amennyire nem volt

kedvem a mai naphoz, a hó végi faszkodáshoz, annál gyorsabban és könnyebben túl lettem rajta. már végeztem is a rám eső fontos feladatokkal, tőlem aztán el is kezdődhet a december. :) és ha akarom, ha nem, el is fog kezdődni. :/

nincs baj a decemberrel, mert legalább másfél hétig nincs meló, de amúgy meg a karácsonyhoz idén sincs sok kedvem. egy a vágyam ezzel kapcsolatban, hogy a családnál töltött idő békés és nyugodt legyen. hogy legalább olyan jól érezzük magunkat, mint anyu szülinapján nyár végén. a többi nem érdekel. megmondtam anyunak is, hogy semmi ajándékon ne törje a fejét, mert nem kell. legyünk együtt, együnk finomakat (anyu nem tud rosszul főzni szerencsére) és nekem az bőven elég. 

tegnap jót tett, hogy a nyomoromat kiböföghettem a világhálóra. képzelem milyen gyászos perceket okoztam azoknak, akik olvasták. sajnálom. nem mindig rózsaszín felhő az életem, meg a gondolataim. 

de ma eldöntöttem reggel, hogy jó napom lesz, és ehhez tartom magam. :) az, hogy már készen vagyok a hó végi teendőkkel, ennek a jele. :) 

a karácsony amúgy nyilván azért sem izgat, mert teljesen lepörögtem arról, hogy csilliárdnyi ajándék után rohangáljak. nemcsak a pénz miatt. nemcsak azért, mert nincs pénzem ajándékokra. hanem mert rájöttem, nem az ajándék a lényeg. hanem az ember. az a lényeg, hogy akiket szeretek, azokkal együtt lehessek minél többet, pláne boldogságban, örömben, a többi meg le van szarva. attól, hogy tízezreket költünk egymásra, még utálhatjuk a másikat. akkor meg minek az egész? 

nem mondom, hogy egy Férfi nem hiányzik. egy Társ, aki nem akadályoz, nem hátráltat, hanem motivál, előrevisz, ösztönöz, megért... a karácsony mocskos egy ünnep ebből a szempontból, mert ilyenkor minden egyedülálló még inkább úgy érzi, hogy egyedül van. valahogy karácsonykor még nagyobb súlya van a magánynak, mint az év bármelyik másik napján. ez a szeretet ünnepe. én úgy döntöttem, idén magamat fogom szeretni a legjobban, magamnak fogok minden örömet megadni, abból baj nem lehet. 

az éjjel szerelmet vallottam a Macskámnak. rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé és ezt meg is mondtam neki. ez most halálosan komoly. fél10 körül feküdtem le, összebújtunk (belefeküdt az arcomba konkrétan, ahogy szokott), belefúrtam a fejem a bundájába, simogattam, hallgattam ahogy dorombol, ahogy élvezi. aztán jól megpuszilgattam és megmondtam neki a frankót. tuti, hogy értette. biztos vagyok benne. jaj, olyan nehéz minden reggel otthagyni otthon, egyedül. olyan szívbemarkoló, ahogy rám néz, hogy megyek el dolgozni, őt meg magára hagyom. totál lelkifurdalásom tud lenni miatta. milyen jó is volt, míg betegen otthon voltam most egy hétig. úgy tud hiányozni ám a kis dög... de erről már éppen eleget gagyogtam. :)

tegnap reggel beszóltam a kerületi köztereseknek. nagyon a bögyömben vannak, muszáj volt kicsit fecsegnem velük. de higgadt voltam. aztán a higgadtságom még velem maradt, így a buszon, mikor megkocogtatta a vállam az ellenőr, akkor se durrant el az agyam. érdekes, mert pont előtte gondoltam rá, hogy szeptember elseje óta nem volt bakter. na, erre megjelentek egyből. én meg előadtam ábrándos szemekkel, hogy a másik táskámban hagytam a bérletem, meg minden iratom. így elég volt bediktálni az adataimat. biztos a sajátomat diktáltam be... :) még meg is köszöntem nekik, hogy odajöttek, meg elnézést kértem, nagyon aranyos voltam. aztán meg röhögtem a markomba, mennyire átbasztam a rendszert. :)

ma este MU-meccs, ligakupa, a Crystal Palace az ellenfél, olyan nincs, hogy ne nyerjünk. nem is tudom hányadik osztályban van a csapat, de nem PL-ben, az tutit. márpedig így kötelező a verés. lehetőleg jó nagy arányú, hogy boldog legyek. :)

holnap meg talán Hétfőivel tudok inni egy bambit végre. :) igazából jó lenne mocskosul berúgni és baromkodni egy jót... valahogy most erre vágyom leginkább. :)

talán van most

pár percem, amit ellophatok a munkaidőmből, hogy helyzetjelentést adjak az elmúlt napjaimról. 

pénteken elméletileg a szüleimhez mentünk volna, egész hétvégére, de aztán a gyakorlatban el kellett halasztanunk az utazást egy héttel, mert a Tesómat berendelték szombatra dolgozni. mehettem volna külön is, nélküle is, de úgy döntöttünk, hogy akkor inkább eltoljuk egy héttel.

azért pénteken volt min agyalni, mert akkor derült ki, hogy apu 1 hetes lelkigyakorlatra indul vasárnap (tegnap előtt), és hogy igazából nem is szándékozott ezt senkivel megosztani. anyu érthetően lett ideges emiatt. jól fel is kúródtam én is persze, és csak ezen kattogtam egész nap, hogy milyen otthon a hangulat, meg mégis el kéne menni hozzájuk, de ilyen légkörbe meg minek, szóval jaj. a Tesóm is az ideg-összeroppanás szélén áll éppen, napi 12 órát dolgozik, még szombaton is berendelik, a család egyetlen - mondhatni - normális tagja én vagyok. parádés. milyenek lehetnek a többiek? jobb nem tudni. :(

szombaton leginkább nem csináltam semmit. reggel meghallgattam a Dawntempot a Tiloson, mert felébredtem, és volt kedvem hozzá. nem is bántam meg, mert irtó jó zenék mentek! utána visszaaludtam és végül délben keltem fel. délután készülődtem, mert így hogy szabad lett a hétvégém, leugrottam Banyához egy pizsipartyra. megnéztem előbb a meccset (MU-NUFC 1:1... pfff... a bíró baszta el a meccset. sőt, a buzi partjelzők. SAF majdnem felrobbant dühében, tök jogos volt. mindegy, a Shitty is ikszelt legalább, meg a Barca kikapott faszán másnap, szóval volt minek örülni, de nem maradéktalanul.), közben készülődtem, majd utána el is indultam.

este 8-ra értem Banyához. este fél10-től hajnali 4-ig dumáltunk. nagyon jó volt! közben chipset, meg vaníliás karikát zabáltunk végig. nagyon kellett már ez a beszélgetés, és egyértelműen neki voltam én segítség és támasz. és ez így van jól. :) örülök, hogy szükség van rám, a tanácsaimra, a bölcs gondolataimra, az iránymutatásaimra. és amúgy is szeretek segíteni annak, aki közel áll hozzám. 

vasárnap majdnem délben keltünk fel persze, megebédeltünk, aztán dumálgattunk még egy kicsit, majd a 4-es vonattal jöttem haza. leginkább a Diósgyőr-Fradi meccs miatt akartam otthon lenni, mert kíváncsi voltam rá, hogy a nagy hype-olásnak, meg szájkaraténak, ami előtte ment, mi lesz az eredménye. 

basszus, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna... ööö... ez nem igaz. Isten a tanúm rá, hogy amikor jöttek ki a csapatok az öltözőből, ránéztem az arcukra, és magam elé suttogtam: "nyerünk..." és úgy is lett. valahogy megéreztem, hogy itt most a DVTK-nak nem terem babér. azért persze rúgtak ők is gólokat, nem is csúnyát, de a szerencse velünk volt. meg aztán megborult a védelmük, és baromira nem voltak képben, hogy mi történik a pályán. ja, hát a kapusuk meg óriásit bakizott az egyenlítő gólunknál... na, onnan már nem tudtak felállni. a győzelem hevében az asztalcsapkodásnál nem figyeltem oda, és a telefonomra sóztam rá egy hatalmasat... pff... de már ezen is csak röhögni tudtam és teli torokból üvöltöttem: "SZERBUSZTOK PARASZTOK!" :DD

aztán felhívott az anyukám. na, az annyira nem kellett volna. jó lett volna a hétvége, ha ez nem történik meg. de megtörtént. kb. 1 órát beszélgettünk, persze alapvetően apu volt a téma. és bár nem szabadna, de most nagyon be vagyok rá rágva. úgy néz ki, hogy az öreg teljesen meghülyült. sose volt normális (és bizony én egyértelműen az ő tulajdonságait örököltem), de vénségére egyrészt úgy befűzte a református egyház, hogy abban hiba nincs (most még presbiternek is megválasztották... pfff...), és amit anyuval művel az egyszerűen botrány. nem elég, hogy elvette tőlünk az édesanyánkat, a gyerekkorunkat, nem elég, hogy elvette tőle az anyaságot, a gyermekeit, az életét, mert az év  300 napját a vendéglátóipari egységben töltötte, 30 azaz harminc éven keresztül, tulajdonképpen az ottani forgalommal, tevékenységgel Ő grundolt össze mindent, amink most van... szóval nem elég ez, még most is ott tartunk, hogy anyu nem dolgozott soha, meg mindenért a száját húzta. és ezt hallgatom már 30 éve. a Tesóm meg 40 éve... és akkor apunak nem jut eszébe, hogy miért menekült el 14 évesen mindkét gyereke otthonról? miért nem járunk haza most sem sűrűbben? miatta nem. ez egyértelmű. belőlem csinált egy kövér fiúgyereket, akibe belesulykolta mindazt, amit belé az ő apja, és akkor csodálkozik, hogy nincs normális kapcsolatom? csodálkozik, hogy nincs normális életem? 

nekem soha nem volt olyan apukám, mint másnak, hogy babusgat, hogy óv mindentől, hogy a kicsi lánya a legféltettebb kincse, hogy az udvarlókat riogatja, meg ilyenek. én el se jutottam oda, hogy udvarlóm legyen, mert senki hozzám nem szólt soha. kövér voltam, és túl okos mindenkihez. ez volt a baj velem. az okosságot nem bánom, de hogy felhizlaltak, azt igen. olyan környezetben nőttem fel, ahol nem volt "elvárás" vagy egyáltalán igény arra, hogy egy lány sportoljon. az iskolánknak még normális tornaterme sem volt akkoriban, a tornatanárról meg ne is beszéljünk. olyan környezetben, családban nőttem fel, ahol tulajdonképpen az apám nevelt, mert mire 5 éves lettem, addigra a Tesóm már a fővárosban járta a gimnáziumot, az anyukámat meg csak este 9 után láttam (ha láttam), meg hétvégén a két délelőttön. emlékszem, mindig undorító cigiszaga volt, mire hazajött este (pedig ő életében soha nem dohányzott, de a kocsmaszag az beleivódott mindenébe), és hypo szagú volt a keze a sok mosogatástól. mindig hozott nekem valamit, ha csak tehette. mást nem is tudott tenni, hogy közel kerüljön hozzám, csak hogy hozott egy csokit, vagy ropit, vagy üdítőt. alig találkoztam vele. 14 éves koromtól nem lakom otthon, de anyukám csak pár éve tette le a melót, szóval minden nélküle telt. 

