minden hétvégi programom

sztornó, de nem bánom, mert segíthetek, ráadásul vészhelyzetben és ez jó, nagyon jó. :)

szükség van rám, ráadásul tényleg életbevágó, már ott tart a történet, úgyhogy ilyenkor nincs kérdés, lépni kell és felajánlani mindent, amit csak fel tud az ember.

20 évnyi ismeretség után az ember lánya már nem gondolkodik, hogy segítsen-e vagy sem. ahogy nem gondolkodtam 10 és 15 év után sem. úgyhogy most is ez lesz. :)

amúgy meg pozitív vagyok, imádok élni, minden fasza, meg ilyenek. :) 

ma 8-kor találkozom a Lakberendezővel. már parázik, hogy majd zavarban lesz... ehhh... majd adok én neki! :)

holnap délután VOLT, jelentem Parov Stelar is fellép, úgyhogy akkora kibaszott mákom van, mint állat. :) hálistennek nem leszünk összekötve, meg kinyomtattam hazafelére a vonat menetrendet, hogy ha netán volna kedvem maradni, akkor maradhassak. mert pénteken szabadságon vagyok, mint állat. :)))

najó, most takarodok haza. készülődni a randira. :)

olyan randim volt

tegnap, hogy kész. asszem be is fejeztem a randizást. :)

vicces is volt, meg gázos is. :)

találkoztam egy 38 éves pasival, a Múzeum kertben. beültünk aztán a Kálvinon kávézni. kb. 3 perc ücsörgés után már simogatta a kezem. én meg tök idétlenül viselkedtem, ráadásul annyira halkan beszélt, hogy nem értettem semmit. na, szóval zavarban voltam, mert baromira nem jött be a pasi. kicsit beszélgettünk általános dolgokról, még én is kérdezgettem, aztán eszembe jutott, hogy nem társkeresés céllal vagyok ott, úgyhogy be is fogtam a számat. :)

úgy néztünk ki egymás mellett mintha a lánya lennék, mintha egy perverz pedofil lenne a pasi. a pultosfiúk csak néztek.

20 perc után már puszilgatott, meg akart csókolni... nem győztem elhúzódni. persze azonnal nyomatta, hogy menjek fel hozzá, nekem meg már a gondolattól is felfordult a gyomrom. :) nem volt undorító, ápolatlan, csak kurvára nem jött be, a nyomlásával meg végképp elvágta magát. 

ja, hát a bemutatkozásunk után kb. 2 mondattal egyből elkezdett "zsidózni", hogy mennyire utálja őket... hát, oké, hogy nem "járni" akarunk, de akkor sem nyilvánul meg intelligens ember így, egy idegen előtt. és ha engem ez sért?? már itt elvágta magát a pasi... 

szóval kávéztunk, illetve ő ivott valami kakaós-szójatejes löttyöt (össze-vissza baszott mindent az asztalon), én meg egy ásványvizet. sokszor nem nézett a szemembe, sokszor volt szünet, nem volt folyamatos a beszélgetés, de hát én már szabadultam volna. úgy tudtam csak lerázni, hogy bekamuztam neki, 1 óra múlva Barátokkal találkozom, és egész éjjel velük leszek.

amikor odaült mellém, sutyorgott még valamit, de mivel nem értettem semmit, csak bólogattam, majd azt mondtam: "najó, menjünk". és hogy mit nem értettem? kiderült, hogy azt mondta, menjünk be a férfiwc-be és megmutatja a farkát. (mintha még nem láttam volna olyat...) és bementünk, és megmutatta. :) nagyon gáz volt, de vicces is. kinyitottam rá az ajtót, az meg kapkodott, hogy meg ne lássa valaki. mondom: "áh, itt a madár se jár..." és vihogva kijöttem.

aztán elhaladunk a pult előtt, erre elejt egy óvszert... hát kész. :D én akkor már nagyon vihogtam és menekültem volna bárhova, csak ne lássanak minket együtt. :D

végül lekoccolt, de a lelkemre kötötte, hogy éjjel, ha végzek a buliban, akkor sms-ezzek neki és akkor mutogathatjuk egymásnak a micsodáinkat. :D 

ópersze, alig győztem írni neki az üzeneteket. :D

annyira felfordult a gyomrom, hogy hazafelé vettem egy üveg pezsgőt és majdnem mindet meg is ittam. muszáj volt. :) 

aztán meg kurvára rosszul lettem tőle, így az esti meccs szünetében le is feküdtem aludni. éjjel rengeteget forgolódtam, hol meleg volt, hol szúnyog, hol macska... áhhh... megint hulladék vagyok persze. :(

na, mára meg írt egy kedves srác, pár levelet már váltottunk, hogy őszinte akar lenni, és hát egyik lába rövidebb a másiknál, és ezért olyan kiegyenlítős cipőt hord... hát basszus... :D mi jöhet még??? :D

úgyhogy a randizásról le is koptam megint. nem hiányzik ez nekem. :) ja, még a skorpió fiúval találkozom (Lakberendezőnek fogom hívni innentől), aztán ennyi. egyelőre megint leálltam. :)

ráadásul a tegnapi pasi felvilágosított, hogy az okos nők nem kellenek senkinek, csak BARÁTNAK. ekkor esett le, hogy miért nem akar velem járni senki... túl okos, intelligens vagyok... parádés. :D valaki tud erre megoldást, hogy ne érezze egy pasi mellettem szarul magát? mármint az eszem miatt... kevebbet beszéljek? szőkéskedjek? kérdezgessem? ne javítsam ki, ha téved? én gyűlölöm a buta embereket és én sem óhajtok az lenni... még csak megjátszásiból sem...

lehet, hogy a kúrógépeknek kell csak a buta nő? a többinek pedig mégis jó, ha a nő okos? 

pfff... mennyi kérdés... :)

felfigyelhetne végre valaki

a blogomra, meg a tehetségemre, meg az írásaimra, így idén is neveztem magam a GoldenBlog versenyre. :)

én már megtettem, számtalan e-mailcímemmel, ha netán kedves olvasóim között is akad olyan, aki érdemesnek tart erre, meg ha nem is tart, de jófej akar lenni, akkor plíz, nevezzetek, aztán meg remélem lesz lehetőség szavazni is. vagy savazni. majd meglátjuk. :)

a www.goldenblog.hu oldalon lehet ezt megtenni, rögtön a főoldalon, a "nevezés" kalitkában.

blog neve: Érzésbűnözés

blog linkje: http://olvass.blogspot.com

kategória: komplex

köszikösziköszi. :)

amúgy meg mondhatni eseménytelen volt a hétvége, de ami előttem áll, az már most érdekesen fest. :) egyszerre 3 helyen kéne lennem, hogy minden meghívásnak és számomra kedves programnak eleget tegyek, szóval nem tudom mi lesz. az őrület már csütörtökön beindul egy rapid VOLT látogatással (én már csak így, egy estére járok le...) aztán meg ki tudja még mi következik. :)

pasi fronton annyi van, hogy mivel idén nagy valószínűséggel még nem találom meg az Igazit, ezért akkor legalább egy rendszeres szexpartnerem legyen. szóval úgy döntöttem, hogy keresek valami pasit, akivel jó szexelni, de nem leszek belé szerelmes (MUHAHA, mintha pont tudtam volna eddig ezt szabályozni...), és néha tudunk koccolni szex ügyében. 

hogy megtaláljam a számomra megfelelő partnert, bizonyára kell egy párat próbálkoznom, de hát ez benne van a pakliban. úgyhogy randizás üzemmód on, aztán lesz ami lesz. még az is lehet, hogy az eddigi 31 partnert idén nyáron feltornázom 40-re. :) de ha nem, az sem baj. jó lenne már elsőre találni olyat, aki legalább Mr. X színvonalon kezel az ágyban, vagyis nem kell semmi érzelmet táplálnom ahhoz, hogy jó szexuális élménnyel gazdagodjak. az sem probléma, ha semmi nem jön össze, mert magamnak is el tudom intézni amit szeretnék, de ha pasival csinálom az nyilván egy fokkal jobb. illetve olyat keresek, akivel nem egy fokkal jobb, mintha egyedül lennék. :)

szóval ez a terv a nyárra, illetve az év hátralévő részére. :) csak ésszel, senkivel nem bújni azonnal ágyba, meg nem belemenni hülyeségekbe, de azért pillázgatok. :)

szerelem? na, az most nem is hiányzik és nincs is tervben. :)

barátokat továbbra sem gyűjtök, meg koloncokat, meg energiavámpírokat sem. csak célirányosan lepedőakrobatákkal állok szóba. de azokkal sem minden áron. :) amíg van két kezem, addig nem vagyok elkeseredve, meg addig nem muszáj nekem senkit elviselni hosszútávon. :)

