mindenképpen jelentkezni akartam

még karácsony előtt. mármint itt. van néhány dolog, ami az elmúlt egy hétben történt, és szeretném dokumentálni.
úgy kezdődött, hogy szombat estére teljesen belázasodtam, másnapra a mandulám is bedagadt, de csak a jobb oldali, ott, ahol még a fülem jó, bár az is el kezdett fájni. nem voltam túl jól, vettem is homeopátiás orvosságot, hogy segítsen, mert nem akartam karácsonyra beteg lenni. vasárnap délután végre befestettem a hajam, vörösre. nem olyan lett megint, mint amit vártam, de állítólag nem lett rossz. :)

nem mondom, hogy hétfőn reggel egészségesen mentem be dolgozni, de bementem. este még felugrottam Gaby kolléganőmhöz beteglátogatóba, meg dumizni egy kicsit, be is vertünk 3 páleszt, hogy mindketten jobban legyünk. :) este 9-re értem haza.
kedden már csak egy fél nap munkát kellett átvészelni, hiszen délután karácsonyoztunk kiscsoportosan. akkor kaptam meg a karácsonyi jutalmamat is, ami fülig érő vigyort varázsolt az arcomra, ahogy már említettem.
masszív ivásba kezdtünk bent, aztán még valaki kitalálta, hogy menjünk el egy helyre, ott majd milyen jó lesz, de aki kitalálta, az majd később csatlakozik. na, két opival, két sráccal el is mentem, de aztán nem érkezett meg akit vártunk, így végül este 10 után botorkáltam haza. hulla fáradtan és betegen.
annyira fájt a fejem jobb oldala akkor már, hogy azt hittem, nőnek a fogaim. vagy nem is tudom micsoda történik... éjjel alig aludtam, pedig mantráztam, meditáltam, persze gyógyszert is vettem be, hogy múljon el a fájdalom, de minden hasztalan volt. kb. 3 órányi alvással keltem fel szerda reggel fél6-kor, és halálomon voltam. mindegy, nem volt kecmec, menni kellett, mert a busz 7-kor indult Bécsbe.
igen, Bécsben voltam szerdán, ez volt a cég karácsonyi ajándéka mindenkinek. nem is a mi cégünk lett volna, ha nem úgy indul ahogy. ugyanis a fővárost elhagyva, a 19. km-nél lerobbant a buszunk. időre mentünk volna a Schönbrunni kastélyba, idegenvezetésre, de mivel másfél órát vártunk a cserebuszra, így persze nem lett belőle semmi. délre értünk végül oda, körbesétáltunk a kastély előtt a vásárban, lőttem néhány képet, ittam egy narancsos puncsot, aztán ennyi. 
bementünk a városba egy helyre ebédelni, leves, borjúbécsi, almásrétes volt a menü. azt talán nem kell mondanom, hogy a buszon már megkezdődött a masszív ivás, pálinka+bor kombó állt rendelkezésünkre. én meg durva fájdalomcsillapítókra ittam, szóval remekül éreztem magam. :)
Bécsben először még sütött a nap, de nagyon hideg szél fújt, aztán elkezdett esni az eső is. :(
ebéd után kilöktek minket a belvárosba, egy hevenyészett térképpel, melyről csak az maradt le, hogy hol lesz a buszunk, hova kell odaérni. volt kb. 2 óránk, hogy megtaláljuk a buszt, de előtte a karácsonyi vásárt. kaptunk 6 emberenként 100 eurót, amit elkölthettünk kajára, piára a vásárban. csodás volt az egész, mert senki se tudta, hogy merre kell menni, szar volt az idő is. megtaláltunk egy vásárt, nagyon örültünk neki (én már untam mint a szart), mikor kiderült, hogy az nem volt semmi, az igazi vásárba akkor jutottunk el, mikor már elvileg a busznál kellett volna találkoznunk. szóval az igazi vásárra valójában semmi időnk nem volt, nem is láttam belőle sokat. viszont ez legalább egy parkban volt, ahol a fák között az utirakétát el tudtuk durrantani. na, onnantól kezdve már nem fáztam, és a kedvem is sokkal jobb volt! :) varázslatos volt az egész, én csak pofáztam és röhögtem. :) találtunk egy fánkos-muffinos árust, ahol bevásároltunk sok pénzért. de tényleg, egy kör fánk több, mint 7000 ft-ba került. mondjuk kurvára nem érdekelt senkit, mert kaptunk rá pénzt, ráadásul mocskosul finom volt minden! :)
az egyéb árusoknál az én pénztárcámhoz horror áron volt minden, meg már az n+1-dik karácsonyi bizbaszárus tényleg unalmas. azért a Testvéremnek hoztam egy szépséget, remélem, tetszik majd neki. :) 
na, mikor már majdnem bőgtünk a hidegtől, meg az idegtől, hogy eltévedtünk, itt hagytak minket, vagy egyáltalán hol a picsában van a buszunk, akkor összetalálkoztunk a csoport néhány tagjával, akik szintén a buszt keresték. így megnyugodtam, hogy nem mi vagyunk lúzerek. főleg, hogy már a rendőröket is megkérdeztük, hogy "Who ist der(das?) punkt?" :D tág pupillával... uhhh... :) 
végre megjött a busz, felültünk, megmelegedtünk, aztán röhögtünk hazáig. :) emeletes busz volt, és az első sorba sikerült ülnünk, a sofőr fölé, vagyis jó helyünk volt egész úton. zoknit és cipőt levettünk, és az átfagyott lábainkat a fűtőtesten melengettük. megettük a muffinokat, meg a fánkokat, amiket bevásároltunk, aztán ennyi. piáltunk tovább. :)
a határ után megálltunk még egyszer, akkor a maradék trombitát megfújtuk az egyik sráccal, amitől ő bealudt, én meg még vihogtam egy darabig, de később kezdődött a Fulham-MU meccs, és én inkább azt követtem a mobilomon. :)
negyed 11-re értem haza, a meccs végét még meg is tudtam nézni. meg is érte, hiszen gólparádé lett. :) Roo hatalmas bombája, Berbatov pimasz sarkazása bearanyozta a napot. :)

csütörtökön délben bírtam felkelni, még mindig szarul voltam persze. délután elszaladtam a plázába Valtinak ajándékot venni, mert a szülinapi zsúrjára voltam hivatalos. meg persze a drága Barátnőim, Barbi és Viki is kapott egy-egy apróságot az egész évi, velem szemben mutatott türelmükért és a szeretetükért. végre én adhattam, és ez olyan jó érzés!
még a plázában összetalálkoztam Hétfőivel, és nagyon-nagyon megörültem neki! kb. 10 percet voltunk együtt (rágyújtottunk gyorsan a találkozásunk örömére), de én nagyon feltöltődtem tőle. régen éreztem már ilyet, hogy valakivel még összefutni is annyira jó, még az is örömmel tölt el. egy ember az embertelenségben... vagy valami ilyesmi. :) jól megölelgettük egymást, kétszer is, és már alig várom, hogy újra találkozzunk és csapjunk egy görbe estét, egy jó nagy beszélgetéssel megfűszerezve. :)

a szülinapi zsúr remekül sikerült. én személy szerint kiválóan éreztem magam! jó volt Viki szüleivel kicsit többet együtt lenni, meg persze a többi családtaggal, baráttal is. néha úgy éreztem, csak én fogom az idősebb korosztály hullámhosszát, de hát jól van ez így. finom kaják voltak, meg jó piák, és mindenki aranyos volt. Valti persze a legaranyosabb. tündérkisfiú, ez nem kérdés. :) 

tegnap volt még egy bevásárlós köröm, előbb egyedül, aztán még a Tesómmal. némi feszkó támadt, de aztán simán lerendeztük. vettünk apukámnak egy új Bibliát, mert otthon csak olyan van, ami nagyon apróbetűs, és mivel már alig lát szegény, nem tudja elolvasni. na, most kap egy másikat. :) a következő lelkigyakorlatra már viheti ezt magával. :)
aztán este már csak tévéztem, meg leginkább nem csináltam semmit. kiterveltem jövő hétre a menetrendet, hogy miként fogok haladni a lakással. ha minden jól megy, akkor keddtől péntekig készre vágok mindent, és jövő hétvégén csak pihiznem kell. :)

ma délután 3 körül (vagyis 4, ahogy a Tesómékat ismerem) indulunk haza, és hétfőn jövünk vissza. ma nem megyünk istentiszteletre csak holnap, vagy hétfőn délelőtt. én mennék már ma is, de ki fogom bírni holnapig. 

bár a karácsonyi jutalom majdnem fele az indiai út költségeinek, és azt mondtam, hogy majd összetarhálom a másik felét, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ennek az összegnek most így a seggére verni azonnal. igaz, megdolgoztam érte, ez az én munkám gyümölcse, és arra kellene költeni, ami nekem a legjobb, de talán most nem kéne mégsem azonnal felélni mindent, inkább legyen tartalékom, sőt, legyen már most meg a pénzem Ozorára, más valójában úgysem nagyon érdekel. talán meglepem magam egy okostelefonnal és/vagy egy fényképezőgéppel, mert ezekre vágyom leginkább. India nem szalad el, mindig ott lesz, ahol most van, még bármikor eljuthatok oda. ha nem 2012-ben, akkor talán majd egy év múlva... 

a társkeresésről nem tudok újdonsággal beszámolni. viszont rá kell jönnöm, még mindig a lila oldalon vannak olyan figurák, akik fel tudják kelteni az érdeklődésemet. (lila oldal=szex társkereső) egy hagyományos oldalon a felhozatal rémes. mindenesetre nem siettetek semmit, nincs semmi kényszer, magamat kell formába hozni előbb, aztán jöhet minden más. :)

no, nagyjából ennyi a beszámoló, még összevakarom magam, kicsit pihengetek és ennyi. 

más nem is maradt hátra, mint hogy minden kedves Olvasómnak, Barátomnak és persze Ellenségemnek áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánjak. szeretném, ha mindannyian arra koncentrálnátok, hogy a szeretteitekkel együtt lehessetek és ne az ajándékok értékén/mennyiségén versenyezzetek bárkivel is. 

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

nem tudom levakarni

a vigyort a pofámról. hát na, mostanában nem volt ilyen, de most van. és kurvajó érzés. :) és persze sokat dolgoztam ezen fejben, az is igaz, meg azért csak nem volt szar a melóm se. :) ja, mert igen, kaptam karácsonyi jutalmat. :) és ennek örülök most ilyen felhőtlenül. :)
és annyira durva, hogy ezzel mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. főleg az ilyen nehezebben helyzetben lévőén, mint én vagyok. így már egyenesen várom, hogy elkezdődjön a jövő év, és megmutathassam, hogy megérdemeltem, és rászolgáltam, és rá fogok szolgálni a jövő évben is. 
najó, ha két ünnep között bekopogtatna a milliomos stramm 40-es, akire várok, akkor nyilván kalap-kabát, de azon is dolgozni kell, fejben is természetesen, és most, hogy a boríték megvan, már látom, hogy érdemes. :) persze, eddig is tudtam, hogy érdemes, de ilyen kézzelfogható eredmény talán most van először. :)
nem akarom túlmagyarázni, megköszöntem szépen, pedig még nem is tudtam mennyi az annyi, aztán szinte meghatódva, fülig érő szájjal jöttem a helyemre. és teljesen őszintén mondtam FA-nak, hogy "jól éreztem itt magam idén". mert tényleg így van. alapvetően jó kis év volt, és még azt is értékelték, hogy új ügyfelet hoztam be, holott nekem ez nem is feladatom. voltak persze súrlódások OJ-val, de ez meg annak köszönhető, hogy állandóan egymás szájában vagyunk. 

na, az a remek, hogy most jól be is rúgtam. ezt a posztot kicsit szüneteltettem, de most megyünk tovább egy helyre. már megint beosztottakkal iszom. remek. ennyit a tekintélyről.
a lényeg, hogy boldog vagyok és jól érzem magam. :)

és a mandulagyula meg monnyon le, ami szombatra elkapott. algoflex forte+pia mindenre gyógyír. :)

beüzemeltem a netet

itthon és egészen jól működik. egyelőre meg vagyok elégedve. :)
remélem, az adatforgalom-számláló is jól fog működni. bár most csak azért írok, hogy jelentkezzek, amúgy meg a netezés egyszerűen nem érdekel, nem mozgat meg. vagy legalábbis itthon nem pocsékolom rá az időmet.

megnéztem este a Sleepers - Pokoli lecke c. filmet. még mindig zseniális és szívbemarkoló. a szereposztásról már nem is beszélek, hiszen Kevin Bacon, Brad Pitt, Robert De Niro és Dustin Hoffmann látható a főbb karakterekben. bárki bármit mond, szerintem Brad Pitt egy zseni, neki valami istenadta tehetsége van. nemcsak zsönyörű, de a filmjei is jók. najó, mondjuk ilyen Trója-féle opuszokat nem sorolok ide. persze, abban is biztosan jó volt, de az nekem valahogy nem jött be mégsem. 