az apám nevelése meg abból állt kb., hogy menjek és dolgozzak. de mindent, amit ő is csinált, azt csináljam én is. kb. a rotációs kapát nem adta a kezembe, de amúgy minden cipekedés, melózás megvolt. mert ha nem, akkor jött az üvöltés, a beszólogatás. mindehhez hozzátartozott, hogy úgy nőttem fel, senkit nem érdekelt hogy nézek ki (max. az apámat annyi, hogy a hajam legyen rövid, ne lógjon a szemembe, mert az hogy néz ki... nagyon sokáig vele jártam a férfi fodrászhoz... mondom, hogy fiúnak nevelt), milyen ruhába járok (apámat soha nem érdekelte hogy néz ki, mezítláb járt mindenhová, meg szakadt cuccokban), hogy egyáltalán lánynak vagyok-e öltözve vagy sem. soha nem lehetett vele őszintén, normálisan beszélgetni. aztán mikor anno verseket kezdtem írni, és azok meg is jelentek, és az egyiknek az volt a címe, hogy "Félek..." és volt benne egy olyan sor, hogy "félek a családomtól...", akkor meg csak nézett, hogy mi van? persze, nem az anyukámtól féltem, hanem tőle. de tőle mindannyian rettegünk a mai napig is.

és akkor most ott van egy hétig a lelkigyakorlaton, meg ájtatoskodik a templomban minden vasárnap, meg a hittestvéreket furikázza, meg a disznóvágás is azért kell tulajdonképpen, hogy a tiszteletesnek tudjon vinni kóstolót, meg persze neki legyen mit zabálnia, cserébe mi meg a Tesómmal nyomorgunk. arról nem is beszélve hogy bánik velünk, de elsősorban anyuval, aki vasárnap elköszönésként ennyit mondott neki arra, hogy majd őérte fog imádkozni: "azért imádkozzál, hogy én már ne éljek, mikorra hazaérsz..." 

jó kis légkör, ugye? és amikor ezt anyu sírva elmesélte vasárnap este, akkor persze nemcsak az estémet "baszta el", hanem az egész hetemet is. mert folyamatosan ezen kattogok, és a válogatott sértések és butaságok csengenek a fülemben, amiket apu folyamatosan tol. 

arról nem is beszélve, hogy egyszerűen nem lehet apu elvárásainak megfelelni. kb. 2 ember van, akit tisztel: a helyi lelkipásztor, meg Orbán Viktor. mindenki csak utánuk jöhet. a gyerekeire nem büszke, konkrétan. és így élni... hát elég szar. 

anyukámnál nincs jobb ember az Univerzumban (nem mondom, hogy hibátlan, de melyikőnk az?), mindenkinek olyan anyukát kívánok, mint amilyen nekem van. és fura, hogy mivel sokáig egyáltalán nem találkoztunk, aztán mikor már igen, nagyon nehezen tudtam őt kezelni. úgy beszéltem vele, mintha apu lennék, és egy csomószor megbántottam, amire a Tesóm hívta fel a figyelmemet, hogy vegyek vissza az arcomból. most már persze odafigyelek, meg eszembe nem jutna még gondolatban sem megbántani őt. 

viszont a normális apa modellje mindig is hiányzott az életemből. nem véletlen, hogy egyre inkább tartok attól, hogy pasival kapcsolatot létesítsek. félek, hogy vagy tök olyan lesz, mint apu (tudat alatt vagy tudatosan minden nő apai mintát követve választ párt), vagy tök az ellenkezője (lásd exférjem), amitől meg a falra mászok. de alapvetően félek már ismerkedni is, mert félek, hogy nem tudok megfelelni egy pasi elvárásainak. mert az apámnak se tudtam megfelelni soha. igaz, ő azt felejti el folyamatosan, hogy én tulajdonképpen lánynak születtem, még ha az ő energiavonalán, akkor is.

és tudom, hogy meg kell bocsátanom apunak, hogy nem haragudhatok rá életem/élete végéig, de nagyon-nagyon nehéz. a másik része viszont az, hogy szeretem, és nemcsak azért mert az apám (bár nem értem, hogy minek kellett neki család, ha nem becsüli semmibe. najó, értem, kellett egy/több házicseléd, aki asszisztál a hülyeségeihez), hanem mert egy értékes ember. de sajnos mostanára kezdem megint elveszíteni a fonalat vele kapcsolatban. ha eszembe jut, csak felkúródok, és nem úgy gondolok rá, hogy "jaj, szegény öreg, beteg apukám", hanem úgy, hogy "ő életünk megrontója...". és ezen viszont dolgoznom kell megint. mert egy ideig olyan jól ment, de annyi szart kaptam megint az arcomba (persze nem őszintén, szemtől szembe, csak anyun keresztül, mert nekünk soha nem mond semmi bántót, csak hogy így szeret, meg úgy, de basszus most megint úgy átrendezte a lakást, hogy már aludni nincs helyünk, ha hazamegyünk, de persze menjünk sűrűn, de a szavak nekem már nem jelentenek semmit), hogy tele lett a pohár vele rendesen. ráadásul a magas cukorja miatt (ami azért van, mert nem képes belátni, hogy nem kéne egy hét alatt megzabálni 1 kg szalonnát) már szinte teljesen vak (volt egy gyerekkori szemsérülése is, ami még rosszabbodott azóta), ami neki hatalmas érvágás, mert az olvasás a mindene. (ahogy nekem is) és most persze emiatt is idegroncs és kin kell ezt is letölteni? anyun. meg  ha mi otthon vagyunk, akkor rajtunk. parádés. amúgy mindenkinek az apja meghülyül vénségére, vagy csak az enyém? najó, az én apám sose volt normális, ezt aláírom. ahogy a nagyapám se. és ahogy én se leszek az, ha nem vigyázok és nem szedem össze magam, és nem dolgozok azon, hogy a dühkitöréseimet kezeljem. még ha már csak kicsiben vannak ilyen kitörések, akkor is.

na, jól kipuffogtam magam, pedig a nagy részét még el sem mondtam. csak ennek már ki kellett jönnie, de nagyon. főleg péntek óta. (picsába, hogy se gépem, se netem nincs otthon!! :/ )

és akkor persze mit mond apu, hogy mi annak örülnénk, ha ő már nem élne, mert akkor mi élhetnénk az életünket. hát persze, az ő elképzelése szerint, ahogy ő meghal, mi majd eltapsoljuk az összes vagyont 1 hét alatt. nem veszi észre, hogy mi nem nélküle akarjuk élni az életünket, hanem vele együtt. és nem azért kell a pénz, hogy én most toronyórát vegyek láncostól, hanem hogy pl. ők is elmenjenek nyaralni, meg ide-oda, és ne görcsöljenek a gázszámlán, amin alapból nem kéne, ha ő nem lenne ilyen, amilyen. tudom, hogy nekünk gyűjt, hogy nekünk csinál mindent, csak ennek kurva nagy ára volt és van folyamatosan. és köszönöm szépen, ha majd 50 éves koromra végre nem kell kuporgatnom. ki leszek vele segítve. majd tarthatok több macskát, nem csak egyet, mert pasim az nem lesz, ha így folytatom, az biztos. már nem költök fodrászra, manikűrre, kozmetikusra, ruhára, cipőre, SEMMIRE!!! és nem látja be, hogy mondjuk egy nőnek ez fontos lenne, pláne a mai világban. de nem kell a pénze, leszarom. kurvajól elvagyok napközben a vajkrémes/májkrémes kétszersülttel, este meg főzöm a vifon levest. (aki a vifon levest kitalálta, annak minimum gasztronómiai Nobel-díj járna!! ezt a legkomolyabban mondom.) na, mindegy, nem panaszkodom. van, aki az utcán él, van akinek még vifon levesre se telik. szóval befogom a mocskos pofámat.

tegnap volt szerencsém végignézni egy filmet, amire régóta vártam már. Egy egyedülálló férfi a címe. Colin Firth a főszereplő, és hatalmasat alakít! nem első filmje, amiben meleget játszik, zseniálisan. ez egy dráma, csak azért szólok, mert mostanában inkább vígjátékokat, könnyedebb filmeket ajánlottam itt, méghozzá megindító történet. és gyönyörű pasik játszanak benne, élükön persze Colin Firth-szel, aki remélhetőleg már senkinél nincs a  "Bridget Jones-os Durci Darcy" skatulyában, mert rászolgált az ellenkezőjére. pl. Oscart is kapott, azt sem érdemtelenül (bevallom, nekem most nagyon-nagy kedvencem lett Colin Firth. mármint az utóbbi időben, hogy több filmben is láttam.). pont Banyával beszéltük a hétvégén, hogy a férfi szerelmet én annyira nem szeretem nézni, mármint a tévében, filmben. viszont ebben az alkotásban annyira jól van megjelenítve minden, annyira szenvedélyes, különös, mindazonáltal szívbe markoló minden jelenet, hogy egyszerűen élmény volt nézni. szóval heteroszexuálisoknak is (bármelyik nem képviselője legyen az illető) erősen ajánlott. :) nézzétek majd meg benne a színeket például. vagy a ruhákat, a vágást, a fényképezést... 

