nincs elég probléma

a fővárosban, pláne a nyolcadik kerületben, mert engem ma délelőtt azért állított meg 1 fiatal nyikhaj rendőr, mert nem a kijelölt gyalogátkelőn mentem át a Baross utcán, hanem mellette 1 méterrel. az már részletkérdés, hogy piros volt a lámpa, tehát át sem lett volna szabad mennem, de nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem a zebrán.

15 éve járok ezen az útvonalon gyalog, ezt a rendőrnek is elmondtam, és teljesen jól ismerem ott a forgalmi rendet, ami szükséges a biztonságos közlekedéshez. pont leszarták. nem a zebrán mentem át és kész, legközelebb ne csináljak ilyet... pfffff...

nem akartam velük vitatkozni, hogy amúgy egyrészt azzal kéne foglalkozni, ahol a vér folyik éppen, meg a hajléktalanokkal, meg mittomén, meg hát álljunk már meg egy ásónyomra, nincs már egyéb megoldandó feladat a rendőrség számára a városban, sőt az országban sem, mert minden rendben, minden fasza, minden bűnügy fel van derítve, és most már azt nézik, hogy pontosan a zebrán megy-e át az ember (mondom, piros volt a lámpa a gyalogosoknak, tehát el se indulhattam volna)??? nincs ezen kívül más fontosabb tennivaló? komolyan itt tartunk??

azért sem akartam velük vitatkozni, mert ha netán bevisznek, és csinálnak egy dr*g tesztet, akkor lehet, megbuknék, mint Rottenbiller, szóval jobb a békesség, amúgy is kurvára késésben voltam a munkahelyemről. 

ja, amúgy volt tépőzár, nem is 1 hanem 2 kerek hónap. de csak zöldből volt tépőzár, a fehérből nem mindig sikerült megoldani, főleg ha MIM-mel összejöttünk hétvégén bulikázni. :)

de a fehér amúgy is csak bulira jó, arra nem vagyok úgy rászívódva, mint a zöldre. viszont 2 hónap zöld tépőzár után megveregettem a vállam, hogy pont a legszarabb, legstresszesebb 2 hónapot sikerült kibírni nélküle, ami arra is fényes bizonyíték, hogy bármikor le tudom tenni, és bármeddig tudom nélkülözni. de 2 hónap után bevásároltam, és valami földöntúli volt újra beleslukkolni a talpas cigibe. :) azóta meg nyilván tolom, hol jobban, hol kevésbé, de nagyjából minden nap. a fehéret viszont teljesen kiiktattam cserébe. :) szerintem nem csináltam rossz boltot. :)

ja, MIM, igen. újra/még mindig együtt... nem egyszerű a sztori... október 15-én lesz egy éve, hogy szakított velem, telefonon... tudom, no comment kategória... én nem is kerestem utána egyáltalán. a fejemhez vágott mondatai, a zavaros kifogásai nagyon sokáig élénken éltek a fejemben, a lelkemben. ezek után minek keressem? végül ő bukkant fel februárban, és még kb. ki is kérte magának, hogy én miért tűntem el... ehhh... no comment ez is. 

fura egy ember, nem egyszerű, ahogy én sem vagyok az. tavaly ősz óta próbálja az életét újra egyensúlyba hozni. azóta dolgozik ezen, és februárra már eljutott arra a szintre, hogy újra megkeressen, mert hát csak én vagyok élete szerelme... ha szexre gondol, akkor csak én jutok az eszébe, meg egyáltalán... mint társ, mint kapcsolat is csak én... október és február között nem volt senkivel, nem is ismerkedett, eszébe sem jutott, hiszen bár telefonon elküldött, de ő azért mindig tudta, hogy ha kicsit jobban lesz, akkor úgyis keres, mert velem akar lenni, senki más nem érdekli.

nehéz egyébként az én vérmérsékletemmel, türelmetlenségemmel ezeket a dolgokat abszolválni. meg hogy ne legyen semmi elvárásom vele kapcsolatban. nem egyszerű, és sokat dolgozom azon, hogy ne kúrjam fel magam percenként, hogy empatikus legyek vele, és elfogadjam, hogy most neki milyen tervei vannak, és azok megvalósításával milyen tempóban, a sajátjában halad. nehéz azt megállni szó nélkül, elfogadni, hogy én már rég túl lennék bizonyos dolgokon, amin ő még rágódik, amivel először találkozik hozzám képest. sokkal lelkisebb, mint én. 