és néztem végre pornót is. na, az már nagyon kellett. ahogy elnézem a társkeresős pasifelhozatalt, továbbra is a két kezemre, meg a szexfilmekre leszek utalva. :/

ma pihenőnapot tartok. hogy mit nem fogok csinálni? SEMMIT nem fogok csinálni! :) ja, de, fejben már Indiában vagyok, folyamatosan. :)

mivel már nincs

kedvem dolgozni ma, meg a héten, meg ebben az évben sem (de még másfél munkanap hátravan belőle sajnos), ezért írok inkább ide. :)

semmi különös nem történt, de írhatnékom lett. :)

szóval amit mindenképpen el akarok mondani, hogy az HBO Comedy szállítja a legjobb vígjáték-sorozatokat. a legújabb kedvencem a Hogy ne éld az életed c. eposz. mert egyszerűen parádés! imádom az ilyen sorozatokat/filmeket, ahol megmutatják/leforgatják azt, amit a szereplő csak gondol, vagy megtenné, de nem, vagy mittomén. na, ebben is ez megy, frenetikus. a főszereplő igazi kőbunkó faszi, és ő keveredik hol ilyen, hol olyan szitukba. sikítok a röhögéstől, olyan szitukba. :) 

a másik, hogy megjött az értesítő az indiai útról, ami tavaszra van tervezve, és amin én is szeretnék részt venni... aha. 500.000,- Ft-ba kerül. ugyan ebben minden benne van (mondjuk a védőoltásokon kívül), még a költőpénz is, de hát akkor is... persze igyekszem pozitívan gondolkodni, és bevonzani egy jó vastag év végi borítékot (ma már minden nap azért hálálkodom, hogy meglegyen), de az ilyen vastag talán úgysem lesz, de mégis... ha már fele meglenne, a másik felét esküszöm összetarhálnám. bármennyire is nem kenyerem a kérés, de inkább ezt kérem előre mindenkitől névnap+szülinap+jövő karácsony... fú, és eljuthatok Delhibe, meg Agraba, megnézhetem a Taj Mahalt, mártózhatok a Gangeszben... OMG!!! máris totál kész vagyok. és ráadásul ez az a kirándulás, amire szívesen "pazarolok" 10 nap szabadságot. :) 
január 15-ig kell jelentkezni, addig ki kell találnom hogyan oldom meg. tudom, hogy meglesz. hiszek benne!! eljutok Indiába egyszerűbben, mint gondolnám, és hamarabb, mint gondolnám. :)
ráadásul ez az indiai út tulajdonképpen egy gasztronómiai utazás is. ez a neve pontosan: "Két hetes út Indiában az Aranyháromszögben - a gasztronómia, a kultúra és a spiritualitás jegyében" 
no, nekem most pontosan erre van szükségem. :) és akkor már meglenne a második úticél, India, vagyis jöhet Bali! :) no, mondjuk Indiába még mindenképpen visszatérnék, hiszen Goa-t látnom kell! van ott egy hippi bazár, meg egyáltalán... GOA! oda el kell jutnom!

a társkeresésben egyelőre semmi eredményről nem tudok beszámolni. kb. 1 életképes jelentkező van, az is Tolna megyéből talán, ráadásul Barca drukker... pfff... hát mit vétettem én? :/

tegnap beszereztem DigiMobilnetet. na, kb. annyira felizgatott az otthoni netezés lehetősége, hogy be se kapcsoltam a laptopot, ki sem próbáltam, fel sem telepítettem a cuccot. mindegy, majd ma, vagy hétvégén. 3 napon belül visszavihetem, ha mégsem kell. addig meg beleférek. :)

megvolt a BL és az EL sorsolás. innen lányok ne olvassanak tovább, úgysem értik mit írok. :P hát igen érdekes párosítások lettek mindkét körben. Basel-Bayern... pff... remélem kap egy 10-es a Basel, aztán ennyi. :) mondjuk a CSKA Moszkva-Real Madrid érdekes párosítás. a hideg orosz tél még keresztbe tehet a Madridnak. Leverkusen-Barcelona... no comment. kezdem azt hinni, hogy az összes bárcás letérdelt Platini elé... pfff... :)
no az EL-ben meg a MU kikapta az Ajaxot. ami azért jó, mert jó. mert talán lesz 2 jó meccs. :) de ütni kell őket, nincs kérdés. viszont a Shitty a Portot kapta (EL címvédő), remélem, hogy ki is hullanak hamar, ne legyen már olyan nagy arcuk. :)

most vasárnap meccsnap, a tévé előtt lesz a helyem. :) de addig még lehet, hogy jelentkezem. :)

igazán régóta nem

politizálok, de most egy rövid kitérő erejéig megteszem. de nem is megyek bele mélyebb bugyrokba, inkább csak érdekesség képpen írom, hogy a Travel Channelen van egy műsor: Inside Luxury Travel with Varun Sharma. ez egy baromi érdekes sorozat, különböző országokban fedezi fel ez a fickó a luxus szállodákat. no, már láttam az előzetest, hogy majd magyarországi rész is lesz és izgatottan vártam.
pont kedden este, a nagy kiborulás után kapcsoltam oda, és akkor kezdődött a magyarországi epizód.
nos, ebben az egyik luxushotel a Hertelendy Kastély volt, melyhez egy kisrepülővel ment Varun, és azt ki vezette? no, hát Gyenesei István, aki nemrég még miniszter volt a Furcsány érában. és nyilván a Kastély szállóhoz is van köze (a lánya öttusázik, a kastélyszálló mellett meg hatalmas lovarda van). aztán meglátogatták Sauska Krisztiánt Villányban (amerikából hazajött magyar, szerintem neki is van köze a komcsikhoz, bár róla nem akarom elhinni...), aztán meg tovaügettek a Gresham palotába, ami basszus tényleg gyönyörű, ja és szintén Furcsány érdekeltség... pfff... 
amúgy ez a fickó, a sorozat keretein belül volt már pazarabbnál pazarabb helyeken, de a Gresham 4 Seasons hoteljétől ő is el volt ájulva. és fura volt, mert paprikás csirkét főztek egy séffel (nem biztos, hogy ebben a szállodában pont, de valahol az adásban igen), és érdekes volt egy valószínűleg indiai/pakisztáni származású embert látni, ahogy megkóstolja, nokedlival, meg ubisalival persze. igaz, modernizálva volt a kaja, de a lényegét tekintve paprikás csirke volt, az tény. :) 
kb. úgy kóstolhatta ő meg, meg kb. annyira volt furcsa, mintha én indiai ételt kóstolnék a helyszínen, és el lennék ájulva tőle, az indiaiaknak meg ez tök természetes. :)
a végefőcímnél láttam is a special thx rovatban Gyenesei, meg Furcsány nevét, szóval biztosan a külföldi piacra szánt "reklámfilm" volt ez, nyilván. csodálkoztam is, hogy más luxusszálloda nincs is ebben az országban, csak ez a kettő? meg nincs tokaji bor, csak villányi? :)
persze, azt alapvetően támogatom, hogy jöjjenek a túristák hozzánk, hozzanak sok pénzt, de ez a film annyira egyértelműen maszopos érdekeltségű volt, hogy az már fájt. :(
megjegyzem, ezt a Hertelendy Kastélyt én is megnézném magamnak. a svájci befeketetők nem szaroztak, mindenhonnan termálvíz folyik. :) egy wellness hétre beneveznék simán. :) 

és ezzel hagyom is a politikát továbbra is másra, engem ez egyáltalán nem izgat. változtatni úgysem tudok semmin, akkor meg mit idegeskedjek rajta? a fizum is majd annyi lesz, amennyi. legalább majd megmondhatom apámnak, hogy az imádott Orbán Viktorja hogy kicseszett velem. :) 
ja, persze, én is imádom. csak már kezd olyan szoros lenni az a bizonyos nadrágszíj, hogy a szemem lassan kiugrik a helyéről. :S

beregeltem megint egy társkeresőre, mert nem élet az élet úgy, hogy az embernek se a melója, se a magánélete nem működik, sőt, nemhogy nem működik, de egy raklap fossal egyenértékű. így most megpróbálok legalább valami randit összehozni, hogy legyen mire készülni, várni, szemet csillogtatni. vagy jól megunom megint 3 nap alatt, aztán hagyom a francba... áhhh... ki tudja, hogy életem szerelme éppen ott vár rám, vagy valami... őszintén szólva: most nem nagyon hiszek benne. sőt, egyáltalán. pedig muszáj lenne hinni benne, mert máshogy nem fog működni. na, majd rámegyek agyilag is. :)

arra meg rájöttem, hogy ha nem egyedül csinálom meg otthon a kecót, akkor úgysem fogom megbecsülni soha. mindig nem várhatok arra, hogy majd valaki segít, vagy megcsinálja helyettem, ad absurdum, kifizeti a hitelemet helyettem valaki. szóval egyszer majd egyedül maradok végleg, mint a kisujjam, és akkor mi a fasz lesz velem? bele kell vágnom, meg kell csinálnom egyedül, ráadásul be is akarom bizonyítani, hogy nekem ez menni fog. ennek mondjuk az lesz az ára, hogy dec. 26-tól január 3-ig ne keressen senki, mert nem érek rá, de meglesz. :)

az idei szilvesztert is leszarom, mármint buli terén. remekül el leszek egyedül otthon, ez nem kérdés. :) ma SAti felpakolta a vinyómra a kedvenc filmjeimet, azokat lehet nézni pl. vég nélkül. :) Istenem, mi lenne velem, ha ez az ember nem lenne mellettem/közelemben itt a melóban?... bele se akarok gondolni... :/

máma szerzek a Digitől mobilnetet otthonra. olcsón, remélhetőleg jót. :) és akkor már otthon is netezhetek. hurrá. lehet hülyíteni a faszikat. :)

azt mondtam, hogy tavaly december 10-én kerültem utoljára idegen pasival szexuális kapcsolatba? hogy ennek már egy éve? (a Tűzoltó volt az, segítek annak, akinek ez a rémtörténet nem derengene) persze, azóta a nyáron összefeküdtem egyszer a Kossal (azt is minek?), aztán ennyi. jut eszembe, Kos, nemrég írt egy ilyen smst: "jaj, Királynőm, miért jutsz eszembe mindig?? :(" na, ezt egyből töröltem is, mert még zsigerből visszaírtam volna: "hát azt én sem tudom, de kezdem unni..." vagy valami hasonló szarkasztikusat. :)
szóval 1 éve tulajdonképpen se új pasi, se ciccergés, se szex... mostanában még a pornó is csak hébe-hóba... nem élet ez így!!! sürgősen kerítenem kell valami alkalmas fickót. ;)

a mai reggel

volt az, amelyiken egyszerűen muszáj volt sminkelnem. ordenáré szétbőgött szemekkel ébredtem és egyszerűen nem tehettem meg, hogy így megyek utcára, mert nem voltam odavaló, ráadásul semmi szükségem nem volt arra, hogy bent mindenki kérdezgesse, hogy mi a bajom. na, meg ezzel magamat is szabályzom, mert pont a sminkem miatt tartom vissza a könnyeimet, amik leginkább egész nap csak dőlnének, folyamatosan.