ópersze, lesznek majd magányos pillanatok, erre fel vagyok készülve (az a Majom azért elég sokszor eszembe jut, de kevesebbszer, mint nem), de amilyen pörgős nyaram lesz, meg eseménydús, nem lesz lehetőségem ezen gondolkodni, leginkább. meg nem is hagyom, hogy ezen gondolkodjak. :) addig szervezem az életem, hogy eszembe se jusson párkapcsolat. mert ugyebár "engedd el és megkapod..." :D

mindig is ki akartam próbálni egyébként egy normális, érzékeny lelkű skorpióval a szexet (az oroszlán és a skorpió szexuális kapcsolata überelhetetlen), most van is jelentkező, csak kicsit félénk... na, majd én megvadítom. :) remélem. :)

két napja nem

voltam otthon. :) ilyen is régen fordult elő velem. :)

igazából várható volt, hogy ez fog történni, fel is akartam rá készülni, de szerdán még offos volt a program. aztán csütörtökre mégis on lett. :)

a kolléganőméknél voltam fent, a barátja főzött (ja, a Rózsadombon laknak... a szívem szakadt meg, hogy milyen csodálatos helyen, környéken, házban... ) egy bolognai spagettit... de hát micsoda finomság lett az!! :) úrjézus... és mekkora adag! :) úgy bekajáltunk, hogy még mindig nem vagyok éhes. :) készültek képek, ahogy küzdök a nagy tányérral, amit kb. 4-szer tettem félre, hogy "köszi, de többet nem bírok enni", aztán valahogy mégis eltűnt minden, még majdnem a tányért is kinyaltam. :)

iszogattunk, dumálgattunk, cigizgettünk, néztük a holland meccset, elbohóckodtunk. aztán este fél11-kor rájöttem, hogy nem vagyok képes hazamenni (meg nagyon nem is akartam), ezért ott aludtam náluk. egy valag antikvár könyv között... :) olyan illat volt, hogy csak szédelegtem. :) nagy élmény volt az alvás is. :)

most persze ugyanúgy mezítláb+pacsker+fehér nadrág+szinte semmi felső kombóban vagyok (a felsőmet persze le is zabáltam este), ami a tegnapi 25 fokra jó is volt, reggel viszont szélvihar és eső tépte a fákat, akkor kicsit beparáztam. :) 

de én már öreg túlélő vagyok, nekem ez meg sem kottyan. :) nem is fáztam igazából, talán csak a többi ember nézett a bkv-n, hogy én honnan jövök ilyen lazán, Hawaiiról? :)

egy ilyen rutinos fesztiválozónak, mint én vagyok, ez nem jelent problémát. :) áztam és fáztam már éppen eleget és még mindig talpon vagyok. :) ráadásul a hájam is melegít, nincs ezzel gond. :)

ja, hát a hájam... az edzés megint kimaradt, a buli rovására ment, de majd bepótolom. talán holnap. :)

soha nem gondoltam volna, hogy én ennél a cégnél ilyen jó kapcsolatot ki fogok alakítani bárkivel is... OJ persze alap, de ő a közvetlen kollégám, meg már ezer éve ismerjük egymást, az opik megint mások, mert velük mindig valahogy más volt a viszony, bár egyiknek se mentem még fel a lakására és nem aludtam ott, cserébe ők sem jöttek hozzám. de azért a cimbiség néha megy, meg most valami sörözés is ki van találva fizu utánra, úgyhogy jó lesz ez is. :)

a lajosmizsei csapatépítő viszont nagy előrelépést jelentett számomra a többi kollégámmal való viszonyban. (többen sokáig kérdezgették, hogy én mégis mit csinálok a cégnél. nem tőlem. mástól. :D) egészen baráti lett a hang közöttünk, többekkel is, ami eddig számomra elképzelhetetlen volt, szinte viszolyogtam tőle, hogy én itt bárkivel is cimbizzek. aztán tessék. :) megjegyzem, így a meló is valahogy jobban megy, és nem azért, mert munkaidőn túl együtt iszunk esetleg, vagy mert innentől nincs tisztelet és  megfelelő távolságtartás a többiekkel szemben. 

az idei évemre tegnap azt jósolta egy kedves olvasóm (tudományos módszerrel), hogy a munka és anyagiak terén előretörés lesz, amiben most még nem tudok hinni (de muszáj lesz), viszont várom nagyon. :)

az érzelmi életem viszont hullámzó lesz (milyen meglepő) és jótanácsként ott villog a jóslatban: "ne fuss olyan szekér után..." és itt a lényeg. :) igyekszem ezt betartani. :) ez a jóslat is egybevág nagyjából a látó által mondottakkal, úgyhogy szerintem nem is görcsölök most azon, hogy mikor lesz pasim, mert nagy valószínűséggel nem idén lesz, nem idén fogom megtalálni a nagy Ő-t. így azért könnyebb elviselni az életet. :) nincs para, nincs görcsölés. de idén nagy szerelem sincs kilátásban. vagyis kalandozhatok ezerrel, flörtölhetek, meg bárakármi, nem ők lesznek azok, illetve egyikük sem Az lesz. :) valahogy most tényleg nem is izgat. :) (majd eltelik 2 magányos hét és fog izgatni, de erre meg most nem gondolok, mert minek) meg a magánytól sem félek. körvonalazódnak jó kis programok, a tegnapi vendéglátóim már hívtak, hogy menjek le hozzájuk, amikor a Balatonon nyaralnak, ott is bulizzak velük... szóval nem tartok attól, hogy otthon fogok unatkozni netán. nem hagyom. :)

szerepelt még a jóslatban önmagam elfogadása is, meg a harcok befejezése (nyilván ez is önmagammal szemben leginkább)... hát, kéremszépen, úgy lesz. :) ez persze nem jelenti azt, hogy akkor mostantól nincs sport, mert elfogadom magam kövérnek és inkább zabálok, hanem igyekszem egy harmonikus képet sugározni magamról, magamból, és hátha ez lesz a titok nyitja egy ideális Férfi szívéhez is. :) (nyilván ez lesz, csak nehéz kivitelezni, de rajta vagyok. :D)

fiatal lányoktól kapok egyébként dícséretet, hogy mennyire jól nézek ki, meg biztos fogytam már (nem fogytam), meg hogy nem érződik rajtam, hogy nem vagyok békében önmagammal... szóval már ez is jó jel. :) laza vagyok, leszarom a Világot és ennyi. élem az életem, minden görcs nélkül. megyek, pörgök, mocorgok, mozgolódok, ismerkedek, kommunikálok, jelen vagyok mindenhol, ahol csak lehet. 

az ide kifröccsenésem tegnap lehet, hogy félreérthető volt, vagy túl sok ember vette magára, akinek nem kellett volna. no, igazából nem is mosakodni akarok, mert még mindig így gondolom, inkább csak a hangnemért kérek elnézést. nem akarok én senkivel bajuszt összekötni, okolni meg végképp nem fogok senkit a saját problémáim miatt, és szerintem ez eddig is így volt. mindig is tudtam, hogy amit főztem, azt magamnak kell megennem, és persze a következményeket is nekem magamnak kell vállalni. ha valami elbaszódik az életemben, vagy nem úgy megy, ahogy én szeretném, akkor azért csakis én vagyok a felelős, egy személyben, senki más. 

amit meg elcseszek, azt elcsesztem.  nem emlékszem arra (de persze ér kijavítani, ha tévednék), hogy magamon kívül bárkit is okoltam volna azért, ha túlittam magam, vagy szenvedtem pasi miatt, vagy ilyenek. 

jah, ma találkoztam az exférjemmel. :) meg még fogok is. kért tőlem egy szívességet, és hát miért ne segítenék neki. semmit nem változott, de semmit. :) aranyos volt, meg jófej, jó volt vele találkozni, kellemes élmény. nincs miért haragudnom rá, de azért furcsa volt összefutni. furcsa volt belegondolni, hogy mi egykor házasok voltunk, együtt éltünk, együtt nyaraltunk, ismerjük egymás családját, szeretkeztünk... érdekes szitu. már vagy másfél éve nem láttam, ha nem több. még mindig ugyanazzal a táskával jár, amit anno még Szöulban vett, 2001-ben. mikor ezt megláttam, kicsit vihogtam magamban, de neki nem szóltam erről. :) nem bántottam, nem érdemli meg. :) de azért ilyenkor mindig rájövök, hogy nem ő volt az én utam, a hozzámvaló párom. de abból a 7 együtt töltött évből sem bánok semmit. sokat tanultam, meg persze sok kellemes emlékem is van (meg kellemetlen is, de hát az kinek nincs?), szóval megérte. :) és őt a szívem mélyén mindig is szeretni fogom... mindig szeretettel gondolok rá, mert nem tehetek mást. mégiscsak a férjem volt. :) a ZUram. :)

most már kitöröltem

a kommenteket, pedig abban volt a miértje annak, hogy el is tüntettem őket.
kicsit berágtam, hogy itt mindenki legázoz mindent.
az oké, hogy gáz, ha "öngyi-depi" van, meg műhiszti. de az miért gáz, ha végre megléptem azt, amit már fél éve meg kellett volna?
kicsit úgy érzem, hogy most már mindenki okosabb nálam ebben a kurva életben. kicsit úgy érzem, hogy mindent én csinálok szarul, és rajtam kívül mindenkinek annyira faszán megy minden kapcsolata (szerelem, barátság, család).
a másik kör meg, aki a körön kívülről ugat be, mert neki bátorsága/ereje nincs arra, hogy a körbe kerüljön (vagyis megpróbáljon párkapcsolatot létrehozni bárkivel is), de kívülről bedumálni remekül tud.
és persze, ne csak az osszon észt, aki 50 éve boldog házasságban él, csak olyan ne osszon már, akinek köze nincs az egészhez, vagy ne ő akarja megmondani a tutifrankót.
én legalább vállalom az egészet, minden nyűgével együtt. én megyek randizni, én ismerkedem, nem küppedek otthon (most már nem). persze, ér csalódás. nade ez benne van. csak azt nem ér, aki nem csinál semmit.
sokszor persze én generálom a fájdalmat, ezt is belátom, mert nem tudom elengedni azt, akit már régen el kellett volna engedni, ez is igaz.
de legalább ÉLEK. nem vegetálok.
és semmit nem bánok. az utóbbi 4 évből egy percet sem.
vannak kellemes és kellemetlen emlékeim is. de legalább VANNAK!!!
lehetne pénzem is, de minek? az nem boldogít... egy-egy jól sikerült beszélgetés, találkozás, kaland viszont igen.
a rossz dolgokból meg legfeljebb tanulok. megszenvedek velük, de mind hasznos és az előrelépésemhez fontos. pl. a lázálmos blog. kinevettem az egy évvel ezelőtti önmagamat. már megérte. :) akkor meg bele akartam halni. legközelebb már nem fogok. egyik pasiba se. najó, ezt nem állíthatom bizton, de talán több vagyok már megint, mint mondjuk 1 éve voltam, vagy akár 7 hónappal ezelőtt.

a Zé ügyet meg ezennel lezárom. ennyi volt. nem is akarok rágódni rajta, mert nincs min. kicsit bánom, hogy nem 2 hét után mondtam neki azt, amit tegnap, de igazából mégsem bánom, mert rengeteg szép és jó élménytől fosztottam volna meg magam ezáltal.
úgyhogy jó volt minden úgy, ahogy volt. és ennyi.

kommentelés meg nincs. aki közölni akar velem valamit az elér ezen a címen és vagy válaszolok neki vagy nem. :)

jónapot. :)

Ébredés

Hajnal űzi messze álmaim,
lüktető magány.
Csak a csend hoz feloldozást,
már semmi mást.

