az egész szilvesztertől... valahogy fos és baszakodás az egész.
Bőgős baszakodik természetesen. számtalan variáció felmerült, itt van délután 3 óra és még semmi nincs tisztázva. oké, hogy a legjobb bulik spontán jönnek, de nekem ez már egy kicsit sok. mármint ez a pöcsölés.
tegnap éjjel tulajdonképpen benyögte, hogy nem is biztos, hogy velem akar lenni valami házibuliban. nyavalygott, hogy még nem tudja mi lesz, stb.
kurvajól esett, mondhatom. :( nem is az, hogy nem akar velem lenni, hanem hogy ezt előző este közli. megjegyeztem: "még jó, hogy nem szilveszter este 7-kor jöttél ezzel elő..." pfff...
aztán ma mondta, hogy lehet, inkább áthozza a bőgőt és zenél, énekelünk egész éjjel. mondtam oké. aztán meg, hogy legyen inkább nálam házibuli. mondom oké. nekem tényleg jó lenne az is. jöjjenek a cimbik, csak együtt legyünk és jó legyen.
most meg hív, hogy akkor még mindig semmi. hogy vannak bulihelyek, de még nem hívták vissza emberek, meg mit tudom én. és hogy a nálam házibulizás ötlete sincs elvetve. de basszus... ha ide akarja az embereket hozni, azért nem ártana időben tudnom róla. nincs itthon semmi kaja, meg azért nem akarok kitakarítani, mert minek, de legalább alapvető rendet raknék... vagy nem tudom. szóval majd átjön este 6-ra és akkor kiderül a szitu.
legszívesebben persze maradnék itthon a seggemen, akár egyedül. nem szeretem én ezt a körülményeskedést... persze, nem nyavalygok. most legalább nem mondta azt, hogy akkor ő mégis inkább elmenne valahova, nélkülem. ez is valami...
amúgy meg újra kellett raknom a gépem. a Vista hétfő este beokádott, hogy lejárt a termékkód. 76-osnak küldtem könyörgő sms-t, nem reagált. a Kos jött át segíteni. bár aztán igazából magam oldottam meg a dolgot. felkúrtam egy XP-t és kész. már csak a wifi nem müxik, amúgy minden. de talán nem is kell az már nekem, mert kibaszom a picsába úgyis a t-online netemet és veszek pannon netet, és mindenki bekaphatja.
de most csak a kisszobából tudok netezni, közvetlen modemes kapcsolattal. remek. :)
remélem, azért jól fog sikerülni az este/éjszaka. rajtam nem fog múlni. Bőgősnek az a terve, hogy hányásig issza magát. tőlem aztán nyugodtan. én úgyis csak spanglizni fogok. de azt folyamatosan. :)
szerintem idén már nem is írok többet, úgyhogy ezennel alkoholmérgezéses, detoxban ébredős, fergetegesen táncolós, mocskosmód szeretkezős, őrülten vihogós szilvesztert kívánok mindenkinek.
az új évre meg minden szépet és jót, egészséget, gazdagságot, szeretetet, szerelmet, boldogságot sattara. :)
BUÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!
szerda, december 31, 2008
hétfő, december 29, 2008
a mai koncert
érdeklődés hiányában elmarad. hálistennek. mármint Bőgősnek nincs
kedve, meg nekem se nagyon. úgyhogy maradunk itthon és nézünk Star
Warsokat. :)
most elment a ződért. jupppiiiiiiiii!!!!!!!!! már csinálom a csigát. ;)
melegítem neki az ebédet, mert éhes. én az előbb zabáltam be belőle,
nem bírtam tovább, repetáznom kellett.
ja, és megkaptam a kariajimat tőle. Feldmár András könyvet.
juppppppiiiiiiiiii!!! tök örülök neki!!! :)
hajjajajjjj... SZERETEM!!!!!!!!!!!!!!!!
ennyi.
:)
kedve, meg nekem se nagyon. úgyhogy maradunk itthon és nézünk Star
Warsokat. :)
most elment a ződért. jupppiiiiiiiii!!!!!!!!! már csinálom a csigát. ;)
melegítem neki az ebédet, mert éhes. én az előbb zabáltam be belőle,
nem bírtam tovább, repetáznom kellett.
ja, és megkaptam a kariajimat tőle. Feldmár András könyvet.
juppppppiiiiiiiiii!!! tök örülök neki!!! :)
hajjajajjjj... SZERETEM!!!!!!!!!!!!!!!!
ennyi.
:)
túl az első
veszekedésen Bőgőssel. vagy hát nem is tudom, hogy veszekedés volt-e. igazából mindketten jól besértődtünk, de csak mert nem mondtuk ki, hogy mi a bajunk a másikkal. megígértettük egymással, hogy többet ilyet nem csinálunk.
tegnap este még egy párszor rácsörögtem, hogy beszéljek vele végre, de nem vette fel a telefont. aztán küldtem egy smst: "Örülnék ha adnál valami életjelet. Már ha fontosnak tartod. Ha nem, akkor végülis mindegy..."
hajnali 1-kor hívott fel, hogy otthon hagyta a mobilját, azért nem vette fel, de hogy hol vagyok, hogy átjöjjön-e. mondtam, ha akar, jöjjön. hezitált. ez annyira nem esett jól. (később persze megtudtam a hezitálás okát) aztán úgy döntött: jön. 2 körül ért ide.
addig én nekiálltam porszívózni gyorsan. ugyebár megfogadtam, hogy vasárnap már nem porszívózok, a hajnali negyed 2 viszont vastagon hétfőnek számított már. fél füllel mintha hallottam volna közben, hogy az alattam lakó dührohamot kap és hívja reggel 8-ra a költöztetőket. :)
mosogatás, saját magam kicsinosítása következett, ja, meg az ajándékának újracsomagolása. kivettem ugyanis egy könyvjelzőt belőle, mert elég konkrét szöveg van rajta, amit nem akartam, hogy félreértsen (és úgy járjak vele, mint Repülőssel anno, mikor képeslapot dobálgattam neki), viszont beleraktam egy színes ceruzát, amit tegnap a PIM-ban vettem.
aztán visszaültem a laptophoz és vártam. megérkezett. nem volt nyakábaugrás most sem. elég ittas volt. de nem ezért. duzzogtam. aztán kiderült, hogy ő nálam sokkal jobban duzzog és sértve érzi magát, úgyhogy ha én tegnap nem hívogattam volna, akkor ő bizony nem keres kurvasokáig. hűha. magyarul kiállt a szekerem rúdja rendesen.
ja, mert hogy mi is volt a baj??? hát az, hogy én kedden úgy bevágtam mögötte az ajtót, mikor elment. (persze, mert kurvaszarul esett, hogy nem jön vissza este, de még csak meg se próbálja) aztán meg még a "BoKa" üzenetem. szóval kész. totál kiborult, hogy mekkora egy "geci" vagyok. és hogy most aztán bunkóztam vele rendesen. haragudott. nagyon. én meg persze totál megrémültem, hogy úristen... ez picsán fog rúgni. nyilván nem, hiszen eljött éjjel, de hogy nem jókedvében, az száz. na, akkor aztán megbeszéltük, hogy mi volt a hirig. mindkét részről. hogy nekem mibajom volt, meg hogy neki. meg még sokat beszélgettünk mindenféléről. kapcsolatokról. a lényeg, hogy azért mégiscsak itt volt. tehát akart látni. és nem azért, hogy elvigye a cuccait, hanem hogy megbeszéljük, hogy mi a fet.
őszintén szólva, igazat adtam neki abban, hogy hülyén viselkedtem, hogy bunkó voltam. bocsánatot is kértem. odaadtam a karácsonyi ajándékát. a könyvben volt a koncertjegy. kinyitja, lapozza, én már csillogó szemmel, tűkön ülök, hogy mikor találja meg... erre megtalálja. azt mondja: "nem mondod, hogy vettél erre a koncertre jegyet!!!!???..." :) elhűlt egy pillanat alatt. de tényleg örült. bár részeg is volt, meg ugye még duzzogott is, de örült. ő nekem persze nem hozta az ajándékom, mert a hiszti miatt nem érezte úgy, hogy én kaphatnék ajándékot... jogos. :)
közben tévéztünk, toltuk a páleszeket (antibiotikumra... nem vagyok kispályás... de hát nem volt benne a betegtájékoztatóban, hogy nem lehet rá inni, úgyhogy ittam. a mai fejfájáson kívül egyéb panaszom nem lett. ez amúgy is csak "gyümölcslé", párlat, ráadásul olyan tiszta alkohol, ami fertőtleníti a torkom, a dokicsaj meg írt is fel torokfertőtlenítőt. ennyi. :D)
én bújtam hozzá, mint egy kiscica, bűnbánóan. hajnali 4 után keveredtünk az ágyba. szexeltünk. mivel én már éjfélkor csiszoltam egyet (nem gondoltam, hogy még látom éjjel), ezért rám nem sok gond volt fordítva, ami nem is volt baj. ő viszont megkapta a magáét. ;) el is aludt utána egy perc alatt. :)
reggel 10-kor hívott a Tesóm, hogy találkozzunk. lementem, ő addig aludt tovább. elmentem bankba, boltba, bevásároltam a mai főzéshez. a múlt keddi kaját ma főzte meg. mire hazaértem, már a tévé előtt döglött. kávézás, cigizés, hülyülés, bújás, ölelkezés, szeretés... hmmmm... csodás reggelek ezek... (majdnem délben főleg)
aztán nekiállt főzni. kuktáskodtam megint mellette. kurvafinom lett a kaja. hálistennek húsmentes, mert már húsmérgezést kaptam a karácsonyba. megkajáltunk. elmosogattam. összebújás, zenehallgatás, bőgőhöz pedálnézés neten. vagymijaszösz. talált valami kurvaolcsót, el is ment megvenni. :) aztán hazamegy, kiganyézza a szobáját, mert Csillukához vendégek jönnek. kipróbálja ezt az új cuccot, aztán jön vissza. este elvileg megyünk a Gödörbe, 18 éves a Korai Öröm... de most nézem, hogy 1500 péz a behopp... fuck. most vertem el egy valag zsét ződre. de legalább lesz. :) más nem is számít. legalább nem kell piára költenem. ez olcsóbb megoldás. és jobb is. másnap nincs bajom. :) (tényleg, antibiotikumra lehet füvezni??? az sincs benne a betegtájékoztatóban... pfff...)
hétfőn körmösnél kéne kezdenem... de hogy miből??? a Tesóm már így is gutát kap, hogy állandóan tőle kérek... ha tudná, hogy fűre költöm... megölne... az tuti. jogosan persze. na, majd megoldom valahogy. vagy nem tudom... valami csak lesz.
a lényeg, hogy Bőgőssel minden oké. igyekszem összekapni magam, és ha már képesek vagyunk megbeszélni dolgokat, mindent, akkor a bajainkat is beszéljük meg egymással és ne maradjon bennünk tüske. szerintem így működni fog. már mikor tegnap meghallottam a hangját a telefonban, akkor tudtam, hogy végem van. nem és nem tudom elengedni és nem is akarom. ő kell nekem, és nemcsak azért, hogy legyen valakim. hanem mert jó vele. ilyen pasim még sosevolt... és talán nem is lesz soha... vagy nem tudom... ma délután is csak bújtam, bújtam hozzá ebéd után. egy cm-nél távolabb nem akartam tőle lenni. imádom a mocskos pofáját.
ahhh... ma találkoztam TG-vel 3 percre... jujujuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj... hogy öltözhet valaki ilyen kibaszott jól??? áfaszom... kurvajó a stílusa... ehhhh... na, hát mégiscsak az én legjobb Barátom ugye... ;) néhány sms-ét megosztottam Bőgőssel (a lengyel csajosat, meg a sztorit, hogy értse), hát röhögött ezerrel... most már meg kell ismerkedniük. Bőgős szerint kurvajófej lehet... na, szerintem meg az. ennyi. :)
tegnap este még egy párszor rácsörögtem, hogy beszéljek vele végre, de nem vette fel a telefont. aztán küldtem egy smst: "Örülnék ha adnál valami életjelet. Már ha fontosnak tartod. Ha nem, akkor végülis mindegy..."
hajnali 1-kor hívott fel, hogy otthon hagyta a mobilját, azért nem vette fel, de hogy hol vagyok, hogy átjöjjön-e. mondtam, ha akar, jöjjön. hezitált. ez annyira nem esett jól. (később persze megtudtam a hezitálás okát) aztán úgy döntött: jön. 2 körül ért ide.
addig én nekiálltam porszívózni gyorsan. ugyebár megfogadtam, hogy vasárnap már nem porszívózok, a hajnali negyed 2 viszont vastagon hétfőnek számított már. fél füllel mintha hallottam volna közben, hogy az alattam lakó dührohamot kap és hívja reggel 8-ra a költöztetőket. :)
mosogatás, saját magam kicsinosítása következett, ja, meg az ajándékának újracsomagolása. kivettem ugyanis egy könyvjelzőt belőle, mert elég konkrét szöveg van rajta, amit nem akartam, hogy félreértsen (és úgy járjak vele, mint Repülőssel anno, mikor képeslapot dobálgattam neki), viszont beleraktam egy színes ceruzát, amit tegnap a PIM-ban vettem.
aztán visszaültem a laptophoz és vártam. megérkezett. nem volt nyakábaugrás most sem. elég ittas volt. de nem ezért. duzzogtam. aztán kiderült, hogy ő nálam sokkal jobban duzzog és sértve érzi magát, úgyhogy ha én tegnap nem hívogattam volna, akkor ő bizony nem keres kurvasokáig. hűha. magyarul kiállt a szekerem rúdja rendesen.
ja, mert hogy mi is volt a baj??? hát az, hogy én kedden úgy bevágtam mögötte az ajtót, mikor elment. (persze, mert kurvaszarul esett, hogy nem jön vissza este, de még csak meg se próbálja) aztán meg még a "BoKa" üzenetem. szóval kész. totál kiborult, hogy mekkora egy "geci" vagyok. és hogy most aztán bunkóztam vele rendesen. haragudott. nagyon. én meg persze totál megrémültem, hogy úristen... ez picsán fog rúgni. nyilván nem, hiszen eljött éjjel, de hogy nem jókedvében, az száz. na, akkor aztán megbeszéltük, hogy mi volt a hirig. mindkét részről. hogy nekem mibajom volt, meg hogy neki. meg még sokat beszélgettünk mindenféléről. kapcsolatokról. a lényeg, hogy azért mégiscsak itt volt. tehát akart látni. és nem azért, hogy elvigye a cuccait, hanem hogy megbeszéljük, hogy mi a fet.
őszintén szólva, igazat adtam neki abban, hogy hülyén viselkedtem, hogy bunkó voltam. bocsánatot is kértem. odaadtam a karácsonyi ajándékát. a könyvben volt a koncertjegy. kinyitja, lapozza, én már csillogó szemmel, tűkön ülök, hogy mikor találja meg... erre megtalálja. azt mondja: "nem mondod, hogy vettél erre a koncertre jegyet!!!!???..." :) elhűlt egy pillanat alatt. de tényleg örült. bár részeg is volt, meg ugye még duzzogott is, de örült. ő nekem persze nem hozta az ajándékom, mert a hiszti miatt nem érezte úgy, hogy én kaphatnék ajándékot... jogos. :)
közben tévéztünk, toltuk a páleszeket (antibiotikumra... nem vagyok kispályás... de hát nem volt benne a betegtájékoztatóban, hogy nem lehet rá inni, úgyhogy ittam. a mai fejfájáson kívül egyéb panaszom nem lett. ez amúgy is csak "gyümölcslé", párlat, ráadásul olyan tiszta alkohol, ami fertőtleníti a torkom, a dokicsaj meg írt is fel torokfertőtlenítőt. ennyi. :D)
én bújtam hozzá, mint egy kiscica, bűnbánóan. hajnali 4 után keveredtünk az ágyba. szexeltünk. mivel én már éjfélkor csiszoltam egyet (nem gondoltam, hogy még látom éjjel), ezért rám nem sok gond volt fordítva, ami nem is volt baj. ő viszont megkapta a magáét. ;) el is aludt utána egy perc alatt. :)
reggel 10-kor hívott a Tesóm, hogy találkozzunk. lementem, ő addig aludt tovább. elmentem bankba, boltba, bevásároltam a mai főzéshez. a múlt keddi kaját ma főzte meg. mire hazaértem, már a tévé előtt döglött. kávézás, cigizés, hülyülés, bújás, ölelkezés, szeretés... hmmmm... csodás reggelek ezek... (majdnem délben főleg)
aztán nekiállt főzni. kuktáskodtam megint mellette. kurvafinom lett a kaja. hálistennek húsmentes, mert már húsmérgezést kaptam a karácsonyba. megkajáltunk. elmosogattam. összebújás, zenehallgatás, bőgőhöz pedálnézés neten. vagymijaszösz. talált valami kurvaolcsót, el is ment megvenni. :) aztán hazamegy, kiganyézza a szobáját, mert Csillukához vendégek jönnek. kipróbálja ezt az új cuccot, aztán jön vissza. este elvileg megyünk a Gödörbe, 18 éves a Korai Öröm... de most nézem, hogy 1500 péz a behopp... fuck. most vertem el egy valag zsét ződre. de legalább lesz. :) más nem is számít. legalább nem kell piára költenem. ez olcsóbb megoldás. és jobb is. másnap nincs bajom. :) (tényleg, antibiotikumra lehet füvezni??? az sincs benne a betegtájékoztatóban... pfff...)
hétfőn körmösnél kéne kezdenem... de hogy miből??? a Tesóm már így is gutát kap, hogy állandóan tőle kérek... ha tudná, hogy fűre költöm... megölne... az tuti. jogosan persze. na, majd megoldom valahogy. vagy nem tudom... valami csak lesz.
a lényeg, hogy Bőgőssel minden oké. igyekszem összekapni magam, és ha már képesek vagyunk megbeszélni dolgokat, mindent, akkor a bajainkat is beszéljük meg egymással és ne maradjon bennünk tüske. szerintem így működni fog. már mikor tegnap meghallottam a hangját a telefonban, akkor tudtam, hogy végem van. nem és nem tudom elengedni és nem is akarom. ő kell nekem, és nemcsak azért, hogy legyen valakim. hanem mert jó vele. ilyen pasim még sosevolt... és talán nem is lesz soha... vagy nem tudom... ma délután is csak bújtam, bújtam hozzá ebéd után. egy cm-nél távolabb nem akartam tőle lenni. imádom a mocskos pofáját.
ahhh... ma találkoztam TG-vel 3 percre... jujujuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj... hogy öltözhet valaki ilyen kibaszott jól??? áfaszom... kurvajó a stílusa... ehhhh... na, hát mégiscsak az én legjobb Barátom ugye... ;) néhány sms-ét megosztottam Bőgőssel (a lengyel csajosat, meg a sztorit, hogy értse), hát röhögött ezerrel... most már meg kell ismerkedniük. Bőgős szerint kurvajófej lehet... na, szerintem meg az. ennyi. :)
vasárnap, december 28, 2008
a legjobbat meg
el is felejtem...
délelőtt beszéltem Tesómmal telefonon, hallom a háttérben üvölt Handel Messiása. örök kedvencünk ez. anno énekelt a kórusban a Zeneakadémián, mikor még főiskolás volt. rém büszkén ült a család a nézőtéren.
na, a lényeg, hogy idén karácsonyra a pasijától megkapta a partitúrát, meg egy nagyon jó felvételt CD-n. ez szólt. ő meg énekelt. persze nem szarul, de kicsit már sok volt. azzal terrorizált, hogy ha nem megyek el dokihoz, végigénekli nekem a 2,5 órás művet. nem csoda, hogy elmentem. :)
mikor letettük a telefont, belelkesültem, toltam egy Bartók Rádiót. 12 előtt leadták Strauss Denevérének nyitányát. húbazz. szinte egy szál csöcsben (akkor keltem), csutkára vettem a hifit és nekiálltam vadul bécsikeringőzni a nappaliban. úrjézusss... mint egy nemnormális. :)
szerintem a szomszédok már teljesen értetlenül állnak a dolgok előtt, mert tőlem hol goa/trance üvölt, hol zúzós metál, hol meg valami komolyzene. nyilván azt gondolják, hogy nem vagyok normális. vagy hogy igen széles spektrumon mozog a zenei ízlésem. :)
de hát a zene öröm. a zene hangulat. a zene érzés. és most nekem Strauss adta meg az örömet. de nagyon. örök hálám érte neki. :)
nem tudom, hogy hol és milyen állapotban ér majd az újévi koncert, de nagyon nem kéne kihagyni...
amúgy az anyukám által sütött mézeskalácsot majszolom éppen. nem tudom, hogy milyen motívum akart lenni (nem mertem rákérdezni), de egy sorozat van benne, ami kifejezetten fasz alakú. ilyen hevenyészett faszrajzra emlékeztet. két zacsi, középen kiálló dákó. rajta persze tojásfehérjéből egy csíkocska. hm. anyám néha igencsak meg tud lepni. :)
délelőtt beszéltem Tesómmal telefonon, hallom a háttérben üvölt Handel Messiása. örök kedvencünk ez. anno énekelt a kórusban a Zeneakadémián, mikor még főiskolás volt. rém büszkén ült a család a nézőtéren.
na, a lényeg, hogy idén karácsonyra a pasijától megkapta a partitúrát, meg egy nagyon jó felvételt CD-n. ez szólt. ő meg énekelt. persze nem szarul, de kicsit már sok volt. azzal terrorizált, hogy ha nem megyek el dokihoz, végigénekli nekem a 2,5 órás művet. nem csoda, hogy elmentem. :)
mikor letettük a telefont, belelkesültem, toltam egy Bartók Rádiót. 12 előtt leadták Strauss Denevérének nyitányát. húbazz. szinte egy szál csöcsben (akkor keltem), csutkára vettem a hifit és nekiálltam vadul bécsikeringőzni a nappaliban. úrjézusss... mint egy nemnormális. :)
szerintem a szomszédok már teljesen értetlenül állnak a dolgok előtt, mert tőlem hol goa/trance üvölt, hol zúzós metál, hol meg valami komolyzene. nyilván azt gondolják, hogy nem vagyok normális. vagy hogy igen széles spektrumon mozog a zenei ízlésem. :)
de hát a zene öröm. a zene hangulat. a zene érzés. és most nekem Strauss adta meg az örömet. de nagyon. örök hálám érte neki. :)
nem tudom, hogy hol és milyen állapotban ér majd az újévi koncert, de nagyon nem kéne kihagyni...
amúgy az anyukám által sütött mézeskalácsot majszolom éppen. nem tudom, hogy milyen motívum akart lenni (nem mertem rákérdezni), de egy sorozat van benne, ami kifejezetten fasz alakú. ilyen hevenyészett faszrajzra emlékeztet. két zacsi, középen kiálló dákó. rajta persze tojásfehérjéből egy csíkocska. hm. anyám néha igencsak meg tud lepni. :)
remek nap volt
a mai. hűamindenit. :) najó, nem maradéktalanul remek, de már tényleg meglepődnék, ha minden klappolna.
11-kor keltem fel, nekiálltam készülődni a dokihoz. tusolás, hajmosás, kurvasokáig sminkelés (a Tesómtól gecijó szempillaspirált kaptam, nem bírom letenni...), csiniruha, mittomén. igazából nem a dokkernek öltöztem fel, hanem az utána következő program tiszteletére, de azért sose tudja az ember, valami csini dokibácsi belenéz a szájába... meg esetleg a dekoltázsába... ugye... :)
na, Klinikára el, várakozás, közben olvasás. Vonnegut: Ötös számú vágóhíd. szégyen-gyalázat, de most először. ezt a könyvet is, meg Vonnegutot is, úgy általában. no, hát nem is rossz. közben bejutottam a rendelőbe. fiatal dokilány. hm. ennyit a csöcskirakszupersminkről. na, azért persze sose tudni ugyebár. ;) szanaszét vizsgált, nyomkodta a spatulát a torkomba én meg próbáltam nem okádni. mandulagyuli. nem vészes, nem tüszős, nem fertőző, de piros. írt antibiotikumot. meg ágynyugalmat. (anyád!!! jön a szilveszter!!!!) meg C vitamint szedjek sattara... dokicsajtól el. nyugatihoz metrózás. gyógyszertárban vény kivált. meg 1000-es C vitamin megvásárlás. vagon pénzért. :S
onnan PIM. 100 éves a Nyugat. wháááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! csodálatosanszépségesenzsönyörűséges kiállítás. hogy a faszért csak most jutottam el oda... picsába... :S még úgy megnézném... nagyon sokszor... kb. 2 órát barangoltam a 4 teremben. olvadoztam, gyönyörködtem, tájékozódtam. minden feliratot elolvastam, mindent ezerszer átrágtam. szivetmelengető volt. természetesen Adynál időztem a legtöbbet. ki volt állítva a kalapja... a híres fekete kalapja... hú, de lenyúlnám... az egyik terem sarkában be van rendezve egy kis Nyugatos szerkesztőség... úgy álltam ott, mint akit megbabonáztak. lopva megsimogattam a széket az íróasztalnál, a Nyugat eredeti számait, néztem a vitrinben az Ady kiadásokat... még most is ott lennék, ha lehetne. hmmmm... kellett már a lelkemnek ez a feltöltődés.
elhatalmasodott bennem a vágy, méginkább, hogy írni kell, publikálni kell, olvasni kell, falni kell a könyveket, amíg csak lehet, amikor csak lehet. nem szabad vesztegetni az időt.
kifelé a shopban bevásároltam mindenféle Ady relikviákat. képeslapok, hűtőmágnes, könyvjelző. az új év első szabad percében természetesen utam az Ady lakásba fog vezetni, hogy még ott is feltöltődjek. kell nekemmmm.
hazafelé Tesómmal telefonálás. kicsit felkúródtam sikeresen. csak hogy ne legyen olyan fasza ez a nap. aztán meg rácsörögtem a Bőgősre, hogy megkérdezzem, mi a fet. de nem vette fel. fél óra múlva mégegyszer, akkor sem vette fel. és még vissza sem hívott azóta.
most vagy gyakorol, vagy próbál, vagy fellépése van, vagy csutakrészeg, vagy nem akar velem beszélni. a lehetőségek tárháza végtelen. még egyszer rácsörgök, aztán hagyom a faszba. azt hiszem, én ennél többet már nem tehetek. felhívtam. nem vette fel. befejeztem. keresse őt a franc. az.
Kéményseprő találkozni akar velem. ő maga említette meg. hogy mikor csinálunk egy szívós estét??? válaszom: bármikor... :) erről ennyit. :) (TG!!! megvan a ződforrás!!!! jupppiiiiiiiiii!!!!!!!!!)
a porszívó a nappali közepén, kéne használnom, de ma már nincs kedvem. majd holnap. vagymi. :) ma már csak punnyadás. hát hiszen ágynyugalmat írt fel az orvos. :)
11-kor keltem fel, nekiálltam készülődni a dokihoz. tusolás, hajmosás, kurvasokáig sminkelés (a Tesómtól gecijó szempillaspirált kaptam, nem bírom letenni...), csiniruha, mittomén. igazából nem a dokkernek öltöztem fel, hanem az utána következő program tiszteletére, de azért sose tudja az ember, valami csini dokibácsi belenéz a szájába... meg esetleg a dekoltázsába... ugye... :)
na, Klinikára el, várakozás, közben olvasás. Vonnegut: Ötös számú vágóhíd. szégyen-gyalázat, de most először. ezt a könyvet is, meg Vonnegutot is, úgy általában. no, hát nem is rossz. közben bejutottam a rendelőbe. fiatal dokilány. hm. ennyit a csöcskirakszupersminkről. na, azért persze sose tudni ugyebár. ;) szanaszét vizsgált, nyomkodta a spatulát a torkomba én meg próbáltam nem okádni. mandulagyuli. nem vészes, nem tüszős, nem fertőző, de piros. írt antibiotikumot. meg ágynyugalmat. (anyád!!! jön a szilveszter!!!!) meg C vitamint szedjek sattara... dokicsajtól el. nyugatihoz metrózás. gyógyszertárban vény kivált. meg 1000-es C vitamin megvásárlás. vagon pénzért. :S
onnan PIM. 100 éves a Nyugat. wháááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! csodálatosanszépségesenzsönyörűséges kiállítás. hogy a faszért csak most jutottam el oda... picsába... :S még úgy megnézném... nagyon sokszor... kb. 2 órát barangoltam a 4 teremben. olvadoztam, gyönyörködtem, tájékozódtam. minden feliratot elolvastam, mindent ezerszer átrágtam. szivetmelengető volt. természetesen Adynál időztem a legtöbbet. ki volt állítva a kalapja... a híres fekete kalapja... hú, de lenyúlnám... az egyik terem sarkában be van rendezve egy kis Nyugatos szerkesztőség... úgy álltam ott, mint akit megbabonáztak. lopva megsimogattam a széket az íróasztalnál, a Nyugat eredeti számait, néztem a vitrinben az Ady kiadásokat... még most is ott lennék, ha lehetne. hmmmm... kellett már a lelkemnek ez a feltöltődés.
elhatalmasodott bennem a vágy, méginkább, hogy írni kell, publikálni kell, olvasni kell, falni kell a könyveket, amíg csak lehet, amikor csak lehet. nem szabad vesztegetni az időt.
kifelé a shopban bevásároltam mindenféle Ady relikviákat. képeslapok, hűtőmágnes, könyvjelző. az új év első szabad percében természetesen utam az Ady lakásba fog vezetni, hogy még ott is feltöltődjek. kell nekemmmm.
hazafelé Tesómmal telefonálás. kicsit felkúródtam sikeresen. csak hogy ne legyen olyan fasza ez a nap. aztán meg rácsörögtem a Bőgősre, hogy megkérdezzem, mi a fet. de nem vette fel. fél óra múlva mégegyszer, akkor sem vette fel. és még vissza sem hívott azóta.
most vagy gyakorol, vagy próbál, vagy fellépése van, vagy csutakrészeg, vagy nem akar velem beszélni. a lehetőségek tárháza végtelen. még egyszer rácsörgök, aztán hagyom a faszba. azt hiszem, én ennél többet már nem tehetek. felhívtam. nem vette fel. befejeztem. keresse őt a franc. az.
