még hogy nem

pogózok The Subways koncerten... nem a lófaszt nem! :) úristen... szétugráltam az agyam. :) meg persze kiüvöltöttem a torkom. :)

a Kos úgy érkezett meg hozzám este 8 előtt, hogy teljesen be volt indulva. hozott egy üveg bort, meg is ittuk. én egyáltalán nem pörögtem, majdnem elaludtam, ráadásul piszkált a meccs is. és érdekes módon egyáltalán nem voltam vevő rá. még csak megcsókolni se hagytam magam. nyomult ezerrel, masszírozta a hátam, kedveskedett, simogatott, próbált letámadni, de lepattintottam. pedig csak annyit kellett volna tennem, hogy bólintok és azonnal gerincre vág. meg volt marhulva értem teljesen. ja, meg kitalálta, hogy ő igazából még koncert előtt el akart vinni egy csajhoz, egy hármas témára. na, hát még azzal se tudott fellelkesíteni. ez nem vall rám... nem tudom mi volt velem tegnap. vagy mi van. jó, persze fáradt vagyok, mert rengeteget dolgozom és cserébe keveset pihenek, de ilyen dolgokra soha nem mondtam még nemet. most először... 

valahogy úgy éreztem, hogy a Kost nem kívánom, alapból. hogy akkor kit? hát Zét. ja. őt ezerszer inkább...

na, szóval fellelkesülve az első félidő eredményein, szünetben el is indultunk a hajóra. útközben ettünk egy-egy gyrost, már ment a koncert, mire odaértünk, de így jó volt, mert nem kellett várni, meg szerintem pár számról maradtunk csak le. cserébe a hangulat már tetőfokára hágott. megittam még egy Mojitot, ő meg két pálinkát, aztán előre törtünk a színpadhoz. hátul az én korosztályom, meg még idősebbek támasztották a bár- és a keverőpultot, nyugger üzemmódban. elől viszont a tinik csápoltak, oda álltunk be mi is. jó kis pogózás lett belőle. rommá ugráltunk, tapostunk mindenkit. :) de persze fel is segítettük azokat, akik a földre kerültek esetleg... pasizni esélyem nem volt, mert egyrészt az idősebb faszik hátul ácsorogtak, másrészt meg a Kos végig rám volt szívódva, fogdosott, simogatott, ölelgetett, úgyhogy nyilván nem jött oda senki, hogy elkérje a számomat. :) najó, mondjuk nem is fektettem sok energiát az estébe, mert nem öltözködtem nagyon dögösen, sőt, szinte szolidan, sminket se frissítettem, hajat se mostam, csak úgy mentem szinte, ahogy voltam. nem is vártam, hogy majd rámszegeződik minden férfi szempár. :) én azért sasolgattam, de hát minek is, mikor egy pasi állandóan fogja a kezem? :)

a kedvenc számunk volt az utolsó, na, akkor szabadult el a pokol igazán. az énekest eljuttattuk a színpadtól a pultig (ő kérte), meg aztán vissza. meg is érintettem. kétszer is. :) parádés. :)

aztán beálltunk a ruhatáras sorba és hazamentünk. éjfélkor már ágyban voltam kb. hulla fáradtan.

ma átjön Zé meccset nézni. beszéltem vele napközben.

a kedélyállapotom hullámzó, de inkább jó, vagy jobb, mint rosszabb. és már ez is valami. :) 

Wazza pedig gyógyuljon fel sürgősen, mert oltári nagy gáz lesz... :(

az uborkás szendvics

zseniális találmány, főleg, hogy fetasajtot is tettem bele. éppen azt majszolok. :) tisztára Görögország feeling... na, nem mintha jártam volna már ott, de valahogy így képzelem el. :)

nem tudom, Lackó hogy érzi magát és hogy élte túl a tegnapi napot Lazaegerszegen, de nekem jártányi erőm sincs. a vádlim teljesen bedurrant, ebből is látszik, hogy mennyire puhány vagyok, és el vagyok szokva a mozgástól. hogy este nem fogok pogózni, az is biztos. legszivesebben el se mennék. amúgy is utálom az A38-at. de hát ugye meccs. a héten két fontos meccsünk van, és egyiket se bírom nézni. ez valami botrány! teljesen ki vagyok borulva. :( mondjuk ha mindkét meccset hozzuk, akkor igazából leszarom, hogy nem láttam. persze ez hülyeség, mert pont a sikert lett volna jó látni... mert ha szerencsétlenkednek, az nem is érdekel. jaj, dehogynem. 

basszus, vasárnap este néztem a Real meccset, valaki melegített a pálya szélénél, csak hátulról láttam, de se szám, se felirat, semmi, erre hangosan megszólalok: na, Raul... és tényleg ő volt. túl sok focit nézek az a nagy büdös helyzet... de hát ha csak ez kapcsol ki? annyira tudom élvezni, hogy az valami hihetetlen... és úgy szurkolok, hogy sok pasi irigykedne a lelkesedésemért. :) meg persze a tájékozottságomért, hiszen nő létemre elég durván képben vagyok. :)

egyenesen haza mentem tegnap, végül Zével nem találkoztam. miután elküldtem a büdös picsába a T-Home és a UPC ügyfélszolgálatát (előbbinél nagyon kiborultam, főleg, hogy 4 percig csak az IVR-t hallgattam, a saját számlámra, és ugyanabban az ügyben már harmadszor telefonálok, és ők baszták el a dolgokat, szóval minden mérgemet az ügyfélszolgálatosra zúdítottam, pedig, mint szakmabeli, tudom, hogy nem ő tehet róla, de egyszerűen muszáj volt. remélem, trénelik őket olyan szinten, hogy nem veszi magára), felhívtam Zét, hogy nekem semmi erőm a lakásból kimozdulni, úgyhogy off az este. erre ő is mondta, hogy részéről is off, mert Aporral van, akinek az anyukáját mániás depresszióval kórházba vitték tegnap, és most Zé a barátja mellett van, hogy lelkileg támogassa, mert még nem látta sírni, viszont most igen, és nagyon helyesen úgy érezte, hogy vele kell lennie. én ezt megértettem, nem is nyüszögtem, sőt, örültem, hogy így alakult. semmi kedvem nem volt már tegnap este hozzá.

azért elég érdekesen működök... napközben még azt gondolom, hogy beszélni akarok vele az összeköltözésről, meg vele akarok aludni, aztán meg estére ez mind elszáll.

mondta, hogy tegyük át ma estére a tegnapot, de hát én ma A38-ra megyek, szóval esélytelen. pedig jó lett volna együtt meccset nézni. :( helyette bazsalyoghatok a Kossal, akihez most egyáltalán nincs kedvem. nem Zé miatt, hanem úgy általában nincs. mondjuk máshoz se nagyon. senkihez. 

a munkahelyemen sajnos egyre inkább megint azt érzem, hogy az én pöcsömmel verik a csalánt, hogy megint én vagyok az a hülye, aki minden szart megcsinál, szó nélkül persze. illetve most már egyre kevésbé szó nélkül, mert némi puffogást eleresztek, ha már éppen úgy dől a nyakamba a munka, hogy megdöglök alatta. ki kell vennem szabadságot, legalább 1-1 napokat, egy pénteket, vagy egy hétfőt, mert már nem bírom. ki kell kapcsolódnom, mert ha nem, akkor az következik, hogy a szervezetem kezd el védekezni, mégpedig úgy, hogy megbetegszem. ezt meg nem akarom. bár, sokszor szándékosan betegítem meg magam, mert az erőm végén járok és kell a pihenés, de talán nem kellene eddig elmenni. 

és már előre utálom a hétvégét, meg a szájbavert húsvétot, amit otthon kell töltenem, a szüleimmel. tudom, hogy ez ultragázul hangzik, de végre élhetnék, csinálhatnám amit én akarok, de nem, mert 3 napot ott kell rohadni a "tanyán", ahol még net sincs. persze, tök jó volt ez, míg nem volt többre igényem, meg fiatalabb voltam, meg férjnél voltam, meg mittomén. de most már ez csak idegesít, nem pihentet. a szüleim várnak ezerrel, meg körülugrálnak, de nem tudok neki örülni, mert inkább máshol lennék. tudom, ha majd már nem lesznek szüleim, akkor nagyon fog ez bántani. az is, hogy most így nyilatkozom róluk, meg az is, hogy majd nem lesznek. tuti beledöglök a fájdalomba. csak miért kell nekem a fiatalságomat, a legszebb éveimet, a legjobb hétvégéimet a tévé előtt elbaszni??? mert semmi mást nem csinálunk, eszünk, tévézünk, alszunk. 3 napig. és ez így megy, amióta megszülettem. nálunk nem lehet olyat, hogy húsvét hétfőn menjünk el kirándulni, vagy bármi. nem. üljünk otthon, nézzük a 128-adszorra ismételt, 1940-es években készült magyar filmeket és ez a boldogság netovábbja. meg a programok legteteje. hát kurvauncsi, nekem elhiheti bárki. ha meg esetleg elvonulnék olvasni, vagy aludni, akkor meg én vagyok a hálátlan gyerek, aki ki se dugja az orrát a szobából egész hétvégén. és ez gyerekkoromban is így volt. ha egyedül akartam lenni hétvégén (ha már hétközben senki nem foglalkozott velem), akkor persze én voltam a lusta dög, és takarodjak ki a napra és ennyi. ahelyett, hogy megkérdezték volna, nekem mi a jó, vagy én mit szeretnék, vagy foglalkoztak volna velem többet. áhhh...  most már meg aztán ne akarjanak velem lenni. persze, unják egymást az ősök. jó reggelt. most jut eszükbe, hogy szar együtt? hogy szar életük volt, és ezzel szarrá tették az én életemet, meg a Tesómét is? hogy olyan minták között szocializálódtunk, amiktől egész életünkre besérültünk, és szarul csináljuk a dolgainkat? 

nem volt szeretetteljes a környezet, egyáltalán nem. most meg már ne tessék erőlködni. kellett volna 30 évig. most már nem kell, köszi. a szarból, amit összelapátoltak nekem, most már nem fogunk tudni várat építeni. egy lelkileg sérült ember lettem, köszönhetően a gyerekkoromnak, és ezt bármennyire is kellene, de most már soha nem fogom tudni megbocsátani nekik. leginkább az apámnak. mert az anyám is csak parancsra cselekedett. apám parancsaira. apám meg a nagyapámtól tanulta ezt a parancsolgatást, mert ő meg ezt látta otthon, gyerekkorában. hogy a nagymamám nemcsak lelki, de testi nyomorék is lett a háziterror miatt. 

most akkor kérdem én: csodálkozik bárki is, ha szeretetfüggő vagyok? ha ragaszkodom egy férfihoz és szinte minden áron meg akarom tartani azt, aki jó hozzám? 

ó, hogyne. 34 éves leszek idén, igazán lehetne annyi eszem, hogy lerázom magamról a gyerekkorom okozta sérüléseket. de kérem, ez nem megy ilyen egyszerűen. én ennél sokkal érzékenyebb ember vagyok. kívül persze kemény és céltudatos, belül viszont egy picsogó kislány, aki állandóan egyedül van és magában beszélget, kitalálja magának, hogy pasija van, és eljátszadozgat a szobájában, mintha ott lenne vele a pasi, hiszen tudja, hogy reálisan soha nem lesz senkije, mert senki nem áll vele szóba, míg él. és akkor ne csodálkozzunk, hogy ez a lány aztán hozzámegy az első férfihoz, aki szóbaáll vele. 

kilométerhiányom nem lehet

a tegnap délután után. :) Lackóval annyit sétáltunk, hogy az nem igaz. de valami csodálatos volt! :) rengeteget beszélgettünk, klassz volt az idő, szerintem még a nap is megfogta az arcomat. 4 órát mentünk, még nem néztem meg, hogy mekkora volt a távolság pontosan, de le fogom mérni. azért viszonyításképpen az útvonal nagyjából: Széchenyi hegy (tv torony), onnan lefelé a Farkasréti temető felé, Bürök utca, Denevér utca, Orbánhegyi út, Királyhágó tér, majd Déli pu. itt még nem untuk meg, elsétáltunk a kocsiig, amit a Fogaskerekű Városmajori végállomásánál tettünk le. nem semmi távolság és nagyon jól esett a mozgás, meg a jó levegő. meg is beszéltük, hogy ilyen jó kis kirándulást máskor is csapunk. :)

szombaton egész nap punnyadtam, délután került elő Zé, hogy érdekli a Flash koncert, mindenképpen csatlakozna. mondtam, legyen. nem akartam, hogy azért jöjjön, mert esetleg megígérte, hiszen úgy gondoltam, egyáltalán nem az ő világa, aztán meg tévedtem, mert nagyon tetszett neki a zene. a szövegből persze semmit nem értett, de hát mondtam neki, hogy én se a kocerteken tanultam meg. :) jó korán a helyszínre értünk, még alig voltak, cserébe jó helyünk lett, első sorból, egy kanapéról néztük végig az egészet. kicsit idegtépő volt a várakozás, mert nagyon nehezen kezdték el, de persze megérte várni. :) a végére már elfogyott a levegő, meleg is lett, úgyhogy húztunk is el azonnal. a Bem mozi büféjében viszont bort ne igyon senki. botrány szar volt. nem is bírtuk meginni. jujjj. bünti. 

nem terveztem egyébként, hogy Zé feljön, de már a koncert előtt megjelent (egy halom édesség társaságában), úgyhogy csináltam egy kis rámolást, meg elmosogattam 150 db edényt. ha kell, meg tudom magam erőszakolni és képes vagyok csinálni. :) a koncert utánra se terveztem, hogy feljön, én mondtam, hogy Nancy maraton van, úgyhogy takarodni kell haza időben. a koncertet egyébként úgy csináltuk végig, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, a kezét se fogtam meg egyszer sem, meg nem puszilgattam, meg semmi. tényleg haverilag jelentünk meg. azért sem foglalkoztam vele, mert egyrészt a többi pasit néztem, másrészt meg Barcs Mikit, aki odaköszönt, jelzem... :) jujjj... tök izgi. :)

hát, aztán úgy alakult, hogy feljött koncert után, megnéztünk egy pár Nancyt, de nem bírtuk sokáig, fáradtak voltunk, főleg én, bár még szombat délután is aludtam egyet, úgyhogy 1 körül behúzódtunk a hálóba. ő 2 perc alatt, horkolva elaludt, én még forgolódtam vagy másfél órát. 

vasárnap reggel fél9 körül ébredés, volt egy eü. szex... nem érdekelt a szájszag. úrrá lettem az ezirányú baromságaimon. nem tudom, hogy én vagyok-e ilyen jó, vagy neki volt ennyire hiánya, de kb. 3 rántás volt az egész. nem bántam, jó volt ez így. abban a pillanatban nekem se volt többre igényem. meg hogy őszinte legyek, egy pár napja a szex sem érdekel, egyáltalán. najó, ez mondjuk így, ebben a formában, teljes mértékben nem igaz (mert péntek éjjel, egy jó kis felnőttfilmre azért lecsaptam), de le vagyok akadva a témáról, az biztos.

felkeltünk, kávéztunk, tévéztünk, zenét hallgattunk, majd jött neki egy telefon, hogy mennie kell, meg engem is hívott Lackó, hogy akkor mikor és merre, úgyhogy nagyjából fél3-kor szétváltak az útjaink.