Hajnal űzi hozzád álmaim,
nem tudom hol jársz.
Mégis kell, ami reménytelen,
kint és bent.

Megváltozott minden nekem,
megváltozott, mióta nem vagy velem.
Az ébredés értelme más,
nincs megalkuvás.
Tűnj el szép varázs.
Halvány árnyék szobám falán,
ez vagy, semmi más.

Még néha fázom,
néha szomjazom.
Emléked él.
Ajkamon égő parázs,
már semmi más.

Megváltozott minden nekem,
megváltozott, mióta nem vagy velem.
Az ébredés értelme más,
nincs megalkuvás.
Tűnj el szép varázs.
Halvány árnyék szobám falán,
ez vagy, semmi más.

Véget ért a szürkeség,
új nap jön el, és a csend átölel.

értetlenség miatt túllihegtem

ma Zé sms-ét, aztán az lett belőle, hogy találkoztunk.

én azt hittem rájött, hogy többet akar, hogy jó lenne több is, de neki a több csak azt jelenti, hogy ne vonjam meg magam tőle teljesen, hogy "barátkozzunk" tovább.

mert azt nem tudja, hogy milyen lenne együttélni, de hogy ha pár napig nem találkozunk, akkor nagyon-nagyon hiányzom neki, és érdekli, hogy mi van velem. 

meg aztán olyan dolgokról tud velem beszélgetni, amiről senki mással talán. 

de mégsem.

erre mondtam, hogy akkor hagyjuk. mert én soha nem fogok tudni "lejönni róla", ha ezt így tovább folytatjuk. soha nem lesz épkézláb kapcsolatom, ha mindig ő jár a fejemben. ha folyton találkozunk és együtt vagyunk. mert ilyen vagyok. ez van. szóval teljes megvonás kell. és nem haragból, csak egyszerűen azért, mert máshogy nem megy. és nem örökké, hanem egy darabig ne kommunikáljunk, ne találkozzunk. majd én jelentkezem, egyszercsak.

sóhajtoztunk még egy darabig a meccs előtt, aztán elindult haza.

"majd hívlak" - mondtam. és becsuktam mögötte az ajtót.

tök szarul lettem

most meg. de muszáj keménynek lennem.

Z írt egy smst, hogy csak érdeklődni akart mi van velem, de úgy látja, már csak annyi maradt, hogy visszaadja a telefonom (ami nála van kölcsönben), és ha jó nekem, akkor este 8 után áthozza. 

erre sem válaszoltam.

most a gyomrom egy merő ideg, hogy megint találkoznunk kell. de muszáj lesz tartanom magam. pedig kurvára nincs ehhez kedvem. leginkább azt írnám vissza, hogy hagyja a fenébe, de azért az mégiscsak az én telóm. némi mártírságot éreztem már megint a soraiból, de ez nem meglepő. mármint tőle. hogy sajnáltatja magát.

pedig én vagyok/voltam a balek kettőnk közül, a kettőnk kapcsolatában. de hát ez van. 

szép kis nap lesz a mai. ezen fogok görcsölni egészen estig. mindegy, elmegyek edzeni, hazaérek amikor, aztán ennyi. odaadja a kapuban és adieu... 

már most nagyon fáj ez az egész, mi lett volna ha még tovább húzom, és később lépem meg ezt a lépést? már most belepusztulok lelkileg, de acélozom magam és arra gondolok csak folyamatosan, hogy nem őt keresem. és ő sem engem. így talán könnyebb lesz.

aztán valamikor, ha végre boldog párkapcsolatban élek majd valakivel, nyilván fogok találkozni Z-vel, mert nem szeretném örökre kitörölni az emlékeimből (nem is tudnám), de az még nem most lesz, ahogy elnézem. :)

jah, tegnap este belenéztem a lázálmaimba, amit még a Bőgős utáni korszakomban írogattam. hát sokat nevettem rajta. :) hogy én milyen hülye picsa tudok lenni. :) szégyen. :) valahogy hihetetlen volt, hogy én ilyeneken bírtam rágódni tavaly ilyenkor. rémes. :) milyen jó, hogy elmúlt... :)

valami történt velem

mert ma már dudorászok. :) egyre jobb kedvem van. :) illetve hát mitől lenne rossz? :) még a nap is kisütött. :)

tök későn feküdtem le, éjfélkor, hajnalban olyan baromságokat álmodtam, hogy inkább le sem merem írni. rajtam kívül 3 szereplője volt, de olyan emberek, akik nem is ismerik egymást, csak én vagyok a közös kapcsolódási pont... Freud jól el lenne velem azt hiszem, ha elmondanám neki, hogy mik jártak a fejemben.

érdekes, mert 30 perc leforgása alatt, egy laza visszaalvás során jöttek elő ezek a dolgok és csak pislogtam, mikor felébredtem, hogy wtf. sőt. erőltettem is, hogy ébredjek fel, mert annyira szar volt az egész.

Z hívott reggel, éppen meetinget tartottam, kinyomtam. aztán írt, hogy csak azt akarta kérdezni, hogy mittomén. nem válaszoltam. aztán megint hívott, nem vettem fel. remélem, hamarabb ért majd a szóból (illetve a zéró kommunikációmból), mint a Kos.

ma megyek megint edzeni. ajvé. muszáj. :)

ilyenre is rég

volt példa, hogy én éjjel ülök a számítógép előtt és chatelek valakivel már órák óta... :)

mik vannak? :)

Z írt, hogy hív holnap. nem válaszoltam. nem fogom felvenni. 

Argentína győzött. igennnnn. :D

már Ozorával álmodtam

az éjjel... beindult a tudatalattim, jelzi, hogy hol érzem magam a legjobban ezen a Világon egyelőre. hát Ozorán... :)

azon gondolkodtam, hogy tavaly még volt bennem némi félsz, egyedül elindulni, de aztán milyen jó volt egyedül. most meg attól félek, hogy már túl sok embert ismerek, aki ott lesz, most meg már ki kell harcolni, hogy egyedül lehessek, amennyit csak akarok. de valahogy úgyis megoldom. :)

a közvetlenül ezt megelőző bejegyzések tényleg ultragázosak. megint beindult az önsajnáltatás, a hisztériakeltés, a műhiszti, hogy figyeljen rám valaki, hogy foglalkozzon velem valaki. pedig azért ekkora baj nincsen. :)

a szarkupac elhordása megkezdődött, tegnap újra voltam edzeni (egy kör bringával, egy kör pedig kocogva a Margitszigeten, mindezt úgy, hogy ki sem mozdultam a nyóckerből), végre nem a VIVA ment, hanem a Maunika só... már ez is valami. :) viszont ott volt az a csaj, akire berágtam 2 héttel ezelőtt, úgy látszik, hétfőnként nem szabad lemennem, mert akkor mindig ott van. 

edzés után meccset néztem egy darabig, aztán meg filmet. jó későn feküdtem le.

Zé pedig ugyanarra a sorsra jut, mint a Kos, és 76-os. itt a vége, fusson el véle. jó messzire. én nem leszek többé balek. se miatta, se más miatt. befejeztem. megacélozom magam és ennyi. tegnap hívott, Apor telefonjáról, délután kettőkor. pont nagy melóban voltam, hát kinyomtam. aztán azonnal csörgött mégegyszer. akkor is kinyomtam. nyilván nem lehetett olyan rettentő fontos, mert azóta nem jelentkezett. na, nem mintha egyáltalán érdekelne...

ez az időjárás meg aztán végképp monnyon le!!! :(

azért sem róhatok

fel semmit Zének az alkohollal való viszonyával kapcsolatban, mert én
sem vagyok különb. tegnap is ékes tanúbizonyságát adtam annak, hogy ha
alkoholról van szó, akkor addig iszom, amíg bírok, amíg látok. a
teljes lealacsonyodásig, a filmszakadásig. nem vagyok büszke magamra,
de ez van.
Marion von Finkenstein vagyok, alkoholista és drogfüggő.
talán megérem a 34. születésnapom, talán nem...

azt hiszem ha

Zé netán becsajozik, valószínűleg felvagdosnám az ereimet... 

ezt megelőzendő asszem a B-terv fog életbe lépni: a "nemakarlaklátnitöbbé". így lesz a legjobb mindkettőnknek.

és most tipli. 

szépen kikészítettem magam

tegnap. fú. de jó lesz megint hétfőn bemenni. :) nem ettem ugyebár egész nap semmit, vártam a jó kajákat, amik jók is voltak, csak előbb már sokat ittam, és csak utána ettem. szóval a mindenféle bor végül betette a kaput. meg persze a cigi is. amiből a második végképp nem kellett volna már.

szerintem jó fej voltam bent, meg minden, bár a végén már kicsit aggódtak értem. :) így hívtak nekem egy taxit este 7 körül, amivel hazajöttem. a taxiban volt néhány kritikus pillanat, amikor úgy éreztem, hogy sose érek haza/mindjárt elhányom magam/elalszok azonnal.

