gondolkodtam TG véleménye miatt is, hogy leszedetem a körmöm a faszba. aztán mikor a műkörmös elém tette a legújabb varázslatos bizbaszokat, amiket körömre lehet installálni, hát csak előjött belőlem a picsoid, úgyhogy olyan barbis, rózsaszín, kisvirágos körmöket csináltattam, hogy az nem igaz. szóval erről ennyit. :)
lehet, hogy pasik viszolyognak tőle, mondjuk én ezt soha sem értettem. ha nem mondom meg, hogy mű, akkor észre sem veszi senki. akkor meg miért gáz? egyébként nekem tetszik, én szeretem, ráadásul tudom, hogy ha a saját körmeim vannak, akkor azok undorítóan néznek ki, mert lerágom, meg mittomén. úgyhogy marad a mű. háhh... ránézek most is... tiszta csillámpor az egész... varázslat. :) kicsit nem mindig passzol a stílusomhoz, de mondjuk ez a szőke, torzonborz fej is inkább a picsoidságot erősíti. najó, tudok nem picsoid is lenni, de csak ha muszáj. :) hehe.
szombat este találkoztam Oroszlán Attilával. hát ennyi volt. már mikor megláttam, tudtam, hogy off. eleve alacsonyabb nálam, meg olyan, mint Molnár Ferenc Caramel lesz kb. 35 éves korában. na, mindegy is. 11-ig ültünk a Stexben, fél szemmel a Real meccset néztem, néha talán túl feltűnően is. nem vette a lapot, csak a munkájáról beszélt, meg minden faszságról, de bármiről is beszélt volna, mindenképpen off és mindenképpen uncsizás.
a végén megkérdezte, hogy hazakísérjen-e. mondtam, hogy kösz, hazatalálok. erre ő, hogy gondolta. lehet, kicsit vérgenny voltam, de kb. pont nem érdekel...
aki most még mindig izgat, az Dj Függöny. már kezd ráparázni a dolgokra, olyan sms-eket küldött szombaton is, hogy őrület. ilyeneket:
16:25
"Ki beszélt problémáról. Illetve, az egy kicsit az, hogy kb 28 napot melozok havonta, napi 12-t. És emiatt néha fásult vok. és nem lenne jo ha így ismernél meg. pusza"
16:35
"Hiányzik a szeretet, az összebújás, a megértés. ez tudom, hogy meg van benned :) egy jo masszirozas... szex... szoval elég érzelgős vok."
(mondjuk aki ilyet ír, hogy "vok", azt alapból ignorálni szoktam, de neki kivételesen elnézem)
20:26
"Szia! köszönöm, hogy türelmes vagy. kijött rajtam a heti fáradtság. Ilyenkor egy finom leves, simogatás, és alvás kéne összeölelkezve... veled jól esne :)"
20:33
"De én biztosra akarok menni, nagyon értékes embernek érezlek belül, ezért nem kapkodom el, remélem ez tetszik neked. asszem jövőhéten talizhatunk. jó így?"
na, hát ezek után én az Oroszlán Attilás randi után még tekertem otthon egyet, majd a Mezzon elkaptam egy Gustav Mahler szimfóniát, meg eléggé egyedül éreztem magam (főleg az esti randi sikertelensége miatt), de a zene meg elvarázsolt, úgyhogy én is fárasztottam Dj Függönyt olyanokkal, hogy milyen jó lenne vele lenni, stb. amitől hálistennek nem akadt ki, vasárnap estefelé hívott fel, hogy mi van velem stb.
kicsit félek ám ettől az egésztől, mert egyrészt kurvanagy felelősséget rak rám azzal, hogy sztárol, meg odavan, és aztán meg mekkora gáz lesz, ha élőben nem jövünk be egymásnak. kb. mint a Táncos esete. bár Függöny még legalább nem mondta, hogy csak a vékony lányokat szereti. még ott tartunk, hogy amíg nem lát, nem tud mit mondani a paramétereim alapján. de az is lehet, hogy nekem nem fog ő bejönni valami miatt. pl. egy rossz fog, vagy akármi. szóval ez az egész ultragáz, és ezért nem is szeretem a sokáig levelezéseket, meg telefonálás, meg akármi, mert beleéli magát az ember valamibe, aztán meg kurvára nagy koppanás lehet a vége. és az meg kinek hiányzik???
vasárnap persze nagyon nehezen bírtam felkelni, de muszáj volt, mert szülinapoztunk a családdal. anyuét és az enyémet ünnepeltünk. én intéztem anyunak a virágot, meg a tortát, aztán meg segítettem a Tesómnak főzni. tök finomakat főzött, jól bezabáltam.
kaptam ajándékokat, de szolidan. igazából még a nyaraláskor elkotyogtam, hogy egy új telefont szeretnék, mert a mostani már lassan 4 azaz NÉGY éves, és legtöbbször baszik működni, vagy legalább is nem úgy, ahogy én szeretném, szóval most már tényleg ideje lenne lecserélni.
úgyhogy a család összedobott 40.000,- Ft-ot, hogy meg tudjam venni a szívem vágyát, egy SE W890i készüléket, ráadásul barna színben, mert az jobban tetszik, mint az ezüst. úgyhogy a héten talán szert is teszek rá. hurrá. :) persze a régi is megmarad, mert arra tökéletes, hogy buliban nálam legyen, vagy akármi.
ma már megint munka, ugyebár szinte semmit nem pihentem a hétvégén, szóval kicsit kivagyok. már be is nyögtem OJ-nak, hogy én csüt-péntekre kivennék 2 nap szabbert, mert egyrészt még meg se gyógyultam rendesen (most is óránként köhögtem szét az agyam éjjel), másrészt meg a fasz kivan a helyettesítésével, úgyhogy ha a múltkor ő ment gyógyszabira, akkor most én megyek. hátha Függönnyel találkozunk végre és arra azért rá szeretnék készülni, bár parázok, mint a gép. tudom nem kellene, sokszor tényleg le is szarom, de sokszor meg azért nyomaszt. hajjaj... meg hát most már a lakást is tényleg rendbe kéne vágni, mert már engem is zavar, hogy gány az egész, meg hogy oda ember be nem teheti a lábát. ja, hát TG jön jövő héten... szóval nah, tényleg muszáj kiganyézni. :)
nem is tudom miért írok róla, mert annyit se érdemel, hogy leköpdössem, de azt azért elmondanám, hogy a bőgős már kurvára másik csajt keresett magának, MÁR FEBRUÁRBAN, szóval elmegy ő a jó kurva anyjába. oda. nem foglalkoztat, csak mikor így néha kiborul egy-egy csontváz a szekrényből, akkor jól feltúráztatom magam, aztán meg jól leszarom. én már úgy állok hozzá, hogy hülye, hogy nem normális, ráadásul össze-vissza hazudozott nekem. tehát pont ezek miatt nem érdemes foglalkozni vele. és nem is teszem. most már nagyon ritkán jut eszembe. sajnos a városban elég sok hely van, ami valamiért rá emlékeztet, vagy volt ott valami szitu (de mondjuk más pasikra is emlékeztet a város, csak hát a bőgős a legfrissebb), de már leginkább csak legyintek.
hétfő, augusztus 31, 2009
szombat, augusztus 29, 2009
vicces éjszakát töltöttem
Hétfőivel csütörtökön. colorStar koncertre végül nem jutottam el, mégis hajnali 4-re értem haza. :)
este fél9-re beszéltük meg, a Deákra a találkozót. nem volt sok kedvem elindulni, mert elég fáradt voltam, de hát azért mégis összeszedtem magam. a buszon anyukámmal beszéltem telefonon, születésnapja alkalmából köszöntöttem. így el is csesztem a leszállást, tovább mentem egy megállóval, és bár nem késtem volna el, mire visszagyalogoltam, mégis sikerült. de nem volt gond. vettünk egy üveg bort, aztán leültünk egy padra dumálni. kísértetiesen hasonlított a dolog a bőgősös randijaimhoz, csak mi távolabb ültünk az emberektől, meg a zsizsgéstől, mert egyikünk sem volt kíváncsi senkire a másikon kívül.
szóval rengeteget beszélgettünk, nevetgéltünk és piáltunk. volt nálam egy cigi, azt is elszívtuk, bár a nagy részét inkább én. kész is lettem tőle és csak pofáztam vég nélkül. többször elég durván beleláttam a fejébe, kitaláltam a gondolatait, ilyenkor néztünk egymásra, hogy mivan. nagyon jól éreztem magam vele. bírom a stílusát, bírom a humorát, bírom a parttalan intelligenciáját, hogy sok dologról nagyon hasonlóképpen gondolkodunk, hogy szereti a focit, hogy tud vég nélkül bulizni, hogy képes őrültségekre. olyannyira, hogy miután annyit meséltem neki Ozoráról, kitalálta, hogy kéne egy domboldal. most azonnal. hozzáteszem, az Erzsébet téren ültünk és éjfél körül volt. a Várdomb oldala jutott eszembe, ahova szívesen el is indultam volna, de aztán kezdtem fáradni, így a Duna partot céloztuk meg. feltankoltunk piával és elsétáltunk.
én nem tudom, hogy mi van ezzel a fiúval... egész éjjel csak akkor ért hozzám, ha már nem bírt egyenesen menni és dülöngélés közben összekoccant a kezünk. de semmi több. egyáltalán nem közeledett. amikor meg olyan célzást tettem (bár csak utólag esett le, hogy "olyan célzás"), akkor kiröhögött, tehát nem volt rá nyitott. most vagy ennyire félénk, vagy ennyire még mindig a volt barátnője jár a fejében és velem csak cimbizik, vagy undorodik tőlem viszont cimbinek jó vagyok. szóval nem tudom eldönteni. hazafelé, mikor szóba kerültek a leszbikus, hármasban párnacsatázós sztorijaim (valamivel fel akartam piszkálni, muszáj volt ezt a lapot előszedni), akkor persze már meg volt veszve, hogy ne mondjak ilyet egy részeg férfinak, mert meg leszek erőszakolva. szóval igazából fel akart jutni a lakásomba, de hát egyrészt hajnali 3 akkor már javában elmúlt, másrészt meg így biztosan nem viszem fel. meg hát kérdés, hogy csak részegen fűlik hozzám a foga? mert akkor most azonnal felejtsük is el egymást. végül mintha durcás lett volna, mikor elváltunk, még 2 puszit se kaptam, semmit, csak menjek haza, ő is megy. rémesen elázott akkorra, kicsit aggódtam érte.
az viszont tény, hogy 2 alkalma már lett volna, hogy bejusson a lakásomba, meg hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön velem (a BL döntő estéje, meg a keddi Loki meccs estéje), de egyikkel sem élt. ha még jelentkezik, akkor teszek egy utolsó próbát, de én befejeztem vele. én nem csinálok magamból hülyét többet. persze, havernak, barátnak jó lenne, de nem tudom... mindegy. nem törtetek utána egy percig sem.
péntek hajnalban tehát baromi részegen és fáradtan értem haza. kontaktlencsében aludtam, mert hát arra a 2-3 órára minek vegyem ki? alig bírtam felkelni persze, és ráadásul sejtettem, hogy nagyon kemény nap vár rám.
nem tévedtem, 9-től majdnem délig meetingen ültem és már majdnem elaludtam, de azért túléltem. olyan fos napom volt, hogy az nem igaz. egy csomót idegeskedtem, szervezkedtem, tárgyaltam, meg minden. hurrá. :( alig vártam, hogy elinduljak végre haza és lazítsak.
közben hívott egy másik fiú, egy 31 éves oroszlán srác, Attila, én Oroszlán Attilának neveztem el. este 8-ra beszéltünk meg találkozót, a Stex elé. igent mondtam, mert azt gondoltam, hogy addigra összeszedem magam, és 1-2 órát még csak kibírok valahogy. aztán nem úgy lett. fél8-kor már láttam, hogy nem leszek képes elindulni, így küldtem neki egy sms-t, hogy tegyük át máskorra. ha ma nem kellett volna jönni dolgozni, lehet, hogy megerőltetem magam, de így inkább a pihenést választottam, úgyhogy fél10-kor már javában aludtam.
közben azért történt más is, van még egy pasi (jaj, és még számtalan... jobb nem tudni...), Dj Függöny. tudom a rendes nevét is, de nekem ez kurvára tetszik, így is mentettem el a telefonomba. az iwiw "csajok és pasik" alkalmazásában kattant rám és tegnap már telefonon is beszélgettünk. pont akkor hívott, mikor Oroszlán Attilának el akartam küldeni az sms-t. szóval dumáltunk. és érdekes volt. nagyon nyílt és őszinte volt, amivel kicsit meg is lepett, aztán mégis valahogy ez lett vonzó benne. kiderült, hogy egy autómosóban dolgozik, hogy egyszer megvert egy buszsofőrt részegen és ezért kapott 8 hónapot 2 évre felfüggesztve, meg ilyesmi. zűrös fickónak tűnik, de valahol ez tetszik. először kicsit megriadtam, de már nem foglalkozom vele. meg azzal sem, hogy autómosóban dolgozik (tehát nem egyetemi tanár, vagy akármi), mert leszarom. van tisztességes munkája és kész, ez a lényeg. 10 évig dj volt egyébként, imádja a zenét, hasonlókat, mint én, jó a humora, nagy dumája van és rettentően rám van szívódva és nagyon készül az első találkozóra. azt mondta, nem akarja elsietni, levelezgessünk, beszélgessünk még egy kicsit, meg amúgy is le van égve anyagilag, meg nyúzott, szeretne jó benyomást tenni rám elsőre, mert tudja, hogy az fontos, és még soha nem ismerkedett neten, kb. én vagyok az első, akivel már a telefonálásig eljutott. és hogy szeretne minél jobban megismerni, hogy úgy tudjon készülni az első találkozóra. szóval, ez az ember hihetetlenül készül arra, hogy velem találkozzon. és annyira bejövök neki a dumám, meg a fotóim alapján, hogy egyszerűen nem akarja elrontani semmivel.
ez valami őrület... annyira helyes, ahogy így udvarol, hogy kész. 34 éves egyébként, és ma reggel láttam, hogy ő is oroszlán... hát remek. :) egyrészt tudatosan keresem a tűz jegyű, pláne oroszlán pasikat (Oroszlán Attilát így találtam), másrészt meg nyilván bevonzom őket. :)
pont a Hétfőivel beszélgettem csüt. éjjel, hogy mi van az akváriumommal. mondtam, hogy meghaltak a halak, már csak egy csigám van. (ma reggelre, jelzem, szerintem Rambo is kimúlt) és hogy biztos azért, mert nem bírták az egyedül létet. mert hogy az egyik a nyaralás alatt pusztult el, a másik meg Ozora idején. és akkor kimondtam: "lehet, hogy ez egy égi jel, hogy nem kellenek nekem a halak..." és akkor megvilágosodtam. a bőgős ugyebár Halak. és hát itt az égi jel. és az augusztus havi horoszkópom is mit ír? :
"Augusztusban vár rád még egy fontos találkozás. Könnyen lehet, hogy a múltadból tér vissza valaki, aki valamikor jelentős szerepet töltött be az életedben. Ne ijedj meg! Örülj neki, mert most egyértelműen kiderülhet számodra, hogy túljutottál-e rajta, és az is kiderülhet, hogy van-e még bármi dolgotok egymással. Már csak azért is érdekes ez, mert ez a hónap elkerülhetetlenül felfokozza benned a szerelem utáni vágyadat…"
szóval meg van írva minden a csillagokban, kár is ez ellen tiltakozni. :) ja, és mindezt Barbinak is üzenem, sok szeretettel. :) mert ő is ugyanabban a szaros ladikban evezett eddig, mint én. de már kiszálltunk, jelentem, kint vagyunk a parton, a vacak csónakot meg jól belöktük a víz közepére, hánykolódjon csak egyedül. minket már nem érdekel. jó volt benne evezni, de léket kapott és süllyedt és akkor lépni kellett. mindketten megtettük és ez tök jó. azzal a korhadt bárkával meg nem törődünk többé. új vizekre evezünk, szép új csónakkal, új lapátokkal. ennyi. :)
na, hívott Oroszlán Attila, aki orvosi műszerek szervizelésével foglalkozik, ráadásul CT-k javításával, meg ilyesmi, szóval hívott és ma este 20:30-ra áttettük a találkozót. megpróbálok ma végre tényleg odaérni. azért ekkorra, mert előtte MU-Arsenal meccs lesz, azt meg szeretném megnézni nyugiban, egyedül. :)
na, hát kábé ennyi van. holnap jönnek anyuék, megünnepeljük a szülinapját, meg az enyémet. a Tesómmal mi főzünk megint, remélem jól sikerül minden. :)
ja, hát Dj Függöny még este küldött sms-t, mikor én már aludtam, hogy: "A hülye kolegám leitatott :) ilyenkor meg olyan bújós vagyok, mint egy kiscica... És közben rád gondolok: milyen is lehet veled... :)" mi van a pasikkal? mindegyik megőrült? :D
hálaistennek kapós vagyok, legalább is fotóim alapján (az már más kérdés, hogy szőkés képeim még nincsenek sehol, szóval a régi énemet láthatta eddig mindenki), kíváncsi leszek a személyes találkozókra, hogy ott majd elmenekülnek-e előlem, vagy sem. nem vagyok kétségbeesve, mert vannak szimpatikus jelentkezők. ha meg most nem jön össze senki és semmi, akkor majd máskor. szóval no para. jól vagyok, minden oké, kezdek nyitni a világ felé, van kedvem találkozni emberekkel, pl. veled is TG, úgyhogy gondolkodj, hogy milyen a jövő heted és jelentkezz és üljünk össze végre egy kicsit. :)
este fél9-re beszéltük meg, a Deákra a találkozót. nem volt sok kedvem elindulni, mert elég fáradt voltam, de hát azért mégis összeszedtem magam. a buszon anyukámmal beszéltem telefonon, születésnapja alkalmából köszöntöttem. így el is csesztem a leszállást, tovább mentem egy megállóval, és bár nem késtem volna el, mire visszagyalogoltam, mégis sikerült. de nem volt gond. vettünk egy üveg bort, aztán leültünk egy padra dumálni. kísértetiesen hasonlított a dolog a bőgősös randijaimhoz, csak mi távolabb ültünk az emberektől, meg a zsizsgéstől, mert egyikünk sem volt kíváncsi senkire a másikon kívül.
szóval rengeteget beszélgettünk, nevetgéltünk és piáltunk. volt nálam egy cigi, azt is elszívtuk, bár a nagy részét inkább én. kész is lettem tőle és csak pofáztam vég nélkül. többször elég durván beleláttam a fejébe, kitaláltam a gondolatait, ilyenkor néztünk egymásra, hogy mivan. nagyon jól éreztem magam vele. bírom a stílusát, bírom a humorát, bírom a parttalan intelligenciáját, hogy sok dologról nagyon hasonlóképpen gondolkodunk, hogy szereti a focit, hogy tud vég nélkül bulizni, hogy képes őrültségekre. olyannyira, hogy miután annyit meséltem neki Ozoráról, kitalálta, hogy kéne egy domboldal. most azonnal. hozzáteszem, az Erzsébet téren ültünk és éjfél körül volt. a Várdomb oldala jutott eszembe, ahova szívesen el is indultam volna, de aztán kezdtem fáradni, így a Duna partot céloztuk meg. feltankoltunk piával és elsétáltunk.
én nem tudom, hogy mi van ezzel a fiúval... egész éjjel csak akkor ért hozzám, ha már nem bírt egyenesen menni és dülöngélés közben összekoccant a kezünk. de semmi több. egyáltalán nem közeledett. amikor meg olyan célzást tettem (bár csak utólag esett le, hogy "olyan célzás"), akkor kiröhögött, tehát nem volt rá nyitott. most vagy ennyire félénk, vagy ennyire még mindig a volt barátnője jár a fejében és velem csak cimbizik, vagy undorodik tőlem viszont cimbinek jó vagyok. szóval nem tudom eldönteni. hazafelé, mikor szóba kerültek a leszbikus, hármasban párnacsatázós sztorijaim (valamivel fel akartam piszkálni, muszáj volt ezt a lapot előszedni), akkor persze már meg volt veszve, hogy ne mondjak ilyet egy részeg férfinak, mert meg leszek erőszakolva. szóval igazából fel akart jutni a lakásomba, de hát egyrészt hajnali 3 akkor már javában elmúlt, másrészt meg így biztosan nem viszem fel. meg hát kérdés, hogy csak részegen fűlik hozzám a foga? mert akkor most azonnal felejtsük is el egymást. végül mintha durcás lett volna, mikor elváltunk, még 2 puszit se kaptam, semmit, csak menjek haza, ő is megy. rémesen elázott akkorra, kicsit aggódtam érte.
az viszont tény, hogy 2 alkalma már lett volna, hogy bejusson a lakásomba, meg hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön velem (a BL döntő estéje, meg a keddi Loki meccs estéje), de egyikkel sem élt. ha még jelentkezik, akkor teszek egy utolsó próbát, de én befejeztem vele. én nem csinálok magamból hülyét többet. persze, havernak, barátnak jó lenne, de nem tudom... mindegy. nem törtetek utána egy percig sem.
péntek hajnalban tehát baromi részegen és fáradtan értem haza. kontaktlencsében aludtam, mert hát arra a 2-3 órára minek vegyem ki? alig bírtam felkelni persze, és ráadásul sejtettem, hogy nagyon kemény nap vár rám.
nem tévedtem, 9-től majdnem délig meetingen ültem és már majdnem elaludtam, de azért túléltem. olyan fos napom volt, hogy az nem igaz. egy csomót idegeskedtem, szervezkedtem, tárgyaltam, meg minden. hurrá. :( alig vártam, hogy elinduljak végre haza és lazítsak.
közben hívott egy másik fiú, egy 31 éves oroszlán srác, Attila, én Oroszlán Attilának neveztem el. este 8-ra beszéltünk meg találkozót, a Stex elé. igent mondtam, mert azt gondoltam, hogy addigra összeszedem magam, és 1-2 órát még csak kibírok valahogy. aztán nem úgy lett. fél8-kor már láttam, hogy nem leszek képes elindulni, így küldtem neki egy sms-t, hogy tegyük át máskorra. ha ma nem kellett volna jönni dolgozni, lehet, hogy megerőltetem magam, de így inkább a pihenést választottam, úgyhogy fél10-kor már javában aludtam.
közben azért történt más is, van még egy pasi (jaj, és még számtalan... jobb nem tudni...), Dj Függöny. tudom a rendes nevét is, de nekem ez kurvára tetszik, így is mentettem el a telefonomba. az iwiw "csajok és pasik" alkalmazásában kattant rám és tegnap már telefonon is beszélgettünk. pont akkor hívott, mikor Oroszlán Attilának el akartam küldeni az sms-t. szóval dumáltunk. és érdekes volt. nagyon nyílt és őszinte volt, amivel kicsit meg is lepett, aztán mégis valahogy ez lett vonzó benne. kiderült, hogy egy autómosóban dolgozik, hogy egyszer megvert egy buszsofőrt részegen és ezért kapott 8 hónapot 2 évre felfüggesztve, meg ilyesmi. zűrös fickónak tűnik, de valahol ez tetszik. először kicsit megriadtam, de már nem foglalkozom vele. meg azzal sem, hogy autómosóban dolgozik (tehát nem egyetemi tanár, vagy akármi), mert leszarom. van tisztességes munkája és kész, ez a lényeg. 10 évig dj volt egyébként, imádja a zenét, hasonlókat, mint én, jó a humora, nagy dumája van és rettentően rám van szívódva és nagyon készül az első találkozóra. azt mondta, nem akarja elsietni, levelezgessünk, beszélgessünk még egy kicsit, meg amúgy is le van égve anyagilag, meg nyúzott, szeretne jó benyomást tenni rám elsőre, mert tudja, hogy az fontos, és még soha nem ismerkedett neten, kb. én vagyok az első, akivel már a telefonálásig eljutott. és hogy szeretne minél jobban megismerni, hogy úgy tudjon készülni az első találkozóra. szóval, ez az ember hihetetlenül készül arra, hogy velem találkozzon. és annyira bejövök neki a dumám, meg a fotóim alapján, hogy egyszerűen nem akarja elrontani semmivel.
ez valami őrület... annyira helyes, ahogy így udvarol, hogy kész. 34 éves egyébként, és ma reggel láttam, hogy ő is oroszlán... hát remek. :) egyrészt tudatosan keresem a tűz jegyű, pláne oroszlán pasikat (Oroszlán Attilát így találtam), másrészt meg nyilván bevonzom őket. :)
pont a Hétfőivel beszélgettem csüt. éjjel, hogy mi van az akváriumommal. mondtam, hogy meghaltak a halak, már csak egy csigám van. (ma reggelre, jelzem, szerintem Rambo is kimúlt) és hogy biztos azért, mert nem bírták az egyedül létet. mert hogy az egyik a nyaralás alatt pusztult el, a másik meg Ozora idején. és akkor kimondtam: "lehet, hogy ez egy égi jel, hogy nem kellenek nekem a halak..." és akkor megvilágosodtam. a bőgős ugyebár Halak. és hát itt az égi jel. és az augusztus havi horoszkópom is mit ír? :
"Augusztusban vár rád még egy fontos találkozás. Könnyen lehet, hogy a múltadból tér vissza valaki, aki valamikor jelentős szerepet töltött be az életedben. Ne ijedj meg! Örülj neki, mert most egyértelműen kiderülhet számodra, hogy túljutottál-e rajta, és az is kiderülhet, hogy van-e még bármi dolgotok egymással. Már csak azért is érdekes ez, mert ez a hónap elkerülhetetlenül felfokozza benned a szerelem utáni vágyadat…"
szóval meg van írva minden a csillagokban, kár is ez ellen tiltakozni. :) ja, és mindezt Barbinak is üzenem, sok szeretettel. :) mert ő is ugyanabban a szaros ladikban evezett eddig, mint én. de már kiszálltunk, jelentem, kint vagyunk a parton, a vacak csónakot meg jól belöktük a víz közepére, hánykolódjon csak egyedül. minket már nem érdekel. jó volt benne evezni, de léket kapott és süllyedt és akkor lépni kellett. mindketten megtettük és ez tök jó. azzal a korhadt bárkával meg nem törődünk többé. új vizekre evezünk, szép új csónakkal, új lapátokkal. ennyi. :)
na, hívott Oroszlán Attila, aki orvosi műszerek szervizelésével foglalkozik, ráadásul CT-k javításával, meg ilyesmi, szóval hívott és ma este 20:30-ra áttettük a találkozót. megpróbálok ma végre tényleg odaérni. azért ekkorra, mert előtte MU-Arsenal meccs lesz, azt meg szeretném megnézni nyugiban, egyedül. :)
na, hát kábé ennyi van. holnap jönnek anyuék, megünnepeljük a szülinapját, meg az enyémet. a Tesómmal mi főzünk megint, remélem jól sikerül minden. :)
ja, hát Dj Függöny még este küldött sms-t, mikor én már aludtam, hogy: "A hülye kolegám leitatott :) ilyenkor meg olyan bújós vagyok, mint egy kiscica... És közben rád gondolok: milyen is lehet veled... :)" mi van a pasikkal? mindegyik megőrült? :D
hálaistennek kapós vagyok, legalább is fotóim alapján (az már más kérdés, hogy szőkés képeim még nincsenek sehol, szóval a régi énemet láthatta eddig mindenki), kíváncsi leszek a személyes találkozókra, hogy ott majd elmenekülnek-e előlem, vagy sem. nem vagyok kétségbeesve, mert vannak szimpatikus jelentkezők. ha meg most nem jön össze senki és semmi, akkor majd máskor. szóval no para. jól vagyok, minden oké, kezdek nyitni a világ felé, van kedvem találkozni emberekkel, pl. veled is TG, úgyhogy gondolkodj, hogy milyen a jövő heted és jelentkezz és üljünk össze végre egy kicsit. :)
csütörtök, augusztus 27, 2009
az egyik felem
még mindig azon gondolkodik, hogyan hódíthatná vissza a bőgőst. a másik felemben meg éppen tudatosul, hogy ez az ember soha nem engem keresett, csak egyszerűen az útjába akadtam és jobb híján elütötte velem az időt. jól kezdődik ez a mai nap is, nem?
este is még azon agyaltam, hogy boldog volt-e velem, vagy sem. hogy jó volt-e, vagy sem. hogy hazudott-e, vagy sem. jó lenne már lepörrenni róla. azért szépen-lassan meglesz. még egy kicsit felbaszom magam és soha többé eszembe nem fog jutni ez az ember... áhh... nem érdemelt meg soha. neki valami művészlélek, elszállt picsa kell, aki egy vászont maszatol, vagy gitárt penget és el van varázsolva ezerrel állandóan. ja, és persze nem több 20 kg-nál, bringával együtt. ja, meg persze bringázni is szeret. ja, meg persze baszni is. mert az is fontos. na, ez már neccesebb, mert a művészlelkű fapináknál előfordul, hogy csak szalvétával fogják meg a faszt (lásd Csilla), de hát keresgéljen csak. ha neki ez kell.