éppen a Farkasréti temetőnél sétálgattunk Lackóval, este 6 után, amikor hívott Apor mobiljáról Zé, teljesen fellelkesülve, hogy találtak kidobva valami 300 db antikvár könyvet, amik nagyon értékesek és hibátlan minőségűek, és persze egyből fel is pakolták, mert hát az nekik kell. hallani kellett volna a boldogságot a hangjában az új szerzemények miatt, és hogy neki fontos volt, hogy ezt velem megossza. amikor letettük a telefont, akkor láttam, hogy sms-t is küldött, 10 perccel előtte (gondolom azért hívott fel, mert nem válaszoltam azonnal és mindenképpen beszélni akart velem), ez állt az sms-ben: "Most kukáztunk Aporra kb. 300 szépirodalmi művet. De komolyan! És rettentően jól éreztem magam Veled. Köszönöm"

azt hittem, csak azért írja, hogy jól érezte magát velem, mert úgy érezte, ezt kell írnia, hiszen én nagyon aggódtam, hogy éli túl a Flash koncertet, hiszen azt hittem, egyáltalán nem az ő zenéje. aztán persze kiderült, hogy nagyon is az. azt is gondoltam, hogy sakál részeg (a telefonban úgy hallottam a hangját, mintha ittas lett volna, de aztán kiderült, hogy csak a könyvek miatti öröme, izgatottsága tette olyanná, amilyen volt), és azért írta. de nem. ugyanis mikor hazaértem, akkor rácsörögtem, hogy mi volt még a fejlemény, mi van a könyvekkel, beszéltünk 10 percet és akkor is fontosnak tartotta elmondani, hogy "még azt akarom mondani, hogy nagyon jól éreztem magam veled és ne haragudj, hogy horkoltam..."

én csak pislogtam, meg mondtam, hogy örülök, meg semmi baj a horkolás miatt stb. abban maradtunk, hogy ma este találkozunk megint, lehet, hogy én megyek át hozzá, majd még egyeztetünk.

még tévéztem tegnap valameddig, néztem a Real-Athletico meccset, de nem is bírtam végig, inkább mentem aludni. teljesen hulladék vagyok. ráadásul az óraátállítás miatt rövidebb volt a hétvége, kevesebb volt a lehetőség az alvásra, úgyhogy nem csoda, ha halálomon vagyok egyébként is.

holnap nem tudom nézni a MU BL meccsét, mert a Kossal megyek az A38-ra, The Subways koncertre. már annyira nem vagyok lelkes, főleg, hogy minden porcikám fáj, és különben is ez a mai nap akkora egy fostalicska, hogy legszivesebben most hazamennék, és magamra zárnám az ajtót, de hát már megvan a jegyünk, meg ez a Kos szülinapi ajándéka tőlem, szóval nem baszhatok ki vele. mondjuk, ha az előzenekarok nem érdeklik, akkor viszont később is mehetünk, és akkor még a meccsből is láthatok valamennyit... hát nem tudom.

ami a legjobban aggaszt, hogy hétvégén MU-Chelsea szuperrangadó, de én az ősöknél leszek, ahol egy normális sportcsatorna sincs, szóval kell kerítenem a környékben egy krimót, ahol megnézem... vagy nem. még nem tudom. ez azért elég erősen basz. azt meg nem tehetem, hogy csak a meccs után indulok haza, mert már másfél hónapja nem láttak, megígértem, hogy pénteken, munka után elindulok... picsába. mindig van itt valami. ópersze, a szüleim legyenek már az első prioritás, ne a meccs, ez oké, de akkor is. :( szóval raklap nyüssz. :)

mi van még? ma van négy hónapja, hogy megismerkedtem Zével. mármint személyesen. még csak 4 hónapja... ha jobban belegondolok, még le se kellett volna feküdnünk egymással, ha nem is 4 hónapig, de 2-ig legalább várhattunk volna ezzel. akkor talán máshogy alakul az egész. elsiettünk mindent, ez a baj. túlságosan rohamléptekkel haladtunk. a Tesóm szerint adjak időt még neki, hogy szerinte fog ez még máshogy alakulni, mint ahogy most kinéz. Lackóval is beszélgettünk a témáról, azt mondta, legszivesebben beszélne Zével, hogy merjen érzéseket kimutatni, és kockázatot vállalni, mert aki nem mer, az nem is nyer.

én persze nem tudom, hogy most mi van tulajdonképpen. mindig meg tud lepni valami üzenettel, vagy mondattal. lebegteti azt, hogy jó együtt, de aztán mégis elhúzódik. és abban meg Barbinak van igaza, hogy ha ennek nem szabok gátat sürgősen, akkor nagyon sokáig fogja ezt "játszani" velem. már ha ez egy játék. nem pedig Zé  bizonytalansága, a kétségei, önmagával szemben, és a kapcsolatunkkal szemben... 

jogos a kérdés még mindig, hogy miért bohóckodok olyannal, akinek nem kellek... de és ha igen? ha kellek neki, csak még mindig küzd? és ha boldogok lehetünk mégis és a látó meg tényleg kamu? honnan tudhatom én ezt most? honnan? 

nem érzek egyébként szerelmet Zé iránt. "csak" nagyon-nagyon jó vele lenni. és próbálom a marsi tulajdonságait kezelni úgy, ahogy azt kell. hátha ez lesz a kulcs az egészhez. hátha elég lesz számára az, hogy mennyire jól kijövünk, és akkor elhiszi végre, hogy lehet közös jövőnk. most már persze bánom, hogy beszéltem neki a látóról, meg arról, amit az mondott, ráadásul úgy adtam elő neki, hogy igen, én ezt elhiszem és ehhez tartom magam. ő meg persze akkor helyeselt. de hát leszarom a látót, meg mindent és mindenkit. én érzem, én tudom, hogy mi az ami van, hogy milyen vele, hogy milyen együtt. és azt is tudom, hogy milyen nélküle. és kurvaszar. és egyelőre nem is akarok másfelé tekintgetni, úgy döntöttem, hogy részemről átlépek a kizárólagossági szakaszba. nem kefélek senki mással, nem keresek mást semmilyen célból. csak rá koncentrálok. egy darabig. aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. ó, hogyne, megfordult a fejemben, hogy költözzön hozzám, ha már úgyis másik albérletet kell keresnie. nekem a lakás egyedül nagy, tök felesleges. ráadásul ha beszállna a rezsibe, akkor ő is jobban kijönne, mint bérléssel, meg nekem is könnyebb lenne a havi fizetendő. lehetne övé a kisszoba, még csak 1 ágyban sem kell aludnunk. jó, azért ez para, mert mi van ha 2 hét múlva az agyamra megy, de akkor legalább az is kiderülne, és nem nyüszögnék tovább azon, hogy jajajaj, miért nem vagyunk együtt, hanem alig várnám, hogy elhúzza a csíkot és akkor lássam legközelebb, mikor a hátam közepét. mert nálam van net, ott lakást is nézhetne magának, másikat, csak legalább átmenetileg cuccoljon oda, nézzük meg mit hozunk ki egymásból. lehet, hogy ő menekül 2 hét múlva magától, lehet, hogy én baszom ki. nem tudom. de az is lehet, hogy észre sem vesszük, és már 1 éve együtt élünk boldogságban, meg minden. lehet, hogy ezt ma este felvetem neki... kíváncsi vagyok, hogy reagál.

ja, ha valaki úgy érzi, hogy nem vagyok normális mostanában, az jó nyomon jár. most nyilván a legnagyobb felháborodást az fogja kelteni, hogy költözzön hozzám Zé. tudom. a saját lelki békém miatt kell megpróbálnunk...

másrészt meg igen, magamnak főztem mindent. én kommentelgettem máshova, én adtam közre a blogom címét, akkor vállaljam, ha belepofáznak az életembe, ámbátor én továbbra is úgy gondolom, hogy egy énblogon nem osztok észt, mert ki vagyok én, hogy megtegyem. de úgy látszik másoknak máshogy megy. de én meg mit foglalkozok ezzel? 

sejtem, hogy most majd megint leáll a kommentelés, mert unintelligens módon viselkedtem. hát, ha ez kedvét szegi bárkinek is, akkor sajnálom. sikerült felfognom ésszel végre, hogy idegeneknek nem adok a szavára, bármit is írjanak. vagy legalább is erős lesz a szűrő. és nem veszek magamra minden szart. 

ahogy egy ismeretlen is megállapította, teljesen hibátlanul, és azóta is idézik mindenfelé: "idegeskedni annyi, mint mások hülyeségéért magunkon bosszút állni..." 

ez a végszó mára. :)

másfél óra jutott

nekem Zé életéből csütörtökön, de az teljesen jó volt.

egész nap a sírás kerülgetett, többször el is bőgtem magam az iroda magányában, ha éppen úgy volt. semmi másra nem vágytam, mint hogy röhögjek vele egyet, meg akár ki is bőgtem volna magam a vállán... elindultam hát Kelenföldre, hogy megnézzem a lakást amit csinál.

15. emelet, a legfelső. nem szar panoráma. tekert egy cigit, bár én akkor már ott tartottam, hogy leugrok a gecibe. olyan mély depresszióba zuhantam, hogy közlekedés közben azt vártam, mikor üt el már egy busz, vagy egy autó. kívánta a szervezetem a halált, vagy legalább a sérülést.

nem tehetek róla, én ilyen vagyok. kevés szeretetet kaptam gyerekkoromban a szüleimtől, a családomtól, így minden egyes megmozdulásommal, mióta az eszemet tudom, azon vagyok, hogy valaki szeressen. megbetegítem magam testileg inkább, csak hogy törődést kapjak. ez van. ez az én keresztem, tudom nagyon jól. köszönhetően a gyerekkoromnak. a meg nem értett kisgyermek lelkének, ami már nagyon-nagyon korán megsérült.

Zé munka után még a helyszínen átöltözött. azt hittem azonnal ráugrok, mikor megláttam festékes farmerben, melynek felső gombja ki volt gombolva, kivillant alóla a szexi, hófehér alsónadrágja, meztelen felsőtest, összeborzolt haj, pár napos borosta... olyan volt, mint egy farmerreklám. bánom, hogy nem fotóztam le. könyörögtem, hogy legalább külön lifttel menjünk le, ne a kollégájával, de aztán ebből nem lett semmi. teljesen behúzta a relét, állandóan távol tartja magát tőlem, hogy még véletlenül se kezdhessek el hozzá újra kötődni. újra? vagy még mindig? már én sem tudom. pedig nem akarok kötődni. ez persze hullámzóan tör rám. 

elbuszoztunk a Ferenciek teréig, a buszon voltak vicces események, de nincs kedvem leírni. aztán hazagyalogoltunk. nézelődtünk, beszélgettünk, de volt, hogy csak szótlanul sétáltunk. jól esett a séta, minden feszültséget kimozogtam magamból. a kapuban aztán elköszöntünk, nem jött fel. nem is akartam, hogy feljöjjön.

a pénteki napom a melóban maga volt az őrület. már megint úgy éreztem, hogy túl sokat vállaltam, túl sok rajtam a teher, de aztán szerencsére OJ jól kezelte a puffogásaimat, kitörésemet. minden tiszteletem ezért az övé. a legnagyobb boldogság az volt, hogy én lehetek a Hang, és ráadásul megdícsértek szakemberek, hogy mennyire profin csinálom, mintha már ezredszer csinálnám, mintha világ életemben ezzel foglalkoztam volna. hát hiába... a hangomból, a beszédemből, a kommunikációs képességeimből éltem mindig is. ezután sem lesz másként, úgy tűnik. és nagy-nagy elismerés volt ez nekem. meg már maga a lehetőség, hogy én lehettem az, aki ezt megcsinálja.

munka után elmentünk a Tesómmal vásárolni, hogy felfrissítsem a ruhatáram (ami magamtól ugye biztos nem jutna eszembe, csak ha valaki figyelmeztet rá...), végül egy cipőt vettem (már ez is valami), mert sok időnk nem volt, bevásároltam otthonra néhány élelmiszert (főleg macska kaját), aztán beültünk a Stexbe dumálni, vacsizni, piálni a Tesómmal. éjfél után értem haza. de nagyon jó volt.

ma este Flash koncert. talán Zével. bár aggályosnak tartotta a csütörtöki viselkedésem, szerinte furcsa volt, vagy hát látott olyat, ami lehet, hogy nincs is, csak szerinte. nyilván arra célzott, hogy rágerjedtem, szexuálisan, attól fél, hogy megint bele fogok szeretni, hogy nem fogok tudni lejönni róla, de ő meg nem akarja ezt viszonozni. illetve nem is képes rá. 

(meggyőződésem egyébként, hogy LAndieval össze fog jönni. mikor említette, hogy volt nála és meg akart szerelni valami baszt, akkor mintha egy kést forgattak volna bennem. ha csak dugni fognak, én abba is belepusztulok, bár persze nem kell nekem arról tudni, de ha még össze is jönnek, akkor nyilván felvagdosom az ereimet azon nyomban, nincs mese.)