Kéményseprő találkozni akar velem. ő maga említette meg. hogy mikor csinálunk egy szívós estét??? válaszom: bármikor... :) erről ennyit. :) (TG!!! megvan a ződforrás!!!! jupppiiiiiiiiii!!!!!!!!!)
a porszívó a nappali közepén, kéne használnom, de ma már nincs kedvem. majd holnap. vagymi. :) ma már csak punnyadás. hát hiszen ágynyugalmat írt fel az orvos. :)
hogy a retekbe
bírjam a Bőgőst elfelejteni, ha egyszercsak lemegy ez a videó a VH1-on...
benne egy bőgős??? jóllátom??? jólhát... bassza telibe... hogy ez milyen szexi... ahhh... na, ezért vagyok a Bőgősbe belebolondulva... a kibaszott hangszerrel csavart az ujjai köré... többek között... picsába... ki is kapcsolom a tévét, ne basszon fel mégjobban agyilag... :S
és nem hagyom abba. most átmentem a Mezzora. direkt kínzom magam. kurvaélet. tudom, hogy ilyenkor jazz van. éjjel mindig kibaszott jó jazz zenék mennek. persze most is. édes kismikrofonfejű bőgőssel. fekete-fehér felvétel. Wes Montgomery. fogyasszátok. :)
és még mennyi csudajó jazz. mindenem a jazz. régóta elfojtott érzés ez bennem, amit a Bőgős hozott ki belőlem. imádom a jazzt. wháááááááááááááááá!!!!!!! micsoda bőgőszóló ebben a másik számban.... nem bírooooooommmmmmmm!!!!!!! hallgassátok:
jááááááááááájjjjjj!!! nem írhatok a Bőgősnek smst. nemnem. nem szabad. takarodok aludni. az lesz a legjobb.
najó, uccsó kedvenc bőgősöm még berakom ide. el akarok menni a koncertjére!!!! jáááááááájjjj!!!!
namostmáraztán tényleg jóccakát. :)
benne egy bőgős??? jóllátom??? jólhát... bassza telibe... hogy ez milyen szexi... ahhh... na, ezért vagyok a Bőgősbe belebolondulva... a kibaszott hangszerrel csavart az ujjai köré... többek között... picsába... ki is kapcsolom a tévét, ne basszon fel mégjobban agyilag... :S
és nem hagyom abba. most átmentem a Mezzora. direkt kínzom magam. kurvaélet. tudom, hogy ilyenkor jazz van. éjjel mindig kibaszott jó jazz zenék mennek. persze most is. édes kismikrofonfejű bőgőssel. fekete-fehér felvétel. Wes Montgomery. fogyasszátok. :)
és még mennyi csudajó jazz. mindenem a jazz. régóta elfojtott érzés ez bennem, amit a Bőgős hozott ki belőlem. imádom a jazzt. wháááááááááááááááá!!!!!!! micsoda bőgőszóló ebben a másik számban.... nem bírooooooommmmmmmm!!!!!!! hallgassátok:
jááááááááááájjjjjj!!! nem írhatok a Bőgősnek smst. nemnem. nem szabad. takarodok aludni. az lesz a legjobb.
najó, uccsó kedvenc bőgősöm még berakom ide. el akarok menni a koncertjére!!!! jáááááááájjjj!!!!
namostmáraztán tényleg jóccakát. :)
felidéztem a múlt
hét zenei emlékeit. mert annyira nincs még alhatnékom.
elsőként a Radio Carramba adását, amiben TG is pörgette a lemezeket... wowwww... befosássss...
aztán meg a vasárnap esti Tilos őrületet, amire TG-vel rápörögtünk rendesen... úrjézusss... ez még tisztán is üt basszus... nemhogy full betépve...
ha érdekel valakit, hallgassa... de egy spangli csavarintása ajánlott. főleg az utóbbihoz. :)
továbbá eszembejutott, hogy iwiwen tüntetőleg "egyedülálló"-ra változtattam a családi állapotom. eddig semmi sem volt kint, most meg ez. na, nem mintha Bőgős nézegetné.
aztán, hogy szerintem én már most elengedtem a Bőgőst... merthogy...
- hétfőre egésznapos, főzőcskézős, ivós-dugós programot szerveztem a Kossal. remélem összejön.
- és újra Kéményseprővel incselkedek. szívesen bevonszolnám az ágyamba. most mintha félig-meddig kötetlen kapcsolatot keresne. amolyan testi-lelki barátnőt. nem egy alkalomra, de nem is holtomiglan-holtodiglan. azért Kéményseprő is 90% közelében karistol, ez nem elhanyagolható szempont. annyiszor látnám őt is, mint a Bőgőst. szerelem nem biztos, hogy lenne, de átmenetileg talán még azt is kibírnám. főleg, mert Kéményseprő azért mindig is szívcsücsök volt, elég régóta.
ésmég. hogy nemsokára beindítom az új oldalam, ahol majd minden blog és még egyéb nyalánkságok megtalálhatók lesznek. január elején már terveim szerint működni fog. és ha már összeszedem az irományaimat, akkor elkezdem könyvalakba is berendezni. most, hogy elolvastam Marian Keyes egyik könyvét, rájöttem, hogy ilyet én is tudok írni. sőt. tulajdonképpen már megírtam. a blogom maga egy könyvnyi anyag ugyebár. összerendezem, rendbekapom és megpróbálom kiadatni végre. hátha lát benne valaki fantáziát. aztán ha jön ihlet, vagy biztatás, akkor nekiállok valami más sztorinak is. vagymi. oszt majd dől a lé!!! híres leszek, celeb leszek... MUHAHA!!!
egész karácsonyba nem cigiztem egyébként, a köhögés miatt úgy is voltam, le kéne szokni róla. ehhez képest vettem este egy dobozzal és felét már elpöfékeltem. na, a cigiről leszokás nem lesz újévi fogadalom. minek? úgyse tudom abszolválni. :S
elsőként a Radio Carramba adását, amiben TG is pörgette a lemezeket... wowwww... befosássss...
aztán meg a vasárnap esti Tilos őrületet, amire TG-vel rápörögtünk rendesen... úrjézusss... ez még tisztán is üt basszus... nemhogy full betépve...
ha érdekel valakit, hallgassa... de egy spangli csavarintása ajánlott. főleg az utóbbihoz. :)
továbbá eszembejutott, hogy iwiwen tüntetőleg "egyedülálló"-ra változtattam a családi állapotom. eddig semmi sem volt kint, most meg ez. na, nem mintha Bőgős nézegetné.
aztán, hogy szerintem én már most elengedtem a Bőgőst... merthogy...
- hétfőre egésznapos, főzőcskézős, ivós-dugós programot szerveztem a Kossal. remélem összejön.
- és újra Kéményseprővel incselkedek. szívesen bevonszolnám az ágyamba. most mintha félig-meddig kötetlen kapcsolatot keresne. amolyan testi-lelki barátnőt. nem egy alkalomra, de nem is holtomiglan-holtodiglan. azért Kéményseprő is 90% közelében karistol, ez nem elhanyagolható szempont. annyiszor látnám őt is, mint a Bőgőst. szerelem nem biztos, hogy lenne, de átmenetileg talán még azt is kibírnám. főleg, mert Kéményseprő azért mindig is szívcsücsök volt, elég régóta.
ésmég. hogy nemsokára beindítom az új oldalam, ahol majd minden blog és még egyéb nyalánkságok megtalálhatók lesznek. január elején már terveim szerint működni fog. és ha már összeszedem az irományaimat, akkor elkezdem könyvalakba is berendezni. most, hogy elolvastam Marian Keyes egyik könyvét, rájöttem, hogy ilyet én is tudok írni. sőt. tulajdonképpen már megírtam. a blogom maga egy könyvnyi anyag ugyebár. összerendezem, rendbekapom és megpróbálom kiadatni végre. hátha lát benne valaki fantáziát. aztán ha jön ihlet, vagy biztatás, akkor nekiállok valami más sztorinak is. vagymi. oszt majd dől a lé!!! híres leszek, celeb leszek... MUHAHA!!!
egész karácsonyba nem cigiztem egyébként, a köhögés miatt úgy is voltam, le kéne szokni róla. ehhez képest vettem este egy dobozzal és felét már elpöfékeltem. na, a cigiről leszokás nem lesz újévi fogadalom. minek? úgyse tudom abszolválni. :S
szombat, december 27, 2008
az idei karácsony
otthoni beszólása:
Tesóm: 4-kor mi lesz?
Én: Semmi.
Apám: Melyiken? (tévécsatorna)
pfffffff....
2 éve ugyebár apu követte el azt, hogy: "Máma mi van? Holnap???"
:D
Tesóm: 4-kor mi lesz?
Én: Semmi.
Apám: Melyiken? (tévécsatorna)
pfffffff....
2 éve ugyebár apu követte el azt, hogy: "Máma mi van? Holnap???"
:D
takarítanom kellett
a vinyómon, hogy most írni tudjak. megint elkezdett fagyni a laptop. nagy örömömre. pedig írhatnékom volt. már napok óta az van. enyhén szólva is posztolhatnékom volt a vidéki "számüzetésben"... könnyebben viseltem volna a megpróbáltatásokat. de akkor most utólag...
szóval érdekes napokon vagyok túl.
szerda. alig hogy 11-kor kikecmeregtem az ágyból, a Kos hívott, hogy látni akar, mielőtt elhúzok vidékre. 10 perc múlva itt is volt, hozott egy doboz szamos marcipán szivecskés desszertet. boldog karácsony kívánt. megölelgetett, talán még csók is volt. én már nem is tudom. jó szarul néztem ki, csíkszemeim voltak, de neki így is tetszem. nem nagyon tudom/értem, hogy mit akar tőlem, hogy miért ilyen kedves hozzám, miért hagyja ott az ünnepi ebéd főzését miattam, hogy még láthasson 10 percre, mielőtt 3 napra elhúzok a városból. egyszerűen döbbenet...
a látogatása után összekapartam magam, kivonaglottam a Nyugatiba, felültem a vonatra, hahhhh... 3-ra otthon leszek... hogy ez milyen remek... aha. meg ahogy azt Marion elképzeli...
csak velem történik ilyesmi... áhhh... nem... mindenesetre 2 óra helyett 4 alatt sikerült hazajutnom. WHY???? hát mert kihúzott a vonat a Nyugatiból, majd már éppen a nyílt pályán álltunk, éppen fél órája (itt tudtam, hogy buktam a 3 órai hazaérkezést), amikor kiderült, hogy az előttünk lévő vonat kb. 500 méternyire előttünk gázolt, így vissza kellett, hogy húzzanak az állomásra, hogy ki tudjuk kerülni. de ehhez persze megvárni a vontató mozdonyt, aztán hogy szabad legyen a pálya, hogy legyen hely az állomáson... sattara... 2-kor még mindig a Nyugatiban voltam, ismét. először dühöngtem, aztán már csak nevettem az egészen... boldog karácsonyt vaze...
közben jött üzenet Bőgőstől. nagyon megerőltette magát: "kellemes ünnepeket. fogyjon a pálesz." úgy felbasztam magam ezen a mérhetetlen kedvességen, hogy ennyit bírtam visszaírni: "BoKa". tegye ahova akarja. ezen is dühöngtem még, de már komolyan nem is tudom, hogy miért.
1 óra 20 perc késéssel értem Ceglédre. még jó, hogy végig a fűtött vonaton ültem és olvastam. az első tervem az volt, hogy Kökin szállok fel a vonatra, nem téptem volna a hajam nyilván, ha 55 percen keresztül kell ott fagyoskodnom a peronon, a szutyokban. Cegléden persze a következő buszra 30 percet kellett várni, ott is fagyoskodás, aminek meg is lett az eredménye. jól megfáztam. pár napig csak köhögés, némi orrfújás, ma reggelre viszont kőkemény és hatalmas jobb mandulával ébredés, sőt, még az ínyem, az állkapcsom is begyulladt, úgy fáj, hogy majd' beszarok... remek...
na, otthon örülés, este 6-ra a Tesóm is befutott. vacsorázás, ajándékozás. kaptam sok szép mindent, el voltam ájulva. :)
a következő napok intenzív olvasással teltek. konkrétan több, mint 1000 oldalt tettem magamévá, 3 könyvet sikerült elolvasnom. faltam a betűket. a tévé nem érdekelt, a családdal voltam, ott ültem közöttük, de én olvastam. próbáltam a gondolataimat terelgetni, több-kevesebb sikerrel. csüt. és péntek este TG-vel éltem sms-ben intenzív lelkiéletet. nekem jót tett, szerintem neki is.
csütörtök este még egy baklövést sikerült elkövetnem, elküldtem egy sms-t Bőgősnek: "Sokat gondolok rád te hülye zenész. :) csók." ennyit. válasz nem jött rá. azóta sem. persze azóta már ezerszer megbántam, hogy elküldtem. abban reménykedem, hogy csak elfogyott a pénz a kártyájáról, azért nem ír, nem hív. de hát kell ebben reménykedni? meg hát máskor nem oldotta ezt meg valahogy??? ma este volt iwiwen, ott se írt. annyit se, hogy forduljak fel, vagy valami...
szerintem, ha nem én mondom ki sürgősen a dolog végét, akkor ő lesz az. nem jelentek továbbra sem neki semmit. ez tisztán látszik. egy hangyányi érzelem sincs a részéről. és őszintén szólva belőlem is faszán kiölte már a csírákat is. az EQ-ja a nullához konvergál, vagy egyszerűen faszul intézi a dolgait, én nem tudom, de nem is tudom mit kéne tennie ahhoz, hogy még türelmes legyek, vagy egyáltalán pozitívan viszonyuljak hozzá. az a "baj", hogy 90%-os a pasi. és mostanában kurvára nem volt olyan pasi, aki ezt a szintet egyáltalán megközelítette volna (TG egyébként 93%-os, de ő más tészta ugyebár)... szóval ezért gecinehéz, és küzdenék még vele szivem szerint, hátha lehet igazi kapcsolatot csiholni a kettőnk dolgából, mert látok benne fantáziát... de ha ő nem lát bennem, akkor megette az ótvaros picsafene. ennyi.
a Kos csak 80%-os kb. ami mondjuk szintén nem szar, de hát... vele is el kellene beszélgetnem, hogy akkor most mi a fet... ja, Kos már ma is keresett, sőt, kinyögtem, hogy fáj a mandulám, erre feljött egy zacskó neocitrannal. rohant tovább, de felugrott 10 percre, hogy lásson.
most akkor mikor van egy ilyen pasi, mint a Kos... aki lopott 10 percekért egy csomó mindenre képes... és van a Bőgős, akinek a segge ki lenne nyalva, és úgy tudnám szeretni, hogy az valami őrület... az meg egy szalmaszálat nem tesz ezért keresztbe...
az a baj, hogy a hülye agyam ugyebár... hogy mindig az kell egyrészt aki rossz, mármint rosszfiú, meg akinek én nem kellek ugyebár... és ebbe fogok belemakkanni már megint. :S
holnap reggel el kellene menni az orvosi ügyeletre a Klinikákra, feliratni antibiotikumot, hogy kiirtsam ezt a rohadt gyulladást magamból... utána meg elmegyek a PIM-ba. megnézem a Nyugatos kiállítást, mert szerdán bezár. basszus, egész évben nem jutottam el... szégyen... pedig többször is meg akartam nézni, de most örülök, ha utolsó pillanatban beesek legalább...
de ha antibiotikumot szedek, akkor szerdán hogy a faszba rúgok be orbáncos módon??? nem érdekel. ráiszok én arra is. leszarom. csak ne legyek egyedül... ha más nem, a Kossal szilveszterezek... mondjuk TG-vel jobb lenne, de róla még semmi hír ezügyben... Bőgős??? áhhhh... felejtős... szerintem addig jelentkezni se fog.
ja, hát Bőgős karácsonyi ajándéka... becsomagoltam kedden... na, vagy megkapja vagy nem. szerintem csak a könyvet kapja meg. a koncertjegyet nem. még kivárok. már ha egyáltalán előkerül mostanában. ha előkerül és összekapja magát a koncertig, akkor elviszem őt a koncertre, ha nem, akkor viszem a Kost. a Bőgős szerintem úgyis ott lesz diákjeggyel, sóvárogjon csak, lássa, hogy én is ott vagyok, de mással... leszarom. kurvára nem érdekel.
én már egyszerűen nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy bármit is kicsikarjak belőle. 3 hónap telt el és még mindig semmi... zéró. fos. rájöttem, hogy nem kell, hogy ne akarjam őt birtokolni (meg egyik pasit se), csak élvezzem a vele töltött időt. ez eddig oké, még ki is bírnám sajtolni magamból, de könyörgöm... ha esélyt se ad arra, hogy élvezzem a vele töltött időt, mert nem is találkozunk, csak hetente 1-szer, vagy max. 2 éjszakányit. az aztán micsoda??? együttjárás??? lófasz. az. nem együttjárás.
egyetlen újévi fogadalmam van. ezt már most tudom. illetve 2009 első két hónapjára vonatkozik ez egyelőre. hogy fogyok. de mint az állat. letolok 10, de inkább 12 kg-ot márciusig. március elején hasplasztika, május elején mellműtét, aztán utánam a vízözön. nyárra még jobb csaj leszek, aztán mindenki tehet egy szivességet. ha megengedem. az év eleje úgyis kemény meló lesz, meg kell tartani a megbízót. attól függ a kurvanagy bónuszom, meg minden sok-sok egyéb. meg kell csinálnunk. szóval meló ezerrel és diéta. de normális diéta. zöldséggel, gyümölccsel. szóval ésszel. megcsinálom basszus, ha beledöglök, akkor is.
mikor már júliusban Amszterdamba megyünk TG-vel, akkor már juhuhuuuuuuuuuuuujjjjj... dejó csöcseim lesznek. ;) meg vékony derekam. jupppiiiiiiiiiiiiii!!! :D csoroghat a nyáltenger utánam ezerrel. ;)
addig meg nézzetek jó csajokat, egy kis szombat esti buli keretében. ha már a képernyő előtt küppedtek ti is. ha meg holnap nézitek, másnaposan, akkor is jó lesz. felpörget. nyammm. :)
szóval érdekes napokon vagyok túl.
szerda. alig hogy 11-kor kikecmeregtem az ágyból, a Kos hívott, hogy látni akar, mielőtt elhúzok vidékre. 10 perc múlva itt is volt, hozott egy doboz szamos marcipán szivecskés desszertet. boldog karácsony kívánt. megölelgetett, talán még csók is volt. én már nem is tudom. jó szarul néztem ki, csíkszemeim voltak, de neki így is tetszem. nem nagyon tudom/értem, hogy mit akar tőlem, hogy miért ilyen kedves hozzám, miért hagyja ott az ünnepi ebéd főzését miattam, hogy még láthasson 10 percre, mielőtt 3 napra elhúzok a városból. egyszerűen döbbenet...
a látogatása után összekapartam magam, kivonaglottam a Nyugatiba, felültem a vonatra, hahhhh... 3-ra otthon leszek... hogy ez milyen remek... aha. meg ahogy azt Marion elképzeli...
csak velem történik ilyesmi... áhhh... nem... mindenesetre 2 óra helyett 4 alatt sikerült hazajutnom. WHY???? hát mert kihúzott a vonat a Nyugatiból, majd már éppen a nyílt pályán álltunk, éppen fél órája (itt tudtam, hogy buktam a 3 órai hazaérkezést), amikor kiderült, hogy az előttünk lévő vonat kb. 500 méternyire előttünk gázolt, így vissza kellett, hogy húzzanak az állomásra, hogy ki tudjuk kerülni. de ehhez persze megvárni a vontató mozdonyt, aztán hogy szabad legyen a pálya, hogy legyen hely az állomáson... sattara... 2-kor még mindig a Nyugatiban voltam, ismét. először dühöngtem, aztán már csak nevettem az egészen... boldog karácsonyt vaze...
közben jött üzenet Bőgőstől. nagyon megerőltette magát: "kellemes ünnepeket. fogyjon a pálesz." úgy felbasztam magam ezen a mérhetetlen kedvességen, hogy ennyit bírtam visszaírni: "BoKa". tegye ahova akarja. ezen is dühöngtem még, de már komolyan nem is tudom, hogy miért.
1 óra 20 perc késéssel értem Ceglédre. még jó, hogy végig a fűtött vonaton ültem és olvastam. az első tervem az volt, hogy Kökin szállok fel a vonatra, nem téptem volna a hajam nyilván, ha 55 percen keresztül kell ott fagyoskodnom a peronon, a szutyokban. Cegléden persze a következő buszra 30 percet kellett várni, ott is fagyoskodás, aminek meg is lett az eredménye. jól megfáztam. pár napig csak köhögés, némi orrfújás, ma reggelre viszont kőkemény és hatalmas jobb mandulával ébredés, sőt, még az ínyem, az állkapcsom is begyulladt, úgy fáj, hogy majd' beszarok... remek...
na, otthon örülés, este 6-ra a Tesóm is befutott. vacsorázás, ajándékozás. kaptam sok szép mindent, el voltam ájulva. :)
a következő napok intenzív olvasással teltek. konkrétan több, mint 1000 oldalt tettem magamévá, 3 könyvet sikerült elolvasnom. faltam a betűket. a tévé nem érdekelt, a családdal voltam, ott ültem közöttük, de én olvastam. próbáltam a gondolataimat terelgetni, több-kevesebb sikerrel. csüt. és péntek este TG-vel éltem sms-ben intenzív lelkiéletet. nekem jót tett, szerintem neki is.
csütörtök este még egy baklövést sikerült elkövetnem, elküldtem egy sms-t Bőgősnek: "Sokat gondolok rád te hülye zenész. :) csók." ennyit. válasz nem jött rá. azóta sem. persze azóta már ezerszer megbántam, hogy elküldtem. abban reménykedem, hogy csak elfogyott a pénz a kártyájáról, azért nem ír, nem hív. de hát kell ebben reménykedni? meg hát máskor nem oldotta ezt meg valahogy??? ma este volt iwiwen, ott se írt. annyit se, hogy forduljak fel, vagy valami...
szerintem, ha nem én mondom ki sürgősen a dolog végét, akkor ő lesz az. nem jelentek továbbra sem neki semmit. ez tisztán látszik. egy hangyányi érzelem sincs a részéről. és őszintén szólva belőlem is faszán kiölte már a csírákat is. az EQ-ja a nullához konvergál, vagy egyszerűen faszul intézi a dolgait, én nem tudom, de nem is tudom mit kéne tennie ahhoz, hogy még türelmes legyek, vagy egyáltalán pozitívan viszonyuljak hozzá. az a "baj", hogy 90%-os a pasi. és mostanában kurvára nem volt olyan pasi, aki ezt a szintet egyáltalán megközelítette volna (TG egyébként 93%-os, de ő más tészta ugyebár)... szóval ezért gecinehéz, és küzdenék még vele szivem szerint, hátha lehet igazi kapcsolatot csiholni a kettőnk dolgából, mert látok benne fantáziát... de ha ő nem lát bennem, akkor megette az ótvaros picsafene. ennyi.
a Kos csak 80%-os kb. ami mondjuk szintén nem szar, de hát... vele is el kellene beszélgetnem, hogy akkor most mi a fet... ja, Kos már ma is keresett, sőt, kinyögtem, hogy fáj a mandulám, erre feljött egy zacskó neocitrannal. rohant tovább, de felugrott 10 percre, hogy lásson.
most akkor mikor van egy ilyen pasi, mint a Kos... aki lopott 10 percekért egy csomó mindenre képes... és van a Bőgős, akinek a segge ki lenne nyalva, és úgy tudnám szeretni, hogy az valami őrület... az meg egy szalmaszálat nem tesz ezért keresztbe...
az a baj, hogy a hülye agyam ugyebár... hogy mindig az kell egyrészt aki rossz, mármint rosszfiú, meg akinek én nem kellek ugyebár... és ebbe fogok belemakkanni már megint. :S
holnap reggel el kellene menni az orvosi ügyeletre a Klinikákra, feliratni antibiotikumot, hogy kiirtsam ezt a rohadt gyulladást magamból... utána meg elmegyek a PIM-ba. megnézem a Nyugatos kiállítást, mert szerdán bezár. basszus, egész évben nem jutottam el... szégyen... pedig többször is meg akartam nézni, de most örülök, ha utolsó pillanatban beesek legalább...
de ha antibiotikumot szedek, akkor szerdán hogy a faszba rúgok be orbáncos módon??? nem érdekel. ráiszok én arra is. leszarom. csak ne legyek egyedül... ha más nem, a Kossal szilveszterezek... mondjuk TG-vel jobb lenne, de róla még semmi hír ezügyben... Bőgős??? áhhhh... felejtős... szerintem addig jelentkezni se fog.
ja, hát Bőgős karácsonyi ajándéka... becsomagoltam kedden... na, vagy megkapja vagy nem. szerintem csak a könyvet kapja meg. a koncertjegyet nem. még kivárok. már ha egyáltalán előkerül mostanában. ha előkerül és összekapja magát a koncertig, akkor elviszem őt a koncertre, ha nem, akkor viszem a Kost. a Bőgős szerintem úgyis ott lesz diákjeggyel, sóvárogjon csak, lássa, hogy én is ott vagyok, de mással... leszarom. kurvára nem érdekel.
én már egyszerűen nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy bármit is kicsikarjak belőle. 3 hónap telt el és még mindig semmi... zéró. fos. rájöttem, hogy nem kell, hogy ne akarjam őt birtokolni (meg egyik pasit se), csak élvezzem a vele töltött időt. ez eddig oké, még ki is bírnám sajtolni magamból, de könyörgöm... ha esélyt se ad arra, hogy élvezzem a vele töltött időt, mert nem is találkozunk, csak hetente 1-szer, vagy max. 2 éjszakányit. az aztán micsoda??? együttjárás??? lófasz. az. nem együttjárás.
egyetlen újévi fogadalmam van. ezt már most tudom. illetve 2009 első két hónapjára vonatkozik ez egyelőre. hogy fogyok. de mint az állat. letolok 10, de inkább 12 kg-ot márciusig. március elején hasplasztika, május elején mellműtét, aztán utánam a vízözön. nyárra még jobb csaj leszek, aztán mindenki tehet egy szivességet. ha megengedem. az év eleje úgyis kemény meló lesz, meg kell tartani a megbízót. attól függ a kurvanagy bónuszom, meg minden sok-sok egyéb. meg kell csinálnunk. szóval meló ezerrel és diéta. de normális diéta. zöldséggel, gyümölccsel. szóval ésszel. megcsinálom basszus, ha beledöglök, akkor is.
mikor már júliusban Amszterdamba megyünk TG-vel, akkor már juhuhuuuuuuuuuuuujjjjj... dejó csöcseim lesznek. ;) meg vékony derekam. jupppiiiiiiiiiiiiii!!! :D csoroghat a nyáltenger utánam ezerrel. ;)
addig meg nézzetek jó csajokat, egy kis szombat esti buli keretében. ha már a képernyő előtt küppedtek ti is. ha meg holnap nézitek, másnaposan, akkor is jó lesz. felpörget. nyammm. :)
kedd, december 23, 2008
akartam írni végre
de nincs kedvem.
najó. röviden.
szombat. fos céges karácsony. csak a Radio Carramba dobta fel a Tiloson, ahol TG pörgette a lemezeket. többek között. zéró bónuszt kaptam, a főnököm egy fasz, gyűlölöm. kibaszott az opikkal rendesen. hányok tőle.
a vacsoráról Kos mentett meg, elvitt kocsival a MüPa-ba, a koncertjegyekért. aztán feljött hozzám. beszélgettünk, csókolóztunk. igen. nem bírtam ki. ő sem. csak az én lélekjelenlétemen múlott, hogy nem az ágyban kötöttünk ki.
este jött Bőgős. berúgtunk. dumáltunk. még mindig nyomja, hogy nem érdekli, ha mással dugok. remek. :( a Tesóm szerint ez egy védekezési mechanizmus, hogy a páncélját nem akarja, hogy feltörjem. nem akarja kimutatni igazán, hogy nem így gondolja, hanem inkább ezt mondja. és ettől kemény. meg hogy önbizalomhiánya van, és azt is így takargatja. de hogy Tesóm szerint, rosszul esne neki, ha megtenném, ha félredugnék, bármit is mond. ezt először elhittem, de rájöttem, ő tényleg így gondolja. tőle dughatok akárkivel, mert egyelőre nem érez semmit irántam, nem vagyok senkije. és ez kibaszott szarul esett. nagyon-nagyon... :(
vasárnap délelőtt hazament. este koncertje volt. TG jött este fél 7 körül, végre... ezer éve nem találkoztunk. kapott szülinapi ajit, meg kariajit. meg finom borokat ittunk, meg sajt, meg minden. két cigi, mocskosmód betépés. éjfél előtt ment haza. addig filmnézés, Tilos hallgatás, megőrülés. kicsit rászívódtam (najó, nagyon), de ez nemcsak a tudatmódosítók hatása, hanem az a másfél évnyi vonzalom, az a rettentő sok közös dolgunk, gondolkodásunk, érzésünk hatása...
hálistennek ő okosabb volt nálam és hatalmasnagy ölelésekben csúcsosodott ki "csak" a dolog. 76-os és TG tud csak így ölelni. senki más. Bőgős se.
azt hiszem belepusztulnék, ha TG barátságát elveszíteném egy csók, vagy egy kefélés árán... mindennél többet ér ez az ember nekem, nem lehetek olyan hülye, hogy ezt veszni hagyjam, mert a libidóm tombol. persze, ez nem egyszerűen csak libidó, hiszen Ő nekem a Minden, az alfa és az omega, és tudom, hogy így lesz ez amíg élek. úgyhogy ezt nem baszhatom el. szó szerint.
na, éjfélkor ágybatántorgás, reggel 7-kor Gyuszi telefonja ébreszt, hogy megszületett a kisfiuk. remek. csak nem maradt bent januárig. innen is gratula nekik. majd valamikor januárban megtekintem a kis pöcsöst, aki a Valter nevet kapta végül mégiscsak. MUHAHA.
délig döglés, majd Bertával találkozás fél év után a Stexben. este Bétáék jöttek, majd Bőgős is befutott. hozott valami cuccokat, hogy majd ma főz nekem, ahogy megígérte.
ma 11-kor keltünk fel. mondta, hogy lemegy a boltba még valami alkatrészért, megfőzi a kaját, aztán hazamegy gyakorolni, mert reggel utazik haza. (utazik. egészen Dunakesziig... őrült távolság. legalább 20 perc lesz Újpestről). erre én mondtam, hogy ne főzzön. nem kell. inkább menjen, intézze a dolgait.
a lehető legsavanyúbb pofát vágtam. ugyanis azt terveztem, hogy legalább este itt lesz, főzőcskézünk, borozunk, fát díszítünk, ajándékozunk, andalgunk. ehhez képest lófasz.
