nem történt semmi

 az este Kossal. azon kívül, hogy boroztunk (sokat), ettünk pizzát (sokat), hallgattunk zenét (sokat), néztünk pornófilmeket (sokat). :D
olyan zenéket szereztem tőle... wháááááááááááááááááááá!!!!!!!!! az a durva, hogy nincs tisztában azzal, mennyi kincset rejt a vinyója. ő csak töltöget le ftp-ről cuccokat, ami megtetszik neki, de bele sem hallgat, csak ott pihennek... megtaláltam Esperanza Spalding új CD-jét is nála... már tavaly júniusban letöltötte... bazeeeeg!!!! disznók elé gyöngyöt.... ehhh... na, mindegy. szóval húztam át zenéket, meg persze pornófilmeket is, ha már... ;)
éjfél után zuhantunk az ágyba, összebújni volt erőnk, aztán ennyi.

elindult a hasfelmeccős blogom, ha valakit érdekel, akkor tekintse meg. :) van rólam fent régi kép (before-after jelleggel), hát valami borzalmas... :S

ma délután végre talizok Banyussal, aztán meg este 7-kor Bőgőssel. még nem tudom, hogy hol, igazából nem szeretném, ha nálam, hanem inkább semleges helyen. de majd alakul.

hóvége van, zárás van, halom meló, gyűlölöm. :S

figyi, beszélnünk kellene

mondtam ma a Bőgősnek telefonon.
holnap 7-kor találkozunk ezügyben. próbált kedves lenni "szia, hogy vagy" stb. de nem hatott meg. kemény voltam. rövid és lényegretörő.
persze folyamatosan csak rá gondolok. a gyomoridegem állandó. kibaszottul szeretem. de meg kell állítanom a dolgokat, mielőtt teljesen elfajulnak. és erről ennyit.
most a Kosnál vagyok. erről is ennyit. :)

kétszer hatódtam könnyekig

a tegnapi nap folyamán.
először, mikor Karcsi barátom bejelentette, hogy a barátnőjét Párizsba viszi és ott fogja megkérni a kezét a jövő hét végén. ez több okból is meghatott:
1. Karcsi úgy tűnik végre révbe ért, megtalálta azt a lányt, akivel le akarja élni az életét.
2. Párizsban leánykérés... hmmm... ennél többet talán nem is kell mondanom... álmaim netovábbja lenne egy ilyen esemény...
másodszor, mikor András fotókat mutatott a gyerekeiről. este ugyanis találkoztunk, végül nem mentem fel hozzájuk, mert betegek a kissrácok. a Stexhez beszéltük meg a randit, viszont ott nem volt hely, így átvittem a Kamrába. megittunk 1-1 pohár bort és beszélgettünk kicsit. egyszercsak elővette a képeket. nagyobbik fia, Mihály, 3,5 éves, kisebbik fia, Mátyás, 10 hónapos. gyönyörűségesen szép, csodálatos gyerekek. nagyon aranyosak. és hát belegondoltam, hogy egyidősek vagyunk, és ő már itt tart... és hogy már mióta ismerjük egymást, hogy miken mentünk keresztül együtt... a régi szép emlékek... és akkor ennek az embernek van 2 fia... no, hát egészen elpittyedtem. ahogy dumálgattunk, azért újfent rájöttem, hogy bármennyire is életem egyik legnagyobb szerelme volt anno, 13 évvel ezelőtt ez a pasi, mai eszemmel már biztos, hogy nem bírnám elviselni, tuti, hogy nem kellene nekem. rémes természete van, baromira nem lennénk egymáshoz valók. még jó, hogy kövéren nem kellettem neki. :)

nem volt eseménymentes a nap egyébként sem, mert 76-os barátnője küldött üzenetet iwiwen, hogy hívjam már fel, fontos lenne velem beszélnie. el nem tudtam képzelni, hogy mivan... kiderült, hogy 76-ossal éppen szakítófélben vannak. kb. ugyanazt csinálja vele, mint velem anno, 2 évvel ezelőtt. hihetetlen okossággal és magabiztossággal osztottam neki az észt. ami már csak azért gáz, mert a saját problémáimban kurvára nem vagyok ilyen határozott és bölcs.