írtam aztán Zének, hogy ha a barátkozást se akarja csinálni, akkor hagyjuk a francba az egészet, akkor már le is koptam. erre ő, hogy nem erről van szó és hogy várja a ma estét. ez tegnap délelőtt volt. azóta én sem írtam neki, meg ő sem nekem. szerintem nem fog ma már előkerülni, úgyhogy megyek egyedül és összeszedek valami öreg, alkoholista rockert, vagy magát a Barcsot, mit tudom én. az való nekem. megérdemlem.

tegnap este, ahogy a hozzászólásokat olvastam, elfogott a harci ideg, hogy azonnal láthatatlanná teszem a blogom a külvilág szeme előtt, de aztán rájöttem, hogy hülyék miatt nem fogom az eddigi, szépen felfelé kúszó látogatottságomat kidobni a kukába. ráadásul ezt a szájbavert blogot még mindig magamnak írom, az, hogy a világhálón másoknak is elérhető, akik aztán nem bírják megállni, hogy ne pofázzanak bele az életembe, azt pont le kell szarni. az értékes hozzászólásokat köszönöm (a ji-csinget régóta ismerem és foglalkoztam is vele), a többiek meg írjanak csak, tekerek egy cigit, aztán már le is nyugodtam tőle.

a befordulásom viszont most már tényleg itt van. senkivel nem akarok kommunikálni egy darabig. ne nyisson rám ajtót senki, se a valóságban, se virtuálisan. nincs most ehhez kedvem. egyedül vagyok és egyedül is akarok maradni. teljesen. hagyjon mindenki békén.

holnap Lackó. nem lesz jó idő, de a múzeumozáshoz jó lesz, meg dumcsizni is tudunk. komolyan, nem hiszem el, hogy szinte ő az egyedüli ember a környezetemben, aki érti, hogy mi a bajom... nyilván, mert egy hajóban evezünk. várom a holnap délutánt, mindjárt rá is csörgök, hogy mikor és hol. 

minden egyes esemény

ami történik velem mostanában, közelebb visz életem megoldásához. azt hiszem... legalább is most úgy érzem.

megvolt a tegnapi "vakdugás", ahogy Barbi aposztrofálta. jó, nem egészen "vakdugás" volt, mert láttam az illetőről fotót, meg beszéltünk telefonon, de hát nevezhetjük annak.

már a készülődés sem volt egyszerű. rég el kellett volna indulnom, amikor rájöttem, hogy olyan elképesztően vagyok felöltözve, hogy így aztán tuti nem teszem ki a lábam az utcára. már majdnem lefújtam az egészet, de aztán mégis elindultam. eldurrantottam egy fél cigit indulás előtt, ennek az lett a következménye, hogy egyrészt nyíltan flörtöltem a szembejövő pasikkal, az utcán, a bkv-n... szemeztem velük, mosolyogtam rájuk.

a buszt aztán végig vihogtam, de sokszor pukkadozva (közben zenét hallgattam), mert eszembe jutott Zé néhány nagyon szellemes és számomra kedves dumája, beszólása, és egyszerűen nem bírtam ki, röhögnöm kellett. ráadásul a zene is olyan volt a rádióban, hogy csak rá tudtam gondolni (Groove Armada: Friends c. számának egy remixe), szóval remek volt. mondjuk útközben megint átvillant az agyamon, hogy mit csinálok már megint, mit keresek én itt és a többi, de persze mentem, rendületlenül. akkor már nem volt kérdés. ráadásul magassarkú cipőben, ami majdnem 1 éve nem volt a lábamon, de egy darabig nem is lesz... :)

15 perc késéssel értem a tett színhelyére. Mr. K (ő kérte, hogy nevezzem így) beengedett, beszélgettünk 10 percet, aztán elvonultunk a galériájára, tovább beszélgetni. najó, szexelni, persze. :) közvetlen volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást, de látszott, hogy ez tényleg csak szex, mert nem finomkodott, még csak nem is próbálta a "jobbik" énjét előhozni, azon kívül, hogy persze férfiasan viselkedett, lesegítette pl. a kabátomat. vagy nem is tudom. persze, nem is akartam, hogy meggyőzzön arról, hogy ő számomra az Igazi, de valahogy mást vártam. mondjuk, már a telefonbeszélgetésünk után vágtam, hogy milyen típusú pasi, és persze azt is vágtam, hogy nekem ez a típus nem jön be. 

a szex jó volt, érdekes volt, nem mentem el, de szanaszét begörcsölt mindenem, úgyhogy én voltam a hibás, Mr. K egy percig sem, sőt, mindenáron azon volt, hogy nekem is jó legyen, ha már neki jó. tehát szó nem érheti a ház elejét.

jó 2 órát basztunk el, szó szerint, aztán felöltöztem és hazabotorkáltam. Mr. K kifejezte igényét aziránt, hogy szeretne még velem szexelni, én viszont úgy érzem, vele elég volt ennyi.

hazafelé azt hittem, hogy elhagytam az öngyújtómat, sokáig szemmel vertem is, aztán kiderült, hogy mégsem. na, mindegy. beugrottam még a Mekibe, mert éhes voltam, aztán otthon ettem és lefeküdtem aludni.

éppen lekapcsoltam a villanyt, amikor a macska meglátott valami muslincát és próbálta elkapni, de a hirtelen lett sötétben elvétette (még villanyfénynél kezdett ugrani, de én ezt nem figyeltem) és lezuhant az ágy mellé, felborítva két ásványvizes palackot, amikben még volt víz, iszonyat nagy zajt csapva. felkapcsoltam a villanyt, hogy megnézzem mi van.

erre látom a tényállást, meg hogy a macska áll az üvegek mellett riadtan, néz rájuk, hogy ez most mi, meg néz rám, aztán elrohan. én meg térdelek az ágyon, nézek lefelé, hogy mi történt, mi van ott. erre a macska nem ám, hogy kirohan a szobából, hanem felugrik mellém az ágyra és néz ő is rám kikerekedett, érdeklődő szemekkel, meg aztán lefelé, hogy "na, nézd már, mi ez itt? mi történt?". hát, mondom a macskának: "te csináltad baszki, mit játszod a hülyét? de megzabállak, annyira cuki vagy!!!" :) és vihogtam még ezen egy darabig. :)

hogy mi a konzekvencia a tegnap estével kapcsolatban? hogy nem kell nekem szexkapcsolat. mert már nem tudok, nem vagyok képes érzelmek nélkül szexelni. egyszerűen nem kívánom úgy, abban a formában, ha minimális szimpátiát sem érzek az illető iránt. és egy kicsit úgy éreztem magam, mint akit kihasználnak. persze, én is lehettem volna kihasználó, valamilyen szinten az is voltam, meg aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, szóval ne járjon a szám, de rohadtul szar érzés volt. még annak ellenére is, hogy Mr. K elégedett volt a "teljesítményemmel". mert nyilván a testemmel pl. nem. vagy hát nem tudom. erről nem is beszélgettünk, de nem tett rám semmi pozitív megjegyzést, csak azzal kapcsolatban, hogy milyen jól szopok. hát ja, ezt meg eddig is tudtam. :)

szóval nem kell nekem szexpartner, nem kell nekem ágyról ágyra mászkálás, legalább is idegenekkel nem. majd jön az Igazi, akivel egyből lesz szikra, meg minden fasza, kívánjuk egymást, és bejön egymás stílusa. de addig inkább vagyok egyedül és tárcsázgatok a tévé előtt, mint hogy még egyszer ilyenbe belemenjek. 

az más, hogy mondjuk 76-ossal, a Kossal, vagy netán Zével összefeküdjek, mert ők azért mégiscsak az életem részei, jó ideje és elég mélyen. de nem kutatok új skalp után. egy darabig biztosan nem.

az a nagy büdös helyzet, hogy Mr. K nálam már a csóknál megbukott. Zé és a Bőgős csókjait nem igazán lehet egyelőre überelni. meg 76-osét sem. de Zé a leggyengédebb, legkedvesebb, legfinomabb mind közül. és amikor erre a következtetésre kell jutnom, akkor nem csoda, ha leginkább az ereimet vagdosnám fel, raklap számra, mert hát tudom, hogy Zével úgysem lehetek boldog. és ki kell várnom, hogy jöjjön az, akinek jönnie kell. és az majd biztosan ultrabrutál jó lesz. csak addig tartsak ki és maradjak életben... 

jó, most nem kezdek el befordulni megint, legalább is nem szeretnék, de megint fos kedvem van. el is bőgtem magam itt hirtelen, ahogy Zé eszembe jutott... nem az én utam, nagyon jól tudom, csak baromi nehéz. meg a szomorúság kiirtása is. hogy mi nekem a keresztem? ha tudnám... vissza kell menni a látóhoz... meg kell kérdezni, hogy miért van nekem a szexeléssel ilyen bonyolult viszonyom, mit követtem el előző életemben, hogy vagy nem bírok magammal és állandóan kefélni akarok, vagy befordulok és mindenki hagyjon békén, vagy csak a szerelmet hajszolom... nem tudom, nem értem...

és fura, mert nem hajszolok már tulajdonképpen semmit. nem keresek a neten társat, most már a szexpartner keresést is leállítottam. remélem, ez egy jó lépés az Igazi felé. hogy nem keresem, hanem hagyom, hogy rámtaláljon. csak ne lennék ilyen kibaszott türelmetlen.... :) persze, mindennek megvan a maga oka. ha türelmetlen vagyok, ha szomorú vagyok, ha keresek, akkor nem fog jönni. le kell nyugodnom, le kell higgadnom. rendeznem kell a soraimat. össze kell szednem magam.   önmagammal kell foglalkozni, azt előtérbe helyezni és nem másokat.

üvöltve bőgtem reggel

a tükör előtt, mert egyszerűen nincs egy göncöm, amit felvehetnék. főleg nadrágproblémáim vannak. a hízástól megint olyan hülyén néz ki a testem, hogy egyszerűen nem jönnek fel a nadrágok rendesen, ha meg lejjebb tolom, akkor hosszú a szára. meg hát farmerek, pedig itt a tavasz... áhhh... kiborító. viszont addig nem is akarok vásárolni, míg nem hozom magam újra formába, szóval húsvét után gyűrűszűkítés, és jöjjön, amit nagyon megérdemlek: a szenvedés, de ezzel együtt fogyás.

még mindig tervezem, hogy beszerzek otthonra valami izzasztó sportalkalmatosságot, mert a fogyás önmagában kevés, mint alakformálás, valamint a mozgás ugyebár meg is gyorsítja a folyamatokat. 

aztán már odajutottam a dühöngésben, hogy azt kiabáltam a tükörbe: "UTÁLOM MAGAM!!!" és ez sajnos tartósan meg is maradt mára, mert bár nagyon furmányosan gondolkodtam, hogy majd milyen csini leszek, a végeredménnyel nem tudtam megelégedni, de már nem volt időm változtatni. mindegy, a dekoltázsom hatalmas, a pasik szeme kocsányon lóg, és végül térdig érő farmert vettem fel, tornacipővel, meg egy mintás harisnyával, hogy mégis ne fagyjak szét. elég érdekesre sikerült az összeállítás, de szódával elmegy. 

tegnap munka után cipőt akartam venni, mert az sincs normális, de aztán leszartam. a Kossal beszéltem telefonon, aztán meg mentem haza. otthon punnyadtam, nem volt kedvem semmihez. tévéztem kb. este fél9-kor lefeküdtem aludni, mert már majdnem elájultam a fáradtságtól. olvasgattam még az ágyban, aztán aludni próbáltam. de nem ment. 2 órát pörögtem, mire úgy döntöttem, hogy felkelek pornót nézni. ha már ébren vagyok, akkor miért ne? :) utána visszafeküdtem, de még mindig nyökögtem egy ideig.

reggel láttam, hogy Zé küldött egy smst, 0:14-kor (mintha még hallottam is volna, hogy ciccereg a telefon): "Szia. :) Megtekintettük Apor barátommal a Tűzben edzett férfit... Nekem tetszett. Remélem jól vagy. Puszi Zé"

ennyi volt az üzenet. válaszom reggel: "Hello! Jaja, velem minden oké. Én pornót néztem este és nekem is tetszett. :P Szép napot!"

erre felhívott, de akkor már a zuhany alatt álltam. aztán még egyszer. mikor megláttam, hogy kétszer keresett, visszahívtam, hogy wtf ilyen fontos hajnali 7-kor. erre mondja, hogy azért hívott, mert írtam az sms-t. mondom ja, csak válaszoltam arra, amit küldött. erre kérdezi, hogy mikor küldött és mit? na, mondom hagyjuk. 

kérdezte, hogy iszunk-e ma valahol egy kávét vagy valami. mondtam, hogy ma nem érek rá, de holnap úgyis megyünk albit nézni neki, majd holnap csinálunk valamit.

aztán még mondtam, hogy akkor én most mennék (hiszen egy szál törölközőben állok és késésben vagyok), úgyhogy jó munkát stb. erre ő, hogy ne "jómunkátozzak" neki. mondom jó, akkor letettem. és letettem. engem ne hergeljen korán reggel a faszságaival. ráadásul éreztem a hangján, hogy mintha már részeg lenne, vagy be lenne tépve. elég gáz volt az egész beszélgetés. gáz, hogy képes valaki már reggel 7-kor részeg lenni, vagy annyira másnapos, mintha még mindig be lenne baszva. parádés.

na, úgyhogy ennyit Zéről. pici hiányérzetem volt tegnap este, de kb. 1 perc alatt elmúlt. igazából csak csokiehetnékem volt, és gondoltam hozhatna egy tábla csokit, de már mehetne is, nem kell, hogy ott maradjon. na, mindegy. ilyen faszságok jártak a fejemben. :)

ma este viszont randi. vagyhát... nem mondanám randinak, mert csak szexelni fogunk, ha minden jól megy, és ezt előre le is tisztáztuk. szóval olyan Mr. X történet. ráadásul ugyanonnan... :) (hétfőn nagyon termékeny volt a blog, mert 3 jelentkezőm is akadt... jobbnál jobbak...) úgyhogy az élet zajlik. :)

a Kosnak röviden vázoltam tegnap, hogy jelenleg nem járok senkivel, Zével csak cimbiség, mert rájöttem és tudatosult bennem (és minél többször futtatom át az agyamon a történéseket, annál inkább rájövök), hogy nem pálya. sose lesz az, és nem is lehet, mert nem és kész. mert már én sem érzem úgy, hogy nekünk együtt kéne lennünk. a Kos meg erre azt hitte, hogy be vagyok tépve, hogy ilyeneket mondok... :) pedig nem. :) 

szombaton végre megyek Flash koncertre. ha egyedül, akkor is. :)) már kurvára várom, hogy tombolhassak egy hatalmasat és kieresszem a feszkót. mármint tombolással is. :)

némi pénzt buktam

a hétvégén, a kombinált szelvényemmel, de nem érdekel, mert botlott a Chelsea!!! :) és ez a lényeg. persze, jobb lett volna, ha nem ikszel, hanem akkor már ki is kap, de hát így is jó. a lényeg a pontvesztés. :)

pénteken este feljött 76-os. lelkiztünk egy órát. illetve ő lelkizett. én meg hallgattam. mondjuk, vele legalább vagyok olyan viszonyba, hogy nem akadok ki, ha egy kicsit energiavámpírkodik rajtam. azért ő is meghallgatott engem, meg rólam is beszéltünk, de nagyrészt az ő lelkével voltunk elfoglalva.

olvasva viszont a Mars-Vénuszos könyvet, rájöttem, hogy mik is tulajdonképpen a férfiak bókjai, közeledései. és egyre inkább rávezetem magam, rászoktatom magam, hogy kell fogadni ezeket a bókokat. és tök jó. :) 

76-os azt mondta: "csinos a felsőd" de csak ennyit! én meg először már kezdtem volna szabadkozni, aztán meg rájöttem, hogy a faszt fogok én szabadkozni, pláne nem 76-osnak, akivel már annyi mindent átéltünk, és akiről tudom, hogy őszintén mondja, meg ha nem, akkor is azért mondja, hogy nekem jobb napom, jobb kedvem legyen, mert ez neki apróság, nekem meg tök sokat jelent. szóval azt válaszoltam neki, kb. így, szó szerint: "jaj, deho...ööö... köszönöm! nagyon kedves vagy!" :)

és mindjárt jobb lett mindkettőnknek.

