csak nem bírtam

megállni, hogy ne válaszoljak az sms-ére: "Megmondtam, hogy nem gyűjtök barátokat. Ha nem vagy képes befogadni és viszonozni azt, amit adhattam volna, amit adni akartam, akkor ne nyúzz ilyen üzenetekkel."

hát ezt. és így. mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne adjam ki magamból. lehet, hogy hiba volt. nem tudom. és még annyi kérdés és gondolat jár a fejemben... 

hogy például milyen lehet az a nő, aki miatt ennyire meg tudott borulni? milyen lehetett és mit tett vele? és azok után, hogy egy életre tönkretette lelkileg, miért ragaszkodik még mindig hozzá? miért olyan gyenge, férfi létére, hogy leszakadjon róla? nem hiszem el, hogy rajtam kívül ezt az embert bárki más megérdemelné ezen a Világon. ez most persze jó nagy arcú dumának hangzik. mert hogy én pozitív értelemben gondoltam. talán negatív értelemben is csak én érdemlem meg, mert szeretek szenvedni és szeretem a kihívásokat, és szeretek nagylelkű és törődő lenni, és még én vagyok megsértődve ha nem viszonozzák.

csak adok mindig és nem kapok semmit cserébe. soha. semmit.

hát így van ez. 

megnéztem a Feyenoord-Ajax meccset. kurvajó volt!!! nagyon élveztem. most a MCity-P'mouth meccs megy. ez már gyengébb. de nemsokára jön a nagy rangadó, a hétvége meccse: Arsenal-Manchester United. na, azt már nagyon várom. :)

kicsit azért sikerült befordítanom magam. már megint egy szardarabnak érzem magam. és persze az egész helyzetet kilátástalannak. és gecire unom már a társkeresést, meg a randizást. picsába az egésszel. elegem van. 

még mindig működik

az egyszerre egymásra gondolás Zével.

én mielőtt lefeküdtem az éjjel, ezt az sms-t küldtem Barbinak: "Azé' hiányzik ez a szarcsimbók. Meg kicsit aggódom is érte, hogy mi lehet most vele..."

aztán a telefonom nem vittem magammal az ágyba, most reggel láttam, hogy 2:20-kor jött sms Zétől: "Itt ülök (állok) az A38-on. Veszett jó a buli. Kár, hogy nem vagyunk barátok!!"

na, parádés. boldog vasárnapot! de fasza ilyen üzenetre ébredni. arra, hogy mint nő, mint kapcsolat, az érzelmek nem hiányoznak neki, csak a haverkodás, hogy együtt bulizzunk. hogy örülök. és nagyon klassz, hogy amint "nem vagyunk együtt", egyből telik telefonfeltöltésre, meg bulizásra. főleg utóbbira. hogy van rá ereje. velem meg semmi. elmegy ez is a büdös francba. legszivesebben visszaírnám, hogy "sebaj, legalább volt lehetőséged csajozni..." vagy mit tudom én. de nem írok vissza. sajnos elküldeni a francba nincs erőm, bármennyire is ezt mondom, mást meg nem akarok írni. 

baromi szar ez az egész, nagyon sokat gondolok rá. hát nem jött véletlenül az az sms tőle. biztos, hogy megérezte, illetve biztos, hogy ő is agyal. nagyon szar ez az egész, mert nekem iszonyatosan hiányzik. bár én magam sem értem, hogy mi és miért hiányzik. a szex bár eszméletlenül jó volt múlt szombaton, de a 2 hónap alatt kb. akkor egyszer, először és utoljára. inni, szívni, meccset nézni eddig is tudtam egyedül, ezután is menni fog. akkor mégis mi a bajom? nyilván a sok beszélgetés, értelmes dolgokról, mindenféléről, a röhögések, a gyengédsége, a kedvessége, segítőkészsége hiányzik. 

hol és mikor találok én mégegyszer ilyen pasit? ahogy elnézem a felhozatalt, az elmúlt pár nap termését... hát... csak hülyék, vidékiek, nagyon fiatalok és nagyon öregek találnak meg. és akkor a fejükről még nem is beszéltem. 

és itt lett volna egy Férfi, aki végül ellök magától. annyira szeretném tudni, hogy ki az a nő, aki miatt ennyire szenved, aki ekkora sebet ejtett rajta, akihez ennyire kötődik még mindig, aki miatt nem tud tovább lépni, és nem képes elengedni magát, hogy szeressen valaki mást is. egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet az a nő, aki ezt az egészet okozta. nyilván jobb nálam. valamiben, vagy mindenben. vagy egyszerűen csak ő volt előbb, nem én. ezért történik minden. nem tudom. meg hogy mit tett, amivel így megkínozta ezt a szerencsétlen embert, aki nem képes utána már senkit szeretni. 

vagy ez nem ezen múlik? ez is csak kamu volt? higgyem inkább ezt? jobb lesz a lelkemnek, ha azt hiszem, hogy egy régi szerelem nyomorította meg lelkileg, azért nem tud felém nyitni? jobb, ha ezt hiszem, mint azt, hogy nem voltam elég jó? én magam sem tudom...

sokat gondoltam rá tegnap, mikor esni kezdett a hó, hogy végre hétvégén esik ennyire és ilyen szépen, és most lehetne kedvemre sétálgatni, de hát most meg már nincs kivel. :( 

tegnap itt volt Edina, nagyon jót és sokat beszélgettünk. fú, de kellett már ez mindkettőnknek... persze fotóztunk is, még nem igazán láttam a képeket, de már nagyon várom, hogy átküldje őket. hátha a lelkem kicsit helyrebillen. mert persze folyamatosan kaptam az instrukciók mellé azt is, hogy "fú, mennyire szép vagy..." 

megint, újra bele kellett jönnöm a pózolásba, ráadásul az olyan pózolásba, ami végül majd nem tűnik beállítottnak, vagy erőltetettnek... persze, tavaly pünkösd óta nem készült rólam új kép, nem csoda, ha el voltam szokva tőle. :)

összességében azért egy dolog vigasztal. hogy nem bírta ki Zé, hogy ne jelentkezzen. tudom, ezt most már kenhetem a hajamra, meg semmi jelentősége nincs, meg nyilván jobb lett volna, ha eltűnik egy örök életre, meg jobb lett volna, ha úgy keres, hogy hiányzom neki, mint nő, de azért így is jó. nála tört meg a jég először, és kész. nem fogok válaszolni, most már eldöntöttem. kíváncsi vagyok, meddig írogat még. egyáltalán ír-e még. 

most pedig megyek és az új kávéfőzőt a drága kávéval együtt (aranyárban volt) kibaszom a gecibe. én nem tudom mi van ezzel a szarral, de majdnem felrobbant. parádés. kellett nekem kotyogó bazmeg. az kellett. meg orrom alá szalámi, de paprikás! :(

egyelőre nem érvényesül

a papírforma, ugyanis Zé még semmilyen formában nem jelentkezett. ne is tegye. szerintem mindketten így járunk a legjobban.

pont elég lelkibeteg vagyok én is, nem kell még egy ilyen a nyakamba. ha el tudja dönteni, normálisan és nem egy hét távlatára, hogy kellek-e vagy sem, akkor oké, de velem ezt többé nem fogja csinálni, hogy hetente kitalálja, hogy nem megy, aztán meg visszakönyörgi magát.

azt hiszem elég durván váltunk el, egyértelműen kilöktem a lakásból, ellöktem magamtól, bármennyire is ő mondta ki, hogy vége, mégis én voltam az, aki minden kapcsolatot megszakított vele. ha van egy csöpp esze, ha van benne némi büszkeség, akkor nem jelentkezik. 

persze biztosan sajnálja, hogy így alakult. én tudom, hogy valamilyen szinten szenved, de én nem leszek az ivós, szívós, meccsnézős cimborája. ezt el lehet felejteni. megmondtam, hogy nem gyűjtök barátokat. és hát ha tudná, hogy én mennyire szenvedek. najó, addig nem jutottam el, hogy bőgjek, vagy magamat okoljam, vádoljam és depresszióba süllyedjek, de tény, hogy hozzá hasonló emberrel eddig évente egyszer hozott össze a Sors, ami a későbbiekre nézve elég szar kilátás. de hát ez van. úgy néz ki, a nyarat megint egyedül fogom végigcsinálni, és majd ősszel jön megint valami félőrült... 

na jó, nem tudom hogy lesz, de egyelőre így néz ki.

most megpróbálom minden energiámat magamra fordítani. helyes, normális táplálkozás, mozgás, alakformálás, szépülés és lelki nyugalmam, békém megteremtése. amíg ez meg nincs, addig úgy is az esélytelenek nyugalmával indulok a társkeresés mezejére. legyen az akár netes, akár nem netes.

látnom kellett volna

a jeleket. észre kellett volna vennem előbb, hogy Zé tulajdonképpen tényleg egy beteg ember, mégpedig skizofrén.

tegnap este szakított velem, mondván, ő nem tudja tovább folytatni ezt, ami közöttünk van. de nagyon sajnálná, hogyha többé nem állnék szóba vele.

az indok? hogy van valami régi teher, amit cipel magával és ezért.

persze én mondtam, hogy ez nagyon gyenge indok. majd összeszedtem a cuccait, beleraktam egy szatyorba és kitessékeltem a lakásból, és elmondtam neki, hogy kezdheti sajnálni (mármint azt, hogy soha többé nem állok vele szóba). ő még köszönt, hogy szia, én meg szó nélkül becsuktam mögötte az ajtót.

hát ennyi. 2 hónapot sem bírt ki ez az egész.

persze tele vagyok kérdésekkel, de mindenre a válasz az, hogy ez a pasi tényleg nem normális. hullámzó a kedélyállapota, hullámzó, hogy mikor mit akar stb. én meg ezt nem bírom. barátokat meg nem gyűjtök. ez az MCSB duma ez nagyon gáz. miért nem mondta azt, hogy "baszki, baromi jó fej vagy, de nincs gusztusom ahhoz, hogy megdugjalak..." és akkor ez tiszta sor.

nade nehogymár egy pasi őszinte legyen és egyenes... hát ki hallott már ilyet?

csak azt nem értem, hogy akkor minek vitt el a családjához, miért csinálta az, amit? miért köszönt el még tegnap napközben is úgy telefonon, hogy "csókollak Drága" és a többi. megint megettem kanállal valamit, amit nem kellett volna. de hát ki tudta ezt előre?

persze a Tesómnak lett megint igaza, hogy ne tulajdonítsak nagy jelentőséget annak, hogy elvitt Zé a húgához, mert beszéltünk arról, hogy akkor mi van velünk? addig ne foglalkozzak ezzel. én persze ettől kiborultam, hogy miért rontja el a Tesóm az örömemet, de a 10 évvel több tapasztalatot, amivel ő rendelkezik, képtelen vagyok behozni és feldolgozni. ezek után már csak rá fogok hallgatni. mert nagyon jól látja a dolgokat. 

na, hát itt állok, megfürödve, és kicsit értetlenül, de lassan tényleg nem tudok semmin meglepődni. nálam bizalmatlanabb nőt nem hord a hátán a Föld ezek után, az biztos. azt sem hiszem el most már egy pasinak sem, amit kérdez.

persze visszaregeltem mindenféle társkeresőre, bár a belemből gyűlölöm az összes gecipatkány, érzelmi nyomorék faszpörgettyűt, de nem tudok egyedül élni, mert egyszerűen nem vagyok képes rá. és ha így nem sikerül, hát irány a Sláger Terasz... állítólag jó a felhozatal a korosztályomban.

parádés. 

már vasárnap este

elolvasta Zé az irományomat, amit otthagytam nála. tudta hol van, nem kellett keresnie. lehet, hogy azért sietett haza, mert érdekelte, hogy mi van benne? erre inkább rá sem kérdeztem. mikor tegnap odaértem, akkor láttam, hogy ott hever a keze ügyében, tehát foglalkozott vele.

érdeklődtem, hogy akar-e beszélni róla, a válasz az volt, hogy igen, és igazából ő kért elnézést, hogy úgy "vágott a fejemhez" dolgokat, hogy nem is ismerte a hátteret. mondtam neki, hogy ez nem gáz, nem tudhatta, bár idővel nyilván felmerült volna témaként, de ha már most, akkor most, nem baj, hogy túlestünk rajta. 

aztán megvacsiztunk, csinált egy cigit, elszívtuk, dumálgattunk, nagyon sokat röhögtünk, aztán meg lefeküdtünk aludni.

nem szexeltünk, mindketten ultrafáradtak voltunk, de teljesen összebújva, kifliben aludtunk el. ő sokáig simogatott, puszilgatott. én meg néha felköhögtem, vagy az orrom fújtam. a franc essen belém, hogy velem mindig van valami baj. 

reggel már 6 előtt felkelt, főzött kávét, én a kész kávé illatára bírtam csak lekúszni a galériáról. kaptam teát is, hallgattuk a rádiót, 30-40 percig ébredeztünk, lassan, komótosan. ez nekem jobban megy, mint az őrült rohanás. bár ha egyedül vagyok, akkor nyomom, mert inkább spórolok az alvásra, inkább később kelek és gyorsabban elkészülök, mint hogy felkeljek korán és ébredezzek. ő viszont ezt az utóbbi verziót csinálja, ami szintén nem rossz. meg lehet szokni. :)

fura volt tőle jönni dolgozni, még soha nem fordult elő ilyen. persze tök korán beértem, sőt, rövidebb idő alatt beértem, mint otthonról. de legalább volt időm még bent is inni egy lightos tejeskávét.

nem tudom... úgy érzem, fokozatosan csiszolódunk egymáshoz, és ezt nagyon élvezem és jónak is tartom, hogy így megy. egyébként pénteken leszünk 2 hónaposak, de most aztán végképp úgy érzem, mintha ezer éve ismernénk egymást. vagy nem is, hanem úgy érzem, hogy az elmúlt 2 hónapot mintha állandóan együtt töltöttük volna. ami így is volt. :))) fura, mert ez az első 2 hónap nem folyamatos bulizással telt el, mint a Bőgőssel anno, hanem egészen másként. sokat beszélgettünk, sokat voltunk kettesben.  eszmét cseréltünk és inkább meghitt estéink, programjaink voltak, nem őrjöngősek. azért persze volt itt is minden.

