a lényeg. egyrészt mert ő az első férfi, akinek el tudom hinni amit mond. mert nemcsak mondja, úgy is tesz minden pillanatban, mintha a legfényesebb, legértékesebb gyémántja lennék. másrészt meg kicsit meglepődtem, mert ezt 2 hét után még nem szokták mondogatni egymásnak az emberek. pasik meg főleg nem. szerintem.

otthon punnyadtam, csináltam egy negyedórás magánszámot a tükör előtt, mely arról szólt, hogy gyönyörű vagyok, nagyon szép vagyok, nagyon jó a hajam, meg mindenem. és persze arra jutottam, hogy szerelmes vagyok önmagamba. 15 percen keresztül néztem magam a tükörben, dícsértem minden testrészem, hangosan, és mosolyogtam, szóval igazán rendben vagyok, úgy érzem. :)) aztán jött Zé, valamikor este, már nem tudom mikor. úgy örültünk egymásnak, mint akik hónapok óta nem találkoztak. tévéztünk, zenét hallgattunk, persze egymásra szívódtunk már a kanapén.

az ágyban aztán folytatódott. mindketten nagyon nehezen bírtunk magunkkal, de muszáj volt. :( volt az a pillanat, amikor már azt mondta, hogy "na, most azonnal fordíts hátat, különben megerőszakollak..." szerencsére az "erőszak" szó hallatán már nem rándult görcsbe a gyomrom, inkább elégedetten nyugtáztam magamban, hogy olyan hatással vagyok rá, amilyet vártam, amilyet szerettem volna. :)

reggel mocskos fáradtan keltünk, illetve ő elment hatkor reggel még haza, onnan munkába. sms-ben ébresztés megvolt, kötelező jelleggel. :) én 11-kor keltem fel, mert keddre kivettem egy nap szabit. volt egy csomó intéznivalóm, amit persze kedden nem tudtam végrehajtani, de legalább punnyadhattam otthon egy kicsit. konkrétan az interjúra mentem, ami elég viccesre sikeredett. arra a kérdésre, hogy "Miért vegyük fel Önt hozzánk dolgozni?" az a válasz sikeredett: "Miért ne?" ... és ez volt a legkisebb baromság amit előadtam... szóval nem hinném, hogy engem választanak, de ha igen, akkor valami elég perverz fajtából valók. amúgy meg, ahogy átgondoltam, nem akarok én ott dolgozni. mégse kell a multi. meg nem is a multi nem hiányzik, hanem az újra beilleszkedés, betanulás valahová. tököm televan már ezzel. OJ-val annyira jól megvagyunk, és olyan jól tudunk együtt dolgozni, hogy nekem nem ér annyit egyik multi se, hogy ezt feladjam. megpróbálok az ügyvezetőből kicsit több pénzt kicsikarni és bekussolok.

ráadásul az egyik interjúztató az volt, akivel majd együtt kellene dolgoznom, aki mellé keresnek embert, és kurvára nem volt szimpatikus. úgyhogy ezért sem váltanék. egy nálam pár évvel idősebb nőről van szó, és isten ments, hogy egy számomra vadidegen nő legyen a közvetlen kollégám, aki persze rögtön a főnökömnek is fogja érezni magát, hiszen ő van ott régebben. na nem. én ezt nem csinálom. jó nekem itt. majdcsak vége lesz már az évnek és kicsit fellélegezhetünk, vagy csak rápihenek a jövő évre végre és lenyugszom. az IT vezetőjének továbbra sem köszönök amíg bocsánatot nem kér azért a stílusért és hangnemért, amit megengedett velem szemben. oszt ennyi. :)

az interjú után, a metrón ülve egyeztettünk Zével, hogy mindjárt otthon lesz, ugorjak fel hozzá, ha van kedvem. le se szálltam a metróról, mentem egészen a Nagyvárad térig. kicsit várnom kellett rá, de nem volt gáz. felmentünk, kávéztunk, készülődött, mert mozi volt tervben. útközben még hozzám is felugrottunk egy kicsit és úgy mentünk a KINO-ba, ahol A próféta c. filmet néztük meg. Zé olvasott róla, felkeltette az érdeklődését, ezért néztük meg. de nekem is nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt. előtte ittunk egy-egy pohár forralt bort, utána pedig hazafelé vettük az irányt. nálam még némi szüttyögés, zene hallgatás, megvacsoráztattam abból a hagymás sült vérből, amit anyukám csinált és küldött vasárnap a disznóvágás után (nagyon ízlett neki, rengeteget megevett belőle), beszélgetés, aztán irány a hálószoba. a beszélgetések... hmmm... elmondanám, hogy teljesen nyíltan, értelmesen tudok vele bármiről beszélni (a szex még nem volt téma, ezen kívül gondolok a többire), és annyira hihetetlen, hogy érti és érzi, átérzi amit mondok, amiről beszélek. és nem néz hülyének, stb. sokszor volt már, hogy ugyanazt mondtuk ugyanakkor, vagy kitaláltuk a másik gondolatát. nem egyszer megjegyezte, hogy annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy néha úgy érzi, mintha saját magával beszélgetne. és ez persze tök jó. :) a hálóban most még kevésbé volt kezdeményező, de éppen azért, mert nem akart nagyobb bajt magának. így is arról panaszkodott kedden, hogy nagyon fáj a farka. hát nem csoda, egész éjjel a hátamban/seggemben éreztem, ahogy meredezik csórikámnak és még csak hozzá sem értem. még a kezemmel sem. :) (hős vagyok vagy hős vagyok??? :P)

szerda reggel megint 6-kor felkelés, ő ment haza, én még visszafeküdtem, de aztán elindultam dolgozni. no, nem sokáig voltam bent, csak 10:30-ig, mert utána a maradék ügyintéznivalómat intéztem el. a szakadó hóban és a mínusz ezer fokban nagyon vicces volt. kicsit utáltam, de muszáj volt. de úgy néz ki, kezdenek sínre kerülni a dolgok, amik már jó ideje húzódnak (úgy nyár óta). és ez mindenképpen megnyugtató.