a másik, hogy az HBO-s Társas Játék most már annyira jó, hogy nagyon! alig várom a következő részt! tök izgi, és végre az általam kevésbé kedvelt szereplők is mutattak valami igazi színészetet. és meg kell mondjam, Gálffy László még mindig vonzó pasi, persze ő is meleg. :) és ebben a sorozatban végre leszbikus testi szerelmet is megjelenítenek. magyar színészekkel, magyar közönségnek. éppen ideje!! persze nem direktben, mert ez nem egy pornófilm, de már a sejtetés is valami, és már a két nő csókolózását is jó volt nézni. :)

a pornófilmekről jut eszembe... mi ez a kurva nagy lábfétis imádat, ami mostanában a hetero pasiknál dívik? ezt érti valaki? ez tényleg ennyire közkedvelt és elterjedt? tényleg rá lehet izgulni egy cipősarokra, vagy egy lakkcsizmára? vagy arra, hogy a nő a két talpa közé szorítja a pasi farkát, és húzogatja rajta le és fel? ez ennyire jó? nekem valahogy soha nem jött be az ilyesmi. én attól soha nem izgultam fel, hogy valaki a lábujjaimat szopogatja, csókolgatja. pláne ha a cipőmet. az olyan alárendelt viszony. mármint hogy a pasi van alám rendelve. pedig én felnézni akarok egy férfira, és nem megalázni őt. meg hogy én lábbal elégítsek ki valakit??? WTF? van kezem, van szám, meg különböző testréseim. az nem elég? miért jobb egy láb? ez csak azért kérdés, mert mostanában minden pornófilm ezzel kezdődik. fél óra lábfétis, aztán dugnak is, de ott is folyton a lábak vannak előtérben (láttam olyat is, hogy a csaj lábujjait bedugta a pasi a csaj puncijába. WTF?). ez tényleg ilyen izgató? vagy csak a pasiknak? egyáltalán normális az a pasi, aki erre gerjed? 

bocsánat a hosszú nyavalygásért, de ez egy terápiás blog, elsősorban, mármint nekem terápia, hogy kiírhatom magamból a bajomat. ez most jót is tett. köszönöm, hogy elolvastad. :)

amit persze megint

kifelejtettem, pedig viszonylag fontos, hogy "kibékültünk" OJ-val. :)) komolyan, mint egy házaspár, vagy szerelmespár... pff... :))) oké, hogy workwife vagyok neki, nade akkor is... ez már egy céges szappanopera lesz lassan... :)

idegurult ma mellém, azt mondja, kér valamit a fél nap szabiért cserébe, amit nagylelkűen adott még októberben (pedig már szabim se volt), és már akkor jelezte, hogy kérni fog érte valamit. na, mondom, mit kérsz?

"beszélgess velem..." - volt a válasz. :)

belepusztult, hogy tegnap egy büdös szót se szóltam hozzá, sőt, 16:45-kor, mikor lejárt a munkaidőm, és ő nem volt sehol, akkor szó nélkül elmentem haza, egyedül, nem vártam meg. de ma már együtt ebédeltünk, vihogtunk, pletykáltunk. érezte ám, hogy megbántott, de én is levágtam, hogy mivel bántottam én meg, de megbeszéltük, nincs para. most minden zsír. :) ettől még nem szeretem jobban a melómat, de erről meg már végképp nem ő tehet. najó, szeretem, csak nem mindig. :) de igyekszem mindig szeretni, mert különben csak szenvedek, és az meg kinek jó? 

közben Csodafenék annyira naprakész, hogy már jött is a reakció az előző bejegyzésre: nos, Dél-Tirolban dolgozik, az meg baromira nem Ausztria, hanem Olaszország, de német ajkú terület. no, itt kéne nekem már lennem, de kurvarégóta!!! :))) (jaj, de mi lesz a Kiccicával??? nyüssz... )

no, a mai posztcunami ezzel be is fejeződik. :) szép estét mindenkinek! ;)

ha nagyon akarok

jó muffint sütni, akkor dafke nem sikerül. tegnap felbuzdultam a szombati eredményeken, és megint nekiálltam sütni, de most közel sem lett olyan jó, mint szombaton. vagy a margarin volt más, vagy kevés cukrot raktam bele, vagy nem tudom. persze, azért ehető (bár LAndie még nem jelentkezett, hogy tényleg az e, mert reggel kapott belőle kóstolót, és ígérte, hogy beszámol róla, de még semmit nem mondott. lehet már nem is él, annyira szar volt. :/), de nem az a "hűbazmegbefosokmennyirefinom" típus. a legjobb az a muffinban, hogy fél óra alatt készen van, de mosogatással együtt, szóval ezt nekem találták ki, csak még csiszolni kell a technikát. :)

na, Zé nem hagyta annyiban tegnap, hogy nem válaszoltam a "Ki vagy?" kérdésére. pont arra gondoltam, hogy csak kéne neki valami frappánsat válaszolni erre este, de aztán pár perc múlva jött tőle üzenet, egy számomra eddig ismeretlen számról: "Szia. Köszönöm a kedves szavakat, jólesik olvasni. Számot cseréltem, sajnos nem tudom ki vagy. Én még mindig Zé. Kérlek, hadd tudhassam meg a neved. Köszi Zé"

erre azt a nevet írtam meg válaszként, amivel anno el voltam mentve a telefonjában, az a név, amin megismert a társkeresőn.

és reagált: "Akkor az én édesanyámat aki ilyen trehány fiúgyermeknek adott életet mint én. ;) Utálsz még? Én sosem viszonoztam, de megértem. 8D"

erre én: "Egy percig sem utáltalak soha, legfeljebb nem értettelek. De már ez is a múlté. :)" itt arra akartam célozni, hogy nem értettem, hogy miért választja a szart a jó helyett, de hogy már igazából ez sem érdekel, hiszen mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. no, erre már nem jött semmi válasz. persze nem is vártam semmit. hát ennyi a Zé-s történet.

este Arsenal meccset készültem nézni, de már az elején nagyon eseménytelennek tűnt, így inkább a mediterrán focit választottam és a Milan-Barcelona meccset. no, itt aztán történtek dolgok! :) életemben nem szurkoltam még ennyire a Milannak... :)) viszont sajnos úgy tűnik, ebben a szezonban is a Barcelona nyeri a BL-t. ez már most nem kérdés. nem is tudom minek kéne történnie ahhoz, hogy ne így legyen. mondjuk, ha így lesz, akkor legalább ne a MU szopjon megint a döntőben, de egyelőre annak örülnék, ha a MU továbbjutna a csoportkörből... pfff... itt tartunk... pedig micsoda lightos csoportunk van... áhhh... 

éjjel ronda álmom volt. sírva ébredtem. azt álmodtam, hogy a Kiccicámat elvették tőlem, és egy másik, nagy, vörös macskát adtak helyette. arról volt szó, hogy kölyökmacskát kapok, aztán egy öreg macska lett. és az persze nem kellett, csak sírtam a sajátom után. annyira sírtam, hogy erre ébredtem, egyből magamra húztam a Macsekot és telebőgtem a bundáját. a kis szemétláda annyira hozzám nőtt az elmúlt 5 évben, hogy nem is tudom mi lenne velem nélküle. persze lehet, ha nem lennék egyedülálló/egyedül élő, akkor nem érdekelne annyira, de így, mivel Rajta kívül nincs fix társ az életemben, nem véletlen, hogy ragaszkodom hozzá. azt is sejtem, hogy ez az álom miért került elő. Csodafenék említette, hogy kivinne magával Ausztriába dolgozni, amivel nincs is semmi baj, imádnám, hogy végre normális pénzt kereshetek, még ha fizikai munkával, az se érdekel. nem esik le nekem a gyűrű az ujjamról, ha fizetnek érte. viszont hazafelé már azon kattogtam, hogy mi lenne a Kiccicával, ha én elutaznék? meg a világjáró túra is érdekes ebből a szempontból, mert 2 hétnél hosszabb időre nem hagynám magára (vagy másra) ezt a jószágot. úgyhogy ez még kérdés, de foglalkoztat és ez az álomból is kitűnik. megjegyzem, reggel, munkába jövet, pont egy olyan nagy, vörös, öreg macska ült az egyik kapu előtt, mint amit álmomban láttam. tudom, ott lakik az egyik házban, szoktam néha látni (meg nekem is volt már ilyen macskám), de nem számítottam rá, hogy ma reggel utamba kerül. és még nyávogott is nekem/rám. őrület. :)  

ja, tegnap hirtelen felindulásból (vagy mert már unom, hogy minden karácsonyt egyedülállóként töltök) regisztráltam egy társkeresőre. de minek? adok még 2 napot magamnak, aztán törlöm a regisztrációm. az a korosztály, ahol én keresgélek, tele van nyomikkal. már az sem érdekel, ha van egy gyereke, meg elvált, hiszen mit várok egy 40 éves fickótól? hogy nőtlen legyen? akkor meg azért zaccos... szóval rémes, hogy a neten tényleg csak a selejt van. persze rajtam kívül, bár én is annak számítok, ha nem vagyok képes face to face ismerkedni. no, de majd lesz ez még máshogy is. :)

persze elfelejtettem amit

igazán meg akartam írni... pff... hülye pasik... :)))

no, hát azt akarom írni, hogy újabb zseniális sorozatra bukkantam az HBO Comedy támogatásával. :) természetesen angol humor, BBC-s sorozat, a címe pedig: Miranda. ha valaki jól akar szórakozni, akkor annak kötelező! feliratosan adja a tévé, ami nem is baj, mert így élvezhető igazán.

érdekes, hogy elsőre nagyon nem jött be, most meg már meg vagyok érte őrülve. :) természetesen meg is akarom szerezni, mert nekem ez kell otthonra. :)

és ha már sorozatok, akkor kellemes meglepetésként tudok beszámolni az HBO Társas Játék c. sorozatáról, ami magyar, és a 6. résznél járnak. az elején ez sem tetszett, sablonosnak tűnt, meg unalmasnak, de azóta úgy keverednek a szálak, hogy már alig várom a következő epizódot. nem minden szereplő szimpatikus, lehet, hogy a casting nem sikerült a legjobban, vannak gyengécske színészek benne, de a sztori az kezd egészen élvezhető lenni. 

mondjuk a főcímzenét éneklő, affektáló Odett nevű valakitől hányingert kapok, de valaki nagyon futtatja, az biztos. 

komoly egy óra

alatt végeztem ma a melóban a napi szokásos teendőimmel. egy, azaz egy óra alatt. nem is értem, miért kell nekem napi 8 órában itt lennem? persze azért, mert lehetnék 6 órás is, de akkor a fizetésem is csökkenne. azt meg nem engedhetem meg magamnak.

ma OJ-val még nem nagyon szóltunk egymáshoz, tegnap eléggé felnyomta az agyamat, de nem idegeskedek már rajta, egyszerűen csak leszarom. csak unom már, hogy ilyen "alibi" munkákkal kell elütnöm az időt. nincs annál rosszabb, mint amikor a munkahelyen nincs dolga az embernek. mert hiába mondja, hogy keressem a munkát, de mi a faszt keressek? persze, lehallgatni mindig lehet. na, most ezt fogom csinálni. egész nap rajtam van a fülhallgató és hangokat hallgatok. ebbe nem köthet bele.

ma van Zé születésnapja. írtam neki egy sms-t, de máris megbántam. ennyit írt vissza ugyanis: "Ki vagy?" pfff... remek. már a számom is kitörölte a telefonjából. örök barátság, mi? hazug pöcs ez is. nem is válaszolok neki. minek? mondjuk semmi nyálazás nem volt az üzenetemben, de tény, hogy nem írtam alá, gondoltam még a számom alapján beazonosít. hát nem. de nem is érdekel. tőlem aztán nem fogja megtudni, hogy én küldtem azt az üzenetet. 