de talán 2 hónap után még nem kell mérleget vonni, meg nem is érdekel semmi, csak hogy még 100 év múlva ilyenkor is együtt legyünk. :))) 

kezdek teljesen függeni

Zétől. és ez nem jó. már úgy értem a függést, hogy most már egyre nehezebb elengednem. egyre nehezebb, hogy ne vele legyek, hanem nélküle. egyre nehezebben viselem a hiányát. és ez nem jó.

pénteken akartam vele beszélni ugyebár, de mire hazavergődtem, annyira bepunnyadtam, hogy bár nem akartam, hogy ő jöjjön át, mégis ő jött, mert megkértem rá. aztán beszéltünk néhány dologról, de amiről igazán akartam, arra nem volt energiám. nem volt hozzá kedvem. inkább lefeküdtünk aludni, mivel ő reggel korán kelt, ment dolgozni.

szombaton én délelőtt optikushoz mentem (még egy hét szemüvegben, megőrülök!!!), majd otthon fetrengtem délig. aztán nekiálltam leírni Zének, amit el akartam mondani. végül 8, géppel sűrűn teleírt oldal lett. 5 órát töltöttem azzal, hogy összeszedjem a gondolataim, hogy mindent leírjak, amit akarok.

aztán felhívtam, hogy mizu, majd este átmentem hozzá. úgy 9 körül értem oda.

megkérdezte, hogy milyen terveim vannak vasárnapra, mert ő kitalálta, hogy menjünk ki a haverjáékhoz Budafokra, aztán meg a húgához ebédelni. pfff... azt hittem elájulok. be akar mutatni a barátainak, meg a húgának, akivel a legjobb viszonyban van az összes testvére közül... totál ideges lettem. persze, jól esett, hogy ezt tervezi, mert azért ez némileg előrelépést jelent. nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak, de azért ennek mégse árt... mert Zét mégcsak Barbi ismeri, senki más a környezetemből, erre ő meg bemutat a családja számára legfontosabb részének, a húgának. ja, mert végül Budafokra nem mentünk ki. 

viszonylag korán keltünk vasárnap, főleg ő. kávét főzött, boltba ment, rántottát csinált. olvasgattunk, cigizgettünk, aztán dél körül indultunk útnak. majd szétfagytam. nem voltam ehhez a túrához öltözve. nem volt rajtam harisnya, ráadásul csöcskirakós felsőben voltam. na, gondoltam magamban, szépen bemutatkozok mindenkinek. :)

szóval elzarándokoltunk Békásmegyerre, olyan részre, ahol még életemben nem jártam. kicsit feszült voltam, de kíváncsi is. :) a húga és a gyerekei nagyon jó fejek. a nagyobbik, Kata, vele egyből összecimbiztünk. hát mégis csajok egymásközt. :) rajtam ugye gyűrűk, fülbevaló, meg minden, ő meg hozta a rajzolásos készleteit, én meg ugye ceruza és tollbuzi vagyok. úgyhogy pikk-pakk összehaverkodtunk. :) 

kaptunk finom húslevest, meg frissen sült kakaós csigát. 2,5 órát voltunk ott kb. nagyon jól éreztem magam. a húga nagyon kedves, szimpatikus lány, kölcsönösen őszintén örültünk annak, hogy megismertük egymást. (január elején volt egyébként 30 éves.) nem hazudoztam, meg smúzoltam feleslegesen, meg nem játszottam meg magam, hanem őszintén beszéltem és viselkedtem, de nyilván bennem volt, hogy ezzel is jó pontot szerezzek Zénél. hogy a húgával, annak gyerekeivel is jól kijövök. szerintem ez mindenkinek fontos. nekem is az lenne, hogy a Tesóm mit gondol róla. hogy milyennek látja, hogy mennyire tud vele normálisan beszélni, stb.

aztán hazafelé vettük az irányt, hozzám. bepunnyadtunk kicsit. meccset néztünk, meg egy filmet próbáltunk, de a kurva dvd lejátszóm egy taliga aprómajommal ér fel, tehát fos, úgyhogy csak az ideget eszem miatta állandóan. :( én azért benyomtam 2 mosást, meg elmosogattam. ha már szombaton nem csináltam semmit, pedig terveztem. ezek már nagyon kellettek. és még hű, de nem vagyok kész mindennel. :(

este 8 körül indult haza Zé. most volt az első talán az elmúlt 2 hónap alatt, mióta ismerem és összejárkálunk, hogy nagyon nehezen bírtam elengedni. hogy annyira jó lett volna vele maradni, együtt aludni, mellette ébredni... ezt ő is érezte szerintem. hogy kicsit ráakaszkodtam, és picit még talán sértődött is vagyok, hogy hazamegy, de tulajdonképpen ez volt megbeszélve, meg nekem is jó volt egyedül, csak az a rohadt búcsúzkodás ne lenne mindig olyan keserves. :( meg az, hogy utána nem tudtam mit kezdeni magammal. hogy üres volt minden, hogy unatkoztam, hogy nem éreztem jól magam egyedül, nélküle. és ebből kell kirobbantani magam sürgősen, mert ha ezt megérzi, vagy én erre rácsavarodok, akkor csak nekem lesz rossz... :(

a macskám kiborította egyébként péntek éjszaka, azért sem akart maradni, én meg azért nem mentem hozzá aludni, mert reggel a körmösnél kezdtem, és az meg hozzám van közel. nem volt kedvem hajnalban bumlizni, így is alig bírtam felkelni, pedig 8 órát aludtam.

ja, az irományomat kinyomtattam, szombat este nem volt befogadóképes, nem olvasta el, így ott hagytam nála, a Nat.Geo. újságába beletettem. majd ha megtalálja, elolvassa. talán reagál is rá. vagy valami. kíváncsi leszek. :) a kártyáján most nincs pénz, a haverja mobiljáról küld néha sms-t, mikor fontos egyeztetnivaló van, vagy arról hív, aztán ennyi. nem tudom, hogy mikor jelentkezik, nem maradtunk semmiben tegnap este.

nyilván hiba, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem, hogy egy sms-ben, még miután tegnap este hazament, bocsánatot kértem tőle, hogy úgy elragadtadtam magam. mármint, hogy úgy rácsimpaszkodtam, és nehezen engedtem el. nem akartam, hogy azt érezze, birtokolni akarom, vagy korlátozni a szabadságában. csak hát értse meg, hogy jó vele lenni, és nélküle meg baromi szar. de le kell erről is állnom, nem akarom elüldözni. bár tény, ez is én vagyok... 

hihetetlen mik történnek

mostanában velem. Zé ügyben van előrelépés, jelentem, és 76-os ügyben is. :)

szerda este jött 76-os, baromi jót dumáltunk. és még nem is beszéltünk mindenről. nehezen engedett fel, fura volt neki, hogy újra barátkozunk, persze nagyon örült. 5 órát beszélgettünk nálam. egy idő után nagyon rámjött, hogy hiányzik Zé. 76-osnak nem mondtam, de magamban azon gondolkodtam, hogy küldök Zének sms-t, hogy hiányzik, vagy nem is neki, hanem Barbinak, hogy ne Zének. nah. talán érthető. aztán éppen ott tartottunk, hogy a Zével kapcsolatos dolgokat beszéltük ki, 76-os azt tanácsolta, adjak Zének időt, legalább 2 hetet, addig ne keressem. alig hogy befejezte a mondatot, csörgött a telefonom.

Zé volt az. :) hajnali fél1-kor. tök részegen. hogy alszom-e, mert most indul Budafokról, és hogy nézzek ki az ablakon, mert havazik és hogy jön hozzám és sétáljunk kézenfogva a hóesésben, mert az jó. hát mondom jöjjön. mondtam 76-osnak, hogy pont ezért bírom Zét, mert egyszerre gondolunk egymásra például... meg a többi...

76-os 1 után ment haza, jól megölelgettük egymást, biztosítottam arról, hogy most már tényleg soha többé nem engedem el a kezét. örök barátság, meg minden. :)

aztán felhívtam Zét, hogy hol van már. erre benyögi, hogy Teleki tér. faszán eltévedt. telefonon navigáltam. én közben felöltöztem, de oda is ért, én meg lementem. 

annyira részeg volt, hogy alig bírt állni. kicsit ijesztő volt az egész. komolyan elgondolkodtam azon, hogy biztosan akarom én ezt?

sétáltunk, beszélgettünk. kiderült, hogy mi nyomja a lelkét nagyon. hogy szerinte a szüleim a seggem alá raktak mindent, neki meg nem, sőt, meg sem értették őt soha, ezzel küzd egész életében, és hogy ő mindent saját maga termetett elő, és hogy erre nagyon büszke, de a büszkeségét sérti is, hogy én jobban keresek, hogy lakásom van, stb.

kérdeztem, hogy hivalkodó lettem volna? mert ez soha nem szándékom. de ha az vagyok esetleg, akkor nyugodtan szóljon. meg hogy azért nekem sem minden fenékig tejfel,  maximum nem tud mindent. például oké, hogy én most látszólag habzsi-dőzsiben nyomom, de miből? egyrészt egy újabb hitelből, másrészt a tavaly évi munkámért kapott év végi bónuszból. azt gondolom, hogy azért én dolgoztam meg egyedül. ne mondja senki, hogy a seggem alá rakták azt is. én értem el, hogy megkaptam, hogy annyit kaptam, amennyit. aztán egyszer el fog az is fogyni, oszt majd megint csóró leszek (hozzáteszem, új cipőt nem vettem másfél éve, még mindig a lyukasban járok, ha száraz idő van, hóban/esőben meg a 15 éves bakancsomban), és ennyi.

aztán elmesélte, hogy megígérte számára fontos embereknek (pótcsaládja, akik végre megértik és támogatják), hogy leérettségizik, aztán pedig filozófiát fog tanulni, mert neki az való. és valóban. biztosítottam afelől, hogy ebben én is támogatom, sőt, én is akartam neki mondani ezt, csak még nem éreztem azt, hogy jogom lenne hozzá. kérte, hogy nézzek utána, hogy hol és mikor indul ilyen képzés, ebben segítsek neki.

aztán felvetette problémaként, hogy ha ő tanulni fog, akkor lehet, hogy nem tud majd rám annyi időt szakítani, meg lehet, hogy hosszú szakállat növeszt, meg egy gondolattal el lesz foglalva napokig, és akkor nem biztos, hogy nyitott lesz rám. de mondtam, hogy mi lenne, ha együtt tanulnánk? ha együtt elmélkednénk? nekem sem árt az ilyesmi...

meg azt is mondtam, hogy ha nem próbáljuk meg, hogy működik-e, akkor soha sem tudjuk meg. erre mondta, hogy oké, próbáljuk meg. de visszakérdeztem, hogy biztosan akarja, vagy csak azért mondja, mert megsajnált. biztosan akarja, volt a válasz.

aztán szinte könnyek között kifejtette, hogy képtelen kimutatni az érzéseit, de tudnom kell, hogy nagyon jó neki, hogy van mellette valaki. erre megkérdeztem, hogy jó-e az, hogy én vagyok az a valaki mellette. erre azt válaszolta, hogy igen.

már a beszélgetésünk elején közöltem vele, hogy bár részegen őszinte mindenki, ő is, meg ráadásul a nyelve is így ered meg igazán, ilyenkor nem székelyeskedik, de bizony nem igazán tudok már hinni azoknak a dolgoknak, amiket pasik nekem részegen mondanak. egyrészt mert részegen mondták, másrészt meg mert kettőnk közül én fogok csak mindenre emlékezni, a pasi nem. szóval azért továbbra is fenntartással kezelem a dolgokat.

hajnali 3-kor aztán eldőlt a kanapén, hogy ő ott akar aludni, ruhástól, én meg bementem a hálóba. nagyon fáradtan keltem, reggel lejött velem a boltig, cigiért, aztán visszament aludni, délután 3-kor bírt elindulni haza. kétszer beszéltem vele tegnap telefonon, de csak azért hívtam én, mert egyrészt elfogyott a pénz a kártyájáról, másrészt meg mert tudni akartam, hogy él-e még egyáltalán.

tegnap este egyedül voltam otthon, többször már nem beszéltünk, nem kerestük egymást semmyilyen formában.

ja, az iwiwes levelet magától hozta fel. elmesélte, hogy nagyon rossz állapotban volt akkor, mikor írta, célozva talán arra, hogy ne vegyem komolyan. de hát ott problémákról írt, amik azért benne vannak, és hát részegen ugye ki is jöttek belőle, de szerintem még nem minden.

gondolkodtam én ezen az egészen tegnap is, és arra jutottam, hogy akarok vele tiszta fejjel beszélni. hogy mindent tegyünk helyre. hogy elmesélem, mi van a látszólagos jólét és a látszólagos "szülők raktak a segge alá mindent" dolog mögött. 

küldtem reggel egy sms-t neki, erre később válaszolt. pont akkor, mikor 76-ossal beszéltem telefonon. ő hívott. alig hogy hívott, láttam, hogy jött egy üzenet, de nem néztem meg, hogy kitől, csak éreztem, hogy Zétől. mondtam is 76-osnak, hogy tuti Zétől, és hogy nem hiszem el, hogy ez megint megtörténik. mikor leraktam a telefont, megnéztem, és tényleg Zétől jött sms: "Szia. Csodálom hogy még egyáltalán szóba akarsz állni egy olyan beteg fasszal mint én. Ma este? 7 körül már otthon leszek, átsétáljak hozzád? :*"

erre válaszoltam, hogy szükségem van kihívásokra, és hogy inkább én mennék hozzá (ne frusztrálja már feleslegesen magát a lakásomban, ha nem muszáj. legalább addig, míg meg nem értetem vele, hogy mifasz.)

erre még nem jött reakció, de lehet, hogy most már tényleg nincs egy fillér se a kártyáján...