úgy befordultam, hogy másfél órát ültem a kanapén déltől. csak járt az agyam, csak gondolkodtam. nem bírtam megmozdulni. csak néztem ki a fejemből. aztán lefeküdtem aludni 2-kor. fél 5-ig nyomtam. a kimosott ruha a mosógépben rohadt, a háztartás romokban. ébredés után álltam neki mindennek. még mosás, teregetés, mosogatás, ajándék csomagolás, ágyneműcsere, mittomén.
annál persze nincs lehangolóbb és szánalmasabb dolog, mint a karácsonyfát egyedül feldíszíteni, magamnak. amikor az utolsó gömböt is felraktam a fára és megpillantottam benne a savanyú arcom, már éppen majdnem elbőgtem magam. illetve szivem szerint kibasztam volna az egész fát a gecibe.
akkora nyomor ez az egész Karácsony megint, hogy el nem tudom mondani. már most gyűlölöm. ráadásul, így, hogy ma nincs itt este a Bőgős, simán haza is mehettem volna már ma. ehhez képest itt kockulok a lakásban.
holnapra összeszedem magam. leginkább lelkileg. juszt se hagyom, hogy szar kedvem legyen, minden percét élvezni akarom az otthon, a családommal töltött időnek. jó kaják lesznek, lehet dögleni, lesznek ajándékok, meg minden.
ami most még leginkább basz, hogy nagy valószínűséggel a szilvesztert egyedül fogom tölteni, a kanapémon, a négy fal között. ez jutott. remek. :S
nade, addig fel a fejjel, és igazából már csak az következik, hogy minden kedves és kedvetlen olvasómnak boldog karácsonyt kívánjak. szeretetet, boldogságot, meghitt pillanatokat, jó kajákat, jó beszélgetéseket, nagy nevetéseket.
szifonváltásra. :)
najó. röviden.
szombat. fos céges karácsony. csak a Radio Carramba dobta fel a Tiloson, ahol TG pörgette a lemezeket. többek között. zéró bónuszt kaptam, a főnököm egy fasz, gyűlölöm. kibaszott az opikkal rendesen. hányok tőle.
a vacsoráról Kos mentett meg, elvitt kocsival a MüPa-ba, a koncertjegyekért. aztán feljött hozzám. beszélgettünk, csókolóztunk. igen. nem bírtam ki. ő sem. csak az én lélekjelenlétemen múlott, hogy nem az ágyban kötöttünk ki.
este jött Bőgős. berúgtunk. dumáltunk. még mindig nyomja, hogy nem érdekli, ha mással dugok. remek. :( a Tesóm szerint ez egy védekezési mechanizmus, hogy a páncélját nem akarja, hogy feltörjem. nem akarja kimutatni igazán, hogy nem így gondolja, hanem inkább ezt mondja. és ettől kemény. meg hogy önbizalomhiánya van, és azt is így takargatja. de hogy Tesóm szerint, rosszul esne neki, ha megtenném, ha félredugnék, bármit is mond. ezt először elhittem, de rájöttem, ő tényleg így gondolja. tőle dughatok akárkivel, mert egyelőre nem érez semmit irántam, nem vagyok senkije. és ez kibaszott szarul esett. nagyon-nagyon... :(
vasárnap délelőtt hazament. este koncertje volt. TG jött este fél 7 körül, végre... ezer éve nem találkoztunk. kapott szülinapi ajit, meg kariajit. meg finom borokat ittunk, meg sajt, meg minden. két cigi, mocskosmód betépés. éjfél előtt ment haza. addig filmnézés, Tilos hallgatás, megőrülés. kicsit rászívódtam (najó, nagyon), de ez nemcsak a tudatmódosítók hatása, hanem az a másfél évnyi vonzalom, az a rettentő sok közös dolgunk, gondolkodásunk, érzésünk hatása...
hálistennek ő okosabb volt nálam és hatalmasnagy ölelésekben csúcsosodott ki "csak" a dolog. 76-os és TG tud csak így ölelni. senki más. Bőgős se.
azt hiszem belepusztulnék, ha TG barátságát elveszíteném egy csók, vagy egy kefélés árán... mindennél többet ér ez az ember nekem, nem lehetek olyan hülye, hogy ezt veszni hagyjam, mert a libidóm tombol. persze, ez nem egyszerűen csak libidó, hiszen Ő nekem a Minden, az alfa és az omega, és tudom, hogy így lesz ez amíg élek. úgyhogy ezt nem baszhatom el. szó szerint.
na, éjfélkor ágybatántorgás, reggel 7-kor Gyuszi telefonja ébreszt, hogy megszületett a kisfiuk. remek. csak nem maradt bent januárig. innen is gratula nekik. majd valamikor januárban megtekintem a kis pöcsöst, aki a Valter nevet kapta végül mégiscsak. MUHAHA.
délig döglés, majd Bertával találkozás fél év után a Stexben. este Bétáék jöttek, majd Bőgős is befutott. hozott valami cuccokat, hogy majd ma főz nekem, ahogy megígérte.
ma 11-kor keltünk fel. mondta, hogy lemegy a boltba még valami alkatrészért, megfőzi a kaját, aztán hazamegy gyakorolni, mert reggel utazik haza. (utazik. egészen Dunakesziig... őrült távolság. legalább 20 perc lesz Újpestről). erre én mondtam, hogy ne főzzön. nem kell. inkább menjen, intézze a dolgait.
a lehető legsavanyúbb pofát vágtam. ugyanis azt terveztem, hogy legalább este itt lesz, főzőcskézünk, borozunk, fát díszítünk, ajándékozunk, andalgunk. ehhez képest lófasz.
úgy befordultam, hogy másfél órát ültem a kanapén déltől. csak járt az agyam, csak gondolkodtam. nem bírtam megmozdulni. csak néztem ki a fejemből. aztán lefeküdtem aludni 2-kor. fél 5-ig nyomtam. a kimosott ruha a mosógépben rohadt, a háztartás romokban. ébredés után álltam neki mindennek. még mosás, teregetés, mosogatás, ajándék csomagolás, ágyneműcsere, mittomén.
annál persze nincs lehangolóbb és szánalmasabb dolog, mint a karácsonyfát egyedül feldíszíteni, magamnak. amikor az utolsó gömböt is felraktam a fára és megpillantottam benne a savanyú arcom, már éppen majdnem elbőgtem magam. illetve szivem szerint kibasztam volna az egész fát a gecibe.
akkora nyomor ez az egész Karácsony megint, hogy el nem tudom mondani. már most gyűlölöm. ráadásul, így, hogy ma nincs itt este a Bőgős, simán haza is mehettem volna már ma. ehhez képest itt kockulok a lakásban.
holnapra összeszedem magam. leginkább lelkileg. juszt se hagyom, hogy szar kedvem legyen, minden percét élvezni akarom az otthon, a családommal töltött időnek. jó kaják lesznek, lehet dögleni, lesznek ajándékok, meg minden.
ami most még leginkább basz, hogy nagy valószínűséggel a szilvesztert egyedül fogom tölteni, a kanapémon, a négy fal között. ez jutott. remek. :S
nade, addig fel a fejjel, és igazából már csak az következik, hogy minden kedves és kedvetlen olvasómnak boldog karácsonyt kívánjak. szeretetet, boldogságot, meghitt pillanatokat, jó kajákat, jó beszélgetéseket, nagy nevetéseket.
szifonváltásra. :)
szombat, december 20, 2008
a szőnyeg alatt
jött tegnap este Bőgős. merthogy előkerült. fél 10 után hívott:
"B: Szia! (soha nem köszön így, csak haveri "Szevasz"-ra telt mindig, most viszont belecsilingelt a hangja a telefonba)
Én: Szia.
B: Merre vagy?
Én: Itthon.
B: Nem iszunk meg valahol valamit?
Én: Ahhoz már fáradt vagyok és South Parkot nézek.
B: De jó neked. Akkor esetleg átmehetek?? (félve kérdezte)
Én: Ha akarsz...
B: Igen.
Én: Mikor érsz ide?
B: Hát most nem úgy, mint szerdán... Elszívok még egy cigit, megiszok egy sört, felszállok a villamosra, kb. fél óra.
Én: Rendben. Szia.
B: Csók."
fél órán belül tényleg meg is érkezett. semmi nyakába ugrás az ajtóban. a kanapén ülve vártam. puszit se kapott, pedig jött oda, de nem. leült mellém, elkezdtük nézni a Fűrész 3-at (az egy mekkora fostenger... pfff...). látta rajtam, hogy duzzogok. hozzá sem értem, nem bújtam oda, leginkább rá sem néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy ő vizslat. elmondta, hogy mi volt vele szerda éjjel. hogy nagyon belehúzott az ivásba, és egyszerűen nem tudta abbahagyni. elszaladt vele a ló. aztán mikor már kicsit közelebb bújtam hozzá és a fejét simogattam, megmondtam neki, hogy utoljára csinált velem ilyet. hogy soha többé meg ne próbálja, mert egy hajszál választott el attól (meg az intelligenciám), hogy kibasszam a zongoráját a gecibe. meg őt is persze. bocsánatot kért. láttam, hogy őszintén bántja a dolog. ezután tévézés, majd lightos szex következett. persze alig aludtam.
reggel bejöttem dolgozni, ő meg otthon maradt, aludt tovább. napközben gyakorol, majd este próbál, aztán meg találkozunk. mondtam neki, hogy be kéne már rúgnom, mert a héten még nem sikerült, és ez nem állapot. :)
a melómban ma unatkozás ezerrel, majd karácsonyozás a Trófeában, majd még MüPa, a jegyek miatt. aztán haza. bevásárolok egy csomó bort, szerintem nem lesz nekem kedvem menni este sehova, inkább otthon csapnék a lovak közé. :)
ja, ma reggel elkapott a Bakter a piros 7-esen. szerencsém volt. mikor iratot kért, majdnem elővettem a cuccaim, de aztán benyögtem, hogy nincs nálam semmi. majd bediktáltam Kovács Klára adatait, aki Zalaegerszegen született, 1978. 01. 22-én. anyja neve Kiss Katalin, és a nyóckerben, a Kálvária téren lakik. mázlim volt asszem. a BKV meg bekaphatja. jövőre 9000,- HUF lesz egy bérlet. pláne nem veszem meg. lófaszt. :)
"B: Szia! (soha nem köszön így, csak haveri "Szevasz"-ra telt mindig, most viszont belecsilingelt a hangja a telefonba)
Én: Szia.
B: Merre vagy?
Én: Itthon.
B: Nem iszunk meg valahol valamit?
Én: Ahhoz már fáradt vagyok és South Parkot nézek.
B: De jó neked. Akkor esetleg átmehetek?? (félve kérdezte)
Én: Ha akarsz...
B: Igen.
Én: Mikor érsz ide?
B: Hát most nem úgy, mint szerdán... Elszívok még egy cigit, megiszok egy sört, felszállok a villamosra, kb. fél óra.
Én: Rendben. Szia.
B: Csók."
fél órán belül tényleg meg is érkezett. semmi nyakába ugrás az ajtóban. a kanapén ülve vártam. puszit se kapott, pedig jött oda, de nem. leült mellém, elkezdtük nézni a Fűrész 3-at (az egy mekkora fostenger... pfff...). látta rajtam, hogy duzzogok. hozzá sem értem, nem bújtam oda, leginkább rá sem néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy ő vizslat. elmondta, hogy mi volt vele szerda éjjel. hogy nagyon belehúzott az ivásba, és egyszerűen nem tudta abbahagyni. elszaladt vele a ló. aztán mikor már kicsit közelebb bújtam hozzá és a fejét simogattam, megmondtam neki, hogy utoljára csinált velem ilyet. hogy soha többé meg ne próbálja, mert egy hajszál választott el attól (meg az intelligenciám), hogy kibasszam a zongoráját a gecibe. meg őt is persze. bocsánatot kért. láttam, hogy őszintén bántja a dolog. ezután tévézés, majd lightos szex következett. persze alig aludtam.
reggel bejöttem dolgozni, ő meg otthon maradt, aludt tovább. napközben gyakorol, majd este próbál, aztán meg találkozunk. mondtam neki, hogy be kéne már rúgnom, mert a héten még nem sikerült, és ez nem állapot. :)
a melómban ma unatkozás ezerrel, majd karácsonyozás a Trófeában, majd még MüPa, a jegyek miatt. aztán haza. bevásárolok egy csomó bort, szerintem nem lesz nekem kedvem menni este sehova, inkább otthon csapnék a lovak közé. :)
ja, ma reggel elkapott a Bakter a piros 7-esen. szerencsém volt. mikor iratot kért, majdnem elővettem a cuccaim, de aztán benyögtem, hogy nincs nálam semmi. majd bediktáltam Kovács Klára adatait, aki Zalaegerszegen született, 1978. 01. 22-én. anyja neve Kiss Katalin, és a nyóckerben, a Kálvária téren lakik. mázlim volt asszem. a BKV meg bekaphatja. jövőre 9000,- HUF lesz egy bérlet. pláne nem veszem meg. lófaszt. :)
péntek, december 19, 2008
hogy jár az
aki 15 órát döglik egyfolytában, és délután 4-kor kel fel? hát úgy, mint én. hogy hajnali 2-kor még szakítós és egyéb gyötrelmes dalokat üvölt a konyhában, fél óra alatt éppen a negyedik cigarettát elszívva...
volt ott minden, kéremszépen... Cserháti Zsuzsa, Szécsi Pál, Karády Katalin, Kovács Kati, Zalatnay Cini, HBB, Európa Kiadó, Malek Andrea, Kozma Orsi, Ákos... és még sorolhatnám...
a pálmát Kovács Kati: Nem leszek játékszered c. opusza vitte, abból is a következő pár sor:
"Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én"
na, ezt aztán teli torokból üvöltve... ahogy a csövön kifér. de nem egyszer... 21-szer... legalább... aztán betakarodtam aludni, reggel meg hogy keltem fel??? zokogva. így van. hogy mi a repedtherének kell nekem még ma is dolgozni. dolgozni??? rommá fogom unni magam... meg még holnap... jajnekem... :(
na, mondjuk csak 2-ig mindkét nap, azt már csak kibírom valahogy...
kibaszott szar kedvem van. elcsíptem az M1-en tegnap egy koncertet, Moór Bernadett énekelt, nem is szarul, kísérte egy jazz zenekar, nem is szarul... benne bőgős... már ott tartottam, hogy küldök a Bőgősnek valami sms-t, hogy "hülye zenész", vagy csak annyit "hol alszol ma kocsog"... de aztán erős voltam és nem jelentkeztem. nem és nem fogok írni neki. persze basz, hogy ő sem keres, de kíváncsi vagyok, hogy ki bírja tovább és meddig és hogyan. ha kell neki a zongorája, vagy a vonója, akkor úgyis jelentkezni fog... mert azok nálam vannak. ha másért nem is, akkor ezért. nade, ne szaladjunk ennyire előre, még nem biztos, hogy ilyen csúnya vége lesz a dolgoknak. mindenesetre szeretnék leülni vele beszélni. 3 hónap telt el mióta ismerjük egymást, azt hiszem néhány kérdésről beszélnünk kell. vagy legalább is én kinyilatkoztatnék... aztán kezdjen vele amit akar.
hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. megzavarodok, annyira... de néha keménynek és következetesnek kell lenni. csak hogy érezze a "törődést". csak hogy legyen min gondolkodnia. ha meg nem ér neki a beszéd, akkor... úrjézus... akkor nagyon aranyosan a kukában fog landolni. én nem küzdök hülyékkel.
ahogy az éjjel énekeltem, rájöttem, hogy baromi jól éneklek, csak már annyira szétszívtam az agyam, hogy nem jutnak eszembe a szövegek. (najó, meg a sok cigarettától a torkom is ergya, de az köszörüléssel orvosolható) hallás után nyomom a dallamot, csak a szövegek kiestek a fejemből. mondjuk van, amikor egyszercsak beugrik valami versszak, de van, hogy csak valami hasonló jut eszembe.
na, a lényeg, hogy elhatároztam, ma kinyomtatok egy csomó szöveget, hogy aztán otthon legyen miből énekelni. :) pláne, hogy ennyire rá is érek. :)
munka után folytatom a karácsonyi ajándékok megvásárlását. meg igazából ma be is akarom fejezni. én most már lazítani akarok. otthon tenni-venni, esetleg moziba menni és megnézni ezt a filmet, találkozgatni ismerősökkel, esténként finom bort/teát inni és ücsörögni a kanapén, egy vastag takaró alatt és nyálas filmeket nézni, vagy esetleg gyilkolászóst, mittudomén. nem akarok egyáltalán karácsonyi vásárokba és plázákba menni a holnap délután után. ma és holnap, aztán snitt. idénre minden letudva. és a karácsony be is kaphatja. tövig.
volt ott minden, kéremszépen... Cserháti Zsuzsa, Szécsi Pál, Karády Katalin, Kovács Kati, Zalatnay Cini, HBB, Európa Kiadó, Malek Andrea, Kozma Orsi, Ákos... és még sorolhatnám...
a pálmát Kovács Kati: Nem leszek játékszered c. opusza vitte, abból is a következő pár sor:
"Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én"
na, ezt aztán teli torokból üvöltve... ahogy a csövön kifér. de nem egyszer... 21-szer... legalább... aztán betakarodtam aludni, reggel meg hogy keltem fel??? zokogva. így van. hogy mi a repedtherének kell nekem még ma is dolgozni. dolgozni??? rommá fogom unni magam... meg még holnap... jajnekem... :(
na, mondjuk csak 2-ig mindkét nap, azt már csak kibírom valahogy...
kibaszott szar kedvem van. elcsíptem az M1-en tegnap egy koncertet, Moór Bernadett énekelt, nem is szarul, kísérte egy jazz zenekar, nem is szarul... benne bőgős... már ott tartottam, hogy küldök a Bőgősnek valami sms-t, hogy "hülye zenész", vagy csak annyit "hol alszol ma kocsog"... de aztán erős voltam és nem jelentkeztem. nem és nem fogok írni neki. persze basz, hogy ő sem keres, de kíváncsi vagyok, hogy ki bírja tovább és meddig és hogyan. ha kell neki a zongorája, vagy a vonója, akkor úgyis jelentkezni fog... mert azok nálam vannak. ha másért nem is, akkor ezért. nade, ne szaladjunk ennyire előre, még nem biztos, hogy ilyen csúnya vége lesz a dolgoknak. mindenesetre szeretnék leülni vele beszélni. 3 hónap telt el mióta ismerjük egymást, azt hiszem néhány kérdésről beszélnünk kell. vagy legalább is én kinyilatkoztatnék... aztán kezdjen vele amit akar.
hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. megzavarodok, annyira... de néha keménynek és következetesnek kell lenni. csak hogy érezze a "törődést". csak hogy legyen min gondolkodnia. ha meg nem ér neki a beszéd, akkor... úrjézus... akkor nagyon aranyosan a kukában fog landolni. én nem küzdök hülyékkel.
ahogy az éjjel énekeltem, rájöttem, hogy baromi jól éneklek, csak már annyira szétszívtam az agyam, hogy nem jutnak eszembe a szövegek. (najó, meg a sok cigarettától a torkom is ergya, de az köszörüléssel orvosolható) hallás után nyomom a dallamot, csak a szövegek kiestek a fejemből. mondjuk van, amikor egyszercsak beugrik valami versszak, de van, hogy csak valami hasonló jut eszembe.
na, a lényeg, hogy elhatároztam, ma kinyomtatok egy csomó szöveget, hogy aztán otthon legyen miből énekelni. :) pláne, hogy ennyire rá is érek. :)
munka után folytatom a karácsonyi ajándékok megvásárlását. meg igazából ma be is akarom fejezni. én most már lazítani akarok. otthon tenni-venni, esetleg moziba menni és megnézni ezt a filmet, találkozgatni ismerősökkel, esténként finom bort/teát inni és ücsörögni a kanapén, egy vastag takaró alatt és nyálas filmeket nézni, vagy esetleg gyilkolászóst, mittudomén. nem akarok egyáltalán karácsonyi vásárokba és plázákba menni a holnap délután után. ma és holnap, aztán snitt. idénre minden letudva. és a karácsony be is kaphatja. tövig.
csütörtök, december 18, 2008
éppen negyedszer akartam
kiadni az útját éjjel a Bőgősnek. hogy a faszom televanmár. tényleg. és ez most nem egyszerű hiszti. pedig a Tesóm is őt védi. mindig mindenki a másikat védi és engem meg soha nem ért meg senki. hogy nekem mi az, ami kibaszottul rosszul esik és fáj. azt mindenki leszarja. hát remek. lehet, hogy tényleg egyedül kellene élnem???
kezdem onnan, hogy ugyebár kiderült tegnap, hogy ma még van egy vizsgája, tehát az esti közös program off. megértettem. ennyi.
5 után viszont hívott, hogy mit csinálok, mert felugrana hozzám. mondom megyek arra a bizonyos koncertre, amire őt is hívtam ugyebár. ja, igen, de az neki nagyon "kiesik". hm. mondom akkor utána? ja, nem, akkor inkább hazamegy. oké.
Tesómmal elmentünk a koncertre. tök jó volt. igazából a kiscsajt lecserélnénk, az csak visított, mint egy hülye. a fiúk viszont eszméletlenül jól zenéltek, nagyon büszkék vagyunk rájuk. unokatesóm fiai (ők kicsodák nekem? segít valaki???), a gitáros és a dobos, Norbi és Dani... zseniálisak voltak. és ez nem családi elfogultság. egyszerűen jók és kész. :) utána még beszélgettünk, ettünk egy hatalmasat, majd hazajöttünk.
közben hívott a Bőgős, de nem vettem fel, mert éppen búcsúzkodtunk a családtól, aztán próbáltam visszahívni de ő nem vette fel. éppen hazaértem, amikor újra hívott, hogy a Kinoban van, mert valami régi, konzis osztálytársnője énekel, és ha még nincs későn, akkor mégis nálam aludna, 1 óra múlva jön.
bár hulla fáradt voltam, mégis mondtam, jöjjön, 1 órát még kibírok, elszöszölök úgyis.
hát, éjfélre nem jött. 1-re sem. alig bírtam ébren lenni. negyed 2-kor aztán felhívtam:
"Én: Szia! Merre vagy?
Ő: Hát, én lehet, hogy mégis itt maradnék.
Én: Ok, szia."
és letettem a telefont. és ki is kapcsoltam azzal a lendülettel, mert aludni akartam, sokáig, nem akartam semmiféle telefonhívásra kelni.
délben kapcsoltam be a telefont, akkor láttam, hogy éjjel még 3-szor próbált hívni, utoljára hajnali 3:30-kor.
és hogy mi itt a probléma???
több is...
- arról volt szó, hogy ha ma vizsgája van, akkor nem bulizik, hanem megy haza, ezért nem jött alapból velem a koncertre, bár aztán azt mondta, hogy nagyon "kiesik" neki, mondta volna inkább, hogy nincs kedve. utálom, ha valaki nem őszinte...
- ez a bejelentkezés, hogy akkor mégis nálam aludna... ez nem nekem szólt, hanem az ő kényelmének, hogy éjjel már ne kelljen Újpestre hazabuszoznia, mert én itt vagyok közel, a belvárosban, ez sokkal kényelmesebb... faszom. mi vagyok én??? kollégium??? munkásszállás???
- mikor már látta, hogy nem ér ide, mikorra ígérte, akkor baszott felhívni, nekem kellett rátelefonálni, hogy akkor mi a fet...
na, ettől durrant el leginkább az agyam. hogy velem már megint nem foglalkozik senki, hogy mennyire vagyok esetleg fáradt, hogy én mit szeretnék. nem. én várjam ezerrel, ha kell reggelig. kurvára nem érdekelte, hogy nekem milyen napom volt. persze, mondhattam volna nemet is arra, hogy feljön, ez az én hibám. utólag megbántam ezerszer. és amit a legjobban gyűlölök, az a várakozás. ki nem állhatom. velem ezt nem lehet megcsinálni. 76-os annak idején 3 hónapig szopatott így és még ígyebbül, elég is lett belőle. faszomat beleverem már tényleg.
éjjel úgy felbasztam az agyam, hogy már ott tartottam, összeszedem a szarjait és kibaszom a gecibe az ajtó elé. nem érdekel. persze, nem csináltam meg.
és akkor a Tesóm meg Őt védi, meg hogy én legyek türelmes. hát a faszt.
ja, még mikor délután hívott, akkor így nagy lazán elmondta, hogy akkor ma (csütörtök) össznépi sörözése lesz, tehát ma nem találkozunk, pénteken megintcsak nem (a volt munkahelyén lesz karácsonyozás, amit mikor benyögött, már tudtam, hogy a "kötelező"-nek titulált Járdányi koncert ugrott...), hanem majd esetleg szombaton. de mindezt olyan nyeglén és flegmán mondta, hogy majdnem szétbaszott az ideg. mindenesetre erős voltam, és csak annyit mondtam: "jó, rendben", közben meg azt mormoltam magamban: Casablanca... ("ha ő kibírta, én is kibírom..."), és legszivesebben belebasztam volna egy üvegajtóba.
jelzem, ez volt az utolsó húzása. a legeslegutolsó. én nem kerestem ma egész nap, meg ő sem engem. éjjel biztos érezte, hogy kéne még beszélnünk, nyilván azért hívogatott, de azóta semmi. de nem is érdekel. nincs nekem erre szükségem.
ez az ember velem kurvára nem foglalkozik. hogy velem mi van, hogy én mit akarok, az le van szarva magasról. heti egy este együtt... remek... nekem nem azért kell pasi, hogy heti egyszer feljöjjön és megdugjon. akkor majd inkább keresek olyat, aki tényleg velem akar lenni.
én megértem, hogy tele van programmal, hogy karácsonyozás ezzel-azzal, vizsgaidőszak, fellépés, próba. ezekkel semmi gond nincs. csak legalább érezném, hogy szeretne velem is lenni, csak éppen nem tud. de nem érzem. csak azért jönne fel hozzám, hogy ne kelljen hazabuszoznia. hát a faszt. ja, és még a Tesóm benyögte tegnap, hogy miért nem adok neki kulcsot a lakásomhoz???
MIVAN???? még csak az kéne... egyrészt, akkor biztos azt érezné, hogy én meg akarom fogni, azt akarom, hogy ideköltözzön, idecuccoljon, állandóan itt legyen. hát nem. másrészt meg nem vagyunk még úgy. kurvára nem. és még nem is érdemli meg, hogy kulcsot kaphasson. a lófaszt. különben se tud nálam gyakorolni... akkor meg minek????
persze átfutott az agyamon, hogy megismerkedett valami lánnyal, akibe egyből szerelmes lett és hogy akkor ennyi... ez nyilván nem esne jól... de ha így van, akkor meg tudjak róla...
az éjjel rengeteg variáció átfutott még az agyamon persze, hogy mit mond, ha felhív, stb. túlpörögtem már megint.
mindegy, most kiírtam magamból, aztán ennyi. kíváncsi vagyok, hogy mikor és hogy jelentkezik. de esküszöm, ha nem bocsánatkéréssel keres, hanem értetlenkedéssel, hogy "mi volt veled szerda este???" akkor úgy elmagyarázom neki, hogy azt nem teszi zsebre.
a Kos persze folyamatosan keres, meg hiányzom neki, meg mittudomén. ehhh...
holnap este TG-vel akarok lenni. ha nem jönne össze (de erre gondolni sem merek...), akkor juszt is elmegyek a Járdányi koncertjére, egyedül, és nem érdekel. Bőgős meg kapja be.
szombaton még munka 2-ig, aztán Trófeában céges karácsony, aztán csajos randalírozás a belvárosban, aztán este meg jól elmegyek a Kossal a Sandokanba, jól berúgok és bevonszolom az ágyamba. úgyis oda vágyik. aztán mindenki tehet egy szivességet. vasárnap azt hiszem fellépése van este a Bőgősnek, ráadásul az exbarátnőjével alapított zenekarral, úgyhogy oda amúgy se mehetek, mert Csilluka megorrol... de nem is mennék. leszarom. pedig érdekelt volna, mert verseket zenésítettek meg, de én nem akarom megint szarul érezni magam. lófaszt.
hajjaj, pedig hogy elképzeltem az együttkarácsonyozást... kedden délutántól szerda délig... kettesben... együtt mézeskalácssütés, együttfőzés, fadíszítés, ajándékozás, andalgás... azt hiszem erről most sürgősen lemondok, sőt, már el is múlt, szedtem rá aszpirint.
egész nap döglöttem ma, egyébként, délután 4-kor keltem fel. aztán vásároltam néhány ajándékot. vettem magamnak egy szép, új borospohár készletet, mert a régiből már 2-t eltörtem. egy ugyanilyet vettem a Tesómnak is, a januári szülinapjára, legyen már neki normális.
hát ennyi. mindig van valami őrjöngenivaló. és ha bárki azt meri mondani, hogy nem nekem van igazam, akkor az hülye. szerintem. persze azért várom kommentben a véleményeteket, kíváncsi vagyok. de tényleg.
kezdem onnan, hogy ugyebár kiderült tegnap, hogy ma még van egy vizsgája, tehát az esti közös program off. megértettem. ennyi.
