a hétvége, mert sikerült a Tesómmal összebalhézni telefonon. én voltam a hibás, mert fáradt voltam, és feszült, és nem vettem figyelembe, hogy ő meg már totál készen van idegileg, lelkileg (munkahelye miatt), és kicsit felemeltem a hangom, ő meg el is sírta magát ettől egyből. annyira bántott, meg szégyelltem magam, kicsit feszült is volt még a hazaút, de aztán megbeszéltük, meg tulajdonképpen az egész hétvége nagyon jól telt.
szerencsére az evés nem nagyon ment, így ha nem is fogytam, de legalább nem híztam a hétvége során egy grammot sem. :)
ma reggelre meg már arról a remek eredményről tudok beszámolni, hogy múlt hét hétfőhöz képest -1,5 kg, ami igazán szép! :) meg vagyok magammal elégedve, és büszke is vagyok a kitartásomra, a lelki erőmre. több, mint egy hete nem ettem csokit, meg semmiféle szemetet (chips, műanyag kaja, bárakármi), sőt, már éhes sem vagyok.
mára eljutottam oda, hogy a reggeli turmixom iszogatom egész nap, mellé 1,5 l víz, és este már a második turmixot nem is kívánom, mert egyszerűen nem fér belém. jó, mi? :))
a pilatest hanyagolom, de csak azért, mert a hétvégén arra ébredtem, hogy nagyon húzódik két izom a hasamban, ott, ahol a hasplasztika során összevarrtak, és kicsit be vagyok fosva, hogy nehogy gebasz legyen, netán szétrepedjek, vagy valami. nem is tudom mi lehet, de marhára fáj még mindig. így jár az a hülye, aki rögtön szarrá erőlteti magát. :(
a biciklizés azért megmaradt, bár a héten már arra sem volt időm, de majd most. :)
tegnap Banyámmal voltam megint kiállítás megnyitón, ő is kiállított 2 képet. mocskos fáradt voltam, így néha szararcnak is éreztem magam, de azért túléltem az estét. jó volt a hely, jó volt a zene, jó volt a téma, szóval minden jó volt, csak én nem voltam a toppon. de hát ilyen meg bármikor előfordulhat a legjobb családban is. :)
este 10-re értem haza, és bár korgott a gyomrom vagy kettőt, inkább vizet ittam, mint egyek. sőt, az este levezetésként lazultam kicsit, és az ilyenkor szokásosan jövő evési kényszer sem tántorított el attól, hogy ne egyek. egyszerűen nem kívánok semmit, nem is megy le semmi, erőltetni sincs kedvem, meg alapjáraton éhes sem vagyok. és ha így megy tovább a fogyás üteme, akkor juhuuuuuu, nemsokára pálcika leszek én is. :) még nem tudom, hogy nézek majd ki akkor, de biztosan jól. :)
Szervező nem jelentkezett a randink óta, dobtam rá tegnap egy kedvesen a hogyléte felől érdeklődő mailt, nem jött rá válasz. ennyit az álmokról, szerintem ez kuka. én nem keresem többé, az hétszentség.
cserébe tegnap este, ha már olyan későn értem haza, akkor kitartottam, míg beindult a pornó. és jujjjjj, de jó volt!!! :) rájöttem, hogy ez volt az én bajom, hogy már több, mint egy hete nem foglalkoztam magammal ezen a téren, és hát igen, ha nincs rendszeresen orgazmusom, akkor egy kibírhatatlan picsa vagyok. ennyi. ezért kell egy olyan faszi, aki naponta gerincre vág és még élvezem is. akkor minden ráncom kisimul és kenyérre lehet kenni. :)
és kell valami fasza fekete körömlakk, mert kell. most valahogy szükségét érzem, hogy fekete körmeim legyenek. és nem, nincs összefüggésben azzal, hogy az FA kupától is elbúcsúzott a MU a hétvégén. (buzi pudlisok!!! :/)
jut eszembe, A Dal c. műsort nézte valaki??? még ekkora fostalicskát az életben nem láttam. a legrosszabb x-faktor adást is kenterbe verte, annyira szar volt. hogy az M1 technikusairól már ne is beszéljek... egy vicc volt az egész. a közszolgálati tévének van még mit fejlődnie, tanulnia, az tuti. és az, hogy minden továbbjutott dal (meg a többi is) erősen nyúlás, lopás volt, az meg felháborító. nincs az országban senkinek önálló gondolata? szánalmas. Dancs Annamari legalább beszólt a zsűrinek, az jó volt. de ennyi. Krisz Rudi... jesszus... az is minek erőlködik??? nem akarom tudni, hogy a másik 10 milyen lesz. meg a győztest se akarom tudni.
amúgy is eldöntöttem, hogy ha ne adj isten, 2014-ben olyan irányba alakulnak a dolgok az ország vezetésében, hogy netán megint valami exmaszopos, jobbikos, exszadeszes, elempés kormányzás lesz, vagy ezek a közelébe kerülnek valahogy a kormányrúdnak, akkor én azonnal elköltözöm. vagy az országból is el, vagy eladom mindenem, felmondok a munkahelyemen, veszek egy tanyát valahol vidéken, és ott fogok élni, és látni se akarok senkit. ha ez a birka nép megint megszavazza ezeket a senkiháziakat, akkor én nem is akarok már magyar lenni, de magyarokkal találkozni se akarok, ha nem muszáj. hányok már, de komolyan. :S és mindezt úgy mondom, hogy a fizetésem már megint csökkent, de nem érdekel, mert legalább nem Fletó kormányoz, aki elrabolt 8 évet az életemből, hogy 2006. 10. 23-áról már ne is beszéljek.
kedd, január 31, 2012
péntek, január 27, 2012
egész nap offline
leszek, gondoltam gyorsan beszámolok, hogy Szervező egyelőre még mindig Álompasi. :)
volt tegnap randi, persze du. 4-kor hívott fel, hogy akkor wtf. de sebaj, még jó, hogy úgy készültem. :) fél6-kor találkoztunk a Blahán, beültünk a Jelenbe, megittunk 1-1 tejeskávét, másfél órát beszélgettünk, mindenféléről. soha nem volt üresjárat, nagyon szimpatikus volt, és zsönyörű... :)
kicsit fura nekem ez a 190 cm magasság, de már átgondoltam, hogy legalább hordhatok magas sarkút. :) de szépen magas, tehát nem pacal, meg durván nagydarab, meg nem is az a ropivékony magas, hanem olyan pont jó. :)
szóval beszélgettünk, és már akkor úgy éreztem, hogy magamra rántom az asztalon keresztül, annyira cuki. :) szép a szája, a fogai, a szeme, a kezei. jó a stílusa, szépen beszél, nem motyog, szemüveges, de az is jól áll neki. meg hát egyáltalán, végre egy igazi férfi. 38 éves, mondjuk nem néz ki annyinak, de nagyon beindultam rá. legszívesebben azonnal csókolóztam volna vele. :)
no, mindegy is, a lényeg, hogy abban maradtunk, hogy majd hív. :) és a lényeg, hogy legalább megvolt az első találkozó, és nekem totál bejövős. :)
már majdnem egy kg-t fogytam, hétfő óta, jelentem örömmel. :) tegnap este már a turmixomat se kértem, csak vizet ittam, mondjuk abból megvolt a 2 liter. :) még mindig semmi bűnözés nem volt, nem is kívánok semmi szemetet, se csokit, se chipset, semmi szart. még tésztát sem. nem is vagyok éhes!! :)
ma meg interjúztatunk ezerrel, úgyhogy egész nap ezzel fogok baszakodni, nem úsztam meg, de legalább gyorsabban telik az idő.
este meg futás anyuékhoz. :)
volt tegnap randi, persze du. 4-kor hívott fel, hogy akkor wtf. de sebaj, még jó, hogy úgy készültem. :) fél6-kor találkoztunk a Blahán, beültünk a Jelenbe, megittunk 1-1 tejeskávét, másfél órát beszélgettünk, mindenféléről. soha nem volt üresjárat, nagyon szimpatikus volt, és zsönyörű... :)
kicsit fura nekem ez a 190 cm magasság, de már átgondoltam, hogy legalább hordhatok magas sarkút. :) de szépen magas, tehát nem pacal, meg durván nagydarab, meg nem is az a ropivékony magas, hanem olyan pont jó. :)
szóval beszélgettünk, és már akkor úgy éreztem, hogy magamra rántom az asztalon keresztül, annyira cuki. :) szép a szája, a fogai, a szeme, a kezei. jó a stílusa, szépen beszél, nem motyog, szemüveges, de az is jól áll neki. meg hát egyáltalán, végre egy igazi férfi. 38 éves, mondjuk nem néz ki annyinak, de nagyon beindultam rá. legszívesebben azonnal csókolóztam volna vele. :)
no, mindegy is, a lényeg, hogy abban maradtunk, hogy majd hív. :) és a lényeg, hogy legalább megvolt az első találkozó, és nekem totál bejövős. :)
már majdnem egy kg-t fogytam, hétfő óta, jelentem örömmel. :) tegnap este már a turmixomat se kértem, csak vizet ittam, mondjuk abból megvolt a 2 liter. :) még mindig semmi bűnözés nem volt, nem is kívánok semmi szemetet, se csokit, se chipset, semmi szart. még tésztát sem. nem is vagyok éhes!! :)
ma meg interjúztatunk ezerrel, úgyhogy egész nap ezzel fogok baszakodni, nem úsztam meg, de legalább gyorsabban telik az idő.
este meg futás anyuékhoz. :)
csütörtök, január 26, 2012
végre idejutok már
hogy írhassak... jujj, de el vagyok maradva! :(
pörög az életem, munkahelyen főleg, egyébként meg pörgetem magamnak. :)
hétfőn megkezdődött a Sárkány éve, ezzel együtt az újévi fogadalmaim is életbe léptek. hiába no, nekem ez az igazi újév. :) idén meg főleg. :)
fogadalmak? igazából a lényeg, hogy még jobban megszeressem önmagam. a belső tulajdonságaimmal kezdek megbékélni, ez is még folyamatban van, meg persze van min dolgozni, hogy igazán békességben legyek, de már nagyon közel járok a célhoz.
(remek cikk van erről ezen a helyen, ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon sok szeretettel!)
alapvetően a külsőmön kell most dolgoznom, mert a lakásom már legalább nagyjából rendben van (erről persze a Barátnőim biztos mást mondanának, de magamhoz képest én úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, és ezt a szintet tartani fogom, sőt, még javítok is rajta alkalmasint), így a saját testemen kell dolgozni leginkább.
hétfőn ennek jegyében megkezdtem a diétázást, életmódváltást, ami napi két (reggel+este) elfogyasztott fehérje turmixból áll (egy kis banánnal megtámogatva), közte meg ebédre két sovány szendvicske, csak az ízéért.
a hét első napján nekiugrottam a testedzésnek is, lenyomtam 45 percnyi Pilatest, meg aztán tekertem 10 km-t a szobabringámon. a Pilates minden izmomat megmozgatta, jártányi erőm alig maradt, majd a bicaj meg feltörte a seggemet, így kedden ülni se nagyon tudtam. de azért kedden este még lenyomtam 45 perc Pilatest (aki azt gondolja, hogy ez csak egy himi-humi torna, azt szeretném látni, ahogy végigcsinálja ezt a kis programot. vérpisálás konkrétan.), de a bicajra felülve majdnem elsírtam magam, annyira fájt a fenekem, így azt kihagytam.
tegnap be kellett mennem a Plázába, ott botorkáltam 1,5-2 órát, meg izzadtam, aztán hazacipeltem egy csomó tejet, ásványvizet, meg banánt, így a testedzést ki is pipáltam szerdára. :) őszintén szólva még mindig annyira fáj a hasizmom (igen, nekem is van, csak jól el van dugva), hogy az ágyból alig bírok felkelni. nyilván hirtelen túlerőltettem magam, ezért most pihenek, bár ma már a bicajra vissza akarok ülni, mert a fenekem mintha már nem érzeném annyira. :)
súlyban még nincs látványos eredmény, de a testem már érzem, hogy alakul, már két ilyen tornázástól is. szeretném a Pilatest folytatni, akár minden nap megcsinálni ezt a 45 percet (a végén van egy karformáló blokk, súlyzókkal, azt is tolom ám), mert jó, és kell. és nagyon klassz érzés egyrészt az, hogy míg 2 éve nyáron (kb. 95 kg-osan) még a bemelegítésbe bele akartam halni, most már fel sem tűnt az a rész. sőt, vannak gyakorlatok, amit eddig meg sem próbáltam, most meg már azért megyeget. van, amit még mindig inkább csak végignézek, de ez is alig. szóval szépen fejlődök.
a Tesóm kedd este adott egy nagyon jó tippet, hogy hol lehetne futni, mert bizony az egyik kedvenc blogomon is ezt szajkózza a srác, hogy futni, futni, futni. és Csírabácsi is csak jókat tudott mondani erről, szóval futás. de futópadon soha többé nem akarom, a közelemben nincs egy normális park, vagy sportpálya, ahol lehetne futni a köröket, és már el voltam keseredve, hogy hol fogok én futni. na, erre a Tesóm megadta a tippet: Duna-part. a Boráros tér nekem nagyon közel van, ha onnan lefutok a Lágymányosi hídig, meg vissza, akkor nem a büdösben vagyok, meg nézelődni is lehet, meg van hely a futóknak/biciklistáknak, szóval ideálisnak tűnik. amint kicsit jobb lesz az idő, már megyek is. bár szerdán már a villamoson, hazafelé menet azt éreztem, hogy akár a világ végéig is elfutnék, annyira a lábamban van a futhatnék. úgy megörültem ennek a tippnek, hogy még este az ágyban is vigyorogva gondoltam a lehetőségre, arra, hogy van a közelben hol futnom, és majd persze, idővel a Margitsziget körének lefutása a cél, de azért most minek utazgassak annyit, ha csak bóklászok az elején. arra tökéletes a Duna-part is. egy darabig úgyis több lesz a séta, mint a futás. ha már jó lesz a kondi, meg még fogyok, akkor jöhet a nagyobb falat. :)
rettenetesen büszke vagyok magamra, hogy hétfő óta egyáltalán nem csábultam el még egy kockacukornyira sem, tartom a diétát, ahogy elterveztem. és nem is nehéz, teljesen betartható. egy-egy turmix fél liter, vagy még kicsit több is, mire azt megiszogatom, olyannyira eltelít, hogy nagyon más nem is kell. ja, és persze rengeteg ásványvizet iszom. szénsavmenteset, ez nem kérdés. napi 1,5 liter minimum. és már dühöngök is, ha tudom, hogy nem ittam eleget. ja, persze ettől a rengeteg folyadéktól állandóan pisilni kell, de éjszaka is felkelek 3-4 óránként, de hát ez van. a lényeg, hogy nem zabálok semmi szemetet, semmi cukrosat, semmi hízlalót.
a hétvégén anyuékhoz megyünk, ráadásul duplaszülinap, duplanévnap ünneplés, meg mittomén, de vigyázni fogok, és úgyis csak egyszer eszek otthon is, méghozzá ebédelek, aztán ennyi. meg fogom tudni állni, és kész. :)
Szervező... hogy pasi témát is érintsek... nos, a vasárnapi fiaskó után megírtam neki, hogy nincs harag, csak gondolja át, hogy mikor ér rá, és úgy hívjon. erre válaszolt is, hogy örül, hogy írtam, mert azt hitte, hogy megharagudtam rá, és hogy csütörtökön jó lehet neki valamikor 5 után, de majd még hív ezügyben. na, hát azóta se hívott, se nem írt. én azért úgy jöttem ma be, hogy ha esetleg napközben csörög rám, akkor fel vagyok rá készülve, hogy este randizzunk, munka után közvetlenül (tehát csini vagyok és sminkeltem is), de ha nem hív, akkor megyek haza, oszt jónapot. inkább bicajozok. :) nem mondom, hogy haragszom rá, meg hogy menjen a picsába, de én nyilván nem fogok törtetni, mert ez nem az én dolgom. ha akar valamit, ha végre fel tud hívni valami konkrétummal, vagy egyáltalán, fel tud végre hívni, akkor nyitott leszek, és türelmes, de ennél többet egyelőre nem teszek érte. találkozzunk, mert addig nekem ez az ember senki. bármennyire is eljátszottam már néhány gondolattal vele kapcsolatban, le tudok róla pörögni. amúgy is van nekem dolgom, pl. a futás. :)
jaj, úgy szeretnék egy pulzusmérő órát, meg ami ilyen km számlálós is. láttam a Hervisben tegnap 5000-ért, akciósat. nem tudom, az mennyire jó, nem értek hozzá (még), de imádnám, ha lenne ilyenem. :) vagy egy okostelefonom, mert olvastam, hogy már arra is faszányos alkalmazások vannak, amik távolságot, meg elégetett kalóriát, meg minden szart mérnek. végül is a lényeg, hogy fussak, mozogjak, fogyjak, aztán ennyi. oszt még az is lehet, hogy szembefut velem Életem Szerelme... ki tudja??? :O
foci... a Shitty megint bukott (Ligakupa). ez parádés. :) a Real is, az annyira nem, pedig micsoda meccs volt a tegnap esti is!!! én még mindig azt mondom, hogy a bírok a Bárcásoknak fújnak, de hát ez van, valakit tolni kell. :(
hétvégén MU meccs. sajnos nem fogom látni, de úgyis győzünk. ennyi. :)
pörög az életem, munkahelyen főleg, egyébként meg pörgetem magamnak. :)
hétfőn megkezdődött a Sárkány éve, ezzel együtt az újévi fogadalmaim is életbe léptek. hiába no, nekem ez az igazi újév. :) idén meg főleg. :)
fogadalmak? igazából a lényeg, hogy még jobban megszeressem önmagam. a belső tulajdonságaimmal kezdek megbékélni, ez is még folyamatban van, meg persze van min dolgozni, hogy igazán békességben legyek, de már nagyon közel járok a célhoz.