ja, még visszahívtam azonnal 76-ost, hogy igen, tényleg Zétől jött az sms. ő persze tudta. :) óhogyne. :)

jajajaj, nagyon jó, hogy 76-os újra a képbe került. annyira jó, hogy el nem tudom mondani. és semmi ciccergés, jó persze, nem rúgnám ki az ágyból, de én most alapvetően elköteleztem magam emellett a beteg fasz mellett, neki akarok segíteni, mert egy értékes embernek tartom. és szükségem van erre az intellektuális kapcsolatra. ha beledöglök akkor is. :)

najó, nincs tervben beledögleni, de akarom ezt a pasit és kész. kemény menet lesz, de tudom, hogy megéri. 

nos, egyelőre ennyi van. 

kicsit behúztam a relét, najó, nagyon. most azért nehezebben nyílok meg én is megint, de meg akarok beszélni vele mindent. ha képes arra, hogy elfogadjon így, ezzel a háttérrel, ami nekem van, akkor jó. ha nem tud ezen felülemelkedni, akkor nem tudok mit kezdeni vele. akkor vigye a víz...

amikor megláttam tegnap

hogy belépett Zé iwiwre, pont gondolkodtam is rajta, hogy "na, ez megint nem ír nekem egy sort se, pedig kurvára ráér netezni..."

hát, bár ne írt volna... még mindig nem reagáltam rá, de nem is fogok. megvárom, hogy ő mit lép. hogy mikor keres legközelebb és milyen formában.

igazából nincs is mit reagálni erre. kérdés nem volt a levélben, így válaszolni nincs mit. max. annyit, hogy "tud.vettem." de az meg nagyon kimért és szemét lenne, elmarni meg nem akarom.

de az biztos, hogy még egy ilyen levél és nem kell tovább gondolkodnia, mert befejezem vele egy örök életre. vérző szívvel, de megteszem. nekem erre nincs időm és idegrendszerem se. hogy valaki egy tökéletes kapcsolaton gondolkodjon. hát komolyan. ha meg nem tökéletes, mármint szerinte, akkor jöjjön, álljon elém, és mondja el, hogy mi a baja. főleg abban a tekintetben, hogy lehet-e azokon változtatni, vagy sem. mert ha nem, akkor már meg is jöttünk, akkor itt a vége. de ha meg igen, akkor miért ne próbálnánk meg? persze, úgyis azt fogja mondani, hogy nem velem van a baj, hanem vele, de hát akkor meg próbáljon ő változtatni. legalább lazítani. 

soha nem tartottam pisztolyt a fejéhez, hogy találkozzunk, hogy legyünk együtt, hogy mit csináljunk. mindig megbeszéltünk mindent. sőt, ugyebár múlt héten ő nyomult, hogy velem akar lenni, most meg sok volt ez is. nem értem...

ráadásul érzéseket se kényszerítek ki belőle. én olyan vagyok, amilyen. ha kellek, akkor jó, ha nem, akkor meg ennyi. de jó lenne, ha eldöntené, én nem akarok hónapokig megint ezen rágódni, aztán meg csak az lesz a vége, hogy én leszek eldobva, és persze ki sérül megint? én. és nem biztos, hogy még egy ilyet túlélnék... most még el tudnám úgy engedni, hogy ne fájjon annyira, később már nem biztos. és még egy olyan év, mint a tavalyi, amikor önpusztítottam magam a Bőgős miatt, kurvára nem hiányzik. 

neki kell eldöntenie, hogy akarja-e mindazt a jót, amit tőlem kaphat, vagy sem. ennyi az egész. 

sokat gondolkodtam azon, hogy mitől kapott sokkot, de csak találgatni tudok. lehet, hogy tényleg csak túl sokat voltunk együtt (amit egyébként ő igényelt, és nem feltétlenül én, ezt továbbra is kihangsúlyoznám) és ha felmerül benne újra a hiányérzet, akkor majd előkerül, vagy akkor majd megvilágosodik, hogy mégse jó, ha nincs velem. nem tudom. majd kiderül. de az is lehet, hogy sose látom többé. bármi előfordulhat, és fel is vagyok készülve ezekre. egy könyvem van nála, meg egy könyve nálam, ezeket visszacseréljük, és már mehet is Isten hírével...

este jön fel 76-os. kíváncsi leszek milyen lesz. másfél éve nem voltunk kettesben. hoz filmet, amit meg akarok már régóta nézni, ez az apropó, de hát persze van mit bepótolnunk, megbeszélnünk, stb.

igyekszem nem rászívódni, ami persze a jelen állapotomban elég nehéz. vasárnap sokat gondoltam rá, mármint konkrétan arra, hogy milyen volt vele a szex, meg minden egyéb... persze, amilyen hülye természetem van, én már Zét a "levesben" kategóriába sorolom, és egyből nyitott vagyok legalább valami ciccergésre, ha kapcsolatra nem is, és 76-os meg ugye amúgy is veszélyes terep, de hát nem tudom, hogy mi lesz, majd próbálom visszafogni magam.

amúgy meg nem vagyok túl jól, sokat fáj a fejem (lehet, a próbalencséktől), meg érzem, hogy taknyosodok, fáj a torkom és a mandulám (én már a DPU-ban mondtam szombaton, hogy a jéggel telebaszott mojitotól tutira gallyra megy a torkom, hát nem is tévedtem), állandóan reszketek, ráz a hideg, meg még hányingerem is van. szóval parádésan érzem magam. valahogy ezt a hetet végig kell még nyomni, mert muszáj. :( 

végignéztem a tavalyi

Ozorán készült filmet. (mire jó a munkahely??? :D) végre megvan. mármint legalább a neten. végig rázott a hideg. természetesen fel is tűnök benne, már a 14. percnél, de nem rólam szól az egész, ahogy titkon reméltem. :)

megint rájöttem, hogy mikből maradtam ki, úgyhogy idén még sokkal jobban felkészülök. :) például azzal, hogy már a jövő héten megveszem a hetijegyet. mert még olcsó. meg mert kell, hogy meglegyen.

sajnos idén a szülinapom nem esik bele O.Z.O.R.A. hivatalos idejébe, de az afterbe simán, úgyhogy már bejelentettem előre, hogy mikor leszek szabin. :) ott fogom ünnepelni a szülinapom, ha egyedül, akkor is. :)

ma 4 éve

ilyenkor nagyon boldog voltam, hogy a delet éberen értem meg. ugyanis éppen ma 4 éve volt a gyomorgyűrű műtétem. az új életem kezdete. emlékszem, mekkora para volt. meg ugye Győzike, meg mittomén. áhhh... de túléltem. és nagyon megérte végigcsinálni. és ez a lényeg. :)

na, hát miközben ezeket a sorokat írom, kaptam egy levelet Zétől iwiwen. parádés. íme:

"Tudom,feltűnt mennyire furcsán viselkedem mostanában.Nem igazán tudok rá magyarázatot.Én sem értem.
Zaklatott vagyok,befelé forduló és zárkózott.Nem tudom mit akarok.Nem tudom,tudom-e viszonozni azokat az érzéseket melyeket Te felém mutatsz.Sok időt töltöttünk együtt az elmúlt néhány napban.Lehet,csak ez a bajom.Nem tudom.Ne haragudj.Bizonytalan vagyok."

éreztem én ezt már tegnap este... addig nem, vagy nem is tudom, csak valahogy tegnap. nem véletlenül voltak agyalásaim a hétvégén. persze nemcsak vele kapcsolatban, most, hogy 76-os újra képbe került... hátt... nehéz. nagyon nehéz. 

amúgy tegnap csak annyi volt, hogy én reggel eljöttem dolgozni, Zé nálam maradt, egészen addig, míg hazaértem. megvárt. elmosogatott, meg mittomén, pakolászott. egyrészt örültem neki, másrészt meg tök cink. nálam ne pakolásszon. bár én is elmosogattam, mikor ott voltam hétvégén. de nem elvárás. meg nem azért csináltam, hogy akkor ő meg nálam. nem is gondoltam, hogy egész nap ott marad. na, mindegy. szóval hazaértem 6 körül, néztük még a tévét, bár én közben elég sokat fecsegtem telefonon, hol ezzel, hol azzal, aztán 8-kor lelépett. fura volt, mert rajtam pont olyan roham volt, hogy már majdnem kimondtam azt a kibaszott szót, de áldom az eszem, hogy mégsem. mert akkor most megint kurvaszarul érezném magam. így is, de akkor meg méginkább. szóval a nyelvem hegyén volt, de nem mondtam ki, de mondtam neki, hogy bírom. de erre ő még annyit se mondott, hogy ő is engem. pedig szokta. na, ezzel be is húztam a relét. búcsúzkodáskor át sem öleltem. menjen. nem érdekelt igazából. kicsit jó is volt egyedül lenni már, ez tény. persze sokáig tévéztem, találtam egy jó filmet a Viasaton és azt néztem. de legalább egyedül alhattam, meg mittomén. ez már azért hiányzott. másfél hónapja folyamatosan együtt vagyunk. minden este szinte. azért ennek tényleg gátat kell szabni valahol. vagy költözzünk össze, és akkor azzal, vagy tényleg ritkítsuk a dolgokat.

nem lesz ő belém szerelmes soha az életben. ezt tisztán látom mostmár. ez maximum egy baráti kapcsolat maradhat. és miért? mert a testemmel problémája van. de érdekes módon azért meg bír dugni, ahhoz van "gusztusa", de azt se sűrűn, és hát az meg kinek elég??? 

pedig a Tesóm tegnap megmondta a tutifrankót, amit olvasott a neten, egy hozzászólásban, hogy "Egy jó nőből 100 kg is kevés..." és hát igen. én olyan embert keresek, aki pont így vélekedik. és az, hogy Zé még mindig nem tud felülemelkedni bizonyos dolgokon, vagy én nem is tudom, hogy most éppen mitől sokkolt be... fogalmam sincs... annyira jól elvoltunk, jól kezeltem, ha részeg volt, jól kezeltem a buliban, minden frankó, erre most meg ez. áhhh... nem értem, nem is fogom soha valószínűleg. és most nem is tudom, hogy erre a levelére mit válaszoljak.

főleg, hogy itt a képben 76-os, akivel persze, barátkozunk, de nyilván nem tudom kiverni a fejemből, hogy ő mennyire imádta mindig minden porcikámat, a lógós hasam nélkül meg még nem is látott... és persze nem tudom kiverni a fejemből a közös élményeket, meg mindent, ami történt velünk, közöttünk... pedig ő, állítólag (Gabi mondta), retteg attól, hogy én majd rámászok, hogy majd "engem meg kell dugnia újra", mert ha nincs pasim, akkor rá leszek szívódva. ami persze két emberen múlik, mert ha nem akart volna velem kefélni anno, akkor megmondja, és ennyi. de hát sose mondta nyilván, hogy nem...

és ezért örült, hogy van pasim, hogy úgymond "szerelmes vagyok", és majd nem fogok ráakaszkodni. de ha most megint egyedül leszek... akkor 76-ost megint elveszítem. vagy hát nem tudom... 

meg hogy egyáltalán egyedül leszek-e megint, vagy mivan. akkor itt a vége, vagy csak pihenünk, vagy nem tudom. megrendült a bizalmam, megrendült az egész kapcsolatba vetett hitem, hogy mennyire jó Zével. hogy kitalálja a gondolataimat, hogy a tenyerén hordoz. de minek? meg akkor most miért? vagy mi van? nem értek semmit.

bonyolult ember, ez tény. de ennyire? érdekes, mert a társkeresőről törölte magát, utánam egy nappal. erre most meg ez. hát én nem tudom. nem is akarom tudni. 

tegnap, mikor rázizzentem Zére, mikor éppen azt éreztem, hogy igen, ásó-kapa-nagyharang se választ el már minket, mikor már majdnem kimondtam azt a szót, a nagy SZ-nél, de nem mondtam, szóval mikor már semmire nem reagált, akkor legszívesebben azt mondtam volna: "figyi, én nagyon-nagyon-nagyon... de tudod mit? majd elmúlik..." és megkértem volna, hogy menjen haza és gondolkodjon. vagy ne gondolkodjon, csak ne találkozzunk egy darabig. vagy soha többé. éreztem, hogy nem kóser a történet. és pedig pont tegnap éreztem a legjobban az egészet. lehet, hogy ettől riadt meg? de mi a fasztól fél? mi a problémája? nem fogom megtudni, ha el nem mondja. márpedig nem fogja. vagy mikor? vagy mit mond? 

áhhh... semmi sem tökéletes. egyszer vattacukros hányás, máskor meg zsilettraktár az egész életem. 