áhhh... az ember csak jó fej akar lenni, de minek??? mondjuk én se értem, hogy Zével mi a véreres fenének akarok jó fej lenni. igazából csak azt akartam megmutatni, hogy én nem haragszom rá, meg én nem vagyok tapló, hogy figyelmen kívül hagyom a születése napját. ami egyébként pont neki szokott a legkevésbé fontos lenni. no, mindegy. ezt elkúrtam. de tanultam belőle. tőlem aztán az összes expasi fel is fordulhat, egyik se érdekel. nem érdemli meg egyik se, hogy foglalkozzak velük, még ilyen szinten sem, hogy a születésnapjukon rájuk küldök egy üzenetet. (már bánom azt a 35 ft-ot is, amibe az sms került) lásd 76-os, aki nagyjából 2 hónapja mondta, hogy "holnap hívlak..." na, azóta se hívott. már gondolkodtam, hogy rádobok egy mailt, hogy mifasz, de tulajdonképpen ez is felesleges. én megtettem az első lépést az irányába, én nem felejtettem el az ő születésnapját sem, aztán annyira akart velem találkozni, de azonnal, hogy húha, erre tessék, 2 hónapja zéró életjel. na, őt is pont leszarom.

nem vártam ám Zétől sem semmi egyebet, mint egy köszönömöt, de hát így persze nehéz, ha azt se tudjuk, hogy ki üzent. megjegyzem, a Bőgős se jelentkezett, mióta rájött, hogy nekem nem az életcélom, hogy vele dughassak. sunyi geci az is. 

már én szégyellem magam azért, hogy ezekkel az emberekkel valaha szóba álltam egyáltalán. pláne, hogy még a testemet is odaadtam nekik. pfuj.

najó, mindezekért megbocsátottam magamnak, mert nem bánok igazából semmit, amit az elmúlt 5 évben elkövettem, de megint tanultam a dologból. és ezért már megérte. persze, nem túl jó saját káromon tanulni, de hát ez ilyen. :(

amúgy meg én vagyok a hülye, hogy nem törlöm ki az exek számát a picsába a telefonomból. hogy még csak kísértés se legyen. mondjuk pont azért szoktam megtartani a számokat, hogy ha netán ex keresne, akkor tudjam, és ne vegyem fel. :) és a kör bezárul. parádés. :)

a tegnapi meccs... hát mit is mondjak? a kezdőt látva úgy éreztem, hogy még jól is elsülhet a történet, de aztán meg már cserékért kiáltottam. a 3. percben szerzett öngólunk után lefagytam jó 15 percre, nem tértem magamhoz egyszerűen. aztán jobb lett az iram, meg alapvetően egy jó mérkőzés volt, de hát ennyi lett a vége. 2:2. nem rossz eredmény, de nem is jó. persze én rekedtre üvöltöttem magam a tévé előtt, majdnem szétvertem az asztalt, szóval volt esemény bőven. :)

ma valahogy nem

sikerült jól lennem. kurvára nem. a szar nap szar napja volt a mai. OJ-t meg már majdnem elküldtem a halál retkes faszára. 

ettől az egész cégtől hányok már megint, de hát muszáj itt lennem, örüljek, hogy van melóm. 

de már nagyon rosszul bírom ezt az egészet. :(

egyetlen szépsége van a mai napnak: 134 éve ezen a napon született Ady Endre. itt egy vers tőle, egy a sok közül, amit szeretek. ezt akkor írta, mikor először Csinszkával találkozott, illetve utána, de az első találkozás élménye ihlette.

VAJON MILYENNEK LÁTTÁL?
 
Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?
 
Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?
 
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
 
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

este meg ha nem lesz jó a meccs, akkor tényleg kiborulok. GLORY MU!!! uff. :) jaj, csodálatos MU-s cuccokat szereztem, baromi olcsóért. :) van szép táskám, bögrém, órám. tegnap sikítva nyitogattam a csomagokat, mint egy pisis gyerek. imádom, hogy ennyire tudok örülni apróságoknak is. :)

és ma Csodafenék beküldött egy bókot nekem, amit nyilván nem annak szánt, de nagyon jól esett. :) olvasgatja a régi blogomat (csillagfelhős), és írja, hogy milyen HP voltam akkor, és hogy mennyit változtam azóta, előnyömre. :) na, ennél nagyobb bók nem is igazán kell mostanában. :) az elmúlt 5 évben, pláne az elmúlt 1 évben, rengeteget változtam, pozitív irányba, és ennek nagyon örülök! meg a környezetem is. :) és olyan jó, hogy már nem vagyok egy rinyálós, picsogós hülye picsa. :)

amíg el nem felejtem, Csírabácsi új helyre költözött, mármint a blogja, kéretik azt is követni! ;)

a tegnapi Showder Klubban Tóth Edu volt a műsorvezető, amitől elsőre kicsit paráztam, de aztán egészen jól megoldotta, sőt, többször visítva röhögtem rajta. csak azért mesélek erről, mert Edut van szerencsém személyesen ismerni, sőt, első könyvét dedikálta is nekem. :) bírom a srácot, nah, ennyi. :) itt nézhetitek meg, ha tegnap lemaradtatok volna róla. :)

gyógyultnak nyilvánítottam magam

így ma már dolgozom. a buszon még semmi bajom nem volt, próbáltam meditálni is kicsit, de amikor beléptem az irodámba, és megláttam OJ-t, legszívesebben fejbe lőttem volna magam. najó, a helyzet annyira már nem gáz, bár még az ágyban fekve is voltak mélypontok, hogy nem jövök be soha többé, de semmilyen munkahelyre, mert a munka (mármint a szó köznapi értelmében) nem nekem való, az, hogy főnököm legyen meg pláne, szóval az ágyban még nagyon szenvedtem, de aztán valahogy erőt vettem magamon, hajat is mostam, még sminkeltem is, mert egyszerűen a sápadt fejemen változtatni kellett. szóval összekapartam magam és bejöttem. 

most nagyjából rendben vagyok, mármint lelkileg, bár tényleg tudtam volna még otthon lenni. vagy nem is az, hogy otthon legyek, csak ne itt. de már csak 1 hónap van az utolsó munkanapunkig, ami a céges karácsony lesz, egy bécsi kirándulás keretében, addig meg már fél lábon is ki lehet bírni. már csak 22 munkanap, valahogy csak túlélem. :)

a betegeskedésnek nem sok pozitívumát tudom felmutatni. bár én úgy terveztem, hogy keddre már nagyon jól leszek és onnantól majd a lakást fogom rendbe rakni, ehhez képest még pénteken is csak a belemet húztam, köhögtem folyamatosan és az orrom fújtam. így otthon konkrétan nem csináltam semmit. döglöttem az ágyban, vagy a tévé előtt egész héten, meg hétvégén, és tévéztem, vagy olvastam.

kedd este Vikinél volt csajoskodás, hármasban Barbival, én ott is aludtam, pénteken meg elindultam pár ügyet elintézni a városba, és ennyi. ezen kívül ki sem tettem a lábam a lakásból. ja, de. szombaton lementem hagymáért a szembeboltba. :) szombaton ugyanis főtt kajára vágytam, de persze ingyen. addig agyaltam, hogy rájöttem, a krumplis tésztához csak vöröshagyma kell, minden más van otthon, a csokis muffinhoz meg semmi nem kell, minden adott. így leszaladtam hagymáért (70,- Ft), majd a Shitty meccs alatt főztem és sütöttem. először úgy nézett ki, hogy mindkét kaját elcseszem, aztán meg kiderült, hogy nagyon nagyot alkottam! :) főleg a muffinnal, mert valami félelmetesen finom lett. a legegyszerűbb receptet vettem elő, de csak saccra tettem bele a hozzávalókat, nem mértem semmit, és még másnap is isteni volt a muffin, könnyű és omlós. mondjuk kicsit édes lett, nade egy csokis muffinnak nem ez a dolga? mármint hogy édes legyen? :) találtam hozzá valamelyik szekrényben egy bontatlan üveg eperdzsemet... jujjj... mondjuk azzal már tényleg mocskosul édes lett. de hogy miket tudok én találni?? :)

és tényleg nem semmi, hogy volt otthon liszt, margarin, porcukor, tojás, kakaópor, étcsoki. merthogy ebből áll a muffin. :) a krumplist tésztához meg csak krumpli kellett és tészta. :) az is volt. :) csak hagyma nem, de ezt meg már mondtam. :) féltem, hogy ízetlen lesz a tészta, de aztán addig nyomattam bele mindenfélét, hogy jó csípős meg sós lett. ezek is ízek. :) persze nem ehetetlenül csípős és sós, hanem kellemesen. :)

a MU szombati meccsét már úgy néztem, hogy két pofára tömtem befelé a muffinokat. legalább ez jó volt, a meccsről ugyanez nem mondható el. voltak villanások, de leginkább szarrá untam magam. kezdek egyre jobban parázni, hogy a bugyikék szomszédokat nem tudjuk beérni májusig. :(

szombat éjjel elkezdtem olvasni egy könyvet Tibetről. aztán vasárnap délután kapcsolgattam, és az AXN-en elkaptam a Hét év Tibetben c. filmet (a könyv, meg a film... nyilván semmi sem véletlen). ÉN EZT MIÉRT NEM LÁTTAM EDDIG???? jójó, nem volt még itt az ideje, vagy nem tudom. de tényleg nem értem, hogy pont ez a film hogy maradhatott ki eddig. nyilván nem értettem volna, nem értékeltem volna eddig, most viszont elájultam tőle, mert fantasztikus az egész, Brad Pittet nem is emelném ki külön, mert az egész történet csodálatos. elkezdtem a film közben, illetve a reklámszünetek alatt utána olvasni a dolgoknak a wikin, és így meg pláne élvezhető volt. most mit mondjak? gyűlnek az úti célok rendesen... India (Goa), Bali, Tibet (Lhásza természetesen)... és ez még csak a spirituális úti célok listája. mivel a héten rengeteg úti filmet is néztem, hát nem is tudom már lassan észben tartani, hogy mik vannak tervben, ahova el szeretnék jutni. rájöttem, hogy nekem egy olyan tévéműsor kellene, ahol mindenféle kultúrák étkezési szokásait mutatnám be, pl. megkóstolnék mindenféle különlegességet, meg persze ha van a környéken valami foci stadion (pláne ha kultikus hely), akkor azért azt is körbejárnám. :) szóval ilyen stadionkonyha filmsorozat, vagy valami ilyesmi. :) 

mostanában egyébként szokásom, hogy ha látok a tévében valami érdekeset, akkor egyből a telefonomon nyomom a wikit és elolvasom, amit találok. ez a reklámszüneteket is remekül kitölti, meg az agyam is tornázik, jegyzi meg az infókat. :) és egyből nem haszontalan a tévé előtt tespedés. :) 

láttam viszont egy szar filmet, meg ne nézze senki: Pancser Police a magyar címe. rettenetes. sajnos a legjobb faszi, Samuel L. Jackson az első 5 percben meghal, innentől az egyetlen pozitívum Eva Mendez volt, vagyis inkább a teste, mert a szerepe az zéró. :)

a várakozásomnak megfelelően

természetesen megfáztam. szerencsére csak megfázás, tehát nem fertőző, viszont annál genyóbb. :( szombaton arra ébredtem, hogy fáj a torkom, de annyira, mintha pengéket nyeltem volna le. nem is tudtam kikelni az ágyból délután 3-ig. utána is csak jobbra-balra dőlés ment. Almát le is mondtam, nem volt erőm társasági életet élni. még a saját életemhez se volt sok erőm, nemhogy társaságihoz. :)

vasárnap már jött a köhögés, orrdugulás/orrfolyás, mikor mi. azért átcsattogtam LAndiehoz, mert megígértem neki, hogy segítek a melójában. legalább bandáztunk is közben. aztán hazaevickéltem, útba ejtettem egy boltot, bevásároltam egész hétre, és döglöttem otthon.

