a meccs helyett

inkább tényleg kefélhettünk volna egy jót a Kéményseprővel... és még örüljünk, hogy a Lyon nem rúgott egy 8-ast. mert megtehette volna simán. :(
ja, de hát nem keféltünk Kéményseprővel, mert úgy eltűnt, mint a füst a kéményből... vagy valami ilyesmi, hogy stílszerű maradjak. most már nem tudom, hogy hétfő este volt részeg, amikor hívott és azért nem emlékezett másnap, hogy mit beszéltünk meg, vagy tegnap este ütötte ki magát idő előtt és azért nem jelentkezett. mindegy is. mikor hulladékon hazaértem, tettem egy kósza próbálkozást, és küldtem neki sms-t, hogy "Gondolom nem akarsz inkább te jönni hozzám..."
annyira fáradt voltam, hogy semmi kedvem nem volt elindulni hozzá, vissza a Chicagoba. erre nem válaszolt, aztán meg nem hívott, úgyhogy ültem otthon a seggemen, nyugodtan. és néztem a meccset. a vége előtt 2 perccel aludtam be, 1 után ébredtem meg a kanapén. akkor bementem a hálóba, majd hajnalban felébredtem köhögni (mert az annyira jó) és ennyi.
ezen kívül semmi extra.
nem bánom, hogy a tegnap este nem jött össze, utólag már a hátam közepére sem hiányzott. mármint tegnap. ma azért lehet, hogy bepótolnám, de hogy én nem fogom keresni, az biztos.
Fizikussal holnap ismét teázóba megyünk. hmhm. :)

mindenki engem akar

mostanában? najó, meg Barbit. de hát mi lett a pasikkal??? tele vagyok levelekkel, randi meghívásokkal, mittomén. Dobos is ugyebár, hogy főz nekem pörköltet a hétvégén, menjek ki hozzá. nyilván meg is akar dönteni, most hogy nincs barátnő. szerintem nem is lesz ellenemre. :) bírom a parttalan intelligenciáját. és hát Skorpióval szexelni meg külön öröm mindig egy oroszlánnak. hülye lennék kihagyni. :)
mára lett volna egy kutyasétáltatás egy nagyon-nagyon helyes fiúval. de aztán lemondtam, mert Loki meccs... és hát nem is a Loki meccs a lényeg (DEHOGYNEM!!!), hanem, hogy kivel és hol... Kéményseprővel és nála. :))
tegnap este 11-kor bírt felhívni, hogy mi lenne ha. mondom jó, bár elsőre nem is mondtam rá igent, hanem hogy még ma hívjon vissza és pontosítsunk. basszus, nem volt meg a száma, nem is ismertem fel mikor kiírta a telefon. beleszól: "szia! Laci vagyok!" öööö... jó pár másodpercig gondolkodtam, hogy ki a faszom az, aztán benyögtem: "ja, szia!!" de még ekkor se tudtam, hogy kivel beszélek. :) aztán mikor tovább pofázott, akkor lett ismerős a hangja, hogy jabazmeg, ez a Kéményseprő. hehe. épp pornót kerestem, nem tudtam mi hiányzik, hogy éppen akkor hívjon. kíváncsi lennék, hogy a faszba jutottam eszébe. május óta egy mukkot se kommunikáltunk. persze majd ma rákérdezek. :)
amúgy meg folyamatosan érdekel az a téma, és ha van itt pasi olvasó, akkor legyen kedves nyilatkozni (tudom, hogy van, ne sunnyogjatok!!!), hogy mi a faszért van az, hogy egy pasi vagy csak dugni akar, és azt persze azonnal, vagy nem akar dugni, udvarolgat, de mondjuk 1 hét után már ásó-kapa-nagyharang effektus lép fel.
miért nincs arany középút? hol vannak azok a pasik, akik még hisznek az udvarlásban, mint intézmény? hol vannak azok a pasik, akik nem vágynak az első randi végén a nő ágyába? vagy vágynak, de türtőztetik magukat és kivárják a sorukat. meg azt, hogy a nő is úgy akarja...
Fizikussal beszéltem egyébként tegnap. szinte egész délután chatelgettünk. meg aztán még este felhívott, hogy mizu. fogunk még találkozni, valahogy kívánom is, hogy találkozzunk. mert pont Kéményseprővel is az a bajom, hogy unom már a régi pasijaimat. hogy velük szexeljek. már egy éve nem szexelek új pasival. ugye márciusig a bőgőssel, meg a Kossal. azóta meg csak a Kossal. (najó, májusban még a Kéményseprő, de hát az csak egy gyenge próbálkozás volt) szóval hogy kéne már új pasi, aki egyrészt újfent megerősít, hogy jó csaj vagyok, másrészt új színt visz a szexuális életembe.
mert már unom a meglévő partnereket. meg nem is egészséges. hát de tényleg. parádés az is, hogy a Kéményseprőt 3,5 éve ismerem, és még mindig összejárunk. mert nyilván fogunk dugni ma éjjel. ez nem is kérdés. nyilván ezért keresett. bár ha faszkalap lesz, akkor úgyis otthagyom a francba. :) nem vagyok rászorulva. :)
szóval új pasi kell. minden téren. és ezen dolgozom. de persze nem mindenáron. a Fizikussal is igazából elszórakozgatok. nem görcsölök rajta. amíg jó, addig jó. ha már nem jó, akkor kuka. ha jön jobb, szintén kuka.

a szerencsejáték veszélyes

üzemmód, kezdem belátni. először azt hittem, csak a hülye Chelsea miatt buktam pénzt, aztán már mindegy volt. egyik szemem sírt, a másik meg üveg, mert a Chelsea idegenbeli vereségének köszönhetően a tabellán átvettük a vezetést, de hát ez nekem pénzbe került. :S na, mindegy. próbálok tuti meccsekre fogadni, most már tényleg. (Csírabácsi, megoszthatnád velem a tudásod... ;) )
amúgy meg kémiáról szólt az egész hétvégém kb.
csütörtök este a Tűzraktérben találkoztam Hegymászóval. aki 41 éves oroszlán. nagyon kellemeset beszélgettünk, és fura, nálam a pasik 35 felett már öregnek számítanak, és éppen ezért nem is keresgélek ebben a korosztályban, mégis, valahogy vonzott ez a 41 éves férfi. mert hát ő aztán tényleg egy komoly férfi. és hát belegondolva, a Tesóm pasiját is szoktam stírölni, mert az is jó faszi 45 éves kora ellenére, hát akkor ez a Hegymászó miért lett volna kivétel? a lényeg, hogy kb. másfél órát dumáltunk. mivel azóta igazából nem jelentkezett, vágom, hogy nála nem indult be semmi. de hát ahogy a Kosnak fogalmaztam másnap este: "nem tetszhetek mindenkinek... nem lehetek az esete mindenkinek..." és nem is tudom, hogy jó lenne-e, ha az lennék.
engem bizony megmozgatott ez a pasi, de ez nem volt kölcsönös. ezt szomorúan tapasztaltam. na, mindegy.
péntekre persze már annyira elfáradtam, hogy este nem is volt kedvem semmihez, de aztán a Kos mégis elvitt a Tajtékos napokba, a Ráday utcába. megittunk egy-egy páleszt, meg 2 üveg jóféle bort. ettünk, beszélgettünk. közben pedig a kedvenc jazz zeném szólt a háttérben, a legvidámabb, legkellemesebb jazz: Django Reinhardt és Stephane Grapelli számai. nagyon jól éreztem magam. jó volt a zenekar is. és a pincér lányok meg nagyon kedvesek. ja, és formás fenekűek... khm. :) ja, és persze szép bőgős, szép bőgővel... parádés. csak hogy ne unatkozzak. az este folyamán elég sokat nyavalyogtam a bőgősről. mármint Arról. hol olyan aspektusban, hogy menjen a faszba, hol meg úgy, hogy mennyire hiányzik, vagy valami kellemes emléket emlegettem fel vele kapcsolatban. ahogy fogyott a bor, úgy vált egyre durvábbá a dolog. hazafelé sétáltunk (pedig nem akartam a Kossal aludni, de ő azt akarta, hogy hozzá menjünk, aztán mégis praktikusabb lett hozzám menni, az volt közelebb), persze a Jazz tanszak előtt vezetett el az út, ahol igen komoly műsort adtam. üvöltöztem a márványtábla előtt a kapuban, a járókelők érdekesen néztek, a Kos meg finoman próbált odébb tessékelni, hogy kopjunk már le, ne csináljak magamból nagyobb hülyét.
fél 1 körül értünk hozzám haza, akkor láttam, hogy a Dobos előtte 10 perccel keresett. ő áprilisi történet (csak segítségképpen). akkor nem jöttünk össze, de a barátkozás megmaradt, azóta is találkoztunk ugyebár, meg szoktunk néhány szót váltani az oldalon, ahol megismerkedtünk. a héten kiderült, hogy szakított a barátnőjével, akivel a mi első találkozásunk után jött össze, mert kiderült, nem egy fogalomrendszerben mozognak, vagy mi. szóval hogy nem illenek össze... és hogy ezért pénteken ő nagyon leissza magát, bár szombaton megy az egyik zenekarával Gyöngyösre tehetségkutatóra, de azért fröccsbe folytja bánatát. na, mikor láttam, hogy keresett, akkor egyből visszahívtam, hogy mit akart. nagyon álmosan vette fel a telefont, mintha 10 perc alatt el is aludt volna teljesen. mondta, hogy nagyon sokat gondol rám (érezni lehetett a hangján, hogy ittas), és puszil, meg minden és hogy gondoljak rá én is a tehetségkutató miatt, meg hogy korán kel Gyöngyös miatt, meg ilyenek. najó, gondoltam magamban, ha nincs ló, jó a szamár is... ehhhh... azért persze kedvesen, aranyosan tettem le a telefont.
otthon aztán részegen nekiestem. szétszedtem teljesen. szexelni kezdtünk, ami nem is volt rossz, de egy pózról megint csak a bőgős jutott eszembe és ettől meg elbőgtem magam. egy ideig próbáltam leplezni a sírást, de aztán a Kos észrevette. najó, akkor már hangosan zokogtam. megvigasztalt, mint mindig. normális volt, nem problémázott azon, hogy gallyra ment az aktus. próbáltam vele megértetni, és hát ezzel együtt bebizonyítani is azt, amit addig sűrűn állítottam, hogy lelki nyomorék, egy roncs lettem a bőgős miatt... mert ilyet más nem csinál. mármint hogy egy teljesen kellemes helyzetben egyszer csak bevillan valami régi kép és teljesen elszomorodik, sírni kezd.
összebújva aludtunk el, teljes békességben és szeretetben, ahogy szoktunk. ő reggel 9 körül elhúzta a csíkot, én visszafeküdtem. délután fél4-ig aludtam. akkor megnéztem a Stoke-MU meccset (Ryan Giggs tett megint csodát, 35 évesen... erről ennyit), aztán meg randira kezdtem készülődni.
a 27 éves Fizikussal volt megbeszélve este 7-re egy találkozó egy Jókai utcai teázóba. Fizikussal péntek délután chatelgettünk, aztán 1 órát beszéltünk telefonon. kép alapján bejött, humora egész jó, és értelmes is. néhány dologban azért jócskán különbözünk, de gondoltam, mi bajom lehet, ha találkozunk? egy szeparéba ültünk be, ő akarta, cipőlevevős, elfekvős faszság, amit egyébként utálok. mindegy. leszartam. a srácnak nagyon bejöttem. én ettől zavarban voltam, mert eléggé nyomult. közeledett. kb. fél óra után meg akart csókolni. én meg ezt annyira nem éreztem. nem volt rossz arc, bár voltak kínos csöndek, de ez talán rajtam is múlt. mondom, zavarban voltam. hát, amúgy kiderült róla, hogy nem dohányzik, nem iszik, nem bulizik, napi átlag 10 órát melózik. és igazából nem hiszem, hogy az életritmusunk, meg az érdeklődési körünk összeegyeztethető lenne.
mindennek ellenére a szeparé foglalás lejárta után elmentünk moziba. a Westendben megnéztük a Becstelen Brigantikat, mert ő még nem látta. most azért jobban élveztem, mint a múltkor, bár ennek meg a popcornos zacskót kellett kivenni egy idő után a kezei közül, mert azt zörgette, nekem meg ettől felállt a hátamon a szőr. a film közben simogatta gyengéden a karomat, ami fincsi volt. a végén aztán addig-addig, hogy megcsókolt. gondoltam, essünk túl rajta, bár nem volt annyira kedvem hozzá, de annyira akarta, hát, gondoltam, legyen. ennek legalább a szája nem büdös. :)
1 után kezdtünk hazaindulni, éjszakait keresni. én persze a szeplősvállmutogató, alig valamit takaró felsőt vettem fel, se kabát, se pulcsi, vagyis a szénné fagyás veszélye forgott fenn elég durván. aztán a 909-esre várva, hajnali 2 körül benyögte, hogy a volt barátnője 3 hónapos terhes tőle. és bár a szakításuk után 1 hónappal derült ki a dolog, a csaj nem akarja elvetetni, sőt, már késő is lenne erre, és hogy nem akar már ettől a lánytól semmit, de a születendő gyereket meg már most szereti... áhhh... na, ez érdekes volt. innentől kezdve alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. addig is azt gondoltam, hogy ez részemről ennyi, de ezek után meg pláne. én egy ilyet aztán végképp nem veszek a nyakamba. kurvára nem hiányzik.
végre hazaértem, elvágódtam a kanapén, beburkolóztam a fejem búbjáig egy vastag takaróba, csináltam egy cigit és tévéztem. úgy hajnali fél5-ig. aztán először azt találtam ki, hogy a kanapén alszok, de 8 körül mégis inkább bementem a hálóba. délig fetrengtem. majd elmentem a boltba, ettem, filmet néztem. tekergettem.
ja, ilyen filmeket nyomtam végig: Anyámon a tanárom, Spíler, Blöff, Ravasz, Ómen (az eredeti, 1976-os film). aztán Barbival feccsenés, majd egy kis pornó és éjfél körül elájulás.
reggel 5-kor keltem, mert körmöshöz mentem. megszabadultam a rózsaszín, kisvirágos körmöktől. nem én voltam. 4 hét alatt rájöttem. most aztán lehet, hogy átestem a ló túloldalára, mert most aztán tényleg nem látszik, hogy mű a körmöm, de hát valójában ez volt a cél. :)
és azt még nem is mondom, hogy pénteken ért egy kellemes élmény. mégpedig az, hogy visszakapom a régi csapatomat a munkahelyemen. illetve őket is, megosztva OJ-val. tehát újra belém helyeződik a vezetés bizalma. és OJ bizalma meg töretlen, és ennek külön örülök. most tényleg jól érzem magam itt, már csak tényleg a pénzt kellene felfelé kerekíteni és egy szavam sem lenne. :)