én az ő igényeihez képest sokkal inkább két lábbal a földön járok (pedig ha valaki el van varázsolva, akkor az én vagyok, de még mindig nem eléggé), "normális" munkám van, "normális" időbeosztás szerint élek egy "normális" lakásban. a családi viszonyaim rendezettek, nem tarisznyarákos cuccokban közlekedek, hanem némileg divatosan és basszam meg, de szeretem a focit. ennyi. ez aztán a probléma. ja, meg műkörmöm is van. tehát egy valamilyen szinten fiús picsa vagyok. na, ez aztán elég abszurd, de ez van. egy műkörmös picsa, aki él-hal a fociért. meg a művészetekért, meg a jazzért, meg a szexért, meg minden egyéb kurva jó dologért, de hát bazmeg, műkörmöm van és imádom a focit. lapátra velem. egyértelmű, nem??? simán.
áhhh... soha nem fogom én ezt megérteni... soha. elfogadni meg pláne nem.
persze, lesz majd olyan, aki azt értékeli, amilyen vagyok, akinek az fog tetszeni, aki azért lesz velem, aki értékeli és elfogadja amit adni tudok neki... hogyne. bizonyára lesz olyan idővel... csak már megint kezdek türelmetlen lenni.
tűzoltásként muszáj lenne néhány pasi fejét elcsavarni, kell a pozitív visszajelzés, mert már kezdem azt hinni megint, hogy buta vagyok, ronda vagyok, nem kellek senkinek, stb.
mondjuk, mikor tegnap este fél6 körül lerogytam a kanapéra, punnyadni, enni, tekerni kezdtem és persze nézni a sorozataimat, szóval akkor így elgondolkodtam az életvitelemen, meg az egész mindenen, ami velem történik mostanában (vagyis a nagy büdös semmin), akkor hangosan kimondtam a kurva nagy igazságot: "nekem soha nem lesz pasim..."
és tényleg. annyira begubóztam, annyira jól elvagyok egyedül, hogy igazából nem is értem, mi a francnak töröm magam, mikor az tesz boldoggá, ha egyedül lehetek, ha azt csinálhatok, amit akarok. nem vagyok kíváncsi tulajdonképpen senkire. egyedül Barbival tartom a kapcsolatot, az igaz, hogy szorosabban, mint bármikor, de kb. ennyi. se TG, se Banya, se senki nem érdekel. a Tesómmal se beszélek, csak hetente egyszer, vagy ha nagyon muszáj.
baromi jól elvagyok a macskával otthon, a szutykos, rendetlen lakásban. alig eszek, nem kívánok szinte semmit, alig van étvágyam. a belem persze nem sokkal kisebb, mert hát meg is kéne ahhoz mozdulni, de hát ki a faszomnak van kedve??? Belgára se mentem. leszartam. idén még nem voltam Belga koncerten. meg Quimbyn se. parádés. éjjel viszont Ozorával álmodtam. na, az a durva. ha jól emlékszem, tavaly is volt ilyen. szóval Ozorával álmodtam, hogy valamiért lementem 1 napra, és nem akartam hazajönni, és sírtam és minden bajom volt. kb. így is érzem magam, ha a fesztiválra gondolok. belepusztulok, hogy még 1 évet kell rá várnom, hogy újra mehessek. nem 1 hetet, nem 1 hónapot... nem bazmeg: 1 évet!!!!! úrjézus. hát hogy fogom én azt túlélni???? már az utolsó hetet kivárni, hogy elteljen, az is olyan keserves volt... de még 1 egész év???? hát meg se érem baszki... mondjuk, ha így folytatom, akkor sanszos, hogy tényleg nem... pedig jó lenne. sőt, a BOOM-ra is el kellene menni, Portugáliába. na, meg előtte a Hétfőivel októberben Koppenhágába, a válogatott meccsre. normális vagyok??? nem mondhatnám...
ja, igen. Hétfői. elvileg ma randizunk. hogy hol és mikor még nem tudom. ehhez most kivételesen van kedvem, de leginkább csoda, hogy most ezt mondom, érzem, gondolom.
amilyen fos napjaim vannak megint a munkahelyen, hát pont arra van csak idegem, meg energiám este, mikor hazaérek, hogy megtekerjem a cigimet és elszívjam. hogy még valakivel én beszélgessek, jópofizzak, netán csini legyek és bájos és kívánatos... na, az kurvára nem megy. szerintem. azért megpróbálom ma estére összekaparni magam. hátha.
és még szombaton is dolgozom. 3 embert fogok őrizni, azért jövök be. hát nem csodálatos??? hogy kapná be tövig mindenki... áhhh... :S
update: este 8-9 körül találkozunk a Gödörnél Hétfőivel. 11-től colorStar lesz. nanáhogy! :)
este is még azon agyaltam, hogy boldog volt-e velem, vagy sem. hogy jó volt-e, vagy sem. hogy hazudott-e, vagy sem. jó lenne már lepörrenni róla. azért szépen-lassan meglesz. még egy kicsit felbaszom magam és soha többé eszembe nem fog jutni ez az ember... áhh... nem érdemelt meg soha. neki valami művészlélek, elszállt picsa kell, aki egy vászont maszatol, vagy gitárt penget és el van varázsolva ezerrel állandóan. ja, és persze nem több 20 kg-nál, bringával együtt. ja, meg persze bringázni is szeret. ja, meg persze baszni is. mert az is fontos. na, ez már neccesebb, mert a művészlelkű fapináknál előfordul, hogy csak szalvétával fogják meg a faszt (lásd Csilla), de hát keresgéljen csak. ha neki ez kell.
én az ő igényeihez képest sokkal inkább két lábbal a földön járok (pedig ha valaki el van varázsolva, akkor az én vagyok, de még mindig nem eléggé), "normális" munkám van, "normális" időbeosztás szerint élek egy "normális" lakásban. a családi viszonyaim rendezettek, nem tarisznyarákos cuccokban közlekedek, hanem némileg divatosan és basszam meg, de szeretem a focit. ennyi. ez aztán a probléma. ja, meg műkörmöm is van. tehát egy valamilyen szinten fiús picsa vagyok. na, ez aztán elég abszurd, de ez van. egy műkörmös picsa, aki él-hal a fociért. meg a művészetekért, meg a jazzért, meg a szexért, meg minden egyéb kurva jó dologért, de hát bazmeg, műkörmöm van és imádom a focit. lapátra velem. egyértelmű, nem??? simán.
áhhh... soha nem fogom én ezt megérteni... soha. elfogadni meg pláne nem.
persze, lesz majd olyan, aki azt értékeli, amilyen vagyok, akinek az fog tetszeni, aki azért lesz velem, aki értékeli és elfogadja amit adni tudok neki... hogyne. bizonyára lesz olyan idővel... csak már megint kezdek türelmetlen lenni.
tűzoltásként muszáj lenne néhány pasi fejét elcsavarni, kell a pozitív visszajelzés, mert már kezdem azt hinni megint, hogy buta vagyok, ronda vagyok, nem kellek senkinek, stb.
mondjuk, mikor tegnap este fél6 körül lerogytam a kanapéra, punnyadni, enni, tekerni kezdtem és persze nézni a sorozataimat, szóval akkor így elgondolkodtam az életvitelemen, meg az egész mindenen, ami velem történik mostanában (vagyis a nagy büdös semmin), akkor hangosan kimondtam a kurva nagy igazságot: "nekem soha nem lesz pasim..."
és tényleg. annyira begubóztam, annyira jól elvagyok egyedül, hogy igazából nem is értem, mi a francnak töröm magam, mikor az tesz boldoggá, ha egyedül lehetek, ha azt csinálhatok, amit akarok. nem vagyok kíváncsi tulajdonképpen senkire. egyedül Barbival tartom a kapcsolatot, az igaz, hogy szorosabban, mint bármikor, de kb. ennyi. se TG, se Banya, se senki nem érdekel. a Tesómmal se beszélek, csak hetente egyszer, vagy ha nagyon muszáj.
baromi jól elvagyok a macskával otthon, a szutykos, rendetlen lakásban. alig eszek, nem kívánok szinte semmit, alig van étvágyam. a belem persze nem sokkal kisebb, mert hát meg is kéne ahhoz mozdulni, de hát ki a faszomnak van kedve??? Belgára se mentem. leszartam. idén még nem voltam Belga koncerten. meg Quimbyn se. parádés. éjjel viszont Ozorával álmodtam. na, az a durva. ha jól emlékszem, tavaly is volt ilyen. szóval Ozorával álmodtam, hogy valamiért lementem 1 napra, és nem akartam hazajönni, és sírtam és minden bajom volt. kb. így is érzem magam, ha a fesztiválra gondolok. belepusztulok, hogy még 1 évet kell rá várnom, hogy újra mehessek. nem 1 hetet, nem 1 hónapot... nem bazmeg: 1 évet!!!!! úrjézus. hát hogy fogom én azt túlélni???? már az utolsó hetet kivárni, hogy elteljen, az is olyan keserves volt... de még 1 egész év???? hát meg se érem baszki... mondjuk, ha így folytatom, akkor sanszos, hogy tényleg nem... pedig jó lenne. sőt, a BOOM-ra is el kellene menni, Portugáliába. na, meg előtte a Hétfőivel októberben Koppenhágába, a válogatott meccsre. normális vagyok??? nem mondhatnám...
ja, igen. Hétfői. elvileg ma randizunk. hogy hol és mikor még nem tudom. ehhez most kivételesen van kedvem, de leginkább csoda, hogy most ezt mondom, érzem, gondolom.
amilyen fos napjaim vannak megint a munkahelyen, hát pont arra van csak idegem, meg energiám este, mikor hazaérek, hogy megtekerjem a cigimet és elszívjam. hogy még valakivel én beszélgessek, jópofizzak, netán csini legyek és bájos és kívánatos... na, az kurvára nem megy. szerintem. azért megpróbálom ma estére összekaparni magam. hátha.
és még szombaton is dolgozom. 3 embert fogok őrizni, azért jövök be. hát nem csodálatos??? hogy kapná be tövig mindenki... áhhh... :S
update: este 8-9 körül találkozunk a Gödörnél Hétfőivel. 11-től colorStar lesz. nanáhogy! :)
szerda, augusztus 26, 2009
teljesen elment a
hangom este, annyit üvöltöttem, de bent van a Loki a BL-ben!!! :)
csodaszép két góllal ráadásul!!! nem játszottak túl jól, ez a bolgár csapat nem volt lebecsülendő, de megvan és ez a lényeg! :) ha netán a MU jönne a csoportkörben, akkor... bazzz... orgazmus... :)
tegnap este egy tücsök mászkált a nappaliban, rájöttem, hogy Ozoráról hoztam magammal, a sátor segítségével. először ráküldtem a macskát, de aztán meggondoltam magam, mégiscsak az egyetlen élőlény, aki rajtam kívül ott volt Ozorán. szóval remélem még él, bár éjjel a macska eléggé meg volt őrülve miatta, lehet, hogy szétszedte. én reggel már nem néztem.
este, még meccs előtt nekiálltam főzni. a Bőgőstől tanult lazasággal és kreativitással, meg persze az ő fűszerkeverékét használva... nehéz leválni így valakiről, ha még a konyhában is állandóan ő jár az eszemben. a közös főzések, a nagy röhögések, a kuktáskodásom mellette, a fűszerének ínycsiklandó íze, ami utánozhatatlan... mostanában ráadásul állandóan az ő fotóiba botlom, lépten-nyomon találok valami képet róla... ráadásul jó képet, a régi időkből...
én azt hittem, hogy boldog velem... én azt hittem, hogy velem teljes az élete... annyira úgy tűnt... én voltam csak a vak? én nem vettem észre a jeleket? én csináltam teljesen hülyét magamból? és ez most nem önostorozás, egyszerűen csak elmélkedem, hogy mit ronthattam el? hogy hol ment félre a dolog? túl lelkes voltam valószínűleg... ez lehetett a gond. elkényeztettem, elkapattam, seggét kinyaltam... bezzeg amikor azt hitte, hogy levesben van, még az elején, akkor ment a para... akkor tudott udvarolni tovább. amikor meg már birtokon belülre került, akkor meg... áhhh... szóval én csesztem el, de hát örök életére nem játszmázhat, meg aggódhat az ember, hogy "akkor ha most azt mondom, hogy szeretem, akkor el fog menekülni és akkor izé, velem mi lesz??? de ha nem mondom, akkor meg azért menekül el???..." ez sosem volt az én műfajom. lásd, igazából a Bőgős sem menekült el akkor, mikor azt mondtam neki, hogy szeretem. sőt. najó, ezen már kár agyalni. ő egy tipikus Halak, akinek semmi nem jó. ha minden jó, akkor az nem jó, ha meg semmi se jó, akkor meg az nem jó. áhhh... soha többet Halak... de tényleg. tudom-tudom, ne húzzam rá mindenkire ugyanazt a skatulyát, de be kell vallanom, hogy tartok tőle, félek attól, hogy újra egy Halak elrabolja a szívemet és tönkretesz. inkább kihagynám.
hát... hiányzik a mocskos pofája, párszor azért eszembe jut egy nap... najó, legtöbbször a "kizáró okok: műköröm, túl nagy has stb." ami bevillan, és ezen meg dühöngök, de ma reggel is, meg minden reggel, a Blahán, a buszt várva, a Jelen felé nézegetve eszembe jut, ahogy a Triót vártam a Corvin áruház sarkánál, egy téli este, és jöttek, gitárokkal, meg mindennel. és mentünk Grencsóra, és olyan jó volt... áhhh... sose felejtem el, hogy milyen boldog voltam akkoriban... soha...
azért jó lenne, ha már jönne valaki más... díjaznám... kezdek már teljesen becsavarodni. és most már a szex is hiányzik. de nagyon. :(
csodaszép két góllal ráadásul!!! nem játszottak túl jól, ez a bolgár csapat nem volt lebecsülendő, de megvan és ez a lényeg! :) ha netán a MU jönne a csoportkörben, akkor... bazzz... orgazmus... :)
tegnap este egy tücsök mászkált a nappaliban, rájöttem, hogy Ozoráról hoztam magammal, a sátor segítségével. először ráküldtem a macskát, de aztán meggondoltam magam, mégiscsak az egyetlen élőlény, aki rajtam kívül ott volt Ozorán. szóval remélem még él, bár éjjel a macska eléggé meg volt őrülve miatta, lehet, hogy szétszedte. én reggel már nem néztem.
este, még meccs előtt nekiálltam főzni. a Bőgőstől tanult lazasággal és kreativitással, meg persze az ő fűszerkeverékét használva... nehéz leválni így valakiről, ha még a konyhában is állandóan ő jár az eszemben. a közös főzések, a nagy röhögések, a kuktáskodásom mellette, a fűszerének ínycsiklandó íze, ami utánozhatatlan... mostanában ráadásul állandóan az ő fotóiba botlom, lépten-nyomon találok valami képet róla... ráadásul jó képet, a régi időkből...
én azt hittem, hogy boldog velem... én azt hittem, hogy velem teljes az élete... annyira úgy tűnt... én voltam csak a vak? én nem vettem észre a jeleket? én csináltam teljesen hülyét magamból? és ez most nem önostorozás, egyszerűen csak elmélkedem, hogy mit ronthattam el? hogy hol ment félre a dolog? túl lelkes voltam valószínűleg... ez lehetett a gond. elkényeztettem, elkapattam, seggét kinyaltam... bezzeg amikor azt hitte, hogy levesben van, még az elején, akkor ment a para... akkor tudott udvarolni tovább. amikor meg már birtokon belülre került, akkor meg... áhhh... szóval én csesztem el, de hát örök életére nem játszmázhat, meg aggódhat az ember, hogy "akkor ha most azt mondom, hogy szeretem, akkor el fog menekülni és akkor izé, velem mi lesz??? de ha nem mondom, akkor meg azért menekül el???..." ez sosem volt az én műfajom. lásd, igazából a Bőgős sem menekült el akkor, mikor azt mondtam neki, hogy szeretem. sőt. najó, ezen már kár agyalni. ő egy tipikus Halak, akinek semmi nem jó. ha minden jó, akkor az nem jó, ha meg semmi se jó, akkor meg az nem jó. áhhh... soha többet Halak... de tényleg. tudom-tudom, ne húzzam rá mindenkire ugyanazt a skatulyát, de be kell vallanom, hogy tartok tőle, félek attól, hogy újra egy Halak elrabolja a szívemet és tönkretesz. inkább kihagynám.
hát... hiányzik a mocskos pofája, párszor azért eszembe jut egy nap... najó, legtöbbször a "kizáró okok: műköröm, túl nagy has stb." ami bevillan, és ezen meg dühöngök, de ma reggel is, meg minden reggel, a Blahán, a buszt várva, a Jelen felé nézegetve eszembe jut, ahogy a Triót vártam a Corvin áruház sarkánál, egy téli este, és jöttek, gitárokkal, meg mindennel. és mentünk Grencsóra, és olyan jó volt... áhhh... sose felejtem el, hogy milyen boldog voltam akkoriban... soha...
azért jó lenne, ha már jönne valaki más... díjaznám... kezdek már teljesen becsavarodni. és most már a szex is hiányzik. de nagyon. :(
kedd, augusztus 25, 2009
a helyzet változatlan
egyelőre. blogolni nincs kedvem és nem is történik semmi említésre méltó.
kezdek jobban lenni, már felszakad aminek fel kell, mármint köhögésügyileg, és az orrom sem fújom állandóan. pár nap és túl leszek ezen a vacak megfázáson. :)
randi? na, az nem lesz mostanában. vagy hát nem tudom. Hétfői nem jelentkezik (persze nem csoda, hiszen mondtam neki, hogy jöjjön fel, nézzük nálam a Loki BL meccsét. ez nyilván túl rámenős volt az ő kis Vízöntő lelkének, úgyhogy megint eltűnt. próbáltam szépíteni azért, hátha nem tűnik el örökre... na, majd meglátjuk...)
amúgy meg síri csönd és hullaszag. hálni jár belém a lélek és én meg hálni járok csak haza kb. napi rutin: munka, otthon punnyadás. ennyi. ja, tegnap elmosogattam. nem is hittem el. :)
kedvem? nem jó, de nem is rossz. mitől lenne rossz? most már azért kezd szexhiányom lenni, de ezzel egyrészt megvárom a Kost, hogy hazajöjjön (szombat óta azon fantáziálok, hogy vele a telken hogy meg mint... és ezt meg is mondtam neki és persze szavamon fog, csak jöjjön haza...), másrészt pedig megvárom, hogy érkezzen valaki, aki megérdemli hogy. addig meg marad a Kos. :)
ohhh... közben kaptam egy telefont... lehet, hogy benne leszek a tévében... :D juppijjjéééééééééé!!! :D de psszt!!!!! :D a részletekről majd később, meg majd ha realizálódik. :)
na, ez a nap is szép, már csak a Lokinak kell továbbjutnia és semmi bajom. :)
kezdek jobban lenni, már felszakad aminek fel kell, mármint köhögésügyileg, és az orrom sem fújom állandóan. pár nap és túl leszek ezen a vacak megfázáson. :)
randi? na, az nem lesz mostanában. vagy hát nem tudom. Hétfői nem jelentkezik (persze nem csoda, hiszen mondtam neki, hogy jöjjön fel, nézzük nálam a Loki BL meccsét. ez nyilván túl rámenős volt az ő kis Vízöntő lelkének, úgyhogy megint eltűnt. próbáltam szépíteni azért, hátha nem tűnik el örökre... na, majd meglátjuk...)
amúgy meg síri csönd és hullaszag. hálni jár belém a lélek és én meg hálni járok csak haza kb. napi rutin: munka, otthon punnyadás. ennyi. ja, tegnap elmosogattam. nem is hittem el. :)
kedvem? nem jó, de nem is rossz. mitől lenne rossz? most már azért kezd szexhiányom lenni, de ezzel egyrészt megvárom a Kost, hogy hazajöjjön (szombat óta azon fantáziálok, hogy vele a telken hogy meg mint... és ezt meg is mondtam neki és persze szavamon fog, csak jöjjön haza...), másrészt pedig megvárom, hogy érkezzen valaki, aki megérdemli hogy. addig meg marad a Kos. :)
ohhh... közben kaptam egy telefont... lehet, hogy benne leszek a tévében... :D juppijjjéééééééééé!!! :D de psszt!!!!! :D a részletekről majd később, meg majd ha realizálódik. :)
na, ez a nap is szép, már csak a Lokinak kell továbbjutnia és semmi bajom. :)
hétfő, augusztus 24, 2009
a csalódás hete
volt a 34. hét.
először a Bőgősben csalódtam, aztán Madonnában... hát ki érti ezt??? már lassan fel sem tudom dolgozni... :( sőt. nem is szimpla csalódás ez, hanem kiábrándulás. mindkettőjükből. pfff...
szerda este az ideg dolgozott bennem, de csak addig, míg meg nem tekertem amit akartam. onnantól semmi bajom nem volt. az ereim felvagdosásán is gondolkodtam, de hát nyilván nem éri meg egy faszparaszt miatt, ugyebár. úgyhogy inkább lenyugtattam magam.
csütörtökön jó sokáig döglés, aztán elindultam Barbihoz. egészen szombat délelőttig nála voltam. nem volt kedvem haza menni. meg hát ő se nagyon küldött, úgyhogy cserébe néztünk jó filmeket, jól berúgtunk (szülinapoztunk) mindkét este, röhögtünk sokat, meg kajáltunk, szóval igazán klasszul telt a két nap.
szombaton aztán a Kos elvitt a telekre, ott voltam vele egy kicsit délután, majd este Madonna Banyával, a Kossal, meg Judittal.
mehettem volna az első sorba is, de nem volt kedvem. elegem volt a tömegelésből. azért persze utólag bánom már. bedobtunk a Kossal két feles páleszt, míg vártunk, akkor fel is pörögtem, de mire a Nagysága megérkezett, pont bealudni készültem. szóval annyira nem tudtam élvezni. az előző turné jobb volt szerintem. na, mindegy. aztán persze szarrá áztunk, szóval nem volt elég az alapjáraton tüdőgyulladásom, még jött ez is. remek. :S
otthon még hajnali 5-ig fenn voltam, magamban afteroztam. így vasárnap délután fél 5-kor keltem fel, hivatalosan, mert addig legalább óránként egyszer szaladtam kiköpni a tüdőmet, annyira köhögtem. parádés.
este még tévézés és ennyi. punnyadás.
ma meg meló. és szombatig. fujjj!!!!
halálomon vagyok, de talán Hétfőivel összefutok a héten. ezt már várom is nagyon. :) olyan kedves és vicces leveleket ír... igaz, hogy picit ittasan... áhhh... mindig ezzel szívom meg. részegen mondanak nekem valamit, mármint férfiak, én meg elhiszem. holott nem lenne szabad. picsába. ugyanabba a folyóba nem kéne még egyszer belelépni.
ja, igen. kicsit átpofoztam a blogot. az idézet a Budapest Orfeumból van. csütörtökön rászívódtam, végig énekeltem az egészet. imádom. ha valaki esetleg meg tudja szerezni a felvételt, mármint a képet (nekem a hang cd-n megvan), akkor bármit kérhet cserébe. :)
először a Bőgősben csalódtam, aztán Madonnában... hát ki érti ezt??? már lassan fel sem tudom dolgozni... :( sőt. nem is szimpla csalódás ez, hanem kiábrándulás. mindkettőjükből. pfff...
szerda este az ideg dolgozott bennem, de csak addig, míg meg nem tekertem amit akartam. onnantól semmi bajom nem volt. az ereim felvagdosásán is gondolkodtam, de hát nyilván nem éri meg egy faszparaszt miatt, ugyebár. úgyhogy inkább lenyugtattam magam.
csütörtökön jó sokáig döglés, aztán elindultam Barbihoz. egészen szombat délelőttig nála voltam. nem volt kedvem haza menni. meg hát ő se nagyon küldött, úgyhogy cserébe néztünk jó filmeket, jól berúgtunk (szülinapoztunk) mindkét este, röhögtünk sokat, meg kajáltunk, szóval igazán klasszul telt a két nap.
szombaton aztán a Kos elvitt a telekre, ott voltam vele egy kicsit délután, majd este Madonna Banyával, a Kossal, meg Judittal.
mehettem volna az első sorba is, de nem volt kedvem. elegem volt a tömegelésből. azért persze utólag bánom már. bedobtunk a Kossal két feles páleszt, míg vártunk, akkor fel is pörögtem, de mire a Nagysága megérkezett, pont bealudni készültem. szóval annyira nem tudtam élvezni. az előző turné jobb volt szerintem. na, mindegy. aztán persze szarrá áztunk, szóval nem volt elég az alapjáraton tüdőgyulladásom, még jött ez is. remek. :S
otthon még hajnali 5-ig fenn voltam, magamban afteroztam. így vasárnap délután fél 5-kor keltem fel, hivatalosan, mert addig legalább óránként egyszer szaladtam kiköpni a tüdőmet, annyira köhögtem. parádés.
este még tévézés és ennyi. punnyadás.
ma meg meló. és szombatig. fujjj!!!!
halálomon vagyok, de talán Hétfőivel összefutok a héten. ezt már várom is nagyon. :) olyan kedves és vicces leveleket ír... igaz, hogy picit ittasan... áhhh... mindig ezzel szívom meg. részegen mondanak nekem valamit, mármint férfiak, én meg elhiszem. holott nem lenne szabad. picsába. ugyanabba a folyóba nem kéne még egyszer belelépni.
ja, igen. kicsit átpofoztam a blogot. az idézet a Budapest Orfeumból van. csütörtökön rászívódtam, végig énekeltem az egészet. imádom. ha valaki esetleg meg tudja szerezni a felvételt, mármint a képet (nekem a hang cd-n megvan), akkor bármit kérhet cserébe. :)
szerda, augusztus 19, 2009
a csalódottságomat már
nem igazán lehet fokozni... annyira felidegesített ez a faszkalap, hogy már a sírás határán állva hívtam fel Barbit, hogy valakinek elmondhassam a bajom.
ja, mert hát a legszebb, hogy visszaregisztrált arra az oldalra is, ahol anno találkoztunk, és ilyeneket írt ki az adatlapjára: "kizáró ok: műköröm, túl nagy has..."
bazmeg. és anyád??? az jól van te buzi??? mi a fasznak kell hülyíteni az embert, ha egyszerűen nem is vagyok az esete? mi a fasznak hülyített 10 hónapig??? minek irkált olyat, hogy a seggemre gondol? persze, részeg volt. Csillukának meg szerelmet vallott. menjen a büdös picsába.