ma reggel alig bírtam felkelni. nem csoda, az éjjel többször is rám jött a köhögő roham... már nevetni sem merek, mert az is fáj. vagy mert a mellkasom fáj, vagy mert köhögni kezdek tőle. shit. :(

no, sebaj. bejöttem dolgozni, de nemsokára takarodok is haza, aztán a héten a cégnek feléje se nézek. az orvos kiírt egész hétre. 

blogolni persze nem tudok majd sehonnan, feltételezem, nem is sok minden fog történni velem a nagy otthonlevésben. 

ja, és az Ízek, imák, szerelmek c. filmet nem tudom megunni. ezt most muszáj volt elmondanom. :) úgy érzem, én már túl vagyok Rómán (nekem 2006-ban megvolt a római út, ami nagy fordulópont volt az életemben, hiszen nagyjából onnan datálódik, hogy el akartam válni a férjemtől, mert rájöttem, hogy nem azt az utat járom, amire nekem szükségem van), most (jövőre) India jön. ez a terv. és ez egy jó terv, szerintem. :)

persze minél több úti filmet nézek a természet-tudományos csatornákon, annál inkább felmerül bennem az, hogy én is szeretnék egy ilyen műsort csinálni. távoli kultúrákat bemutatni, hozzá elmondani, hogy mit érdemes tudni, stb. szóval ha van valahol felvétel, casting egy ilyen sorozathoz, akkor lécci szóljatok. :) minden vágyam az, jelen pillanatban, hogy bejárjam a Világot és megismerjek új embereket, életeket, ételeket, hogy új dolgokat tapasztalhassak, hogy tágíthassam a határaimat, korlátaimat még jobban. ki akarok törni, el akarok menni a Világ túlsó végére. a legjobb lenne persze életem párjával, de ha majd a Világ túloldalán ismerem Őt meg, nekem az is jó. csak jussak el oda. :) 

soha nem voltam

még ilyen bulin, mint tegnap. O.Z.O.R.A. is fantasztikus feeling, de ez a technokrata, ipari zene és helyszín is állati jó volt! :) hibátlanul szólt minden, remek volt a vizuál. és hát Paul... fél óráig csak azt sikítoztam: "bazmeg, ott van a pultban ez az Isten! nem hiszem eeeeel! baaaaazmeeeeeeg!" hát így. :) előtte megittunk 2 üveg bort hárman, meg fújtunk egy kicsit, meg egy kis energia ital, úgyhogy én már kész voltam teljesen, mire a buliba értünk. :) de semmi para nem volt, csak tánc ezerrel. :) annyit sikítoztam, hogy teljesen bedurrant a torkom. voltak persze számok, amiket nem ismertem, meg annyira talán nem is tetszett, de azért jó párat játszott a Berlin Calling albumról, amit meg kívülről fújok. :) már otthon azzal alapoztam, mielőtt elindultam. :) a kollegina csajoknak annyira nem jött be szerintem a buli, azt se tudták, mire jönnek. én őrjöngtem, ők meg csak lötyögtek. éjfél előtt el is mentek haza, de sebaj. :) így volt jó. :) egyedül táncoltam, szokásomhoz híven, és nagyon jól éreztem magam! kicsit kilógtam talán a sorból, mert azért igyekeztem nőnek öltözni, meg hát az életkorom miatt is kilógtam talán, de semmi nem érdekelt. :)

Paul Kalkbrenner egyszerűen zseniális... néha volt rövid szünet, olyankor átöltözött... annyira cuki, megzabálom!! :) ahogy vigyorogva tologatta/csavargatta a potikat... hát kész... nedves bugyi ezerrel. főleg, mikor a puszikat dobálta. :) 

fura, mert ilyen jeleneteket, amiket átéltem, eddig csak filmekben láttam. pl. a Sorted c. filmben. de annyira olyan volt az egész... elmosódó emberek, szeletelés, őrjöngés. fantasztikus volt! :)

azt mondják azok, akik ott voltak a soproni buliján is, meg ezen is, hogy ez sokkal jobb volt. :) így már egy percig se sajnálom, hogy nyáron kimaradt. :)

rajongok ezért a fickóért, a zenéjéért, hatalmas élmény volt élőben látni, és élőben hallani a nagy kedvenceket, az ő tolmácsolásában. a következő feladat egy John Digweed előadásra elmenni. remélem, hamarosan összejön. :)

a buli végefelé eszembe jutott Zé. majdnem ráküldtem egy smst, hogy "bazzeg, Paul Kalkbrenneren voltam, ingyen és gecijó volt!!! ÁÁÁÁÁÁÁ" de aztán mégsem. annyira nem izgat, csak úgy bevillant a feje. 

nem számítottam ám arra, hogy ennyire hideg lesz a csarnokban (még sosem jártam a SYMA-ban). majdnem lefagyott a kezem a végére. mert hát a pulcsimat is leraktam a ruhatárban. ami egyébként végül nem volt baj, mert kint még hidegebb volt, és így legalább jól esett felöltözni. :)

ügyesen közlekedtem hazafelé, mert előre felírtam, hogy mikor honnan mennek éjszakaik. az egyikre csak 10 percet vártam, a másikra már viszont 20-at (fogok írni a bkv-nak, hogy a 901-es és a 909-es járatokat kicsit jobban is összehangolhatnák. egyébként halálosan meg vagyok elégedve az éjszakai közlekedéssel, hiszen jobb, mint a nappali, csak kurvára nem esett jól 20 percet várni -20 fokban). a végén már sírva könyörögtem, hogy jöjjön a busz. nagyon átfagytam. ha most nem leszek beteg, akkor soha. :)

ma kiderült, hogy az unokatesóm cége csinálta a színpadot, meg néhány fényhidat is, a buli után személyesen az Uncsitesóm állt neki szétszedni a cuccokat, szóval minden rajongó köszönheti a családunknak (is) a tegnapi feledhetetlen élményt. :)  

reggel kaptam egy levelet az egyik blogger fiútól, aki fb-on ismerősöm, hogy mit akarok tőle, hogy minden szarját lájkolom? mondom, semmit, csak egyszerűen van, ami tetszik, amit kirak, vagy kiír, mert alapvetően jó fej. (ő is ott volt a kocsmás meccsnézésen szombaton) csak mert vele már volt ugyanez, aztán kiderült, hogy a csaj járni akar vele, ezért csinálja. ah... kisfiam... ne kergessél hiú ábrándokat! :)) najó, nem voltam ilyen köcsög, de megnyugtattam, hogy ettől nem kell tartania. :) amúgy meg olyan negatív, sötét lelkű a fiú, hogy szerintem megőrülnék mellette 1 napon belül. meg amúgy se bejövős, ráadásul fiatal. de mi a faszt gondol némelyik pasi magáról, hogy mindenki őt akarja? jesszus... vagy ő akart bepróbálkozni nálam? hátha azt mondom, hogy igen, tetszel? jujjj... csak nem!? :) 

az oké, hogy facebook-függő vagyok, nem tagadom. nade most már nem merek semmit csinálni, mert a pasik félreértik. a Bőgős is ebből indult ki. na, mondjuk az se keresett kedd óta, hogy nem jött össze a dugás. :) ez az undorító, hogy akkor már nem is érdekli, hogy mi van velem, ha nem fekszem alá automatikusan, ha ő csettint. ennyit róla is, meg a hasonszőrűekről. na, erre most rámír a Bőgős, hogy kell-e jegy a mai válogatott meccsre. pff... már ott is zenél? :DDD na, ezt még betolom neki. :) most jutott eszembe. :) csak annyit írtam neki vissza, hogy "köszi, én otthonról nézem". kalap, kabát.

holnap pihenek és/vagy elmegyek a Műcsarnokba megnézni a Bizottság kiállítást a Tesómmal. este feljön Alma dumizni, lazulni. vasárnap meg Banya jön fel dumizni. jó lesz. :)

potyára felkeltem hajnalhasadtakor

és ez kicsit felbaszott. :( najó, nem kicsit. :)

7-re odaértem a magánklinikára (aminek nem írhatom le a nevét, mert különben 1M-át kell fizetnem), ahova eddig ingyen jártam a vizsgálatokra, a műsor miatt (aminek szintén nem írhatom le a nevét az előbb említett okok miatt). erre ma bemegyek, leveszik az első adag vért (szerencsére egy profi csaj csinálta, így nem durrant szét a vénám 1 mp alatt), majd kérdezik, hogy most akarok fizetni? mondom mifasz? ez nekem ingyenes. no, majd megkérdezik. közben elmentem a mosdóba, mert ugye az volt a feladat, hogy 60 g szénhidrát tartalmú szendvicset nyomjak le éhgyomorra, hogy aztán majd az inzulinrezisztenciát tudják mérni a 2 óra múlva újra levett vérből.