Zé például erre sem képes. persze, nem járunk együtt, de a Kos is állandóan dícsér, bókol, kedveskedik, 76-os is. Zé egyszer mondta talán, hogy jó a sminkem. azt is, emlékszem, erőszakkal bökte ki kb. na, mindegy. van ott intelligencia, csak a bók, meg az udvarlás nem megy neki. és azért volt rá lehetősége, hogy megdícsérjen. nem egyszer. jó, persze, miután legelőször benyögte, hogy neki nem megy velem, azóta persze teljesen megszakadt ez a bókolós, udvarlós vonal, amit akár meg is érthetek. de akkor a többi pasinál miért nem? azért nem, mert azokkal nem akarok járni? már Zével se. bár vasárnap délelőtt elkövettem azt a hibát, hogy elmondtam neki, mennyire jól érzem magam a társaságában. és ennyi, nem több. tudom, hogy nincs közös jövőnk, de akartam, hogy tudja, és ezt így közöltem is vele. erre teljesen begubózott megint, hozzám se hajlandó érni... hát menjen a faszomba.

igaza van Barbinak: mi a faszt bohóckodok én ennyit olyannal, akinek nem kellek? tényleg már az egész hétvégét együtt töltöttük majdnem, de minek? jófej vagyok, ennél többet nem is kapok. a Kosnak, meg 76-osnak sem kellek (illetve, ha jobban belegondolok, nekik még inkább kellek, mint Zének, csak nincsenek olyan helyzetben, hogy...), mégis tudnak kedvesek lenni velem, és pont elég, ha 1-2 hetente összefutunk. de akkor legalább dugjunk is. 

ja, mert hát úgy alakult a hétvége, hogy pénteken 76-os elvitt Zéhez kocsival. még mielőtt elindultunk, az előszobában majdnem széttépett, de aztán valahogy le bírtunk állni, bár még búcsúzóul, a kocsiban is szenvedélyes csókot váltottunk. alig várom már, hogy kijussak az új kecójába és pörögjünk egy hatalmasat. :) mármint az ágyban. :) szóval Zéhez át. ott alvás. ott semmi extra nem történés (ja, de. volt kb. 2 percnyi ciccergés a fotelban. lefekvés előtt. de hát ez szinte semmi.). szombat reggel haza. 

aztán Zének szivességtevés (már megint), aztán ledöglöttem aludni. aztán Bétát próbáltam elérni, hogy jöjjön fel pofázni, de az meg valami gyógyszertől bekómált. már mindenki szarrá aggódta magát, hogy nem veszi fel a telefont. na, mindegy.

7 körül aztán átjött Zé. tévéztünk. lefeküdtünk aludni. reggel felkelt, kávét főzött. aztán visszajött az ágyba. éreztem, hogy áll a farka, sőt adta is a kezembe, de utálok reggel dugni. basszameg. akárki akármit mond, nekem nem megy ébredés után, büdösszájjal. ennyi. nem tudok ezen túllépni, sajnálom. (nyilván azért, mert nekem a csókolózás fontos összetevője az ágyjelenetnek) javasoltam, hogy szívjunk el egy cigit, aztán majd dugunk. ebből nem lett semmi. inkább főzés. resztelt máj. tök jó lett. aztán benyögtem, hogy jó a társaságában lenni. aztán bementem ebéd után ledőlni pihenni. vártam, hogy bejön utánam, hogy akkor majd lesz valami szexelés, vagy akármi, de semmi. kijöttem 2 után, nézte a tévét, a 158. meccset éppen aznap... na, mondom parádé. én meg nekikezdtem olvasni. hát kapja be. aztán már mikor megbubiztam valamiért a fejét kedvesen, az se tetszett. mondom oké, megértettem, le is koptam. innentől már a kanapéra se ültem le (a saját kanapémra), hanem inkább a fotelben olvastam, csak nehogy a közelségem feszélyezze bazmeg.

aztán este 8-kor fogta magát és hazament. nem marasztaltam. egy percig se.

annyira fasza, hogy minden pöcsköszörűnek a lelkével foglalkozni kell, meg számon kell tartani, hogy ehhez most ne érjek hozzá, mert nem bírja, a másikkal meg dugjak már, mert megőrül értem... én velem meg senki nem törődik. mármint ezek közül. egyik se. na, hogy a mai nap, mit a mai nap? az elmúlt 2 év őrült nagy csalódásáról már ne is beszéljek. nem is fogok. de sebaj. úgyis ki kell irtanom az energiavámpírokat a környezetemből. nem kell nekem irgalmas szamaritánusnak, vagy egyáltalán jófejnek lennem senkivel, akitől cserébe annyit se kapok, hogy "baszódj meg te liba..." még ennyit se!! hát a rossebet fogok én jófejkedni. férfiakkal meg innentől kezdve pláne nem. van 1-2 ember, aki jelenleg megérdemli, akivel érzelmileg is úgy állok, ahogy, aztán ennyi, befejeztem.

Zével elmegyek csütörtökön megnézni a lakást, amit lebeszéltem neki már, aztán ennyi. be van fejezve a jópofáskodás. faszom se kíváncsi már erre. én nekem mi jut ebből az egészből?? még csak meg se dug rendesen. egyik se egyelőre. 

és igen, azon kapom magam, hogy követelőzök, mert rájöttem, hogy túl sokat adok ezeknek a faszoknak, én meg nem kapok semmit. és persze, hogy ez basz. ezt megelőzve, hogy ne kelljen keseregni, hogy nem kapok lófaszt se, hát nem fogok adni lófaszt se. se magamból, se semmiből, ami velem kapcsolatos. 

és soha többé nem futok pasi után. na, erről pont leszoktam. most. 

egyedül töltöttem a

szerda estémet. nem történt semmi különös. Zével beszéltem, de későn végzett, hazament pihenni. nagyon fáradt mostanában. keveset alszik és sokat dolgozik.

nem is volt ez baj, mert a Barca meccs ment a háttérben, én meg olvasgattam egy kicsit. teljesen rászívódtam az új könyveimre, ma is már nagyon várom, hogy hazaérjek és olvassak. :)

tegnap a reggel elég szarul indult, a 7E-n elhagytam az egyik fülbevalómat, amit a Tesómtól kaptam. nagyon szomorú lettem, majdnem elbőgtem magam. :( aztán kialakult azért a nap. :)

hazafelé felhívtam Zét, csak érdeklődtem, hogy van, aztán abban maradtunk, hogy majd 7 körül rácsörgök még, hogy este mi legyen. aztán otthon megint elmerültem az olvasásban, meg igazából kíváncsi voltam, hogy ha 7-kor nem hívom Zét, akkor megcsörget-e, vagy valami. nem csörgetett meg. telefonon nem.

viszont 8 körül becsöngetett, hogy meghozta a tavaszt. :) beengedtem. hozott egy csomó nasit. néztünk meccseket, meg ezt-azt a tévében. dumálgattunk is. összebújtunk. hm. hát nem bír nélkülem meglenni? :) édes cukorpofa. :) bírom. :) szerencsére egyáltalán nem haragszom rá azért, mert kettőnknek nem jött össze az, amit szerettem volna. sőt, ő is szerette volna, de mégsem. ha így alakult, hát így. ha ennek kell lennie, akkor ennek. nincs bennem harag iránta, meg már egyik volt pasim iránt sem. mindegyikre úgy emlékszem vissza és úgy élnek a szívemben, mint szép emlék. mint egy próbálkozás és nem több. 

nem tudok rájuk haragudni, meg nem is érdemes. a haraggal csak bezárom a szívemet. nekem viszont most ki kell nyitni, hogy rátaláljak az igazira. úgyhogy ezen az úton járok. nem haragszom, nem szomorkodok, csak élem az életem, sokat mosolygok és nyitott szemmel járok mindenfelé. :)

most már csak az a gáz, hogy mivel a látó elég jól behatárolta, hogy milyen férfi lesz majd az igazi, ezért ha olyasvalakit látok, aki beleférhet az elképzelésbe (leginkább a korosztály a lényeg, mert állítólag egy stramm 40-es, 40 körüli férfi lesz Az), akkor aztán megy a pillogás ezerrel. :))

a netes társkeresés egyáltalán nem hiányzik. tegnapra volt még lebeszélve randim, de még szerdán felhívott a srác, hogy akkor wtf. én meg elmondtam őszintén, hogy ne haragudjon (32 éves a fiú), de most nem aktuális a dolog. és nem azért, mert van valakim, vagy nem azért, mert vele valami baj lenne (a korán kívül szinte semmi), de hagyjuk ezt, mert nem akarom se megvezetni, se áltatni. köszönettel elfogadta a magyarázatot és ennyi. és tök jó érzésem volt tőle. az őszinteségtől is, meg hogy nem erőltetem tovább a netes randikat. mert nem az lesz a megoldás, én érzem és most már egyre inkább tudom.

jó, persze, a huncutkodás azért a lételemem, szóval egyéjszakás kalandra vevő vagyok továbbra is, és szervezgetem is az életem ezen részét, de ezek csak kalandok, időtöltések. ezek során soha nem fogok igaz szerelemre lelni. és ezt már nagyon jól tudom, úgyhogy így is állok hozzájuk. eddig is ez lett volna az egészséges, de akkor még nem tudtam annyi mindent a párkeresésről, meg a kapcsolatokról, meg a férfi-női különbözőségekről. most már tudok. és egyre többet. és így sokkal könnyebb az egész. a dolgok megértése, megfejtése is, meg a türelmes várakozás az igazira, az is. :)

előkerült Béta, holnap vele leszek szerintem. sírva hívott fel reggel, szerelmi bánata van, na, majd osztom neki az észt, meg persze jól be is rúgunk ennek tiszteletére, hogy több, mint fél éve nem találkoztunk. :)

vasárnap Zének megyünk új albit nézni, ha minden igaz, mert el kell költöznie onnan, ahol most lakik, de szerencsére eszembe jutott, hogy nem messze tőlem van egy kurva jó lakás, ami éppen kiadó, ráadásul ismerősé, és nem is túl drága (majd alkudunk), úgyhogy megpróbálom, hátha kiveszi azt. őszintén szólva nem szeretném, ha túl messzire kerülne tőlem. szükségünk van egymás társaságára, ez a tegnap estéből is látszik. szóval vasárnap lakás nézés, meg resztelt máj, meg LuMú, meg bárakármi. :)

próbálok nem szomorkodni

ahogy mindenki, leginkább a látó tanácsolta, de nem igazán megy... és nem azért, mert Zével egymás seggében vagyunk állandóan, mióta "lekövérezett". :)

de tényleg. mármint, hogy tényleg állandóan együtt vagyunk. :) 

hétfőn végül a Fidesz ünnepségre menet megbocsátottam neki, mert annyira fogni akarta a kezem az utcán, hogy annak nem lehetett ellenállni. fura, mert a legváratlanabb pillanatokban, helyeken és helyzetekben megölel, megpuszil, megcsókol, simogat... persze nincs az őrült, utca kellős közepén vadul smárolós történet, de bazsalygunk rendesen. :)

de hát így megy ez a Kossal is... (pont itt volt nálam a melóban az előbb. kiszaladtam hozzá a kapu elé, az arcomra adott puszit. mondom: "mi van? túl sok a kamera?" erre ő: "nekem nem..." mondom: "nekem sem! :)" úgyhogy jól szájon is csókolt... ) meg hát így megy ez 76-ossal is... 

szóval igen, cimbizünk Zével. próbálok lejönni róla, de a szokásos, lassú tempómban megy csak. meg ahogy látom, annyira ő sem akar elszakadni, egy darabig még neki is jó így. nincs azért nyünnyögés, nincsenek érzelmikitörések, nincs állandó bújás (csak néha), de tervezünk közös programokat.

a hétvégén rakott krumplit főztünk, most ő megígérte, hogy vasárnap resztelt májat csinál, aztán elmegyünk a LuMúba, a Glenn Brown kiállítást megnézni, aztán kávézunk ott egyet, sétálunk, nézelődünk stb. mert a MüPában még nem is volt. 

hétfőn nagyon jó volt a délután egyébként, kicsit átfagytunk, ezért forralt boroztunk otthon, bár mire kész lett, már lecsúszott egy üveg pezsgő... na, hát élni tudni kell. :) hálistennek, vagy sem, de piálásban, és egyéb szenvedélybetegségek kiélésében számíthatok rá (a szexfüggőségem még nem tudja kezelni, de ezt már nem is neki kell, hanem majd a nagy Ő-nek), úgyhogy a programjaink a foci-szesz-fű háromszögben telnek nagyrészt. ma reggel volt egy eü.szex megint. én este akartam inkább szeretkezni, mert hétfőn nem aludt nálam (már akkor is akartam persze, én tényleg szexfüggő vagyok, nem viccelek!), de akkor meg 2 perc alatt elaludt. őszintén szólva, azért jó, ha nálam alszik, mert akkor ki tudom használni a testét. :)

amiért szomorkodom egyébként, hogy nem tudom, mikor jön az, akit a látó mondott nekem, hogy jönni fog. cserébe minden netes társkeresőről töröltem magam, mert valamilyen szinten az is a jövő, a Sors befolyásolója, ha neten keresgélek. és abban meg Zének is igaza van, hogy a nagy Ő-vel a találkozás is Sorsszerű kell, hogy legyen. nem egy fényképes húspiacon, hanem belebotlok az utcán, vagy bárakármi. úgyhogy a netes randizást ezennel beszüntettem (és érdekes módon egyáltalán nem esett nehezemre, nem is hiányzik, hogy jelen legyek ilyen szarokon, hogy levelezgessek, chatelgessek, bárakármi...). viszont a szomorkodás az fennáll, és nem azért, mert Zével ennyi, mert a lelkem mélyén talán mindig is tudtam, hogy nem ő Az, hanem azért, mert kicsit megint kilátástalannak érzem azt, hogy akkor viszont megtaláljam az Igazit. persze, jönni fog. meg már vár rám valahol, meg minden. DE MIKOR JÖN???? ÉS HOL VÁR RÁM???? ÉS HOGY FOGUNK MEGISMERKEDNI???? ez mind olyan kérdés, ami ha eszembe jut, akkor megint ott tartok, hogy biztos kurva sokáig leszek egyedül.

addig meg muszáj valakivel az időt eltölteni. jó, eltölthetném egyedül is, meg mással is, de a többi fiúbarátom (TG, Kos, 76-os) mind párban van, és rém elfoglalt, és mittomén. velük nem lehet annyit együttlenni, amennyi jól esne...