Barbinak a taxiból írtam sms-t, hogy a Banánozásnak részemről reszeltek. nem vagyok rá büszke. nem is tudom, mivel fogom tudni kiengesztelni. 

este fél8-tól reggelig aludtam, így kimaradtam egy felhőszakadásból, ha minden igaz, én semmit nem vettem észre. lehet, hogy így a Banánozás se lett volna csúcsszuper, de hát erre ne fogjak semmit. ott kellett volna lennem, ahogy megbeszéltük. én meg kiütöttem magam. :( rémes. :(

nemsokára indulok a Tesómmal a szüleimhez. most már valamennyire jobban vagyok, bár még nem az igazi. :(

ezt meg most találtam:

"Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy 
zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy 
a másik befogadjon. Ahol nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé 
válok, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, amitől 
nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat 
elveszítem, nem lehet szeretni." 

Müller Péter

és akkor elküldöm

Neki azt, amit mástól kapok, és nagyon szeretek, és olyan, mintha én küldtem volna...

jó ez a céges buli, nagyon kész vaogyk. a gépemnél ülök és tekerek. király ez a hely. :) jó kis estének nézek elébe. és szeretem Zét.

és ne hasonlítyson kísértetriesen. nem akarom.... azt akarom, hogy jó legyen., neki is és nekem is. 

érdekes kettősség jellemzi

gondolataimat Zével kapcsolatban.

egyszer azt gondolom, hogy bárcsak költöznénk össze, bárcsak próbálnánk meg együtt, hogy működünk-e vagy sem. még akár úgy is, hogy "lakótársként". nem is kell együtt aludni, egy ágyban, lehet külön szobája, élettere... hiszen semmi vesztenivalónk nincs. ha nem jön össze, akkor elköltözik (bár nyilván nem akar már ezredszer költözni, ezt mondjuk megértem), illetve nekem nyilván fájni fog (de ennél sokkal durvább dolgokat is túléltem már), de ha meg összejön, akkor lehet, hogy észre sem vennénk, és boldogan élnénk míg meg nem halunk.

olyankor főleg eszembe jut ilyesmi, mikor ilyen levelet kapok, mint tegnap este: "Nagyon örülök hogy láthattalak, hogy mellettem aludtál. szeretek Veled lenni."  

ilyenkor is motoszkál a fejemben azért, hogy persze, együttélés, de mekkora boldogságban? vagy hogyan? én boldog lennék, ha sokat lennénk együtt. lényegében most is ez van, de hát ha ennyire jó minden, akkor miért ne lehetne még több belőle? szóval a boldogság... meg a szerelem... amit nem lehet kikényszeríteni, meg nem lehet pénzért megvenni, meg semmi ilyesmi. az vagy van, vagy nincs, de esetleg kialakul, vagy nem tudom. 

az egyik oldalról meglévő érzések, gondolatok mennyire hatnának a másikra? mire lenne ez elég? idővel kialakulna-e még több esetleg mindkettőnk részéről? főleg, ha esetleg Zé belátná, hogy eszemben sincs birtokolni, meg definiálni, meg bemutatni a szüleimnek, meg ásó-kapa-nagyharang, meg ilyenek... 

csak arról lenne szó, hogy két ember, aki nagyon-nagyon jól érzi magát a másikkal, és annyira egy húron pendülnek, hogy az már csodaszámba megy, az lehetőség szerint minél többet legyen együtt. 

ráadásul ez tényleg nem jelenti azt, hogy egymás seggében állandóan, és a "hol voltál?" és  "mit csináltál?" kérdések záporoznának. nyilván, valamilyen szintű elkötelezettséget jelentene ez mindkettőnknek, de csak ésszel. amíg az mindkettőnknek jó. de részemről ez teljes mértékben megoldható. minden megerőltetés nélkül.

másszor viszont azt gondolom, hogy "nemakarlaklátnitöbbé" és ki kell mondani, és végleg véget kell vetni annak a kapcsolatnak, ami köztünk van, mert ennyi és ne tovább.

és folyamatosan csak őrlődök a két gondolat között, és nem tudok dönteni, hogy mi lenne a helyes, hogyan kellene lassan 7 hónapnyi ismeretség után, egy alapvetően harmonikus kapcsolatban lépnem.

én igazából élvezni szeretném a társaságát ameddig csak lehet, amennyit csak lehet, amikor csak lehet. minden béklyó és kötöttség nélkül. úgy, hogy mindketten élvezzük. persze, nem biztos, hogy ezt csak egy fedél alatt lehet, de talán praktikus és előrevivő lenne/lehetne... nem tudom. ki tudja? a puding próbája az evés... :)

leszögezném, hogy itt nem arról van szó, hogy nekem feltétlenül szükségem van valakire, mert 

1. nem tudok magammal mit kezdeni egyedül (mert tök jól elvagyok, ámbátor igen, nyavalyogtam itt a magány miatt... de hát melyik egyedülállónak nincsenek ilyen gondolatai? emberek vagyunk, ez normális...)

2. kétségbe vagyok esve, hogy nekem már nem lesz senkim és most kell azt megfogni, aki éppen "van" (nem vagyok kétségbeesve, mert bár vannak mélypontok, de alapvetően nem vagyok elveszett ember, inkább csak magasan van a léc, és kurvára nem ugrotta meg senki azt a lécet Zé óta)

tegnap este a fent idézett sorokra nem tudtam máshogy reagálni, mint hogy jöjjön át meccset nézni és aludni. át is jött. meccs után még lementünk fagyizni, aztán beájultunk az ágyba. reggel én eltakarodtam körmöshöz 7-re, Zé még maradt nálam, ébredezett. :) de most már ő is dolgozik. :)

Zé beleolvasott a blogba egyébként megint. valahogy sejtettem, hogy meg fogja tenni. emlegette is, hogy mi van az új kollégával, akire szemet vetettem... nem kell túlkombinálni a dolgot, de egy hangyányi féltékenységet éreztem a kérdésben. mondom, ez nyilván hülyeség, meg szerintem én csak szeretném, hogy féltékeny legyen... áhhh... ezt se tudom. :) 

a jövő héten újra kezdem az edzést (igen, majdnem 2 hetet kihagytam), gyötröm magam, ameddig csak bírom. muszáj. ez a pacaltest teljesen kiborító. :)

bekattant nálam valami

tegnap. vagy nem is tudom mi történt.

ez a tegnapi poszt... hát nem is tudom... régen írtam már ilyesmit. de mintha egy másik személyiségem lett volna... vagy nem tudom.

áhhh... mindegy is. majd kezelem magam. :)

sajnos szemet vetettem a legújabb kollégánkra... nyilván esélyem sincs nála, de hát ez már más kérdés.

igyekszem nem gyötrődni miatta. :) meg persze nem rányomulni. :) 

holnap céges party. 5-ig, legalább is addig tervezem csak. vész esetén innen megyek Banánozni Barbival. :) vicces lesz. :) nekem biztosan. gondoskodom róla. :)

vizespólós mellszépségversenyt rendeztem

reggel, munkába jövet. megint Zééktől jöttem, és bár megnéztem indulás előtt este az időjárás jelentést, mégsem ahhoz öltöztem. úgyhogy nyári gatya, vékony felső, szandi. reggel meg vacogás és szarrá ázás. de kivételesen jól is állt rajtam a vizespóló, úgy nézett ki, mintha szép, kerek melleim lennének, pedig dehogy. (mit tesz egy jó melltartó?)

igen, átmentem Zéhez, bár ő akart jönni hozzám, hogy most ne nekem kelljen korán kelni, de annyira nem volt kedvem otthon a macska vernyogását hallgatni, hogy inkább én indultam el. végre megismerkedtem Aporral is, személyesen. talán ezért akart inkább ő jönni, de hát végül nem mondta, hogy zavarnék esetleg. nekem meg, mikor felértem a lakásba, még mindig nem esett le, hogy hárman vannak és nem ketten. na, mindegy. :)

Apor egyébként egy állat, tipikus oroszlán, és tipikus oroszlán férfi. láttam már ilyet, volt dolgom velük. soha többé. nem való ez már nekem.

érdekes, hogy Zé nyugodtsága, higgadtsága mennyire rámragadt az elmúlt hónapok alatt, és leginkább nincs is igényem arra, hogy őrültállat módjára viselkedjem. persze, a piálásban, meg bulizásban nincs határ, de az is már csak lájtosabban, ésszel.

hozzám képest Aporra viszont nem tudott még egyáltalán hatni, pedig már sokkal régebb óta ismerik egymást, mint mi ketten. nade Apor még fiatal. még éretlen, ahogy megfogalmaztam, szerintem találóan. nem mondom, hogy én már érett vagyok, nade 34 évesen, nőként több felelősségérzet, komolyság, összeszedettség jellemez.

majd Apor is talán megváltozik az idő előrehaladtával, de az még nem most lesz.

olyan ő is, mint Andi. egy darabig szórakoztató, hogy soha nem talál semmit, meg mindent elfelejt, de egy idő után nagyon kiakasztó. én nem is tudom, hogy Zé még hogy bírja... kb. olyan Zé Apornak, mint én OJ-nak, hiszen ők együtt is dolgoznak. és kb. ugyanúgy Apor helyett tart észben mindent Zé, mint ahogy én OJ helyett, meg a keze alá dolgozás, meg ilyenek.

a srácok még a meccs vége előtt leléptek kocsmázni. nem tudom, hogy én zavartam-e őket, vagy Apornak egyébként is mehetnékje volt, de nem is érdekel. megittam egy üveg pezsgőt szinte húzóra (jóvanna, szomjas voltam :D), jól berúgtam, bár Zét nem tudtam utolérni (nem is akartam), aztán darvadoztunk még egy darabig a tévé előtt. dumálgattunk, megint előjött a kettőnk dolga, amit én már rémesen unok.