Bőgős nem jelentkezett tegnap egész nap, meg még ma sem. én sem hívtam. nem tudom, mikor fog előkerülni, nem tudom, mi lesz velünk.
én mindenképpen szeretnék vele beszélni azokról a dolgokról, amik nem jók, amik bántanak, amikben kompromisszumra kellene jutnunk. ma reggel is az járt a fejemben, hogy szünetet fogok kérni, hogy gondolkodnom kell kettőnkről, a közös jövőnkről. nem akarok vele szakítani, csak azt szeretném, ha érezné a hiányomat, ha érezné, hogy elveszíthet. viszont mikor ezeket végiggondolom, hogy mit és hogyan fogok neki mondani, akkor szabályosan gyomoridegem lesz és halálfélelem tör rám, fizikai rosszullét kerülget... nagyon durva... tudom, hogy nem olyan ember, aki feladja, és én sem akarom feladni. csak azt akarom, hogy mindketten jól érezzük magunkat ebben a kapcsolatban. ha együtt vagyunk vagy ha éppen nem, akkor is. türelmes leszek és mindent megértek, ha ő is betartja a közösen alkotott szabályokat. csak tudnánk már megbeszélni... fogalmam sincs, hogy mikor kerül rá sor. és ez már nagyon nyomaszt. vasárnap játszik, ahhoz biztosan kell majd az erősítője, ami nálam van, vagyis előtte fel kell jönnie hozzám érte, tehát hívnia kell... most erre várok... mondjuk elég gáz lesz, ha csak az erősítő miatt fog keresni. ha másért nem. de most ez sem érdekel, muszáj beszélnünk.
a legrosszabbkor döntök egyébként úgy, hogy 1 hónap szünet, vagy mittomén micsoda, mert pont jövő héttől fogok otthon fetrengeni, magányosan a négy fal között. de vállalom. gondolkodjon. meg én is. aztán majd lesz valami.
elhatároztam, hogy dafke nem fogok szólni neki, hogy mikor lesz a műtét. megígérte bár, hogy majd bejön velem, meg ott lesz, mikor felébredek, de szerintem simán elfelejti, vagy egyszerűen csak nem fog ráérni. én bizony nem fogom emlékeztetni. de megjegyzem, hogy ennyire nem tud figyelni rám, hogy ennyire nem tud velem foglalkozni, hogy egy ilyen, számomra jelentős esemény alkalmával sem képes velem lenni, támogatni a jelenlétével.
az a baj, hogy nem érzem, hogy jelen lennék az életében. egyszerűen nem von bele szinte semmibe. nem enged közel magához, nem ad egy pici szeletet sem magából. semmit. és ez rosszul esik... 5 hónap után azért kicsit többet várnék... ja, hát igen... hétfőn leszünk 5 hónaposak... ráadásul, ha kérek most 1 hónap szünetet, abba a születésnapja is beleesik majd. de én aztán megállom, hogy ne keressem még aznap sem.
Béta azt mondta, túl korán szedtem le a naptárat. túl hamar olvadtam fel, túl hamar hajítottam el a páncélomat, amivel januárban gyönyörűen felvérteztem magam.
vissza fog kerülni a naptár. vissza fog kerülni a leszarás, az eltűnés az életembe. aztán gondolkodjon. nézze a pornó dvd-t, amit kölcsönkért és mérlegeljen, hogy recska, vagy velem szexelés. (rajta kívül nem volt még olyan, aki inkább a dvd-t választotta volna helyettem...) kapjon ínhüvelygyulladást a hokizástól, hogy ne tudjon bőgőzni. aztán majd teperjen. meg viselkedjen normálisan. vagy ne. az ő döntése.
bárcsak ne szeretném ennyire... bárcsak ne lennék oda érte ennyire... bárcsak ne tudnám, hogy minket egymásnak teremtett az Ég... akkor sokkal könnyebb lenne minden. de így... így baromi nehéz... :(

ma elküldtem 3 önéletrajzot, különböző helyekre. halleluja. remélem lesz valami okosság belőle. :)

este a Koshoz megyek. a Sandokanba terveztük a bulit, de szerintem meggyőzöm, hogy maradjunk inkább otthon. olyan alkohol készlete van, hogy egy hétig ihatnék ott folyamatosan, akkor se fogyna el. :)

holnap Flash koncert lett volna, végre a Tesóm is eljött volna, erre kiderült, hogy Barcs Miki elesett hétfőn, megrepedt egy bordája, úgyhogy nem képes sajnos fellépni. :( kéne valami másik program holnapra. tud valaki valamit???? :)

