tudtam, hogy milyen a besamel mártás, pláne nem csináltam olyat soha. ehhez képest tegnap este full betépve főztem egy adagot. :)
az egész úgy kezdődött, hogy felbasztam magam már kora délután és igazából semmi kedvem nem volt a randihoz. fél6-kor, miután felöltöztem, ott tartottam, hogy lemondom a francba az egészet. egyrészt alapból ugye fos kedvem volt, másrészt belenéztem a tükörbe és elment az életkedvem. aztán Barbi adott egy kis erőt, összekapartam magam és elindultam.
korábban értem oda, mint kellett volna, Csillagász még éppen borotválkozott, úgyhogy a feje búbjából láttam valamit csak, ahogy kinézett a fürdőszoba ajtaján. bementem a lakásba, levetkőztem, lecuccoltam és vártam rá. addig meg nézelődtem. :) rengeteg vetítő, hatalmas távcső, szép képek a falon, akvárium halakkal, szóval volt mit nézni.
aztán előkerült végre. elsőre nem volt az a "húha, de jó pasi" érzésem, de később ez változott. leültünk, borozni kezdtünk hogy oldódjunk. csinált egy cigit. hallgattunk zenét. szívtunk, dumálgattunk. jó volt vele beszélgetni, bár néha csak pislogtam. ahogy felmértem, egy kőgazdag, értelmiségi családba született, ahol azért persze nem tartják őt el, de mondjuk a lakását a szülei vették. apu-anyu otthon, nem melóznak, illetve igen, mert anyukája tűzzománcozik, meg fest, meg tiffany lámpákat csinál, meg ilyenek, az apja meg mérnök, szerelgeti a lámpákat, meg a vetítőket a gyereknek. van egy nővére, meg annak családja, meg van egy öccse, aki elég súlyos fazon lehet, ha 12 évesen szívott először. most asszem 20. és nem kicsit zűrös. na, mindegy, úgy tűnik, Csillagász a legnormálisabb a tesók közül. egyébként elég gyerek feje van, szerintem simán látszik, hogy 5 évvel fiatalabb nálam. mondjuk, fáradt is volt, meg ő is betegeskedik, lehet, hogy csak azért.
na, 8-kor elkezdtük gyártani a lasagnet. de nem akármilyet! besamelmártás volt az egyik szinten. na, azt én csináltam. szakácskönyvből. együtt főztünk, ami elég vicces volt. én néha átvettem az irányítást, bár ő volt otthon, de úgy láttam, nem bánja. :) kicsit néha határozatlan, bizonytalan, de szerintem mindketten kurvára zavarban voltunk egész este. de hogy ő igen, az tuti. én már hamarabb felengedtem. 1 óra alatt raktuk össze a kaját. aztán elkezdtük nézni a Berlin Calling c. filmet. (arra is tökéletes volt a film a fantasztikus zenék mellett, hogy megfogadjam egy életre: semmiféle fehér bogyót, vagy port nem vagyok hajlandó bevenni soha. max. fű, bélyeg és ennyi.) úrjézus. hogy az mekkora!!!!! aki még nem látta, sürgősen pótolja be. leginkább TG!!! de ő meg már tutira látta. de ha nem, akkor meg együtt kell megnéznünk elsőre. kibaszott hatalmas film. áhhh. zseniális. és még moziban is megy! :)
film közben elkezdtünk enni. illetve én csak nyammogtam. eleve a köhögéssel küzdöttem folyamatosan, ami tök gáz volt, mert már én untam magam, hát még ő engem. szóval nem lett rossz a kaja, kicsit sótlan lett... hát ez van, egyikőnk sem szerelmes... én el is feledkeztem róla, hogy sót tegyek bármibe is, azt hittem ő tesz. na, mindegy. :) szinte alig ettem, ez a lényeg, az is később majdnem mind kijött, pedig treníroztam a gyomrom, de hát úgy látszik nem eléggé. pedig rohadt éhes voltam. meg még vagyok most is. ja, hát az nem jutott eszébe például, hogy kérek-e vizet, vagy bármit a kaja mellé. viszont szalvétát hozott, az is valami. :) na, evés után még filmezés, meg zene hallgatás, de akkor már punnyadtak voltunk mindketten, én már majdnem bealudtam.
aztán fél1-kor adtam ki a kozmetikusok jelszavát: "pakolás, pattanás!", nézett nekem éjszakai buszt a neten, megcéloztam a 0:52-est, el is értem, szerencsére kb. 1 percnyire van a lakásától a metró is, meg az éjszakai megállója is. 1:24-kor már ágyban voltam. hazafelé dohogtam, hogy mennyire gáz, mert ki sem kísért a buszig, meg hogy még egy csókot se bírtunk összehozni... de hát nehogy már én kezdeményezzek!! mert voltak pillanatok, amikor a kanapén ülve/fetrengve összeért a karunk, egy idő után már tudatosan nyomultam mellé, hogy összeérjen, de hát nem tett semmit. éjfél körül nyújtózott és mondta, hogy mennyire kényelmetlen egy idő után a kanapé. ezzel szerintem arra célozva, hogy vagy húzzak el, vagy takarodjunk fel a galériára az ágyba, de aztán én a takarodást választottam. két puszival váltunk el, majd még utánam nyekeregte, hogy "jó volt!" én meg hümmögtem, hogy igen és húztam a csíkot a buszhoz. hátra se néztem. akkor még elég paprikás hangulatban voltam, de reggelre kicsit másként látom már.
alapvetően attól tartok, hogy ha mi összejövünk, akkor egyébből se fogunk állni, csak szívunk. ami nem baj, mert olyan emberrel szívni, akivel lehet értelmes dolgokról beszélgetni (meg hülyeségekről is), akivel egyezik a zenei/filmes ízlésünk, azért az nem rossz. főleg, ha még egymásra is tudnánk szívódni, és még az is jó lenne... hmmm... kívánhatnék ennél többet? ráadásul tavasztól beindul neki a buliszezon, valszeg minden hétvégén megy a pörgés, nyilván én is mennék vele és pörögnék. hát mi kell még?? 28 éves, egy darabig még nyilván nem akar családot alapítani, ami jó, mert egyelőre az én terveim között sem szerepel, de mondjuk 2 év múlva már nem bánnám, és akkor ő már 30 lesz. hát. sok kérdés merül fel, de talán nem reménytelen. és talán jó is, hogy nem zúgtam bele első látásra, mert abból mindig csak a baj van. ha esetleg fokozatosan alakulnak a dolgok, meg ha többet találkozunk, talán nem lesz már ő sem zavarban, teljesítési kényszerben, meg én sem... szóval még bármi lehet. nem tudom. sokkal-sokkal közelebb áll hozzám, mint bármelyik randiarc, akivel mostanában találkoztam. sokkal jobban el tudnám vele képzelni a továbbiakban a dolgokat, bár persze aggályaim is vannak. de fog még kapni esélyt, reggel is már bejelentkezett, meg beszélgetünk folyamatosan. szóval úgy tűnik, hogy szeretne még velem találkozni. szívem szerint akár már ma is összefutnék vele este, meg még együtt is aludnék vele, mondjuk nála. de csak alvásról lehet szó, természetesen, meg egy kis pettingről (istenem, ez a szó a tinédzserkoromat idézi) maximum. amúgy jó illata volt, meg helyes, meg minden. pont olyan tisztaság illata volt, amit szeretek. olyan egyszerű, semmi faxni, semmi nagy parfümözés, csak a finom, frissen borotválkozott férfiillat. termetre, alkatra is okés, olyan, ami nekem tetszik.
amúgy 0,5 g-t toltunk el ketten az este, hát nem volt semmi, azt hittem sosem érek haza, pedig tök hamar hazaértem. minden olyan hosszúnak tűnt, a séta, a buszozás, meg minden. de túléltem. és most várom, hogy mi legyen/lesz a folytatás. :)
péntek, október 30, 2009
csütörtök, október 29, 2009
három cigi ment
el nálam kb. három óra alatt tegnap este. ebből kettőt TG-vel közösen pippantottunk el, de hát akkor is... igazából, mire odaért hozzám, én már akkor kész voltam. dumálgattunk, aztán elhúzta a csíkot.
én még ébren maradtam, mert az Arsenal-Liverpool meccsét akartam nézni, a második félidőhöz volt is szerencsém. aztán lefeküdtem aludni. ja, miután szétköhögtem a fejem.
Csillagásszal tegnap csak bor ügyben beszéltem telefonon. a boltból hívott fel, hogy akkor mit vegyen, de mire el tudott érni addigra már döntött. annyira kedves volt a hangja, meg vidám, meg igazából mindig az. tiszta őrület. aztán este 7 után küldtem neki egy sms-t, hogy "Na, most az én akksim is lemerült... Pont dvd írás közben. :)" (mert hogy neki meg a kocsijában nem tökéletes az akkumulátor és azzal szív, tologálja be állandóan az autóját. erre jött a válasz: "Én pedig ismét az ágyban párnák közt, de nm jön az álom. Te jársz a fejemben ;)" mire én: "Hajjaj... kivételesen az én gondolataim sem Ozorán járnak..."
szóval gondolkodott rajtam. meg én is rajta. nyilván készült a mai napra. ma reggel aztán kiderült, hogy jól bealudt, de hajnali 3-kor felkelt, hogy mosogasson, de hát nem sokra haladt vele. reggel be is paráztatott kicsit, hogy mifasz, mert írta, hogy "mi lenne, ha máskor találkoznánk?" na, mondom, fasza, egész héten erre készülök, már tiszta ideg vagyok és akkor most várhatok még tovább, napokat, vagy akármi, meg most ezt miért, mi jött közbe és mivan és akkor így engem már nem is érdekel. már épp akartam írni neki, hogy "oké, akkor majd keress, hogy mikor" és készülődtem ki is lépni az alkalmazásból, erre némi hatásszünet után odabiggyesztette, hogy "mondjuk fél7-kor? :)".
óbazz. miért kellett ezt így felvezetni? ja, mert fél6-ot beszéltünk meg még hétfőn. szóval csak 1 órával későbbet szeretne, mert nem haladt otthon semmivel. úgyhogy mégiscsak lesz ma randi. annyira fáradt vagyok, hogy agyalni sincs erőm, ami egyébként jó. fel vagyok egyébként lélekben készülve arra, hogy egyáltalán nem fogok neki tetszeni, vagy ő nekem. arra viszont nem igazán vagyok felkészülve, hogy tetszeni fogunk egymásnak, sőt, szikrázik majd köztünk a levegő. a hangulatom most még egyáltalán nem ilyen. ami jobb is szerintem. majd ráérek akkor gondolkodni, hogy mit csináljak, mikor helyzet lesz.
elsőként Barbi hívta fel a figyelmem, hogy le ne merjek feküdni a Csillagásszal első randin. ami ugyebár jogos. ezt elmeséltem tegnap a Kosnak, erre rákontrázott, hogy "bizony, meg ne próbáld!! csókolózni lehet, meg összebújni, de semmi több." ohhh. parádés. nem mondtam a Kosnak, de magamban mosolyogtam ezen, hogy pont ő az erkölcs csősz, akinek két barátnője van egyszerre és még mellettük engem dug. :) no, mindegy. ezért imádom. :)
őt is, meg TG-t is. aki tegnap ismét zsönyörűséges volt... meg édescsillag. hát mint mindig. és persze sikítva röhögés ment ezerrel. :)
ma 3-ig dolgozom csak, hazamegyek a randi előtt készülődni. ezt persze OJ nem tudja, mármint hogy miért megyek el korábban. :) egyéb betegség nincs, az éjjel csuriban voltak az ujjaim, úgy aludtam el. nagyon-nagyon szeretném ha a ma este sikeres és eredményes lenne. erre a pasira most mindenkinél jobban vágyom. ami egyébként baj, de majd megpróbálom elosztani magam néggyel és akkor talán nem üldözöm el magam mellől. már ha nem szalad el az első percben rögtön. :)
én még ébren maradtam, mert az Arsenal-Liverpool meccsét akartam nézni, a második félidőhöz volt is szerencsém. aztán lefeküdtem aludni. ja, miután szétköhögtem a fejem.
Csillagásszal tegnap csak bor ügyben beszéltem telefonon. a boltból hívott fel, hogy akkor mit vegyen, de mire el tudott érni addigra már döntött. annyira kedves volt a hangja, meg vidám, meg igazából mindig az. tiszta őrület. aztán este 7 után küldtem neki egy sms-t, hogy "Na, most az én akksim is lemerült... Pont dvd írás közben. :)" (mert hogy neki meg a kocsijában nem tökéletes az akkumulátor és azzal szív, tologálja be állandóan az autóját. erre jött a válasz: "Én pedig ismét az ágyban párnák közt, de nm jön az álom. Te jársz a fejemben ;)" mire én: "Hajjaj... kivételesen az én gondolataim sem Ozorán járnak..."
szóval gondolkodott rajtam. meg én is rajta. nyilván készült a mai napra. ma reggel aztán kiderült, hogy jól bealudt, de hajnali 3-kor felkelt, hogy mosogasson, de hát nem sokra haladt vele. reggel be is paráztatott kicsit, hogy mifasz, mert írta, hogy "mi lenne, ha máskor találkoznánk?" na, mondom, fasza, egész héten erre készülök, már tiszta ideg vagyok és akkor most várhatok még tovább, napokat, vagy akármi, meg most ezt miért, mi jött közbe és mivan és akkor így engem már nem is érdekel. már épp akartam írni neki, hogy "oké, akkor majd keress, hogy mikor" és készülődtem ki is lépni az alkalmazásból, erre némi hatásszünet után odabiggyesztette, hogy "mondjuk fél7-kor? :)".
óbazz. miért kellett ezt így felvezetni? ja, mert fél6-ot beszéltünk meg még hétfőn. szóval csak 1 órával későbbet szeretne, mert nem haladt otthon semmivel. úgyhogy mégiscsak lesz ma randi. annyira fáradt vagyok, hogy agyalni sincs erőm, ami egyébként jó. fel vagyok egyébként lélekben készülve arra, hogy egyáltalán nem fogok neki tetszeni, vagy ő nekem. arra viszont nem igazán vagyok felkészülve, hogy tetszeni fogunk egymásnak, sőt, szikrázik majd köztünk a levegő. a hangulatom most még egyáltalán nem ilyen. ami jobb is szerintem. majd ráérek akkor gondolkodni, hogy mit csináljak, mikor helyzet lesz.
elsőként Barbi hívta fel a figyelmem, hogy le ne merjek feküdni a Csillagásszal első randin. ami ugyebár jogos. ezt elmeséltem tegnap a Kosnak, erre rákontrázott, hogy "bizony, meg ne próbáld!! csókolózni lehet, meg összebújni, de semmi több." ohhh. parádés. nem mondtam a Kosnak, de magamban mosolyogtam ezen, hogy pont ő az erkölcs csősz, akinek két barátnője van egyszerre és még mellettük engem dug. :) no, mindegy. ezért imádom. :)
őt is, meg TG-t is. aki tegnap ismét zsönyörűséges volt... meg édescsillag. hát mint mindig. és persze sikítva röhögés ment ezerrel. :)
ma 3-ig dolgozom csak, hazamegyek a randi előtt készülődni. ezt persze OJ nem tudja, mármint hogy miért megyek el korábban. :) egyéb betegség nincs, az éjjel csuriban voltak az ujjaim, úgy aludtam el. nagyon-nagyon szeretném ha a ma este sikeres és eredményes lenne. erre a pasira most mindenkinél jobban vágyom. ami egyébként baj, de majd megpróbálom elosztani magam néggyel és akkor talán nem üldözöm el magam mellől. már ha nem szalad el az első percben rögtön. :)
szerda, október 28, 2009
a dróton lógtam
megint az éjjel. majdnem két órán keresztül sikerült beszélnünk ismét a Csillagásszal. este 11 után hívott fel. persze szólt előre, hogy ha még ébren vagyok, akkor majd megcsörget. nagyon klassz volt megint, újabb érdekes dolgok derültek ki róla, meg persze olyan dolgok, amik közösek bennünk.
sajnos az a fajta vagyok, aki az apró dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonít, ez a szokásos metódus, de hát ez van. :)
kíváncsian várom a holnapi randit, egyre kíváncsibb vagyok. és persze rettegek, hogy mi lesz. :)
sajnos az a fajta vagyok, aki az apró dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonít, ez a szokásos metódus, de hát ez van. :)
kíváncsian várom a holnapi randit, egyre kíváncsibb vagyok. és persze rettegek, hogy mi lesz. :)
kedd, október 27, 2009
telefonos randim volt
tegnap este. 21:00-tól 0:40-ig. egyszer két óra után az Ő szolgáltatója bontotta a vonalat, aztán visszahívott, majd én merültem le, de megint visszahívott és így.
Ő egyébként a Csillagász. gondolkodtam az ágyban, hogy minek nevezzem, aztán végül ez lett. mert hobbiszinten érdeklődik a csillagászat iránt, kapott is most egy távcsövet, hogy azzal kémlelje az eget. egyébként pedig goa partykat szervezett régebben (juppiiiiiiii!!), mostanában pedig a vizuál részével foglalkozik, mindenféle szépségeket vetít kupolára, falra, akárhova. mármint bulik alkalmával. szóval egy kreatív ember. és rengeteg közös dolog van bennünk, de még az életünkben is. egy csomó hasonló sztori esett meg velünk és ez tök fura. ez a csillagászkodás is... szinte egyszerre vallottuk be egymásnak, hogy mindig is csillagászok, vagy űrhajósok szerettünk volna lenni gyerekkorunkban. (én még csillagászati versenyen is voltam áltisiben) 28 éves, vecsési illetőségű, de pár éve Pesten él, most már a saját lakásában. ahova hivatalos vagyok csütörtök estére, főz lasagnet, meg borozni fogunk, meg filmet nézni, meg nyilván tekerni is... de ahogy ez az egész indult... az első levele... áhhh... én már akkor kész voltam. eszméletlen jó volt az esti dumálás is, persze repült az idő. én az utolsó 1 órában már fél szemmel pornót néztem, mert teljesen felizgatott ez a fiú lelkileg, meg testileg is. olyannyira, hogy az esti cigim után kénytelen voltam vonalban tekerni egyet, akkor persze ő is. egyszerűen annyira éreztem, hogy kell. aztán mikor letettük (tök sután köszöntünk el, szinte zavarban voltunk majdnem 4 órányi beszélgetés után) a pornófilm beteljesítette a legszebb álmaimat. én akkorát, de akkorát élveztem, hogy majdnem elájultam. nem akarok dicsekedni, vagy túl konkrét lenni, de hát ez egy ilyen blog, na mindegy... szóval elmondom, hogy a csiklóm akkorára duzzadt, hogy majdnem szétrobbant. eszméletlen volt. nem kaptam levegőt percekig. ahhh...