mivel én reggel nem tudok enni, szendvicset meg pláne nem, mert gyomorgyűrűm van (de ez ott senkit se érdekel), ezért tegnap fél órán át válogattam a Müllerben, hogy egy kicsi, de jó csokit találjak, amiben kb. ennyi szénhidrát van. beültem a vécébe és ott megettem (ne lássák, hogy csokit zabálok szendvics helyett), erre kijövök, elhelyezkedek a fotelben, kinyitom a könyvem, hogy majd olvasok 2 órán keresztül, erre jön a csaj, hogy akkor 12.500,- Ft. WTF??? mert hogy a végtelenségig emiatt a műsor miatt nem járhatok ingyen a kezelésekre. parádés. na, akkor dobják ki a vérem a gecibe, már itt se vagyok, hagyjuk egymást békén. csak azt nem értem, hogy mikor az időpontot egyeztettük erre a szarra, akkor telefonon miért nem tudták mondani, hogy "ja, ez most már nem lesz ingyenes!" pfff... reménykedtek, hogy kifizetem?? pár éve, a hasplasztikámra, otthagytam már náluk több 100e ft-ot, hitelből, amit még mindig nyögök, és még meg sem voltam elégedve. ráadásul ez a ******** műsor, meg a ******* produkció, aki csinálta, pont rajtam, meg Zsón spórolta meg a többiek szájfeltöltését, meg mellcsinálását, meg minden lófaszt. akkor ennyi volt? ez volt a keret? ennyit tudnak? micsoda szánalom... (egyébként a ********* = káromkodás, csak ezt se merem kiírni, mert)

komolyan, ha úgy lenne 1 millám, ahogy most nincs, én úgy kitálalnék erről az egész műsorról valahol. csak pont a csatornát nem akarom szarba kavarni, mert nagyon szeretem, és nekik nem akarok rosszat. de azért az mégiscsak botrány, hogy embereket ilyen szinten megvezetnek, kihasználnak, aztán meg eldobnak.

persze-persze, média, tudhattam volna, hogy ez lesz. hát ja, tudtam, de nem sejtettem. :((

tegnap bevállaltam, hogy veszek egy új vízforralót a melóhelyemre, a konyhába, mert a régi már 10 éves és olyan belül, mint a hányás. ezzel basztam az időmet munka után, így kb. fél7-re értem haza. akkor hívott a Bőgős, de nem vettem észre, majd küldött egy sms-t, hogy van egy jegy a nevemre eltéve a Belvárosi Színházban. remek. akkor estem haza, nem is tudom, mikor kezdődött volna az előadás (ha 7-kor, akkor nem is értem hogyan gondolta, hogy én majd 20 perc alatt odaérek bárhonnan), ha meg 8-kor az is necc. válaszoltam neki később, hogy ez most nem fog menni, mert akkor értem haza stb. erre hívott fél8 körül, de azt meg nem vettem fel. leszarom. azért ne hívogasson sehova, hogy tudom, az a célja, hogy megdugjon. basszon egyedül az ilyen, de tényleg. 

a Bankárt meg letiltottam fb-on, az is biztos besértődött. csoda, hogy még nem küldött egy lebaszó smst, hogy mit képzelek. mintha a tulajdona lennék... de már várom, hogy írjon, de komolyan. leszarom ezeket a majmokat én már, oszt ennyi. :)

hajnali fél4 óta nem alszom, vagy csak pillanatokra. nem is értem. lehet, hogy az stresszelt, hogy el ne aludjak a vérvétel miatt? lehet. cserébe felesleges volt a stresszelés, és ez bosszantó. :(

az este csúcspontja tegnap anyukám töltött káposztája volt, meg az a kifli, amit vettem hozzá. lehet, hogy ezért nem bírtam aludni??? ööööö... lehet... :)) még maradt belőle, ma folytatom a pusztítást. :)

"nem leszek játékszered

ha már a mindened nem lehetek
soha én..."

kb. ezt gondolom a Bőgősről, meg a Bankárról, meg az összes többi ex-pasiról, aki még a szakításunk után szívesen összefeküdne velem. nekem ebből elég volt. nem véletlenül építettem le a 76-ost, a Kost, meg ahány név volt még a naptárba... hát de tényleg. 

már majdnem elgyengültem, már majdnem beadtam a derekam, de rájöttem, hogy nem akarom még egyszer az életben, de soha többé, átélni azt az érzést, hogy lefekszek valami exemmel, aztán meg csak az kattog az agyamban, hogy "neki jó volt, én meg remekül ki lettem használva..." mert ezek az események nekem soha nem jók. legalább is az utóbbi időben már nem okoztak örömet, mivel rájöttem, hogy érzelmek nélkül nem tudok szexelni/nem éri meg szexelni. és még annyi jó érzésem sincs ilyenkor, mint egy új pasival, akivel aztán még bármi lehet. nem, itt mindig az a szitu, hogy elő vagyok véve, mert jó volt velem az ágyban, ki van használva a testem, aztán fel se hív többet, meg egyáltalán. NEM ENGEM VÁLASZTOTT. akkor meg miről beszélünk? jártunk valamikor, még talán kölcsönösek is voltak az érzéseink egymás iránt (bár ezt csak a Bőgősről hiszem el), de véget vetett neki valamelyikőnk (99%-ban persze a pasi), és aztán meg az új nő mellett, vagy csak úgy, azért most szívesen megdugna. hát ebből kurvára elég volt. bírom a Bőgőst, szívesen elmegyek vele bárhova, szívesen iszok vele, szívesen beszélgetek vele, de nem lesz szex. menjen haza a barátnőjéhez, oszt dugja meg azt. ha meg az nem tetszik, akkor keressen mást. én jóval többre tartom magam annál, mint hogy egy pót-lyuk legyek valakinek. 

és bár a Bőgős (vagy akármelyik másik pöcs) lelkiismeretével nem nekem kell elszámolnom, vagyis alapvetően nem kellene, hogy érdekeljen az, hogy az illető éppen a felesége/bnője mellett engem dug-e szívesen, de én valakinek ELSŐ akarok lenni, és nem a valahányadik a sorban, akit elővesz, ha nincs más. tetszett volna akkor gondolkodni, mikor lapátra lettem téve. és ennyi. 

úgyhogy a mai színház ügyében még nem hívott, de nem is érdekel. én biztosan nem kérdezek rá, pont leszarom. neki tulajdonképpen csak az a célja, hogy megdugjon végre újra. nekem meg nem ez. 

a Bankár meg úgy beszél velem, mintha a tulajdona lennék minimum. az is elmehet a halál retkes faszára. már megint kezdi az írogatást fb-on. megőrülök. asszem letiltom a faszba, oszt annyi.

nekem nem ér meg egy szexelést sem hogy egy Bőgős/Bankár/Kos/76-os-félével lefeküdjek. akkor inkább várok az én emberemre, vagy legalább egy vadidegenre. remekül elvagyok így, nem hiányzik egy újabb lelkiismeret-furdalásos történet, amikor csak azt kérdezgetem magamtól: "megérte ez? minek kellett ez?" ennél már több eszem van. az én testemet ne használja senki, ha már a lelkem, a személyiségem nem érdekli. takarodjon az ilyen a francba. 

kaptam hírt Zéről, kézen-közön, LAndietól. nem kérdeztem, magától mondta. nem sokat, csak annyit, hogy Zé a szar kapcsolatára panaszkodott neki. most erre mit mondhatnék: MUHAHA. :) mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. áldásom rájuk. :)

tegnap Barinőztem, telefonon. beszéltem Banyával (hogy megtudjam az állapotát), meg Barbival, mert róla se hallottam 1 hete semmit. jólesett mindkét beszélgetés. :)

holnap reggel öööö hajnali 7-re vérvételre megyek. pajzsmirigyes kontrollhoz kell. hogy várom már... :( tök korán kell kelnem. :( remélem, nem valami fakezű nővér lesz, aki szétszúrja az összes vénámat, mert pofánbaszom, az hétszentség! februárban is hetekig fájt a karom tőle, meg tiszta fekete volt mindenhol. annyira idióták, hogy az nem igaz. :(

amúgy a Fregattban tök jó volt a srácokkal a meccsnézés szombaton. a meccs szar volt, de legalább finom volt a mazsola bor, amit ittam. :) remélem, legyőzöm a lustaságom, és eljutok oda máskor is. :)

mindenki engem akar

már megint, és nem tudom mi van. valami hatalmas kisugárzásom lehet, vagy jók a képeim fb-on, de ragadnak rám a pasik. 

a Bankár pl. folyamatosan üldöz, mindig előkerül, és most, hogy fb-on online vagyok chaten (a Bőgős miatt), persze ő is ír, hogy találkozni akar velem, de rögvest. már ott tartunk, hogy szívesen "álombasimiz" (ő fogalmazott így), ha gondolom. mivan??? az ilyenfajta gyengéd megnyilvánulás még szóban is ritka volt tőle, nemhogy tettekben.... 

de a legszebb, hogy a Bőgős ennyit írt ma, miután felébredt:

"valszeg csak meg akartalak dugni..."

írtam neki, hogy én ezt akkor most nem kommentálnám, ha nem baj. erre még nem válaszolt, nem online folyamatosan, szerintem gyakorol éppen. azért sem kommentálnám, mert ha azt mondom, hogy "én is akarom, hogy megdugj", akkor az azért gáz, mert egy hülye picsa vagyok, ha ezt mondom, másrészt meg majd megint szenvedni fogok miatta. vagy azért mert nagyon jó lesz, vagy azért, mert szar lesz és akkor meg minek kellett. és azért sem kommentálnám, mert nem akarom felhívni a figyelmét arra, hogy kapcsolatban él, és nem velem, és akkor meg megint mifasz?

persze, nem kéne túlagyalni és túlbonyolítani a dolgokat, én ezt is tudom. és ha arról lesz szó, nyilván lefekszem vele, hiszen megtehetem, hiszen nincs senkim, pláne, hogy még bírom is őt. csak fura már megint ez az egész. szóval azért jó lenne randizni egyet, mielőtt tényleg összefekszünk megint. több, mint 1 éve nem láttam, nem beszéltünk... nekem ez most már nem megy gombnyomásra, udvaroljon már egy kicsit, vagy valami. (na, mondjuk képes vagyok tőle úgy elgyengülni, hogy azonnal szétdobom a lábaim, ahogy meglátom... pfff... )

és amúgy meg különben is milyen üzenet ez? hogy azért hívott, hogy hátha meg tud dugni? semmi mást nem akart tőlem? nem mondom, ez a verzió is hízelgő, de azért máshonnan nézve meg marhára nem az. no de nem agyalok, sodródom, élvezem az életem minden pillanatát, abból baj nem lehet. :)

olyannyira sodródom és élvezem az életem, hogy képes vagyok ma még munka után elmenni a MU blogos srácokkal meccset nézni. valójában praktikus okokból döntöttem így, mert a meccs 4-kor kezdődik, én pont addig dolgozom, de a kocsma, ahol nézni szokták, a munkahelyemhez közel van, tehát előbb odaérek, mint haza. ergo többet láthatok a meccsből. meg persze lesznek ott még pasik is, szép számmal, akik még nem élveztek az arcomra. :))))

jaj, a buliban megint Format C: volt az egyetlen jó pasi... ISTENEM!! Budapesten a pasifelhozatal gyász. és ezt a legkomolyabban mondom. 35 évesen egyre szűkülnek a lehetőségek, mert nyilván óvodát nem akarok nyitni valami huszonévessel, más meg nincs. vagy nem a Vak Póniba jár. :) 

