ha van olyan

hogy "két bal lábbal" felkelés, akkor szerintem én azt ma megcsináltam. :) hullámzó a hangulatom, de leginkább szar. 

visszaolvastam tegnap a bejegyzéseimet, és láttam, hogy kettőben is a munkámról, meg az álláskeresésről nyavalyogtam, kb. szó szerint ugyanúgy... én kérek elnézést...

nyilván most ez a legégetőbb, ami minden percben foglalkoztat, de annyira azért nem gáz a helyzet. pultost mindenhova keresnek, a ZS-terv, hogy beállok valami jó kis streetfood helyre, aztán mindenki elmehet a picsába. komolyan mondom, még felüdülés is lenne ennyi CC-s fos után egy kis vendéglátás, személyes "ügyfélkapcsolat". amúgy is hányok már a CC-től, a biztosításoktól meg a falnak megyek, szóval elég volt. nagyon kellene a karrier váltás, de hát "sajnos" ehhez értek jelenleg. próbáltam IT-s területen is mozgolódni, ismerős ajánlott be egy céghez, de hát a konklúzió az volt, hogy nem vagyok elég IT-s. persze, rosszul esett elsőre ez a minősítés, de azért lássuk be, a számokkal mindig is gondom volt, inkább humán vagyok, mint reál... 

abban viszont biztos vagyok, hogy bármit meg tudok tanulni, még akár a programozást is, meg még ráadásul érdekel is, tehát nem reménytelen, hogy tesztelő, rendszerszervező, üzleti elemző vagy valami hasonló legyen belőlem, de ennek most még nincs itt az ideje. ehhez még sokat kell tanulnom.

amit nem szeretnék már soha többet: telefonálni. hívást venni, mint ügyfélszolgálatos, vagy kimenő hívást indítani, hogy értékesítsek... na, ezt nem. never ever. nem azért mert derogál, vagy mert ne tudnám megcsinálni, egyszerűen nem akarom ezt csinálni. akkor már inkább húst sütök a Mekiben. sőt, láttam tegnap a villamoson két fiatal csajt, BKV ellenőrök voltak, színes hajjal, meg trendi cuccokban. persze bedobtam nekik, hogy a "faszért nem kerestek normális melót?", de ha megszorulok, még lehet, hogy én is ott kötök ki. eddig engem szívattak az ellenőrök (most van bérletem, hogy az esetleges interjúk miatt ne kelljen szopni), most én szívatnék MINDENKIT! :D :D oké, ez azért tényleg csak a legeslegutolsó a listán. :)

amúgy nem értem, hogy miért jó az, hogy engem még október végéig itt ültetnek (azon kívül, hogy tudom, hogy a szaros, sok munkát igénylő melót csináljam meg), hiszen egész nap csak a szar fröcsög belőlem, kb. pont leszarok mindent, csak az álláskereséssel foglalkozom, vagy a fb-ot pörgetem... de hát hajrá, ha ez kell... én a pénzemért elülök itt, és elnetezgetek. nem véletlen, hogy van időm írogatni is ide. :) na meg van is miről fröcsögni... 

ami egyébként hányinger (többek között) és gusztustalan, hogy nem is közös megegyezést ajánlottak fel, hanem egyből a munkáltatói felmondás, és még a felmondási idő felét le is dolgoztatják... ja, és most még az éves bónuszomon megy a szarrágás, ami nyilván aprópénz nekik, de azért kibaszottul fáj, hogy ki kell fizetni, pedig az kurvára jár nekem, mindenféle szabályzat, meg riport, meg eredmény alapján. vagyis nem tudják megúszni, mert abban a pillanatban a munkaügyi bíróságon vagyok, amikor engem átbasznak. ja, meg az MNB-nél... bizonyára érdekelné őket néhány himi-humi, ami itt folyik, és GECIRE nem szabályos. 

fú geci... de tényleg... 