fociban egyébként nem nagy tudor, mikor említettem a MU nevét, akkor rákérdezett, hogy az angol csapat-e. hát mondom ja, manchesteri csapat... jó, ez persze földrajztudásbéli hiányosság is lehet. mindegy. nem érdekel. :))))
persze egyből jött a para, hogy nem fogok neki tetszeni. mármint élőben. hogy nem lesz kémia. jajnekem. nem tudom. nekem egyelőre nagyon okés minden, mármint vele kapcsolatban. reggel végigmértem a meztelen testem a tükörben és arra jutottam, hogy nem olyan rossz a helyzet, de persze nem is rózsás. de ha ez nem szab gátat kettőnk közé, ha nem fogja ez a szétszabott, megnyúlt test zavarni, sőt, esetleg tetszik is neki (bár ezt persze kétlem, annyira nem tűnik hülyének), akkor... nos, akkor asszem megvan az emberem. :) tudom, mondtam ezt már párszor, meg izé, félek is az érzéstől, a gondolataimtól, de ha lesz kémia, akkor nincs az az Isten, aki közénk állhatna... egyszerűen máris piros szívecskék villognak a szemem előtt és csak szerelmes dalokat dudorászok... áhhh. és persze félek, hogy mi lesz csütörtökön... hogy mit vegyek fel, meg egyáltalán. próbálok azért nem görcsölni, majd Barbi jól lenyugtat ma, remélem, de hát nem lesz egyszerű... :)
ja, hát amúgy tegnap egész nap chateltünk Csillagásszal, meg ma reggel is nyomatta egyből... cukipofa. és magas, és igazán férfias jelenség, mármint a fotók alapján. és idén először volt Ozorán!! és csak egy hétvégére jött. és erről is sokat beszéltünk. tök jó, mert neki is voltak hasonló élményei ott, mint nekem... valami varázslat az egész, vagy valaki szórakozik velem, én nem tudom. de most ez jó... nagyon jó. hogy pénteken délelőtt mit fogok írni? na, arra én is kíváncsi leszek... :)
egyéb nem történik, köhögök még mindig, de már szinte jól vagyok, bár a monstre beszélgetés alatt is néhányszor majdnem megfulladtam, de azért minden oké. és már csak kettőt kell aludni csütörtökig... ;) és addig meg mindenki csuriban ül, mert különben megölöm a blogom. :DDD
Ő egyébként a Csillagász. gondolkodtam az ágyban, hogy minek nevezzem, aztán végül ez lett. mert hobbiszinten érdeklődik a csillagászat iránt, kapott is most egy távcsövet, hogy azzal kémlelje az eget. egyébként pedig goa partykat szervezett régebben (juppiiiiiiii!!), mostanában pedig a vizuál részével foglalkozik, mindenféle szépségeket vetít kupolára, falra, akárhova. mármint bulik alkalmával. szóval egy kreatív ember. és rengeteg közös dolog van bennünk, de még az életünkben is. egy csomó hasonló sztori esett meg velünk és ez tök fura. ez a csillagászkodás is... szinte egyszerre vallottuk be egymásnak, hogy mindig is csillagászok, vagy űrhajósok szerettünk volna lenni gyerekkorunkban. (én még csillagászati versenyen is voltam áltisiben) 28 éves, vecsési illetőségű, de pár éve Pesten él, most már a saját lakásában. ahova hivatalos vagyok csütörtök estére, főz lasagnet, meg borozni fogunk, meg filmet nézni, meg nyilván tekerni is... de ahogy ez az egész indult... az első levele... áhhh... én már akkor kész voltam. eszméletlen jó volt az esti dumálás is, persze repült az idő. én az utolsó 1 órában már fél szemmel pornót néztem, mert teljesen felizgatott ez a fiú lelkileg, meg testileg is. olyannyira, hogy az esti cigim után kénytelen voltam vonalban tekerni egyet, akkor persze ő is. egyszerűen annyira éreztem, hogy kell. aztán mikor letettük (tök sután köszöntünk el, szinte zavarban voltunk majdnem 4 órányi beszélgetés után) a pornófilm beteljesítette a legszebb álmaimat. én akkorát, de akkorát élveztem, hogy majdnem elájultam. nem akarok dicsekedni, vagy túl konkrét lenni, de hát ez egy ilyen blog, na mindegy... szóval elmondom, hogy a csiklóm akkorára duzzadt, hogy majdnem szétrobbant. eszméletlen volt. nem kaptam levegőt percekig. ahhh...
fociban egyébként nem nagy tudor, mikor említettem a MU nevét, akkor rákérdezett, hogy az angol csapat-e. hát mondom ja, manchesteri csapat... jó, ez persze földrajztudásbéli hiányosság is lehet. mindegy. nem érdekel. :))))
persze egyből jött a para, hogy nem fogok neki tetszeni. mármint élőben. hogy nem lesz kémia. jajnekem. nem tudom. nekem egyelőre nagyon okés minden, mármint vele kapcsolatban. reggel végigmértem a meztelen testem a tükörben és arra jutottam, hogy nem olyan rossz a helyzet, de persze nem is rózsás. de ha ez nem szab gátat kettőnk közé, ha nem fogja ez a szétszabott, megnyúlt test zavarni, sőt, esetleg tetszik is neki (bár ezt persze kétlem, annyira nem tűnik hülyének), akkor... nos, akkor asszem megvan az emberem. :) tudom, mondtam ezt már párszor, meg izé, félek is az érzéstől, a gondolataimtól, de ha lesz kémia, akkor nincs az az Isten, aki közénk állhatna... egyszerűen máris piros szívecskék villognak a szemem előtt és csak szerelmes dalokat dudorászok... áhhh. és persze félek, hogy mi lesz csütörtökön... hogy mit vegyek fel, meg egyáltalán. próbálok azért nem görcsölni, majd Barbi jól lenyugtat ma, remélem, de hát nem lesz egyszerű... :)
ja, hát amúgy tegnap egész nap chateltünk Csillagásszal, meg ma reggel is nyomatta egyből... cukipofa. és magas, és igazán férfias jelenség, mármint a fotók alapján. és idén először volt Ozorán!! és csak egy hétvégére jött. és erről is sokat beszéltünk. tök jó, mert neki is voltak hasonló élményei ott, mint nekem... valami varázslat az egész, vagy valaki szórakozik velem, én nem tudom. de most ez jó... nagyon jó. hogy pénteken délelőtt mit fogok írni? na, arra én is kíváncsi leszek... :)
egyéb nem történik, köhögök még mindig, de már szinte jól vagyok, bár a monstre beszélgetés alatt is néhányszor majdnem megfulladtam, de azért minden oké. és már csak kettőt kell aludni csütörtökig... ;) és addig meg mindenki csuriban ül, mert különben megölöm a blogom. :DDD
szombat, október 24, 2009
két zenei élményben
is volt részem csütörtökön este. először a Fábry Showderben énekelt Tóth Vera és Tóth Gabi. aztakurva. hogy ezeknek a lányoknak mi van a torkukban??? valami eszméletlen, hogy mit toltak...
aztán a Mezzon elcsíptem egy 1981-es James Brown koncertet. fú. nagyon jó volt. mostanában kezdtem rájönni, hogy James Brown mekkora figura volt. jó, régebben is tetszettek a dalai, de pl. ez a koncert... amennyi energia, kisugárzás, szenvedély, szexualitás van az előadásmódjában... hát azt kevesen tudják utánozni, már ha tudja bárki is egyáltalán.
tök sokáig ébren voltam egyébként csütörtökön. hajnali fél6-ig tévéztem. élveztem, hogy még 3 napig nem csinálok semmit, így aztán jól bele is csúsztam az éjszakába.
pénteken dél körül keltem fel. 40 percet beszéltem a Kossal telefonon. ő hívott, hogy mikor találkozunk már. ő elregélte, hogy áll a lakásfelújítása, én meg elregéltem, hogy Hétfőivel nem jutok dűlőre, és amúgy is arra ébredtem, hogy a Bőgőssel álmodok. mert bizony így volt. még mindig ő foglalkoztat, a nap 24 órájában, és ezt holmi Hétfői vagy akárki úgysem tudja kiverni a fejemből. na jó, nagyon nem is törtet senki erre a feladatra. ahhoz képest pl., hogy Hétfőivel abban maradtunk, ezen a héten neki bármikor jó, azóta felőle se kép, se hang. péntek estig bírtam én ezt. még csak ráküldtem egy sms-t, pedig megfogadtam, hogy nem, de nem reagált. ezennel végleg le is zártam az ügyet. ha előkerül sem érdekel. ha nem kerül elő, akkor meg pláne. velem ne játszon, ne szórakozzon. én ennél sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb és nem utolsó sorban, értékesebb vagyok, mint hogy velem ezt lehessen csinálni. hogy hülyít ezerrel. lófaszt. engem aztán ne.
tegnap délután persze elcsíptem megint az SMV koncertjét (Stanley Clarke, Marcus Miller, Victor Wooten) a Mezzon, ráadásul most korábban, mint a múltkor, úgyhogy rá is szívódtam ezerrel. emellett elkezdtem végiggondolni, hogy mit kaptam én azoktól a férfiaktól, akik meghatározóak voltak az életemben (vagy még most is azok).
kezdődött minden a Kéményseprővel, akivel valamilyen szinten azóta is tartjuk a kapcsolatot. nos, ő volt az, aki miatt elsőként elfogadtam magam és a testem. pedig mikor anno vele randiztam, még sokkal-sokkal kövérebb voltam. ő mégis imádott. és ezt átragasztotta rám is. neki köszönhetem még a reggea (újra) felfedezését, a spanglizást is (bár ez későbbi történet), Copy Con, Bob Marley, Tigris, Brains, Irie Maffia... ezeket mind miatta szerettem meg.
aztán jött 76-os. neki köszönhetem, hogy még nyitottabb lettem a szexben, mint azelőtt bármikor. a jó kis spagettik főzését, a vodka-redbullt, az éjszakai teszkózásokat, a Casino Royale-t (JB007) és az Aston Martint. ja, meg a foci. valahogy mellette kaptam rá arra, hogy meccseket nézzek, és szurkoljak egyáltalán valakinek.
TG. hajjaj. itt is van egy csomó minden. bár az első randink után sokat váratott magára a második, mégis, online kapcsolatban voltunk egy idő után és hát rámragadtak dolgok. ő az első férfi, akinél az intelligencia, a humorérzék, a lazaság, a sport szeretete, a zene szeretete, a jóképűség, a sárm egy személyben beköszöntött az életembe. neki köszönöm Manu Chaot, Bebét, a még intenzívebb füvezést, a focihoz való még nagyobb hozzáértést, a foci még intenzívebb szeretetét, a Budapest Bárt, a Sorted c. filmet, meg a Portugált és még sorolhatnám. az önbizalmamat is növelte, hiszen mikrofonpróbában fontos személyeket előztem meg nála. :) az más kérdés, hogy mindig annyira tiszteltem őt (meg még persze most is), hogy ruha nélkül nem voltam képes elengedni magam a társaságában. nekem ő még mindig egy Ikon, és ez nem is fog változni. és most már megint nagyon hiányzik és már nagyon várom, hogy a jövő héten összeüljünk végre és szétcsapjuk magunkat.
furamód, Repülőshöz pl. semmit nem tudok kötni. megköszönni neki meg pláne nem. hacsak nem azt, hogy amíg együtt jártunk, mellette mindig azon vigyorogtam, hogy milyen jó pasim van. nade hiába a jóképűség, ha amúgy meg halálra untam magam mellette. najó, voltam Sopronban a VOLT Fesztiválon. miatta. hát kb. ennyi. :)
bele kell vennem a sorba a Kost is. tőle kaptam némi sznobságot, de nem túlozva. neki köszönhetem a minőségi borozást, meg a finom kajákat. neki köszönhetem azt a csodálatos kőszegi hétvégét január végén, meg az istentelen nagy orgazmusokat, amiket okozott nekem. ó, és persze a Sandokan, a koktélozások, a mocskos lerészegedések. a telken bulizás, és egy csomó zene és film, meg sorozatok, amik tőle vannak meg. bőrig ázás a Madonnán, jam session a Tűzraktérben, és hú, mennyi minden még. ő az első férfi életemben, akinek tényleg hiányzom, mint barát, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem, és tényleg szeretne látni, amikor ő azt mondja. ez nagy kincs.
no, meg hát a Bőgős. ahogy Marcus Milleréket néztem tegnap este, hát persze, hogy belémvillant, hogy ő volt az, aki felpiszkálta bennem a jazz zene iránti érdeklődésemet, szeretetemet. leginkább persze a basszerok, a bőgősök iránti szeretetről és érdeklődésről van szó. mert mindig is őket csíptem. szóval a zenében nagyon sok mindent köszönhetek neki. továbbá a szarkasztikus humort, az őrült bulizásokat, a főzéseket. sokat gondolok arra a bizonyos vasárnap délutánra, amikor egy végigröhögött rakottkrumpli csinálás után (ahol én csak kukta voltam) kajáltunk, majd ő a kisszobában gyakorolni kezdett én meg meccset néztem a nappaliban. életem egyetlen tökéletes vasárnap délutánja volt ez. pedig már 33 éves vagyok. az arány elég szar... :( persze mindig eszembe jut, hogy mekkorákat szexeltünk a kanapén, meg hogy ott ülve mondta ki, hogy szeret... amiről tudom, hogy akkor igaz volt. hogy nem hazudott. csak egyszerűen nem tartott sokáig. és mai napig is elrágódok azon, hogy mit basztam el anno. mi a franc történt 1 hét alatt, február elején, hogy egyszercsak már nem én voltam az igazi. sokat gondolkodom ezen. szerintem ettől fogok hamarosan megkattanni. mert bár persze, a francnak rágódom még mindig ezen, a gondolatoknak nehéz parancsolni. az álom sem volt véletlen nyilván.
neki köszönhetem egyébként, hogy először jártam a MüPaban. meg a diplomakoncertet is, hiszen ha nem ismerem meg őt, eszembe sem jut elmenni. pedig csodálatos élmény volt. és jövőre természetesen ott a helyem megint. ó, hát róla még annyi mindent tudnék ömlengeni, de inkább nem teszem. a fent említett férfiak közül úgyis mindenki őt bírja a legkevésbé, így inkább nem kavarnám fel az olvasók nyugalmát megint. ömlengtem már eleget róla, tessék szépen visszaolvasni. :)
hihetetlenül sokat gondolok ám rá. folyamatosan. nem tudok és talán nem is akarok megszabadulni ezektől a gondolatoktól.
persze ilyenkor az is eszembe jut, vagy onnan kavarodok el a Bőgőshöz, hogy nekem soha nem lesz olyan pasim, aki nekem jó lesz. aki mindenben megfelel. egyszerűen képtelenség. és nem azért, mert a Bőgős volt az egyetlen, vagy mert ezt a teljesítményt olyan nehéz hozni... nem. hanem mert látom, hogy a felhozatal milyen. fos, fos és fos. aki jó lenne, az foglalt, vagy én nem jövök be neki. a többi meg szóra sem érdemes. de aki jó lenne, az is csak ezerből 1 ha van. ráadásul tudom nagyon jól, hogy mennyire bezárkóztam. saját magamba is, meg a lakásomba, a nyomorult életembe is. ide nehéz lesz betörni, az biztos. esélyt sem adok senkinek. nem keresgélek a neten pasikat, nem msn-ezek senkivel, hiába kérlel, a randikat halogatom vagy egyszerűen lemondom az utolsó pillanatban. nem vagyok képes nyitni. de miért? azért, mert egyik pasi sem mozgat meg. egyik sem. kivétel nélkül mind szánalmas, unalmas, ronda, öreg. nekem meg ez nem kell. akkor inkább egyedül.
na jó, nem nyavalygok. úgyis ugyanazt tudnám írni, mint amit már számtalanszor.
tegnap főztem egy baromi nagy adag chilis babot, ráadásul életem fő műve lett ebben a kategóriában, csak kibaszott csípősre csináltam. szinte tüzet okádok, ha eszem. arra viszont jó, hogy a taknyot kirántsa belőlem, meg a torkom rendbekapja. hülye vagyok, hogy nem főztem meg már hétfőn este, ha azóta ezt enném, már régen sokkal jobban lennék. jó, most is jól vagyok, de azért még mindig nem az igazi. viszont az emésztésem az turbo meghajtással üzemel. :)
most megyek, keresek valami nézhető műsort. nyilván meccset fogok csak találni. ennyi örömöm van mostanában: spangli, meccs, pornó. ebből álltam egész héten. hihetetlen. olyanokra vetemedtem, hogy Fulham - AS Roma meccs, 23:30-tól. mert az nekem jó. és tényleg az volt. a meccs utolsó percében kiegyenlített a Roma, lehidaltam. tuti tippmixholocaust volt a mérkőzhés. :)) utána még pornó. majd valami film. aztán hajnali 4-kor hogy még néznék pornót. erre kiderült, hogy a 3 pornó csatornából 2-n 4-kor vége az adásnak. a picsába. maradt 1, de azért hálistennek nem volt rossz műsor ott sem. :) hát, szóval ilyenek mennek nálam. tudtam én, ha betegszabin itthon maradok, akkor ez lesz. hajnalig tévézés, zabálás, füvezés ezerrel. parádés. már most kezdem átállítani a szervezetem, hogy hétfőn reggel fel bírjak kelni. mert mostanában akkor fekszem, mikor egyébként kelni szoktam. erről le kell állni sürgősen, különben megborulok a jövő hétre rendesen. :(
csütörtök, október 22, 2009
sms szakkomi voltam
tegnap este. TG-nek közvetítettem a Real-Milan meccset, mert nem tudta nézni. sajnálhatja, mert kibaszottul izgalmas és fordulatos meccs volt. az 50. perctől kb. addig rém unalmasan tologattak, a Real ráült a potyagólos előnyére és ennyi. de aztán hálistennek a Milan megunta ezt és fordított. és végül nyert. potyagól persze volt mindkét oldalon. meg igazi, szép gól is. pl. Pirlo bombája.
azért mindenesetre, hogy Csírabácsi szerintem zseniális kifejezésével éljek: tippmixholocaust volt a mérkőzés, mert szerintem senki nem számított arra, hogy ez a Real otthon kikap. ráadásul így. a Világ legjobb kapusával. a többi nem annyira, mert azért a Juve, meg a Chelsea legalább nyert. ja, és persze a MU is, bár az a meccs is feledhető volt.
ezen kívül semmi nem történik. már nem vagyok annyira taknyos, viszont rémesen köhögök. mint egy full tüdőbajos. de majd elmúlik ez is.
annyira ráérek egyébként, hogy a teáimat kezdtem el rendezgetni, mert egy csomó dobozban csak pár filter volt, én meg összevontam a dobozokat. ja, mert hogy literszámra iszom a teát. és most jól is esik. már nem utálom. igaz, a bőrömön át teát párologtatok magamból, de hát mindent a gyógyulásért. ilyen állapotban amúgy is fontos a sok folyadék. na, hát én már lassan napi 4 liternél járok, tea formájában, ami szerintem nem rossz. és biztos, hogy nagyban hozzájárul a gyógyulásomhoz.
annyira persze nem érek rá, vagyis inkább nem unatkozom annyira (hiszen sosem szoktam unatkozni), hogy esetleg mossak, vagy takarítsak. na, nem ettem meszet. :) a boltig lesétálok minden nap, ma bevásárolok a chilis babhoz néhány dolgot, megfőzöm, és ennyi. ne tovább. itthon meresztem a seggem és nem csinálok semmit. még olvasni sincs kedvem/erőm. csak a tévét bambulom, vagy alszok.
de szerintem pont rámfért már ez a kis pihi. 2-3 havonta azért nem árt beiktatni ilyesmit.
pasik? se kép, se hang egyik felől sem. mondjuk kb. pont leszarom mindegyiket. Hétfői is... áhhh... még hogy ezen a héten bármikor... már csütörtök van, jelentem, és még annyit se mondott, hogy bikkmakk. hát én meg aztán nem csavargatom a kezét. én biztos nem keresem találkozó ügyben. megmondtam már, hogy nem könnyítem meg a helyzetét. különben is, lehet, hogy meggondolta magát, vagy van valaki más, vagy egyszerűen csak begazolt, hogy itt most lehet köztünk valami... akár testiség, akár több is...
lehet, sosem fogom megtudni a választ, de hát akkor ez van. szögezzük azért le, hogy őt éri veszteség, ha kihagyja a velem való találkozást...
na, szóval ma főzök és tévézek megint. zsír lesz. ja, és még a hosszú hétvége. remélem, lesznek normális filmek az HBO-n. :)
kedd, október 20, 2009
36 fokos lázban
égek, s te nem ápolsz... ööö... kicsoda is? kinek kéne ápolnia? hát anyámnak, persze (tudom én, hogy így van a versben), de amúgy meg leginkább senkinek. csak úgy eszembe jutott. ja, mert betegen vergődök itthon. tegnap este jobban lettem, gondoltam, ma már megyek is dolgozni, de egyszerűen nem bírtam felkelni.
orvoshoz nem mentem, mert a manduláim nem dagadtak be, ez csak egy szimpla megfázás, amit ki tudok kezelni én is, nem kell nekem antibiotikumkúra.
jó régóta nem írtam. ja. mert nem volt kedvem. meg nem is nagyon volt miről.
pénteken munka után U-20-as meccsnézés. amikor Koman rúgta a 11-est, a meccs utolsó perceiben, akkor felálltam és a Himnuszt kezdtem énekelni. éppen ott tartottam, hogy "hozz reá víg esztendőt..." amikor berúgta. önmagamból kifordulva őrjöngtem örömömben.
szombaton tötymörögtem itthon. főztem, de mire készen lett, már nem is kellett. aztán este Tesómékkal Flash koncert a Cöxiben. Peti egyből lespannolt Barcs Mikivel, aztán a Tesóm is, én meg csak álltam a pultnál, nem mertem odamenni hozzájuk. tök ciki volt. de legalább a Mester már tud hovatenni. :)
a koncertet most annyira nem élveztem, mint máskor szoktam (ja, közben még Barbi is befutott és bár próbáltam erőltetni, de hát mégse az ő világa a Flash... ami persze nem baj, ettől még ugyanúgy imádjuk egymást). valahogy nem éreztem az egészet. valami bajom volt, de én se tudtam, hogy mi. aztán átmentünk még 4-en csajok az Ibolyába, ahol Dj Matek tolta nem rosszul, de lehetett volna jobb is. hajnali 2-kor indultunk hazafelé, gyalog, de előtte még a Tesóm leüvöltötte a fejem. vicces volt, ahogy a Ferenciek terén, önmagából kivetkőzve üvölt velem, ahogy még talán soha... de úgy láttam, hogy jól esik neki, hogy megkönnyebbül tőle, így hagytam, hogy mondja. meg azért alapja is volt.