dolgozni már nem jöttem vissza, inkább megbeszéltem OJ-val, hogy cserébe ma maradok este fél8-ig és ennyi. valahogy csak kibírom. :) úgy volt, hogy tegnap én megyek át Zéhez, nem is volt ezzel semmi baj, de én akkorra már harmadszor vettem fel és le a bakancsomat és áztam/fagytam halálra, szóval otthon végül bepunnyadtam és felhívtam, hogy had ne menjek én át. hálistennek jól vette a kanyart, nem mondta, hogy akkor ő se jön, vagy nem kezdett kérlelni, hanem mondta, hogy oké, akkor jön ő, de csak 7 körül. rábólintottam. naná. :)

fél8 körül érkezett meg, alig 2 órát bírtuk, annyira fáradtak voltunk mindketten. 10-kor már aludtunk is. ő legalább is biztosan. hamar kidőlt. :) de már ránkfért ez is. ma meg bocsánatot kért érte, hát pedig nem kellett volna. :)

ma este is találkozunk, Vérnénnye szemmel láthatóan eltűnőben van, úgyhogy talán ma már révbe érhet az a hajó, ami 1 hete hánykolódik. :) én már annyira kívánom, hogy el nem tudom mondani. annyira finom a bőre, a testén mindenhol, hogy nem tudok vele betelni. ha meglátom alsónadrágban, azonnal elfordulok, mert attól félek, szétszedem. :) olyan jó az illata, annyira kellemes, nem tolakodó, nem pronyó... szóval fincsiséges. valamelyik éjszaka, talán hétfőn, de már nem tudom pontosan mikor, csak elképzeltem, ahogy nyal... hát én hosszú percekig totál készen voltam tőle. már a gondolattól. csak vihogtam, mint egy hülye. és persze nem tudtam elmondani, hogy mi van velem. :) pedig a feje még a közelében sem volt soha a combjaim közének... :) és már úgy elképzeltem. és már úgy nagyon durva. :))) hogy mi lesz a valóságban? csak jóra számítok. :)))

amúgy mindig hoz valami ajándékot, hétfőn egy balatonkenesei rozét hozott, otthonról (odavalósi), kedden egy csomag túró pöttyöt vagymit, meg csoki, meg akármi. a mozijegyet ő fizette, de a forralt bort már én. és ebből sincs gond. egyszerűen nem volt még nézeteltérésünk, vagy egyáltalán. és sokkal finomabban, gyengédebben bánik velem már szavakban is, mint a Bőgős. persze, tud marhulni, meg vadulni, de engem maximálisan tiszteletben tart. és ennek nagyon örülök. bírtam én a Bőgős humorát is, meg a vadállat beszólásait is, meg a baszogatásait, amiért nagyon hálás volt, hogy én ezekre sohasem sértődtem meg, hiszen állítása szerint ő mindig csak viccelt, de folyamatosan nehéz ezt elviselni. de Zénél nincs ilyen gond. másnak simán beszól, meg egyébként is olyan gondolatmenetei vannak, hogy besírok, de az én személyem szent, remélem, ez így is marad. :)

szóval ma megint együttalszunk, szerintem megint nálam. és most már meg fog történni, aminek meg kell. vagyis hát nem kell, de kívánjuk mindketten. szóval akkor miért ne? :)

egyetlen dolgon gondolkodtam tegnap este, meg ma reggel még egy picit, hogy ő igazából szavakkal soha nem mond semmit rólam, nekem, vagy nem sűrűn. tehát nincs az, hogy: "szép vagy", "jól nézel ki" (bár a hajam tetszett neki), "jó veled", "hiányoztál", "aranyos vagy" vagy akármi. persze, ne valljon még szerelmet, de olyan jó lenne néha hallani amit gondol velem kapcsolatban. de reggel a buszon lerendeztem ezt magamban. hogy egyrészt mostanában kurva fáradt, arra sincs ereje néha, hogy megszólaljon, nemhogy még valami rózsaszín szüttyögés legyen, másrészt meg még csak vasárnap lesz 4 hete, hogy ismerjük egymást. mi a faszra türelmetlenkedek én? egy pasinak amúgy is nehezebben megy általában az ilyesmi, ahogy látom, neki még a gátlásaival is meg kell küzdenie, meg idő előtt nem akarja kiadni magát. szerintem a szextől ő is sok mindent függővé tesz kettőnk között, velünk kapcsolatban. (bár egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy azzal nem lesz probléma) úristen, már 4 hete ismerjük egymást? de tényleg? ez tök fura... azt hittem, még csak 2-3. pedig már 1 hónapja lesz vasárnap. basszus, utánanéztem az sms-ei között, és tényleg. nov. 29-én találkoztunk először. és bár egyrészt úgy tűnik, mintha ezer éve ismernénk egymást, másrészt meg olyan, mintha még csak 1-2 hét telt volna el. nem is tudom.

talán még nem is fordult velem elő olyan, hogy egy bimbózó kapcsolatban én majdnem 1 hónapig kibírtam volna, hogy ne szexeljek. a Bőgőssel is emlékeim szerint 3 hét volt kb. bár ott is Vérnénnye szólt közbe, tehát aludtam vele úgy együtt az elején, hogy nem még szexeltünk, mert megjött. de mondjuk ő akkor arról nem tudott, azt hitte, hogy önmegtartóztatok, keménykedek. :)

hát nem is tudom, hogy mit mondjak összegzésképpen. vagy van-e az összegzésre szükség egyáltalán. a lényeg, hogy boldog vagyok, nagyon jól vagyok, nagyon élvezek minden percet Vele, és nagyon tud hiányozni is. sokat gondolok rá, lépten-nyomon. és kíváncsian várom a folytatást... ;)

update: még csak 3 hete lesz vasárnap, hogy ismerjük egymást, nem 4. egyszerűen nem tudok számolni és igazából a naptárt sem ismerem rendesen, 33 éves létemre, be kell hogy valljam. (azt mégsem mondhatom, hogy elvette az eszemet a szerelem... ) :D amúgy meg mindegy is. 3 hétig várni a szeretkezéssel sem olyan gyakori nálam, de a 4 hét tényleg túlzásnak tűnt. mármint, hogy 4 hete várunk az alkalomra. jól éreztem én, hogy ennyi ideje még nem ismerjük egymást. bár, mielőtt találkoztunk, 1 hétig már sms-eztünk, meg beszélgettünk telefonon, de azt azért mégse számítanám ide. :) hogy ez most miért fontos? egyáltalán nem az. csak gondoltam, helyre teszem a dolgokat. :)

naná hogy nem

bírta ki Vérnénnye...

már épp akartam írni Zének, hogy a Sors kegyes hozzánk és ma korán tudunk találkozni, amikor éreztem, hogy valami megmoccan bennem.

kurvaélet. nagyon ideges vagyok. hogy a picsába közöljem vele? 

de mondjuk nekem is gáz, mert én is rá vagyok szívódva az estére. már pedig itt mikrofonpróba sem lesz. ha nekem nem lehet jó, akkor neki sem. és ennyi. együttalvás és kész. faszom. péntekig le is van tudva a dolog. 