(remek cikk van erről ezen a helyen, ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon sok szeretettel!)
alapvetően a külsőmön kell most dolgoznom, mert a lakásom már legalább nagyjából rendben van (erről persze a Barátnőim biztos mást mondanának, de magamhoz képest én úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, és ezt a szintet tartani fogom, sőt, még javítok is rajta alkalmasint), így a saját testemen kell dolgozni leginkább.
hétfőn ennek jegyében megkezdtem a diétázást, életmódváltást, ami napi két (reggel+este) elfogyasztott fehérje turmixból áll (egy kis banánnal megtámogatva), közte meg ebédre két sovány szendvicske, csak az ízéért.
a hét első napján nekiugrottam a testedzésnek is, lenyomtam 45 percnyi Pilatest, meg aztán tekertem 10 km-t a szobabringámon. a Pilates minden izmomat megmozgatta, jártányi erőm alig maradt, majd a bicaj meg feltörte a seggemet, így kedden ülni se nagyon tudtam. de azért kedden este még lenyomtam 45 perc Pilatest (aki azt gondolja, hogy ez csak egy himi-humi torna, azt szeretném látni, ahogy végigcsinálja ezt a kis programot. vérpisálás konkrétan.), de a bicajra felülve majdnem elsírtam magam, annyira fájt a fenekem, így azt kihagytam.
tegnap be kellett mennem a Plázába, ott botorkáltam 1,5-2 órát, meg izzadtam, aztán hazacipeltem egy csomó tejet, ásványvizet, meg banánt, így a testedzést ki is pipáltam szerdára. :) őszintén szólva még mindig annyira fáj a hasizmom (igen, nekem is van, csak jól el van dugva), hogy az ágyból alig bírok felkelni. nyilván hirtelen túlerőltettem magam, ezért most pihenek, bár ma már a bicajra vissza akarok ülni, mert a fenekem mintha már nem érzeném annyira. :)
súlyban még nincs látványos eredmény, de a testem már érzem, hogy alakul, már két ilyen tornázástól is. szeretném a Pilatest folytatni, akár minden nap megcsinálni ezt a 45 percet (a végén van egy karformáló blokk, súlyzókkal, azt is tolom ám), mert jó, és kell. és nagyon klassz érzés egyrészt az, hogy míg 2 éve nyáron (kb. 95 kg-osan) még a bemelegítésbe bele akartam halni, most már fel sem tűnt az a rész. sőt, vannak gyakorlatok, amit eddig meg sem próbáltam, most meg már azért megyeget. van, amit még mindig inkább csak végignézek, de ez is alig. szóval szépen fejlődök.
a Tesóm kedd este adott egy nagyon jó tippet, hogy hol lehetne futni, mert bizony az egyik kedvenc blogomon is ezt szajkózza a srác, hogy futni, futni, futni. és Csírabácsi is csak jókat tudott mondani erről, szóval futás. de futópadon soha többé nem akarom, a közelemben nincs egy normális park, vagy sportpálya, ahol lehetne futni a köröket, és már el voltam keseredve, hogy hol fogok én futni. na, erre a Tesóm megadta a tippet: Duna-part. a Boráros tér nekem nagyon közel van, ha onnan lefutok a Lágymányosi hídig, meg vissza, akkor nem a büdösben vagyok, meg nézelődni is lehet, meg van hely a futóknak/biciklistáknak, szóval ideálisnak tűnik. amint kicsit jobb lesz az idő, már megyek is. bár szerdán már a villamoson, hazafelé menet azt éreztem, hogy akár a világ végéig is elfutnék, annyira a lábamban van a futhatnék. úgy megörültem ennek a tippnek, hogy még este az ágyban is vigyorogva gondoltam a lehetőségre, arra, hogy van a közelben hol futnom, és majd persze, idővel a Margitsziget körének lefutása a cél, de azért most minek utazgassak annyit, ha csak bóklászok az elején. arra tökéletes a Duna-part is. egy darabig úgyis több lesz a séta, mint a futás. ha már jó lesz a kondi, meg még fogyok, akkor jöhet a nagyobb falat. :)
rettenetesen büszke vagyok magamra, hogy hétfő óta egyáltalán nem csábultam el még egy kockacukornyira sem, tartom a diétát, ahogy elterveztem. és nem is nehéz, teljesen betartható. egy-egy turmix fél liter, vagy még kicsit több is, mire azt megiszogatom, olyannyira eltelít, hogy nagyon más nem is kell. ja, és persze rengeteg ásványvizet iszom. szénsavmenteset, ez nem kérdés. napi 1,5 liter minimum. és már dühöngök is, ha tudom, hogy nem ittam eleget. ja, persze ettől a rengeteg folyadéktól állandóan pisilni kell, de éjszaka is felkelek 3-4 óránként, de hát ez van. a lényeg, hogy nem zabálok semmi szemetet, semmi cukrosat, semmi hízlalót.
a hétvégén anyuékhoz megyünk, ráadásul duplaszülinap, duplanévnap ünneplés, meg mittomén, de vigyázni fogok, és úgyis csak egyszer eszek otthon is, méghozzá ebédelek, aztán ennyi. meg fogom tudni állni, és kész. :)
Szervező... hogy pasi témát is érintsek... nos, a vasárnapi fiaskó után megírtam neki, hogy nincs harag, csak gondolja át, hogy mikor ér rá, és úgy hívjon. erre válaszolt is, hogy örül, hogy írtam, mert azt hitte, hogy megharagudtam rá, és hogy csütörtökön jó lehet neki valamikor 5 után, de majd még hív ezügyben. na, hát azóta se hívott, se nem írt. én azért úgy jöttem ma be, hogy ha esetleg napközben csörög rám, akkor fel vagyok rá készülve, hogy este randizzunk, munka után közvetlenül (tehát csini vagyok és sminkeltem is), de ha nem hív, akkor megyek haza, oszt jónapot. inkább bicajozok. :) nem mondom, hogy haragszom rá, meg hogy menjen a picsába, de én nyilván nem fogok törtetni, mert ez nem az én dolgom. ha akar valamit, ha végre fel tud hívni valami konkrétummal, vagy egyáltalán, fel tud végre hívni, akkor nyitott leszek, és türelmes, de ennél többet egyelőre nem teszek érte. találkozzunk, mert addig nekem ez az ember senki. bármennyire is eljátszottam már néhány gondolattal vele kapcsolatban, le tudok róla pörögni. amúgy is van nekem dolgom, pl. a futás. :)
jaj, úgy szeretnék egy pulzusmérő órát, meg ami ilyen km számlálós is. láttam a Hervisben tegnap 5000-ért, akciósat. nem tudom, az mennyire jó, nem értek hozzá (még), de imádnám, ha lenne ilyenem. :) vagy egy okostelefonom, mert olvastam, hogy már arra is faszányos alkalmazások vannak, amik távolságot, meg elégetett kalóriát, meg minden szart mérnek. végül is a lényeg, hogy fussak, mozogjak, fogyjak, aztán ennyi. oszt még az is lehet, hogy szembefut velem Életem Szerelme... ki tudja??? :O
foci... a Shitty megint bukott (Ligakupa). ez parádés. :) a Real is, az annyira nem, pedig micsoda meccs volt a tegnap esti is!!! én még mindig azt mondom, hogy a bírok a Bárcásoknak fújnak, de hát ez van, valakit tolni kell. :(
hétvégén MU meccs. sajnos nem fogom látni, de úgyis győzünk. ennyi. :)
hétfő, január 23, 2012
ahhoz képest mennyire
nem akartam a pénteki bulit, szerintem baromi jól sikerült! :))
nem akartam, persze, mert olyan hulladék, és olyan feszült voltam már péntek délutánra, hogy nem akartam pont én elcseszni az egészet, hogy fospumpa vagyok, nem akartam a többieket is lehúzni ezzel, de tisztában voltam vele, hogy amint megérkeznek a Csajok, minden bajom el fog szállni, és ezért is nem akartam lemondani, mert tudtam, hogy ha lemondom, akkor meg bánni fogom, mert ki tudja, mikor lesz lehetőségünk ezt így újra összehozni. szóval nem is bántam meg, hogy nem mondtam le, bár tényleg volt az a pillanat péntek délután, amikor úgy éreztem, hogy elájulok, nincs több erőm, és kedvem se semmihez, és nem akarom én ezt az egészet egyáltalán, de csak pont azért, mert a többiek jó kedvét nem akartam elcseszni. de aztán felszívtam magam, meg a Barátnőim feltöltöttek 2 pillanat alatt, és onnantól nem volt megállás.
lerészegedtünk rendesen, bezabáltunk mocskosul, sütöttem isteni muffint, és még Edi is befutott 1 órácskára. :) ohhh, és remek fotók is készültek. :)
szombat délelőtt 10-től voltam megint egyedül, utána már nem is csináltam semmit. a romokat csak vasárnap takarítottam el, miután LAndienak átvittem a disznótoros maradékát. annyi eszem nem volt, hogy a Csajoknak csomagoljak, de én meg már nem akartam megenni, így megörvendeztettem őt vele. :) szeretek adni, jót tenni, szóval nagyon jól esett átmenni hozzá vasárnap egy hatalmas csomag kajával. :)
utána még bevásároltam a hétre, mert ma megkezdtem a fehérje diétámat. ez azt jelenti, hogy reggel és este fehérje turmixot iszom, beleonyomok persze 1-2 banánt a tejbe, azzal dúsítom, de a lényeg a duplacsokis fehérjeporon van, azt tolom. meg hozzá a mindenféle zsírégetőt, ahogy kell. ebédre csináltam két szendvicset, teljes kiörlésű kenyér között egy pici vaj, egy szelet csirkemell-sonka, egy vékony szelet sajt, meg egy rahedli uborka. ez lesz az ebéd. este megint turmix, meg testmozgás. leporolom a pilates dvd-t, aztán még felpattanok a szobabicajra is, meg a szteppert is nyomatni akarom, amíg bírom.
kéne egy férfi, hogy összeszerelje a másik testedzős gépemet is, de majd kerítek valahonnan egy alkalmast. :)
amúgy a terv az, hogy havi 5 kg-tól fogok megszabadulni, tehát májusra már igazán faszányosan fogok kinézni. :)
vasárnap délután 4 körül hívott Szervező, hogy wtf. mondtam, hogy én már nem érek rá, bocs. meg úgy voltam vele, déli kávézást beszéltünk meg, hát ne hívjon 4-kor, hogy wtf. akkor már a nap se sütött. kicsit kényelmetlen volt a beszélgetés, nem is tartott tán 1 percnél tovább, abban maradtunk, hogy majd hív. kérdezte, mikor hívjon, mondtam: bármikor hívhat. ennyi. most azért dobtam rá egy levelet, hogy nyugodjon meg, nem vagyok én mindig ilyen problémás, de tény, hogy vasárnap délelőttre vártam a hívását. de azért ha legközelebb hív, akkor már fejben legyen meg nála, hogy mikor ér rá, hogy úgy tudjunk beszélni, egyeztetni. muszáj legalább egyszer találkoznom vele, hogy csekkoljuk le egymást, aztán a többi majd alakul. akkor már én is bátrabb leszek, ha az első randi jól alakul, nade előtte én mit hívogassam? ha látni akar, keressen, szervezze meg, oldja meg. ne én pörögjek már ezen is, nő létemre!!! hát de nem? de! :)
az Arsenal száját egyébként elkentük, nem volt nagy verés, de verés és ez a lényeg. :) sajnos a bugyikék szomszéd is győzött, pedig Gareth Bale olyan csodálatos gólt rúgott, hogy még utána 10 perccel is orgazmusom volt és sikítoztam, de ez sem volt elég a Spursnek az ikszhez. no, sebaj, a lényeg, hogy tapadunk a Shittyre még mindig. :) és Bogdán Ádinak is hatalmas pirospont jár, mert a 'Pooltól csak 1 gólt kapott, cserébe a Bolton tolt egy hármast. :)))
éjfélkor megkezdődött a Sárkány éve, ennek szellemében élem én is az életem, és mindenkinek sok boldogságot kívánok, és kívánom, hogy minden vágya teljesüljön, és minden dolga úgy alakuljon, ahogyan szeretné. :)
nem akartam, persze, mert olyan hulladék, és olyan feszült voltam már péntek délutánra, hogy nem akartam pont én elcseszni az egészet, hogy fospumpa vagyok, nem akartam a többieket is lehúzni ezzel, de tisztában voltam vele, hogy amint megérkeznek a Csajok, minden bajom el fog szállni, és ezért is nem akartam lemondani, mert tudtam, hogy ha lemondom, akkor meg bánni fogom, mert ki tudja, mikor lesz lehetőségünk ezt így újra összehozni. szóval nem is bántam meg, hogy nem mondtam le, bár tényleg volt az a pillanat péntek délután, amikor úgy éreztem, hogy elájulok, nincs több erőm, és kedvem se semmihez, és nem akarom én ezt az egészet egyáltalán, de csak pont azért, mert a többiek jó kedvét nem akartam elcseszni. de aztán felszívtam magam, meg a Barátnőim feltöltöttek 2 pillanat alatt, és onnantól nem volt megállás.
lerészegedtünk rendesen, bezabáltunk mocskosul, sütöttem isteni muffint, és még Edi is befutott 1 órácskára. :) ohhh, és remek fotók is készültek. :)
szombat délelőtt 10-től voltam megint egyedül, utána már nem is csináltam semmit. a romokat csak vasárnap takarítottam el, miután LAndienak átvittem a disznótoros maradékát. annyi eszem nem volt, hogy a Csajoknak csomagoljak, de én meg már nem akartam megenni, így megörvendeztettem őt vele. :) szeretek adni, jót tenni, szóval nagyon jól esett átmenni hozzá vasárnap egy hatalmas csomag kajával. :)
utána még bevásároltam a hétre, mert ma megkezdtem a fehérje diétámat. ez azt jelenti, hogy reggel és este fehérje turmixot iszom, beleonyomok persze 1-2 banánt a tejbe, azzal dúsítom, de a lényeg a duplacsokis fehérjeporon van, azt tolom. meg hozzá a mindenféle zsírégetőt, ahogy kell. ebédre csináltam két szendvicset, teljes kiörlésű kenyér között egy pici vaj, egy szelet csirkemell-sonka, egy vékony szelet sajt, meg egy rahedli uborka. ez lesz az ebéd. este megint turmix, meg testmozgás. leporolom a pilates dvd-t, aztán még felpattanok a szobabicajra is, meg a szteppert is nyomatni akarom, amíg bírom.
kéne egy férfi, hogy összeszerelje a másik testedzős gépemet is, de majd kerítek valahonnan egy alkalmast. :)
amúgy a terv az, hogy havi 5 kg-tól fogok megszabadulni, tehát májusra már igazán faszányosan fogok kinézni. :)
vasárnap délután 4 körül hívott Szervező, hogy wtf. mondtam, hogy én már nem érek rá, bocs. meg úgy voltam vele, déli kávézást beszéltünk meg, hát ne hívjon 4-kor, hogy wtf. akkor már a nap se sütött. kicsit kényelmetlen volt a beszélgetés, nem is tartott tán 1 percnél tovább, abban maradtunk, hogy majd hív. kérdezte, mikor hívjon, mondtam: bármikor hívhat. ennyi. most azért dobtam rá egy levelet, hogy nyugodjon meg, nem vagyok én mindig ilyen problémás, de tény, hogy vasárnap délelőttre vártam a hívását. de azért ha legközelebb hív, akkor már fejben legyen meg nála, hogy mikor ér rá, hogy úgy tudjunk beszélni, egyeztetni. muszáj legalább egyszer találkoznom vele, hogy csekkoljuk le egymást, aztán a többi majd alakul. akkor már én is bátrabb leszek, ha az első randi jól alakul, nade előtte én mit hívogassam? ha látni akar, keressen, szervezze meg, oldja meg. ne én pörögjek már ezen is, nő létemre!!! hát de nem? de! :)
az Arsenal száját egyébként elkentük, nem volt nagy verés, de verés és ez a lényeg. :) sajnos a bugyikék szomszéd is győzött, pedig Gareth Bale olyan csodálatos gólt rúgott, hogy még utána 10 perccel is orgazmusom volt és sikítoztam, de ez sem volt elég a Spursnek az ikszhez. no, sebaj, a lényeg, hogy tapadunk a Shittyre még mindig. :) és Bogdán Ádinak is hatalmas pirospont jár, mert a 'Pooltól csak 1 gólt kapott, cserébe a Bolton tolt egy hármast. :)))
éjfélkor megkezdődött a Sárkány éve, ennek szellemében élem én is az életem, és mindenkinek sok boldogságot kívánok, és kívánom, hogy minden vágya teljesüljön, és minden dolga úgy alakuljon, ahogyan szeretné. :)
péntek, január 20, 2012
sokadszorra néztem meg
tegnap az Ízek, imák, szerelmek c. filmet. egyszerűen nem tudom megunni. mindig felfedezek benne valami újdonságot, mármint számomra egy új mondanivalót.
a film alapján kezdtem el gondolkodni saját magamon, és rájöttem, ráadásul büszke is vagyok rá, hogy én teljesen egyedül találtam meg önmagam. persze, kaptam segítséget hozzá, voltak dolgok, amiket átvettem másoktól, leginkább expasiktól, de ezeket mind átformáltam a saját szám íze szerint, magamra szabtam, és így építettem be.
való igaz, hogy régebben nem voltam egészen önmagam egy párkapcsolatban. a házasságomról nem is beszélnék, mert az egy hatalmas átverés volt, mindketten átvertük magunkat. nem egymást kerestük, csak egy kényszermegoldás volt minkettőnknek, két önbizalom hiányos emberkének, akik azt hitték, hogy soha jobbat nem kaphatnak. pedig de.
aztán a házasságból egyből tovább léptem egy másik kapcsolatba, és 2011 elejéig tulajdonképpen mindig éppen voltam valakivel, vagy éppen szakítottunk és utána bánkódtam, vagy kerestem a következő "áldozatot". soha nem foglalkoztam magammal, mindig csak ezek a kapcsolatok jelentették az életemet. tavaly viszont teljesen leálltam, és elkezdtem felfedezni, hogy mi az, ami közel áll hozzám, mi az, ami igazán én vagyok, hogy egyáltalán milyen vagyok én, mik a jó és rossz tulajdonságaim, mi az amit még elviselek, és mi az, amit már nem, hogyan tudok leginkább kikapcsolódni, bírom-e még 35 évesen is Ozorát, stb.