érdekesen működök ám. tökre örültem, hogy a Tesóm jól érzi magát, hogy piál, hogy él, hogy szórakozik, mégis bántottam, piszkáltam, beszólogattam. amit én észre sem vettem, meg nem éreztem bántónak, de ő meg igen. és besokallt. áhhh... a jeges Dunába kéne engem behajintani egyszer. azt érdemelném. na, mindegy.
vasárnap döglés 11-ig, ja, mert persze szombat hajnalban még tévéztem, nem bírtam azonnal lenyugodni, lepihenni. a Ferenciek teréről egyébként gyalog jöttünk haza, nyilván ekkor fáztam meg aranyosan és vasárnap már torokkapirgálással ébredtem.
közben Vérnénnye is beköszönt, teljesen váratlanul. utólag belegondolva, nyilván ez volt a bajom, csak kurvára nem tudtam, mert én mára vártam, nem szombat éjjelre. szóval geci PMS. jobb, ha mindenki távolt tartja tőlem magát ilyenkor.
úgy volt, vasárnap délután Barbi átjön hozzám, de aztán mindkettőnknek fostalicska napja volt így megbeszéltük, hogy áttesszük ezt máskorra. nekem olyan napom volt, hogy senkit nem akarok látni, senkit nem viselek el, ráadásul minden szaron elbőgtem magam. kibaszott hormonok. a faszért nem lettem férfi.
tegnap bementem dolgozni, mert tudtam, hogy be kell, mert héftő van, és OJ-t nem hagyhatom cserben. de fosul voltam egész nap. aztán fél4-re mentem az APEH-ba, mert behívtak. be voltam parázva, hogy mi lesz, de aztán nagyon rendes volt a pasi, aki velem egyidős egyébként, és nem is néz ki rosszul... az illetékmizériáról volt szó, konkrétan megkérdezte, mennyit tudnék fizetni. mert hát el nem engedheti az egészet, hogy az állambácsi is kapjon valamit, de megszivatni sem akar. így a 632.000-ből lett 180.000, amit 36 havi kamatmentes részletre kaptam meg. parádés. ez is jobb, mint a semmi.
amúgy azon gondolkodtam este, hogy havi 130.000,- Ft-ot fizetek ki csak hitelek törlesztésére. és ez nagyon sok. ha ennyi a zsebemben maradhatna minden hónapban, hát egyrészt akkora király lennék, amekkora még soha. másrészt meg nem kéne aggódnom, ha esetleg elvesztem az állásom, vagy esetleg teherbe esek, mert tulajdonképpen 100 nettóból egyedül frankón kijövök úgy, hogy a rezsim fizetve van. tehát nem lenne semmi gondom, élhetnék, mint hal a vízben. és akár olyan melót is elvállalhatnék, ami nem fizet túl jól, de mondjuk több kedvem van hozzá.
ez azért elgondolkodtató. szerintem apunak fel fogom vetni, hogy tegyük rendbe ezeket a dolgokat sürgősen nálam is, meg a Tesómnál is. mert itt vagyok 33 évesen, életem végéig full eladósodva és egyik napról a másikra, nyomorogva élek. ahelyett, hogy élvezném a fiatalságom. hogy öltözködnék, járnék színházba, koncertekre, utaznék, és ilyenekre költhetném a pénzt, amit most a bankomnak tolok be egy az egyben. mert mire ezeket a hiteleket kifizetem, ha megérem egyáltalán, nyugger leszek, és se bulizni, se utazni, se öltözködni nem lesz akkor már igényem. nem most kellene kihasználni az időt? nem most kellene élni??? persze, ők sem ezt tették fiatalon. csak güriztek, tudom, azért, hogy nekünk legyen, de mire jó ez? ők is megkeseredtek, elfáradtak idős korukra, és nekünk sem lesz olyan életünk, amilyen lehetne. pedig lehetőség az van. volna mit eladni és rendezni a sorokat és végre tiszta lappal indulni. de hát a fafejű apámnak ezt megmagyarázni... áhhh...
diétáznia kell, és anyu be is tartja, hogy mit ehet, figyel rá. erre apám mit mond: "sajnálod tőlem az ételt???" nem, nem apuka. nem sajnáljuk. tulajdonképpen egyen szalonnát szalonnával. aztán jövő nyárra feldobja a pacskert. mert most már a rettegett inzulinozás is bejött a képbe. "oltania" kell magát. pedig nem akarta. de a fasz hozzáállásával megcsinálta magának.
na, ennyit a családról.
pasik? ööö... mittomén. ki a faszt érdekelnek??? Hétfői péntek óta nem jelentkezett. az U-20-as meccs hevében küldtem neki két sms-t, de semmi olyan nem volt benne, ami miatt ne kéne, hogy jelentkezzen. engem nem izgat. de tényleg. nem én leszek megint az, aki ír, aki jelentkezik, hogy akkor mikor találkozunk. ha annyira akar velem lenni, akkor tegyen érte. akkor keressen ő. komolyan, mi van már a világgal, hogy állandóan a nőknek kell kezdeményezniük? komolyan, annyi béna, tesze-tosza pasi van. érdeklődik irántam, de nem képes egy lépést tenni előre. hát én meg nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Hétfőiét sem. éppen eleget tettem eddig, könnyítésként. persze para még, hogy esetleg beleolvasott a blogomba, az ömlengésembe. hát azt is leszarom. ahelyett, hogy örülne neki, hogy így gondolok rá, ilyen aspektusban, nem eltűnnie kéne, hanem jönni, hívni, nyomulni. már ha ő is úgy gondolkodik, ahogy én.
ha nem, akkor megette a fene. akkor vigye a víz...
tulajdonképpen azért sem akartam itthon maradni, mármint betegség ürügyén, mert tudtam, hogy ezeket a napokat végig fogom spanglizni. és hát nem kéne. hát pedig ez lesz. tegnap este is a Seinfeld közben/után addig nyavalyogtam, hogy csak csináltam egy lightos cigit. anélkül most már nem bírok aludni, sőt, lefeküdni sem. ez lenne a függőség? igen, jól láthatóan ez az. és ezzel tisztában vagyok. de nem tudok leállni. és igazság szerint nem is akarok. tök jól érzem magam így. ez az egyetlen örömforrásom, amire még raádásul telik, mert inkább nem eszek, de ganja mindig legyen itthon. ebből nem engedek. most megyek, nézek valami jó filmet. este meg HAJRÁ LOKIIIIIIIIII!!!! ja, még valami csócsálnivalóért is le kéne menni a boltba. nincs meccs nasi nélkül.
fuj, annyi teát iszok két napja, több vödörnyit, hogy már undorodom tőle. ehhh. köcsög megfázás. :(
péntek, október 16, 2009
hol jár az
eszem? sáláláláláláláááááááá... :)))
csak Hétfőin jár... :D
sms-ben tegnap este is kinyilvánította, hogy velem szeretne lenni...
Én: Hello! Hogy aludtál? Jól telik a meló? :D
Ő: Jól aludtam, csak keveset. :( a munka igazán remek... :P mit ne mondjak, nagyon lennék máshol!
Én: Például hol? :)
Ő: Például Dániában ünnepelnék. :) Vagy inkább egy meleg szobában néznék egy filmet...
Én: Mindkét opcióval mélységesen egyetértek. ;) Legyen szép napod, pihenj jól és sokat. :) (ezt már ma reggel, munkába jövet küldtem el)
és hát az a lényeg, hogy mindkét dolog, mindkét vágya velem kapcsolatos. Dániába is együtt mentünk volna, meg a film nézés is közös program lenne végre, ha összejönne. és tök jó, hogy ő is vágyik rá. vagy rám. vagy legalább a társaságomra.
ezen kívül semmi extra történés. minden egyéb randi és randiarc offolva, csak Hétfőire koncentrálok. nem is érdekel senki rajta kívül.
van fotó bőgős új nőjéről. pfff... olyasmi, mint Csilla. dettó. és rettentő jól tud bicikli szelepet javítani. hát parádés.
rájöttem, hogy nem illettünk össze igazán a bőgőssel. én sokkal nagyvilágibb, csillogóbb nő vagyok, mint ami neki kell, vagy ami neki bejön. én nem járok biciklitúrákra, meg mittomén. nem vagyok ilyen. ő meg igen. és úgy látszik az új csaj is az. hát éljenek boldogan. nem is foglalkoztat már az egész. sokkal jobb nő vagyok mindegyiknél, akivel neki valaha is kapcsolata volt/lesz. és ez a lényeg. ;)
csak Hétfőin jár... :D
sms-ben tegnap este is kinyilvánította, hogy velem szeretne lenni...
Én: Hello! Hogy aludtál? Jól telik a meló? :D
Ő: Jól aludtam, csak keveset. :( a munka igazán remek... :P mit ne mondjak, nagyon lennék máshol!
Én: Például hol? :)
Ő: Például Dániában ünnepelnék. :) Vagy inkább egy meleg szobában néznék egy filmet...
Én: Mindkét opcióval mélységesen egyetértek. ;) Legyen szép napod, pihenj jól és sokat. :) (ezt már ma reggel, munkába jövet küldtem el)
és hát az a lényeg, hogy mindkét dolog, mindkét vágya velem kapcsolatos. Dániába is együtt mentünk volna, meg a film nézés is közös program lenne végre, ha összejönne. és tök jó, hogy ő is vágyik rá. vagy rám. vagy legalább a társaságomra.
ezen kívül semmi extra történés. minden egyéb randi és randiarc offolva, csak Hétfőire koncentrálok. nem is érdekel senki rajta kívül.
van fotó bőgős új nőjéről. pfff... olyasmi, mint Csilla. dettó. és rettentő jól tud bicikli szelepet javítani. hát parádés.
rájöttem, hogy nem illettünk össze igazán a bőgőssel. én sokkal nagyvilágibb, csillogóbb nő vagyok, mint ami neki kell, vagy ami neki bejön. én nem járok biciklitúrákra, meg mittomén. nem vagyok ilyen. ő meg igen. és úgy látszik az új csaj is az. hát éljenek boldogan. nem is foglalkoztat már az egész. sokkal jobb nő vagyok mindegyiknél, akivel neki valaha is kapcsolata volt/lesz. és ez a lényeg. ;)
csütörtök, október 15, 2009
mibe keveredtem bele
már megint?? :) jajnekem. valami fura érzésem van. nagyon fura. de tök jó. hihetetlen, hogy mi történt. na, nem csigázom tovább a népet, leírom.
hát az van, hogy ugye tegnap volt az utolsó VB selejtező meccs, Dániában, amire Hétfői invitált anno, hogy menjünk ki együtt. én persze azonnal igent mondtam rá, de később kiderült, hogy dolgozik ezen a héten, szóval nem mehetünk. ez nekem már délután eszembe is jutott, ezért dobtam rá egy mailt, hogy "ha minden jól ment volna, most Dániában lennénk mindketten..."
aztán hazamentem, nem is foglalkoztam a dologgal. (ja, a tegnap esti találkozót lemondtam, nem volt erőm ebben a szutyok időben még a városban mászkálni. meg már a pasi sem érdekelt annyira.)
otthon nekiálltam tévézni. megkezdődött a meccs. nem volt sok kedvem hozzá, de azért becsületből nézni kezdtem. és milyen jól jártam! fantasztikusan játszott a magyar csapat, főleg a gól után. és hát basszus... megvertük otthon Dániát!!! a csoportelsőt! azért vigyázzunk! :) percekig sikítottam a gól után és persze kurvára sajnáltam, hogy nem élőben nézem ezt a meccset. na, persze ki jutott eszembe... Hétfői. egyből küldtem is neki egy sms-t. és itt kezdődött az őrület. jön az sms váltásunk, időrendben.
Én: 21:24 WHÁÁÁÁ!!!! :D
Ő: 21:43 Vazze!! Én meg itt szopódok bent, csak neten tudom olvasni... Miközben kurvára ott kéne lennünk a meccsen!
Én: 21:44 Nézted már a gmailedet? ;)
[itt arra gondoltam, hogy tegnap délután én is pont ezt írtam neki. hogy egymástól függetlenül jutott-e ez eszünkbe, mert akkor valami nagyon szoros gondolati kapcsolat van, vagy sem...]
Ő: 21:53 Persze. Bele is gondoltam, milyen lenne... ;)
[ezek szerint a mailem hatására jutott eszébe...]
Én: 21:55 Hmmm... Az a helyzet, hogy én egy jó ideje rettenetesen kívánlak...
[na, ez durva volt. már az első válasza óta, tehát legalább 10 perce agyaltam azon, hogy ezt meg kéne neki írni. de nem mertem. aztán mivel az előző sms-e egyértelművé tette, hogy van valami, hát elküldtem. aztán meg persze vinnyogtam, hogy mekkora hülye picsa vagyok és megint miért kellett hülyét csinálni magamból, és kiadni az érzéseimet. már ott tartottam, hogy dobok neki még egy smst, hogy "bocs, de be vagyok tépve, ne is foglalkozz velem" de úgy gondoltam, hogy egyszer ennek az egésznek pontot kell tenni a végére, vagy így, vagy úgy. és az meg máshogy nem megy, csak ha megkapirgálom végre a dolgot. míg vártam a válaszát, átgondoltam, hogy már tulajdonképpen azóta kívánom az édes száját, mióta tavaly nyár végén, a még működő West-Balkánban hajnali 3-ig piáltunk, dumáltunk, közben ő végig a melleimet nézte. és azóta is folyamatosan a fejemben jár, hogy milyen lehet vele a szex. vagy legalább egy csók.]
Ő: 22:03 Szóval akkor ezért akar a cukros néni felcsalni magához "filmet nézni"? :$
[na, ez a válasz annyira nem esett jól, ez a következő reakciómból érezhető is. tulajdonképpen itt azt gondoltam, hogy ennyi. hülyét csináltam magamból, mert csak húzza az agyamat, de nem akar tőlem semmit.]
Én: 22:03 Jó, hát ha te így éled meg...
Ő: 22:14 :) hát őszintén szólva gyakrabban lephetnél meg ilyen üzenetekkel. Már az olvasásától is...
[itt viszont megnyugodtam. vigyorogtam magamban, mint a tejbetök. :) hát mégis beindítom... yesssss]
Én: 22:16 Nocsak! Úgy látom, te is szereted a szerepjátékokat... ;)
Én: 22:25 Bazmeg! Mutatták a magyar szurkolókat és volt csepeli zászló is!
[próbáltam a meccs eseményeit is megosztani vele, ha már tévében sem nézheti. főleg, mert ő csepeli]
Én: 22:42 Khm... Hol is tartottunk? ;)
Ő: 23:27 Na itt vagyok, csak közben volt egy kis akció. Ott tartottunk egyébként, hogy felizgat, ha ilyesmit írsz. ;)
[már az ágyban feküdtem, mikor ezt kaptam, de direkt nem néztem meg, mert tudtam, ha folytatjuk az üzengetést, akkor sosem alszom el. leküzdöttem a kíváncsiságomat és némi álmodozással alvásba hajszoltam magam.]
Én: 04:25 A tartalma miatt izgat, vagy mert én írom?
[hajnalban fordultam egyik oldalamról a másikra, puszilgattam a macskát és közben megnéztem, hogy este még mit írt. és tudni akartam, hogy csak a szex hiányzik neki, vagy velem akar szexelni.]
Ő: 04:38 Te miért nem alszol? Egyébként a tartalom, amit veled képzelek el.
[tehát velem...]
Én: 04:42 Értem. :) Az a fura, hogy bár a szex.orgon ismerkedtünk meg, bő egy éve, ez a dolog igazán sosem volt téma közöttünk. Ja, csak úgy felébredtem. :)
Ő: 04:47 Akkor jó reggelt! Szex.org ide vagy oda, sosem ez az első és legfontosabb nekem. Na de mindegy, veled azért már voltak vad gondolataim. ;) szerintem aludj még.
Én: 04:50 Pedig azt hittem, hogy mint nő, nem is vagyok az eseted... Csak mert vad gondolatok helyett erős távolságtartást éreztem mindig, mikor találkoztunk...
[néha két puszi, üdvözlésként, de még a Duna parton is úgy ültünk, hogy 1 m távolságban. még a kezünk se ért össze sokszor]
Ő: 04:57 Hú, azért ez egy kicsit bonyolult, majd beszélünk ilyesmikről. Sokminden megfordult a fejemben pl legutóbb Gödörnél is, de akkor épp nagyon örültem, hogy van egy jófej nő, akivel kitudok ülni este piázni, dumálni. Gyakran ez is elég.