fuck. :(

régen vártam már

így hétfőt, mint a mait. talán még soha... ;)

pénteken OJ-nak és nekem is elbaszós napunk volt. valahogy elcsesztünk mindent, amihez hozzányúltunk. pont arról beszéltünk, hogy remélhetőleg a fodrászomnak nem lesz elbaszós napja, mert akkor ciki van. hát az volt neki. illetve nem is elbaszós, hanem unott és fantáziátlan. a pénzemért. persze mikor megcsinálta tetszett, aztán hazaértem és rájöttem, hogy kurvára levágta, hogy Öcsi/Pisti fejem lett és hogy mindjárt megőrülök az idegtől. aztán ma reggel megmostam, és szinte már jól is néz ki. de egy darabig nem megyek ehhez a fodrászhoz, az biztos. talán több, mint 7 éve járok hozzá, egy csomó kuncsaftot is vittem már, meg mindig ott hagytam egy valag pénzt, de most meguntam. egyszerűen le vagyok szarva mindig, és unom amiket vág. a pofákat is, meg a hajakat is. ennyi.

a fodrászhoz menet felhívtam Zét, mondta, hogy nemsokára indul haza, vidékre, és csak hétfőn jön vissza. egy halk "fákk" kicsúszott a számon, de hát nem volt mit tenni, benyeltem szépen. szomorúan, de tudomásul vettem. szerencsére, a hétvégémet azért távolról is emlékezetessé tette. :) szombat reggel 9 után hívott, amikor én még az ágyban hemperegtem, sőt, szinte aludtam, csevegtünk 15 percet, és mivel ágyban voltam, meg akármi, hát terelődött a téma sikamlósabb dolgokra is, úgyhogy ez a szellemiség a hátralévő időt a hétvégéből be is lengte teljesen. mentek a célozgatások sms-ben, a vágyakozás, a hülyülés. én takarítani akartam, de semmi erőm nem volt, így egész nap döglöttem, tévéztem, meccset néztem meg filmeket és zabáltam minden szart, össze-vissza. éjjel akartam nézni a Hetediket, de bealudtam rajta, aztán hajnali 5-ig a kanapén vergődtem, utána mentem be a hálószobába. 

vasárnap 9 után keltem megint, Zétől jött is az ébresztő sms... annyira kedves, annyira cuki, annyira édes... minden sorát elolvasom ötezerszer, mert nem tudok hinni a szememnek, hogy ezeket én kapom. pedig... 

erőt vettem magamon és nekiálltam takarítani. fél11-től kb. fél3-ig nyomattam. nem túl nagy intenzitással, de elég sokmindent megcsináltam. bár még mindig csak úgy néz ki, mintha tűzoltásjelleggel nyúltam volna a lakáshoz, de hát mindegy is. valamire haladtam. majd jövő hétvégén a többit. vagy majd jól beleszarok a közepébe és ennyi. :)

Zé délután telefonált, megint fecsegtünk 15 percet legalább. éreztem, hogy rá van gerjedve a hangomra, hogy direkt beszéltet, hogy mondjak neki valamit, mert hallani akar. ezt később sms-ben meg is írta. mármint azt, hogy kész van a hangomtól. és hogy mennyire várja a ma estét. hát én is. elég durván. annyira felhúztuk egymást a hétvégén, hogy szerintem nagyon durván szikrázni fog a levegő, ha találkozunk. :)

pont azon gondolkodtam, és most utána néztem pontosan a blogban, hogy mióta nem voltam pasival. október 8 óta. több, mint 2 hónapja. észre sem vettem... a Szűz óta mondjuk nem is hiányzott egy pasi sem, főleg hímtag nem, de azért most már eléggé készen vagyok. Zé ráadásul már kétszer tett említést arról, hogy ő mekkora nagy szerszámmal rendelkezik. kíváncsian várom, hogy mit hív ő nagynak. :)

már pornót sem néztem több, mint 1 hete, majdnem kettő, de a hétvégén már direkt nem is akartam. most már azt akarom, hogy Zével legyek. tőle akarok gyönyört kapni. és ahogy beszélgettünk, meg ahogy már nagyjából ismerem ugyebár, abból nagyon az tűnik ki, hogy nem lesz rossz. ő egyébként teljesen odavan, meg vissza. 

ó, hát tegnap este még a Tesómmal is összebalhéztam. jött haza anyuéktól, a disznóvágásról, hozta nekem a fát, meg kaját. lementem a kapu elé, aztán elkezdett valami kajával baszakodni, hogy az kell-e nekem, meg hogy megeszem-e a pasimmal, meg ilyenek. utálom, mikor így beszél velem. és megértem, hogy hajnali 4 óta ébren van, meg szétdolgozta az agyát, meg szétfagyott, meg akármi, és hogy pláne én nem voltam ott, pedig nekem is ott kellett volna szopkodnom vele együtt, szóval hogy ne szóljak már be neki. mindketten feszültek voltunk és ingerültek, de leginkább ő. én pont be voltam tépve éppen rettenetesen, és kurvára nem volt kedvem hozzá. se a dumájához, se semmihez. de annyira tudtam, hogy ki fog borulni, na mindegy. azt mondta, ne szóljak hozzá karácsonyig. ami alapból jó hír, de azért majd mindjárt írok neki és kiengesztelem. ja, és a legszebb az volt, hogy 3 zsák szeméttel lavíroztam lefelé a lépcsőn, full betépve, azt hittem felborulok. na, hát az vicces volt. azt hittem nem találok vissza a lakásba. :)))

este 10-kor, már időben lefeküdtem, de talán ez is volt a szerencsém, mert 2-kor felébredtem és fél3-tól már aludni sem tudtam. kattogott az agyam a ma estén, hogy Zé ott fog aludni (már kérdezte szombaton telefonban, hogy akkor nálam alhat-e ma este esetleg...), parázok ugyebár a testem miatt, de lényegében meg mégsem. én sem tudom, hogy mi a bajom. de nagyon készülök az estére, az éjszakára. kibaszottul várom. :)) mint egy tinilány az első bálra, vagymi. :) olyan szinten ébren voltam az ágyban, mint mikor utazás előtt van az a bizonyos izgatottság. csak pörögtem, kattogtam. kicsit a melón is persze, a mostanin is, meg azon is, ahova holnap megyek interjúra.

5-ig bírtam az ágyban arconpörgést, amikor úgy döntöttem, hogy felkelek. próbáltam reggelizni, de úgy kihánytam mindent, mint a huzat. hallóztam a porcelánba rendesen. és most ez nem szimpla visszabukás volt, hanem frankón hányás. amit nekem nem is szabad igazából, mert a gyomrom átcsúszhat a gyűrűn és akor jajnekem.  szóval kicsit para. főleg, hogy a munkába beérve megint hánynom kellett. otthon még főztem gyorsan teát, hogy nyugtassa a gyomrom, de az is kijött belőlem. :(

sebaj, így legalább volt időm készülődni, hajat mosni, sminkelni stb. :) persze elkéstem így is, hogy viszonylag korán keltem.  na, mindegy. :)