ezért indult el Liz is a filmben 1 éves útjára, hogy felfedezze, megismerje önmagát, megtalálja az egyensúlyt. az elmúlt közel egy évben én is utaztam, leginkább önmagamban, a lelkemben, és kerestem a kapaszkodókat, kerestem azt, ami igazán én vagyok. végre tényleg magammal kezdtem el foglalkozni, és ami a legfontosabb, hogy már nem éltem meg tragédiaként az egyedüllétet. mert felfogtam, hogy egyedül sem vagyok magányos, mert tudom, hogy mi a jó nekem, mi érdekel, mi kapcsol ki, mit várok el az emberektől, milyen hibáimat kell kijavítani, és azon hogyan kell dolgozni.
ami még a filmben szintén megtörtént, ahogy az én életemben is, hogy Liz mindig a pasijaira hasonlított, mindig olyan volt. és én is ez voltam. a Bőgős mellett megőrültem a jazzért, és még talán sznobber is lettem picit, Zé mellett az elektronikus zene húzott be mégjobban (bár Ozorát egyedül fedeztem fel, és egyedül élvezem a legjobban), de a Kéményseprő ismeretsége hozta el pl. a reggea kultúra ismeretét, szeretetét. meg persze ezek a pasik nemcsak a zenei ízlésemre hatottak, hanem minden más egyébre is a gondolkodásom terén, vagy a szexualitásomra. sokat tanultam ezektől az emberektől, de amikor éppen valamelyikkel voltam, vagy csak beléjük voltam zúgva, akkor mindig olyan akartam lenni, mint ők. jah, TG-t ki ne felejtsem a sorból, mert nagyon sok mindenben ő volt rám a legnagyobb hatással (amikért ma is hálás vagyok neki, és szeretettel gondolok rá). :)
szóval mindig olyan voltam eddig, amilyen a társam, vagy akit éppen meg akartam szerezni, vagy aki után éppen sírtam. és fogalmam sem volt, hogy én milyen vagyok.
emlékszem, még tinédzser koromban, csak azért hallgattam Metallicát, mert a srác, akibe szerelmes voltam (és persze nem viszonozta), az szintén ezt hallgatta. jó, persze, tinédzser korban pláne keresi az ember önmagát, de én csak azért idomultam másokhoz, hogy legyen közös témánk, hogy tudjunk beszélgetni, mert arra nem várhattam, hogy a külsőm alapján valaki belémszeret. mondjuk így se termett babér, de arra legalább jó volt, hogy új dolgokat ismertem meg.
nagyon büszke vagyok arra, hogy bár persze az építőkockákat bizonyos emberek a kezembe adták, mégis az igazi mélységet, az igazi lényeget én egyedül fedeztem fel, ehhez senki más segítsége nem kellett. persze, annyi kellett, hogy tavaly márciusban elmenjek Péterhez, a "látó"-hoz, vagy nem is tudom hogy nevezzem, akit Barbi által ismerek, de ő is csak egy lökést adott, egy iránymutatást, aztán én magam fejtettem meg a rejtélyt. és megfogadtam, hogy tartani is fogom magam ahhoz, amit magamban felfedeztem, nincs az a pasi, aki miatt újra eldobnám a személyes varázsom, beállnék a sorba, vagy éppen túlságosan idomulnék az adott férfihoz. ragaszkodom az elveimhez (nem olyan borzalmasak, hogy vállalhatatlanok lennének), ragaszkodom ahhoz, hogy milyen vagyok, mi az ami jó nekem, és mi nem, ragaszkodom ahhoz, hogy mi az, ami boldoggá tesz, és mi nem.
úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt, vagy legalább is elég sokszor a közelében vagyok, persze ezen nap, mint nap dolgozni kell. és alig várom már, hogy a szerelem miatt felboruljon ez az egyensúly, de az életem viszont újra egyensúlyba kerüljön, teljes mértékben. :)
ma például irgalmatlanul bal lábbal keltem fel, a közlekedés során még jobban kijött belőlem az állat, már majdnem lerugdostam a buszról az embereket, de mire a munkahelyemre értem elhatároztam, hogy dafke kedves leszek mindenkivel és mosolygok. :) ez addig sikerült is, míg OJ fel nem baszott megint, de ebből is tanultam, vannak témák amikkel egyszerűen nem szabad foglalkoznom, mert a reakciója úgyis tudom, hogy ki fog borítani. szóval azóta kevésbé vagyok vidám, de majd elmúlik. remélem. bár még most is azt érzem, hogy semmi kedvem a ma esti bulihoz, és legszívesebben lemondanám az egészet, és ez a legszebb. fél éve várom ezt a hétvégét, és mikor eljön, akkor meg utálom, mint a szart. persze nem fogom lemondani, mert nem fogom, de egyelőre semmi kedvem hozzá. egyrészt mert nem volt kedvem tegnap frissíteni a takarítást, így tartok tőle, hogy lesz némi negatív vélemény/megnyilvánulás, másrészt meg annyi kínlódás vezetett ehhez a mai naphoz a héten, hogy teljesen elvette a kedvem az egésztől. de sebaj, az ilyen bulik szoktak a legjobban sikerülni! :)))
vasárnap Arsenal-MU, de előtte remélhetőleg randi, amíg nem jelentkezek, hogy mindkét eseményt sikeresen abszolváltam, mindenki csuriban ül!!! :)
a film alapján kezdtem el gondolkodni saját magamon, és rájöttem, ráadásul büszke is vagyok rá, hogy én teljesen egyedül találtam meg önmagam. persze, kaptam segítséget hozzá, voltak dolgok, amiket átvettem másoktól, leginkább expasiktól, de ezeket mind átformáltam a saját szám íze szerint, magamra szabtam, és így építettem be.
való igaz, hogy régebben nem voltam egészen önmagam egy párkapcsolatban. a házasságomról nem is beszélnék, mert az egy hatalmas átverés volt, mindketten átvertük magunkat. nem egymást kerestük, csak egy kényszermegoldás volt minkettőnknek, két önbizalom hiányos emberkének, akik azt hitték, hogy soha jobbat nem kaphatnak. pedig de.
aztán a házasságból egyből tovább léptem egy másik kapcsolatba, és 2011 elejéig tulajdonképpen mindig éppen voltam valakivel, vagy éppen szakítottunk és utána bánkódtam, vagy kerestem a következő "áldozatot". soha nem foglalkoztam magammal, mindig csak ezek a kapcsolatok jelentették az életemet. tavaly viszont teljesen leálltam, és elkezdtem felfedezni, hogy mi az, ami közel áll hozzám, mi az, ami igazán én vagyok, hogy egyáltalán milyen vagyok én, mik a jó és rossz tulajdonságaim, mi az amit még elviselek, és mi az, amit már nem, hogyan tudok leginkább kikapcsolódni, bírom-e még 35 évesen is Ozorát, stb.
ezért indult el Liz is a filmben 1 éves útjára, hogy felfedezze, megismerje önmagát, megtalálja az egyensúlyt. az elmúlt közel egy évben én is utaztam, leginkább önmagamban, a lelkemben, és kerestem a kapaszkodókat, kerestem azt, ami igazán én vagyok. végre tényleg magammal kezdtem el foglalkozni, és ami a legfontosabb, hogy már nem éltem meg tragédiaként az egyedüllétet. mert felfogtam, hogy egyedül sem vagyok magányos, mert tudom, hogy mi a jó nekem, mi érdekel, mi kapcsol ki, mit várok el az emberektől, milyen hibáimat kell kijavítani, és azon hogyan kell dolgozni.
ami még a filmben szintén megtörtént, ahogy az én életemben is, hogy Liz mindig a pasijaira hasonlított, mindig olyan volt. és én is ez voltam. a Bőgős mellett megőrültem a jazzért, és még talán sznobber is lettem picit, Zé mellett az elektronikus zene húzott be mégjobban (bár Ozorát egyedül fedeztem fel, és egyedül élvezem a legjobban), de a Kéményseprő ismeretsége hozta el pl. a reggea kultúra ismeretét, szeretetét. meg persze ezek a pasik nemcsak a zenei ízlésemre hatottak, hanem minden más egyébre is a gondolkodásom terén, vagy a szexualitásomra. sokat tanultam ezektől az emberektől, de amikor éppen valamelyikkel voltam, vagy csak beléjük voltam zúgva, akkor mindig olyan akartam lenni, mint ők. jah, TG-t ki ne felejtsem a sorból, mert nagyon sok mindenben ő volt rám a legnagyobb hatással (amikért ma is hálás vagyok neki, és szeretettel gondolok rá). :)
szóval mindig olyan voltam eddig, amilyen a társam, vagy akit éppen meg akartam szerezni, vagy aki után éppen sírtam. és fogalmam sem volt, hogy én milyen vagyok.
emlékszem, még tinédzser koromban, csak azért hallgattam Metallicát, mert a srác, akibe szerelmes voltam (és persze nem viszonozta), az szintén ezt hallgatta. jó, persze, tinédzser korban pláne keresi az ember önmagát, de én csak azért idomultam másokhoz, hogy legyen közös témánk, hogy tudjunk beszélgetni, mert arra nem várhattam, hogy a külsőm alapján valaki belémszeret. mondjuk így se termett babér, de arra legalább jó volt, hogy új dolgokat ismertem meg.
nagyon büszke vagyok arra, hogy bár persze az építőkockákat bizonyos emberek a kezembe adták, mégis az igazi mélységet, az igazi lényeget én egyedül fedeztem fel, ehhez senki más segítsége nem kellett. persze, annyi kellett, hogy tavaly márciusban elmenjek Péterhez, a "látó"-hoz, vagy nem is tudom hogy nevezzem, akit Barbi által ismerek, de ő is csak egy lökést adott, egy iránymutatást, aztán én magam fejtettem meg a rejtélyt. és megfogadtam, hogy tartani is fogom magam ahhoz, amit magamban felfedeztem, nincs az a pasi, aki miatt újra eldobnám a személyes varázsom, beállnék a sorba, vagy éppen túlságosan idomulnék az adott férfihoz. ragaszkodom az elveimhez (nem olyan borzalmasak, hogy vállalhatatlanok lennének), ragaszkodom ahhoz, hogy milyen vagyok, mi az ami jó nekem, és mi nem, ragaszkodom ahhoz, hogy mi az, ami boldoggá tesz, és mi nem.
úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt, vagy legalább is elég sokszor a közelében vagyok, persze ezen nap, mint nap dolgozni kell. és alig várom már, hogy a szerelem miatt felboruljon ez az egyensúly, de az életem viszont újra egyensúlyba kerüljön, teljes mértékben. :)
ma például irgalmatlanul bal lábbal keltem fel, a közlekedés során még jobban kijött belőlem az állat, már majdnem lerugdostam a buszról az embereket, de mire a munkahelyemre értem elhatároztam, hogy dafke kedves leszek mindenkivel és mosolygok. :) ez addig sikerült is, míg OJ fel nem baszott megint, de ebből is tanultam, vannak témák amikkel egyszerűen nem szabad foglalkoznom, mert a reakciója úgyis tudom, hogy ki fog borítani. szóval azóta kevésbé vagyok vidám, de majd elmúlik. remélem. bár még most is azt érzem, hogy semmi kedvem a ma esti bulihoz, és legszívesebben lemondanám az egészet, és ez a legszebb. fél éve várom ezt a hétvégét, és mikor eljön, akkor meg utálom, mint a szart. persze nem fogom lemondani, mert nem fogom, de egyelőre semmi kedvem hozzá. egyrészt mert nem volt kedvem tegnap frissíteni a takarítást, így tartok tőle, hogy lesz némi negatív vélemény/megnyilvánulás, másrészt meg annyi kínlódás vezetett ehhez a mai naphoz a héten, hogy teljesen elvette a kedvem az egésztől. de sebaj, az ilyen bulik szoktak a legjobban sikerülni! :)))
vasárnap Arsenal-MU, de előtte remélhetőleg randi, amíg nem jelentkezek, hogy mindkét eseményt sikeresen abszolváltam, mindenki csuriban ül!!! :)
csütörtök, január 19, 2012
csupa görcs voltam
a hét elején. hétfőről keddre alig aludtam, annyira görcsölt a hasam. ilyen még nem volt, hogy éjszaka erre ébredjek, meg hogy ne tudjak tőle visszaaludni. mondjuk ha már ébren voltam, akkor az agyam is rágörcsölt egy témára rendesen, de már elmúlt. mindkét görcsölés. :)
tegnap végre újra beszélgettem Szervezővel. nevezzük így. ő az, aki kérésre jött, mármint a segítőimtől kértem, és eddig úgy néz ki, hogy Ő az. bár persze a személyes találkozón nagyon sok fog múlni, de eddig teljesen úgy alakul a dolog, ahogy én ezt már legalább fél éve elterveztem/kitaláltam, és azóta kérem folyamatosan. :) az a legszebb, hogy utólag jöttem rá bizonyos dolgoknál, hogy "ja, ezt én kértem!", és meg is kaptam. nem azonnal, de a lényeg, hogy megvan. :) úgy néz ki, hogy vasárnap kávézunk egyet délidőben, én ezt találtam ki, meg egy napfényes teraszt vizionáltam hozzá, az már az ő dolga lesz, hogy megteremtse. ;) najó, annyit elárulok, hogy a telefonomba már úgy mentettem el, hogy Az Álompasi. :) ez is persze a vonzás törvényének alkalmazása. :) de itt maradjunk csak a Szervező elnevezésnél, hiszen a munkája nagyjából ez. tegnap is még zenészek vártak rá, mikor beszéltünk, de az a pár perc csevely is annyira jó volt. teljesen felpörögtem tőle. és bár semmi meccs nem kezdődött éppen, mégis annyira feldobott voltam, meg energikus, mint amikor szombaton beszéltünk, és mint amiről írt is utána, hogy nagyon tetszett neki, és a hangomat is imádja, és most már szeretne látni élőben is. :)
ezen kívül semmi, de semmi másról nem tudok beszámolni. mert nem történt semmi.
76-osnak annyit se írtam vissza, hogy "kabbe", mert minek? az tényleg egy beteg ember.
holnap nagy nap lesz, végre újra házibuli lesz nálam, Barbi, Edi és Viki társaságában. Zsófit is hívtam, de ő sajnos nem ér rá. :( megünnepeljük a kínai újévet, jó előre (mondjuk hétfőn lesz...), egy házi disznótoros partival, mert az pont passzol Kínához. :) meg jól berúgunk persze, csak az íze kedvéért. :) aztán meg ereszd el a hajam. :) kicsit már izgulok, hogy minden jól sikerüljön, de hiszek benne, hogy jó lesz. :)
a nap idézete pedig ez: "A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." :))
tegnap végre újra beszélgettem Szervezővel. nevezzük így. ő az, aki kérésre jött, mármint a segítőimtől kértem, és eddig úgy néz ki, hogy Ő az. bár persze a személyes találkozón nagyon sok fog múlni, de eddig teljesen úgy alakul a dolog, ahogy én ezt már legalább fél éve elterveztem/kitaláltam, és azóta kérem folyamatosan. :) az a legszebb, hogy utólag jöttem rá bizonyos dolgoknál, hogy "ja, ezt én kértem!", és meg is kaptam. nem azonnal, de a lényeg, hogy megvan. :) úgy néz ki, hogy vasárnap kávézunk egyet délidőben, én ezt találtam ki, meg egy napfényes teraszt vizionáltam hozzá, az már az ő dolga lesz, hogy megteremtse. ;) najó, annyit elárulok, hogy a telefonomba már úgy mentettem el, hogy Az Álompasi. :) ez is persze a vonzás törvényének alkalmazása. :) de itt maradjunk csak a Szervező elnevezésnél, hiszen a munkája nagyjából ez. tegnap is még zenészek vártak rá, mikor beszéltünk, de az a pár perc csevely is annyira jó volt. teljesen felpörögtem tőle. és bár semmi meccs nem kezdődött éppen, mégis annyira feldobott voltam, meg energikus, mint amikor szombaton beszéltünk, és mint amiről írt is utána, hogy nagyon tetszett neki, és a hangomat is imádja, és most már szeretne látni élőben is. :)
ezen kívül semmi, de semmi másról nem tudok beszámolni. mert nem történt semmi.
