nem is tudom

hol kezdjem az örömködést. :))

két oka van ennek, az egyik, hogy tegnap 8-2-re, azaz NYOLC-KETTŐ-re vertük az Arsenalt egy parádés meccsen, az Old Traffordon. :) ha nem látom ezt a meccset, biztos, hogy most zokognék. de láttam, szóval a boldogság teljes. :) végig sikítoztam, meg vertem szét az asztalt örömömben. parádés volt! :)

a másik ok az örömre, hogy a szombati családi nap hihetetlenül jól sikerült!!! nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen klassz napunk, együtt. anyukám szülinapját ünnepeltük alapvetően, de persze kicsit még az enyémet is. elmentünk ebédelni a Határcsárdába, Szentendrére, mikor megláttam a cigányzenészeket az asztalok között, már éreztem, hogy jó lesz, de ki is rázott a hideg, hogy mintha csak mi rendeltük volna. anyukám teljesen elájult, hogy micsoda helyre vittük ebédelni.

volt aztán nótázás, a legmegrendítőbb számomra az a pillanat volt, amikor apukám kért egy nótát, mégpedig ezt:

"Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy barna lányon.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.

El is megyek hozzá, meg is kérem,
Legyen az én drága feleségem.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon."

no, ekkor apukám is elérzékenyült. aztán én is. ment a zokogás. de persze örömünkben. szombaton minden úgy sikerült, ahogy akartuk. apu persze azonnal meg akart fürödni a Dunában, ezt csak a szigetmonostori komp akadályozta meg, de az elég zajosan. szerintem a kapitány ilyet még nem látott, hogy valaki egy szál alsógatyában trappol bele a Dunába, amikor a komp éppen kikötni próbál. dudált, integetett, üvöltött. mármint a kapitány. aztán előszedtük apu fürdőgatyáját és elmentünk Tahiba, a Duna-partra, ott fürödtek rendesen. aztán még átmentünk Pócsmegyerre, ott van egy kis tó, ott is fürödtünk. jó sokára értünk haza, még megültünk a Tesóméknál, úgyhogy nem is tudom mikor indultak el anyuék haza, de elég későn. nekem a családi program után még jelenésem lett volna Agárdon, de fáradt is voltam, meg későn is lettem szabad, úgyhogy ez sajnos elmaradt. :(

így viszont legalább láthattam tegnap két kibaszott jó meccset, és az egyiket, a legszenzációsabbat a MU játszotta, ez nekem külön öröm. :)

nagyon boldog vagyok mindkét örülnivaló miatt, de most a családi esemény fészkel a legmélyebben a szívemben. annyira jó volt az egész nap, hogy szinte őrület, még mindig nem tudom felfogni. :) de nagyon-nagyon jó érzés, hogy igazi, szeretetteljes családként tudtunk együtt lenni egy teljes napot, mindenféle idegeskedés nélkül. mert ez bizony megfizethetetlen. :)

a hétköznapok túlélését

nagyban segíti az, hogy belegondolok, adott napon éppen mit csináltam Ozorán. ezt már a buszon megkezdem általában, munkába jövet, és az egészen jól ki szokott tartani.

ma viszont 3 mp alatt felkúródtam, persze teljesen feleslegesen, csak olyan hülye ez a cég, hogy mindenből hisztéria van, szintén feleslegesen. kimentem aztán levegőzni, és lenyugodtam, és ki is akadtam magamon, hogy nem igaz, hogy fel tudnak húzni, hogy ezt én hogy engedhetem meg. no, mindegy. túl vagyok rajta. :)

ettől még a napom egy kicsit szar, most valahogy semmihez nincs kedvem, de majd elmúlik. ahogy megyek hazafelé, egyre jobb lesz a közérzetem is. amúgy is már csütörtök van, vagyis mindjárt hétvége. :))

ja, persze meg fog jönni, úgyhogy ezért is vagyok fostalicska kedvű. bár ez nem kéne, hogy törvényszerű legyen, de most ez van. erre vagyok képes. :)

csinifelső, csiniszoknya, csinifülbevaló van rajtam, és mindenki BEKAPHASSA!!! :DD és már a hajam is megint olyan hosszú, hogy be tudom copfozni. :) ez csak azért jó, mert legalább nem melegít, és mosni se kell sűrűn, cserébe idegesít, hogy sok hajam van, úgyhogy már nagyon várom, hogy egy fodrász megregulázza ezeket a tincseket. vagyis torzsáig le fogom pattintatni a tollamat, ha lesz rá keret. :)

amúgy meg egy halom meló van, szóval írni sincs időm. :( sorry. :(

nevezetes nap volt

a tegnapi, ugyanis tegnap 76-os is betöltötte azt a szép kort, amit 10 napja én. ennek örömére tegnap dobtam rá egy rövid mailt, néhány videóval megtűzdelve. 

éjszaka válaszolt, elég bűnbánóan ráadásul. pedig semmi lecseszés nem volt az én levelemben (szülinapra nem küld az ember olyat!!!), de még a gondolataimban sem. egyszerűen csak tudatni akartam vele, hogy egyrészt még élek, másrészt meg hogy gondolok rá. 

megírtam neki ma, válaszként, hogy ne ostorozza magát, semmi értelme, inkább fussunk össze valamikor, mert tulajdonképpen érdekel, hogy mi van vele, és a hülye feje is hiányzik. :)

kíváncsi vagyok, mit reagál. :)

tegnap kiadtam a lakást!!! oléoléoléoléééééééééééé! :) mármint azt, ami eddig is ki volt adva, csak az albérlő lekoccolt. de jött helyére egy nagyon szimpatikus, fiatal lány. letette a pénzt az asztalra, megkapta a kulcsokat és ennyi. remélem, jó pár évig nem lesz gondom vele. mivel ő is lakásvásárlásban gondolkodik, megpendítettem neki, hogy pár év múlva akár ezt is megveheti, ha úgy áll anyagilag. hátha... :)

a nyugdíjpénztáras reálhozamra elkezdtem sűrűn kereszteket vetni. már nem is idegesítem magam rajta. ha jön pénz, az ajándék. ha nem jön, akkor meg leszophatnak. persze azért nem ússzák meg, hogy valamilyen formában ne nyomjam fel őket a faszba. a pszáfnál a minimum, de a neten is a "jó hírüket" fogom kelteni, az hétszentség. mondjuk, dagad már a botrány ezzel kapcsolatban, amit nem is bánok. bűnhődjön az egész mocskos geci bagázs.

tegnap a Spurs elment az Old Traffordra szopni. mert hát ezért járnak oda. :) meg is kapták a maguk 3-asát aranyosan. :) Roo fejelt egy gólt, aztán a kinőtt haját dícsérte, hogy biztos attól sikerült. nyilván. :)

szájbavert meleg van, ezt csak szoknyában lehet elviselni, vagy még abban sem. leginkább a vízparton lehetne elviselni, egy strandon, de hát a munkahelyen vagyok. :( sebaj, majd a hétvégén még talán lesz lehetőségem strandolni egy jót. :)

ma megint Tekit etetek, mert a Tesómék holnap jönnek haza, nem akarok rábaszni a sompolygásra. :)

tökéletes hétvégét sikerült

eltöltenem, a lakásomon kívül. ilyen is régen volt már. :) (kivéve persze az ozorai hétvégék, mert azok mindig tökéletesek)

pénteken munka után lerongyoltunk Agárdra Vikiékkel. kezdteben nehezen tudtam felvenni a fordulatukat, mert fáradt voltam, meg némi munkahelyi téma is nyomasztott, de aztán elérkezett az este, mikor már csak 4-esben voltunk, mert Valti elaludt, elkezdtünk enni, inni, s mindenféle jóság... uhhh... hajnali fél2-ig röhögtünk a teraszon. meg állatkodtunk, meg baromkodtunk, meg ilyenek. nagyon kafa volt!