szóval... ma lesz a nagy nap. most már biztos. hacsak Vérnénnye addig be nem köszön, biztos, hogy megtörténik az aktus. és tökre várjuk már mindketten. és szerintem ennek így van értelme, máshogy egyáltalán nincs. és még mindig csak 2 hete ismerjük egymást. :)) és imádom. és minden percben hiányzik. és nem hiszem el, hogy létezik, még mindig... nagyon várom már, hogy láthassam... bár arra kíváncsi leszek, hogy a hajamhoz mit szól... megígértem, hogy nem vágatok nagyon belőle... ehhez képest... :))) de majd megnő!!! :D

pihenős este volt

tegnap. nem találkoztam Zével. mikor hazaértem, rácsörögtem, fel is vette, bár már lefeküdt aludni. kb. 20 másodpercet beszéltünk, nem akartam az alvásból kizökkenteni. de mondtam neki, hogy ilyenkor ne vegye fel a telefont, vagy kapcsolja ki, mert nem gáz. tudom, hogy pihennie kell. meg nekem is kellett. szóval semmi para. persze édesbogár volt. most már ott tartunk, hogy egyszerre köszönünk el egymástól úgy, hogy "Csókollak Drága, vigyázz magadra!". ez azért már valami. :)

amúgy pedig Vikivel ültem be a Jelenbe dumizni, egy kávé mellé. aztán hazafelé beugrottunk a Rákóczi pékségbe, ahol vett nekem (igazi jó anya módjára) fincsi minizsömiket (bazsalikomos és majorannás ízesítésűeket), meg egy szelet almatortát. nos, az almatorta olyan szinten addiktív, hogy egyszerűen kész. úgy toltam be az arcomba, mint aki nem evett 1 hónapja. nagyon finom!!! vékony, édes tészta, rajta vasta vaníliapuding réteg, a tetején almakarikák, meg még valami szmötyi, talán lekvár, de inkább karamellizált akármi... hát nem folytatom. eszméletlenül jó. :))) lassan a szilvás-marcipános tortát kiszorítja arról az első helyről nálam, amit nagyon nehéz megszerezni, ha tortákról van szó, mert amúgy nem vagyok tortás. de sütis se nagyon. inkább csokis.

hehh. micsoda őrület, mi? ez aztán a sztori. :))))

az elküldött önéletrajzomra igazán gyorsan reagáltak, a Jelenben ültünk mikor hívott a HR-es, hogy akkor jövő héten találkoznunk kellene. mondom, remek, hétfőn térjünk vissza rá, mert addig nem igazán látom a jövő hetemet.

úristen... egy normális göncöm nincs, amit interjúra felvehetnék... több, mint 2 éve nem volt ilyesmire szükség, úgyhogy ez most para. de ennél nagyobb gondom ne legyen. :) az állásnál egyébként annyival előnyből indulok, hogy a leendő főnökömet éppen 10 éve ismerem már, annak idején operátorként együtt kerültünk a UPC-hez, aztán gyorsan csopvez, majd osztályvez lett belőle, és hát azóta is csinálgatja a karrierjét. ja, hát még utána volt egy helyen kollégám, na, az is vicces volt... mindegy. ismerem és ez a lényeg. :)

ma fél5-re megyek fodrászhoz. új hajat akarok!!! nem új színt, az marad a rézvörös, de valami új séró kell, mert ezt a szopottgombóc, lenyalt fejet már nagyon unom. :( kell valami új fazon, különben szerzek egy nullásgépet... :)) áhh, nem. Zé is határozottan kérte, hogy nehogy le merjem rövidre vágatni a hajam. :) eszemben sincs. marad a lányos külső, csak kicsit meg kell bolondítani.

egyéb betegség nincs, minden oké, minden happy. :))

most szépen elküldtem

az önéletrajzomat egy állásra. mert a faszom kivan tényleg. ennyi. ma pont századszor lett totál elegem a gyárból, úgyhogy éppen ideje, hogy nézelődjek. nem erőltetem, de ha jön egy ajánlat, lehetőség, vagy bármi, akkor lépek.

felhívtam Zét, mert annyira felhúztam magam itt a faszságokon, hogy muszáj volt beszélnem vele, hogy lenyugodjak. és jót is tett. ha meghallom a hangját, akkor már semmi bajom. :) rákérdezett a ma estére, én mondtam neki, hogy részemről jó lesz majd valamikortól, de ő még nem tudja, mert lehet, hogy tényleg pihenne már, vagy valami. úgyhogy még rácsörgök, ha hazaértem, hogy wtf.

még mindig totál para, említettem neki, hogy átböngésztem megint a horoszkópját. és hogy pont azt írja, amilyennek megismertem. erre ő, hogy de ez jó vagy rossz? mondtam, hogy totálisan jó. ne aggódjon. ettől megnyugodott kicsit. úgy érzem, hogy van benne némi megfelelési kényszer, vagy mintha inkább olyan érzésem lenne, hogy nem akarja elcseszni a dolgot kettőnk között semmivel. vigyáz, meg figyel mindenre, hogy nekem jó legyen. és mivel ismeri magát, tudja, hogy milyen, attól fél, hogy nekem az nem lesz jó. pedig kurvajó!!! :D és ez a legdurvább. remélem, hogy azért nagymértékben önmagát adja, tehát nem majd hónapok múlva derülnek ki olyan dolgok, amik jobb lett volna, ha előbb kiderülnek... de talán ezen még kár gondolkodni...

az este valahogy arra terelődött a szó, hogy ő meg szokott küzdeni a kapcsolataiért, meg a szexért is. mert neki érzelem nélkül nem megy a szex. és inkább akkor semmi, mint hogy érzelmek nélkül kelljen. ez azért mindenképpen szimpatikus hozzáállás...

ahogy egymás szemébe néztünk tegnap este is... nos... valami biztos mocorog azért... és nemcsak a nadrágjában. :)) nem mondom, hogy én nem látok az orromnál tovább a love-tól, de persze sokat gondolok rá, szeretek vele lenni, és szeretnék még többet vele lenni, amennyit csak lehet.

este többször előfordult, hogy átkaroltuk egymást, összebújtunk és szótlanul néztük a tévét, vagy becsukott szemmel, csendben hallgattuk a másik szuszogását, és közben simogattuk egymást, ahol éppen értük. és ez is olyan jó volt. nem kell mindig dumálni, én ezt az elvet vallom egyébként is. a hallgatás, a csend sokszor sokkal többet ér, és többet el is mond. meghitt pillanatokat éltünk át. és úgy éreztem, ez neki is hiányzott, jól esett. nem is volt egyszerű indulásra bírnia magát... :)

utána én még tévéztem, az Inter meccsbe is bele kellett pislognom, anélkül nem tudtam lefeküdni aludni. de hát ez meg már az én hülyeségem. :)

nade talán ennyit mára a szirupból. :) 

életemben ennyit még

nem csókolóztam, mint Zével... :) de az exférjemmel összesen se. de tényleg. ez valami őrület. :)) annyira fel tud húzni, hogy az hihetetlen. és érzi, hogy küzdök magammal, illetve hát az az igazság, hogy persze, nagyon jó, hogy ennyire egymásra kattanunk, de az elképzeléseimből akkor sem engedek. vasárnap és kész.