annyiféleképpen el akartam

kezdeni a mai posztot, aztán annyi minden történt már ma, hogy mittomén mit írjak. :)
kicsit nehéz a gépelés, mert bennem van fél liter pezsgő. és ez a legfontosabb. hogy ünnepeltünk ma. az opijaim átmentek egy kurvanehéz vizsgán, és hát rajtam is sok múlott, hogy sikerüljön nekik, és ők is annyira boldogok, meg én is, szóval kb. déltől eddig kint pezsgőztünk és cigiztünk az udvaron. és hát tök jó. tök megható, meg minden. szeretek itt dolgozni. szeretem a csapatot, NAGYON, meg a főnökömet is, aki OJ. szóval jó. nem is akarok váltani. kevés a pénz, de majd év végén sírok ki egy kicsit többet. vagy valami.
szóval részeg vagyok, nah. ennyi. és még csak fél 3 van. :)
ja, hát Barbi is egy jó interjún van túl, ami miatt szintén izgultam, és szerintem tök jó előjelek vannak, ráadásul a volt főnökömnél interjúzott, aki meg tényleg jó fej, és tök jó lenne, ha együtt dolgoznának. nah. szóval klassz ez a nap.
annak ellenére, hogy reggel az ELMÜ-ben nem adtak részletfizetést, mert állításuk szerint, mire jóváhagynák már kikapcsolják az áramot, úgyhogy a hitelkártyám segítségével becsengettem 63.250,- HUF-ot, hogy ne legyen az életem egészen egyszerű. :S de már ezt is leszarom. :)
amúgy meg tegnap estére a Tűzraktérbe akartam leszervezni randit a Hegymászóval, de hálistennek nem jött össze. hogy miért hálistennek? mert ugye a bőgős tegnap ott játszott. simán és jogosan kaphattam volna egy vascsőt a mocskos pofámba, hogy odacsődítek valakit, randira, mikor tudom, hogy a bőgős is ott lesz, de aztán szerencsére nem jött össze. :)
viszont ma találkozunk Hegymászóval, a Tűzraktérben. 6-kor. az legalább hazai terepnek számít nálam.
aztán elvileg 8-kor lesz egy randim egy Technikussal, aki amúgy oroszlán, és hát szerintem csak a szexre hajt. tegnap felhívott, és olyan dolgokat kérdezgetett, hogy majdnem eldobtam a telefont, de hát mindegy. egy esélyt adni kell neki is. ő legalább jó pasi. kép alapján legalább is. de nem fekszem le vele első randin, az tuti. meg másodikon sem. főleg, hogy szerintem olyan egyszerű, mint a kettes lego. :)
na, hát parádés a mai nap.
ja, főleg azért, mert beléptem a társkeresőre délelőtt, majd egyszercsak a bőgős, aki letiltott az oldalon aranyosan, megnézte az adatlapom. hogy miért, senki ne kérdezze... én nem reagáltam erre semmit. nézegesse csak az adatlapom, meg a képeim, ameddig akarja. ki is csaphatja rá minden reggel. leszarom.
aztán mi van még? ja, hogy mondtam már, hogy utálok szemöldököt szedni? ma reggel megtettem. és életemben az első szemöldökszedésemet Princz Kriszti intézte, még ötödévesek voltunk és a suli aulájában történt az eset. ő szedte, én üvöltöttem. és ez most azért fontos, mert Princz Kriszti ma 34 éves, és ezúton is szeretnék neki nagyon sok boldogságot, örömet, egészséget, minden jót és szépet kívánni. és jelzem, hogy hiányzik, és jó lenne berúgni együtt, mert jó lenne és kész. és szerepeljen ő is a blogban. mert megérdemli. ne csak TG, aki már arról fantáziált, hogy ha meglesz egyszer filmesítve a sztorim, akkor majd ő is szerepel benne, és hogy ez milyen fasza. és hogy persze saját magát játszaná a filmben. naná. :)))
és mit akartam még? mittomén. tegnap semmit nem csináltam, csak tévéztem. néztem a Real meccs második félidejét, ami nem is volt rossz. és ezt TG-nek is meg kellett írnom egyből persze. :) ja, még néztem a Temetetlen múlt c. filmet, de többször bealudtam közben, úgyhogy nem igazán értettem, hogy ki kivel van, így a vége előtt kikapcsoltam és mentem aludni.
ó, hát Panni időközben férjhez ment. ami nekem nagy ledöbbenés, de ezzel együtt meg örülés is. mert nyilván boldog, ha ezt a lépést meglépte, ilyen gyorsan. kár, hogy kimaradtam belőle, de amilyen tavaszom és nyaram volt, nem csoda. elvágtam minden madzagot a külvilág felé, vagymi, és még csak most kezdem összebogozgatni a dolgokat. de alakul, jelzem, alakul. :)
jah, és a hajam többek szerint vörös. én továbbra is szőkének látom, de nyilván én vagyok a hülye. :) és csak pozitív visszajelzéseket kapok, és ez meg jó. :)
mit írjak még? nemtom. jól vagyok. és még találtunk egy kis pezsit. megiszom. üvegből. ennyi. :)

próbáltam ügyintézni tegnap

az ELMÜ-nél, mert sanszos, hogy a kiadott lakásban ki fogják kapcsolni a villanyt. elviharzottam az Árkádba, ahol van üszi, hogy kérjek részletfizetést. 5 előtt értem oda, 20 várakozó volt előttem, 6-kor zártak. nyilván sorra sem kerültem volna.
úgy felcsesztem magam, hogy azonnal bevágódtam az első szembejövő New Yorkerbe, ahol el is basztam 10.000,- Ft-ot. (najó, nem mind elbaszás, mert ajcsiba is vettem ott valamit) aztán még benéztem a Deichmannba (érdekes elképzelései vannak a cipőgyártóknak a divatról... a 90%-a a felhozatalnak számomra hordhatatlan. egyszerűen nem tetszik...), majd a C&A-ba, ahol a hitelkártyám addig könyörgött, hogy még 10.000,- Ft-tól megszabadítottam. hurrá. éljenek a bevásárlóközpontokban elhelyezett közüzemi szolgáltatók ügyfélszolgálatai. parádés.
persze a C&A-ban csak leértékelt cuccokat vettem. pl. jövőre, Ozorára nadrágot, amit már idén kerestem, de sehol nem találtam olyat, amilyet elképzeltem. próba nélkül vettem egy faszántos gatyát. 1500-ért. meg 3 kibaszott jó és persze szexi melltartót, hozzájuk tartozó bugyival, fillérekért. ezeket se próbáltam. ráböktem a 85C-re és mindhárom úgy áll rajtam, mintha rám öntötték volna. :) és még persze felsők, meg mittomén. végül is nem volt érdemtelen a pénzköltés, a lelkemnek és a ruhatáramnak egyaránt hiányzott, de most már csak turkálóba megyek és ott shoppingolok, mert többre már idén nem telik. ja, még valami cipőt kellene újítani, de hol?? na, majd kialakul. a tavalyi még egészen jól müxik. csak csapadék ne essen, mert beázik már ez is a törött talpa miatt. :(
ELMÜ ügyben egyébként annyi előrelépés történt, hogy holnap reggel 9-re foglaltam időpontot a Péterfy Sándor utcai irodájukba (pláza még a közelben sincs, az Arénához hálistennek már elég lusta vagyok) és megpróbálom elintézni, amit el kell. csak hogy ne unatkozzak... :S
mire hazavergődtem tegnap már csak annak örültem, hogy luk van a seggemen és nem esek bele... vacsiztam és bambultam a tévét.
egyéb betegség? nincs. kéne fodrászhoz menni, de miből? buzi ELMÜ elviszi a hajamra szánt pénzt. :S na, mindegy. majd megoldom.
a profilomhoz tettem fel új képet, a hülye szőke fejemről. most vagy nem vette észre senki, vagy annyira nem nagy durranás, hogy reagáljatok rá. :)