aztán szombat délelőtt a 11:01-es vonattal elmentem Érdre, ahol Zsó várt az állomáson. az első kocsmába be is ültünk szépen, délben. megittam 3 dl bort, ő meg egy korsó sört, és már alig találtam, hogy merre van az arra. útközben hozzájuk, bevásároltunk egy kisboltban, és otthon folytattuk, amit megkezdtünk a Borgödörben. :) végig ittuk a délutánt, kettesben, az udvaron. beszélgettünk rengeteget, meg röhögtünk. úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettük. este 7 után érkezett haza a párja. először úgy volt, hogy otthon lesz este, aztán mire odaértem már az volt, hogy mégsem, aztán mégis hazajött. :) nagyon örültem neki, mert én már nagyon-nagyon meg akartam ismerni ezt a jóembert. nem véletlenül. hatalmas forma, egy fantasztikusan jó fej fickó. megnéztünk vagy 7-8 tűzíjátékot este (láttuk a fővárosinak is egy részét, meg a környékbelieket), együtt. közben persze folyamatosan ment a töltés. mármint az alkohol. meg a trombiták is csak csavarodtak egyre-másra. ebből az lett, hogy éjfélig toltuk az ívet, vagyis mi Zsóval déltől éjfélig, 12 órán keresztül végig ittunk. :) parádés. :)

éjfél körül aztán mindenki eldőlt. :) én a Makkával aludtam, ami azért volt jó, mert teljesen otthon éreztem magam. mondjuk amúgy is, mert Zsóéknál nagyon jó lenni!!! teljesen belelkesültem, hogy ott akarok élni, miegymás. kell egy telket venni az utcájukban, feldobni rá egy pici házat és kész. el akarok takarodni a nyóckerből sürgősen, mert már egyáltalán nem bírom. utálok Pesten lakni. meg most már úgy döntöttem, hogy Budán lakni is utálnék, szóval ki akarok takarodni a fővárosból. ha szoba-konyhába, az se érdekel. csak legyen egy zsebkendőnyi kertem, a szomszédok meg csak a kert végében. 

vasárnap 10 után ébredtünk fel, akkor keltünk fel Zsóval, a párja elment dolgozni hajnalban, így megint ketten voltunk. már nem ittunk, mármint alkoholt, csak kávét. :) aztán a fél4-es vonattal jöttem haza. megjegyzem, háztól-házig, Érd "külső" - nyócker táv, 01:15:00 alatt megvolt. tehát alig több, mint egy óra. mi a faszt akarok még mindig a nyóckerben, nem is értem! :( meg fogom hirdetni ezt a kibaszott lakást, és eladom a picsába. sokkal kevesebb gondom lenne, ha lemennének rólam a hitelek, meg olyan helyen lakhatnék, ahova szeretek hazajárni. mert a lakásom még mindig szeretem (bár sok nekem ez a 2,5 szoba, elég lenne kisebb is), de az, hogy állandóan van valami zaj, vagy a cigók üvöltenek, vagy hajnali 4-kor már a kukákat húzgálják kifelé a hét 3 napján, vagy valami kibaszott riasztó üvölt fél éjjel. szóval így nem lehet pihenni. meg egyáltalán. semmit se lehet. és pont most lett elegem. főleg, hogy látom, vannak olyan helyek, ahonnan be lehet járni dolgozni Pestre, nem a világ vége, de amúgy meg nagyon jó környék, csendes, fák, virágok, meg minden. 

ráadásul ha eladnám a lakásom, kifizetném minden hitelem és a maradékból újítanék valami kecót, akkor már nem is biztos, hogy be kéne járnom a városba dolgozni, elég lenne a környéken valami nettó 100-ért, aztán ennyi. nincsenek nagy igényeim, nem vágyom semmire, csak békére, és nyugalomra. víz, villany, net legyen, a többi nem érdekel. 

egyébként pedig annyira jól nézek ki, hogy már nehezen lehet fokozni. :))

tegnap reggelre megint

Ozorával álmodtam. hmhm. kezdődik... :) csodálkozom, hogy még előbb nem jött elő. :) vagy lehet, hogy előjött, de nem emlékszem rá. mostanában nem emlékszem az álmokra, csak néha bevillan esetleg valami napközben, de alapvetően csak annyi, hogy álmodtam valamit. de a részletek, a konkrét történet nem mindig marad meg. 

most nyilván azért igen, mert Ozoráról volt szó. persze buliztam álmomban, meg kerestem a helyet a sátramnak. mélyen bennem van, ez nem kérdés. :)

tegnap úgy etettem meg a Tesómék teknősét, mint Te, vagy Te, kedves Olvasó. sehogy. :( degáz vagyok. :( de ma tényleg elintézem! főleg azért, mert vasárnapig aztán nem is nagyon leszek a városban.

munka után Gabival beugrottunk a lottózóba, vett egy sorsjegyet, de én húztam (szűz kéz), a buszon a Blaháig lekapartuk, de mint a hülyék, és koncentráltunk is erősen, hogy nyerjen. és nyert! :) a nyereményt visszaforgatta, így még két sorsjegyet szerzett. :) egyiket nekem, másikat magának. :) aztán a Blahán beültünk a Mekibe egy sajtburger menüre, mert pont mindketten kívántuk, de cefetül, közben lekapargattuk vadul a sorsjegyeket, de azok már sajnos nem nyertek. :( de azért jól szórakoztunk, annyit röhögtem, hogy kész. :) aztán már haza is sétáltam, nem volt kedvem villamosra szállni. a mozgás meg amúgy sem árt. :)

mostanában mákom van az ellenőrökkel is. :) a 7-es vonalán rajoskodnak általában, és volt, hogy már a megállóban kiszúrtam, volt, hogy nem találtam a gyűjtőjegyem, de megdumáltam, hogy leszállhassak, tök simán, van, hogy engem meg se kérdeznek, hogy van-e jegyem, vagy valami. szóval mákság ezerrel. :)

ma még csinálok egy bevásárlást - utolsó forintjaimból - a DMben, persze szétkuponozom, oszt úgy. :) aztán teknősetetés, viráglocsolás, majd futás haza, csomagolni, mert holnap munka után pattanunk Agárdra Vikiékkel, full létszámban. :) aztán én szombaton megyek tovább Érdre, Zsóhoz, mert már 1802 óta nem láttam, és végre van egy szabad hétvégéje, ami nekem is jó, meg neki is. és Agárdról Érd ráadásul baromira útbaesik. :) szóval náluk leszek szombaton, végre megismerhetem az új pasiját is. :) ott alszok, aztán vasárnap valamikor hazaesz a fene. :) 

a Bőgős a jövő héten találkozni akar velem. persze csak cimbiségből. én is csak úgy. :) 