és ma reggel még az APEH is megszopatott. hogy basznák teherbe a mocskos román cigány kurvaanyjukat, hogy mé' nem vágta őket a falhoz. szép nap ez a mai. éppen ideális a halálra. újjászületésem 4. évfordulóján... hát nem csodálatos???

boldog keddet... :(

annyi minden történt

a hétvégén, hogy azt sem tudom, hol kezdjem... :)

célszerű lenne mondjuk a péntektől. :) hazafelé megint stoppoltunk a sztrájk miatt, szerencsére hamar fel is vett megint egy tök normális fickó, a Blahán voltam pillanatok alatt, onnan meg sétáltam. 

otthon gyorsan összekaptam magam és áthúztam a csíkot Zéhez. csinált bundáskenyeret, jól bevacsiztunk, aztán meg lazultunk, pihiztünk.

reggel elment dolgozni, én meg ott maradtam a lakásában. 9 körül felkeltem, megfőztem az általa bekészített kávét, cigizgettem, olvasgattam, pihiztem, zenét hallgattam. ja, meg elmosogattam nála az esti bundáskenyerezés romjait. :) voltam ennyire jófej. meg ennyire aktív. :) otthon bezzeg nem csinálok semmit. :)

estefelé átmentünk hozzám, még nekiültünk Real meccset nézni, mert az jó. majdnem be is punnyadtam, de aztán megerőszakoltam magam és elindultunk 10 után a DPU-ba. a Blaha felé sétáltunk a hidegben, amikor hívott 76-os barátnője, Gabi, hogy hol vagyunk, mert ők már ott. ja, mert hogy kitaláltuk Gabival, hogy mivel 76-os kezd nyitottá válni arra, hogy újra találkozzon velem, ezért, hogy ne legyen túl feszélyezett a szitu, inkább egy buliban fussunk össze újra, aztán a többit majd meglátjuk.

szóval hív Gabi, magyarázom, hogy mi van (sztrájk, közlekedés stb), erre átveszi 76-os a telefont. tökre zavarbajöttem hirtelen. ezt meg is mondtam neki azonnal. hiszen 1,5 éve még a hangját sem hallottam... aztán a Rákóczi térhez eljöttek kocsival végül. mikor 76-os kiszállt a kocsiból, egymásra néztünk... úristen... odamentem hozzá, megöleltük egymást, de hosszú percekig nem tudtunk szabadulni. csak ölelt, szorított, és én is őt. és olyan jó volt. és úgy örültem neki, hogy látom. már nagyon-nagyon hiányzott. aztán bemutattam a feleket egymásnak, beszálltunk a kocsiba és irány Buda.

na, a DPU-ba soha többé nem megyek. azt már most tudom. biztos én öregszem, vagy nem tudom mi van, de olyan embereket láttam ott, úgy viselkedni, hogy attól nekem simán kifordult a belem. vegyes társaság, mármint korban, meg kinézetben, meg nem is tudom. gázzz. egy idő után rengetegen lettek, táncolni se lehetett normálisan. aztán Superman olyan dárenbészt küldött be, hogy azt már mi se bírtuk. illetve nem volt olyan az egész, hogy nekiálljunk dudorogni. 

nade a fő faszság, hogy odaértünk bőven éjfélig, vettünk piát (egy mojito 1600,- baszki), gondoltuk, kimegyünk a hely elé eldurrantani a trombitákat, amiket vittünk. hát asszed kiengedtek? 3/4 12 körül akartunk kimenni, kabát a ruhatárban, de nem is mentünk volna messzire, csak kicsit odébb. azt mondja, ha éjfél után jövünk vissza, akkor fejenként egy ezres. hát mondom, nyomjál egy bélyegzőt a kezemre, vagy valami, én már itt voltam időben, nehogymár fizessek. nincs bélyegző. hát akkor faszom. najó, megittuk a mojitot, a srácok söröztek, aztán Gabival betakarodtunk a női vécébe, kiálltuk a sort, bementünk egy fülkébe ketten és eldurrantottuk az egyik cigit. hát fogok én ezen pöcsölni? jókat vihogtunk és ennyi. aztán meg persze már pörögtem mint a disznó, akkor mentünk is táncolni. kb. másfél órát nyomtuk, mert egyrészt egyszer hol egy táska, hol egy könyék állt a hátamba, máskor meg a tinipicsák lökdöstek, másrészt meg szar lett a zene.

Zével egyébként jó volt táncolni, tekergettem magam rendesen. pedig még bele se vágtam igazán a táncolásba, de azért jó volt. sokat csókolóztunk közben, meg ölelkeztünk, folyton elkapott. :) 

tudom, hogy geciség, de kibaszott jó érzés volt a sok szingli csaj között (rengetegen voltak!!! meg szingli pasik is!!), hogy most éppen nem én árulom a petrezselymet, nem kell a szememmel újabb préda után kutatnom, tennem-vennem magam, hanem a szerelmemmel vagyok, aki fogja a kezem, és védelmez, és kezeli a ruhatárat, meg inni hoz nekem, meg minden. :) sőt, úgy vettem észre, hogy Zé igencsak birtokolni próbált. többször fogta a kezem tánc közben, mint azt én igényeltem volna, de végülis nem volt gáz. lehet, hogy tényleg csak nem akart a tömegben elveszíteni. :)

76-osék is táncikáltak, de Gabi nagyon fáradt volt, inkább csak nyüszögött. meg hát tényleg gáz volt, hogy nem volt hely (ez nem Ozora basszus, hogy úgy táncolsz, ahogy akarsz), meg unszimpatikus emberek vettek körül. 

ó, persze elképzeltem, hogy ha netán TG is befutna este... egy csoportképet azért lőttem volna magunkról mindenképpen, a blog és az utókor számára. :) sose lehet tudni, hogy még lesz rá alkalom.

amit úgy előre látok, az egy meccsnézés lesz, közösen, 76-os, TG és Zé társaságában, négyesben, nálam. ha fokozódik a drámai feszültség a BL-ben, akkor tutira összehozok egy ilyen estét. már most látom, hogy kibaszott jó lesz. :)

hajnali 3 körül telt be a pohár, akkor indultunk haza. a kocsinál még eldurrantottuk a másik cigit, mert a fiúk végül nem szívták el. aztán az Oktogonon kajáltunk a töröknél, majd 76-os még elfuvarozott Zéig minket, mert ott aludtunk.

búcsúzóul nagyon-nagyon megölelgettük még egymást. csak annyit súgtam a fülébe: "tudod a számom..." 

hát persze, hogy tudja. vasárnap este jött tőle az alábbi üzenet:

"Sok idő telt el, amit sajnálok nagyon mert minden percért kár volt. Rossz volt eleszíteni az egyetlen barátom aki remélem még lehet a barátom. Ha akarod. Én igen"

nagyon megörültem ennek, mert én is terveztem már délután, hogy küldök rá valamit, de így, hogy ő jelentkezett először, ráadásul ilyet írt... hát ez még jobban esett. 

éreztem némi megbánást abban, ahogy néha rámnézett a buliban, meg Gabira. valahogy mintha bánná, hogy őt választotta és nem engem... de hát ij.exe. nem fogom a szemérehányni soha, mert már nem érdekel. az ő döntése, vállalja a következményeket.

ja, hát vasárnap hajnalban 4 körül kerültünk ágyba, Zé 7-kor kelt, mert ment dolgozni. amiből persze lófasz sem lett, mert végigitták a napot a haverjával. parádés. tök részegen jött haza. szófosása volt, ami azért jó, mert ilyenkor legalább beszél és egy csomó mindent megtudhatok róla. :) amúgy meg székelyeskedik állandóan. :)

vasárnap megint nála hédereltem, délben keltem fel. mikor elment otthonról én mélyen aludtam, ezért hagyott egy kis cetlit, hogy bekészítette a kávét, csak fűtsek alá. :) ja, és a legjobbat még nem is mondom. kettő is van.

az egyik, hogy még a DPU-ban, táncolás után leültünk, de az én székemen pont nem volt párna. erre mind a két pasi azonnal ugrott és adta oda a sajátját, egyszerre... micsoda lovagiasság... bele is pirultam egyből. :)

a másik, hogy vasárnap hajnalban Zé előbb mászott fel a galériára az ágyba, mint én. kértem, hogy dobja le az alvós pólómat, míg felérek, át is öltözöm. erre mondja, hogy nagyon hideg a póló, várjak, kicsit megmelengeti... 

WHÁÁÁÁÁÁÁÁ!! megzabálommmm!! hát nem cuki??? :))) édescsillag... hogy ne legyen kellemetlen a hideg póló érintése a testemen, nekiállt melengetni... istenem... na, hát ilyen... :))) persze mondtam azonnal, hogy cukorborsó, de nem vagyok papírból, adja csak ide bátran. :)

naszóval, vasárnap délben felkelés, galérián élvezkedés, olvasás, zenehallgatás. aztán hazajött, aztán nagynehezen átmentünk hozzám, útközben vettünk kínai kaját, meg gyógysört neki, amit aztán ki sem bontott.

nálam tévéztünk, meccs, híradó (a sztrájk miatt), aztán meg a Miami rapszódiát néztük meg a Viasat3-on, amit én még nem láttam, de kellemes film, az biztos. van benne egy pár érdekes gondolat a kapcsolatokról, házasságról... 

aztán betakarodtunk aludni. én ki voltam pihenve, úgyhogy az alvás nem ment. mivel Zé 2 perc alatt elaludt, ráadásul a szex sem villanyozta fel, én, bevallom őszintén, kimentem a nappaliba pornót nézni... aztán visszamentem és lefeküdtem mellé. 

najó, azért sem tudtam aludni, mert Zé horkolt, a macska kaparta vadul az ajtót, mert kizártuk, ráadásul 76-oson kattogott az agyam. aztán csak elnyomott az álom hajnali 1 után.

reggel volt egy 3 perces szexelésünk, Zé kihasználta a reggeli merevedését. én meg azt, hogy addig is csukva lehet a szemem. nem élveztem, de hozzá vagyok szokva az ilyesmihez, a Bőgős is ilyen. :) aztán felkeltem, ő meg maradt nálam. szerintem nem sokáig, mert ott nincs rendes kávé, amit ő szeret, szóval biztos lassan elindul haza. :)

ma nem találkozunk, meg talán napokig sem, mert a haverja apukája megjött Erdélyből, és ilyenkor nagy-nagy beszélgetések, meg ivászatok folynak náluk (munka persze nem. még jó, hogy a haverja a főnöke.). olyankor odaköltözik pár napra és ez megy. sebaj. nem vagyunk összenőve. :)

fú, és hogy mikről kattogtam? na, az egy másik bejegyzés lesz, ha lesz időm rá... :)

most próbálok ebédelni egyet. vagymi. :)

nyugger üzemmódban nyomtuk

tegnap este. leginkább Zé. bár napközben még azzal "traktált", hogy szexelni akar este, végül semmi erőnk nem maradt ehhez. főleg neki nem. fél10-kor már aludt. én még 1 órát szüttyögtem a kanapén, jazzt hallgattam, boroztam, cigiztem, de aztán betakarodtam mellé dögleni.

jó érzés volt, hogy ott alszik a hálómban. legszivesebben bementem volna, csak úgy, és belesuttogtam volna a fülébe, hogy szeretem. de nem tettem meg. 

ma nála alszunk, végre. a macskám ivarzik, úgyhogy ezért is jó, meg azért is, mert szeretek nála lenni. bundáskenyér lesz a vacsi, mert tegnap végül nálam nem lett belőle semmi. igaz, hogy hétvégén dolgozik, de szombat este azért a partizást nem akarjuk kihagyni. :)

ha még TG is csatlakozna, na az lenne csak a fullfrankó. :)))

mi van még? semmi extra. öröm, bódottá. :)))

jó hétvégét Neked is. :)

és jut eszembe

Bezil!!! ha olvasol, jelentkezz!! aggódom!!!! :(

tovább folytatódott tegnap

az smsváltás Zével, talán éppen akkor jött a lényeg, mikor már befejeztem a blogolást. :) idézem. :)

15:59 Zé: Nem akarok a társadalmi életed rovására menni... De jó Veled lenni. :$

hát mit lehet erre mondani?? csak azt, hogy persze, jöjjön. :)) 

az optikába úgy jutottam el időben, hogy stoppoltam a 7-es busz megállójában. 1 percen belül megállt egy fiatal srác, elvitt engem, meg a kolléganőmet a Blaháig, ami mindkettőnknek szuper volt. kb. 5 perc alatt odaértünk, nem kellett buszra várni, meg nyomorogni a buszon. a srác azt mondta, ugyanabban az időben ma is arra fog járni, úgyhogy ha sikerül, megint leintjük. :) jó ám, hogy emberek nyitottak erre. mármint, hogy a sztrájk idején felvesznek idegeneket a kocsijukba. én meg kurvajó fej vagyok, mert merek stoppolni, mert határozott vagyok és céltudatos. :) ahogy csuktam be az ajtót még kiszóltam a megállóban várakozóknak vihogva, hogy "Viszlát!" és elhúztuk a csíkot. :) aki nem mer, az nem is nyer. :)

optika után felhívtam Zét, hogy akkor hogy döntött, döntött-e egyáltalán (nem akartam siettetni, csak kíváncsiskodtam). akkor még dolgozott, de bátortalanul és szégyenlősen azért elsutyorogta, hogy "akkor én átmennék Hozzád, ha lehet..." és hát persze, hogy lehet. :)) vettem még néhány dolgot a Sparban, pedig már majd bepisiltem. :) aztán még bementem a könyvesboltba is, mert azt muszáj, de akkor már hangosan adtam az utasításokat magamnak, hogy "Marion, menjél már kifelé innen!!!" :) egyrészt azért, mert a szivem szakadt meg a könyvek láttán, hogy nem vehettem meg azt, amit szerettem volna (pedig nem is volt túl drága, azt hittem drágább, de majd legközelebb), meg hát a pisilés.

aztán mivel a villamosnak se híre, se hamva, ezért beugrottam a Mekibe 100 Ft-ért pisilni, hogy legalább hazáig kibírjam, mert ugyebár gyaloglásra adtam a fejem. de sebaj, ennyi mozgás rám is rámfér. minden nap megtehetném, nem halok bele. :)

Zé negyed8 körül érkezett. hozott ezt-azt. leginkább édességet. :) nekiültünk pirítósozni, mert én már elég éhes voltam. az előkészítésben segített, ő vágta a kenyeret (abban a pasik valahogy jobbak, mint a nők), meg ő csinálta a teát, mert annyira finomat tud csinálni, hogy inkább rábíztam. jól bevacsiztunk. :) fokhagyma, lilahagyma, füstölt kolbász, finom sajtok... :) és nem zavartattuk magunkat. nem volt semmi para. :) aztán persze toltunk egy csomó édességet, pukkadásig. 

sportos estét tartottunk, meccsnézés volt a műsor. afrika kupa, de hamar meguntuk, inkább átnyergeltünk a spanyol kupára. MUHAHA!! kiesett a Barca!! :))) idén már nem nyernek meg mindent!! :))) 

megint sokat röhögtünk, meg összebújtunk... mondtam neki, hogy milyen jó volt, hogy tegnap reggel még egyszer visszajött hozzám, hogy megpuszilgasson. és mondta, hogy neki is jó volt. ahogy magamhoz öleltem, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mi történik. hogy mennyire jól érezzük magunkat együtt. hogy befejezzük egymás mondatát. a beszélgetéseink, az estéink egyébként úgy telnek, hogy van valami, nézünk valamit, én gondolok valamire, ő meg kimondja. :) vagy fordítva. amit én kimondok, pont arra gondol ő is. és ez egyrészt tök kényelmes, másrészt meg hihetetlen összhangra utal. egyszerűen annyira egy a hullámhossz, annyira egyformán gondolkodunk, hogy az már akár ijesztő is lehetne. :) de nem az. én nagyon élvezem. meg ő is. :)