pedig búcsúzóul már nekinyomott az előszobában a falnak (fel is kapcsoltam a hátammal egyből a lámpát. mint egy idióta vígjátékban.). teljesen rámgerjedt, nagyon nehezen bírtunk megint elszakadni egymástól. de muszáj volt. :( 

3/4 8 körül érkezett egyébként és 11 után ment haza. csak a Loki meccsét néztük, de a második félidőt már úgy, hogy közben a Tilost hallgattuk, a tévéről meg levettük a hangot. hát, tudtam én, hogy nagy zakó lesz ez a meccs, de hát ekkora? na, mindegy. 

nem tudom, hogy ma találkozunk-e, mert Vikivel is tervezek összefutni. majd meglátom. hálistennek 20 perc alatt elsétál hozzám, úgyhogy bármikor is találjuk ki, hogy feljöjjön, nem kell rá sokáig várni. :))

holnap és szombaton már biztosan nem látjuk egymást, mert vidéken lesz. de majd vasárnap... :)) kíváncsi leszek, milyen lesz. nagyon-nagyon kíváncsi. :))

jött, látott és

győzött Zé tegnap este. :) no, nem azért, mert végre meg tudott fektetni. nem is volt téma. hanem csak úgy egyáltalán. az, hogy ő sem bírta ki, hogy ne lásson, meg ahogy viselkedik velem, meg minden. egyszerűen nem találok szavakat. :)

kérdeztem tőle, hogy mikor keveredik elő vidékről a hétvégén (szombaton disznóvágás lesz náluk, nálunk meg vasárnap, de én nem megyek haza, mert félek, hogy a Tesóm keresztanyját rövid úton elküldeném a náthásba, és az meg kinek hiányzik???), hogy szombat este, vagy csak vasárnap. erre visszakérdezett, hogy miért, milyen programot tervezek? 

én meg csak pislogtam, meg izé, aztán kiböktem: "hát... ööö... szeretnék veled aludni... de úgy, hogy másnap ne kelljen korán kelni..." :) mint egy tinédzser, de komolyan. "aludjunk együtt". mondjuk, nem borult ki rajta. :) de valszeg csak vasárnap délelőtt tud megszabadulni, úgyhogy fincsi vasárnap délutánt és estét és persze éjszakát fogunk kerekíteni, ha minden jól megy. és akkor majd már az ágyjeleneten is átlendülünk... :) most már csak Vérnénnye bírja ki, legalább hétfő reggelig, mert különben nagyon ideges leszek. :(

és megborotválkozott tegnap. és annyira finom, selymes az arcbőre. hatalmas kontraszt van a frissen borotváltsága és az 1 hetes borostája között. mindkettőt szeretem, de előbbi nyilván kellemesebb. főleg, hogy a kedvemért olyan. :)

fáradt volt tegnap, 11-kor már haza is ment, csak 1 meccsnyit maradt. ami persze kettő lett, mert a Juve és a MU meccs között kapcsolgattunk. sokat bújt hozzám, átkarolt, pihent a vállamon. nem volt túl aktív, de hát meg kell érteni, napok óta alig alszik. velem együtt persze.

a tegnapi 12 óra után ma is hosszú napnak nézek elébe, sőt, lehet, hogy még szombaton is be kell jönnöm (én barom feldobtam, hogy akár... de persze csak ha kapok lóvét cserébe. ismerve az ügyvezetőt, otthon fogok punnyadni szombaton, mert plusz pénzt kicsikarni belőle lehetetlenség.), szóval nagyon happy vagyok. napok óta alig eszem, alig iszom, csak vegetálok. most is azon csodálkozom, hogy még élek. :) cserébe most már tényleg minden nadrág zuhan le rólam, ha nem vigyázok. :)

Zével egyébként annyira jó, hogy minden este találkozunk. kérdeztem tőle, hogy nem uncsi-e, hogy nálam ülünk állandóan. mondta, hogy mivel szar az idő, meg nincs nagyon eleresztve anyagilag, ezért sem uncsi, meg azért sem, mert velem tök jó lenni. :) persze jeleztem, hogy én is a pörgés híve vagyok, de nekem sincs zsém, meg 12 órányi meló után energiám se emberek közé menni. már hazafelé, a villamoson is úgy közlekedek, mint egy zombi. nem bírom az embereket elviselni. pont elég egész nap a munkahelyen. (közben utánanéztem Vérnénnye érkezésének: dec. 17-re van előre jelezve, úgyhogy nem para a most hétvége. hanem majd a következő lesz az. :D)

fura ez az egész Zével. még egy percig sem gondoltam arra, soha, bármennyire is hulladék voltam, hogy "jaj, inkább ma ne találkozzunk...". meg ha ott volt, akkor sem gondoltam azt, hogy "jaj, mehetne már...", sőt. hihetetlen nyüszögést tudunk rendezni mindketten, amikor el kell indulnia. és minden este együtt vagyunk, és nem unom, és nem idegesít, és nem zavar, és nem elég belőle semmi. azért majd kíváncsi leszek az első, második, harmadik együtt ébredésre, a munkába indulás, közös kajálás, akármi történésre, hogy az milyen lesz. hogy bírjuk majd egymást hosszú távon. (én már tervezek a jövővel, ez gáz?) ami biztos, hogy ma Loki meccs, úgyhogy ma is jön. :) 

tegnap meséltem neki TG-ről. ahogy egyre belemelegedtem a sztoriba, rájöttem, hogy a két pasi szinte tök egyformán müxik, meg egy csomó közös van bennük. ha TG az örök szerelem, akkor Zé micsoda??? :P hát de tényleg... én már ebbe nem is merek belegondolni... :)

abba viszont igen, hogy mennyire jó, hogy lehet együtt meccset nézni Zével, és meg is lehet dumálni. a Bőgőssel ugyebár nem lehetett. számára a foci csak pasik labdakergetése. 3 meccset ha látott életében végig, abból talán 1-et velem. szóval ennyire nem érdekli. nekem viszont az életem része és jó, ha a Társammal is meg tudom osztani. Zé mesélte, hogy míg focizott, volt olyan, hogy úgy rúgott 3 gólt egy meccsen, hogy közben szotyizott a pályán. csak ott állt középen, mikor jött valami pontrúgás és berúgta. hát megzabálommmm. annyira laza, annyira jó fej. olyan dumája van, hogy befosok. TG-vel összeereszteném őket, szerintem kibaszott nagy cimborák lennének. közös bennük a zene, a filmek, a dumálás, a foci, a strandröplabda, az utazás, a ganja, a humor, az intelligencia... meg kéne ismerkedniük. :)