mikiegeresre sikerült szednem

a szemöldököm hétfőn, míg vártam Bétáékat. annyira belelendültem a fazonírozásba, hogy majdnem kitépkedtem az összeset. remekül nézek ki... :(
kb. másfél órát voltak nálam, megetettem őket anyukám farsangi fánkjával, meg a baracklekivel, ami hozzá jár. :)
hívtam a Bőgőst, miután elmentek, kb. 20 másodperc alatt lerázott. valami koncertről ment éppen hazafelé, meg majd jön és ennyi. szuper. én meg mintha nem is léteznék. annyira elszomorodtam már megint, hogy az nem igaz. próbáltam bőgni az ágyban, de már az sem ment. fojtogatta a torkom a sírás, de egy csepp könnyem se hullott. csalódottság, kiábrándultság lett úrrá rajtam.
nagyon-nagyon-nagyon érik az a bizonyos beszélgetés, amit már legalább 1 hónapja, de inkább előbb meg kellett volna tenni. ez így nem mehet tovább.
elkapattam. nyeregben van, azt érzi, bármit megtehet. én meg csak rágom a kefét. akkor találkozunk csak, amikor neki jó, minden úgy van, ahogy neki jó, én meg csak bólogatok mindenre, kinyalom a seggét, és cserébe igen keveset kapok.
szeret. nyilván szeret. meg kötődik hozzám. de ez nem "együttjárás". ez nem "kapcsolat". ez egy nagy rakás semmi. és bár azt ígértem, fogadkoztam, hogy türelmes leszek, most itt a vége. újfent eltűnésben van, újfent le vagyok szarva, újfent úgy bánik velem, mintha nem lennék senkije. és ettől persze állandóan idegroncs vagyok. elegem van abból, hogy ha nincs velem, akkor sem úgy gondolok rá, hogy "oké, most ezt meg azt csinál, de hű de jó, mert szeretjük egymást, és majd úgyis hív, és majd talizunk...". nem. ehelyett az van, hogy "faszért nem bír rámcsörögni, miért nem keres, mi a faszt képzel magáról és különbenis kapja be..." jelen pillanatban több a szívás, mint a jó.
nem kell, hogy állandóan egymás seggében lógjunk, csak legyen valami rendszer az egészben, tudjam, hogy mikor, merre, meddig. mégis mire számíthatok. ez az egész egyelőre egy nagy káosz. egy fostaliga. nem látom a végét, nem látok semmit, csak sodor az ár...
nem akarok házisárkánykodni, meg hisztizni, meg ellenőrizni őt. van saját életem, el tudom tölteni az időmet remekül, csak kommunikáljunk, beszéljünk meg dolgokat. ennyit kérek.
szóval ha legközelebb találkozunk, akkor már nem fogok fososkodni, igenis elmondom, ami nyomaszt. meg erre nyilván ő is elmondja, hogy neki mi a baja. aztán ennyi. ha ő úgy fog hozzáállni, hogy nem hajlandó változtatni, akkor viszont én fogok 1 hónap szünetet kérni, amikor is elgondolkodom azon, hogy akarom-e én ezt tovább. ez idő alatt esetleg neki is feldereng, hogy "húbazeg, kell ez a csaj, nem volna szabad elveszíteni, kéne teperni és összekapni magam..."
szóval ez lesz. kemény leszek. vagy normalizáljuk a helyzetet, vagy felejtsen el egy időre.
szeretem. imádom. és tényleg komolyan gondolom, hogy a férjem legyen. hogy örökre a társam legyen. mert ez egy sorsszerű találkozás, ennek így kell lennie, minket egymásnak teremtett az ég. és azt is tudom, hogy minden kezdet nehéz, meg tényleg türelem kell hozzá. meg nem egyszerű figura (ahogy én sem vagyok az), meg én totál megértek mindent (a melóját, az életvitelét). tulajdonképpen nem akarom elveszíteni, nem akarom kirúgni, dobni, csak azt akarom, hogy újra értékeljen engem, ahogy az elején anno, meg aztán a 3 hét szünet után januárban.
de ehhez össze kell szednem magam. le kell őt szarnom, be kell fenyítenem, hogy hiába vagyok én álmai nője, ha így folytatja, el fog veszíteni. és aztán kapálózhat.
hálistennek a Kos foglalkozik velem, meg egyáltalán... igazából baromi jól elvagyok. csinálok magamnak programokat, vannak Barátaim, akikkel találkozom, akikkel meg tudok beszélni dolgokat... nem vagyok elkeseredve... a Kossal például holnap megint a Sandokanba megyünk. :) najó, most nem brutálbebaszást tervezünk, csak a névnapom ünnepeljük. ez a kis drága már 2 hete azon görcsöl, hogy mit adjon nekem ajándékba... persze ő sem hibátlan, meg nem is akar tőlem semmit, meg én se tőle, de nagyon jólérzem magam vele, nagyon bírom, hogy mindig keres, hogy törődik velem, jó a társaságában lenni.
ma délután Andriskáékat látogatom, ha minden igaz, majd még rá kell csörögnöm. megnézem a két gyerkőcöt. :)
tegnap este feles pálesz, majd kisütöttem a szombati menüsorból megmaradt dödöllét, jól bezabáltam, letoltam egy üveg rosét és néztem az Inter-MU meccset, amin a kapusnak köszönhette az Inter, hogy nem kapott egy hármast tőlünk. kb. a második félidőre jött ki a pályára az Inter, addig mintha csak a kapusuk lett volna kint. :) remekül játszottunk, idegenben ez nagyon fasza eredmény, remélem, a visszavágón lealázzuk őket vastagon. :)
fú, az esti bezabálásnak köszönhetően olyan faszságokat álmodtam és olyan szarul aludtam, hogy az nem igaz... soha többet ilyet. :S