Zé meg törölte magát fb-ról. ezt tegnap azután vettem észre, miután LAndie írt egy ilyet: "zé egy ganéj! ne is törődj vele"  LAndienak igaza van, mint mindig. :) no, nem mintha eddig is törődtem volna vele, mármint Zével. :)) ekkor jutott eszembe, hogy megnézzem, egyáltalán fent van-e még fb-on. de nincs. hálisten. :)

pörgős szoknyában vagyok, csinosan. ez a szoknya 2007 óta nem volt rajtam, akkor vettem nyáron. kicsit nagy is, de azért jó. élvezem, hogy NŐ vagyok, a nagy N-nél. :) imádok nő lenni, imádok öltözködni, szeretem a testem, a lelkem. csak az a baj, hogy ma is 7:45-kor bírtam kikelni az ágyból, és 8 után kezdtem el azon nyavalyogni, hogy mit vegyek fel. ezzel baszom el az időt minden reggel. nálam pláne nehéz ez, mert amit fel akarok venni, azt vagy nem találom, vagy szennyes, vagy végül nem is tetszik magamon. ezzel értékes percek mennek el minden reggel, és ez már lassan annak a rovására megy, hogy nem érek be időben. najó, 7:45-ös keléssel nem is remélem soha, hogy 8:15-re beérjek, ez tény. :) holnap viszont muszáj bejönnöm, mert a heti meetingen helyettesítem OJ-t, és ott komoly pénzbünti van késésért.

jövő héttől meg vége a jó világnak, itt lesz a főnök megint, befejeződik a cincogás. :) remélem, a cégnél hétvégén történő nagytakarítással az egerek el fognak tűnni valójában. :)

hiányolt szombatról a

Bőgős, írt az előbb, hogy mifasz. mondtam neki, hogy meccs miatt nem mentem, és azt írta vissza, hogy "megértelek!" hümm. ezt most nem tudom hovatenni... :) jójó, nem gondolkodom túl, de őt eddig a foci kurvára nem hatotta meg, sőt. erre most megért... :)

no persze kicsit elagyaltam tegnap rajta, hogy mennyire szerettem, és ő is engem, és hogy mennyire jó volt vele, de ennyi. nem pörgök. minek? :)

viszont gyűjtöm az új ismerősöket, hogy jövőre Ozorán már ne legyek egyedül. meg addig is legyen kivel bulizni menni. :)) az egyik csaj 18 éves... akarom én ezt? :)) no, majd meglátjuk. :)

egyéb nincs, ma megyek teknőst etetni, hurrá. hogy várom. :)))

nem csinálok már

problémát abból, hogy ki köszönt fel, és ki nem, a szülinapomon. hogy ki felejti el, hogy ki nem, hogy ki az, aki csak másnap, és ki az, aki sohasem mond annyit se, hogy bakfitty, és nem is vártam igazából semmit, de az, hogy Zé egyáltalán nem keresett, de semmilyen formában, az azért érdekes.

ennyit arról, hogy mi mennyire kurvanagy barátok vagyunk, meg mennyire én vagyok a legjobb fej a Világon (mármint neki), meg hogy ha majd lesz nője, akkor is járni fog hozzám dugni (még csak az kéne!!!). a nagy szavak ennyit jelentenek. nagy büdös semmit. 

amúgy eszembe nem jutott volna Zé, ha Barbi rá nem kérdez, hogy felköszöntött-e. vagy a Tesóm kérdezte? már nem is tudom. na, kábé ennyire érdekel.

csak úgy megemlítem, hogy a rettentő nagy összenövésből, meg hogy mi az egyiknek vagyunk a másik fele, meg mittomén, na az erre volt képes. amióta megírtam neki még Paraliáról az smst, azóta nem jelentkezett. illetve azelőtt egy hónappal láttam kb. utoljára. 

de ebből az egész sztoriból látszik, hogy valójában nem jelentettem neki SOHA semmit. csak dobálózott a szavakkal, meg szivatott hónapokon keresztül. (én meg hagytam magam) elkábított, de a paraván mögött csak a nagy büdös semmi volt.

ehhez képest a Bőgős, aki amúgy egy állat, képes volt arra, hogy írjon legalább annyit: "boldogat!" ráadásul még a napján.

mondom, pont nem érdekel, hogy ki köszöntött fel, és ki nem, csak ugye Zé az utolsó versenyző eddig az életemben, aki arra a címre pályázott: NAGY Ő, és ha jól emlékszem, nem én bántottam őt meg sorozatosan (pláne nem a külsejét kritizálva, meg hazudozva mindenről). persze, az is lehet, hogy megint Erdélyben van, ahol nincs térerő/mobiltöltési lehetőség, és/vagy éppen a saját hányásában fetreng, mert az alkoholizmusa már erre a mélypontra ért, nem tudom, de nem is érdekel. mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. ha ő lenne az utolsó férfi a földön, akkor egyértelmű, hogy csajokkal szexelnék a továbbiakban, ha meg az utolsó ember lenne rajtam kívül a földön, akkor meg inkább pusztuljunk ki, leszarom. a hátam közepére se kívánom ezt a pasit. de tényleg. mondjuk másik exet sem. képes voltam a Bőgőssel is nem találkozni a hétvégén, pedig ő szerette volna, mert meccs volt a tévében. annyira nem mozgat már meg az se, hogy az kész. de ő legalább szeretett engem, és én is szerettem őt. mind közül a legjobban. sajnálom, hogy akkor még nem volt annyi eszem, mint most. ha lett volna, már Bőgősné lennék, az tuti. :)) de sebaj, minden történik valami miatt, annak úgy kellett akkor lennie, meg a múlton kár keseregni, hiszen változtatni úgysem tudunk rajta, így ésszerűen a jövőbe tekintek. :)

abba a jövőbe, ahol jól érzem magam a bőrömben, ha van mellettem pasi, ha nincs. mert nem szabad a párkapcsolat lététől/nem lététől függővé tenni a boldogságunkat. akkor is boldognak kell lenni, ha egyedül van az ember, mint egy árva kisgyerek, meg akkor is, ha harmonikus (vagy ahhoz közeli) párkapcsolatban él. mindig, minden helyzetben meg kell találni azt, amitől az ember boldog, amitől jól érzi magát. mindig mindenben meg kell látni a pozitívumokat, és nem szabad semmi szarságon pörögni, meg kattogni, mert az nem változtat az adott helyzeten semmit. legalábbis jó irányba nem. 