TG! a dec. 21-es szülinapünneplésre amúgy se reagáltál, most akkor nem bánnám, ha. :) jó bulit csaphatnánk hármasban. de persze Háni is jöhet. :) ja, vagy máskor is megejthetjük. csak gondoltam, a hagyomány... :))) főzök egy jó chilis babot, úgyis kívánom és jól bezabálunk, meg ilyenek. :))

nagyon rá vagyunk pörrenve ám Amszterdamra Zével. a jövő évi Queen's Dayt céloztuk meg. és kitaláltuk, hogy hazafelé csak vonattal kéne jönni... :) egyrészt mert szeretünk mindketten vonatozni, másrészt meg mert csak. ;) már utánanéztem néhány dolognak, bécsi átszállással tudunk hazajönni. és akkor odafelé meg olcsóbb a repjegy. és valóban van még a Malévnál más akció, de hát igazából a www.dohop.com a mérvadó. ott van minden. :)

én nem tudom meddig fog tartani ez az egész, de nagy reményekkel és várakozással tekintek elébe. és semmi görcs nincs bennem, semmi agyalás. mert nincs is rá szükség. minden percben biztosít arról, ami nekem szükséges. és ennyi. ennek így kell működnie. :) ámen. ;)

emberi hangot akartam

hallani, így 10 órányi meló után (és másfél még hátra van), hát felhívtam Zét. najó, kifejezetten az Ő dörmögő, férfias hangját akartam hallani, mert annyira megnyugtat. és annyira szexi. :)

kérdeztem tőle tegnap, hogy nem gondolt-e még szinkronizálásra. szerintem nagy zsé lehetne benne...

arra gyúr egyébként, hogy mint Howard Stern, egyszer majd egy lányt egy hangfalra ültessen, a hangfalon pedig az ő hangja szóljon, és a lánynak attól legyen orgazmusa, hogy ciccereg alatta a láda. hát... jelentem, Zé nagyon jó nyomon jár ezügyben, mert őrületes orgánummal rendelkezik. :)

és tökre magától mondta, hogy ha esetleg el tudom viselni a jelenlétét ma meccs közben, akkor szóljak neki, ha hazaértem.

én meg persze egyből, hogy: "jaj, én már most tudom, hogy el fogom tudni viselni a jelenléted." :) úgyhogy jön. :) és nem bírta ki. tegnap bármennyire is ott tartottunk mindketten, hogy hagyjuk ki a ma estét, egyikőnk sem bírja ki. de így van ez jól. :) 

ja, és megborotválkozik. és ez nem fenyegetés, hanem ígéret. hát nem cuki? :)

najó, picsogás off, melózgatás on. :)

nem jutok egyről

a kettőre hetek óta otthon, a lakásrendbetétellel. vasárnap hazaestem vidékről (fú, még nem is meséltem, mekkora élmény volt a Csík zenekar koncertje a pilisi református egyházközösség rendezvényén), aztán nem sokkal utána jött Zé.

tegnap hazaértem hétre, Zé fél 9 előtt már ott volt. ami nem baj, de persze semmire nem volt időm, csak egy gyors mosogatásra. jó, kedvem se volt bármit is csinálni, de lehetőségem sem sok.

jó volt a tegnap este is. az a durva, hogy nagyon érzi minden rezdülésem, minden gondolatom. kibukott belőle, hogy neki már nem elsődleges szempont a külcsíny, inkább a belbecs. ezzel nincs is semmi baj, csak az oroszlán egóm, meg az önértékelési zavarokkal küzdő lelkem egyből mit vett le belőle? hogy: "nagyon bírlak, bár a külsőd nem az igazi, de felül emelkedek rajta..." ettől elszottyantam, és bár nem mondtam ki semmit, azért észrevette és kérte, hogy ne nehezteljek rá.

az a baj, hogy igazából az tök jó, hogy bírja az agyamat, meg a humoromat, meg mindent, viszont én azt szeretném, ha a testem is ezzel nagyjából egyenlő mértékben bejönne neki és tetszene neki. mert hát éppen elég problémám van magammal, még mindig, és ha még a pasi is, aki mellettem van, azt erősíti bennem, hogy igen, jó fej vagyok, de csúnya (nem konkrétan ezt, nyilván, mert nem vagyok csúnya, csak sarkított a példa), akkor még inkább nem fogom tudni elfogadni magam, mert tudom, hogy mindent nem adhatok meg neki, amit egy egészséges férfi kíván és joggal elvárhat. ráadásul még inkább utálni fogom magam emiatt.

hozzá kell tennem, hogy az első randink alkalmával elmondta, hogy a teltebb formákat kedveli, meg igazából azóta sem éreztette velem egy percig sem, hogy "undorodna" tőlem. sőt. tegnap határozottan éreztem, hogy kíván. és ki is mondta. mikor már kértem, hogy ne csak hümmögjön, hanem mondjon is valamit. akkor kibökte. :)

ez persze jól esett, de nem tudtam rá mit mondani. 

mindegy, igazából nem para, bár az első alkalom majd para lesz, az már most biztos. továbbra sem akarom máshogy intézni a dolgot, mint ahogy elterveztem: megadva a módját, és megteremtve a lehetőséget arra, hogy ne kelljen korán kelni másnap. ha nem foglalkoznék ezzel, akkor akár már az éjjel megtörténhetett volna a dolog. mert most már nagyon bepörgött. :) 

kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz vele az ágyban, bár az eddigi előjelek kedvezőek. :) arra is kíváncsi vagyok, hogy ha lefekszem vele, akkor mi fog változni. egyáltalán fog-e változni bármi is... 

egyébként miután beledörmögte a fülembe, hogy kíván, megmutattam neki a verset, amit tegnap idéztem itt. nagyon tetszett neki. :) megint ki kellett rúgnom a lakásból, de csak 1 után sikerült, úgyhogy most persze hulladékság van, mert ráadásul én még 3-ig fent voltam, nem bírtam aludni. túl sok volt az este. :)

annyi tervünk van amúgy. és ez meg tök jó. hogy menjünk vízilabda meccsre, meg hokimeccsre, meg moziba, meg színházba, meg kiállításra, meg ejtőernyőzni, meg Amszterdamba... ugyanazon sajnálkozott, amin én, hogy miért nem találkoztunk egy héttel előbb, mint amikor, mert a Malévnál volt olcsó repjegyes akció, és hogy ha előbb találkozunk, akkor már meglenne a jegyünk Amszterdamba. mert egyikünk sem volt még ott, és mindketten vágyunk oda, és ráadásul mindketten úgy érezzük, hogy együtt kellene elmennünk. és ezt azóta érezzük, mióta először randiztunk...

ma úgy néz ki, hogy szünetet tartunk, mert egyszerűen alig alszunk. egy csomó éjszakát együtt töltöttünk az utóbbi egy hétben. elfáradtunk. öregek vagyunk. :) de kíváncsi leszek, hogy kibírja-e egyáltalán. hogy tényleg nem jön fel, vagy inkább mégis, és leszarja, hogy kialvatlan. én nyitott vagyok mindenre, bár ha belegondolok, hogy ma este fél8-ig dolgoznom kell, akkor a sírógörcs határán állok és leginkább egy fejlövésre vágyom, semmi másra.