ölni tudtam volna

egy morzsányi fűért a hétvégén. szombat este, meg vasárnap egész nap Nancyt néztem, szívtam a cigarettákat egymás után, csak hogy csillapítsam a spangli utáni vágyamat. soha többet nem csinálok olyat, hogy nincs otthon egy inci-finci darabka sem. mindig kell, hogy legyen utánpótlás, különben vége a világnak.
péntek este nem mentem át Bétához, hanem jól bealudtam.
szombaton viszont korán átmentem a Tesómhoz, főzőcskéztünk egész délelőtt, tök finomakat, nagyon élveztem. Anyuék délre jöttek, névnapozni, ettünk egy jót, meg beszélgettünk. utána hazamentem, vártam, hogy Bőgős jelentkezzen, de nem tette. aztán igen, este 10-kor, hogy menjek át a szomszéd utcába, egy házibuliba, de nem mentem. nem is válaszoltam az sms-ére. inkább lefeküdtem aludni.
vasárnap délelőtt rácsörögtem, hogy mi van vele. mondta, hogy még a házubliban van, tőlem 1 háztömbnyire, kb. 50 méterre, és hogy nem vesztettem semmit, hogy nem mentem. meg, hogy most akkor ő hazamegy gyakorolni, meg próbálni.
remek. át se futott az agyán, hogy legalább 5 percre felugorjon, ha már ott van a szomszédban, hogy megnézzen, mi van velem, egy csókra, egy ölelésre, akármire. ez aztán eléggé rosszulesett. vagy legalább mondta volna, hogy "bocs, nem megyek most fel, mert késésben vagyok, vagy fáradt vagyok, vagy akármi..." de nem. eszébe sem jutott. erről ennyit. úgy berágtam és úgy elkeseredtem, hogy ez az ember ennyire nem kíváncsi rám, hogy ennyire nem jelentek neki semmit, hogy ennyire nem vagyok senkije... legszivesebben elküldtem volna a francba. de nem tettem. kikapcsoltam inkább a telefont, hogy még csak kísértésbe se essek. inkább néztem a sorozatomat.
este aztán a Tesómmal 2 órát telefonáltam, átbeszéltük a Bőgősös szitut. arra a következtetésre jutottunk, de erre már én is rájöttem előtte, hogy most már tényleg le kell ülnöm vele beszélni, mert ez így nem mehet tovább.
csak akkor találkozunk, mikor neki jó, mikor én szeretném, akkor nem. nem tudok semmit előre tervezni, mert minden csak ad hoc, csak bizonytalanság. ráadásul mindig hétköznap találkozunk, ettől én állandóan hulladék vagyok a munkahelyen, egyszerűen nem bírom már, elfáradtam. nem tartalmasak az együttlétek, nem emberi időben találkozunk, elegem van. és nem szakítani akarok vele, csak megálljt parancsolni ennek az őrületnek. lássa be ő is, hogy más az életvitelünk, a bioritmusunk, igenis próbáljon meg ő is alkalmazkodni hozzám, ne csak én őhozzá. oké, néha elmegy hétköznap is egy hajnalig tartó akármi, de egyre rosszabb ez így, egyre nehezebben viselem.
mindenesetre én most egy darabig nem keresem, mert bár hiányzik mint az állat, de annyira megbántva érzem magam, hogy nem vagyok hajlandó életjelet adni. keressen ő, ha akar valamit. én most egy darabig látni sem akarom. a héten nem is fogok ráérni péntekig, az biztos.
ma reggel a laborban kezdtem, vérvétel. tök ügyes volt a néni, egy szúrásból simán levette a vért. a sorbanállás volt előtte csak a gyalázat, hiába mentem oda időben, mégis kellett. ma még visszatakarodok a leletekért, majd el a sebészhez, remélem minden eredmény jó lesz.
aztán este Béta és Palcsi érkezik dumálgatni és ennyi.