úgyhogy a mai jótanács: CSAK POZITÍVAN!!! :D én is így nyomom, és higgyétek el, működik! :))

úgy döntöttem a

héten, hogy nem hanyagolom a melóimat, ne torlódjanak fel hét végére, vagy jövő hét elejére. így most a háttérben dolgozgatok ezerrel, de van időm blogolni. :)

egy nagyon fontos élményt (najó többet, de ez most tényleg nagyon fontos) nem meséltem még el Ozorával kapcsoaltban. 

nos, többször éreztem úgy, hogy szexel velem az Isten, vagy Ozora, vagy a Föld, vagy a Föld lelke, én nem is tudom... nyilván a spirit volt az. de valami fantasztikus élmény, nekem elhiheti mindenki! :) nyilván a tudatmódosítás hatását sokszorozta meg a zene, a többi ember energiája, a napsütés, a környezet, és ettől éreztem így, táncolás közben, de nem is egyszer! :) bizsergett mindenem, ami csak bizseregni szokott, ha jól érzem magam, és hát jujjj... nem is mondom tovább. :))) 

a lényeg, hogy Ozorán még ez is megtörténhet. 

hogy irigyeltem anno Kiss Tibitől ezt az élményt/lázálmot:

"Valamiben hinni kell,

Akkor is ha nem felel,

Melléd ül, és koccint veled az Isten"

most tulajdonképpen velem is megtörtént, de nem koccintás volt. :) annyira jól éreztem magam, annyira átadtam magam a zenének, az egész feelingnek, hogy hol mögém jött, hol szemből, hol meg csak úgy mellém leheveredve és éreztem, hogy magáévá tesz... (bolondnak tűnök ezek után? pont leszarom. :D) biztosan az is sokat segített, hogy nagyon elengedtem magam, hogy átadtam magam minden pozitív érzésnek, energiának. bárki bármennyit nyavalyog, hogy nem volt spirit... hát igenis volt!!! aki nem érezte jól magát Ozorán, meg azzal foglalkozott, hogy mennyi ember van, az mind hülye. az pont saját magának baszta el a bulizását.

pénteken este a Tesómékkal beültünk a Darshanba ünnepelni. nem volt nagy lerészegedés, én egy fagyikehelyre vágytam leginkább, meg is kaptam, meg egy mojitoval lekísértem, az a biztos. :) így is éjfélre értem haza. :) kaptam ajándékba egy könyvet, meg egy halom fülbevalót. a Tesóm meg csak szabadkozott, hogy ilyen "kerek" évfordulón "csak" ilyen ajándékokra/ünneplésre volt ideje, de mondtam neki, hogy hagyja a faszba, nem érdekel az ajándék, csak az, hogy együtt lehessünk. :)

ja, még pénteken reggel a melóhelyen felinvitáltak a teraszra cigizni. rettegtem, hogy valami ünneplésre készülnek, de szerencsére nem. csak dumálgattunk, meg szóban felköszöntöttek. még Suna1 is. :) (Suna2 meg mailben) jó azt tudni, érezni, hogy vannak a cégnél többen is, akik szeretnek. nemcsak az opik (ők mindannyian szeretnek engem), hanem a többi kolléga is. az a szép, hogy én is bírom őket. najó, van 1-2 fasz, akitől még mindig a falramászok, de alapvetően a 98%-kal jóban vagyok, és ez a lényeg. ahhoz képest, hogy tavaly decemberben fel akartam mondani azonnal (meg a tavalyi csapatépítő után pláne!!!), most meg augusztus van, és még mindig itt vagyok... érdekes... :)

hozzáteszem, tegnap azért eldurrant az agyam egy picinykét, mert éppen nagyban dolgoztam az asztalomnál, az irodámban, amikor oldalra néztem, oda, ahol OJ szokott ülni, és látom, hogy egy szürke kis egérke pislog rám az asztalon. ott szaladgált. elsőre felsikoltottam: "BAZMEG egy EGÉR!!!", de aztán lenyugodtam. szegény egérke jobban megijedt persze, mint én. :) kiűztük az előtérbe, de nem tudtuk megfogni, hogy kitegyük a szabadba. remélem, azért éjszaka már kitalált. most ennél a buddhista cégnél az a terv, hogy a főnök behoz egy macskát... hát ezt inkább nem kommentálnám. az emeleten, az iroda hűtőjébe és a mikrójába rendszeresen bejárnak az egerek, nem egyszer odaszarnak... azért ez elég gusztustalan, és életveszélyes is, az egérszartól begyűjthető betegségek miatt konkértan. :(

kiszámoltam, hogy szept-okt-nov-dec-ben havonta 4 kg-ot kell fogynom ahhoz, hogy az újévet már az álomtestsúlyban kezdjem. mivel ez nem megoldhatatlan, igyekszem rámenni a témára és ledolgozni a felesleget. :) amennyire most nem költök kajára, nem is lesz nehéz. tegnap a Sparban bevásároltam 1,5 hétre kaját, mégpedig mindenféle olcsó kencéket, amiket aztán kétszersültre kenek rá. ezeken élek még mindig. amint elfogy az utolsó fillér is a tárcámból, meg a kártyáimról, akkor már az is meg lesz oldva, hogy hazafelé se vásároljak be se csokit, se semmi mást. :) ez kb. 1 hét múlvára várható konkrétan. :)

tegnap a Kiccicának végül nem egér lett a vacsorája, hanem csirkenyak. mivel mostanában a konzervet csak piszkálja, így tegnap vettem neki szinte ingyen némi csirkenyakat, azóta azokon rágódik. felszeleteltem neki, hogy könnyebben meg tudja enni, és eszi. :) és hálás. :) és nyugton is van végre. :) spórolni és jobban élni!!! :)  mondta nagyon jól Gyuri... heygagarin, hey... de sokat eszembe jutottál Ozorán is... hogy ott kéne lenned... :(( 

vasárnap délután végre megkezdődött az angol bajnokság (illetve az már előbb, olyannyira, hogy a Bőgőssel nem is volt kedvem találkozni, inkább meccseket néztem szombaton), illetve az a meccs, ami ebből engem érdekelt. természetesen MU meccsről van szó, és hála a tányéros diginek, alig láttam belőle valamit, mert szakadozott a jel, vagymi. XXI. század... pofám leszakad. :( de legalább győztünk, egyéb nem is érdekel. :)

még pénteken hazafelé megleptem magam egy akciós MU naptárral, 2011-es persze, de hát ki a faszomat érdekel? :D a szülinapomon költöttem magamra egy ezrest, és ez olyan boldoggá tett, hogy netovább. :) már a villamoson azt nézegettem, csorgó nyállal, széles vigyorral, kitörő örömmel. a pasik csak néztek. :)

összességében pedig minden sunshine happy. mit mondhatnék mást, ha egyszer ez van? a dolgaim fényesen alakulnak, gyönyörű vagyok, okos és jófej, mi kell még??? :))

kínosan ügyelek arra

minden évben, illetve az utóbbi 5 évben mindenképpen, hogy a mai napon még csak véletlenül se dolgozzak, és ne töltsem a munkahelyen ezt az időszakot. eddig egészen jól sikerült is megoldanom (a legjobb persze az volt, mikor Ozorán töltöttem), de ma nem.