valahogy éreztem, hogy elő fog kerülni a kérdés "mit bírsz bennem?", mert már az úton odafelé eszembe jutott a nagy ötlet, hogy nekem Zé fétishem van. :) ami nem a legjobban fejezi ki a dolgokat, de talán a legtömörebben, és a legközelebb jár a valósághoz.

mert mi is a valóság? rájöttem, hogy tényleg szerelmes vagyok ebbe a Férfiba... szerelmes vagyok a testébe (hibátlan felépítés, gyönyörű bőr, formás fenék), a hangjába (dirmidörmi), az eszébe, a dumájába, a nyugodtságába, a tekintetébe, az érintésébe, az ölelésébe, a csókjaiba, a szájába, a kedvességébe, az előzékenységébe, a szenvedélyességébe (ami ha előjön belőle, akkor nincs menekvés), a humorába, a tájékozottságába, a világra való rácsodálkozásaiba, és hogy olvas a gondolataimban... szerelmes vagyok a hallgatásaiba, amik figyelő, értő hallgatások, az sms-eibe, a nevetésébe... soroljam még? :P igen, kimaradt egy fontos: az illata!! abba is szerelmes vagyok... :)

neki nem soroltam ám el. inkább egyik szavammal ütöttem a másikat. mert az egyikben azt mondtam, hogy ne értékelje túl az iránta érzett dolgaimat, másrészt viszont persze, nyugodtan értse úgy, ahogy érti, mert konkrétan az van. (de olyan szinten, hogy tegnap mikor lebeszéltük, hogy újra átmegyek, majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. és már máshogy pillogtam, mint előtte. fülig érő száj, pici izgalom, hogy mi lesz és hogy lesz...)

de igazából kértem, hogy próbáljon meg elvonatkoztatni ettől, még ha bántja is, hogy Férfiként nem tud nekem annyit adni, amennyit szerinte én igénylek. ámbátor meg kell jegyeznem, és ezt sem mondtam neki tegnap, hogy én nem szexelni mentem oda. hétfőn se, meg kedden se. egyrészt Vérnénnye miatt, másrészt meg mert nem. mert bármennyire is azt képzeli, nekem elsősorban nem ebből áll az életem. nekem a társasága mindennél többet ér. nekem attól már minden jó, hogy hallom a hangját, hogy együtt vagyunk egy kicsit, valami közös programon (buli, meccsnézés) és ennyi. nekem nem kell szex ahhoz, hogy teljesértékűnek érezzem a kapcsolatunkat. nekem így is teljes értékű ez a kapcsolat, mert kapcsolat, csak hát nincs definiálva. de hát az sem érdekel. nem kell definiálni. élvezni bőven elég. és ha ő jól érzi magát velem, meg én is vele, akkor most mire a görcsölés?

felmerült, hogy a fétishemet csak teljes megvonással lehet gyógyítani. erre mondtam, hogy "persze, meg is kíséreltük már egy párszor, de aztán mi lett a vége? hogy mindig te kopogtattál..." hát de tényleg... és akkor ez most mi? most akkor ki nem bírja ki a másik nélkül? amivel nincs is semmi baj, hogy keres, meg nem bírja, de akkor most ki ragaszkodik a másikhoz? és a ragaszkodás sem baj, én csak örülök, mert bárcsak mindig ilyen Férfiak ragaszkodnának hozzám, mint Zé.

azon gondolkodtam még, hogy miért nem tud nekem annyit nyújtani, mint egy Férfi. hogy mitől lehet ez? és mitől változna ez meg? ha lefogynék és szép lennék, talán jobban kedvet kapna hozzám? ha megértené végre, hogy nem akarom birtokolni, csak élvezni az együtt töltött perceket? akkor talán tudna lazább lenni?

mindemellett persze nézelődök mindenfelé, bár nem nagy elánnal, ez tény. és ez Zétől független valamennyire. egyszerűen olyan a felhozatal, hogy kiábrándító. meg nem is nagyon érdekel a netes keresgélés. csak az időmet töltöm vele, semmi másra nem jó.

nekem akarom Zét sztárolni egyébként, de tény, hogy én tudom, hogy milyen ember. és pont erről is beszélgettünk tegnap, mikor szóba jött, hogy Apor bnője a házban szent és sérthetetlen. és mondtam, hogy igen, ez tipikus oroszlán vonás. aki egy oroszlán ember szívének kedves, azt nem engedi bántani, megsérteni. és így vagyok én is Zével. meg az előzőekkel is így voltam. bárki bántotta bármelyikőjüket is, mindig a védelmükre keltem. és Zé esetében is meg fogom tenni. és nemcsak az oroszlánságom miatt. hanem mert tényleg én tudom a legjobban, a legpontosabban, a leghitelesebben, hogy milyen ember, és velem hogy bánik. mert nekem ez a legfontosabb. persze, vannak hibái (kinek nincsenek?), az alkoholban például nagyon sokszor nem ismer mértéket. ez az élethelyzetnek is köszönhető, amiben van. meg hát sokmindennek. de nem is akarok ezen lovagolni.

na, akkor most be is fejezném az ömlengést, többen már így is biztosan a fejüket fogják. :) fáradt vagyok, jó lenne aludni ma egy jót. de meccset is kéne nézni... hát nem tudom mi lesz. holnap fodrász. ez tart életben jelenleg. :)

végül kedvem szerint

alakult az estém, munka után.

előbb megnéztem a bicajt, sajnos nem az én formám, nekem túl komoly, és a váza se olyan, amilyentől biztonság érzetem lenne (15 éve nem ültem biciklin kb.), úgyhogy nem vettem meg azért, hogy összetörjem magam, vagy hogy ne merjem használni. várok inkább egy olyanra, ami tényleg mindenben oké. :)

a bicajos srác egyébként Zétől pár megállónyira lakik. hazafelé gondolkodtam, hogy mégis felhívom Zét, hogy ott vagyok a közelben, és fussunk össze pár percre, de aztán hazamentem.

Barbival beszéltem telefonon majdnem egy órát, közben jött egy sms. Zétől. hogy nincs-e kedvem átmenni hozzájuk és megnézni együtt a meccset...

felhívtam, és egyből rákérdeztem, hogy olvasta-e a blogot, azért írt-e. de nem olvasta. teljesen magától írt. nagyon megérezte, hogy szükségem lenne a társaságára. nem sokat hezitáltam, miután meghallottam a hangját, már kissé lenyugodtam, aztán beleegyeztem, hogy átmegyek. már majdnem elbőgtem magam, miközben beszéltünk, nem is tudta mirevélni, el nem tudta képzelni, hogy mitől vagyok ennyire kiborulva. 

szóval elindultam, lejött elém a buszmegállóig. amikor ott megláttam, végképp elszállt belőlem minden ideg, feszültség, nyomor. útközben néhány szóban előadtam a rémséges csapatépítő tréninget, de nagyon nem is akartam vele fárasztani, meg örültem, hogy együttvagyunk.

a kollégája volt még otthon, Gyuri, így hármasban tévéztünk. a meccsnek kb. a 40. percére értem oda. (ha otthon maradtam volna, valószínűleg nem is nézem) elröhögcséltünk, aztán 11 körül aludni tértünk. kellemes este volt.

éjszaka "csak" összebújásra maradt erőnk, meg talán mindkettőnknek elég volt ennyi. (nálam még a piros Merci is bent áll...) nekem nagyon jó volt, hogy együtt aludtunk. hogy ott volt mellettem. 

reggel koránkelés, kávé+cigi, aztán elindulás. újpesten annyira nem vagyok képes tájékozódni, hogy a piros 20-asra simán rossz irányba szálltam fel. az istennek se akart a busz a Keletihez érni. egyszercsak nagy pusztán találtam magam, Káposztásmegyer, végállomás. parádés. :) szerencsére indult vissza a következő, úgyhogy csak 30 percet vesztegettem el, de így is beértem 8-ra, szóval nem para. de nagyon röhögtem magamon. :)

ma már sokkal jobb a kedvem. és nem azért, mert rászívódtam Zére, hanem mert jót tett az este. nem tudom, hogy mit művel velem ez a Férfi, de talán soha senki még nem volt rám ilyen jó hatással. annyira felszabadulok mellette, annyira ki tudok kapcsolni (és ez nem a tudatmódosítók hatása), annyira feltöltődök, mint soha senkivel. olyan jó vele beszélgetni, mint nagyon kevés emberrel rajta kívül... 

Gyuri (az olaszoknak drukkolt), elkezdett rettenetesen káromkodni, mikor kapott egy gólt a csapata. erre elnézést kért, mert hogy nem tudja, előttem lehet-e stb. aztán mondtam neki, hogy egyrészt engem még nem hallott káromkodni, másrészt meg képzelje el, hogy én olyan vagyok, mint Zé, csak lányban. :) és szerintem tényleg. :) mondjuk, ez ellen a kijelentés ellen Zé sem tiltakozott. :)

végre el tudtam érni a fodrászomat, úgyhogy csütörtökön 5-re kaptam időpontot. :)) juppijeeeeeeee!! végre megint szép lesz a tollam. :) pénteken Banánozás, ki kellene nézni valahogy... :) 

csak bőgni tudnék

egész nap. folyton mindig könnyes a szemem.

hogy miért?

mert rájöttem, hogy megint mennyire kibaszottul egyedül vagyok. régen éreztem magam ennyire magányosnak, mint most.

és persze most nem arról van szó, hogy nincsenek Barátaim, mert vannak. egy biztosan, mert a többieket, akik nem Barátok, csak energiavámpírok, azokat szépen fejtegetem le magamról. hol durvábban, hol lájtosabban, de igyekszem megszabadulni a koloncoktól.