tegnap hazaértem, elmosogattam (így utólag összerakva az eseményeket, azt mondhatom, hogy akkor mosogattam el, később nem emlékeztem ebből semmire, csak néztem a mosogatót tátott szájjal, hogy én ezt mikor csináltam?), de közben teljesen feltúráztam magam azon, hogy jön a karácsony, és megint 0 ft-ból kell megoldanom. és persze nem akarok én senkinek toronyórát adni láncostól, de még egy képeslapra sem telik. idegből hívtam fel anyut, hogy apuval akarok beszélni, hogy akkor mi van a pénzzel amit megígért, mert akkor jó lenne, ha karácsony előtt megkaphatnám. szegény anyunál borultam ki teljesen, még soha nem volt ilyen, hogy én bőgtem, pláne amiatt, hogy. nos, igen, amiatt, hogy teljesen eldurrant az agyam a pénztelenségtől, és bár tudom én a csóróságot emeltfővel viselni, de tegnap teljesen elszakadt a cérna és besokalltam. egyszerűen belerokkanok már agyilag abba, hogy minden hónapban sakkozgatnom kell, hogy mindenre jusson és még éhen se haljak. besokalltam attól, hogy 35 évesen másnak a levetett ruhájában járok, sőt, én kuncsorgok érte, hogy legyenek "új" cuccaim, ami annyira, de annyira megalázó, hogy a szégyentől már talpra sem bírok állni, besokalltam attól, hogy azért vagyok egyedül, mert arra nincs pénzem, hogy kimozduljak egy buliba, vagy bárhova, ahol ismerkedni lehet, de nemcsak arra nincs pénzem, hogy kimozduljak, de arra sincs, hogy normálisan felöltözzek. ha csöves vagyok, akkor meg ugyan kinek fogok tetszeni/kelleni? hozzáteszem se fodrászhoz nem jutok el, se kozmetikushoz, mert egyszerűen nem költhetek magamra egy fillért sem, különben a hiteltörlesztéseimmel, vagy a rezsivel elmaradok, amit baromira nem szeretnék. mindig az az első, hogy ezek meglegyenek, nem akarom még ezt is halmozni, mert akkor sose érek a végére, de egyszerűen demoralizáló az, hogy milyen helyzetben vagyok. még egy állásinterjúra sem tudok elmenni, pláne egy jobb helyre, mert nincs mit felvennem, még egy doboz hajfestékre se telik, hogy ne legyen 3 cm-es lenövésem, és ne világítson a rengeteg ősz hajszálam. 
tudom, hogy anyukám ezekkel a dolgokkal tisztában van, és nem is akartam fájdalmat okozni még pluszban azzal, hogy bőgök a telefonban mint egy óvodás, de hát kinek bőgjön az ember lánya, ha nem az anyukájának? de már azonnal annyira bántott, hogy kiborultam, mert tudom, hogy lelkileg ő is ebbe pusztul bele, hogy velünk (a Tesómmal és velem) mi van, hogy az anyagi helyzetünk mennyire siralmas. de én mindig igyekszem tartani magam, viszont tegnap egyszerűen nem sikerült. elszakadt a cérna, kiborult a bili.
kértem, hogy apuval had beszélhessek. oda is adta neki a mobilt. kb. 40 percet beszéltünk. ott is volt kiborulás. először tartottam magam, de aztán előbb felkúródtam, ingerült voltam vele, meg ő is velem, szinte üvöltöztünk egymással, aztán meg már neki is csak bőgtem. természetesen bocsánatot kértem tőle azért, amiért csúnyán beszéltem vele (nem káromkodtam, vagy ilyesmi, csak olyan bántó dolgokat vágtam a fejéhez (pl. hogy ha ennyire nyavalyog a pénz miatt, akkor nem kell, de nem is megyek haza karácsonyra, meg soha többé), ami nem illő viselkedés, ami egyszerűen megengedhetetlen), meg éreztem, hogy ő is megzuhant. talán soha nem beszéltünk még ennyire őszintén egymással, talán soha nem bőgtem neki még így, torkom szakadtából. talán még soha nem mondtam el neki olyan dolgokat, amiket tegnap este sikerült. pl. hogy a lakásomnak milyen ára volt, hogy nekem nem volt gyerekkorom, hogy anya nélkül nőttem fel stb. 
és tudom, hogy élete minden percében azért dolgozott, hogy amit termelt, az mind a miénk legyen. nem magának csinált semmit, hanem értünk, mi meg felelőtlenül szedegetjük fel a hiteleket, mert sajnos soha nem mertünk vele beszélni semmilyen problémáról, mert egyszerűen nem lehet úgy őszintén beszélni valakivel, ha csak üvöltés a válasz, meg az édesanyánk szidása (akár az ő jelenlétében is). szóval így azért nehéz. a saját apjával nem lehet az ember őszinte, vagy hát nem lehetett, mert féltünk, hogy mi lesz a vége. nem az, hogy elzavar a háztól (az a jobbik megoldás lett volna adott pillanatban), hanem pont az ellenkezője, hogy ott maradunk és csak tolja az ívet folyamatosan. ráadásul olyan stílusban és hangnemben, amitől most ebben a pillanatban is görcsbe rándul a gyomrom. és bizony ennek a gyomorgörcsnek a levét isszuk a Tesómmal együtt, mert ő is egy önbizalomhiányos, zárkózott, komplexusos, rettegő ember lett, meg én is. 
természetesen békében tettük le a telefont, bár persze apu is nyilván megzuhant a beszélgetéstől, én utána nagyon sokáig csak sírni tudtam. bőgtem, vígasztalhatatlanul.
csak egyetlen dolog kattogott az agyamban, hogy micsoda csalódást okozok a szüleimnek azzal (és ez tényleg mindkettőjükre érvényes), hogy itt állok 35 évesen, egyedül, tele adóssággal, az életem romokban, és csak tengődök. nyilván nem ezt várták tőlem, mikor megszülettem. nyilván nem ezért akartak engem erre a világra, hogy majd csalódniuk kelljen, hogy ennyire viszem csak 35 évesen, mikor nekik ennyi idős korukra már legalább volt 2 gyerekük, meg házuk, meg munkájuk. hozzáteszem, ők is hibásak abban, hogy az én életem így alakult, de ha úgy vesszük, 14 éves korom óta, de legyünk nagyvonalúak, 18 éves korom óta magam irányítom a saját sorsom. munkahelyek, iskolák, házasság, pasik terén egyaránt. tehát benne vagyok én is vastagon. sőt. leginkább magamnak köszönhetem, hogy itt tartok. és igazán szégyellem magam, hogy az általuk keményen összegürizett és összekuporgatott pénzt az én faszságaimra kell elkölteni, ahelyett, hogy befizetném őket egy világkörüli útra, vagy vennénk belőle egy nyaralót valami gyógyfürdő mellett és költözzenek oda, és éljenek, mint Marci Hevesen. nem, nekik még kuporgatni kell, mert a gyerekeik tele vannak hitellel, és azokat ki kell fizetni, mert addig nem nyugodtak. 
hát micsoda szánalmas ember vagyok én, hogy így bánok a saját életemmel, és a szüleim életével? hogy süllyedhettem ilyen mélyre? hogy történhetett ez meg? hogy lehettem ennyire hülye?
persze apu jött azzal is, hogy mikor az exférjem kidobtam, akkor ő már tudta, hogy ez lesz, hogy jön az adósság, meg a pénzpocsékolás, meg a nyomorgás, de határozottan tudtára adtam, hogy akkor inkább élek egy odúban, nem kell nekem semmi luxus, meg belvárosi lakás, de azért nem fogok egy hülyét kerülgetni, hogy eggyel többen legyünk, meg hogy ne haljak éhen. ráadásul az exférjem is az én hátamon kapaszkodott fel, ha én nem segítek neki, akkor még mindig a MÁV-nál mártogatná az égőket a piros festékbe a Mikulás vonathoz, havi nettő 80-ért. ez az egy, amit nem bánok: a válás. került amibe került, és kerül még mai napig is, ez egy jó döntés volt.

a végeláthatatlan bőgés egyszer csak abbamaradt valahogy, magam sem értem, hogy mitől, akkor néztem oda a mosogatóra, hogy "jé, ezt mikor csináltam? el van mosogatva?" több óra kiesett szerintem, annyira megviselt a beszélgetés. aztán csak ültem a kanapén, néztem a családi képet, ami a 2. születésnapomon készült, és amin az apukám térdén ülök, aki láthatóan nagyon büszke rám, és eszembe jutott, hogy biztos azért bőgök, mert PMS. (lefekvés előtt meg is jött Vérnénnye, szóval nem volt vaklárma) de hát nemcsak az, persze. apu még ilyet is a fejemhez vágott, hogy csak akkor hívom, ha pénz kell, egyébként meg nem. és ez annyira rosszul esett, mert való igaz, nem mindig szeretek/tudok vele úgy beszélni, ahogy, de ez akkor sem igaz! ha most nem adna egy fillért se, akkor is büszke lennék rá, és ugyanúgy szeretném, mint eddig, ez nem változik! persze ezt is megmondtam neki, hogy felejtse el, ha ilyeneket gondol, mert nem igaz. (már nem is emlékezett rá, hogy a vita hevében ilyet mondott, de megértette szerencsére)

ma reggel megkértem az egyik kolléganőmet, hogy adjon nekem energiát, kicsit kezeljen (mert ő foglalkozik ilyesmivel), mert nagyon feszült vagyok. ahogy a vállamra tette a kezét, egyből elmúlt a gyomromból a görcs, aztán mondta, hogy még a helyére visszaül, és onnan távolról fog majd kezelni. aztán egyszercsak idejött hozzám és mondja, hogy "7-es erősségű földrengéshez hasonló dolgon mentél keresztül tegnap este, és ahhoz képest nagyon jó állapotban vagy, mert nagyon erős vagy és kemény. és hidd el, minden elmúlik, ne foglalkozz ezekkel a dolgokkal, ne idegeskedj rajtuk, nem éri meg." 
egyébként semmit nem mondtam neki egy szóval sem, hogy mi történt, vagy hogy történt-e valami egyáltalán, egyszerűen csak tudta, érezte, hiszen gyógyító. a mondandójából a "7-es erősségű földrengés" volt az egyik lényeges dolog. vagyis ez azt jelenti, hogy nagy horderejű, mindent felforgató történés, amilyen nem sok van az ember életében. a másik lényeges pedig, hogy "jó állapotban vagy, erős vagy és kemény". hát igen. ez vagyok én. a könnyeimmel küszködök egész nap, de rajta kívül talán (remélhetőleg) nem vett észre senki ebből semmit. 
nem is mondok senkinek semmit, mert ez itt nem tartozik senkire. ez az én problémám, nekem kell megbírkóznom vele. 

éjszaka fura dolgokat álmodtam. otthon voltam, anyuéknál, ültem a kanapén és egy hosszú szőrű egeret láttam átszaladni a szobán (most utánanéztem Krúdynál, de nem írt semmi extrát, igazából jelenleg az villan be, hogy "szegény, mint a templom egere..." ha már elemezgetni akarom ezt az álmot), majd valahogy ott volt velem a Macskám, és neki mondtam, hogy kapja el, és aztán rá is mozdult. aztán álmodtam még Zével. pedig nagyon régóta nem járt a fejemben, egyáltalán. meg is lepődtem, mikor felébredtem, hogy Zé pont hogy került az álmomba. valami buszon utaztunk, többen is, nem tudom honnan hova, de amikor szálltam le, akkor kérdeztem Zét, hogy jön-e ő is. és erre ő mondott valamit, amit én úgy értettem, hogy nem száll le velem, de aztán mégegyszer elmondta, hogy azt mondta: "leszállok veled, mert fontos vagy nekem". ennyire egyedül érezném magam? hogy pont Zé hiányzik? talán azért pont ő, mert ő volt a leghiggadtabb, legnyugodtabb ember, akivel valaha dolgom volt (ellentétben pl. az apámmal), és mennyire tudott ezzel ellensúlyozni engem (az én feszültségemet, ingerültségemet), és mindig megnyugodtam mellette/miatta, és ez mennyire jó volt. 
valóban szükségem lenne egy kapcsolatra, egy nyugodt, békés, kiegyensúlyozott kapcsolatra, amelyben annyit vagy többet kapok, mint amennyit adok (és ez egyáltalán nem az anyagiakra vonatkozik, hanem minden más egyébre). 

komoly elhatározásra jutottam egyébként tegnap este, és ezt most már tényleg végig kell vinnem tűzön-vizen, mert ha belegondolok abba, hogy a szüleimnek folyamatosan csalódást okozok, akkor legszivesebben azonnal a vonat elé ugranék, oszt jónapot. legalább velem/miattam ne legyen több bajuk. most teljesen komolyan így érzem. tudom, március óta nem voltak ilyen sötét pillanataim, gondolataim, de hát ez a tegnap este alapjaiban rengette meg a saját világomat. méghozzá legalább 7-es erősséggel... 
szóval nagyon elhagytam magam az idén, ezt bevallom hősiesen. építgettem magam belülről, persze, de leginkább öntöttem mindenkibe az energiát, én meg csak nagyon ritkán kaptam bárkitől is. elfáradtam, kiürültem, végem van. valamitől fel kell töltődnöm újra, valamiből erőt kell merítenem, mert különben baszhatom az egész életem, és tényleg nem leszek érdemes másra, mint hogy egy vonat szétcsapja a fejemet.
ha most nem állok talpra, ha most nem térek észhez, ha most nem veszem kézbe az életem, akkor soha. jön a Sárkány éve és ezt nem hagyhatom kihasználatlanul. egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. jövőre 36 éves leszek, ha most nem fordul az életem jó irányba, akkor talán soha sem. örök életemre egyedül maradok és tengethetem a napjaimat szánalmasan a lakásban. 

nos, az elhatározások megvannak, megfogadtam, hogy kimászok a gödörből és én majd megmutatom mindenkinek, elsősorban a Családomnak, hogy igenis talpra tudok állni, hogy előre tudok lépni, hogy képes vagyok normálisan élni.
viszont ehhez az egész tetthez nagyon sok erő és energia kell. az meg nekem most nincs. bármennyire is megkönnyebbültem valamelyest azáltal, hogy tegnap szó szerint elsírtam a bajomat a szüleimnek, és hogy tényleg kimondtam olyan dolgokat, amiket eddig még soha, és nem is reméltem, hogy egyszer majd ki fogom mondani, alapvetően ezzel az erőm el is szállt. arra elég, hogy tartsam magam, hogy ne bőgjek bent egész nap, mint egy hülye, de semmi több.
nem tudom mi lesz velem. annyi, de annyi szart kellene rendberaknom magam körül, de tényleg a közvetlen környezetemben, amire egyszerűen egyedül nem vagyok képes. elhanyagoltam a lakást és magamat, de már olyan szinten, hogy egyedül képtelen vagyok helyrehozni, rendbe tenni. (bár még tisztítószerre sincs pénzem, hozzáteszem) egy akkora szarkupacnak, aminek a közepén élek, nekiállni egyedül és eltakarítani, egyszerűen most olyan feladatnak tűnik, ami megoldhatatlan számomra. pedig ez lenne a legelső. így, ilyen lakásban, ilyen körülmények között nem kezdhetem meg az új évet, mert akkor a többi változásból se lesz semmi. 
talán ez a tegnap esti beszélgetés majd motivál, hogy én meg akarom mutatni, hogy kimászok a gödörből. de egyedül akkor is kibaszott nehéz lesz. azt sem tudom, hol fogjak hozzá?! legszivesebben felgyújtanám a lakást oszt kész. azzal meg lenne oldva minden. (előtte persze a könyveimet kimenekíteném, meg a Macskát, más nem is számít)

no, hát ez van. nagyvonalakban.
akartam még írni aranyosan a szénhidrát-függőségemről, de hát ez is nyilván pszichésen van. egyszerűen kell az a boldogsághormon, ami a csoki által felszabadul bennem, mert különben jöhet a vonat. hát igen, tésztán és csokin élek. meg szilvalekváron. viszont a húst egyre kevésbé veszi be a gyomrom, szó szerint. anyuéknál már olyan szinten kész vagyok pszichésen, hogy semmi nem megy le, még a húsleves sem. egy családi ebéd alatt átlagban 5-8-szor megyek ki hányni. eszek egy kicsit, az nem megy le, kihányom, majd eszek tovább. nem csoda, ha fogyok. illetve bár fogynék, hiszen itthon már tudok enni, csak a szülői házban húz be a relé, mert mindig az jár a fejemben tudat alatt, hogy ott hízlaltak fel anno. a kövérséget a szülői házhoz kötöm. erre mostanában kezdek rádöbbenni egyébként. de ha otthonról felhozom Pestre a kaját, és nekiállok enni belőle, akkor meg lemegy. jó, nem minden, mert a hús most már egyre inkább nem, de azért mégis jobban, mint.
de azért lassan fogyogatok. ezt a szénhidrát-diétát merem ajánlani bárkinek. :) hogy az egyéb dolgok (tápanyagok, vitaminok) hiányától milyen betegségekre számítok a közeljövőben, hogy miért hullik a hajam, stb. abba inkább most nem gondolok bele. :S

ki kell javítanom

magam. mostanában nem vifon levesen élek, hanem Smacken. tudom, nem nagy különbség, de mégis. :) ebből is a csípős fajtát kedvelem, és a saját receptem szerint még megbolondítom csípőspaprikás ömlesztett sajttal... hmmm... 3 napig nem ettem és már elvonási tüneteim voltak, de komolyan. :) jut eszembe, majd fogok csinálni egy gasztro-blogot is, mert már annyi saját, egyszerű és gyors receptem van, ami ráadásul olcsón megvalósítható (ez alap), hogy ez már megér egy blogot. :) vagy egy szakácskönyvet, hurkabőrkötésben. ;)

a szerdai meccsről tán nem is beszélnék sokat. azt kaptuk, amit érdemeltünk. ebből a csoportból, ebből a híg fos csoportból már régen tovább kellett volna jutnunk. de nem para, EL-t még úgysem nyert sem a csapat, sem SAF. így legalább a kedd-szerdáim szabadok lesznek, nem kell sokáig fennmaradnom. csütörtökön meg már simán fent leszek sokáig, mert a pénteket már fél lábon is kibírom, ha arról van szó. :) és persze cserébe szombaton lealázták a srácok a majdnem kieső helyen álló Farkasokat, végre Rooney és Nani góltalansági sorozata is megtört, ami a továbbiakra nézve hasznosabb, mint a BL továbbjutás. amúgy is, szopjon a Barcától más a döntőben, oszt ennyi. :)

csütörtökön durva feszültségben telt a munkanapom, de megvolt az évértékelő beszélgetésem OJ-val. csak a szokásos gittet rágtuk, bár persze a frappáns válaszok csak később jutottak eszembe, de már ezt is leszarom. el innen, minél hamarabb, ez a lényeg. a múlt hétnek ez a legfontosabb üzenete számomra. az egyetlen és legfontosabb üzenete.

munka után viszont legalább olyan emberekkel lehettem, akik fontosak nekem, akiket szeretek, akikért a tűzbe mennék bármikor. jól bekajáltunk, bepiáltunk, ahogy kell. hajnali 1-re értem haza. ;)

pénteken megint elkapott bent a harciideg, de aztán délutánra rendeztük a sorokat OJ-val, nem váltunk el haraggal hétvégére, mert az kinek jó? senkinek. most meg egész héten szabin van, így megkönnyíti az idei év utolsó teljes munkahetének túlélését. :)

péntek este 8-ra értünk haza anyuékhoz. másnap 7-kor kezdődött a disznóölés. én alig aludtam egész éjjel, csak forgolódtam. baromi szar volt. pedig hulla fáradt voltam, de valahogy nem voltam jól. kb. reggel 6-tól fél9-ig tudtam aludni valamennyit, az meg azért elég karcsú. de túléltem a disznóságot, délután 3-ra végeztünk is, este 7-re meg már otthon is voltam.