5 után viszont hívott, hogy mit csinálok, mert felugrana hozzám. mondom megyek arra a bizonyos koncertre, amire őt is hívtam ugyebár. ja, igen, de az neki nagyon "kiesik". hm. mondom akkor utána? ja, nem, akkor inkább hazamegy. oké.
Tesómmal elmentünk a koncertre. tök jó volt. igazából a kiscsajt lecserélnénk, az csak visított, mint egy hülye. a fiúk viszont eszméletlenül jól zenéltek, nagyon büszkék vagyunk rájuk. unokatesóm fiai (ők kicsodák nekem? segít valaki???), a gitáros és a dobos, Norbi és Dani... zseniálisak voltak. és ez nem családi elfogultság. egyszerűen jók és kész. :) utána még beszélgettünk, ettünk egy hatalmasat, majd hazajöttünk.
közben hívott a Bőgős, de nem vettem fel, mert éppen búcsúzkodtunk a családtól, aztán próbáltam visszahívni de ő nem vette fel. éppen hazaértem, amikor újra hívott, hogy a Kinoban van, mert valami régi, konzis osztálytársnője énekel, és ha még nincs későn, akkor mégis nálam aludna, 1 óra múlva jön.
bár hulla fáradt voltam, mégis mondtam, jöjjön, 1 órát még kibírok, elszöszölök úgyis.
hát, éjfélre nem jött. 1-re sem. alig bírtam ébren lenni. negyed 2-kor aztán felhívtam:
"Én: Szia! Merre vagy?
Ő: Hát, én lehet, hogy mégis itt maradnék.
Én: Ok, szia."
és letettem a telefont. és ki is kapcsoltam azzal a lendülettel, mert aludni akartam, sokáig, nem akartam semmiféle telefonhívásra kelni.
délben kapcsoltam be a telefont, akkor láttam, hogy éjjel még 3-szor próbált hívni, utoljára hajnali 3:30-kor.
és hogy mi itt a probléma???
több is...
- arról volt szó, hogy ha ma vizsgája van, akkor nem bulizik, hanem megy haza, ezért nem jött alapból velem a koncertre, bár aztán azt mondta, hogy nagyon "kiesik" neki, mondta volna inkább, hogy nincs kedve. utálom, ha valaki nem őszinte...
- ez a bejelentkezés, hogy akkor mégis nálam aludna... ez nem nekem szólt, hanem az ő kényelmének, hogy éjjel már ne kelljen Újpestre hazabuszoznia, mert én itt vagyok közel, a belvárosban, ez sokkal kényelmesebb... faszom. mi vagyok én??? kollégium??? munkásszállás???
- mikor már látta, hogy nem ér ide, mikorra ígérte, akkor baszott felhívni, nekem kellett rátelefonálni, hogy akkor mi a fet...
na, ettől durrant el leginkább az agyam. hogy velem már megint nem foglalkozik senki, hogy mennyire vagyok esetleg fáradt, hogy én mit szeretnék. nem. én várjam ezerrel, ha kell reggelig. kurvára nem érdekelte, hogy nekem milyen napom volt. persze, mondhattam volna nemet is arra, hogy feljön, ez az én hibám. utólag megbántam ezerszer. és amit a legjobban gyűlölök, az a várakozás. ki nem állhatom. velem ezt nem lehet megcsinálni. 76-os annak idején 3 hónapig szopatott így és még ígyebbül, elég is lett belőle. faszomat beleverem már tényleg.
éjjel úgy felbasztam az agyam, hogy már ott tartottam, összeszedem a szarjait és kibaszom a gecibe az ajtó elé. nem érdekel. persze, nem csináltam meg.
és akkor a Tesóm meg Őt védi, meg hogy én legyek türelmes. hát a faszt.
ja, még mikor délután hívott, akkor így nagy lazán elmondta, hogy akkor ma (csütörtök) össznépi sörözése lesz, tehát ma nem találkozunk, pénteken megintcsak nem (a volt munkahelyén lesz karácsonyozás, amit mikor benyögött, már tudtam, hogy a "kötelező"-nek titulált Járdányi koncert ugrott...), hanem majd esetleg szombaton. de mindezt olyan nyeglén és flegmán mondta, hogy majdnem szétbaszott az ideg. mindenesetre erős voltam, és csak annyit mondtam: "jó, rendben", közben meg azt mormoltam magamban: Casablanca... ("ha ő kibírta, én is kibírom..."), és legszivesebben belebasztam volna egy üvegajtóba.
jelzem, ez volt az utolsó húzása. a legeslegutolsó. én nem kerestem ma egész nap, meg ő sem engem. éjjel biztos érezte, hogy kéne még beszélnünk, nyilván azért hívogatott, de azóta semmi. de nem is érdekel. nincs nekem erre szükségem.
ez az ember velem kurvára nem foglalkozik. hogy velem mi van, hogy én mit akarok, az le van szarva magasról. heti egy este együtt... remek... nekem nem azért kell pasi, hogy heti egyszer feljöjjön és megdugjon. akkor majd inkább keresek olyat, aki tényleg velem akar lenni.
én megértem, hogy tele van programmal, hogy karácsonyozás ezzel-azzal, vizsgaidőszak, fellépés, próba. ezekkel semmi gond nincs. csak legalább érezném, hogy szeretne velem is lenni, csak éppen nem tud. de nem érzem. csak azért jönne fel hozzám, hogy ne kelljen hazabuszoznia. hát a faszt. ja, és még a Tesóm benyögte tegnap, hogy miért nem adok neki kulcsot a lakásomhoz???
MIVAN???? még csak az kéne... egyrészt, akkor biztos azt érezné, hogy én meg akarom fogni, azt akarom, hogy ideköltözzön, idecuccoljon, állandóan itt legyen. hát nem. másrészt meg nem vagyunk még úgy. kurvára nem. és még nem is érdemli meg, hogy kulcsot kaphasson. a lófaszt. különben se tud nálam gyakorolni... akkor meg minek????
persze átfutott az agyamon, hogy megismerkedett valami lánnyal, akibe egyből szerelmes lett és hogy akkor ennyi... ez nyilván nem esne jól... de ha így van, akkor meg tudjak róla...
az éjjel rengeteg variáció átfutott még az agyamon persze, hogy mit mond, ha felhív, stb. túlpörögtem már megint.
mindegy, most kiírtam magamból, aztán ennyi. kíváncsi vagyok, hogy mikor és hogy jelentkezik. de esküszöm, ha nem bocsánatkéréssel keres, hanem értetlenkedéssel, hogy "mi volt veled szerda este???" akkor úgy elmagyarázom neki, hogy azt nem teszi zsebre.
a Kos persze folyamatosan keres, meg hiányzom neki, meg mittudomén. ehhh...
holnap este TG-vel akarok lenni. ha nem jönne össze (de erre gondolni sem merek...), akkor juszt is elmegyek a Járdányi koncertjére, egyedül, és nem érdekel. Bőgős meg kapja be.
szombaton még munka 2-ig, aztán Trófeában céges karácsony, aztán csajos randalírozás a belvárosban, aztán este meg jól elmegyek a Kossal a Sandokanba, jól berúgok és bevonszolom az ágyamba. úgyis oda vágyik. aztán mindenki tehet egy szivességet. vasárnap azt hiszem fellépése van este a Bőgősnek, ráadásul az exbarátnőjével alapított zenekarral, úgyhogy oda amúgy se mehetek, mert Csilluka megorrol... de nem is mennék. leszarom. pedig érdekelt volna, mert verseket zenésítettek meg, de én nem akarom megint szarul érezni magam. lófaszt.
hajjaj, pedig hogy elképzeltem az együttkarácsonyozást... kedden délutántól szerda délig... kettesben... együtt mézeskalácssütés, együttfőzés, fadíszítés, ajándékozás, andalgás... azt hiszem erről most sürgősen lemondok, sőt, már el is múlt, szedtem rá aszpirint.
egész nap döglöttem ma, egyébként, délután 4-kor keltem fel. aztán vásároltam néhány ajándékot. vettem magamnak egy szép, új borospohár készletet, mert a régiből már 2-t eltörtem. egy ugyanilyet vettem a Tesómnak is, a januári szülinapjára, legyen már neki normális.
hát ennyi. mindig van valami őrjöngenivaló. és ha bárki azt meri mondani, hogy nem nekem van igazam, akkor az hülye. szerintem. persze azért várom kommentben a véleményeteket, kíváncsi vagyok. de tényleg.
szerda, december 17, 2008
nem alakult teljesen
szerencsésen a mai nap.
nem tudtam reggel télifagyit venni, így a vizsgakoncertek sorsolása fos lett. vagyis hát csak annyi, hogy holnap is lesz még egy kör. így viszont nem jön ma velem koncertre a Bőgős. :(
ami egy kicsit rossz, mert titkon számítottam rá, reménykedtem, de hát ez van. :(
amúgy semmi extra, két kampányt az imént zártam le, már csak egy fut, ma még azt is gyorsan, aztán takarodás. holnap lehet, hogy mégsem lesz sztrájk, mindenesetre akkor sem jövök be. így, hogy a kampányokat lezárom időben, pláne. döglök otthon ezerrel.
a Tesóm reggel hívott, hogy menjek már elé a munkahelyére (ami 2 háznyira van tőlem). nem tudtam elképzelni, mit akar. nos, hozott nekem szilvásmarcipános tortát. nem is sejtem, mivel érdemeltem ki, de nagyon örültem neki. még nem ettem meg, de lassan rávetem magam. TG persze irigykedik. :)
melóban közben kiderül, hogy egy kolléga, akit bunkó faszkalapnak gondoltam, az igazából egy kurvajófej pasi. már ezerrel tolta itt nekem az oltást, meg hogy iwiwen lengébb képeket várt rólam, de persze végignézte mindet... ahhh... belepirultam ezerrel... még jó, hogy telefonon nyomta. :)
egyéb betegség nincs, most azonnal dobok egy sárgát, majd pedig felfalom a tortaszeleteket. :) ja, mert kettő van. :)
nem tudtam reggel télifagyit venni, így a vizsgakoncertek sorsolása fos lett. vagyis hát csak annyi, hogy holnap is lesz még egy kör. így viszont nem jön ma velem koncertre a Bőgős. :(
ami egy kicsit rossz, mert titkon számítottam rá, reménykedtem, de hát ez van. :(
amúgy semmi extra, két kampányt az imént zártam le, már csak egy fut, ma még azt is gyorsan, aztán takarodás. holnap lehet, hogy mégsem lesz sztrájk, mindenesetre akkor sem jövök be. így, hogy a kampányokat lezárom időben, pláne. döglök otthon ezerrel.
a Tesóm reggel hívott, hogy menjek már elé a munkahelyére (ami 2 háznyira van tőlem). nem tudtam elképzelni, mit akar. nos, hozott nekem szilvásmarcipános tortát. nem is sejtem, mivel érdemeltem ki, de nagyon örültem neki. még nem ettem meg, de lassan rávetem magam. TG persze irigykedik. :)
melóban közben kiderül, hogy egy kolléga, akit bunkó faszkalapnak gondoltam, az igazából egy kurvajófej pasi. már ezerrel tolta itt nekem az oltást, meg hogy iwiwen lengébb képeket várt rólam, de persze végignézte mindet... ahhh... belepirultam ezerrel... még jó, hogy telefonon nyomta. :)
egyéb betegség nincs, most azonnal dobok egy sárgát, majd pedig felfalom a tortaszeleteket. :) ja, mert kettő van. :)
kedd, december 16, 2008
működik a telepátia
Bőgős és köztem. :)
az úgy volt... hogy vettem ma reggel egy télifagyit. tudni kell, hogy a télifagyit annak idején az apukája találta fel. illetve a belevaló krémet, meg az egész koncepciót. ők kezdték gyártani ezerrel. na, hát emiatt a télifagyi nekem egyet jelent Bőgőssel. :) nem véletlenül zabálom mostanában raklapszámra. :)
és akkor ma délelőtt megettem egyet és közben küldtem neki egy smst:
"Nyami-nyami. Télifagyit eszek és Rád gondolok. ;) Szép napot Móki! :) Csók. Boci"
erre később jött a válasz:
"Pont akkor sikerült a zongora vizsga, mikor megetted a fagyit... köszi"
hűűűűűűűűűűűű... ez aztán nem semmi, ugye???? :)
ajajjjaj... kezd ez a blog picsoid jelleget ölteni, de tulajdonképpen nem érdekel... jól érzem magam és ennél nincs fontosabb. :)
az úgy volt... hogy vettem ma reggel egy télifagyit. tudni kell, hogy a télifagyit annak idején az apukája találta fel. illetve a belevaló krémet, meg az egész koncepciót. ők kezdték gyártani ezerrel. na, hát emiatt a télifagyi nekem egyet jelent Bőgőssel. :) nem véletlenül zabálom mostanában raklapszámra. :)
és akkor ma délelőtt megettem egyet és közben küldtem neki egy smst:
"Nyami-nyami. Télifagyit eszek és Rád gondolok. ;) Szép napot Móki! :) Csók. Boci"
erre később jött a válasz:
"Pont akkor sikerült a zongora vizsga, mikor megetted a fagyit... köszi"
hűűűűűűűűűűűű... ez aztán nem semmi, ugye???? :)
ajajjjaj... kezd ez a blog picsoid jelleget ölteni, de tulajdonképpen nem érdekel... jól érzem magam és ennél nincs fontosabb. :)
megvolt a nagy
találkozás tegnap Karcsi barátommal. tök jó volt. :) basszus, 10 éve ismerjük egymást... nem gondoltam volna anno, hogy ennyi idő után is tartjuk majd a kapcsolatot, sőt mi több, fel van háborodva, ha nem tud rólam hónapokig semmit stb. ez azért jó érzés. abból a csapatból más már nincs is, akivel így haverkodnék. pedig baromi jó kis csapat volt. :)
este még a Kos is keresett. hogy valami buliba kellene mennie, ahova sütött vagy 50 db palacsintát, de semmi kedve nincs hozzá, inkább velem lenne. na, mondom remek... azért inkább elhajtottam a buliba, aztán még éjjel felhívott, mikor ment hazafelé. már aludtam javában, azt se tudtam, hogy merre vagyok arccal. nem is nagyon emlékszem, hogy mit beszéltünk, de mintha levágta volna, hogy nem vagyok képben. hm. már értem, hogy miért aludtam olyan szarul. ő is felébresztett, aztán később pisilnem kellett... reggel meg úgy keltem, mint a dög. pedig elvileg nyomtam 8 órányi alvást. elvileg. gyakorlatilag... pfff...
Bőgősről semmi hír tegnap délután óta. remélem szénné gyakorolta magát, azért nem jelentkezett.
Karcsival beszélgettünk erről a kapcsolatról (meg az övéről is), aztán mondta, hogy ő például olyan, hogy ha a csaj minél jobban meg akarja kötni, vagy nyavalyog, hogy legyenek együtt, akkor annál inkább menekül. én meg ezt nem akarom, mert azért nyilván nem mindegyik, de általában a pasik szintén így működnek. úgyhogy visszaveszek az arcomból. már amennyire tudok. nem kell egymás seggében lógnunk állandóan. illetve jó lenne, de ha nem, hát nem...
majdcsak kialakul már benne is a hiányérzet... bár beszéltük, hogy csütörtökön már biztosan ráér, azért én mégsem fogom már csütörtök reggel kérdezgetni, hogy akkor mikor és hol stb. bízom benne, hogy magától fog jelentkezni. az lesz igazán jó. :)
amúgy is TG hiányzik most nagyon, egy eszméletvesztés a társaságában, meg egy hatalmas nagy ölelés... úgyhogy elsősorban ezt kell megszerveznem. :)
semmi egyéb történés nincs, ma már kétszer volt áramszünet a melómban... hogy örülök... hálistennek a statisztikáim nem szálltak el, mert akkor kitéptem volna a maradék hajam is. úgy néz ki, belejöttem az itteni melóba, nem lesz gond. :)
ja, és az mennyire gáz, hogy éjjel azzal a párnával alszom, amin a Bőgős szokott, ha nálam van, sőt, este felvettem az agyonizzadt pólóját, és abban aludtam. azt szagolgattam, hogy az illata velem legyen egy kicsit, ha már a teste nincs ott. ez már a vég kezdete... :) beteg vagyok. tudom.
de szerelmes vagyok és boldog... és nem is kell ennél több... ;)
este még a Kos is keresett. hogy valami buliba kellene mennie, ahova sütött vagy 50 db palacsintát, de semmi kedve nincs hozzá, inkább velem lenne. na, mondom remek... azért inkább elhajtottam a buliba, aztán még éjjel felhívott, mikor ment hazafelé. már aludtam javában, azt se tudtam, hogy merre vagyok arccal. nem is nagyon emlékszem, hogy mit beszéltünk, de mintha levágta volna, hogy nem vagyok képben. hm. már értem, hogy miért aludtam olyan szarul. ő is felébresztett, aztán később pisilnem kellett... reggel meg úgy keltem, mint a dög. pedig elvileg nyomtam 8 órányi alvást. elvileg. gyakorlatilag... pfff...
Bőgősről semmi hír tegnap délután óta. remélem szénné gyakorolta magát, azért nem jelentkezett.
Karcsival beszélgettünk erről a kapcsolatról (meg az övéről is), aztán mondta, hogy ő például olyan, hogy ha a csaj minél jobban meg akarja kötni, vagy nyavalyog, hogy legyenek együtt, akkor annál inkább menekül. én meg ezt nem akarom, mert azért nyilván nem mindegyik, de általában a pasik szintén így működnek. úgyhogy visszaveszek az arcomból. már amennyire tudok. nem kell egymás seggében lógnunk állandóan. illetve jó lenne, de ha nem, hát nem...
majdcsak kialakul már benne is a hiányérzet... bár beszéltük, hogy csütörtökön már biztosan ráér, azért én mégsem fogom már csütörtök reggel kérdezgetni, hogy akkor mikor és hol stb. bízom benne, hogy magától fog jelentkezni. az lesz igazán jó. :)
amúgy is TG hiányzik most nagyon, egy eszméletvesztés a társaságában, meg egy hatalmas nagy ölelés... úgyhogy elsősorban ezt kell megszerveznem. :)
semmi egyéb történés nincs, ma már kétszer volt áramszünet a melómban... hogy örülök... hálistennek a statisztikáim nem szálltak el, mert akkor kitéptem volna a maradék hajam is. úgy néz ki, belejöttem az itteni melóba, nem lesz gond. :)
ja, és az mennyire gáz, hogy éjjel azzal a párnával alszom, amin a Bőgős szokott, ha nálam van, sőt, este felvettem az agyonizzadt pólóját, és abban aludtam. azt szagolgattam, hogy az illata velem legyen egy kicsit, ha már a teste nincs ott. ez már a vég kezdete... :) beteg vagyok. tudom.
de szerelmes vagyok és boldog... és nem is kell ennél több... ;)
hétfő, december 15, 2008
úgy eltelik
a nap, hogy észre sem veszem... már 2 óra van... remek. :)
eddig jól megy a helyettesítés, bár még igazából statisztikákat nem kellett gyártanom, az majd holnap lesz, na az varázslat... előre rettegek. :)
a hangulatom jó, kivéve, hogy fáj a hasam ezerrel, de hát Vérnénnye már csak nem hagyja, hogy ezt megússzam. :S
munka után Karcsi barátommal találkozom, március óta nem láttuk egymást, hát már éppen ideje azt hiszem. jól le is tolt, jogosan, hogy nem jelentkeztem egész évben... szégyenlem is magam emiatt.
Bőgős most írt iwiwen, hogy vizsgakoncertje lesz, két zenekarral is. ha szerencsés a sorsolás, akkor mindkét vizsga szerdán lesz, vagyis el tud jönni este velem arra a koncertre, ha nem, akkor sajnos nem. :( de édes volt nagyon. azt írja, végre aludt 12 órát, úgyhogy ki van pihenve. szóval most már jól van. :) remélem, hogy gyakorolt is, mert különben szétcsapom!!! :) úgy látszik, néha tényleg kell külön aludnunk, hogy tudjunk mindketten pihenni. csak ne csináljunk belőle rendszert, mert elvonási tüneteim lesznek... :S nade, nem nyafizok, remélem ezt ő sem veszi nyafogásnak. mármint ha ilyesmit említek. szeretek vele lenni, egyelőre nem elég belőle semmi. :)
csütörtökön BKV sztrájk lesz, és bár csak a buszosok sztrájkolnak, én mégis elintéztem, hogy ne kelljen bejönnöm dolgozni. ugyan fizetetlen szabit kell kivennem, de megéri az a nap. a szerda esti koncert után jól is fog jönni a pihi. :) meg egyébként is. egész évben toltam a szekeret, ennyi lazítást már megérdemlek. ja, és munka meg amúgy sem lesz, akkor meg pláne mit üljek itt???
úúúúúúúúúúgy várom a Karácsonyt... hogy ennek a Drágának odaadjam az ajándékot... úúúúúúúúúgy izgulok... mint egy ovis... most még csak visszaigazolást kaptam mailben a jegyekről, de majd megyek és elkérem cserébe a rendes jegyeket is, mert hát ajándékba mégsem adhatok egy emailes visszaigazolást. hogy néz az ki??? :)
a profilomban lecseréltem a mottót. ezt szokta nekem Bőgős mondogatni. gondoltam megosztom a Világgal. :) nekem nagyon tetszik. és mennyire igaz... :) mármint rám. :)
eddig jól megy a helyettesítés, bár még igazából statisztikákat nem kellett gyártanom, az majd holnap lesz, na az varázslat... előre rettegek. :)
a hangulatom jó, kivéve, hogy fáj a hasam ezerrel, de hát Vérnénnye már csak nem hagyja, hogy ezt megússzam. :S
munka után Karcsi barátommal találkozom, március óta nem láttuk egymást, hát már éppen ideje azt hiszem. jól le is tolt, jogosan, hogy nem jelentkeztem egész évben... szégyenlem is magam emiatt.
Bőgős most írt iwiwen, hogy vizsgakoncertje lesz, két zenekarral is. ha szerencsés a sorsolás, akkor mindkét vizsga szerdán lesz, vagyis el tud jönni este velem arra a koncertre, ha nem, akkor sajnos nem. :( de édes volt nagyon. azt írja, végre aludt 12 órát, úgyhogy ki van pihenve. szóval most már jól van. :) remélem, hogy gyakorolt is, mert különben szétcsapom!!! :) úgy látszik, néha tényleg kell külön aludnunk, hogy tudjunk mindketten pihenni. csak ne csináljunk belőle rendszert, mert elvonási tüneteim lesznek... :S nade, nem nyafizok, remélem ezt ő sem veszi nyafogásnak. mármint ha ilyesmit említek. szeretek vele lenni, egyelőre nem elég belőle semmi. :)
csütörtökön BKV sztrájk lesz, és bár csak a buszosok sztrájkolnak, én mégis elintéztem, hogy ne kelljen bejönnöm dolgozni. ugyan fizetetlen szabit kell kivennem, de megéri az a nap. a szerda esti koncert után jól is fog jönni a pihi. :) meg egyébként is. egész évben toltam a szekeret, ennyi lazítást már megérdemlek. ja, és munka meg amúgy sem lesz, akkor meg pláne mit üljek itt???
úúúúúúúúúúgy várom a Karácsonyt... hogy ennek a Drágának odaadjam az ajándékot... úúúúúúúúúgy izgulok... mint egy ovis... most még csak visszaigazolást kaptam mailben a jegyekről, de majd megyek és elkérem cserébe a rendes jegyeket is, mert hát ajándékba mégsem adhatok egy emailes visszaigazolást. hogy néz az ki??? :)
a profilomban lecseréltem a mottót. ezt szokta nekem Bőgős mondogatni. gondoltam megosztom a Világgal. :) nekem nagyon tetszik. és mennyire igaz... :) mármint rám. :)
vasárnap, december 14, 2008
a kanapén ülve
megvettem a karácsonyi ajándékot Jazzbőgősnek. meg magamnak is. :)
pont egy pár napja mutatott egy 24 éves, amerikai bőgőslányt a youtubeon. teljesen elvarázsolt.
az előbb átlapoztam a szerdán este begyűjtött MüPa magazint és sikítva fedeztem fel benne, hogy Esperanza Spalding januárban Budapesten ad koncertet. több se kellett, MüPa honlapra fel, 2 jegy megvásárol. :) még éppen időben, nagyon kevés jegy volt már csak.
szóval ez le is van tudva. :) még kap egy könyvet és kész. eddig kicsit tanácstalan voltam az ajándékkal kapcsolatban, félve gondoltam a karácsonyra, de most már mérhetetlen izgalommal várom, mert biztos, hogy hatalmas meglepetés lesz neki és biztos, hogy nagyon-nagyon fog örülni. :)
jaaaaaaaaj, mikor adhatom már oda neki???? most persze ez fog baszni még másfél hétig. :) na, ennél nagyobb problémám sose legyen. :)
amúgy nem jön ma, és lehet, hogy csütörtökig nem is látom. megkezdődött a vizsgaidőszak, szóval nem csoda, ha el van havazva. mondjuk szerdán este az unokabátyám fiainak koncertjére vittem volna el, de hát ha nem ér rá, akkor bukó... megyek a Tesómmal.
egyébként rettegek ettől a héttől, mert a főnökömet kell helyettesíteni a Róna utcában és baromira nem vágom, hogy ott mi és hogyan van... szóval húzós 5 napnak nézek elébe, már érzem. :( pedig jó lett volna ezt az utolsó hetet végig lazítani... de hát sajnos nem lesz rá lehetőségem. :(
pont egy pár napja mutatott egy 24 éves, amerikai bőgőslányt a youtubeon. teljesen elvarázsolt.
az előbb átlapoztam a szerdán este begyűjtött MüPa magazint és sikítva fedeztem fel benne, hogy Esperanza Spalding januárban Budapesten ad koncertet. több se kellett, MüPa honlapra fel, 2 jegy megvásárol. :) még éppen időben, nagyon kevés jegy volt már csak.
szóval ez le is van tudva. :) még kap egy könyvet és kész. eddig kicsit tanácstalan voltam az ajándékkal kapcsolatban, félve gondoltam a karácsonyra, de most már mérhetetlen izgalommal várom, mert biztos, hogy hatalmas meglepetés lesz neki és biztos, hogy nagyon-nagyon fog örülni. :)
jaaaaaaaaj, mikor adhatom már oda neki???? most persze ez fog baszni még másfél hétig. :) na, ennél nagyobb problémám sose legyen. :)
amúgy nem jön ma, és lehet, hogy csütörtökig nem is látom. megkezdődött a vizsgaidőszak, szóval nem csoda, ha el van havazva. mondjuk szerdán este az unokabátyám fiainak koncertjére vittem volna el, de hát ha nem ér rá, akkor bukó... megyek a Tesómmal.
egyébként rettegek ettől a héttől, mert a főnökömet kell helyettesíteni a Róna utcában és baromira nem vágom, hogy ott mi és hogyan van... szóval húzós 5 napnak nézek elébe, már érzem. :( pedig jó lett volna ezt az utolsó hetet végig lazítani... de hát sajnos nem lesz rá lehetőségem. :(
tele vagyok
történésekkel... :)
pénteken elmentem Egomba. egyedül. odataláltam simán. hát hiszen nagylány vagyok. :)
fantasztikus este volt, újra beleszerettem a Bőgősbe... :) mondjuk ezt minden percben el tudja érni, bármikor... hogy szeressem... :)
hazafelé vonattal, Bőgős, Dobos, Gitáros társaságában... na, hát nem volt egyszerű. ;) ezek még ott is zenélnek. folyamatosan csak a zene, a zene, a zene. imádom őket. kezdünk a többiekkel is összehaverkodni, szerintem bírnak engem. :) meg én is őket.
kalandosan jutottunk ki az állomásra, a zongorista fiú vitt ki egy szakadt kisbusszal. az ülések totál hátra voltak döntve benne. hideg volt, zajos... a Turné c. film jutott eszembe. ahogy ott ülünk a kisbuszban. én meg négy zenész. hátul a bőgő a csomagtartóban, kezünkben forraltbor... emelkedett, fellépés utáni hangulat... áhhh... zseniális volt. annyit nevettem, hogy az nem igaz. nagyon tetszik nekem ez az élet, ez az egész világ... mindig is erre vágytam, ezt kerestem és most megkaptam... és boldog vagyok... igen. nagyon-nagyon boldog.