Barbikám hálistennek kitart mellettem, minden fos ellenére (amit ezúton is köszönök, de még úgyis meg fogok köszönni még milliószor), meg azért vannak még emberek, akik foglalkoznak velem, akiket érdekel, hogy mi a pálya nálam. és akiknek az érdeklődése nem terhes számomra. 

nade, nem is ezzel van a baj.

hanem azzal, hogy nincs mellettem Férfi. és ezért érzem magam most már nagyon-nagyon szarul megint. nincs mellettem egy Férfi, akihez hozzá lehet bújni, aki meghallgat és megnyugtat, ha arról van szó. egy Férfi, aki minden gondomat feledteti, aki megsimogat amikor kell, aki felhív, amikor tudja, hogy jól esne, illetve akit fel lehet hívni, amikor szükség lenne rá... vagy valami ilyesmi.

persze-persze, Barbi vállán is bőghetnék, de hát az nem ugyanaz. :(

eltelt 4 év az életemből, és megint mi van? egyedül vagyok, mint az ujjam. és ez belátható időn belül nem fog változni, ezt tisztán látom.

persze, sokszor eszembe jut, hogy nem is kell nekem senki, de hát nyilván, hogy kell. olyan nincs, hogy nem kell. mert az hazugság, önámítás. 

és persze ilyenkor egyetlen ember jut az eszembe, mégpedig Zé, akit az előbb már majdnem felhívtam bőgve, hogy találkozzunk, mert szükségem lenne a társaságára... de rájöttem, hogy nem tehetem meg, nem szabad megtennem, mert akkor soha nem mászok ki ebből az egészből.

így marad az egyedül picsogás, a 4 fal között. :(

és örülhetnek az ellendrukkerek, nem voltam a múlt hét hétfő óta edzeni. cserébe szarrá zúztam a lábam a csapatépítő első percében. majd Csigahegyen pecsenyére égtem. ez a hétvége mérlege.

viszont ma megyek megnézni egy bicajt. ha netán megveszem és használni kezdem, remélem elüt egy autó. tolószékbe akarok kerülni. minimum. 

ma arra kellett

bejönnöm, hogy csőtörés miatt nincs víz. és csak délután 2-kor lesz. rettentően örült mindenki, én persze reménykedtem, hogy hazamehetünk, de nem. :( közben persze már van víz, 2-ig azért necces lett volna. főleg 35 fokban. :(

tegnap nem voltam mégsem edzeni, mert rájöttem, hogy ha hétvégére tiszta cuccokat akarok, akkor mosnom kell. úgyhogy ezt tettem. meg mosogattam, pakolásztam. mivel a mai programom elmarad, ezért áttettem mára az edzést, mert ezen kívül már csak a Tesómékhoz kell felmenni, megetetni a jószágokat, és ennyi. 

kevés cuccot viszek a tréningre is, meg Csigahegyre is, szóval kb. már össze is vagyok pakolva. ekkora melegben nem kell semmi extra öltözék. csak a móka legyen nálam, aztán jónapot. :)

bejelentkezett Zé tegnap este egy mailben. (csak kellett emlegetnie Barbinak...) helyzetjelentő levél volt leginkább, hát én is ilyen szellemben reagáltam rá.

kedden a Kopasziról hazafelé fotóztam egy pár ELTE épületet. klasszak voltak a fények. bár csak telefonnal nyomattam, de még az is lehet, hogy jók lettek. :)

és a rakpartnál varázslatos volt a hársfák között, mert nagyon jó az illatuk, amikor virágzanak. ajánlom mindenki figyelmébe, amíg nem késő. :))

tegnapra lemerült a mérlegemben az elem. szerintem jobb is. nem hiányzik nekem a napi mérlegelős stresszelés. :) amúgy se javasolja a szakirodalom sem a napi mérlegelést. :)

megérett bennem az

elhatározás, hogy kell egy bicaj. :) tegnap, mire kiértem a Kopaszi gátra... hát majdnem kihullott az összes hajam... iszonyat, hogy milyen a közlekedés... főleg 40 fokban, BKV-n... rémes. én ezt már nem bírom. ráadásul olyan szar volt hazafelé megindulni. más meg csak felpattant a bringájára oszt kész. nagyon irigy voltam. 

úgyhogy kell egy bicaj. :) nincs mese. :) ésszel fogom használni, meg egyelőre még dolgozni nem járnék vele (bár miért ne?), inkább csak a Kopaszira, meg mittomén, bármerre a városban. ligetbe, szigetre, akárhova. kicsit csavarogni. mozgás is, meg passzió is. :) csak ne üssön el senki. :)

tegnap persze a belem kifordult az Öbölnél lévő szerelmespároktól. nem irigykedtem, inkább csak zavarták a privát szférámat. vagy nem tudom. mindenesetre fotóztam szép naplementét megint, meg lett színem, aztán meg hazabotorkáltam. elment előttem a 103-as busz, úgyhogy gyalogoltam a ZP-ig, onnan meg villamos. :) 40 perc alatt értem haza így is. persze vicces út volt, jobb nem tudni. :))

ma munka után sport. aztán pihi. :) 

és elmondanám, hogy én magamnak kurvasok vállveregetést osztok ki minden nap, mert mivel 33 év alatt nem mozogtam ennyit, mint az elmúlt 2 hétben, az nálam teljesítmény. azt gondolom, hogy ez értékelendő. és nemcsak 1 év után, meg fél év után, ha még mindig csinálom, hanem már az is kurvajó, hogy egyáltalán megmozdultam és történik valami. úgyhogy kösz TG, de tudod mit? inkább ne szólj hozzá a bloghoz, mert mostanában állandóan csak savazol. leszarhatnám, de nem tudom, úgyhogy inkább megkérlek, hogy ne kommentálj. névtelenül se. köszi. 

nehezített körülmények között

futottam tegnap 1 órát. több, mint egy kört a Margitszigeten. :) (én nem is tudtam, hogy ott a futókör csak, 4,2 km. azt már le is tudnám futni simán, meghalás nélkül. igaz, 40 percbe telne (másnak meg 20), de megcsinálnám, úgy érzem) 

szóval nehezített körülmények között, mert nem tudtam a saját zenéimet hallgatni, így a tornateremből kihallatszódó edzői utasításokat kellett hallgatnom, de úgy, hogy a lány full fejhangon visított, vagy nyávogott, de persze kiabálni próbált, de annyira irritált a hangja, hogy az kész. előtte meg már eleve felhúztam magam egy picsán, aki 1 mp-cel előttem felkúszott a még szabad, egyetlen futópadra, és ott sétálgatott fél óráig. hozzáteszem, hibátlan alakú csajról van szó, a futópad után még elbohóckodott a súlyokkal 15 percet, de leginkább pofázott másokkal, aztán elhúzta a csíkot. 1 órát se volt ott összesen. én nem tudom, hogy egyáltalán az ilyen minek jár edzőterembe (mármint ilyen testtel), meg hát dumálni... ja, meg persze mutogatni magát. hát nekem aztán ne. legközelebb, ha meglátom... pfffffff.... :) jójó, persze, kicsit irigy vagyok, de hát nézzen már rám, nekem sokkal több szükségem van a mozgásra, mint neki, cserébe fél órát vártam, hogy elkezdhessem... áhhh... ja, és a VIVA tv-t kellett megint nézni. benne a Playboy-villás szart, meg a tiniribancokat, abban a szánalmas "Szexi vagy nem" c. műsorban. botrányos ez a csatorna. és a nők meg nézik... de minek??? motivál az valaki, hogy 16 éves, 20 kg-os lányok sunáját lesi a tévében? de most tényleg. mert engem kurvára nem. nem azért mert irigykedek, hanem mert az egész műsor egy gáz, azokkal az élen, akik ebbe jelentkeznek. najó, az egész csatorna gáz. de ebben a teremben csak ezt lehet nézni.

mentem hazafelé, a pultnál szóvá is tettem (miután megláttam, hogy ott a plazmán a Sport1 megy), hogy nem lehetne mást nézni? pl. sportot... ha már edzőterem... nem, mert a Vivát kérték a nők. ja, de hang nélkül megy, akkor meg pláne minek? még a klippek is élvezhetetlenek hang nélkül. najó, amik itt mennek, azok hanggal is botrányosak. :(

a pultos pasival (szerintem ő a tulaj) elbeszélgettem egy kicsit a sportról, hogy mennyire imádom a focit, és hogy ne is menjünk bele, mert 3 hétig lehetne velem erről beszélni. :) aztán úgy köszönt el a végén, hogy "pusza"... ettől kicsit kiakadtam, mert ki vagyok én neki? de túléltem. amúgy nem pálya a pasas, nekem nem jön be. 2 évvel idősebb nálam egyébként. ámbátor lesi minden kívánságom... na, mindegy. :)

azért elhatároztam tegnap, hogy másik termet keresek, ha itt lejárt a bérlet, mert egyre gázosabb emberekkel találkozom itt. meg ez a tévé kiborít. :( jaj, oké, tegnap a PMS is tombolt bennem, lehet, hogy legközelebb már nem borulok ki ilyesmin, de tegnap nagyon. :)

Zével nem kommunikáltam vasárnap este óta, mióta elváltunk. nem is szándékozom keresni. eljutok szépen arra a pontra, hogy olyan sorsra fogom juttatni, mint a Kost meg 76-ost. nincs nekem erre szükségem. és nem vagyok rá kíváncsi. ő kapaszkodik, meg keresget, meg ragaszkodik hozzám, aztán meg hogy én ne Férfinak tekintsem, csak embernek. hagyjuk már ezt. mégegyszer felemlegeti a témát, befejezem vele egy életre. nincs nekem erre szükségem.

ma a Bankárnak is megírtam, hogy hagyjon engem békén. mármint a szexuális tartalmú leveleivel. mert nem akarok tőle, vele semmit. mert már az sem villanyoz fel, hogy neki jó. mert nekem úgysem jó. úgyhogy inkább lásson önző szardarabnak (nemcsak ő, a többi is), de én most már csak azzal fogok ágybabújni, akivel kölcsönösen érzelmek vannak egymás irányába. mert a többinek semmi értelme. én nem fogom élvezni, és én már olyan szexet nem akarok, amit nem élvezek. akkor inkább csinálom egyedül (ahogy tegnap este is) és akkor azt biztos élvezem. 