Format C: meghívott egy zártkörű buliba szombatra, ide Almát akartam magammal vinni. éreztem én már szombat este, hogy se kedvem nincs hozzá, se erőm, de aztán megfűzött Alma, hogy menjünk el a Vakegérbe egy mulatságra, mert akar valakivel találkozni, aztán meg továbbmegyünk oda, ahova én szeretném. ja, előtte megnéztük az El Clásicót... pfff... hát nagy csalódás volt, az biztos. amikor a Madrid megrúgta az első gólt a 20. mp-ben, kezdtem örülni, hogy elpicsázzák a kataLÁNYokat egy hármassal legalább, vagy nem tudom, erre szinte a gól után azonnal el is felejtettek focizni. Cé mintha nem is lett volna a pályán, pedig ha bemennek a ziccerei, akkor nincs gond. majdnem elaludtam a végére, annyira uncsi lett a meccs. a bárcások barcások csak tologáltak, ahogy szoktak, a madridiak meg keresték a labdát... :(

na, a meccs után elindultunk a Vakegérbe Almával, ahol Ösztrosokk volt, így lehetőségem adódott a magyar leszbikus társadalmat jobban is szemrevételezni. főleg, mert szar volt a zene, vagy nem volt túl jó mindig, így elég sokat ücsörögtem. (najó, fáradt is voltam mocskosul) 
első megfigyelésem, hogy mi ez a kockásing divat a leszbiknél? mindegy, hogy milyen kockás, de valamilyen kockás felső volt szinte mindegyiken. előbb csak azt hittem, hogy a "fiúk" hordják csak, aztán meg láttam, hogy a lányok is. sőt, voltak párok, akik egymáshoz öltöztek, hasonló kockásban. WTF??? 
aztán ami még érdekes volt, hogy milyen párokat láttam. némelyiket nem értettem, hogy mi tetszik neki a másikban? vagy miért pont az a kettő nő van együtt, amelyik. egy csomó páros valahogy nem illett össze. 
és némelyeknél azt éreztem, hogy nem meggyőződésből leszbikusok, hanem vagy divatból, vagy azért, mert csalódtak a pasikban, és ide menekültek, vagy mert önértékelési problémái vannak, és úgy gondolják, hogy ha más nem, akkor egy csajnak majd kelleni fognak így is. 
szóval érdekes volt nézelődni, szemlélődni.
a legszebb az volt, hogy fel akart szedni engem egy csaj... de legalább bejött volna!!! :) de nem... :( alig tudtam lerázni magamról. :) persze azt mondtam, hogy nem egyedül jöttem, vártam is, hogy Alma visszajöjjön az asztalhoz és demonstrálhassam végre, hogy tényleg nem egyedül jöttem. :) mondjuk a csaj, aki fel akart szedni, simán "lekisnyugdíjasozott", ez azért érdekes csajozós duma. nem is tudom ezek után mit várt? hogy a karjaiba vetem magam? no, mindegy is, tényleg nem jött be, alapvetően azért pattintottam le. :) de bárcsak pasi akarna ennyire rámenősen és határozottan, sőt erőszakosan megismerni... :) mondjuk ahhoz nem ilyen bulikba kéne járnom, az is igaz. :)
jaj, egy hetero pasit láttam, persze ő csinálta az egyik teremben a zenét, nem is szarul. és pont az a forma volt, amilyen nekem tetszik. nyammm. néztem is ezerrel, de szerintem nem vett(e) komolyan, hiszen. :/
azért voltak ám jó csajok! :) csak azok persze párban... :S

hajnali 3 után értünk haza, Alma nálam aludt. délig fetrengtünk is az ágyban, aztán ő hazament, én meg fetrengtem a tévé előtt tovább.

ma meg munka. deszép. :) leginkább attól szép, hogy szereztem majdnem egy kg csípős, füstölt szarvaskolbászt. :) meg vagyok veszve a csípős dolgokért mostanában, így ebből is bevásároltam. no, nem mintha nem a hétvégén lett volna nálunk kolbászgyártás, de hát a szarvaskolbász csak nem ugyanaz! :) hazafelé szerintem nem fogom tudni levakarni magamról a kutyákat az utcán. ;)

azt kellett megérnem

2011 decemberére, hogy a munkahelyemen letiltottak mindenféle közösségi oldalt (amit amúgy pont leszarok, bár a fb-ot kicsit sajnálom), de még a webes levelezőket is, többek között a gmailt, ahol a dolgaimat intézni szoktam. ide jönnek az e-számláim, meg mindenki ezt a címet ismeri, meg egyáltalán.
hétfőn még döcögve mentek a dolgok, de kedd reggelre (Boldog Mikulást!) minden befosott. majdnem szétbaszott az ideg. :S persze nemcsak engem, többeket is. gyorsan alternatív megoldás után néztem, mert olyan nincs, hogy én levelezés nélkül maradjak, a cégesre meg nem vagyok hajlandó átirányítani semmit, mert így is a böngészőink tartalmára csapják ki egyesek a cégnél, nehogy már még a leveleimet is olvasgassák. persze, SAti megnyugtatott, hogy az azért nem olyan könnyű, de még csak kísértésük se lehessen.
ma SAti segítségével sikerült legalább átirányítanom a leveleimet egy új címre, meg néhány e-mailcímet még meg tudtam menteni, aztán ennyi, kalap-kabát. de talán ez valamennyire jó lesz. valameddig. amíg ezt a mailt is le nem tiltják, vagy nem tudom. mindenesetre máris igyekszem még alternatívákat találni, hogy ne érjen váratlanul a dolog.

OJ-val is a faszom televan. mondjuk tegnap, mikor rájött, hogy tőle meg elvették a skype-ot (a többi annyira nem izgatta), akkor azért benyögtem neki: "na, mi van? te se vagy különb tőlünk? téged is megszopattak?" ez láthatóan nem esett neki jól, pláne mire megértette, hogy mire akarok célozni. de leszarom. ma reggel meg simán bevonzottam, mert már a buszon azon agyaltam, hogy elegem van belőle, bár aztán eszembe jutott, hogy jövő héten szabadságon lesz, és ettől meg már el is mosolyodtam azonnal, erre Zuglóban felszállt a buszra. pff... jöhettem be vele reggel. már akkor jelezte, hogy akar velem évértékelő beszélgetést.
mondom: "ha arról akarsz beszélni, hogy szararc vagyok és nem dolgozok semmit, akkor hagyjuk, mert ezt a gittet már rágjuk éppen elég ideje"
de aztán belementem, hogy persze, beszéljünk. ha neki fontos, ám legyen. 

amúgy a netes tiltások állítólag (ez a hivatalos verzió) az egyik ügyfél miatt kellettek, mert adatbiztonság, meg mittomén. de amúgy meg ez a válasz: "dolgozzatok a kurva anyátokat!" és ennyi. szép mi?
szerencsére tegnap reggel még arra volt lehetőségem, hogy egy állásra elküldjem a jelentkezésemet. bár ugyanaz a fejvadász cég, akiknél már tavasszal is jártam, ráadásul lehet, hogy ugyanahhoz a céghez keresnek embert, ahol már voltam, de leszarom. ha hívnak jó, ha nem, akkor ez van.

amúgy meg mi is van? nem is tudom. kitaláltam, hogy egy olyan kütyüt kéne feltalálni (ha még nincs ilyen), ami a Föld felé tartó meteoritokat szétbombázza, vagy el tudja téríteni, vagy egyáltalán irányíthatóvá teszi, hogy hova essenek, hamár a Földbe akarnak becsapódni. ja igen, Discovery Science csatornát néztem megint. :) de az olyan szép, hogy vannak Amor, Apollo és Athen típusú aszteroidák. azt most nem mesélem el, hogy mi a különbség a három csoport között, de a lényege annyi, hogy az Apollo típusúak tartanak a Föld felé egyértelműen, és jelentenek veszélyt bolygónkra. 

de mi van még? szombaton disznóvágás. na, az pont nem hiányzik. este az El Classicóra nagyon haza kéne érni. aztán meg Format C: meghívott egy zártkörű, regisztrálós, full titkos bulira, ahova vihetnék még egy embert magammal, de nincs kit. ez azért kicsit szomorú, de megintcsak ez van. nem tudok mit csinálni, ha nincs olyan a környezetemben, aki szeretné azokat a zenéket, amiket én, ráér szombat este/éjjel, egészen vasárnap délig, és még bír is annyira, hogy eljönne velem pörögni egyet. azért ha valaki mégis, az olvasók közül, akkor a megszokott e-mailre jöhet jelentkezés. :) (a line up minimal, techno, acid disco, break beat és természetesen goa zenéket tartogat az érdeklődők számára)

ami jó ebben az új webes mailben, amit most használok az, hogy tudok ilyen áthúzott betűkkel írni, amit imádok használni, de a gmailben nem volt. 

vasárnap óta esténként érdekes ízkombinációkat tolok. először volt almaszósz libatepertővel (ismeritek Halász Judit dalát? még mindig fejből tudom a szövegét. :D), aztán szilvalekvár libatepertővel, meg szilvalekvár disznótepertővel. jó, mi? :) elképesztő, hogy micsoda ízorgiákra vagyok képes bizonyos állapotokban. :) mert egyszerűen jól esett! hozzá kell tennem, a szilvalekvár anyukám keze nyomát dícséri, és valami isteni. egy üveggel hoztam, de szerintem hétvégén még betárazok, mert fogy. :)

sajnos most már a twittert se látom napközben, hacsak nem a telefonomról, pedig éppen azon gondolkodtam, hogy micsoda csoda dolog ez, hiszen olyan emberekkel tudok kommunikálni, akik eddig, vagy úgy egyébként elérhetetlenek. pl. Tom Cleverly tartott egy kérdés-felelet órácskát (ő egyébként a MU egyik új, nagyon tehetséges, nagyon fiatal, túl régóta sérült játékosa), melyet ha kihasználtam volna, akkor olyasvalakivel válthattam volna legalább egy mondatot, akit nagyra tartok. és hát akiket még követek Twitteren (mondjuk a fél MU)... szóval ez hatalmas dolog. és hát sose lehet tudni, hogy Roo esetleg felfigyel egy kérdésemre, vagy egy kommentemre, és beszédbe elegyedünk és meghív egy látogatásra Manchesterbe ... bilibe lóg a kezem... na, hát ez. azért álmodozni jó. :) meg azért jó ez a XXI. század. valamire. legalább erre. amúgy meg vissza a Nyugatosok korába, de most azonnal, én ezt akarom! és onnan aztán setovább. :)

fú, a Tőzsdecápák 2. része egészen jó kis film, pláne hogy David Byrne nyomja a zenéjét, akit a Talking Headsből ismerhet a vájtfülű közönség. annyira boldog voltam, hogy egyből felismertem a hangját. :) szóval jó a film is, igaz, a végébe belealdutam vasárnap este, de majd bepótolom. :) jaj, és mekkora királyság a Talking Heads... imádom ezt a számot. :)

mi van még? tegnap bablevest vacsoráztam. najó, ez már too much infó. :)

ma este meccs. BL. Basel-MU. 0:3 lesz. remélem. mondjuk nekünk az X is jó, mert akkor szégyenszemre legalább második helyen továbbjutunk a csoportból. de remélem, nem az X-re játszanak, nem egy nyögvenyelős meccs lesz, hanem letámadós, harcos. Rooney vág egy hármast, oszt jónapot. :) 

egyetlen vágyam volt

péntek estére, mégpedig az, hogy a saját ágyamban aludhassak. szerencsére ez összejött. :) a Tesóm hezitált, hogy pénteken induljunk-e vagy szombaton anyuékhoz, végül a szombatot határozta el, az én hatalmas nagy örömömre. :) fú, mennyit csuriztam, hogy összejöjjön. :) aztán meg köszöngettem, hálálkodtam, hogy sikerült, hogy teljesült, amit kívántam. :)

uhhh, milyen moslék állapotban voltam pénteken... másnaposság, aznaposság, kialvatlanság... ahogy kell... :) mondjuk megérte, ez nem is kérdés, de azért húzós nap volt. viszont túléltem, és ez a lényeg. :)

szombaton kicsit nehezen vettem fel a család fordulatszámát, de aztán vasárnapra már egészen jól működött minden.

apukámmal volt pénzügyi beszélgetés, hogy mennyit és hogy tud segíteni mindkettőnknek. úgy néz ki, hogy levegővételhez jutok pénzügyi téren, legkésőbb márciustól, és az nekem tök jó lesz. akkor se leszek baromira eleresztve anyagilag, de legalább nem fogy el 10-én minden fillérem. 

hm, nagyjából ennyi van, semmi más. :)

ahogy elhatároztam szerdán

hogy jó napom lesz, hát úgy is lett! :) OJ-val remekül tudtunk délután együtt dolgozni, egy csomót segítettem neki, meg röhögcséltünk, meg ilyenek.

mondjuk jó sokáig bent voltunk, az is igaz. de nem bántam igazából. 

csütörtökön leginkább semmi különös nem történt nap közben, hacsak nem az, hogy Csodafenéktől kaptam egy csomagot, postán. és egész nap belefeszültem a várakozásba, meg a kíváncsiságba, hogy mi lesz benne.

nos, egy csodaszép könyvet kaptam (majdnem elbőgtem magam a postán, mikor kibontottam), a Titok írójának új könyvét: Erő a címe. meg még egy angyalkás mágneses könyvjelzőt is, ami félelmetesen menő! :) teljesen felspirálozva érkeztem meg hat előtt a Stexhez, ahol Hétfőivel volt baráti találkozóm.

mindenképpen szerettem volna látni már, meg jól meglapogatni, meg érdeklődni felőle, hogy mi a helyzet vele mostanság. azt mondta, 8-ig ér csak rá, mert a barátaival találkozik. no, ehhez képest az volt, hogy hajnali 3-ig vedeltünk és dumáltunk. annyira, de annyira jól éreztem magam! 