lehetnék egyedül is, de azt meg kurvára unom. és a többi Barátaim se érnek rá állandóan, nekik is megvan a saját kis életük, ami tök rendben van. amennyit lehet, velük is találkozom. de Zé meg tök ráér, tök jó vele lenni, és tényleg tök cimbis a viszonyunk. fura ám, amikor egy kapcsolat ilyen váltáson megy át. hogy már tényleg máshogy beszélünk egymással. nem tiszteletlenül, egyszerűen csak lazábban. nincs semmiféle görcs. és ha duzzogok, akkor duzzogok, és leszarom. eddig duzzogni se mertem... :) (mondjuk hihetetlenül ráérez mindenre, még a legjobb álcám mögé is belát és levágja, hogy bajom van... vagy ennyire szar színész lennék és én hittem csak az ellenkezőjét?)

tudom, hogy minél tovább és minél többet vagyok vele, annál nehezebb a leválás róla, de én már tényleg megértettem, hogy nem Ő az én emberem. szóval ezzel már nem foglalkozom, emiatt nem szomorkodok. jó, persze, szar megint "elveszíteni" valakit, akit potenciális Társjelöltnek gondoltam, de ha ennek így kell lennie, akkor elfogadom. (cserébe viszont egy örök Barátot szereztem, aki a legeslegközelebb áll hozzám az összes fiúbarátom közül, és ez meg tök jó.) persze, Zé már ezt is mondta, hogy miért nem hittem el neki, hogy nem lehetünk együtt boldogok, miért csak az "Orákulumnak" hiszem el végre. hát... kellett a megerősítés, ja. :(

szóval no para, jól vagyok, irtom kifelé magamból a szomorúságot, hogy rámtaláljon, akit a Sors nekem szánt valóban... belegondoltam a hétvégén, hogy Zével mennyire jó (tegnap még a szekrényajtómat is megszerelte) és bár egyelőre furcsa, de abba is belegondoltam, hogy valaki mással még jobb lesz. és ez azért ijesztő valamilyen szinten... de persze nagy-nagy várakozással tekintek elébe. :)

úgyhogy szomorú üzemmód off. ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)

egy kicsit berágtam

Zére. na jó, nem kicsit, nagyon (hogy ennél a klasszikus szófordulatnál maradjak...).

tegnap végül mégis megérkezett, az Ajax meccs végére kábé. tök részeg volt. pörgött, mint a guminyúl. főzögettünk, ezt-azt csináltunk, néztük a tévében a Barca, majd a Real meccset. tök jól sikerült a rakott krumpli, amit együtt tettünk össze, jól be is vacsoráztunk belőle, aztán még némi édesség, ahogy az kell... botrány.

érdekes módon, most már tényleg cimbi üzemmódban vagyunk, egészen máshogy beszélünk bizonyos dolgokról, mint eddig, valamint egymással is más a hangnem. többet megengedünk (főleg ő), mióta nem kell arra figyelni, nehogy megsértődjön a másik és ránkbassza az ajtót.

ennek az eredménye lehetett a ma reggeli beszólása is...

én pici álszerénységgel, de fejben hivatkozva az ő levelére is, azt találtam neki mondani, rém aranyosan és kedvesen, hogy "aggódom érted, hogy majd találsz-e legalább olyan csajt, mint én vagyok..."

mert hát belátta, hogy szerinte soha nem fog ilyet találni, mint én, meg aztán ezt szombaton meg is beszéltük, hogy a mérce az igen magasra került, mindkettőnknél.

az előző mondatomhoz még azt is hozzátettem aranyosan: "jó, hát ez most elég nagyképű kijelentésnek tűnhet..." és elhallgattam. erre ő: "hát ja, az, nagyképű".

mondom: "miért? tudtál például bármelyik barátnőddel egész vasárnap délután meccset nézni?"

mire a válasz: "megnézem én a meccset egyedül is..."

hát pazar. még jó, hogy felhúztam az orrom. ne haragudjon a Világ, de én Barátokat, cimborákat se szoktam szándékosan fájó pontján megbántani. mert hát bassza meg, ha tud egyedül is meccset nézni, akkor tessék, lehet túlhaladni. mintha pedig nem ő mondogatta volna többször, hogy micsoda jó dolog ez, hogy velem meccset is lehet nézni, és hogy mennyire vágom a témát.

próbáltam rávezetni, illetve tudattam vele konkrétan, hogy ez a kijelentése most rettentő szarul esik. nem értem, hogy miért kaptam én ezt most, hogy mivel érdemeltem ki. 

erre ő: "úgy érzem, hogy te most drámázni akarsz." erre elhallgattam.

nem. nem akarok drámázni, csak pont úgy érzem magam, mint mikor a földön fekvő emberbe még belerúgnak egyet. vagy többet is akár. mert oké, hogy csak Barátkozunk, de ami eddig állítása szerint jó volt velem, az most mitől lett szar, vagy felesleges? mit tettem, hogy ezt gondolja? ráadásul persze távolodjunk el egymástól, nekem el kell őt engednem, és éppen elég nehéz helyzetben vagyok így is (fekszem a földön, összegörnyedve, mert szanaszéjjel vert a Sors), de ő még odajön és belém rúg egyet azzal, hogy azért nem is vagyok én olyan hű de nagy valaki az ő életében...

ha ezzel a hozzámállással akar maga mellől végleg elmarni, akkor nagyon jó úton jár. csak nem tudom, hogy miért kell ezt... miért nem lehet békességben leépíteni a köztünk lévő kapcsolatot, illetve azt, ami részemről még halványan pislákol(t). 

ha holnap majd megkérdezi, hogy feljöhet-e Chelsea-Inter meccset nézni, akkor nyilván az lesz rá a válaszom, hogy "én is pazarul tudok egyedül meccset nézni..." és akkor meg majd még én leszek a szararc.

persze, akár meg is köszönhetném neki, hogy így megkönnyíti a helyzetem, mármint a róla való leválást, de hát én nem így terveztem. és nem is úgy, hogy még hónapok múlva is érte remegek, és állandóan vele vagyok, a nyakára mászok, hanem valami normális viszonyban.

de így sikerül elérnie, hogy lassan ott tartok, akkor lássam, mikor a hátam közepét, a cinikus, önző, flegma pofáját.

(milyen jó tudni ilyenkor, hogy vár rám valaki, akivel sokkal-sokkal jobb lesz nála... :D)

végleg tisztáztunk mindent

Zével tegnap este. de addig rengeteg minden történt velem...

kezdve ott, hogy csütörtökön elküldtem a zaftos levelemet Zének. aztán este hamar lefeküdtem.

pénteken, élvezve, hogy nincs tovább a hét, rohantam a délutáni programomra, a látóhoz. Barbiék rávettek és nem bántam meg.

sok mindent mondott, megdöbbentő volt az 1 óra, amit beszélgettünk... 

ami számomra, többek között, lényeges, és az olvasók számára is érdeklődésre adhat számot, az, hogy nem Zé az én emberem. el kell őt engednem. sokáig és nehezen fog menni, de el kell elngednem és le kell zárnom a múltat, mert nem őt jelölte ki nekem a Sors, hanem valaki mást. Zével sohasem leszek boldog. nagyon sok és nagy szomorúságot fogok érezni, de le kell küzdenem. el kell tüntetnem a szomorúságot magamból, ezt kell tennem ahhoz, hogy megtaláljam az Igazit, aki valahol már rám vár... 

teljesen felvillanyozódtam a hírektől, és úgy éreztem, tényleg ez a Sors, ezt kell tennem, és úgy kezdtem el gondolni Zére azonnal, mint valóságos Barátom, akihez nem fűznek érzelmes szálak. pont, ahogy jött ez a megkönnyebbülés, akkor kaptam a levelet Zétől, amit kiposztoltam. ez azért megint kicsit összetört, meggyötört. (megmondta a látó: nem lesz könnyű, de el kell engednem)

a csajokkal megbeszéltük még este, hogy kinek mik a hírek, nagyon klassz estét töltöttünk együtt. majd én már hazafelé próbáltam hívni Zét, hogy beszéljünk. hogy elmondjam neki, teljesen megkönnyebbülve, hogy nem ő az én utam, megértettem, stb. nem tudtam vele beszélni, kértem, jöjjön át szombaton.

itthon aztán még elmélkedtem magamban, és valahogy átfordultam abba az irányba, hogy mi van, ha a látó, meg a dumája, csak egy humbug. hogy nekem igenis ki kell tartani Zé mellett, hiszen, lássuk be, a levele felért egy vallomással. azt gondoltam, hülyeség lenne elengedni, hiszen annyira jó minden, ebből még lehetne valami mégjobb is, hiszen már ismerem a gondolatait, érzéseit nagyjából, mármint a velem kapcsolatosakat.

ezzel a gondolattal hajtottam álomra a fejem. aztán szombaton egy könyvet olvasgattam, amit kölcsön kaptam még tavaly nyár elején, azóta is nálam van (szánalmas vagyok, igen), és még csak most kezdtem hozzá, hogy elolvassam (full szánalmas vagyok). ez a könyv, egy örök klasszikus: dr. John Gray: A férfiak a marsról, a nők a vénuszról jöttek. mindenkinek melegen ajánlom a figyelmébe, aki még nem olvasta, és kíváncsi arra, hogy működik a másik nem, vagy éppen a sajátja, amennyiben nem fejtett még meg mindent...

mérhetetlenül sajnálom, hogy ezt a könyvet még csak most olvastam el, mert bizony már régen nagy segítségemre lehetett volna (bármennyire is lenézem valamilyen szinten az "önsegítő" könyveket). lehet, hogy egészen máshogy alakultak volna kapcsolataim, ha előbb a birtokomban van az a tudás, ami itt le van írva. ámbátor azt is érzem, hogy ezidáig nem voltam elég érett ahhoz, hogy mindezeket befogadjam, értelmezzem, belássam az igazát, fontosságát, jelentőségét és használhatóságát a saját életemben. nagyon sokat segített, hogy megértsem a férfiak és a saját lelki folyamataimat. és bár a végén, becsukva a könyvet, arra jutottam, hogy "mi ez nekem? simán tudom alkalmazni a technikákat, és simán tudok úgy kommunikálni, ahogy írva vagyon", hát ehhez képest, pedig még figyeltem is magamra, Zénél rögtön elkövettem egy hibát, alig, hogy belépett az ajtón. akkor már mosolyogtam magamban, hogy "hát igen... ezt gyakorolni kell, valóban..." :)

Zé feljött, olyan fél8 körül. és bár az volt a tervem, hogy újragondolva a kettőnk kapcsolatát, a könyv segítségével próbáljuk meg mégis, hogy együtt... aztán csak az lett belőle, hogy elmondtam őszintén az érzéseimet, gondolataimat, azt, hogy voltam látónál és hogy az mit jövendölt nekem.

nagyon meghitt pillanatok voltak. fantasztikus ez az ember, hogy mellette igazán merek törékeny és sebezhető lenni. hogy mellette igazán nőnek érzem magam. mert oltalmaz, megvéd, meghallgat, figyel rám, és átölel, amikor kell. sírtam is, igen, nem is egyszer. sokszor bújtunk egymáshoz és ölelkeztünk, szótlanul, hosszú percekig. nehéz szembesülni ezekkel a dolgokkal, de meg kellett tenni. azt mondta Zé, én vagyok az első nő az életében, akivel ezt felnőtt módon meg tudta beszélni. és ez nagyon jól esett. 

eddig mindig azt éreztem, hogy én nem tudom felnőtt módra kezelni a párkapcsolati kríziseimet, mélypontokat, eseményeket. hát, most úgy néz ki, hogy sikerült. és kicsit büszke is vagyok magamra. 

megbeszéltük azt is, hogy bizony nehezen fog menni a leválás, az elengedés, és ehhez adjon nekem időt, és legyen velem türelmes. persze csak addig a mértékig, amíg neki is jó. éreztem, hogy ő sem tudna egyik pillanatról a másikra elengedni, csak úgy, elvágólag. hiszen eddig sem ment, soha.

aztán egy idő után elmentünk lefeküdni. és szeretkeztünk. megmondtam neki, hogy most aztán reszkessen, mert ki fogom zsigerelni. :) mármint a testét. mert rávezettem, hogy egyértelműen gerjedek rá. nem akarta elhinni. kikérdezett részletesen, hogy mi az amitől annyira odavagyok. meg hogy mindenkiért, vagy csak érte... fura volt, hogy gátlások nélkül tudtunk beszélgetni ilyenekről is, meg az ágyban is valahogy máshogy mentek a dolgok. szóval mikor azt mondtam, kizsigerelem, csak annyit kérdezett: "fájni fog?" mondom: "nem, dehogy!!! :)" erre ő: "akkor hajrá!!!" aztán szépen, lassan összegabalyodtunk. és nem bántuk meg. :)

aztán ma délelőtt elment haza, meg néhány ügyet elintézni. máshogy terveztük a mai napot, de hát sebaj, menjen csak. szerintem nem is fog ma már visszajönni, de talán túlélem, bár most még nagyon nehéz az egész. de majd lenyugszom...

cserébe lesz ma 4 meccs, amit végig fogok nézni. hajrá MU!!! :)

tegnapi levél Zétől

"Teljességgel érthető a haragod,dühöd és keserűséged.Tisztában vagyok vele hogy mindent megtettem hogy így legyen.
Nem mentegetem magam,nincs mentségem.
Soha nem tartottam magam az Igazság bajnokának,sem az őszinteség szobrának.Mint mindenki,én is hazudok.
Rengeteg igazság van abban amit írtál.Nem azért"dugtalak"meg hajnali 3-kor mert még aludtam.És jó volt Veled minden,mert ugyanazokat a dolgokat kedveljük.És tudom,soha nem találok hozzád hasonló lányt.
Nem mertem magam elkötelezni melletted,főleg két ok miatt:
-jó lesz Veled és majd szarul járok
-a múltam is túl sűrűn eszembe jut
Ezek után elkezdtem építgetni magamban egy falat,amely egyre inkább elválasztott Tőled.
És legkevésbé a tested zavart.Ez csak kifogás volt részemről.Való igaz,nem viselem túlzottan jól az érzelemkitöréseket.DE:nekem is jólesett hozzádbújni
De könnyebb(?)volt elmarni Téged magam mellől mint kimondani:jó Veled.
És nem tudom elmondani mennyire szégyellem és utálom magam azért amit és ahogy tettem.Anélkül hogy igazán lehetőséget adtam volna magunknak.
De itt már nem lehet feledtetni ezeket a dolgokat.Megérdemlem amit kapok.