persze ma reggel már jött az sms Zétől, hogy megérte keveset aludni, és hogy szeretne már mellettem ébredni. mit mondjak, én is így vagyok ezzel. hogy meg is érte, meg hogy vágyom már a vele alvásra. a szexre is, de inkább az összebújásra. ez mondjuk fura. máskor a dugáson jár az eszem, most leginkább azon, hogy 1 cm-nél ne legyek tőle távolabb. de nem azért, mert nem kívánom... hanem mert vele összebújni is nagyon jó. hosszú percekig képesek vagyunk folyamatosan csókolózni és hmmm... nagyon fincsiségesen. :))

amúgy, ha jól sikerül az első éjszakánk, felül fogok emelkedni azon, amit mondott a külcsínnyel és belbeccsel kapcsolatban. úgy érzem, hogy nem szabad ezen rugóznom. mert tényleg nem úgy viselkedik, hogy rugóznom kéne rajta. hát... ha nem jól sikerül, akkor para... na, akkor kíváncsi leszek, hogy mi lesz a szitu. hogy lekoccol-e két perc alatt, vagy sem...

de igazából nincs para. tök felesleges. attól nem mennek előre a dolgok. és amúgy meg azt érzem, hogy tök jó lesz minden. az első párnacsata is, meg a többi is... :) had legyen már ekkora önbizalmam... :))

éjfélkor ismét beköszöntött az a nap, ami több szempontból is ünnep számomra. egyrészt mert Marion névnap van. BOLDOG NÉVNAPOT NEKEM!!! :D másrészt Mária nap is van. hát ezért is BOLDOG NÉVNAPOT NEKEM!!! :D meg mindenkinek, akit a környezetemben Máriának hívok, és ők engem szintén így, bármennyire is mindegyikünk más néven lett anyakönyvezve. :) 

végül, de nem utolsósorban, ma van TG születésnapja. szemtelenül fiatal. :) éjfél után 1 perccel, szokás szerint, már köszöntöttem. Zének is megmutattam az smst: "Boldog szülinapot narkós! :D" ez állt benne. hiányzik a mocskos pofája, remélem, szokás szerint, 21-én ünnepelünk megint. másnap meg jól elmegy Bécsbe, ahogy ilyenkor szokott. :))

miután múlt vasárnap

az első randin túl voltunk Zével, az El Classicot néztem és persze ő járt a fejemben.

felütöttem az Ady kötetet és olvasgattam. (akkor éppen nem pörgött annyira a meccs)

és találtam egy verset, amit már akkor úgy éreztem, hogy Zével kapcsolatos, hogy mintha pont arról szólna, amit vele kapcsolatban gondolok, érzek.

nem szoktam ilyet csinálni, de amikor Zé még a társkeresőn megadta a számát, akkor felírtam egy cetlire. ahogy megtaláltam a verset, ezt a cetlit bele is helyeztem a könyvbe, a vers mellé.

íme itt is a költemény. szerintem zseniális. de egyrészt Ady minden verse az, másrészt amúgy is elfogult vagyok, ha Róla van szó. :)))

ADY ENDRE: A LELKEDDEL HÁLNI

Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
Szeretném megcsókolni
Két vakszemed, a halványt,
Két kies völgyét a te szép fejednek.

Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,
Belopózni fejedbe,
Szűz szeretnék maradni
S valami újat lelni, kitalálni.

Most én a Halál szárítóján lengek
Tele gondolatokkal.
Óh, talán testem sincs már.
De test nélkül is vágyok és esengek.

Csókosan s szűzen akarnék én válni
A fejedet csókolván,
Azt a két kies völgyet:
Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.

el vagyok veszve

teljesen. ki se látok a fejemből a szerelemtől. vagy hát nem is tudom, hogy szerelem-e, egyszerűen csak annyira jó minden Zével, hogy nem hiszem el. tegnap este is átjött 9 körül, éjfél után ment haza. de már megint kérlelt, hogy rúgjam ki a lakásból, különben nem bír elindulni. :))

persze ma már jött az sms, hogy mennyire jól érezte magát tegnap. én meg nem tudtam válaszolni, mert letiltották a kimenő hívásaimat. parádés. próbáltam a netről küldeni sms-t, de persze nem ment el semmi. aztán a melóból hívtam fel végre, mire odaérkeztem, hogy fel tudjam hívni. 

mondtam neki, hogy kedd-szerda BL nap, úgyhogy jöjjön át meccset nézni, ha van kedve (naná, hogy van!!), mert kedden MU, szerdán Loki meccs lesz. és hát nekünk mindkettő kötelező. meg azt is mondtam, hogy bár nem akarok erőszakos lenni, de akár ma is összefuthatunk, bár akár rá is pihenhetünk a BL estékre. erre ő: "de nem muszáj nekünk rápihenni..." mondom: nem hát. :) úgyhogy majd meglátjuk, hogy mikor érünk haza, ő is, meg én is, és akkor még lehet, hogy feljön ma is. én már azt akarom, hogy ne menjen haza. de persze nem lehet.

az "aktust" egyébként egyáltalán nem erőlteti. még múlt héten kérdezgetett, hogy nem gáz-e nekem, hogy a szerdai randin nem ugrott rám. mondtam, hogy totálisan díjazom, hogy nem. úgyhogy ennyiben maradtunk. finoman próbálkozik, de inkább úgy látom, hogy az én döntésemre bízza, hogy mikor történjen meg a dolog. én pedig szeretném megadni a módját, és megteremteni a legjobb körülményeket hozzá. leginkább azt, hogy utána egész nap ágyban maradhassunk, kettesben. és erre meg még várnunk kell. de tök türelmes. nem követelőző, nem erőszakos. (tulajdonképpen még csak 1 hete ismerjük egymást...) ölelget, puszilgat, csókol, simogat. és minden nagyon finom és gyengéd. és huncut. és nézünk egymás szemeibe, és nem hisszük el, hogy ott van a másik. hogy ez létezik. hogy ilyen van. 

tegnap még megnéztük a Spílert, mert ő még nem látta. és nagyon tetszett neki. hangosan nevetett folyamatosan. :))

és senkinek a véleménye igazából nem érdekel. se a külsejével kapcsolatban (3 hónappal fiatalabb nálam, de 7 évvel idősebbnek néz ki), se az életvitelével kapcsolatban, se a munkájával kapcsolatban (kétkezi munkásember), mert zsönyörűségesen szép, és tud mértéket tartani, és halál értelmes, olvasott, művelt, jó gondolkodású.