én vagyok a

hülye már megint. saját magamnak szerzek kellemetlen perceket, de most már tényleg befejezem.
befejezem a kutakodást a bőgős után. nem érdekel. egyszer és mindenkorra be kell látnom, hogy nem kellettem neki és hogy nem is fogok soha többé kelleni neki. ezzel igazából nem is lenne probléma, ha nem úgy intézte volna az egészet, ahogy.
és ettől egy mocskos szemétláda, egy ótvar nagy geci, hogy így történtek a dolgok. hogy nem volt soha egyenes velem, hogy kihasznált, kihasználta a gyengeségemet, kihasználta, hogy én nagyon durván beleszerettem, kihasználta a jó szívemet, kihasználta a testemet... aztán meg eldobott. mint egy darab papírfecnit, amit telefirkált, összegyűrt és így már semmire sem jó. és persze ezzel engem a lelki nyomorba taszított. (hogy az anyagi nyomorról már ne is beszéljek, de persze nyilván az én hibám, hogy a szakítás után minden pénzem piára és drogra költöttem)
soha nem mondta igazán, hogy mi a problémája, hogy min kellene változtatnom, csak kábított és kamuzott végig. behúzott a csőbe rendesen, ahogy kell.
de most, úgy néz ki, megtalálta a következő áldozatát. aki nem túl nagy hasú, nincsenek műkörmei, nem mobiltelefon függő, és van tetkója, piercingje, ja, és kreatív foglalkozása (még hogy én nem vagyok kreatív. a blogírás, versírás, forgatókönyv írás az smafu? faszom. nem tud ez az ember semmit rólam, mégis úgy döntött, hogy dob. aztán majd bánhatja örök életére, hogy nem hagyott időt a kapcsolatunk kibontakozására.). hát ha ez kell, hát ez kell. megértettem. elfogadom. éljen boldogan.
de Istenemre mondom, ne fussunk össze sehol. és ne próbáljon keresni semmilyen formában. mert egy percig sem leszek úrinő. az biztos. nem érdekel, ha szánalmasnak tűnik is majd akkor a viselkedésem, a reakcióm, de én úgy elküldöm a büdös kurva anyjába, hogy megemlegeti egy életre.
nyilván nem fogom szó nélkül hagyni, hogy az életemből 1 évet tönkre tett. mert ő egy balfasz. (én meg a még nagyobb, hogy hagytam) nyilván nem fogok elmenni szó nélkül amellett, hogy örök életre megnyomorította a lelkem. úgyhogy ne akarja ezt megtudni, ezt innen üzenem.
és vésse mindenki jól az eszébe: az Oroszlán - Halak kapcsolat nem működik és csak bajjal jár. senki ne fogjon bele ilyesmibe!!!!
őszintén szólva nem irigylem azt a férfit, aki legközelebb a meghódításomon fog dolgozni. kibaszott nehéz dolga lesz, az biztos. tele vagyok annyi sérüléssel, váladékozó, gennyedző sebbel, amik kurvára nem gyógyultak még be és talán soha nem is fognak. és ezek mind pasik miatt keletkeztek, leginkább persze a bőgős miatt.
úrjézus... ekkorát csalódni... ekkorát koppanni... áhhh... ha nem velem történik, nem hiszem el... de hát ki mással történne, ha nem velem?? ki az az orbitális nagy lúzer rajtam kívül, aki így be tudja szopni a hazugságokat? senki. valljuk be őszintén. hiába voltak itt figyelmeztetések, meg intő jelek, basztam rá, csak mentem a hülye fejem után. mert az aztán kurvajó. ahelyett, hogy kivágtam volna a gecibe már nem is tudom mikor ezt a faszkalapot. és semmi bajom nem lenne azóta. még az is lehet, hogy a Kossal élnék, boldogan. de hát az a hajó már elment. már "csak" Barátság van, ami persze jóval több, mint amit remélhettem, és hát ez a Barátság nekem mindennél fontosabb, és nemcsak azért, mert a Barátságunkba a szex is belefér. de ha belegondolok, hogy akár más is lehetett volna, ha nem jön ez a faszkalap közbe... akkor azért nem kicsit vagyok morci. :(
na, mindegy. a múlton rágódni teljesen felesleges. úgysem változik meg semmi.
tovább kell lépni, előre kell tekinteni, optimistának kell lenni. hinni kell abban, hogy egyszer majd találkozom azzal, akivel kell. nem lesz egyszerű, hiszen lassan 4 éve keresem az Igazit. négy kibaszott hosszú éve... a házasságom előtti 24 évnyi várakozás ehhez képest eltörpül. mert akkor még nem tudtam, milyen kapcsolatban élni. milyen csókolózni, szeretkezni, andalogni azzal, akit szeretek. nem volt viszonyítási alapom.
de most már van. és basszameg... nagyon tud hiányozni minden, amit valakivel, a Kedvesemmel, a Szerelmemmel lehet csinálni. akár  az, hogy főzzek rá...
hiányzik, persze, de sokszor meg azon gondolkodom, hogy biztos kell nekem valaki? annyira kényelmes az életem jelenleg. najó, egy fizetés még jól jönne a sajátom mellé, hogy könnyebb legyen a megélhetés, a napi dolgok, de ezért meg nem fogok senkivel együtt lenni, aki egyébként meg nem felel meg. akkor inkább nyomorgás, de szabadság is egyben.
azt se tudom, hogy ez a 2 méteres Vízilabdázó is mit akar pont tőlem??? áhhh... nem bírom a magas pasikat. én mit akarok tőle, azt se tudom. ráadásul halak. ami pedig intő jel. de most kivételesen abban reménykedem, hogy nem jövök be neki. hogy akkor miért cseréltem vele számot? hogy akkor miért randizok vele? mit tudom én? ingyen kávéért... faszom tudja. szoktam én következetesen, normálisan reagálni dolgokra és úgy cselekedni? nem. hát akkor meg? újabb faszságot készülök elkövetni, és persze majd én leszek a legjobban felháborodva, ha szarul sikerül az estém.

biztosan Gordon Ramsay

van rám ilyen hatással (merthogy olvasom az önéletrajzát, meg nézem a Pokol Konyháját állandóan), vagy egyszerűen csak teljesen megőrültem, de tegnap este megint főztem. és megint MMMP-t. :) volt még otthon egy pár hozzávaló amit kiegészítettem hazafelé a boltból és főzőcskéztem egy jót. 45 perc alatt készen lettem vele. aztán persze jól be is kajáltam.
Vérnénnye miatt görcsölt a hasam, úgyhogy egy eü. cigit csavarintottam gyorsan és nagyjából el is pöfékeltem.
eddig az esti műsorsávban (fél6-tól 9-ig) a Viasat3 volt a kedvencem, most már megosztott a dolog, 20:10 után a Viasat6-ra kapcsoltam, mert nagyon szórakoztató sorozatok mennek ott is. a Seinfeld pl. egyszerűen zseniális. úgy tűnik, mintha nem szólna semmiről és nem lennének összefüggések, de mégis. és New Yorkban játszódik, ahová mostanában amúgy is kibaszottul vágyok. (meg egyáltalán, Amerikába.) a lényeg, hogy jó ez a sorozat. mindenkinek ajánlom a figyelmébe. :) ja, és 1990-es évjáratú a történet, ami pláne érdekessé teszi az egészet.
9-kor a Hírek szerelmeseit kezdtem nézni, de fél 11 körül bealudtam megint, éjfél után ébredtem fel és toltam be a bringát az ágyba.
ezen kívül semmi extra nincs. próbálok életben maradni. :) na, úgy értem, hogy tegnap este, mikor bevillant, hogy még csak hétfő este van, akkor azért elég durván leeresztett a lufim. de most ez a kedd már jobban tetszik. :) hiszen mindjárt péntek. :) akkor meg a Kossal megyek jazz koncertre és azt meg már várom. és baromi helyes bőgős fog játszani, akit még nem ismerek (és feltehetőleg már foglalt is), de legalább végre új arcok. :)
hogy holnap elmenjek-e Tűzraktérbe... az még kérdés. nem tudom mit csináljak. nem kellene erőltetni nyilván.
amúgy a pasik? hát... most kettő van talonban. egy Hegymászó, meg egy Vízilabdázó.
Hegymászó 40 éves, oroszlán, többször volt már Ozorán, ennek kapcsán akadtunk egymásra. rengeteget utazik, bulizik, nagyon szimpatikus. már számot is cseréltünk, bár még nem hívott. a találkozó egyelőre még várat magára, bár én sem értem, hogy miért...
Vízilabdázó 31 éves, halak (ami kurvagáz), 2m magas, 100 kg... és leszbikus, vagy legalább biszex nőt keres, akivel együtt csajozhatna... érdekes... számcsere megvolt, most éppen a randihelyszínen "huzakodunk", mert a Stexet bár ismeri, de nem szeretne odamenni, mivel a csapattársai sűrűn isznak ott.

már számtalanszor akartam írni, de mindig elfelejtettem, hogy velem milyen vicces dolog történik mostanában, elég sűrűn. konkrétan az, hogy az utcán, vagy nyilvános helyen (boltban), a lakáskulcsom helyett az úti pipám rántom elő a táskám mélyéről. még Ozora óta nálam van, és hát egy kulcskarika van a végén, ezért úti pipa, és egy csomószor már volt, hogy azt kaptam ki a táska mélyéről a kulcs helyett. aztán meg csak néztek az emberek, hogy wtf. :)
hú, ez rettentő érdekes sztori volt. :) de egyébről tényleg nem tudok beszámolni... ilyen fos, unalmas életem van. :)

eddig csak filmekben

vagy romantikus regényekben, vagy akár mások elbeszéléséből hallottam arról, hogy milyen az Igazi Barátság. valójában soha nem hittem el, hogy létezik. azt sem gondoltam volna, hogy bizonyos történések mennyire össze tudnak kovácsolni két embert, akár egy örök életre.
most megtapasztalhattam magam is. ez a hétvége erről szólt.
pénteken a legjobb Barátnőm (mondhatnám azt is, hogy A Barátnőm) tett tanúbizonyságot arról, hogyan is kell viselkedni egy igazi barátság keretében. ő Barbi egyébként. bátran ki merem jelenteni, hogy ez az ember bármit kérhet tőlem és bármikor. mindent megteszek és a rendelkezésére állok, és próbálok olyan barátja lenni, mint amilyen ő nekem. a péntek este amúgy eszméletlenül jó volt. és legyen elég ennyi.
szombaton a legjobb Barátom (mondhatnám azt is, hogy A Barátom) tett tanúbizonyságot arról, hogyan is kell viselkedni egy igazi barátság keretében. ő a Kos egyébként. és már csak szuperlatívuszokban tudok beszélni arról, hogy ő is milyen jó hozzám, hogy nem is tudom mi lenne velem nélküle.
értem jött Barbihoz, hogy a kapott porszívóval hazahozzon. aztán átjött egy csomó filmmel, borral, elmentünk csavarogni, kocsikázni, Gellért hegyre andalogni, esti panorámát nézni. otthon megetettem Marion Mennyei Mediterrán Pennéjével (amiből Barbi is jól belakmározott, mert nagyon ízlett neki), felpattintottunk egy Heimann Kadarkát és elszopogattuk. közben néztünk filmeket.
az első a Mindenképpen talán c. film volt, aminek a végét már folyamatosan sírva néztem. eléggé kiborultam tőle. nagyon kedves, romantikus, aranyos családi film, csak hát beütött. nagyon sírtam. de a Kos jól kezelte. megbubizott, megnyugtatott, aztán meg behajintotta gyorsan a lejátszóba az Üvegtigris 1-et, hogy felvidítson. aztán mondtam neki, hogy szedje ki, mert Barbinál ugyanezt néztük pénteken. :) erre bedobta a Buhera Mátrix c. filmet. ami nem volt rossz, de hát jó sem. annyiból tetszett, hogy a saját életemet láttam viszont egy részénél, hiszen a főszereplő is 76-os, meg én is. és hát ugye úttörők, táborozás, akármi. de a többi sztori is ismerős volt (vízóra, autóvezetés), csak néhol elég gyengén volt kidolgozva. azért egyszer meg lehet nézni. a Hasutasok pl. sokkal szarabb film. szerintem. a zsinnyegtetésen kívül nem volt benne poén.
no, miután sírtam egy jót, meg nevettem is egy kicsit, úgy döntöttem, hogy félni akarok, nézzünk horrort. abból baj nem lehet. erre előszedte a Ház a Kísértet-hegyen c. filmet. hogy az nagyon félős. hát... én leginkább attól féltem, hogy elalszom rajta. hajnali 3 után lett vége, akkor aztán már elhúztunk aludni. az ágyban még ment a helyeskedés, meg a faszkodás, hogy "akkor most aludjunk?" és a "te mit szeretnél?" meg ilyen hülyeségek, mintha először feküdnénk egy ágyban, vagy aznap találkoztunk volna először. (1 éve, az első randinkon sokkal céltudatosabbak voltunk mindketten, mint vasárnap hajnalban) na, a vége csak szex lett. :)) nem volt rossz, bár most annyira jó sem. a Kos ilyet szólt: "én most elmegyek kicsi Királylány..." :DDD édescsillag. :) ehhez azért legalább 1 óra kellett, szóval nem csapta össze. :) beszéltem neki a gyerektémáról, nem aggódott, mintha még örült is volna neki, hogy esetleg lesz egy gyereke, szerintem nagyon meg sem lepődött. semmi para nem ütött be nála, hogy hú, most mi lesz, meg izé. meg a kedve sem szállt el a szextől amiatt, hogy esetleg "felcsinált"... de az akciónk végén örömmel konstatáltuk mindketten, hogy megjött Vérnénnye. :) úgyhogy a para alaptalan volt, csak téves riasztás volt az egész. volt vagy hajnali 4-5 óra, mire elaludtunk. reggel 9-kor meg már ébresztő, mert mennie kellett. én is felkeltem és bár azt terveztem, hogy visszafekszek, inkább tévéztem.
aztán persze délben volt egy kis izgalom is, de hálistennek jött a Tesóm és segített, de kurvára nem hiányzott, az biztos. délután meccs nézés, rántott sajt csinálás, zabálás, este filmek megint. 11-kor feküdtem le aludni.
azon gondolkodtam, hogy ha a bőgős előttem 5 évig nem baszott egy jót, akkor tuti, hogy elő fog kerülni egyszercsak. nem hiszem el, hogy ha előttem 5 évig nem volt jó senkivel, akkor majd most talál olyat, ráadásul rövid időn belül, akivel minden fasza. mostanában ráadásul olyan elfoglalt (suli, fellépések), hogy szerintem nincs is nagyon ideje randizgatni. de persze az is lehet, hogy már talált valakit.
szerdán ők játszanak a Tűzraktérben. annyira szívesen meghallgatnám őket, mert egyrészt a zenéjüket, meg ezeket a jammeléseket nagyon szeretem, másrészt vannak ott srácok, akik hiányoznak és kíváncsi vagyok rájuk, meg szívesen találkoznék velük, ha 2 szóra, akkor annyira (pl. Gergő, Szilveszter, Áron), de hát hogy a bőgőssel össze kell-e nekem futni, abban nem vagyok biztos. ráadásul rettegek, mi van ha van új nője és az is ott lesz... akkor nekem minimum egy új pasival kellene megjelennem... szóval ez ultragáz mindenhogy. nyilván leginkább az a gáz, hogy még mindig vele foglalkozom.