éjfélkor mentünk aludni, kb. 2 perc múlva már tényleg aludtunk is. azért csak elfáradtunk. meg hát ő reggel 5-kor kel. és pedig sokkal kényelmesebb lenne neki, ha otthon aludna, meg később is kellene kelnie, de mégis nálam alszik. és onnan még reggel hazabotorkál, és úgy viszik melózni a kollégái kocsival. reggel megint volt puszilás. most viszont nem vettem észre, hogy mikor kelt fel, nagyon durmoltam. amikor felöltözve bejött és hozzám ért, azt hittem, hogy a macska az. :) aztán rájöttem, hogy nem. :) kiment felvenni a cipőt, hogy elindul, de addig nyöszörögtem, hogy még visszajött. :) és csak annyit mondtam neki egy nagy sóhaj kíséretében: "nagyon-nagyon-nagyon..." :) azt a bizonyos szót, ott a nagy SZ-nél, nem tettem a végére... :)) 

ahogy elment, egyből vissza is aludtam, aztán persze alig bírtam felkelni. a taxi késve jött értem, de legalább jött, meg be is értem időben. :)

Zé dolgozik szombaton és vasárnap is, de azért remélem, hogy szombat este elmegyünk egy kicsit bulizni, csak úgy ligthosan. a Chachacha 10. szülinapjára akarunk elmenni, mert egyrészt ingyenes, másrészt meg mert tök jó fellépők lesznek. :) nem pörögnénk reggelig, de egy kicsit igen. mert még sohasem buliztunk együtt, én meg már szívesen táncolnék amúgy is, Vele meg pláne. meg egyáltalán. még azt sem tudom, milyen vele egy buliban. :) pedig lassan 2 hónapja ismerjük egymást... :) és azóta annyit voltunk már együtt, hogy őrület. és nem unom. és nem zavar. és nem gáz. a Bőgőssel nehezebb volt a szingliséget feladni. az ő vérmérséklete, hozzáállása a dolgokhoz egészen más, mint Zéé, meg kicsit az enyémnél is másabb. és azért az hosszabb távon kiütközött. persze, a szerelem vakká tesz, engem meg főleg, és még az ilyen dolgokon is felül tudtam emelkedni anno, de hát most meg nincs min paráznom. nincs min agyalnom, nincs min idegeskednem. 

ja, és jelentem, ma az utolsó társkeresőről is töröltem magam. onnan, ahol Zével megismerkedtem. nem szóltam neki, meg ott se írtam neki "búcsúlevelet", hogy "na, akkor én most már aztán törlöm magam, mert úgy érzem, hogy megtaláltam akit kerestem..." vagy valami ilyen faszság. egyszerűen csak töröltem magam. amúgy sem láttam már értelmét, hogy ott legyek, de azért nyilván ez jelzésértékű is a részemről. ha netezik, mindig belépked oda is. biztos észreveszi, hogy én már nem vagyok ott. kíváncsi vagyok, rákérdez-e majd. :) ja, iwiwen ő még "egyedülálló", nálam meg nem látszik semmi. a facebookon (ahol ő nincs regelve) viszont boldogan hirdetem a Világnak, és az ismerősöknek, hogy az állapotom "kapcsolatban" és "fülig szerelmes". :)

nem volt példa

még arra, hogy a Zével történő smsváltásokból közreadjak bármit is. vagy nagyon minimálisat. pedig napközben, másfél hónapja folyamatosan, csak így tartjuk a kapcsolatot. minden üzenete megvan. az összes, amit küldött. meg azok is, amiket én küldtem. semmit nem töröltem még. tervezem, hogy lementek mindent és majd egyben beposztolom, mert érdekes. :)

most a mai nap termését adnám közre, mert nem bírom megállni, hogy ne. :)

az egész úgy kezdődött, hogy már nagyon piszkált a dolog, hogy írjak neki, de végül úgy döntöttem, megvárom, ő mikor jelentkezik. kíváncsi voltam, meddig bírja, meg egyáltalán melyikőnk bírja tovább, hiszen nekem sem kell a szomszédba menni azért, hogy elpattanjon valami az agyamban és írjak. persze most ugye csak nyünnyögés ment volna, de hát ne már mindig én kezdjem. :) nem is kezdtem el, Zé viszont kora délutánig bírta csak. :)

14:22 Zé: Szia Tehülyepicsa! :D Jó volt melletted aludni. Ébredni nem. :S Hogy telik a napod? Termelsz ezerrel? Mi ma már a második helyen melózunk. Este olvasol? :* :* :*

15:10 Én: Nekem is jó volt. ;) Este olvasok, vagy nézek megint vicces meccset, de a pirítós-tea kombó már tuti. :P A GDP meg monnyon le! :D :* :* :*

15:16 Zé: Az a bajom, hogy jó lenne egyedül is lenni de Veled is lennék. :) Most mi legyen? És jól hangzik a pirítós téma is... Micsináljunk? :$

15:24 Én: Ahogy érzed. ;) Döntsd el, nekem mindkét megoldás jó. ;) Szerintem 7 körültől leszek otthon, ha úgy döntenél... :*

hát nem cuki??? :)) pedig biztos voltam benne, hogy eltökélte, hogy ma otthon marad. így is álltam hozzá a mai naphoz, nem is volt bennem semmi hisztipókság, vagy düh, vagy értetlenség. nem alszunk együtt, akkor nem és kész. nem megyek ettől a falnak. bár a piros Merci lassan kiáll a garázsból, szóval akár egymásnak is eshetnénk, de ha ma nem, akkor majd holnap. 

nade, a lényeg, hogy ő viszont már most nem bír magával, mert ezek szerint annyira jó velem (ez persze számomra nem is volt kérdés :D), hogy még az előre eltervezett, beharangozott estéjét, amit olvasással akart tölteni, azt is inkább offolná. miattam. és nem azért, mert csak dugni akar, mert szerintem ő most nem is vágja, hogy meddig vannak pirosbetűs napok... 

na? ez már valami, nem? :))

mocskosul meg vagyok

elégedve a blogommal. :) nem győzöm csodálni. :)) tök jó, hogy ennyire ráértem tegnap ezzel foglalkozni, munkaidőben persze, mert szerintem parádés lett.

és persze mocskosul meg vagyok elégedve az életemmel is. és ez a legszebb az egészben. vannak Barátaim, akiket imádok, van családom, akiket szintén, van munkám és szeretem, van pasim és szeretem, rendeződtek a pénzügyeim... szinte már idilli állapot. :)

nagyon remélem, hogy ez így marad az örökkévalóságig. :) rajtam nem fog múlni... ;)

kezdem elhinni, hogy tényleg létezik olyan, hogy boldog újév... :)

látogatottság növelő intézkedéssé

vált végül a tegnapi skincsere és blogpiszkálás (pedig nem az volt a cél). ugyanis a cici szóra elég sok találat nálam köt ki. :)) ami persze tök jó. éljenek a cicik, a csöcsök, meg minden. :))) a techno is, meg a trombiták is. :)))

annyira durván jól vagyok, lelkileg, hogy egyszerűen még a BKV sztájk miatti közlekedési anomáliákon sem tudom felhúzni magam. de még egy hangyafasznyit se. még annyira se, mint a hangya faszán a pattanás. :))) tegnap ledúrtam mindenkit a 6-os villamosról a Blahán (nem idegből, csak inkább praktikus okokból), mert nem bírtam tovább a tömeget, meg fostam, hogy kizsebelnek, vagy összetörik a borosüveg a szatyromban, azt meg mégse hagyhatom. úgyhogy inkább sétáltam 2 megállónyit. rám is fért.

persze kb. akkor értem haza, mikor Zé is megérkezett. és belecsöppent a fecsegős üzemmódomba. be nem állt a szám 1-2 óráig. de jól bírta. :) végül is szombaton meg neki volt ilyen, meg emlékeim szerint hétfőn is, úgyhogy kiegyenlített a dolog. :)

fincsi sajtos estét csaptunk. habzsi-dőzsi volt. a bort végül ki sem nyitottuk, megittuk a hétfőről maradt pezsgőt és ennyi. néztünk meccset, afrika kupa... úrjézus. annyit röhögtem... a meccs végén meg is jegyeztem, hogy nem gondoltam, hogy ez a meccs ennyire vicces lesz. az egyik kapus a 85. percben kajakra arconpörgött, és még így is alig találta meg a labdát. de hát az egész meccs a kapushibákról szólt. áhh... sírtunk a röhögéstől. kész. 

aztán nyugger üzemmódra kapcsoltunk és 10-kor már ágyban voltunk. :) összebújtunk és aludtunk.

ma nem találkozunk, kell a külön töltött este, kell a pihenés mindkettőnknek. meg egy kicsit kellene már a lakásban is valami rendet tennem megint, meg ilyenek. hát majd kíváncsi leszek mire lesz erőm. és időm, mert 5-re optikába megyek, új lencsékért, illetve még próbalencse, mindegy, még nem tudom hogy jutok el oda, remélem, a 173-as legalább jönni fog, és fel is férek rá. mert az Urániáig nem gyalogolok le, az tuti. :) ja, persze reggel taxiztam megint, hazafelé meg oldjam meg, ez a cég álláspontja. de legalább nem kell reggel a hidegben szopkodnom, ez is valami... :)

ohhh, tegnap volt Zének egy Freudi elszólása... pont mikor említettem neki, hogy ő is volt szófosásos mostanában, akkor mondta, hogy "igen, mikor szombaton részegen jöttem haza..." (mármint, amikor részegen jött hozzám, de a "hozzám"-ra mondta azt, hogy "haza"...) nem is mondtam igazából semmit, csak összenéztünk, megszorítottam a kezét, hümmögtem, talán annyit kinyögtem, hogy "jól van..." és ennyi. örömmel nyugtáztam, hogy mit mondott. ő egy idő után kijavította magát, de láttam, hogy elgondolkodott azon, amit mondott. :)) na, ez azért tök jó, nem? :))

és reggel, mikor fel kellett kelnie, felébredtem egyből. ment kifelé öltözködni, akkor már adott puszi(ka)t. mondtam neki, hogy "már most hiányzol..." erre ő "pedig ma otthon alszom..." én meg vihogva azt válaszoltam: "ér otthon aludni! :)". indulás előtt még visszajött, azt hittem ott hagyott valamit a hálóban, de nem. csak azért jött vissza, hogy még nagyon megpuszilgasson még egyszer. hát nem cuki??? :))) látom ám, hogy bírja, hogy nem hisztizek, nem nyavalygok. olajozottan működünk, minden nézeteltérés nélkül. :)

nincs vattacukros skin

ebben a blogspotban, de még flitteres, meg csillámporos se, úgyhogy a hangulatomnak megfelelően csináltam egy ilyen rózsaszínes cuccot, hogy örüljetek. :) de ez most legalább én vagyok. :) és nagyon boldoggá tesz, hogy ilyen vagyok. :)

hogy megválaszoljam már előre a kérdéseket a címmel kapcsolatban: ez a Berlin Calling c. filmben Ickarus (a film főszereplője, a dj) új lemezének címe. de úgy érzem, hogy jelenleg ez jellemzi legjobban az élethelyzetet, amiben vagyok. :) kb. így telnek a napjaim. :)

az alatta lévő idézet pedig a Becstelen Brigantyk c. filmben hangzik el, és bár kicsit depresszívebb, mint most én jelenleg, azért mégis odaraktam, hiszen jó, ha észben tartjuk ezt az örök igazságnak tűnő gondolatot. :)

és igen, találkozunk ma este Zével. hoz nekem a kedvenc könyvei közül egyet, hogy olvassam, és sajtos-boros estét fogunk csapni. :) és igen. rettentően bírom, nagyon kedvelem, és elég durván kezdek belezúgni. najó. legyek őszinte. szerelmes vagyok belé. minden percben rá gondolok, és hihetetlenül jó vele, és már úgy hiányzik a csókja, mint egy falat kenyér. de mindig. állandóan. folyamatosan. és ez durva. :)

de lakat a számon, egyelőre visszafogom magam, bár egyre nehezebb. próbálom nem elriasztani. tudom, ha attól a szótól elmenekül, ami ott van a nagy SZ-nél, akor vigye a víz. de tudom, érzem, hogy nagyon komoly sérülés érte a korábbiakban, és még nincs túl rajta. azt akarom, hogy teljesen megbízzon bennem, hogy merjen érezni még jobban, még többet és ne féljen ezt ki is mondani. és cserébe ne féljen elfogadni, hogy én bizony szeretem őt, tiszta szívemből...

különben is megfogadtam, hogy most nem én mondom ki először. ha ítéletnapig kell várnom, akkor se fogom kimondani. de hát addig meg csak nem kell. :)))

kíváncsi bárki is

arra, hogy mi történik velem? mert csak rózsaszín nyáltenger és ömlengés bír kijönni a számon, illetve az ujjaimból. :)) megírjam ezt is, vagy csak a nyomorom izgalmas? :)))

ó, hát ezek csak költői kérdések, tudom, hogy sokan drukkolnak itt nekem, hogy boldog legyek, és érdekli őket a jó és a rossz is egyaránt, ami velem történik.

most csak jóról tudok beszámolni, úgyhogy aki rosszra számít, már ne is olvasson tovább. :)))

a tegnap estét is Zével töltöttem. megette a maradék rakott krumplit, ja, de még kabátban volt, mikor benyögtem, hogy pezsgőzhetnékem van, nem ugrana-e le a boltba egy üvegért. mire kimondtam, már ott sem volt. :) hozott egy üveg pezsgőt, addigra én megmelegítettem neki a kaját. bezabált. aztán toltunk az általa hozott kakaós nápolyiból egy zacskóval, tévéztünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, ölelkeztünk, bújtunk... 

kérdeztem, hogy nem gáz-e, hogy sokat "lógok a nyakán", hogy sokat nyünnyögök neki. mondta, hogy jól bírja, de hogy nekem nem kevés-e, amit cserébe nyújt. ó, hát egyáltalán nem. :) persze, mindig lehet több, az csak jó, de ha ezt a szintet tudja tartani, az is hibátlan. márpedig, állítása szerint, ezt simán tudja tartani. :)

nem kellett volna, de már a kanapén felhúztam. 11-kor mentünk be lefeküdni aludni, akkor már tépte volna le a bugyimat, amikor is benyögtem, hogy Vérnénnye becuccolt hozzám. ekkor elkeseredett. de megpróbáltam kiengesztelni. ;) 

aztán kb. éjfél körül aludtunk el. ő 5-kor kelt. még mikor elalvás előtt utoljára észnél voltam, megkértem, hogy véletlenül se próbáljon meg úgy elindulni, hogy nem ébreszt fel, mert azt nagyon nem szeretem. az olyan lehangoló és lélekromboló, amikor felébredek, és már nincs ott. tudom, hogy nem örökre megy el ilyenkor, de az akkor is szar, ha nem tudok tőle elköszönni. fel is ébresztett, ahogy megígérte. adott sok-sok csókot és elindult. én egyből visszaaludtam. 