ez Zére is vonatkozik. nincs több szájoncsókolás (nyilvánosan meg főleg nincs!! nagy szemétség a részéről, hogy ilyekkel rontja az esélyeimet!!), meg összebújás, meg simogatás, meg taperolás. alhatunk együtt, de a szexet is befejeztem vele. bár akkor meg már együtt aludni is minek... gondolhatja ő... hát akkor azt se kell. nem érdekel. 

nem kellenek a kósza dugások. amit csak pont ÉN nem élvezek. hagyjuk ezt. senkivel nem akarok ilyen viszonyba kerülni többé. 

ma munka után megyek a Kopaszi gátra megint, napozni, olvasni. már úgy készültem reggel, hogy hoztam a cuccom. innen tök egyszerű kijutni oda. :) remélem a vízállás nem olyan magas, hogy esetleg ne engednének be oda. :)

mikor ott ültem

szombat délelőtt 10-kor az edzőterem öltözőjében, nem hittem el, hogy ott vagyok. :) olyan természetes volt az egész, hogy elindulok és csinálom. pedig nem pihentem sokat éjjel, mégis, nem volt kérdés, hogy menjek edzeni. 1 órát voltam csak, ebből fél óra biciklizés, fél óra futás volt. ennyi elég is szombatra. :)

utána még bevásároltam, főztem, aztán meg punnyadtam.

Zével töltöttem a csütörtök, péntek, szombat estét és éjjelt, aztán meg még a vasárnap kora estét is. mert én vasárnap délben elindultam a Kopaszi gátra napozni, olvasni, ő meg este 6 körül csatlakozott. 9-kor váltunk el.

jók voltak az együtt töltött esték, éjszakák, bár szerinte én már megint a Férfit látom benne és nem az embert... jó, lehet, hogy túl lőttem a célon néha a kommunikációmban, vagy a gesztusaimban, de ettől függetlenül nem vagyok rászívódva. jó vele lenni, élvezem a társaságát és ennyi.

ezen kívül egyéb nincs. semmi különös nem is történt a hétvégén. 

nem kíméltem magam

tegnap sem az edzés során. :) 90 percig futottam, nagyon kevés szünettel. 8,5 km-t sikerült megtennem. :) de kemény volt. igaz, a tempón is emeltem, mert a keddi már csak úgy tűnt, mintha állnék. :) meghajtottam magam rendesen, alig bírtam hazamenni és csak nyögtem még az ágyban is.

Zé 9 előtt érkezett. dumáltunk és röhögcséltünk egy jót. ott aludt nálam. csak aludtunk. :) kedvem lett volna máshoz is, de erőm??? még reggel is... hát nem tudom... talán akkor már jobban. bár szarul aludtam, hallgattam az esőt hajnalban, ahogy ömlik. szóval keveset pihentem, de valahogy nem érzem. és izomlázam sincs, csak kellemesen zsibog mindenem. érzem, hogy van lábam pl. :) szóval nagyon kellemesen telt az este, szétsztoriztam magam. élveztem. :) 

ja, és ma reggelre (kedd óta) 1,5 kg-mal kevesebbet mutatott a mérleg. :) szóval van értelme. :) minden kétkedőnek és punnyadéknak ezt üzenem. :) meg azt, hogy kezd leesni rólam a nadrág, és sokkal energikusabb, pörgősebb vagyok még a kevés pihenés ellenére is, mint azelőtt. :) kurvára megéri, bár azért volt, hogy meg akartam halni a padon, de csináltam tovább. tényleg olyan, mint a drog. rá lehet szokni. :) megyek holnap is, legalább 1 órára. :)

tegnap etettem macskát, meg Tekit. hálistennek még élnek. ja, és még virágokat is locsoltam. nagyon büszke vagyok magamra. :)

ma pihi. mármint este. jó lesz. :)

amit még akartam

írni tegnap, de nem volt rá időm...

1. kurvajó csajok voltak Normafánál... én szinte csak azokat néztem. az gáz? sajnos el is képzeltem néhányukkal ezt-azt... az is gáz? :)

2. kurvajó pasik is voltak Normafánál, bár elég sok inkább a "gyerek" korosztályból, de azért legalább jó volt a felhozatal. Andival meg is jegyeztük és pillogtunk is rendesen mindenfelé. :)

3. kedden valami eszméletlenül virágos jó kedvvel ébredtem reggel. és ez azóta is tart. :) biztos az új cipőm is közrejátszott, meg az, hogy reggel olyan jól sikerült felöltöznöm, hogy belenéztem a tükörbe és elégedett voltam magammal. és még ez is tart. :) mire beértem, a melóban áramszünet fogadott. aztán beindultak a dolgok, de hát ami el tud romlani, az el is romlik. ennek tetejére két oktatás, kampányindulás, tökköm. majd délután még egy áramszünet. parádés. :) pörögtünk még a hó végi zárással is, hogy mindenkinek legyen időben fizuja, úgyhogy kb. a seggemen vettem a levegőt, de nem érdekelt, nem morogtam (vagy csak minimálisan), vigyorogtam inkább mindenkire. :) este aztán jött a torna... és hát azt a történést meg tudjátok. :)

4. kedden fecsegtem egy sráccal a neten. már kb. úgy váltunk el nap végén, hogy mennyire örül nekem, meg már a puszta létezésemmel boldoggá tettem, mert milyen jófej vagyok stb. hazafelé egy kósza ötlettől vezérelve bejelöltem FB-on. erre másnap reggel jön a levél, hogy 

" szia!

sajnálom, de a péntek nem fog összejönni... már korábban elkezdtem neten keresztül ismerkedni 1 lánnyal, akivel ráadásul 7végén fogok találkozni, és úgy érzem, ő fontosabb nekem
ne haragudj

legyen szép a napod! " 

merthogy úgy volt, hogy pénteken találkozunk. nyilván megnézte a friss, bulis fotóimat, vagy mittomén mit, és ezért döntött így. csak ez lehet. elmegy ez is az anyjába. de legalább nem árultam zsákbamacskát. én megmutattam magam a teljes valómban. jobb, hogy így történt, mintha az arcomba tolja személyesen, hogy "bocs, de kövér vagy, nem kellesz", így legalább nem sérültem be annyira. de kibaszottul elegem van, hogy a pasik (ráadásul ez a srác se volt egy matyóhímzés, 100-ból 99 nő rá se nézne, de volt benne valami...) még mindig a külsőségek alapján döntenek. hiába beszélgettünk kurvajót, hiába voltunk egy hullámhosszon, mégis így döntött. mondom, nem bánom, csak újabb példa arra, hogy

a.) MPG

b.) a külsőségek győzedelmeskednek még mindig a belső értékek felett

c.) kurvára nem a nők döntenek, hiába hangoztatják ezt a férfiak önigazolásként

5. tegnap beszélgettem az egyik kolléganőmmel. említette, hogy a pasijával volt nagy beszélgetés, nem mondanám el, csak a lényeget. szóval arról volt szó, hogy a lány parázik, hogy a srácnak külsőre nem tetszik, mert a lány előtt a fiúnak modellszintű csajai voltak. erre mondta neki a srác, hogy "ha csak a belsőddel lennék megelégedve, ha csak a belső tulajdonságaid tetszenének, akkor csak barátok lennénk..." (cserébe full szerelmes a lányba, ő álmai nője és meg akarja kérni a kezét, bár a fiú még csak 21 éves...)

és ekkor megvilágosodtam. igen. ezért vagyok én a pasiknak csak a "barátja". nem barátság ez. lófasz ez. semmi. ez a Kos, a 76-os, a Bankár, TG és Zé sztorijára is igaz. egyiknek se tetszettem soha annyira, hogy szerelmes legyen belém. és itt most nem falak építgetéséről van szó, meg arról, hogy az előző miatt bánkódik (konkrétan Zé), mert ugyebár keresgél a neten azért lelkesen, továbbra is. nem. annyiról van szó, hogy a belső tulajdonságaim megfelelnek neki, mert 100%-ig egy hullámhosszon vagyunk, de külsőleg nem jövök be. amire egyébként már célzott is nemegyszer. meg nyilván ezért nem megy a szex sem. és ezért nem tud belém szerelmes lenni. meg hát az első szextől indult el ez az egész mizéria. 

szóval nagy tanulság, hogy az a pasi, aki csak a barátod akar lenni (de persze úgy, hogy közben néha kúrogat), annak ellenére, hogy egyébként minden stimmel köztetek, annak nem jössz be külsőre. ennyi. lehetne szépíteni, meg máshogy fogalmazni, de erről van szó. nem kell itt a kamukéró. mert semmi egyébről nincs szó. és nem idő kell itt embereknek, hanem egy gusztusos test.

6. Zé egyébként mostanában úgy viselkedik velem, mintha a tulajdona lennék. legalább is kedden egy kicsit kiborított. ugyebár volt a kibaszott pörgős napom, rengeteg teendővel. korán reggel küldött semmitmondó sms-t. erre én egészen estig nem válaszoltam. akkorra már jött a "lebaszás", hogy miért nem írok. azért álljon meg a menet. az is lehet, hogy letiltották a kimenő hívásaimat, vagy elütött a villamos, vagy mittudomén. miért kell rögtön nekem támadni??? meg írta még, hogy "tudunk beszélni?" ez ugye már szarul hangzik. gondoltam, hogy a szombati intermezzo után megint el akarja magyarázni nekem, hogy merre hány méter a kettőnk viszonya. meg hogy fogjam vissza magam. amire már én is rájöttem. és nem most. és egyébként sem akarok már a kettőnk kapcsolatáról beszélni, mert egyszerűen nem érdekel. csak szájtépés az egész. erre visszaírtam, hogy ha erről van szó, akkor ne törje magát, megértettem, lekoptam stb. erre ne pazaroljon se időt, se energiát. 