Bőgős már itthon kérdezte, hogy nem bántam-e meg, hogy elmentem Esztergomba. hogy utazás, meg macera, meg hideg, meg fáradt is voltam alapból... nem értettem a kérdést... egyrészt imádok utazni, vonatozni, Esztergom amúgy is szívcsücsök város (ahogy most ki volt világítva a főtér, méginkább az), a fellépése érdekelt, a hideg meg nem... szóval... nem kérdés, hogy nem bántam meg. szegények, nagyon fáztak a színpadon. alig bírtak pengetni... de megcsinálták. ;) voltak hibák, de összességében jó volt. :)
hajnali 2-ig voltunk még fent, tévéztünk, pornót néztünk, dumáltunk. aztán alvás. reggel elment próbálni, én még visszafeküdtem, majd a Tesóm telefonja ébresztett, hogy anyuék elindultak Pestre. nah, akkor irány takkerolni, mosogatni, rendetrakni. egész jól sikerült, 1 körül értek fel. átmentem a Tesómhoz, ott kicsit beszélgettünk, aztán jöttek hozzám. betoppantuk a lakásba és Bőgős itt ült a kanapén. tudtam, hogy itt lesz. :) nem volt szándékos, hogy összetalálkozzanak, de igazából a Bőgős se tiltakozott ellene, hogy esetleg összefusson velük. volt néhány kínos, csöndes perc, de apám feltalálta magát, aztán Bőgős is. aranyos volt, kedves, segítőkész. végülis 15 percnél többet nem voltunk együtt. kezdetnek elég is ennyi. mindannyian zavarban voltunk, leginkább talán én, de túléltük. :)
mikor elmentek, feljöttünk, összebújtunk kicsit, megkerestem a progit neki a neten, amit a gyakorláshoz használ, installáltam. megebédeltünk, punnyadtunk még kicsit, majd ő bement gyakorolni, én meg meccset néztem, mosogattam, akváriumot takarítottam.
9-ig gyakorolt, csak 2 órát. valahogy nem volt többhöz kedve. meg hát kibökte, hogy nem megy még nálam a gyakorlás neki. mert az ugye olyan intim dolog, és még nem szokta meg a környezetet, a helyzetet, a szituációt, még nem tud egészen ráhangolódni. és erről nem én tehetek, neki kell az agyát ráállítani erre. azért persze érzem, hogy szeret velem lenni, valamilyen szinten szarul is érzem magam, mert azt érzem, hogy a személyem elvonja a figyelmét a gyakorlásról. hogy jobban szeret mellettem kucorogni a kanapén. ami nyilván így, ebben a formában nem igaz, de mégis, valami ilyesmi van. és ez persze számomra hízelgő, de nem szeretném, ha miattam hanyagolná a gyakorlást. amit nem is fog, mert neki az első a bőgő, és ez nem is baj. ebben a helyzetben szívesen vállalom, hogy második vagyok. mindenben támogatom, ami a zenével kapcsolatos, nem ismerek határokat. a nyugodt, szeretetteljes, jó hátteret akarom neki biztosítani ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretne, amitől boldog. és ez nem saját magam alárendelése. nem. neki ez a munkája, az élete. és én ezt nemcsak tiszteletben tartom, de fel is nézek rá emiatt. és azt akarom, hogy boldog legyen.
tévéztünk, nagyon-nagyon jót beszélgettünk ismét, és bár azt mondta még napközben, hogy nem akar inni, mégis ivás lett a vége az estének. pálinkázás, 2 üveg bor... pfff... kikészültem, mint a medvebőr. :) nem tudom hány óra volt, amikor elindultunk cigiért. hajnal, valamikor. ja de előtte én már kabátban, cipőben, énekelni kezdtem, ő meg bőgővel kísért. kurvajó volt. azt mondja, mindent C-ben éneklek. hm. :) biztos. :) még nem igazán érzem a bőgőt. néha én mentem utána, pedig ő akart utánam jönni. még rá kell állnom erre. de megcsinálom. akarom. :) vicces volt, ahogy kabátban fetrengtem a lakásom közepén, énekeltem, ő meg kísért. na, aztán boltba le, vett nekem télifagyit. persze az utcán mikrofonnak használtam és meginterjúvoltam a járókelőket. mondom, hogy nagyon berúgtam. :)
itthon aztán beraktam a Budapest Orfeumot, kazettán. (most nézem, hogy végre kiadták cd-n. asszem meglepem magam vele karácsonyra)
hallgattuk, énekeltem, ő majdnem bealudt, de aztán az ő mikrofonjába kezdtem dünnyögni és attól egyből felébredt. nagyon élvezte. :) behaladtunk a hálóba, még némi, korlátozott szex (Vérnénnye tegnap megérkezett), majd alvás. vagy inkább elájulás. :)
9-kor kelt, ma két próbája is van. elvitte a bőgőt, meg minden cuccát, pedig úgy volt, hogy a két próba között is feljön, meg utána is... de hát gyakorolnia kell és itt még nem tud. úgyhogy lehet, hogy este már nem is jön vissza. :( ami picit rossz, de egyrészt jó is egyedül, másrészt meg első a gyakorlás. ezt meg kell értenem. azért persze nem bánnám, ha mégis betoppanna, de nem nyafizok. az ő döntése minden. meg kell értenem. tényleg. és nem is nehéz.
a Tesóm szerint egyébként sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta a Bőgőssel vagyok. hogy jó hatással van rám ez a kapcsolat. hát... tény. nagyon jól érzem magam. úgy érzem, megtaláltam akit kerestem. és nagyon remélem, hogy Ő is hasonlóképpen gondolja... ha most még nem is egészen, de azért remélhetőleg alakul ez az érzés nála is. azt mondta egyébként, hogy túl sokat káromkodok, de kb. ennyi problémája van velem, semmi több. na, hát ez legyen a legnagyobb probléma. de tényleg. :)
pénteken elmentem Egomba. egyedül. odataláltam simán. hát hiszen nagylány vagyok. :)
fantasztikus este volt, újra beleszerettem a Bőgősbe... :) mondjuk ezt minden percben el tudja érni, bármikor... hogy szeressem... :)
hazafelé vonattal, Bőgős, Dobos, Gitáros társaságában... na, hát nem volt egyszerű. ;) ezek még ott is zenélnek. folyamatosan csak a zene, a zene, a zene. imádom őket. kezdünk a többiekkel is összehaverkodni, szerintem bírnak engem. :) meg én is őket.
kalandosan jutottunk ki az állomásra, a zongorista fiú vitt ki egy szakadt kisbusszal. az ülések totál hátra voltak döntve benne. hideg volt, zajos... a Turné c. film jutott eszembe. ahogy ott ülünk a kisbuszban. én meg négy zenész. hátul a bőgő a csomagtartóban, kezünkben forraltbor... emelkedett, fellépés utáni hangulat... áhhh... zseniális volt. annyit nevettem, hogy az nem igaz. nagyon tetszik nekem ez az élet, ez az egész világ... mindig is erre vágytam, ezt kerestem és most megkaptam... és boldog vagyok... igen. nagyon-nagyon boldog.
Bőgős már itthon kérdezte, hogy nem bántam-e meg, hogy elmentem Esztergomba. hogy utazás, meg macera, meg hideg, meg fáradt is voltam alapból... nem értettem a kérdést... egyrészt imádok utazni, vonatozni, Esztergom amúgy is szívcsücsök város (ahogy most ki volt világítva a főtér, méginkább az), a fellépése érdekelt, a hideg meg nem... szóval... nem kérdés, hogy nem bántam meg. szegények, nagyon fáztak a színpadon. alig bírtak pengetni... de megcsinálták. ;) voltak hibák, de összességében jó volt. :)
hajnali 2-ig voltunk még fent, tévéztünk, pornót néztünk, dumáltunk. aztán alvás. reggel elment próbálni, én még visszafeküdtem, majd a Tesóm telefonja ébresztett, hogy anyuék elindultak Pestre. nah, akkor irány takkerolni, mosogatni, rendetrakni. egész jól sikerült, 1 körül értek fel. átmentem a Tesómhoz, ott kicsit beszélgettünk, aztán jöttek hozzám. betoppantuk a lakásba és Bőgős itt ült a kanapén. tudtam, hogy itt lesz. :) nem volt szándékos, hogy összetalálkozzanak, de igazából a Bőgős se tiltakozott ellene, hogy esetleg összefusson velük. volt néhány kínos, csöndes perc, de apám feltalálta magát, aztán Bőgős is. aranyos volt, kedves, segítőkész. végülis 15 percnél többet nem voltunk együtt. kezdetnek elég is ennyi. mindannyian zavarban voltunk, leginkább talán én, de túléltük. :)
mikor elmentek, feljöttünk, összebújtunk kicsit, megkerestem a progit neki a neten, amit a gyakorláshoz használ, installáltam. megebédeltünk, punnyadtunk még kicsit, majd ő bement gyakorolni, én meg meccset néztem, mosogattam, akváriumot takarítottam.
9-ig gyakorolt, csak 2 órát. valahogy nem volt többhöz kedve. meg hát kibökte, hogy nem megy még nálam a gyakorlás neki. mert az ugye olyan intim dolog, és még nem szokta meg a környezetet, a helyzetet, a szituációt, még nem tud egészen ráhangolódni. és erről nem én tehetek, neki kell az agyát ráállítani erre. azért persze érzem, hogy szeret velem lenni, valamilyen szinten szarul is érzem magam, mert azt érzem, hogy a személyem elvonja a figyelmét a gyakorlásról. hogy jobban szeret mellettem kucorogni a kanapén. ami nyilván így, ebben a formában nem igaz, de mégis, valami ilyesmi van. és ez persze számomra hízelgő, de nem szeretném, ha miattam hanyagolná a gyakorlást. amit nem is fog, mert neki az első a bőgő, és ez nem is baj. ebben a helyzetben szívesen vállalom, hogy második vagyok. mindenben támogatom, ami a zenével kapcsolatos, nem ismerek határokat. a nyugodt, szeretetteljes, jó hátteret akarom neki biztosítani ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretne, amitől boldog. és ez nem saját magam alárendelése. nem. neki ez a munkája, az élete. és én ezt nemcsak tiszteletben tartom, de fel is nézek rá emiatt. és azt akarom, hogy boldog legyen.
tévéztünk, nagyon-nagyon jót beszélgettünk ismét, és bár azt mondta még napközben, hogy nem akar inni, mégis ivás lett a vége az estének. pálinkázás, 2 üveg bor... pfff... kikészültem, mint a medvebőr. :) nem tudom hány óra volt, amikor elindultunk cigiért. hajnal, valamikor. ja de előtte én már kabátban, cipőben, énekelni kezdtem, ő meg bőgővel kísért. kurvajó volt. azt mondja, mindent C-ben éneklek. hm. :) biztos. :) még nem igazán érzem a bőgőt. néha én mentem utána, pedig ő akart utánam jönni. még rá kell állnom erre. de megcsinálom. akarom. :) vicces volt, ahogy kabátban fetrengtem a lakásom közepén, énekeltem, ő meg kísért. na, aztán boltba le, vett nekem télifagyit. persze az utcán mikrofonnak használtam és meginterjúvoltam a járókelőket. mondom, hogy nagyon berúgtam. :)
itthon aztán beraktam a Budapest Orfeumot, kazettán. (most nézem, hogy végre kiadták cd-n. asszem meglepem magam vele karácsonyra)
hallgattuk, énekeltem, ő majdnem bealudt, de aztán az ő mikrofonjába kezdtem dünnyögni és attól egyből felébredt. nagyon élvezte. :) behaladtunk a hálóba, még némi, korlátozott szex (Vérnénnye tegnap megérkezett), majd alvás. vagy inkább elájulás. :)
9-kor kelt, ma két próbája is van. elvitte a bőgőt, meg minden cuccát, pedig úgy volt, hogy a két próba között is feljön, meg utána is... de hát gyakorolnia kell és itt még nem tud. úgyhogy lehet, hogy este már nem is jön vissza. :( ami picit rossz, de egyrészt jó is egyedül, másrészt meg első a gyakorlás. ezt meg kell értenem. azért persze nem bánnám, ha mégis betoppanna, de nem nyafizok. az ő döntése minden. meg kell értenem. tényleg. és nem is nehéz.
a Tesóm szerint egyébként sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta a Bőgőssel vagyok. hogy jó hatással van rám ez a kapcsolat. hát... tény. nagyon jól érzem magam. úgy érzem, megtaláltam akit kerestem. és nagyon remélem, hogy Ő is hasonlóképpen gondolja... ha most még nem is egészen, de azért remélhetőleg alakul ez az érzés nála is. azt mondta egyébként, hogy túl sokat káromkodok, de kb. ennyi problémája van velem, semmi több. na, hát ez legyen a legnagyobb probléma. de tényleg. :)
péntek, december 12, 2008
már be vagyok rúgva
pedig még csak 11 óra lesz... remek kis nap ez, már látom. ;)
a tegnapi is remek volt. vásároltam néhány apróságot munka után a Liszt Ferenc téren a kirakodósoknál. aztán elgaloppoltam, szinte végig gyalog, a kiállításra. azt hittem elkések, mégis én értem oda előbb. :)
Jazzbőgős örült nekem, főleg, hogy cigi is volt nálam. :) a koncert jó volt, nekem legalább is tetszett. nyilván ő nem volt megelégedve. de hát ő sosincs. :) maximalista. :) ami persze nem is baj, legyen is!!!
a megnyitó után én hazasiettem, ő később jött. nekiálltam mára muffint sütni, két adagot, és rendeltem kaját, mert semmi ötletem nem volt hirtelen, hogy mit adjak neki vacsira. jah, mert úgy volt, hogy megy próbálni Rákoshegyre, aztán mégsenem ment, úgyhogy jött hozzám. ;)
megvacsiztunk, kisült a muffin, abból is kapott, aztán nekiálltunk youtubeozni... éjfélig.. óbazzz... majd bealudtam. de rá is voltam pörögve. mármint a szexre. úgyhogy megkaptam azt is. :) volt vagy hajnali 2 mire elaludtunk.
reggel fél 6-kor keltem, eltakarodtam a körmöshöz. hazafelé vettem sajtos croissant-t (ezt hogy a faszba kell helyesen írni???), a kávéja mellé. :) teljesen elalélt, mikor csókkal ébresztettem, majd benyögtem, hogy mindjárt kész a kávé és ott várja mellette a sajtos croissant... hát... én már csak ilyen vagyok... ugyebár... gondoskodó, törődő, körülugrálós, meg minden. :) ha én valakit szeretek, akkor a seggét kinyalom. persze addig a pillanatig, amíg cserébe szeretetet, kedvességet kapok. ha nem kapok, akkor bunkó leszek és kész. de azt meg jobb nem tudni...
nagynehezen elindultunk. bezavartam a suliba, hogy ne lógjon, mert tarkón vágom... ;)
nem hiszem el, hogy ilyen pasi van... ülünk reggel a kávé felett. rámnéz, megkérdezi: "jól vagy?" mármint, hogy minden rendben van-e, hogy vagyok, stb. szóval hogy ez így eszébe jut. eddig soha, senkit nem érdekelt, hogy vagyok... őt meg láthatóan igen... fura, de tényleg úgy van, hogy a "zord külső érző lelket rejt..." vagy valami ilyesmi. mármint hogy egy vérgeci ugyebár, velem együtt, de hihetetlen érzékeny ember. jó, ez a Halakban alapból benne van. de akkor ezek szerint nekem Halak kell. bármennyire is tiltakoztam eddig ellenük... :)
illetve nem. nekem Ő kell. és ennyi. :)
ja, és miért vagyok részeg??? utolsó napunk itt, a megbízónál, idén. karácsonyozunk egész nap. egy vodka+burn kombóval nyitottam reggel, hoztam be házipáleszt, de azt majd csak 2 után iszunk. a hangfalakból karácsonyi zenék szólnak, mindenki csillogó szemmel várja az ajándékát... na, szóval klassz minden.
dolgozni is kéne, de semmi erőm és kedvem. pedig rengeteg melóm van. na, majd mingyá' rárepülök. :)
jah, este Esztergom... ha minden jól megy, és az összes aprószent is úgy akarja, akkor TG-vel. :) tök zsír lenne... wháááááááááááá!!!!!!!!!!!! ehhez viszont addig el kell, hogy múljon a fejfájása. szóval akkor most mindenki, azonnal küldjön pozitív energiákat TG-nek és mormoljuk együtt: "MUKOGGGY!!!!!!!!" :)
a tegnapi is remek volt. vásároltam néhány apróságot munka után a Liszt Ferenc téren a kirakodósoknál. aztán elgaloppoltam, szinte végig gyalog, a kiállításra. azt hittem elkések, mégis én értem oda előbb. :)
Jazzbőgős örült nekem, főleg, hogy cigi is volt nálam. :) a koncert jó volt, nekem legalább is tetszett. nyilván ő nem volt megelégedve. de hát ő sosincs. :) maximalista. :) ami persze nem is baj, legyen is!!!
a megnyitó után én hazasiettem, ő később jött. nekiálltam mára muffint sütni, két adagot, és rendeltem kaját, mert semmi ötletem nem volt hirtelen, hogy mit adjak neki vacsira. jah, mert úgy volt, hogy megy próbálni Rákoshegyre, aztán mégsenem ment, úgyhogy jött hozzám. ;)
megvacsiztunk, kisült a muffin, abból is kapott, aztán nekiálltunk youtubeozni... éjfélig.. óbazzz... majd bealudtam. de rá is voltam pörögve. mármint a szexre. úgyhogy megkaptam azt is. :) volt vagy hajnali 2 mire elaludtunk.
reggel fél 6-kor keltem, eltakarodtam a körmöshöz. hazafelé vettem sajtos croissant-t (ezt hogy a faszba kell helyesen írni???), a kávéja mellé. :) teljesen elalélt, mikor csókkal ébresztettem, majd benyögtem, hogy mindjárt kész a kávé és ott várja mellette a sajtos croissant... hát... én már csak ilyen vagyok... ugyebár... gondoskodó, törődő, körülugrálós, meg minden. :) ha én valakit szeretek, akkor a seggét kinyalom. persze addig a pillanatig, amíg cserébe szeretetet, kedvességet kapok. ha nem kapok, akkor bunkó leszek és kész. de azt meg jobb nem tudni...
nagynehezen elindultunk. bezavartam a suliba, hogy ne lógjon, mert tarkón vágom... ;)
nem hiszem el, hogy ilyen pasi van... ülünk reggel a kávé felett. rámnéz, megkérdezi: "jól vagy?" mármint, hogy minden rendben van-e, hogy vagyok, stb. szóval hogy ez így eszébe jut. eddig soha, senkit nem érdekelt, hogy vagyok... őt meg láthatóan igen... fura, de tényleg úgy van, hogy a "zord külső érző lelket rejt..." vagy valami ilyesmi. mármint hogy egy vérgeci ugyebár, velem együtt, de hihetetlen érzékeny ember. jó, ez a Halakban alapból benne van. de akkor ezek szerint nekem Halak kell. bármennyire is tiltakoztam eddig ellenük... :)
illetve nem. nekem Ő kell. és ennyi. :)
ja, és miért vagyok részeg??? utolsó napunk itt, a megbízónál, idén. karácsonyozunk egész nap. egy vodka+burn kombóval nyitottam reggel, hoztam be házipáleszt, de azt majd csak 2 után iszunk. a hangfalakból karácsonyi zenék szólnak, mindenki csillogó szemmel várja az ajándékát... na, szóval klassz minden.
dolgozni is kéne, de semmi erőm és kedvem. pedig rengeteg melóm van. na, majd mingyá' rárepülök. :)
jah, este Esztergom... ha minden jól megy, és az összes aprószent is úgy akarja, akkor TG-vel. :) tök zsír lenne... wháááááááááááá!!!!!!!!!!!! ehhez viszont addig el kell, hogy múljon a fejfájása. szóval akkor most mindenki, azonnal küldjön pozitív energiákat TG-nek és mormoljuk együtt: "MUKOGGGY!!!!!!!!" :)
csütörtök, december 11, 2008
csupa meglepetés
volt a tegnapi nap. sőt, mondhatni, váratlan fordulatokban bővelkedett. :)
délután 2 után hívott JB, hogy van jegy estére, legyek csiribiri szép 7-re, majd hív, hogy mi lesz. remek. :) letesszük a telefont, majd 5 perc múlva hív a Tesóm, hogy most volt bent a Wesselényi utcai kínaiban és hogy JB ott van, ott ebédel, előtte állt a sorban... pffffff... 10 percig vinnyogtunk ezen. :) mikor letettük, visszahívtam JB-t, hogy "egészségedre az ebédet!!!" :) a vonal túlsó felén mély hallgatás. majd folytattam: "a Nagy Testvér mindent lát!!" :) és tényleg. ráadásul tényleg a tesóm látta... :) háhhh... milyen kicsi ez a Budapest... :)
ezután már zéró kedvem volt dolgozni, ráadásul lefoglalt egy levelezés, sőt, nem lefoglalt, hanem inkább abba vetettem bele magam. sikerült kiírnom magamból egy csomó sérelmet, egy olyan embernek ráadásul, aki hasonlóképpen gondolkodik és teljesen megért ebben az ügyben (is). örök hálám érte. kicsit megkönnyebültem, sikerült újra átértékelnem bizonyos dolgokat, és rájöttem, hogy levelező partnerem sokkal-sokkal közelebb áll hozzám, sokkal-sokkal többre értékelendő, mint ahogy én eddig kezeltem. szóval sok-sok ölelgetés Neki, így virtuálisan, egyelőre, aztán remélem, hogy hamarosan már igazándiból is. :)
hazafelé beugrottam a boltba, majd otthon lerogytam. iszonyat fáradt voltam. majd elaludtam állva. néhány telefont elintéztem, persze jól elcsesztem az időt, de hálistennek azért készen lettem 7-re. akkor hívott JB, hogy a Ferenc krt-i villamosmegállóban találkozzunk.
odamentem. meghivatta magát egy sörre a boltban. :) megitta, dumáltunk, cigiztünk. elmentünk a MüPába. egy nagyon klassz koncertre vitt el. már az épület lenyűgözött (bent még sohasem jártam), aztán andalogtunk kicsit a tetőteraszon, meg vihogtunk, meg mesélt a Hangvesenyteremről, hogy mitől és milyen az akusztikája, meg milyen sztorik voltak a MüPa építésekor... csomó érdekes dolog...
a koncert fantaszikus volt, bár akadt néhány pillanat, amikor majdnem leragadtak a szemeim, de mindig összekapartam magam valahogy. hazafelé elsétáltunk a Mester utcai villamosmegállóig. majd szétfagytam, de jót tett a mozgás, a seggem kockára ültem egész nap.
a basszusládájáért kellett elmennie, meg azt hazavinni, bár szerettem is volna, hogy együttaludjunk, mert már hiányzott, másrészt majd elájultam, szóval jobb lett volna egyedül pihenni... na, mindegy... abban maradtunk, hogy most nem alszik nálam. mert nem tudja megoldani.
23:15 körül kerültem ágyba. még küldtem neki egy sms-t, hogy nála maradt néhány prosi, amit összeszedtem este, azt majd hozza el, és hogy köszönöm az estét, meg hogy hiányzik. elküldtem és elaludtam nyomban.
éjfél után arra ébredtem, hogy valaki csenget. nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, azt hittem, csak álmodok. felvettem a kaputelefont és nem is mertem beleszólni, hogy "igen?" csak annyit: "HM??" :)
és ki csengetett??? Jazzbőgős. kiderült, hogy kétszer hívott, meg sms-t is küldött, hogy mégiscsak nálam alszik. wow. :) a basszusládát lerakta a gitáros srácnál, aki ráadásul pár saroknyira lakik tőlem, és így nem ment haza. letusolt, hajat mosott, aztán befeküdt mellém. aludtunk. semmi többre nem voltam képes. hálistennek megértette. meg ő is fáradt volt azért...
reggel adtam neki egy pólót kölcsön (mégpedig a Flash pólómat!), az ingjét nálam hagyta. elkísért a villamosig, majd ment a suliba, művtöriből ZH-t írni. :)
én meg jöttem dolgozni. :)
hát... így alakult a tegnap. ma a kiállítás, ahol zúzni fognak. wháááááááááá!!! tök jó lesz. :) impróznak ezerrel, tök kíváncsi vagyok rá. ebben a felállásban még nem is láttam őket játszani.
holnap meg Esztergom... jujjj... izgipókság. mondtam neki, hogy lehet, már részegen érkezek Esztergomba. mondta, nem baj, legalább valaki élvezi a koncertet. pfff... :)
úszok a boldogságban. ez egy tündérmackópofa... nincs kétség. és én imádom a mocskos pofáját. :)
délután 2 után hívott JB, hogy van jegy estére, legyek csiribiri szép 7-re, majd hív, hogy mi lesz. remek. :) letesszük a telefont, majd 5 perc múlva hív a Tesóm, hogy most volt bent a Wesselényi utcai kínaiban és hogy JB ott van, ott ebédel, előtte állt a sorban... pffffff... 10 percig vinnyogtunk ezen. :) mikor letettük, visszahívtam JB-t, hogy "egészségedre az ebédet!!!" :) a vonal túlsó felén mély hallgatás. majd folytattam: "a Nagy Testvér mindent lát!!" :) és tényleg. ráadásul tényleg a tesóm látta... :) háhhh... milyen kicsi ez a Budapest... :)
ezután már zéró kedvem volt dolgozni, ráadásul lefoglalt egy levelezés, sőt, nem lefoglalt, hanem inkább abba vetettem bele magam. sikerült kiírnom magamból egy csomó sérelmet, egy olyan embernek ráadásul, aki hasonlóképpen gondolkodik és teljesen megért ebben az ügyben (is). örök hálám érte. kicsit megkönnyebültem, sikerült újra átértékelnem bizonyos dolgokat, és rájöttem, hogy levelező partnerem sokkal-sokkal közelebb áll hozzám, sokkal-sokkal többre értékelendő, mint ahogy én eddig kezeltem. szóval sok-sok ölelgetés Neki, így virtuálisan, egyelőre, aztán remélem, hogy hamarosan már igazándiból is. :)
hazafelé beugrottam a boltba, majd otthon lerogytam. iszonyat fáradt voltam. majd elaludtam állva. néhány telefont elintéztem, persze jól elcsesztem az időt, de hálistennek azért készen lettem 7-re. akkor hívott JB, hogy a Ferenc krt-i villamosmegállóban találkozzunk.
odamentem. meghivatta magát egy sörre a boltban. :) megitta, dumáltunk, cigiztünk. elmentünk a MüPába. egy nagyon klassz koncertre vitt el. már az épület lenyűgözött (bent még sohasem jártam), aztán andalogtunk kicsit a tetőteraszon, meg vihogtunk, meg mesélt a Hangvesenyteremről, hogy mitől és milyen az akusztikája, meg milyen sztorik voltak a MüPa építésekor... csomó érdekes dolog...
a koncert fantaszikus volt, bár akadt néhány pillanat, amikor majdnem leragadtak a szemeim, de mindig összekapartam magam valahogy. hazafelé elsétáltunk a Mester utcai villamosmegállóig. majd szétfagytam, de jót tett a mozgás, a seggem kockára ültem egész nap.
a basszusládájáért kellett elmennie, meg azt hazavinni, bár szerettem is volna, hogy együttaludjunk, mert már hiányzott, másrészt majd elájultam, szóval jobb lett volna egyedül pihenni... na, mindegy... abban maradtunk, hogy most nem alszik nálam. mert nem tudja megoldani.
23:15 körül kerültem ágyba. még küldtem neki egy sms-t, hogy nála maradt néhány prosi, amit összeszedtem este, azt majd hozza el, és hogy köszönöm az estét, meg hogy hiányzik. elküldtem és elaludtam nyomban.