Zé óta nem volt olyan hímnemű egyed a közelemben, akivel lehet értelmes, engem érdeklő dolgokról beszélni (pl. vallás, politika, foci, szex, töri, szépirodalom, kapcsolatok, bármi...), pláne folyamatosan, pláne viccesen, de ha kell mélyen és komolyan... mivel az agyam az első számú erogén zónám, egyértelmű, hogy tegnap jól fel lett izgatva. :) (jó, mondjuk a retinám is, mert Hétfői nagyon-nagyon szép férfi...) picit talán döcögősen indult az egész, de aztán baromira belejöttünk. olyannyira tényleg, hogy valami 8-9 órát töltöttünk el egymás társaságában, és repült az idő. és minden perce kincs volt. és minden szó is, ami elhangzott.

hiányzik nekem az ilyesfajta beszélgetés, mert bevallom őszintén, a legközelebbi Barátnőkkel sem tudok ilyen, vagy ehhez hasonló témákról órákig mélyen elbeszélgetni. mert nekik más az érdeklődésük, vagy nem annyira tájékozottak. nincs ezzel baj, másért szeretem őket, és másért kellenek az életembe. 

na szóval, a lényeg, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam, nagyon feltöltődtem, és alig várom, hogy találkozzunk még. remélem, a következő ilyen este nem 2 év múlva lesz megint (vagy nem is tudom mióta nem láttam már...). 

amikor hazaértem hajnalban, még kapcsolgattam a tévét egy kicsit, bár hullarészeg voltam és fáradt, de azért azt muszáj. aztán bealudtam a tévé előtt, mert az jó. így hát összesen aludtam van 3-4 órát, reggel 8-kor bírtam felkelni, el is késtem persze, de nem volt vészes.

úgy néz ki, ma már nem indulunk el anyuékhoz, hanem majd holnap reggel. de nem is baj, mert legalább pihenhetek a saját ágyamban kényelmesen és nyugodtan. nem is tudom hogy bírtam ki a mai napot elalvás nélkül. :)

ja, szerdai meccs. ááááááááábazmeg. no comment kategória... de nagyon. nem tudom mi van a MU-val, de sürgősen történnie  kell valaminek, mert különben nemhogy triplázás nem lesz, de még a 20-at is baszhatjuk. "élesbe', hátulról"...  

amennyire nem volt

kedvem a mai naphoz, a hó végi faszkodáshoz, annál gyorsabban és könnyebben túl lettem rajta. már végeztem is a rám eső fontos feladatokkal, tőlem aztán el is kezdődhet a december. :) és ha akarom, ha nem, el is fog kezdődni. :/

nincs baj a decemberrel, mert legalább másfél hétig nincs meló, de amúgy meg a karácsonyhoz idén sincs sok kedvem. egy a vágyam ezzel kapcsolatban, hogy a családnál töltött idő békés és nyugodt legyen. hogy legalább olyan jól érezzük magunkat, mint anyu szülinapján nyár végén. a többi nem érdekel. megmondtam anyunak is, hogy semmi ajándékon ne törje a fejét, mert nem kell. legyünk együtt, együnk finomakat (anyu nem tud rosszul főzni szerencsére) és nekem az bőven elég. 

tegnap jót tett, hogy a nyomoromat kiböföghettem a világhálóra. képzelem milyen gyászos perceket okoztam azoknak, akik olvasták. sajnálom. nem mindig rózsaszín felhő az életem, meg a gondolataim. 

de ma eldöntöttem reggel, hogy jó napom lesz, és ehhez tartom magam. :) az, hogy már készen vagyok a hó végi teendőkkel, ennek a jele. :) 

a karácsony amúgy nyilván azért sem izgat, mert teljesen lepörögtem arról, hogy csilliárdnyi ajándék után rohangáljak. nemcsak a pénz miatt. nemcsak azért, mert nincs pénzem ajándékokra. hanem mert rájöttem, nem az ajándék a lényeg. hanem az ember. az a lényeg, hogy akiket szeretek, azokkal együtt lehessek minél többet, pláne boldogságban, örömben, a többi meg le van szarva. attól, hogy tízezreket költünk egymásra, még utálhatjuk a másikat. akkor meg minek az egész? 

nem mondom, hogy egy Férfi nem hiányzik. egy Társ, aki nem akadályoz, nem hátráltat, hanem motivál, előrevisz, ösztönöz, megért... a karácsony mocskos egy ünnep ebből a szempontból, mert ilyenkor minden egyedülálló még inkább úgy érzi, hogy egyedül van. valahogy karácsonykor még nagyobb súlya van a magánynak, mint az év bármelyik másik napján. ez a szeretet ünnepe. én úgy döntöttem, idén magamat fogom szeretni a legjobban, magamnak fogok minden örömet megadni, abból baj nem lehet. 

az éjjel szerelmet vallottam a Macskámnak. rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé és ezt meg is mondtam neki. ez most halálosan komoly. fél10 körül feküdtem le, összebújtunk (belefeküdt az arcomba konkrétan, ahogy szokott), belefúrtam a fejem a bundájába, simogattam, hallgattam ahogy dorombol, ahogy élvezi. aztán jól megpuszilgattam és megmondtam neki a frankót. tuti, hogy értette. biztos vagyok benne. jaj, olyan nehéz minden reggel otthagyni otthon, egyedül. olyan szívbemarkoló, ahogy rám néz, hogy megyek el dolgozni, őt meg magára hagyom. totál lelkifurdalásom tud lenni miatta. milyen jó is volt, míg betegen otthon voltam most egy hétig. úgy tud hiányozni ám a kis dög... de erről már éppen eleget gagyogtam. :)

tegnap reggel beszóltam a kerületi köztereseknek. nagyon a bögyömben vannak, muszáj volt kicsit fecsegnem velük. de higgadt voltam. aztán a higgadtságom még velem maradt, így a buszon, mikor megkocogtatta a vállam az ellenőr, akkor se durrant el az agyam. érdekes, mert pont előtte gondoltam rá, hogy szeptember elseje óta nem volt bakter. na, erre megjelentek egyből. én meg előadtam ábrándos szemekkel, hogy a másik táskámban hagytam a bérletem, meg minden iratom. így elég volt bediktálni az adataimat. biztos a sajátomat diktáltam be... :) még meg is köszöntem nekik, hogy odajöttek, meg elnézést kértem, nagyon aranyos voltam. aztán meg röhögtem a markomba, mennyire átbasztam a rendszert. :)

ma este MU-meccs, ligakupa, a Crystal Palace az ellenfél, olyan nincs, hogy ne nyerjünk. nem is tudom hányadik osztályban van a csapat, de nem PL-ben, az tutit. márpedig így kötelező a verés. lehetőleg jó nagy arányú, hogy boldog legyek. :)

holnap meg talán Hétfőivel tudok inni egy bambit végre. :) igazából jó lenne mocskosul berúgni és baromkodni egy jót... valahogy most erre vágyom leginkább. :)

talán van most

pár percem, amit ellophatok a munkaidőmből, hogy helyzetjelentést adjak az elmúlt napjaimról. 

pénteken elméletileg a szüleimhez mentünk volna, egész hétvégére, de aztán a gyakorlatban el kellett halasztanunk az utazást egy héttel, mert a Tesómat berendelték szombatra dolgozni. mehettem volna külön is, nélküle is, de úgy döntöttünk, hogy akkor inkább eltoljuk egy héttel.

azért pénteken volt min agyalni, mert akkor derült ki, hogy apu 1 hetes lelkigyakorlatra indul vasárnap (tegnap előtt), és hogy igazából nem is szándékozott ezt senkivel megosztani. anyu érthetően lett ideges emiatt. jól fel is kúródtam én is persze, és csak ezen kattogtam egész nap, hogy milyen otthon a hangulat, meg mégis el kéne menni hozzájuk, de ilyen légkörbe meg minek, szóval jaj. a Tesóm is az ideg-összeroppanás szélén áll éppen, napi 12 órát dolgozik, még szombaton is berendelik, a család egyetlen - mondhatni - normális tagja én vagyok. parádés. milyenek lehetnek a többiek? jobb nem tudni. :(

szombaton leginkább nem csináltam semmit. reggel meghallgattam a Dawntempot a Tiloson, mert felébredtem, és volt kedvem hozzá. nem is bántam meg, mert irtó jó zenék mentek! utána visszaaludtam és végül délben keltem fel. délután készülődtem, mert így hogy szabad lett a hétvégém, leugrottam Banyához egy pizsipartyra. megnéztem előbb a meccset (MU-NUFC 1:1... pfff... a bíró baszta el a meccset. sőt, a buzi partjelzők. SAF majdnem felrobbant dühében, tök jogos volt. mindegy, a Shitty is ikszelt legalább, meg a Barca kikapott faszán másnap, szóval volt minek örülni, de nem maradéktalanul.), közben készülődtem, majd utána el is indultam.

este 8-ra értem Banyához. este fél10-től hajnali 4-ig dumáltunk. nagyon jó volt! közben chipset, meg vaníliás karikát zabáltunk végig. nagyon kellett már ez a beszélgetés, és egyértelműen neki voltam én segítség és támasz. és ez így van jól. :) örülök, hogy szükség van rám, a tanácsaimra, a bölcs gondolataimra, az iránymutatásaimra. és amúgy is szeretek segíteni annak, aki közel áll hozzám. 

vasárnap majdnem délben keltünk fel persze, megebédeltünk, aztán dumálgattunk még egy kicsit, majd a 4-es vonattal jöttem haza. leginkább a Diósgyőr-Fradi meccs miatt akartam otthon lenni, mert kíváncsi voltam rá, hogy a nagy hype-olásnak, meg szájkaraténak, ami előtte ment, mi lesz az eredménye. 

basszus, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna... ööö... ez nem igaz. Isten a tanúm rá, hogy amikor jöttek ki a csapatok az öltözőből, ránéztem az arcukra, és magam elé suttogtam: "nyerünk..." és úgy is lett. valahogy megéreztem, hogy itt most a DVTK-nak nem terem babér. azért persze rúgtak ők is gólokat, nem is csúnyát, de a szerencse velünk volt. meg aztán megborult a védelmük, és baromira nem voltak képben, hogy mi történik a pályán. ja, hát a kapusuk meg óriásit bakizott az egyenlítő gólunknál... na, onnan már nem tudtak felállni. a győzelem hevében az asztalcsapkodásnál nem figyeltem oda, és a telefonomra sóztam rá egy hatalmasat... pff... de már ezen is csak röhögni tudtam és teli torokból üvöltöttem: "SZERBUSZTOK PARASZTOK!" :DD

aztán felhívott az anyukám. na, az annyira nem kellett volna. jó lett volna a hétvége, ha ez nem történik meg. de megtörtént. kb. 1 órát beszélgettünk, persze alapvetően apu volt a téma. és bár nem szabadna, de most nagyon be vagyok rá rágva. úgy néz ki, hogy az öreg teljesen meghülyült. sose volt normális (és bizony én egyértelműen az ő tulajdonságait örököltem), de vénségére egyrészt úgy befűzte a református egyház, hogy abban hiba nincs (most még presbiternek is megválasztották... pfff...), és amit anyuval művel az egyszerűen botrány. nem elég, hogy elvette tőlünk az édesanyánkat, a gyerekkorunkat, nem elég, hogy elvette tőle az anyaságot, a gyermekeit, az életét, mert az év  300 napját a vendéglátóipari egységben töltötte, 30 azaz harminc éven keresztül, tulajdonképpen az ottani forgalommal, tevékenységgel Ő grundolt össze mindent, amink most van... szóval nem elég ez, még most is ott tartunk, hogy anyu nem dolgozott soha, meg mindenért a száját húzta. és ezt hallgatom már 30 éve. a Tesóm meg 40 éve... és akkor apunak nem jut eszébe, hogy miért menekült el 14 évesen mindkét gyereke otthonról? miért nem járunk haza most sem sűrűbben? miatta nem. ez egyértelmű. belőlem csinált egy kövér fiúgyereket, akibe belesulykolta mindazt, amit belé az ő apja, és akkor csodálkozik, hogy nincs normális kapcsolatom? csodálkozik, hogy nincs normális életem? 