6:50-kor szólalt meg az első ébresztőm, azt kinyomtam. 6:55-kor hívott az ügyvezető, hogy be tudok-e jutni a gyárba a BKV sztárjk miatt. mondom, igen, taxival megyek. de hogy van-e taxi, mert hallotta a rádióban, hogy már nem lehet reggelre rendelni. mert ha nincs, akkor megoldjuk máshogy a bejutásomat. mondom: én már tegnap délben megrendeltem a kocsit, sőt, magam mellé szerveztem 3 opit, akiket a Blahán veszek fel, úgyhogy érkezünk időben. nagyon hálás volt azért, hogy ilyen klasszul megszerveztem mindent, időben. :)

a 3 perces autóutat egyébként 20 perc alatt tettük meg a taxival, akkora dugó alakult ki. de legalább bent vagyunk, dolgozunk, minden karaj. nincs sok opi, de hát kell a felügyelet. én meg kibírom. főleg a cég által fizetett taxizással. ez teljesen jó megoldás. :)

Zéről egyébként tegnap találtam az iwiwen egy képet, a hugánál. egy esküvőn készült és bár nem sok látszik belőle, az azért igen, hogy mennyire jó pasi. hogy milyen cuki feje van, meg egyáltalán. kicsit meg is fordult velem a Világ, mert basszus, kezdhetek gyúrni, tornázni, fogyózni, ha meg akarom tartani. nem akarok féltékenykedni, meg nem is fogok, meg nem is fog rá okot adni, én ezt tudom, de azért csak formába kell lendülnöm, ha nem akarok szarul járni. :) és nemcsak miatta, magam miatt sem ártana kicsit rendbeszedni a testem. láttam én pénteken a Stexben, ahogy riszálták a seggüket a szőke cicák... nyilván ezekhez van szokva. vagy hát nem is a buta szőke libákhoz, hanem egyáltalán, a dekoratív, értelmes lányokhoz (legalább is a lehetőségekhez képest értelmes lányokhoz). jójó, én is jó csaj vagyok. :)) és erről nem nyitok vitát. :))

bár, ahogy tegnap rámkattant, és amennyire csalódott volt amiatt, hogy nem szeretkezhetünk... :))) szóval alakul ez... ;) jó lesz ez... ;)

azért kíváncsi lennék az előző kapcsolataira. egyrészt a külsejükre is, hogy milyen lányok voltak, másrészt arra, hogy milyenek voltak azok a lányok, akik így meg tudták sebezni, ha valójában belsőleg még a kanyarban sem voltak hozzám képest. vagy csak nyomokban voltak olyanok, akikre Zé vágyik/vágyott. de nem fogom faggatni. egyszer majd kijön belőle, vagy nem. :)

én néha csepegtetek némi infót magamról, mármint az előző "kapcsolataim"-ról... de nem viszem túlzásba. legalább is igyekszem nem túlzásba vinni. :))

nem tudom, hogy ma találkozunk-e. egyrészt mert tök korán kelt, biztos fáradt lesz, másrészt meg mert ugye itt van Vérnénnye... de majd ettől válik el a szar a víztől. mert ha így is akar velem találkozni, akar velem lenni, netán még nálam is akar aludni, akkor egyértelműen nem a szex motiválja. bár ez eddig sem volt kérdés, hiszen ugye a mi kapcsolatunk sokkal erősebb alapokon nyugszik, mint a szex. hogy nem az tartja össze. tehát szex nélkül is "kell" találkoznunk. de azt is megértem, ha ma pihenne. vasárnap nem aludt túl jól otthon, nem pihente ki magát, hiába feküdt le korán, megértem, ha ma csak összeesni lesz ereje este.

ettől függetlenül szívesen tölteném vele az estét. meg igazából minden percet. lassan komolyan elgondolkodom azon, hogy össze kellene költöznünk. egyrészt több pénze maradna, másrészt meg örökké együtt lehetnénk. node ez még korai természetesen. ráadásul imádom a lakást, amit bérel, nagyon szeretek ott lenni. már közöltem vele, hogy ha a macska ivarzani kezd, akkor készüljön fel, hogy hozzá fogok költözni arra a pár napra. :)) egyelőre még nem tiltakozott... :) azért persze nem akarok az agyára menni, mindkettőnknek van úgy, hogy jobb egy kicsit egyedül. ő is beharangozta már ezt, hogy lesz olyan, hogy 2-3 napig nem találkozunk, meg hát én is ismerem magam, néha szeretem azt nézni a tévében, amit én akarok és ennyi. :)))

annyira jó, hogy egyre inkább mindent meg tudunk beszélni és meg is beszélünk. és minden olajozottan működik, kitaláljuk egymás gondolatát és... áhhh... sorolhatnám reggelig... :))

de most inkább megyek, és dolgozom egy kicsit. legyen minden kedves olvasómnak dzsodálatossssan zsönyörűséges napja. :)))) ezt kívánom... ;)

utoljára szakítottam Zével

csütörtök este. legalább is remélem. :)

hogy mi volt velem csütörtökön, ami miatt nem lehetett velem beszélni? nem tudom. talán PMS. érdekes, mert kb. ezen az egy estén tört csak ki rajtam, se előtte, se utána egyáltalán nem. és mostanában ez sem sűrűn van. Zé annyira jó hatással van rám, annyira meg tud nyugtatni a jelenléte, ha velem van, ha meg nincs velem, akkor az, hogy egyáltalán létezik, meg az, ami eszembe jut, ha nincs velem. ő egy birkatürelmű ember, 80-as vérnyomással, és ez tök jó. ez hihetetlen módon át tud rám ragadni, és ezért az egész környezetem hálás. :) a családom is (a Tesóm folyamatosan azt kérdezi, hogy mit szedek, mert öröm tőlem leveleket kapni, meg beszélni telefonon, olyan békés, angyali hangulatom van, és persze happy vagyok), a Barátaim is, a kollégáim is (semmi vérengzés, csak vigyorgás már hétfő reggel, éhgyomorra).

a lényeg persze az egészben, hogy pénteken tisztáztunk mindent Zével, amit kellett. munka után Barbival beültünk Stexelni, mert rengeteg megbeszélnivalónk volt. a végére aztán odajött Zé. Barbi le tudta csekkolni és szimpatikus volt neki. :) ennek nagyon örültem. :) én persze kicsit zavarban voltam, meg azért voltak kínos csöndek hármasban, de aztán feloldódtunk mindannyian. mi Zével hazamentünk, beszéltünk. és türelmes voltam, megvártam míg kimondja amit akar, és nem rohantam el 1 perc után. :) azért felvetettem neki, hogy a vezetéknevét nyugodtan megváltoztathatja "Székely"-re, mert bizony nagyon jó lenne székely embernek. mire kinyög egy mondatot, addig lemegy a nap. :) pont mint a székelyeknél. rengeteg vicc is van erről, nyilván értitek amire gondolok. :)

és nem azért nem szólal meg, mert nincs mit mondania, vagy mert nem akar megszólalni, hanem mert próbál úgy fogalmazni, hogy az ne legyen bántó esetleg nekem, meg hát annyi minden van a fejében, hogy nincs arra mindre olyan kifejezés, szó, amivel át tudná adni a gondolatokat. ilyenkor inkább nem mond semmit. fú, ez most elég bonyinak tűnik, de a lényeg, hogy én értem, meg én már ezt elfogadtam, kezdem tudni kezelni. :)

péntek este... hát igen... beszélgettünk. hogy a mi kapcsolatunk sokkal több, mint egy szexkapcsolat, vagy egy futó kaland, sokkal biztosabb alapokon áll, sokkal több tartja össze, mint a szex. és nem azért, mert a szex nem működik. nem minden működik benne, ez tény. de egyrészt igaza van abban Zének, hogy a teljes elfogadáshoz azért idő kell. nekem szerencsés helyzetem van, mert mindene gyönyörűséges... viszont nálam már nem ilyen rózsás a helyzet, de egyrészt ezzel én is tisztában vagyok, másrészt persze, akarhatnám, hogy úgy legyen megőrülve értem, mint anno a Bőgős, de lenne értelme, ha amúgy meg nem látnám hetekig? és beismerte, hogy valóban, nem az a perzselő vágy űzi, hajtja hozzám, mint mondjuk más esetben, más nőhöz, de hogy ez neki sokkal értékesebb, és azt meg egyáltalán nem jelenthetjük ki, hogy nem passzolunk az ágyban, vagy ott nem működne semmi, mert igenis működik, igenis egymásra tudunk nagyon durván csavarodni, rettenetesen fel tudjuk izgatni egymást, és hálistennek nagyobb a fantáziánk annál, mint hogy megragadjunk valaminél azzal, hogy "na, ez nem megy, akkor semmi sem megy, mert nincs más ötletünk...". 

szombaton 8 körül keltünk fel, csinált kávét, aztán elindultunk a csarnokba vásárolni. mint akik együtt élnek... rakott krumpli főzés volt tervben, ehhez vettünk ezt-azt. :) nagyon jól éreztük magunkat, még a Sparban a sorbaállás is sokkal viccesebb volt kettesben. :) nagyon jól szórakoztunk. meg klassz volt az egész. kicsit olyan volt, mint mikor Tesómék mennek vásárolni a pasijával, aki már jó ideje együtt élnek. és én mindig is irigyeltem tőlük ezt. és most nekem is megadatott. Zé is örült, hogy a csarnok ott van közel, meg hogy ott milyen jó cuccok vannak. vettünk finom sajtokat, finom, friss kenyeret, meg persze egy halom kakaós nápolyit, mert az kell. :))

otthon aztán csinált reggelire egy emberes rántottát. csak hogy ne éhezzünk. 11:00 volt ekkor kb. jól bereggeliztünk. de legalább lett energiánk az ebéd elkészítéséhez. igazából én kuktáskodtam, mosogattam, mindent Zé csinált. és tök jól töltöttük az időt. közben zenét hallgattunk, megvettük a szombati Magyar Nemzetet, azt olvasgattuk. és persze nagyon finom lett a kaja. egy hatalmas tepsivel lett, de már nincs sok belőle. :) jól bezabáltunk úgy fél2 körül. mikor végzett, úgy nézett rám és mondta, hogy "hú, én teljesen jól laktam", hogy azt gondoltam, aznap már semmit nem fog enni. ehhez képest rögtön lenyomott egy mazsolás krémtúrót, aztán meg rászívódtunk a kakaós nápolyira... ufff... aztán meg röhögtem, hogy ennyit a jóllakottságról. pont olyan mint én. telezabálom magam, de a desszertre még marad hely. :)

aztán 3 körül elhúzta a csíkot, mert felhívta a haverja, aki egyben munkatársa is, hogy valami meló van, segít-e neki. tokától bokáig sarasak lettek persze, és nem 5 percnyi volt, hanem 1-2 órányi meló, de megcsinálták. sebaj, úgyis mehetnékje volt. a meló után még nekiálltak iszogatni, dumálgatni Zénél. kérdezte a srác, hogy akkor most mi van velünk. és Zé elmondta neki, hogy együtt vagyunk, és hogy ez egy intellektuális kapcsolat, elsősorban. és tök jó, hogy már a haverjának is beszél rólam, és ilyen összefüggésben. :)

szombaton mentünk volna MüPába, de neki ez a meló elhúzódott, amire meg én kíváncsi voltam (konkrétan a Bőgős koncertje), az inkább délután volt, úgyhogy ez kimaradt. de este átjött, kicsit becsípve, de semmi gáz nem volt. tévéztünk, zenét hallgattunk, jól eltöltöttük az időt.

vasárnap reggel 7-kor már felébredt, hogy nem bír aludni tovább, kiment a nappaliba olvasni, kávézni, zenét hallgatni. aztán mire én felkeltem, már kész volt a kávém... nem találok szavakat, de komolyan. :)

délben bírt nagyjából elindulni tőlem, mert bár mennie kellett, semmi kedve nem volt hozzá, de délután 3-kor indult a vonata haza. haza kellett utaznia, de ma már jön vissza. sms-eztünk még tegnap is, ma reggel az ő üzenete ébresztett. tegnap írta, hogy nagyon jól érezte magát velem... hát ennél nekem nem is kell több. :))

tényleg nagyon jól telik vele minden perc. és rohadtul hiányzott tegnap. olyan üres volt a lakás nélküle. még ha nem is egymás nyakán ülünk állandóan, csak én itt, ő ott... akkor is nagyon jó. és bár azt hittem, hogy volt már tökéletes vasárnapom, hétvégém a Bőgőssel. hát jó tudni, hogy az a kanyarban sem volt azokhoz a hétvégékhez képest, amit eddig Zével töltöttem. pl. a mostaniról is beszélhetnék. imádom, hogy otthon érzi magát nálam, hogy mindenben segít (pl. péntek este felmentünk hozzám és azonnal kért egy partfist, és míg én levetkőztem, addig összetakarította az általa csütörtök reggel a szemeteshez levitt fenyőfa gallyait, leveleit, amik széthullottak, és amiknek összetakarításához nekem sem időm, sem kedvem nem volt), hogy mindenben a kedvemre igyekszik tenni és még sorolhatnám... :)

és minden tök nyugodtan zajlik, nincs nézeteltérés, nincs semmi ami elvonhatná egymásról a figyelmünket. kérdeztem azt is tőle, hogy nem zavarja-e, hogy ennyire egyet értünk mindenben, hogy nem hiányzik-e neki az ellentmondás, vitatkozás. persze, hogy jó neki így, és nem hiányzik semmi ilyesmi. nincs igénye rá. ahogy nekem sincs. annyira békésen telik minden együtt töltött idő. és tényleg jó hatással van rám. megnyugtat, lenyugtat. teljesen kicserélődtem, mióta vele vagyok... :)

na, hát kb. ennyi van. minden nagyon jó, minden nagyon szép, és remélhetőleg örök életig fog tartani. meg egy napig persze. :)

kávé és cigi

után visszaértem a helyemre és ez az e-mail várt Zétől:

"Mit ne mondjak,nehéz eset vagy.Próbáltam a tegnapi leveledre este válaszolni,Te meg félúton felrobbantál és elrohantál.Egy dolgot nagyon megtanultam az életben:ha egy nő haragszik nem érdemes megpróbálni sem szóba állni vele.Teljesen felesleges és hiábavaló dolog.Előbb állítanék meg forgószelet kézzel minthogy értelmesen beszélgethessünk.
Szóval azt akartam csak kihozni a tegnap estéből hogy Te hajlandó vagy-e,le tudsz-e mondani azokról a dolgokról amiket írtál.Én igen.Mert az hogy ennyire hasonlóak vagyunk mindenképpen többet ér annál hogy ne vegyünk tudomást róla.
ENNYIT akartam mondani.
A MAJOM"

???

helybe mentem a

lófaszért tegnap este. egészen Zéig. ismét szakítottam vele, ezúttal utoljára.

az ő korlátoltsága és szűklátókörűsége miatt. és ezt be is látta. de hát ezzel én meg nem tudok mit kezdeni. úgyhogy kb. 40 percet töltöttem nála, pedig úgy volt, hogy ott alszok, de hát ezek után már minek. én nem helyeskedek senkivel.

azt sem engedtem, hogy hozzámérjen. menjen a picsába. feltéptem az ajtót és eljöttem. ennyi. azóta nem beszéltünk. nem is fogunk. 