érdekes... nem voltam az igazi... hát... ez márciusban még nem így hangzott. de hogy ez mekkora egy hazug pöcs!!!
és most is online azon a szar oldalon. és írogat, hogy "elég rossz híred van". hát meg jó kurva anyádat. milyen rossz hírem van??? mikor neki tartogattam magam egész nyáron??? bazmeg... ez mekkora csalódás... édes Istenem... elsüllyedek szégyenemben tényleg... :( hogy bedőltem egy ilyen faszkalapnak. úrjézus. és én még terveztem vele!!! degáz. és nem figyeltem a tanácsokra, az intő jelekre... ezért utólag is elnézést kérek mindenkitől, aki ezt az egészet már előre látta, próbálta jelezni is, hogy ez van, csak nem hallgattam rá. egy szánalmas szardarab vagyok már megint, legalább is annak érzem magam. jézus, és még én küldtem neki hétfőn délben smst, hogy találkozzunk. normális vagyok???
most komolyan. ezek után ki a fasznak van kedve pasizni??? KINEK??? mert nekem aztán nincs. kurvára elegem lett megint az összes mocskos szemétládából. az összes féregből, akit férfinak teremtett az Isten. (tisztelet a kivételnek persze...)
megint mi az egyetlen, ami erőt ad, a joe. semmi más. meg az alkohol. meg hogy jól ki fogom picsogni magam Barbinak. aztán ennyi.
tiszta idegroncs vagyok. a fejem szétmegy a takonytól, fáj a torkom, elmegy a hangom állandóan, az oktatást is úgy tartottam, hogy sokszor majdnem elbőgtem magam, a sírás kerülgetett... áhhh.
hát de bazmeg május elsején megdugni... arra még jó voltam... persze. hát remek. az én kurvaanyámat már megint, hogy ennyire hülye voltam. meg vak.
nincs az a pasi, akinek hinni tudnék ezek után. nincs az a pasi, akibe egyáltalán bele tudnék szeretni. egyszerűen nem született meg erre a földre. nincs az a pasi, akinek én mégegyszer kiadom magam. nincs az a pasi, aki mégegyszer kihúzza belőlem az érzéseimet.
és egyáltalán... nincs az a pasi, aki most bármilyen érzelmet is ki tudna váltani belőlem. semmit. max. gyűlöletet. az egész férfinem iránti gyűlöletemet tudom most csak minden pasira rávetíteni. és egyáltalán. a párkapcsolat, mint intézmény, egy baromság. kefélni kell, akivel csak akar az ember, élvezni kell az életet és ennyi. párkapcsolat? érzelmek? görcsölés? kattogás? hűtlenkedés? hazugság? minek ezek?
szex, drog és rock'n roll. csak ez a fontos, semmi más. eszerint fogok élni. legalább is ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)
ja, mert hát a legszebb, hogy visszaregisztrált arra az oldalra is, ahol anno találkoztunk, és ilyeneket írt ki az adatlapjára: "kizáró ok: műköröm, túl nagy has..."
bazmeg. és anyád??? az jól van te buzi??? mi a fasznak kell hülyíteni az embert, ha egyszerűen nem is vagyok az esete? mi a fasznak hülyített 10 hónapig??? minek irkált olyat, hogy a seggemre gondol? persze, részeg volt. Csillukának meg szerelmet vallott. menjen a büdös picsába.
érdekes... nem voltam az igazi... hát... ez márciusban még nem így hangzott. de hogy ez mekkora egy hazug pöcs!!!
és most is online azon a szar oldalon. és írogat, hogy "elég rossz híred van". hát meg jó kurva anyádat. milyen rossz hírem van??? mikor neki tartogattam magam egész nyáron??? bazmeg... ez mekkora csalódás... édes Istenem... elsüllyedek szégyenemben tényleg... :( hogy bedőltem egy ilyen faszkalapnak. úrjézus. és én még terveztem vele!!! degáz. és nem figyeltem a tanácsokra, az intő jelekre... ezért utólag is elnézést kérek mindenkitől, aki ezt az egészet már előre látta, próbálta jelezni is, hogy ez van, csak nem hallgattam rá. egy szánalmas szardarab vagyok már megint, legalább is annak érzem magam. jézus, és még én küldtem neki hétfőn délben smst, hogy találkozzunk. normális vagyok???
most komolyan. ezek után ki a fasznak van kedve pasizni??? KINEK??? mert nekem aztán nincs. kurvára elegem lett megint az összes mocskos szemétládából. az összes féregből, akit férfinak teremtett az Isten. (tisztelet a kivételnek persze...)
megint mi az egyetlen, ami erőt ad, a joe. semmi más. meg az alkohol. meg hogy jól ki fogom picsogni magam Barbinak. aztán ennyi.
tiszta idegroncs vagyok. a fejem szétmegy a takonytól, fáj a torkom, elmegy a hangom állandóan, az oktatást is úgy tartottam, hogy sokszor majdnem elbőgtem magam, a sírás kerülgetett... áhhh.
hát de bazmeg május elsején megdugni... arra még jó voltam... persze. hát remek. az én kurvaanyámat már megint, hogy ennyire hülye voltam. meg vak.
nincs az a pasi, akinek hinni tudnék ezek után. nincs az a pasi, akibe egyáltalán bele tudnék szeretni. egyszerűen nem született meg erre a földre. nincs az a pasi, akinek én mégegyszer kiadom magam. nincs az a pasi, aki mégegyszer kihúzza belőlem az érzéseimet.
és egyáltalán... nincs az a pasi, aki most bármilyen érzelmet is ki tudna váltani belőlem. semmit. max. gyűlöletet. az egész férfinem iránti gyűlöletemet tudom most csak minden pasira rávetíteni. és egyáltalán. a párkapcsolat, mint intézmény, egy baromság. kefélni kell, akivel csak akar az ember, élvezni kell az életet és ennyi. párkapcsolat? érzelmek? görcsölés? kattogás? hűtlenkedés? hazugság? minek ezek?
szex, drog és rock'n roll. csak ez a fontos, semmi más. eszerint fogok élni. legalább is ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)
bréking
a Bőgős regisztrált a Randivonalra. mondom én, hogy ennyi. :)
update: ezt bírta írni valakinek mailben 2009. február 9-én:
"Az FL-en már régen nem vagyok,találtam valakit,de nem az igazi volt..."
ezennel az ismerőseim közül is töröltem. mocskos, hazug szemétláda. soha többet nem akarom látni. SOHA!!!
update: ezt bírta írni valakinek mailben 2009. február 9-én:
"Az FL-en már régen nem vagyok,találtam valakit,de nem az igazi volt..."
ezennel az ismerőseim közül is töröltem. mocskos, hazug szemétláda. soha többet nem akarom látni. SOHA!!!
megérett az elhatározás
tegnap bennem és nem is tétlenkedtem. az összes smst és a telefonszámát is kitöröltem a Bőgősnek a telefonomból. amit ő küldött, amit én küldtem, mindent. és valahogy jó volt. megkönnyebbülés volt, felszabadulás volt. egy nagy kő gördült le rólam. lezártam egy újabb fejezetét az életemnek.
mindezt hazafelé a villamoson. rettenetesen élveztem. hihetetlen volt.
nem akarok vele találkozni, nem akarok vele beszélni, nem akarok vele érintkezni egyáltalán. és tudom, hogy ő is ugyanígy akarja. én már nem vagyok szerelemes belé. nagyon nem. vagy hát az vagyok, de nem abba az emberbe, akivé vált. én azt szeretem még mindig, akit megismertem. aki volt február végéig. azóta csak csalódást okoz folyamatosan és erre meg rohadtul nem vagyok kíváncsi. ezzel a kiábrándító viselkedéssel teljesen eltaszított magától. bár lehet, hogy pont ez volt a cél. akkor viszont gratulálnom kell hozzá.
este egyébként csak punnyadni voltam képes. vettem kaját, de nem bírtam enni. csak forgattam a számban a húst és jött a hányinger, az émelygés... nem kívántam a cigit... én nem is tudom... ha nem most menstruálnék, vagy ha nem 3,5 hónapja lettem volna utoljára pasival, akkor simán azt hinném, hogy terhes vagyok. estére persze be is lázasodtam, fájt a fejem egész nap. bevettem vagy 1000 mg paracetamolt (az elvileg lázcsillapító), meg ittam egy Neocitrant, aztán takarodtam az ágyba. szénné izzadtam magam éjjel, de legalább egész jól aludtam.
biztos, hogy valami nátha kerülget, vagy influenza, nem tudom. sebaj, majd alkohollal lefertőtlenítem magam jól. :)
mostanában amúgy állandóan sírnom kell. de minden szaron. tegnap már kétségbe voltam esve, hogy nem eszik a macska, és hogy mi a baja. fel voltam rá készülve, hogy mire hazaérek, ott lesz meghalva. bementem a DM-be, hogy vegyek neki extra kajákat, hátha azok majd bejönnek és enni kezd. ahogy közeledtem a ház felé, már szinte picsogtam, mert elképzeltem, hogy a macska nincs többé, és hogy én nem bírom ki nélküle, hogy én megőrülök, ha nincs velem.
hálistennek már a nyávogását a lifttől hallottam, a fincsi kaja is ízlett neki, úgyhogy nincs gond. imádom a mocskos pofáját, nem is tudom, mi lenne velem nélküle... (fura, hogy ugyanezeket a szavakat utoljára talán pont a Bőgőssel kapcsolatban írtam le... most meg oda jutottam, hogy a macskám a mindenem... hát szép...)
11-től ma oktatást tartok. hogy örülök. már nem is tudtam, hogy mi hiányzik. igyekszem összecsapni és leszarni. nincs kedvem semmihez.
a legjobb, hogy holnaptól 4 nap szünet, ami nagyon jól fog telni és nagyon jól is fog esni. csüt-pént. Barbinál leszek, amíg meg nem unja a mocskos pofámat, szombaton Madonna koncert Banyával és a Kossal, vasárnap meg kiheverem azt, amit nem lehet, de megpróbálom. :)
mindezt hazafelé a villamoson. rettenetesen élveztem. hihetetlen volt.
nem akarok vele találkozni, nem akarok vele beszélni, nem akarok vele érintkezni egyáltalán. és tudom, hogy ő is ugyanígy akarja. én már nem vagyok szerelemes belé. nagyon nem. vagy hát az vagyok, de nem abba az emberbe, akivé vált. én azt szeretem még mindig, akit megismertem. aki volt február végéig. azóta csak csalódást okoz folyamatosan és erre meg rohadtul nem vagyok kíváncsi. ezzel a kiábrándító viselkedéssel teljesen eltaszított magától. bár lehet, hogy pont ez volt a cél. akkor viszont gratulálnom kell hozzá.
este egyébként csak punnyadni voltam képes. vettem kaját, de nem bírtam enni. csak forgattam a számban a húst és jött a hányinger, az émelygés... nem kívántam a cigit... én nem is tudom... ha nem most menstruálnék, vagy ha nem 3,5 hónapja lettem volna utoljára pasival, akkor simán azt hinném, hogy terhes vagyok. estére persze be is lázasodtam, fájt a fejem egész nap. bevettem vagy 1000 mg paracetamolt (az elvileg lázcsillapító), meg ittam egy Neocitrant, aztán takarodtam az ágyba. szénné izzadtam magam éjjel, de legalább egész jól aludtam.
biztos, hogy valami nátha kerülget, vagy influenza, nem tudom. sebaj, majd alkohollal lefertőtlenítem magam jól. :)
mostanában amúgy állandóan sírnom kell. de minden szaron. tegnap már kétségbe voltam esve, hogy nem eszik a macska, és hogy mi a baja. fel voltam rá készülve, hogy mire hazaérek, ott lesz meghalva. bementem a DM-be, hogy vegyek neki extra kajákat, hátha azok majd bejönnek és enni kezd. ahogy közeledtem a ház felé, már szinte picsogtam, mert elképzeltem, hogy a macska nincs többé, és hogy én nem bírom ki nélküle, hogy én megőrülök, ha nincs velem.
hálistennek már a nyávogását a lifttől hallottam, a fincsi kaja is ízlett neki, úgyhogy nincs gond. imádom a mocskos pofáját, nem is tudom, mi lenne velem nélküle... (fura, hogy ugyanezeket a szavakat utoljára talán pont a Bőgőssel kapcsolatban írtam le... most meg oda jutottam, hogy a macskám a mindenem... hát szép...)
11-től ma oktatást tartok. hogy örülök. már nem is tudtam, hogy mi hiányzik. igyekszem összecsapni és leszarni. nincs kedvem semmihez.
a legjobb, hogy holnaptól 4 nap szünet, ami nagyon jól fog telni és nagyon jól is fog esni. csüt-pént. Barbinál leszek, amíg meg nem unja a mocskos pofámat, szombaton Madonna koncert Banyával és a Kossal, vasárnap meg kiheverem azt, amit nem lehet, de megpróbálom. :)
kedd, augusztus 18, 2009
folyamatosan jönnek az
emlékek Ozoráról, annyi mindent tudnék még írni róla, de majd később, mert szerintem mindenkit leginkább a magánéletem érdekel, és meg is akarom örökíteni az elmúlt hét történéseit is ebből az aspektusból is.
hol is hagytam abba ezt a szálat? ja, igen. hogy hétfőn reggel még felbasztam magam a Bőgős "üzleti partner" üzenetén, vagy mifasz.
na, hát igazából az úgy volt, hogy ugye pénteken lemondta a randit, és B-tervet sem vázolt fel, hétvégén én nem kerestem, leszartam.
vasárnap éjjel viszont bevillant valami és küldtem neki egy sms-t, hogy "egy cigarettatárcát szeretnék születésnapomra kapni ajándékba..." ennyi. semmi mást.
erre válasz nem jött, viszont reggel láttam a faszkodását iwiwen, amikor úgy döntöttem, hogy gecire elegem van belőle.
a bankba készülődtem, mikor jött egy üzenet tőle, hogy "kapsz". csak ennyi. ugyebár cigarettatárcát. na, lementem boltba, kicsit fortyogtam, hogy milyen válasz ez, meg mi a fasz van, de persze virult is a fejem, hogy egyáltalán válaszolt. mikor hazaértem, csak annyit írtam neki: "Csigabiga faszt." :D tudjátok, a mondóka: kérsz, kapsz, csigabiga faszt. :) aztán elmentem még pakolászni és később láttam, hogy hívott. visszahívtam, de nem vette fel. aztán a Tesómmal már éppen álltunk ki a garázsból, amikor felhívott.
tulajdonképpen csak azt akarta kérdezni, hogy jól vagyok-e, mármint hogy normális vagyok-e egészen (tehát ebben az értelemben kérdezte), mert hogy mit műveltem itt reggel az iwiwen, meg smsben stb. meg hogy Ozorán vagyok-e már. mondtam, hogy bocs, szarul aludtam, de minden oké, és hogy most indulunk stb. beszéltünk még néhány szót, aztán ennyi. letettük és pár perc múlva jön az sms tőle: "puszilom a tesódat." ez normális??? a Tesómmal csak néztünk egymásra és röhögtünk, hogy mifasz. hogy ezt most minek? legalább 4 óra múlva válaszoltam neki erre, hogy "Ő is téged." ennyit.
aztán ugyebár leértem Ozorára és kurvára unatkozni kezdtem, mert még nem volt buli. estefelé még írtam neki annyit, hogy "Egyébként a Tesóm eddig még nem mert bejelölni téged iwiwen..."
az üzenetre persze azt a választ vártam, hogy "Nyugodtan bejelölhet, komolyak a szándékaim!" (mármint velem), de persze semmi nem jött. mondjuk, Tankcsapdán volt, ne csodálkozzak...
a kedd az valahogy eltelt nélküle, bár akkor már láttam, hogy a hétfő reggeli iwiwes üzenetemre válaszolt, hogy "SÉRTŐDŐS... SÉRTŐDŐS!!!", mire én, hogy "bocs, csak szarul aludtam..." ennyi.
eljött a szerda, a szülinapom, amikor is kurvára elfelejtett. oké, elsősorban férfiból van, tehát nem várhatom el, hogy bármilyen dátumot is a fejében tartson. de egyrészt hétfőn tudhatta már az sms-ből, hogy szülinapom lesz, meg egyébként is. mindegy. attól, hogy szakítottunk, az ő születésnapján, ami már szintén a szakítás után volt, nekem volt annyi energiám, hogy küldjek rá egy üzenetet, aminek persze örült is nagyon. a lényeg, hogy egy sort se írt. de semmit. vártam egész nap, de hát várhattam.
csütörtökön a domboldalon ücsörögve, A Ravaszból idézgetve magamnak, röhögcséltem, majd ekkor csapott át sírásba az egész. mert eszembe jutott a Bőgős. hogy szart a fejemre. és nagyon sírtam ettől. de aztán azt kezdtem el mondogatni magamban, hogy "a két, csodálatosan szép kék szememet SZÉTSÍRTAM ezért a FASZÉRT, aki tulajdonképpen MEG SEM ÉRDEMLI!!!! se engem, sem a szépséges szemeimet. egyiket se."
szóval ezen dühöngtem, amikor is egy sms-ben elküldtem a büdös picsába. méghozzá nem finoman: "Te egy mekkora büdös paraszt vagy! Még egy smst is sajnáltál rám? Jaj, mennyit kell neked fejlődni, hogy megérdemelj engem..."
először azért gondolkodtam, hogy netán túl durva, meg azért mégis csak a Bőgős... de hát tulajdonképpen tényleg egy nagy büdös paraszt, és ezt már meg akartam neki mondani, úgyhogy tulajdonképpen örültem neki, hogy megtettem. és különben is kurvára fájt, hogy le sem szart a szülinapomon. szerintem ez köcsögség. de komolyan. senki más nem izgatott, hogy nem írt, de ő igen. senkin nem akadtam fel, de tényleg, aki elfelejtette, vagy nem tartotta fontosnak, hogy írjon. de a Bőgősön igen.
na, nemsokára jött is a válasz: "Ne haragudj!!! Boldog névnapot!" ó, bárcsak ne írt volna... itt durrant el az agyam végleg. úgyhogy erre már csak azt válaszoltam: "Na, elmész te a büdös picsába!" hát de nem???? főleg az idegesített, hogy nem tudja, a névnapom februárban volt. nyilván látta netezés közben a héten, hogy augusztusban is van névnap, de hát én nem akkor tartom. és tudnia kell, hiszen anno még ajándékot is hozott. meg egész nap együtt voltunk, meg akkor volt, hogy könyörgött telefonon, menjek haza a munkából, mert velem akar lenni. erre bazmeg, hogy boldog névnapot??? mifasz??? hogy lehet valaki ekkora tapintatlan, figyelmetlen, töketlen faszkalap... áhhh. ja, hát erre kb. olyan választ vártam, hogy "na, te már ne szívjál többet, mert tiszta hülye vagy tőle..." de erre meg készen voltam a válasszal: "tudtam, hogy ezt fogod írni!!! tudod mit? pont most vagyok jól, úgyhogy elmész te a francba!!!"
ekkor közben már kitaláltam, hogy majd holnap elmegyek a Tűzraktérbe jam sessionre és rommá alázom. hogy majd odamegyek Áronhoz, vagy bárki más cimborájához, köszönök, dögös leszek, mint állat, rá meg rá se nézek, vagy ha odajön, akkor csak annyit mondok: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" (csak klasszikust idézek, hogy ne mondjam, ez is A Ravaszból van. mindig szénné röhögöm magam ezen a részen, mikor a betépett csaj felpattan és elkezd a kibaszott nagy puskával lövöldözni.) sőt, ekkorra már leszerveztem, hogy majd TG-vel megyek, és az meg pláne jó lesz, mert annyit fogunk vihogni, mint az állat és pláne nem fogok vele foglalkozni, sőt, pláne benyögöm a fenti mondatot.
mindezekhez képest pénteken annyira behaluztam Hallucinogen Liveon, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy a Szigeten játszanak, éppen a Live Act után, és hogy biztos izgul, de hogy tuti jól fog sikerülni. úgyhogy küldtem is neki üzenetet, hogy: "Jól fog sikerülni! Nekem a Hallucinogen Live Party jó lett. :)"
én magam sem értettem, hogy ezt most miért kellett, de elküldtem, hát baszhattam. azért az alapvető hangulatom az volt, hogy menjen a picsába.
éjjel próbált hívni, de közben lemerültem, ki voltam kapcsolva, úgyhogy nem tudott elérni.
szombaton semmi, vasárnap semmi.
éjjel hazaértem, megkaptam a képeslapját. ennyi volt a szöveg rajta: "Csókollak Mallorcáról! Tomi" örültem neki, hogy legalább megkaptam, meg is köszöntem smsben. szinte kedves voltam. erre egyből felhívott. hajnali 1 óra múlt. már az ágyban feküdtem. végre letusoltam, hajat mostam, bekentem magam mindenféle krémmel a leégéseim miatt. szóval hívott, hogy a Mikinél van éppen és hogy felugrana, ha gondolom...
hát jöjjön. bár hulladék voltam, de azt gondoltam, essünk túl rajta.
pár perc múlva megérkezett. biciklivel. és akkor kaptam sokkot. LEVÁGATTA A HAJÁT!!!! és úgy meghízott, hogy kész. tök bénán néz ki a feje, tök olyan, mintha az öcsém lenne. ilyen öcsis feje lett, kikerekedett arccal, béna hajjal... első kérdésem az volt: "hát te meg hogy nézel ki???" mire ő: "te meg mi a faszt csináltál a hajaddal??"
nem volt már szomjas, de nem is volt nagyon ittas talán. de kurvára megváltozott. nagyon ideges voltam míg vártam, meg míg ott volt. alig bírtam beszélni, remegett kezem-lábam... totál kivoltam. van karórája, van karkötője, normális cuccokban volt. de annyira fura volt az egész. mindig azt gondoltam, hogy ezek a Világi hívságok nem érdeklik. és pont ez tetszett benne mindig. ehhez képest... persze, lehet, hogy eddig is lett volna igénye órára, meg karkötőre, meg faszom, de nem volt rá pénze és én pont abban az időszakban ismertem meg. de hát ez a mostani fazonja annyira távol áll tőlem. nem is a hízás, meg a rövid haj. csak valahogy azt éreztem, hogy nagy lett az arca attól, hogy most van pénze. amit persze el fog baszni 2 perc alatt. de hogy pont az a puritánság és egészséges igénytelenség, ami eddig tetszett benne, az most elszállt. próbáltam azzal ellensúlyozni a dolgot, hogy megdolgozott érte, mármint a pénzért, meg hát tulajdonképpen megérdemli, meg tudnom kell, hogy ilyen, hogy elbassza a pénzt, amit egyébként szeretek is benne, de ez most valahogy más. valahogy pont ugyanaz az érzésem jött, mint a múltkor a Kéményseprőnél, hogy egyszerűen már nem kívánom. hogy ez egy lejárt lemez és nem akarom újra feltenni. mert már nem érdekel.
de basszus... annyira megéreztem, hogy fog történni valami. mármint ez a haj levágás. és nem véletlen, hogy az a bizonyos mondta járt a fejemben: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" mert tényleg olyan érzésem volt, hogy egyrészt ki ez? én nem ezt az embert ismertem meg... másrészt meg, hogy nekem ez az ember nem kell. de úrjézus. annyira tudtam, hogy ez lesz. és az öcsis fej. semmi a régi macsóságból, csak az idióta vigyor a kerek fején, mint egy jóllakott napközis. én nem tudom, hogy ha játszik, akkor előjön-e a régi kisugárzás, de az biztos, hogy ha a mostani énjével találkoztam volna tavaly, akkor 20 perces randi lett volna az egész maximum.
2 cigit szívtunk el, addig dumálgattunk. kb. mintha egy jó haverral nyomná. meg én is. bár az ideg rángatott, azért próbáltam úrrá lenni magamon. valójában nagyon-nagyon csalódott voltam. és nem azért, mert nem egy csokor vörös rózsával állított be, meg gyűrűvel, meg akármi, hanem hogy mennyire más lett. és nem olyan, ami nekem bejön. legalább is így elsőre kurvára nem jön be.
esett szó arról érintőlegesen, hogy mindketten próbálkoztunk mással a nyáron, de tényleg csak félmondatokból lehetett sejteni. de lehetett.
mondta, hogy örül, hogy látott (múltidőben!), aztán mikor elköszönt, akkor a szám sarkára adott puszit és megpaskolta a seggem. ekkor persze elkapott a harci láz, mert azért a száját még mindig el bírnám viselni a számon, meg amúgy is szex nélkül vagyok hónapok óta, úgyhogy nem húztam el sem a fejem, sem a seggem, sőt, visszaütögettem, de hát ennyi. lentről még felintegetett és kész.
nem is maradtunk semmiben, hogy majd mikor találkozunk legközelebb.
alig bírtam persze elaludni, mert számtalan gondolat cikázott a fejemben.
tegnap délre jutottam el oda, hogy muszáj beszélnem vele. hogy most akkor mifasz van velünk. úgyhogy küldtem rá egy üzenetet, hogy "bár sűrű a hetem, de megihatnánk valamit, valahol, valamikor, ha van kedved..."
erre válasz azóta sem jött. ami egyébként nem is gáz, mert már annyira nem is akarok vele találkozni, de tulajdonképpen meg gáz, mert most akkor mifasz? megint ennyi? én sem tetszettem neki? meg hát nem is ez, hanem szeretném elmondani néhány gondolatomat vele kapcsolatban. meg szeretném tudni, hogy ő miként viszonyul hozzám.
tegnap hazafelé a buszon is gondolkodtam rajta. és csak azok az érzések jöttek elő, hogy nem kell többé... hallgattam a Transwave számát, na, azon meg elbőgtem magam. 7E-n basszus. ott picsogtam tegnap délután 5-kor, hogy basszameg, még 1 évig kell várni, hogy mehessek Ozorára, másrészt meg azért picsogtam, mert hát a Bőgős sztori az ennyi és nem több. részemről legalább is. és hogy milyen fura, ezzel a 20 perces találkozással tulajdonképpen pontot is tettem/tettünk az ügy végére. és hogy szomorú, de egy 10 hónapos periódus lezárult. valami elmúlt, meghalt, és ez mindig szomorú. úgy érzem, hogy ő sem akar már engem. semmiféle kezdeményezést nem tett azért, hogy másként gondoljam, szóval be kell látnom, hogy itt a vége. 5 hónap együttjárás, 5 hónap szenvedés... jó arányok.
este néztem a Férfi fán terem sorozatot és a kémiáról volt szó benne, persze kapcsolati aspektusból. hogy van ugyebár a kémia, ami nagyon összefűz két embert, de hát attól még a kapcsolat nem biztos, hogy működik, hanem azért keményen dolgozni is kell.
pont ugyanez a mi sztorink is. kibaszott erős a szexuális, a testi vonzódás egymás irányába. hihetetlenül passzol a természetünk, az érdeklődési körünk is talán (bár a foci és Ozora soha nem mozgatta meg), meg hasonló dolgokra kattanunk és mindketten vérköcsögök vagyunk. de hogy ez tartósan működjön, ahhoz nem elég ennyi. nem elég az, hogy bármikor meglátom, legszívesebben minimum megcsókolnám, de inkább dugnék vele reggelig. meg nagyon jól tudunk együtt bulizni. de a hétköznapok azok kurvára nem működnek. így nem. és így soha nem is fognak. ha nem kapjuk össze magunkat, hogy akkor most ez működjön, akkor baszhatjuk.