itt van ez a klimaxos kurva, ami miatt az egész fos elkezdődött. február óta dolgozik a csapatban, de még egy ilyen pletykás, hazug, szarkavaró némbert nem láttam. ráadásul egy olyan sérült személyisége van, hogy az kezelhetetlen. 50+-os, de bazmeg feszt a főnökhöz járt árulkodni, de kb. olyanokért, hogy nem köszöntünk neki mikor bejött. igen bazmeg, nem köszöntünk éppen abban a szent pillanatban, mert akkor éppen, tavasszal, a seggünkön vettük a levegőt, kb. ketten üzemeltettük egy kibaszott nagy cég telefonos ügyfélszolgálatát, és napi 12 órát melóztunk. bocs, hogy elfelejtettünk köszönni. ami egyébként nem is igaz, csak ez a kurva ilyeneket talált ki. és persze ezzel az állandó nyavalygással, a meglévő fos tetejére, betette a kaput az osztályvezetőnknél, akit imádtam (kicsit bele is voltam szeretve tavaly nyáron...), és inkább itt hagyta az egészet, mert már nem tudott aludni, annyira basztatta a dolog. ha ez a klimaxos kurva nem jön anno, fejünk se fájna, egyben lenne a csapat, a megkezdett úton tudnánk haladni előre (és nem hátra, ahogy most történik), kezdtük már a konkurencia színvonalát megközelíteni, ami kemény másfél év munkája volt, rengeteg túlórával, meg hétvégével... és akkor erre most még a bónuszomon rugóznak. úgy, hogy tavasszal a 80 túlórát összekapkodtam hirtelen 2-3 hónap alatt. és az a durva, hogy még élveztem is, szerettem is a melómat! minden fos és szar ellenére imádtam itt dolgozni. és ez a kurva meg belerondított. szánalmas. most kérdezte, hogy azért lehet velem beszélgetni? mondom: "szerintem nekünk nincs már miről beszélni..."

ennyi. ment is egyből árulkodni, hogy én milyen szardarab vagyok. hajrá. árulkodjon. papírom van mindenről, vesztenivalóm nincs, maximum a bónusz, de már az exosztályvezetőm kiokosított, hogy mit csináljak, meg tulajdonképpen kurva jól állok a teljesítmény értékelésben, mert a 4 kiírt egyéni célból 3 kibaszottul megvan, 100%-ban, a negyedik meg saját hibámon kívül nem tudott megvalósulni, tehát az is 100%, szóval nem is értem... ja de, értem. fáj nekik, hogy ki kell fizetni. ja, tetszettek volna előbb gondolkodni. :D :D

szóval csodálatos napom van :) a két bal lábbal felkelés kihozta belőlem az állatot. :D :D

mostanában a kedvenc

szavam járása: geci... tudom, hogy nem nőies, meg ahogy Apukám mondaná: "egy bölcsész nem beszélhet így", ráadásul MIM sem szereti ha közönséges vagyok (mármint ha nem kettesben vagyunk), mindenesetre előszeretettel használom kötőszóként, vagy csak úgy a mondat végén... rémes...

ja, a legnagyobb kedvenc: "namaste geci" :D :D na, ettől sírok :) ezt nem használom, csak olvastam valahol... zseniális... :)

egyébként csodálatos napom van, mégpedig azért, mert már ketten is írtatok, hogy írjak, mert olvastok, és érdeklődtök "irántam", hogy mi van velem... vagy nem is tudom, hogy miért, de nyilván szeretitek olvasni az agymenéseimet, úgyhogy ez jó hír, itt legalább szükség van rám. 

a munkahelyemen sajnos nincs. éppen ma kaptam kezembe a papírt, hogy október végéig még jöjjek dolgozni (persze, a szaros feladatokat még csináljam, meg vigyem a délutános műszakokat), aztán november közepéig fel vagyok mentve a munkavégzés alól és viszlát. csodálatos. nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezt a fost nem kell tovább passzírozni jobbról balra, aztán meg vissza, minden áldott kibaszott napon... de azért ennek az idén 30 éves, 2000 fős cégnek a szégyene, hogy 20 éves értékesítői, Call centeres, valamint 15 évnyi vezetői tapasztalattal házon belül sem tudtak sehova átpakolni, ha már ez a főosztályvezető nem bírja a pofámat. mondjuk én se az övét. :) még egy ilyen ordas vén kurvát az Isten nem látott... szánalmas. 

mivel még nincs új melóm, pedig már június vége óta intenzíven keresek, picit aggódom, hiszen bár van tartalékom (kivételesen), nem akartam azt felélni, szóval jó lenne valami másik melóba átülni novembertől, ezen dolgozom most. szinte bármi jó lehet, akár átmenetileg is, maximum keresek tovább, de még eddig sehova nem kellettem. se vezetőnek, se CC-be, se máshova... azért persze kihúzom anyagilag február végéig (úgy számoltam), de nem cél addig munka nélkül lenni, mert azért az a lelkivilágom is lerombolná rendesen. egy idő után biztosan nem lenne természetes a mosolyom. ja, és nyomatom az angolt, ha már lesz rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. angol nyelvtudás nélkül bizony nem vagyok piacképes munkaerő. hiába a tapasztalat, hiába a tudás, hiába a tanulni akarás, ha nincs középfokú angolom, és nem tudom használni a nyelvet készség szinten (tehát tudni kell írni, olvasni, BESZÉLNI gond nélkül), akkor el is áshatom magam. ez a nagy felismerésem. najó, ezt tudtam előbb is, de talán most, 42 évesen végre lehet, hogy rendesen megtanulok angolul, és a nyugdíjig már valami zsíros melóm lesz. vagy eltakarodok külföldre és vissza se nézek. mit tudom én.... de már nekem nagyon ciki, hogy nem beszélek angolul. úgyhogy ezen változtatni kell... 