Bankár negédesen elköszönt, a Bőgős meg most szerintem értetlenül pislog. osztom a férfinépet, nincs mese, így kell velük bánni. :)

nem volt könnyű

ma hajnali 3-kor felkelni, de megérte! :) először gondolkodtam, hogy mégse megyek bulizni, de aztán megembereltem magam. :) és nem döntöttem rosszul! :) felöltöztem, sminkeltem és elindultam. útközben elfüstöltem egy fél rakétát, hallgattam egy Tsubi szettet közben, és elég jó volt! :) a villamoson röhögtem magamban, mert egy csomó kornyadozó fiatalt láttam. na, én meg a rutinos vén róka, akkor indulok el bulizni, mikor mások már hazafelé mennek. :) 

amikor a helyhez közeledtem, baromi nagy tömeget láttam az utcán, meg mintha rendőrök is lettek volna... na, mondom, mi van, razzia? aztán láttam, hogy az Instant előtt van a tömörülés, én meg nem oda igyekeztem. :)

a Vak Póni nem rossz hely, a pinyóban van egy tánctér. nagyon megörültek nekem, mikor odaértem. Format C: barátnője üdvözölt még fent, aztán lebotorkáltam a pinyóba és ott meg Format C:-vel fecsegtem. ő is örült nekem, nem is gondolta, hogy tényleg ott leszek. de hát szoktam én a számból segget csinálni? :)) (amúgy szoktam, de ez a buli már nagyon hiányzott!) ígérte, hogy kapok majd zenéket tőle, csak hát lusta volt eddig összerakni. no, sebaj. ez az élőbuli mindenért kárpótolt. :) kérdezte, hogy meddig érek rá. mondom, 8-kor azért szóljatok, mert be kell érnem melózni. :) 

4 után kezdett játszani, egy fél óra múlva tönkrement a cd-játszó, volt egy kis szünetecske, de túléltük. valahogy a technika nem akart rendesen összejönni, működni, megszenvedett a mixeléssel, mégis nagyon jól sikerült az egész! fél8-ig játszott, akkor én balra el. :) illetve először jobbra indultam, mert a nagy reggeli világosság megzavart, de aztán rájöttem gyorsan (ahogy felvettem a napszemüveget), hogy merre van az arra. :) vettem reggelit és be is értem időben. szerencsére egész nap ülök, így talán kiheverem ezt a több órányi táncolást. :)

a buliba menet egyáltalán nem jutott eszembe, hogy a Bőgősnek említettem, hol leszek ma hajnalban. erre 7-kor felhívott, hogy mifasz. :) azt mondta, elfelejtette, hogy ma munkanap van, úgyhogy már nem jön oda a helyre, pedig jött volna. :) mondtam, hogy én is már csak 1 órát leszek maximum, szóval ne törje magát. de megpróbálja keddre a színház jegyet megszerezni, és akkor utána talizunk. :) jujj, de izgi. :) mondjuk rendesen ittas volt, reggel 7-kor, biztos, hogy a bemutató után volt nagy dorbézolás, azt ünnepelték. :) 

kicsit megint megdobogtatta a szívemet... nem tehetek róla... de igyekszem nem tovább gondolni, mint.

tegnap este egyébként beájultam a tévé elé, 3/4 8-kor már horpasztottam, úgy fél10-ig, aztán kikapcsoltam a tévét és aludtam a kanapén tovább kb. éjfélig, majd annyira kényelmetlennek találtam, hogy bementem a hálóba tovább aludni. 3-kor meg ébresztett a telefon... nem vagyok túl kipihent, de csak azt tudom mondani, hogy megérte. ;)

ja, és valami retteneteset álmodtam éjfél és 3 között. egy fürdőszobában voltam egy nővel, meg egy gyerekkel, amikor bejött egy pasi, és dühből hátulról megszúrt egy késsel, meg aztán döfködött tovább, konkrétan meg akart ölni, én meg közben teli torokból üvöltöttem. bántotta aztán a nőt is, meg a gyereket is, de végre felébredtem, viszont jó pár percig nem mertem becsukni a szemem, nehogy ez az álom visszatérjen. rémes volt. :( vajon mit jelenthet? :O

végül voltam színházban

tegnap este. persze nem a Kamrában, hanem a Katonában. a Bőgős nem nagyon vágta, hogy merre van arccal. :) bementem a Kamra pénztárába, ahol millió ember várt, mert bemutató kezdődött negyed óra múlva, hogy akkor hol a jegy. erre nem találták, de várjak. kimentem, volt szerencsém Máté Gábor Művész Úrral is összefutni, és vártam. majd 2 perc múlva utánam jött egy srác (fiatal színész), hogy "szerintem te a Woyzeckre mész, mert itt nem lesz zene"... pfff... tök ciki volt. kaptam két jegyet ajándékba, és azt se tudtam hova és mire szólnak. de mert a Bőgős nem mondta. a Katona honlapján meg nem volt olyan infó, hogy Woyzecket játszanak. utóbb persze kiderült, hogy ez nyilvános főpróba volt, ma van a bemutató. 

na, átrohantam a Katonába, még szerencse, hogy közel vannak egymáshoz. közben odahívtam a Tesómat is, mert az meg éppen odaért a Kamrához és ott várt. :) meglettek a jegyek, be is mentünk. valójában elsőre örültem, hogy ebben a darabban játszik, és nem a Kamrásban, de aztán rájöttem, hogy ez annyira nem jó mégsem, mert "túl komoly". szóval nem éppen könnyed kikapcsolódás, mint amire én vágytam. de a Tom Waits dalok miatt viszont örültem neki. 

na, a lényeg, hogy annyira nem ajánlom ezt a darabot senkinek, hacsak nem Tom Waits rajongó, mert akkor igen. viszont elég nehéz az egész, meg nekem már túl modern volt a rendezés is. Ascher Tamás egy zseni, én ezt nem vitatom, de már megint egy olyan darabot vettek elő, ami... na, mindegy. erről majd írok egy kritikát valahova, hogy mi a véleményem. 

a Bőgősből alig láttam valamit, mert fent ült valahol, egy korlát mögött. de azért láttam. :) és mint utóbb kiderült, ő is látott engem, elég rendesen. :)

merthogy igazán csini voltam. és persze, hogy a Bőgősnek öltöztem olyan szépen, mert reménykedtem, hogy utána talizunk legalább egy pár percre. csodálatos sminket és hajat rittyentettem 3/4 óra alatt, plusz még azt is kitaláltam, mit vegyek fel. nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas rohanás a készülődés, de megérte. :) 

ezt beszéltük ma fb-on többek között:

Bőgős: azé láttalak felülről a csini kis lila ruhában...
Én: Neked voltam szép tegnap
Bőgős: köszi... Ez teveszőr pulóver? Megismertem a púpokról.
Én: :))) azzz

szóval látott és értékelte. vagyis inkább értékel engem, a melleimmel együtt, még mindig. :) jól esett nagyon. 

na, a lényeg, hogy megnéztük az előadást. szerencsére csak másfél órás, szünet nélkül megy. utána egyből hívott a Bőgős, hogy még maradnia kell, mert megbeszélés van, meg újabb próba. nagyon-nagyon szerettem volna találkozni vele, de nem bírtam volna várni rá, mert annyira ahhoz meg nem volt kedvem. úgyhogy mondtam neki, hogy megyek haza, no para, majd legközelebb bepótoljuk. de legalább már hallottam a hangját. :) a Tesómmal útközben jól kiveséztük a darabot (neki se tetszett), abban maradtunk, hogy a zene jó volt, oszt ennyi. meg Nagy Ervin. gyönyörű is, a karaktere is ki volt dolgozva rendesen, énekelni is tud, tehetséges is, mi kell még? :)

otthon még tévézgettem persze, meg főztem zacskós levest, mert valamit enni akartam. aztán nem is ettem meg az egészet, de mindegy is. az éjjel arra ébredtem, hogy mocskosul köhögök. de olyan szaggatósan, vagy nem is tudom. rettenetesen fájt. alig tudtam visszaaludni. most egy kicsit jobb, de ez már nem is izgat annyira. :) hajnalban akkor is elmegyek partizni, ha nem tudom mi lesz. :) MUSZÁJ!!! :)) hogy egyedül, most az se érdekel. Format C:-t akarok, élőben, mert az jó!!! kicsit legalább O.Z.O.R.A. feelingem is lesz tőle. :) aztán meg jövök melózni. szép lesz. :) szerencsére családias lesz a hangulat, aki tehette, kivette szabinak a holnapi napot, így velem együtt leszünk 10-en, de 2-től meg már csak 6-an, úgyhogy majd ráborulok az asztalra szépen és alszok. :) ez a terv. :)

visszatérve a Bőgősre kicsit még: nem mondom, hogy nem mozdított meg, pedig nem is láttam, nem is érintettem, csak a tudat, a tény, hogy ő, meg ott, meg egyáltalán. nagyon kis cukorka volt, de tényleg. nemcsak Neki voltam szép tegnap, hanem Miatta is. sokat dobott a lelkiállapotomon, a kisugárzásomon, hogy egy légtérben lehettem vele, még ha ilyen fura körülmények között is. meg egyáltalán az, hogy meghívott. sőt, most mondta, hogy kedden a Belvárosi színházban játszik, egy másik darabban, lehet, hogy oda is lesz 1 jegy, akarom-e. NANÁHOGY!!! :) a legjobban annak örülök, hogy nem ülök otthon esténként, hanem értelmes, pláne színházi, programjaim vannak, lesznek. szóval a Bőgőssel meg szívesen találkoznék. én se nagyon értem, hogy miért, mert tényleg nem akarom vele újra kezdeni, meg nyilván ő sem velem, csak... hiányzik. a csókja is. úúúú, ez már gázabb. még talán le is feküdnék vele, nem tudom... lehet, hogy csak egy pasi hiányzik, és mivel ő a legkedvesebb volt szerelmem, ezért most ezt rá vetítem ki, nem tudom... lehet. de alapvetően Zé nem hiányzik, 76-os se, a Kos se, meg senki se. de a Bőgős mindig is tudott hiányozni. Ő örök szerelem marad, ezt nem tagadhatom, és nem is akarom. jó lenne néha lógni vele, eljárni ide-oda, szeretek a társaságában lenni, beszélgetni vele, piálni vele, röhögni vele, meg ilyesmi. szeretem az eszét, a humorát, a munkáját... 