Én: 05:02 Értelek. És nem is cél, hogy ez változzon. Csak kiegészülne némileg... ;) De valóban beszéljünk majd erről. Ööö... Mikor is? :P
Ő: 05:06 Jövőhéten bármikor. Csak már nagyon hideg van. ;)
Én: 05:17 Sebaj, elmegyünk forralt borozni. ;)
na, hát ennyi. reggel ahogy beértem, még dobtam neki egy mailt, hogy baromi nehezen bírtam felkelni és nem is értem, hogy miért. :)
és ami miatt jó ez az esemény és furán érzem magam az, hogy Hétfőivel mindig is hihetetlenül jól éreztem magam. lelkileg, mentálisan, szellemileg, érdeklődési körben, intelligenciában, humorérzékben, világnézetben, politikai nézetben, zenei ízlésben, kedvtelésben... szóval rengeteg mindenben annyira, de annyira egyezünk, hogy az már szinte félelmetes. ő is szeret őrültségeket csinálni, és még sorolhatnám. ráadásul külsőre is pont az esetem, és már megveszek, hogy az édes száját csókoljam. uhhh... egyszer a kezeim közé kaparintom... hát én szét szedem apró darabokra, az biztos.
bár vízöntő, valami miatt mégis teljesen más, mint az összes eddigi vízöntő, akivel kapcsolatom volt. pl. nem sóher. sőt. és ez nekem fontos. nem azért, mert le akarom húzni, hanem mert egyszerűen zavar a skótság. irritál.
mire mindezt átgondoltam este, arra jutottam, hogy kimondtam hangosan: "lehet, hogy megvan? lehet, hogy megvan akit keresek?" és könnybe lábadt a szemem. mert ugye éppen a napokban, vagy az utóbbi hetekben adtam fel, hogy megtaláljam életem párját. aki átviszi a lécet. nos, Hétfői simán átviszi. és úgy látszik, hogy nemcsak jó fejnek tart, hanem még vad gondolatai is támadnak, ha rám gondol... tehát mint nő sem vagyok közömbös a számára. és ez baromi jó hír!! ha nem riad meg az agyonszabott, lógós, ráncos testemtől, akkor nincs az a probléma, ami közénk állhat... najó, ha az ágyban nem domborít, akkor az igen. de én kihozom belőle. Istenemre mondom, rajtam nem fog múlni... :) de nem is hiszem, hogy neki lenne problémája ezzel. egészséges fiatal férfi, egészséges vágyakkal, gondolatokkal. milyen probléma lehet?
ó, hát mielőtt elaludtam, az álmodozásom arról szólt, hogy majd jövő héten megbeszélünk egy találkozót a városban valahová. és akkor én ott fogok állni, a csodálatosszép hajammal, meg a gyönyörű szemeimmel, nagykabátban, és elkezd szállingózni a hó. és én ott állok, ő meg közeledik felém. de én nem látom meg őt rögtön, csak már mikor nagyon közel van. hull a hó, rém romantikus esti fények. és ott állok én, a gyönyörűséges királylány és jön ő. és jön. és odalép hozzám és szó nélkül két tenyerébe fogja az arcomat, majd gyengéden szájon csókol... hmmmm... tudom-tudom. ez olyan, mintha már az esküvői harangok zúgását hallanám... de olyan klassz volt elgondolni... hosszú idő óta ő az első férfi, akivel kapcsolatban ilyen egyáltalán az eszembe jut. meg akit egyáltalán megkívánok.
úgyhogy baromi jó napom van, tulajdonképpen. :) reggel ráadásul rádiót hallgattam. megint rákaptam a rádiózásra munkába jövet-menet. és a Pont FM-et nyomattam, ami nemrég még Rise FM volt és akkor is bírtam. és most olyan zenék mennek, hogy reggel 8-kor, mikor végre sikerült otthonról elindulnom, lehidaltam, mert nyomták az O.P.P.-t, ami középiskolás korom meghatározó zenéje volt (emlékszel Princz Kriszti, hogy mindig felírtam krétával a tábla sarkára, hogy O.P.P.?), és még egyéb kibaszott jó rap, hip-hop, feka zenéket. ettől is feldobódtam. ja, és nincs pofázás, még hírek se, csak minimál reklám. úgyhogy parádés.
a mai találkozómat is le fogom mondani, az úgyis csak egy szoknyapecér volt. van viszont egy szintén csepeli rendőr srác, aki már jó ideje kerülget, aztán úgy döntöttem, hogy találkozom vele. pénteken elviszem Tigris koncertre (úgysincs kivel mennem). szombaton meg eltakarodok Flashre és jól kibulizom magam. hogy kivel megyek, még nem tudom. ha a Rendőrrel szimpatikusak leszünk egymásnak, lehet, hogy oda is elcsalom. majd meglátom. nem rossz arc, sőt, nagyon kedves, bűbájos. helyes fiú is. hát, rendőr, de éppen elég baj az neki szerintem. vagy nem tudom. majd kifaggatom. :)
tegnap emailben keresett Fizikus, hogy el vagyok tűnve. válaszoltam neki, hogy igen, és ez így is fog maradni. erre még visszakérdezett, hogy mivel szolgált erre rá. majd én azt írtam, hogy így döntöttem, és szerintem ne feszegessük. remélem, megértette.
a Szállító már egyáltalán nem keres, hálistennek. de most nem is tudnék semmire koncentrálni. csak a jövő hét jár a fejemben. meg ugyebár Hétfői. a romantikus dzsodarandevú. meg hogy végre megcsókol talán... :)
hát az van, hogy ugye tegnap volt az utolsó VB selejtező meccs, Dániában, amire Hétfői invitált anno, hogy menjünk ki együtt. én persze azonnal igent mondtam rá, de később kiderült, hogy dolgozik ezen a héten, szóval nem mehetünk. ez nekem már délután eszembe is jutott, ezért dobtam rá egy mailt, hogy "ha minden jól ment volna, most Dániában lennénk mindketten..."
aztán hazamentem, nem is foglalkoztam a dologgal. (ja, a tegnap esti találkozót lemondtam, nem volt erőm ebben a szutyok időben még a városban mászkálni. meg már a pasi sem érdekelt annyira.)
otthon nekiálltam tévézni. megkezdődött a meccs. nem volt sok kedvem hozzá, de azért becsületből nézni kezdtem. és milyen jól jártam! fantasztikusan játszott a magyar csapat, főleg a gól után. és hát basszus... megvertük otthon Dániát!!! a csoportelsőt! azért vigyázzunk! :) percekig sikítottam a gól után és persze kurvára sajnáltam, hogy nem élőben nézem ezt a meccset. na, persze ki jutott eszembe... Hétfői. egyből küldtem is neki egy sms-t. és itt kezdődött az őrület. jön az sms váltásunk, időrendben.
Én: 21:24 WHÁÁÁÁ!!!! :D
Ő: 21:43 Vazze!! Én meg itt szopódok bent, csak neten tudom olvasni... Miközben kurvára ott kéne lennünk a meccsen!
Én: 21:44 Nézted már a gmailedet? ;)
[itt arra gondoltam, hogy tegnap délután én is pont ezt írtam neki. hogy egymástól függetlenül jutott-e ez eszünkbe, mert akkor valami nagyon szoros gondolati kapcsolat van, vagy sem...]
Ő: 21:53 Persze. Bele is gondoltam, milyen lenne... ;)
[ezek szerint a mailem hatására jutott eszébe...]
Én: 21:55 Hmmm... Az a helyzet, hogy én egy jó ideje rettenetesen kívánlak...
[na, ez durva volt. már az első válasza óta, tehát legalább 10 perce agyaltam azon, hogy ezt meg kéne neki írni. de nem mertem. aztán mivel az előző sms-e egyértelművé tette, hogy van valami, hát elküldtem. aztán meg persze vinnyogtam, hogy mekkora hülye picsa vagyok és megint miért kellett hülyét csinálni magamból, és kiadni az érzéseimet. már ott tartottam, hogy dobok neki még egy smst, hogy "bocs, de be vagyok tépve, ne is foglalkozz velem" de úgy gondoltam, hogy egyszer ennek az egésznek pontot kell tenni a végére, vagy így, vagy úgy. és az meg máshogy nem megy, csak ha megkapirgálom végre a dolgot. míg vártam a válaszát, átgondoltam, hogy már tulajdonképpen azóta kívánom az édes száját, mióta tavaly nyár végén, a még működő West-Balkánban hajnali 3-ig piáltunk, dumáltunk, közben ő végig a melleimet nézte. és azóta is folyamatosan a fejemben jár, hogy milyen lehet vele a szex. vagy legalább egy csók.]
Ő: 22:03 Szóval akkor ezért akar a cukros néni felcsalni magához "filmet nézni"? :$
[na, ez a válasz annyira nem esett jól, ez a következő reakciómból érezhető is. tulajdonképpen itt azt gondoltam, hogy ennyi. hülyét csináltam magamból, mert csak húzza az agyamat, de nem akar tőlem semmit.]
Én: 22:03 Jó, hát ha te így éled meg...
Ő: 22:14 :) hát őszintén szólva gyakrabban lephetnél meg ilyen üzenetekkel. Már az olvasásától is...
[itt viszont megnyugodtam. vigyorogtam magamban, mint a tejbetök. :) hát mégis beindítom... yesssss]
Én: 22:16 Nocsak! Úgy látom, te is szereted a szerepjátékokat... ;)
Én: 22:25 Bazmeg! Mutatták a magyar szurkolókat és volt csepeli zászló is!
[próbáltam a meccs eseményeit is megosztani vele, ha már tévében sem nézheti. főleg, mert ő csepeli]
Én: 22:42 Khm... Hol is tartottunk? ;)
Ő: 23:27 Na itt vagyok, csak közben volt egy kis akció. Ott tartottunk egyébként, hogy felizgat, ha ilyesmit írsz. ;)
[már az ágyban feküdtem, mikor ezt kaptam, de direkt nem néztem meg, mert tudtam, ha folytatjuk az üzengetést, akkor sosem alszom el. leküzdöttem a kíváncsiságomat és némi álmodozással alvásba hajszoltam magam.]
Én: 04:25 A tartalma miatt izgat, vagy mert én írom?
[hajnalban fordultam egyik oldalamról a másikra, puszilgattam a macskát és közben megnéztem, hogy este még mit írt. és tudni akartam, hogy csak a szex hiányzik neki, vagy velem akar szexelni.]
Ő: 04:38 Te miért nem alszol? Egyébként a tartalom, amit veled képzelek el.
[tehát velem...]
Én: 04:42 Értem. :) Az a fura, hogy bár a szex.orgon ismerkedtünk meg, bő egy éve, ez a dolog igazán sosem volt téma közöttünk. Ja, csak úgy felébredtem. :)
Ő: 04:47 Akkor jó reggelt! Szex.org ide vagy oda, sosem ez az első és legfontosabb nekem. Na de mindegy, veled azért már voltak vad gondolataim. ;) szerintem aludj még.
Én: 04:50 Pedig azt hittem, hogy mint nő, nem is vagyok az eseted... Csak mert vad gondolatok helyett erős távolságtartást éreztem mindig, mikor találkoztunk...
[néha két puszi, üdvözlésként, de még a Duna parton is úgy ültünk, hogy 1 m távolságban. még a kezünk se ért össze sokszor]
Ő: 04:57 Hú, azért ez egy kicsit bonyolult, majd beszélünk ilyesmikről. Sokminden megfordult a fejemben pl legutóbb Gödörnél is, de akkor épp nagyon örültem, hogy van egy jófej nő, akivel kitudok ülni este piázni, dumálni. Gyakran ez is elég.
Én: 05:02 Értelek. És nem is cél, hogy ez változzon. Csak kiegészülne némileg... ;) De valóban beszéljünk majd erről. Ööö... Mikor is? :P
Ő: 05:06 Jövőhéten bármikor. Csak már nagyon hideg van. ;)
Én: 05:17 Sebaj, elmegyünk forralt borozni. ;)
na, hát ennyi. reggel ahogy beértem, még dobtam neki egy mailt, hogy baromi nehezen bírtam felkelni és nem is értem, hogy miért. :)
és ami miatt jó ez az esemény és furán érzem magam az, hogy Hétfőivel mindig is hihetetlenül jól éreztem magam. lelkileg, mentálisan, szellemileg, érdeklődési körben, intelligenciában, humorérzékben, világnézetben, politikai nézetben, zenei ízlésben, kedvtelésben... szóval rengeteg mindenben annyira, de annyira egyezünk, hogy az már szinte félelmetes. ő is szeret őrültségeket csinálni, és még sorolhatnám. ráadásul külsőre is pont az esetem, és már megveszek, hogy az édes száját csókoljam. uhhh... egyszer a kezeim közé kaparintom... hát én szét szedem apró darabokra, az biztos.
bár vízöntő, valami miatt mégis teljesen más, mint az összes eddigi vízöntő, akivel kapcsolatom volt. pl. nem sóher. sőt. és ez nekem fontos. nem azért, mert le akarom húzni, hanem mert egyszerűen zavar a skótság. irritál.
mire mindezt átgondoltam este, arra jutottam, hogy kimondtam hangosan: "lehet, hogy megvan? lehet, hogy megvan akit keresek?" és könnybe lábadt a szemem. mert ugye éppen a napokban, vagy az utóbbi hetekben adtam fel, hogy megtaláljam életem párját. aki átviszi a lécet. nos, Hétfői simán átviszi. és úgy látszik, hogy nemcsak jó fejnek tart, hanem még vad gondolatai is támadnak, ha rám gondol... tehát mint nő sem vagyok közömbös a számára. és ez baromi jó hír!! ha nem riad meg az agyonszabott, lógós, ráncos testemtől, akkor nincs az a probléma, ami közénk állhat... najó, ha az ágyban nem domborít, akkor az igen. de én kihozom belőle. Istenemre mondom, rajtam nem fog múlni... :) de nem is hiszem, hogy neki lenne problémája ezzel. egészséges fiatal férfi, egészséges vágyakkal, gondolatokkal. milyen probléma lehet?
ó, hát mielőtt elaludtam, az álmodozásom arról szólt, hogy majd jövő héten megbeszélünk egy találkozót a városban valahová. és akkor én ott fogok állni, a csodálatosszép hajammal, meg a gyönyörű szemeimmel, nagykabátban, és elkezd szállingózni a hó. és én ott állok, ő meg közeledik felém. de én nem látom meg őt rögtön, csak már mikor nagyon közel van. hull a hó, rém romantikus esti fények. és ott állok én, a gyönyörűséges királylány és jön ő. és jön. és odalép hozzám és szó nélkül két tenyerébe fogja az arcomat, majd gyengéden szájon csókol... hmmmm... tudom-tudom. ez olyan, mintha már az esküvői harangok zúgását hallanám... de olyan klassz volt elgondolni... hosszú idő óta ő az első férfi, akivel kapcsolatban ilyen egyáltalán az eszembe jut. meg akit egyáltalán megkívánok.
úgyhogy baromi jó napom van, tulajdonképpen. :) reggel ráadásul rádiót hallgattam. megint rákaptam a rádiózásra munkába jövet-menet. és a Pont FM-et nyomattam, ami nemrég még Rise FM volt és akkor is bírtam. és most olyan zenék mennek, hogy reggel 8-kor, mikor végre sikerült otthonról elindulnom, lehidaltam, mert nyomták az O.P.P.-t, ami középiskolás korom meghatározó zenéje volt (emlékszel Princz Kriszti, hogy mindig felírtam krétával a tábla sarkára, hogy O.P.P.?), és még egyéb kibaszott jó rap, hip-hop, feka zenéket. ettől is feldobódtam. ja, és nincs pofázás, még hírek se, csak minimál reklám. úgyhogy parádés.
a mai találkozómat is le fogom mondani, az úgyis csak egy szoknyapecér volt. van viszont egy szintén csepeli rendőr srác, aki már jó ideje kerülget, aztán úgy döntöttem, hogy találkozom vele. pénteken elviszem Tigris koncertre (úgysincs kivel mennem). szombaton meg eltakarodok Flashre és jól kibulizom magam. hogy kivel megyek, még nem tudom. ha a Rendőrrel szimpatikusak leszünk egymásnak, lehet, hogy oda is elcsalom. majd meglátom. nem rossz arc, sőt, nagyon kedves, bűbájos. helyes fiú is. hát, rendőr, de éppen elég baj az neki szerintem. vagy nem tudom. majd kifaggatom. :)
tegnap emailben keresett Fizikus, hogy el vagyok tűnve. válaszoltam neki, hogy igen, és ez így is fog maradni. erre még visszakérdezett, hogy mivel szolgált erre rá. majd én azt írtam, hogy így döntöttem, és szerintem ne feszegessük. remélem, megértette.
a Szállító már egyáltalán nem keres, hálistennek. de most nem is tudnék semmire koncentrálni. csak a jövő hét jár a fejemben. meg ugyebár Hétfői. a romantikus dzsodarandevú. meg hogy végre megcsókol talán... :)
kedd, október 13, 2009
szégyenletes habzsi-dőzsit
nyomattam tegnap este. először anyukám Pandúr gulyásából lakmároztam be, aztán 1 típusú chipsből 3 zacskóval, 3 különböző ízben, egy csomag pilóta keksz, egy narancsos-étcsokis boci... boa. még leírni is. mikor a végére értem ennek a menüsornak el is szégyelltem magam. meg is lett az eredménye, mert hajnalban arra ébredtem, hogy csikar a hasam, hasmenésem van. rohantam is a wc-re. rémes. a szél zörgette a tetőn a szokásos cuccot, aztán azt hallgattam, úgyhogy jó keveset bírtam aludni. :( és a belem még most sincs rendben. csak szenvedek. :(
voltam fodrásznál. bibibiiiiiiiiiiii! most igazi rézvörös lettem. de tényleg. olyan dobókatás rézvörös. csak nem göndörben. este, meg reggel csinálgattam fotókat magamról, de hát persze nem sikerültek a legjobban. azért iwiwen megtekinthető vagyok az új állapotomban. :) de a képminőséget nem ér fikkantani! :)
azon gondolkodtam tegnap, hogy mennyire jó, hogy Banyának van pasija, és úgy néz ki, hogy végre tényleg boldog, meg hát Barbinak is nagyon hamarosan össze fog jönni valaki, ebben nem kételkedek. és drukkolok is mindkettőjüknek, meg örülök nekik, meg nekem akkor jó, ha őket boldognak látom, de ilyenkor azért eszembe jut, hogy velem mi lesz?
mindig én szoptam meg eddig a hasonló dolgokat. nem mondom, hogy lett volna már olyan örökbarátnőm, olyan igazi. mert sose volt. Banyával lassan 20 éve ismerjük egymást, nagyon sok dolgon mentünk át együtt, és sok közös vonásunk is van, de ő mégsem állt soha olyan közel hozzám, mint mondjuk most Barbi. Barbival sokkal jobban megértem magam, és egyáltalán nem fárasztó, mint amilyen Banya szokott lenni. és nem is olyan önző. sőt, velem kapcsolatban még soha nem is volt az.
de a lényeg, hogy az ilyen barátnős történeteknek az én praxisomban az szokott lenni a vége, hogy a barátnő bepasizik, én meg le vagyok szarva magasról. hanyagolva vagyok, nem ér rám annyit, mint előtte, nem hív annyit, mint előtte és én is félve hívom, hogy ne zavarjam. érdekes módon, nekem lehetett férjem, szeretőm, pasim, akárki, a barátaimra mindig szakítottam időt. talán egyszer volt, hogy TG-nek nemet mondtam, mikor valahova invitált, és inkább azt választottam, hogy a bőgőssel kettesben legyek otthon. de ennyi. lehetett nálam akármekkora szerelem, sőt házasság, és erről Edinka, Csírabácsi és Gibibaba tudna mesélni, nálam akkor is volt házibuli, vagy mentem én, amerre csak akarták (nosztalgiahétvégézni Egerbe pl.) meg ilyenek. a velem való bánásmód viszont ezzel szemben az, hogy ha jön egy pasi, jön egy csaj, férjhezmenés, akármi, akkor én már mintha nem is lennék. és ez baromi szarul tud esni. mert én annyira nem ilyen vagyok.