éjfél után arra ébredtem, hogy valaki csenget. nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, azt hittem, csak álmodok. felvettem a kaputelefont és nem is mertem beleszólni, hogy "igen?" csak annyit: "HM??" :)
és ki csengetett??? Jazzbőgős. kiderült, hogy kétszer hívott, meg sms-t is küldött, hogy mégiscsak nálam alszik. wow. :) a basszusládát lerakta a gitáros srácnál, aki ráadásul pár saroknyira lakik tőlem, és így nem ment haza. letusolt, hajat mosott, aztán befeküdt mellém. aludtunk. semmi többre nem voltam képes. hálistennek megértette. meg ő is fáradt volt azért...
reggel adtam neki egy pólót kölcsön (mégpedig a Flash pólómat!), az ingjét nálam hagyta. elkísért a villamosig, majd ment a suliba, művtöriből ZH-t írni. :)
én meg jöttem dolgozni. :)
hát... így alakult a tegnap. ma a kiállítás, ahol zúzni fognak. wháááááááááá!!! tök jó lesz. :) impróznak ezerrel, tök kíváncsi vagyok rá. ebben a felállásban még nem is láttam őket játszani.
holnap meg Esztergom... jujjj... izgipókság. mondtam neki, hogy lehet, már részegen érkezek Esztergomba. mondta, nem baj, legalább valaki élvezi a koncertet. pfff... :)
úszok a boldogságban. ez egy tündérmackópofa... nincs kétség. és én imádom a mocskos pofáját. :)
szerda, december 10, 2008
segítséget kaptam
a tegnapi DM-es nagybevásárláshoz, a Kos személyében. felhívott, hogy arrafelé kolbászol, fussunk össze. mondtam, oké, fáradt vagyok, dolgom van, de a DM-be bejöhet velem, ha akar. a 10 perces bevásárlás fél óráig tartott, mert fecsegtünk, évődtünk, én meg még bohóckodtam is. aztán képes volt a raklapnyi macskakaját hazacipelni hozzám, meg még a többi cuccot, amit vettem. nem engedte, hogy segítsek. hát nem tündérpofa? :)
feljött, aztán addig ügyeskedett, hogy a cipőmbe csempészet egy mini csokimikulást. hogy ő tulajdonképpen nem akar zavarni, csak igazából azért akart bejutni a lakásomba, hogy ezt megtegye... ez valami őrület... ilyen pasi még van??? befosok... teljesen zavarbahozott... :S
aztán beszélgettünk még, fogta és puszilgatta a kezem... állandóan abba az irányba terelte a beszélgetést, vagy úgy terelődött, hogy kiderült, szexelne velem...
később említettem neki, hogy nem tudok felengedni a Bőgőssel, mert még mindig ott tartok, hogy csúnya és kövér vagyok... erre ő: "nem lehetsz csúnya, ha egyszerre két pasi is lelkesen udvarol neked..." pfffff... itt aztán majdnem padlót fogtam... :)
mikor már majdnem elaludtam állva, akkor észbekapott és elindult haza. fájó szívvel. jól megölelgettem és a szája sarkára kapott puszikát.
sokáig nem tértem magamhoz, de mennem kellett hajat festeni. aztán ettem, tévéztem még és 9-kor lefeküdtem aludni. nem sikerült bepótolni az eddig kimaradt alvásokat, de lényegesen jobb a helyzet. :)
mindjárt hétvége, csak ez éltet. :)
feljött, aztán addig ügyeskedett, hogy a cipőmbe csempészet egy mini csokimikulást. hogy ő tulajdonképpen nem akar zavarni, csak igazából azért akart bejutni a lakásomba, hogy ezt megtegye... ez valami őrület... ilyen pasi még van??? befosok... teljesen zavarbahozott... :S
aztán beszélgettünk még, fogta és puszilgatta a kezem... állandóan abba az irányba terelte a beszélgetést, vagy úgy terelődött, hogy kiderült, szexelne velem...
később említettem neki, hogy nem tudok felengedni a Bőgőssel, mert még mindig ott tartok, hogy csúnya és kövér vagyok... erre ő: "nem lehetsz csúnya, ha egyszerre két pasi is lelkesen udvarol neked..." pfffff... itt aztán majdnem padlót fogtam... :)
mikor már majdnem elaludtam állva, akkor észbekapott és elindult haza. fájó szívvel. jól megölelgettem és a szája sarkára kapott puszikát.
sokáig nem tértem magamhoz, de mennem kellett hajat festeni. aztán ettem, tévéztem még és 9-kor lefeküdtem aludni. nem sikerült bepótolni az eddig kimaradt alvásokat, de lényegesen jobb a helyzet. :)
mindjárt hétvége, csak ez éltet. :)
kedd, december 09, 2008
írt nekem
ez a csodapóki. :) ezt:
"Na... megy a munka?? Sikerült a zongora. NE szomorkodj!!!"
hát lehet ilyen levél után szomorkodni??? majdnem elbőgtem magam... mármint a meghatottságtól, az örömtől... nem a szomorúságtól. :)
tegnap, szex után, beszélgettünk arról, hogy PMS, 1 hét múlva jön Vérnénnye, aztán 5 napig ugyebár marad is... felvetettem, hogy ne találkozzunk az elkövetkezendő 2 hétben, ha zavarja... azt mondta, ő akar találkozni. ha PMS, ha Vérnénnye, ha akármibármi... :)
nyilván ilyen "apróságok" miatt kellene megacéloznom magam, és nem agyalni, csak lenni, létezni, élvezni minden együtt töltött percet Vele...
tegnap megtaláltam a neten, hogy hol játszik csütörtökön... megnyitottam a meghívót és majd szétvetett a büszkeség. neki ez már baromira nem extra dolog, nekem viszont nagyon is. :)
pénteken a bőgős tanára (aki nem akárki ám!!!) is megdicsérte, hogy mennyire jól játszik, akár a klasszikus szakra is átjelentkezhetne, annyira... és én is tudom, hogy tehetséges, csak ő álszerénykedik... szóval... mit is akartam??? ja, igen... szóval hogy 2 év múlva, ahogy tervezi, biztos, hogy keresett bőgős lesz. hogy akkor együtt leszünk-e még, azt nem tudom, de tuti, hogy mindenképpen büszkén fogok rá gondolni, hogy egyszer, valamikor én ezzel a pasival "jártam"...
na, meg hát az is lehet, hogy akkor már ásó-kapa-nagyharang... :) áhhhh... neeeeeem... mégegyszer nem csinálok magamból bohócot!!! :)
szeretem. és nagyon tud hiányozni... nagyon... :S
"Na... megy a munka?? Sikerült a zongora. NE szomorkodj!!!"
hát lehet ilyen levél után szomorkodni??? majdnem elbőgtem magam... mármint a meghatottságtól, az örömtől... nem a szomorúságtól. :)
tegnap, szex után, beszélgettünk arról, hogy PMS, 1 hét múlva jön Vérnénnye, aztán 5 napig ugyebár marad is... felvetettem, hogy ne találkozzunk az elkövetkezendő 2 hétben, ha zavarja... azt mondta, ő akar találkozni. ha PMS, ha Vérnénnye, ha akármibármi... :)
nyilván ilyen "apróságok" miatt kellene megacéloznom magam, és nem agyalni, csak lenni, létezni, élvezni minden együtt töltött percet Vele...
tegnap megtaláltam a neten, hogy hol játszik csütörtökön... megnyitottam a meghívót és majd szétvetett a büszkeség. neki ez már baromira nem extra dolog, nekem viszont nagyon is. :)
pénteken a bőgős tanára (aki nem akárki ám!!!) is megdicsérte, hogy mennyire jól játszik, akár a klasszikus szakra is átjelentkezhetne, annyira... és én is tudom, hogy tehetséges, csak ő álszerénykedik... szóval... mit is akartam??? ja, igen... szóval hogy 2 év múlva, ahogy tervezi, biztos, hogy keresett bőgős lesz. hogy akkor együtt leszünk-e még, azt nem tudom, de tuti, hogy mindenképpen büszkén fogok rá gondolni, hogy egyszer, valamikor én ezzel a pasival "jártam"...
na, meg hát az is lehet, hogy akkor már ásó-kapa-nagyharang... :) áhhhh... neeeeeem... mégegyszer nem csinálok magamból bohócot!!! :)
szeretem. és nagyon tud hiányozni... nagyon... :S
ipari mennyiségű
túróscsusza készült a kezem alatt tegnap este... egyszerűen nem tudok keveset főzni. semmiből. nem tehetek róla, ezt láttam otthon... a csusza egyébként nem lett rossz, eltekintve attól, hogy:
- kihűlt, mert a Bőgős 30 percet késett
- a bolti túró vacak volt, mert nem zacskósat vettem, hanem papirosat
- a szalonnát kicsit elégettem (pedig otthonról hozott csodafiniség volt)
- szerintem sótlan volt az egész, pedig a szalonna is sós volt, meg még közben is sóztam ezerrel
- a tészta is összeállt rendesen (de legalább az anyukám által gyúrt házitészta volt)
és hát kurvasok lett, nah. rengeteg. még most is több van otthon, mint mikor elkészült, pedig este a Bőgős kétszer szedett, én is ettem, meg még reggel csomagoltam is neki egy dobozzal.
szóval ha valaki megkívánta a túróscsuszát, akkor ugorjon fel hozzám, van raklapnyi. :) nem mondom, hogy hibátlan, de laktató és van belőle. :)
az este hátralévő részében belenéztünk a Családi tűzfészek c. Tarr Béla filmbe. totál befordultam tőle. saját gyerekkoromat, családi veszekedéseinket láttam viszont. bár nálunk más volt a helyzet, nem lakásgond, mert hát vidéken máshogy ment, de a dumák, a szituk... áhhh... rémes. úgyhogy egy idő után inkább bezavartam zongorázni, hogy gyakoroljon, én meg addig ültem mellette és neteztem. nem volt kedvem végignézni ezt a filmet.
éjfél után feküdtünk le. aztán még szexeltünk. valahogy nem éreztem magaménak a dolgot. vagy nem tudom. fáradt is voltam, meg minden szaron agyaltam már megint. köcsög PMS. persze egyből észrevette. szex után összebújtunk, én meg jól elbőgtem magam. vagyis csak könnyeztem. azt nem tudom, hogy észrevette-e, de hogy valami motoszkál bennem, azt igen. hihetetlen érzékeny, a levegővételemből vágja, hogy valami nem kóser. aggódott, hogy esetleg ő bántott-e meg. azt hittem, őt nem érdekli, hogy megbánt-e embereket. mármint a vérgeci stílusából eddig ez jött le. aztán az éjjel kiderült, hogy ha más ember lelkivilága nem is, de az enyém érdekli. hogy ne legyek szomorú, hogy ne legyek megbántva, hogy nekem jó legyen. és ezt már végiggondolni is nagyon jól esett...
alapvetően egyébként az volt a bajom, hogy rámjött megint a "csúnya vagyok, kövér vagyok, nem tetszem neki, sokkal szebb barátnői voltak eddig" ökörségek garmadája. az exekhez kezdtem el mérni magam. ráadásul még az is baszott, hogy a fülbevalói pl. milyen jók, és azt az egyik exétől kapta, és hogy miért nem tőlem, mert annyira találóak és jól állnak neki, és hogy tőlem miért nem kapott még semmi ilyesmit... (76-osnál ugyanez volt. van egy karkötője, amit az ex-menyasszonyától kapott és folyton baszta az agyam, hogy mennyire találó és klassz, és soha le nem veszi, imádja, és hogy azt miért nem tőlem kapta...) és jajajaj... ilyen faszságok... de hát azokkal évekig együttvolt, velem meg még csak 2,5 hónapja... mi a faszt akarok én, hogy már legyen valami maradandó, találó emlék/ajándék tőlem... meg mittomén... jajajaj... tiszta hülye vagyok, hogy ilyeneken agyalok... de tényleg... csak ostorozom magam, csak túráztatom az agyam, tök feleslegesen.
be kell látnom, hogy legyen bármilyen is a külsőm, velem van, nem mással. és nem véletlenül pont velem van. és abba kéne már hagyni a görcsölést, meg az agyalást. csak élvezni kellene az egészet. mert hát amúgy meg élvezetes vele minden perc.
nem szabad türelmetlennek lennem. hagynom kell, hogy benne is kiforrjanak az érzések. állandóan csesztetem, hogy legyen sokat velem, mert nekem az jó, ezzel nyilván célozva arra is, hogy költözzön oda, de ő meg ezekre nem mond semmit. mert még nem érzi úgy. és nyilván nem akar valami olyanba belelépni, ami esetleg hamar gallyra megy, aztán meg kampó. vagymi. talán érthető amit itt hablatyolok... :S
össze kellene szednem magam, és fel kellene engedni... még mindig nem hiszem el ezt az egészet, még mindig nem tudok tiszta szivemből örülni, mert félek a csalódástól, a pofáraeséstől. még mindig itt tartok. vastagszik a páncél, nemhogy eltűnne. már nem mondom neki azt sem, hogy szeretem... semmi ilyesmi... nem merem kiadni magam mégjobban. persze, ölelgetem, puszilgatom, hozzábújok, csüngök a nyakán amikor csak lehet, de most ennyi megy. ami talán nem is baj, csak nehogy tényleg valami szarba átforduljak (undokoskodni azért nem fogok, de közömbössé válhatok) és azzal elmarjam.
félek. félek. félek... és ez sok, vele kapcsolatos tettemre, gondolatomra rányomja a bélyegét. pl. a szexre is. még mindig nem élveztem el... pedig. jajistenem... ha valakivel jó, na, akkor az ő... amije van, azt tudja használni... aztán mégse. mert még mindig ott tartok, hogy undorodik tőlem. tudom, hogy faszság, de 30 évig éltem a "zsírbörtönben", kicsit sem nőként. nehéz erről lejönni... nagyon-nagyon nehéz... :(
- kihűlt, mert a Bőgős 30 percet késett
- a bolti túró vacak volt, mert nem zacskósat vettem, hanem papirosat
- a szalonnát kicsit elégettem (pedig otthonról hozott csodafiniség volt)
- szerintem sótlan volt az egész, pedig a szalonna is sós volt, meg még közben is sóztam ezerrel
- a tészta is összeállt rendesen (de legalább az anyukám által gyúrt házitészta volt)
és hát kurvasok lett, nah. rengeteg. még most is több van otthon, mint mikor elkészült, pedig este a Bőgős kétszer szedett, én is ettem, meg még reggel csomagoltam is neki egy dobozzal.
szóval ha valaki megkívánta a túróscsuszát, akkor ugorjon fel hozzám, van raklapnyi. :) nem mondom, hogy hibátlan, de laktató és van belőle. :)
az este hátralévő részében belenéztünk a Családi tűzfészek c. Tarr Béla filmbe. totál befordultam tőle. saját gyerekkoromat, családi veszekedéseinket láttam viszont. bár nálunk más volt a helyzet, nem lakásgond, mert hát vidéken máshogy ment, de a dumák, a szituk... áhhh... rémes. úgyhogy egy idő után inkább bezavartam zongorázni, hogy gyakoroljon, én meg addig ültem mellette és neteztem. nem volt kedvem végignézni ezt a filmet.
éjfél után feküdtünk le. aztán még szexeltünk. valahogy nem éreztem magaménak a dolgot. vagy nem tudom. fáradt is voltam, meg minden szaron agyaltam már megint. köcsög PMS. persze egyből észrevette. szex után összebújtunk, én meg jól elbőgtem magam. vagyis csak könnyeztem. azt nem tudom, hogy észrevette-e, de hogy valami motoszkál bennem, azt igen. hihetetlen érzékeny, a levegővételemből vágja, hogy valami nem kóser. aggódott, hogy esetleg ő bántott-e meg. azt hittem, őt nem érdekli, hogy megbánt-e embereket. mármint a vérgeci stílusából eddig ez jött le. aztán az éjjel kiderült, hogy ha más ember lelkivilága nem is, de az enyém érdekli. hogy ne legyek szomorú, hogy ne legyek megbántva, hogy nekem jó legyen. és ezt már végiggondolni is nagyon jól esett...
alapvetően egyébként az volt a bajom, hogy rámjött megint a "csúnya vagyok, kövér vagyok, nem tetszem neki, sokkal szebb barátnői voltak eddig" ökörségek garmadája. az exekhez kezdtem el mérni magam. ráadásul még az is baszott, hogy a fülbevalói pl. milyen jók, és azt az egyik exétől kapta, és hogy miért nem tőlem, mert annyira találóak és jól állnak neki, és hogy tőlem miért nem kapott még semmi ilyesmit... (76-osnál ugyanez volt. van egy karkötője, amit az ex-menyasszonyától kapott és folyton baszta az agyam, hogy mennyire találó és klassz, és soha le nem veszi, imádja, és hogy azt miért nem tőlem kapta...) és jajajaj... ilyen faszságok... de hát azokkal évekig együttvolt, velem meg még csak 2,5 hónapja... mi a faszt akarok én, hogy már legyen valami maradandó, találó emlék/ajándék tőlem... meg mittomén... jajajaj... tiszta hülye vagyok, hogy ilyeneken agyalok... de tényleg... csak ostorozom magam, csak túráztatom az agyam, tök feleslegesen.
be kell látnom, hogy legyen bármilyen is a külsőm, velem van, nem mással. és nem véletlenül pont velem van. és abba kéne már hagyni a görcsölést, meg az agyalást. csak élvezni kellene az egészet. mert hát amúgy meg élvezetes vele minden perc.
nem szabad türelmetlennek lennem. hagynom kell, hogy benne is kiforrjanak az érzések. állandóan csesztetem, hogy legyen sokat velem, mert nekem az jó, ezzel nyilván célozva arra is, hogy költözzön oda, de ő meg ezekre nem mond semmit. mert még nem érzi úgy. és nyilván nem akar valami olyanba belelépni, ami esetleg hamar gallyra megy, aztán meg kampó. vagymi. talán érthető amit itt hablatyolok... :S
össze kellene szednem magam, és fel kellene engedni... még mindig nem hiszem el ezt az egészet, még mindig nem tudok tiszta szivemből örülni, mert félek a csalódástól, a pofáraeséstől. még mindig itt tartok. vastagszik a páncél, nemhogy eltűnne. már nem mondom neki azt sem, hogy szeretem... semmi ilyesmi... nem merem kiadni magam mégjobban. persze, ölelgetem, puszilgatom, hozzábújok, csüngök a nyakán amikor csak lehet, de most ennyi megy. ami talán nem is baj, csak nehogy tényleg valami szarba átforduljak (undokoskodni azért nem fogok, de közömbössé válhatok) és azzal elmarjam.
félek. félek. félek... és ez sok, vele kapcsolatos tettemre, gondolatomra rányomja a bélyegét. pl. a szexre is. még mindig nem élveztem el... pedig. jajistenem... ha valakivel jó, na, akkor az ő... amije van, azt tudja használni... aztán mégse. mert még mindig ott tartok, hogy undorodik tőlem. tudom, hogy faszság, de 30 évig éltem a "zsírbörtönben", kicsit sem nőként. nehéz erről lejönni... nagyon-nagyon nehéz... :(
hétfő, december 08, 2008
családi "nyaralás"
kipipálva. nem sokat pihentem, de jó volt. együtt voltunk, fürödtünk, szaunáztunk, ettünk, buliztunk... szóval összességében érdemes volt annyit utazni. :)
tegnap este végre újra találkoztam a Bőgőssel. már egy hete nem láttam. hiányzott, na. :S
megetettem, főztem neki teát, néztünk South Parkot aztán lefeküdtünk. már majdnem éjfél volt, de még pár perc volt hátra, így addig nem kezdhettünk szexelni, mert éjfélkor fontos sms-t kellett elküldenem. úgyhogy addig csak masszíroztam a hátát. :) megértette, hogy a legjobb Barátomról van szó, egyáltalán nem nyavalygott.
így hát 0:02-kor elküldtem a legeslegeslegeslegeslegjobb Barátomnak, az örök szívcsücsöknek az sms-t, amiben nagyon-nagyon boldog születésnapot kívántam neki. (gyk: TG-ről van szó)
mert ez a Drága éppen ma ünnepli. :) (és milyen névnap van ma a Márián kívül??? MARION!!!! na, nem is filozofálnék ezen... ;)) és idén is én akartam lenni az első, aki felköszönti. hálistennek sikerült. :)
nos, sms elküldve, majd 1 óra szex... cigaretta, összebújás, imádás, alvás. :)
reggel együtt elindulás. ő a bőgőjét cipelte. ma este újra feljön. mondta, hogy zongoráznia kell, gyakorolnia kell, mert holnap seggrúgják valamelyik tárgyból. erre mondtam, hogy végülis nálam is tud gyakorolni, ott a zongora. és nem is tiltakozott. túróscsuszát főzök neki vacsorára. nyammm. :)
jajnekem... tök jól érzem magam vele... egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jó... komolyan mondom: még sose volt ilyen jó... senkivel... nyomába se léphet senki (mármint akivel "kapcsolatom" volt. gyk: TG a nyomába léphet, sőt, előtte jár fél testhosszal, de vele ugyebár nem volt "együttjárás"). és igen, boldog vagyok vele... és igen, azt akarom, hogy hozzám költözzön. és igen, azt akarom, hogy minden reggel mellette ébredhessek.
és igen, gyereket akarok tőle...........
MUHAHA!!! ez utóbbi a napi vicc volt. :))) csak hogy figyelsz-e kedves Olvasó!!! :) no, azért csak egy ideig vicc ez... idővel esedékessé válhatna... de ahhoz még el kell telnie együtt némi időnek.
tudom-tudom... úgy változok, mint a szélkakas... hol ezt mondom, hol azt... de azért egyre inkább egyfajtát mondok... mert rászolgál folyamatosan... sms-ben már rendszeresen "Kedves"-nek szólít, akkor is hív, ír, ha én nem (direkt kipróbáltam hétvégén). és mikor együttvagyunk akkor édesdrágacsillag... :) mi kell még??? :)
maradjon ez így sokáig, szerintem ennyi elég. :)
tegnap este végre újra találkoztam a Bőgőssel. már egy hete nem láttam. hiányzott, na. :S
megetettem, főztem neki teát, néztünk South Parkot aztán lefeküdtünk. már majdnem éjfél volt, de még pár perc volt hátra, így addig nem kezdhettünk szexelni, mert éjfélkor fontos sms-t kellett elküldenem. úgyhogy addig csak masszíroztam a hátát. :) megértette, hogy a legjobb Barátomról van szó, egyáltalán nem nyavalygott.
így hát 0:02-kor elküldtem a legeslegeslegeslegeslegjobb Barátomnak, az örök szívcsücsöknek az sms-t, amiben nagyon-nagyon boldog születésnapot kívántam neki. (gyk: TG-ről van szó)
mert ez a Drága éppen ma ünnepli. :) (és milyen névnap van ma a Márián kívül??? MARION!!!! na, nem is filozofálnék ezen... ;)) és idén is én akartam lenni az első, aki felköszönti. hálistennek sikerült. :)
nos, sms elküldve, majd 1 óra szex... cigaretta, összebújás, imádás, alvás. :)
reggel együtt elindulás. ő a bőgőjét cipelte. ma este újra feljön. mondta, hogy zongoráznia kell, gyakorolnia kell, mert holnap seggrúgják valamelyik tárgyból. erre mondtam, hogy végülis nálam is tud gyakorolni, ott a zongora. és nem is tiltakozott. túróscsuszát főzök neki vacsorára. nyammm. :)
jajnekem... tök jól érzem magam vele... egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jó... komolyan mondom: még sose volt ilyen jó... senkivel... nyomába se léphet senki (mármint akivel "kapcsolatom" volt. gyk: TG a nyomába léphet, sőt, előtte jár fél testhosszal, de vele ugyebár nem volt "együttjárás"). és igen, boldog vagyok vele... és igen, azt akarom, hogy hozzám költözzön. és igen, azt akarom, hogy minden reggel mellette ébredhessek.
és igen, gyereket akarok tőle...........
MUHAHA!!! ez utóbbi a napi vicc volt. :))) csak hogy figyelsz-e kedves Olvasó!!! :) no, azért csak egy ideig vicc ez... idővel esedékessé válhatna... de ahhoz még el kell telnie együtt némi időnek.
tudom-tudom... úgy változok, mint a szélkakas... hol ezt mondom, hol azt... de azért egyre inkább egyfajtát mondok... mert rászolgál folyamatosan... sms-ben már rendszeresen "Kedves"-nek szólít, akkor is hív, ír, ha én nem (direkt kipróbáltam hétvégén). és mikor együttvagyunk akkor édesdrágacsillag... :) mi kell még??? :)
maradjon ez így sokáig, szerintem ennyi elég. :)
péntek, december 05, 2008
hűtőben maradt
a bor végül, tegnap este. TG nem jött, Jazzbőgős nem jött (Járdányival van ma órája, muszáj volt gyakorolnia, ezért nincs is harag).
én megcsináltam életem leggyönyörűbb spangliját és kétszerre eltoltam. :) még este. 11 után feküdtem le aludni. ja, néztem pornót is.
hát kb. ennyi. ma elindulok Hajdúszoboszlóra. persze az IC-k már tömve vannak, úgyhogy szutyok gyorsvonattal kell mennem. remek. este 8 lesz, mire odaérek. :( szerintem akkor egyből be is döglök az ágyba. iszonyú fáradt vagyok, de majd ott kipihenem magam. remélem. :)
egyéb? nos, egyéb betegség nincs. :)
én megcsináltam életem leggyönyörűbb spangliját és kétszerre eltoltam. :) még este. 11 után feküdtem le aludni. ja, néztem pornót is.
hát kb. ennyi. ma elindulok Hajdúszoboszlóra. persze az IC-k már tömve vannak, úgyhogy szutyok gyorsvonattal kell mennem. remek. este 8 lesz, mire odaérek. :( szerintem akkor egyből be is döglök az ágyba. iszonyú fáradt vagyok, de majd ott kipihenem magam. remélem. :)
egyéb? nos, egyéb betegség nincs. :)
csütörtök, december 04, 2008
zabálok
egész nap... bazzz... csináltam magamnak 3 istenifini szendót reggel, mind a hármat megettem mostanra. éppen a desszertnél járok, ami a szokásos napi adag Wafelini chokomax. nyammmm... bélelem magam az estére. :)
ha egyedül kell meginnom az üveg bort, akkor szükségem lesz a bélelésre. :)
közben Jazzbőgőssel visszazökkentünk a régi kerékvágásba. ma már becézett is: "Te vén geci" mire én visszakedveskedtem: "Kuss! Te köcsög..."
na, hát így élünk. :) öröm, bódottá'... :)
azért ha legközelebb találkozunk, nem feljtem elmondani neki, mennyire szarul esett a keddi húzása. csak hogy tudjon róla. nehogy azt higgye már, hogy velem mindent meg lehet csinálni.
kb. eddig tartott a "hiszti". a részemről. vele kapcsolatban. bírom a mocskos pofáját, de visszaveszek az arcomból. nem keresgetem és nem nyafizok. aztán majd lesz valami. hiányzik a csókja... :S
update: ja, és lecseréltem a sablont. untam már a pinket. jót tesz néha a változás. :)
ha egyedül kell meginnom az üveg bort, akkor szükségem lesz a bélelésre. :)
közben Jazzbőgőssel visszazökkentünk a régi kerékvágásba. ma már becézett is: "Te vén geci" mire én visszakedveskedtem: "Kuss! Te köcsög..."
na, hát így élünk. :) öröm, bódottá'... :)
azért ha legközelebb találkozunk, nem feljtem elmondani neki, mennyire szarul esett a keddi húzása. csak hogy tudjon róla. nehogy azt higgye már, hogy velem mindent meg lehet csinálni.
kb. eddig tartott a "hiszti". a részemről. vele kapcsolatban. bírom a mocskos pofáját, de visszaveszek az arcomból. nem keresgetem és nem nyafizok. aztán majd lesz valami. hiányzik a csókja... :S
update: ja, és lecseréltem a sablont. untam már a pinket. jót tesz néha a változás. :)
a realitás
győzedelmeskedett az álmok és a naivság felett... természetesen nem jelent meg nálam tegnap este Jazzbőgős. se tábla csokival, se anélkül. szart ő a fejemre magasról. biztos azt gondolta, hogy megjött, vagy mittudomén.
ma kaptam egy poénos üzenetet ("Tegnap beállított hozzám Hamlet egy tirannoszaurusszal. Volt nagy dínóm, dánom.") és elküldtem neki sms-ben. nem értette. visszaírt a szokásos, "simulékony" stílusában: "Mi van?"
pfff... erre én: "Na, látom, ma te nem érted a poént. Azért legyen szép napod! :)" hát basszus... én erre már nem is mondok semmit.
persze, elküldtem TG-nek ugyanezt az üzenetet, ő egyből vágta, tolta is rá vissza a poént. (miért is gondolom, hogy mi TG-vel egymásnak vagyunk teremtve??? fogalmam sincs... na, mindegy...)
szóval eddig ez a nap eseménye.
azt kommentelte Edi, nem kell a játszma, és nem vágja, hogy én már legalább harmadszor akartam kivágni a francba. ez most komoly? a pasik tényleg így működnek??? és én vagyok a béna, a tudatlan, a tapasztalatlan, az önfejű, öntörvényű, idóta, sértődős, nyafogós, túl sokat akaró, picsoid nőszemély???
már nem tudok semmit. és nem is értek semmit.
ma akármi is lesz, TG felépül a sérüléséből, vagy sem (bazzz... TG... ez a hatbé már az agyamra megy... vagy megfázol, vagy lesérülsz. nem foglak engedni focizni... :D), én olyan szinten tönkrevágom magam este, hogy abban hiba nem lesz. tépek ezerrel és iszok. nem érdekel. ki kell engednem a gőzt, mert különben szétrobbanok.
Banya is ezt javasolta, hogy foglaljam el magam, és ne agyaljak, de basszus, azért az gáz, hogy már csak így tudok lazítani. ha a joe a menedék minden problémámra és az életem nem rendeződik sürgősen, akkor jobb, ha a fizetésemet egyből a dealernek utalom minden hó elején. vagy a kisszobában termelek ganját aranyosan. :) és nem vállalok felelősségteljes beosztást, mert lassan beszívva jövök dolgozni.
innen nincs messze a lejtő legalja... de az vigasztal, hogy ha a legaljára leértem, akkor onnan már csak felfelé... :)
ma kaptam egy poénos üzenetet ("Tegnap beállított hozzám Hamlet egy tirannoszaurusszal. Volt nagy dínóm, dánom.") és elküldtem neki sms-ben. nem értette. visszaírt a szokásos, "simulékony" stílusában: "Mi van?"
pfff... erre én: "Na, látom, ma te nem érted a poént. Azért legyen szép napod! :)" hát basszus... én erre már nem is mondok semmit.
persze, elküldtem TG-nek ugyanezt az üzenetet, ő egyből vágta, tolta is rá vissza a poént. (miért is gondolom, hogy mi TG-vel egymásnak vagyunk teremtve??? fogalmam sincs... na, mindegy...)
szóval eddig ez a nap eseménye.
azt kommentelte Edi, nem kell a játszma, és nem vágja, hogy én már legalább harmadszor akartam kivágni a francba. ez most komoly? a pasik tényleg így működnek??? és én vagyok a béna, a tudatlan, a tapasztalatlan, az önfejű, öntörvényű, idóta, sértődős, nyafogós, túl sokat akaró, picsoid nőszemély???
már nem tudok semmit. és nem is értek semmit.
ma akármi is lesz, TG felépül a sérüléséből, vagy sem (bazzz... TG... ez a hatbé már az agyamra megy... vagy megfázol, vagy lesérülsz. nem foglak engedni focizni... :D), én olyan szinten tönkrevágom magam este, hogy abban hiba nem lesz. tépek ezerrel és iszok. nem érdekel. ki kell engednem a gőzt, mert különben szétrobbanok.