A könyveidet visszavinném vasárnap.
zé"

hosszú hétvége áll

előttem, és én azt hittem, hogy majd milyen jól el fogom tölteni, aztán meg mi lesz belőle? otthon fogok kuksolni. mehetnék anyuékhoz is, mert a Tesóm megy, de ahhoz van a legkevésbé kedvem.

tegnap még Zének a reggeli bocsánatkérő sms-ére írtam egy választ, majd ezt bővebben kifejtettem neki iwiwen is, egy levélben. tegye, ahova akarja. nem volt benne semmi vagdalkozás, csak egyszerűen muszáj volt kiírni magamból mindazt, amit érzek, amit gondolok. hogy mennyire átvert, meg hogy tulajdonképpen vegyen egy guminőt, mert talán annak nem okozhat fájdalmat. igen is akartam, hogy tudja, hogy fájdalmat okozott és szomorú vagyok. tépelődjön és rágódjon rajta még eleget. nem érdekel.

tudom, hogy fog rágódni rajta, mert nem egy érzéketlen bunkó, ez már vastagon kiderült, velem azért mégis meg kellett tenni azt, amit tett, pedig kurvára nem érdemeltem meg. 4 könyvem még nála van, meg 2 könyve nálam. azt jeleztem neki, hogy majd túsztcserélünk, ha a végére ért, meg én is, de ennyi és nem több. nem vagyok rá kíváncsi.

ó, persze tudom, hogy én voltam a hülye. hogy 3 hónappal ezelőtt nem küldtem el a francba. akkor most semmi bajom nem lenne. meg eddig se lett volna. így persze... áhhh... nem mondom, hogy nagyon bele vagyok betegedve, de azért nyilván szar. mert Zé "sajnos" kurvára vágja, hogy kell a nőkkel bánni. és úgy is tesz. és ezt elég nehéz elengedni... mert soha nem volt még hozzá hasonló Férfival dolgom. 

de majd lesz! remélhetőleg nem sokára. :)

tegnap beültem a Kos kocsijába, egyből beletoltam az arcába visiítva: "jaaaaj, KÖVÉR VAGYOK!!!" erre ő: "HOL? MELYIK GALAXISBAN? anyuék nincsenek otthon, nem megyünk fel hozzájuk szexelni?" na, hát ennyit erről. úgy vizslatott, úgy méregetett, olyan kívánó szemekkel, hogy ha nem munkaidőben lettem volna, meg nincs Vérnénnye, hát iszkiri, akár még a kocsiban is dugok vele, a melóhelyem előtt, fényes nappal. :)))

76-osnak is küldtem sms-t, hogy bocs a szerda estéért, nem így terveztem én sem, meg még annyit, hogy a kövérségem miatt Zé lepattintott... hát, 76-os annyit se válaszolt vissza, hogy mittomén... semmit. hát kösszépen. jól esett volna, ha visszaír valami kedveset, de hát nem történt meg. remek. 

munka után hazarongyoltam, görcsölt a hasam, mint az állat, úgyhogy nyomattam egy eü. cigit, majd fél9-kor elmentem aludni. éjfél körül felébredtem, a Kos küldött részegen sms-t, hogy ma mindenképpen menjek fel hozzájuk, mert buli lesz. hát nekem meg ahhoz nincs kedvem, meg különben is van programom mára.

egyéb betegség? nincs. kell még ennél több??

ciklikusságot vélek felfedezni

az életem elmúlt éveivel kapcsolatban. lehet, hogy hülyeség, de feltűnt, hogy tavaly is március idusán ért a "megrázkódtatás", hogy a Bőgős szakít velem, most meg megint ez történik, csak a szakító neve más: Zé.

valahogy feszült volt, és legkevésbé sem jó fej, ahogy feljött tegnap. aztán befutott 76-os is, neki már végképp nem örültem. meglepetésként érte, hogy Zé is ott van, arra számított, hogy kettesben leszünk. én akkorra már éreztem, hogy valami van a levegőben. úgy ültem a két srác között, mint egy fadarab. ők folyamatosan cinkeltek engem, ebben főleg Zé járt az élen. nyugger üzemmódban nyomták, se alkohol, se semmi, csak bambultunk, és ezt meg kurvára untam. alig beszélgettünk közben. na, mondjuk a Real meccs amúgy is olyan szar unalmas volt, hogy nem csoda, ha majdnem bealudtam és nem pörögtem én sem.

mivel megjött, amúgy sem éreztem magam a legjobban, a hátam közepére sem hiányzott az egész este, főleg, hogy két pasival küzdjek.

76-os vette is a lapot, az első meccs után lekoccolt. látta rajtam, hogy bajom van, de nem tudtunk beszélni. Zé még vécére sem ment el.

aztán kettesben maradtam Zével és próbáltam faggatni, hogy mi baja van, mert éreztem, hogy feszült. rákérdeztem frankón: "mondd, hogy csúnya vagyok és kövér..." ezután hosszú csend, majd mikor már unszoltam a válaszért, kibökte: "hát, csúnyának éppen nem vagy mondható..." majd én fejeztem be a mondatát: "de kövér vagyok..."

és erre helyeselt. ez neki így nem megy. ő ennél többet nem tud nyújtani.

parádés.

tudom, ezen most ne akadjak ki, mert rajta kívül van számtalan ember, férfi akinek kellek, kellenék, de ha ők egyszerűen nekem nem kellenek, akkor mi van? nem hiszem el, hogy már megint egy ilyenbe futottam bele...

mert ugyebár a beszélgetésünk úgy indult, hogy mondtam neki, én megvárom, míg elfogadja, hogy ő cuki. meg aztán rákérdezett, hogy mégis hogy gondoltam, hogy addig legyen velem, míg megtalálom az Igazit. hogy mit várok el tőle addig, mert nem biztos, hogy annak meg tud felelni. én először arra gondoltam, az elvárásnál, hogy az a baja, hogy én keresek mást. de kiderült, hogy nem. aztán benyögtem, hogy én nem is keresek senkit. erre ő, hogy de miért nem. meg miért ragaszkodok hozzá. én meg erre azt mondtam: "jó, akkor nem ragaszkodok..."

és persze, szavakban soha nem hazudott (bár mondta egy párszor, hogy mennyire kíván, meg így Drágám, meg úgy), de pont ő, az Igazság bajnoka minden tettében, érintésében, csókjában, sóhajában hazudott. és ez pont elég. hogy soha nem volt akkora ember (ahogy Barbi fogalmazott), hogy kibökje mi bassza a csőrét. persze, célozgatott rá, meg voltak erre utaló jelek, de hát az ellenkezőjére is. már ne haragudjon a Világ, de ennyire ösztönlény lenne valaki, hogy az éjszaka közepén, hajnali 3-kor felébreszt, hogy keféljünk. és akkor még csak nem is maszatol, hanem rendesen... szóval ne mondja már, hogy nem tud megkívánni, hogy ez a probléma, vagy csak ez a probléma. szerintem rájött, hogy ezzel tud a legjobban megbántani, és a megbántás segítségével lepattintani magáról. máshogy nem értek a szóból, csak ha "lekövéreznek". ez van. az persze nem volt hazugság, hogy olyan jeleket küldött felém, amiből én azt gondolhattam, hogy neki csak idő kell. dehogy kell neki idő... mikor először benyúlt a lábam közé, akkor tudta, hogy nem fog ez neki menni, és ez december közepén volt. most meg március közepe van. 3 hónapot elvett az életemből... és ezzel együtt sok-sok évet, mert megint nem tudom mennyi idő lesz, mire ezt kiheverem, és fel tudok belőle állni, és bízni merek bárkiben...

csak barátkozzunk... persze... nem azért nem megy nekünk a barátkozás, mert én nem tudok úgy viszonyulni hozzá, hanem mert ő nem tud. én lemondtam a szexről, a nyünnyögésről, a kapcsolatról, az SZ betűs szóról, mindenről, csak azért, hogy vele lehessek, hogy legyen időnk megismerni egymást. ő meg erre egyszerűen képtelen. és nem azért (vagy nemcsak azért), mert kövér vagyok, hanem mert hülye. mert még mindig fél mindentől, aminek érzelmekhez van köze. és még mindig nem tudom, hogy a régi sérelem dolgozik-e benne, vagy az, hogy még mindig azt a bizonyos nőt akarja visszakapni... el nem tudom képzelni... mert nem mond semmit. én tegnap is jeleztem neki, hogy ha tudnám, hogy mi van, akkor esetleg meg tudnám érteni. de néma gyereknek...

guminő való ennek a pasinak, semmi más. az nem pofázik bele, hogy mennyit iszik, nem kell vele beszélgetni, nem kér enni, nem menstruál, akkor dugja meg és úgy, ahogy akarja, és persze nem kell szeretni, nem kell érzelmeket táplálni iránta. soha.

én nem mondtam, hogy belém máris szerelmesnek kell lenni, mert tudom, hogy a bonyolultabb embereknél ez nehezebben megy (ez is micsoda faszság, csak én találtam ki, saját magam megnyugtatására...), de azért több tiszteletet vártam. hogy ha már régen tudja, hogy nem pálya, akkor nem ajánl barátkozást, mert ugye a fővárosban nincs senkije, és az meg milyen szar, hanem egyszerűen csak nem jelentkezik többé és kész. és akkor nincs ez az egész. már akkor, december közepén, hátat kellett volna nekem fordítania, ha egyenes és erős ember lett volna. de gerinctelen és gyenge. kihasználta az önzetlenségemet, hogy jó ember vagyok, hogy értékeltem őt és még pátyolgattam is. ebben is én voltam a hibás, persze, le kellett volna szarnom, az első perctől kezdve, aztán majd ragaszkodott volna... na, hát ő akkor sem. mert kövér vagyok.

nem érdekel, meg fogok marhulni, nem eszek, lefogyok, szerzek másfél millát, amiből csúcsformába hozhatom magam, mert sajnos rajtam már csak a sebészkés segíthet... és az orra alá dörgölöm. de nemcsak neki, az összesnek. annak a Bőgősnek is, akinek a nagy hasammal, meg a műkörmeimmel volt problémája. mindnek, aki hátat fordított a külsőm miatt.

(és akkor felhív a Kos és úgy köszön a telefonba: "Szia Királynőm!"...)

szóval másfél millió forint, ennyi és nem több a boldogságom ára. legalább azt megvehetném vele, hogy én elégedett legyek a külsőmmel. a többi nem érdekel, mert ha én elégedett vagyok, akkor másnak is jó leszek, de ebbe a jelenlegi állapotba belebetegszem. a meztelen testem látványa egyszerűen elborzaszt és undorodom.

tudom, hogy rajtam és Zén kívül ez senkit nem érdekel, se a Kost, se 76-ost, se Mr. X-et, se Valakit... de egyikőjük sem kell/kellett nekem úgy, mint Zé. senkivel sem volt olyan jó minden, mint Zével. persze, a hazugságokat megettem kanállal. ez meg az én gyengeségem. és nyilván kétségbeesettségem és elkeseredettségem termése is. hogy az első adandó alkalommal nem vágtam ki a francba, mikor elhúzta a száját. hanem hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar. mert azt hittem, csak időre van szüksége. aztán lófaszt. csak egy haverra van szüksége, semmi másra.

másfél millió forint. kérésre küldök bankszámlaszámot. aki együttérez velem és megteheti, az segít, hogy összegyűljön ez az összeg. addig pedig minden egyéb felajánlásnak örülök: jöhet kölcsönbe szobabicikli, elliptikus tréner, vagy legalább egy lépcsőző... bármi. majd én megmutatom ennek a sok finnyás faszkalapnak, hogy merre menjenek: AZ ANYJUKBA VISSZA!!!

volt egy kis

para az elmúlt napokban, hogy megjön-e vagy sem. jelentem: megjött. :) para elmúlt. :) viszont így telibe van vágva az egész hétvégém, mert bizony jövő hét kedd-szerdáig nincs szex. picsába. 3 napos hétvégén kell ilyet csinálni persze. hogy a szokásos szarságokról már ne is beszéljek, ami ehhez a havi 1 héthez hozzátartoznak... áhhh... miért csak a nők vannak "megáldva" ezzel?

amúgy meg gondolkodtam már ezen is, hogy micsoda kibaszás a menstruáció, mert havi 5 napot minimum elvesz az életemből, amikor nem szexelhetek. ráadásul nekem (vagy lehet, hogy másnak is?) ilyenkor (is) tombol a libidóm... és ugyebár ez éves szinten 60 nap kiesést jelent, ami kereken 2 hónap! vagyis évente 2 hónapig összesen nem szexelhetek, mert Vérnénnyével küszködök. és akkor mondjuk megjött először 14 évesen, és mondjuk 54 éves koromig megjön, akkor az azt jelenti, hogy 40 éven keresztül, évente 2 hónap kihagyás. az szerény számításaim szerint 80 hónapnyi kihagyás egész életemben, illetve a szexuálisan legaktívabb időszakában az életemnek. 

a 80 hónap pedig majdnem 7 év!!! hát micsoda ez, ha nem kibaszás? ha meg az ember netán teherbe esik, akkor ugyan nem menstruál, de vagy kívánja a szexet, vagy nem, vagy lehet éppen szexelni, vagy nem... áhhhh... szemétség... :(

7 kemény év, szex nélkül. azért ebbe belegondolni is fájdalom... :)

az, hogy beállt a piros Merci a garázsba, azt is jelenti, hogy ma 76-ossal sem lesz szex. viszont nemcsak ezért nem, hanem azért sem, mert Zé mégiscsak jön meccset nézni. lekéste a vonatát, amivel haza akart menni, a későbbiről meg át kell szállnia, ahhoz meg nincs kedve. úgyhogy jön. :) én csak örülök. :) és ma nem fogok rámászni sem. bár attól még én okozhatok neki örömet... nem vagyok egy önző szardarab... :) már persze ha egyáltalán nem alszom el 2 perc alatt, hiszen a MU meccset ma a fostalicska DigiSport csak felvételről adja. és nem is akarom tudni az eredményt, hanem végig akarom izgulni. de hát 23:30-kor kezdik adni... áhhh... holnap valami brutál kávéval kell elindulnom itthonról, különben nem élem túl a napot.

azt még nem is tudom egyébként pontosan, hogy akkor 76-os végül átjön-e ma, vagy sem. még nem jelentkezett ezügyben. már beharangoztam neki, hogy kettesben leszünk, aminek nagyon örült, de végül le kell, hogy lombozzam... 

pénteken este Belga koncertre akartunk menni, főleg 76-os barátnője, Gabi volt rászívódva, meg azért én is, de elég drága a jegy, Zé nyavalyog, hogy nincs pénze, én meg azért nem nagyon akarom finanszírozni, viszont találtam egy sokkal jobb programot, ami ingyenes, és már foglaltam is rá helyet kettőnknek. és tök izgi, mert meglepi lesz Zének, meg igazából nekem is, mert ilyen rendezvényen még nem voltam. de attól csudaizgi, hogy biztos nagyon fog örülni. :) imádjuk ugyebár Borit mindketten... :)

nyugisabb este volt

a tegnapi, mint a hétfői. nem volt annyi vihogás, inkább csak olvasgatás, zene hallgatás, elmélkedés. 

bár terveztem, de végül semmilyen mélyenszántó beszélgetésbe nem bonyolódtam Zével. volt egy érdekes momentum viszont...