és amikor nyavalygok itt, hogy nincs kivel mennem valahova, akárhova, bárhova, akkor az úgy van. és ez a helyzet egyre csak romlani fog. a szingli lányok (akik mind fiatalabbak nálam ráadásul) bepasiznak, én meg vénségemre hol a fenében szerezzek új barátokat? (aki azt meri írni, hogy menjek valami tanfolyamra, vagy sétáljak a szigeten egyedül, vagy üljek a könyvtárban, azt ignorálom a blogból)
szóval... én nagyon drukkolok ezeknek a csajoknak, srácoknak (Csírabácsi, Kos, TG), hogy legyenek boldogok. mert én annak örülök. csak rettenetesen aggódok, hogy velem mi lesz. mert még jobban be fogok fordulni. még jobban utálni fogok mindenkit. mostanára ráadásul annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy nem is bírok senkit elviselni magam körül, és ezért nem is keresem pasik társaságát sem (hosszú távon meg pláne), mert én nem bírnám már ki, ha valaki belepofázna, hogy mit csináljak a saját lakásomban. egy önző geci tudok lenni alapból, de a 3 év magány aztán még rá is tett egy lapáttal. szóval befordulás, tekerés, zabálás. ennyi. meg persze örülés, hogy körülöttem mindenki boldog. de ez majd akkor, abban a pillanatban már nem lesz őszinte öröm.
vasárnap délután a halálfélelem is belémvágott megint. feküdtem az ágyban és arra gondoltam, milyen lesz majd meghalni. milyen lesz, ha egyszercsak nincs tovább. jött a gyomromban az ismerős érzés, ami ilyenkor szokott. és fura, mert akkor nagyon rossz volt, de azóta valahogy egészen máshogy gondolok a halálra. igazából azon gondolkodtam, hogy minek élünk, ha úgyis meghalunk? minek hajtani a pénzt, a kocsit, a lakást, a pasit, a munkát, ha úgyis vége? lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak 40 év múlva, de vége. és akkor mi van? elérhető a boldog élet? egyáltalán mi a boldogság? milyen a boldog élet? nyilván, mindenkinél más és más. szóval nem tudom. nem is sejtem. csak teljesen feleslegesnek tartom a küzdést. annyi legyen, hogy legyen mit ennem és a többi nem érdekel. pasi? akkor legyen, mikor kell. mikor szex kell, a többi nem érdekel. ez az egész elgondolkodás lehet, hogy csak annak a folyománya, hogy teljesen kilátástalannak látom, hogy találjak olyan pasit, akit keresek. hogy találjak olyat, akit legalább meg tudok kívánni. hogy szerelmes is legyek, az még inkább lehetetlen küldetésnek tűnik. persze, bármikor beüthet a mennykő, a legváratlanabb pillanatban, de most annyira kiábrándult vagyok és annyira válogatós, hogy nehéz megugrania bárkinek is ezt a lécet, az biztos. és ez már nem a bőgősről szól. ez arról az elképzelésről szól, ami bennem él egy pasival kapcsolatban. nyilván, ennek a bőgős igencsak nagy százalékban megfelelt, de ha egyszer nem stimmelt a részéről velem valami, akkor nem. ha nem müxik, hát nem. leszarom. de soha többé nem engedek az igényeimből. viszont ezek az évek múlásával egyre csak többen lesznek, mármint az igények, én meg egyre öregebb, csúnyább és kevésbé kelendő leszek, ráadásul nem abban a korosztályban, ahol én szeretném. szóval megint csak oda visz ez az egész, hogy zéró esély megtalálni a célszemélyt.
lehet, hogy ez a rossz idő hozta meg a depis gondolatokat, de lehet, hogy most kezdem reálisan látni a dolgokat, a helyzetemet. egyrészt azt, hogy Barbin kívül nincs senki, aki rámnyitná virtuálisan legalább az ajtót. ha én nem okoskodom ki, hogy Banyának van pasija, az iwiwről, akkor tán soha nem mondta volna meg. Panni esküvőjét meg még mindig nem hevertem ki. szóval ez gáz. én nyitok, de felém meg senki. vagyis csak Barbi. de a rettegés azért folyamatosan bennem van, hogy ennek a jó világnak egyszer vége szakad. hogy végre találtam egy olyan igazi örökbarinőt, akivel a leginkább egy húron pendülök, és imádom, meg minden... és persze, nem kívánhatom tőle, hogy... nem is kívánom. sőt!!! ha valaki a környezetemben megérdemelné már nagyon régóta, hogy boldog legyen, akkor Ő az. és ez nem is kérdés. csak hát ja. önző geci vagyok. nem akarok még egyszer egyedül szilveszterezni pl. vagy ilyesmi...
a tegnapi társkeresős taktikaváltás is csak arra volt jó, hogy most ugyan többen keresgetnek, de ezek a szoknyapecér kategóriájúak, amivel nincs is baj, de hát hosszú távon... jajnekem. most akkor akarok hosszú távot, vagy sem? jó lenne eldönteni végre... egyszer ezt akarom, máskor azt. de leginkább semmit. nem is kéne nekem randiznom most jó ideig, ehhez képest szerdára és csütörtökre is van már megbeszélve valami. najó, mára is volt, de hát offoltam a fosás miatt. :(
voltam fodrásznál. bibibiiiiiiiiiiii! most igazi rézvörös lettem. de tényleg. olyan dobókatás rézvörös. csak nem göndörben. este, meg reggel csinálgattam fotókat magamról, de hát persze nem sikerültek a legjobban. azért iwiwen megtekinthető vagyok az új állapotomban. :) de a képminőséget nem ér fikkantani! :)
azon gondolkodtam tegnap, hogy mennyire jó, hogy Banyának van pasija, és úgy néz ki, hogy végre tényleg boldog, meg hát Barbinak is nagyon hamarosan össze fog jönni valaki, ebben nem kételkedek. és drukkolok is mindkettőjüknek, meg örülök nekik, meg nekem akkor jó, ha őket boldognak látom, de ilyenkor azért eszembe jut, hogy velem mi lesz?
mindig én szoptam meg eddig a hasonló dolgokat. nem mondom, hogy lett volna már olyan örökbarátnőm, olyan igazi. mert sose volt. Banyával lassan 20 éve ismerjük egymást, nagyon sok dolgon mentünk át együtt, és sok közös vonásunk is van, de ő mégsem állt soha olyan közel hozzám, mint mondjuk most Barbi. Barbival sokkal jobban megértem magam, és egyáltalán nem fárasztó, mint amilyen Banya szokott lenni. és nem is olyan önző. sőt, velem kapcsolatban még soha nem is volt az.
de a lényeg, hogy az ilyen barátnős történeteknek az én praxisomban az szokott lenni a vége, hogy a barátnő bepasizik, én meg le vagyok szarva magasról. hanyagolva vagyok, nem ér rám annyit, mint előtte, nem hív annyit, mint előtte és én is félve hívom, hogy ne zavarjam. érdekes módon, nekem lehetett férjem, szeretőm, pasim, akárki, a barátaimra mindig szakítottam időt. talán egyszer volt, hogy TG-nek nemet mondtam, mikor valahova invitált, és inkább azt választottam, hogy a bőgőssel kettesben legyek otthon. de ennyi. lehetett nálam akármekkora szerelem, sőt házasság, és erről Edinka, Csírabácsi és Gibibaba tudna mesélni, nálam akkor is volt házibuli, vagy mentem én, amerre csak akarták (nosztalgiahétvégézni Egerbe pl.) meg ilyenek. a velem való bánásmód viszont ezzel szemben az, hogy ha jön egy pasi, jön egy csaj, férjhezmenés, akármi, akkor én már mintha nem is lennék. és ez baromi szarul tud esni. mert én annyira nem ilyen vagyok.
és amikor nyavalygok itt, hogy nincs kivel mennem valahova, akárhova, bárhova, akkor az úgy van. és ez a helyzet egyre csak romlani fog. a szingli lányok (akik mind fiatalabbak nálam ráadásul) bepasiznak, én meg vénségemre hol a fenében szerezzek új barátokat? (aki azt meri írni, hogy menjek valami tanfolyamra, vagy sétáljak a szigeten egyedül, vagy üljek a könyvtárban, azt ignorálom a blogból)
szóval... én nagyon drukkolok ezeknek a csajoknak, srácoknak (Csírabácsi, Kos, TG), hogy legyenek boldogok. mert én annak örülök. csak rettenetesen aggódok, hogy velem mi lesz. mert még jobban be fogok fordulni. még jobban utálni fogok mindenkit. mostanára ráadásul annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy nem is bírok senkit elviselni magam körül, és ezért nem is keresem pasik társaságát sem (hosszú távon meg pláne), mert én nem bírnám már ki, ha valaki belepofázna, hogy mit csináljak a saját lakásomban. egy önző geci tudok lenni alapból, de a 3 év magány aztán még rá is tett egy lapáttal. szóval befordulás, tekerés, zabálás. ennyi. meg persze örülés, hogy körülöttem mindenki boldog. de ez majd akkor, abban a pillanatban már nem lesz őszinte öröm.
vasárnap délután a halálfélelem is belémvágott megint. feküdtem az ágyban és arra gondoltam, milyen lesz majd meghalni. milyen lesz, ha egyszercsak nincs tovább. jött a gyomromban az ismerős érzés, ami ilyenkor szokott. és fura, mert akkor nagyon rossz volt, de azóta valahogy egészen máshogy gondolok a halálra. igazából azon gondolkodtam, hogy minek élünk, ha úgyis meghalunk? minek hajtani a pénzt, a kocsit, a lakást, a pasit, a munkát, ha úgyis vége? lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak 40 év múlva, de vége. és akkor mi van? elérhető a boldog élet? egyáltalán mi a boldogság? milyen a boldog élet? nyilván, mindenkinél más és más. szóval nem tudom. nem is sejtem. csak teljesen feleslegesnek tartom a küzdést. annyi legyen, hogy legyen mit ennem és a többi nem érdekel. pasi? akkor legyen, mikor kell. mikor szex kell, a többi nem érdekel. ez az egész elgondolkodás lehet, hogy csak annak a folyománya, hogy teljesen kilátástalannak látom, hogy találjak olyan pasit, akit keresek. hogy találjak olyat, akit legalább meg tudok kívánni. hogy szerelmes is legyek, az még inkább lehetetlen küldetésnek tűnik. persze, bármikor beüthet a mennykő, a legváratlanabb pillanatban, de most annyira kiábrándult vagyok és annyira válogatós, hogy nehéz megugrania bárkinek is ezt a lécet, az biztos. és ez már nem a bőgősről szól. ez arról az elképzelésről szól, ami bennem él egy pasival kapcsolatban. nyilván, ennek a bőgős igencsak nagy százalékban megfelelt, de ha egyszer nem stimmelt a részéről velem valami, akkor nem. ha nem müxik, hát nem. leszarom. de soha többé nem engedek az igényeimből. viszont ezek az évek múlásával egyre csak többen lesznek, mármint az igények, én meg egyre öregebb, csúnyább és kevésbé kelendő leszek, ráadásul nem abban a korosztályban, ahol én szeretném. szóval megint csak oda visz ez az egész, hogy zéró esély megtalálni a célszemélyt.
lehet, hogy ez a rossz idő hozta meg a depis gondolatokat, de lehet, hogy most kezdem reálisan látni a dolgokat, a helyzetemet. egyrészt azt, hogy Barbin kívül nincs senki, aki rámnyitná virtuálisan legalább az ajtót. ha én nem okoskodom ki, hogy Banyának van pasija, az iwiwről, akkor tán soha nem mondta volna meg. Panni esküvőjét meg még mindig nem hevertem ki. szóval ez gáz. én nyitok, de felém meg senki. vagyis csak Barbi. de a rettegés azért folyamatosan bennem van, hogy ennek a jó világnak egyszer vége szakad. hogy végre találtam egy olyan igazi örökbarinőt, akivel a leginkább egy húron pendülök, és imádom, meg minden... és persze, nem kívánhatom tőle, hogy... nem is kívánom. sőt!!! ha valaki a környezetemben megérdemelné már nagyon régóta, hogy boldog legyen, akkor Ő az. és ez nem is kérdés. csak hát ja. önző geci vagyok. nem akarok még egyszer egyedül szilveszterezni pl. vagy ilyesmi...
a tegnapi társkeresős taktikaváltás is csak arra volt jó, hogy most ugyan többen keresgetnek, de ezek a szoknyapecér kategóriájúak, amivel nincs is baj, de hát hosszú távon... jajnekem. most akkor akarok hosszú távot, vagy sem? jó lenne eldönteni végre... egyszer ezt akarom, máskor azt. de leginkább semmit. nem is kéne nekem randiznom most jó ideig, ehhez képest szerdára és csütörtökre is van már megbeszélve valami. najó, mára is volt, de hát offoltam a fosás miatt. :(
hétfő, október 12, 2009
a mai üzemmódom
vérköcsög. mert mindenki megérdemli. főleg a pasik. na, meg én. hogy vérköcsög lehessek.
elegem van a helyeskedésből. úgyse vezet semmi jóra. akkor meg miért ne lennék inkább vérköcsög? könnyebben is megy, jobban is esik. aki meg még a vérköcsögségem ellenére is szóba áll velem, az talán meg is érdemel egy esélyt.
hogy miért ez az üzemmód? hát mert rájöttem, hogy a neten nem fogok társat találni. mármint komolyat, normálisat. úgyhogy taktikát váltottam. nem keresek komoly kapcsolatot, csak kalandot. de csak független pasival. hogy miért? mert pont elég az, ha egy pasi félrekúr, és ezzel átbassza a nőjét. de ne én legyek az, aki miatt ez megtörténik. persze, nem tudok védekezni az ellen, ha valaki nem mondja meg, hogy van valakije. de legalább megpróbálom. szóval nem keresek komolyat, mert minek. úgyse találok olyat, aki jó lenne. akkor viszont legalább legyen valami kaland, újabb skalp vagy strigula. persze nem mindenáron. ha akarok szexelni, akkor van kivel. bármikor elő tudok húzni olyat, akivel lehet. szóval csak jó pasikkal vagyok hajlandó találkozni. aki nem olyan, vagy nem felel meg a feltételeimnek, azt viszont vagy válaszra sem méltatom, vagy kíméletlen őszinteséggel elküldöm a fenébe. had szokja. :)
azt gondolom, ha nem úgy állok a pasikhoz, hogy ásó-kapa-nagyharang, akkor még tényleg akármi is lehet belőlük. ráadásul egy-egy ilyen találkozó alkalmával van lehetőségem felmérni egy csomó dolgot. hogy tud-e beszélni, hogy ápolt-e, hogy milyen az ágyban. meg hogy megkívánom-e egyáltalán. mert ha nem, akkor megette a fene. szóval ez most az új módi nálam. aztán majd beszámolok, hogy vezetett-e bármilyen eredményre a dolog.
ma a Fizikustól is megszabadultam. nem helyeskedek én vele sem. nincs rá szükségem. nyökögött valamit, aztán én meg letiltottam a faszba. nem érek rá a hülyeségeivel foglalkozni. meg nem is érdekel.
a Szállító hívogatott még péntek délután párszor, meg most az előbb is. mindannyiszor kinyomtam. csak rájön, hogy részemről ennyi volt. ha nem, és nem hagy békén, akkor majd megmondom neki, de szerintem ezt ne várja meg, mert nem fog jól járni vele.
pénteken némi "ismerd meg hazádat" túrát csináltunk a Tesómmal, mielőtt este 10-kor hazaértünk volna anyuékhoz. csak Jászberényben tévedtünk el, igaz, ott kb. háromszor mentünk fel és alá a főúton, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol el kellett fordulni. és én voltam a navigátor. ráadásul Jászberényt azért eléggé jól ismerem, de most kiderült, hogy mégsem. na, mindegy. a hétvége a szokásos volt. sok húst kellett enni, az annyira nem tetszett, meg hogy vasárnapra elszaródott az idő. de túléltem.
vasárnap este 7 után értem haza, tekertem, tévéztem és ennyi. éjfélkor kerültem ágyba.
ma meg végre megyek fodrászhoz. remélem hazáig szarrá ázok. :)))
elegem van a helyeskedésből. úgyse vezet semmi jóra. akkor meg miért ne lennék inkább vérköcsög? könnyebben is megy, jobban is esik. aki meg még a vérköcsögségem ellenére is szóba áll velem, az talán meg is érdemel egy esélyt.
hogy miért ez az üzemmód? hát mert rájöttem, hogy a neten nem fogok társat találni. mármint komolyat, normálisat. úgyhogy taktikát váltottam. nem keresek komoly kapcsolatot, csak kalandot. de csak független pasival. hogy miért? mert pont elég az, ha egy pasi félrekúr, és ezzel átbassza a nőjét. de ne én legyek az, aki miatt ez megtörténik. persze, nem tudok védekezni az ellen, ha valaki nem mondja meg, hogy van valakije. de legalább megpróbálom. szóval nem keresek komolyat, mert minek. úgyse találok olyat, aki jó lenne. akkor viszont legalább legyen valami kaland, újabb skalp vagy strigula. persze nem mindenáron. ha akarok szexelni, akkor van kivel. bármikor elő tudok húzni olyat, akivel lehet. szóval csak jó pasikkal vagyok hajlandó találkozni. aki nem olyan, vagy nem felel meg a feltételeimnek, azt viszont vagy válaszra sem méltatom, vagy kíméletlen őszinteséggel elküldöm a fenébe. had szokja. :)
azt gondolom, ha nem úgy állok a pasikhoz, hogy ásó-kapa-nagyharang, akkor még tényleg akármi is lehet belőlük. ráadásul egy-egy ilyen találkozó alkalmával van lehetőségem felmérni egy csomó dolgot. hogy tud-e beszélni, hogy ápolt-e, hogy milyen az ágyban. meg hogy megkívánom-e egyáltalán. mert ha nem, akkor megette a fene. szóval ez most az új módi nálam. aztán majd beszámolok, hogy vezetett-e bármilyen eredményre a dolog.
ma a Fizikustól is megszabadultam. nem helyeskedek én vele sem. nincs rá szükségem. nyökögött valamit, aztán én meg letiltottam a faszba. nem érek rá a hülyeségeivel foglalkozni. meg nem is érdekel.
a Szállító hívogatott még péntek délután párszor, meg most az előbb is. mindannyiszor kinyomtam. csak rájön, hogy részemről ennyi volt. ha nem, és nem hagy békén, akkor majd megmondom neki, de szerintem ezt ne várja meg, mert nem fog jól járni vele.
pénteken némi "ismerd meg hazádat" túrát csináltunk a Tesómmal, mielőtt este 10-kor hazaértünk volna anyuékhoz. csak Jászberényben tévedtünk el, igaz, ott kb. háromszor mentünk fel és alá a főúton, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol el kellett fordulni. és én voltam a navigátor. ráadásul Jászberényt azért eléggé jól ismerem, de most kiderült, hogy mégsem. na, mindegy. a hétvége a szokásos volt. sok húst kellett enni, az annyira nem tetszett, meg hogy vasárnapra elszaródott az idő. de túléltem.
vasárnap este 7 után értem haza, tekertem, tévéztem és ennyi. éjfélkor kerültem ágyba.
ma meg végre megyek fodrászhoz. remélem hazáig szarrá ázok. :)))
péntek, október 09, 2009
a történelem viccesen
ismétli önmagát. legalább is részben ismétli.
merthogy tegnap este megtörtént az, amire számítani lehetett. a Szállítóval este 7-kor találkoztunk a Blahán. kocsival felvitt a János hegyi kilátóhoz. hátraültünk a hátsó ülésre, dumálgattunk, majd szexeltünk kétszer. aztán még sétáltunk kicsit, csináltam néhány fotót a kivilágított kilátóról, majd elvitt az utcám végéig és ennyi. 10-re már otthon is voltam.
hogy mi ebben az ismétlés? hát az, hogy 3 évvel ezelőtt, 2006. október 15-én 76-ossal találkoztam és az ő kocsijában szexeltem egy orbitálisat. és akkor is legalább ilyen klassz idő volt, mint tegnap, bár akkor ugye egy német katonai temető mellett álltunk meg, ahol krematórium is van. ezt nyilván csak utólag vallotta be. :)
amúgy a szex nem volt rossz, de nem is volt jó. a srácnak akkora gyönyörűséges szép farka van, hogy mikor először megláttam, csak annyit tudtam kinyögni: "Jesus Christ!". hosszú (szerintem legalább 22-24 cm), vastag, egyenes, de minimál kanyarral, és szép. gusztusos. ki se néztem ebből a 20 kg-os pálcikából, hogy ilyen nagy szerszámmal rendelkezik. de amúgy az akció nem volt egy nagy dobás. jó, nem tehetségtelen, meg kocsiban elég korlátozottak a lehetőségek, de így sem lopta be magát a szívembe. ahogy beszélgettünk, rájöttem, hogy ez a fiú ugyan nem kettes lego, de max. hármas. vagyis nem pálya. úgyhogy én ezennel be is fejeztem vele mindent. amit el se kezdtünk, még azt is. búcsúzáskor nem maradtunk semmiben, ami érthető, egy fél órája viszont küldött sms-t, hogy "szép napot! hogy vagy?" amit én kitöröltem, mert nem szándékozom válaszolni rá. ami történt, megtörtént. behúztam egy újabb strigulát. kicsit már bánom, hogy ilyen könnyen odaadtam magam, de amúgy meg pont nem érdekel. benne volt a levegőben a dolog. mármint a részemről. hogy nem fogok tiltakozni.
ahogy hazaértem, leültem és gondolkodni kezdtem, megint csak oda jutottam, hogy baromi nehéz olyan embert találni, aki mindenben megfelelő. akivel annyira jó, mint a bőgőssel. (jaj, már hallom, ahogy a kövek zuhognak a fejemre...)
akkora hatalmas törés az életemben a szakítás, meg ami azóta történt, hogy nagy valószínűséggel soha nem fogom tudni feldolgozni. soha nem fogok tudni kimászni belőle. abból, hogy mindig csak rá vágyok, hogy mindig csak a múlttal foglalkozok. sajnos átgondoltam azt is, hogy vele mennyire jó volt minden perc, minden óra, amit együtt töltöttünk. hogy a búcsún kívül minden percet imádtam. de aztán a búcsú is megszépült, mert abban a pillanatban elindult az izgatott várakozás, hogy majd mikor találkozunk legközelebb, hogy akkor milyen lesz, mit fog mondani, mit fogunk csinálni, mi történik. és ez így ment addig, míg nem találkoztunk újra. akkor megint élveztem minden percet, egészen a búcsúzásig, amibe minden egyes alkalommal belehaltam. de csak abban a pillanatban, mert a várakozással és egy örök körforgásával folytatódott az egész. egészen addig, amíg anno március 13-án nem búcsúzott el örökre. mármint lélekben. mert ugyebár utána még találkoztunk. és valahol azóta is az izgatott várakozás van bennem, hogy mikor láthatom újra, hogy akkor mi fog történni, stb. és a várakozás még arra is jó, hogy felidézzem az együtt eltöltött időket, és nosztalgiázzak.