én még akár most is kész lennék dolgozni ezért az egészért, főleg akkor, ha azt mondja, hogy ő engem akar és senki mást. nyilván akkor az lenne, hogy vissza kellene édesgetnie magát hozzám, érje el, hogy újra belé szeressek, vagy akármi. dolgozzon meg minden egyes percért, amit együtt vagyunk.
de egyrészt szerintem nem akar tőlem már semmit, másrészt ő nem az a fajta, aki dolgozna kapcsolatért. még kommunikálni sem képes, és ezt ő is bevallotta. akkor meg mi a fasznak törjem magam??? ez a hajó elment, vagy hát közösen vízre bocsátottuk és kész. ennyi volt és nem több.
aztán még felvidításként este megnéztem megint A Ravaszt... kurvasokadszorra. de még így is zseniális. és annál a résznél: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" na, akkor esett le a tantusz. végleg. hogy jól éreztem, megéreztem és ez lett és kész.
holnap egyébként nem játszik a Tűzraktérben, úgyhogy nem is akarok odamenni. leginkább fáj a torkom és kurva szarul vagyok (3 hét után tegnap újra megjött, váratlanul, és nem tudom mi van... általában is szarul érzem magam, az egész közérzetem fos, levert vagyok, alig bírok nyelni, szóval remek... lehet, hogy elkaptam a malacnáthát??? végülis csak egy faszival osztottam meg a spanglimat... lehet, ez pont elég volt hozzá...), úgyhogy ha holnap összejövünk TG-vel, akkor valami otthonülős, meccs/film nézős, bebaszós és betépős estére vagyok csak hitelesítve, semmi többre.
jó, mondjuk kb. ugyanezt fogjuk csinálni Barbival is utána 2 napig, de hát ez jó, nem? :)
ahhh... csalódott vagyok. nagyon. meg le vagyok eresztve. annyira, de annyira nem akarok pasizni, annyira nem kell már senki, hogy el nem tudom mondani. a fű beütött, teljesen motiválatlanná tett. teljesen lényegtelen lett minden ezen kívül. na jó, nem egészen, de nagyon sok dolog igen. és az a durva, hogy az, ami eddig a legfontosabb volt szinte egész életemben (szex), az hiányzik legkevésbé. egy pasi meg aztán pláne. randizás? levelezés? smsezés? jajnekem. ki a faszt érdekel? nem akarok senkivel ismerkedni, hagyjon engem mindenki békén. jól vagyok én így. kurvára elfáradtam, belefáradtam, elegem lett. és most a Bőgős miatt kurvára le vagyok eresztve. nagyon. most már tényleg azt hiszem, hogy soha nem fogom megtalálni az Igazit. tudom-tudom, nem szabad feladni, de az utóbbi időben egyre inkább abba az irányba haladok, hogy volt valaki, és hogy más már soha többé, úgysem lesz...
azért a kedvem persze jó, csak tudnék végre eleget aludni. de majd a tepsiben. addig nem fecsérlek erre időt. :)
hol is hagytam abba ezt a szálat? ja, igen. hogy hétfőn reggel még felbasztam magam a Bőgős "üzleti partner" üzenetén, vagy mifasz.
na, hát igazából az úgy volt, hogy ugye pénteken lemondta a randit, és B-tervet sem vázolt fel, hétvégén én nem kerestem, leszartam.
vasárnap éjjel viszont bevillant valami és küldtem neki egy sms-t, hogy "egy cigarettatárcát szeretnék születésnapomra kapni ajándékba..." ennyi. semmi mást.
erre válasz nem jött, viszont reggel láttam a faszkodását iwiwen, amikor úgy döntöttem, hogy gecire elegem van belőle.
a bankba készülődtem, mikor jött egy üzenet tőle, hogy "kapsz". csak ennyi. ugyebár cigarettatárcát. na, lementem boltba, kicsit fortyogtam, hogy milyen válasz ez, meg mi a fasz van, de persze virult is a fejem, hogy egyáltalán válaszolt. mikor hazaértem, csak annyit írtam neki: "Csigabiga faszt." :D tudjátok, a mondóka: kérsz, kapsz, csigabiga faszt. :) aztán elmentem még pakolászni és később láttam, hogy hívott. visszahívtam, de nem vette fel. aztán a Tesómmal már éppen álltunk ki a garázsból, amikor felhívott.
tulajdonképpen csak azt akarta kérdezni, hogy jól vagyok-e, mármint hogy normális vagyok-e egészen (tehát ebben az értelemben kérdezte), mert hogy mit műveltem itt reggel az iwiwen, meg smsben stb. meg hogy Ozorán vagyok-e már. mondtam, hogy bocs, szarul aludtam, de minden oké, és hogy most indulunk stb. beszéltünk még néhány szót, aztán ennyi. letettük és pár perc múlva jön az sms tőle: "puszilom a tesódat." ez normális??? a Tesómmal csak néztünk egymásra és röhögtünk, hogy mifasz. hogy ezt most minek? legalább 4 óra múlva válaszoltam neki erre, hogy "Ő is téged." ennyit.
aztán ugyebár leértem Ozorára és kurvára unatkozni kezdtem, mert még nem volt buli. estefelé még írtam neki annyit, hogy "Egyébként a Tesóm eddig még nem mert bejelölni téged iwiwen..."
az üzenetre persze azt a választ vártam, hogy "Nyugodtan bejelölhet, komolyak a szándékaim!" (mármint velem), de persze semmi nem jött. mondjuk, Tankcsapdán volt, ne csodálkozzak...
a kedd az valahogy eltelt nélküle, bár akkor már láttam, hogy a hétfő reggeli iwiwes üzenetemre válaszolt, hogy "SÉRTŐDŐS... SÉRTŐDŐS!!!", mire én, hogy "bocs, csak szarul aludtam..." ennyi.
eljött a szerda, a szülinapom, amikor is kurvára elfelejtett. oké, elsősorban férfiból van, tehát nem várhatom el, hogy bármilyen dátumot is a fejében tartson. de egyrészt hétfőn tudhatta már az sms-ből, hogy szülinapom lesz, meg egyébként is. mindegy. attól, hogy szakítottunk, az ő születésnapján, ami már szintén a szakítás után volt, nekem volt annyi energiám, hogy küldjek rá egy üzenetet, aminek persze örült is nagyon. a lényeg, hogy egy sort se írt. de semmit. vártam egész nap, de hát várhattam.
csütörtökön a domboldalon ücsörögve, A Ravaszból idézgetve magamnak, röhögcséltem, majd ekkor csapott át sírásba az egész. mert eszembe jutott a Bőgős. hogy szart a fejemre. és nagyon sírtam ettől. de aztán azt kezdtem el mondogatni magamban, hogy "a két, csodálatosan szép kék szememet SZÉTSÍRTAM ezért a FASZÉRT, aki tulajdonképpen MEG SEM ÉRDEMLI!!!! se engem, sem a szépséges szemeimet. egyiket se."
szóval ezen dühöngtem, amikor is egy sms-ben elküldtem a büdös picsába. méghozzá nem finoman: "Te egy mekkora büdös paraszt vagy! Még egy smst is sajnáltál rám? Jaj, mennyit kell neked fejlődni, hogy megérdemelj engem..."
először azért gondolkodtam, hogy netán túl durva, meg azért mégis csak a Bőgős... de hát tulajdonképpen tényleg egy nagy büdös paraszt, és ezt már meg akartam neki mondani, úgyhogy tulajdonképpen örültem neki, hogy megtettem. és különben is kurvára fájt, hogy le sem szart a szülinapomon. szerintem ez köcsögség. de komolyan. senki más nem izgatott, hogy nem írt, de ő igen. senkin nem akadtam fel, de tényleg, aki elfelejtette, vagy nem tartotta fontosnak, hogy írjon. de a Bőgősön igen.
na, nemsokára jött is a válasz: "Ne haragudj!!! Boldog névnapot!" ó, bárcsak ne írt volna... itt durrant el az agyam végleg. úgyhogy erre már csak azt válaszoltam: "Na, elmész te a büdös picsába!" hát de nem???? főleg az idegesített, hogy nem tudja, a névnapom februárban volt. nyilván látta netezés közben a héten, hogy augusztusban is van névnap, de hát én nem akkor tartom. és tudnia kell, hiszen anno még ajándékot is hozott. meg egész nap együtt voltunk, meg akkor volt, hogy könyörgött telefonon, menjek haza a munkából, mert velem akar lenni. erre bazmeg, hogy boldog névnapot??? mifasz??? hogy lehet valaki ekkora tapintatlan, figyelmetlen, töketlen faszkalap... áhhh. ja, hát erre kb. olyan választ vártam, hogy "na, te már ne szívjál többet, mert tiszta hülye vagy tőle..." de erre meg készen voltam a válasszal: "tudtam, hogy ezt fogod írni!!! tudod mit? pont most vagyok jól, úgyhogy elmész te a francba!!!"
ekkor közben már kitaláltam, hogy majd holnap elmegyek a Tűzraktérbe jam sessionre és rommá alázom. hogy majd odamegyek Áronhoz, vagy bárki más cimborájához, köszönök, dögös leszek, mint állat, rá meg rá se nézek, vagy ha odajön, akkor csak annyit mondok: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" (csak klasszikust idézek, hogy ne mondjam, ez is A Ravaszból van. mindig szénné röhögöm magam ezen a részen, mikor a betépett csaj felpattan és elkezd a kibaszott nagy puskával lövöldözni.) sőt, ekkorra már leszerveztem, hogy majd TG-vel megyek, és az meg pláne jó lesz, mert annyit fogunk vihogni, mint az állat és pláne nem fogok vele foglalkozni, sőt, pláne benyögöm a fenti mondatot.
mindezekhez képest pénteken annyira behaluztam Hallucinogen Liveon, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy a Szigeten játszanak, éppen a Live Act után, és hogy biztos izgul, de hogy tuti jól fog sikerülni. úgyhogy küldtem is neki üzenetet, hogy: "Jól fog sikerülni! Nekem a Hallucinogen Live Party jó lett. :)"
én magam sem értettem, hogy ezt most miért kellett, de elküldtem, hát baszhattam. azért az alapvető hangulatom az volt, hogy menjen a picsába.
éjjel próbált hívni, de közben lemerültem, ki voltam kapcsolva, úgyhogy nem tudott elérni.
szombaton semmi, vasárnap semmi.
éjjel hazaértem, megkaptam a képeslapját. ennyi volt a szöveg rajta: "Csókollak Mallorcáról! Tomi" örültem neki, hogy legalább megkaptam, meg is köszöntem smsben. szinte kedves voltam. erre egyből felhívott. hajnali 1 óra múlt. már az ágyban feküdtem. végre letusoltam, hajat mostam, bekentem magam mindenféle krémmel a leégéseim miatt. szóval hívott, hogy a Mikinél van éppen és hogy felugrana, ha gondolom...
hát jöjjön. bár hulladék voltam, de azt gondoltam, essünk túl rajta.
pár perc múlva megérkezett. biciklivel. és akkor kaptam sokkot. LEVÁGATTA A HAJÁT!!!! és úgy meghízott, hogy kész. tök bénán néz ki a feje, tök olyan, mintha az öcsém lenne. ilyen öcsis feje lett, kikerekedett arccal, béna hajjal... első kérdésem az volt: "hát te meg hogy nézel ki???" mire ő: "te meg mi a faszt csináltál a hajaddal??"
nem volt már szomjas, de nem is volt nagyon ittas talán. de kurvára megváltozott. nagyon ideges voltam míg vártam, meg míg ott volt. alig bírtam beszélni, remegett kezem-lábam... totál kivoltam. van karórája, van karkötője, normális cuccokban volt. de annyira fura volt az egész. mindig azt gondoltam, hogy ezek a Világi hívságok nem érdeklik. és pont ez tetszett benne mindig. ehhez képest... persze, lehet, hogy eddig is lett volna igénye órára, meg karkötőre, meg faszom, de nem volt rá pénze és én pont abban az időszakban ismertem meg. de hát ez a mostani fazonja annyira távol áll tőlem. nem is a hízás, meg a rövid haj. csak valahogy azt éreztem, hogy nagy lett az arca attól, hogy most van pénze. amit persze el fog baszni 2 perc alatt. de hogy pont az a puritánság és egészséges igénytelenség, ami eddig tetszett benne, az most elszállt. próbáltam azzal ellensúlyozni a dolgot, hogy megdolgozott érte, mármint a pénzért, meg hát tulajdonképpen megérdemli, meg tudnom kell, hogy ilyen, hogy elbassza a pénzt, amit egyébként szeretek is benne, de ez most valahogy más. valahogy pont ugyanaz az érzésem jött, mint a múltkor a Kéményseprőnél, hogy egyszerűen már nem kívánom. hogy ez egy lejárt lemez és nem akarom újra feltenni. mert már nem érdekel.
de basszus... annyira megéreztem, hogy fog történni valami. mármint ez a haj levágás. és nem véletlen, hogy az a bizonyos mondta járt a fejemben: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" mert tényleg olyan érzésem volt, hogy egyrészt ki ez? én nem ezt az embert ismertem meg... másrészt meg, hogy nekem ez az ember nem kell. de úrjézus. annyira tudtam, hogy ez lesz. és az öcsis fej. semmi a régi macsóságból, csak az idióta vigyor a kerek fején, mint egy jóllakott napközis. én nem tudom, hogy ha játszik, akkor előjön-e a régi kisugárzás, de az biztos, hogy ha a mostani énjével találkoztam volna tavaly, akkor 20 perces randi lett volna az egész maximum.
2 cigit szívtunk el, addig dumálgattunk. kb. mintha egy jó haverral nyomná. meg én is. bár az ideg rángatott, azért próbáltam úrrá lenni magamon. valójában nagyon-nagyon csalódott voltam. és nem azért, mert nem egy csokor vörös rózsával állított be, meg gyűrűvel, meg akármi, hanem hogy mennyire más lett. és nem olyan, ami nekem bejön. legalább is így elsőre kurvára nem jön be.
esett szó arról érintőlegesen, hogy mindketten próbálkoztunk mással a nyáron, de tényleg csak félmondatokból lehetett sejteni. de lehetett.
mondta, hogy örül, hogy látott (múltidőben!), aztán mikor elköszönt, akkor a szám sarkára adott puszit és megpaskolta a seggem. ekkor persze elkapott a harci láz, mert azért a száját még mindig el bírnám viselni a számon, meg amúgy is szex nélkül vagyok hónapok óta, úgyhogy nem húztam el sem a fejem, sem a seggem, sőt, visszaütögettem, de hát ennyi. lentről még felintegetett és kész.
nem is maradtunk semmiben, hogy majd mikor találkozunk legközelebb.
alig bírtam persze elaludni, mert számtalan gondolat cikázott a fejemben.
tegnap délre jutottam el oda, hogy muszáj beszélnem vele. hogy most akkor mifasz van velünk. úgyhogy küldtem rá egy üzenetet, hogy "bár sűrű a hetem, de megihatnánk valamit, valahol, valamikor, ha van kedved..."
erre válasz azóta sem jött. ami egyébként nem is gáz, mert már annyira nem is akarok vele találkozni, de tulajdonképpen meg gáz, mert most akkor mifasz? megint ennyi? én sem tetszettem neki? meg hát nem is ez, hanem szeretném elmondani néhány gondolatomat vele kapcsolatban. meg szeretném tudni, hogy ő miként viszonyul hozzám.
tegnap hazafelé a buszon is gondolkodtam rajta. és csak azok az érzések jöttek elő, hogy nem kell többé... hallgattam a Transwave számát, na, azon meg elbőgtem magam. 7E-n basszus. ott picsogtam tegnap délután 5-kor, hogy basszameg, még 1 évig kell várni, hogy mehessek Ozorára, másrészt meg azért picsogtam, mert hát a Bőgős sztori az ennyi és nem több. részemről legalább is. és hogy milyen fura, ezzel a 20 perces találkozással tulajdonképpen pontot is tettem/tettünk az ügy végére. és hogy szomorú, de egy 10 hónapos periódus lezárult. valami elmúlt, meghalt, és ez mindig szomorú. úgy érzem, hogy ő sem akar már engem. semmiféle kezdeményezést nem tett azért, hogy másként gondoljam, szóval be kell látnom, hogy itt a vége. 5 hónap együttjárás, 5 hónap szenvedés... jó arányok.
este néztem a Férfi fán terem sorozatot és a kémiáról volt szó benne, persze kapcsolati aspektusból. hogy van ugyebár a kémia, ami nagyon összefűz két embert, de hát attól még a kapcsolat nem biztos, hogy működik, hanem azért keményen dolgozni is kell.
pont ugyanez a mi sztorink is. kibaszott erős a szexuális, a testi vonzódás egymás irányába. hihetetlenül passzol a természetünk, az érdeklődési körünk is talán (bár a foci és Ozora soha nem mozgatta meg), meg hasonló dolgokra kattanunk és mindketten vérköcsögök vagyunk. de hogy ez tartósan működjön, ahhoz nem elég ennyi. nem elég az, hogy bármikor meglátom, legszívesebben minimum megcsókolnám, de inkább dugnék vele reggelig. meg nagyon jól tudunk együtt bulizni. de a hétköznapok azok kurvára nem működnek. így nem. és így soha nem is fognak. ha nem kapjuk össze magunkat, hogy akkor most ez működjön, akkor baszhatjuk.
én még akár most is kész lennék dolgozni ezért az egészért, főleg akkor, ha azt mondja, hogy ő engem akar és senki mást. nyilván akkor az lenne, hogy vissza kellene édesgetnie magát hozzám, érje el, hogy újra belé szeressek, vagy akármi. dolgozzon meg minden egyes percért, amit együtt vagyunk.
de egyrészt szerintem nem akar tőlem már semmit, másrészt ő nem az a fajta, aki dolgozna kapcsolatért. még kommunikálni sem képes, és ezt ő is bevallotta. akkor meg mi a fasznak törjem magam??? ez a hajó elment, vagy hát közösen vízre bocsátottuk és kész. ennyi volt és nem több.
aztán még felvidításként este megnéztem megint A Ravaszt... kurvasokadszorra. de még így is zseniális. és annál a résznél: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" na, akkor esett le a tantusz. végleg. hogy jól éreztem, megéreztem és ez lett és kész.
holnap egyébként nem játszik a Tűzraktérben, úgyhogy nem is akarok odamenni. leginkább fáj a torkom és kurva szarul vagyok (3 hét után tegnap újra megjött, váratlanul, és nem tudom mi van... általában is szarul érzem magam, az egész közérzetem fos, levert vagyok, alig bírok nyelni, szóval remek... lehet, hogy elkaptam a malacnáthát??? végülis csak egy faszival osztottam meg a spanglimat... lehet, ez pont elég volt hozzá...), úgyhogy ha holnap összejövünk TG-vel, akkor valami otthonülős, meccs/film nézős, bebaszós és betépős estére vagyok csak hitelesítve, semmi többre.
jó, mondjuk kb. ugyanezt fogjuk csinálni Barbival is utána 2 napig, de hát ez jó, nem? :)
ahhh... csalódott vagyok. nagyon. meg le vagyok eresztve. annyira, de annyira nem akarok pasizni, annyira nem kell már senki, hogy el nem tudom mondani. a fű beütött, teljesen motiválatlanná tett. teljesen lényegtelen lett minden ezen kívül. na jó, nem egészen, de nagyon sok dolog igen. és az a durva, hogy az, ami eddig a legfontosabb volt szinte egész életemben (szex), az hiányzik legkevésbé. egy pasi meg aztán pláne. randizás? levelezés? smsezés? jajnekem. ki a faszt érdekel? nem akarok senkivel ismerkedni, hagyjon engem mindenki békén. jól vagyok én így. kurvára elfáradtam, belefáradtam, elegem lett. és most a Bőgős miatt kurvára le vagyok eresztve. nagyon. most már tényleg azt hiszem, hogy soha nem fogom megtalálni az Igazit. tudom-tudom, nem szabad feladni, de az utóbbi időben egyre inkább abba az irányba haladok, hogy volt valaki, és hogy más már soha többé, úgysem lesz...
azért a kedvem persze jó, csak tudnék végre eleget aludni. de majd a tepsiben. addig nem fecsérlek erre időt. :)
hétfő, augusztus 17, 2009
hol is kezdjem?
én magam sem tudom. annyi minden történt az elmúlt héten, ugyanakkor meg nem történt semmi. de éppen ettől volt remek az egész. :)
nem tudok még, vagy most jelen pillanatban kerek mondatokban fogalmazni, meg nincs is hozzá kedvem, a gépelés is kurva szarul megy, de azért összeírom, hogy mik voltak és mik jártak a fejemben.
- jövőre még több manna kell. idén 6.0 nem lett elég. illetve elég lett, de ha még többet szívok, akkor még kevesebbet punnyadok. szóval meg kell duplázni. :) viszont kevesebbet dohányoztam, mint tavaly. 4 doboznyi fogyott el kb. egész héten.
- jövőre korábban menni!!! legalább hétfőn reggel 8-ra oda kell érni, hogy egyszerű legyen a bejutás. a sátram pedig máshova rakom. és kevesebb cuccot viszek jóval.
- a keddi nyitó bulin történt, miután ugyanúgy elvonultak a birkák a domboldalon, mint tavaly, hogy végre be lehetett szaladni a tánctérre. és ott, akkor, ahogy az első sorok egyikében megálltam, örömömben a sírás fojtogatta a torkom. jöttek a többiek is, néhányukkal összenéztünk, mindenki arcán ez volt: "végre itt vagyunk és mindjárt kezdődik..." nagyon megható volt az egész várakozás, izgalom, ami körüllengte az estét. este 8-tól hajnali 2-ig táncoltam egyvégtében ezután.
- szerda. szülinap. reggel "Ébredj és szívj!" cigi. a sátorban persze. reméltem, hogy nem gyújtom fel, hálistennek épségben maradt. amúgy a hétfő éjjeli viharban nagy szolgálatot tett a sátor. hihetetlen, hogy mennyi mindent kibírt. jó döntés volt, hogy megvettem. imádom. meg a hálózsákom is. :)
a szülinapomon egyébként először csak ücsörögtem a Nagyszínpadnál a dombon. aztán mentem táncolni. jó volt benne lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első reggeli táncolásában. 7 órán keresztül nyomtam. dj Marios set, majd Liquid Soul Live következett. itt már elhangzott a Crazy People c. dal, amit a legelsőre megszerettem az Ozorás dvd-ről. fú, nagyon komoly táncolás volt. aztán Andromeda, Peter Didjital, majd Son Kite Live. utóbbitól többet vártam kicsit, de nem volt persze rossz. :)
mivel napközben sokat táncoltam, de a nap meg általában égetett, így kénytelen voltam a színpadtól és mindenféle mélynyomótól kb. 2 méternyire elhelyezkedni, mert ott volt a legtovább árnyékos és hűs a terep. ergo egy valag felvételen valszeg rajta vagyok, úgyhogy a következő dvd-n biztosan rajta leszek. az nem kétség. :) mikor ez leesett, már kezdtem tudatosan úgy mozogni, hogy mindig ott legyek, ahol kell.
a dombon ücsörgés egyébként azért jó, mert lehet füstölni és jókat gondolkodni. mivel a közönség 80%-a külföldi volt, ezért még az sem zavart meg, hogy magyar szót, locsogást hallok. nem. bábeli zűrzavar volt, a nyelvek összevisszasága, de legalább nem kellett figyelni senkire és semmire, csak saját magamra és a gondolataimra, érzéseimre.
sokszor előfordult, hogy csak ültem, néztem ki a fejemből, hallgattam a zenét, néztem az embereket, élveztem a jó időt, a jó levegőt, a csodálatos tájat.
sokszor kedvenc filmjeimből idézgettem magamnak, persze hangosan és vihogtam. leginkább a Ravasz, az Agyból. mert az olyan jóóó!!! :)
volt, hogy annyira nevettem a saját hülyeségemtől, hogy aztán a végén átcsapott sírásba az egész. valami eszméletlen zokogásba. valami hihetetlen mélységről szakadt fel egy hatalmas megtisztulás, megkönnyebbülés, nem is tudom... valami kiszakadt belőlem, az biztos. és ettől új életre, új erőre kaptam. annyi időm volt gondolkodni, mint még soha. annyi időm volt pihenni, mint még soha.
és rengeteg lehetőségem volt arra, hogy ne gondoljak SEMMIRE és SENKIRE. és ez a legszebb az egészben. hogy már annyira lementem alfába, vagy nem is tudom hova, hogy egyszerűen kiürült a fejem. és ez kurvajó érzés!!!! amikor már azon gondolkodsz, hogy nem gondolkodsz semmin. szóval érted.
a szülinapom estéjén viszonylag hamar ágyban voltam. nem volt kedvem a Chillbe menni, mert attól féltem, elalszok helyben. amúgy meg, mivel el volt szokva a paraszt a szántástól, a kedd esti és szerdai, napközbeni ugrálásoktól úgy elfáradtam, hogy muszáj volt pihennem. de nem bánkódtam, egy percig sem éreztem magam egyedül, nem voltam magányos. olvasgattam, ettem, ittam, ilyesmi.
- csütörtök. akkor már korábban mentem ki, ki voltam pihenve. :) Echotek Live, majd Ans Set, Jaia Live, Görgö és Vibrasphere Live volt a program. 5 után a Nagyszínpadnál egyébként mindig elcsendesült az élet. volt, hogy ilyenkor még maradtam a domboldalon nézelődni. már persze, ha az időjárás, meg a helyzet ezt megengedte. általában tűzött a nap, kevés volt az árnyék, így inkább hamar a sátramba takarodtam. este megint punnyadás volt, semmi pörgés.
- péntek. na, itt kezdődött a durvulás. :) reggel rohanás ki Talamasca Livera. a reggel rohanás az tényleg így nézett ki. kipattant a szemem, megnéztem hány óra, összekaptam magam és takarodtam táncolni. Talamasca után jött Lucas, majd Total Eclipse Live, Kraak és persze Hallucinogen Live. obazeg. az mekkora volt!!!! hát tényleg ment a haluzás ezerrel. asztakurva!! imádtam... hogy persze az élet ne legyen olyan egyszerű, délután akkora zuhé volt, mint az állat. volt nálam esőkabát, sőt, már a tánctéren is sokáig abban nyomtam (piros esőkabátos, két copfos, szőke idiótaként pattogtam a dj pult előtt), pedig akkor még szinte nem is esett. később a domboldalban ülve kapott el. a seggem alatt pléd, lábamon szandi, rövidgatya, póló meg egy kapucnis pulcsi. ebben próbáltam nem megfagyni, és jelentem, sikerült! rommá áztam. jó volt részese lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első nagy zuhéjában, ami az embereket a tánctéren éri. aztán ültem a vizes pléden. áhhh... de kurvanagy buli volt!!! :) fél 7 körül mentem a sátramba, ettem és próbáltam aludni. 3 órányi szenvedés után felkeltem, TG-vel smseztem, aztán visszafeküdtem, szerencsétlenkedtem, de az alvás nem ment. hajnali 3-kor döntöttem úgy, hogy most akkor már elég és elindultam megint. táncolni.