valami eszméletlen finom

vacsit főztem tegnap. kb. 40 perc alatt... egyszerűen zseni vagyok! :)))
OJ-nak hoztam be belőle, úgy volt, hogy csak belekóstol, erre felét megette hidegen, annyira ízlett neki. este viszek Barbinak is, egyen már valami jót ő is! :))
nagyon rámjött a főzés, a következő chilis bab lesz megint. meg főzelékre is ki vagyok hegyezve, sárgaborsó főzelék, lencsefőzelék, de olyan tejszínes-krémsajtos szmötyit is kívánok, amit még a bőgőstől tanultam... na, majd azt is csinálok valamikor.
komolyan, most ez az örömforrásom, meg legjobb elfoglaltságom, hogy főzök. jobbik esetben nem csak én eszek belőle, bár mondjuk jó lenne, ha lenne kinek főzni, úgy frankón. tehát valaki, aki velem él, vagy sűrűn találkozunk, vagy mittomén. szóval ja, jó lenne, ha lenne egy pasi, akinek lehet főzni. csak kimondom. meg akivel össze lehet bújni. meg bármit.
a Kossal úgy néz ki, találkozunk holnap. direkt hazaküldte a barátnőjét hétvégére, hogy velem lehessen... én erre már nem is tudok mit mondani... :)
najó, leginkább azt tudom mondani, hogy már 3 napja késik Vérnénnye, és mindenféle kaját kívánok és érzékeny vagyok a szagokra és jajnekem... :S azért majd kifaggatom, hogy mi történt a telken, hátha ő emlékszik. :))) (egyébként biztos vagyok benne, hogy az egész téves riasztás, és holnap estefelé fog megjönni és tombolni, mikor éppen a Kossal szívódunk egymásra... ez az én formám...)
amúgy meg probléma egymás hegyén, hátán. sürgősen kéne 500.000,- HUF, de úgy, hogy ráérjek visszaadni, és ráadásul kamatmentesen, mert különben kivégeznek... de már megint a Tesóm fog segíteni, részben, és ezt már úgy unom. hogy egyedül nem tudok semmit megoldani. meg egyáltalán. hogy körülöttem mindig van valami zűr. de majdcsak elfogy már. csak utálok tartozni. persze, éhenhalni is utálok. de inkább az utóbbit választom.
szakítva a hagyományokkal, tegnap a Blöfföt néztem meg, nem a Ravaszt, a nap levezetéseképpen. jó volt. :)
az éjjel meg a bőgőssel álmodtam. nem tudom már mit, de valami kellemes volt...
amúgy meg rájöttem, hogy a bőgős zsidó, és azért keres zsidó lányt (pláne kócosat), mert tovább akarja vinni a dolgot.
és az is felderengett, hogy a sikertelen randizások után (mert én a hülye eszemmel biztos vagyok benne, hogy nem talál nálam jobbat, de még megközelítően jót sem) majd egyszercsak bejelentkezik, hogy wtf. ez még persze jó pár hónap lesz, de szerintem fog ő még keresni...
ó, hogy miért foglalkozom vele már megint?! inkább úgy fogalmaznék: még mindig... :S
sokszor eszeveszettül hiányzik, és eszembe jutnak a régi szép emlékek. de sokszor meg az jut eszembe, hogy ha most találkoznék vele, akkor csak azt tudnám mondani neki: "ne érj hozzám, ne gyere a közelembe!!!!"
normális vagyok? nyilván nem... de hát így szép és kevésbé unalmas az élet... :DDD

úgy buktam el

 a tegnap a Lokira felrakott pénzemet, hogy
- egyrészt a 93. percig reális esélyem volt arra, hogy mégse bukjam el
- másrészt nem sajnáltam, mert gyönyörűen játszott a csapat.
abszolút partiban voltunk a Liverpoollal, fantasztikus meccs volt. nagyon élveztem. persze annyit üvöltöttem, meg sikítoztam, amennyit csak bírtam. a végén meg a "szép volt fiúk"-nál felállva tapsoltam én is, és még el is érzékenyültem, mert bizony a DVSC nagyon-nagyon szépen mutatkozott be a BL-ben. szóval minden elismerésem, és kíváncsian várom a többi mérkőzést.
és most még Csiszár Jenő sem volt idegesítő, sőt, néha kifejezetten szellemes és jó fej volt. ja, és a kommentátor, Haraszti Ádám asszem... ohhh... micsoda zsönyörűséges fiúcska... :) és micsoda mázlista, hogy ő közvetíthetett. először féltem, hogy hát mégse Hajdúbé, de aztán kellemesen csalódtam.
a meccs értékelése után még tervben volt az Inter-Barca meccs is, de aztán eldőltem a kanapén és zavartalanul átaludtam az egészet, pedig a tévé folyamatosan üvöltött. fél2-kor ébredtem meg, cirka 3 órányi alvás után, hogy wtf. akkor mentem be az ágyba.
reggel moslék kedv, berágtam a macskára, hogy nem zabál, ezért belenyomtam az orrát a kajájába... ehhh... kicsit agresszív voltam. :( majd este bocsánatot kérek tőle. :)
csináltam rántott cukkinit, nagyon finom lett, hoztam OJ-nak is, majdnem egy huzatra be is falta, annyira ízlik neki. én is jól bezabáltam belőle este. :)
egyéb betegség nincs. illetve tegnap hazafelé iszonyat hányingerem volt a buszon. meg hihetetlenül érzékeny voltam a szagokra. majdnem leszálltam hányni, de aztán kibírtam. nem, nem és nem. nem lehetek terhes. :)

falábúak gyülekezete a

Juventus. hülye bénák. csak ikszeltek tegnap, ezzel elment a jó kis kombinált szelvényem. picsába. rekedtre anyáztam magam még az éjjel, mikor ez számomra kiderült. pfff...
tettem a Lokira. nem sokat, de tettem. hátha... sose lehet tudni, hogy valami csodaeredmény születik. nincs a 'Pool olyan jó formában, úgyhogy akár... bár tény, hogy idegenben játszunk... hmhm. nem tudom. nem sok pénzt tettem a Lokira, de kurvanagy az odds, úgyhogy ha mégis bejön kaszálok és lesz pénzem fodrira. :) CéRonaldo meg okádja a gólokat, szebbnél szebbeket... ehhh... még egy aranylabdát akar, vagy mifasz?
viszont Csiszár Jenő gecire idegesítő a DigiSporton. azonnal monnyon le!!! ha ma este is ilyen okostojás faszkalap lesz és pofázik feleslegesen hülyeségeket, inkább leveszem a hangot a tévéről.
főzhetnékem van. csinálok rántott cukkinit. meg lehet, hogy valami paradicsomos, cukkinis, padlizsános tésztaszószt. nem tudom, mikor eszem meg, de kívánom. nem is az evését kívánom, inkább magát a főzést, az alkotást.
reggel 5-kor arra ébredtem, hogy be fogok fosni, ha sürgősen nem takarodok ki a wc-re. aztán 7 és 8 között még 4-szer ültem vissza a kagylóra, de már mikor beértem a melóba, akkor is mennem kellett... hát remek. oké, nem árt fogyni, de így? :S plusz ehhez még konstans hányinger.
már a múlt héten is gondolkodtam rajta egy más tünetből kifolyólag, hogy nem tán terhes vagyok?? de nem emlékszem, hogy a Kos esetleg, netalán... na, mondjuk másra se emlékszem, nemhogy arra, hogy mi csöppent és hova... áhhh... azért az vicces lenne... :)
mindenki a Kossal "oltogat", hogy miért nem járok vele, én meg persze elhárítom a dolgot, hogy "úgyse működne...", aztán a végén még csinál nekem egy gyereket... pfff... más se hiányzik... :)

a lapos has

mint olyan, hamar köddé tud válni. főleg, ha bevacsorázok anyukám bableveséből, mint ahogy tegnap este tettem. kipukkadásig ettem. na jó, a kipukkadás az reggelre realizálódott, viszont akkor a 7E legalább sugárhajtású lett és pikk-pakk elrepített a melómba. :)
ezen kívül? semmi érdekes...
ja, láttam egy kurva szar filmet: Elveszve Amerikában. meg ne nézze senki, ha még nem látta. amikor vártam, hogy végre történik valami, akkor vége lett. persze vígjáték, de kb. 2-szer mosolyogtam el magam. 1985-ös termék egyébként.
ma egy csomó ügyemet elintéztem, ami jó. ami rossz, hogy rövid számvetés után kiderült, hogy hó végéig fillérjeim vannak csak, úgy néz ki, fodrászra se fog telni, nemhogy esetleg ruhára, vagy cipőre.
no, sebaj. majd jövő hónapban. sem.
holnap akartam menni tornázni a Tesómmal, de rájöttem, hogy Loki meccs lesz, az meg kötelező, meg arra rá is kell készülni. inkább eltolom a testedzést csütörtökre.
háhá! milyen jó, hogy az ország lakosságának azon 20%-ába tartozom, akinek van DigiSportja. bibibibiiiiiiiiiiii!!! jó lenne nagy társasággal meccset nézni, vagy legalább nem egyedül. valaki? bárki? jelentkező? :)

valójában most a

víz is csak megrágva megy le, annyira szűk a gyűrűm, és bár elhatároztam, hogy a héten tágíttatok rajta, de most annyira jól le vagyok fogyva, hogy inkább maradok így és "szenvedek" még egy hónapot legalább.
mondjuk kétségbeejtő volt amit a hétvégén, otthon műveltem, mert alig ettem, és állandóan vedeltem a vizet, vagy ha már az sem segített, akkor rohantam könnyíteni magamon. (mármint visszabuktam a kaját)
a szüleim nagyon sajnáltak, meg persze örök problémájuk, hogy együnkegyünkegyünk, minél többet... ehhh... de nem is voltak olyan kaják (hiába adtam le kívánságlistát), amire annyira ugrottam volna, szóval tényleg alig-alig ettem. cserébe most egyre laposabb a hasam. és ha minden jól megy, a héten megerőszakolom magam és elmegyek a Tesómmal tornázni, és akkor még sokkal jobb lesz a helyzet.
szóval most addig még sanyargatom magam, míg nem megyek anyuékhoz legközelebb. majd előtte tágíttatok. addig nem. fogyni akarok és kész. és most tök jó úton járok, ezt nem is akarom felrúgni. :)
ja, hogy nárcisztikus személyiségzavarom van? jaja. és hogy a szüleim a felelősek? jaja. kösz a névtelen "jóakarónak"... szerintem nekem egyébként olyan összetett és bonyolult és gázos személyiségem és persze személyiségzavarom van, hogy egy pszichiáter belőlem írhatna doktorit, ha rendbe rak. én bármelyik szakembernek kihívást jelentenék, ha rájönne, hogy wtf. no, ha van unatkozó pszichiáter az olvasók között, vagy az ismeretségben, akkor azért keressen meg. kíváncsi lennék, hogy mire tud jutni velem. persze pénzt nem adok érte, csak hobbiból. :)
csoportterápia? nem. az tényleg nem nekem való. ha nem én vagyok a középpont, azt rosszul viselem.