nekem soha nem volt olyan apukám, mint másnak, hogy babusgat, hogy óv mindentől, hogy a kicsi lánya a legféltettebb kincse, hogy az udvarlókat riogatja, meg ilyenek. én el se jutottam oda, hogy udvarlóm legyen, mert senki hozzám nem szólt soha. kövér voltam, és túl okos mindenkihez. ez volt a baj velem. az okosságot nem bánom, de hogy felhizlaltak, azt igen. olyan környezetben nőttem fel, ahol nem volt "elvárás" vagy egyáltalán igény arra, hogy egy lány sportoljon. az iskolánknak még normális tornaterme sem volt akkoriban, a tornatanárról meg ne is beszéljünk. olyan környezetben, családban nőttem fel, ahol tulajdonképpen az apám nevelt, mert mire 5 éves lettem, addigra a Tesóm már a fővárosban járta a gimnáziumot, az anyukámat meg csak este 9 után láttam (ha láttam), meg hétvégén a két délelőttön. emlékszem, mindig undorító cigiszaga volt, mire hazajött este (pedig ő életében soha nem dohányzott, de a kocsmaszag az beleivódott mindenébe), és hypo szagú volt a keze a sok mosogatástól. mindig hozott nekem valamit, ha csak tehette. mást nem is tudott tenni, hogy közel kerüljön hozzám, csak hogy hozott egy csokit, vagy ropit, vagy üdítőt. alig találkoztam vele. 14 éves koromtól nem lakom otthon, de anyukám csak pár éve tette le a melót, szóval minden nélküle telt. 

az apám nevelése meg abból állt kb., hogy menjek és dolgozzak. de mindent, amit ő is csinált, azt csináljam én is. kb. a rotációs kapát nem adta a kezembe, de amúgy minden cipekedés, melózás megvolt. mert ha nem, akkor jött az üvöltés, a beszólogatás. mindehhez hozzátartozott, hogy úgy nőttem fel, senkit nem érdekelt hogy nézek ki (max. az apámat annyi, hogy a hajam legyen rövid, ne lógjon a szemembe, mert az hogy néz ki... nagyon sokáig vele jártam a férfi fodrászhoz... mondom, hogy fiúnak nevelt), milyen ruhába járok (apámat soha nem érdekelte hogy néz ki, mezítláb járt mindenhová, meg szakadt cuccokban), hogy egyáltalán lánynak vagyok-e öltözve vagy sem. soha nem lehetett vele őszintén, normálisan beszélgetni. aztán mikor anno verseket kezdtem írni, és azok meg is jelentek, és az egyiknek az volt a címe, hogy "Félek..." és volt benne egy olyan sor, hogy "félek a családomtól...", akkor meg csak nézett, hogy mi van? persze, nem az anyukámtól féltem, hanem tőle. de tőle mindannyian rettegünk a mai napig is.

és akkor most ott van egy hétig a lelkigyakorlaton, meg ájtatoskodik a templomban minden vasárnap, meg a hittestvéreket furikázza, meg a disznóvágás is azért kell tulajdonképpen, hogy a tiszteletesnek tudjon vinni kóstolót, meg persze neki legyen mit zabálnia, cserébe mi meg a Tesómmal nyomorgunk. arról nem is beszélve hogy bánik velünk, de elsősorban anyuval, aki vasárnap elköszönésként ennyit mondott neki arra, hogy majd őérte fog imádkozni: "azért imádkozzál, hogy én már ne éljek, mikorra hazaérsz..." 

jó kis légkör, ugye? és amikor ezt anyu sírva elmesélte vasárnap este, akkor persze nemcsak az estémet "baszta el", hanem az egész hetemet is. mert folyamatosan ezen kattogok, és a válogatott sértések és butaságok csengenek a fülemben, amiket apu folyamatosan tol. 

arról nem is beszélve, hogy egyszerűen nem lehet apu elvárásainak megfelelni. kb. 2 ember van, akit tisztel: a helyi lelkipásztor, meg Orbán Viktor. mindenki csak utánuk jöhet. a gyerekeire nem büszke, konkrétan. és így élni... hát elég szar. 

anyukámnál nincs jobb ember az Univerzumban (nem mondom, hogy hibátlan, de melyikőnk az?), mindenkinek olyan anyukát kívánok, mint amilyen nekem van. és fura, hogy mivel sokáig egyáltalán nem találkoztunk, aztán mikor már igen, nagyon nehezen tudtam őt kezelni. úgy beszéltem vele, mintha apu lennék, és egy csomószor megbántottam, amire a Tesóm hívta fel a figyelmemet, hogy vegyek vissza az arcomból. most már persze odafigyelek, meg eszembe nem jutna még gondolatban sem megbántani őt. 

viszont a normális apa modellje mindig is hiányzott az életemből. nem véletlen, hogy egyre inkább tartok attól, hogy pasival kapcsolatot létesítsek. félek, hogy vagy tök olyan lesz, mint apu (tudat alatt vagy tudatosan minden nő apai mintát követve választ párt), vagy tök az ellenkezője (lásd exférjem), amitől meg a falra mászok. de alapvetően félek már ismerkedni is, mert félek, hogy nem tudok megfelelni egy pasi elvárásainak. mert az apámnak se tudtam megfelelni soha. igaz, ő azt felejti el folyamatosan, hogy én tulajdonképpen lánynak születtem, még ha az ő energiavonalán, akkor is.

és tudom, hogy meg kell bocsátanom apunak, hogy nem haragudhatok rá életem/élete végéig, de nagyon-nagyon nehéz. a másik része viszont az, hogy szeretem, és nemcsak azért mert az apám (bár nem értem, hogy minek kellett neki család, ha nem becsüli semmibe. najó, értem, kellett egy/több házicseléd, aki asszisztál a hülyeségeihez), hanem mert egy értékes ember. de sajnos mostanára kezdem megint elveszíteni a fonalat vele kapcsolatban. ha eszembe jut, csak felkúródok, és nem úgy gondolok rá, hogy "jaj, szegény öreg, beteg apukám", hanem úgy, hogy "ő életünk megrontója...". és ezen viszont dolgoznom kell megint. mert egy ideig olyan jól ment, de annyi szart kaptam megint az arcomba (persze nem őszintén, szemtől szembe, csak anyun keresztül, mert nekünk soha nem mond semmi bántót, csak hogy így szeret, meg úgy, de basszus most megint úgy átrendezte a lakást, hogy már aludni nincs helyünk, ha hazamegyünk, de persze menjünk sűrűn, de a szavak nekem már nem jelentenek semmit), hogy tele lett a pohár vele rendesen. ráadásul a magas cukorja miatt (ami azért van, mert nem képes belátni, hogy nem kéne egy hét alatt megzabálni 1 kg szalonnát) már szinte teljesen vak (volt egy gyerekkori szemsérülése is, ami még rosszabbodott azóta), ami neki hatalmas érvágás, mert az olvasás a mindene. (ahogy nekem is) és most persze emiatt is idegroncs és kin kell ezt is letölteni? anyun. meg  ha mi otthon vagyunk, akkor rajtunk. parádés. amúgy mindenkinek az apja meghülyül vénségére, vagy csak az enyém? najó, az én apám sose volt normális, ezt aláírom. ahogy a nagyapám se. és ahogy én se leszek az, ha nem vigyázok és nem szedem össze magam, és nem dolgozok azon, hogy a dühkitöréseimet kezeljem. még ha már csak kicsiben vannak ilyen kitörések, akkor is.

na, jól kipuffogtam magam, pedig a nagy részét még el sem mondtam. csak ennek már ki kellett jönnie, de nagyon. főleg péntek óta. (picsába, hogy se gépem, se netem nincs otthon!! :/ )

és akkor persze mit mond apu, hogy mi annak örülnénk, ha ő már nem élne, mert akkor mi élhetnénk az életünket. hát persze, az ő elképzelése szerint, ahogy ő meghal, mi majd eltapsoljuk az összes vagyont 1 hét alatt. nem veszi észre, hogy mi nem nélküle akarjuk élni az életünket, hanem vele együtt. és nem azért kell a pénz, hogy én most toronyórát vegyek láncostól, hanem hogy pl. ők is elmenjenek nyaralni, meg ide-oda, és ne görcsöljenek a gázszámlán, amin alapból nem kéne, ha ő nem lenne ilyen, amilyen. tudom, hogy nekünk gyűjt, hogy nekünk csinál mindent, csak ennek kurva nagy ára volt és van folyamatosan. és köszönöm szépen, ha majd 50 éves koromra végre nem kell kuporgatnom. ki leszek vele segítve. majd tarthatok több macskát, nem csak egyet, mert pasim az nem lesz, ha így folytatom, az biztos. már nem költök fodrászra, manikűrre, kozmetikusra, ruhára, cipőre, SEMMIRE!!! és nem látja be, hogy mondjuk egy nőnek ez fontos lenne, pláne a mai világban. de nem kell a pénze, leszarom. kurvajól elvagyok napközben a vajkrémes/májkrémes kétszersülttel, este meg főzöm a vifon levest. (aki a vifon levest kitalálta, annak minimum gasztronómiai Nobel-díj járna!! ezt a legkomolyabban mondom.) na, mindegy, nem panaszkodom. van, aki az utcán él, van akinek még vifon levesre se telik. szóval befogom a mocskos pofámat.

tegnap volt szerencsém végignézni egy filmet, amire régóta vártam már. Egy egyedülálló férfi a címe. Colin Firth a főszereplő, és hatalmasat alakít! nem első filmje, amiben meleget játszik, zseniálisan. ez egy dráma, csak azért szólok, mert mostanában inkább vígjátékokat, könnyedebb filmeket ajánlottam itt, méghozzá megindító történet. és gyönyörű pasik játszanak benne, élükön persze Colin Firth-szel, aki remélhetőleg már senkinél nincs a  "Bridget Jones-os Durci Darcy" skatulyában, mert rászolgált az ellenkezőjére. pl. Oscart is kapott, azt sem érdemtelenül (bevallom, nekem most nagyon-nagy kedvencem lett Colin Firth. mármint az utóbbi időben, hogy több filmben is láttam.). pont Banyával beszéltük a hétvégén, hogy a férfi szerelmet én annyira nem szeretem nézni, mármint a tévében, filmben. viszont ebben az alkotásban annyira jól van megjelenítve minden, annyira szenvedélyes, különös, mindazonáltal szívbe markoló minden jelenet, hogy egyszerűen élmény volt nézni. szóval heteroszexuálisoknak is (bármelyik nem képviselője legyen az illető) erősen ajánlott. :) nézzétek majd meg benne a színeket például. vagy a ruhákat, a vágást, a fényképezést... 

a másik, hogy az HBO-s Társas Játék most már annyira jó, hogy nagyon! alig várom a következő részt! tök izgi, és végre az általam kevésbé kedvelt szereplők is mutattak valami igazi színészetet. és meg kell mondjam, Gálffy László még mindig vonzó pasi, persze ő is meleg. :) és ebben a sorozatban végre leszbikus testi szerelmet is megjelenítenek. magyar színészekkel, magyar közönségnek. éppen ideje!! persze nem direktben, mert ez nem egy pornófilm, de már a sejtetés is valami, és már a két nő csókolózását is jó volt nézni. :)

a pornófilmekről jut eszembe... mi ez a kurva nagy lábfétis imádat, ami mostanában a hetero pasiknál dívik? ezt érti valaki? ez tényleg ennyire közkedvelt és elterjedt? tényleg rá lehet izgulni egy cipősarokra, vagy egy lakkcsizmára? vagy arra, hogy a nő a két talpa közé szorítja a pasi farkát, és húzogatja rajta le és fel? ez ennyire jó? nekem valahogy soha nem jött be az ilyesmi. én attól soha nem izgultam fel, hogy valaki a lábujjaimat szopogatja, csókolgatja. pláne ha a cipőmet. az olyan alárendelt viszony. mármint hogy a pasi van alám rendelve. pedig én felnézni akarok egy férfira, és nem megalázni őt. meg hogy én lábbal elégítsek ki valakit??? WTF? van kezem, van szám, meg különböző testréseim. az nem elég? miért jobb egy láb? ez csak azért kérdés, mert mostanában minden pornófilm ezzel kezdődik. fél óra lábfétis, aztán dugnak is, de ott is folyton a lábak vannak előtérben (láttam olyat is, hogy a csaj lábujjait bedugta a pasi a csaj puncijába. WTF?). ez tényleg ilyen izgató? vagy csak a pasiknak? egyáltalán normális az a pasi, aki erre gerjed? 

bocsánat a hosszú nyavalygásért, de ez egy terápiás blog, elsősorban, mármint nekem terápia, hogy kiírhatom magamból a bajomat. ez most jót is tett. köszönöm, hogy elolvastad. :)

amit persze megint

kifelejtettem, pedig viszonylag fontos, hogy "kibékültünk" OJ-val. :)) komolyan, mint egy házaspár, vagy szerelmespár... pff... :))) oké, hogy workwife vagyok neki, nade akkor is... ez már egy céges szappanopera lesz lassan... :)

idegurult ma mellém, azt mondja, kér valamit a fél nap szabiért cserébe, amit nagylelkűen adott még októberben (pedig már szabim se volt), és már akkor jelezte, hogy kérni fog érte valamit. na, mondom, mit kérsz?