76-osnak annyit se írtam vissza, hogy "kabbe", mert minek? az tényleg egy beteg ember.
holnap nagy nap lesz, végre újra házibuli lesz nálam, Barbi, Edi és Viki társaságában. Zsófit is hívtam, de ő sajnos nem ér rá. :( megünnepeljük a kínai újévet, jó előre (mondjuk hétfőn lesz...), egy házi disznótoros partival, mert az pont passzol Kínához. :) meg jól berúgunk persze, csak az íze kedvéért. :) aztán meg ereszd el a hajam. :) kicsit már izgulok, hogy minden jól sikerüljön, de hiszek benne, hogy jó lesz. :)
a nap idézete pedig ez: "A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." :))
vasárnap, január 15, 2012
amikor valakit szembesítenek
a hibáival, a gyengeségeivel, az annyira nem szokott jólesni annak, aki a szembesítés alanya. nem is tudom, miért gondoltam azt, hogy mondjuk 76-os majd erre másként reagál. bár minden várakozásomat felülmúlt, még így is.
csak mert már egy hete rágódok rajta, meg a sztorijain, az életén, és tegnap délelőtt, miután már éjszakákat agyaltam át miatta, vettem a bátorságot, és lesz ami lesz alapon megírtam neki, hogy ne csodálkozzon, ha minden nő átbassza, ha ő is ezt csinálja minden nővel. és hogy igazából mindenki azt kapja, amit érdemel, illetve úgy álljon más emberekhez, ahogy szeretné, ha hozzá is állnának.
ez az iromány 3 oldalasra sikerült, mert miután összeállt a fejemben néhány kép, én ezt meg is osztottam vele, a múltra nézve is, bizonyos dolgokat kielemezve, megvilágítva. rámutattam persze a jó tulajdonságaira is, de azt is megírtam, hogy én vállalom, ha erre most rámegy a barátságunk, ha legalább egy kicsit elgondolkodik a dolgokon, és jobb ember lesz, mert akkor szerintem már megérte.
no, hát erre a levélre azonnal képes volt válaszolni. és a reakciója teljesen meglepett és kiborított. masszívan tagad mindent, de persze nem akar cáfolni semmit, mert akkor én azt magyarázkodásnak venném (haha, talán azért nem cáfol semmit, mert nem tud), de hogy én ne szívjak többet, mert nekem ettől jönnek az ilyen kényszerképzeteim. meg hogy ő nem is akar velem dugni, mert nálam fényévekkel jobb nőket dug meg, ha akar (haha, gondolom pénzért), de nekem nincs agyam, és ezért basszon engem a 220. ja, és a legszebb, hogy én még nem vagyok elég érett hozzá. hát ez parádés. nem is idézgetnék többet, mert minősíthetetlen hangnemben írt, teljesen kikelve magából, és persze tagadva mindent az utolsó betűig, sőt, még én szívok sokat. most újra beleolvastam, de a hangneme miatt én válaszra sem kívánom méltatni. legszivesebben csak annyit írnék vissza: "sürgősen menj el orvoshoz. mármint pszichiáterhez. engem meg ne keress soha többé." vagy valami ilyesmi. de ezt sem akarom. egyszerűen nem jelentkezem többé, és kész. illetve nem reagálok, ha ő keresne. nincs nekem erre szükségem.
ja, még annyit, a múltkor, mikor itt volt nálam, bevett 2 viagrát, azért állt a farka. de kérdem én, normális ez az ember? viagrát? minek? már ekkora a baj? vagy ennyire kefélhetnékje volt? ez teljesen elmbeteg dolog, pláne 35 évesen viagrát szedni. pláne kettőt. ja, és arra még ivott is. teljesen zakkant.
no, sebaj, téma lezárva. hiszek benne, hogy nekem ezt még most meg kellett lépnem, hogy én többet ne idegeskedjek miatta. megtettem a tőlem telhetőt, felhívtam a figyelmét a hibáira, amit már évek óta nagyon jól tudok, csak most éreztem fontosnak elmondani neki. most értem meg én is annyira, hogy lássam, ezek tényleg milyen hibák, és teljes mértékben a segítő szándék vezérelt. persze, gondolhattam volna, hogy nem fog a keblemre borulni azzal, hogy "köszi, hogy szóltál, hogy egy hazug, megbízhatatlan, beteg faszi vagyok". nem, erre nem számítottam. még az is jobb lett volna, ha elolvassa és nem ír, nem jelentkezik többé. de hogy mindent tagad, az utolsó betűig (még azt is, hogy tavaly szeptemberben, mikor felhívott és azt mondta, hogy másnap hív, aztán meg szilveszterkor került elő... WTF???), és még engem támad, még én vagyok az agyatlan, éretlen és persze degenerált függő... na, ez kicsit sok volt.
nagyon nem ismer ő már engem, vagy inkább azt mondom, hogy teljesen félreismert. én nála még mindig a szexistennő domina vagyok, ez él a beteg fejében, aki egyébként soha nem voltam, csak szerinte. a szexistennő stimmel, de egészséges határok között kizárólag, és ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi.
az, hogy őt nem elégíti ki csak olyan dolog, hogy a menyasszonyát vadidegen pasi dugja a szeme előtt, arról én nem tehetek. én ilyesmire nem gerjedek, ha nem baj...
amúgy meg rájöttem, hogy 76-osnál az a legnagyobb probléma, hogy még saját magához sem őszinte, nemhogy másokhoz. amíg ez így marad, addig nem várhat tőle senki semmi jobbat, mint amit eddig is tudott.
no, fél napot elrágódtam ezen a sztorin, mert egyszerűen nem tértem magamhoz, de aztán lepörögtem róla, és elkezdtem mantrázni, meg bevonzani az álompasit. olyanokat mondogattam, hogy "itt van a közelemben, hamarosan találkozunk" stb., amikor megcsörrent a telefonom. az a pasi hívott, akivel már váltottam pár levelet, és megadtam neki a számom, és mondtam, hogy szombaton dél és 4 között hívjon. erre 4 előtt 10 perccel csörög. na, a lényeg, hogy már le is mondtam róla, hogy esetleg hív, de a mantrázás, a bevonzás megtette a hatását. :) sikítottam is, mikor láttam, hogy csörög a telefon. :)
és akkor még beszélgettünk is vagy 10 percet, és kiderült, hogy lehet, hogy tényleg álmaim pasija... nagyon kellemesen telt a 10 perc, szinte repült, beszéltem fociról, zenéről, meg picit a munkájáról... jujjj, nem mondhatok semmit, illetve nem akarok egyelőre mondani semmit, de jajajajaj, nagyon-nagyon zsír körökben mozog. :) a zenéhez köze van, annyit elárulok. :)
és tök vicces, mert a keresztneve az egy Szabó Magda regény címében is szerepel, ráadásul ugyanúgy becézve, ahogy ő is használja, és ez azért érdekes, mert a héten egy antikváriumban pont láttam a könyvet, és még fel is sóhajtottam, hogy mennyire imádom. aztán érdekes még, hogy a legjobb barátai olyan zenészek, akikért megőrülök. :)
de nem is az a lényeg, hogy újra lehet rajongani, mert a Bőgős mellett szerencsére megtanultam, hogy ők is emberek, és szeretik, ha úgy bánnak velük, csak hát mégis... már az is valami, hogy zenével foglalkozik. ráadásul a Corvinuson végzett, illetve hát a Közgázon, picit még kolléga is, 38 éves, bika, 190 cm magas, fiatalabb korában kickboxolt, vagymi, tehát sportos. ja, és milyen nap volt tegnap?? BÓDOG!!! :DD
na, mikor ezt megláttam, akkor egyértelmű lett, hogy ez a nap nem más, mint az, amikor megismerem azt, akit kell. :)
abban maradtunk, hogy hívjon még ma, vagy hétköznap munka után, beszéljünk még egyszer telefonon, aztán meglátjuk a továbbiakat. ja, mert tegnap ugyebár meccs kezdés előtt 10 perccel csörgött, a csapatok a pályán voltak, mikor letettük, nem nagyon lehetett velem rendesen beszélni, mert hihetetlenül felfokozott állapotban voltam. mondjuk a srác miatt is. nem is tudom, hogyan nevezzem. egyelőre még sehogy. de ki fogom találni. :) szóval randit nem tudtunk megbeszélni, de remélem, hogy következőre már igen. juhuuuuuuuu, hiszek benne, hogy mire elkezdődik a Sárkány éve, félig már lesz pasim. :) vagy valami ilyesmi. most viszont bele kell csapni a fogyásba, meg az alakformálásba, ez most már nem vicc. nem jelenhetek meg úgy, hogy nem vagyok a lehető legjobb formámban. ;)
és a tegnapi meccs... háttt... az első félidőben azt hittem, hogy Bogdán Ádám lesz a meccs embere (kifogta Roo tizijét, és még védett baromi nagyokat), de aztán nem így lett szerencsére. majd máskor legyen Ádinak jó napja, ne a MU ellen. bár a tizivédés hatalmas referenciamunka számára, és ha a Bolton ki is esik a PL-ből, még kaphat elsőosztályú csapatnál szerződést, mert megérdemli! :) a lényeg, hogy egy hármassal tömtük ki a kapuját, nem is bánom, hogy többet nem kapott, bár mi aztán rajta voltunk, az hétszentség! :)
amúgy meg élvezem a netbookot, tegnap délelőtt még nem volt kedvem felkelni, így az ágyban néztem meg a Dilemma c. filmet. jesszus, kurvaszar, meg ne nézze senki. kibaszott unalmas, gyenge film. Queen Latifah miatt szedettem le Atival, de hát kb. 5 mondata van benne. úgyhogy kuka. :)
most is még az ágyban vagyok, már lement közben a második mosás, meg a szüleimmel is beszéltem telefonon, szóval az élet zajlik, de azért jó itt a hálóban fetrengeni. :) ja, a Kiccica meg ivarzik, ajvé, nem tudtam mi hiányzott. :)
megyek is, teregetni, aztán tolok még egy filmet. :)
napsütéses szép vasárnapot mindenkinek! ;)
csak mert már egy hete rágódok rajta, meg a sztorijain, az életén, és tegnap délelőtt, miután már éjszakákat agyaltam át miatta, vettem a bátorságot, és lesz ami lesz alapon megírtam neki, hogy ne csodálkozzon, ha minden nő átbassza, ha ő is ezt csinálja minden nővel. és hogy igazából mindenki azt kapja, amit érdemel, illetve úgy álljon más emberekhez, ahogy szeretné, ha hozzá is állnának.
ez az iromány 3 oldalasra sikerült, mert miután összeállt a fejemben néhány kép, én ezt meg is osztottam vele, a múltra nézve is, bizonyos dolgokat kielemezve, megvilágítva. rámutattam persze a jó tulajdonságaira is, de azt is megírtam, hogy én vállalom, ha erre most rámegy a barátságunk, ha legalább egy kicsit elgondolkodik a dolgokon, és jobb ember lesz, mert akkor szerintem már megérte.
no, hát erre a levélre azonnal képes volt válaszolni. és a reakciója teljesen meglepett és kiborított. masszívan tagad mindent, de persze nem akar cáfolni semmit, mert akkor én azt magyarázkodásnak venném (haha, talán azért nem cáfol semmit, mert nem tud), de hogy én ne szívjak többet, mert nekem ettől jönnek az ilyen kényszerképzeteim. meg hogy ő nem is akar velem dugni, mert nálam fényévekkel jobb nőket dug meg, ha akar (haha, gondolom pénzért), de nekem nincs agyam, és ezért basszon engem a 220. ja, és a legszebb, hogy én még nem vagyok elég érett hozzá. hát ez parádés. nem is idézgetnék többet, mert minősíthetetlen hangnemben írt, teljesen kikelve magából, és persze tagadva mindent az utolsó betűig, sőt, még én szívok sokat. most újra beleolvastam, de a hangneme miatt én válaszra sem kívánom méltatni. legszivesebben csak annyit írnék vissza: "sürgősen menj el orvoshoz. mármint pszichiáterhez. engem meg ne keress soha többé." vagy valami ilyesmi. de ezt sem akarom. egyszerűen nem jelentkezem többé, és kész. illetve nem reagálok, ha ő keresne. nincs nekem erre szükségem.
ja, még annyit, a múltkor, mikor itt volt nálam, bevett 2 viagrát, azért állt a farka. de kérdem én, normális ez az ember? viagrát? minek? már ekkora a baj? vagy ennyire kefélhetnékje volt? ez teljesen elmbeteg dolog, pláne 35 évesen viagrát szedni. pláne kettőt. ja, és arra még ivott is. teljesen zakkant.
no, sebaj, téma lezárva. hiszek benne, hogy nekem ezt még most meg kellett lépnem, hogy én többet ne idegeskedjek miatta. megtettem a tőlem telhetőt, felhívtam a figyelmét a hibáira, amit már évek óta nagyon jól tudok, csak most éreztem fontosnak elmondani neki. most értem meg én is annyira, hogy lássam, ezek tényleg milyen hibák, és teljes mértékben a segítő szándék vezérelt. persze, gondolhattam volna, hogy nem fog a keblemre borulni azzal, hogy "köszi, hogy szóltál, hogy egy hazug, megbízhatatlan, beteg faszi vagyok". nem, erre nem számítottam. még az is jobb lett volna, ha elolvassa és nem ír, nem jelentkezik többé. de hogy mindent tagad, az utolsó betűig (még azt is, hogy tavaly szeptemberben, mikor felhívott és azt mondta, hogy másnap hív, aztán meg szilveszterkor került elő... WTF???), és még engem támad, még én vagyok az agyatlan, éretlen és persze degenerált függő... na, ez kicsit sok volt.
nagyon nem ismer ő már engem, vagy inkább azt mondom, hogy teljesen félreismert. én nála még mindig a szexistennő domina vagyok, ez él a beteg fejében, aki egyébként soha nem voltam, csak szerinte. a szexistennő stimmel, de egészséges határok között kizárólag, és ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi.
az, hogy őt nem elégíti ki csak olyan dolog, hogy a menyasszonyát vadidegen pasi dugja a szeme előtt, arról én nem tehetek. én ilyesmire nem gerjedek, ha nem baj...
amúgy meg rájöttem, hogy 76-osnál az a legnagyobb probléma, hogy még saját magához sem őszinte, nemhogy másokhoz. amíg ez így marad, addig nem várhat tőle senki semmi jobbat, mint amit eddig is tudott.
no, fél napot elrágódtam ezen a sztorin, mert egyszerűen nem tértem magamhoz, de aztán lepörögtem róla, és elkezdtem mantrázni, meg bevonzani az álompasit. olyanokat mondogattam, hogy "itt van a közelemben, hamarosan találkozunk" stb., amikor megcsörrent a telefonom. az a pasi hívott, akivel már váltottam pár levelet, és megadtam neki a számom, és mondtam, hogy szombaton dél és 4 között hívjon. erre 4 előtt 10 perccel csörög. na, a lényeg, hogy már le is mondtam róla, hogy esetleg hív, de a mantrázás, a bevonzás megtette a hatását. :) sikítottam is, mikor láttam, hogy csörög a telefon. :)
és akkor még beszélgettünk is vagy 10 percet, és kiderült, hogy lehet, hogy tényleg álmaim pasija... nagyon kellemesen telt a 10 perc, szinte repült, beszéltem fociról, zenéről, meg picit a munkájáról... jujjj, nem mondhatok semmit, illetve nem akarok egyelőre mondani semmit, de jajajajaj, nagyon-nagyon zsír körökben mozog. :) a zenéhez köze van, annyit elárulok. :)
és tök vicces, mert a keresztneve az egy Szabó Magda regény címében is szerepel, ráadásul ugyanúgy becézve, ahogy ő is használja, és ez azért érdekes, mert a héten egy antikváriumban pont láttam a könyvet, és még fel is sóhajtottam, hogy mennyire imádom. aztán érdekes még, hogy a legjobb barátai olyan zenészek, akikért megőrülök. :)
de nem is az a lényeg, hogy újra lehet rajongani, mert a Bőgős mellett szerencsére megtanultam, hogy ők is emberek, és szeretik, ha úgy bánnak velük, csak hát mégis... már az is valami, hogy zenével foglalkozik. ráadásul a Corvinuson végzett, illetve hát a Közgázon, picit még kolléga is, 38 éves, bika, 190 cm magas, fiatalabb korában kickboxolt, vagymi, tehát sportos. ja, és milyen nap volt tegnap?? BÓDOG!!! :DD
na, mikor ezt megláttam, akkor egyértelmű lett, hogy ez a nap nem más, mint az, amikor megismerem azt, akit kell. :)
abban maradtunk, hogy hívjon még ma, vagy hétköznap munka után, beszéljünk még egyszer telefonon, aztán meglátjuk a továbbiakat. ja, mert tegnap ugyebár meccs kezdés előtt 10 perccel csörgött, a csapatok a pályán voltak, mikor letettük, nem nagyon lehetett velem rendesen beszélni, mert hihetetlenül felfokozott állapotban voltam. mondjuk a srác miatt is. nem is tudom, hogyan nevezzem. egyelőre még sehogy. de ki fogom találni. :) szóval randit nem tudtunk megbeszélni, de remélem, hogy következőre már igen. juhuuuuuuuu, hiszek benne, hogy mire elkezdődik a Sárkány éve, félig már lesz pasim. :) vagy valami ilyesmi. most viszont bele kell csapni a fogyásba, meg az alakformálásba, ez most már nem vicc. nem jelenhetek meg úgy, hogy nem vagyok a lehető legjobb formámban. ;)
és a tegnapi meccs... háttt... az első félidőben azt hittem, hogy Bogdán Ádám lesz a meccs embere (kifogta Roo tizijét, és még védett baromi nagyokat), de aztán nem így lett szerencsére. majd máskor legyen Ádinak jó napja, ne a MU ellen. bár a tizivédés hatalmas referenciamunka számára, és ha a Bolton ki is esik a PL-ből, még kaphat elsőosztályú csapatnál szerződést, mert megérdemli! :) a lényeg, hogy egy hármassal tömtük ki a kapuját, nem is bánom, hogy többet nem kapott, bár mi aztán rajta voltunk, az hétszentség! :)
amúgy meg élvezem a netbookot, tegnap délelőtt még nem volt kedvem felkelni, így az ágyban néztem meg a Dilemma c. filmet. jesszus, kurvaszar, meg ne nézze senki. kibaszott unalmas, gyenge film. Queen Latifah miatt szedettem le Atival, de hát kb. 5 mondata van benne. úgyhogy kuka. :)
most is még az ágyban vagyok, már lement közben a második mosás, meg a szüleimmel is beszéltem telefonon, szóval az élet zajlik, de azért jó itt a hálóban fetrengeni. :) ja, a Kiccica meg ivarzik, ajvé, nem tudtam mi hiányzott. :)
megyek is, teregetni, aztán tolok még egy filmet. :)
napsütéses szép vasárnapot mindenkinek! ;)
szerda, január 11, 2012
megint rájöttem a
nagy igazságra, tegnap este. mégpedig arra, hogy a netes társkeresés nem vezet sehova. akik ott keresgélnek, egyszerűen nem képesek normális kapcsolatra. most már a sokadik levelet kapom, melyben részletezi az illető, hogy persze, minden okker, de semmi tartósat nem akar, de felmegyek hozzá? hát anyádhoz maximum.
úgyhogy erről a témáról sürgősen le kell pörögni megint, mert csak az időmet vesztegetem vele.
Villamosvezető persze azóta se keresett, no nem mintha azt várnám minden percben. pont leszarom.
amúgy meg semmi extra, hacsak az nem, hogy 76-ost próbálom magamhoz édesgetni, legalább barátilag, hogy legyen valami társaságom. még nem biztos, hogy elmegy Lengyelországba, már én kezdtem el lakást keresni neki Pesten, hogy maradni tudjon... ő most nagyon rám van kattanva, én meg nem is tudom pontosan, hogy hányadán állok vele. mivel szerelem úgysem lesz/lehet közöttünk, így mélyebben belebonyolódni kár. de azért jó lenne vele több időt tölteni, az ágyban is. vagy mégsem? nem tudom eldönteni. magam sem értem, hogy mit csinálok és miért csinálom, mikor róla van szó. azt szeretném, ha csak az enyém lenne, senki másé, de arra meg semmi esélyem nincs. ő csak Barátként tekint rám, nekem meg igazából Társat kéne keresnem.