úgyhogy ez van, a szülinapomon dolgozom. :)

de sebaj, mert mindenki körülugrál, és felköszönt, de millóan! :) sms-ben, e-mailben, fb-on, telefonon, személyesen... nem győzöm kapkodni a fejem! :) nagyon jól esik, nagyon örülök minden kedves felköszöntésnek. :) az első a Kos volt persze, mint mindig, amióta ismerem. :)

a korom meg? hát az pont nem érdekel. :) (ööö... a koromról jut eszembe: láttam reggel két kéményseprőt a villamosmegállóban. akkor ez most egy lucky day? :D korom, éééérteeeeeed... :DDD) egyrészt mert nem érzem magam annyinak, mint amennyi a személyi igazolványomban van, másrészt meg nem is nézek ki annyinak, szerencsére, 10 évet minimum letagadhatok, ha akarok, de nem is kell, sokan nem hiszik el a valódi koromat, és ez nagyon jó. :) meg hát szépen is öregszem, nah. :) vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy jól áll nekem a korom. a valódi is, meg a képzelt is. :)

jut eszembe, hó végén lejár a személyi igazolványom. nekem még régi van, könyves. :) csak ennyire vagyok öreg. :)) emlékszem, mikor anno, 15 évvel ezelőtt megkaptam, teljesen ki voltam akadva, hogy milyen szar a kép benne, és hogy az első adandó alkalommal úgy teszek majd, mintha elveszítettem volna, és csináltatok másikat. 1996-ban egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy 15 éven keresztül elviselem ezt a képet a személyimben. igazából azt sem tudtam elképzelni, hogy milyen leszek majd 2011-ben, vagy hogy eljön-e ez egyáltalán egyszer, hogy megérem-e. 1996-ban 2011-re gondolni még nagyon durva volt. egy új évezred, minden 2-essel kezdődik... pfff... :) de aztán végül leszartam a személyit, és még most is az van, mint anno. ráadásul annyira hozzám nőtt, hogy ha egy mód van rá, majd vissza is akarom kapni, persze érvénytelenítve, de eltenném emlékbe. :) 

azért, egyszer talán azt is megérem, hogy szervez nekem valaki meglepi bulit. mondjuk jövőre. :) az lesz az én évem igazán. ez a mostani csak előjáték, felkészülés, intro. 2012 viszont az én évem lesz. a Sárkány éve. :) ráadásul ez a mai nap jövőre végre ismét szombatra esik. :) és akkor tutira nem dolgozom majd megint. :)) szóval jó lenne egy meglepi buli, a Tesóm a 30-ra próbálkozott talán, ha jól emlékszem, vagy később, nem is tudom, de aztán nem lett belőle semmi. bár ő aztán nem is nagyon ismeri a Barátaimat, hogy kit lehet hívni, kit érdemes hívni, vagy kit nem. de egyszer talán nekem is összejön. mert ilyenre minden ember vágyik szerintem, legalább életében egyszer, hogy legyen egy meglepi szülinapi bulija, amikor valahol váratlanul felkapcsolják a villanyt és cserébe ott van minden ismerős, barát, barátnő, haver, akárki. :) 

no, hát a JóIsten éltessen engemet nagyon-nagyon sokáig, és a fülem azért ne érjen bokáig. teljesüljön minden kívánságom, legyen meg az én akaratom. ámen. :)

hogy milyen volt

O.Z.O.R.A. belülről? mármint az én gondolataim szemszögéből? már ha van ilyen egyáltalán, és ez nem egy baromi nagy képzavar... :))

érdekes volt, az tény. már olvasom a fb-on a panaszkodást, hogy egyre szarabb, nincs spirit, szar a zene, bunkók az emberek. persze, akinek több viszonyítási alapja van, mint nekem, nyilván mást gondol, mást érez. sokan a tömeg miatt prüszköltek, meg hogy nem egy nagy család az egész, mint akár még 2005-ben is volt (állítólag), hanem biznisz.

nos, idén a sátorszomszédok is már érdekesek voltak. eleve oda nem tudtam sátorozni, ahova eddig szoktam volt, vagy szerettem volna, mert felújítottak egy épületet, újabb rendezvények számára. ezért nem is nyavalyogtam, minél több a program, annál jobb. viszont a sátorom közel volt a nagyszínpadhoz, így a pihenés szinte kizártnak tűnt az elején. szóval a szomszédok. magyarok. fiatalok. és rengeteg műanyag cuccot toltak magukba. de sokat beszéltek is ezekről, meg árulták is a helyszínen. nem tűntek teljesen sötéteknek, de inkább távol tartottam magam tőlük. ezek folyamatosan alkoholizáltak, vagy téptek. rettenet. már nekem is sok volt.

egyébként nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, jómagam alig fogyasztottam bármit (vagy túl sokat vittem, mert felét visszahoztam), cigiből is 3,5 dobozzal szívtam el 9 nap alatt, ami nagyon nem rossz! igaz, vettem vaníliás dohányt a csavargatáshoz, de hát abból is alig fogyott. odafelé egy Lidlben vásároltam, 5000,- ft értékben, majd a fesztivál területén újabb 5000,- ft-ot költöttem el. naponta csak 1-1 tejeskávét ittam az elején, aztán meg mikor már elfogyott a kajám, akkor vettem csokikat, meg ilyesmit, na az került pénzbe. de jobban jártam volna, ha eurót viszek, mert a magyar árusok 300-ért váltották. összességében tehát nagyon olcsó kis fesztivál volt, amit külön díjazok így utólag meg pláne amikor, visszatérve a fővárosba, ennivalót kell vennem. ja, a hetijegy a kapuban végül 31.000,- Ft volt. 

érezhetően több volt a magyar, mint korábban, erről már írtam. sajnos pont mi, magyarok, nem tudunk viselkedni. ezt a biztonsági őrök is megerősítették, mikor vittek ki a kapuhoz a végén, hogy minél több a magyar, nekik annál több dolguk van. mert a magyar fiatalok nem bírnak magukkal, beszednek minden szart, aztán meg... de hát ezt tudjuk sajnos. :( aki járt már Budapesten szórakozóhelyen, pláne ahol elektronikus zene van, akkor tudja, hogy mi a stájsz. és ez mondjuk aggaszt engem is. 

az infrastruktúra nem lett több, vagy jobb, csak a szokásos mennyiségű és minőségű. azért a toi-toi wc-ket is lehetett használni, soha nem futottam bele undorító helyzetbe. a zuhanyzóknál viszont szinte mindig sor volt, meg a kézmosó csapoknál is, ezekből több kelene, az biztos.

lett viszont új chill, ami gyönyörű, kényelmes, praktikus, és fantasztikus az akusztikája. én nagyon megörültem neki! hogy micsoda munka van benne, az valami félelmetes... fából összeácsolva az egész, a teteje náddal beborítva... rengeteg ember dolgozhatott rajta, nagyon sokáig! én azon gondolkodtam, hogy egyrészt örülök az új építménynek, mert ezek szerint hosszú távra tervez a fesztivál szervezője, és ez mindenképpen jó hír. másrészt pedig tulajdonképpen nekünk építik, a mi pénzünkből (belépőjegyek), illetve azokéból, akik régebben, vagy majd később odalátogatnak. együtt építjük ezt az egészet az örökkévalóságnak, meg mindenkinek, akit érdekel ez a kultúra. 