no, hát pénteken sikerült annyira feltúráznom magam, hogy itt bömbiztem a melómban, a gépemnél. aztán hazaértem, bekapcsoltam a dvd lejátszót, amiben "véletlenül" éppen a Ravasz volt és megnéztem újra, közben meg elszívtam a csütörtök estéről maradt spanglit. be is ütött rendesen. újabb szövegek ütöttek be a filmből, de nagyon. pl: "Tom! Nem vagy vicces, csak hájas!" (ez persze a bőgős miatt...) hát meg ilyenek... a film szövegét 90%-ban már valóban előre mormolom... ez azért nagyon kemény.
aztán persze a picsogásnak, meg az önhergelésnek, meg a lazulásnak az lett az eredménye, hogy a bőgőst megkínáltam egy sms-sel. tudom-tudom. először úgy volt, hogy Barbinak küldöm el, csak elküldhessem, de aztán mégis a célszemélynek ment. válasz jött-e? szerinted? pffff...
este 9 körül értünk haza a Tesómmal, egész jól elbeszélgettünk a kocsiban. akkor már olyan fáradt voltam, hogy anyuéknál, némi küzdős vacsi után bezuhantam az ágyba és aludtam reggel 10-ig. szombaton olvasgattam, napoztam, pihentem. éjjel viszont újra rámtört a bőgős miatti szorongás és kilátástalanság érzése. önvád folyamatosan, és azon agyalás, hogy mi a faszt csináljak. természetesen a fejemben összerakosgattam egy levelet, amiben majd jól leírom, hogy wtf. de azóta sem írtam meg. a lényeg, hogy alig aludtam, mert csak kattogtam. a vasárnapi ebéd után pici pihi, majd indulás anyu nővéréhez, látogatóba, aki beteg. aki egyébként a Tesóm keresztanyja, és aki egyébként 30 évig ránk se nyitotta az ajtót. anno úgy összeveszett a két család, illetve az anyai nagyszüleimmel, hogy az unokanővérem esküvőjén is az én szüleim voltak az örömszülők, anyukám nővére a saját anyjának a temetésére se ment el... szóval ennyire. pár éve jött rá, hogy lehet, hogy egyedül marad, ezért nem ártana békülni... no, igaza is lett, áprilisban temettük a férjét. az egymáshoz közeledés elég nehezen ment (apu is sértett volt a történetben, és ha ő valakit nem szeret, akkor mi hiába akarunk bármit is, nehéz keresztül vinni rajta...), de mostanára mintha...
vasárnap este fél8-ra értem haza. akkor már két napja cigaretta nélkül voltam, úgyhogy egyből rá is gyújtottam, meg persze egy viccesre is. megnéztem a Simpson család mozifilmjét (kurvajó volt!!!! meg kell szereznem!!!), meg utána a Ravaszt megint, pont 11-re lett vége, akkor átnyomtam a pornóra, de valami hihetetlen sokáig nem történt semmi olyan, ami felizgatott volna, a 3 pornócsatorna egyikén sem, úgyhogy megküzdöttem az élvezetért rendesen, de legalább megérte. :)

hazafelé a kocsiban csak kiböktem a Tesómnak, hogy még mindig a bőgős miatt vagyok befalcolva. hogy lelki nyomorékot és idegroncsot csinált belőlem. Tesóm szerint persze ne vegyek magamra ilyesmit, meg hogy rossz időben találkoztunk a bőgőssel, meg akármi. hát ja. attól én még lelki nyomorék vagyok és idegroncs. ezen semmi nem változtat. túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki, tudom. csak ez valami olyan kapcsolat volt, amin nagyon nehéz felül emelkedni. meg még számtalan egyéb gondom van, amit most nincs kedvem leírni. majd egyszer összeszedem. vagy nem tudom. majd jól elsírom Barbinak. :)

ja, hát tegnap még Gödörbe akartam menni, Flashre, 0:30-ra. biztos mentem. éjfélkor már aludtam. asszem. :) hálistennek olyan fáradt voltam, hogy már nem volt erőm kattogni. reggel meg full elkéstem, mert nem bírtam felkelni. viszont olyan csinos vagyok... hogy az parádé. :) a hajam életemben a legjobb, nem győzöm elégszer mondani. annyi embertől kapom a visszajelzést, hogy mennyire jól áll, hogy ezt tényként kell kezelni. bár TG-t el is felejtettem megkérdezni, hogy neki hogy tetszett (utólag megírhatod Drága), én azt gondolom, nem rossz. sőt. :) szóval csini vagyok, a sminkem fasza, a kiegészítők faszák... ahhh... nem is sorolom. :) lassan blognevet kell változtatnom. olvasnivaló helyett nárcisztikus napló leszek. :)

ma van 1 éve, hogy ismerjük egymást a Kossal. küldtem neki dél körül smst, hogy boldog évfordulót, meg legyen szép napja, erre most küldte a választ: "Királynőm! Neked is a legjobbakat kívánom máris! Mikor ünnepelünk? :D" hát nem édes? ;)

mit írjak még? pasik? nem érdekelnek... az utóbbi idők kudarcai után baromira nem tud meghatni egyik sem. a szexuális éhségemet a Kos csillapítja, vagy a pornónézés, ha társaság kell, vannak Barátaim, meg van egy drágajó macskám, aki faszán összekarmolt az este, és ezt csak ma vettem észre. szóval van kivel lennem, ha akarom. nem kell kapcsolat. nem kell pasi. nem tudok bízni senkiben. nem tudok szeretni senkit. most nem. most még nem. nagyon-nagyon nem. nem is ragozom tovább, Ady Endre zseniálisan megfogalmazta az agyam és szívem minden rezdülését az alábbi versben:

"Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem

Epedő vággyal bolygó fény után?...

Minden reményem megtört a keserven,

Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.

 

Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!

Az én világom irdatlan, sötét,

Ezer tavasz s ezer tavasz virága

El nem zavarja fullasztó ködét.

 

Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,

Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.

Elkárhozástól meg nem váltja semmi

S a te sugárod: őrjöngő remény.

 

Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, -

Az lettem én... a mult után futok...

Isten hozzád, szerelem szép világa!

Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok..."

valaki mondja meg

nekem, hogy mi a maszatos francot rontottam el a bőgőssel?? mit csináltam rosszul, hogy ilyen vége lett?? mi volt a baj??
és az nem válasz, hogy én nem hibáztam... mert biztos, hogy elszartam én is. és nem azzal, hogy már előbb nem hajítottam ki. vagy hát nyilván azzal is, mert ha kidobom, akkor talán jobban ragaszkodni kezd, jobban kaparni kezd, jobban megbecsül. de így???
tegnap este is az járt a fejemben, hogy Valentin napkor megkapta azt a csodálatos könyvet Freudról. minden lapját végigsimogatta. és mondta, hogy még életében nem kapott ilyen szép ajándékot, meg ugye plusz a karácsonyi. és mégsem voltam jó.
annyira basz az egész. annyira nem tudok túl lenni rajta. én ebbe bele fogok betegedni. állandóan ő jár az eszemben. teljesen ki tudok borulni 2 perc alatt, ha eszembe jut, vagy csak valami vele kapcsolatos dolog kerül elő... áhhh...
és persze nézem, Avishai Cohen koncert lesz Bécsben. már írtam a Kosnak, hogy ha szeret, menjünk el együtt. november 30-án lesz. hát nem tudom. amúgy nem drága a jegy, 12.000 körül van a legdrágább.
meg aztán megint lesz Budapesten Richard Bona, meg Marcus Miller... áhhhh... ezeket mind a bőgőssel kellene meghallgatni. mindegyiket!
annyira kibaszottul hiányzik. nagyon-nagyon-nagyon sokat gondolok rá. már a kiábrándító feje és viselkedése persze nem jut eszembe, csak az, hogy ő kell. mert ő tökéletes volt. bárki bármit is mond, nekem az volt. és ebből nem engedek.
az utóbbi idők pocsék randijai után meg pláne azt tudom mondani, hogy tökéletes. kívül-belül tetszik. még mindig.
én ebbe bele fogok halni. nem csoda, ha mindenkiben találok valami hibát... nem csoda, ha nem kell senki más... mert még mindig ő az etalon. még mindig őt akarom. és nemcsak azért, hogy legyen valakim. nekem Ő kell. pont Ő. senki más... :(
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!! MEG AKAROK HALNI!!!! NINCS MIÉRT ÉLNEM, HA NEM ÉLHETEK VELE... :(

diszkrét félhomályban fogadtam

TG-t tegnap este. no, nemcsak azért, hogy hangulatos legyen a lakás, hanem azért is, mert érkezése előtt 1 órával égett szarrá a porszívóm (amit tavaly márciusban vettem) és így bizony nem sikerült kitakarítanom. viszont a félhomályban nem látszott, hogy tisztaság terén a lakás elég erős lemaradásban van. annyira felbasztam magam a porszívón, hogy utána már felmosni sem volt kedvem, szartam bele az egészbe vastagon. :)
TG jött, látott és győzött. ugyanolyan cuki még mindig, mint régen, kb. ugyanonnan folytattuk a hülyeséget, mint ahol anno abbahagytuk. nem volt rá igazából módom, csak utaltam rá, hogy ez egy megbocsátást kérő este volt, hiszen elmartam magam mellől őt is, már sokadszor, és sokadszor jöttem rá persze, hogy nem bírom ki, ha néha nem találkozunk, nem kommunikálunk. (remélem, kicsit ő is így van velem, mármint hogy hiányzik neki a mocskos pofám...)
megnéztük az Ozora dvd-ket, a 2006-2007-es tetszett neki is jobban, teljesen rászívódott, és belátta, hogy Ozorára jövőre el kell neki is jönnie. jupppiiii!!! :)
túl sok a jó csaj ahhoz, ráadásul külföldi lányok nagyrészt, hogy kihagyjon egy ilyen túrát. :)
10-ig volt nálam, két cigi mellett múlattuk az időt. miután hazament, nekem még muszáj volt egyet tekernem, mert valahogy bennem volt a boogie. nagyon brutálisra sikerült, nem is fogyott el. közben persze megnéztem még a Ravaszt, 169-edszerre. :) igen. most már folyamatosan nyomom a szöveget, fejből. ez azért nem semmi. :) talán kissé már beteges is ennek a filmnek az imádata (reggel természetesen a zenéit hallgattam munkába jövet), de inkább ezt imádjam, mint az Amerikai pitét, vagy valami gagyi szart.
tegnap Hétfői küldött sms-t, hogy nem mennék-e el vele ZP-be, PUF-ra. kb. akkor küldte, mikor TG megérkezett. mivel a számát még nem írtam át az új telóba, nem voltam benne biztos, hogy ő az, de sejtettem. 10 után válaszoltam csak neki, hogy én otthon bulizok. ha akart volna csatlakozni, megtehette volna, de nem akart. én próbáltam szerdára is, hogy nézzünk együtt meccset, arra se reagált, hát én meg nyilván nem mentem le tegnap ZP-be. elsősorban TG miatt, 9 hónapja nem láttam, már csak nem zavarom haza!!! másodsorban meg se a PUF, se a ZP nem érdekel. harmadszor pedig elmegy Hétfői a picsába, hogy csak akkor hív, ha neki olyanja van, ha nincs kivel buliznia, stb. ha én szeretnék valamit, akkor lófasz estifény. úgyhogy ezennel ez befejezve.
beszéltem a Kossal is. ma este akart velem lenni, mert nincs programja. mondtam, hogy sajnálom, de a szüleimhez utazom. pedig szívesen lettem volna vele, az tény. talán vasárnap a Gödörnél összefutunk, mert a mostani nőjével (most végre 1 barátnőre redukálta a kismiújságok számát) mennek a Magyar Underground Dal Napjára, és hát én is oda vágyok. leginkább a Flashre természetesen, ami 0:30-kor kezdődik és 20 perces lesz. szóval lehet, hogy ott összefutunk, legalább megnézem ezt a Mónit magamnak. ja, és a Kos úgy köszönt el, hogy puszil, meg csókol, meg mittomén. édesbogár. :)
ah, tegnap nagyon kellemes volt, amikor TG közölte, hogy ő megnézte Csillát iwiwen (a bőgős volt nője), és hogy mennyire ronda lány az. hogy egyszerűen kiborítóan csúnya. gusztustalan. undorító. (nem pontosan ezt mondta, de ez volt az értelme) na, ez nagyon jól esett... :) nem ő az első, aki megerősít abban, hogy a hurkáim ellenére is jobb csaj vagyok, mint ez a Csilla, aki még persze dugni se szeret. cserébe olyan feje van, hogy gyerekeket lehet vele ijesztgetni. de tényleg.
amúgy meg rájöttem, hogy kurvára kell fogynom, kurvára rendbe kell kapnom magam. a legelső, hogy tágíttatni kell a gyűrűmön, mert most már tényleg semmi nem megy le, vagy csak kibaszott nagy kínok árán. ha végre tudok rendesen enni, akkor nem az lesz, hogy a munkahelyen egész nap semmi, aztán otthon meg a faszságok esténként, hanem ebédelek rendesen és este már kussolás. jó lenne 10-15 kg-ot ledurrantani még idén. tudom, rengetegszer elterveztem már ezt és mindig befürödtem, de most talán kibírom.
meg a függőben lévő ügyeimet is rendezni kellene, jaj, annyi ügyintéznivalóm van, hogy el nem tudom mondani, de muszáj a végükre jutni, mert már komolyan nyomasztanak. utálom, hogy mindent egyedül kell megoldanom, vagy a Tesóm segítségével (ez még rosszabb!!!), de hát így jár, aki szingli. és persze lusta vagyok és beleszarok mindenbe, meg halogatom, meg tologatom a dolgokat, aztán majd jól picsán rúgnak a hivatalok, meg a Tesóm, ha kiderül, hogy sunnyogok... áhhh... jobb nem tudni.
ma 6 körül indulunk anyuékhoz, már várom. :) fáradt vagyok, de majd otthon pihizek. ja, mert még a Ravasz után pornót is néztem... úgyhogy éjfél után feküdtem le. :S de ezt a mai napot már fél lábon is kibírom. ;)