és teszem mindezt annak ellenére, hogy tegnap kiderült, az új barátnője 37 éves, Ikrek jegyben született és Gyöngyvérnek hívják. fotót még nem láttam róla, pedig igazán kíváncsi lennék... az infóm egyébként biztos helyről származik, de jobb nem tudni, hogy honnan... szóval még ennek ellenére is abban a világban élek, ami vele volt, amiben együtt voltunk. és persze minden egyéb történés ellenére szeretnék újra vele lenni. azt hiszem. bár ez nagyban függ attól, hogy most hogy néz ki. mert ha undorító malacfejű még mindig, akkor nem kell. (ennyit a határtalan szerelmemről... nem vagyok egészen normális, ez világos.)
tudom, hogy azért ragaszkodok hozzá, mert egyszerűen képtelen vagyok találni egy olyan pasit, aki legalább távolról megközelítené azokat a dolgokat, amik nekem fontosak és a bőgősben mind megvoltak. senki nem jó, se külsőre, se belsőre, se intelligencia, se humor, se szexualitás... áhhh... reménytelen. mindenkit hozzá mérek. mindenkit. és nem vagyok hajlandó ezen változtatni. nincs is értelme. mert hiába bólintok rá valakire, hogy folytassuk, találkozzunk még (pl. Szállító, Fizikus), de ez csak kényszer megoldás, gyenge próbálkozás, mert aki elsőre nem üti meg a szintet, az többed szerre sem fogja. ez tapasztalat.
én nem tudom hol vannak azok a pasik, akik hozzám illenek (najó, egy tippem van, az illető mostanában blogászkodik, és már 11 éve ismerjük egymást, de ha eddig nem lett belőlünk semmi, akkor ezután miért lenne? pedig ő pont az a típus, ráadásul Kos, akiért meg tudok őrülni. najó, 10 évvel ezelőtt még bele is voltam zúgva rendesen... de akkor arra fogtam, hogy én igazából bárkibe, bármikor bele tudok szeretni). hogy nem a netes társkeresőkön, az biztos. de akkor hol? persze, el kéne járnom szórakozni, meg csinálni ezt-azt, hogy legalább esélyem legyen bárkivel is találkozni a való életben, és ne csak üljek otthon minden este, spanglizva és sorozatokat nézve. nyilván ezt kéne. csak talán már beletörődtem, hogy egyedül maradok. hogy soha nem találom meg azt, akit keresek, aki igazán hozzám való és még szeret is.
basszus, még megkívánni is képtelen vagyok bizonyos pasikat... ettől a Szállítótól se voltam eldobódva. nem is tudom minek mentem bele a tegnap estébe. áhhh... mindegy is. belementem és ennyi.
Fizikust tegnap azzal pattintottam le, hogy megfáztam, még küldött is jobbulást sms-t este, miközben én a Szállítóval kúrtam... áhhh... kicsit szarul éreztem magam emiatt. de amúgy meg nem. de asszem bepótolom majd vele az elmaradt teázást.
az éjjel persze megint köhögtem, nagyon sokat. már a belemet is kiköhögtem kb. enni nem bírok, de szerintem ez valami pszichés probléma, mert ugye 1 hónapja voltunk otthon, akkor se bírtam enni, és végig köhögtem az éjszakákat. akkor mondtam, hogy majd 1 hónap múlvára tágíttatok a gyűrűn, hogy legközelebb ne legyen ez a hiszti. de hát ugye nem tettem meg, mert ahogy hazajöttem anyuéktól, egyből ment az evés. de most, hogy közeledik az újabb utazás időpontja, megint beszűkült. ez azt jelenti, hogy mondjuk kedd óta én igazából normális kaját nem ettem. vagy ettem, de nem sokat, vagy ha sokat, akkor fele tutira visszajött, vagy az egész. nem mondom, a mérleg kedvemre valót mutat, meg a nadrágszíjat sem győzöm már szorosra húzni, de azért sokszor érzem, hogy ez így nem kóser. tulajdonképpen csoda, hogy még élek.
szóval lehet, hogy az anyuéknál történő nagyzabálás ellen tiltakozik a szervezetem azzal, hogy 2-3 nappal előbb már összeszűkül minden és ahogy visszajövök tőlük, akkor meg minden jó megint. vagy legalább is nem olyan szar, mint otthon.
istenem, hogy velem mennyi baj van mostanában... áhhh... na, mindegy. amúgy jól vagyok, semmi elkeseredés, élem a kis életem aranyosan. szép vagyok, csinos vagyok, hogy ne mondjam, tegnap este, ahogy mentem a randira, annyira csinos voltam és dögös, hogy már én kértem elnézést. annyira megbámultak a pasik, hogy már szinte zavarban voltam. :) na, persze jól esett. :))
merthogy tegnap este megtörtént az, amire számítani lehetett. a Szállítóval este 7-kor találkoztunk a Blahán. kocsival felvitt a János hegyi kilátóhoz. hátraültünk a hátsó ülésre, dumálgattunk, majd szexeltünk kétszer. aztán még sétáltunk kicsit, csináltam néhány fotót a kivilágított kilátóról, majd elvitt az utcám végéig és ennyi. 10-re már otthon is voltam.
hogy mi ebben az ismétlés? hát az, hogy 3 évvel ezelőtt, 2006. október 15-én 76-ossal találkoztam és az ő kocsijában szexeltem egy orbitálisat. és akkor is legalább ilyen klassz idő volt, mint tegnap, bár akkor ugye egy német katonai temető mellett álltunk meg, ahol krematórium is van. ezt nyilván csak utólag vallotta be. :)
amúgy a szex nem volt rossz, de nem is volt jó. a srácnak akkora gyönyörűséges szép farka van, hogy mikor először megláttam, csak annyit tudtam kinyögni: "Jesus Christ!". hosszú (szerintem legalább 22-24 cm), vastag, egyenes, de minimál kanyarral, és szép. gusztusos. ki se néztem ebből a 20 kg-os pálcikából, hogy ilyen nagy szerszámmal rendelkezik. de amúgy az akció nem volt egy nagy dobás. jó, nem tehetségtelen, meg kocsiban elég korlátozottak a lehetőségek, de így sem lopta be magát a szívembe. ahogy beszélgettünk, rájöttem, hogy ez a fiú ugyan nem kettes lego, de max. hármas. vagyis nem pálya. úgyhogy én ezennel be is fejeztem vele mindent. amit el se kezdtünk, még azt is. búcsúzáskor nem maradtunk semmiben, ami érthető, egy fél órája viszont küldött sms-t, hogy "szép napot! hogy vagy?" amit én kitöröltem, mert nem szándékozom válaszolni rá. ami történt, megtörtént. behúztam egy újabb strigulát. kicsit már bánom, hogy ilyen könnyen odaadtam magam, de amúgy meg pont nem érdekel. benne volt a levegőben a dolog. mármint a részemről. hogy nem fogok tiltakozni.
ahogy hazaértem, leültem és gondolkodni kezdtem, megint csak oda jutottam, hogy baromi nehéz olyan embert találni, aki mindenben megfelelő. akivel annyira jó, mint a bőgőssel. (jaj, már hallom, ahogy a kövek zuhognak a fejemre...)
akkora hatalmas törés az életemben a szakítás, meg ami azóta történt, hogy nagy valószínűséggel soha nem fogom tudni feldolgozni. soha nem fogok tudni kimászni belőle. abból, hogy mindig csak rá vágyok, hogy mindig csak a múlttal foglalkozok. sajnos átgondoltam azt is, hogy vele mennyire jó volt minden perc, minden óra, amit együtt töltöttünk. hogy a búcsún kívül minden percet imádtam. de aztán a búcsú is megszépült, mert abban a pillanatban elindult az izgatott várakozás, hogy majd mikor találkozunk legközelebb, hogy akkor milyen lesz, mit fog mondani, mit fogunk csinálni, mi történik. és ez így ment addig, míg nem találkoztunk újra. akkor megint élveztem minden percet, egészen a búcsúzásig, amibe minden egyes alkalommal belehaltam. de csak abban a pillanatban, mert a várakozással és egy örök körforgásával folytatódott az egész. egészen addig, amíg anno március 13-án nem búcsúzott el örökre. mármint lélekben. mert ugyebár utána még találkoztunk. és valahol azóta is az izgatott várakozás van bennem, hogy mikor láthatom újra, hogy akkor mi fog történni, stb. és a várakozás még arra is jó, hogy felidézzem az együtt eltöltött időket, és nosztalgiázzak.
és teszem mindezt annak ellenére, hogy tegnap kiderült, az új barátnője 37 éves, Ikrek jegyben született és Gyöngyvérnek hívják. fotót még nem láttam róla, pedig igazán kíváncsi lennék... az infóm egyébként biztos helyről származik, de jobb nem tudni, hogy honnan... szóval még ennek ellenére is abban a világban élek, ami vele volt, amiben együtt voltunk. és persze minden egyéb történés ellenére szeretnék újra vele lenni. azt hiszem. bár ez nagyban függ attól, hogy most hogy néz ki. mert ha undorító malacfejű még mindig, akkor nem kell. (ennyit a határtalan szerelmemről... nem vagyok egészen normális, ez világos.)
tudom, hogy azért ragaszkodok hozzá, mert egyszerűen képtelen vagyok találni egy olyan pasit, aki legalább távolról megközelítené azokat a dolgokat, amik nekem fontosak és a bőgősben mind megvoltak. senki nem jó, se külsőre, se belsőre, se intelligencia, se humor, se szexualitás... áhhh... reménytelen. mindenkit hozzá mérek. mindenkit. és nem vagyok hajlandó ezen változtatni. nincs is értelme. mert hiába bólintok rá valakire, hogy folytassuk, találkozzunk még (pl. Szállító, Fizikus), de ez csak kényszer megoldás, gyenge próbálkozás, mert aki elsőre nem üti meg a szintet, az többed szerre sem fogja. ez tapasztalat.
én nem tudom hol vannak azok a pasik, akik hozzám illenek (najó, egy tippem van, az illető mostanában blogászkodik, és már 11 éve ismerjük egymást, de ha eddig nem lett belőlünk semmi, akkor ezután miért lenne? pedig ő pont az a típus, ráadásul Kos, akiért meg tudok őrülni. najó, 10 évvel ezelőtt még bele is voltam zúgva rendesen... de akkor arra fogtam, hogy én igazából bárkibe, bármikor bele tudok szeretni). hogy nem a netes társkeresőkön, az biztos. de akkor hol? persze, el kéne járnom szórakozni, meg csinálni ezt-azt, hogy legalább esélyem legyen bárkivel is találkozni a való életben, és ne csak üljek otthon minden este, spanglizva és sorozatokat nézve. nyilván ezt kéne. csak talán már beletörődtem, hogy egyedül maradok. hogy soha nem találom meg azt, akit keresek, aki igazán hozzám való és még szeret is.
basszus, még megkívánni is képtelen vagyok bizonyos pasikat... ettől a Szállítótól se voltam eldobódva. nem is tudom minek mentem bele a tegnap estébe. áhhh... mindegy is. belementem és ennyi.
Fizikust tegnap azzal pattintottam le, hogy megfáztam, még küldött is jobbulást sms-t este, miközben én a Szállítóval kúrtam... áhhh... kicsit szarul éreztem magam emiatt. de amúgy meg nem. de asszem bepótolom majd vele az elmaradt teázást.
az éjjel persze megint köhögtem, nagyon sokat. már a belemet is kiköhögtem kb. enni nem bírok, de szerintem ez valami pszichés probléma, mert ugye 1 hónapja voltunk otthon, akkor se bírtam enni, és végig köhögtem az éjszakákat. akkor mondtam, hogy majd 1 hónap múlvára tágíttatok a gyűrűn, hogy legközelebb ne legyen ez a hiszti. de hát ugye nem tettem meg, mert ahogy hazajöttem anyuéktól, egyből ment az evés. de most, hogy közeledik az újabb utazás időpontja, megint beszűkült. ez azt jelenti, hogy mondjuk kedd óta én igazából normális kaját nem ettem. vagy ettem, de nem sokat, vagy ha sokat, akkor fele tutira visszajött, vagy az egész. nem mondom, a mérleg kedvemre valót mutat, meg a nadrágszíjat sem győzöm már szorosra húzni, de azért sokszor érzem, hogy ez így nem kóser. tulajdonképpen csoda, hogy még élek.
szóval lehet, hogy az anyuéknál történő nagyzabálás ellen tiltakozik a szervezetem azzal, hogy 2-3 nappal előbb már összeszűkül minden és ahogy visszajövök tőlük, akkor meg minden jó megint. vagy legalább is nem olyan szar, mint otthon.
istenem, hogy velem mennyi baj van mostanában... áhhh... na, mindegy. amúgy jól vagyok, semmi elkeseredés, élem a kis életem aranyosan. szép vagyok, csinos vagyok, hogy ne mondjam, tegnap este, ahogy mentem a randira, annyira csinos voltam és dögös, hogy már én kértem elnézést. annyira megbámultak a pasik, hogy már szinte zavarban voltam. :) na, persze jól esett. :))
csütörtök, október 08, 2009
hozzám képest időben
sikerült lefeküdnöm este, vagyis már fél 11-kor. cserébe egész éjjel köhögtem, meg szenvedtem. ráadásul az evés sem megy megint. pedig olyan finom vacsit vettem a görögnél hazafelé. de hát nem ment le semmi. ami leginkább azért kurva gáz, mert holnap megyünk anyuékhoz, és tuti ki fognak borulni, ha kiderül, hogy még mindig nem tágíttattam a gyűrűmön. úgyhogy valamit ki kell találnom.
a Szállító nagyon édes volt tegnap. este 7 után küldött egy üzenetet, hogy "lehet nem vagyok normális, de most lennék veled..."
az a durva, hogy én is hasonlóképpen éreztem, gondoltam. sokáig hezitáltam, hogy ezt megírjam-e neki válaszban, de végül nem tettem. aztán 20 perc múlva még fel is hívott, de nem vettem fel. nem akartam vele beszélni erről. meg másról sem. egyrészt biztosan arra kért volna, hogy találkozzunk még este, de én már nem voltam olyan formában, másrészt meg biztos ment volna a sóhajtozás, harmadszor pedig lehet, hogy belőlem is kibukott volna, hogy én is szívesen látnám, de ezt sem akartam. félek, hogy megint kihasználható leszek azáltal, ha felfedem a valódi gondolataim. amíg nem biztos bármi is, én hallgatok és bizonytalanságban tartom.
valahol persze sajnáltam, hogy még csak beszélni sem tudott velem, de hát ez van.
viszont ma feldobtam neki a labdát, de úgy, mintha mi sem történt volna este, mintha nem kaptam volna tőle üzenetet, meg nem láttam volna, hogy keresett, szóval feldobtam a labdát, hogy próbáljunk meg ma találkozni. bár a Fizikussal már leszerveztem az esti teázást, könnyedén lemondom, ha a Szállító igent mond. és igent mondott. :) Fizikus egyáltalán nem érdekel, és egy percig sem hiányzik, a Szállítóval viszont még szeretnék találkozni. az a másfél óra, amit eddig együtt töltöttünk, kevés ahhoz, hogy dönthessek, mit akarok tőle és mit nem. hogy egyáltalán akarok-e tőle valamit.
tegnap láttam Áront a Blahán. én már a villamoson voltam, ő meg ott sétált el előtte. ja, Áron a bőgős zenésztársa. na, szóval láttam. nem köszöntem neki, bár megtehettem volna, de inkább nem. a kínos kérdéseket inkább kihagynám. vagy hát nem is tudom, hogy egyáltalán kérdezett volna-e bármit is. mindegy. jó volt látni persze. ha nem lenne 10 évvel fiatalabb... hmmm... még rá is nyomulnék. :)
a nap híre, hogy Csírabácsi újra blogol. még csak átfutni volt időm, de így is bizton állíthatom, hogy ez az ember egy zseni. (mondjuk én ezt eddig is tudtam és hangoztattam) :D
fáradt vagyok, jó lenne aludni egyet, zavartalanul, normálisan. esélyem sincs rá egyelőre. :(
a Szállító nagyon édes volt tegnap. este 7 után küldött egy üzenetet, hogy "lehet nem vagyok normális, de most lennék veled..."
az a durva, hogy én is hasonlóképpen éreztem, gondoltam. sokáig hezitáltam, hogy ezt megírjam-e neki válaszban, de végül nem tettem. aztán 20 perc múlva még fel is hívott, de nem vettem fel. nem akartam vele beszélni erről. meg másról sem. egyrészt biztosan arra kért volna, hogy találkozzunk még este, de én már nem voltam olyan formában, másrészt meg biztos ment volna a sóhajtozás, harmadszor pedig lehet, hogy belőlem is kibukott volna, hogy én is szívesen látnám, de ezt sem akartam. félek, hogy megint kihasználható leszek azáltal, ha felfedem a valódi gondolataim. amíg nem biztos bármi is, én hallgatok és bizonytalanságban tartom.
valahol persze sajnáltam, hogy még csak beszélni sem tudott velem, de hát ez van.