vasárnap és hétfőn még többször rámjött az, hogy ott vagyok és elbőgöm magam, mert nem akarom elhinni, hogy újra ott vagyok. :) a monitoromon egész évben háttérképként bámulom a Main Stage-ről és környékéről készült fotót, aztán vasárnap mikor kiültem arra a helyre, ahonnan a kép készült, hát egyből bőgtem, hogy "bazz, ezt néztem egész évben, ezt vártam egész évben, és most itt vagyok..." :) szeretek örömömben sírni. :) 

a várakozás napjaiban, amíg nem kezdődött el az igazi buli, addig elhatároztam, hogy jól fogom érezni magam, minden körülmények között. szerintem ez volt a titka az egésznek. semmin nem húztam fel magam, mindenhol türelmesen várakoztam, ha meglöktek véletlenül, akkor nem szóltam vissza és hasonlók. elhatároztam, hogy ha a dombon ülök végig, és onnan hallgatom a zenét, akkor is jól fogom érezni magam. (persze végül nem így lett) elhatároztam, hogy mindent addig fogok csinálni, amíg jól esik, amíg jól érzem magam, amíg nem fáj semmi. gondolok itt táncra, szívásra, ülésre, állásra, sétálásra, fekvésre, evésre, ivásra, bármire. :) valamint elhatároztam, hogy nem érdekel a többi ember (ahogy nyilván én sem érdekeltem őket igazán), én tökéletes vagyok, ráadásul csinos és dögös is, és jól is éreztem magam a bőrömben egész végig. nagyon sokszor fürdőruha felsőben táncoltam (mondjuk derékig érő felső, tehát nemcsak egy melltartónyi), meg hozzá valami laza nadrág és kész. nem fürödtem egész héten, csak cicamosdások voltak, mert nem érdekelt a retek, meg semmi. teljesen ki tudtam kapcsolódni és tökéletesen élveztem minden percét a fesztiválnak. sokat pörögtem azon, hogy jó legyen az idő, ennek meg is lett az eredménye, mert a csütörtöki esős napon kívül sütött a nap állandóan. :) gondolkodtam azon, hogy cetliket kellene szétszórni, melyen több nyelven az áll, hogy "gondolj te is a napsütésre, a jó időre, legyél pozitív, ha minél többen ezt tesszük, meg lesz az eredménye" vagy valami ilyesmi. mert amennyi pozitív ember volt ott, szerintem hegyeket tudtunk volna megmozgatni a rezgésszámunkkal. :)

elolvastam egy csomó könyvet, ami nagyon jó hatással volt rám. egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy Dénes Zsófiáról könyvet kellene írnom. Tesóm adta az ötletet pár hete, mert látja, hogy falom a könyveit, és szerinte írhatnék Dénes Zsófiáról én is, ha már ennyi mindent elolvastam Róla. fú, rá is mennyit gondoltam, úgy egyébként. olyan érdekes, hogy 1986-ban halt meg, amikor én már 10 éves voltam, vagyis akár találkozhattam is volna vele még... megérinthettem volna azt a kezet, amelyet még Ady Endre is érintett... ezek nekem olyan csodás és megfoghatatlan dolgok... de 102 évig élni... az azért nagyon komoly!!! 

node, vissza Ozorára. :) emlékszem, néha sikerült 3 mp alatt készre szívnom magam. olyannyira, hogy néha csak ültem, néztem ki a fejemből, a nyálam meg csorgott ki a számból. de nem egyszer volt ilyen!! :))) ilyenkor nagyon röhögtem magamon. :))) meg olyan is volt, hogy le kellett ülni, mert éreztem, hogy baj lesz. de nem lett semmi baj, mert felnőtt vagyok és tudok vigyázni magamra. meg persze azért sem lett baj, mert ésszel csinálom a hülyülést. alkoholt egyáltalán nem ittam, a papírt még mindig szívesen kipróbáltam volna, (főleg, hogy a szomszédoktól be is tudtam volna szerezni a helyszínen), de aztán úgy döntöttem, hogy majd ha egy pasival megyek le, akkor majd együtt kipróbáljuk, addig nem szivatom magam egy ismeretlen cuccal, egyedül.

a hét közepén mintha megfázás kerülgetett volna, de aztán szerencsére elmúlt, viszont szombat estére valami porszem, vagy egyéb repülő akármi aláment a bal lencsémnek, ami persze szétkarcolta a szemem, így persze hiába vettem ki még este a lencsét, reggelre már alig bírtam kinyitni a szememet. vasárnap dőlt a könny a bal szememből, szinte folyamatosan. a jobb oldalon meg benthagytam a lencsét, mert látni muszáj volt (igen, a szemüvegem itthon maradt). estére már elég érdekesen éreztem magam a félszemű nézéstől. :(

pasik? hát... voltak. de a jó pasik mind külföldiek voltak. ez tény. inkább a csajokat néztem, hogy őszinte legyek. néha megint elég durván rájukszívódtam gondolatban, főleg, ha tele voltam hülyeséggel. :) némelyiket elképzeltem mindenféle pózban. persze, mert egy szál bikiniben, meg szoknyácskákban illegették magukat előttem, hát persze, hogy rájukszívódtam! :) a pasik általában félmeztelenül persze, sok szép tetkóval... hmmm... :)) de semmi ciccergés nem volt. nem is nagyon beszélgettem senkivel, bár most mintha többen megtaláltak volna, mint eddig bármikor. hogy adjak tüzet, hogy adjak papírt, hogy adjak mittomén mit. hogy merre van az arra. bármi. csak sajnos mind külföldi volt. egy szavukat se értettem, csak vigyorogtam. illetve ha olyat mondtak/kértek, amit értettem, akkor odaadtam a tüzet, vagy adtam papírt, vagy bármi, de nem volt fecsegés. mer' nem tudok semmilyen más nyelven megszólalni, mint a magyar, azé'. :( meg hát egyik se volt annyira bejövős, hogy legalább erőlködtem volna. 

a cuccaim felét idén is feleslegesen vittem el, úgyhogy jövőre ezt is leredukálom megint. viszont kell egy felfújható gumimatrac, mert a polifoam egy kalap szart se ért, így is nyomott a föld a sátorban, pedig még egy hálózsákot is magam alá tettem. meg mi is kell még? volt eszembe, de most nem tudom. :( na, majd jövőre felszívom magam és átgondolom újra, indulás előtt. persze időben, mert idén is szombat délelőtt csomagoltam be, indulás előtt 2 órával. :))

rengeteget táncoltam az egy hétben, még most is izomlázam van a lábomban, de megérte. :) meg persze hegyet is másztam, najó, Tolnában dombok vannak inkább. szóval a dombramászás is megmozgatott rendesen. ezen a videón látni, hogy milyenek a terepviszonyok a Fesztivál területén. én a sátramat is láttam szinte, pedig ez egy légifelvétel. de nagyon érdekes! :)

summa summarum: végig boldogságban leledzettem, nem tudott kizökkenteni semmi. (alapvetően azóta se nagyon) teljesen feltöltődtem, újabb élményekkel gazdagodtam, és míg ott voltam, nem igazán foglalkoztam senkivel és semmivel. a telefonom inkább fotózásra használtam, de mivel állandóan hamar lemerült, ezért jövőre inkább fényképezőt viszek, pótelemekkel, vagy valami. úgysem érdekel Ozorán, hogy mi történik a világban. minek nekem telefon? csak az idő miatt kellett. :) ja, vicces jelenet volt egyik nap a chillben odajött egy (külföldi) srác, hogy hány óra van. pont le volt merülve a mobil, hát mondtam neki, hogy nem tudom. erre ment tovább, és még figyeltem, hogy odament egy csomó emberhez, és senki se tudta, hogy mennyi az idő. de ezen röhögött is minden megkérdezett, mert nemcsak nem tudta, nem is érdekelt senkit. :) én is így voltam kb. csak azért érdekelt, hogy a kedvenceimről ne maradjak le. szóval jövőre fényképezőgép, karóra (mobil helyett), felfújható gumimatrac. na, ezek vannak most a listán. :) végre eszembe jutott. :) 