Banya is ezt javasolta, hogy foglaljam el magam, és ne agyaljak, de basszus, azért az gáz, hogy már csak így tudok lazítani. ha a joe a menedék minden problémámra és az életem nem rendeződik sürgősen, akkor jobb, ha a fizetésemet egyből a dealernek utalom minden hó elején. vagy a kisszobában termelek ganját aranyosan. :) és nem vállalok felelősségteljes beosztást, mert lassan beszívva jövök dolgozni.
innen nincs messze a lejtő legalja... de az vigasztal, hogy ha a legaljára leértem, akkor onnan már csak felfelé... :)
szerda, december 03, 2008
kapirgál már
Jazzbőgős.
napközben írt iwiwen: "Arbeit macht Frei!!!" ennyit. hú, de vicces. (a hétvégén egyébként fasisztának titulált, mondván a sapkám terrorista sapka, és a Lonsdale táskám is rátesz...) komolyan elgondolkodtam, hogy mit válaszoljak rá, de TG leállított, hogy hagyjam már a faszba, szokja meg, hogy az ilyen fasz üzenetekre nem válaszolok. úgy is lett.
aztán este 6 után jött egy sms:
"Jó bulizást Kedves!" (nofene. már "Kedves" vagyok? nagy K-val... ejha...) 2 óra múlva válaszoltam rá:
"Kösz. Már vége."
erre ő: "A bulinak?" (szeretném azt hinni, hogy itt beparázott, hogy neki van vége, nálam...)
én: "Mi másnak?"
ő: "Akkor nem is volt Dajdaj..."
én: "Egy 8 hónapos terhes nővel esély se volt rá."
ő: "Azt hittem a Gáborral találkozol."
én: "Az holnap lesz."
ő: "basszus!! azt hittem ma csütörtök van... amúgy hogy vagy?"
én: "Megvagyok."
és erre már nem jött válasz. mi is jöhetett volna??? most ha úgy gondolkodna, ahogy nekem tetszik, ahogy a naiv énem elképzeli, akkor összekapja magát és elindul hozzám. hoz egy tábla csokit vagy valamit és megszeretget, megölelget és összehúzza magát kicsire és még talán bocsánatot is kér. bár nem tudja (max. sejti), hogy haragszom rá és a tegnapi húzása kurvaszarul esett. illetve nem haragszom rá, csak megbántott és így beleszarok a palacsinta közepébe és kicsit sem vagyok hajlandó édibédi lenni, nyalni a seggét, gügyögni és nyafizni, hogy hiányzik. még ha hiányzik is a mocskos pofája... :S
ha játszma kell, hát legyen. megkapja. az a baj, hogy át fogok esni a ló túloldalára és olyan kibaszott undok leszek, hogy még... na, majd meglátjuk. hátha ez kell. mindegy. én nem agyalok. agyaljon ő egy kicsit. a faszomat meg beleverem már mindenbe... :S
SzöZsöVö... készülök a holnapra... vettem egy üveg bort. plíz. ne csesszkivelem. :) ja, meg magaddal se. ;) senki és semmi nem éri meg, hogy emésszük magunkat. naja, ezt pont én mondom... jogos a két pont... de más faszával... tudod... ;)
napközben írt iwiwen: "Arbeit macht Frei!!!" ennyit. hú, de vicces. (a hétvégén egyébként fasisztának titulált, mondván a sapkám terrorista sapka, és a Lonsdale táskám is rátesz...) komolyan elgondolkodtam, hogy mit válaszoljak rá, de TG leállított, hogy hagyjam már a faszba, szokja meg, hogy az ilyen fasz üzenetekre nem válaszolok. úgy is lett.
aztán este 6 után jött egy sms:
"Jó bulizást Kedves!" (nofene. már "Kedves" vagyok? nagy K-val... ejha...) 2 óra múlva válaszoltam rá:
"Kösz. Már vége."
erre ő: "A bulinak?" (szeretném azt hinni, hogy itt beparázott, hogy neki van vége, nálam...)
én: "Mi másnak?"
ő: "Akkor nem is volt Dajdaj..."
én: "Egy 8 hónapos terhes nővel esély se volt rá."
ő: "Azt hittem a Gáborral találkozol."
én: "Az holnap lesz."
ő: "basszus!! azt hittem ma csütörtök van... amúgy hogy vagy?"
én: "Megvagyok."
és erre már nem jött válasz. mi is jöhetett volna??? most ha úgy gondolkodna, ahogy nekem tetszik, ahogy a naiv énem elképzeli, akkor összekapja magát és elindul hozzám. hoz egy tábla csokit vagy valamit és megszeretget, megölelget és összehúzza magát kicsire és még talán bocsánatot is kér. bár nem tudja (max. sejti), hogy haragszom rá és a tegnapi húzása kurvaszarul esett. illetve nem haragszom rá, csak megbántott és így beleszarok a palacsinta közepébe és kicsit sem vagyok hajlandó édibédi lenni, nyalni a seggét, gügyögni és nyafizni, hogy hiányzik. még ha hiányzik is a mocskos pofája... :S
ha játszma kell, hát legyen. megkapja. az a baj, hogy át fogok esni a ló túloldalára és olyan kibaszott undok leszek, hogy még... na, majd meglátjuk. hátha ez kell. mindegy. én nem agyalok. agyaljon ő egy kicsit. a faszomat meg beleverem már mindenbe... :S
SzöZsöVö... készülök a holnapra... vettem egy üveg bort. plíz. ne csesszkivelem. :) ja, meg magaddal se. ;) senki és semmi nem éri meg, hogy emésszük magunkat. naja, ezt pont én mondom... jogos a két pont... de más faszával... tudod... ;)
elhatároztam
ma, nyilván nem először, hogy olyan vastag páncélt növesztek, amin senki, de senki nem tud majd átjutni.
tudom, fogadkoztam már ezerszer ilyen téren, de most aztán tényleg kemény leszek és következetes.
egyik, hangsúlyozom, EGYIK faszkalap sem érdemli meg, hogy. semmit. még a lábamat beletörölni se... azt se.
menjenek ezek a büdös picsába. magamra is haragszom, de a pasikból is elegem van. mindegyikből.
tisztelet a kivételnek persze, de Vele az előbb ezt már négyszemközt közöltem. :) (gyk.: TG)
szóval a fasz kivan. najó, túlélem, nem arról van szó. ahogy túléltem már az eddigieket is.
a Jazzbőgősös kapcsolatot már buktam, mert ha most kezdek el keménykedni, az veszett fejsze nyele, édibédi meg nem leszek, nem bírok már lenni vele, az tuti. legegyszerűbb megmondani neki, hogy hagyjuk a faszba az egészet.
majd a következő, ha lesz olyan, belátható időn belül, majd annál páncélososkodhatok.
JB-nél se az volt a baj, hogy lemondta a tegnap estét. hanem ahogy lemondta. és hogy pont a tegnapit. (hóforduló) lehetett volna ezt máshogy is közölni. már vasárnap délután egyébként azt mondta a Casino Royal legromantikusabb jelenetére, hogy a szentimentalizmus butaság... már akkor jött egy kis vészcsengő... azóta az egy hatalmas haranggá nőtte ki magát a fejemben és kongat, kongat, rendületlenül.
nem tehetek róla. én nőből vagyok. tudok baromállat, meg kemény lenni, de alapvetően a gyengédség, a romantika, a "nyáladzás" a részem, hozzám tartozik és igényem van rá. és ha ezt valaki nem tudja megérteni, elfogadni, tolerálni, netán biztosítani a számomra, akkor bazmeg húzzon a gecibe. ennyi.
tudom, fogadkoztam már ezerszer ilyen téren, de most aztán tényleg kemény leszek és következetes.
egyik, hangsúlyozom, EGYIK faszkalap sem érdemli meg, hogy. semmit. még a lábamat beletörölni se... azt se.
menjenek ezek a büdös picsába. magamra is haragszom, de a pasikból is elegem van. mindegyikből.
tisztelet a kivételnek persze, de Vele az előbb ezt már négyszemközt közöltem. :) (gyk.: TG)
szóval a fasz kivan. najó, túlélem, nem arról van szó. ahogy túléltem már az eddigieket is.
a Jazzbőgősös kapcsolatot már buktam, mert ha most kezdek el keménykedni, az veszett fejsze nyele, édibédi meg nem leszek, nem bírok már lenni vele, az tuti. legegyszerűbb megmondani neki, hogy hagyjuk a faszba az egészet.
majd a következő, ha lesz olyan, belátható időn belül, majd annál páncélososkodhatok.
JB-nél se az volt a baj, hogy lemondta a tegnap estét. hanem ahogy lemondta. és hogy pont a tegnapit. (hóforduló) lehetett volna ezt máshogy is közölni. már vasárnap délután egyébként azt mondta a Casino Royal legromantikusabb jelenetére, hogy a szentimentalizmus butaság... már akkor jött egy kis vészcsengő... azóta az egy hatalmas haranggá nőtte ki magát a fejemben és kongat, kongat, rendületlenül.
nem tehetek róla. én nőből vagyok. tudok baromállat, meg kemény lenni, de alapvetően a gyengédség, a romantika, a "nyáladzás" a részem, hozzám tartozik és igényem van rá. és ha ezt valaki nem tudja megérteni, elfogadni, tolerálni, netán biztosítani a számomra, akkor bazmeg húzzon a gecibe. ennyi.
olvasom
az elmúlt napi bejegyzéseimet és egyszerűen hányok magamtól... okádnom kell...
mekkora egy lúzer picsa vagyok már megint... Istenem... hát engem tényleg fejbe kéne lőni...
semmi egyebet nem érdemlek...
mekkora egy lúzer picsa vagyok már megint... Istenem... hát engem tényleg fejbe kéne lőni...
semmi egyebet nem érdemlek...
meg se próbált
tegnap feljönni a koncert után Jazzbőgős. én már tüntetőleg, este 8-kor kikapcsoltam a telefonomat. de hívni se próbált, meg sms-t sem küldött, meg be se csöngetett (pedig az A38-tól baromira útbaesek)... na, ez aztán remek. de tényleg.
én mondjuk magasról leszarom. higgye azt, hogy egy nyafogós, sértődős picsa vagyok, az se érdekel. hogy én nem fogom keresni, az biztos. de ha ilyen faszságokat havonta eljátszik és előad, akkor nagyon hamar a kukában fog landolni. nyilván neki meg az én viselkedésem tűnik faszságnak, akkor viszont kölcsönösen egymás agyára megyünk, vagyis nem érdemes egy percig sem tovább folytatni a dolgot.
hm. így múlik el a világ dicsősége... meg minden csoda három napig tart... és még sorolhatnám.
az a baj, hogy túlságosan kiadtam magam. már megint. és túl korán. már megint. nem vártam meg, hogy ő nyilatkozzon, hogy nála kialakuljon. pedig hogy fogadkoztam... áhhh... elbasztam. már megint.
ez már sosem lesz olyan, ami jó nekem. ez már sosem lesz semmilyen. ezért is kell eltűnnöm a francba.
basszus. nálam van a gitárja, meg a zongorája. nem tudok eltűnni. fuck. :S
elegem van mindenféle társkeresésből, minden pasiból, mindenféle játszmázásból. kurvára elegem van.
ez az egész megint nem olyan volt, amit én keresek. be kell, hogy lássam. nem volt első látásra szerelem, megőrülés. pedig nekem az kell. csak egyszer átélhetném már... könyörgöm... :S
este, hazafelé összefutottam a garázsbérlőmmel, Taxissal... pont jó is, mert kért tőlem egy papírt az anyja, és pont nálam volt, úgyhogy oda is adtam neki. beszéltünk pár szót, mondta, hogy milyen jól nézek ki, meg milyen laza vagyok, meg minden... :) jót tett a lelkemnek a dolog... :) most persze várom az sms-t tőle, hogy "randizzunk"... :) áhhh... bruttó 25 éves... és van valami idősebb nője, aki egy hülye picsa (az anyja rengeteget panaszkodott nekem miatta)... na, de azért kellemes volt a találkozás. pedig sminkem se volt, a hajam is csoffadtan, de azért örültem, hogy azt mondta: "sokkal jobban nézel ki..." :) szívesen meghívtam volna hozzám, egy kis mókázásra... ;) na, majd legközelebb. ;)
én persze jól bezabáltam és betéptem este. kurvaistenmegbasszamárabüdöskurvavilágot.
én mondjuk magasról leszarom. higgye azt, hogy egy nyafogós, sértődős picsa vagyok, az se érdekel. hogy én nem fogom keresni, az biztos. de ha ilyen faszságokat havonta eljátszik és előad, akkor nagyon hamar a kukában fog landolni. nyilván neki meg az én viselkedésem tűnik faszságnak, akkor viszont kölcsönösen egymás agyára megyünk, vagyis nem érdemes egy percig sem tovább folytatni a dolgot.
hm. így múlik el a világ dicsősége... meg minden csoda három napig tart... és még sorolhatnám.
az a baj, hogy túlságosan kiadtam magam. már megint. és túl korán. már megint. nem vártam meg, hogy ő nyilatkozzon, hogy nála kialakuljon. pedig hogy fogadkoztam... áhhh... elbasztam. már megint.
ez már sosem lesz olyan, ami jó nekem. ez már sosem lesz semmilyen. ezért is kell eltűnnöm a francba.
basszus. nálam van a gitárja, meg a zongorája. nem tudok eltűnni. fuck. :S
elegem van mindenféle társkeresésből, minden pasiból, mindenféle játszmázásból. kurvára elegem van.
ez az egész megint nem olyan volt, amit én keresek. be kell, hogy lássam. nem volt első látásra szerelem, megőrülés. pedig nekem az kell. csak egyszer átélhetném már... könyörgöm... :S
este, hazafelé összefutottam a garázsbérlőmmel, Taxissal... pont jó is, mert kért tőlem egy papírt az anyja, és pont nálam volt, úgyhogy oda is adtam neki. beszéltünk pár szót, mondta, hogy milyen jól nézek ki, meg milyen laza vagyok, meg minden... :) jót tett a lelkemnek a dolog... :) most persze várom az sms-t tőle, hogy "randizzunk"... :) áhhh... bruttó 25 éves... és van valami idősebb nője, aki egy hülye picsa (az anyja rengeteget panaszkodott nekem miatta)... na, de azért kellemes volt a találkozás. pedig sminkem se volt, a hajam is csoffadtan, de azért örültem, hogy azt mondta: "sokkal jobban nézel ki..." :) szívesen meghívtam volna hozzám, egy kis mókázásra... ;) na, majd legközelebb. ;)
én persze jól bezabáltam és betéptem este. kurvaistenmegbasszamárabüdöskurvavilágot.
kedd, december 02, 2008
najó
most irtottam ki magamból minden kedvességet, szeretetet, ragaszkodást, törődést, szentimentalizmust, romantikát.
az előbb Jazzbőgős benyögte iwiwen, hogy bocs, ma A38-ra megy koncertre, úgyhogy a közös programunk ugrott. ennyit bírt hozzátenni: "sajna". se puszi, se pá, se anyámpicsája, se semmi. se meg nem kérdezte, hogy esetleg én akarok-e menni... áhhh...
én meg visszaírtam: "remek". ezt mindet. már el is olvasta. remélem érzékeli amit odagondoltam.
őszintén??? egy porcikám se kívánta a ma estét, mert kurvaszarul vagyok reggel óta. de miatta összekapartam volna magam. így legalább nem kell. remélem, az A38 után nem akar feljönni. mert én nem akarom.
és ennyit a 2 hónapos "ünneplésről" is. már el is felejtettem. már el is múlt. még aszpirint se kellett rá szednem.
itt fejeztem be az összes nyáladzást. meg a keresgetését. meg az édibédiséget.
ezen a téren nagyon nem pendülünk egy húron. és nem is tudom, hogy leszünk-e úgy valaha. tőle teljesen távol állnak ezek a dolgok. és ez engem a kezdetek óta zavar tulajdonképpen.
na, hát Repülőssel is a 2. hófordulón lett vége, lehet, hogy Jazzbőgőssel is. tudom, tegnap még egészen mást írtam. most meg ezt. holnap meg megint mást. nem érdekel. ilyen vagyok.
szarul vagyok, szar a kedvem, az egyik operátorom a halál faszába idegesít napok óta. tököm televan tulajdonképpen.
no, sebaj. akkor legalább ma este:
- egyrészt nézhetem a Hal a tortánt, amiben Feró elküld mindenkit a gecibe,
- másrészt csinálhatok egy kibaszott nagy trombitát, mert attól nem fáj semmi
- harmadszor pedig nem kell takkerkodnom, készülődnöm, hanem ledöglök a faszba és kész.
alapvetően jól alakul az este, csak ne ilyen körülmények között alakult volna így.
mindegy. mi a faszt nyavalygok??? kedvemre való minden. és talán megtanulom végre egy életre (MUHAHA), hogy ne adjam ki magam egy faszkalapnak se, és legyek keményebb és ellenállóbb, és ne függjek érzelmileg senkitől SOHA!!!! mert akkor ez van. hogy belezúgok, ő meg szarik a fejemre, vagy csak egyszer nem úgy nyomja, ahogy én elképzeltem, vagy én szeretném, és akkor meg összeomlok.
szóval NO ÉRZELMI FÜGGÉS!!!!! és így aztán minden rendben.
picsába. hogy nekem pont most kell Hajdúszoboszlóra mennem. pedig a Kossal berúghatnánk megint a Sandokanban. ja, tudtátok, hogy az a Michelle Wild kocsmája??? eddig is csipáztam a csajt, de most már maxirespect!!!! :)
az előbb Jazzbőgős benyögte iwiwen, hogy bocs, ma A38-ra megy koncertre, úgyhogy a közös programunk ugrott. ennyit bírt hozzátenni: "sajna". se puszi, se pá, se anyámpicsája, se semmi. se meg nem kérdezte, hogy esetleg én akarok-e menni... áhhh...
én meg visszaírtam: "remek". ezt mindet. már el is olvasta. remélem érzékeli amit odagondoltam.
őszintén??? egy porcikám se kívánta a ma estét, mert kurvaszarul vagyok reggel óta. de miatta összekapartam volna magam. így legalább nem kell. remélem, az A38 után nem akar feljönni. mert én nem akarom.
és ennyit a 2 hónapos "ünneplésről" is. már el is felejtettem. már el is múlt. még aszpirint se kellett rá szednem.
itt fejeztem be az összes nyáladzást. meg a keresgetését. meg az édibédiséget.
ezen a téren nagyon nem pendülünk egy húron. és nem is tudom, hogy leszünk-e úgy valaha. tőle teljesen távol állnak ezek a dolgok. és ez engem a kezdetek óta zavar tulajdonképpen.
na, hát Repülőssel is a 2. hófordulón lett vége, lehet, hogy Jazzbőgőssel is. tudom, tegnap még egészen mást írtam. most meg ezt. holnap meg megint mást. nem érdekel. ilyen vagyok.
szarul vagyok, szar a kedvem, az egyik operátorom a halál faszába idegesít napok óta. tököm televan tulajdonképpen.
no, sebaj. akkor legalább ma este:
- egyrészt nézhetem a Hal a tortánt, amiben Feró elküld mindenkit a gecibe,
- másrészt csinálhatok egy kibaszott nagy trombitát, mert attól nem fáj semmi
- harmadszor pedig nem kell takkerkodnom, készülődnöm, hanem ledöglök a faszba és kész.
alapvetően jól alakul az este, csak ne ilyen körülmények között alakult volna így.
mindegy. mi a faszt nyavalygok??? kedvemre való minden. és talán megtanulom végre egy életre (MUHAHA), hogy ne adjam ki magam egy faszkalapnak se, és legyek keményebb és ellenállóbb, és ne függjek érzelmileg senkitől SOHA!!!! mert akkor ez van. hogy belezúgok, ő meg szarik a fejemre, vagy csak egyszer nem úgy nyomja, ahogy én elképzeltem, vagy én szeretném, és akkor meg összeomlok.
szóval NO ÉRZELMI FÜGGÉS!!!!! és így aztán minden rendben.
picsába. hogy nekem pont most kell Hajdúszoboszlóra mennem. pedig a Kossal berúghatnánk megint a Sandokanban. ja, tudtátok, hogy az a Michelle Wild kocsmája??? eddig is csipáztam a csajt, de most már maxirespect!!!! :)
félek
meg fogom fojtani a szeretetemmel, a rajongásommal, a ragaszkodásommal Jazzbőgőst. :(
nagyon vissza kellene venni magamból. tegnap is olyan sms-t küldtem neki, hogy persze már hatszor megbántam utána. nem volt benne, hogy szeretem, vagy ilyesmi, de nyálas, ömlengős és ragaszkodós volt. félek, hogy ezzel fogom elüldözni. bár nem mondhatja, hogy rátelepszek, mert nem hívogatom, nem tolok neki napi 10 üzenetet, nem nyafogok, hogy minden este aludjunk együtt... mégis...
ha együtt vagyunk akkor viszont nem bírok magammal és egyértelműen tudtára adom, hogy mit érzek. nem mondom állandóan, hogy szeretem. sőt. csütörtök óta nem is mondtam. de az egyéb megnyilvánulásaim egyértelműen jelzik felé, hogy én aztán már kész vagyok, és oda vagyok meg vissza...
és ugyebár mindig az a lehetetlen, hogy ebből az állapotból visszavegyen az ember. mert ha egyszer elszaladt a ló, ha egyszer átestem a túloldalára, akkor abból már lehetetlenség jól kijönni.
najó, azt megfogadtam, illetve megtanultam, hogy szerelmesverses, szerelmesképes képeslapot többet nem adok senkinek. max. válaszként. ha majd én kaptam az illetőtől.
szóval nagyon vissza kellene vennem magamból, de képtelen vagyok. :S nem az én műfajom a hidegség, a keménység, az önmegtartóztatás, a 3 lépés távolság, a magamat kettővel elosztás.
egy másik oroszlán, pl. 76-os ezt tudta értékelni. mert ugyanolyan mint én. ő sértve is érezte magát annak idején, ha nem a 100%-ot adtam magamból. hogy ő akkor így nem csinálja.
de Jazzbőgős más. illetve... nem biztos, hogy más... vagyis nyilván nem ugyanolyan, de a lényeg, hogy nem ismerem még annyira, hogy tudjam, mitől fullad meg és mi az ami még éppen jó neki. nem véletlenül kért időt, kérte a fokozatosságot, kérte a türelmet a részemről...
azért kíváncsi lennék, hogy milyen amikor szerelmes... igazából azt se tudom testközelből, hogy milyen egy pasi amikor szerelmes... még soha nem tapasztaltam ilyet... :(
ez az én keresztem. Istennek legyen hála... :(
nagyon vissza kellene venni magamból. tegnap is olyan sms-t küldtem neki, hogy persze már hatszor megbántam utána. nem volt benne, hogy szeretem, vagy ilyesmi, de nyálas, ömlengős és ragaszkodós volt. félek, hogy ezzel fogom elüldözni. bár nem mondhatja, hogy rátelepszek, mert nem hívogatom, nem tolok neki napi 10 üzenetet, nem nyafogok, hogy minden este aludjunk együtt... mégis...
ha együtt vagyunk akkor viszont nem bírok magammal és egyértelműen tudtára adom, hogy mit érzek. nem mondom állandóan, hogy szeretem. sőt. csütörtök óta nem is mondtam. de az egyéb megnyilvánulásaim egyértelműen jelzik felé, hogy én aztán már kész vagyok, és oda vagyok meg vissza...
és ugyebár mindig az a lehetetlen, hogy ebből az állapotból visszavegyen az ember. mert ha egyszer elszaladt a ló, ha egyszer átestem a túloldalára, akkor abból már lehetetlenség jól kijönni.
najó, azt megfogadtam, illetve megtanultam, hogy szerelmesverses, szerelmesképes képeslapot többet nem adok senkinek. max. válaszként. ha majd én kaptam az illetőtől.
szóval nagyon vissza kellene vennem magamból, de képtelen vagyok. :S nem az én műfajom a hidegség, a keménység, az önmegtartóztatás, a 3 lépés távolság, a magamat kettővel elosztás.
egy másik oroszlán, pl. 76-os ezt tudta értékelni. mert ugyanolyan mint én. ő sértve is érezte magát annak idején, ha nem a 100%-ot adtam magamból. hogy ő akkor így nem csinálja.
de Jazzbőgős más. illetve... nem biztos, hogy más... vagyis nyilván nem ugyanolyan, de a lényeg, hogy nem ismerem még annyira, hogy tudjam, mitől fullad meg és mi az ami még éppen jó neki. nem véletlenül kért időt, kérte a fokozatosságot, kérte a türelmet a részemről...
azért kíváncsi lennék, hogy milyen amikor szerelmes... igazából azt se tudom testközelből, hogy milyen egy pasi amikor szerelmes... még soha nem tapasztaltam ilyet... :(
ez az én keresztem. Istennek legyen hála... :(
hétfő, december 01, 2008
48. heti
összegzés tudatmódosítás szempontjából:
- hétfő joe
- kedd joe
- szerda temetés (éppen eléggé tudatmódosult állapotba kerültem tőle...)
- csütörtök pia+joe
- péntek pia
- szombat pia+joe
- vasárnap joe
remek kis hét volt ez a 48. nemdebár??? :) plusz még egy tökéletes hétvége... egy számomra kedves fiúval... már nem is fokozom. :)
kíváncsi vagyok, a 49. hét mi jót tartogat a számomra. :) az biztos, hogy tudatmódosulásból kevesebb fog jutni. meg a kedves fiúból is. :( előreláthatólag holnap és vasárnap tudunk csak találkozni. szerdán én Vikiékkel talizok (mondjuk utána még feljöhetne), csütörtökön ő este próbál (én meg TG-től gyűjteném be a brüsszeli ajcsikat ha ráérne), pénteken meg elmegyek Hajdúszoboszlóra az ősökhöz és csak vasárnap jövök haza. ja, hát ma meg gyakorol ezerrel, én meg döglök. szóval kevéske időnk lesz együtt, azt meg kell becsülni és ki kell használni, maximálisan.
én a hétvégén már majdnem mondtam, hogy cuccoljon oda... egyszerűen elhatalmasodott bennem a vágy, hogy vele akarok lenni. hogy hozzám jöjjön aludni. hogy minden reggel mellette akarok ébredni. hogy az se érdekel, ha egész nap gyakorol, csak legyen ott. tudjam, hogy ott van, hogy karnyújtásnyira van, hogy jó helyen van. ha elfárad, akkor kijön hozzám, odabújik, megölelget... én meg nyugodtan csinálom a dolgom, a kellemes háttérzenével, olvasok, tévézek, teszek-veszek, pihenek... ez egyszerűen maga a boldogság...
totál kihozta belőlem egyébként a háziasságot. főzök, mosogatok, mosok, takarítok, rendezkedek mostanában rengeteget. tegnap is körülugráltam, főztem neki a teát amikor csak kérte... lehet, picit túlzásba vittem... nem tudom. mondjuk, az ebédet tulajdonképpen ő főzte. meg aztán ki tudta magát szolgálni, ha megéhezett. nade basszus... alapvetően 2 éve nincs olyan pasi a közelemben tartósan, huzamosan, akivel ezt megtehetném. jó, néha-néha volt kit körülugrálni, de aki igazán megérdemelte, az kevés volt. és valahol meg igazából ebben a szerepben érzem jól magam. najó, nyilván lesz olyan, hogy fáradt vagyok, vagy bajom van, és nincs kedvem/erőm megcsinálni dolgokat, nade az másnál is előfordul.
szóval bárcsak már együtt laknánk... egy hete még mintha nem ezt mondtam volna, tudom. de az a szombat éjjeli beszélgetés sokmindent megváltoztatott bennem, vele kapcsolatban. meg a vasárnapi nap.
úgyhogy részemről jöhet. de nem én fogom neki felajánlani. vagy hát még nem most. megvárom, míg rákérdez esetleg. vagy míg közösen jutunk erre a végkövetkeztetésre, hogy együtt kéne élni. végül is még csak 2 hónapja ismerem. most mondjuk úgy tűnik, hogy már legalább fél éve... annyi minden történt, és annyira jó volt minden (azt a félreértésből adódó eltűnős 1 hetet kivéve... de hálistennek azt is meg tudtuk beszélni), hogy valami őrület...
de talán még korai az összeköltözés. nyilván ő erre is értette azt, hogy legyek türelmes, és haladjunk lassan, fokozatosan, és adjak neki időt. szeretne még jobban megismerni, megtapasztalni, hogy milyen ha nyűgös vagyok, milyen ha megjön, stb. és ez alapján döntené el, hogy akarja-e ezt az egészet hosszú távon, vagy sem. meg hátha az a szerelemféle is beköszönt esetleg időközben. :)
mondta, hogy most próbáljak ki pasikat, ha akarok, mert aztán, ha belémszeret, akkor már nem lesz ilyen toleráns... :)
ahhh... folyton rá gondolok... nem tudok betelni vele, minden percet vele töltenék ha lehetne... de nincs nyafizás. :) mármint felé. ide kinyafogom magam, de őt nem fárasztom ezzel. :)
a kisszoba egyébként átalakult zeneszobává. Banya az Asszonnyal találkozott elsősorban vasárnap hajnalban, mert kb. majdnem átesett rajta, mikor a sötétben bebotorkált. :) de hát ott van még a Kurva (a basszusgitár), meg a zongora... jajistenem... az a bőgő... csodaszép... imádom, mikor játszik rajta... :)
egész más érzés ám, hogy a kisszoba, amiben régen az exférjem birodalma volt, nem monitorokkal, vinyókkal, számítógép házakkal van tele, hanem hangszerekkel... művészet, muzsika... ahhh... nem is kell nekem semmi más... :)
- hétfő joe
- kedd joe
- szerda temetés (éppen eléggé tudatmódosult állapotba kerültem tőle...)