November 5-től szabadon igazolható vagyok, ha bárki tud bármit, bárhol (Budapest közigazgatási határain belül), ahol H-P, 9-17 meg lehet keresni nettó 300-at, sikítson!!! :) 

a legnagyobb oximoron

ami csak létezik: kávé + indica... mármint kávé mellé olyan talpas cigit szívni, amitől bealszik az ember.
nemcsak oximoron, de orbitális pazarlás is... :-D
viszont ez a fent említett párosítás elképesztő jó tud lenni egy ilyen borús vasárnap délelőtt... B-)
minden másra ott a Mastercard... :-P

nincs elég probléma

a fővárosban, pláne a nyolcadik kerületben, mert engem ma délelőtt azért állított meg 1 fiatal nyikhaj rendőr, mert nem a kijelölt gyalogátkelőn mentem át a Baross utcán, hanem mellette 1 méterrel. az már részletkérdés, hogy piros volt a lámpa, tehát át sem lett volna szabad mennem, de nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem a zebrán.

15 éve járok ezen az útvonalon gyalog, ezt a rendőrnek is elmondtam, és teljesen jól ismerem ott a forgalmi rendet, ami szükséges a biztonságos közlekedéshez. pont leszarták. nem a zebrán mentem át és kész, legközelebb ne csináljak ilyet... pfffff...

nem akartam velük vitatkozni, hogy amúgy egyrészt azzal kéne foglalkozni, ahol a vér folyik éppen, meg a hajléktalanokkal, meg mittomén, meg hát álljunk már meg egy ásónyomra, nincs már egyéb megoldandó feladat a rendőrség számára a városban, sőt az országban sem, mert minden rendben, minden fasza, minden bűnügy fel van derítve, és most már azt nézik, hogy pontosan a zebrán megy-e át az ember (mondom, piros volt a lámpa a gyalogosoknak, tehát el se indulhattam volna)??? nincs ezen kívül más fontosabb tennivaló? komolyan itt tartunk??

azért sem akartam velük vitatkozni, mert ha netán bevisznek, és csinálnak egy dr*g tesztet, akkor lehet, megbuknék, mint Rottenbiller, szóval jobb a békesség, amúgy is kurvára késésben voltam a munkahelyemről. 

ja, amúgy volt tépőzár, nem is 1 hanem 2 kerek hónap. de csak zöldből volt tépőzár, a fehérből nem mindig sikerült megoldani, főleg ha MIM-mel összejöttünk hétvégén bulikázni. :)

de a fehér amúgy is csak bulira jó, arra nem vagyok úgy rászívódva, mint a zöldre. viszont 2 hónap zöld tépőzár után megveregettem a vállam, hogy pont a legszarabb, legstresszesebb 2 hónapot sikerült kibírni nélküle, ami arra is fényes bizonyíték, hogy bármikor le tudom tenni, és bármeddig tudom nélkülözni. de 2 hónap után bevásároltam, és valami földöntúli volt újra beleslukkolni a talpas cigibe. :) azóta meg nyilván tolom, hol jobban, hol kevésbé, de nagyjából minden nap. a fehéret viszont teljesen kiiktattam cserébe. :) szerintem nem csináltam rossz boltot. :)

ja, MIM, igen. újra/még mindig együtt... nem egyszerű a sztori... október 15-én lesz egy éve, hogy szakított velem, telefonon... tudom, no comment kategória... én nem is kerestem utána egyáltalán. a fejemhez vágott mondatai, a zavaros kifogásai nagyon sokáig élénken éltek a fejemben, a lelkemben. ezek után minek keressem? végül ő bukkant fel februárban, és még kb. ki is kérte magának, hogy én miért tűntem el... ehhh... no comment ez is. 

fura egy ember, nem egyszerű, ahogy én sem vagyok az. tavaly ősz óta próbálja az életét újra egyensúlyba hozni. azóta dolgozik ezen, és februárra már eljutott arra a szintre, hogy újra megkeressen, mert hát csak én vagyok élete szerelme... ha szexre gondol, akkor csak én jutok az eszébe, meg egyáltalán... mint társ, mint kapcsolat is csak én... október és február között nem volt senkivel, nem is ismerkedett, eszébe sem jutott, hiszen bár telefonon elküldött, de ő azért mindig tudta, hogy ha kicsit jobban lesz, akkor úgyis keres, mert velem akar lenni, senki más nem érdekli.