ültünk, olvasgatunk, erre felröhög. hogy sokszor eszébe jutott napközben, amit mondtam neki hétfő este (mármint azt, hogy LAndie szerint cuki), és többször felnevetett magában, mikor erre gondolt. mert továbbra sem érti, hogy lehet ő cuki. :) mert ilyet még senki nem mondott rá. 

én meg ezt mondtam: "de hát ha az vagy!... miért nem tudod elfogadni?" (és itt nemcsak a cukiságra gondoltam, hanem arra, amit tőlem kap/kaphat, amit én tudok/tudnék adni neki...) 

erre ő azt válaszolta: "elfogadom, de időbe telik..."

aztán ennyiben maradtunk. szívem szerint még visszakérdeztem volna, hogy: "de nem baj, ha én ki akarom várni, hogy elfogadd?" de aztán nem nyaggattam tovább ezzel. 

szóval úgy érzem, úgy látom, hogy csak türelmesnek kell lennem és fel fog engedni, nyitni fog felém, mégjobban. végül is 76-os is ezt mondta, mert ezt látta rajta, ezt érezte benne. azért majd a látót is megkérdezem pénteken, hogy ő mit lát, érez ezzel kapcsolatban, mit tehetek én, azon kívül, hogy türelmes maradok.

valójában, ha jobban belegondolok, egyébként sem kellene semmit sürgetnem. Zé férfi. tudjuk, hogy a hímneműeknél amúgy is mennyire nehezen megy a megnyílás (már a bonyolultabb lelkületűeknél, de hát én alapvetően őket bírom), a bizalom, a ragaszkodás megindulása, Zé meg aztán halmozottan hátrányos helyzetű ebből a szempontból, mert nemcsak Férfi, de érzékeny lelkű is, csalódás is érte stb. ezért méginkább nehezített a vele kapcsolatos történet. de hát még csak 3,5 hónapja ismerjük egymást! mit akarok én ennyi idő után? a Tesóm mindig mondta, hogy legyek türelmes, mert ez a normális, nem az, hogy valaki 2 hét után szerelmet vall... a Bőgősből is viszonylag nehezen jött ki anno, aztán meg gyorsan le is falcolt utána, alig, hogy kibökte. ebből is látszik, hogy akkor mégiscsak korán mondta ki.

továbbra is azt gondolom, hogy ha Zé soha nem mondja nekem, hogy szeret, de mindig mellettem lesz, és pont úgy, ahogy most is mellettem van, akkor életem végéig nem panaszkodhatok.

és pont ezért vagyok türelmes. mert egyelőre úgy látom, hogy Rá megéri várni. és ráadásul addig is együtt vagyunk, és nem az van, hogy "figyi, én most még nem vagyok kész új kapcsolatra, majd ha igen, akkor szólok, addig viszlát..." 

hanem az van, hogy ismerkedünk, barátkozunk, tök jól érezzük magunkat együtt, aztán mikor már eltelik 1 év, és még mindig azon kapjuk magunkat, hogy nincs semmi súrlódás és minden frankó, akkor majd lesz valami. 

persze rém romcsis lett volna, ha úgy történik minden, mint a mesében, hogy meglátni és megszeretni egy pillanat műve, szinte azonnal összeköltözés, meg bárakármi, de aztán ki tudja, hogy az meddig maradt volna meg? így viszont, ha lassan építkezünk, apró kockákból, stabilabb, mélyebb alapra, akkor a felépítmény lerombolhatatlanná válik és megmarad az örökkévalóságnak. ráadásul ebből az építményből az évek során, gondos munkával, odafigyeléssel egy palotát varázsolhatunk a saját örömünkre, amelyben megelégedéssel élhetünk, amíg a Kaszás be nem kopogtat.

no, hát ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)

nagyon sokat nevettem

tegnap Zével. :) már fájt, annyit. :) fú, nagyon jó esténk volt. és ő is ezt mondta. :) 

olyan fél8 körül értem oda, vittem neki jó kis gulyáslevest (nem én főztem), meg egy kis finom tésztát (azt se), hogy gyógyuljon. ízlett is neki minden, jól bekajált. aztán csinált egy cigit, a szombati Nemzetet olvasgattuk, beszélgettünk, zenét hallgattunk. annyira vicces volt minden valamitől, hogy kész. simán pofánröhögtem percenként, de nagyon jól szórakoztunk mindketten. :) próbáltam neki elmesélni a DuplaDörmi elnevezését, de hát csak folytak a könnyeim a röhögéstől, fuldokoltam és nem tudtam hosszú percekig megszólalni. mire meg már eszembe jutott, hogy mit akartam mondani, akkor már az ágyban feküdtünk, lenyugodva, és nem volt nagy poén. :)

közben kapott névnapi sms-t... elég sokáig válaszolt rá, meg mintha elkomorodott volna az arca egy pillanatra... lehet, hogy az a nő volt, az a bizonyos, aki összetörte a szívét? nem tudom, nem is kérdeztem. direkt nem is vizslattam, vagy nem vágtam pofákat, hogy meddig pötyög még... 

aztán még az ágyban összebújtunk, átöleltem, akkor is röhögcséltünk még valamin, erre egyszercsak megszólal: 

"mókás kis este ez a mai..." 

erre én: "örülök, hogy jól érzed magad!" 

egyből visszakérdezett: "miért? te nem?"

mondom: "dehogynem! pont ezért örülök neki, hogy te is!"

aztán bújtunk tovább. kicsit simogattam mindenfelé, rám is izgult, de aztán nem moccant meg, én meg nem folytattam a dolgot, inkább befeküdtünk kiflibe. :) akkor megint éreztem a vágyát, de elnyomott az álom. de nem is baj, ha nem kap meg mindig. nekem is jó volt most ez így. nem kell állandóan pörögni (jójó, tudom, eldönthetném már, hogy akkor most minden este legyen-e szex, vagy sem.), különben is a hétvégén azért megkaptam a magamét rendesen. ;)

picit azért el is szottyantam, mikor az sms-t kapta, mert legszívesebben megkértem volna, hogy meséljen arról a nőről, aki annyira tönkretette, hogy milyen, és mi volt, meg stb. de hát nyilván nem kértem tőle ilyesmit. meg eszembe jutott, hogy mennyire szeretek vele lenni, hogy tulajdonképpen nagyon szeretem őt, de nem mondhatom el neki... éreztetni szoktam, de az is jó lenne, ha belesúghatnám néha a fülébe az SZ betűs szót, ott a nagy SZ-nél... jó, hát a törődésem, a társaságom tudom, hogy többet ér egy szónál, de azért szívesen kifejezném ezzel is, hogy mennyire sokat jelent nekem...

tegnap már direkt nem vittem szexi alvóscuccot, inkább csak "sportosat", hogy ne érezze a kényszert, hogy "hű, ez a csaj kiöltözött selyembe, meg csipkébe, akkor csak meg kéne dugni már...". ha akar, ha kíván engem, akkor így is jó vagyok neki. és valóban. de azért szépen-lassan ott hagyom a nyomaimat. a múltkor a tusfürdőmet hagytam ott, most meg ezt az alvós cuccot... :) nem akarok így alattomosan befurakodni az életébe, az intim szférájába, ha azt mondja, vigyem el őket, megteszem. de eddig még nem szólt. nyilván nem mert. :))

reggel főzött kávét (mondta, hogy addig ne keljek fel, hanem pihizzek még, míg lefő...), megittuk, cigiztünk, tök türelmesen megvárta, míg feldobok egy lightos sminket, majd  együtt sétáltunk ki a Nagyvárad térig, a villamosig. 

háttttt... hogy nem tudnám elkötelezni magam Zé mellett, azért az elég durva csúsztatás... legalább is ezt kell, hogy mondjam, jelen pillanatban. persze, nem pörgök ezen, meg tök jól megvagyunk így, ahogy vagyunk, szóval felesleges az agyalás. úgyhogy most akkor nem is kattognék ezen tovább. :)

még két apróság

eszembe jutott, amit persze napközben elfelejtettem megírni.

az egyik, hogy miután szexeltünk éjjel, ránéztem az órára, hogy már 8-a van, akkor benyögtem Zének, hogy boldog névnapot, nekem meg boldog nőnapot. és köszi az ajándékot (szex). :D

próbáltunk ezután visszaaludni, erre a macska elkezdte kaparni a szobaajtót. Zé tök nyugodtan felkel, kinyitja az ajtót és hangosan, a brutál rekedt hangján (most, hogy beteg, még százszor rekedtebb, mélyebb, füstösebb a hangja, mint egyébként. dupladörmi. :D) azt mondja a macskának: "FÖRM!!!" majd becsukja az ajtót és visszafekszik. a macska elkussolt, én meg sikítva röhögtem ezen percekig, de rázkódva, hogy nem hiszem el, mekkora idióta... hogy így ráFÖRMedt a macskára. :)))

felhívtam most munka után, hogy akkor mi legyen, hol alszunk, vagy mivan, aztán a beszélgetés végén még bedobta, hogy FÖRM... hát vinnyogtam a buszig. :)))

ja, és találkoztam LAndieval, aki belémvágta az ideget egy pillanatra. najó, míg hazaértem, addig remegett a gyomrom. mert azt mondja, találkozott Zével. meg dugtak is. a hétvégén. mondom: MIVAN??? aztán persze kiderült, hogy szivatott, de tényleg találkoztak, és szerinte nagyon cuki Zé, bár magasabbnak gondolta. aztán már csak azon filóztam, hogy miért találkoztak tegnap, ha ma nekem is mondta, hogy hozzak neki is. de aztán eszembe jutott, hogy az ismerőseinek kellett, akikkel tegnap pókereztek... de azért most értettem meg igazán, hogy kb. belehalnék, ha megtudnám, hogy Zé mással is... szóval ez egy kurvaszar vicc volt, mert LAndiet nem kell félteni... :S és hát Zé a megállapodásunk értelmében szabad ember... ufff... ez azért durva... nem akarom tudni, ha netán mással is... egyelőre nem bírnám ki... túl sokat jelent nekem ez az ember...

ja, és Barbi szerint Valakinek írt levelem elég köcsögre sikerült, hogy nagyon durván kiosztottam, és hogy ezek után ne is reménykedjek abban, hogy esetleg akár egy szép emlék is maradhatok a fiú számára, mert nagyon durván leoltottam... pedig nem volt szándékomban... jó, hát igazából néhány dologban szerettem volna helyretenni az elképzeléseit, szerettem volna, ha nem hiszi magáról azt, ami nincs is... lehet, hogy inkább magamban kellett volna tartani? nem akartam megbántani, mert tényleg nem érdemli meg... ezúton is elnézést kérek tőle... :S

panaszra nem lehet

okom, a hétvége eseményei miatt. volt minden, mint a búcsúban... :) megpróbálom érthetően, sorrendben feldolgozni az eseményeket... :)

péntek. 17:20. Valaki küldött sms-t, hogy már elhatározta, és bármennyire is ellenszegült eddig, de mégis szeretne velem találkozni. én a piros7-esen ültem éppen, később válasz üzenetben nyugtáztam a dolgot és fejeztem ki örömömet ezzel kapcsolatban. :)

aztán hazamentem, és otthon ültem, és vártam, hogy 76-os érkezzen, amikor eszembe jutott Zé. hogy most már aztán nem érdekel, küldök rá egy smst, lesz ami lesz. ezt írtam: "Na mi van furcsai? :P Milyen heted volt?" erre ő egyből felhívott. nem tudtam mirevélni. azt mondta, éppen ír nekem. iwiwen levelet. mert nem tudja elmondani szóban, ezért megint levélben ír valamit. majd olvassam el, reagáljak, bármi. közben én toltam neki, hogy menjünk szombaton este bulizni, bár akkor még nem is láttam a levelét, de hát ugye cimbizünk, bármit is írt, attól még pörögni elmehetünk együtt. :)

aztán megnéztem az irományát. ez volt az:

"Tudom,utálsz mint kétnapos szart.Meg is érdemlem.Sajnos nem tudok beszélni amikor fontos dolgokról kellene.Inkább megírom.Rá kellett jöjjek,nem folytathatjuk tovább azt a "valamilyen"kapcsolatot mert teljesen más dolgot akarunk.Te inkább szeretted volna a szex és ezáltal tényleges kapcsolat felé terelni (érzésem szerint)én inkább maradtam volna barátként jelen az életedbe.Be kell látni,nem létezik férfi-nő barátság.Köztünk biztosan nem.Sajnálom.Ha úgy érzed hazudtam Neked,azt is megértem bár igyekeztem nem tenni olyan kijelentéseket amik okot adtak volna erre."

hát... először azért padlót fogtam, mikor elolvastam. de aztán rájöttem, hogy ugyanazt fogalmazta meg, amit én is akarok tőle. mert úgy néz ki, az ágyban nem passzolunk, ezért nem erőltetném a többet, de a társaságára meg nagyon is szükségem van! mert jól érzem magam vele... elgondolkodtam ezeken, majd ezt válaszoltam neki sms-ben:

"Basszus! Az a durva, hogy én is ugyanazt akarom, mint te! Csak amíg megtalálom az Igazit, addig legyél úgy velem, ahogy nekem jó... :$ És persze amíg Neked is jó..."