- szombat. hajnali 3. koromsötét. botorkálok az úton. egyszercsak a domb tetejéről megpillantom a táncteret, ami fantasztikusan ki van világítva, deko, dizájn, lézer, faszom minden. már ránézésre révületbe estem. ezután már csak arra emlékszem, hogy rohanok le a lejtőn, bevágom a cuccom a pampafű alá és megyek pörögni. mikor odaértem még Christof Set ment, aztán jött a Transwave Live, amit vártam. és talán nem véletlenül. az egyik szám, amit nagyon szeretek, a Land of Freedom. rögtön ez volt a kezdés. és én ennek annyira megörültem, hogy felkelő nap fényénél, a nyirkos augusztusi reggelen, az első sorban tombolok betépve, mint az állat, még csak hajnali fél 5 van, szombat reggel, amikor általában lefeküdni szoktam inkább, vagy az oldalamra fordulni, akkor én már ott vagyok és táncolok, és hogy ez mennyire jó, és mennyire jó lenne, ha az Anyukám is megértené ezt (meg persze rajta kívül mindenki más is), mert ez kurvajó érzés! na, és akkor eddig vigyorogtam, itt meg elkezdtem sírni. patakzottak a könnyeim. táncoltam, ugráltam és sírtam. felemelő volt. kedvem lett volna odamenni és megölelni a dj-t. akkora élményt adott nekem. a durva, hogy még ez a dj pörgetett, de már valami mást, viszont eszembejutott a kedvenc szám címe és már attól elbőgtem magam újra... ez normális???? :S
annyira fáztam már reggel (szandiban, zokni nélkül, rövid gatyában), hogy úgy volt, felmegyek Transwave után a sátorba felöltözni, átmelegedni, aztán később folytatni a bulit, de máshogy döntöttem. jött dj Doc, majd Silicon Sound Live, ami megintcsak nagyon jó volt, úgyhogy maradtam. pörögtem tovább délig. hajnali 3-tól. aztán ledöglöttem a dombra. ott ültem egész délután, sőt, egész estig, amíg a Sphongle el nem kezdődött. azért persze táncolgattam, Atmost ki nem hagytam volna, de már nem mentem be tombolni. talán elfáradtam kicsit. estefelé már kissé fáztam, de nem érdekelt. fél10-kor rohanás a tánctérre és kezdődött a fő attrakció: Sphongle Live. egy számot ismertem tőlük, én nem is tudtam, hogy ez egy normális zenekar, rendes hangszerekkel stb. kurvasokan voltak. mármint a tánctéren. az 5. sorba jutottam be, de ott is nyomorgás volt. annyira nem jött be az egész, 2-3 szám után már úgy volt, hogy hagyom a francba az egészet, amikor elkezdtem táncolni valakivel... egy pasival. mögém állt, és ahogy én ráztam a seggem, úgy jött mögém. először idegesített, de aztán a dallamok, meg persze a fű hatására, élvezni kezdtem. ugyanis valami olyan hihetetlen módon tudtunk együtt táncolni, hogy az nem igaz. ilyet még senkivel nem tapasztaltam. áhhh... éreztem az ágyékát a fenekemnél. de nem volt tolakodó, hanem csak mint egy mágnes, valami erős vonzás, éreztem, hogy pár cm-re ott van a teste mögöttem. néha megérintette a karom is talán, meg elnyomkodta mellőlem, aki miatt esetleg épp nem tudtam táncolni, szóval vigyázott rám. ha eltűnt esetleg valamiért, akkor már én kerestem. de csak a fenekemmel. nem néztem hátra soha. nagyon sokat táncoltunk. vagy 2 órát. kurva jó volt. nem is tudom milyen számok mentek, meg hogy mi volt a színpadon, csak a zenét figyeltem és őt. éreztem, ahogy a farka feláll. többször annyira rágerjedtem, hogy azt kívántam, bárcsak megdugna. vagy bárcsak legalább hozzámérne. a sötétben, a tömegben észre sem venné senki. viszont baromira féltem, hogy ha hátrafordulok és meglátom, akkor majd biztosan nem fog tetszeni és az egésznek elszáll a varázsa. ő próbált maga felé fordítani, egyszer mintha hátra is néztem volna, de nem igazán emlékszem.
az volt a klassz, hogy képes volt irányítani (mármint a mozgásomat) és képes volt megnyugtatni. mert én inkább a pattogósabb ritmusokat, mozgásokat preferáltam, ő meg inkább a lassabb, csipőtekergetősebbeket. és megoldotta, hogy úgy csináljam, ahogy ő akarja. és ez tetszett. hogy valaki ilyen hatással van rám. hogy egyrészt kurvára megnyugtat, szó szerint elringatott tánc közben, a tánc által, másrészt meg hogy egyáltalán bárki is képes engem ennyi "ismeretség" után irányítani, befolyásolni, harmadszor pedig iszonyatosan izgató volt az egész. annyira, hogy el nem tudom mondani, ráadásul ezen is elbőgtem magam. többször volt, hogy én nyomtam magam hozzá, meg dörgölőztem, de megfordult a fejemben az is, hogy a kezét megfogom és vagy oda teszem, ahol nekem jó, vagy kirángatom a tömegből és leteperem. na, hát így táncikáltunk sokáig, aztán jött egy dj set, ami annyira nem érdekelt, úgyhogy pár perc után (bár még éreztem, hogy a hátam mögött van a srác) kimentem a tömeg szélére. még direkt töketlenkedtem, hogy az illető észrevegye, hogy elindultam, meg hogy merre megyek, hátha utánam jön és bármi... de nem.
aztán álltam a tömeg szélén, vártam, jön-e utánam (millió ember volt és korom sötét), keres-e esetleg, de nem. már lemondtam róla, már a sátorba indultam, amikor meggondoltam magam és visszamentem kb. oda, ahonnan kijöttem, hátha... de aztán nem. nem talált meg sajnos. vagy nem sajnos? ki tudja... én ezzel is egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, de talán fedje jótékony homály a kilétét. lehet, hogy nem is volt magyar... ki tudja? persze, nézelődtem, mert emlékeztem valamire, hogy milyen volt a pulcsiujja, szóval hátha megtalálom. vagy ő engem. de aztán semmi. de talán tényleg jobb is így.
annyira bepörögtem itt egyébként, hogy még hajnali 3-ig kint maradtam és sötétben botorkáltam vissza a sátramba. addigra már átfagytam persze, bár ez volt a záróbuli, úgyhogy igazán megérte. az éjszakai fényekben pompázó Main Stage és környéke, a dombtetőről nézve, ahogy hemzseg a táncoló emberektől... hát az valami fantasztikus. olyan volt az egész a völgyben, mintha nem is ezen a bolygón lenne. áhhh... nem tudom elmondani... a fények, a deko, a zene, a feeling...
no, hát a szombat az annyira jó sikerült, hogy 24 órát töltöttem a színpadnál és semmit a sátramban. :)
- vasárnap. hajnalban sátorbaájulás, 9-kor meg ébresztő. simán. :) 11:30-kor Tristan Live volt, a cukifiú, úgyhogy muszáj volt kapkodnom magam. mondjuk, nem is igazán voltam fáradt. kipattant a szemem, összerámoltam a cuccom és elindultam telefont tölteni, hogy a Tesómnak tudjak szólni, mikor jöjjön értem. aztán tánc. Ragen dj setjével melegítettem be, aztán meg jött Tristan, aki levágatta a haját!!! :( hosszú hajjal sokkal cukibb volt. :( azért persze így is nagyon helyes. ;) mondjuk ott csillogott a hatalmas karikagyűrű az ujján, de hát ki a francot érdekel, mikor annyira cuki??? :D végig sikoltoztam a koncertet, üvöltöttem föl a színpadra, hogy "jaaaaaaaaj, annyira cuki vaaaaaaaaagy Tristaaaaaan!!" :D úgyse értette senki. meg nem is hallották. Tristan egyébként azért nyom igazán élvezetes zenét, mert folyamatosan kontaktol a közönséggel. és hát a végén, ahogy megköszönte a bulit nekünk... mert hát a mi pörgésünk adja neki (meg mindegyik előadóművésznek) az energiát, a löketet, az ihletet... szóval nagyon megható volt... megint elbőgtem magam. de már meg sem lepődtem. :) utána elmentem hűsölni kicsit, mert nagyon szétcsaptam magam. a Shane Gobi dj setet, és a Man With No Name Liveot már a domboldalon ülve, állva hallgattam. amikor olyanom volt, akkor felálltam, táncoltam, aztán mikor beszédültem, akkor újra leültem.
végül egészen jól összeszedtem magam és átmentem a Chillhez. Ott dj setje ment éppen, nagyon-nagyon jó volt. a Tesómék fél 9 körül érkeztek meg. megmutattam nekik a fesztivált. jó volt látni, hogy tetszik nekik. menetközben még az Ott Liveba is belefutottam, a kedvenc számomat is hallhattam élőben, szóval panaszom nem lehet. :)
este 10-kor próbáltunk elindulni, összecsukni a sátrat pl. hát ez az, ami nem sikerült. Peti (a Tesóm pasija) küzdött vele, én csak röhögtem, nem tudtam belefolyni a dologba. aztán a bejáratnál találtunk egy srácot, aki segített összecsomagolni a kurva Qechua sátrat, de addigra már Tesómmal bepisiltünk a röhögéstől majdnem. ja, a srácot cserébe elvittük Ferihegyig. Mo (Mohamed) egy marokkói származású fickó, aki Dortmundban él, oda tartott haza éppen. szerintem sokkal kényelmesebben utazott, mint azt remélte. :) kapott Pilóta kekszet is, meg egy csomót beszélgettünk vele az úton.
este fél1-re értem a lakásba, hulla fáradtan. 2-kor feküdtem le. (hogy miért csak akkor? az egy másik történet... később majd erre is kitérek...)
na, azért ez mégis elég részletes beszámoló lett, de azért vannak általánosságok, vagy egyáltalán érzések, gondolatok, amik még bennem vannak, amiket le akarok jegyzetelni ide, úgyhogy most az következik.
- hétfőn még azon gondolkodtam, hogy mi a szent szart fogok vadegyedül csinálni egész héten. szombat délben viszont belém hasított a fájdalom, hogy szinte vége a fesztiválnak, egy szempillantás volt az egész, annyinak is tűnt és hogy egy csomó mindenre nem is emlékszem.
- volt, hogy srácok csak azért odajöttek tánc közben, hogy mosolyogjak rájuk, mert annyira feldobta őket a mosolyom, hogy akarták, hogy még. meg keresték a tekintetem, meg ilyesmi...
- az elején még lejegyeztem néhány gondolatot, leginkább kedd reggelig tartott ez kb., de aztán rájöttem, hogy bulizni vagyok itt, nem írogatni, úgyhogy ezért most a nagy agyalás, hogy mik is jártak a fejemben, hogy is szedjem össze?
- hülyék mindig vannak. itt is. bár ezek nem olyan hülyék, mint mondjuk a Szigeten. itt nincs erőszak, nincs durvaság, nincs hányásig részegedés, nincs hőzöngős, üvöltözős részeg faszkalap banda. nincs. itt olyan van, hogy máshogy üt a cucc. meg alapból más a természet. ráadásul ugye más náció.
pl. már első napról egy franciának tűnő lány, aki az első sorban tette-vette magát. meg egy másik, nem is tudom megtippelni, hogy milyen nemzetiség, egy 45 körüli, vékony, alacsony, pici nő, gombás pólóban, de csutak mocskos rajta minden, és vigyorog és táncol.
- ezt a fesztivált a Fogsorok fesztiváljának is el lehetne nevezni, sőt, ha ez olyan világ lenne, mint a Sziget (de hálistennek nem olyan), akkor támogathatná egy fogkrém/fogkefe gyártó cég is. hát mert mindenki állandóan vigyorog, mosolyog, teli szájjal. elképesztő... :)
- hamar rájöttem, hogy egy mosollyal egyébként mindent meg lehet oldani, főleg, ami amúgy sem igényel többet, csak a napi stresszes világban könnyebb, egyszerűbb, vagy talán csak zsigerből jön, hogy rögtön rámordulunk valakire, ha nekünk nem tetszőt csinál. Ozorán ha széttaposták a lábam akkor is visszamosolyogtam, mert tudom, hogy nem szándékosan, meg ő is jól érzi magát, meg minden. és jó volt. mindenkire mosolyogni. sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem tőle. 1-2 nap azért eltelt, míg átálltam erre, de igyekszem a hétköznapokban is megtartani még ezt a jó szokást.
- vettem ugyebár egy új szandit táncolni. az első 2-3 nap elég kemény volt, mert össze kellett csiszolódnunk, de jelentem, ez sikeresen megtörtént. :) úgyhogy olyan jó kis szandim van, amitől semmi pénzért meg nem válok, míg le nem szakad a lábamról. ahhoz képest, hogy eddig el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen lábbeliben mászkáljak, most már szinte ebben alszok. ma is ezt vettem fel pl. :)
(úrjézus... legalább dél óta írom ezt a posztot és nem jutok a végére annyi minden van...)
- utolsó napon vicces volt, mikor azok, akik az első sorban nyomultak elég sokat (én is), azok így összetalálkoztak és egymásra mosolyogtak és akár elismerőleg biccentettek is, hogy "na, te még ilyen jól bírod?" vagy valami ilyesmi.
- érdekes a színpad előtti tánc kérdése is. van ugye aki csak itt érzi jól magát. vagy a basszusláda miatt, vagy az előadó miatt, vagy ilyesmi. az folyamatosan ott van. van aztán olyan, aki csak előre jön fotózni. van olyan, aki előre jön, hogy megnézze, ki a dj, aki éppen ezt a zenét nyomja, amit. aztán van olyan, akinek egy küldetés, hogy hátulról előre jöjjön. megteszi, biccent egyet a színpad felé és megy tovább.
- az emberek táncos mozgása amúgy is érdekes, mert van aki olyan, hogy körbejárja az egész terepet egy-egy set alatt. van, aki meg nem mozdul semmit. (én az utóbbi vagyok)
- rájöttem, hogy mi a különbség a Live Act és a Dj Set között. :DDD lehet kinevetni, de én ezt nem vágtam. most is csak kb. 2 nap után esett le a szitu. na, akkor viszont vinnyogtam a röhögéstől, mikor lehullt a hályog. :) ez egyébként pont a Transwave közben történt, amikor a Christof setjét bemutató dj még ott maradt, a Transwave meg nyomta (na, mondjuk az is csak egy fickó, de pont a másik kedvencem Tristan után, mert annyira cuki az is... jajjjjj... picsoidság off...), szóval akkor esett le, hogy mivan. ja, hát azon meg eszementen röhögtem, mikor a Transwavet néztem. a srác ugyanis úgy állt a pult mögött, mintha valami szombat reggeli piacon lenne, mondjuk Salgótarjánban. tudjátok, olyan "lengyel" piacon. na, szóval ez a csávó pont úgy festett, úgy pattogott a kibaszott hidegben a pult mögött, mintha a tarjáni piacon állna, kazettákat árulna hajnali 6-tól 10-ig, eddig van fizetve, nyomatja a sukár zenét, közben meg az van az arcán, hogy "jaj, haladjunk már more! mikor jár már le a munkaidőm?? jaj, mindjárt megfagyok, teljen már az idő..." ez persze előadóművészként gáz, mármint hogy ez van az arcán. de nekem akkor kibaszott vicces volt. :)
- vittem idén külön a 4. azaz a negyedik neszesszerben egy csomó gyűrűt, meg fülbevalót. aha. biztos hordtam bármelyiket is... jövőre zéró ilyesmi világi hívság. se sminkcucc, se kiegészítő, se negyven felső meg 10 melltartó... áhhh!!! 3 fehér meg 2 fekete felső, természetesen minél kevesebbet takar, annál jobb. 2-3 rövidgatya. szandi. zokni. 1 polár pulcsi, ami kívül vízálló és kapucnis. egy hosszú farmer talán és ennyi. semmi másra nincs szükség.
kell egy új polifoam, mert a régit lehugyozták a pampafű tövében, meg új esőkabát is (főleg, hogy a Tesómét tettem gallyra), mert azt is lehugyozták, meg ki is égettem. :) ezek ilyen fogyóeszközök és hálistennek nem nagy tételek. és sál, sapka, kesztyű. de tényleg!! mert a reggelek kurvahidegek... meg az esték is... szóval kell. :)
- csak oda lyukadok ki, hogy aki nem volt még ott, Ozorán, az nem tudja, hogy mit hagy ki. egyszerűen nem lehet elmondani, hogy mennyire varázslatos a hely, hogy én ott pl. már megint újjászülettem és nagyon bízom benne, hogy jövő év ilyenkorig ki fog tartani a dolog. annyira jó volt minden, az emberek, a szervezés, az időjárás, a zenék, a környezet... áhhh... továbbra sem tudok rájönni, hogy emberek miért nem hiszik el, hogy ez jó... nagyon jó. és nem kell ehhez a Nagyszínpadnál pörögni állandóan. elég ha a Chillnél dumálgatsz valakivel, vagy csak figyeled az embereket, vagy lazulsz és kész.
- nem viszek könyvet. vittem idén hármat, de igazából egyik se kötött le. ezért is vártam már, hogy kezdődjön a buli. :)
- tervezem, hogy jövőre a Nagyszínpadnál lesz a sátram, de az is lehet, hogy inkább a Chillnél. majd a hangulatom, az akkori állapotom eldönti.
- biztos vagyok benne viszont, hogy rajtam kívül senki nem volt egyedül Ozorán. mindenki legalább valakivel, de inkább valakikkel ment, vagy ott találkoztak, vagy akármi. én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül táncolt, mindig egyedül ücsörgött. nem volt rossz, mert kellett már ez a nyugi, de azért jobb, ha van ott valaki velem. és megint csak oda lyukadnék ki, mint tavaly, hogy pasival kell menni...
- ó, hát a lázálmaim azok folyamatosan gyötörtek. olyanokat gondolkodtam a Bőgősről, hogy kész. na, azt most végképp nem írom össze. amúgy is jobb nem tudni. :)
- zseblámpa is kell. matrac is kell, mert a polifoam kurva vékony volt és nyomta a seggem a föld.
- egy nap egyszer mentem wc-re. mert utálom a toi-toi wc-ket. alig ittam, alig ettem, hogy ne kelljen wc-re rohangálnom állandóan. emiatt néha kerültem elég szar állapotba is, valamelyik nap ájulásig a napon, hányinger, napszúrás, nem is tudom... még jó, hogy nem száradtam ki. hálistennek, engem nem vitt el a mentő, de napi 1-2 eset azért volt.
- a Sphongle koncerten történtek annyira felizgattak, hogy elhatároztam, Pesten fogok járni valami olyan szórakozóhelyre, ahol tömeg van, jó a zene és lehet így táncolni. így akarok ismerkedni. vagy csak újabb élményekre szert tenni. ;)
- a Bőgőssel akartunk sárkányt eregetni anno, még amikor a Börzsönybe terveztünk kirándulást. sajnos nem jött össze. :(
- a Bőgősnek olyan jó segge van. nagyon.
- a Bőgős még soha nem ringatott el engem. se álomba, se tánc közben... nem is táncoltunk még igazából együtt...
(hinnye, a végére csak a Bőgős jön elő... ahhh... és még a lázálmok sehol...)
- összesen 250,- HUF-ot költöttem a fesztivál területén. semmi többet. az is felesleges volt, mert annyi, hogy egy ásványvizet vettem szerda délután, amikor már nem bírtam tovább a táncolást, de még nem volt erőm felmenni a sátorba, akkor elvánszorogtam a krimóig és megvettem és megittam. utána már mindig vittem le magammal 1 nagy üveg ásványvizet és azzal elvoltam. ez is milyen jó, hogy azt viszel be, amit akarsz (kaja, pia).
- előszolizás/előbarnulás és napvédő krém. szarrá sültem ugyanis. áhh... nagyon durván. mondjuk most a szőke fejemhez kurvára jól áll, de hát hámlik az orrom, feszül az arcbőröm... rémes.
- idén nem hordtam olyan sokat a napszemüt, inkább csak a fejemen volt. valahogy jobb volt nézelődni, mint elbújni mögötte.
összegzésképpen:
tulajdonképpen nem csináltam semmit egész héten, mégis annyi minden történt és ezért én annyira hálás vagyok a Sorsnak, meg a Fesztivál szervezőinek, hogy nem tudom elmondani... külön köszönet persze a jóféle fűért annak, aki ebben illetékes, mert nagyban hozzájárult a bulihoz. ;)
és hogy mi van a Bőgőssel??? na, az majd egy másik történet lesz. most elhúzok haza, mert letelt a munkaidőm, ráadásul alig aludtam és fáradt vagyok.
nem tudok még, vagy most jelen pillanatban kerek mondatokban fogalmazni, meg nincs is hozzá kedvem, a gépelés is kurva szarul megy, de azért összeírom, hogy mik voltak és mik jártak a fejemben.
- jövőre még több manna kell. idén 6.0 nem lett elég. illetve elég lett, de ha még többet szívok, akkor még kevesebbet punnyadok. szóval meg kell duplázni. :) viszont kevesebbet dohányoztam, mint tavaly. 4 doboznyi fogyott el kb. egész héten.
- jövőre korábban menni!!! legalább hétfőn reggel 8-ra oda kell érni, hogy egyszerű legyen a bejutás. a sátram pedig máshova rakom. és kevesebb cuccot viszek jóval.
- a keddi nyitó bulin történt, miután ugyanúgy elvonultak a birkák a domboldalon, mint tavaly, hogy végre be lehetett szaladni a tánctérre. és ott, akkor, ahogy az első sorok egyikében megálltam, örömömben a sírás fojtogatta a torkom. jöttek a többiek is, néhányukkal összenéztünk, mindenki arcán ez volt: "végre itt vagyunk és mindjárt kezdődik..." nagyon megható volt az egész várakozás, izgalom, ami körüllengte az estét. este 8-tól hajnali 2-ig táncoltam egyvégtében ezután.
- szerda. szülinap. reggel "Ébredj és szívj!" cigi. a sátorban persze. reméltem, hogy nem gyújtom fel, hálistennek épségben maradt. amúgy a hétfő éjjeli viharban nagy szolgálatot tett a sátor. hihetetlen, hogy mennyi mindent kibírt. jó döntés volt, hogy megvettem. imádom. meg a hálózsákom is. :)
a szülinapomon egyébként először csak ücsörögtem a Nagyszínpadnál a dombon. aztán mentem táncolni. jó volt benne lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első reggeli táncolásában. 7 órán keresztül nyomtam. dj Marios set, majd Liquid Soul Live következett. itt már elhangzott a Crazy People c. dal, amit a legelsőre megszerettem az Ozorás dvd-ről. fú, nagyon komoly táncolás volt. aztán Andromeda, Peter Didjital, majd Son Kite Live. utóbbitól többet vártam kicsit, de nem volt persze rossz. :)
mivel napközben sokat táncoltam, de a nap meg általában égetett, így kénytelen voltam a színpadtól és mindenféle mélynyomótól kb. 2 méternyire elhelyezkedni, mert ott volt a legtovább árnyékos és hűs a terep. ergo egy valag felvételen valszeg rajta vagyok, úgyhogy a következő dvd-n biztosan rajta leszek. az nem kétség. :) mikor ez leesett, már kezdtem tudatosan úgy mozogni, hogy mindig ott legyek, ahol kell.
a dombon ücsörgés egyébként azért jó, mert lehet füstölni és jókat gondolkodni. mivel a közönség 80%-a külföldi volt, ezért még az sem zavart meg, hogy magyar szót, locsogást hallok. nem. bábeli zűrzavar volt, a nyelvek összevisszasága, de legalább nem kellett figyelni senkire és semmire, csak saját magamra és a gondolataimra, érzéseimre.
sokszor előfordult, hogy csak ültem, néztem ki a fejemből, hallgattam a zenét, néztem az embereket, élveztem a jó időt, a jó levegőt, a csodálatos tájat.
sokszor kedvenc filmjeimből idézgettem magamnak, persze hangosan és vihogtam. leginkább a Ravasz, az Agyból. mert az olyan jóóó!!! :)
volt, hogy annyira nevettem a saját hülyeségemtől, hogy aztán a végén átcsapott sírásba az egész. valami eszméletlen zokogásba. valami hihetetlen mélységről szakadt fel egy hatalmas megtisztulás, megkönnyebbülés, nem is tudom... valami kiszakadt belőlem, az biztos. és ettől új életre, új erőre kaptam. annyi időm volt gondolkodni, mint még soha. annyi időm volt pihenni, mint még soha.
és rengeteg lehetőségem volt arra, hogy ne gondoljak SEMMIRE és SENKIRE. és ez a legszebb az egészben. hogy már annyira lementem alfába, vagy nem is tudom hova, hogy egyszerűen kiürült a fejem. és ez kurvajó érzés!!!! amikor már azon gondolkodsz, hogy nem gondolkodsz semmin. szóval érted.
a szülinapom estéjén viszonylag hamar ágyban voltam. nem volt kedvem a Chillbe menni, mert attól féltem, elalszok helyben. amúgy meg, mivel el volt szokva a paraszt a szántástól, a kedd esti és szerdai, napközbeni ugrálásoktól úgy elfáradtam, hogy muszáj volt pihennem. de nem bánkódtam, egy percig sem éreztem magam egyedül, nem voltam magányos. olvasgattam, ettem, ittam, ilyesmi.
- csütörtök. akkor már korábban mentem ki, ki voltam pihenve. :) Echotek Live, majd Ans Set, Jaia Live, Görgö és Vibrasphere Live volt a program. 5 után a Nagyszínpadnál egyébként mindig elcsendesült az élet. volt, hogy ilyenkor még maradtam a domboldalon nézelődni. már persze, ha az időjárás, meg a helyzet ezt megengedte. általában tűzött a nap, kevés volt az árnyék, így inkább hamar a sátramba takarodtam. este megint punnyadás volt, semmi pörgés.
- péntek. na, itt kezdődött a durvulás. :) reggel rohanás ki Talamasca Livera. a reggel rohanás az tényleg így nézett ki. kipattant a szemem, megnéztem hány óra, összekaptam magam és takarodtam táncolni. Talamasca után jött Lucas, majd Total Eclipse Live, Kraak és persze Hallucinogen Live. obazeg. az mekkora volt!!!! hát tényleg ment a haluzás ezerrel. asztakurva!! imádtam... hogy persze az élet ne legyen olyan egyszerű, délután akkora zuhé volt, mint az állat. volt nálam esőkabát, sőt, már a tánctéren is sokáig abban nyomtam (piros esőkabátos, két copfos, szőke idiótaként pattogtam a dj pult előtt), pedig akkor még szinte nem is esett. később a domboldalban ülve kapott el. a seggem alatt pléd, lábamon szandi, rövidgatya, póló meg egy kapucnis pulcsi. ebben próbáltam nem megfagyni, és jelentem, sikerült! rommá áztam. jó volt részese lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első nagy zuhéjában, ami az embereket a tánctéren éri. aztán ültem a vizes pléden. áhhh... de kurvanagy buli volt!!! :) fél 7 körül mentem a sátramba, ettem és próbáltam aludni. 3 órányi szenvedés után felkeltem, TG-vel smseztem, aztán visszafeküdtem, szerencsétlenkedtem, de az alvás nem ment. hajnali 3-kor döntöttem úgy, hogy most akkor már elég és elindultam megint. táncolni.