változott egy kicsit

a tegnapi program. Bőgős feljött hozzám suli után. mikor hazaértem, láttam, hogy minden cucca ott van, nagyon csodálkoztam. 6 körül érkezett, hozott egy tábla BOCI csokit a névnapomra, elvileg csak a motyójáért jött, aztán kérdeztem, hogy marad-e, mondta, hogy szívesen, úgysincs kedve semmit csinálni otthon. (mármint gyakorolni se) nekiállt főzni (babos-hagymás raguféle akármi, meg rántott krumpli), közben tévéztünk, dumálgattunk. vacsiztunk, döglöttünk a kanapén. én 11 után adtam fel, eltakarodtam zuhanyozni, majd aludni. ő is jött. kérdezte, hogy nincs-e kedvem bekapni valamit... :) mert a nappaliban még incselkedtem vele. de aztán nem lett semmi, mert olyan fáradt voltam, hogy két perc múlva el is aludtam.
reggel persze hullaként ébredés.
próbáltam kiszedni belőle, hogy miért akarta, hogy tegnap napközben hazamenjek. nem kanos volt, ez biztos. csak annyit mondott, hogy "akkor, abban a pillanatban az lett volna jó, ha itt vagy..." hmhm. ez is valami. :)
a zenélésről, suliról szinte nem is beszélünk, inkább kerülöm a témát. mondta, hogy nincs kedve ma bemenni órára, nem mondtam rá semmit. meg hogy tegnap nem gyakorolt, arra sem. én nem szólok. ha neki így jó, akkor így lesz. mert én azt szeretném, hogy jól érezze magát velem.

hívtak az Aestheticától, hogy ugye akkor írom majd ott a hasplasztika blogot, ahogy megbeszéltük??? mondom, persze!!! :) nemcsak sovány leszek, de híres is. :) előre a világhír felé!!! :) hétfőn megyek laborba, vérvételre... hogy várom már... :S

ma egyébként Bétával találkozom, ez már biztosnak tűnik. Bőgőssel nem, elcserélte a mai napot tegnapra. :) mondjuk lennék inkább vele, de sebaj.
szombaton jönnek anyuék, jó lett volna, ha a Bőgős is csatlakozik a családi ebédhez, de persze nem erőltetem. nem akarom, hogy sok legyen belőlünk... hogy sokkot kapjon. :) azért estefelé már átjöhetne majd, de ma reggel még egyáltalán nem tudta, hogy hétvégén mit csinál. nade, majd alakul.
volna azért dolgom otthon, a mosás, takarítás még mindig várat magára, de hát azért persze vele is lennék sokat szívesen. és a szex is hiányzik. de csak pihenten, józanul és normálisan. (normális = mindkettőnknek élmény)

egyéb újság nincs. szeretnék már aludni egy jót. ezt leginkább a macskámnak üzenem, aki a vernyogásával a sírba kerget lassan. azért persze nemcsak rajta múlik a kialvatlanságom. hanem az életvitelemen is.... :)