viszont ma feldobtam neki a labdát, de úgy, mintha mi sem történt volna este, mintha nem kaptam volna tőle üzenetet, meg nem láttam volna, hogy keresett, szóval feldobtam a labdát, hogy próbáljunk meg ma találkozni. bár a Fizikussal már leszerveztem az esti teázást, könnyedén lemondom, ha a Szállító igent mond. és igent mondott. :) Fizikus egyáltalán nem érdekel, és egy percig sem hiányzik, a Szállítóval viszont még szeretnék találkozni. az a másfél óra, amit eddig együtt töltöttünk, kevés ahhoz, hogy dönthessek, mit akarok tőle és mit nem. hogy egyáltalán akarok-e tőle valamit.
tegnap láttam Áront a Blahán. én már a villamoson voltam, ő meg ott sétált el előtte. ja, Áron a bőgős zenésztársa. na, szóval láttam. nem köszöntem neki, bár megtehettem volna, de inkább nem. a kínos kérdéseket inkább kihagynám. vagy hát nem is tudom, hogy egyáltalán kérdezett volna-e bármit is. mindegy. jó volt látni persze. ha nem lenne 10 évvel fiatalabb... hmmm... még rá is nyomulnék. :)
a nap híre, hogy Csírabácsi újra blogol. még csak átfutni volt időm, de így is bizton állíthatom, hogy ez az ember egy zseni. (mondjuk én ezt eddig is tudtam és hangoztattam) :D
fáradt vagyok, jó lenne aludni egyet, zavartalanul, normálisan. esélyem sincs rá egyelőre. :(
szerda, október 07, 2009
milyen elcseszett egy
napom van... megőrülök. korán reggel felhúztam magam, már a Blahán. el kellett engednem egy 7E-t, mert láttam, hogy ott vannak opik, és én reggel utálok jópofizni bárkivel is. meg hazafelé is. zenét szeretek hallgatni, meg nézni ki a fejemből. és nem érdekel senkinek a siráma olyankor. meg semmi se. és ez az egész még tetéződött később, úgyhogy olyan fos kedvem van, tipikusan bal lábbal felkelős kedv, hogy az nem igaz. :(
a tegnap legalább jól sikerült. napközben a Szállítóval folyamatos smsezés, este Barbival találkozás. aztán fél10-re értem haza, megnéztem a Kés alatt-ot, meg még kapcsolgattam, aztán éjfélkor alvás. persze hulla fáradt vagyok, nyilván ezért sincs jó kedvem. már várom, hogy hétvége legyen, hogy anyuéknál végre kipihenhessem magam. de az is idegesít, hogy csak annyit látnak belőlem, hogy alszok. áhhh.
ráadásul elönt a meló is. attól is falra mászok. bár most mindentől, de tényleg.
este szeretnék találkozni a Szállítóval. eldöntöttem, hogy nem fogok ellenállni. kell ez most nekem. kell valami izgalom, valami újdonság, valami kis finomság. persze most írt, hogy nem biztos, hogy jó lesz a ma este, de majd még jelentkezik. fuck. akkor legalább kialszom magam. az is rám fér. ja, persze úgyse fogok aludni, mert a tévében, vagy a dvd-k között mindig van néznivaló. vagy bármi.
na, mindegy.
ráadásul elönt a meló is. attól is falra mászok. bár most mindentől, de tényleg.
este szeretnék találkozni a Szállítóval. eldöntöttem, hogy nem fogok ellenállni. kell ez most nekem. kell valami izgalom, valami újdonság, valami kis finomság. persze most írt, hogy nem biztos, hogy jó lesz a ma este, de majd még jelentkezik. fuck. akkor legalább kialszom magam. az is rám fér. ja, persze úgyse fogok aludni, mert a tévében, vagy a dvd-k között mindig van néznivaló. vagy bármi.
na, mindegy.
kedd, október 06, 2009
ha kattog az
agyam valakin, még éjjel az ágyban is, akkor az azért van, mert telihold van és vérfarkas vagyok és nem bírok aludni, vagy mert valójában érdekel az illető?
én magam sem tudom.
tegnap találkoztam a Szállítóval. csodával határos módon időben odaértem és még el is intéztem mindent előtte, amit akartam. meg még át is öltöztem. :) sokkal jobban is éreztem magam utána. :)
nos, Szállító. nem agysebész. nem az MTA levelező tagja. de viszonylag értelmes. nem kettes lego. nem Brad Pitt, de nem is Jason Statham, a fogsora is mintha küzdene némileg az elemekkel, de nem borzasztó. valami megfogott benne. pl. hogy meg tudott nevettetni. és új poénnal. márpedig aki nekem tud újat mondani, az már valami. szereti SpongyaBobot, a South Parkot, egyébként pedig szinte csak ismeretterjesztő műsorokat néz a tévében. amatőr szinten fotózik, vágyik egy normális gépre, most bontogatja a szárnyait. használ idegen szavakat, ráadásul helyesen.
elvitt a Duna Plázáig kocsival, hogy sokat már ne késsek. ja, mert Sanyiék ott vártak rám. szóval elvitt, megsimogatta az arcom. ma reggel meg már küldte a "jóreggelt" sms-t. valami megfogott benne. és nem tudom, hogy mi. ha legőszintébb akarok lenni, akkor a szexualitás izgat vele kapcsolatban. hogy mit tud az ágyban. persze ezt nem akarom még mostanában megtapasztalni, de kíváncsi vagyok rá.
és a Fizikus is ezért izgat. fel is dobtam neki a labdát, hogy csütörtökön menjünk megint a teázóba. reggel már felpróbáltam azt a köldökig dekoltázs felsőmet, amit tervezek felvenni csütörtökön. meg úgy néz ki, hogy szerdán is, vagyis holnap, mert a Szállítóval holnap lesz a következő randink...
a Fizikussal igazából enyelegni akarok, kicsit egymásra szívódni, tapogatózni, egy kis petting, vagy nevezzük akárhogy. most ehhez van kedvem. :)
este 11 után értem a Ferenc krt-hoz, akkor még shoppingoltam egy gyrost, majd otthon befaltam, mert már az éhhalál szélén jártam. éjfélkor elkaptam a Dunán egy jó kis jazz koncertet, persze hajnali 1-ig hallgattam, mert az ugyebár milyen jó. mármint olyan sokáig. okt. 28-án egyébként a Gödörben lép fel a zenekar (Tóth Viktor Tercett), megyek is megnézni. nagyon bejött. a bőgős srác olyat tolt, hogy kész. és gyönyörűséges hangszeren játszott ráadásul. (a beszúrt felvétel egyébként nem ugyanaz, mint ami a tévében volt az éjjel, ráadásul a bőgőnél Farkas Norbi van, akit ismerek)
aztán még az ágyban agyaltam, gondolkodtam, hogy mit csináljak. hogy kell-e nekem ez a Szállító vagy sem. de hogy tulajdonképpen nem volt vele rossz, sőt, igazán jól éreztem magam. néha volt pici kínos csönd, de akkor is az arcom, a tekintetem vizslatta. érdekes volt, nah. asszem megpróbálom. mert én bejöttem neki. nálam is bizsergett némi kémia. nem nagyon, de picit. szóval adok neki esélyt. aztán legfeljebb megy a levesbe.
a bőgős múlt kedden a MüPaban játszott, ráadásul Áronnal, ingyenes koncerten. baromira megnéztem volna őket. picsába. :( most megint sokat gondolok rá. pedig nem kéne. nem érdemli meg. na, mindegy. majd elmúlik. :)
én magam sem tudom.
tegnap találkoztam a Szállítóval. csodával határos módon időben odaértem és még el is intéztem mindent előtte, amit akartam. meg még át is öltöztem. :) sokkal jobban is éreztem magam utána. :)
nos, Szállító. nem agysebész. nem az MTA levelező tagja. de viszonylag értelmes. nem kettes lego. nem Brad Pitt, de nem is Jason Statham, a fogsora is mintha küzdene némileg az elemekkel, de nem borzasztó. valami megfogott benne. pl. hogy meg tudott nevettetni. és új poénnal. márpedig aki nekem tud újat mondani, az már valami. szereti SpongyaBobot, a South Parkot, egyébként pedig szinte csak ismeretterjesztő műsorokat néz a tévében. amatőr szinten fotózik, vágyik egy normális gépre, most bontogatja a szárnyait. használ idegen szavakat, ráadásul helyesen.
elvitt a Duna Plázáig kocsival, hogy sokat már ne késsek. ja, mert Sanyiék ott vártak rám. szóval elvitt, megsimogatta az arcom. ma reggel meg már küldte a "jóreggelt" sms-t. valami megfogott benne. és nem tudom, hogy mi. ha legőszintébb akarok lenni, akkor a szexualitás izgat vele kapcsolatban. hogy mit tud az ágyban. persze ezt nem akarom még mostanában megtapasztalni, de kíváncsi vagyok rá.
és a Fizikus is ezért izgat. fel is dobtam neki a labdát, hogy csütörtökön menjünk megint a teázóba. reggel már felpróbáltam azt a köldökig dekoltázs felsőmet, amit tervezek felvenni csütörtökön. meg úgy néz ki, hogy szerdán is, vagyis holnap, mert a Szállítóval holnap lesz a következő randink...
a Fizikussal igazából enyelegni akarok, kicsit egymásra szívódni, tapogatózni, egy kis petting, vagy nevezzük akárhogy. most ehhez van kedvem. :)
este 11 után értem a Ferenc krt-hoz, akkor még shoppingoltam egy gyrost, majd otthon befaltam, mert már az éhhalál szélén jártam. éjfélkor elkaptam a Dunán egy jó kis jazz koncertet, persze hajnali 1-ig hallgattam, mert az ugyebár milyen jó. mármint olyan sokáig. okt. 28-án egyébként a Gödörben lép fel a zenekar (Tóth Viktor Tercett), megyek is megnézni. nagyon bejött. a bőgős srác olyat tolt, hogy kész. és gyönyörűséges hangszeren játszott ráadásul. (a beszúrt felvétel egyébként nem ugyanaz, mint ami a tévében volt az éjjel, ráadásul a bőgőnél Farkas Norbi van, akit ismerek)
aztán még az ágyban agyaltam, gondolkodtam, hogy mit csináljak. hogy kell-e nekem ez a Szállító vagy sem. de hogy tulajdonképpen nem volt vele rossz, sőt, igazán jól éreztem magam. néha volt pici kínos csönd, de akkor is az arcom, a tekintetem vizslatta. érdekes volt, nah. asszem megpróbálom. mert én bejöttem neki. nálam is bizsergett némi kémia. nem nagyon, de picit. szóval adok neki esélyt. aztán legfeljebb megy a levesbe.
a bőgős múlt kedden a MüPaban játszott, ráadásul Áronnal, ingyenes koncerten. baromira megnéztem volna őket. picsába. :( most megint sokat gondolok rá. pedig nem kéne. nem érdemli meg. na, mindegy. majd elmúlik. :)
hétfő, október 05, 2009
minden gond nélkül
túléltem az évfordulót. előre ráparáztam, de igazából nem foglalkoztatott annyira a dolog. pénteken persze még volt bennem egy rossz érzés, hogy tutira össze fogok találkozni a bőgőssel, és pont azon a napon, de aztán minden körülmény úgy alakult, hogy mégsem történt meg. és ezt persze nem is bánom.
csütörtökön egyébként csak a Fizikussal töltöttem az estét. a Kéményseprő végül megint lemondta a találkozót. kicsit szar volt, mert rákészültem. leginkább a szexre, meg egy jó füstölésre, amit közösen csapunk, de ha nem, hát nem. annyira nem érdekelt. a Fizikussal semmi különös, volt egymásra szívódás, meg sok-sok beszélgetés. jól éreztem magam vele, de valami még mindig hiányzik. az a bizonyos szikra, a megőrülés. ezért is fogom lassan leépíteni szerintem. vagy nem tudom. nincs kedvem kínlódni vele. vagy hát nem kínlódás, de annyira mégse az igazi. akkor meg minek?
pénteken a Kutyás fiúval boroztunk volna, de aztán az is lemondta, maradtunk a szombat délutáni sétánál. így a péntek estém egyedül töltöttem otthon, ami nem is volt baj, mert a hátam közepére sem hiányzott senki, hogy őszinte legyek. a Kos is hívott a Tajtékosba megint, mert a cimboráival oda mentek, de aztán azt is kihagytam.
szombaton dél körül keltem fel. 1-kor találkoztunk az Oktogon a Kutyással. aztán fél óra késéssel sikerült is odaérnie. ami csak azért volt cink, mert egy srác várakozott ott, aki nagyon hasonlított rá, de valami iszonyatosan jól nézett ki. és hát hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most akkor ez a fickó engem vár, vagy sem. nem mertem odamenni hozzá. Barbit hívogattam, hogy mi a szart csináljak. aztán kiderült, hogy az a fiú egy másik srácot vár, nem engem, akire meg én várok, az késik. parádés.
na, hát Kutyás fiú számomra a kettes lego tipikus esete. gyönyörű szemei vannak, de kb. ennyi. annyit beszélt, hogy már szinte mindent tudok róla, cserébe nekem nem volt ingerenciám beszélni magamról. higgye csak, hogy ilyen szűkszavú vagyok. úgyse találkozunk többet.
az Oktogontól egészen felsétáltunk a Várba. gyönyörű idő volt szerencsére. ő végig pofázott, én meg hallgattam. aztán a Várdomb oldalában megültünk egy padon, ott dumált tovább 3 órát, aztán tovább sétáltunk, majd le a Várból, egészen a Ferenciek teréig, gyalog. jó kis séta volt. jól esett, de a végére már nagyon untam a srácot. az Erzsébet hídon átsétálva már azon gondolkodtam, miközben a fiúnak be nem állt a szája, hogy majd mit fogok enni otthon. kb. ennyire érdekelt.
ő még szeretett volna elvinni a törzskocsmájába, Zuglóba bambizni, de mondtam, hogy én fáradt vagyok, nekem ennyi egyelőre elég is. (meg a MU meccs is hamarosan kezdődött) úgyhogy a Blahán elváltunk. de abban maradtunk, illetve abban a tudatban hagytam, hogy majd még találkozunk. pedig eszem ágában sincs. majd rájön. vagy nem tudom.
aztán van a Szállító... vele ma 6-kor találkozom a Szlovák sörözőnél. végre újra egy Nyilas. pénteken fél órát beszéltünk telefonon (miután rommá smseztük magunkat), az nagyon kellemes és vicces volt. hát igazi Nyilasos beszélgetés. ráadásul ő is 76-os, tehát Sárkány, tüzes Sárkány, mint én... nem gondoltam, hogy a hétfői találkozóig jelentkezni fog, ehhez képest vasárnap délután már jött sms: hogy vagyok stb. aztán ebből az lett, hogy tegnap másfél órát beszéltünk telefonon. és jó volt. kellemes volt. elég mélyen belementünk bizonyos témákba és már mindketten úgy tettük le a telefont, hogy egyre izgatottabban várjuk a mai találkozót.
és még ez sem elég, reggel, munkába jövet, már jött az üzenet, hogy jó reggelt, meg szép napot nekem, meg akármi... :) kicsit tartok azért a dologtól, nehogy abba a csapdába essek megint, mint a Táncossal, hogy telefonon tök zsír minden, személyesen meg Világgá szalad vagy az egyikünk, vagy mindkettőnk... de hát a puding próbája az evés. mindenképpen muszáj ahhoz taliznunk, hogy ez kiderüljön. szóval ma este 6-kor, a Szlovákban.
már ha odaérek, mert előtte még az Albérlőmhöz kell elmennem, meg szerintem hazamegyek átöltözni is, mert nem vagyok megelégedve azzal a cuccal, amit ma reggel rángattam magamra. amikor kitaláltam tegnap este, még jónak tűnt, mire beértem dolgozni már nem voltam vele elégedett. jaj, mennyi gond.
és 7-re meg a Duna Plázába, a Datanetbe ígértem magam, Sanyiékkal, volt kollégákkal találkozom... nem fogok odaérni időben, az biztos, hiszen 6-ra megyek randizni, de igyekszem. ha jó lesz a randi, akkor azért nem baj, ha hamar berekesztjük a dolgot, legalább felhúzzuk egymást rendesen. ha meg nem jó a randi, akkor legalább menekülési lehetőségként jó az, ha van programom közvetlenül utána. akkor van mire hivatkozva lelépni. kezdek tanulni ezen a téren is. :)
holnap meg Barbizok, amit már nagyon várok, mert nem is tudom mióta nem láttam a csajt... :) még jó, hogy alapvetően online vagyunk állandóan. de azért csak hiányzik a mocskos pofája. :))
meg TG-nek is. esetleg szerdán? Real meccs??? najó, ez még képlékeny, gondolom.
jaj, hétvégén kéne anyuékhoz menni... de ezt még a Tesómmal is egyeztetnem kell. basszus, pénteken fodrászhoz akartam menni, de már nincs hely. úgyhogy csak jövő hét hétfőre tudott beírni... :( nem vagyok túl boldog. :(
egyéb betegség nincs. :)
csütörtökön egyébként csak a Fizikussal töltöttem az estét. a Kéményseprő végül megint lemondta a találkozót. kicsit szar volt, mert rákészültem. leginkább a szexre, meg egy jó füstölésre, amit közösen csapunk, de ha nem, hát nem. annyira nem érdekelt. a Fizikussal semmi különös, volt egymásra szívódás, meg sok-sok beszélgetés. jól éreztem magam vele, de valami még mindig hiányzik. az a bizonyos szikra, a megőrülés. ezért is fogom lassan leépíteni szerintem. vagy nem tudom. nincs kedvem kínlódni vele. vagy hát nem kínlódás, de annyira mégse az igazi. akkor meg minek?
pénteken a Kutyás fiúval boroztunk volna, de aztán az is lemondta, maradtunk a szombat délutáni sétánál. így a péntek estém egyedül töltöttem otthon, ami nem is volt baj, mert a hátam közepére sem hiányzott senki, hogy őszinte legyek. a Kos is hívott a Tajtékosba megint, mert a cimboráival oda mentek, de aztán azt is kihagytam.
szombaton dél körül keltem fel. 1-kor találkoztunk az Oktogon a Kutyással. aztán fél óra késéssel sikerült is odaérnie. ami csak azért volt cink, mert egy srác várakozott ott, aki nagyon hasonlított rá, de valami iszonyatosan jól nézett ki. és hát hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most akkor ez a fickó engem vár, vagy sem. nem mertem odamenni hozzá. Barbit hívogattam, hogy mi a szart csináljak. aztán kiderült, hogy az a fiú egy másik srácot vár, nem engem, akire meg én várok, az késik. parádés.
na, hát Kutyás fiú számomra a kettes lego tipikus esete. gyönyörű szemei vannak, de kb. ennyi. annyit beszélt, hogy már szinte mindent tudok róla, cserébe nekem nem volt ingerenciám beszélni magamról. higgye csak, hogy ilyen szűkszavú vagyok. úgyse találkozunk többet.
az Oktogontól egészen felsétáltunk a Várba. gyönyörű idő volt szerencsére. ő végig pofázott, én meg hallgattam. aztán a Várdomb oldalában megültünk egy padon, ott dumált tovább 3 órát, aztán tovább sétáltunk, majd le a Várból, egészen a Ferenciek teréig, gyalog. jó kis séta volt. jól esett, de a végére már nagyon untam a srácot. az Erzsébet hídon átsétálva már azon gondolkodtam, miközben a fiúnak be nem állt a szája, hogy majd mit fogok enni otthon. kb. ennyire érdekelt.