és már úgy ciccereg a kémia, mint az állat. én már nagyon kész voltam tegnap. volt, hogy elfelejtkeztem magamról és a fülébe sustorogtam: "szétszedlek..." majd észbekaptam és folytattam: "majd egyszer..." :D

áhhh... egyszerűen hihetetlen az egész. 

nem tudom meddig fog tartani, de egyelőre mindketten élvezzük. nem görcsölök, nem agyalok, csak tejbetökként közlekedek, vigyorgok folyamatosan. élvezek minden percet, amit vele tölthetek, amit meg nem, az kínszenvedés. de mivel nem tűnik el napokra, mindig jelentkezik, sokat találkozunk, így tök elviselhető. és a munka meg vigyorogva, boldogságban úgy megy, mint a karikacsapás. a hétfői nap ellenére nem létezik, hogy elrontsa valaki a jókedvemet. :))) még a pannon se baszott ki velem. nem hagyom. :))))

sálálálááááááááááá :)

és most lekopok, mert lassan nyál csorog a monitorotokból. :))))

nincs késztetésem arra

hogy írjak ide. muszáj? jó, ha már így kérdezem, ha így állok hozzá, az elve gáz. de azért csak kéne írnom...

volna is miről, de egyelőre mély titkolózásba merültem. csak Barbi tud az eseményekről, bár őt is csak utólag értesítettem egy randiról, ami miatt kaptam is a mocskos pofámra tőle. :) jogosan. :) rájöttem, előtte nem tudok és nem is akarok semmit titkolni. :)

ma meg már olyan vagyok, mint a tejbetök. az okozója Zé. :) tegnap este már harmadszor találkoztunk 5 nap alatt, és a tegnap este volt eddig a legjobb. bár elsőre is több, mint 6 órát dumáltunk... és észre sem vettük. :)

Nyilas jegyben született, és pont úgy csókol, illetve ugyanolyan jól csókol, mint TG, aki szintén Nyilas. úgy látszik, ez valami plusz adottságuk. :) én persze díjazom. szerda éjjel csavarogtunk, illetve estétől, egy csomót röhögtünk, meg sétáltunk. meg persze széjjel fagytunk. érdekes volt. végül nála kötöttünk ki forralt borozni, meg zenét hallgatni, de utána még haza is kísért, igazi úriember módjára. még jó, hogy 10 percnyire lakik tőlem gyalog. :) najó, inkább 20. :)

tegnap meg hozzám jött fel este 10 előtt, és hajnali fél2-kor már kérlelt, hogy rakjam ki a lakásból, mert ő nem akar menni, nem bír menni, annyira jó velem. és én is ugyanezt gondoltam, hogy ne menjen, mert nagyon jó, de menjen, mert muszáj aludnunk. így is egy raklap fos vagyok... de persze megérte. ;)

és persze ma megint szívesen találkoznék vele, de jönnek Katinkáék, meg Barbi is, ami nem baj, de Zé meg Budafokon cimbizik este... azért lehet, hogy hazafelé beugrik... nem bánnám. :) 

reggel indulunk anyuékhoz, jajdejó lesz. egész héten nem aludtam szinte semmit, úgyhogy otthon kéne bepótolni, de hát azt sem lehet. a szokásos szívózás, hogy ne aludni járjak haza. de szombat este meg Merlinbe kellene menni Zével. de hát nem leszek Pesten. mert már megígértem, hogy hazamegyek. vasárnap este meg Pilisen a Csík zenekar koncertjére megyünk családilag. hét elején még volt kedvem hozzá, most már persze annyira nem, inkább jönnék haza minél előbb, hogy Zével legyek... nagyon durva... a sok sem elég belőle. pedig vannak félelmeim, vannak problémáim, de most próbálom élvezni azt, ami történik velem, közöttünk. 

ha nem lesz jó, akkor leves. addig viszont élvezem. nem görcsölök csak sodródom. és ez most olyan jó... :)

sík ideg vagyok

a gyár miatt. annyi faszkalap dolgozik itt, hogy az valami hihetetlen. korán reggel le vagyok baszva a semmiért, aztán meg olyan dolgok történnek, ami miatt olyan szinten felcseszem az agyam, hogy legszívesebben azonnal felmondanék. ha megtehetném. kurvára elegem van ebből a kibaszott cégből. 

bevállaljuk a raklap melót, de persze a háttér nincs biztosítva. semmilyen szinten. de oldjunk meg mindent és szopódjunk mi. mert az jó. az ügyvezető meg olyan, az egyik Megbízónak írt félmondataimon rugózik már hajnalba, hogy a hajam égnek áll. azt meg nem veszi észre, hogy ha az IT nem kapja össze magát, és nem működik velünk együtt, akkor miattuk fogjuk elveszíteni az összes megbízást, nem azért, mert én hogy fogalmaztam... ja, és persze a levelet OJ diktálta, és... áhhh... mindegy is. szétrobbanok az idegtől. így egyszerűen nem lehet dolgozni.

és persze tegnap is lenyomtam bent 12 órát, szó nélkül, ma is le fogok. de egyre inkább érik, hogy beleszarok a kellős közepébe mindennek. ha OJ nem lenne, akkor már régen így lenne. vele nem akarok kibaszni, ennyi az egész. meg az opikkal, de az egész ótvaros céget felgyújtanám szívem szerint. mocskos szemétládák. a pénzt kiveszik vastagon, de hogy kicsit tolnának bele a cégbe, az persze nem megy. értem én, hogy a magáncégeknél ez így van, sőt, mindenhol így van, de akkor ne legyenek elvárásai senkinek. 

ja, és a legszebb, hogy bármit mondok az IT-nak, szerintük az hazugság. mikor azt mondom, hogy gyere ide és nézd meg, hogy úgy van, ahogy mondom, akkor meg nem jön ide, és továbbra is hazugság amit beszélek.

komolyan, lehet így normálisan dolgozni? másnál is vannak ilyen problémák? és csodálkozik, hogy ráteszem a telefont, mikor beleüvölt, hogy én hazudok. ezért szeretnék egy multinál dolgozni. csak ezért, semmi másért, mert ott legalább a háttér biztosítva van, és van az IT-nak vezetője, vagy bármi, akinél lehet szólni, hogy fos valami, vagy fos a beosztottja. de egy multinál ilyen elméletileg elő sem fordul.

itt nálunk meg... két IT-s, haverok, ebből az egyik a főnök, és a pofámba beleüvölti, hogy én hazudok. és ez ráadásul nem az első eset... szóval pont elegem van...

ja, és a legszebb, hogy körbeküld a fél cégen egy e-mailt a faszkalapja, amiben OJ-t és engem teljesen hülyének állít be. bazmeg, ez az ember nem ért magyarul? az ilyen levelekre azonnal shift+delete megy, mert különben visszaválaszolok, de azt senki nem teszi zsebre... :(

na, csak ennyi. ezt most muszáj volt kiokádni magamból.