erre 2 perc múlva jött a válasz: "Túltárgyaltuk. ;-) :-*"

aztán jött 76-os. és teljesen lehidaltam... el kezdte nyomatni, hogy ő mennyire odavan értem még mindig, és hogy mennyire szeretne szexelni velem, mert annyira vonzó vagyok, hogy azt már egyszerűen nem bírja ki. kérdezgette, hogy mostanában kapok-e több bókot, mert szerinte gyönyörű és kívánatos vagyok... (végül is, ha belegondolok, akkor valóban, mintha mostanában több pozitív visszajelzés jönne a férfiak részéről...) ott is aludt nálam, de végül semmi nem történt. bár akkor már én is benne lettem volna, hiszen mi bajom lehet?? még reggel is csak nézett, pedig álmos fejem volt, meg kócos hajam, meg elkenődött sminkem, mégis úgy nézett rám, hogy majdnem felfalt a szemével, éreztem, hogy teljesen rám van gerjedve (kézzel foghatóan éreztem), de még meg se csókolt szinte, nem is akart, mert akkor úgyse tudott volna elindulni tőlem soha... :) ahogy elment, bámultam bele a tükörbe, elég sokáig, hogy mi a franc van velem/rajtam, hogy így nyilatkozik rólam ez a Férfi... de nem jöttem rá a titok nyitjára... :)

szombaton legalább 2-3 órámba telt, mire összeszedtem magam és nekiálltam takkerolni. nem lettem még mindig teljesen kész, de azért elég sokat haladtam, főleg a frekventáltabb helyeken. :) aztán 5-kor volt a randim Valakivel. 20 percet késtem. :( a Stexbe ültünk be. (hova máshova?) első látásra nem az én esetem (meg kiderült, hog másodikra se nagyon), de viszonylag jót beszélgettünk. bár nekem fura volt, hogy almalét ivott, aztán koktélozzunk, erre kért valami banános akármit, ami nem volt túl férfias jelenet... de persze ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam magamban akkor, hiszen egy két lábon járó Bölcsésszel van dolgom (ott a nagy B-nél), és az, hogy Shakespeare-t olvas, eredetiben, az számomra mindenképpen irigylésre és tiszteletre méltó dolog. nem tehetek róla, úgy látszik, nekem az agyam, az intellektusom a legfontosabb erogén zónám. én egy töri OKTV 9. helytől is el tudok alélni ugyebár, meg attól is, ha valaki műfordítónak készül... ez van, így működöm. de hálistennek már rájöttem, hogy ezek a dolgok kevesek ahhoz, hogy bármilyen ismeretségből kapcsolat, sőt mi több hosszú távú kapcsolat, továbbmegyek, hosszú távú, jó kapcsolat legyen. úgy döntöttem, bedobom a mélyvízbe, letesztelem éles helyzetben, hogy reagál dolgokra, stb. ezért azt javasoltam, menjünk fel hozzám MU meccset nézni, meg filmet, meg bárakármi... :)

felmentünk, útközben vettünk nasit, mert otthon nem volt semmi. ittunk egy-egy páleszt, megnéztük a meccs második félidejét, majd pedig a Spílert. közben persze beszélgettünk is. ja, a kezébe adtam a spanglit is (mondom, hogy mélyvíz) és elég jól vette ezt az akadályt is. de a beszélgetéseink során kiderült, hogy a 8 év korkülönbséget bizony nem lehet úgy tekinteni, hogy nincs. egyszerűen annyira más az értékrendünk, a gondolkodásunk, a neveltetésünk, a családi hátterünk, máshonnan indultunk, mások az emlékeink, más környezetben és korszakban szocializálódtunk és ezek nagyon gyorsan előjöttek. nekem se időm, se energiám nincs arra, hogy egy 8 évvel fiatalabb fiút nevelgessek, tanítgassak, csiszolgassak. én egy kész Férfire vágyom. (ezért is határoztam el, hogy csak velem egyidősekkel kezdek innentől +/- 1-2 év, mert akkor ez a probléma vélhetőleg nem kerül elő...) és a tapasztalansága, fiatalsága az ágyban is előkerült. rettentő lelkes volt, nagyon tetszettem neki, ezért nagyon meg is akart felelni, és lehet, hogy ettől a görcsösségtől, de pont az ellenkezőjét érte el. nem mondom, hogy minden rossz volt, de azt kell, hogy mondjam, ha Zé úgy igazán elkap, még ha hetente egyszer is, akkor inkább azt választom, mint ezt a 2 menet/éjszakát minden nap, mert sajnos Valaki nem tud bánni még azokkal az adottságaival, amivel rendelkezik. és ezért nem őt hibáztatom, hiszen ahogy elmesélte, olyan fadarab női voltak, akiken aztán nem nagyon lehetett gyakorlatozni. nem pörögtek úgy, mint mondjuk én. mindegy, nem is részletezem. egy "szeretői státuszt" fel tudok ajánlani neki, de azt is csak úgy, ha benne van abban, hogy minden úgy történjen, ahogy én szeretném, mert nagyon szívesen tanítgatom, formálgatom ezen a téren, de ennyi és nem több. öreg vagyok én már ahhoz, hogy valakiből úgy egyébként is Férfit faragjak. szex terén szívesen adok néhány tippet, tanácsot, de másra nincs időm és erőm sem.

azt persze el kell mondanom, hogy Valaki már a Stexben megmerevedett, mármint a férfiassága, mert állítása szerint olyan nő vagyok, akit ha meglát az ember, csak az jár a fejében: "meg kell dugni!!!". nem a szó klasszikus értelmében van a homlokomra írva, hogy "dugnék", hanem inkább a kisugárzásom olyan, hogy ezt váltom ki a pasikból. (kezd megerősödni bennem, amit 76-os mond/érez, kezdem elhinni...)

vasárnap délelőtt hagyott magamra Valaki, aztán én vadul készülődni kezdtem, mert mentem a kiállítás megnyitóra. majdnem lekéstem a vonatot persze (mert a metró hosszú percekig állt a sötét alagútban), félúton lemerült a mobilom és nem volt zeném tovább. és könyvet se vittem magammal, mert minek... :( mindegy, elnézelődtem azért, nem volt hosszú az út. a kiállítás egyébként zseniális volt, még a méltatlan körülmények ellenére is. könnyekig hatódtam, ahogy láttam, hogy az én Banyám milyen komoly művésszé érett, hogy mennyire jó szeme van a képek meglátásához, a pillanatok megragadásához... szóval büszke vagyok Rá nagyon. :)

hazafelé a Gerje parton gyújtottam meg az utispanglimat, hóesésben sétálgattam a vonathoz, majdnem szétfagytam. néztem aztán a vonatból egy darabig az ítéletidőt, meg ahogy kavarognak a hópelyhek (nem is pelyhek voltak, hanem hatalmas, szabályos, négyszögletű kristályok). Pesten ebből persze már semmi nem volt, azt sajnáltam nagyon. :(

otthon megültem egy kicsit, de nem bírtam magammal. írtam Zének, hogy nincs-e kedve átjönni. erre a következő válasz jött: "Szia. Úgyis keresni akartalak. Rossz álomból riadtam éjjel. Mindjárt indulok, ha jó Neked. :-*"

el nem tudtam képzelni, hogy mivan... ja, azt persze csak elfelejtettem, hogy szombaton ugye arról volt szó, hogy megyünk együtt este bulizni, aztán mondtam neki, hogy randim van 5-kor, majd még jelentkezem. majd később írtam neki, hogy annyira jó a randi, hogy offolom a bulizást, de majd keresem. fontosnak tartottam megosztani vele, hogy randim lesz és nem azért, hogy bassza a csőrét, hanem hogy lássa, tudja, érezze: nem hazudtam neki, én tényleg keresgélek a világban. én tényleg valaki mást akarok, de amíg nem találom, addig meg jól elvagyunk együtt... 

na, át is jött. tök beteg, fáj a tüdeje. persze, mert szarrá dolgozza és cigizi magát, nincs mindig rendesen felöltözve... áhhh... :( gyógyszert meg persze nem hajlandó bevenni. ja, és azt álmodta szombatról vasárnapra, hogy én felhívtam, mert nagyon-nagy baj történt velem és hívtam az éjszaka közepén és össze-vissza beszéltem neki mindenről és a segítségét kértem. erre riadt fel és meg is nézte a telefonját, mert nem tudta eldönteni, hogy igaz volt-e vagy sem. aztán mondta, hogy nem sűrűn fordul elő vele ilyesmi, éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonít neki, és éppen ezért aggódott is miattam, mert úgy érezte, szombat éjjel valami baj ért engem.... (engem már az a tény, hogy rólam/velem álmodik elképeszt egyébként... ez jelent(het) valamit???)

fél10-ig bírtuk a tévé előtt, aztán lefeküdtünk aludni. fáradt voltam, mert Valakivel már vasárnap hajnalban nyomtuk a második menetet, meg azért az utazgatás is megviselt, úgyhogy el is aludtunk gyorsan. hajnali 3-kor arra ébredtem, hog a "seggemben érzem a véreres faszát"... :) de tényleg. észrevette, hogy ébren vagyok és már nyomatta is. aztán én nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt akarja, majd megszólalt: "most akkor nem folytatjuk?" (mármint a szexet) úgyhogy hajnali 3-kor rá kellett másznom, mert nem volt képes megmozdulni, de én, az önfeláldozó, persze megtettem. :) és jót szexeltünk. :)

nem mondom, hogy nem volt már ennél jobb is vele, de nem is volt rossz. bár én ezektől a reggeli, meg ébredés utáni szexelésektől kivagyok, én ezeket utálom. este, lefekvéskor nyomhatjuk reggelig folyamatosan, de ha én már egyszer elaludtam, akkor valahogy nem is tudom... nekem reggel nem olyan. büdös szájjal, nyúzott fejjel... na, mindegy. szex. aztán alvás tovább. reggel 6-kor kelt, hogy majd főz kávét, igyuk meg együtt, aztán mire felöltözött, mondtam neki, hogy én inkább aludnék még 1 órát, úgyhogy otthon kávézzon, ha nem baj. :) nálam hagyta a telefonját, azért még visszajött, felcsöngetett... pfff... Valaki meg az óráját hagyta nálam vasárnap, azt én vettem észre és rátelefonáltam, hogy jöjjön vissza érte... ez egy ilyen hétvége volt... :)

ma reggel elmeséltem néhány kollégámnak, hogy tegnap délután a BK-ban milyen zavarba jött tőlem az eladófiú, erre a MU-s kollégám (Laci) megjegyezte: "persze, mert annyira elbűvölő a tekinteted..." MIVAN??? :)) jesszus... egy kis smink és vége is van minden pasinak??? naszép. :)) persze, nagyon jól esett ez az őszinte bók (Lacinak nem áll érdekében, hogy vetítsen), és ismét rádöbbentem, hogy mennyire jócsaj vagyok. :)))

este Zével leszünk, együtt. vagy nálam, vagy nála. még nem döntötte el. rábíztam. olyan beteg, hogy megértem, ha otthon aludna, de én szívesen átmegyek hozzá. alszok inkább én ott. nem érdekel a korán kelés. csak Vele lehessek... ;)

hát mert igen. nagyon jó vele. még mindig. vagy még egyre jobb. vagy nem is tudom. (főleg akkor tudom értékelni nagyon, mikor olyasValakivel találkozom, aki egyáltalán nem az én világom...) valahogy ettől mintha lenyugodott volna, hogy randizok mással is (volt olyan tapintatos, hogy nem kérdezte meg a végeredményét a szombati randinak, de néhány elejtett félmondattal jeleztem, hogy nem volt az igazi...), hogy nem akarom az ő fejét igába hajtani, hogy nem akarom kisajátítani. talán ettől is bátorodott fel a szex terén is. talán már pont ezért nem mert velem szexelni, mert akkor hú, mi már járunk, ha minden este szexelünk. a francokat!!!!

be kell látnom, hogy Zé annyival, de annyival több a többi Férfinál, aki jelen van most az életemben, hogy még így, ebben a formában is sokkal jobb Vele, mint bárki mással. ha csak egyszer szexelünk egy héten, de az olyan, mint az a bizonyos szombat esti, úgy 3 hete, akkor nekem az is megéri. valahogy persze nyilván arra játszok, hogy addig-addig barátkozunk, leszünk együtt sokat, míg át nem lendül azon, hogy fél a kapcsolattól, hogy el tudja engedni a régit stb. addig meg továbbra sem hívjuk semminek az egészet és ennyi. barátság és kész. néha szex és kész. 

főleg, hogy egyelőre senki más nincs kilátásban. persze nyitott szemmel járok, és nem fogok randit lepattintani, ha arról van szó, legyen az akár tipikus randi, vagy csak egyéjszakás kaland. most már legalább nem kell sunnyognom előtte ilyen téren sem. Mr. X-et nem fogom utólag elmesélni, nincs tervben, de ha lesz még találkozóm, arról majd értesítem. majd módjával. érdekes egyébként, ahogy ezeket a dolgokat letisztáztuk, valahogy egészen megváltozott még a hangneme is, ahogy velem beszélt. valahogy még kedvesebb lett... én nem is értem, de komolyan... :)

a másik, hogy az oroszlán udvartartás azért elég szépen alakul, hiszen a Kos és Zé után 76-os is beállt a sorba, úgy, mint aki Barátként szexelne velem... nem tudom, hogy ez-e az én utam, hogy ez így lesz-e életem végéig, de amíg nincs semmi konkrétum, miért ne "használhatnám" ezt a 3 pasit a saját kedvtelésemre úgy, hogy még ráadásul nekik is jó.

rájöttem, hogy nem vagyok monogám típus, nem való az nekem, mert a vérem hajt az újabb skalpok után, úgyhogy ebből a szempontból is ideális ez a felállás. 

tény, hogy az Igazi Szerelmet, a nagy lángolást, a nagy szenvedélyt, a nagy romantikát egyikőjüktől sem várhatom, de egyrészt kapok tőlük annyi szeretetet és törődést, hogy lassan már eszembe sem jut, hogy egyik sem vallott még szerelmet (és nagy valószínűséggel nem is fog), másrészt meg úgysincs senki más egyelőre, addig akkor nem elvagyok velük? az egyikkel így, a másikkal úgy, a harmadikkal amúgy... és mellettük még lehet negyedik, ötödik... Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és valamennyi név a naptárba... szóval úgysem bírok nyugton lenni, akkor nem teljesen ideális nekem ez az állapot? én úgy érzem, hogy igen. tény, hogy Zé áll hozzám a legközelebb, és a vele való kapcsolatból lehetne komolyabbat faragni, de tulajdonképpen a kettőnk kapcsolata talán csak attól nem számít már komolynak, hogy 

1. nem mondta ki az SZ betűs szót (cserébe én sem)

2. nem állítja magáról, hogy kapcsolatban van, mármint velem (cserébe én sem, hogy vele)

3. nemcsak egymással szexelHETünk (a megállapodásunk értelmében)

de ezeken kívül minden ugyanúgy működik, mint másoknál, vagy még jobban, mert nincs para. semmilyen para sincs. egyáltalán. jól érezzük magunkat együtt és ennyi. de mi kell ennél több?? MI??? nem erről kellene szólnia a dolgoknak egyébként is? hogy ne parázzunk, hanem élvezzük azt, ami történik? a túl sok agyalás amúgy sem vezet jóra. hát itt nincs agyalás. együtt vagyunk és jó. ennyi. :)) ezután is ugyanúgy kézenfogva fogunk mászkálni, meg csókolózni fogunk nyilvános helyen, meg megyünk együtt bulizni, táncolni, meg bemutathatom a többi Barátomnak... össze nem költözünk, ez tény, de ezt amúgy sem terveztük. najó, én benne lennék már ebben is, de nem fogom felhozni, most meg főleg nem, hiszen akkor azt hinné, hogy odavan a megállapodás... nem akarom ezzel sokkolni. :)) most még nem. még mindig csak alig több, mint 3 hónapja ismerjük egymást... nem kell itt még semmit eldönteni és kőbevésni. az is lehet, hogy jövő héten találkozom egy pasival, akivel full láw kölcsönösen az első perctől kezdve, és akkor megszűnik az udvartartás, meg a félrekefélés, meg Zé is megszűnik, meg mindenki más egyéb. és akkor meg az lesz és kész. :)