emlékeim szerint még

soha nem éltem át úgy a magyar Himnuszt, mint tegnap este a válogatott meccse előtt. felállva, sírva énekeltem, minden sorát átgondoltam, értelmeztem, újra értelmeztem és zokogtam. nagyon nagy hatással volt rám az esti meccs. amit a szurkolók műveltek a Stadionban, az valami csoda volt... nem győztem hallgatni a biztatást. szenzációs. minden elismerésem annak a 42.000 embernek, aki ott volt. még a tévén keresztül is hátborzongató élmény volt.
hulla fáradt vagyok és csak az éltet, hogy ma találkozom TG-vel. :)

reggel az ágyban

világosodtam meg azzal kapcsolatban, hogy mi zavart legjobban tegnap az Olaszban. hogy úgy beszél, mint Hiller Pityu. :) ez most már baromi vicces, de tegnap elég dühös voltam. magamra, rá, meg a világra. meg mindenkire. :(
4-szer, azaz NÉGYSZER öltöztem át, mire úgy láttam a tükörben, hogy elindulhatok végre a randira. persze el is késtem. hátulról láttam meg először a srácot, úgy nem volt gáz. még az öltözéke is egészen jó volt. aztán szembefordult. na, azt nem kellett volna. :( hát... 31 éves létére legalább 35-38-nak néz ki, nyuszi szája van, ami alapvetően nem gond, hiszen mostanában (a bőgős óta) bejönnek a szabálytalan fogsorú fiúk. de ez olyan selypegős, szottyadt nyusziszáj. vagy nem is tudom. rémes. ahogy beszélt, az meg tök olyan volt, mintha Hiller István beszélt volna. úrjézus. még a mozi pénztáránál én próbálkoztam, de leginkább rá sem mertem nézni, mert attól féltem, hogy világgá szaladok.
ahhoz képest, hogy jeleztem neki, a vízöntőkkel az a bajom, hogy sóher gecik, ehhez képest a jegypénztárnál elővette a kis kajajegyeit (vagy kultúrautalvány, vagy mittomén, tulajdonképpen mindegy is) és azzal fizetett. én tökéletesen megértem, hogy válság van és ezeket is fel kell használni. de könyörgöm, első randin ne kajajegyezzünk már... nekem nem kell, hogy fossa a pénzt az orrom elé, de legyen már valaki ennél gálánsabb, elegánsabb, vagy nem is tudom. ja, és egy Jeans Clubos szatyorka volt nála, semmi normális táska, vagy valami... ezt a szatyrot persze végig az ölében tartotta a film közben és persze folyton csörgette, zörgette.
mivel a Corvinban nem volt nyitva a könyves pult, én egyből a bizsuk felé vettem az irányt. ő ekkor eltűnt egy percre, de legalább volt időm Barbinak megírni, hogy máris off a téma. :( és tudom, hogy a bőgős is off volt elsőre, nade nem ennyire. vagy nem is tudom. az megfogta a bőgőjét, játszani kezdett és olyan kisugárzása lett tőle, olyan szexi lett és kívánatos, hogy kész.
na, mindegy is. beültünk a moziba. próbáltunk kicsit beszélgetni, persze munkáról (ki a faszomat érdekel első randin??), aztán hálistennek gyorsan elkezdődött a film. kb. 10 perc telhetett el, amikor azt éreztem, hogy én felállok és otthagyom a gecibe. olyan undorító szájszag terjengett a srácból, hogy az nem igaz. végig az orrom előtt volt a kezem és a másik oldalamon ülő fiú felé húzódtam, mert már mást nem igazán tudtam kitalálni. az Olasz meg csak jött közelebb, nyomult. közben az állán a borostát sercegtette. kurva idegesítő volt. najó, akkor már minden idegesített. szóval folyamatosan arra gondoltam, hogy hazamegyek. a filmet sajnáltam volna, mert nagyon tetszett, bár annyira nem tudtam élvezni. nem mertem röhögni, mert akkor a srác is röhögött, telepofával és olyankor dőlt belőle a gyomorszag. én értem, hogy munka után jött, meg esetleg ideges volt, vagy nem is tudom, de nincs egy szem rágó, vagy egy fogkefe a melóban, hogy indulás előtt, vagy evett volna pár falatot... szóval nem értem. tudta, hogy találkozunk, már előző este tudta. miért nem lehet erre felkészülni rendesen? ha meg mindig ilyen, akkor meg pláne gáz. egyébként pedig nyilván ilyen.
egy idő után teljesen elfogyott a cérnám, elővettem a telefont, hogy megnézzem hány óra. úgy éreztem, még csak fél-egy óra telt a filmből, de már ott tartottam, hogy tényleg húzok a gecibe. ekkor megláttam, hogy már 2 óra telt el és csak fél van hátra. háhá. azt már féllábon, befogott orral is kibírom. :) na, akkor már tök vidám voltam, tudtam, hogy nemsokára megszabadulok. bár ásítoztam, de azért elkezdtem élni. meg a film is csúcsrapörgött akkorra.
végre elindult a stáblista, ahogy felkapcsolták a villanyt, kiadtam az ukászt, hogy menjünk (pedig én szeretem végignézni a stáblistát, főleg a zene miatt, de most égette a talpam a nyúlcipő, mennem kellett). a mozi előtt, talán még le sem értünk a lépcsőn, megköszöntem a mozizást, mondtam, hogy fáradt vagyok, úgyhogy hazamegyek. 2 puszi és már iszkoltam is. hazáig futottam. esküszöm. nem volt nálam cigi, meg fel is volt baszva az agyam, úgyhogy szerintem rekordot döntöttem. :)
otthon feltéptem az ajtót, rágyújtottam egyből és hívtam Barbit, hogy kipanaszkodjam magam. dühöngtem. nem szomorú voltam, inkább dühös és értetlen. aztán csináltam egy cigit és néztem a Kés alatt-ot. ez a 60. rész volt, az 5. évad első epizódja. ha valaki meg tudja szerezni, ne habozzon, mert hatalmas poén van benne. a punciszáj. :D szarrá vihogtam magam, mikor benyögték és megcsinálták. kész. amúgy is imádom ezt a sorozatot, de ez a punciszájas rész őrület. :)
ezután még kapcsolgattam, majd lefeküdtem aludni. elég fáradt voltam, de muszáj volt levezetnem az este történéseit egy cigivel. pornót is nézhettem volna, de ahhoz már nem volt erőm. valahogy el is ment tőle a kedvem.
és hogy miért voltam dühös? mert nem értem a világot, a férfiakat, senkit és semmit. 2 napot végigleveleztem ezzel a fiúval, oldalas leveleket írtunk egymásnak. valami különleges bizsergést éreztem vele kapcsolatban, mert valahogy annyira egy húron pendültünk. a végén már ott tartottunk, hogy majd két meg nem értett zseni találkozik. és be voltam rezelve, hogy milyen lesz, hogy mit mondok majd neki, féltem, hogy személyesen is elvarázsol és akkor végem, belezúgok ezerrel és majd jól meg is szopom, ahogy az ilyeneket szoktam. mondjuk ott gyanút kellett volna fognom, mikor azt írta, hogy zeneileg nem túl nagy spíler, a kedvencei pedig: Edda, régi Bonanza Banzai, az István a király... ezekkel nincs is baj, de ennyi?? szóval necc. mindegy, nem figyeltem az intő jelre és belementem a randiba, vesztemre. mert személyesen kurvára nem varázsolt el. sőt. és ez annyira gáz, hogy a kibaszott jó levelezés, egymásra hangolódás után egyszerűen nem működik a kémia. és anélkül meg nem megy. nekem senki ne mondja az ellenkezőjét!!! nem és nem megy, ha azt érzem az első pillanatban, hogy hozzá se tudnék érni, hogy nem tudom megkívánni, hogy felfordul tőle a gyomrom. valahol már a Táncost is meg tudom érteni. mert ez tényleg ilyen. erőltethettük volna ezt az Olasszal, de hogy nincs az az Isten, hogy a csókig eljussunk, az tuti. akkor meg minek??? hogy jókat beszélgessünk? faszom. elbeszélgetek én magammal, magamban és kész. egész nyáron ezt csináltam, sőt, március óta saját magammal beszélgetek, leginkább hangosan, már a munkahelyen is, szóval nincs nekem ilyen nyögvenyelős történetre szükségem.
úgyhogy lassan ott tartok, hogy nem kell nekem akadémikus, meg már az se, hogy legyenek közös dolgaink, csak legalább tudjam megkívánni, aztán majd kialakul. vagy hát nem is tudom. kicsit el vagyok keseredve, hogy soha nem találom meg azt, akit keresek. hogy bármennyire is fostalicska, azért a bőgős mégiscsak 98%-os volt... najó, a hazudozása, a hülyesége levon ebből az értékből, de alapvetően ja. azért jó volt.
és persze a faszomat beleverem a netes társkeresésbe is, hogy fotó alapján kell dönteni valakiről. vagy hát nem kell dönteni, de akkor meg belefut az ember ilyen szarságokba. és annyira sajnálom az elvesztegetett időt, amit a levelezéssel töltöttem, sajnálom, hogy picit beleéltem magam abba, amibe persze nem lett volna szabad. oké, szerzett nekem a srác két jó napot, vagy inkább másfelet, de hát az édeskevés.
még jó, hogy sms-re pl. nem költöttem. mert Oroszlán Attila és Dj. Függöny esetében még ez is bejátszott. és ilyenkor ezeket is sajnálom. pénzkidobás volt minden üzenet, és elpocsékolt idő volt minden perc, amit a velük való kommunikációval töltöttem. rémes.
nagyon belefáradtam és meguntam ezt az egészet. ettől függetlenül most is a neten lógok, meg a társkeresőn, de kb. minek? már látom, hogy a virtuális világban nem terem babér, nem szabad, hogy innen ismerkedjek, mert nem lesz jó vége.
és elegem van, hogy nincs olyan pasi, aki mindenben okés. én nem Brad Pittet keresem külsőre, nincsenek nagy igényeim, de most már tényleg (bár ez gáz, mert igenis legyenek igényeim, nem adhatom alább, mert akkor megint boldogtalan leszek valaki mellett), csak mit tudom én... ne legyen egyszerű, mint a kettes lego, legyen ápolt, férfias, normális. már az sem baj, ha kicsit macisajt. az se érdekel. csak legyen valami kisugárzása, csak varázsoljon el a dumájával személyesen is. mert írni aztán bármit lehet. de ha face to face beáll a kínos csönd, és még egymásra sem bírunk nézni, akkor az ultragáz. áhhh... mindegy is. lefosom.
továbbra is a kalandozásban látom a helyzet megoldását. kötöttségek nélkül randizgatni, szexelni, megismerni embereket, aztán ennyi. persze mindenképpen független pasikkal találkoznék, mert nem szerető akarok lenni, csak terepfelmérésre vállalkozom. szóval lazán és kész. hogy aztán esetleg valamelyik kalandból lesz valami komolyabb, az más kérdés.

január óta nem

voltam moziban. ma este viszont megyek. a Corvinba. megnézem az új Tarantino filmet. egy sráccal. nevezzük csak Olasznak. :)
nem szeretnék egyelőre részleteket elárulni, meg igazából én sem hiszem még el, hogy létezik ez a fiú. bár tegnap beszéltünk telefonon. na, mindegy. :) szóval villámcsapásként hatott rám a levelezés, amit tegnap műveltünk, meg amit ma is... áhhh... kész.
most már csak azt kell mondogatnom magamban, hogy "szép vagyok, jó csaj vagyok, tetszeni fogok neki", illetve "jó pasi lesz és tetszeni fog nekem külsőre is". ha ezek összejönnek, akkor hibátlan történettel állunk szemben eddig. :)

tegnap totál feldobottan császkáltam haza, a vigyor le sem szakadt a fejemről. bennem volt még a Kossal töltött péntek emléke, meg a fent említett kellemes levélváltás. úgyhogy fülig vigyor, éneklés, seggriszálás. :) érdekes, hogy ha ilyen kibaszott kiegyensúlyozott és heppi vagyok, akkor valahogy minden egészen más. a világ is rózsaszín, meg az emberek is mások velem. jobbnál jobb pasiktól kapok ajánlatot a netes társkeresőkön, levelezgetek egy csomó pasival, és mintha az utcán is megbámulnának. és kivételesen alapvetően jó értelemben. szóval nem tudom mi van, de olyan, mintha március lenne. jön a tavasz, dagad a fasz... vagy hát én nem is tudom. persze rajtam van a görcs állandóan, mindig szexelnék... este is muszáj volt még pornót nézni, különben nem bírtam volna lefeküdni aludni. mondjuk, az igaz, hogy a film amit néztem (Bérgyilkosok, Banderas-Stallone, ezredszer megnézve is kurvajó film!!!) 11 után ért véget, szóval kódolva volt a pornóra átkapcsolás az estémbe.