és persze rájöttem, hogy egyetlen férfi volt eddig, aki tényleg szeretett, aki úgy és olyannak szeretett, amilyen vagyok, és az a Bőgős. hiába volt nagy hasam, meg műkörmöm, mégis imádott, imádta a testem minden porcikáját, és soha nem tett szóvá semmit, egyszer sem. úgy szeretett és úgy fogadott el, ahogy éppen voltam. a melleimet is imádta, könyörgött, hogy meg ne műttessem őket. mert engem szeretett. mert képes volt engem szeretni, nemcsak az időt töltötte velem, hanem valóban kedvelt. nemcsak a haverja voltam, hanem a szeretője is. voltak érzelmei irányomba, és ezt ki is fejezte. aztán elmúlt, az egy dolog, de akkor meg szólt és nem hitegetett tovább egy percig sem. az más kérdés, hogy én nem tudtam lekattanni róla. de miért? mert úgy bánt velem, ahogy bánni kellett abban a kapcsolatban. mert ott voltak érzelmek, itt meg semmi. mert nem lát tovább annál, hogy 90-60-90, vagy szoborszerű test, vagy nem is erről van szó, egyszerűen csak valamiért nem képes belémszeretni, mert ha képes lenne, akkor nem érdekelné az sem, hogy a testemmel mi van. 

pedig még soha nem volt senkivel ennyire rokonlélek, és ezt tegnap is elmondta. de a szex nem megy. és nekem meg így nem kell ez az egész. ennyi. 

útban hozzá eszembe jutott a Bőgős, hogy basszus, miért is akarok én lemondani valamiről, valaki miatt, amit meg is kaphatnék valaki mástól? persze, félek, hogy nem lesz a valaki más még a közelében sem annak, aki miatt lemondok arról a dologról. de ha igen? 

basszus, ennyire nem lehetek kétségbeesett!!!!!!!!!

persze egyből a férfitársadalmon való törlesztés jutott eszembe, hogy jobb legyen a lelkemnek, de hát abba is csak én rokkannék bele, vagy megint belefutnék valami félőrültbe, aztán elvágja a torkom, vagy mittomén. na, mindegy. erről most inkább lemondok. 

az a durva, hogy nem azért nem szeret belém Zé, mert csak barátnak akar megtartani, hanem azért nem lehetünk többek, mint barátok, mert nem képes belémszeretni, de azért nem képes, mert nem megy velem a dugás, mert nem tud megbékélni a testemmel. 

áhhh... komolyan, én ezt nem értem... de akarom egyáltalán érteni???

de basszus ezek után ne vágjam fel az ereimet? de most komolyan... ma van a Tesóm születésnapja... szép nap a halálra... :(

majdnem kilőttem a

szemem vasárnap este egy pezsgősdugóval. :) még jó, hogy hemüben voltam és lepattant róla. :) 

úgy kezdődött a pezsgőzés, hogy Zé vasárnap reggel hazament tőlem, aztán egyedül maradtam. jade, előrébb kezdem. :)

szombaton felkerekedtünk, hogy kimozduljunk a lakásból végre, elmentünk a Vörösmarty térre, onnan meg fel a Várba, sétálni. 500 km/h-ás szélviharban, mert az jó. kockára fagytunk. :) de én tökre élveztem, mert Zé még nem járt a Várban, és legalább lehetett idegenvezetni. :) hazafelé bevásároltunk, mert már éhen akartunk halni, egy adag chilis babhoz néhány alapanyagot. otthon aztán gyártottunk forralt bort, hogy átmelegedjünk, meg nekiálltunk főzni. ő volt a kuktám, aprította a hagymát, meg mindent amit kellett. nagyon jól dolgozott a kezem alá, tök jól telt az este. érdekes módon valahogy olyan volt, úgy bánt velem, mint ahogy én szeretem, és ebből azt gondoltam, hogy alakul majd valami az ágyban is, de ehhez képest a szombat esti akció elég kiábrándító volt. nem is voltam túl jófej vele, reggel nem is bántam, hogy hazament.

vasárnap dél körül nekiálltam chilit zabálni, meg mindent. aztán hangyányit be is fordultam, elegem lett az egész Zé történetből. délután kérdezte sms-ben, hogy nem haragszom-e, ha most nem jön át és otthon marad. én meg örömmel mondtam neki, hogy nem. valahogy nagyon nem éreztem azt, hogy találkozzunk.

este a Szex és New York mozifilmet néztem, Barbival együtt. ő is otthon, meg én is otthon. :) pedig meg se beszéltük, mégis mindketten azt választottuk. nem véletlenül vagyunk Barátnők. :) a gondolataim hatására viszont rájöttem, hogy piálnom kell, úgyhogy 1 üveg borból toltam forralt bort, mert kívántam is (kicsit fáztam), meg egyébként is. aztán mikor már meglehetősen részeg voltam, akkor addig szemeztem a szilveszterről megmaradt üveg pezsgővel, hogy úgy döntöttem felbontom és megiszom. a kanapén ülve a combom közé fogtam, és nagyon óvatosan nyitottam ki, de egyszercsak pukkant egyet, egy ütést érezem a szemüvegemen, a dugó elszállt, az üveg meg nyitva volt. :) percekig csak pislogtam, hogy mifasz. aztán elröhögtem magam és megittam az egész üveggel. :)))

11 után pornót kellett néznem, mert egyszerűen kellett. mióta Zét ismerem, még nem is néztem pornót. vagy mert nem volt rá lehetőségem, vagy mert direkt nem is akartam. éjfél körül gargalizáltam be magam a hálóba, ahol még a telefonomról 2 órán keresztül üvöltött Madonna új maxicd-je. nem tudom hányszor ment körbe, de 2-kor arra ébredtem, az ágyon szanaszét keresztben feküdve, persze nem betakarózva, hogy még mindig szól. akkor kikapcsoltam és aludtam tovább, de már rendes pózban és betakarózva.

hétfő reggel persze moslékmód ébredés. amúgy is az év első munkanapja annyira tudott fájni, hogy nagyon. már vasárnap bele akartam halni, hogy hétfőn meló, hát ezzel a "pótszilveszterrel" aztán meg is fejeltem a trágyaságot. 

napközben sms-eztem és beszéltem Zével. este meg átjött, sütöttem hurkát, ő csinálta hozzá a törtkrumplit. halálra bevacsoráztunk. még almatortát is vettem desszertnek, de abból csak csipegettünk. én voltam a kuktája, megint jól szórakoztunk. mikor én hazaértem egyből a Bartókra kapcsoltam, mert ahhoz volt kedvem, feljött és kérdezte, hogy mi szól, mondtam, hogy a Bartók Rádió. és nem mondta, hogy mi ez a szar, meg hogy kapcsoljam el, hanem még beszélgettünk is komolyzenéről. nagyon hangulatos volt a karácsonyfa társaságában, félhomályban főzőcskézni, összebújni, ilyen zenei aláfestéssel meg pláne. :) aztán a vacsi után, ahogy pihegtünk a kanapén, ölelkezve, csendben, még akkor is azt hallgattuk. :) 

beszélgettünk kicsit kapcsolatokról. most inkább az ő előző kapcsolatairól... meglepően közlékeny volt, és meglepően jó dolgokat mondott arról, hogy szerinte hogy kell működnie ezeknek a dolgoknak.

aztán picit belerondított, mert most meg azt mondta, hogy hívták Amszterdamba, a reptérre dolgozni, csomagokat pakolni. tavasszal kellene menni, valami szállón lakna és 2 hetente jöhetne haza. azt hittem belepusztulok mikor ezt elmondta. persze még semmi sem biztos, de előfordulhat, hogy összejön. 

amiért ez para, hogy egyrészt Amszterdam... hát azért az neki veszélyes terep... ahol szabadon lehet szívni, azért az necc. (bár lassan 1 hete nem szívtunk. és nemcsak azért, mert nincs, hanem mert nincs is szükségünk rá.) meg alkoholizálás sem volt. 1 üveg bor kettőnre az semmi. és ez nem mentegetőzés, hanem tényközlés. leginkább nekem fura, hogy így alakult az újévünk, ebből a szempontból. azt hittem tényleg szét fogjuk magunkat pörögni, inni, szívni. ehhez képest nyugger üzemmódban nyomtuk. ami persze nem baj. sőt. persze, egy jó bulizás már nagyon hiányzik, mert szombat este a Flash koncertet is kihagytam. (jó, fáradt is voltam, meg szar idő is lett, nem volt kedvem elindulni.) de egyébként meg tök elvagyok. elvagyunk. :) 

tegnap este már 10-kor aludni indultunk, aztán, bár nem beszéltem vele a dologról, mégis, mintha egészen más lett volna velem az ágyban, mint eddig. most persze én nem voltam nyitott bizonyos dolgokra, de hát ez meg legyen az én bajom. :) az akció után kérdezgettem kicsit, hogy ő mit szeret, hogy szeret... kiderült, hogy egyáltalán nincsenek perverziói, még annyi sem, mint nekem. és ez tök jó. :) sőt, annyira galamblelkű, hogy el nem tudom mondani. persze megkért, hogy ezt azért titkoljam el mindenki előtt. :) mégiscsak tartani kell a macsó imidzsét. :) pedig alapvetően kenyérre lehet kenni. rettentően türelmes, gyengéd, figyelmes... állandóan körülugrál, ha nálam vagyunk akkor is. ma reggel is ő kelt fel előbb, csinált kávét. már pontosan tudja hogy szeretem inni (mennyi cukor, mennyi tej). 

a vacsora maradékát becsomagoltam neki és kértem, hogy vigye el, majd megeszi ma. kicsit tiltakozott, de aztán belement. :) ma nem dolgozik, otthon van, legalább lesz mit ennie. :) nekem meg már úgysem szabad zabálnom, mert jujj. :(

mit mondjak még? tök jól vagyok. :) bízom benne, hogy kialakulnak a dolgaink, és jó lesz együtt. és sokáig leszünk együtt. legalább is most ezt szeretném, de nagyon. :)

megint ott tartok

hogy nem kell Zé. valami még mindig nem az igazi, és nem tudom, hogy meg fog-e változni egyáltalán. alakul egyébként, de nem érzek benne annyi tüzet, szenvedélyt, amire nekem szükségem van.

tudom-tudom, ennél nagyobb problémám sose legyen, mint hogy nem elég tüzes a pasim. hát pedig ez igazán nagy probléma. annyira érzem, hogy nem úgy közeledik hozzám, nem úgy nyúl hozzám, mint ahogy mondjuk a Bőgős... az minden porcikámat imádta, és úgy csókolta végig, hogy belepusztultam. Zé pedig marhára nem. tegnap már mintha alakult volna a dolog, de aztán megintcsak egy sablondugás lett belőle. :(

nem tehetek róla, én addig nem fogom tudni elengedni magam az ágyban (sem), amíg nem vagyok benne 1000%-ig biztos, hogy tetszem neki, mint Nő is.

addig ez csak tényleg egy barátkozás. 

persze, ne legyek türelmetlen, majd kialakul. de hát ennek nem az elején kellene rongyosra perzselnie mindenemet? nem úgy a kóser? dehogynem. lehet, hogy a vérmérséklete más. nem tudom... 