uh, kicsit csapongok, de a lényeg, hogy eszméletlenül jól éreztem magam (néha szinte szó szerint), és bár minden évben próbálok ismerősöket szervezni a következőre, hogy ne egyedül legyek, rájöttem, hogy nekem ez mégis egyedül jó igazán. hogy én nem akarok senkihez alkalmazkodni, de senkivel foglalkozni sem akarok. vagy olyanokkal mennék, akik önállóan, nélkülem is elvannak, vagy egyedül, vagy egy pasival kettesben. ez utóbbi lenne a legideálisabb állapot, és bizony most erre pörög a mantra, meg erre megy a rezgés, hogy a 2012-es Ozoráig megtaláljam azt, akivel el tudok menni és jól érzem majd magam vele. 

meg sem fordult a fejemben, hogy jövőre nem leszek ott, ez egyértelmű. :) leginkább már a sátorhelyem néztem, hogy jövőre hova rakom. :) és persze kitaláltam, hogy majd a hamvaimat is ott helyezzék el, vagy szórják szét, majd valamelyik O.Z.O.R.A. megnyitón, mondjuk 2076-ban. ez nem vicc, ezt teljesen komolyan gondolom. 

ja, és tudom, mi kell még: diktafon. annyi gondolatom volt menet közben, amit nem tudtam leírni, mert elfelejtettem, mire papír és ceruza került a kezembe, hogy muszáj egy mini diktafont szereznem, hogy rámondjam a hülyeségeimet, amit aztán meg tudok osztani az érdeklődőkkel, vagy legalább nekem megmarad, és fel tudom dolgozni valamilyen formában. mint egy szabad ötletek jegyzéke, már erre is gondoltam. mert ugye a gondolatok kimondva már nem gondolatok. leírva sem. valami olyan szerkezet kellene nekem, ami a gondolataimat - anélkül, hogy azokat befolyásolná - azonnal lejegyzi. próbáltam én hangosan kimondani némelyiket, de úgy már nem volt az igazi. tud valaki ilyen szerkezetről? mert szeretnék egyet. :)

jó volt az egész, úgy ahogy volt. imádtam minden percét, minden pillanatát. a szervezőknek hatalmas köszönet azért, hogy biztosították a nyugodt, békés, harmonikus szórakozást. és köszönet a többi fesztiválozónak is, hogy együtt őrjönghettünk, hogy áramlott az energia, amit egyes táncolásokkor nagyon jól lehetett érezni, főleg a chillben. valahogy behúzott néha az is, és nem engedett el, mert a többiek adták az energiát, meg mindenki egymásnak, és csak táncoltunk, táncoltunk, táncoltunk... :)

nos, ez az a pozitív energia, amiért nekem jövőre is ott kell lennem. ez az együttvibrálás-feeling, amiért szintén. mert volt ilyen. nem is egyszer... :)

tökéletesen sikerült a

negyedik O.Z.O.R.A. Fesztiválom. :) mert tökéleteset kértem, ezért olyan is lett. hálálkodtam is érte rengeteget. :)

 

szombaton délután 2 körül indultunk el végül a Tesómékkal, viszonylag gyorsan oda is értünk, és be is jutottunk egészen hamar. kipakoltam a cuccom, felállítottam a sátram, behúztam a cippzárt, aztán el is kezdett esni az eső, de ez akkor már pont nem érdekelt. :) a cuccaim védve voltak, én meg leszartam, ha elázok. :) a Tesómék hazamentek, én meg bedöglöttem a sátorba. egyből el is aludtam. hiába no, hosszú volt az előző este, éjszaka. vagy inkább rövid? :) szóval megint hulla fáradtan értem Ozorára, de volt időm aludni. :) vasárnap és hétfőn sem csináltam sok egyebet, csak pihentem, olvastam, sétálgattam, kávéztam, nézelődtem, hallgattam a szomszéd sátrazókat. :)

 

már a múlt hétvégén feltűnt, hogy sok a magyar, vagy legalább is egyre több. ennek annyira nem örülök, de hát ez van. érdekes, hogy voltak helyzetek, amikor úgy éreztem, hogy rengeteg külföldi van, hogy mindenki az, és csak én vagyok magyar. máskor meg azt éreztem, hogy már több a magyar, mint a külföldi. 

 

kedden reggel 10-kor kezdett el pörgetni Format C: a Pumpui sátorban. az ő műsora a Tiloson a Dawntempo minden szombat reggel. naná, hogy ott kellett pörögnöm! :)  és cuki volt, mert előtte odajött hozzám, hogy még fél óra és kezd. aztán a set közben is kinézett rám, és kérdezte, hogy "Jó?" (mármint a zenéje, amit tol) én meg fülig érő vigyorral bólogattam pörgés közben, hogy "nagyon!!!" :))) megismerkedtem a barátnőjével is. odajött hozzám, hogy én vagyok ugye? hát persze, hogy én. :) mármint Format C: nagy rajongója. :) jól megölelgetett, meg később is többször rámvigyorgott. :) azt kell, hogy mondjam, az egyetlen kurvajó magyar pasi Ozorán Format C: volt. hmmmm... zsönyörűség. :) 

a pasikkal meg általában úgy voltam egyébként, hogy ha jó pasi, akkor tuti külföldi, a magyarok között meg elvétve láttam normálisan kinézőt, nem agyontablettázottat, aki még szingli is. amúgy sem a pasizásról szól O.Z.O.R.A., hanem a kikapcsolódásról. :) a Kos érdeklődött csütörtökön, hogy mi van velem, megpendítettem neki, hogy hétvégére lejöhetne, de szerencsére nem jött. mert később rájöttem, hogy én egyedül szeretek lenni Ozorán. persze, ha jövőre már párkapcsolatban fogok élni, akkor nyilván a pasimmal megyek el, de ha nem lesz pasim, akkor megint egyedül. :) nem hiányzott oda nekem senki, hogy őszinte legyek. többször is gondolkodtam ezen, de halálosan jó volt egyedül. kibaszott jól éreztem magam! :))

 

na, kedden délelőtt úgy széttáncoltam magam a Pumpuinál, hogy az esti megnyitóra úgy kellett összekaparnom magam. rettentő szar zene volt (Ozric Tentacles), csak messziről lehetett élvezni. éjfélkor már ágyban is voltam. :) 

szerdán délben már a chillben voltam (előtte azért pörögtem Mindwave-re a Main Stagenél), ott Naga nyomta, aztán Pupilla, majd a Solar Fields következett. olyan hálózsákot sikerült tekernem a sátorban mindig, hogy kb. két pillanat alatt bekészültem tőle, folyamatosan. :) a sártam a nagyszínpadhoz nagyon közel volt (oda soha többet nem rakom, az tutter!!), így a sátorból is cd minőségben tudtam élvezni több előadót is. így járt pl. szerda este Union Jack és Sesient, mert nem volt erőm hozzájuk.