otthon nem csináltam semmit. de nagyon nem. tekertem, beszéltem a Kossal egy csomót telefonon, meg Barbival, aztán ennyi. tévézés.

szinte percre pontosan

4 hónapig tartott az érintetlenségem, az önként (vagy csak tudat alatt) vállalt cölibátusom. pénteken végre megtört a jég. :)
nade sorjában.
pénteken gyógyszabin voltam, és erre a napra rengeteg mindent terveztem. aztán cserébe szinte minden máshogyan lett. de jó is volt így.
reggel elmentem egy castingra. a Viasat 3-on indul egy új műsor, oda kerestek szereplőket. én kicsit félreértelmeztem a dolgot, vagy hát nem is tudom. önbizalomhiányos embereket kerestek, nekem meg akkora volt az arcom, mint ide Nagykáta. nyilván nem válogattak be. viszont személyesen találkoztam, sőt kezet is fogtam Somával és Lakatos Márk stylisttal. megerősítettek benne, főleg a Lakatos Márk, hogy nagyon jó a hajam színe, nagyon jól áll és majdnem olyan, mintha természetes lenne. tök jól eldumáltunk, forgott a kamera, csíptettek rám mikrofont, de hát ide olyan embereket keresnek, akik nem mernek levetkőzni senki előtt még bikinire sem. én meg ugyebár egész nyáron abban toltam a nyaraláskor, sőt, már tavaly is (pedig akkor még csüngőhasú malacka voltam)... na, mindegy. ha összeszedem magam és jobban rágyúrok, akkor simán bekerülök, tehát elő kellett volna adnom magam, hogy "jajaj, mennyire csúnya vagyok, stb." de nem ment. Barbi szerint azért, mert kurvára rendben vagyok önmagammal és kb. pont leszarom, hogy más meg mit gondol. és tényleg. szóval mostantól mindenféle nyavalygás a részemről csak kamu és hiszti. :) amúgy tényleg jó hangulatú volt az egész, meséltem nekik a blogomról, meg ilyesmi. szimpatikusak voltak. mondjuk, Soma miatt kuncogtam, mert hát a bőgős zenésztársa, Gergő játszott vele 1 évig egy zenekarban, és baromira nem büszke rá... mindegy. Soma fő foglalkozása inkább az, hogy Nő, mint énekesnő, vagy bármi más. rettentő csinos volt, gusztusos. Márk szintén. összességében jó élmény volt, az a lényeg, bár nem hívtak vissza következő körre, és ezt utólag már nem is annyira bánom. mondjuk az ajtó előtt volt egy pár csaj, aki szintén önbizalom hiánnyal küzdött (elmondásuk alapján legalább is), én inkább adtam volna nekik 2 kurvanagy pofont, aztán egyből lenne önbizalma. de ez csak magánvélemény persze.
aztán haza evett a fene. a villamoson volt egy nagyon jó élményem. megláttam egy fiatal lányt, akinek a karján tavalyi és idei Ozora karszalag volt. épp az mp3 lejátszóját piszkálta, mikor észrevettem és nézni kezdtem. azt akartam, hogy észrevegyen. mert tök boldog voltam, hogy végre valaki rajtam kívül, aki szintén ott volt. ráadásul tavaly is. és akkor meglátta az én karomon is a karszalagot. és összenéztünk, és rám mosolygott és köszönt. én meg visszamosolyogtam és köszöntem. és úgy néztünk egymás szemébe, az volt benne, hogy "fú, te is ott voltál? ugye milyen jó volt? és ugye milyen sokára lesz a következő?" még most is végigfut rajtam a hideg, ha erre gondolok.
otthon leerőszakoltam egy fél téliszalámis kiflit, meg egy fél liter kakaót, majd hívtam a Kost, hogy már ráérek. jött is értem nemsokára, elkezdtünk csavarogni a városban. az ő ügyeit intézgettük, addig meg dumálgattunk. úgy volt akkor még, hogy vissza kell mennem a castingra, de később hívtak, hogy mégse, vagyis vele maradtam egész délután. megismerkedtem az anyukájával, meg elmentünk a papájához stb. voltam Újbuda önkormányzatának ügyfélszolgálatán is. na, attól kicsit paráztam, de kellemes meglepetés volt. ki vagyok bukva az ottani polgármesterre, Molnár Gyulára, mert szerintem egy faszkalap, de az üszi remekül működik. tiszta, rendes, átgondolt elrendezésű, van hely leülni és várakozni, jó a sorszámozós rendszer. szóval hibátlan. le a kalappal!
a csavargás egyik pontja a fóti Cora volt, ahol kézenfogva vásárolgattunk, mint egy szerelmes pár. mármint a Kossal, nem Molnár Gyulával. :))) a közeleső szemétégetőnél kétszer végignéztük a lányokat, ahogy kint álltak, azt is baromira élveztem. :) volt, akit simán blokkoltam volna. :) szóval vásárlás. az estére. mert kisírtam (najó, sokat nem kellett nyavalyogni), hogy menjünk ki a telekre és töltsük ott az éjszakát. de persze már éhesek is voltunk, úgyhogy minden szart összevásároltunk. hálistennek hamar rájöttem, hogy ha valami tetszik és azt ki is mondom, akkor a Kos azonnal berakja a bevásárló kosárba. na, erről gyorsan le is álltam, így is egy vagyont fizetett. még egy órányira hazadobott, majd este 7 után jött értem és szakadó esőben, baromi nagy viharban mentünk ki Szigetszentmiklósra. ja, még az Illatos úton is megnéztük persze a lányokat. :)))
este 8 körül érkeztünk meg, akkor vad piálásba és főzésbe kezdtünk. én túrós csuszát készítettem, a Kos meg húsokat sütött a kerti grillen. a vihar akkor még nem volt Miklóson, még nyugisabb volt a szitu, később persze megérkezett. a piálás meg úgy ment, hogy egy feles fütyülős barack, aztán egy feles malibu, aztán egy feles grappa, aztán egy üveg Figula Zenit, aztán még ki tudja, hogy micsoda... alapvetően koktélkeverésről volt szó, de hát addig már nem jutottunk el. :)
előételnek különféle, különlegesebbnél különlegesebb sajtok, szőlő, kacsamáj pástétom volt. aztán jött a saslik, meg a túrós csusza. betegre ettük magunkat és alig fogyott valami. a Kos is olyan, mint én. nagyobb a szeme mindig, mint a szája. :) meg hát szintén ínyenc. és ilyesmire nem sajnálja a pénzt. ahogy én sem.
eszegettünk, jött a vihar, akkor bepakoltunk, én már eléggé be voltam karcolva (már mikor a szalonnát pirítottam, akkor csoda volt, hogy nem égettem széjjel), otthon csináltam egy cigit, amibe belekóstoltam természetesen, szóval kész. a teraszon volt az ülőgarnitúra, ott vackalódtunk be, plédekkel és egymással melegítve magunkat. ja, meg Figula Zenitjével. :) hallgattuk a Petőfit, mert kurva jó zenék mentek, ráadásul vártuk a The Subways koncertjét, mert ugyebár ők éneklik a Rock'n Roll Queent, ami ugyebár rólam szól, vagyis hát a Kossal ez a közös dalunk, amit imádunk a Spíler óta. naszóval az Elevenben volt ez a koncert, tehát ezt is vártuk, összebújtunk, dumálgattunk. egyre jobban készen lettünk.
aztán persze egymásra szívódtunk. pedig dög fáradtak voltunk mindketten. a Kos nem füstölt, úgyhogy ő aztán méginkább, bár olyan brutál koktélt kevert, hogy attól meg simán felpörgött. na, mindegy. iszonyatosan jót szeretkeztünk. és kb. tényleg percre pontosan 4 hónappal azután, hogy májusban a Kéményseprő az Arsenal-MU meccs után bepróbálkozott. azóta meg sem csókoltam senkit, nemhogy szexeljek bárkivel is. na, hát a Kos ezt nem hagyta tovább és megtörtént. és jó volt. imádtam. közben szóltak a jó zenék, áhhh... tisztára úgy éreztem magam, mintha Ozorán lennék. a szabadban, jó levegőn, szólt a zene, füstölt a cigi, folyt a pia, kiváló volt a társaság... mi kellhet még ennél több? már akkor sajnálkoztam, hogy miért nem csináltunk több ilyen estét a nyáron... annyira, de annyira élveztem...
beszélgettünk egy csomót, én persze a bőgősről nyavalyogtam, hogy nem értem, hogy mi a fasz történt, hogy hol rontottam el... még kicsit el is pittyentem talán... de alapvetően sokat röhögtem. éjfélkor, igen kapatosan, felálltam a Himnuszt meghallgatni, de persze inkább röhögcséltem, bár próbáltam komolyra venni. igazából nem bírtam állni rendesen, az volt a legnagyobb baj. no, a végébe meg beleböfögtem egy hatalmasat, amin meg szintén elkezdtem féktelenül röhögni, erre odajön a Kos és azt mondja: "látod, nekünk nem kell felállva hallgatni a Himnuszt..." (mármint, hogy mi ilyen pronyók vagyunk, tök fölösleges felállni ezért) na, akkor meg ezen röhögtem. de annyira, hogy már fájt a hasam, de nem bírtam abbahagyni. akkor a Kos gyengéden visszarakott a kanapéra, hogy nyugodjak le.
Dj Rob pörgetett éjfél után, ami persze nem volt szar, méginkább Ozorát juttatta az eszembe, amikor is a Kos másodszori támadásba lendült. és még egy nagyon jót szeretkeztünk. nyami. közben fújt a szél, szakadt az eső, fázott a seggem, ha nem volt rajta éppen pléd, de hát ki a francot érdekelt ez? romantikus és szenvedélyes volt. és nekem már ez kellett.
közben kifaggattam a Kost, csak úgy kíváncsiságból, és azt mondta, annak idején megfordult a fejében, hogy mi ne csak barátok legyünk, hanem több... hát, ezt már elbuktuk, bár a pénteki nap után megint egyre többet gondolok rá, de mindegy, ebbe most nem ártom bele magam. jó ez így, hogy ilyen estéket, éjszakákat tudunk csinálni együtt, nekem ez egyelőre tökéletes. átfutott az agyamon az is, hogy ha ő megmaradna ilyen "házibarátnak" életem végéig, akivel 1-2 hetente össze lehet dugni azt amink van, akkor mi a francnak nekem normális kapcsolat? a szükséges szex és törődés meglenne tőle, amúgy meg élhetném a világomat ahogy akarom. persze, gyerekem nem lenne, meg nem lenne férfi, akit fel tudnék mutatni, mint kapcsolat, de már nem is vagyok benne egészen biztos, hogy kell nekem ilyesmi.
hajnali 2 után feküdtünk le aludni. illetve én bebújtam az ágyba olvasni, a Kos meg még mosogatta az este romjait. édescsillag. aztán összebújtunk, hogy melegedjünk. kifliben aludtunk el. hajnalban én kitámolyogtam a wc-re, aztán mikor visszafeküdtem, akkor a hátamon pihentem meg. erre egyszercsak fordul a Kos és megbökdös határozottan, hogy forduljak az oldalamra, mert oda akar bújni hozzám megint, kiflibe. hát nem édescsillag??? :)) imádtam. :)
reggel 9-re aztán már otthon is voltam, mert ő ment tovább, millió dologgal. megköszöntem neki az egész napot, amit együtt töltöttünk, mert igazából pont egy ilyenre vágytam, csavargás a városban, beszélgetés, vihogás, evés, ivás, szex, zene, lazulás. szóval pont egy olyan laza nap volt, amire már szükségem volt igen régóta. önfeledt percek, órák... rég volt ilyenben részem.
szombaton aztán otthon döglöttem délután 3-ig. aztán lementem a boltba. aztán vissza. csináltam egy cigit és tévéztem. takarítás fel sem merült.
néztem a magyar-svédet. no komment. végig üvöltve szurkoltam, aztán meg elbőgtem magam... áhhh... eddig is rühelltem ezt az Ibrahimovicsot, de most már aztán ki nem állhatom a mocskos pofáját!!! :( jójó, tudom. ez rajtunk múlott. de akkoris!!! :(
vasárnap 10 körül keltem fel, mosni kezdtem és mosogatni. a konyhát nagyjából rendberaktam. aztán megültem kicsit és úgy maradtam. csináltam egy cigit és tévéztem. lenyomtam a Ravaszt, aztán Piaf, aztán Indiana és a frigyláda, aztán Bolondok aranya, aztán Hideg nyomon... ezt toltam 11-ig. akkor még pornó és takarodás aludni. pedig vasárnap úgy keltem fel, hogy most már aztán muszáj kitakarítani. hát nem jött össze.
úgy volt, hogy Hétfőivel esetleg találkozom, vagy valami, de aztán nem lett belőle semmi. talán holnap, vagy csütörtökön.
ma meg Sanyi volt betervezve, de lemondtam. nincs kedvem hozzá. fáradt vagyok. ráadásul ki kell ganyéznom, mert szerdán jön TG. :)))
egyébként? egyébként minden oké. jól vagyok. jó csaj vagyok meg ilyenek. majd lesz pasim is. de nem hajtom a dolgot. most, hogy újra szexeltem 4 hónap után (basszus, mióta az exférjemmel összejöttem, nem volt 4 olyan hónap, hogy pasi ne érjen hozzám... 9 év alatt ez volt az első 4 hónapos kihagyás... ez azért nem semmi!!!), most, hogy újra belekóstoltam mindenféle ízbe, elkapott a harci hév és inkább az élvezetet kezdtem el fejben megint hajszolni és nem az érzelmeket. hiszen az érzelmek csak megnehezítik az életet. szinte feleslegesek. najó, nem, de majdnem.
áh, mindegy is. tök jól vagyok, mármint lelkileg. nagyon jót tett a péntek, meg a Kos társasága. persze fenem még rá is a fogamat... mondjuk tudom, hogy ő is jól érezte magát velem... tehát nem kéne a kezét csavargatni azért, hogy. sőt. igazából ő már egész nyáron ezt akarta, csak én nem voltam soha vevő rá. nade ez már elmúlt. pikk-pakk kikezelte belőlem a drága. :)))