áhhh... bonyolult. :S
és persze megint mi van? megígérte, hogy ha hideg lesz elmegyünk Egerszalókradugni fürdeni, de hát már nem is lesz idén tél, vagy mifasz? ha 0 fok felett lesz a hőmérséklet, akkor kuka az egész kirándulás. :S minden összeesküdik ellenünk... :(
ajjj, mikor lesz már normális pasim??? kicsit kezdek megint elszontyolodni emiatt... :( valamit szarul csinálok? tegnap azt vettem észre, hogy mintha tudatosan keresném a pasikban a hibát, hogy legyen mivel elhajtani a picsába. de akkor meg most akarok pasit, vagy nem? persze, hogy akarok! a számomra tökéletest keresem? persze, hogy igen! de van ilyen?... na, ebben egyre inkább kezdek kételkedni, az idő meg telik, idén betöltöm a 36-ot, közelebb vagyok már így is a 40-hez, mint a 30-hoz, és ez csak egyre rosszabb lesz...
engem már az se érdekel, ha nem szép, csak olyan legyen mint én, pasiban, és akkor nincs gond. ugyanazokat a dolgokat szeresse, mint én, és ennyi. igyekszem nem leadni az elvárásaimból, mert az már megint egy kétségbeesett kapálózás lenne, és a vég nélküli kompromisszumokról meg megvan a véleményem, de most akkor így mi lesz velem???
még egy olyan Barátnőm sincs, akivel elmehetnék olyan helyre, ahol hozzám hasonszőrű egyedek vannak, hogy legalább pasizni tudjak! :( na, ez a legszomorúbb az egészben. hogy nincs, aki társam lenne az én kedvteléseimben, nincs olyan Barátnőm, aki ugyanazt szeretné, amit én, legalább zenében, vagy mittomén. ja, persze van, Zsó, de hát ő meg nem szingli, ráadásul soha nem ér rá. szóval kurvára megint az van, hogy vagy elmegyek egyedül valahova, vagy vadidegenekhez csapódok valahogyan, vagy ülök otthon, oszt kész. 76-ossal nem mehetek bulizni, mert akkor nem lehet pasizni basszus. :( áhhh... rémálom ez az egész.
ha igazán őszinte akarok lenni, sokszor azt érzem, hogy én vagyok 3-4 lány Barátnője, de nekem nincs igazán Barátnőm. persze, ez így kicsit durván hangzik, de sajnos a tények ezt mutatják. :(
én persze mindenkivel, mindenhova elmegyek, még ha nem is tetszik annyira, de bármelyik Barátnő miatt képes vagyok fellelkesülni, vagy legalább mosolyogva tűrni az adott programot/szituációt (bár egy Caramel koncertet már offoltam, mert azért mindennek van határa, ráadásul a jegyre se volt pénzem), de ha én kérek/javasolok/mondok valamit, akkor "véletlenül" éppen nem ér rá senki, vagy megkapom azt, hogy "ja, oda nem". és ennyi.
és ettől függetlenül még imádom őket, meg hiányoznak minden percben (Zsóval tegnap tudtam végre telefonon beszélni, annyira jó volt hallani a hangját legalább, ha már nem láttam fél éve), de így nem mindig érzem teljesnek, kereknek a dolgokat. és még persze magamat ostorzom, hogy én vagyok a különc, a szarfej, aki más zenét szeret, más érdekli, más pasi jön be, stb.
najó, ezt túlragoztam. csak már egy ideje mardos, szóval muszáj volt...
úgyhogy erről a témáról sürgősen le kell pörögni megint, mert csak az időmet vesztegetem vele.
Villamosvezető persze azóta se keresett, no nem mintha azt várnám minden percben. pont leszarom.
amúgy meg semmi extra, hacsak az nem, hogy 76-ost próbálom magamhoz édesgetni, legalább barátilag, hogy legyen valami társaságom. még nem biztos, hogy elmegy Lengyelországba, már én kezdtem el lakást keresni neki Pesten, hogy maradni tudjon... ő most nagyon rám van kattanva, én meg nem is tudom pontosan, hogy hányadán állok vele. mivel szerelem úgysem lesz/lehet közöttünk, így mélyebben belebonyolódni kár. de azért jó lenne vele több időt tölteni, az ágyban is. vagy mégsem? nem tudom eldönteni. magam sem értem, hogy mit csinálok és miért csinálom, mikor róla van szó. azt szeretném, ha csak az enyém lenne, senki másé, de arra meg semmi esélyem nincs. ő csak Barátként tekint rám, nekem meg igazából Társat kéne keresnem.
áhhh... bonyolult. :S
és persze megint mi van? megígérte, hogy ha hideg lesz elmegyünk Egerszalókra
ajjj, mikor lesz már normális pasim??? kicsit kezdek megint elszontyolodni emiatt... :( valamit szarul csinálok? tegnap azt vettem észre, hogy mintha tudatosan keresném a pasikban a hibát, hogy legyen mivel elhajtani a picsába. de akkor meg most akarok pasit, vagy nem? persze, hogy akarok! a számomra tökéletest keresem? persze, hogy igen! de van ilyen?... na, ebben egyre inkább kezdek kételkedni, az idő meg telik, idén betöltöm a 36-ot, közelebb vagyok már így is a 40-hez, mint a 30-hoz, és ez csak egyre rosszabb lesz...
engem már az se érdekel, ha nem szép, csak olyan legyen mint én, pasiban, és akkor nincs gond. ugyanazokat a dolgokat szeresse, mint én, és ennyi. igyekszem nem leadni az elvárásaimból, mert az már megint egy kétségbeesett kapálózás lenne, és a vég nélküli kompromisszumokról meg megvan a véleményem, de most akkor így mi lesz velem???
még egy olyan Barátnőm sincs, akivel elmehetnék olyan helyre, ahol hozzám hasonszőrű egyedek vannak, hogy legalább pasizni tudjak! :( na, ez a legszomorúbb az egészben. hogy nincs, aki társam lenne az én kedvteléseimben, nincs olyan Barátnőm, aki ugyanazt szeretné, amit én, legalább zenében, vagy mittomén. ja, persze van, Zsó, de hát ő meg nem szingli, ráadásul soha nem ér rá. szóval kurvára megint az van, hogy vagy elmegyek egyedül valahova, vagy vadidegenekhez csapódok valahogyan, vagy ülök otthon, oszt kész. 76-ossal nem mehetek bulizni, mert akkor nem lehet pasizni basszus. :( áhhh... rémálom ez az egész.
ha igazán őszinte akarok lenni, sokszor azt érzem, hogy én vagyok 3-4 lány Barátnője, de nekem nincs igazán Barátnőm. persze, ez így kicsit durván hangzik, de sajnos a tények ezt mutatják. :(
én persze mindenkivel, mindenhova elmegyek, még ha nem is tetszik annyira, de bármelyik Barátnő miatt képes vagyok fellelkesülni, vagy legalább mosolyogva tűrni az adott programot/szituációt (bár egy Caramel koncertet már offoltam, mert azért mindennek van határa, ráadásul a jegyre se volt pénzem), de ha én kérek/javasolok/mondok valamit, akkor "véletlenül" éppen nem ér rá senki, vagy megkapom azt, hogy "ja, oda nem". és ennyi.
és ettől függetlenül még imádom őket, meg hiányoznak minden percben (Zsóval tegnap tudtam végre telefonon beszélni, annyira jó volt hallani a hangját legalább, ha már nem láttam fél éve), de így nem mindig érzem teljesnek, kereknek a dolgokat. és még persze magamat ostorzom, hogy én vagyok a különc, a szarfej, aki más zenét szeret, más érdekli, más pasi jön be, stb.
najó, ezt túlragoztam. csak már egy ideje mardos, szóval muszáj volt...
kedd, január 10, 2012
már megint Messi
nyerte az Aranylabdát. nem túl elfogultak? én nem értem ezt már. oké, jó focista, a világon talán a legjobb, nade harmadszor? senki más nincs a 7 milliárd ember között, aki még ilyen jó lenne? nemár baszki... CéRonaldo pontosan ennyire, ha nem jobban, megérdemelné ezt a díjat, főleg azért, mert a játékhoz való hozzáállása nagyon sokat változott, és szerintem ő is zseni, a maga nemében, nem véletlenül van már egy Aranylabdája... no, mindegy. nem nyavalygok ezen, csak uncsi már ez a 23 éves kis takony, hogy minden szart megnyer, vagy legalább is tolják mindehol.
volt tegnap randi. kb. másfél óráig tartott összesen. 6-kor találkoztunk az Astorián, és egy közeli kávézóba ültünk be, a Zsinagógával szemben. előttem és mögöttem tükör volt, így nemcsak, hogy magamat bámultam szinte végig, de még meg is voltam sokszorozva. :) igazán parádés élmény. :) főleg, mert szívesen néztem a tükörbe, szeretem, amit ott látok. :)
ja, hogy a randi... na, hát nem vagyok túl lelkes, ebből is látszik, hogy nem tett mély benyomást. minek is nevezzem? Villamosvezetőnek? :) csak mert másodállásban az. főállásban meg közlekedésmérnök. szóval nem hülye, de csak 32 éves, még nem élt együtt senkivel, és bár picit engem Kakára emlékeztet az ábrázatja, mégis, annyira kölyökképű, hogy nem igazán tudom elképzelni magunkat egymás mellett (meg egymás alatt/felett sem). sokat rágódott az elmúlt kapcsolatain, meg az enyémeket is kérdezgette, de arról pl. nem volt szó, hogy én hol dolgozom, mi a hobbim (mondjuk a focit azt tudta), egyáltalán, rólam nem sokat kérdezett, csak azt, hogy mi volt a házasságommal, mi volt a strigulagyűjtős időszak, meg ilyenek. meg a saját exeiről beszélt. ki a faszt érdekel a múlt? pláne az előző kapcsolatok? az enyémhez sincs sok köze, meg engem se érdekel az övé. mi elvileg tiszta lapot nyitnánk most, együtt, és csak ez számít, hogy mostantól mi van, mi lesz.
kicsit kimért is volt, olyan karótnyelt típus. túl racionális hozzám (mérnök), túlságosan két lábbal jár a földön, vagy nem is tudom... nem tudom elképzelni mondjuk, hogy milyen lehet, ha lazít.
amin egyébként kiakadtam, hogy mikor említettem neki, hogy én elvárom az udvarlást egy férfi részéről, akkor erre azt mondta, hogy akkor én romantikus típus vagyok. hát mifasz? az udvarlás nem egy romantikus szokás, hanem alapvetően egy helyes sorrend betartása. engedtessék már meg nekem, hogy én is megkedveljem a másikat, mire az ágyba kerülünk. ennek a Bőgős nagyon jó példája volt. több találkozó után csattant el az első csók, aztán persze vitt moziba, ide-oda, hozott apró ajándékokat (ceruza, gumicuko, ilyesmi), és eltelt több hét, mire azt mondtam, hogy egyáltalán feljöhet hozzám, és egyáltalán egy ágyban alhatunk és szexelhetünk. és ez nem romantikusság kérdése, hanem szerintem egy jogos elvárás egy nő részéről. már ha normális kapcsolatot keres. ha csak egy éjszakást, akkor nyilván az udvarlás akár fél órára is rövidülhet, vagy teljesen ki is maradhat. de nekem kell, hogy érezzek valamit a pasi iránt, hogy megkedveljem legalább, ahhoz, hogy le akarjak vele feküdni. és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. meg különben is, engem ki kell érdemelni. tessék úgy irányítani a dolgok menetét, hogy már én akarja ágyba bújni az illetővel, ne úgy, hogy csak kényszernek érzem az egészet.
ez a srác egyébként még nem élt együtt senkivel, tartós kapcsolatot se nagyon tud felmutatni, úgyhogy mindenképpen felejtős.
persze arra nagyon csillogott a szeme, hogy Egerszalókon milyen jókat lehet a vízben huncutkodni. hát nem. akkor oda inkább elmegyek 76-ossal, őt kedvelem, meg ő megérdemel. ez a srác sosem fog.
volt egy pillanat, hogy hátradőltem, és ő is, és jól megnézett magának, hogy mennyire dudorodik a hasam (feszülős felsőben voltam), meg egyáltalán milyen a testszerkezetem, és láthatóan bejött neki. elkísért a buszmegállóig, és abban maradtunk, hogy még hívjon, de nem fogok vele többet randizni. még reggel úgy gondoltam, hogy egy esélyt kap, de mostanra rájöttem, hogy minek raboljam az időmet?
egyszerűen nem férfias a megjelenése, olyan, mintha az öcsém lenne. én nem ilyen pasit képzelek el magam mellé. nekem egy Férfi kell, aki minden porcikájában Férfi, a nagy F-nél. aki nem egy tesze-tosza, tötymörgő, határozatlan valaki. akire lehet számítani, aki fel tud fúrni egy polcot, ki tud cserélni egy kereket, stb. aki szereti a focit, közben sört iszik és böfög, és még a haverjait is bírom.
na, úgyhogy Villamosvezető kuka, ha jelentkezik még egyáltalán, mert mióta elváltunk, semmilyen formában nem keresett. na, nem mintha annyira hiányozna, hogy írjon/hívjon.
hullafáradtan értem haza, mert a telihold miatt szarul alszok mostanában, úgy is volt, hogy lefekszem korán aludni, de aztán szerencsére nem tettem, mert a Világ Legcukibb, Legédesebb filmjét adták az HBO-n, és én megnéztem jól. :) Queen Latifah egyébként is a kedvencem, mert szerintem a leggyönyörűbb nő a világon (Christina Hendricks társaságában), mert nem egy deszka, hanem egy gyönyörű, telt nő, csodálatos a bőre, és a szerepei is legtöbbször nagyon tetszenek. igazi nagypofájú csajt játszik általában, de ebben a filmben meg kb. magamat látom az ő szerepében. valami ilyen romantikus sztorit tudok elképzelni magamnak. valahogy így kellene alakulnia az én életemnek is, és akkor maradéktalanul boldog lennék. pont egy ilyen szituért/pasiért hálálkodok minden nap, hogy bevonzzam végre. :) persze bőgtem a film végén, és persze meg is kell szerezzem, a soundtrackekkel együtt. :)
na, 76-os ma beközölte, hogy fél évre/több hónapra Lengyelországba költözik. ma akart indulni, de végül csak 20-án fog. majd hazalátogat havi 4-5 napra, de ennyi. nem kicsit keseredtem el, hogy végre megint előkerült, végre együtt lehetnénk, aztán meg elmegy. :( jó, persze, fél évet kibírok, ha már 2 évet kibírtam, de én nem így terveztem. pont, hogy ebben a következő fél évben kellett volna, hogy sokat együtt legyünk, mármint az én önző indokaim miatt. de hát ebből nem lesz semmi. pénteken még elmegyünk bulizni együtt, talán, meg még lehet, hogy szexelünk is, bár Vérnénnye mára esedékes, szóval még az is lehet, hogy még szex sem lesz. és úgy megy el fél évre. parádés. ennyit a nagy visszatérésről... :/
bezzeg másnak jobban sikerült a nagy visszatérése... tegnap Henry beállt az Arsenalba és rúgott is egy gólt. rá is fért a csapatára, mert a Leedsszel ikszelni elég csúnya lett volna. :) mákos gúnárok, ejjj! :) Haraszti Ádám meg konkrétan elélvezett a mikrofon mellett a góltól. azért az jó, hogy neki adták a közvetítést. mégiscsak Arsenal drukker. :)
volt tegnap randi. kb. másfél óráig tartott összesen. 6-kor találkoztunk az Astorián, és egy közeli kávézóba ültünk be, a Zsinagógával szemben. előttem és mögöttem tükör volt, így nemcsak, hogy magamat bámultam szinte végig, de még meg is voltam sokszorozva. :) igazán parádés élmény. :) főleg, mert szívesen néztem a tükörbe, szeretem, amit ott látok. :)
ja, hogy a randi... na, hát nem vagyok túl lelkes, ebből is látszik, hogy nem tett mély benyomást. minek is nevezzem? Villamosvezetőnek? :) csak mert másodállásban az. főállásban meg közlekedésmérnök. szóval nem hülye, de csak 32 éves, még nem élt együtt senkivel, és bár picit engem Kakára emlékeztet az ábrázatja, mégis, annyira kölyökképű, hogy nem igazán tudom elképzelni magunkat egymás mellett (meg egymás alatt/felett sem). sokat rágódott az elmúlt kapcsolatain, meg az enyémeket is kérdezgette, de arról pl. nem volt szó, hogy én hol dolgozom, mi a hobbim (mondjuk a focit azt tudta), egyáltalán, rólam nem sokat kérdezett, csak azt, hogy mi volt a házasságommal, mi volt a strigulagyűjtős időszak, meg ilyenek. meg a saját exeiről beszélt. ki a faszt érdekel a múlt? pláne az előző kapcsolatok? az enyémhez sincs sok köze, meg engem se érdekel az övé. mi elvileg tiszta lapot nyitnánk most, együtt, és csak ez számít, hogy mostantól mi van, mi lesz.
kicsit kimért is volt, olyan karótnyelt típus. túl racionális hozzám (mérnök), túlságosan két lábbal jár a földön, vagy nem is tudom... nem tudom elképzelni mondjuk, hogy milyen lehet, ha lazít.
amin egyébként kiakadtam, hogy mikor említettem neki, hogy én elvárom az udvarlást egy férfi részéről, akkor erre azt mondta, hogy akkor én romantikus típus vagyok. hát mifasz? az udvarlás nem egy romantikus szokás, hanem alapvetően egy helyes sorrend betartása. engedtessék már meg nekem, hogy én is megkedveljem a másikat, mire az ágyba kerülünk. ennek a Bőgős nagyon jó példája volt. több találkozó után csattant el az első csók, aztán persze vitt moziba, ide-oda, hozott apró ajándékokat (ceruza, gumicuko, ilyesmi), és eltelt több hét, mire azt mondtam, hogy egyáltalán feljöhet hozzám, és egyáltalán egy ágyban alhatunk és szexelhetünk. és ez nem romantikusság kérdése, hanem szerintem egy jogos elvárás egy nő részéről. már ha normális kapcsolatot keres. ha csak egy éjszakást, akkor nyilván az udvarlás akár fél órára is rövidülhet, vagy teljesen ki is maradhat. de nekem kell, hogy érezzek valamit a pasi iránt, hogy megkedveljem legalább, ahhoz, hogy le akarjak vele feküdni. és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. meg különben is, engem ki kell érdemelni. tessék úgy irányítani a dolgok menetét, hogy már én akarja ágyba bújni az illetővel, ne úgy, hogy csak kényszernek érzem az egészet.