"beszélgess velem..." - volt a válasz. :)

belepusztult, hogy tegnap egy büdös szót se szóltam hozzá, sőt, 16:45-kor, mikor lejárt a munkaidőm, és ő nem volt sehol, akkor szó nélkül elmentem haza, egyedül, nem vártam meg. de ma már együtt ebédeltünk, vihogtunk, pletykáltunk. érezte ám, hogy megbántott, de én is levágtam, hogy mivel bántottam én meg, de megbeszéltük, nincs para. most minden zsír. :) ettől még nem szeretem jobban a melómat, de erről meg már végképp nem ő tehet. najó, szeretem, csak nem mindig. :) de igyekszem mindig szeretni, mert különben csak szenvedek, és az meg kinek jó? 

közben Csodafenék annyira naprakész, hogy már jött is a reakció az előző bejegyzésre: nos, Dél-Tirolban dolgozik, az meg baromira nem Ausztria, hanem Olaszország, de német ajkú terület. no, itt kéne nekem már lennem, de kurvarégóta!!! :))) (jaj, de mi lesz a Kiccicával??? nyüssz... )

no, a mai posztcunami ezzel be is fejeződik. :) szép estét mindenkinek! ;)

ha nagyon akarok

jó muffint sütni, akkor dafke nem sikerül. tegnap felbuzdultam a szombati eredményeken, és megint nekiálltam sütni, de most közel sem lett olyan jó, mint szombaton. vagy a margarin volt más, vagy kevés cukrot raktam bele, vagy nem tudom. persze, azért ehető (bár LAndie még nem jelentkezett, hogy tényleg az e, mert reggel kapott belőle kóstolót, és ígérte, hogy beszámol róla, de még semmit nem mondott. lehet már nem is él, annyira szar volt. :/), de nem az a "hűbazmegbefosokmennyirefinom" típus. a legjobb az a muffinban, hogy fél óra alatt készen van, de mosogatással együtt, szóval ezt nekem találták ki, csak még csiszolni kell a technikát. :)

na, Zé nem hagyta annyiban tegnap, hogy nem válaszoltam a "Ki vagy?" kérdésére. pont arra gondoltam, hogy csak kéne neki valami frappánsat válaszolni erre este, de aztán pár perc múlva jött tőle üzenet, egy számomra eddig ismeretlen számról: "Szia. Köszönöm a kedves szavakat, jólesik olvasni. Számot cseréltem, sajnos nem tudom ki vagy. Én még mindig Zé. Kérlek, hadd tudhassam meg a neved. Köszi Zé"

erre azt a nevet írtam meg válaszként, amivel anno el voltam mentve a telefonjában, az a név, amin megismert a társkeresőn.

és reagált: "Akkor az én édesanyámat aki ilyen trehány fiúgyermeknek adott életet mint én. ;) Utálsz még? Én sosem viszonoztam, de megértem. 8D"

erre én: "Egy percig sem utáltalak soha, legfeljebb nem értettelek. De már ez is a múlté. :)" itt arra akartam célozni, hogy nem értettem, hogy miért választja a szart a jó helyett, de hogy már igazából ez sem érdekel, hiszen mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. no, erre már nem jött semmi válasz. persze nem is vártam semmit. hát ennyi a Zé-s történet.

este Arsenal meccset készültem nézni, de már az elején nagyon eseménytelennek tűnt, így inkább a mediterrán focit választottam és a Milan-Barcelona meccset. no, itt aztán történtek dolgok! :) életemben nem szurkoltam még ennyire a Milannak... :)) viszont sajnos úgy tűnik, ebben a szezonban is a Barcelona nyeri a BL-t. ez már most nem kérdés. nem is tudom minek kéne történnie ahhoz, hogy ne így legyen. mondjuk, ha így lesz, akkor legalább ne a MU szopjon megint a döntőben, de egyelőre annak örülnék, ha a MU továbbjutna a csoportkörből... pfff... itt tartunk... pedig micsoda lightos csoportunk van... áhhh... 

éjjel ronda álmom volt. sírva ébredtem. azt álmodtam, hogy a Kiccicámat elvették tőlem, és egy másik, nagy, vörös macskát adtak helyette. arról volt szó, hogy kölyökmacskát kapok, aztán egy öreg macska lett. és az persze nem kellett, csak sírtam a sajátom után. annyira sírtam, hogy erre ébredtem, egyből magamra húztam a Macsekot és telebőgtem a bundáját. a kis szemétláda annyira hozzám nőtt az elmúlt 5 évben, hogy nem is tudom mi lenne velem nélküle. persze lehet, ha nem lennék egyedülálló/egyedül élő, akkor nem érdekelne annyira, de így, mivel Rajta kívül nincs fix társ az életemben, nem véletlen, hogy ragaszkodom hozzá. azt is sejtem, hogy ez az álom miért került elő. Csodafenék említette, hogy kivinne magával Ausztriába dolgozni, amivel nincs is semmi baj, imádnám, hogy végre normális pénzt kereshetek, még ha fizikai munkával, az se érdekel. nem esik le nekem a gyűrű az ujjamról, ha fizetnek érte. viszont hazafelé már azon kattogtam, hogy mi lenne a Kiccicával, ha én elutaznék? meg a világjáró túra is érdekes ebből a szempontból, mert 2 hétnél hosszabb időre nem hagynám magára (vagy másra) ezt a jószágot. úgyhogy ez még kérdés, de foglalkoztat és ez az álomból is kitűnik. megjegyzem, reggel, munkába jövet, pont egy olyan nagy, vörös, öreg macska ült az egyik kapu előtt, mint amit álmomban láttam. tudom, ott lakik az egyik házban, szoktam néha látni (meg nekem is volt már ilyen macskám), de nem számítottam rá, hogy ma reggel utamba kerül. és még nyávogott is nekem/rám. őrület. :)  

ja, tegnap hirtelen felindulásból (vagy mert már unom, hogy minden karácsonyt egyedülállóként töltök) regisztráltam egy társkeresőre. de minek? adok még 2 napot magamnak, aztán törlöm a regisztrációm. az a korosztály, ahol én keresgélek, tele van nyomikkal. már az sem érdekel, ha van egy gyereke, meg elvált, hiszen mit várok egy 40 éves fickótól? hogy nőtlen legyen? akkor meg azért zaccos... szóval rémes, hogy a neten tényleg csak a selejt van. persze rajtam kívül, bár én is annak számítok, ha nem vagyok képes face to face ismerkedni. no, de majd lesz ez még máshogy is. :)

persze elfelejtettem amit

igazán meg akartam írni... pff... hülye pasik... :)))

no, hát azt akarom írni, hogy újabb zseniális sorozatra bukkantam az HBO Comedy támogatásával. :) természetesen angol humor, BBC-s sorozat, a címe pedig: Miranda. ha valaki jól akar szórakozni, akkor annak kötelező! feliratosan adja a tévé, ami nem is baj, mert így élvezhető igazán.

érdekes, hogy elsőre nagyon nem jött be, most meg már meg vagyok érte őrülve. :) természetesen meg is akarom szerezni, mert nekem ez kell otthonra. :)

és ha már sorozatok, akkor kellemes meglepetésként tudok beszámolni az HBO Társas Játék c. sorozatáról, ami magyar, és a 6. résznél járnak. az elején ez sem tetszett, sablonosnak tűnt, meg unalmasnak, de azóta úgy keverednek a szálak, hogy már alig várom a következő epizódot. nem minden szereplő szimpatikus, lehet, hogy a casting nem sikerült a legjobban, vannak gyengécske színészek benne, de a sztori az kezd egészen élvezhető lenni. 

mondjuk a főcímzenét éneklő, affektáló Odett nevű valakitől hányingert kapok, de valaki nagyon futtatja, az biztos. 

komoly egy óra

alatt végeztem ma a melóban a napi szokásos teendőimmel. egy, azaz egy óra alatt. nem is értem, miért kell nekem napi 8 órában itt lennem? persze azért, mert lehetnék 6 órás is, de akkor a fizetésem is csökkenne. azt meg nem engedhetem meg magamnak.

ma OJ-val még nem nagyon szóltunk egymáshoz, tegnap eléggé felnyomta az agyamat, de nem idegeskedek már rajta, egyszerűen csak leszarom. csak unom már, hogy ilyen "alibi" munkákkal kell elütnöm az időt. nincs annál rosszabb, mint amikor a munkahelyen nincs dolga az embernek. mert hiába mondja, hogy keressem a munkát, de mi a faszt keressek? persze, lehallgatni mindig lehet. na, most ezt fogom csinálni. egész nap rajtam van a fülhallgató és hangokat hallgatok. ebbe nem köthet bele.

ma van Zé születésnapja. írtam neki egy sms-t, de máris megbántam. ennyit írt vissza ugyanis: "Ki vagy?" pfff... remek. már a számom is kitörölte a telefonjából. örök barátság, mi? hazug pöcs ez is. nem is válaszolok neki. minek? mondjuk semmi nyálazás nem volt az üzenetemben, de tény, hogy nem írtam alá, gondoltam még a számom alapján beazonosít. hát nem. de nem is érdekel. tőlem aztán nem fogja megtudni, hogy én küldtem azt az üzenetet. 

áhhh... az ember csak jó fej akar lenni, de minek??? mondjuk én se értem, hogy Zével mi a véreres fenének akarok jó fej lenni. igazából csak azt akartam megmutatni, hogy én nem haragszom rá, meg én nem vagyok tapló, hogy figyelmen kívül hagyom a születése napját. ami egyébként pont neki szokott a legkevésbé fontos lenni. no, mindegy. ezt elkúrtam. de tanultam belőle. tőlem aztán az összes expasi fel is fordulhat, egyik se érdekel. nem érdemli meg egyik se, hogy foglalkozzak velük, még ilyen szinten sem, hogy a születésnapjukon rájuk küldök egy üzenetet. (már bánom azt a 35 ft-ot is, amibe az sms került) lásd 76-os, aki nagyjából 2 hónapja mondta, hogy "holnap hívlak..." na, azóta se hívott. már gondolkodtam, hogy rádobok egy mailt, hogy mifasz, de tulajdonképpen ez is felesleges. én megtettem az első lépést az irányába, én nem felejtettem el az ő születésnapját sem, aztán annyira akart velem találkozni, de azonnal, hogy húha, erre tessék, 2 hónapja zéró életjel. na, őt is pont leszarom.

nem vártam ám Zétől sem semmi egyebet, mint egy köszönömöt, de hát így persze nehéz, ha azt se tudjuk, hogy ki üzent. megjegyzem, a Bőgős se jelentkezett, mióta rájött, hogy nekem nem az életcélom, hogy vele dughassak. sunyi geci az is. 

már én szégyellem magam azért, hogy ezekkel az emberekkel valaha szóba álltam egyáltalán. pláne, hogy még a testemet is odaadtam nekik. pfuj.

najó, mindezekért megbocsátottam magamnak, mert nem bánok igazából semmit, amit az elmúlt 5 évben elkövettem, de megint tanultam a dologból. és ezért már megérte. persze, nem túl jó saját káromon tanulni, de hát ez ilyen. :(

amúgy meg én vagyok a hülye, hogy nem törlöm ki az exek számát a picsába a telefonomból. hogy még csak kísértés se legyen. mondjuk pont azért szoktam megtartani a számokat, hogy ha netán ex keresne, akkor tudjam, és ne vegyem fel. :) és a kör bezárul. parádés. :)

a tegnapi meccs... hát mit is mondjak? a kezdőt látva úgy éreztem, hogy még jól is elsülhet a történet, de aztán meg már cserékért kiáltottam. a 3. percben szerzett öngólunk után lefagytam jó 15 percre, nem tértem magamhoz egyszerűen. aztán jobb lett az iram, meg alapvetően egy jó mérkőzés volt, de hát ennyi lett a vége. 2:2. nem rossz eredmény, de nem is jó. persze én rekedtre üvöltöttem magam a tévé előtt, majdnem szétvertem az asztalt, szóval volt esemény bőven. :)

ma valahogy nem

sikerült jól lennem. kurvára nem. a szar nap szar napja volt a mai. OJ-t meg már majdnem elküldtem a halál retkes faszára. 

ettől az egész cégtől hányok már megint, de hát muszáj itt lennem, örüljek, hogy van melóm. 

de már nagyon rosszul bírom ezt az egészet. :(

egyetlen szépsége van a mai napnak: 134 éve ezen a napon született Ady Endre. itt egy vers tőle, egy a sok közül, amit szeretek. ezt akkor írta, mikor először Csinszkával találkozott, illetve utána, de az első találkozás élménye ihlette.

VAJON MILYENNEK LÁTTÁL?
 
Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?
 
Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?
 
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
 
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

este meg ha nem lesz jó a meccs, akkor tényleg kiborulok. GLORY MU!!! uff. :) jaj, csodálatos MU-s cuccokat szereztem, baromi olcsóért. :) van szép táskám, bögrém, órám. tegnap sikítva nyitogattam a csomagokat, mint egy pisis gyerek. imádom, hogy ennyire tudok örülni apróságoknak is. :)

és ma Csodafenék beküldött egy bókot nekem, amit nyilván nem annak szánt, de nagyon jól esett. :) olvasgatja a régi blogomat (csillagfelhős), és írja, hogy milyen HP voltam akkor, és hogy mennyit változtam azóta, előnyömre. :) na, ennél nagyobb bók nem is igazán kell mostanában. :) az elmúlt 5 évben, pláne az elmúlt 1 évben, rengeteget változtam, pozitív irányba, és ennek nagyon örülök! meg a környezetem is. :) és olyan jó, hogy már nem vagyok egy rinyálós, picsogós hülye picsa. :)

amíg el nem felejtem, Csírabácsi új helyre költözött, mármint a blogja, kéretik azt is követni! ;)

a tegnapi Showder Klubban Tóth Edu volt a műsorvezető, amitől elsőre kicsit paráztam, de aztán egészen jól megoldotta, sőt, többször visítva röhögtem rajta. csak azért mesélek erről, mert Edut van szerencsém személyesen ismerni, sőt, első könyvét dedikálta is nekem. :) bírom a srácot, nah, ennyi. :) itt nézhetitek meg, ha tegnap lemaradtatok volna róla. :)

gyógyultnak nyilvánítottam magam

így ma már dolgozom. a buszon még semmi bajom nem volt, próbáltam meditálni is kicsit, de amikor beléptem az irodámba, és megláttam OJ-t, legszívesebben fejbe lőttem volna magam. najó, a helyzet annyira már nem gáz, bár még az ágyban fekve is voltak mélypontok, hogy nem jövök be soha többé, de semmilyen munkahelyre, mert a munka (mármint a szó köznapi értelmében) nem nekem való, az, hogy főnököm legyen meg pláne, szóval az ágyban még nagyon szenvedtem, de aztán valahogy erőt vettem magamon, hajat is mostam, még sminkeltem is, mert egyszerűen a sápadt fejemen változtatni kellett. szóval összekapartam magam és bejöttem. 