Páskándi Géza: Kereső

Kereslek: egyszer már voltál enyém

Avar és mézes napfény közé lapultál

Kicsordult nap leöntött

Ragacs a légyfogókat

Sokan hitték: te az vagy

Mi a forgóra ráragadt

Csak én tudtam

Nem vagy te más, mint

Papír és ragacs közül

Kiszorult levegő

Kereslek: egyszer már voltál enyém

Lépes nap - ragacsom megérintett

Tudom: meg nem talállak

Egyszer már voltál enyém

ami miatt egyébként

eszembe jutott tegnap a bőgős, az annyi volt, hogy tegnap lettünk volna 11 hónaposak. és ez már kedden is az eszemben járt. de semmi egyéb. nem megyek a Népligetbe, leszarom. nem csinálok hülyét magamból. tényleg nem ér ennyit az egész.
kaptam tegnap képeslapot a Kostól, Lisszabonból. ezt írta rá:
"Távolság nem akadály,
Másnaposság itt nem csak ábránd.
S ha rámtör a magány,
Egy bizonyos szempár biztos rám talál.
(vagy Imádatod biztos megtalál :) )"
édescsillag... :) milyen fura az élet... annak idején szinte egy időben indult az ismeretségünk, a kapcsolatunk a Kossal, meg a bőgőssel. és kisebb-nagyobb megszakításokkal, de futott is párhuzamosan a két történet egymás mellett, végig. és ahogy visszaemlékszem, hiába voltam én a bőgőssel hivatalosan, mindig a Kostól kaptam meg azt, amit igazából a bőgőstől kellett volna, amire mindig is vágytam.
a Kos jött karácsonykor fel, hogy elköszönjön, a Kos vitt Kőszegre, a Kos tudott kielégíteni, a Kos jött meglátogatni a kórházban, ő ült az ágyam szélénél, mikor felébredtem az altatásból, a Kos vitt a legjobb helyekre mulatni, szórakozni, meg színházba is, a Kossal lehet mindent megbeszélni, a Kos az, aki mai napig is mindig érdeklődik, hogy mi van velem, a Kos az, aki még mindig gerjed rám, a Kos az, aki képeslapot küld, és ráadásul ilyen szöveggel...
áhhh... nem mondom, hogy a Kossal kellett volna járnom, vagy kellene, mert az nem működne, de tény hogy az elmúlt 1 évben a legtöbb jót csak tőle kaptam, és hozzáteszem, rosszat meg nem. egyáltalán. miatta soha nem picsogtam, nem idegeskedtem, nem nyavalyogtam, nem szomorkodtam.
szóval erről ennyit.
whááááááá!!! megvettem az új telefonom, este, amíg volt cérnám, azzal baszakodtam, hogy a telefonszámokat áttöltsem az egyik készülékről a másikra. hogy ne mondjam, nem sikerült, csak egy részét, úgyhogy majd hétvégén nekiülök és megoldom valahogy.
ebből adódott a szitu, hogy kaptam éjszaka egy sms-t és csak tippelni tudtam, hogy ki lehetett. nos, Dj. Függöny írt. mindegy is, hogy mit, most még leveleztünk is reggel iwiwen, és hát lényegében az a problémája, hogy én néha füstölök, és hogy az előző kapcsolata erre ment rá, meg a Dj karrierje is, meg mit tudom én, szóval hogy fél, hogy velem is megszívná, és most egyébként is feszült a volt csaja miatt, meg mit tudom én... áhhh.
mondtam neki, hogy bár megértem a problémáját, hogy rossz tapasztalata van és fázik egy újabb ilyentől, de kértem, hogy ne általánosítson, mert ha nem vágta volna eddig, akkor rájöhetne, hogy én nem vagyok olyan, mint a volt nője. abban maradtunk, hogy ha összeszedi magát lelkileg, meg mittomén, akkor hív. hogy nem fogok rá várni, az biztos, de ha éppen nem lesz senki, akkor majd meglátom. amúgy meg elég érdekes a figura, szóval egyre inkább kezdem elveszíteni az érdeklődésemet. nem is baj, hogy kibújt a szög a zsákból, ha később adja elő nekem ezt a rinyát, talán sokkal rosszabb.
rádobtam egy mailt Hétfőire, hogy wtf. hálistennek nem utál, sőt, jól érezte magát velem a múltkor, úgyhogy szívesen találkozna, akár már vasárnap estefelé is, meg a jövő héten is... na. még addig-addig... :)
holnap gyógyszabin vagyok, hálistennek. minimum délig alszok, utána mosok, takkerkodok. este a Kossal találkozom. végre. :) remélem kapok valami ajcsit. :) szombaton nem tudom mit csinálok, leginkább semmit szerintem. meg vasárnapra is ugyanez a terv. a lakást akarom rendberakni, mert már nem állapot ami van. meg dögleni akarok és pihenni és lazulni és nem foglalkozni semmivel és senkivel.
a jövő hét érdekes lesz, hétfőn volt kollégámmal, Sanyival találkozom, kedden társasházi közgyűlésre kéne mennem, szerdán TG-vel meccset nézünk, csütörtökön nemtommilesz, pénteken meg megyünk haza anyuékhoz, mert már ezer éve nem voltunk otthon. eddig ez a terv. :)

mostanában rémesen keveset eszek, a héten például eddig alig ettem valamit (nem csoda, ha három Cuba libre beütött kedden). egész nap egy zacskó ropin, meg jobbik esetben 2 pohár joghurton elvagyok a munkahelyemen, aztán mikor megyek haza, akkor már szédelgek az éhségtől. otthon aztán elkezdek enni, de vagy megunom 1 perc után, mert tulajdonképpen nem is kívánom, vagy kihányom, és akkor meg azért nem. a lényeg, hogy most már a márciusi formámba kerültem, abba a formába, ami akkor volt, mikor kijöttem a kórházból. igyekszem erre vigyázni. bár a jövő heti családlátogatás biztosan kibillent majd belőle, de legalább addig fogyjak tovább, ez a lényeg. :)

a nap idézete

vinszenttől:
"az emberiség nincs is tudatában, milyen hálával tartozik nekem, hogy nem pusztítom el a gecibe"
ennyi. :)

az akció ellenére

nem spórolták ki a szeszt tegnap a Cuba librénkből a Stexben. én speciel úgy berúgtam 3-tól, hogy az nem igaz... már az első fejbevágott... biztos az előtte ivott jegeskávé volt a ludas. :) amúgy Barbinak is sikerült bekarcolnia, csak néztünk bután, csillogott a szemünk, mint a bagzó macskának és fostuk (bocs Barbi) a szót. :))
én még mikor hazamentem 10 után, persze tekertem egy lájtos cigit, elkezdtem South Parkot nézni, aztán még Barbival feccsenés, majd pornó és lefekvés. ekkor volt kb. fél 1. parádés. biztos fel bírtam kelni ma időben... :(
amúgy a hétfő estém is hasonló volt, hazaértem, tekertem, tévéztem. a Férfi fán teremben visszajött Jack, akiről azt hitték, hogy meghalt a Bering tengeren. annyira romantikus volt a visszatérése. a szerelme annyira örült neki. és elgondolkodtam, hogy nekünk a bőgőssel miért nem lehetett ilyen a viszontlátás? miért nem tudtunk örülni egymásnak? hogy múlhatott el minden egy csapásra?
aztán el kezdtem nézni a Pelikán ügyiratot, ami egyébként egy kibaszott érdekes és izgalmas film és persze a végén bealudtam. olyannyira, hogy 1 óra körül ébredtem a kanapén, hogy mifasz. akkor ment a film ismétlése, de pont ott tartottak, amit már láttam, úgyhogy inkább aludni tértem. reggel meg zokogás persze. :)
Dj Függöny el van tűnve kegyetlenül. nagyon nem izgat, bár már kíváncsi lennék rá, de ha annyira zűrös az élete mostanában, akkor végül is tudok várni.
a bőgős vasárnap estefelé a SzeptemberFeszten játszik, a Népligetben. azon gondolkodtam, hogy kimegyek, viszek egy pár doboz tojást (úgyis van otthon néhány 100 napos, szerintem fele záp) és megdobálom. tudom, ez egy hülye ötlet, de komolyan felmerült.
meg persze az is, hogy odamegyek egy pasival és a bőgős orra előtt fogom megszexuálni. tudom, ez is szánalmasan hangzik, de hát tőlem ennyire telik mostanában.
le kéne szarnom magasról, de persze kurvára nem megy. nem azért, mert bármit is érzek iránta a gyűlöleten és az undoron kívül, hanem mert egyszerűen nem térek napirendre a történtek felett. hogy szinte végig hazudott, hogy össze-vissza beszélt, hogy kábított, és bár kurvára nem feleltem meg neki, de éppen kéznél voltam. és az a vicc, hogy soha nem mondta, hogy mi a problémája. mert képtelen kommunikálni. vagy azt mondta, hogy minden fasza és én vagyok élete értelme, vagy nem mondott semmit. minek rajzolt szivecskét a naptárába, ha már akkor tudta, hogy nem kellek? vagy nem tudom. lehet, hogy még mindig kellenék neki, csak inkább küzd ellene. nem tudom. semmit se tudok.
tegnap hívott a Bak, hogy mifasz van velem, hogy majd találkozzunk. aztán hívott a Kos, hogy hazajött, ráérek-e pénteken. Barbi meg bólogatott hevesen, hogy nehogy lemondjam, hiszen szabin vagyok. úgyhogy azt mondtam, ráérek. mert bár colorStar koncertre mennék a ZP-be, aztán meg Flashre valami Kispesti kocsmába, azért még ő is beférhet. vagy jöhet velem, aztán meg szexelhetünk egy orbitálisat. mert az már nagyon hiányzik.
az éjjel negyed óra tárcsázás után akkora élvezetben volt részem, hogy jujjjj... nagyon fincsi volt. :) most már nem ártana egy pasival is ugyanezt abszolválni.
amúgy semmi extra, asszem megtaláltam a másik felemet, lányban, és most már biztos, hogy egy örök életre szóló Barátságot kötöttünk, és nem is hiszem el, de ez van... az idei nyár nagy ajándéka számomra, Ozora után, ez a Barátság. és tök boldog vagyok, meg minden. :))