ez a srác egyébként még nem élt együtt senkivel, tartós kapcsolatot se nagyon tud felmutatni, úgyhogy mindenképpen felejtős.
persze arra nagyon csillogott a szeme, hogy Egerszalókon milyen jókat lehet a vízben huncutkodni. hát nem. akkor oda inkább elmegyek 76-ossal, őt kedvelem, meg ő megérdemel. ez a srác sosem fog.
volt egy pillanat, hogy hátradőltem, és ő is, és jól megnézett magának, hogy mennyire dudorodik a hasam (feszülős felsőben voltam), meg egyáltalán milyen a testszerkezetem, és láthatóan bejött neki. elkísért a buszmegállóig, és abban maradtunk, hogy még hívjon, de nem fogok vele többet randizni. még reggel úgy gondoltam, hogy egy esélyt kap, de mostanra rájöttem, hogy minek raboljam az időmet?
egyszerűen nem férfias a megjelenése, olyan, mintha az öcsém lenne. én nem ilyen pasit képzelek el magam mellé. nekem egy Férfi kell, aki minden porcikájában Férfi, a nagy F-nél. aki nem egy tesze-tosza, tötymörgő, határozatlan valaki. akire lehet számítani, aki fel tud fúrni egy polcot, ki tud cserélni egy kereket, stb. aki szereti a focit, közben sört iszik és böfög, és még a haverjait is bírom.
na, úgyhogy Villamosvezető kuka, ha jelentkezik még egyáltalán, mert mióta elváltunk, semmilyen formában nem keresett. na, nem mintha annyira hiányozna, hogy írjon/hívjon.
hullafáradtan értem haza, mert a telihold miatt szarul alszok mostanában, úgy is volt, hogy lefekszem korán aludni, de aztán szerencsére nem tettem, mert a Világ Legcukibb, Legédesebb filmjét adták az HBO-n, és én megnéztem jól. :) Queen Latifah egyébként is a kedvencem, mert szerintem a leggyönyörűbb nő a világon (Christina Hendricks társaságában), mert nem egy deszka, hanem egy gyönyörű, telt nő, csodálatos a bőre, és a szerepei is legtöbbször nagyon tetszenek. igazi nagypofájú csajt játszik általában, de ebben a filmben meg kb. magamat látom az ő szerepében. valami ilyen romantikus sztorit tudok elképzelni magamnak. valahogy így kellene alakulnia az én életemnek is, és akkor maradéktalanul boldog lennék. pont egy ilyen szituért/pasiért hálálkodok minden nap, hogy bevonzzam végre. :) persze bőgtem a film végén, és persze meg is kell szerezzem, a soundtrackekkel együtt. :)
na, 76-os ma beközölte, hogy fél évre/több hónapra Lengyelországba költözik. ma akart indulni, de végül csak 20-án fog. majd hazalátogat havi 4-5 napra, de ennyi. nem kicsit keseredtem el, hogy végre megint előkerült, végre együtt lehetnénk, aztán meg elmegy. :( jó, persze, fél évet kibírok, ha már 2 évet kibírtam, de én nem így terveztem. pont, hogy ebben a következő fél évben kellett volna, hogy sokat együtt legyünk, mármint az én önző indokaim miatt. de hát ebből nem lesz semmi. pénteken még elmegyünk bulizni együtt, talán, meg még lehet, hogy szexelünk is, bár Vérnénnye mára esedékes, szóval még az is lehet, hogy még szex sem lesz. és úgy megy el fél évre. parádés. ennyit a nagy visszatérésről... :/
bezzeg másnak jobban sikerült a nagy visszatérése... tegnap Henry beállt az Arsenalba és rúgott is egy gólt. rá is fért a csapatára, mert a Leedsszel ikszelni elég csúnya lett volna. :) mákos gúnárok, ejjj! :) Haraszti Ádám meg konkrétan elélvezett a mikrofon mellett a góltól. azért az jó, hogy neki adták a közvetítést. mégiscsak Arsenal drukker. :)
hétfő, január 09, 2012
majdnem elaludtam reggel
illetve el is aludtam, 40 perccel később keltem, mint akartam/kellett volna. ha nem nézek rá az órára, akkor még most is alszok szerintem... botrány. :)
persze reggel találtam ki, hogy mit vegyek fel, mondjuk nem cifráztam túl. piros és fekete kombó lett a végeredmény. :)
ezzel persze tisztelgek a tegnapi meccs hősei előtt is, akik amúgy elmennek a francba, mert egy sima meccset majdnem elszórakoztak, de a lényeg, hogy a bugyikékeken törlesztettünk valamicskét, és remélem, hogy majd megtörik a lendületük is ezáltal, a miénk meg szárnyalni fog. :)
a hétvégén leginkább nem csináltam semmit. de nagyon nem. még netezni se volt kedvem. csak ültem a tévé előtt és azt bámultam. mondjuk már rámfért egy ilyen passzív hétvége a karácsonyi és újévi pörgés után. meg a múlt héten annyit dolgoztam, hogy azt is ki kellett pihenni.
most valahogy jól mennek a dolgok, mármint OJ-val is, remélem ez megmarad még sokáig. az opikkal is aranyos és kedves vagyok, szerintem többen nem ismernek rám. :)
ma randim lesz 6-kor, az Astorián, ezért vagyok még bent. ráérek 20 perc múlva elindulni. sokat nem tudok a fazonról, csak annyit, hogy 32 éves, és igen hasonlóan gondolkodunk egy csomó dologban. beszéltünk tegnap 20 percet telefonon, akkor beszéltük meg a randit is. remélem, nem valami karót nyelt, koravén fasz, mert akkor nem köll. :) kicsit túl kimértnek tűnt telefonon keresztül, de ő is biztos izgult, mint én. egyébként viszont folyamatosan tud beszélni, ráadásul értelmesen, és én ezt díjazom. :)
levelezek egy másik szimpatikus figurával is, Geológussal (az előzőt még nem tudom hogyan fogom nevezni, lehet, hogy sehogy), aki velem egyidős, és egyelőre bejövős. kíváncsi leszek, vele mikor érünk oda, hogy találkozzunk. :)
76-ossal tegnap e-maileztem kicsit, de semmi extra. talán pénteken elmegyünk együtt bulizni... na, majd erre kíváncsi leszek. :) én mindenképpen elmegyek, mert már kívánja a szervezetem a bulizást, aztán ha jön, akkor jó, ha nem, akkor az is. :)
hát nagyjából ezek vannak, röviden, tömören. semmi különös nem történik, de tényleg. munka, hazaérek, elájulok, ennyi. :)
mondjuk fura lesz újra randizni. direkt így szervezem, rögtön munka utánra, mert ha nem, akkor tuti lemondanám az összeset. ha én egyszer hazaérek, és leülök a kanapéra, akkor onnan nagyon nehéz kirobbantani. így cserébe jöhetek talpig sminkben, csiniben, vasalt hajjal ezeken a randis napokon. :)
persze reggel találtam ki, hogy mit vegyek fel, mondjuk nem cifráztam túl. piros és fekete kombó lett a végeredmény. :)
ezzel persze tisztelgek a tegnapi meccs hősei előtt is, akik amúgy elmennek a francba, mert egy sima meccset majdnem elszórakoztak, de a lényeg, hogy a bugyikékeken törlesztettünk valamicskét, és remélem, hogy majd megtörik a lendületük is ezáltal, a miénk meg szárnyalni fog. :)
a hétvégén leginkább nem csináltam semmit. de nagyon nem. még netezni se volt kedvem. csak ültem a tévé előtt és azt bámultam. mondjuk már rámfért egy ilyen passzív hétvége a karácsonyi és újévi pörgés után. meg a múlt héten annyit dolgoztam, hogy azt is ki kellett pihenni.
most valahogy jól mennek a dolgok, mármint OJ-val is, remélem ez megmarad még sokáig. az opikkal is aranyos és kedves vagyok, szerintem többen nem ismernek rám. :)
ma randim lesz 6-kor, az Astorián, ezért vagyok még bent. ráérek 20 perc múlva elindulni. sokat nem tudok a fazonról, csak annyit, hogy 32 éves, és igen hasonlóan gondolkodunk egy csomó dologban. beszéltünk tegnap 20 percet telefonon, akkor beszéltük meg a randit is. remélem, nem valami karót nyelt, koravén fasz, mert akkor nem köll. :) kicsit túl kimértnek tűnt telefonon keresztül, de ő is biztos izgult, mint én. egyébként viszont folyamatosan tud beszélni, ráadásul értelmesen, és én ezt díjazom. :)
levelezek egy másik szimpatikus figurával is, Geológussal (az előzőt még nem tudom hogyan fogom nevezni, lehet, hogy sehogy), aki velem egyidős, és egyelőre bejövős. kíváncsi leszek, vele mikor érünk oda, hogy találkozzunk. :)
76-ossal tegnap e-maileztem kicsit, de semmi extra. talán pénteken elmegyünk együtt bulizni... na, majd erre kíváncsi leszek. :) én mindenképpen elmegyek, mert már kívánja a szervezetem a bulizást, aztán ha jön, akkor jó, ha nem, akkor az is. :)
hát nagyjából ezek vannak, röviden, tömören. semmi különös nem történik, de tényleg. munka, hazaérek, elájulok, ennyi. :)
mondjuk fura lesz újra randizni. direkt így szervezem, rögtön munka utánra, mert ha nem, akkor tuti lemondanám az összeset. ha én egyszer hazaérek, és leülök a kanapéra, akkor onnan nagyon nehéz kirobbantani. így cserébe jöhetek talpig sminkben, csiniben, vasalt hajjal ezeken a randis napokon. :)
csütörtök, január 05, 2012
több mint egy
óra késéssel, de megérkezett tegnap este 76-os. éreztem, hogy szinte azonnal le akar támadni. mármint szexuálisan. :) de nem hagytam magam. :) egyrészt mert tulajdonképpen tényleg kb. 2 éve találkoztunk, még szoknom kellett a fizimiskáját, meg egyáltalán a jelenlétét.
iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, megölelgettük egymást, de nagyon, többször is.
megnéztük a MU meccset... de minek... pfff... aztán inkább átkapcsoltam a Barcelona meccsére, hogy legalább jó focit is lássunk. :S
olyan éjfél körül már összebújtunk a kanapén, vagyis magához húzott, ölelt, simogatott, meg egy csomó ideig csak bámult. közben kimentem wc-re, belenéztem a tükörbe és konstatáltam, hogy kurva jól nézek ki. :)
pedig kb. játszósba voltam felöltözve, de mondjuk mire ezt is kitaláltam, hogy mi legyen... először valami dögöset akartam, de rájöttem, hogy azzal azt üzenném, hogy "azonnal vigyél ágyba". és ezt meg nem akartam. később közölte, hogy először öltönyben akart jönni, de aztán ő is a játszós, farmer+póló kombóra szavazott. uhhh... elképzeltem öltönyben és azonnal nedves lett a bugyim. mondtam neki, hogy jobb, hogy nem abban jött, mert különben már az előszobában széttéptem volna. :)
szóval összebújtunk, aztán persze csókolóztunk. rengeteget. folyamatosan állt a farka. de nagyon durván. már alig bírt magával. mondjuk én is nehezen fogtam magam vissza, és bár semmi akadálya nem lett volna annak, hogy ágyba kerüljünk, mégis úgy tartottam helyesnek, hogy nem adom oda magam elsőre, a találkozás örömére. azért engem ki kell érdemelni... ;) persze a csókolózásból már sejtheti, hogy nem vagyok a dolgok ellen, csak tegnap este nem akartam igazán, hogy máris megtörténjen.
beszélgettünk egy csomó mindenről (egy sor dologról meg persze nem, mert mindenre nem volt elég az együtt töltött 4 óra), pl. hogy végleg szakított a menyasszonyával, 16 év után. illetve a csaj vele, de nagyon gusztustalan módon. úgy sajnáltam szegényt. soha nem hittem, hogy ennek a kapcsolatnak vége lehet egyszer, hát most megtörtént. nem mondom, hogy most akkor majd én leszek a befutó, de legalább ezzel a nővel nem kell versenyeznem folyamatosan. bár a szívében persze még mindig ott van, és bár 1 éve történt a szakítás, még mindig fáj neki, és ezért sajnálom leginkább. és ezért nem is tudom, hogy lenne-e egyáltalán esélyem nála. ja, hogy akarnám-e ezt az esélyt, azt meg pláne nem tudom. még. ahhoz nagyon sokat kellene letennie az asztalra, hogy.
amúgy meg egy édescukorborsó, még mindig. és még mindig ugyanazt mondjuk, ugyanakkor, ugyanúgy, meg befejezzük egymás mondatát... valami hihetetlen kapcsolat van közöttünk, amit Rajta kívül csak Zé mellett éreztem eddig. Zével ugyebár alapvetően a szexualitásban nem passzoltunk, 76-ossal viszont abban is. és ez jó jel. ;) és bár 76-os nem a stramm 40-es, de stramm, és még 4 év, és 40-es lesz... ööö... szóval mindegy. nem kombinálok. :) élvezem minden percét annak, amikor együtt vagyunk, és nem agyalok.
jó volt vele, nem tagadom. jó volt egyáltalán már férfitársaságban lenni, amire az utóbbi időben nem igazán volt példa. mármint olyan Férfi társaságában nem voltam, aki rám volt gerjedve, akinek tetszettem, és akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk. úristen, a csók, mint olyan, mennyire hiányzott már... fél éve nem csókolóztam, akkor ugyebár a Kossal. előtte meg megint fél évig nem. mondhatjuk, hogy 1 évig nem volt semmi ilyesmi. azért az durva. és rettenetesen tud hiányozni. 76-os meg úgy csókol, hogy még most, a gondolatára is összeizgulom magam... nem is ragozom. :) hiszen ő is sárkány-oroszlán, csak 10 rövidke nappal fiatalabb nálam, valahol néha tényleg azt érzem, hogy mi ikertesók vagyunk, vagy valami nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. előző élet, vagy én nem tudom, hogy mi, de valami van. már az is, hogy 5 év után még mindig nem tudunk elszakadni egymástól. meg hát még sorolhatnám.
olyan dolgokra emlékszik, kettőnkkel kapcsolatban, amire még én sem biztosan, ha nem idézi fel. és ez annyira jól esik. persze, lehet, hogy más nőjénél is megjegyez minden apróságot (pl. hogy együtt láttunk hullócsillagot az M3-as mellett, a kocsiban szexelés után összebújva, 5 éve ősszel), nem tudom, de nekem nagyon jó érzés, hogy felemleget ilyen nagyon kellemes dolgokat. nyilván azért, mert neki is örök élmény, és persze nekem is. romantikus is egyben, hogy ennyire észben tartja a dolgokat, meg kedves is tőle. meg őszinte. a hullócsillagos sztorinál annyira ölelt, annyira szorított, annyira szeretett. fú, de régen volt ilyenben részem. az exek közül nem is tudom, hogy volt-e valaki más ilyen hatással rám, hogy volt-e valaki más, aki ennyire szeretett engem. jó, a Bőgős mondta, hogy szeret, de aztán meg elmúlt. és semmi sztorit nem emlegetett fel soha, azóta sem, bármikor találkoztunk, vagy beszéltünk esetleg.
76-osnak meg még mindig és folyamatosan fontos vagyok, barátilag is, meg Nőként is. még éjjel írt levelet, miután hazaért, hogy "A szemeid, a tekinteted most is magam előtt látom…" hát így. sokat bámultuk egymást, de főleg ő engem. teljesen úgy éreztem, hogy nem tud velem betelni. és ez is mennyire hiányzott már...
említette, hogy majd menjünk Egerszalókra megint, ha hidegebb lesz, éjszakai fürdőzésre. én azt hittem, hogy ott már csak az új nagy strand van, és a régi, jó kis medencéket elbontották. de nem. felvilágosított, hogy van valami picit hidegebb, félreeső medence azon a kettőn kívül, amit én is ismertem amúgy, ahova nem nagyon mennek az emberek, éssssssss... na, nem folytatom. :) mondtam neki, hogy én már bikiniben hasítok, arra készüljön. ;) hallani kellett volna azt az édes hümmögést/nyammogást, vagy nem is tudom milyen hangot, amit kiadott magából, de tudom, hogy a vágyakozás hangja. ennyire már ismerem. :)
fú, azért bízom benne, hogy nem dob át a palánkon, és hogy majd sűrűn fogunk találkozni, és minden jó lesz. most persze elég elfoglalt, meg éppen költözik a héten, de kértem, hogy ne tűnjön el, mert szeretném sűrűn látni.