- szombat. hajnali 3. koromsötét. botorkálok az úton. egyszercsak a domb tetejéről megpillantom a táncteret, ami fantasztikusan ki van világítva, deko, dizájn, lézer, faszom minden. már ránézésre révületbe estem. ezután már csak arra emlékszem, hogy rohanok le a lejtőn, bevágom a cuccom a pampafű alá és megyek pörögni. mikor odaértem még Christof Set ment, aztán jött a Transwave Live, amit vártam. és talán nem véletlenül. az egyik szám, amit nagyon szeretek, a Land of Freedom. rögtön ez volt a kezdés. és én ennek annyira megörültem, hogy felkelő nap fényénél, a nyirkos augusztusi reggelen, az első sorban tombolok betépve, mint az állat, még csak hajnali fél 5 van, szombat reggel, amikor általában lefeküdni szoktam inkább, vagy az oldalamra fordulni, akkor én már ott vagyok és táncolok, és hogy ez mennyire jó, és mennyire jó lenne, ha az Anyukám is megértené ezt (meg persze rajta kívül mindenki más is), mert ez kurvajó érzés! na, és akkor eddig vigyorogtam, itt meg elkezdtem sírni. patakzottak a könnyeim. táncoltam, ugráltam és sírtam. felemelő volt. kedvem lett volna odamenni és megölelni a dj-t. akkora élményt adott nekem. a durva, hogy még ez a dj pörgetett, de már valami mást, viszont eszembejutott a kedvenc szám címe és már attól elbőgtem magam újra... ez normális???? :S
annyira fáztam már reggel (szandiban, zokni nélkül, rövid gatyában), hogy úgy volt, felmegyek Transwave után a sátorba felöltözni, átmelegedni, aztán később folytatni a bulit, de máshogy döntöttem. jött dj Doc, majd Silicon Sound Live, ami megintcsak nagyon jó volt, úgyhogy maradtam. pörögtem tovább délig. hajnali 3-tól. aztán ledöglöttem a dombra. ott ültem egész délután, sőt, egész estig, amíg a Sphongle el nem kezdődött. azért persze táncolgattam, Atmost ki nem hagytam volna, de már nem mentem be tombolni. talán elfáradtam kicsit. estefelé már kissé fáztam, de nem érdekelt. fél10-kor rohanás a tánctérre és kezdődött a fő attrakció: Sphongle Live. egy számot ismertem tőlük, én nem is tudtam, hogy ez egy normális zenekar, rendes hangszerekkel stb. kurvasokan voltak. mármint a tánctéren. az 5. sorba jutottam be, de ott is nyomorgás volt. annyira nem jött be az egész, 2-3 szám után már úgy volt, hogy hagyom a francba az egészet, amikor elkezdtem táncolni valakivel... egy pasival. mögém állt, és ahogy én ráztam a seggem, úgy jött mögém. először idegesített, de aztán a dallamok, meg persze a fű hatására, élvezni kezdtem. ugyanis valami olyan hihetetlen módon tudtunk együtt táncolni, hogy az nem igaz. ilyet még senkivel nem tapasztaltam. áhhh... éreztem az ágyékát a fenekemnél. de nem volt tolakodó, hanem csak mint egy mágnes, valami erős vonzás, éreztem, hogy pár cm-re ott van a teste mögöttem. néha megérintette a karom is talán, meg elnyomkodta mellőlem, aki miatt esetleg épp nem tudtam táncolni, szóval vigyázott rám. ha eltűnt esetleg valamiért, akkor már én kerestem. de csak a fenekemmel. nem néztem hátra soha. nagyon sokat táncoltunk. vagy 2 órát. kurva jó volt. nem is tudom milyen számok mentek, meg hogy mi volt a színpadon, csak a zenét figyeltem és őt. éreztem, ahogy a farka feláll. többször annyira rágerjedtem, hogy azt kívántam, bárcsak megdugna. vagy bárcsak legalább hozzámérne. a sötétben, a tömegben észre sem venné senki. viszont baromira féltem, hogy ha hátrafordulok és meglátom, akkor majd biztosan nem fog tetszeni és az egésznek elszáll a varázsa. ő próbált maga felé fordítani, egyszer mintha hátra is néztem volna, de nem igazán emlékszem.
az volt a klassz, hogy képes volt irányítani (mármint a mozgásomat) és képes volt megnyugtatni. mert én inkább a pattogósabb ritmusokat, mozgásokat preferáltam, ő meg inkább a lassabb, csipőtekergetősebbeket. és megoldotta, hogy úgy csináljam, ahogy ő akarja. és ez tetszett. hogy valaki ilyen hatással van rám. hogy egyrészt kurvára megnyugtat, szó szerint elringatott tánc közben, a tánc által, másrészt meg hogy egyáltalán bárki is képes engem ennyi "ismeretség" után irányítani, befolyásolni, harmadszor pedig iszonyatosan izgató volt az egész. annyira, hogy el nem tudom mondani, ráadásul ezen is elbőgtem magam. többször volt, hogy én nyomtam magam hozzá, meg dörgölőztem, de megfordult a fejemben az is, hogy a kezét megfogom és vagy oda teszem, ahol nekem jó, vagy kirángatom a tömegből és leteperem. na, hát így táncikáltunk sokáig, aztán jött egy dj set, ami annyira nem érdekelt, úgyhogy pár perc után (bár még éreztem, hogy a hátam mögött van a srác) kimentem a tömeg szélére. még direkt töketlenkedtem, hogy az illető észrevegye, hogy elindultam, meg hogy merre megyek, hátha utánam jön és bármi... de nem.
aztán álltam a tömeg szélén, vártam, jön-e utánam (millió ember volt és korom sötét), keres-e esetleg, de nem. már lemondtam róla, már a sátorba indultam, amikor meggondoltam magam és visszamentem kb. oda, ahonnan kijöttem, hátha... de aztán nem. nem talált meg sajnos. vagy nem sajnos? ki tudja... én ezzel is egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, de talán fedje jótékony homály a kilétét. lehet, hogy nem is volt magyar... ki tudja? persze, nézelődtem, mert emlékeztem valamire, hogy milyen volt a pulcsiujja, szóval hátha megtalálom. vagy ő engem. de aztán semmi. de talán tényleg jobb is így.
annyira bepörögtem itt egyébként, hogy még hajnali 3-ig kint maradtam és sötétben botorkáltam vissza a sátramba. addigra már átfagytam persze, bár ez volt a záróbuli, úgyhogy igazán megérte. az éjszakai fényekben pompázó Main Stage és környéke, a dombtetőről nézve, ahogy hemzseg a táncoló emberektől... hát az valami fantasztikus. olyan volt az egész a völgyben, mintha nem is ezen a bolygón lenne. áhhh... nem tudom elmondani... a fények, a deko, a zene, a feeling...
no, hát a szombat az annyira jó sikerült, hogy 24 órát töltöttem a színpadnál és semmit a sátramban. :)
- vasárnap. hajnalban sátorbaájulás, 9-kor meg ébresztő. simán. :) 11:30-kor Tristan Live volt, a cukifiú, úgyhogy muszáj volt kapkodnom magam. mondjuk, nem is igazán voltam fáradt. kipattant a szemem, összerámoltam a cuccom és elindultam telefont tölteni, hogy a Tesómnak tudjak szólni, mikor jöjjön értem. aztán tánc. Ragen dj setjével melegítettem be, aztán meg jött Tristan, aki levágatta a haját!!! :( hosszú hajjal sokkal cukibb volt. :( azért persze így is nagyon helyes. ;) mondjuk ott csillogott a hatalmas karikagyűrű az ujján, de hát ki a francot érdekel, mikor annyira cuki??? :D végig sikoltoztam a koncertet, üvöltöttem föl a színpadra, hogy "jaaaaaaaaj, annyira cuki vaaaaaaaaagy Tristaaaaaan!!" :D úgyse értette senki. meg nem is hallották. Tristan egyébként azért nyom igazán élvezetes zenét, mert folyamatosan kontaktol a közönséggel. és hát a végén, ahogy megköszönte a bulit nekünk... mert hát a mi pörgésünk adja neki (meg mindegyik előadóművésznek) az energiát, a löketet, az ihletet... szóval nagyon megható volt... megint elbőgtem magam. de már meg sem lepődtem. :) utána elmentem hűsölni kicsit, mert nagyon szétcsaptam magam. a Shane Gobi dj setet, és a Man With No Name Liveot már a domboldalon ülve, állva hallgattam. amikor olyanom volt, akkor felálltam, táncoltam, aztán mikor beszédültem, akkor újra leültem.
végül egészen jól összeszedtem magam és átmentem a Chillhez. Ott dj setje ment éppen, nagyon-nagyon jó volt. a Tesómék fél 9 körül érkeztek meg. megmutattam nekik a fesztivált. jó volt látni, hogy tetszik nekik. menetközben még az Ott Liveba is belefutottam, a kedvenc számomat is hallhattam élőben, szóval panaszom nem lehet. :)
este 10-kor próbáltunk elindulni, összecsukni a sátrat pl. hát ez az, ami nem sikerült. Peti (a Tesóm pasija) küzdött vele, én csak röhögtem, nem tudtam belefolyni a dologba. aztán a bejáratnál találtunk egy srácot, aki segített összecsomagolni a kurva Qechua sátrat, de addigra már Tesómmal bepisiltünk a röhögéstől majdnem. ja, a srácot cserébe elvittük Ferihegyig. Mo (Mohamed) egy marokkói származású fickó, aki Dortmundban él, oda tartott haza éppen. szerintem sokkal kényelmesebben utazott, mint azt remélte. :) kapott Pilóta kekszet is, meg egy csomót beszélgettünk vele az úton.
este fél1-re értem a lakásba, hulla fáradtan. 2-kor feküdtem le. (hogy miért csak akkor? az egy másik történet... később majd erre is kitérek...)
na, azért ez mégis elég részletes beszámoló lett, de azért vannak általánosságok, vagy egyáltalán érzések, gondolatok, amik még bennem vannak, amiket le akarok jegyzetelni ide, úgyhogy most az következik.
- hétfőn még azon gondolkodtam, hogy mi a szent szart fogok vadegyedül csinálni egész héten. szombat délben viszont belém hasított a fájdalom, hogy szinte vége a fesztiválnak, egy szempillantás volt az egész, annyinak is tűnt és hogy egy csomó mindenre nem is emlékszem.
- volt, hogy srácok csak azért odajöttek tánc közben, hogy mosolyogjak rájuk, mert annyira feldobta őket a mosolyom, hogy akarták, hogy még. meg keresték a tekintetem, meg ilyesmi...
- az elején még lejegyeztem néhány gondolatot, leginkább kedd reggelig tartott ez kb., de aztán rájöttem, hogy bulizni vagyok itt, nem írogatni, úgyhogy ezért most a nagy agyalás, hogy mik is jártak a fejemben, hogy is szedjem össze?
- hülyék mindig vannak. itt is. bár ezek nem olyan hülyék, mint mondjuk a Szigeten. itt nincs erőszak, nincs durvaság, nincs hányásig részegedés, nincs hőzöngős, üvöltözős részeg faszkalap banda. nincs. itt olyan van, hogy máshogy üt a cucc. meg alapból más a természet. ráadásul ugye más náció.
pl. már első napról egy franciának tűnő lány, aki az első sorban tette-vette magát. meg egy másik, nem is tudom megtippelni, hogy milyen nemzetiség, egy 45 körüli, vékony, alacsony, pici nő, gombás pólóban, de csutak mocskos rajta minden, és vigyorog és táncol.
- ezt a fesztivált a Fogsorok fesztiváljának is el lehetne nevezni, sőt, ha ez olyan világ lenne, mint a Sziget (de hálistennek nem olyan), akkor támogathatná egy fogkrém/fogkefe gyártó cég is. hát mert mindenki állandóan vigyorog, mosolyog, teli szájjal. elképesztő... :)
- hamar rájöttem, hogy egy mosollyal egyébként mindent meg lehet oldani, főleg, ami amúgy sem igényel többet, csak a napi stresszes világban könnyebb, egyszerűbb, vagy talán csak zsigerből jön, hogy rögtön rámordulunk valakire, ha nekünk nem tetszőt csinál. Ozorán ha széttaposták a lábam akkor is visszamosolyogtam, mert tudom, hogy nem szándékosan, meg ő is jól érzi magát, meg minden. és jó volt. mindenkire mosolyogni. sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem tőle. 1-2 nap azért eltelt, míg átálltam erre, de igyekszem a hétköznapokban is megtartani még ezt a jó szokást.
- vettem ugyebár egy új szandit táncolni. az első 2-3 nap elég kemény volt, mert össze kellett csiszolódnunk, de jelentem, ez sikeresen megtörtént. :) úgyhogy olyan jó kis szandim van, amitől semmi pénzért meg nem válok, míg le nem szakad a lábamról. ahhoz képest, hogy eddig el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen lábbeliben mászkáljak, most már szinte ebben alszok. ma is ezt vettem fel pl. :)
(úrjézus... legalább dél óta írom ezt a posztot és nem jutok a végére annyi minden van...)
- utolsó napon vicces volt, mikor azok, akik az első sorban nyomultak elég sokat (én is), azok így összetalálkoztak és egymásra mosolyogtak és akár elismerőleg biccentettek is, hogy "na, te még ilyen jól bírod?" vagy valami ilyesmi.
- érdekes a színpad előtti tánc kérdése is. van ugye aki csak itt érzi jól magát. vagy a basszusláda miatt, vagy az előadó miatt, vagy ilyesmi. az folyamatosan ott van. van aztán olyan, aki csak előre jön fotózni. van olyan, aki előre jön, hogy megnézze, ki a dj, aki éppen ezt a zenét nyomja, amit. aztán van olyan, akinek egy küldetés, hogy hátulról előre jöjjön. megteszi, biccent egyet a színpad felé és megy tovább.
- az emberek táncos mozgása amúgy is érdekes, mert van aki olyan, hogy körbejárja az egész terepet egy-egy set alatt. van, aki meg nem mozdul semmit. (én az utóbbi vagyok)
- rájöttem, hogy mi a különbség a Live Act és a Dj Set között. :DDD lehet kinevetni, de én ezt nem vágtam. most is csak kb. 2 nap után esett le a szitu. na, akkor viszont vinnyogtam a röhögéstől, mikor lehullt a hályog. :) ez egyébként pont a Transwave közben történt, amikor a Christof setjét bemutató dj még ott maradt, a Transwave meg nyomta (na, mondjuk az is csak egy fickó, de pont a másik kedvencem Tristan után, mert annyira cuki az is... jajjjjj... picsoidság off...), szóval akkor esett le, hogy mivan. ja, hát azon meg eszementen röhögtem, mikor a Transwavet néztem. a srác ugyanis úgy állt a pult mögött, mintha valami szombat reggeli piacon lenne, mondjuk Salgótarjánban. tudjátok, olyan "lengyel" piacon. na, szóval ez a csávó pont úgy festett, úgy pattogott a kibaszott hidegben a pult mögött, mintha a tarjáni piacon állna, kazettákat árulna hajnali 6-tól 10-ig, eddig van fizetve, nyomatja a sukár zenét, közben meg az van az arcán, hogy "jaj, haladjunk már more! mikor jár már le a munkaidőm?? jaj, mindjárt megfagyok, teljen már az idő..." ez persze előadóművészként gáz, mármint hogy ez van az arcán. de nekem akkor kibaszott vicces volt. :)
- vittem idén külön a 4. azaz a negyedik neszesszerben egy csomó gyűrűt, meg fülbevalót. aha. biztos hordtam bármelyiket is... jövőre zéró ilyesmi világi hívság. se sminkcucc, se kiegészítő, se negyven felső meg 10 melltartó... áhhh!!! 3 fehér meg 2 fekete felső, természetesen minél kevesebbet takar, annál jobb. 2-3 rövidgatya. szandi. zokni. 1 polár pulcsi, ami kívül vízálló és kapucnis. egy hosszú farmer talán és ennyi. semmi másra nincs szükség.
kell egy új polifoam, mert a régit lehugyozták a pampafű tövében, meg új esőkabát is (főleg, hogy a Tesómét tettem gallyra), mert azt is lehugyozták, meg ki is égettem. :) ezek ilyen fogyóeszközök és hálistennek nem nagy tételek. és sál, sapka, kesztyű. de tényleg!! mert a reggelek kurvahidegek... meg az esték is... szóval kell. :)
- csak oda lyukadok ki, hogy aki nem volt még ott, Ozorán, az nem tudja, hogy mit hagy ki. egyszerűen nem lehet elmondani, hogy mennyire varázslatos a hely, hogy én ott pl. már megint újjászülettem és nagyon bízom benne, hogy jövő év ilyenkorig ki fog tartani a dolog. annyira jó volt minden, az emberek, a szervezés, az időjárás, a zenék, a környezet... áhhh... továbbra sem tudok rájönni, hogy emberek miért nem hiszik el, hogy ez jó... nagyon jó. és nem kell ehhez a Nagyszínpadnál pörögni állandóan. elég ha a Chillnél dumálgatsz valakivel, vagy csak figyeled az embereket, vagy lazulsz és kész.
- nem viszek könyvet. vittem idén hármat, de igazából egyik se kötött le. ezért is vártam már, hogy kezdődjön a buli. :)
- tervezem, hogy jövőre a Nagyszínpadnál lesz a sátram, de az is lehet, hogy inkább a Chillnél. majd a hangulatom, az akkori állapotom eldönti.
- biztos vagyok benne viszont, hogy rajtam kívül senki nem volt egyedül Ozorán. mindenki legalább valakivel, de inkább valakikkel ment, vagy ott találkoztak, vagy akármi. én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül táncolt, mindig egyedül ücsörgött. nem volt rossz, mert kellett már ez a nyugi, de azért jobb, ha van ott valaki velem. és megint csak oda lyukadnék ki, mint tavaly, hogy pasival kell menni...
- ó, hát a lázálmaim azok folyamatosan gyötörtek. olyanokat gondolkodtam a Bőgősről, hogy kész. na, azt most végképp nem írom össze. amúgy is jobb nem tudni. :)
- zseblámpa is kell. matrac is kell, mert a polifoam kurva vékony volt és nyomta a seggem a föld.
- egy nap egyszer mentem wc-re. mert utálom a toi-toi wc-ket. alig ittam, alig ettem, hogy ne kelljen wc-re rohangálnom állandóan. emiatt néha kerültem elég szar állapotba is, valamelyik nap ájulásig a napon, hányinger, napszúrás, nem is tudom... még jó, hogy nem száradtam ki. hálistennek, engem nem vitt el a mentő, de napi 1-2 eset azért volt.
- a Sphongle koncerten történtek annyira felizgattak, hogy elhatároztam, Pesten fogok járni valami olyan szórakozóhelyre, ahol tömeg van, jó a zene és lehet így táncolni. így akarok ismerkedni. vagy csak újabb élményekre szert tenni. ;)
- a Bőgőssel akartunk sárkányt eregetni anno, még amikor a Börzsönybe terveztünk kirándulást. sajnos nem jött össze. :(
- a Bőgősnek olyan jó segge van. nagyon.
- a Bőgős még soha nem ringatott el engem. se álomba, se tánc közben... nem is táncoltunk még igazából együtt...
(hinnye, a végére csak a Bőgős jön elő... ahhh... és még a lázálmok sehol...)
- összesen 250,- HUF-ot költöttem a fesztivál területén. semmi többet. az is felesleges volt, mert annyi, hogy egy ásványvizet vettem szerda délután, amikor már nem bírtam tovább a táncolást, de még nem volt erőm felmenni a sátorba, akkor elvánszorogtam a krimóig és megvettem és megittam. utána már mindig vittem le magammal 1 nagy üveg ásványvizet és azzal elvoltam. ez is milyen jó, hogy azt viszel be, amit akarsz (kaja, pia).
- előszolizás/előbarnulás és napvédő krém. szarrá sültem ugyanis. áhh... nagyon durván. mondjuk most a szőke fejemhez kurvára jól áll, de hát hámlik az orrom, feszül az arcbőröm... rémes.
- idén nem hordtam olyan sokat a napszemüt, inkább csak a fejemen volt. valahogy jobb volt nézelődni, mint elbújni mögötte.
összegzésképpen:
tulajdonképpen nem csináltam semmit egész héten, mégis annyi minden történt és ezért én annyira hálás vagyok a Sorsnak, meg a Fesztivál szervezőinek, hogy nem tudom elmondani... külön köszönet persze a jóféle fűért annak, aki ebben illetékes, mert nagyban hozzájárult a bulihoz. ;)
és hogy mi van a Bőgőssel??? na, az majd egy másik történet lesz. most elhúzok haza, mert letelt a munkaidőm, ráadásul alig aludtam és fáradt vagyok.
hétfő, augusztus 10, 2009
a Vonzások és
állatságok egy nagyon-nagyon jó film!!! hogy nem tudtam én ezt eddig???
a Bőgős tegnap megváltoztatta iwiwen a kapcsolatunk címkéjét. én azt jelöltem be, hogy párkapcsolat, de bonyolult. ezt ő nem igazolta vissza.
erre ő most, hogy "üzleti partner", mármint azok vagyunk egymásnak. én meg ezt nem igazoltam vissza.
na, erre írtam egy felháborodott levelet, hogy mijafasz, hogy üzleti partner? és hogy szerintem akkor ezt itt most fejezzük be.
az éjjel kurvaszarul aludtam, egy csomót forgolódtam. biztos a nagy utazás miatt. az nyomasztott. na, mindegy. majd pótolom valamikor.
eléggé esőre áll az idő... hogy örülök... remélem, a sátor mindentől meg fog védeni.
most már tényleg szifonváltásra mindenkinek. megyek bulizni. 1 hét buli. ójesssz. :)
vasárnap, augusztus 09, 2009
nem azért nem
írtam eddig, mert olyan kibaszott jól sikerült a péntek estém, hanem éppen ellenkezőleg.
najó, nem volt rossz, de hát mégsem az igazi. merthogy a Bőgős lemondta. este fél8-kor küldött üzenetet, hogy mégsem jó, mert megy az anyjához. (vagy inkább anyjába??? Barbinak ez a verzió jobban tetszett... :D) visszakérdeztem, hogy akkor van-e B-terv? erre meg nem válaszolt. lefosom. nem érdekel.
nem akartam a péntek estét egyedül tölteni, mert a frizurám igazán jól sikerült, meg úgy egyáltalán... bennem volt a pörgés.
míg a fodrásznál ültem keresett a Dobos. hogy mi van velem. épp a barátnőjével shoppingolt. parádés.
aztán keresett TZ a sárkány-oroszlán. annak meg benyögtem, hogy egyik pasi sem érdemel meg engem.
aztán én próbáltam a Hétfői fiút befűzni egy málnaszörpre, amit ő indítványozott, mikor még nyaraltam. de az meg Erdélyben van. szuper.
megjegyzem, Erdélyből hamarabb tudott válaszolni, mint ez a seggfej Bőgős. mindegy, Hétfőivel abban maradtunk, ha hazajövök Ozoráról, akkor majd koccolunk tényleg.
hálistennek igencsak elfoglalt leszek Ozora után, szóval a Bőgősnek most már tényleg sorszámot kell tépnie.
ja, hát arra persze volt esze, hogy péntek este még küldjön egy levelet iwiwen, egy videóval kapcsolatban, hogy abban nem harsonán játszanak, hanem szárnykürtön, vagy mijafasz, és hogy még ezt sem tudom? (bazmeg, ez is mi a fasznak küpped most már feszt a net előtt...) erre én ma hajnalban írtam vissza, hogy "szőke vagyok fasszom!" és ennyi. bekaphatja.
a péntek estét végül egyedül töltöttem, meg a szombat estét is, meg a mait is egyedül fogom. remek. tegnap mostam, pakolásztam, előkészültem az utazásra. ma kb. ugyanez lesz, de most már célirányosan, pakolok a táskába stb. délután végre normális meccs lesz a tévében, úgyhogy majd azt is nézem.
tegnap Movie Day volt nálam. sorrendben ezek mentek: Ravasz, az Agy..., 54, Indul a bakterház, Blöff, Spíler. én asszem szerelmes vagyok Guy Ritchie munkáiba. vég nélkül tudnám ezt a három filmet nézni. de tényleg. meg az Ocean's trilógiát is. és akárki akármit mond, Brad Pitt a legnagyobb Isten. ennyi.
leszedtem végre Daniel Merriweather Red c. számát. lehet hallgatni meg könnyeket hullatni. csak úgy általában, meg pl. Cseh Tamás miatt. nem néztem hírműsorokat, nem néztem indexet egészen eddig, úgyhogy most láttam a hírt. újabb pótolhatatlan emberrel lettünk kevesebbek... :(
no, hát ennyi, röviden, tömören. most egy hétig ne várjatok új posztokat, nem szándékozom írni. viszont viszek Ozorára jegyzetfüzetet és amit csak tudok, lejegyzek majd. bízom benne, hogy remek gondolatmenetek fognak születni.
kicsit félek azért, hogy milyen lesz vadegyedül, de várom is már nagyon. feltalálom magam, attól nem félek, hogy nem. csak legyen jó idő. plíz.
ohh... szerdán szülinap. na, az még vicces lesz. :) egyedül fogok ünnepelni, de mégsem leszek egyedül. faramuci helyzet. egyszer ezt is át kell élni. :)
péntek, augusztus 07, 2009
az első pillanattól
kezdve tudtam, hogy az fog történni, ami tegnap este történt. több, mint 2 hete tudtam, hogy ez lesz, mégis belementem a Táncossal való találkozásba.
persze otthon csak a belem rángattam, semmi kedvem nem volt elindulni, inkább döglődtem volna, de aztán mégis. kicsinosítottam magam és a Mikszáth téren találkoztam vele. odafelé menet, a Horánszky utcánál imádkoztam, hogy a Bőgős ne legyen a közelben, csak most ne fussak össze vele. nem éltem volna túl, ha egy másik pasi társaságában lát, ráadásul esetleg félreérthetetlen szituációban. szóval pislogtam végig a Krúdyn, minden napernyő alá benézve, hogy nem ül-e ott véletlenül. de nem. ott nem.
Táncos. beszélgettünk néhány mondatnyit a szökőkútnál egy padon, aztán elindultunk a Duna partra. a Fővám tértől nem messze másztunk át néhány korláton és leültünk a lépcső aljába. beszélgettünk, rágyújtottunk az otthon tekert cigimre. vihogtunk.
aztán egyszer csak benyögte, hogy "bár nem tudja, hogy én hogy vagyok vele, neki nagyon sok időbe telne, hogy velem bármiféle kapcsolatot tudjon létesíteni, annyira nem jövök be neki"
konkrétan el sem tudja képzelni, hogy megérintsen, vagy bármiféle kapcsolat is legyen közöttünk, annyira nem vagyok az esete. csak kibaszottul kíváncsi volt rám és hát valami mást várt a fotóim alapján. ő már nyilván a téren tudta, hogy nem kellek neki, de azért becsülettel tovább csinálta az estét. ami egyrészt fel is baszott, mert ennyi erővel 2 perc után el is válhattunk volna, másrészt viszont csak jó volt az este, de nélküle még jobb lett volna.
nekem alapvetően nem volt gondom vele, bár magasabb pasira számítottam. ahogy lépkedtünk az utcán, úgy éreztem, mintha az öcsémmel sétálnék. meg egy kicsit buzis is volt, meg mittomén. kurvára hasonlít egyébként 76-osra, meg picit a Repülősre is, tehát ugyanaz a vékony, kopasz, szép arcú típus. de annyira azért nem dobtam el az agyam tőle.
mindegy, nem érintett tragikusan az egész, bár persze, egy visszautasítástól minek kéne boldognak lennem? sok minden átfutott az agyamon. pl. az, hogy minimum 8 pasi él a Földön, akit ha abban a pillanatban felhívtam volna, hogy "hello, figyi, akarsz velem dugni?" akkor mindnek az lett volna a válasza, hogy "persze, hol és mikor?"
másrészt meg, hogy ugyanaz a szerkó, ugyanaz az egyéniség ma este a Bőgőst széjjel fogja cincálni. a Táncosnak nem jött be, de a Bőgős tuti nyálat fog csorgatni. nem tudom, hogy milyen erő, a Sors, vagy a Jóisten fogja a kezem és vezet az utamon, de valahogy megintcsak az lett, hogy nem adtam oda másnak magam. pedig megfordult a fejemben, hogy esetleg ezzel a Táncossal ágyba bújok még tegnap este. és ő is ilyen célból találkozott velem, ahogy ezt benyögte végül. de hát nem. hozzám se ért. sőt, a lehető legtávolabb ült, ha csak lehetett.