és ha már a volt szerelmekről van szó... nos, bár plátói volt a részemről, tehát soha be nem teljesült, soha nem viszonozta, mégis a tinédzser éveimet megszépítette az az Ember, aki ma még csak 37 éves lenne, és sajnos már 11 éve halott. ő Endre, akit soha nem fogok elfelejteni, és november 4-én, a születésnapján, nagyon sokat gondolok Rá. 

de a mai nap híre, bárki bármit is mond, az, hogy MEGYEK A PAUL KALKBRENNER BULIRA jövő héten csütörtökön a SYMA csarnokba, ráadásul INGYEN!!! :))) amióta először láttam a Berlin Calling c. filmet, azóta akarom őt élőben hallani. tavaly Soundon volt, nem mentem. idén VOLT-on volt, nem mentem. NADE MOST!!! :) az egyik kollégám tudott rá szerezni jegyet, és most kibaszottul örülök! :) kollégákkal megyek, együtt fogunk bulizni egy hatalmasat! :) amúgy is szerettem volna erre már elmenni, de a jegy ára egyszerűen nem fért bele a keretembe. jaj, olyan gyönyörű ez a pasi, és annyira jó zenét csinál... huhhh... már most rá vagyok pörögve ezerrel! :)

ufff, most nézem, 4 perce lejárt a munkaidőm. :) tipli haza. :)

gigantikus élménybeszámoló van

készülőben, az alábbi sorok keretében. :) már tegnap meg akartam írni, de egyszerűen semmi időm nem volt rá. sőt, már napok óta ezen kattogok, hogy majd mit fogok írni, és nyilván lesz majd olyan, amit kifelejtek, de sebaj. :)

nos, csütörtökön jelentkeztem utoljára, ami éppen egy hete volt, de nem tűnt egy hétnek, mivel csak tegnap óta dolgozom.

a pénteki nap, emlékeim szerint, eltelt nagyobb esemény nélkül.

szombaton elmentünk Anyuékhoz, jól beebédeltünk, aztán körbelátogattuk a temetőket, ahová csak menni szoktunk. nemcsak a szülőfalumban vannak eltemetve rokonaink, hanem apai ágon a nagymamám szülei, a dédszüleim a szomszéd faluban nyugszanak, a nagyapám szülei meg az egyik közeli kisvárosban. sőt, ott még szépszülők is vannak eltemetve. bár az egyik sírhely már nincs kifizetve, sajnos számíthatunk rá, hogy nemsokára beszántják, de addig azért látogatjuk. ha lenne pénzem, lekötném még legalább 25 évre... fontosak számomra a felmenőim, bármennyire nem ismertem személyesen egyikőjüket sem. a nagyszüleimet igen, mind a négyet, de a legutolsó is már legalább 20 éve nem él. :( de legalább emlékszem rájuk. és ez nekem fontos, és jó érzés.

kb. este 8-ra értünk Pestre, hazarohantam és készülődni kezdtem, mert este buli volt. :) Alma jött 10 körül, elkezdtünk iszogatni, kb. másfél üveg bortól be is álltunk, bár ő éhgyomorra nyomta. aztán majdnem éjfél lett, mire elindultunk bulizni. hát kicsit szétestünk, nah, az az igazság. csináltunk egy cigit is, szóval csapattuk rendesen. ennek az lett az eredménye, hogy végig röhögtem az utcán, de megállás nélkül. de kb. a semmin. ez de szép!!! :)) de annyira röhögtem, hogy nem kaptam levegőt, hogy nem bírtam tovább menni, de a röhögést abbahagyni sem. nagyon vicces volt. :)

tudatában voltam, hogy milyen buliba megyek, de mikor odaértem, azért kaptam egy laza sokkot. :) mert hogy ugyebár csak csajok voltak. najó, a biztiőrök, meg a jegypénztárosok nem, de amúgy mindenki. elég merész ruciba sikerült felöltöznöm, konkrétan csöcskirakás volt a javából, így egy darabig a kabátom se mertem levenni, mert attól féltem, hogy szétszednek a csajok. aztán csak leimádkozták rólam, persze úgy könnyebb volt, hogy a fenti részen elektronikus zene ment, és már alig vártam, hogy pöröghessek. de azért közben elég zavartan pislogtam körbe. hiányoltam a pasikat, nah. :) persze, alapból hetero vagyok, vagy talán biszexuális, de inkább hetero. erre abból jöttem rá, hogy egy darabig nagyon zavart, hogy egy pasi sincs körülöttem. hogy nincs kinek tenni-venni magam. aztán megláttam végre egyet, elkezdett táncolni, rájöttem, hogy ő is meleg... parádés. :) 

ami egy darabig zavart, az utána már a buli előnye lett, mert mivel nem volt a közelben épkézláb pasi, ezért nem foglalkoztam azzal hogy nézek ki, milyen a sminkem, stb. vagyis felszabadultan tudtam táncolni, nem foglalkoztam semmivel és senkivel, csak a zenével.

érdekes volt, hogy egy darabig egy lány volt a dj, akihez odament a barátnője a pultba és hosszan smároltak. :) meg hát bármerre néztem, lányok csókolóztak, és még a kivetítőn is leszbikus szexjelenetek mentek, különböző filmekből. nem mondom, hogy ezek hidegen hagytak, ezért is biztos, hogy biszex vagyok. :) 

aztán jött egy másik dj, egy srác, na ő már heterónak nézett ki. bár kb. úgy festett, mintha Zozó kollégám állna a pultban (unférfias pasi), viszont cserébe irigylésre-méltó helyzetben volt, hiszen a lányok előtte, a színpadon smároltak, meg táncoltak, neki meg csak pislognia kellett néha. :) 

egy idő után már annyira zavart, hogy nincs pasi a közelemben, hogy már úgy voltam, lemegyek a biztonsági őrökhöz. :)) de aztán mégsem mentem. :)

volt, hogy a tánctéren tök egyedül maradtam, akkor azért bepróbálkozott egy pár lány (3-4), de én aranyosan hárítottam a dolgot. nem is csajozni mentem, meg ők nem is jöttek be annyira. láttam azért jókat, maradjunk ennyiben. ;)

hajnali 4-ig nyomattuk a bulizást, de mivel ekkor volt az óraállítgatás, így a 3 órás éjszakaival takarodtunk haza. Alma nálam aludt, hogy ne kelljen éjszaka utazgatnia. valahogy el voltam fáradva, így némi csokizabálás után le is feküdtünk. délben keltünk fel, megnézettem vele a kedvenc Ozora filmemet, amire teljesen beindult, és most váltig állítja, hogy jövőre jön ő is. no, kíváncsi leszek. ;) de én örülnék neki, ha jönne. vele biztosan jól érezném magam, mert nagyon sokban hasonlítunk egymásra. 

aztán megnéztük még a Sorted c. filmet (Alma még nem látta), hát mondom itt az ideje. összerakta nekem az 5.1-es hangcuccomat, amit még májusban vettem, de eddig nem volt aki összeszerelje. kurva jól szól rajta minden! film is, zene is, tévé is!!! juhuuuuu! egyből megőrültem, hogy nekem ezt most már aztán ki kell használnom! :)) így is lett, hétfőn és kedden csak filmeket néztem. a tévét be se kapcsoltam, még a meccsek se érdekeltek. nyomattam a filmeket egymás után, vég nélkül. :)

hétfőn még egy Káma Szutra oktató film is becsúszott (gáz arra tárcsázni??? :S), bár csak 15 percig jutottam, mert nem kellett több, viszont sérelmezem, hogy az orális témára 30 mp-nél nem szántak többet, pedig az igenis fontos! és ott is van azért jóval több póz, mint az a 3, amit bemutattak. azért persze köszi Csírabácsi, hogy anno kiírtad nekem ezt a filmet. ;)

azt ne felejtsem el, hogy hétfőn micsoda tragédiára ébredtem... meghalt a Császár... tervezem, hogy vasárnap kimegyek a meccsre, hogy a többi fradi szurkolóval együtt emlékezzek meg Róla. meg amúgy is meccs hiányom van, mármint élőben. fantasztikus ember volt, az egyetlen magyar Aranylabdás, de nem is sorolom. tudjuk mindannyian, micsoda veszteség Albert Flórián halála. 

kedd délig ki sem tettem a lábam a lakásból, akkor is csak boltig mentem. igaz, 3 boltba is el kellett mennem, mire kaptam mindent, amit akartam (ünnep yeah). a sétálás előtt azért nyomattam egy 220 felettet, a Neotontól, de vagy 68-szor. :) nem panaszkodhatnak a szomszédok a zenei ízlésemre, mert hol goa/trance megy, hol valami retro, de aztán lenyomtam a Rocksulit is, meg később a Rocktérítőt, és még az Európa Kiadóról is egy filmet. nem mondhatja senki, hogy egysíkú vagyok. ha megtalálom a Bőgős dvd-jét, akkor még egy kis jazz is szólt volna. :)

jut eszembe, Bőgős. mivel szóba elegyedtünk a múlt héten, elkotyogtam neki, hogy ő a legkedvesebb volt szerelmem mindegyik közül, aki volt. (és ez nem kamu, ez tényleg így van) azt is megírtam neki, hogy a mai eszemmel már másként csinálnám, de nyilván minden történik valami miatt, úgyhogy jól van ez így. (de azért őt nem fogom elfelejteni soha, és a szívemben mindig kiemelt helyen lesz. - ezt már nem írtam neki, csak itt mondom.) aztán tegnap rámírt, hogy a Katonában játszik (mondjuk azóta kiderült, hogy a Kamrában mutattak be tegnap egy darabot és abban zenél), és hogy talán van 2 jegye, elmegyek-e ma este. mondom, persze, zsír. :) a Tesómat egyből ugrasztottam, hogy kell a kultúra, kell a kikapcsolódás, menjünk. no, aztán azt ígérte reggel a Bőgős, hogy majd hív, ha tudja a részleteket, de hát azóta se hívott. szóval nem tudom mi van. lehet, hogy bukó a ma esti színház. kár érte. :( főleg azért, mert még utána szívesen megittam volna vele egy bambit kettesben. :) csak a régi szép emlékek miatt. :) nem akarok tőle semmit, nem ő az én utam, tudom, de jó vele lenni, meg még mindig kicseszett jó pasi, szóval ezért. :)

holnap nem tervezek semmit munka utánra, mert szombat hajnali 4-től Format C: fog pörgetni a Vak Póniban, és nekem muszáj ott lennem!!! viszont ugyebár szombat munkanap. :( szóval a buliból fogok jönni dolgozni. :) kicsit alszom előtte, aztán csapatás. :) szombaton meg velem együtt leszünk kb. 10-en, úgyhogy nem para, majd kipihenem magam bent. :) ja, OJ szabin van, úgyhogy ő se para. :) meg majd vasárnap pihenek még többet, és hétfőre már jól leszek. remélem. ;)