érdekes ám, mert picit változott, mármint külsőre, de alapvetően meg igazából semmit. a szemein látszanak a megpróbáltatások, amin keresztül ment az utóbbi években, főleg lelkileg nyilván, de semmi több. látszik, hogy öregedett, de igazából meg nem. ugyanasz a csibész tekintet, ugyanaz az imádnivaló ábrázat, csak több a szarkaláb. komolyan, ha tényleg öltönyben jön, egy ilyen fejjel, én azonnal szétszedtem volna. :) jól áll neki a kora, ennyit tudok mondani. kérem kapcsolja ki. :)
juhuuuuuuuuuu, ma kész lesz a netbookom, bibibibibbibiiiiiiiiiiiiiiii!!! :) olyan boldog vagyok!!! ma ki is fizettem, szóval már visszavonhatatlanul az enyém. :) viszem ma haza, este már arról nyomom! :) sálálálááááááááá :)))
iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, megölelgettük egymást, de nagyon, többször is.
megnéztük a MU meccset... de minek... pfff... aztán inkább átkapcsoltam a Barcelona meccsére, hogy legalább jó focit is lássunk. :S
olyan éjfél körül már összebújtunk a kanapén, vagyis magához húzott, ölelt, simogatott, meg egy csomó ideig csak bámult. közben kimentem wc-re, belenéztem a tükörbe és konstatáltam, hogy kurva jól nézek ki. :)
pedig kb. játszósba voltam felöltözve, de mondjuk mire ezt is kitaláltam, hogy mi legyen... először valami dögöset akartam, de rájöttem, hogy azzal azt üzenném, hogy "azonnal vigyél ágyba". és ezt meg nem akartam. később közölte, hogy először öltönyben akart jönni, de aztán ő is a játszós, farmer+póló kombóra szavazott. uhhh... elképzeltem öltönyben és azonnal nedves lett a bugyim. mondtam neki, hogy jobb, hogy nem abban jött, mert különben már az előszobában széttéptem volna. :)
szóval összebújtunk, aztán persze csókolóztunk. rengeteget. folyamatosan állt a farka. de nagyon durván. már alig bírt magával. mondjuk én is nehezen fogtam magam vissza, és bár semmi akadálya nem lett volna annak, hogy ágyba kerüljünk, mégis úgy tartottam helyesnek, hogy nem adom oda magam elsőre, a találkozás örömére. azért engem ki kell érdemelni... ;) persze a csókolózásból már sejtheti, hogy nem vagyok a dolgok ellen, csak tegnap este nem akartam igazán, hogy máris megtörténjen.
beszélgettünk egy csomó mindenről (egy sor dologról meg persze nem, mert mindenre nem volt elég az együtt töltött 4 óra), pl. hogy végleg szakított a menyasszonyával, 16 év után. illetve a csaj vele, de nagyon gusztustalan módon. úgy sajnáltam szegényt. soha nem hittem, hogy ennek a kapcsolatnak vége lehet egyszer, hát most megtörtént. nem mondom, hogy most akkor majd én leszek a befutó, de legalább ezzel a nővel nem kell versenyeznem folyamatosan. bár a szívében persze még mindig ott van, és bár 1 éve történt a szakítás, még mindig fáj neki, és ezért sajnálom leginkább. és ezért nem is tudom, hogy lenne-e egyáltalán esélyem nála. ja, hogy akarnám-e ezt az esélyt, azt meg pláne nem tudom. még. ahhoz nagyon sokat kellene letennie az asztalra, hogy.
amúgy meg egy édescukorborsó, még mindig. és még mindig ugyanazt mondjuk, ugyanakkor, ugyanúgy, meg befejezzük egymás mondatát... valami hihetetlen kapcsolat van közöttünk, amit Rajta kívül csak Zé mellett éreztem eddig. Zével ugyebár alapvetően a szexualitásban nem passzoltunk, 76-ossal viszont abban is. és ez jó jel. ;) és bár 76-os nem a stramm 40-es, de stramm, és még 4 év, és 40-es lesz... ööö... szóval mindegy. nem kombinálok. :) élvezem minden percét annak, amikor együtt vagyunk, és nem agyalok.
jó volt vele, nem tagadom. jó volt egyáltalán már férfitársaságban lenni, amire az utóbbi időben nem igazán volt példa. mármint olyan Férfi társaságában nem voltam, aki rám volt gerjedve, akinek tetszettem, és akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk. úristen, a csók, mint olyan, mennyire hiányzott már... fél éve nem csókolóztam, akkor ugyebár a Kossal. előtte meg megint fél évig nem. mondhatjuk, hogy 1 évig nem volt semmi ilyesmi. azért az durva. és rettenetesen tud hiányozni. 76-os meg úgy csókol, hogy még most, a gondolatára is összeizgulom magam... nem is ragozom. :) hiszen ő is sárkány-oroszlán, csak 10 rövidke nappal fiatalabb nálam, valahol néha tényleg azt érzem, hogy mi ikertesók vagyunk, vagy valami nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. előző élet, vagy én nem tudom, hogy mi, de valami van. már az is, hogy 5 év után még mindig nem tudunk elszakadni egymástól. meg hát még sorolhatnám.
olyan dolgokra emlékszik, kettőnkkel kapcsolatban, amire még én sem biztosan, ha nem idézi fel. és ez annyira jól esik. persze, lehet, hogy más nőjénél is megjegyez minden apróságot (pl. hogy együtt láttunk hullócsillagot az M3-as mellett, a kocsiban szexelés után összebújva, 5 éve ősszel), nem tudom, de nekem nagyon jó érzés, hogy felemleget ilyen nagyon kellemes dolgokat. nyilván azért, mert neki is örök élmény, és persze nekem is. romantikus is egyben, hogy ennyire észben tartja a dolgokat, meg kedves is tőle. meg őszinte. a hullócsillagos sztorinál annyira ölelt, annyira szorított, annyira szeretett. fú, de régen volt ilyenben részem. az exek közül nem is tudom, hogy volt-e valaki más ilyen hatással rám, hogy volt-e valaki más, aki ennyire szeretett engem. jó, a Bőgős mondta, hogy szeret, de aztán meg elmúlt. és semmi sztorit nem emlegetett fel soha, azóta sem, bármikor találkoztunk, vagy beszéltünk esetleg.
76-osnak meg még mindig és folyamatosan fontos vagyok, barátilag is, meg Nőként is. még éjjel írt levelet, miután hazaért, hogy "A szemeid, a tekinteted most is magam előtt látom…" hát így. sokat bámultuk egymást, de főleg ő engem. teljesen úgy éreztem, hogy nem tud velem betelni. és ez is mennyire hiányzott már...
említette, hogy majd menjünk Egerszalókra megint, ha hidegebb lesz, éjszakai fürdőzésre. én azt hittem, hogy ott már csak az új nagy strand van, és a régi, jó kis medencéket elbontották. de nem. felvilágosított, hogy van valami picit hidegebb, félreeső medence azon a kettőn kívül, amit én is ismertem amúgy, ahova nem nagyon mennek az emberek, éssssssss... na, nem folytatom. :) mondtam neki, hogy én már bikiniben hasítok, arra készüljön. ;) hallani kellett volna azt az édes hümmögést/nyammogást, vagy nem is tudom milyen hangot, amit kiadott magából, de tudom, hogy a vágyakozás hangja. ennyire már ismerem. :)
fú, azért bízom benne, hogy nem dob át a palánkon, és hogy majd sűrűn fogunk találkozni, és minden jó lesz. most persze elég elfoglalt, meg éppen költözik a héten, de kértem, hogy ne tűnjön el, mert szeretném sűrűn látni.
érdekes ám, mert picit változott, mármint külsőre, de alapvetően meg igazából semmit. a szemein látszanak a megpróbáltatások, amin keresztül ment az utóbbi években, főleg lelkileg nyilván, de semmi több. látszik, hogy öregedett, de igazából meg nem. ugyanasz a csibész tekintet, ugyanaz az imádnivaló ábrázat, csak több a szarkaláb. komolyan, ha tényleg öltönyben jön, egy ilyen fejjel, én azonnal szétszedtem volna. :) jól áll neki a kora, ennyit tudok mondani. kérem kapcsolja ki. :)
juhuuuuuuuuuu, ma kész lesz a netbookom, bibibibibbibiiiiiiiiiiiiiiii!!! :) olyan boldog vagyok!!! ma ki is fizettem, szóval már visszavonhatatlanul az enyém. :) viszem ma haza, este már arról nyomom! :) sálálálááááááááá :)))
szerda, január 04, 2012
lucky day a
mai. :) ugyanis vettem egy használt netbookot, kollégámtól, iszonyat jó áron! :) a karácsonyi jutiból lepem meg magam vele. :) zsönyörűséges, és pont jó nekem amire kell. :) így már nem is kell okosteló, inkább csak egy jó fényképezőgép, és teljes lesz a szett. :)
holnap már vihetem is haza, SAti újrarakja nekem és zsírság. :)
tegnap szarrá melóztam magam. annyi fos pörgés volt, hogy nem igaz. hó vége, év vége, év eleje, hó eleje... pfff... meg még egyéb nyalánkságok, csak hogy ne unatkozzunk. szóval parádés. fél6-kor indultam bentről haza... :S
utána nem is volt erőm semmihez, csak hazamenni és összeesni. a Shitty meccsét végig se néztem, 2:0-nál úgy döntöttem, hogy leszarom. azt meg elfelejtettem, hogy a Real is játszik, az még érdekelt is volna, de az alvás is rám fért.
ma este elvileg jön 76-os... na, erre majd kíváncsi leszek. :) remélem, hogy időben szól, ha nem jön, vagy hogy egyáltalán mikor jön. írta, hogy majd ma felhív, de hát még semmi, és már délután 2 óra van... no, mondjuk ez igazán jellemző rá, nincs ebben semmi meglepő.
most valahogy vágyom a társaságára, meg Rá, úgy egyáltalán. este MU meccs, szóltam neki, hogy készüljön fel rá, mert nekem azt néznem kell, de legfeljebb együtt nézzük. :) legalább néz valami normális focit, nemcsak mindig Serie A meccseket. :P (AS Roma drukker ugyanis)
reggel összefutottam a Tesómmal a villamos megállóban, alig akartam elhinni, hogy ő az. :) mondjuk számíthattam volna rá, mert olyankor jár dolgozni, amikor én általában még nem szoktam, de idén igyekszem időben beérni reggel. bár ha ma este szétütjük magunkat esetleg 76-ossal, akkor holnap vagy betalálok vagy nem, ez még kérdéses. :)
de hát holnap már csütörtök van, úgyhogy a lőtéri tarka kutyát se érdekli, hogy mennyire vagyok másnapos. ki fogom bírni aranyosan. :)
nincs egyéb történés, csak erről a netbook dologról akartam beszámolni tulajdonképpen, mert nagyon-nagyon boldog vagyok!!! :) reszkessetek, most már majd lépten-nyomon posztolni fogok. senki nem ússza meg. :)
holnap már vihetem is haza, SAti újrarakja nekem és zsírság. :)
tegnap szarrá melóztam magam. annyi fos pörgés volt, hogy nem igaz. hó vége, év vége, év eleje, hó eleje... pfff... meg még egyéb nyalánkságok, csak hogy ne unatkozzunk. szóval parádés. fél6-kor indultam bentről haza... :S
utána nem is volt erőm semmihez, csak hazamenni és összeesni. a Shitty meccsét végig se néztem, 2:0-nál úgy döntöttem, hogy leszarom. azt meg elfelejtettem, hogy a Real is játszik, az még érdekelt is volna, de az alvás is rám fért.
ma este elvileg jön 76-os... na, erre majd kíváncsi leszek. :) remélem, hogy időben szól, ha nem jön, vagy hogy egyáltalán mikor jön. írta, hogy majd ma felhív, de hát még semmi, és már délután 2 óra van... no, mondjuk ez igazán jellemző rá, nincs ebben semmi meglepő.
most valahogy vágyom a társaságára, meg Rá, úgy egyáltalán. este MU meccs, szóltam neki, hogy készüljön fel rá, mert nekem azt néznem kell, de legfeljebb együtt nézzük. :) legalább néz valami normális focit, nemcsak mindig Serie A meccseket. :P (AS Roma drukker ugyanis)
reggel összefutottam a Tesómmal a villamos megállóban, alig akartam elhinni, hogy ő az. :) mondjuk számíthattam volna rá, mert olyankor jár dolgozni, amikor én általában még nem szoktam, de idén igyekszem időben beérni reggel. bár ha ma este szétütjük magunkat esetleg 76-ossal, akkor holnap vagy betalálok vagy nem, ez még kérdéses. :)
de hát holnap már csütörtök van, úgyhogy a lőtéri tarka kutyát se érdekli, hogy mennyire vagyok másnapos. ki fogom bírni aranyosan. :)
nincs egyéb történés, csak erről a netbook dologról akartam beszámolni tulajdonképpen, mert nagyon-nagyon boldog vagyok!!! :) reszkessetek, most már majd lépten-nyomon posztolni fogok. senki nem ússza meg. :)
hétfő, január 02, 2012
bármennyire rosszul esett
is, hogy egy nap szabit mára kötelezően el kell pocsékolni, most nagyon jó, hogy még nem kell bemennem dolgozni, hogy még van 1 napom visszatérni a pörgésbe.
a karácsony extra történések nélkül telt el. voltunk istentiszteleten is, apukám nagyon örült az új Bibliájának, meg mindenki örült az ajándékainak. nekem a kedvencem egy borsőrlő lett, amit a Tesómtól kaptam, és szerelem lett első látásra. :) azóta mindent borsozok, új ízekkel lettem gazdagabb. :)
a karácsonyi zabálás sem maradhatott ki. direkt úgy csináltam, hogy tudjak enni, így nem szomorítottam el senkit az ünnepi asztalnál, egyszer sem. ennek meg is lett az eredménye, mert 3 kg úgy felugrott rám, hogy szinte észre sem vettem. najó, észrevettem. az ilyet azért nem nehéz.
múlt hét hétfőn még punnyadtam, de kedden megkezdődött a házi őrület. nekiálltam pakolni, takarítani. azt hittem, hogy majd gyorsabban haladok, de utóbb rájöttem, hogy napi 5-6 óra melóval nem haladhattam volna gyorsan. a kisszoba pl. 2 napig tartott, mire rendben lett, utána meg oda jártam be gyönyörködni a munkámban. :) a hálószobát még kicsit át is rendeztem. selejteztem a ruháim között és még így is annyi cuccom maradt. nem a legújabbak, meg nem a legdivatosabbak, de van mit felvennem, és ez jó érzés. :) bármikor is az ellenkezőjét állítanám, ne higgye el senki. :) mondjuk egy nadrág még mindig nagyon kellene, de majd lesz az is. lehet, hogy tavaszig már kihúzom így, aztán meglátom, hogy mire lesz szükség. :)
péntekre készen akartam lenni annyira, hogy aznap már csak takarítani kelljen, és így a szombatom, a szilveszter, már csak punnyadással teljen. hát ez nem igazán jött össze. pénteken zárás előtt rohantam le a DM-be tisztítószereket venni, meg a CBA-ba bevásárolni szilveszterre. szombaton reggel fél8-kor keltem, Dawntempora, de onnantól pörögtem is folyamatosan. szerettem volna délre végezni, mert 13:45-kor Kick Off, de ez sem sikerült. egyszerűen nem sikerülhetett. a konyha nagyobb falat, mint gondoltam. azért nagyjából készen lett minden, de szilveszter napján este 5-kor porszívózni nem menő, én mondom. :)
kb. 10 nagy zsák szemetet vittem le a lakásból, olyan igazi nagy zsák, olyan hullazsák típus. alig fért a kukákba. egy részét éppen most viszik el. :) és még egy csomó szar kidobásra került. egyrészt nem értem, hogy fértek el ezek eddig itt, másrészt nem értem, hogy bizonyos dolgokat mi a picsáért gyűjtögettem eddig. erről is le fogok szokni. sőt, már le is szoktam. :)
kedd reggeltől a mosógép folyamatosan ment, és még mindig van mit mosni. szerintem a szomszédok azt hiszik, hogy karácsonyra kaptam egy mosógépet, mert addig nem igazán lehetett ilyen nagyüzemet hallani nálam. :)
a lényeg, hogy a lakásom végre igazán rendben van, olyan, mintha új lakásba költöztem volna, kb. 5-6 éve nem volt itt ilyen rend és tisztaság.
ja, és szombat reggel még a villanyt is megcsináltam. vagy pénteken, már nem is emlékszem pontosan. :) találtam a gardróbban egy kapcsolószekrényt, amiben láttam, hogy az egyik bizbasz le van csapódva. persze nem értem el könnyen, mert olyan helyre van téve, de életem kockáztatásával feltettem a székre még egy széket, felálltam, elértem, kinyitottam a szekrényt, felnyomtam a bizbaszt és tádámmm, lett villany azokon a helyeken, ahol nyár óta nem. végre működik a csillárventillátor a hálószobában, meg ilyenek. :) mindezt tök egyedül! :) pedig már azon gondolkodtam, hogy januárban első dolgom lesz kihívni egy villanyászt, hogy nézze meg, mifasz. ha akkor derül ki, hogy csak ennyi volt, plusz kiszállási díj, biztos a falnak megyek. :) így viszont örömömben sikoltozva hívtam fel a Tesómat, hogy megcsináltam! :))
pedig akkor már pont azon gondolkodtam, hogy kellene ide egy férfi, aki felfúrja/megszereli/helyrerakja azokat a dolgokat, amiket én nem tudok. noigen, ettől függetlenül még kell ide a férfi... ;)
a Tesómon kívül nagyjából egyetlen embernek jutottam eszébe szilveszterkor, és az 76-os (mármint azügyben, hogy töltsük együtt az estét). meglepő és mulatságos is egyben. örülök neki, hogy előkerült. úgy vagyok vele, hogy pezsdítse csak fel az életemet, meg én is az övét, picit polírozza fel az egómat, aztán tavasszal még könnyebben rámragad Életem Szerelme. :)
az elmúlt évben csendben figyeltem mások kalandjait, küzdelmeit, igyekeztem tanulni belőle, meg táplálkozni is. most viszont eljött az én időm, jönnek az én kalandjaim, efelől senkinek ne legyenek kétségei. még jó, hogy már sokkal bölcsebb vagyok, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt.
a szilveszter este/éjszaka valahogy nem akart eltelni. tévézgettem itthon, de még egy üveg pezsgőt se bírtam meginni, annyira plüssbalta vagyok. :( már este 8-kor néztem az órát, hogy mikor lesz már éjfél, mikor alhatok már. mondjuk ekkorra már baromi fáradt voltam az egész heti meló miatt. persze kibírtam éjfélig, elénekeltem a Himnuszt, majd az HBO meglepetésfilmjét, az Eredetet kezdtem el nézni. egy jelnek tekintettem, hogy pont az a film, 2012 első perceiben, mert már mióta meg akartam nézni, de bárki kiírta, egyszerűen nem játszotta le a lejátszóm. most meg ott volt a tv-ben, reklámok nélkül. persze elaludtam rajta, így ha jel volt, ha nem, egyelőre nem tudom, hogy milyen film. :) elsején viszont a bécsi újévi koncertre kötelező jelleggel keltem fel, és nem is bántam meg. :) a végén bőgtem, és rázott a hideg, annyira élveztem. hiszek benne, hogy egyszer én is eljutok oda, valamelyik január elsején. :)
bizony, éppen 5 éve, hogy egyedül élek. 2006. december 31-én költözött el a férjem, és bár akkor már biztos voltam benne, hogy megtaláltam az utódját, az Igazit (lásd 76-os), azóta mégse volt sikersztori az életem. talán a múlt évig bezárólag. 2011-ben úgy döntöttem, hogy változtatok a gondolkodásomon, inkább csendesen szemlélem a dolgokat, és nem folyok bele mindenbe, valamint hogy elsajátítom a pozitív gondolkodás "művészetét", ami igazán lényeges előrelépés volt számomra. nem akarok már görcsösen pasit találni, meg igazából semmit sem akarok görcsösen. elkezdtem a keleti kultúrák, vallások iránt érdeklődni, rátaláltam a meditációra, mint gyógyító/lélekemelő/kikapcsoló tevékenységre, amit 2012-ben még magasabb szinten kívánok űzni.