10 előtt el kezdett szemetelni az eső, úgyhogy kiadtam a jelszót: indulás!! a Fővám térig visszakísért, aztán ő ment Budára én meg sétáltam haza. feszült voltam, de annyira nem izgatott.
azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívni a Bőgőst, hátha ott van a belvárosban valahol, akkor akár összefuthatnánk, kicsit megpolírozhatná az egómat, ha már ez a kis pöcs belémrugdalt. aztán addig agyaltam, hogy meg is csörgettem. de nem vette fel. ezután a Ráday utcán sétáltam végig, be a Köztelek utcába, Jazztanszak előtt rágyújtottam, a márvány táblának dobtam egy puszit, aztán mentem tovább. eszemben volt, hogy majd a Krúdyn megyek haza, hátha, de aztán mégsem. viszont a Nap utcán sétálva, az egyik ablakból eszméletlen jó zene szűrődött ki. valami dobos, kongás, jazzes akármi, és úgy tűnt, hogy élőben nyomják. megálltam az út közepén és érdeklődve hallgattam. ja, még előtte a Pinceszínházból is jazz zene szűrődött ki, ott inkább zongora volt, szintén útközepén megállás és hallgatózás.
mocskosmód be voltam tépve, ezt hozzá kell tennem. iszonyatosan. a Rádayn végig sétálva benéztem minden napernyő alá, belenéztem az arcokba, szemekbe, vizslattam az embereket. egy harsány, külföldi lánycsapat után mentem, kicsit lemaradva, úgyhogy szinte észrevétlenül szemlélődhettem.
fél 11-re értem haza. levetkőztem, lerogytam a kanapéra, tévézni kezdtem. a Mezzon megtaláltam a Nap utcai ablakból kiszűrődő zenét, ezek szerint a tévéből jött. ott ment még a koncert, meg utána még fantaszikus zenék. eltoltam a maradék cigit, aztán néztem pornót, majd lefeküdtem aludni.
alig tettem le a fejem és azon gondolkodtam, hogy ma este, ha találkozom a Bőgőssel, akkor milyen lesz, amikor megcsörrent a telefon. el nem tudtam képzelni, hogy ki az.
a Bőgős volt az. a nevetéstől fuldokolva vettem fel:
Én: BHHHAZZZEEEEEEEEGGGG... :DDD
némi értetlen csönd a vonal túlsó felén, majd vigyorogva megszólal:
B: TE KÖCSÖG... miért kerestél???
Én: áhhh, már mindegy. de azon röhögök, hogy éppen rád gondoltam, erre felhívsz.
B: játszottam, azért nem vettem fel.
Én: HOOOOOOLLLL???????
B: Apacuka.
Én: az hol van?
B: Horánszky utcában.
Én: bazmeg, pont a Mikszáth téren voltam ma este. picsába.
B: azt mondtad programod van, pedig eljöhettél volna. így aztán lemaradtál egy gitár-harsona-bőgő trióról
Én: PICSÁBA!!! egyébként éppen a Mezzon elkaptam valami kurvajó zenét, amiben volt harsona. és pont arra gondoltam, hogy a Földi Trióba is egy harsona hiányzik, mert az milyen kibaszott jó.
B: hm. és miért hívtál?
Én: ja, hát azért, mert korábban lett vége az estémnek és gondoltam, ha ott vagy a környéken ahol én, akkor esetleg összefuthattunk volna...
B: aha. játszottam. Tüsi nyomta ki a telefont. nem tudom miért nem vette fel.
Én: ja, hát ez van. mindegy. akkor holnap.
B: oké, úgy este 10 körül, de majd hívlak.
Én: rendben. szia.
B: szia.
miután letettük a telefont, csak azt mondogattam hangosan: "MÉG HOGY NEM VAGYUNK EGY PÁR BASZKI!!!! MÉG HOGY NEM..." szóval, hogy ezek után mondja már valaki, hogy nem vagyunk egy pár. amikor ennyire egy rugóra járunk, amikor ennyire egyszerre gondolunk egymásra, amikor ennyire jól kijövünk egymással. és tudom, hogy élvezi, hogy úgy szólhat bele a telefonba, hogy Te Köcsög és tuti nem lesz sértődés... és én is imádom, mikor így beszél. és még számtalan dolog, ami miatt mi egy pár vagyunk. nem hiszem el, hogy ő nem érzi, nem érti, hogy mi van... egyszerűen annyira jók vagyunk együtt, hogy azt már nem lehet fokozni.
konklúzió: imádom, szeretem, akarom, senki mást, csak Őt, örökké, míg a Világ Világ... sattara. jó, mi???
és már kiterveltem, hogy milyen lesz a ma este. ugyanoda fogom vinni, ahol a Táncossal voltunk tegnap. tekerek egy Joet, már azzal megyek. őt megkérem majd, hogy hozzon egy üveg bort, meg csokit. és leülünk a Duna partra, a lépcsőkre és jó lesz. ebben biztos vagyok. ma megyek fodrászhoz, remélem, valami eszméletlen jó hajat csinál nekem. lehet, meg sem fog ismerni, ha meglát. :)
jajistenem, úgy várom, hogy találkozzunk. valahogy már nem tartok tőle, hogy azt mondja: van valakije. az még lehet, hogy: csak szex, de az meg nem baj. ha meg folytatást akar, akkor meg pláne nincs harag.
úgy érzem, meg kell próbálni mégegyszer. nem többször persze, de még egyszer igen. hát, persze lehet, hogy ő ezt nem akarja. nem tudom. nem tudok semmit. de nem is érdekel. élvezem, hogy jól vagyok, hogy lebegek a boldogságtól. történjen ma este bármi, nem görcsölök, nem is nagyon akarom, hogy a kapcsolatunkról beszéljünk. egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát (és itt nem elsősorban a szexről van szó), legyünk együtt minden kötelezettség nélkül, aztán kész. majd alakul. nem akarom, hogy rabságnak fogja fel a dolgot. azt akarom, hogy ő is élvezzen minden percet, amikor velem van, vagy amikor rám gondol. talán attól újra kialakul benne, hogy engem akar. ha még eddig nem történt volna meg.
a vele kapcsolatos érzéseimről egyébként mindent elárul az, hogy amikor tegnap LAndieval találkoztam és meséltem neki, hogy felhívtam a Bőgőst, meg egyáltalán, kiejtettem a nevét a számon, egyből elpirultam. dobog a kicsi szivem, ez tény. :)
hogy mi van, ha ő nem akar semmit?? na, erre a szitura még nem készültem fel. majd ha ez a tényálladék, akkor ráérek ezzel foglalkozni abban a pillanatban. addig nem rágom magam rajta. meg semmin. élvezem ezt a csodálatos napot, élvezem, hogy gyönyörű vagyok és bár annak a gilisztának nem kellettem tegnap, azért még terem babér számomra ezen a Földön. ;)
persze otthon csak a belem rángattam, semmi kedvem nem volt elindulni, inkább döglődtem volna, de aztán mégis. kicsinosítottam magam és a Mikszáth téren találkoztam vele. odafelé menet, a Horánszky utcánál imádkoztam, hogy a Bőgős ne legyen a közelben, csak most ne fussak össze vele. nem éltem volna túl, ha egy másik pasi társaságában lát, ráadásul esetleg félreérthetetlen szituációban. szóval pislogtam végig a Krúdyn, minden napernyő alá benézve, hogy nem ül-e ott véletlenül. de nem. ott nem.
Táncos. beszélgettünk néhány mondatnyit a szökőkútnál egy padon, aztán elindultunk a Duna partra. a Fővám tértől nem messze másztunk át néhány korláton és leültünk a lépcső aljába. beszélgettünk, rágyújtottunk az otthon tekert cigimre. vihogtunk.
aztán egyszer csak benyögte, hogy "bár nem tudja, hogy én hogy vagyok vele, neki nagyon sok időbe telne, hogy velem bármiféle kapcsolatot tudjon létesíteni, annyira nem jövök be neki"
konkrétan el sem tudja képzelni, hogy megérintsen, vagy bármiféle kapcsolat is legyen közöttünk, annyira nem vagyok az esete. csak kibaszottul kíváncsi volt rám és hát valami mást várt a fotóim alapján. ő már nyilván a téren tudta, hogy nem kellek neki, de azért becsülettel tovább csinálta az estét. ami egyrészt fel is baszott, mert ennyi erővel 2 perc után el is válhattunk volna, másrészt viszont csak jó volt az este, de nélküle még jobb lett volna.
nekem alapvetően nem volt gondom vele, bár magasabb pasira számítottam. ahogy lépkedtünk az utcán, úgy éreztem, mintha az öcsémmel sétálnék. meg egy kicsit buzis is volt, meg mittomén. kurvára hasonlít egyébként 76-osra, meg picit a Repülősre is, tehát ugyanaz a vékony, kopasz, szép arcú típus. de annyira azért nem dobtam el az agyam tőle.
mindegy, nem érintett tragikusan az egész, bár persze, egy visszautasítástól minek kéne boldognak lennem? sok minden átfutott az agyamon. pl. az, hogy minimum 8 pasi él a Földön, akit ha abban a pillanatban felhívtam volna, hogy "hello, figyi, akarsz velem dugni?" akkor mindnek az lett volna a válasza, hogy "persze, hol és mikor?"
másrészt meg, hogy ugyanaz a szerkó, ugyanaz az egyéniség ma este a Bőgőst széjjel fogja cincálni. a Táncosnak nem jött be, de a Bőgős tuti nyálat fog csorgatni. nem tudom, hogy milyen erő, a Sors, vagy a Jóisten fogja a kezem és vezet az utamon, de valahogy megintcsak az lett, hogy nem adtam oda másnak magam. pedig megfordult a fejemben, hogy esetleg ezzel a Táncossal ágyba bújok még tegnap este. és ő is ilyen célból találkozott velem, ahogy ezt benyögte végül. de hát nem. hozzám se ért. sőt, a lehető legtávolabb ült, ha csak lehetett.
10 előtt el kezdett szemetelni az eső, úgyhogy kiadtam a jelszót: indulás!! a Fővám térig visszakísért, aztán ő ment Budára én meg sétáltam haza. feszült voltam, de annyira nem izgatott.
azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívni a Bőgőst, hátha ott van a belvárosban valahol, akkor akár összefuthatnánk, kicsit megpolírozhatná az egómat, ha már ez a kis pöcs belémrugdalt. aztán addig agyaltam, hogy meg is csörgettem. de nem vette fel. ezután a Ráday utcán sétáltam végig, be a Köztelek utcába, Jazztanszak előtt rágyújtottam, a márvány táblának dobtam egy puszit, aztán mentem tovább. eszemben volt, hogy majd a Krúdyn megyek haza, hátha, de aztán mégsem. viszont a Nap utcán sétálva, az egyik ablakból eszméletlen jó zene szűrődött ki. valami dobos, kongás, jazzes akármi, és úgy tűnt, hogy élőben nyomják. megálltam az út közepén és érdeklődve hallgattam. ja, még előtte a Pinceszínházból is jazz zene szűrődött ki, ott inkább zongora volt, szintén útközepén megállás és hallgatózás.
mocskosmód be voltam tépve, ezt hozzá kell tennem. iszonyatosan. a Rádayn végig sétálva benéztem minden napernyő alá, belenéztem az arcokba, szemekbe, vizslattam az embereket. egy harsány, külföldi lánycsapat után mentem, kicsit lemaradva, úgyhogy szinte észrevétlenül szemlélődhettem.
fél 11-re értem haza. levetkőztem, lerogytam a kanapéra, tévézni kezdtem. a Mezzon megtaláltam a Nap utcai ablakból kiszűrődő zenét, ezek szerint a tévéből jött. ott ment még a koncert, meg utána még fantaszikus zenék. eltoltam a maradék cigit, aztán néztem pornót, majd lefeküdtem aludni.
alig tettem le a fejem és azon gondolkodtam, hogy ma este, ha találkozom a Bőgőssel, akkor milyen lesz, amikor megcsörrent a telefon. el nem tudtam képzelni, hogy ki az.
a Bőgős volt az. a nevetéstől fuldokolva vettem fel:
Én: BHHHAZZZEEEEEEEEGGGG... :DDD
némi értetlen csönd a vonal túlsó felén, majd vigyorogva megszólal:
B: TE KÖCSÖG... miért kerestél???
Én: áhhh, már mindegy. de azon röhögök, hogy éppen rád gondoltam, erre felhívsz.
B: játszottam, azért nem vettem fel.
Én: HOOOOOOLLLL???????
B: Apacuka.
Én: az hol van?
B: Horánszky utcában.
Én: bazmeg, pont a Mikszáth téren voltam ma este. picsába.
B: azt mondtad programod van, pedig eljöhettél volna. így aztán lemaradtál egy gitár-harsona-bőgő trióról
Én: PICSÁBA!!! egyébként éppen a Mezzon elkaptam valami kurvajó zenét, amiben volt harsona. és pont arra gondoltam, hogy a Földi Trióba is egy harsona hiányzik, mert az milyen kibaszott jó.
B: hm. és miért hívtál?
Én: ja, hát azért, mert korábban lett vége az estémnek és gondoltam, ha ott vagy a környéken ahol én, akkor esetleg összefuthattunk volna...
B: aha. játszottam. Tüsi nyomta ki a telefont. nem tudom miért nem vette fel.
Én: ja, hát ez van. mindegy. akkor holnap.
B: oké, úgy este 10 körül, de majd hívlak.
Én: rendben. szia.
B: szia.
miután letettük a telefont, csak azt mondogattam hangosan: "MÉG HOGY NEM VAGYUNK EGY PÁR BASZKI!!!! MÉG HOGY NEM..." szóval, hogy ezek után mondja már valaki, hogy nem vagyunk egy pár. amikor ennyire egy rugóra járunk, amikor ennyire egyszerre gondolunk egymásra, amikor ennyire jól kijövünk egymással. és tudom, hogy élvezi, hogy úgy szólhat bele a telefonba, hogy Te Köcsög és tuti nem lesz sértődés... és én is imádom, mikor így beszél. és még számtalan dolog, ami miatt mi egy pár vagyunk. nem hiszem el, hogy ő nem érzi, nem érti, hogy mi van... egyszerűen annyira jók vagyunk együtt, hogy azt már nem lehet fokozni.
konklúzió: imádom, szeretem, akarom, senki mást, csak Őt, örökké, míg a Világ Világ... sattara. jó, mi???
és már kiterveltem, hogy milyen lesz a ma este. ugyanoda fogom vinni, ahol a Táncossal voltunk tegnap. tekerek egy Joet, már azzal megyek. őt megkérem majd, hogy hozzon egy üveg bort, meg csokit. és leülünk a Duna partra, a lépcsőkre és jó lesz. ebben biztos vagyok. ma megyek fodrászhoz, remélem, valami eszméletlen jó hajat csinál nekem. lehet, meg sem fog ismerni, ha meglát. :)
jajistenem, úgy várom, hogy találkozzunk. valahogy már nem tartok tőle, hogy azt mondja: van valakije. az még lehet, hogy: csak szex, de az meg nem baj. ha meg folytatást akar, akkor meg pláne nincs harag.
úgy érzem, meg kell próbálni mégegyszer. nem többször persze, de még egyszer igen. hát, persze lehet, hogy ő ezt nem akarja. nem tudom. nem tudok semmit. de nem is érdekel. élvezem, hogy jól vagyok, hogy lebegek a boldogságtól. történjen ma este bármi, nem görcsölök, nem is nagyon akarom, hogy a kapcsolatunkról beszéljünk. egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát (és itt nem elsősorban a szexről van szó), legyünk együtt minden kötelezettség nélkül, aztán kész. majd alakul. nem akarom, hogy rabságnak fogja fel a dolgot. azt akarom, hogy ő is élvezzen minden percet, amikor velem van, vagy amikor rám gondol. talán attól újra kialakul benne, hogy engem akar. ha még eddig nem történt volna meg.
a vele kapcsolatos érzéseimről egyébként mindent elárul az, hogy amikor tegnap LAndieval találkoztam és meséltem neki, hogy felhívtam a Bőgőst, meg egyáltalán, kiejtettem a nevét a számon, egyből elpirultam. dobog a kicsi szivem, ez tény. :)
hogy mi van, ha ő nem akar semmit?? na, erre a szitura még nem készültem fel. majd ha ez a tényálladék, akkor ráérek ezzel foglalkozni abban a pillanatban. addig nem rágom magam rajta. meg semmin. élvezem ezt a csodálatos napot, élvezem, hogy gyönyörű vagyok és bár annak a gilisztának nem kellettem tegnap, azért még terem babér számomra ezen a Földön. ;)
csütörtök, augusztus 06, 2009
addig hallgattam ezt
a Merriweather fiút, hogy elbőgtem magam az asztalomnál ülve. szép.
persze a Bőgősre gondoltam közben. ki másra? úgyhogy vettem a bátorságot és felhívtam. és beszéltünk is több, mint 10 percet. Gergőékkel próbál, őket várta, nem zavartam. egész normális hangnemben dumáltunk. valami Verácskát említett, hogy tegnap az vitte haza... nem akartam rákérdezni, hogy most akkor az kicsoda. mindegy. abban maradtunk, hogy holnap találkozunk.
csak nekem írt egyébként képeslapot és a zenésztársai adták fel elvileg, miután ő kedden felszállt a repülőgépre. és csak azért írt nekem, mert megígérte. és azért az utolsó percben, mert addig nem volt rá ideje.
akar venni új gitárt (ez most a legnagyobb problémája hálistennek, hogy melyik gitárt vegye meg...), a régit meg nekem adja. :) szép. csak jó lenne, ha meg is tanítana játszani rajta. ahhoz meg le kell mondanom a szép műkörmeimről... hajjajj... micsoda problémák. :)
szóba került a csipszevős, seggemre gondolós szitu is. valami angol kocsmában volt és jól érezte magát és ott kapta el az érzés, de azt mondta, majd ezt holnap megbeszéljük. hm. ettől egy kicsit félek. félek, hogy azt fogja mondani, hogy "csak szex és más semmi..." , és attól is, hogy azt mondja "van valakim..." meg attól is félek, hogy azt mondja "folytassuk". én magam sem tudom már, hogy mit akarok. de jó volt vele beszélgetni. nagyon jó.
már ma este akart találkozni, mert a szombat egyáltalán nem tűnik jónak a számára, de hát ma este randim van. több randit miatta nem vagyok hajlandó offolni. persze, megfordult a fejemben, de nem. annyira azért ne legyek már hülye.
hajjajj... kicsit szarul vagyok... de legalább beszéltünk.
és nem érdekel, hogy én hívtam. most persze abban maradtunk, hogy majd hívjon holnap, hogy wtf. ennyi. ha nem hív, akkor úgy marad.
persze a Bőgősre gondoltam közben. ki másra? úgyhogy vettem a bátorságot és felhívtam. és beszéltünk is több, mint 10 percet. Gergőékkel próbál, őket várta, nem zavartam. egész normális hangnemben dumáltunk. valami Verácskát említett, hogy tegnap az vitte haza... nem akartam rákérdezni, hogy most akkor az kicsoda. mindegy. abban maradtunk, hogy holnap találkozunk.
csak nekem írt egyébként képeslapot és a zenésztársai adták fel elvileg, miután ő kedden felszállt a repülőgépre. és csak azért írt nekem, mert megígérte. és azért az utolsó percben, mert addig nem volt rá ideje.
akar venni új gitárt (ez most a legnagyobb problémája hálistennek, hogy melyik gitárt vegye meg...), a régit meg nekem adja. :) szép. csak jó lenne, ha meg is tanítana játszani rajta. ahhoz meg le kell mondanom a szép műkörmeimről... hajjajj... micsoda problémák. :)
szóba került a csipszevős, seggemre gondolós szitu is. valami angol kocsmában volt és jól érezte magát és ott kapta el az érzés, de azt mondta, majd ezt holnap megbeszéljük. hm. ettől egy kicsit félek. félek, hogy azt fogja mondani, hogy "csak szex és más semmi..." , és attól is, hogy azt mondja "van valakim..." meg attól is félek, hogy azt mondja "folytassuk". én magam sem tudom már, hogy mit akarok. de jó volt vele beszélgetni. nagyon jó.
már ma este akart találkozni, mert a szombat egyáltalán nem tűnik jónak a számára, de hát ma este randim van. több randit miatta nem vagyok hajlandó offolni. persze, megfordult a fejemben, de nem. annyira azért ne legyek már hülye.
hajjajj... kicsit szarul vagyok... de legalább beszéltünk.
és nem érdekel, hogy én hívtam. most persze abban maradtunk, hogy majd hívjon holnap, hogy wtf. ennyi. ha nem hív, akkor úgy marad.
fura napjaim vannak
mostanában. furán is érzem magam.
egyrészt nincs kedvem blogolni. még ha van is rá időm, akkor sincs kedvem írni. nem tudom miért. valahogy beleszartam, vagy belefáradtam, vagy mit tudom én...
hétfőn este nem bírtam elaludni. az ágyban sírdogáltam, hogy mennyire hiányzik a Bőgős, de hogy mennyire parázok is, hogy mi lesz, ha hazajön. akkor már nagyon durván számoltam visszafelé az órákat. úgy rohangáltam a lakásban, mint a mérgezett egér. még felkeltem cigizni, még énekeltem, még jöttek lázálmok, amiből az egyiket rá is mondtam a telefonra, hogy ne felejtsem el... hát... jujjj.
kedden ugyebár a délelőtti para a gép landolásáig. reggel már bőgősös dalok hallgatása (elsősorban Esperanza Spalding), vigyorgás, hülyülés. mindenképpen el akartam kerülni, hogy a hazaérkezése estéjén egyedül legyek, pláne otthon, persze mégis ez jött össze. úgyhogy mikor hazaértem kinyitottam egy üveg bort, amit egy idő után (SZÉGYEN!!!) kólával ittam, annyira nem akart csúszni. tekergettem persze, meg tévéztem. tompítottam az agyam. muszáj volt. olyannyira sikerült letompulnom, hogy ugye beküldtem a képeslapos, kurvára nem kedves sms-t a Bőgősnek. meg egész este arra készültem, hogy 10 után hívnom kell a Táncost, mert megbeszéltük. közben Barbival is beszéltem... hát bakker... neki nem is kell tolni semmit, mégis simán produkálja azt, amit én betépve. hát nem csodálatos?? :) remekül kiegészítjük egymást. :)
Táncossal csak negyedórát beszéltem, de az is nagyon jó volt. :) ahogy kimondja a nevem a telefonban... hát attól megőrülök... attól teljesen bepörgök. van benne pici vágyakozás, csintalanság, erotika, meg sok-sok huncutság, vidámság. komolyan, mióta vele beszélgetek, ráadásul mióta mondta, hogy mennyire illik hozzám a nevem, azóta még inkább imádom, hogy úgy hívnak, ahogy. :) köszönöm ezúton is a szüleimnek. :)
szerdán délelőtt a több napja bejelentett áramszünet fogadott a melóban. de olyannyira, hogy az irodámba se tudtam bejutni. remek. mindegy, tartottam oktatást (még most se jött le az ujjaimról rendesen a filctoll), meg dumiztam az opikkal.
amikor a Bőgős hívott, pont olyan állapotban voltam, hogy "a faszt beleverem mindenkibe". vagy valami ilyesmi. fel sem akartam venni a telefont, mert éreztem, hogy nem leszek túl jófej. de nagyon meglepődtem, hogy hívott. egy darabig csak néztem a telefont, hogy mifasz, hogy most jól látok?
a beszélgetésünk után se voltam túl happy, meg nagyon nem is izgatott. munka után aztán Tesómékkal elmentünk a budaörsi Decathlonba. hát, nem lesz a szívem csücske ez az áruház. szerintem egy raklap fos az egész. mindegy, megvan a sátram, megvan a hálózsákom, vettem polifoamot is. meg egy terepszandit a tánchoz, meg úgy egyáltalán. meg az Auchanban vettem macskakaját és ennyi. hazafelé Kamarerdőre bementünk. a Tesóm régen ott lakott a volt férjével. most is láttuk, ott kolbászolt a garázsban. fura, mert az a ház mindig csak épült, készült, mikor én ott jártam régen. betonkeverő a nappaliban, meg ilyenek. most meg... totál rendben van, látszik, hogy van della rendesen. Kamaraerdő klassz hely egyébként, szívesen laknék ott. már ha nem lennék ilyen csóró. :)
a Tesóm persze kiakadt, hogy mi a francért nem örülök, hogy hívott a Bőgős, hogy most már aztán egyáltalán nem ért, hogy mit akarok, ha ez sem tetszik. szerinte a Bőgős bír engem, és hogy szüksége volt erre a 3 hónap gondolkodásra, meg tőlem elvonásra, meg arra is, hogy kötelezettség nélkül legyen. szóval hogy talán azért szakított velem, hogy bűntudat nélkül lehessen kint, hogy ha beficcen valami nő, akkor arra ne kelljen nemet mondania. vagy valami ilyesmi. lehet benne valami, bár én ebben nem hiszek. én korántsem vagyok olyan optimista mint ő. mármint a Tesóm.
amúgy meg persze, hogyne örültem volna a Bőgős hívásának, de őszintén szólva tényleg elfáradtam, belefáradtam a várakozásba, meg ebbe az egészbe, ami 10 hónapja folyik köztünk. egyszerűen elfogyott a cérna. és egyszerűen nem vagyok kíváncsi arra, hogy most éppen mivel akar kábítani. vagy hogy meddig tart ez most megint. hogy mikor gondolja úgy, hogy elég. hogy egyáltalán mit akar? barátságot? haverságot? cimbiséget? szexkapcsolatot? normális, komoly kapcsolatot?
este 9 után értem haza, hulladékul néztem ki. fáradt is voltam, mégsem bírtam aludni. felkavart Barbi telefonja is, meg mit tudom én. hiányozni kezdett a Bőgős. úgyhogy addig voltam csak kemény, amíg el nem küldtem neki sms-ben, hogy "Szombaton vélhetőleg ráérek, hogy összefussunk. Szólj, ha neked is jó." ennyit. sajnos úgyse bírnám ki nagyon sokáig, hogy ne találkozzunk, ráadásul sajnos úgysincs arra esély, hogy pont szombaton ő is ráérjen. szóval valószínűleg esélytelen a találkozó, de akartam, hogy tudja, hogy én szeretném, és hogy szombaton ráérek. mindenképpen semleges helyen akarok vele találkozni, nem a lakásomban. az már más kérdés, hogy esetleg ott kötünk ki végül, de hozzám ne jöjjön fel alapból. sőt. ha találkozunk igazából egyáltalán ne jöjjön fel. nem akarom. mint januárban. a kapuig elkísérhet és ennyi. persze, ez megint játszmázás. tudom. :(
igazából, az egyik felem baromira várja, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon, hogy átöleljen, hogy együtt aludjunk. a másik felem meg retteg, hogy egyrészt milyen most, hogy áll hozzám, van-e valakije vagy nincs, mik a szándékai velem stb. és pont a másik felem rettegése miatt nem akarom, hogy feljöjjön. vagy nem tudom, hogy akarom-e. ha olyan lesz, amilyenre vágyom, akkor úgysem tudok majd tiltakozni. ha nem olyan lesz, akkor meg Isten áldja, nem akarom többé látni.