újra elkezdtem a neten pasit keresgélni, bár annyira nem mozgat meg egyik sem, hogy az már szinte botrány. 

na, mindegy. ez csak úgy kikívánkozott...

szerdán szakítottam Zével

újra, a változatosság kedvéért, most telefonon... ehhez képest szerda este 7-től mostanáig együtt voltunk. :) annyira jól sikerült a szakítás, hogy ennyire. :)

mert az úgy volt, hogy én beközöltem neki szerda délután sms-ben, hogy nekem ez így nem megy, hogy barátkozunk, meg akármi, inkább hagyjuk az egészet a francba. erre azonnal felhívott, és 10 percen keresztül beszélgettünk. éppen a Barátjához tartott, Budafokra, mivel velem nem tölthette az estét, hiszen én lekoptattam már délután sms-ben, ezért gondolta, akkor elmegy a haverjaihoz inni. viszont a telefonbeszélgetésünk után (azért lett vége, mert lefogyott a pénz a kártyájáról), azonnal jött az üzenet, hogy akkor ő most indul Budafokról, és beszéljünk személyesen.

hogy mit mondtam neki a telefonban? teljesen őszinte voltam. gátlások nélkül. olyan "minden mindegy" alapon. elmondtam neki, hogy nekem ez a barátkozás nem frankó, mert jártam már így. azokba is belehaltam, ebbe is már bele vagyok halva kicsit, főleg azért, mert folyamatosan olyan jeleket küldött felém, hogy minden rendben és akar engem, mindenestől. ehhez képest átverve érzem magam, és nagyon szarul esik, ráadásul úgy érzem, hogy nem is szolgáltam rá. és hogy inkább ne találkozzunk többet, még most hagyjuk abba, mielőtt nekem még jobban fog fájni. mert én már nem akarok több ilyenbe belehalni. volt nekem éppen elég bajom, meg lesz is, így is, enélkül is. és azt is elmondtam, hogy én nem érek rá barátkozni, elmúltam 33 éves, nem feltétlenül, de azért valamikor mégiscsak szeretnék egy gyereket, és egy kiegyensúlyozott harmonikus párkapcsolatot.

mindenben igazat adott nekem, és el is szégyellte magát, hogy önző módon kihasznált, hogy azért volt velem, mert nagyon jó velem lenni, de valójában elég sokszor az ő akarata érvényesült, és bevallotta, tényleg azért IS volt velem, hogy ne üljön mindig otthon egyedül. nade ennél persze sokkal több dolog miatt.

a lényeg, hogy este 7 körül érkezett meg, beszélgettünk még, és elmondta, hogy ő azért bánt velem úgy, azért nem tudta, hogy mit akar, mert ugye egyrészt az előző kapcsolatába belehalt (és éppen ezért nagyon megérintette az, hogy én is már ott tartok, hogy a kettőnk dolga nekem fájdalmat okoz, ha véget ér), és még nem tért vissza az élők közé újra, csak próbálkozik, másrészt meg mert a nők vele ugyanezt csinálták, mint ő velem, és ezért törleszteni akart. ekkor felhívtam a figyelmét arra, hogy még csak véletlenül se általánosítson, és ki is kérem szinte magamnak, hogy azok miatt a nők miatt, akik őt bántották, hülyítették (bár persze nem tudom, hogy milyenek voltak), azok miatt én szenvedjek. ja, mert persze akkor ennyi erővel én is általánosíthatnék, hiszen szopódtam már én is eleget pasik miatt. 

azt mondta, azért jött fel, azért akart látni, beszélni velem, mert még soha nem beszélt vele senki olyan őszintén, mint én. és hogy egyrészt tükröt tartottam elé azzal, hogy elmondtam, mi az ami nekem rosszulesett, másrészt meg mert rájött, hogy semmi célja az életben, pedig ő is elmúlt 33 éves, és nekem meg azért mintha mégis lenne, és ez tetszik neki.

aztán még rugózott azon, hogy ha érzelmekbe bonyolódunk, akkor ez a jó kapcsolat, ami most van közöttünk, az el fog múlni, és ettől ő fél, mert nagyon szeret velem lenni, nagyon jól érzi magát nálam, stb. én meg erre azt mondtam, hogy "aki nem mer, az nem is nyer...". miért történne velünk az, amitől ő fél? miért nem hiszi el, hogy ez tud jól működni, hiszen úgy gondolom, én meglehetősen felnőttként viselkedek, ha ezekről van szó. de hát különben is, a puding próbája az evés. :) és én tudom, hogy nem egyszerű velem, de hát kivel igen? vele sem. na, mindegy. :) pont ezt bírom benne persze. :)

ó, és hát arról már nem is beszéltünk, hogy kíván-e vagy sem. 2 perc csókolózás után alig fért a nadrágjába. meg persze szeretkeztünk is az elmúlt időszakban, szóval látom, érzem, hogy a "nem kívánlak" c. dumája csak félrevezetés volt, csak egy önvédelem, hogy ne bonyolódjunk jobban a dolgokba. de most már nem akar védekezni, ahogy elnézem, hanem szabadjára engedi a vágyait. és ez tök jó. :)

szerdán este aztán még kitaláltam, hogy inkább aludjunk nála, úgyhogy este 10 körül át is mentünk. szeretek ott lenni. :) ő meg nálam. szóval ez zsír. :) hulla fáradt volt, de szeretkeztünk. pedig azt hittem, hogy alvás lesz. mert én is bepunnyadtam, de véletlenül sem. :) ami persze nem baj, hiszen ez is ékes tanúbizonysága annak, hogy kíván. :)

csütörtökön, szilveszter napján, már reggel elkezdett vadul inni. pálinkázott, meg mittomén. kicsit aggódtam érte, hogy mi lesz vele estig, de hát nagy fiú, megoldja. :) 10 körül váltunk szét, én egy könyvért mentem, ő meg Budafokra a haverjaihoz. ott is rengeteget ivott. délután 3 körül találkoztunk újra nála, és mivel én LAndival elbénáztam az ellátást, ezért Kőbányára kellett kimennünk. de megoldottuk. aztán haza hozzám, hogy onnan megyünk partizni. kicsit későn nyögte be, hogy a haverjai is ott lesznek. meg hogy akkor most itt 1 hétig folyamatos piálás lesz, ennyit fogok csak látni belőle. 

őszintén szólva, rettegtem akkor már a szilvesztertől. hogy hova megyünk, kikkel leszünk, mennyire lesz készen, meddig fog pörögni, mennyire lesz esetleg ordenáré vagy agresszív. hiszen még csak 1 hónapja ismerjük egymást, azért rögtön közösen elmenni bulizni, ráadásul szilveszterkor... hát az azért necces.

ehhez képest megültünk nálam, aztán ledőltünk aludni este 7 körül, hogy kicsit feltöltődjünk. nekem nem ment az alvás, 9-kor fel is keltem tévézni, ő viszont nyomatta. olyan seggrészeg volt, hogy ráfért. éjfél előtt fél órával ébresztettem fel, hogy azért az éjfélt el ne szalassza. ja, haverok hiába hívták, leszarta őket, kinyomkodta a telefont. 

amikor még csak befeküdtünk az ágyba, és beszélgettünk még egy picit, odabújt hozzám, nagyon édesen, szuszogtunk csendben egymás karjaiban és azt mondta: "ez milyen meleg pillanat... tök jó..." mármint, hogy jól érezte magát velem. aztán el is aludt gyorsan. :)

éjféltől fenn voltunk, piáltunk, cigiztünk, talán még filmet is néztünk, de fél4 körül meguntam, meg úgy volt, hogy ha már nem mentünk el bulizni, akkor menjünk legalább a Corvintetőre afterozni, ezért nem ártott kicsit aludni nekem is. behaladtunk a hálóba, szerelmeskedtünk, aztán bepunnyadtunk. vicces, hogy kb. az új év első 6 órájában teljesítettem mindazt, amire vágytam. mert ugye az van, hogy amit csinálsz első nap, azt fogod egész évben. na, én piáltam, spangliztam, szexeltem, ettem már az első 6 órában. :)

tegnap délelőtt valahogy előkecmeregtünk, egyöntetűen pezsgőre vágytunk, úgyhogy nekiindultunk a környéknek, nyitott boltot találni. találtunk is, 3 üveg pezsgővel tértünk haza, hogy csak elég lesz...  (nem lett elég) délután 3 körülre, mikor épp a Leon, a profit kezdtük nézni, én olyan mocskosmód berúgtam, hogy kész. szlopáltam a pezsgőt ezerrel és teljesen kiütöttem magam. ő nézte a filmet, én meg a kanapén darvadoztam. egészen jól viselte. nekem meg jólesett teljesen széthullani. valahogy kellett. :) aztán rendeltünk pizzát, mert bár lencsét terveztem főzni, de hát azt már meg kellett volna előző nap csinálni, mert ugye újévkor nincs melózás (a mosogatást, rendrakást is hanyagoltam rendesen, most álltam neki reggel). aztán mivel minden pezsgő elfogyott, viszont a szembebolt kinyitott délután, még leszaladt két üvegért, amiből már csak 1 van. :) este 7 körül megint bepunnyadtunk, de én csak 10-ig bírtam, akkor felkeltem olvasni, Tilost hallgatni, hajnali 1-ig nyomtam. ja, még pizzát is ettem. aztán letusoltam, és visszafeküdtem mellé. 

picit agyaltam még az ágyban, de aztán jól le is hurrogtam saját magam. :) mert hát csak ilyen faszságon nyünnyögtem, hogy ha már odafeküdtem mellé és észlelte is, akkor miért nem fordul oda hozzám, miért nem ölel át, stb. aztán persze hálistennek eljutott a tudatomig, hogy itt van, velem van, egy percre sem hagyott magamra, nem a haverjaival van, nem valahol máshol bulizik, vagy nem a saját hányásában fetreng valahol éppen, vagy nem el van tűnve, vagy nem csajozik, hanem velem van. és ha éppen nem is ölel át (hiszen ráadásul ő aludt azért alapvetően), akkor is ott van mellettem és legyen már ez elég végre. :) persze mire ezt végiggondoltam, már fordult is és bújt is és ölelt is egyből. mintha belelátna a fejembe. na, ettől persze széles vigyor szaladt a számra (ő nem látta) és békésen elaludtam. :)

ma reggel 7 körül ébredeztünk, ő fel bírt kelni (hiszen egy csomót aludt), én nehezebben. csinált kávét, mire kész lett, újra bealudtam, de akkor bejött és egy csókkal felébresztett, hogy kész a kávé... mint a mesében, komolyan. :) ücsörögtünk a kanapén, próbáltunk magunkhoz térni. olvasgattunk, megnéztük a híreket, megittuk a darab pezsgő maradékát, én közben nekiálltam romeltakarítani, mosogatni, ő meg punnyadt. tisztára, mintha együtt élnénk. :) kérdeztem tőle, hogy a cimborái nem fognak berágni rá, hogy napok óta le sem szarja őket (azért velük hetente masszívan iszogatott, mielőtt engem megismert, meg hát nyilván a szilvesztert is együtt képzelték el valahol...), erre megvonta a vállát és azt mondta: "nem vagyunk összenőve..." :) ez nagyon jólesett, mert fel voltam rá készülve, hogy most esetleg délután közös program, de hogy este azért mindenképpen velük akar lenni, hiszen azért az milyen jó. de hát nem. 

most 10-kor elindult haza, mert már nem volt otthon 3 napja, majd 1-kor találkozunk a Deákon, felmegyünk a Várba sétálni. mondjuk, ilyen farkasordító hidegben érdekes lesz, de hát kemények vagyunk, mint a szivacs. :)

no, hát itt tartunk most. mit mondjak? lehet, hogy a Tesóm okfejtése fog megint érvényesülni? hogy egy számomra hibátlan pasit el kell küldenem a fenébe, ráadásul én ezt szerdán a telefonban igen határozottan, komolyan, és visszavonhatatlanul tettem meg, hogy jó legyen? hogy rájöjjön az illető, hogy nem akar elveszíteni? mert ugye egyből jönnie kellett, és nyilván akkor arra nem mondtam nemet, hiszen kíváncsi voltam, hogy mit akar mondani. fel voltam rá készülve, hogy csak azért jön, hogy búcsúzóul még valami zenét írjak át neki, vagy ilyenek. de nem. azért jött, hogy beszéljünk. hogy ne legyen vége. és pedig akkor is bulizni, piálni indult, de 1 percet sem maradt ott, hanem azonnal indult hozzám, menteni a menthetőt. 

és tényleg. tulajdonképpen az év legbulisabb napjait, időszakát együtt töltjük. kell ennél több? a Bőgős bezzeg tavaly le se szart. el ment nélkülem bulizni, faszán koccinthattam egyedül. 

ja, és az éjfél... pezsgő, koccintás, himnusz... az első mondatai ezek voltak: "még nem veszett a buli, hiszen ketten már vagyunk..." és persze én ezt átforgattam magamban, hogy akár úgy is értheti (persze nyilván nem értette úgy, csak az én női agyam szüleménye ez), hogy szar volt eddig, akár neki, akár nekem, egyedül, és hogy akár meg is fordult mindkettőnk fejében, külön-külön, hogy fel kéne adni, hogy bele kellene szarni az egészbe (zsilett), de hát nem kell, mert nincs minden veszve, mert találkoztunk, és együtt vagyunk. mellesleg, szilveszter napján még arról regélt nekem, hogy mennyire nincs kedve élni, hogy minek, stb. aztán újévkor meg ült a kanapén és azt mondta: "örül, hogy él..." és nem úgy értette (mert persze egyből rákérdeztem), hogy örül, hogy túlélte az előző napot, vagy évet, vagy akármi, hanem úgy értette, hogy most jól érzi magát, most úgy érzi, jó élnie, hogy élnie kell... és egy olyan embertől ezt hallani, aki egyébként elég sokszor a mélységekbe alászáll, akár önmagában, akár másmilyen módon, és alapvetően negatív energiát sugároz magából... hát ez nagyon boldoggá tett. mert pont ezt szerettem volna elérni. hogy kirángassam a sötétségből, a negatívságból, a pesszimizmusból, mert nagyon megérdemli, hogy boldog legyen...

ó, és még... csak hogy el ne felejtsem, kapott tőlem karácsonyra egy pólót (meg egy könyvet is), és hát megzabálomm... annyira odavan a pólóért... persze napok óta abban jár, meg hogy majd ő szilveszterkor megmutatja a nagyérdeműnek, meg a haverjainak is meg akarta mutatni, de abból nem lett semmi, mert szerdán ugye egyből indult hozzám, ott egy percet sem maradt. és mint egy gyerek, de tényleg. csillogó szem és boldogság, hogy neki olyan pólója van, amilyen senki másnak, meg mert mennyire jó, mennyire tetszik neki és egyszerűen kész... gyermeki rajongással mutogatja a pólóját, meg persze saját magát is egyúttal, ami teljesen hibátlan, én is elég exhibicionista vagyok. :)

én is kaptam ajándékot, csütörtökön. sajnos elköhögtem, hogy szeretem a gumicukrot, cserébe kaptam tőle egy zacskó, 1 kg-os Haribot. :) dinoszauruszosat. :) egy darabig el leszek vele. :)

no, hát ez és így. én nem tudom mi ez, de jó nagyon... :) ennyi. :)

ja, és BUJJÉK!!!!! :D