amikor az évösszegzésen gondolkodtam, először az jutott eszembe, hogy 2011-ben nem is történt velem semmi érdekes. pedig dehogynem! ha lehet, akkor még bölcsebb lettem, és persze higgadtabb, szóval mindenképpen előnyömre változtam. és mi más, ha nem ez az igazi történés?! :)
hogy mik a tervek 2012-re? nos, jön a Sárkány éve, egészen pontosan január 23-án, amit mindenképpen meg fogok lovagolni. nincsenek fogadalmak, mert minek, de komoly testedzés van betervezve, és egyáltalán az életem olyan irányba lökése, ami már nagyon rám fér.
most, hogy a lakásom is rendben van, és mivel tudom, hogy milyen áron történt mindez (szombaton konkrétan már remegett kezem-lábam, annyira fájt mindenem, annyira elfáradtam az egész heti pakolásban és csiszatolásban), hogy meg fogom tudni becsülni, és nem fogom elhanyagolni még egyszer ennyire a házimunkát.
az anyagi helyzetem is normalizálódni látszik (hála a szüleimnek). nem fog felvetni a pénz ezután sem (sőt, a január és a február még igencsak szűkösnek mutatkozik), de legalább nem 5 Ft-ból kell majd élnem. és még a Tesómnak is tudom törleszteni azt a kölcsönt, amit még a tavalyi görögországi nyaralás előtt adott.
hiszek benne, hogy fantasztikus év lesz a 2012 számomra. hiszek benne, hogy találkozni fogok azzal a Férfival, akivel találkoznom kell. hiszek benne, hogy egészségben, boldogságban fog eltelni 2012, és nemcsak nekem, hanem Családomnak, Barátaimnak egyaránt.
abban biztos vagyok, hogy idén még annyira sem leszek már az, aki tavaly, vagy inkább tavalyelőtt voltam. a dühkitöréseimen, türelmetlenségemen még mindig sokat kell dolgoznom, de fogok is rajta dolgozni, ez nem kérdés. visszahúzódóbb, titokzatosabb leszek, és nem ugatok bele mindenbe egyből, azonnal. néha tényleg sokkal jobb taktika, ha az ember csendben marad és csak szemlélődik. ("hallgatni arany...")
idén is el fogok menni Ozorára, ami már csak 217 napnyira van hátra. :) főleg azért fogok menni, mert teljesen új lesz minden, és igazán érdekel, hogy az új szervezők mit hoznak ki belőle. februártól lehet majd elővételes jegyeket venni, szerencsére most megvan rá a pénzem, és meg is veszem a legolcsóbban. :) ettől meg is nyugszom augusztusig, hogy a belépőm legalább már megvan. :)
alapvetően igyekszem visszakerülni az élet normális körforgásába. lehet, hogy lesznek megint házibulik itthon, ha csak 2 személyesek, de lesznek. mivel már egyetlen kocsmában/szórakozóhelyen sem lehet tegnap óta rágyújtani, így nem marad más, ha látni szeretnék néhány embert. :) ezért is jó, hogy 76-os előkerült, mert vele lehet pezsegni. kirándulni, bohóckodni, piálni, meg persze nagyokat beszélgetni. :)
és örülnék, ha Hétfőivel is sűrűbben találkozhatnék, és több időt tölthetnék, mert nagyon felemelő vele beszlégetni, a legfontosabb erogén zónámat, az agyamat, teljesen ki tudja elégíteni. :)
(ahhh... annyi Arsenal meccset néztem mostanában... és RvP-ről mindig Ő jut eszembe... szerintem csuklott az ünnepek alatt egy párszor. :D)
no, a foci. ott nem változik semmi. még mindig MU és Fradi. :) a szurkolás marad, az őrület marad. :) az idei indiai kirándulásról le kell, hogy mondjak (az észszerűség ezt kívánja), így viszont inkább egy manchesteri kirándulásra gyűjtök, mert az olcsóbban ki is jön, és ugyanúgy élményszámba megy. :)
és nézem tovább az utifilmeket, mert az jó. :)
a munka terén egyelőre kivárok. nem keresem most lázasan az új munkahelyemet, mint mondjuk tavaly ilyenkor, de nyitott szemmel járok továbbra is, munkaidőben pedig igyekszem mindenki megelégedésére dolgozni. azt szeretném, ha OJ és az opik is meg lennének velem elégedve. szeretem én a munkám, csak sűrűn kell mondogatni. :)
és szeretnék indiai és thai ételeket megtanulni főzni. mindenképpen a vegaság irányába haladok, ebben a karácsonyi húsdömping is megerősített. :) mondjuk anyukám remekelt a töltöttkáposztával, ez nem vitás. :)
most elindulok csirkenyak-vadászati akcióra, Kiccicának, akit nem láttam szilveszter napján egyáltalán, mert a buzi petárdázás/tűzijátékozás miatt teljesen sokkot kapott és ki sem mászott a kanapé alól. néha előjött, mert kiimádkoztam, de aztán a következő durranásnál már spurizott is vissza. :( valaki meg tudja mondani, hogy mire jó a petárdázás? én még nem tudtam rájönni... :S
szóval most megyek, bevásárolok a hétre némi élelmet, aztán mosok (a mosogatáson már túl vagyok) még és pihengetek. holnap már nekem is munkanap. hurrá. :))
a karácsony extra történések nélkül telt el. voltunk istentiszteleten is, apukám nagyon örült az új Bibliájának, meg mindenki örült az ajándékainak. nekem a kedvencem egy borsőrlő lett, amit a Tesómtól kaptam, és szerelem lett első látásra. :) azóta mindent borsozok, új ízekkel lettem gazdagabb. :)
a karácsonyi zabálás sem maradhatott ki. direkt úgy csináltam, hogy tudjak enni, így nem szomorítottam el senkit az ünnepi asztalnál, egyszer sem. ennek meg is lett az eredménye, mert 3 kg úgy felugrott rám, hogy szinte észre sem vettem. najó, észrevettem. az ilyet azért nem nehéz.
múlt hét hétfőn még punnyadtam, de kedden megkezdődött a házi őrület. nekiálltam pakolni, takarítani. azt hittem, hogy majd gyorsabban haladok, de utóbb rájöttem, hogy napi 5-6 óra melóval nem haladhattam volna gyorsan. a kisszoba pl. 2 napig tartott, mire rendben lett, utána meg oda jártam be gyönyörködni a munkámban. :) a hálószobát még kicsit át is rendeztem. selejteztem a ruháim között és még így is annyi cuccom maradt. nem a legújabbak, meg nem a legdivatosabbak, de van mit felvennem, és ez jó érzés. :) bármikor is az ellenkezőjét állítanám, ne higgye el senki. :) mondjuk egy nadrág még mindig nagyon kellene, de majd lesz az is. lehet, hogy tavaszig már kihúzom így, aztán meglátom, hogy mire lesz szükség. :)
péntekre készen akartam lenni annyira, hogy aznap már csak takarítani kelljen, és így a szombatom, a szilveszter, már csak punnyadással teljen. hát ez nem igazán jött össze. pénteken zárás előtt rohantam le a DM-be tisztítószereket venni, meg a CBA-ba bevásárolni szilveszterre. szombaton reggel fél8-kor keltem, Dawntempora, de onnantól pörögtem is folyamatosan. szerettem volna délre végezni, mert 13:45-kor Kick Off, de ez sem sikerült. egyszerűen nem sikerülhetett. a konyha nagyobb falat, mint gondoltam. azért nagyjából készen lett minden, de szilveszter napján este 5-kor porszívózni nem menő, én mondom. :)
kb. 10 nagy zsák szemetet vittem le a lakásból, olyan igazi nagy zsák, olyan hullazsák típus. alig fért a kukákba. egy részét éppen most viszik el. :) és még egy csomó szar kidobásra került. egyrészt nem értem, hogy fértek el ezek eddig itt, másrészt nem értem, hogy bizonyos dolgokat mi a picsáért gyűjtögettem eddig. erről is le fogok szokni. sőt, már le is szoktam. :)
kedd reggeltől a mosógép folyamatosan ment, és még mindig van mit mosni. szerintem a szomszédok azt hiszik, hogy karácsonyra kaptam egy mosógépet, mert addig nem igazán lehetett ilyen nagyüzemet hallani nálam. :)
a lényeg, hogy a lakásom végre igazán rendben van, olyan, mintha új lakásba költöztem volna, kb. 5-6 éve nem volt itt ilyen rend és tisztaság.
ja, és szombat reggel még a villanyt is megcsináltam. vagy pénteken, már nem is emlékszem pontosan. :) találtam a gardróbban egy kapcsolószekrényt, amiben láttam, hogy az egyik bizbasz le van csapódva. persze nem értem el könnyen, mert olyan helyre van téve, de életem kockáztatásával feltettem a székre még egy széket, felálltam, elértem, kinyitottam a szekrényt, felnyomtam a bizbaszt és tádámmm, lett villany azokon a helyeken, ahol nyár óta nem. végre működik a csillárventillátor a hálószobában, meg ilyenek. :) mindezt tök egyedül! :) pedig már azon gondolkodtam, hogy januárban első dolgom lesz kihívni egy villanyászt, hogy nézze meg, mifasz. ha akkor derül ki, hogy csak ennyi volt, plusz kiszállási díj, biztos a falnak megyek. :) így viszont örömömben sikoltozva hívtam fel a Tesómat, hogy megcsináltam! :))
pedig akkor már pont azon gondolkodtam, hogy kellene ide egy férfi, aki felfúrja/megszereli/helyrerakja azokat a dolgokat, amiket én nem tudok. noigen, ettől függetlenül még kell ide a férfi... ;)
a Tesómon kívül nagyjából egyetlen embernek jutottam eszébe szilveszterkor, és az 76-os (mármint azügyben, hogy töltsük együtt az estét). meglepő és mulatságos is egyben. örülök neki, hogy előkerült. úgy vagyok vele, hogy pezsdítse csak fel az életemet, meg én is az övét, picit polírozza fel az egómat, aztán tavasszal még könnyebben rámragad Életem Szerelme. :)
az elmúlt évben csendben figyeltem mások kalandjait, küzdelmeit, igyekeztem tanulni belőle, meg táplálkozni is. most viszont eljött az én időm, jönnek az én kalandjaim, efelől senkinek ne legyenek kétségei. még jó, hogy már sokkal bölcsebb vagyok, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt.
a szilveszter este/éjszaka valahogy nem akart eltelni. tévézgettem itthon, de még egy üveg pezsgőt se bírtam meginni, annyira plüssbalta vagyok. :( már este 8-kor néztem az órát, hogy mikor lesz már éjfél, mikor alhatok már. mondjuk ekkorra már baromi fáradt voltam az egész heti meló miatt. persze kibírtam éjfélig, elénekeltem a Himnuszt, majd az HBO meglepetésfilmjét, az Eredetet kezdtem el nézni. egy jelnek tekintettem, hogy pont az a film, 2012 első perceiben, mert már mióta meg akartam nézni, de bárki kiírta, egyszerűen nem játszotta le a lejátszóm. most meg ott volt a tv-ben, reklámok nélkül. persze elaludtam rajta, így ha jel volt, ha nem, egyelőre nem tudom, hogy milyen film. :) elsején viszont a bécsi újévi koncertre kötelező jelleggel keltem fel, és nem is bántam meg. :) a végén bőgtem, és rázott a hideg, annyira élveztem. hiszek benne, hogy egyszer én is eljutok oda, valamelyik január elsején. :)
bizony, éppen 5 éve, hogy egyedül élek. 2006. december 31-én költözött el a férjem, és bár akkor már biztos voltam benne, hogy megtaláltam az utódját, az Igazit (lásd 76-os), azóta mégse volt sikersztori az életem. talán a múlt évig bezárólag. 2011-ben úgy döntöttem, hogy változtatok a gondolkodásomon, inkább csendesen szemlélem a dolgokat, és nem folyok bele mindenbe, valamint hogy elsajátítom a pozitív gondolkodás "művészetét", ami igazán lényeges előrelépés volt számomra. nem akarok már görcsösen pasit találni, meg igazából semmit sem akarok görcsösen. elkezdtem a keleti kultúrák, vallások iránt érdeklődni, rátaláltam a meditációra, mint gyógyító/lélekemelő/kikapcsoló tevékenységre, amit 2012-ben még magasabb szinten kívánok űzni.
amikor az évösszegzésen gondolkodtam, először az jutott eszembe, hogy 2011-ben nem is történt velem semmi érdekes. pedig dehogynem! ha lehet, akkor még bölcsebb lettem, és persze higgadtabb, szóval mindenképpen előnyömre változtam. és mi más, ha nem ez az igazi történés?! :)
hogy mik a tervek 2012-re? nos, jön a Sárkány éve, egészen pontosan január 23-án, amit mindenképpen meg fogok lovagolni. nincsenek fogadalmak, mert minek, de komoly testedzés van betervezve, és egyáltalán az életem olyan irányba lökése, ami már nagyon rám fér.
most, hogy a lakásom is rendben van, és mivel tudom, hogy milyen áron történt mindez (szombaton konkrétan már remegett kezem-lábam, annyira fájt mindenem, annyira elfáradtam az egész heti pakolásban és csiszatolásban), hogy meg fogom tudni becsülni, és nem fogom elhanyagolni még egyszer ennyire a házimunkát.
az anyagi helyzetem is normalizálódni látszik (hála a szüleimnek). nem fog felvetni a pénz ezután sem (sőt, a január és a február még igencsak szűkösnek mutatkozik), de legalább nem 5 Ft-ból kell majd élnem. és még a Tesómnak is tudom törleszteni azt a kölcsönt, amit még a tavalyi görögországi nyaralás előtt adott.
hiszek benne, hogy fantasztikus év lesz a 2012 számomra. hiszek benne, hogy találkozni fogok azzal a Férfival, akivel találkoznom kell. hiszek benne, hogy egészségben, boldogságban fog eltelni 2012, és nemcsak nekem, hanem Családomnak, Barátaimnak egyaránt.
abban biztos vagyok, hogy idén még annyira sem leszek már az, aki tavaly, vagy inkább tavalyelőtt voltam. a dühkitöréseimen, türelmetlenségemen még mindig sokat kell dolgoznom, de fogok is rajta dolgozni, ez nem kérdés. visszahúzódóbb, titokzatosabb leszek, és nem ugatok bele mindenbe egyből, azonnal. néha tényleg sokkal jobb taktika, ha az ember csendben marad és csak szemlélődik. ("hallgatni arany...")
idén is el fogok menni Ozorára, ami már csak 217 napnyira van hátra. :) főleg azért fogok menni, mert teljesen új lesz minden, és igazán érdekel, hogy az új szervezők mit hoznak ki belőle. februártól lehet majd elővételes jegyeket venni, szerencsére most megvan rá a pénzem, és meg is veszem a legolcsóbban. :) ettől meg is nyugszom augusztusig, hogy a belépőm legalább már megvan. :)
alapvetően igyekszem visszakerülni az élet normális körforgásába. lehet, hogy lesznek megint házibulik itthon, ha csak 2 személyesek, de lesznek. mivel már egyetlen kocsmában/szórakozóhelyen sem lehet tegnap óta rágyújtani, így nem marad más, ha látni szeretnék néhány embert. :) ezért is jó, hogy 76-os előkerült, mert vele lehet pezsegni. kirándulni, bohóckodni, piálni, meg persze nagyokat beszélgetni. :)
és örülnék, ha Hétfőivel is sűrűbben találkozhatnék, és több időt tölthetnék, mert nagyon felemelő vele beszlégetni, a legfontosabb erogén zónámat, az agyamat, teljesen ki tudja elégíteni. :)
(ahhh... annyi Arsenal meccset néztem mostanában... és RvP-ről mindig Ő jut eszembe... szerintem csuklott az ünnepek alatt egy párszor. :D)
no, a foci. ott nem változik semmi. még mindig MU és Fradi. :) a szurkolás marad, az őrület marad. :) az idei indiai kirándulásról le kell, hogy mondjak (az észszerűség ezt kívánja), így viszont inkább egy manchesteri kirándulásra gyűjtök, mert az olcsóbban ki is jön, és ugyanúgy élményszámba megy. :)
és nézem tovább az utifilmeket, mert az jó. :)
a munka terén egyelőre kivárok. nem keresem most lázasan az új munkahelyemet, mint mondjuk tavaly ilyenkor, de nyitott szemmel járok továbbra is, munkaidőben pedig igyekszem mindenki megelégedésére dolgozni. azt szeretném, ha OJ és az opik is meg lennének velem elégedve. szeretem én a munkám, csak sűrűn kell mondogatni. :)
és szeretnék indiai és thai ételeket megtanulni főzni. mindenképpen a vegaság irányába haladok, ebben a karácsonyi húsdömping is megerősített. :) mondjuk anyukám remekelt a töltöttkáposztával, ez nem vitás. :)
most elindulok csirkenyak-vadászati akcióra, Kiccicának, akit nem láttam szilveszter napján egyáltalán, mert a buzi petárdázás/tűzijátékozás miatt teljesen sokkot kapott és ki sem mászott a kanapé alól. néha előjött, mert kiimádkoztam, de aztán a következő durranásnál már spurizott is vissza. :( valaki meg tudja mondani, hogy mire jó a petárdázás? én még nem tudtam rájönni... :S
szóval most megyek, bevásárolok a hétre némi élelmet, aztán mosok (a mosogatáson már túl vagyok) még és pihengetek. holnap már nekem is munkanap. hurrá. :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)