ő még szeretett volna elvinni a törzskocsmájába, Zuglóba bambizni, de mondtam, hogy én fáradt vagyok, nekem ennyi egyelőre elég is. (meg a MU meccs is hamarosan kezdődött) úgyhogy a Blahán elváltunk. de abban maradtunk, illetve abban a tudatban hagytam, hogy majd még találkozunk. pedig eszem ágában sincs. majd rájön. vagy nem tudom.
aztán van a Szállító... vele ma 6-kor találkozom a Szlovák sörözőnél. végre újra egy Nyilas. pénteken fél órát beszéltünk telefonon (miután rommá smseztük magunkat), az nagyon kellemes és vicces volt. hát igazi Nyilasos beszélgetés. ráadásul ő is 76-os, tehát Sárkány, tüzes Sárkány, mint én... nem gondoltam, hogy a hétfői találkozóig jelentkezni fog, ehhez képest vasárnap délután már jött sms: hogy vagyok stb. aztán ebből az lett, hogy tegnap másfél órát beszéltünk telefonon. és jó volt. kellemes volt. elég mélyen belementünk bizonyos témákba és már mindketten úgy tettük le a telefont, hogy egyre izgatottabban várjuk a mai találkozót.
és még ez sem elég, reggel, munkába jövet, már jött az üzenet, hogy jó reggelt, meg szép napot nekem, meg akármi... :) kicsit tartok azért a dologtól, nehogy abba a csapdába essek megint, mint a Táncossal, hogy telefonon tök zsír minden, személyesen meg Világgá szalad vagy az egyikünk, vagy mindkettőnk... de hát a puding próbája az evés. mindenképpen muszáj ahhoz taliznunk, hogy ez kiderüljön. szóval ma este 6-kor, a Szlovákban.
már ha odaérek, mert előtte még az Albérlőmhöz kell elmennem, meg szerintem hazamegyek átöltözni is, mert nem vagyok megelégedve azzal a cuccal, amit ma reggel rángattam magamra. amikor kitaláltam tegnap este, még jónak tűnt, mire beértem dolgozni már nem voltam vele elégedett. jaj, mennyi gond.
és 7-re meg a Duna Plázába, a Datanetbe ígértem magam, Sanyiékkal, volt kollégákkal találkozom... nem fogok odaérni időben, az biztos, hiszen 6-ra megyek randizni, de igyekszem. ha jó lesz a randi, akkor azért nem baj, ha hamar berekesztjük a dolgot, legalább felhúzzuk egymást rendesen. ha meg nem jó a randi, akkor legalább menekülési lehetőségként jó az, ha van programom közvetlenül utána. akkor van mire hivatkozva lelépni. kezdek tanulni ezen a téren is. :)
holnap meg Barbizok, amit már nagyon várok, mert nem is tudom mióta nem láttam a csajt... :) még jó, hogy alapvetően online vagyunk állandóan. de azért csak hiányzik a mocskos pofája. :))
meg TG-nek is. esetleg szerdán? Real meccs??? najó, ez még képlékeny, gondolom.
jaj, hétvégén kéne anyuékhoz menni... de ezt még a Tesómmal is egyeztetnem kell. basszus, pénteken fodrászhoz akartam menni, de már nincs hely. úgyhogy csak jövő hét hétfőre tudott beírni... :( nem vagyok túl boldog. :(
egyéb betegség nincs. :)
csütörtök, október 01, 2009
egy csütörtöki nap
volt szintén, pontosan egy évvel ezelőtt, amikor megismerkedtem a bőgőssel. hivatalosan október 2-án van az évforduló, de csütörtök volt. szóval ma.
tisztán emlékszem, hogy előtte való este TG-vel szívtuk rommá magunkat és mekkora hulladék voltam. a belem húztam a Múzeumig, annyira nem volt kedvem az egész randihoz. ráadásul a srác se tetszett, aki az ajtóban fogadott.
aztán mikor megfogta a hangszerét, meg a kezembe adott egy könyvet, picit változott a kép. a többit meg tudjátok...
sajnos még mindig nagyon-nagyon sokat, mondhatni túl sokat gondolok rá... pedig már eltelt egy év a megismerkedésünk óta, és a szakításunk óta is lassan 7 hónap... én még ennyire nem szenvedtem...
tegnap a Jóbarátokban hangzott el a kulcsmondat, amit én is éreztem a bőgőssel kapcsolatban, meg még most is érzem:
"Vele lenni jobb, mint nem vele lenni..."
hát bizony. így van ez. bármit is csináltunk, vagy csinált ő, vagy csináltam én, akkor is sokkal-sokkal jobb volt Vele lenni, mint nem vele... ha csak döglöttünk a kanapén és néztünk ki a fejünkből, szótlanul, még az is jó volt, vagy jobb volt, mint ha nem lett volna velem. és nem azért, hogy legyen valakim. hanem mert tényleg imádtam (imádom?) minden porcikáját, minden szavát, a humorát, az olvasottságát, a zenéjét, a száját, a haját, az illatát, a testét, a farkát, a szemeit... mindenét, ahogy van.
és ez valami rémes. ez teljesen felőröl. nem véletlenül keresem most más pasik társaságában a "vigaszt", a felejtést. keresem, de nem találom. hiszen például hiába édes, drága csillag velem a Kos, és annyira jó minden, mégis képes vagyok (akár szexelés közben is) a bőgősre gondolni, és miatta sírni. mit sírni??? üvöltve zokogni!!! és persze egyik pillanatról a másikra. holott ott van mellettem egy édes pasi, aki bár nem szerelmes belém, meg én se őbelé, de annyira jól elvagyunk, meg minden tök jó. a legjobb Barátom. mármint fiúban. (bocs TG, ez van...) és mégis nekem a bőgősön kell agyalni.
1 év. egy kibaszott hosszú év telt el azóta, amióta először találkoztam a bőgőssel. szeretném már látni az alagút végét, szeretném már tudni, hogy mikor gyógyulok ki belőle. talán holnap. talán soha. nem tudom.
azért persze, kapcsolatunk csúcsán (tehát szilveszter este) azt gondoltam, hogy majd milyen klasszul fogjuk ünnepelni együtt az első évfordulónkat. hogy majd előszedjük az emlékeinket, hogy milyen volt az első találkozás.
hát... nagy túrós lófasz lett itt, nem első évfordulós ünneplés... de ezzel nem is lenne baj, ha nem mentem volna bele tönkre teljesen. lelkileg és idegileg egyaránt. :(
én még ennyire szarul nem voltam senki miatt. bármit is mondtam eddig, bárkivel kapcsolatban, az a nyomába sem ér ennek a szenvedésnek. az mind csak műhiszti volt. semmi érzelemhez nem volt köze, csak pusztán nyafogás volt.
de ez most más. tudom, hogy más. érzem, hogy más. más lesz a vége is? nem tudom. azért jó lenne túlélni valahogy...
tisztán emlékszem, hogy előtte való este TG-vel szívtuk rommá magunkat és mekkora hulladék voltam. a belem húztam a Múzeumig, annyira nem volt kedvem az egész randihoz. ráadásul a srác se tetszett, aki az ajtóban fogadott.
aztán mikor megfogta a hangszerét, meg a kezembe adott egy könyvet, picit változott a kép. a többit meg tudjátok...
sajnos még mindig nagyon-nagyon sokat, mondhatni túl sokat gondolok rá... pedig már eltelt egy év a megismerkedésünk óta, és a szakításunk óta is lassan 7 hónap... én még ennyire nem szenvedtem...
tegnap a Jóbarátokban hangzott el a kulcsmondat, amit én is éreztem a bőgőssel kapcsolatban, meg még most is érzem:
"Vele lenni jobb, mint nem vele lenni..."
hát bizony. így van ez. bármit is csináltunk, vagy csinált ő, vagy csináltam én, akkor is sokkal-sokkal jobb volt Vele lenni, mint nem vele... ha csak döglöttünk a kanapén és néztünk ki a fejünkből, szótlanul, még az is jó volt, vagy jobb volt, mint ha nem lett volna velem. és nem azért, hogy legyen valakim. hanem mert tényleg imádtam (imádom?) minden porcikáját, minden szavát, a humorát, az olvasottságát, a zenéjét, a száját, a haját, az illatát, a testét, a farkát, a szemeit... mindenét, ahogy van.
és ez valami rémes. ez teljesen felőröl. nem véletlenül keresem most más pasik társaságában a "vigaszt", a felejtést. keresem, de nem találom. hiszen például hiába édes, drága csillag velem a Kos, és annyira jó minden, mégis képes vagyok (akár szexelés közben is) a bőgősre gondolni, és miatta sírni. mit sírni??? üvöltve zokogni!!! és persze egyik pillanatról a másikra. holott ott van mellettem egy édes pasi, aki bár nem szerelmes belém, meg én se őbelé, de annyira jól elvagyunk, meg minden tök jó. a legjobb Barátom. mármint fiúban. (bocs TG, ez van...) és mégis nekem a bőgősön kell agyalni.
1 év. egy kibaszott hosszú év telt el azóta, amióta először találkoztam a bőgőssel. szeretném már látni az alagút végét, szeretném már tudni, hogy mikor gyógyulok ki belőle. talán holnap. talán soha. nem tudom.
azért persze, kapcsolatunk csúcsán (tehát szilveszter este) azt gondoltam, hogy majd milyen klasszul fogjuk ünnepelni együtt az első évfordulónkat. hogy majd előszedjük az emlékeinket, hogy milyen volt az első találkozás.
hát... nagy túrós lófasz lett itt, nem első évfordulós ünneplés... de ezzel nem is lenne baj, ha nem mentem volna bele tönkre teljesen. lelkileg és idegileg egyaránt. :(
én még ennyire szarul nem voltam senki miatt. bármit is mondtam eddig, bárkivel kapcsolatban, az a nyomába sem ér ennek a szenvedésnek. az mind csak műhiszti volt. semmi érzelemhez nem volt köze, csak pusztán nyafogás volt.
de ez most más. tudom, hogy más. érzem, hogy más. más lesz a vége is? nem tudom. azért jó lenne túlélni valahogy...
összefutottam reggel a
Tesóm pasijával, Petivel. jött a garázshoz a kocsiért.
Peti: Hű, de csinos vagy!
Én: Szia! Jó reggelt!
Peti: Azannyamindenit! Nagyon csinos vagy!
Én: Köszi, gyere máskor is! :)
Peti: Ja, amúgy jó reggelt, rohanok, mert késésben vagyok.
Én: Oké, szia! :)
Peti nem szórja ám a bókokat. ha ő valakire azt mondja, hogy csinos, hogy jól néz ki, akkor az frankó. és hát ez korán reggel, hogy még köszönni is elfelejtett, csak nyomatta, hogy milyen csinos vagyok... na, ez nagyon jól esett. :)
hétfőn reggel a 7E mögött jött az 5-ös busz. egy idősebb fickó vezette. mutogatott nekem, hogy jó a hajam, kérdezte, hogy természetes-e vagy festett. aztán meg könyörgött, hogy szálljak át hozzá, legalább 1 megállót menjek vele. hm. parádés. ilyen kellemes dolgok érnek reggelente, amitől persze kinyílok és az önbizalmam az egekbe szökik. amikor hazaérek, akkor meg azt szoktam csinálni, hogy levetkőzök, odaállok a tükör elé és miközben jól megnézem a testem fehérneműben, elmondom párszor, hogy "jó testem van, jó csaj vagyok, csinos vagyok" és akkor ettől jó. mert elhiszem. sőt. tudom, hogy így van. :)
ma persze kiszúrtam egy isteni srácot a buszon. najó, többet is, de egyet nagyon. csak egyszerűen nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes viselkedés. hogy szemezzek vele, vagy inkább bámuljak ki az ablakon és csak néha pislogjak rá. vagy nézzem folyamatosan, követeljem ki a figyelmét... nézett ő is engem egyébként. meg többen is. valahogy ma tényleg biztosan nagyon szép vagyok, mert a pasik nagyon bámulnak, a melóban meg nagyon keresik a társaságomat. úgy érzem néha magam, mintha az lenne a homlokomra írva, hogy "szingli vagyok, dugnék..." vagy valami ilyesmi. :) pedig, egy pasit ha kiszúrok magamnak, a legutolsó ami eszembe jut, hogy dugjunk, hogy szexelnék vele, meg hogy milyen lenne az ágyban.
a Kéményseprő tegnap 4 körül jelentkezett szabadkozva, hogy azért nem hívott, mert már nem volt pénz a kártyáján, de hogy amúgy is a haverokkal, meg majdnem lett jegyük a meccsre, meg mittomén. mondtam, semmi gond, jó volt nekem így. viszont szeretné, ha ma bepótolnánk ami elmaradt, ha van kedvem. hát, mondom, van. mi bajom lehet? úgyhogy este 9-re megyek hozzá. ja, mert előtte 3/4 7-től a Fizikussal "teázok"... no, hát egy olyan teázóba megyünk, amit anno még a Bak mutatott nekem. ahol lefüggönyözött szeparé van, és nem zavarnak, és az asztal sincs lecsavarozva, tehát kényelmesen lehet rosszalkodni, vagyis ismerkedni a másikkal behatóbban. :) nem viszem fel a lakásomra, ezt aztán felejtse el. tegnap egyébként felhívott estefelé. én meg már jól be voltam tekerve, szóval fostam a hülyeséget. éreztem a hangján, hogy kicsit megdöbbent, hogy milyen flúgos vagyok. szerintem nem lesz ez az egész hosszútávú, sőt, semmi se lesz, de nem is izgat. :)
aztán van még egy fiú. 27 éves. a Kutyás. azért, mert az első randink egy kutyasétáltatás lett volna. mármint hogy ő sétáltatja a kutyáját és úgy találkozunk. de ez végül nem jött össze. meg az együtt borozás sem. úgyhogy abban maradtunk, hogy szombat délután csavargunk egyet a Várban. ő találta ki, végre egy életképes randevúhelyszín és lehetőség. olyan szemei vannak, hogy befosok. hosszú hajú, vékony, rocker. de nem szakadt, inkább az igényesebb fajta. és ahogy ecseteli, hogy mit tenne a nyakammal (finoman harapdálná stb.), akkor elég durva bizsergés támad bennem. :)
éjszaka Hétfői küldött sms-t, hogy nem tudok-e otthonról elszabadulni... hát nem. éjfélkor, mikor küldte, már aludtam, bár nem sokkal előbb feküdtem le, mert megnéztem a fos Bayern-Juve meccset. szóval aludtam, nah. mondjuk, kicsit unom már, hogy így éjszakánként jutok csak eszébe. de kb. pont leszarom. abból sem lesz semmi már. de nem is érdekel.
amúgy meg munka van ezerrel. be vagyok havazva állandóan. beindult a pörgés. visszakaptam a régi csapatom a meglévő munkák mellé, úgyhogy van mit melózni. de legalább van melóm. és igazából szeretek itt dolgozni. OJ-val nagyon jól kijövünk, az opikat imádom (ők is engem), úgyhogy semmi probléma nincsen. lassan 2 éve dolgozom itt, ez már egyéni rekord lesz. :)
Peti: Hű, de csinos vagy!
Én: Szia! Jó reggelt!
Peti: Azannyamindenit! Nagyon csinos vagy!
Én: Köszi, gyere máskor is! :)
Peti: Ja, amúgy jó reggelt, rohanok, mert késésben vagyok.
Én: Oké, szia! :)
Peti nem szórja ám a bókokat. ha ő valakire azt mondja, hogy csinos, hogy jól néz ki, akkor az frankó. és hát ez korán reggel, hogy még köszönni is elfelejtett, csak nyomatta, hogy milyen csinos vagyok... na, ez nagyon jól esett. :)
hétfőn reggel a 7E mögött jött az 5-ös busz. egy idősebb fickó vezette. mutogatott nekem, hogy jó a hajam, kérdezte, hogy természetes-e vagy festett. aztán meg könyörgött, hogy szálljak át hozzá, legalább 1 megállót menjek vele. hm. parádés. ilyen kellemes dolgok érnek reggelente, amitől persze kinyílok és az önbizalmam az egekbe szökik. amikor hazaérek, akkor meg azt szoktam csinálni, hogy levetkőzök, odaállok a tükör elé és miközben jól megnézem a testem fehérneműben, elmondom párszor, hogy "jó testem van, jó csaj vagyok, csinos vagyok" és akkor ettől jó. mert elhiszem. sőt. tudom, hogy így van. :)
ma persze kiszúrtam egy isteni srácot a buszon. najó, többet is, de egyet nagyon. csak egyszerűen nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes viselkedés. hogy szemezzek vele, vagy inkább bámuljak ki az ablakon és csak néha pislogjak rá. vagy nézzem folyamatosan, követeljem ki a figyelmét... nézett ő is engem egyébként. meg többen is. valahogy ma tényleg biztosan nagyon szép vagyok, mert a pasik nagyon bámulnak, a melóban meg nagyon keresik a társaságomat. úgy érzem néha magam, mintha az lenne a homlokomra írva, hogy "szingli vagyok, dugnék..." vagy valami ilyesmi. :) pedig, egy pasit ha kiszúrok magamnak, a legutolsó ami eszembe jut, hogy dugjunk, hogy szexelnék vele, meg hogy milyen lenne az ágyban.
a Kéményseprő tegnap 4 körül jelentkezett szabadkozva, hogy azért nem hívott, mert már nem volt pénz a kártyáján, de hogy amúgy is a haverokkal, meg majdnem lett jegyük a meccsre, meg mittomén. mondtam, semmi gond, jó volt nekem így. viszont szeretné, ha ma bepótolnánk ami elmaradt, ha van kedvem. hát, mondom, van. mi bajom lehet? úgyhogy este 9-re megyek hozzá. ja, mert előtte 3/4 7-től a Fizikussal "teázok"... no, hát egy olyan teázóba megyünk, amit anno még a Bak mutatott nekem. ahol lefüggönyözött szeparé van, és nem zavarnak, és az asztal sincs lecsavarozva, tehát kényelmesen lehet rosszalkodni, vagyis ismerkedni a másikkal behatóbban. :) nem viszem fel a lakásomra, ezt aztán felejtse el. tegnap egyébként felhívott estefelé. én meg már jól be voltam tekerve, szóval fostam a hülyeséget. éreztem a hangján, hogy kicsit megdöbbent, hogy milyen flúgos vagyok. szerintem nem lesz ez az egész hosszútávú, sőt, semmi se lesz, de nem is izgat. :)
aztán van még egy fiú. 27 éves. a Kutyás. azért, mert az első randink egy kutyasétáltatás lett volna. mármint hogy ő sétáltatja a kutyáját és úgy találkozunk. de ez végül nem jött össze. meg az együtt borozás sem. úgyhogy abban maradtunk, hogy szombat délután csavargunk egyet a Várban. ő találta ki, végre egy életképes randevúhelyszín és lehetőség. olyan szemei vannak, hogy befosok. hosszú hajú, vékony, rocker. de nem szakadt, inkább az igényesebb fajta. és ahogy ecseteli, hogy mit tenne a nyakammal (finoman harapdálná stb.), akkor elég durva bizsergés támad bennem. :)
éjszaka Hétfői küldött sms-t, hogy nem tudok-e otthonról elszabadulni... hát nem. éjfélkor, mikor küldte, már aludtam, bár nem sokkal előbb feküdtem le, mert megnéztem a fos Bayern-Juve meccset. szóval aludtam, nah. mondjuk, kicsit unom már, hogy így éjszakánként jutok csak eszébe. de kb. pont leszarom. abból sem lesz semmi már. de nem is érdekel.
amúgy meg munka van ezerrel. be vagyok havazva állandóan. beindult a pörgés. visszakaptam a régi csapatom a meglévő munkák mellé, úgyhogy van mit melózni. de legalább van melóm. és igazából szeretek itt dolgozni. OJ-val nagyon jól kijövünk, az opikat imádom (ők is engem), úgyhogy semmi probléma nincsen. lassan 2 éve dolgozom itt, ez már egyéni rekord lesz. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)