és akkor jött a válasz: " megnyugodhacc,nem ilyesmiről van szó " 

WTF??? megnyugodhatok??? ki a faszom volt ideges? mégis hogy van ez? szerinte én állandóan ezen parázok, meg kattogok, hogy mikor mondja ki hatszázhuszonnyolcadszorra is, hogy "csak barátok" és/vagy "ne találkozzunk egy darabig/soha többé"?

nekem is van egy életem, nekem is van dolgom, nekem is jár egyében is az eszem (sőt, mostanában csak egyében jár), mit gondol, hogy csak ő van az életemben és senki/semmi más??? engedtessék meg, hogy azt mondjam: ennyire azért ne legyen már nagy arca... de tényleg. 

aztán már jött a kedveskedés: " csak hallani akarom a hangod,persze ha ez kölcsönös.esetleg találkozni ....  álmodj szépeket" ez az ember skizofrén? vagy csak én gondolom már megint túl? 

abban maradtunk, hogy tegnap hív, hogy akkor esetleg koccoljunk. de nem hívott. aztán este végül én csörögtem rá. mert már nem tudtam elképzelni, hogy wtf. abban maradtunk, hogy ma edzés után találkozunk. el kéne menni a ZP-be DJ Krushra, de az éjjel alig aludtam, úgyhogy szerintem offolom. meg az edzés után nem biztos, hogy tudok még táncolni, bár levezetésnek még akár jó is lehet. :) na, majd meglátom. 

említettem neki a sporttevékenységet, amibe belekezdtem, meg talán nagyjából azt is, hogy milyen terveim vannak... fog ő még nagyon csodálkozni, meg fogja ő még a fejét a falba verni. szerintem. de hát ez már részletkérdés.... barátkozzunk, persze. hát legyen.

7. a Kos még mindig zaklat, most már Barbitól is megkérdezte, hogy mi van velem, miért nem válaszolok neki semmire és miért nem veszem fel a telefonom. MERT NEM ÉRDEKEL!! azért. és 76-os sem. nem érdekel a "nyomoruk", ami köszönő viszonyban sincs az én problémáimmal. nem érdekel, hogy a Kos éppen merre utazgatott, és hol bulizott és mennyi pénzt költött. nem érdekel, hogy melyik nőt akarja megdugni a barátnője mellett. nem vagyok ezekre kíváncsi. én nem leszek a "lelki szemetesládája" senkinek. mármint ilyen "fiúbarátoknak" nem. 76-os dettó. annyira jelentkezett, hogy hajjaj. aztán majd küld megint egy üzenetet, hogy el vagyok tűnve. hát engedtessék meg, hogy ha már én várakoztam rá hulla fáradtan este 11-ig, és baszott jelentkezni, akkor utána még nehogy már én keresgessem. meg annak is a nyomora. hogy depressziós. tele van pénzzel, van munkája, most már nem lakik a szüleivel, van egy barátnője, aki vakon megbízik benne (a hülye), full szerelmes belé, ráadásul 76-os is azt dug meg kb. akit nem akar... szóval ne legyen már az ilyen depressziós. menjen a picsába. én nem vagyok kíváncsi az ilyen dumákra, mikor nekem az okozott pl. tegnap is örömet, hogy kijött a fűtésszámla egyenlege, és túlfizetésem van, ergo 2 hónapig nem kell közösköltséget fizetnem (ami nem kis összeg). szóval hagyjuk már egymást békén. engem nem érdekelnek az ő problémáik, őket meg ne érdekelje az enyém. mert tudom, hogy úgysem érdekli őket. 

én tudom, hogy kinek akarom elmondani a gondjaimat (Barbi), és kit akarok meghallgatni, kire vagyok kíváncsi (Barbi), aztán itt be is van fejezve. elég volt az ilyen szarcsimbók energiavámpírokból. ja, akiknek még azért pótluknak jó vagyok én is. mert bazmeg röptében a legyet. nade engem aztán soha többé nem.

ráadásul ezekkel még bulizni se lehet. a Kos sosem ér rá, vagy ha igen, akkor keresztbe rászervez mindent, minden programra, meg hogy "akkor ugye jöhet Katika is? meg a haverok is?" meg mittomén. nem érdekel. 76-os meg mindig húzza a száját, annak semmilyen program se jó. vagy állandóan dolgozik. vagy hozza Gabikát magával, akire meg aztán kurvára nem vagyok kíváncsi szintén. na, hogy arról már ne is beszéljek, hogy milyen megbízhatatlan, hányszor mondta már, hogy jön, de sose ért oda... áhhh... 

8. az egyetlen üdítő kivétel az utálatos "fiúbarátok" körében Zé, aki nem ömleszti rám a problémáit, illetve ha el is mondja, akkor azok az enyémekhez hasonlatosak, cserébe amikor megkérdezi, hogy velem mi van, akkor valóban érdekli, nemcsak illemből kérdezi. illetve nem azért akar velem találkozni, hogy "nyavalyogjon", hanem mert ki akar kapcsolódni a társaságomban, ahogy én is az övében. mert vele ki tudok kapcsolódni. vele legalább meg lehet egy meccset nézni (a Kossal még azt se lehet), lehet főzőcskézni, sétálni, bulizni, röhögni. ő nem szívja le az energiáimat, hanem feltölt. (bár még egy ilyen letámadós, lebaszós levelezés és picsán rúgom őt is, de tényleg.) Zé igazi, kemény Férfi, nem egy nyavalygós, depressziós picsoid szardarab, mint a Kos, meg 76-os. pofám leszakad, de ezek tényleg ilyenek. 

well, splutter off, workaholic on. :)

annyira kemény vagyok

hogy ha még ennél is keményebb lennék, akkor már Marion von Diamant lenne a nevem. :) (milyen jó kis pornós név ez... hmmm... lehet, levédetem, valamire még hátha jó lesz... :D)

80 percet toltam a futópadon tegnap, ami 7 km megtételét és 600 kalória elégetését jelentette a kijelző szerint. közben megálltam negyedóránként inni, meg folyamatosan törölgettem magamról az izzadtságot. amikor leszálltam a futópadról, teljesen Bridget Jones effektus volt, azt hittem felborulok. :) a lábam alatt mozgott a föld, mintha egy hajón lennék. vicces volt. :) egészen hazáig nyögtem hangosan az úton. és ittam a maradék vizemet. 1,5 liter fogyott el, cserébe éjszaka 4-szer keltem fel pisilni. :)

ja, és annyira, de annyira kemény vagyok, hogy az edzés után gyalog mentem fel a 4-re. hívtam liftet, de aztán meggondoltam magam. és nagyon nem is lihegtem a végén. :)

ilyen egyébként, hogy én gyalog menjek fel a lakásig, évek óta nem fordult elő. akkor is csak azért, mert rossz volt a lift. :)

voltak ám pálcikák az edzőteremben, de tökre leszartam őket. tökre nem érdekeltek. és már tökre várom, hogy holnap megint menjek. :) egyelőre minden másnap tolom, aztán meg lehet, hogy naponta menni fogok, legalább egy órára. :) és voltak nálam pacalosabbak is. de csak csajok (nekem eddig fel se tűnt, hogy ez egy női klub), úgyhogy teljesen jó. hallgattam a jó kis zenéimet, jó kis pattogósakat, aztán futkorásztam. nem mondom, hogy szaladtam, de egy erős tempót nyomattam, a kocogást súrolva nagyon közelről, alulról. :)

a tervem, hogy karácsonyra 60 kg legyek. ami egyáltalán nem reménytelen. igyekeztem nem elérhetetlen célt kitűzni magam elé. nyilván, ha előbb megvan, akkor örülés. de karácsonyra meg kell lennie. úgyhogy most az étkezésre is odafigyelek. sok gyümölcsöt eszek, és este már semmit, csak az algás fogyasztóbizbaszt. :) azt még nem is írtam, hogy vasárnap óta nem füvezek. nem kell. most egy kicsit pihentetem. sőt, tegnap torna után már a rendes cigi se kellett, ma reggelig rá se gyújtottam. ha nem kávéznék reggelente, akkor simán le is szokhatnék. najó, úgyse fogok, de már tényleg alig dohányzom. és nem lógós, pacalos 60 kg szeretnék lenni, hanem feszes 60-as. :) aztán leműttetem a félzsömlémet, meg csináltatok két mellet és illa-berek, nádak, erek, minden pasi, aki eddig idegenkedett tőlem, majd törölgetheti a szája sarkát és bámulhat messziről, és vágyakozhat.

megjegyezték a teremben egyébként, hogy milyen kemény vagyok, hogy milyen jól bírtam. hát igen. ha én elhatározok valamit, és megacélozom magam, akkor megcsinálom. ha a belem lóg, akkor is. szakadt rólam a víz egyébként tegnap, tiszta vörös volt a fejem, mire végeztem. de nagyon jó érzés volt. és reggel se szenvedtem nagyon. és marhára nem érzem azt, hogy "najó, most egy darabig nem megyek", hanem már úgy várom a következő alkalmat, mint az állat. :) Csodafenék, Csírabácsi és mindenki aki még biztatott... KÖSZÖNÖM!!! :) tényleg jó sportolni! :) nagyon élveztem, és bár biztos lesznek hullámvölgyek, mikor a tökköm se akar majd edzeni, de jó ez nagyon! :) várom már, hogy olyan formában legyek, hogy a Margitszigeten róhassam a köröket... :) hátha valami szépfiúval sikerül együtt kocogni... :)

najó. rengeteg írnivalóm lenne még, de nincs időm. OJ is csúnyán néz rám. úgyhogy ezt most kilövöm a netre, aztán folyt. köv. máskor. :)