csütörtökön elszomorodott az idő egy kicsit (kedd és szerda 1000 fok volt), de mivel killer éjszaka volt, én nem is bánom, legalább mindenki kipihente magát. :) az eső lógó lába ellenére csütörtök délelőtt már megint a chillben evett a fene. Aurafood, majd Kalumet (in dub), később Soul Surfer ment. ezeket végigtáncoltam. főleg azért, mert akkor kezdett el esni igazán, dél körül, én meg persze szandiban voltam. cserébe az új chill körül elég agyagos a terület, ömlött a víz, úszott minden és jött a sártenger. úgy nézett ki, hogy végképp a chillben ragadok, mert nem tudok eljutni a sátramhoz sehogy. pláne száraz lábbal nem. de később elkezdték hozni a szalmabálákat, és akkor jobb lett a helyzet. :)

este a Green Nuns of the Revolution lépett fel a nagyszínpadon, de mivel fos idő volt, ezt is a sátorból hallgattam. közben eszegettem, olvasgattam. 

 

pénteken újra csodálatos napunk lett! :) a reggeli kávézás után a chillben bb303 set ment, utána eltakarodtam a nagyszínpadhoz, mert kezdődött a Raja Ram vs. Simon Posford exkluzív, 4 órás set. a délutánt pedig Man With No Name zárta. annyira meleg volt, hogy a Simontornyai Önkéntes Tűzoltóegyesület meglátogatta a fesztivált a tűzoltókocsijukkal, naponta többször is, és locsolták a bulizókat. :) a legviccesebb az volt, hogy itt nők is vannak a tűzoltók között, az egyikük, egy tipikus Marika néni, annyira belejött a bulizásba, meg abba, hogy a fiatalok őrjöngenek a locsolócsövéért, hogy a 3. kanyartól már felállt a tűzoltó kocsi tetejére, és onnan locsolt, közben meg ritmusra rázta a fenekét. beszartam, annyira cuki volt!!! :) tapsoltatta a népet, mint egy igazi sztár. :)

este nem mentem le a buli közepébe, inkább csak a felső dombról néztem a pörgést, meg ott táncoltam. ekkor játszott: X-Dream, majd The Delta, és még Driss-t is hallottam. :) 

 

szombat, megint rekkenő hőség. :)) a nap fő fellépője Atmos volt, a fullon képviselője. persze azonnal sikítozni kezdtem, mikor játszani kezdett, hogy nekem Atmos cd kell!!! mert annyira jó zenéket tol, hogy egyszerűen kész, szerelem. :) előtte azért még Subsonciousmind, és James Monro classic set, csak hogy bemelegedjek. :) aztán Atmos csúcsrajáratás, sikítás, őrjöngés. :)

délelőtt már muszáj volt telefont is töltenem, mert egyrészt fotózni akartam, másrészt meg a hazautazás miatt, hogy tudjak a Tesómmal beszélni. a telefon más miatt nagyon nem érdekelt. volt nálam könyv, leszartam a világhálót nagyjából. :) a töltés után belehallgattam Digital tooki zenéjébe, de annyira nem jött be, hogy inkább mentem Atmosra hangolódni. :)

este megint csak a dombtetőn buliztam. tudom, záróeste, meg az egyik kedvencem, a Star Sounds Orchestra lépett fel, de így legalább nyugodtan táncolhattam, mindent jól láttam és hallottam. a dekoráció (főleg éjszaka) szenzációs volt!!! megint nagyot alkottak, az biztos! :) volt még tűzijáték is, meg mindenféle tüzes őrület, szóval jól telt ez is. még Gus Til is befigyelt, aztán éjfél körül elhúztam a csíkot, mert vasárnapra egésznapos pörgés nézett ki, és nem akartam hulla lenni. :) mondjuk az éjszakai panorámától való búcsúzkodás (szombat este volt az utolsó) elég lassan ment. 15-20 percig tartott, mire el tudtam szakadni a látványtól, meg a csillagoktól, amiket minden este tátott szájjal néztem. órákig. :)

 

vasárnap 8-kor ébresztő, összepakoltam a cuccom a sátorban, aztán elindultam a terepre. :) Tristan után pihiztem a chillben egyet Kaya Project és Nanda segítségével. itt volt egy nagy "kiborulásom", mert eszembe jutott az édesanyám, és nagyon elkezdtem bőgni. eszembe jutott, hogy mennyire szeretem (megjegyzem, nemcsak ekkor jutott eszembe, de itt volt időm rajta elmélkedni is), hogy mennyire kevés időt töltöttünk eddig egymással, és vajon mennyi van még hátra? eszembe jutott az életének az a része, ami előttem zajlott és korántsem volt mókás. bőgtem egy hatalmasat. zokogtam. annyi érzelem, érzés gyűlt fel bennem, hogy csak bőgtem, mint egy pisis, de elég sokáig. aztán persze már röhögtem is, nem tartott ez sokáig, de jól esett nagyon sírni egy hatalmasat.

végül összeszedtem magam, és elindultam az utolsó nagy bevetésre, a nagyszínpadhoz. 

jött a Transwave, az ő számuk a Land of Freedom, ami nekem egyet jelent egyébként is Ozorával. no, hát őrjöngve táncoltam, vihogtam, tomboltam. 

ezután Tsubi pörgetett, a kedvenc számom is lenyomta Liquid Soultól, úgyhogy nagyon örültem. közben néztem a felhőket, bámultam ki a fejemből.

utána még egy kis progi: Ace Ventura, majd a meglepetés fellépő, aki nem volt más, mint LIQUID SOUL!!!  már Ozora előtt valaki megpendítette fb-on, hogy talán ő lesz a meglepi előadó, de csak reménykedtem, hogy tényleg. de tényleg ő volt az.  a surprise.  addig igazából ezt nem is hittem el, míg bele nem csapott a Crazy People c. kedvenc számomba, akkor már biztos voltam benne, hogy ő pörget.  aztán még Hypnotic Energy is volt, eredetiben (nem a Tsubi-s remixben), így lett teljesen katartikus a vége. 

 

vasárnap este fél8 körül érkeztek meg a Tesómék értem. persze nem engedték be őket, de én feltaláltam magam, és a biztonsági őrökkel kivitettem magam a kapuig. még a sátram nem volt összecsukva, így azt csak úgy felbasztam a platóra, meg a két táskámat, meg én is felültem, és így. mindenki csak nézett, hogy micsoda mázlista vagyok.  hát, csak szépen kell pislogni, meg szépen kell kérni. Mindenkitől. 

 

most számoltam össze: összesen 35 órát táncoltam körülbelül, plusz a kedd délelőtti Pumpui-s őrület még vagy 3 óra. mindezt vegyesen követtem el, tehát most nemcsak a chillben, vagy nemcsak a Main Stage-nél, hanem nagyjából egyformán, mindkét helyen. szerintem ez a legegészségesebb egyensúly. 

 

nos, ezek voltak a konkrét programok, történések. most mennem kell, a gondolataim majd egy következő posztban kerülnek a kedves olvasók elé. :)