11 után feküdtem le végül. akartam nézni pornót, de valahogy nem ment. fura, mert nagyon-nagyon ritkán van így. de most valahogy nem tudott felizgatni. sőt. pedig még a film is kedvemre való volt.
alig, hogy bedőltem az ágyba, jött az sms a Táncostól, hogy "Mit csinálsz most éppen?". felhívtam. örült neki. negyed órát dumáltunk kb. jó volt. kellemes volt. ma lesz ugyebár a randink. miután letettem a telefont azon gondolkodtam, hogy "hajjaj Bőgős, rá fogsz baszni. ha ez a pasi bejön nekem, meg kölcsönösen tetszeni fogunk egymásnak, akkor te mész a levesbe..."
hát így. és ez.
pár napja felfedeztem egy énekes srácot, Daniel Merriweathernek hívják. valami fiúbandában már biztos volt, legalább is a feje ismerős. a Red c. száma nálam most kibaszottul befutó. jó kis romcsis szám.
vágyom a romantikára. a gyengédségre. hogy valaki kedves és jó legyen hozzám végre. ez olyan nagy kérés lenne?
amúgy más bajom nincs. a melómmal most egészen ki vagyok békülve. főleg, hogy egy csomó mindent lepattintottunk végre rólam, tehát megint uncsizok ezerrel. :) zsírkány. :)
egyrészt nincs kedvem blogolni. még ha van is rá időm, akkor sincs kedvem írni. nem tudom miért. valahogy beleszartam, vagy belefáradtam, vagy mit tudom én...
hétfőn este nem bírtam elaludni. az ágyban sírdogáltam, hogy mennyire hiányzik a Bőgős, de hogy mennyire parázok is, hogy mi lesz, ha hazajön. akkor már nagyon durván számoltam visszafelé az órákat. úgy rohangáltam a lakásban, mint a mérgezett egér. még felkeltem cigizni, még énekeltem, még jöttek lázálmok, amiből az egyiket rá is mondtam a telefonra, hogy ne felejtsem el... hát... jujjj.
kedden ugyebár a délelőtti para a gép landolásáig. reggel már bőgősös dalok hallgatása (elsősorban Esperanza Spalding), vigyorgás, hülyülés. mindenképpen el akartam kerülni, hogy a hazaérkezése estéjén egyedül legyek, pláne otthon, persze mégis ez jött össze. úgyhogy mikor hazaértem kinyitottam egy üveg bort, amit egy idő után (SZÉGYEN!!!) kólával ittam, annyira nem akart csúszni. tekergettem persze, meg tévéztem. tompítottam az agyam. muszáj volt. olyannyira sikerült letompulnom, hogy ugye beküldtem a képeslapos, kurvára nem kedves sms-t a Bőgősnek. meg egész este arra készültem, hogy 10 után hívnom kell a Táncost, mert megbeszéltük. közben Barbival is beszéltem... hát bakker... neki nem is kell tolni semmit, mégis simán produkálja azt, amit én betépve. hát nem csodálatos?? :) remekül kiegészítjük egymást. :)
Táncossal csak negyedórát beszéltem, de az is nagyon jó volt. :) ahogy kimondja a nevem a telefonban... hát attól megőrülök... attól teljesen bepörgök. van benne pici vágyakozás, csintalanság, erotika, meg sok-sok huncutság, vidámság. komolyan, mióta vele beszélgetek, ráadásul mióta mondta, hogy mennyire illik hozzám a nevem, azóta még inkább imádom, hogy úgy hívnak, ahogy. :) köszönöm ezúton is a szüleimnek. :)
szerdán délelőtt a több napja bejelentett áramszünet fogadott a melóban. de olyannyira, hogy az irodámba se tudtam bejutni. remek. mindegy, tartottam oktatást (még most se jött le az ujjaimról rendesen a filctoll), meg dumiztam az opikkal.
amikor a Bőgős hívott, pont olyan állapotban voltam, hogy "a faszt beleverem mindenkibe". vagy valami ilyesmi. fel sem akartam venni a telefont, mert éreztem, hogy nem leszek túl jófej. de nagyon meglepődtem, hogy hívott. egy darabig csak néztem a telefont, hogy mifasz, hogy most jól látok?
a beszélgetésünk után se voltam túl happy, meg nagyon nem is izgatott. munka után aztán Tesómékkal elmentünk a budaörsi Decathlonba. hát, nem lesz a szívem csücske ez az áruház. szerintem egy raklap fos az egész. mindegy, megvan a sátram, megvan a hálózsákom, vettem polifoamot is. meg egy terepszandit a tánchoz, meg úgy egyáltalán. meg az Auchanban vettem macskakaját és ennyi. hazafelé Kamarerdőre bementünk. a Tesóm régen ott lakott a volt férjével. most is láttuk, ott kolbászolt a garázsban. fura, mert az a ház mindig csak épült, készült, mikor én ott jártam régen. betonkeverő a nappaliban, meg ilyenek. most meg... totál rendben van, látszik, hogy van della rendesen. Kamaraerdő klassz hely egyébként, szívesen laknék ott. már ha nem lennék ilyen csóró. :)
a Tesóm persze kiakadt, hogy mi a francért nem örülök, hogy hívott a Bőgős, hogy most már aztán egyáltalán nem ért, hogy mit akarok, ha ez sem tetszik. szerinte a Bőgős bír engem, és hogy szüksége volt erre a 3 hónap gondolkodásra, meg tőlem elvonásra, meg arra is, hogy kötelezettség nélkül legyen. szóval hogy talán azért szakított velem, hogy bűntudat nélkül lehessen kint, hogy ha beficcen valami nő, akkor arra ne kelljen nemet mondania. vagy valami ilyesmi. lehet benne valami, bár én ebben nem hiszek. én korántsem vagyok olyan optimista mint ő. mármint a Tesóm.
amúgy meg persze, hogyne örültem volna a Bőgős hívásának, de őszintén szólva tényleg elfáradtam, belefáradtam a várakozásba, meg ebbe az egészbe, ami 10 hónapja folyik köztünk. egyszerűen elfogyott a cérna. és egyszerűen nem vagyok kíváncsi arra, hogy most éppen mivel akar kábítani. vagy hogy meddig tart ez most megint. hogy mikor gondolja úgy, hogy elég. hogy egyáltalán mit akar? barátságot? haverságot? cimbiséget? szexkapcsolatot? normális, komoly kapcsolatot?
este 9 után értem haza, hulladékul néztem ki. fáradt is voltam, mégsem bírtam aludni. felkavart Barbi telefonja is, meg mit tudom én. hiányozni kezdett a Bőgős. úgyhogy addig voltam csak kemény, amíg el nem küldtem neki sms-ben, hogy "Szombaton vélhetőleg ráérek, hogy összefussunk. Szólj, ha neked is jó." ennyit. sajnos úgyse bírnám ki nagyon sokáig, hogy ne találkozzunk, ráadásul sajnos úgysincs arra esély, hogy pont szombaton ő is ráérjen. szóval valószínűleg esélytelen a találkozó, de akartam, hogy tudja, hogy én szeretném, és hogy szombaton ráérek. mindenképpen semleges helyen akarok vele találkozni, nem a lakásomban. az már más kérdés, hogy esetleg ott kötünk ki végül, de hozzám ne jöjjön fel alapból. sőt. ha találkozunk igazából egyáltalán ne jöjjön fel. nem akarom. mint januárban. a kapuig elkísérhet és ennyi. persze, ez megint játszmázás. tudom. :(
igazából, az egyik felem baromira várja, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon, hogy átöleljen, hogy együtt aludjunk. a másik felem meg retteg, hogy egyrészt milyen most, hogy áll hozzám, van-e valakije vagy nincs, mik a szándékai velem stb. és pont a másik felem rettegése miatt nem akarom, hogy feljöjjön. vagy nem tudom, hogy akarom-e. ha olyan lesz, amilyenre vágyom, akkor úgysem tudok majd tiltakozni. ha nem olyan lesz, akkor meg Isten áldja, nem akarom többé látni.
11 után feküdtem le végül. akartam nézni pornót, de valahogy nem ment. fura, mert nagyon-nagyon ritkán van így. de most valahogy nem tudott felizgatni. sőt. pedig még a film is kedvemre való volt.
alig, hogy bedőltem az ágyba, jött az sms a Táncostól, hogy "Mit csinálsz most éppen?". felhívtam. örült neki. negyed órát dumáltunk kb. jó volt. kellemes volt. ma lesz ugyebár a randink. miután letettem a telefont azon gondolkodtam, hogy "hajjaj Bőgős, rá fogsz baszni. ha ez a pasi bejön nekem, meg kölcsönösen tetszeni fogunk egymásnak, akkor te mész a levesbe..."
hát így. és ez.
pár napja felfedeztem egy énekes srácot, Daniel Merriweathernek hívják. valami fiúbandában már biztos volt, legalább is a feje ismerős. a Red c. száma nálam most kibaszottul befutó. jó kis romcsis szám.
vágyom a romantikára. a gyengédségre. hogy valaki kedves és jó legyen hozzám végre. ez olyan nagy kérés lenne?
amúgy más bajom nincs. a melómmal most egészen ki vagyok békülve. főleg, hogy egy csomó mindent lepattintottunk végre rólam, tehát megint uncsizok ezerrel. :) zsírkány. :)
szerda, augusztus 05, 2009
bele sem gondoltam
igazån, hogy tulajdonkèppen 3 hònapja nem hallottam a Bögös hangjåt,
nem beszèltem vele. ès most is ö hìvott fel. a Tesòm szerint mi mèg
leszünk együtt, söt bejelentette, hogy most azèrt fog fogyòzni, hogy
az esküvönkre csinos legyen... parådès. :-)
nem beszèltem vele. ès most is ö hìvott fel. a Tesòm szerint mi mèg
leszünk együtt, söt bejelentette, hogy most azèrt fog fogyòzni, hogy
az esküvönkre csinos legyen... parådès. :-)
--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com
egészen 4 azaz
NÉGY órába telt, hogy a Bőgős jelentkezzen a hazaérkezése után. ez azért nem semmi, nem??? najó, egy kicsit rásegítettem, de hát akkor is...
hogy mi volt a rásegítés? tegnap szokásos kínomban egész nap a Ferihegyi repülőtér honlapját basztattam, hogy mikor száll már le a gép. amikor kiírták, hogy leszállt, akkor kitoltam ennyit iwiw üzenőfalra: "a Sas leszállt..." semmi többet.
erre délután 4-kor jön az üzenet: "és most issza a jó magyar sört..."
tehát értette, hogy rá céloztam. és egyből ingerenciája támadt, hogy reagáljon is rá. hirtelen, lányos zavaromban, nem is tudtam mást válaszolni, mint egy vigyorgó fejet. közben meg vadul hívtam Barbit, hogy mifasz. akkor még sokkal jobban izgatott a dolog, mint most.
mire hazaértem, még jól fel is mérgeltem magam. vagy inkább csak elfáradtam, meg végiggondoltam mindent megint. erre a sörös üzenetre igazából azt kellett volna válaszolnom (sunyiskodva), hogy "és mi a fasz közöm van hozzá???" de úgyis vágta, hogy miatta írtam amit írtam, meg pont akkor, amikor... szóval nem kavartam tovább a szart. szóval otthon már dohogtam rendesen, úgyhogy még rábasztam egy sms-t, hogy "és mi van a képeslapommal te pöcs? megígérted! :(" nem reagált, de gondolom nem is volt feltöltve a kártyája még tegnap. nyilván nem ez volt az első dolga. ja, hát ez az sms se volt túl kedves, de nem akartam, hogy azt higgye, most akkor hasra vagyok esve, hogy megérkezett. mert tényleg nem vagyok. már sokkal kevésbé izgat, mint pl. hétfő este.
ma délelőtt remekül telt a munkaidőm, mert áramszünet volt az épületben, ezért tréninget kellett tartanom. alig láttam ki a fejemből.
12:26-kor viszont, több, mint 3 hónap után, újra hallhattam a hangját a Bőgősnek, mert felhívott. csak néztem, hogy mifasz. nem voltam túl kedves vele, de nem is bunkóztam. igazából nem nagyon volt kedvem semmihez éppen, úgyhogy ebbe sikerült beleszaladnia.
Én: Igen, tessék!
B: Szia, Szalay vagyok.
Én: Hello.
B: Nem felejtettem ám el a képeslapot, csak az utolsó pillanatban adtam fel, úgyhogy majd meg fogod kapni nemsokára.
Én: Na, tudtam, hogy így lesz...
B: Kellene találkoznunk.
Én: Jó.
B: Egész héten próbálok, mert játszok a Szigeten 14-én.
Én: Tudom.
B: Honnan?
Én: Szembejött velem egy szórólap és onnan.
B: Hol? Nem láttam ilyesmit.
Én: A Budapest Jazz Clubban nem extra, hogy szembejön egy ilyen.
B: Ja, az más. :) Szóval egész héten próbálok, de valamikor találkozhatnánk.
Én: Hát, én se nagyon érek rá a héten, de oké.
B: Ja, értem. És amúgy mi van veled?
Én: Semmi különös.
B: Mi van veled, semmi??? :)
Én: Hát ja, kb.
B: Na, akkor majd beszéljünk.
Én: Oké.
B: Csókollak.
Én: Szevasz.
na, hát kb. ez volt. ettől sem estem hanyatt. kb. 1 óra múlva hívtam fel Barbit, hogy mifasz. oszt mikor beközöltem neki, hogy "ja, amúgy hívott a Bőgős..." letámadott: "ezt csak így mondod????" :DDD na, hát nem pörögtem rá, ez tény. rájöttem, hogy elfáradtam, elegem lett az agyalásból, meg a játszmázásból. ha keres jó, ha nem, akkor úgy jó. alapesetben meg úgyis addig a jó, míg nem találkozunk. addig tudom tartani magam. utána már úgysem. akkor úgyis végem. szóval kitolnám én ezt még egy darabig.
ma megyünk sátrat venni a Tesómmal, holnap este meg a Táncossal találkozom. ennyi. :)
és TG. igenis hiányzol b+. :S
hogy mi volt a rásegítés? tegnap szokásos kínomban egész nap a Ferihegyi repülőtér honlapját basztattam, hogy mikor száll már le a gép. amikor kiírták, hogy leszállt, akkor kitoltam ennyit iwiw üzenőfalra: "a Sas leszállt..." semmi többet.
erre délután 4-kor jön az üzenet: "és most issza a jó magyar sört..."
tehát értette, hogy rá céloztam. és egyből ingerenciája támadt, hogy reagáljon is rá. hirtelen, lányos zavaromban, nem is tudtam mást válaszolni, mint egy vigyorgó fejet. közben meg vadul hívtam Barbit, hogy mifasz. akkor még sokkal jobban izgatott a dolog, mint most.
mire hazaértem, még jól fel is mérgeltem magam. vagy inkább csak elfáradtam, meg végiggondoltam mindent megint. erre a sörös üzenetre igazából azt kellett volna válaszolnom (sunyiskodva), hogy "és mi a fasz közöm van hozzá???" de úgyis vágta, hogy miatta írtam amit írtam, meg pont akkor, amikor... szóval nem kavartam tovább a szart. szóval otthon már dohogtam rendesen, úgyhogy még rábasztam egy sms-t, hogy "és mi van a képeslapommal te pöcs? megígérted! :(" nem reagált, de gondolom nem is volt feltöltve a kártyája még tegnap. nyilván nem ez volt az első dolga. ja, hát ez az sms se volt túl kedves, de nem akartam, hogy azt higgye, most akkor hasra vagyok esve, hogy megérkezett. mert tényleg nem vagyok. már sokkal kevésbé izgat, mint pl. hétfő este.
ma délelőtt remekül telt a munkaidőm, mert áramszünet volt az épületben, ezért tréninget kellett tartanom. alig láttam ki a fejemből.
12:26-kor viszont, több, mint 3 hónap után, újra hallhattam a hangját a Bőgősnek, mert felhívott. csak néztem, hogy mifasz. nem voltam túl kedves vele, de nem is bunkóztam. igazából nem nagyon volt kedvem semmihez éppen, úgyhogy ebbe sikerült beleszaladnia.
Én: Igen, tessék!
B: Szia, Szalay vagyok.
Én: Hello.
B: Nem felejtettem ám el a képeslapot, csak az utolsó pillanatban adtam fel, úgyhogy majd meg fogod kapni nemsokára.
Én: Na, tudtam, hogy így lesz...
B: Kellene találkoznunk.
Én: Jó.
B: Egész héten próbálok, mert játszok a Szigeten 14-én.
Én: Tudom.
B: Honnan?
Én: Szembejött velem egy szórólap és onnan.
B: Hol? Nem láttam ilyesmit.
Én: A Budapest Jazz Clubban nem extra, hogy szembejön egy ilyen.
B: Ja, az más. :) Szóval egész héten próbálok, de valamikor találkozhatnánk.
Én: Hát, én se nagyon érek rá a héten, de oké.
B: Ja, értem. És amúgy mi van veled?
Én: Semmi különös.
B: Mi van veled, semmi??? :)
Én: Hát ja, kb.
B: Na, akkor majd beszéljünk.
Én: Oké.
B: Csókollak.
Én: Szevasz.
na, hát kb. ez volt. ettől sem estem hanyatt. kb. 1 óra múlva hívtam fel Barbit, hogy mifasz. oszt mikor beközöltem neki, hogy "ja, amúgy hívott a Bőgős..." letámadott: "ezt csak így mondod????" :DDD na, hát nem pörögtem rá, ez tény. rájöttem, hogy elfáradtam, elegem lett az agyalásból, meg a játszmázásból. ha keres jó, ha nem, akkor úgy jó. alapesetben meg úgyis addig a jó, míg nem találkozunk. addig tudom tartani magam. utána már úgysem. akkor úgyis végem. szóval kitolnám én ezt még egy darabig.
ma megyünk sátrat venni a Tesómmal, holnap este meg a Táncossal találkozom. ennyi. :)
és TG. igenis hiányzol b+. :S
kedd, augusztus 04, 2009
a gép leszállt
az óra elindult...
jobb nem tudni, mennyire vagyok idegroncs és nemnormális... én mondom, jobb nem tudni...
:S
jobb nem tudni, mennyire vagyok idegroncs és nemnormális... én mondom, jobb nem tudni...
:S
hétfő, augusztus 03, 2009
felét meg sem
írtam annak, amit tulajdonképpen akartam. most jutott eszembe.
pl. az, hogy tegnap lettünk volna 10 hónaposak a Bőgőssel. ettől aztán persze geciszar hétvégém kerekedett. mármint amikor a saját gondolataimba merültem el (a hétvége 85 %-ában ez történt, úgyhogy zsilettek szevasztok!)...
emlékszem, anno az exférjem, mikor még csak jártunk, akkor elment másfél hónapra, külföldre, kicsit messzebb, mint a Bőgős, mert az exem Szöulba ment konkrétan. és mikor már hazajött, akkor nálam cuccolt le, onnantól nálam lakott. ekkor voltunk vele 10 hónaposak.
és ha most a történelem ismételné önmagát... hmhm... sokat gondolok erre. meg arra, hogy Úristen, már annyi ideje nem vagyunk együtt a Bőgőssel, mint amennyit "hivatalosan" együtt voltunk. 5 hónap jutott nekem belőle, de nem vagyok benne biztos, hogy csak ennyi. én még mindig abban bízok és reménykedek, hogy leszünk mi még egy pár.
na, persze a másik felem meg mereven elzárkózik mindentől, ami vele kapcsolatos. teljesen szétszakít ez az őrlődés... már nem is tudok egyébre gondolni, csak erre a szitura. hogy mi lesz, hogy lesz, stb. áhhh... teljesen megkattanok.
és persze ezen kívül még rengeteg agyalnivalóm van, de hát nyilván ez az első prioritás.
ja, és már csak 22 óra és Magyarországon lesz. nem is hiszem el. 22 óra... egy örökkévalóságnak tűnt a 3 hónap és most vége... tudom, ezt már mondtam, de nem tudok napirendre térni afelett, hogy így elrepült a nyár. nélküle. sőt. pasik nélkül. hogy túléltem. sőt. nagyon is jól éreztem magam. hogy alig buliztam. sőt. nem is voltam szinte sehol. és ezt is kibírtam. lehet, hogy öregszem? lehet, hogy belefáradtam a pörgésbe? (LÓFASZT!!!) kizárt dolog. pörögnék én még most is, de nincs a megfelelő ember mellettem ehhez, más meg nem kell.
várom Ozorát, most éppen sátrakat meg hálózsákokat nézegetek a neten, hogy hol kéne megvenni... nem olcsó. bár van szinte ingyen is, csak félek, az szétesik 1 perc alatt. úgyhogy Decathlon lesz a vége. egy pár nyáron még akarok menni sátorozni, jobb, ha többet bír a cucc.
fú, belegondoltam én már abba, hogy tulajdonképpen egyedül megyek Ozorára??? persze, lesznek ott emberek, akiket futólag ismerek, de kb. ennyi. vadegyedül leszek 1 hétig. talán lesz kihez szólnom. na, nem mintha annyira akarnék bárkivel is dumálni. csak a tánc, a zene, meg a tudatmódosítás az, ami izgat. senki és semmi más. kell egy hét egyedüllét. amikor el tudok vonulni a saját világomba. nyugtot akarok végre. se család, se barátok, se telefon, se internet, se munka, se pasik, semmi és senki. csak 1-2-3 jó könyv, a zene adott, a helyszín adott... szóval kész.
basszameg, nem vettem meg elővételben a jegyem, így már csak a kapuban tudom. 95 euróért. fasza. :S mindegy. ennyit megér, hogy felejthetetlen szülinapom legyen. ;)
hű, ma be kell vásárolnom papírt, meg tipet, meg filtert, meg kisfaszomat még, hogy legyen az is otthon. fogynak ezek a cuccok rendesen. :(
ja, és az előbb meg jól bekóstolt az egyik opi. az énekes-gitáros. ki más. :) hogy szar a szék, amin ül. mondom, kell az enyém? erre ő: "persze, de csak akkor, ha te is rajta ülsz..." MIVAAAAAAN???????? :DDDD már csak kapkodom a fejem... az előbb két srác a produkcióról állt az ajtóban én meg jöttem be, de nem mentek odébb, hanem nekem kellett kettőjük között bejönnöm, odadörzsölődve mindkettőhöz, elölről, hátulról... hát remek... persze, kibaszott csinosan és dögösen vagyok felöltözve, meg sminkelve, de ennyi elég is lenne? két szabad, szeplős, frissen barnult váll és egy jól sikerült smink már elég?? eddig meg észre sem vettek... nah, mindegy. nincs dohogás, csak örülés. :)
pl. az, hogy tegnap lettünk volna 10 hónaposak a Bőgőssel. ettől aztán persze geciszar hétvégém kerekedett. mármint amikor a saját gondolataimba merültem el (a hétvége 85 %-ában ez történt, úgyhogy zsilettek szevasztok!)...
emlékszem, anno az exférjem, mikor még csak jártunk, akkor elment másfél hónapra, külföldre, kicsit messzebb, mint a Bőgős, mert az exem Szöulba ment konkrétan. és mikor már hazajött, akkor nálam cuccolt le, onnantól nálam lakott. ekkor voltunk vele 10 hónaposak.
és ha most a történelem ismételné önmagát... hmhm... sokat gondolok erre. meg arra, hogy Úristen, már annyi ideje nem vagyunk együtt a Bőgőssel, mint amennyit "hivatalosan" együtt voltunk. 5 hónap jutott nekem belőle, de nem vagyok benne biztos, hogy csak ennyi. én még mindig abban bízok és reménykedek, hogy leszünk mi még egy pár.
na, persze a másik felem meg mereven elzárkózik mindentől, ami vele kapcsolatos. teljesen szétszakít ez az őrlődés... már nem is tudok egyébre gondolni, csak erre a szitura. hogy mi lesz, hogy lesz, stb. áhhh... teljesen megkattanok.
és persze ezen kívül még rengeteg agyalnivalóm van, de hát nyilván ez az első prioritás.
ja, és már csak 22 óra és Magyarországon lesz. nem is hiszem el. 22 óra... egy örökkévalóságnak tűnt a 3 hónap és most vége... tudom, ezt már mondtam, de nem tudok napirendre térni afelett, hogy így elrepült a nyár. nélküle. sőt. pasik nélkül. hogy túléltem. sőt. nagyon is jól éreztem magam. hogy alig buliztam. sőt. nem is voltam szinte sehol. és ezt is kibírtam. lehet, hogy öregszem? lehet, hogy belefáradtam a pörgésbe? (LÓFASZT!!!) kizárt dolog. pörögnék én még most is, de nincs a megfelelő ember mellettem ehhez, más meg nem kell.
várom Ozorát, most éppen sátrakat meg hálózsákokat nézegetek a neten, hogy hol kéne megvenni... nem olcsó. bár van szinte ingyen is, csak félek, az szétesik 1 perc alatt. úgyhogy Decathlon lesz a vége. egy pár nyáron még akarok menni sátorozni, jobb, ha többet bír a cucc.
fú, belegondoltam én már abba, hogy tulajdonképpen egyedül megyek Ozorára??? persze, lesznek ott emberek, akiket futólag ismerek, de kb. ennyi. vadegyedül leszek 1 hétig. talán lesz kihez szólnom. na, nem mintha annyira akarnék bárkivel is dumálni. csak a tánc, a zene, meg a tudatmódosítás az, ami izgat. senki és semmi más. kell egy hét egyedüllét. amikor el tudok vonulni a saját világomba. nyugtot akarok végre. se család, se barátok, se telefon, se internet, se munka, se pasik, semmi és senki. csak 1-2-3 jó könyv, a zene adott, a helyszín adott... szóval kész.
basszameg, nem vettem meg elővételben a jegyem, így már csak a kapuban tudom. 95 euróért. fasza. :S mindegy. ennyit megér, hogy felejthetetlen szülinapom legyen. ;)
hű, ma be kell vásárolnom papírt, meg tipet, meg filtert, meg kisfaszomat még, hogy legyen az is otthon. fogynak ezek a cuccok rendesen. :(
ja, és az előbb meg jól bekóstolt az egyik opi. az énekes-gitáros. ki más. :) hogy szar a szék, amin ül. mondom, kell az enyém? erre ő: "persze, de csak akkor, ha te is rajta ülsz..." MIVAAAAAAN???????? :DDDD már csak kapkodom a fejem... az előbb két srác a produkcióról állt az ajtóban én meg jöttem be, de nem mentek odébb, hanem nekem kellett kettőjük között bejönnöm, odadörzsölődve mindkettőhöz, elölről, hátulról... hát remek... persze, kibaszott csinosan és dögösen vagyok felöltözve, meg sminkelve, de ennyi elég is lenne? két szabad, szeplős, frissen barnult váll és egy jól sikerült smink már elég?? eddig meg észre sem vettek... nah, mindegy. nincs dohogás, csak örülés. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)