- csütörtök pia+joe
- péntek pia
- szombat pia+joe
- vasárnap joe
remek kis hét volt ez a 48. nemdebár??? :) plusz még egy tökéletes hétvége... egy számomra kedves fiúval... már nem is fokozom. :)
kíváncsi vagyok, a 49. hét mi jót tartogat a számomra. :) az biztos, hogy tudatmódosulásból kevesebb fog jutni. meg a kedves fiúból is. :( előreláthatólag holnap és vasárnap tudunk csak találkozni. szerdán én Vikiékkel talizok (mondjuk utána még feljöhetne), csütörtökön ő este próbál (én meg TG-től gyűjteném be a brüsszeli ajcsikat ha ráérne), pénteken meg elmegyek Hajdúszoboszlóra az ősökhöz és csak vasárnap jövök haza. ja, hát ma meg gyakorol ezerrel, én meg döglök. szóval kevéske időnk lesz együtt, azt meg kell becsülni és ki kell használni, maximálisan.
én a hétvégén már majdnem mondtam, hogy cuccoljon oda... egyszerűen elhatalmasodott bennem a vágy, hogy vele akarok lenni. hogy hozzám jöjjön aludni. hogy minden reggel mellette akarok ébredni. hogy az se érdekel, ha egész nap gyakorol, csak legyen ott. tudjam, hogy ott van, hogy karnyújtásnyira van, hogy jó helyen van. ha elfárad, akkor kijön hozzám, odabújik, megölelget... én meg nyugodtan csinálom a dolgom, a kellemes háttérzenével, olvasok, tévézek, teszek-veszek, pihenek... ez egyszerűen maga a boldogság...
totál kihozta belőlem egyébként a háziasságot. főzök, mosogatok, mosok, takarítok, rendezkedek mostanában rengeteget. tegnap is körülugráltam, főztem neki a teát amikor csak kérte... lehet, picit túlzásba vittem... nem tudom. mondjuk, az ebédet tulajdonképpen ő főzte. meg aztán ki tudta magát szolgálni, ha megéhezett. nade basszus... alapvetően 2 éve nincs olyan pasi a közelemben tartósan, huzamosan, akivel ezt megtehetném. jó, néha-néha volt kit körülugrálni, de aki igazán megérdemelte, az kevés volt. és valahol meg igazából ebben a szerepben érzem jól magam. najó, nyilván lesz olyan, hogy fáradt vagyok, vagy bajom van, és nincs kedvem/erőm megcsinálni dolgokat, nade az másnál is előfordul.
szóval bárcsak már együtt laknánk... egy hete még mintha nem ezt mondtam volna, tudom. de az a szombat éjjeli beszélgetés sokmindent megváltoztatott bennem, vele kapcsolatban. meg a vasárnapi nap.
úgyhogy részemről jöhet. de nem én fogom neki felajánlani. vagy hát még nem most. megvárom, míg rákérdez esetleg. vagy míg közösen jutunk erre a végkövetkeztetésre, hogy együtt kéne élni. végül is még csak 2 hónapja ismerem. most mondjuk úgy tűnik, hogy már legalább fél éve... annyi minden történt, és annyira jó volt minden (azt a félreértésből adódó eltűnős 1 hetet kivéve... de hálistennek azt is meg tudtuk beszélni), hogy valami őrület...
de talán még korai az összeköltözés. nyilván ő erre is értette azt, hogy legyek türelmes, és haladjunk lassan, fokozatosan, és adjak neki időt. szeretne még jobban megismerni, megtapasztalni, hogy milyen ha nyűgös vagyok, milyen ha megjön, stb. és ez alapján döntené el, hogy akarja-e ezt az egészet hosszú távon, vagy sem. meg hátha az a szerelemféle is beköszönt esetleg időközben. :)
mondta, hogy most próbáljak ki pasikat, ha akarok, mert aztán, ha belémszeret, akkor már nem lesz ilyen toleráns... :)
ahhh... folyton rá gondolok... nem tudok betelni vele, minden percet vele töltenék ha lehetne... de nincs nyafizás. :) mármint felé. ide kinyafogom magam, de őt nem fárasztom ezzel. :)
a kisszoba egyébként átalakult zeneszobává. Banya az Asszonnyal találkozott elsősorban vasárnap hajnalban, mert kb. majdnem átesett rajta, mikor a sötétben bebotorkált. :) de hát ott van még a Kurva (a basszusgitár), meg a zongora... jajistenem... az a bőgő... csodaszép... imádom, mikor játszik rajta... :)
egész más érzés ám, hogy a kisszoba, amiben régen az exférjem birodalma volt, nem monitorokkal, vinyókkal, számítógép házakkal van tele, hanem hangszerekkel... művészet, muzsika... ahhh... nem is kell nekem semmi más... :)
tökéletes hétvégén
vagyok túl... rengeteg minden történt. :)
pénteken 17:30-kor találkoztam a Kossal a Corvin mozinál. megnéztük a Quantum csendjét. (bocs TG... bár szinkronos volt, úgyhogy igazából szenvedtem, mint a dög...) na, hát ez nem lesz a kedvenc filmem. ilyen fost... egy raklap szar. kapkodó, zavaros, érthetetlen, ki-kivel van, stb. és ebben tényleg "paraszt" James Bond van... rémes. a Casino Royale eleganciája, szenvedélye, fanyar humora teljesen eltűnt... M is mintha 30 évet öregedett volna. és a Bond lány se volt szép. nekem legalább is nem. na, mindegy. :(
mozi után elmentünk a Chagall Caféba, a Hajós utcába. a kisteremben egy lánybúcsú zajlott, csippendél fiúkkal. egyik rondább volt, mint a másik. a Kossal próbáltunk beszélgetni, ittunk egy-egy páleszt, meg egy üveg rosét. én kellemesen becsíptem. mikor meguntuk a helyet, elindultunk a Sandokanba. (kikönyiztem) viszont nem bírtam tovább, az utcán elkaptam a Kost és megcsókoltam. nem tiltakozott. valamiért jó ezzel a pasival dumálni, meg berúgni, és ilyenkor persze nem tudok uralkodni magamon. más természetesen nem történt, már most mondom. nem is akartam többet. csak a flört hiányzott. az incselkedés. közben folyamatosan Jazzbőgősre gondoltam, hogy mennyire szeretem. ez nyilván ellentmondás, meg akkor én most egy hülye ribanc vagyok, stb. stb. nem érdekel. ez így jólesett, ez így kellet és kész.
na. Sandokan. a legjobb hely a városban. :) Long Island Ice Tea-val indítottunk. kezdtem lerészegedni. kibaszott jó zene ment, a hely szinte tömve, fergeteges hangulat... nem is folytatom. :) beszélgettünk, néha megcsókoltam a Kost. kezdtem berúgni. aztán jött még egy ilyen koktél. aztán jött a büntikoktél. a Kos receptje, megcsináltatta a pultban. 7 fajta alkohol van benne. fel se sorolom. viszont megittam. na, ott lett végem. aztakurvaélet. a Sandokan közepén, a DJ pult előtt táncoltam (akkor már kezdett elszivárogni a tömeg), énekeltem... huhhh... gecijó volt. a Kos meg nézte és élvezte. néha megcsókoltam, incselkedtem vele és ennyi. ez bőven elég is volt mindkettőnknek. nyilván ezért szeretjük az ilyen estéket, mert igazából benne van a levegőben, hogy bármi megtörténhet, de nem történik meg. viszont a vibrálást, a feszültséget maximálisan élvezzük és kellemes élmények, emlékek születnek, amiből az ember táplálkozhat a hétköznapokban.
nem tekintem megcsalásnak, és hűtlenkedésnek sem. egyszerűen csak szórakoztam. nekem ez belefér. szerintem Jazzbőgős sem mondana mást. persze nem biztos. :) mindegy, nem kell róla tudnia. azt elmondtam, hogy egy sráccal voltam, meg hogy mennyit ittam és buliztam, de többet nem. jól is van ez így.
szombat hajnali fél 3-kor kerültem ágyba. a paplan tetejére dőltem le, ruhástól. hogy majd mindjárt levetkőzöm. nadrág, zokni, pulcsi, kontaklencse, minden. no, hát ugyanebben a pózban ébredtem reggel 3/4 7-kor. akkor keltem fel, hogy levetkőzzek. visszafekvés. még mindig tök részegen. 10-kor újra felkeltem, szomjas voltam és éhes. ettem, ittam. és határozottan éreztem, hogy még részeg vagyok. újabb visszafekvés.
délután 2-kor keltem fel végül, ráncbaszedtem a lakást és magamat egy kicsit. jött Banya, majd én meg elindultam a kiállítás megnyitóra. végül elmentem. bár ne tettem volna... :( JB édes volt, meg jól játszottak, a képek is jók, de az exnő miatt kurvaszarul éreztem magam. úgyhogy soha többé ilyet. kerülgettük egymást, nem mutatkoztunk be egymásnak, még csak nem is biccentettünk, de láttam, hogy méreget. joggal. én már a végén annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy felöltöztem kabátba, meg minden és kimentem dohányozni az udvarra, meg zenét hallgatni. vártam, hogy JB összepakoljon és elinduljunk végre haza. de ez legalább 40 perc volt. nagynehezen elindultunk. hozta az Asszonyt is. :)
a buszmegállóban beszélgettünk. kérdeztem, hogy szerelmes volt-e az exnőjébe. mondta, hogy nem. mert ő nem tud szerelmes lenni. aztán hozzátette, hogy kötődni viszont nagyon tud...
uhhh... mi a fasznak kérdezek???? teljesen elkámpicsorodtam. arra gondoltam, hogy már megint egy egyoldalú kapcsolat, amiben én vagyok a szerelmes, a másik meg nem, csak úgy van... meg hogy belém már megint miért nem tud szerelmes lenni valaki??? olyan savanyú lett a képem, hogy csak na. észre is vette. mondta, hogy nagyon hidegen nézek. nekem már megfordult a fejemben az is, hogy akkor befejezem vele. minek feccöljek energiát olyanba, aki nem tud szerelmes lenni??? fájt a szivem, de átfutott ez is az agyamon.
aztán hazaértünk. úgy volt, hogy Bétáék feljönnek megint, de aztán bepunnyadtak, mert későn telefonáltam. így kettesben voltunk. megigérte, hogy majd csinál rakott krumplit, de nem volt hozzá kedve.
leültünk a konyhában a pulthoz és inni kezdtünk. meg beszélgetni. 3 feles pálesz, 3 üveg bor, egy spangli. este fél 10-től hajnali 2-ig... és nyomtuk. rengeteget beszélgettünk. leginkább a múltunkról. a régi kapcsolatainkról. és egymással kapcsolatos érzéseinkről, gondolatainkról.
én még ennyit, ilyen mélyen, ilyen komolyan és ilyen jól nem beszélgettem senkivel. mármint férfival. mármint potenciális "jelölttel"... eszméletlen jó volt. főleg azért, mert bizony megcsillant az, amire vágytam.
több dolog is elhangzott, csak címszavakban:
- jó neki velem, úgy ahogy van, nem hiányzik most semmi
- időt kér ahhoz, hogy megszerelmesedjen, mert tulajdonképpen képes rá, volt már ilyen, csak kéri, hogy lassan, fokozatosan haladjunk, hogy ne legyek türelmetlen
- 3 hosszabb, komolyabb kapcsolata volt eddig (6, 5 és 3 éves dolgok), és mindig úgy váltakoztak, hogy valakivel a szex volt jó és agyban nem passzoltak, vagy agyban minden oké, tudtak beszélgetni, de a szex az nem működött. na, és hát velem meg mind a kettő megvan...
- nem volt még olyan nője, aki vele együtt fel tudott volna kelni. :) hogy már ébredés után ugyanúgy pörög, mint ő. :) de én ilyen vagyok... ;)
no, hát ezekből (is) gondolom, érzem, hogy van keresnivalónk egymásnál. nagyon jó volt őszintén beszélni, és nyilván dagadt a májam azoktól amit mondott. és bár este még el voltam kenődve a buszmegállóban, de éjjel már rájöttem, hogy ha türelmes és édi-bédi leszek a továbbiakban, akkor bizony ez az ember az enyém lesz. és én akarom őt. mindenestül. :)
sikerült persze mocskosul berúgni és betépni. ő egy idő után eldőlt a kanapén, én meg buliztam, táncoltam, énekeltem. próbáltam ébren tartani, hiába... és nem is tudtam bevonszolni a hálóba. én viszont egy idő után lefeküdtem. Banya reggel 5-kor jött haza, aztán húzta is a csíkot el. gondolom meglepődött, hogy külön alszunk... :) JB aztán persze betalált hozzám. valahogy pont egyszerre ébredtünk meg. szexeltünk is egy jót. :) aztán felkeltünk. bár én tudtam volna még aludni. délelőtt 10-volt ekkor. megnéztünk pár South Park részt, aztán nekiállt főzni. én voltam a kiskuktája. :)
olyan isteni finom rakottkrumplit csinált... hmmm... és annyira jó volt a főzés, sokat nevettünk, hallgattunk zenét... komolyan mondom, mintha ezer éve lennénk együtt, egy varázslatos vasárnap délután... egyszerűen nem tudtam betelni vele. mikor kész lett a kaja, ettünk, majd én meccset kezdtem nézni (Man City-Man UTD 0:1), ő meg letusolt és lefeküdt aludni egy picit. ja, hozzá kell tennem, délelőtt úgy ébredtünk, hogy még csont részegek vagyunk. nem másnaposak, hanem részegek... uhhhh...
a meccs szünetében elmosogattam, rendet raktam. aztán előkerült a szobából. odabújt hozzám a kanapén. majd evett. majd nekiállt gyakorolni a bőgőjén. (úgy volt, hogy hazamegy gyakorolni, mert kell a számítógépe hozzá, meg nincs ott a kotta. de aztán ott volt a kotta. meg látszott rajta, hogy egyszerűen nem akaródzik elindulnia. és nem azért, mert szakadt az eső, hanem mert jó neki ott, nálam.) én ültem a nappaliban, néztem a meccset, ő meg a kisszobában gyakorolt... valami idillikus volt az egész... varázslatos... pont ilyenre vágytam egész életemben... ilyen vasárnapokra. ébresztő szex, sokáig alvás, együttfőzés, evés, röhögcsélés, zene, foci, harmónia, nyugalom, béke, boldogság...
valahogy nem ment neki a gyakorlás, nem volt jó formában, kezdett már inkább másnapossá, nyomottá válni. netezett egy kicsit (bőgőket nézegetett az ebay-en) én meg az HBO2-n a Casino Royalet néztem. a legjobb James Bond filmet. nem tudom megunni... :)
aztán megmasszíroztam a hátát. majd vacsiztunk. belapátoltam a maradék rakott krumplit, neki meg csináltam melegszenyákat. hogy ez mennyit bír enni???!!!... úrjézus... újabb bélgép... de ő legalább ínyenc. :)
vége lett a filmnek, megvacsiztunk, majd bezavartam a szobába, hogy gyakoroljon. legalább egy órát. én addig South Parkot néztem, majd letusoltam és befeküdtem az ágyba, olvasni. 10 után jött be, hogy mi van, totál felpörgött, ne aludjunk még. lement cigiért. mire visszajött, megtaláltam az mp3 lejátszóján a Rammstein: Du Hast Mich c. számát. na, ettől egyből felpörögtem én is. mire visszajött már ment az üvöltés. :)
beraktam a Fűre tépni szabad c. filmet. elszívtam egy spanglit. végignéztük. kurvasokat röhögtem. ő pont ilyen idióta filmre vágyott, nekem meg aztán mindegy volt... éjfélkor vonultunk végül az ágyba. aztán szexeltünk. aztán még egy cigaretta és alvás.
ma reggel majdnem megint bemondtam az unalmast, hogy nem jövök be. de megerőszakoltam magam.
holnap találkozunk legközelebb. este Gödörbe megyünk.
valami összegzést írjak esetleg? nem is tudom... kell-e egyáltalán. érdemes-e... mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jól érzem magam Jazzbőgőssel. imádom a mocskos pofáját. :) ő meg bírja a hülye fejemet. azt ennyi. :) ez az együtt töltött hétvége, a hatalmas, őszinte beszélgetés, a közös programok (pl. főzés)... szóval mind csak erősíti bennem, hogy kell nekem. hogy őt kerestem. hogy jó lesz vele. sokáig.
baromállatok vagyunk együtt, nem vesszük komolyan az életet, csak annyira, amennyire muszáj. én tisztelem őt a zenélés miatt, ő tisztel engem a munkám, az eszem miatt. felnézünk egymásra kölcsönösen valamiért, és szerintem ez nagyon fontos. egyezik a humorunk, az érdeklődési körünk, nagyon jól be tudunk rúgni, és az ágyban is kattanunk egymásra. mi kell még??? nyilván rengeteg apróság, de kezdetnek szerintem ez bíztató. :)
holnap leszünk 2 hónaposak... jujjj... ;)
pénteken 17:30-kor találkoztam a Kossal a Corvin mozinál. megnéztük a Quantum csendjét. (bocs TG... bár szinkronos volt, úgyhogy igazából szenvedtem, mint a dög...) na, hát ez nem lesz a kedvenc filmem. ilyen fost... egy raklap szar. kapkodó, zavaros, érthetetlen, ki-kivel van, stb. és ebben tényleg "paraszt" James Bond van... rémes. a Casino Royale eleganciája, szenvedélye, fanyar humora teljesen eltűnt... M is mintha 30 évet öregedett volna. és a Bond lány se volt szép. nekem legalább is nem. na, mindegy. :(
mozi után elmentünk a Chagall Caféba, a Hajós utcába. a kisteremben egy lánybúcsú zajlott, csippendél fiúkkal. egyik rondább volt, mint a másik. a Kossal próbáltunk beszélgetni, ittunk egy-egy páleszt, meg egy üveg rosét. én kellemesen becsíptem. mikor meguntuk a helyet, elindultunk a Sandokanba. (kikönyiztem) viszont nem bírtam tovább, az utcán elkaptam a Kost és megcsókoltam. nem tiltakozott. valamiért jó ezzel a pasival dumálni, meg berúgni, és ilyenkor persze nem tudok uralkodni magamon. más természetesen nem történt, már most mondom. nem is akartam többet. csak a flört hiányzott. az incselkedés. közben folyamatosan Jazzbőgősre gondoltam, hogy mennyire szeretem. ez nyilván ellentmondás, meg akkor én most egy hülye ribanc vagyok, stb. stb. nem érdekel. ez így jólesett, ez így kellet és kész.
na. Sandokan. a legjobb hely a városban. :) Long Island Ice Tea-val indítottunk. kezdtem lerészegedni. kibaszott jó zene ment, a hely szinte tömve, fergeteges hangulat... nem is folytatom. :) beszélgettünk, néha megcsókoltam a Kost. kezdtem berúgni. aztán jött még egy ilyen koktél. aztán jött a büntikoktél. a Kos receptje, megcsináltatta a pultban. 7 fajta alkohol van benne. fel se sorolom. viszont megittam. na, ott lett végem. aztakurvaélet. a Sandokan közepén, a DJ pult előtt táncoltam (akkor már kezdett elszivárogni a tömeg), énekeltem... huhhh... gecijó volt. a Kos meg nézte és élvezte. néha megcsókoltam, incselkedtem vele és ennyi. ez bőven elég is volt mindkettőnknek. nyilván ezért szeretjük az ilyen estéket, mert igazából benne van a levegőben, hogy bármi megtörténhet, de nem történik meg. viszont a vibrálást, a feszültséget maximálisan élvezzük és kellemes élmények, emlékek születnek, amiből az ember táplálkozhat a hétköznapokban.
nem tekintem megcsalásnak, és hűtlenkedésnek sem. egyszerűen csak szórakoztam. nekem ez belefér. szerintem Jazzbőgős sem mondana mást. persze nem biztos. :) mindegy, nem kell róla tudnia. azt elmondtam, hogy egy sráccal voltam, meg hogy mennyit ittam és buliztam, de többet nem. jól is van ez így.
szombat hajnali fél 3-kor kerültem ágyba. a paplan tetejére dőltem le, ruhástól. hogy majd mindjárt levetkőzöm. nadrág, zokni, pulcsi, kontaklencse, minden. no, hát ugyanebben a pózban ébredtem reggel 3/4 7-kor. akkor keltem fel, hogy levetkőzzek. visszafekvés. még mindig tök részegen. 10-kor újra felkeltem, szomjas voltam és éhes. ettem, ittam. és határozottan éreztem, hogy még részeg vagyok. újabb visszafekvés.
délután 2-kor keltem fel végül, ráncbaszedtem a lakást és magamat egy kicsit. jött Banya, majd én meg elindultam a kiállítás megnyitóra. végül elmentem. bár ne tettem volna... :( JB édes volt, meg jól játszottak, a képek is jók, de az exnő miatt kurvaszarul éreztem magam. úgyhogy soha többé ilyet. kerülgettük egymást, nem mutatkoztunk be egymásnak, még csak nem is biccentettünk, de láttam, hogy méreget. joggal. én már a végén annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy felöltöztem kabátba, meg minden és kimentem dohányozni az udvarra, meg zenét hallgatni. vártam, hogy JB összepakoljon és elinduljunk végre haza. de ez legalább 40 perc volt. nagynehezen elindultunk. hozta az Asszonyt is. :)
a buszmegállóban beszélgettünk. kérdeztem, hogy szerelmes volt-e az exnőjébe. mondta, hogy nem. mert ő nem tud szerelmes lenni. aztán hozzátette, hogy kötődni viszont nagyon tud...
uhhh... mi a fasznak kérdezek???? teljesen elkámpicsorodtam. arra gondoltam, hogy már megint egy egyoldalú kapcsolat, amiben én vagyok a szerelmes, a másik meg nem, csak úgy van... meg hogy belém már megint miért nem tud szerelmes lenni valaki??? olyan savanyú lett a képem, hogy csak na. észre is vette. mondta, hogy nagyon hidegen nézek. nekem már megfordult a fejemben az is, hogy akkor befejezem vele. minek feccöljek energiát olyanba, aki nem tud szerelmes lenni??? fájt a szivem, de átfutott ez is az agyamon.
aztán hazaértünk. úgy volt, hogy Bétáék feljönnek megint, de aztán bepunnyadtak, mert későn telefonáltam. így kettesben voltunk. megigérte, hogy majd csinál rakott krumplit, de nem volt hozzá kedve.
leültünk a konyhában a pulthoz és inni kezdtünk. meg beszélgetni. 3 feles pálesz, 3 üveg bor, egy spangli. este fél 10-től hajnali 2-ig... és nyomtuk. rengeteget beszélgettünk. leginkább a múltunkról. a régi kapcsolatainkról. és egymással kapcsolatos érzéseinkről, gondolatainkról.
én még ennyit, ilyen mélyen, ilyen komolyan és ilyen jól nem beszélgettem senkivel. mármint férfival. mármint potenciális "jelölttel"... eszméletlen jó volt. főleg azért, mert bizony megcsillant az, amire vágytam.
több dolog is elhangzott, csak címszavakban:
- jó neki velem, úgy ahogy van, nem hiányzik most semmi
- időt kér ahhoz, hogy megszerelmesedjen, mert tulajdonképpen képes rá, volt már ilyen, csak kéri, hogy lassan, fokozatosan haladjunk, hogy ne legyek türelmetlen
- 3 hosszabb, komolyabb kapcsolata volt eddig (6, 5 és 3 éves dolgok), és mindig úgy váltakoztak, hogy valakivel a szex volt jó és agyban nem passzoltak, vagy agyban minden oké, tudtak beszélgetni, de a szex az nem működött. na, és hát velem meg mind a kettő megvan...
- nem volt még olyan nője, aki vele együtt fel tudott volna kelni. :) hogy már ébredés után ugyanúgy pörög, mint ő. :) de én ilyen vagyok... ;)
no, hát ezekből (is) gondolom, érzem, hogy van keresnivalónk egymásnál. nagyon jó volt őszintén beszélni, és nyilván dagadt a májam azoktól amit mondott. és bár este még el voltam kenődve a buszmegállóban, de éjjel már rájöttem, hogy ha türelmes és édi-bédi leszek a továbbiakban, akkor bizony ez az ember az enyém lesz. és én akarom őt. mindenestül. :)
sikerült persze mocskosul berúgni és betépni. ő egy idő után eldőlt a kanapén, én meg buliztam, táncoltam, énekeltem. próbáltam ébren tartani, hiába... és nem is tudtam bevonszolni a hálóba. én viszont egy idő után lefeküdtem. Banya reggel 5-kor jött haza, aztán húzta is a csíkot el. gondolom meglepődött, hogy külön alszunk... :) JB aztán persze betalált hozzám. valahogy pont egyszerre ébredtünk meg. szexeltünk is egy jót. :) aztán felkeltünk. bár én tudtam volna még aludni. délelőtt 10-volt ekkor. megnéztünk pár South Park részt, aztán nekiállt főzni. én voltam a kiskuktája. :)
olyan isteni finom rakottkrumplit csinált... hmmm... és annyira jó volt a főzés, sokat nevettünk, hallgattunk zenét... komolyan mondom, mintha ezer éve lennénk együtt, egy varázslatos vasárnap délután... egyszerűen nem tudtam betelni vele. mikor kész lett a kaja, ettünk, majd én meccset kezdtem nézni (Man City-Man UTD 0:1), ő meg letusolt és lefeküdt aludni egy picit. ja, hozzá kell tennem, délelőtt úgy ébredtünk, hogy még csont részegek vagyunk. nem másnaposak, hanem részegek... uhhhh...
a meccs szünetében elmosogattam, rendet raktam. aztán előkerült a szobából. odabújt hozzám a kanapén. majd evett. majd nekiállt gyakorolni a bőgőjén. (úgy volt, hogy hazamegy gyakorolni, mert kell a számítógépe hozzá, meg nincs ott a kotta. de aztán ott volt a kotta. meg látszott rajta, hogy egyszerűen nem akaródzik elindulnia. és nem azért, mert szakadt az eső, hanem mert jó neki ott, nálam.) én ültem a nappaliban, néztem a meccset, ő meg a kisszobában gyakorolt... valami idillikus volt az egész... varázslatos... pont ilyenre vágytam egész életemben... ilyen vasárnapokra. ébresztő szex, sokáig alvás, együttfőzés, evés, röhögcsélés, zene, foci, harmónia, nyugalom, béke, boldogság...
valahogy nem ment neki a gyakorlás, nem volt jó formában, kezdett már inkább másnapossá, nyomottá válni. netezett egy kicsit (bőgőket nézegetett az ebay-en) én meg az HBO2-n a Casino Royalet néztem. a legjobb James Bond filmet. nem tudom megunni... :)
aztán megmasszíroztam a hátát. majd vacsiztunk. belapátoltam a maradék rakott krumplit, neki meg csináltam melegszenyákat. hogy ez mennyit bír enni???!!!... úrjézus... újabb bélgép... de ő legalább ínyenc. :)
vége lett a filmnek, megvacsiztunk, majd bezavartam a szobába, hogy gyakoroljon. legalább egy órát. én addig South Parkot néztem, majd letusoltam és befeküdtem az ágyba, olvasni. 10 után jött be, hogy mi van, totál felpörgött, ne aludjunk még. lement cigiért. mire visszajött, megtaláltam az mp3 lejátszóján a Rammstein: Du Hast Mich c. számát. na, ettől egyből felpörögtem én is. mire visszajött már ment az üvöltés. :)
beraktam a Fűre tépni szabad c. filmet. elszívtam egy spanglit. végignéztük. kurvasokat röhögtem. ő pont ilyen idióta filmre vágyott, nekem meg aztán mindegy volt... éjfélkor vonultunk végül az ágyba. aztán szexeltünk. aztán még egy cigaretta és alvás.
ma reggel majdnem megint bemondtam az unalmast, hogy nem jövök be. de megerőszakoltam magam.
holnap találkozunk legközelebb. este Gödörbe megyünk.
valami összegzést írjak esetleg? nem is tudom... kell-e egyáltalán. érdemes-e... mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jól érzem magam Jazzbőgőssel. imádom a mocskos pofáját. :) ő meg bírja a hülye fejemet. azt ennyi. :) ez az együtt töltött hétvége, a hatalmas, őszinte beszélgetés, a közös programok (pl. főzés)... szóval mind csak erősíti bennem, hogy kell nekem. hogy őt kerestem. hogy jó lesz vele. sokáig.
baromállatok vagyunk együtt, nem vesszük komolyan az életet, csak annyira, amennyire muszáj. én tisztelem őt a zenélés miatt, ő tisztel engem a munkám, az eszem miatt. felnézünk egymásra kölcsönösen valamiért, és szerintem ez nagyon fontos. egyezik a humorunk, az érdeklődési körünk, nagyon jól be tudunk rúgni, és az ágyban is kattanunk egymásra. mi kell még??? nyilván rengeteg apróság, de kezdetnek szerintem ez bíztató. :)
holnap leszünk 2 hónaposak... jujjj... ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)