most nagyjából rendben vagyok, mármint lelkileg, bár tényleg tudtam volna még otthon lenni. vagy nem is az, hogy otthon legyek, csak ne itt. de már csak 1 hónap van az utolsó munkanapunkig, ami a céges karácsony lesz, egy bécsi kirándulás keretében, addig meg már fél lábon is ki lehet bírni. már csak 22 munkanap, valahogy csak túlélem. :)

a betegeskedésnek nem sok pozitívumát tudom felmutatni. bár én úgy terveztem, hogy keddre már nagyon jól leszek és onnantól majd a lakást fogom rendbe rakni, ehhez képest még pénteken is csak a belemet húztam, köhögtem folyamatosan és az orrom fújtam. így otthon konkrétan nem csináltam semmit. döglöttem az ágyban, vagy a tévé előtt egész héten, meg hétvégén, és tévéztem, vagy olvastam.

kedd este Vikinél volt csajoskodás, hármasban Barbival, én ott is aludtam, pénteken meg elindultam pár ügyet elintézni a városba, és ennyi. ezen kívül ki sem tettem a lábam a lakásból. ja, de. szombaton lementem hagymáért a szembeboltba. :) szombaton ugyanis főtt kajára vágytam, de persze ingyen. addig agyaltam, hogy rájöttem, a krumplis tésztához csak vöröshagyma kell, minden más van otthon, a csokis muffinhoz meg semmi nem kell, minden adott. így leszaladtam hagymáért (70,- Ft), majd a Shitty meccs alatt főztem és sütöttem. először úgy nézett ki, hogy mindkét kaját elcseszem, aztán meg kiderült, hogy nagyon nagyot alkottam! :) főleg a muffinnal, mert valami félelmetesen finom lett. a legegyszerűbb receptet vettem elő, de csak saccra tettem bele a hozzávalókat, nem mértem semmit, és még másnap is isteni volt a muffin, könnyű és omlós. mondjuk kicsit édes lett, nade egy csokis muffinnak nem ez a dolga? mármint hogy édes legyen? :) találtam hozzá valamelyik szekrényben egy bontatlan üveg eperdzsemet... jujjj... mondjuk azzal már tényleg mocskosul édes lett. de hogy miket tudok én találni?? :)

és tényleg nem semmi, hogy volt otthon liszt, margarin, porcukor, tojás, kakaópor, étcsoki. merthogy ebből áll a muffin. :) a krumplist tésztához meg csak krumpli kellett és tészta. :) az is volt. :) csak hagyma nem, de ezt meg már mondtam. :) féltem, hogy ízetlen lesz a tészta, de aztán addig nyomattam bele mindenfélét, hogy jó csípős meg sós lett. ezek is ízek. :) persze nem ehetetlenül csípős és sós, hanem kellemesen. :)

a MU szombati meccsét már úgy néztem, hogy két pofára tömtem befelé a muffinokat. legalább ez jó volt, a meccsről ugyanez nem mondható el. voltak villanások, de leginkább szarrá untam magam. kezdek egyre jobban parázni, hogy a bugyikék szomszédokat nem tudjuk beérni májusig. :(

szombat éjjel elkezdtem olvasni egy könyvet Tibetről. aztán vasárnap délután kapcsolgattam, és az AXN-en elkaptam a Hét év Tibetben c. filmet (a könyv, meg a film... nyilván semmi sem véletlen). ÉN EZT MIÉRT NEM LÁTTAM EDDIG???? jójó, nem volt még itt az ideje, vagy nem tudom. de tényleg nem értem, hogy pont ez a film hogy maradhatott ki eddig. nyilván nem értettem volna, nem értékeltem volna eddig, most viszont elájultam tőle, mert fantasztikus az egész, Brad Pittet nem is emelném ki külön, mert az egész történet csodálatos. elkezdtem a film közben, illetve a reklámszünetek alatt utána olvasni a dolgoknak a wikin, és így meg pláne élvezhető volt. most mit mondjak? gyűlnek az úti célok rendesen... India (Goa), Bali, Tibet (Lhásza természetesen)... és ez még csak a spirituális úti célok listája. mivel a héten rengeteg úti filmet is néztem, hát nem is tudom már lassan észben tartani, hogy mik vannak tervben, ahova el szeretnék jutni. rájöttem, hogy nekem egy olyan tévéműsor kellene, ahol mindenféle kultúrák étkezési szokásait mutatnám be, pl. megkóstolnék mindenféle különlegességet, meg persze ha van a környéken valami foci stadion (pláne ha kultikus hely), akkor azért azt is körbejárnám. :) szóval ilyen stadionkonyha filmsorozat, vagy valami ilyesmi. :) 

mostanában egyébként szokásom, hogy ha látok a tévében valami érdekeset, akkor egyből a telefonomon nyomom a wikit és elolvasom, amit találok. ez a reklámszüneteket is remekül kitölti, meg az agyam is tornázik, jegyzi meg az infókat. :) és egyből nem haszontalan a tévé előtt tespedés. :) 

láttam viszont egy szar filmet, meg ne nézze senki: Pancser Police a magyar címe. rettenetes. sajnos a legjobb faszi, Samuel L. Jackson az első 5 percben meghal, innentől az egyetlen pozitívum Eva Mendez volt, vagyis inkább a teste, mert a szerepe az zéró. :)

a várakozásomnak megfelelően

természetesen megfáztam. szerencsére csak megfázás, tehát nem fertőző, viszont annál genyóbb. :( szombaton arra ébredtem, hogy fáj a torkom, de annyira, mintha pengéket nyeltem volna le. nem is tudtam kikelni az ágyból délután 3-ig. utána is csak jobbra-balra dőlés ment. Almát le is mondtam, nem volt erőm társasági életet élni. még a saját életemhez se volt sok erőm, nemhogy társaságihoz. :)

vasárnap már jött a köhögés, orrdugulás/orrfolyás, mikor mi. azért átcsattogtam LAndiehoz, mert megígértem neki, hogy segítek a melójában. legalább bandáztunk is közben. aztán hazaevickéltem, útba ejtettem egy boltot, bevásároltam egész hétre, és döglöttem otthon.

ma reggel alig bírtam felkelni. nem csoda, az éjjel többször is rám jött a köhögő roham... már nevetni sem merek, mert az is fáj. vagy mert a mellkasom fáj, vagy mert köhögni kezdek tőle. shit. :(

no, sebaj. bejöttem dolgozni, de nemsokára takarodok is haza, aztán a héten a cégnek feléje se nézek. az orvos kiírt egész hétre. 

blogolni persze nem tudok majd sehonnan, feltételezem, nem is sok minden fog történni velem a nagy otthonlevésben. 

ja, és az Ízek, imák, szerelmek c. filmet nem tudom megunni. ezt most muszáj volt elmondanom. :) úgy érzem, én már túl vagyok Rómán (nekem 2006-ban megvolt a római út, ami nagy fordulópont volt az életemben, hiszen nagyjából onnan datálódik, hogy el akartam válni a férjemtől, mert rájöttem, hogy nem azt az utat járom, amire nekem szükségem van), most (jövőre) India jön. ez a terv. és ez egy jó terv, szerintem. :)

persze minél több úti filmet nézek a természet-tudományos csatornákon, annál inkább felmerül bennem az, hogy én is szeretnék egy ilyen műsort csinálni. távoli kultúrákat bemutatni, hozzá elmondani, hogy mit érdemes tudni, stb. szóval ha van valahol felvétel, casting egy ilyen sorozathoz, akkor lécci szóljatok. :) minden vágyam az, jelen pillanatban, hogy bejárjam a Világot és megismerjek új embereket, életeket, ételeket, hogy új dolgokat tapasztalhassak, hogy tágíthassam a határaimat, korlátaimat még jobban. ki akarok törni, el akarok menni a Világ túlsó végére. a legjobb lenne persze életem párjával, de ha majd a Világ túloldalán ismerem Őt meg, nekem az is jó. csak jussak el oda. :) 

soha nem voltam

még ilyen bulin, mint tegnap. O.Z.O.R.A. is fantasztikus feeling, de ez a technokrata, ipari zene és helyszín is állati jó volt! :) hibátlanul szólt minden, remek volt a vizuál. és hát Paul... fél óráig csak azt sikítoztam: "bazmeg, ott van a pultban ez az Isten! nem hiszem eeeeel! baaaaazmeeeeeeg!" hát így. :) előtte megittunk 2 üveg bort hárman, meg fújtunk egy kicsit, meg egy kis energia ital, úgyhogy én már kész voltam teljesen, mire a buliba értünk. :) de semmi para nem volt, csak tánc ezerrel. :) annyit sikítoztam, hogy teljesen bedurrant a torkom. voltak persze számok, amiket nem ismertem, meg annyira talán nem is tetszett, de azért jó párat játszott a Berlin Calling albumról, amit meg kívülről fújok. :) már otthon azzal alapoztam, mielőtt elindultam. :) a kollegina csajoknak annyira nem jött be szerintem a buli, azt se tudták, mire jönnek. én őrjöngtem, ők meg csak lötyögtek. éjfél előtt el is mentek haza, de sebaj. :) így volt jó. :) egyedül táncoltam, szokásomhoz híven, és nagyon jól éreztem magam! kicsit kilógtam talán a sorból, mert azért igyekeztem nőnek öltözni, meg hát az életkorom miatt is kilógtam talán, de semmi nem érdekelt. :)

Paul Kalkbrenner egyszerűen zseniális... néha volt rövid szünet, olyankor átöltözött... annyira cuki, megzabálom!! :) ahogy vigyorogva tologatta/csavargatta a potikat... hát kész... nedves bugyi ezerrel. főleg, mikor a puszikat dobálta. :) 

fura, mert ilyen jeleneteket, amiket átéltem, eddig csak filmekben láttam. pl. a Sorted c. filmben. de annyira olyan volt az egész... elmosódó emberek, szeletelés, őrjöngés. fantasztikus volt! :)

azt mondják azok, akik ott voltak a soproni buliján is, meg ezen is, hogy ez sokkal jobb volt. :) így már egy percig se sajnálom, hogy nyáron kimaradt. :)

rajongok ezért a fickóért, a zenéjéért, hatalmas élmény volt élőben látni, és élőben hallani a nagy kedvenceket, az ő tolmácsolásában. a következő feladat egy John Digweed előadásra elmenni. remélem, hamarosan összejön. :)

a buli végefelé eszembe jutott Zé. majdnem ráküldtem egy smst, hogy "bazzeg, Paul Kalkbrenneren voltam, ingyen és gecijó volt!!! ÁÁÁÁÁÁÁ" de aztán mégsem. annyira nem izgat, csak úgy bevillant a feje. 

nem számítottam ám arra, hogy ennyire hideg lesz a csarnokban (még sosem jártam a SYMA-ban). majdnem lefagyott a kezem a végére. mert hát a pulcsimat is leraktam a ruhatárban. ami egyébként végül nem volt baj, mert kint még hidegebb volt, és így legalább jól esett felöltözni. :)

ügyesen közlekedtem hazafelé, mert előre felírtam, hogy mikor honnan mennek éjszakaik. az egyikre csak 10 percet vártam, a másikra már viszont 20-at (fogok írni a bkv-nak, hogy a 901-es és a 909-es járatokat kicsit jobban is összehangolhatnák. egyébként halálosan meg vagyok elégedve az éjszakai közlekedéssel, hiszen jobb, mint a nappali, csak kurvára nem esett jól 20 percet várni -20 fokban). a végén már sírva könyörögtem, hogy jöjjön a busz. nagyon átfagytam. ha most nem leszek beteg, akkor soha. :)

ma kiderült, hogy az unokatesóm cége csinálta a színpadot, meg néhány fényhidat is, a buli után személyesen az Uncsitesóm állt neki szétszedni a cuccokat, szóval minden rajongó köszönheti a családunknak (is) a tegnapi feledhetetlen élményt. :)  

reggel kaptam egy levelet az egyik blogger fiútól, aki fb-on ismerősöm, hogy mit akarok tőle, hogy minden szarját lájkolom? mondom, semmit, csak egyszerűen van, ami tetszik, amit kirak, vagy kiír, mert alapvetően jó fej. (ő is ott volt a kocsmás meccsnézésen szombaton) csak mert vele már volt ugyanez, aztán kiderült, hogy a csaj járni akar vele, ezért csinálja. ah... kisfiam... ne kergessél hiú ábrándokat! :)) najó, nem voltam ilyen köcsög, de megnyugtattam, hogy ettől nem kell tartania. :) amúgy meg olyan negatív, sötét lelkű a fiú, hogy szerintem megőrülnék mellette 1 napon belül. meg amúgy se bejövős, ráadásul fiatal. de mi a faszt gondol némelyik pasi magáról, hogy mindenki őt akarja? jesszus... vagy ő akart bepróbálkozni nálam? hátha azt mondom, hogy igen, tetszel? jujjj... csak nem!? :) 

az oké, hogy facebook-függő vagyok, nem tagadom. nade most már nem merek semmit csinálni, mert a pasik félreértik. a Bőgős is ebből indult ki. na, mondjuk az se keresett kedd óta, hogy nem jött össze a dugás. :) ez az undorító, hogy akkor már nem is érdekli, hogy mi van velem, ha nem fekszem alá automatikusan, ha ő csettint. ennyit róla is, meg a hasonszőrűekről. na, erre most rámír a Bőgős, hogy kell-e jegy a mai válogatott meccsre. pff... már ott is zenél? :DDD na, ezt még betolom neki. :) most jutott eszembe. :) csak annyit írtam neki vissza, hogy "köszi, én otthonról nézem". kalap, kabát.

holnap pihenek és/vagy elmegyek a Műcsarnokba megnézni a Bizottság kiállítást a Tesómmal. este feljön Alma dumizni, lazulni. vasárnap meg Banya jön fel dumizni. jó lesz. :)