az a nagy büdös helyzet, hogy szeretem, és mivel egyikőnk sem tökéletes, azon dolgozunk mindketten, hogy a kapcsolatunk az legyen. rengeteget beszélgetünk. ritkán találkozunk sajnos, de olyankor általában 10-16 órát beszélgetünk végig, egyhuzamban. sokszor se tévé, se zene, semmi, csak mi ketten... én még senkivel sem éreztem ilyen jól magam. senki nem volt, aki ennyire intelligens, humoros, megértő, elfogadó, mély érzésű, és ráadásul még az értékrendje is egyezik az enyémmel. 

vannak mélypontok persze, mármint nálam, nem mondhatom, hogy nincs. de MIM életének rendbehozásában, mármint a projektben, szerepel az is a listán, hogy a velem való kapcsolatát rendezze. nekem egyelőre az bőven elegendő, hogy rajta van a listán. a megvalósításhoz majd úgyis én is kellek, csak érjünk már oda. de előtte még más feladatok vannak a listán nála, szóval emiatt nem szabad türelmetlennek lennem.

van most nekem is éppen elég feladatom, például az. hogy új munkahelyet találjak, mert nagyon úgy néz ki, hogy október 15-től szabadon igazolhatóvá válok, azzal a nappal lesz vége a pályafutásomnak a GB-nél. egyik szemem sír, mert nincs még másik melóm, és mert egy nagyon jó csapat lett itt szétbaszva, a másik meg nevet, mert ettől a napi foslapátolástól, meg a sötét, buta, rosszindulatú borsodi parasztoktól, akik amúgy vezető pozícióban dolgoznak, kurvára hányok, és ez már nem most kezdődött, hanem kb. februárban. 

számolgattam, és azért január végéig kihúzom anyagilag (nem fényesen, de kihúzom), ha addig nem találnék másik munkát (május óta keresek egyébként, bár június második felében lett igazán intenzív a keresésem). ha bárki tud bármit, írjon, beszéljünk. :)

emiatt persze nem voltam nyaralni sem, otthon rohadtam 2 hétig augusztus közepén a 35 fokban, mert se pénzt, se időt nem akartam nyaralásra pazarolni. aztán még egy hét betegszabin otthon maradtam, mert nem volt kedvem bejönni a szabi után, de nyaralás nem volt és nem is lesz. oké, nem ez az első év, meg kivel mentem volna, egyedül megint? de akkor is kapja be a GB, meg mindenki, akinek ezt a fos helyzetet köszönhetem, hogy nem hogy nem innen megyek nyugdíjba, ahogy 2 éve terveztem, de még ŐK fognak kibaszni az utcára. félelmetes...

azért persze élem az életem, MIM-től függetlenül is, mert ő nem túl mobil mostanában, én meg ha el akarok menni valahova, koncertre, vagy akármi, én úgyis elmegyek. leginkább a Tesómmal, de van, hogy egyedül. barátaim nincsenek, aki van, azt vagy évente látom, vagy csilliárd km-re lakik, szóval no way... amúgy is a Nővérem a legjobb barátnőm, oszt ennyi, bár mostanában ő is kiborít néha, de olyankor sem ő a hülye, hanem én vagyok türelmetlen/értetlen, szóval ezeken nekem kell dolgoznom.

mára ennyi, lehet, visszatérek rendszeresen, a mai irományom csak a reggeli rendőri jelenlét miatt született, mert nem tudtam magamban tartani.  :)

legyetek szobatiszták, és ha olvasnátok újra minden nap, motivációként írjatok valami kedves kommentet, hátha rákapok újra a blogolásra. :) (álláskeresésben vagyok, rengeteg visszautasítást kapok, illetve eddig kb. csak azt kaptam, úgyhogy jól esne a lelkemnek, ha végre valahol szükség lenne rám. :D )