nehéz egyébként az én vérmérsékletemmel, türelmetlenségemmel ezeket a dolgokat abszolválni. meg hogy ne legyen semmi elvárásom vele kapcsolatban. nem egyszerű, és sokat dolgozom azon, hogy ne kúrjam fel magam percenként, hogy empatikus legyek vele, és elfogadjam, hogy most neki milyen tervei vannak, és azok megvalósításával milyen tempóban, a sajátjában halad. nehéz azt megállni szó nélkül, elfogadni, hogy én már rég túl lennék bizonyos dolgokon, amin ő még rágódik, amivel először találkozik hozzám képest. sokkal lelkisebb, mint én. 

az a nagy büdös helyzet, hogy szeretem, és mivel egyikőnk sem tökéletes, azon dolgozunk mindketten, hogy a kapcsolatunk az legyen. rengeteget beszélgetünk. ritkán találkozunk sajnos, de olyankor általában 10-16 órát beszélgetünk végig, egyhuzamban. sokszor se tévé, se zene, semmi, csak mi ketten... én még senkivel sem éreztem ilyen jól magam. senki nem volt, aki ennyire intelligens, humoros, megértő, elfogadó, mély érzésű, és ráadásul még az értékrendje is egyezik az enyémmel. 

vannak mélypontok persze, mármint nálam, nem mondhatom, hogy nincs. de MIM életének rendbehozásában, mármint a projektben, szerepel az is a listán, hogy a velem való kapcsolatát rendezze. nekem egyelőre az bőven elegendő, hogy rajta van a listán. a megvalósításhoz majd úgyis én is kellek, csak érjünk már oda. de előtte még más feladatok vannak a listán nála, szóval emiatt nem szabad türelmetlennek lennem.

van most nekem is éppen elég feladatom, például az. hogy új munkahelyet találjak, mert nagyon úgy néz ki, hogy október 15-től szabadon igazolhatóvá válok, azzal a nappal lesz vége a pályafutásomnak a GB-nél. egyik szemem sír, mert nincs még másik melóm, és mert egy nagyon jó csapat lett itt szétbaszva, a másik meg nevet, mert ettől a napi foslapátolástól, meg a sötét, buta, rosszindulatú borsodi parasztoktól, akik amúgy vezető pozícióban dolgoznak, kurvára hányok, és ez már nem most kezdődött, hanem kb. februárban. 

számolgattam, és azért január végéig kihúzom anyagilag (nem fényesen, de kihúzom), ha addig nem találnék másik munkát (május óta keresek egyébként, bár június második felében lett igazán intenzív a keresésem). ha bárki tud bármit, írjon, beszéljünk. :)

emiatt persze nem voltam nyaralni sem, otthon rohadtam 2 hétig augusztus közepén a 35 fokban, mert se pénzt, se időt nem akartam nyaralásra pazarolni. aztán még egy hét betegszabin otthon maradtam, mert nem volt kedvem bejönni a szabi után, de nyaralás nem volt és nem is lesz. oké, nem ez az első év, meg kivel mentem volna, egyedül megint? de akkor is kapja be a GB, meg mindenki, akinek ezt a fos helyzetet köszönhetem, hogy nem hogy nem innen megyek nyugdíjba, ahogy 2 éve terveztem, de még ŐK fognak kibaszni az utcára. félelmetes...

azért persze élem az életem, MIM-től függetlenül is, mert ő nem túl mobil mostanában, én meg ha el akarok menni valahova, koncertre, vagy akármi, én úgyis elmegyek. leginkább a Tesómmal, de van, hogy egyedül. barátaim nincsenek, aki van, azt vagy évente látom, vagy csilliárd km-re lakik, szóval no way... amúgy is a Nővérem a legjobb barátnőm, oszt ennyi, bár mostanában ő is kiborít néha, de olyankor sem ő a hülye, hanem én vagyok türelmetlen/értetlen, szóval ezeken nekem kell dolgoznom.

mára ennyi, lehet, visszatérek rendszeresen, a mai irományom csak a reggeli rendőri jelenlét miatt született, mert nem tudtam magamban tartani.  :)

legyetek szobatiszták, és ha olvasnátok újra minden nap, motivációként írjatok valami kedves kommentet, hátha rákapok újra a blogolásra. :) (álláskeresésben vagyok, rengeteg visszautasítást kapok, illetve eddig kb. csak azt kaptam, úgyhogy jól esne a lelkemnek, ha végre valahol szükség lenne rám. :D )