muszáj már írnom

mert esik a látogatottságom. :) pedig semmi kedvem. mostanában valahogy nincs kedvem beszámolni az életemről. pedig kívülről biztos izgi, meg érdekes. :)
de azért a lényeget, mégis...
hétfőn este Kosnál voltam. jól berúgtunk. jujjj... főleg én. de legalább van egy csomó jó sorozatom, meg zeném, meg még lesz tőle annyi, mint a fene.
kedden Pannival találkoztam végre és valami hihetetlen jót beszélgettünk. 5 órán keresztül a Stexben. 6 dl rosé mellett, úgyhogy becsiccsentenem ekkor is sikerült. óóóóóóóóó... fantasztikus este volt... én nem is hittem, maximum reméltem, hogy mi ennyire hasonszőrűek vagyunk... hogy ennyire egyformán látjuk a világot... najó, hát hiszen ő is oroszlán... ;) szóval az esély meg volt rá. fú, reggelig tudtam volna még dumálni Vele... :)
11 előtt kavarodtam haza, néztem a True Bloodot, meg South Parkot, aztán alvás.
szerdán szokásos meló, majd rohanás haza, Bőgős jött hozzám az erősítőjéért, mert este ugyebár koncert volt. később én is mentem a Kamrába, Tesómmal együtt (akinek a pasija is megjelent idővel). szóval az egész család képviseltette magát szinte. nagyon jó kis koncert sikeredett, csúszott a rosé rendesen. a végén átcsapott az egész jam sessionbe, annyi zenész volt ott, hogy még... legalább vagy 4 bőgős, 2 gitáros, 3 dobos, 2 szaxofonos, és ezek váltva nyomták, trióban, meg mindenhogy. gecijó volt. mocskosul berúgtunk mindketten. ahogy a taxit vártuk, a Kamra előtt a havat rugdosva énekeltem: "Nem tudom az életemet, hol rontottam én eeeeeeeeeeellllllllll..." :) meg még egyéb világslágerek... haverok csak néztek. :) de jól viselték. jól otthagytak minket, mindenki vitte haza simán a kis cuccát, mi meg taxiztunk. na, sebaj. legalább nem törtem össze magam hazáig.
felhordtuk a szajrét, majd ránkjött, hogy gyrost akarunk enni. irány az éjszaka. hajnali 2 körül. végül a Szerájban kötöttünk ki, a Vígszínháznál. jó volt a hangulat, de a Bőgős el kezdte mondani, hogy mennyire zavarja, hogy én ennyire rajongok érte, hogy nem kezelem "munkásembernek", hanem valami felsőbbrendű lénynek, és hogy ezt hagyjam abba.
kicsit megráztak ezek a szavak... én azt hittem, hogy tetszik neki a szitu. de hát tévedtem. hazáig duzzogtam. vagy hát nem is duzzogás, inkább szomorkodás volt. az éjszakai buszon persze elaludt, alig tudtam lecibálni. aztán otthon leültünk a pulthoz (4:15 volt ekkor), ő ráborult és elaludt. én elszívtam egy cigit és bementem a hálóba aludni. meg se próbáltam bevinni. végül a kanapén kötött ki egyébként.
reggel 8-ra kellett volna beérnem dolgozni, ehhez képest 7:45-kor egy operátor ébresztett, hogy valami gondja van. fasza. akkor már mellettem feküdt a Bőgős, ölelgetett, húzott magához, én meg durcásan felkeltem és otthagytam. felöltöztem, ittam egy kávét és szó nélkül eljöttem otthonról.
11 körül kelt fel, akkor hívott. pont Andriskával beszéltem, nem tudtam felvenni. visszahívtam. számonkért, hogy miért nem vettem fel. hát bazz... mással beszéltem. kicsit durcás volt, meg én is. aztán visszahívott 20 perc múlva. hogy nem megyek-e most haza. de mondom miért? mert csak. és annyira édesen, kedvesen mondta. vagy kanos volt, vagy hiányoztam neki, de hát egyiket se akarta bevallani. de nagyon aranyos volt. és jól esett amit mondott.
aztán elnézést kértem tőle az éjszakai duzzogásért. meg elmondtam neki, hogy megértettem amit mondott, és igaza van, és igyekszem változtatni. teljesen szerelmes hangulatban köszöntünk el egymástól és tettük le a telefont.
hajjajjj... :) a Tesóm szerint a Bőgős sokkal érettebb nálam, és igen is fogadjam el, hogy neki gáz ez a rajongás, vegyek vissza magamból. attól még tisztelhetem, becsülhetem, és ezt éreztethetem is vele, hogy nem vinnyogok állandóan, mint egy hülye. :) mármint a zenésztársak előtt. vagymi. bár konkrétumot nem mondott, hogy milyen megnyilvánulásom zavarja, de nyilván pont elég az, hogy érzi miként viszonyulok hozzá, és hát ez pont eléggé zavarhatja is.
nade, nem ragozom tovább. estem már ilyen hibába, lásd 76-os és TG személye, akiket túlmisztifikáltam rendesen, pedig. és bár tényleg odavagyok azért, hogy a Bőgős zenél, mégis, fel kell fognom, hogy ugyanolyan munka, sőt, meló ez, mint a többi. nekem ez egy tök új helyzet, szóval persze, hogy most még így viselkedem, aztán 1-2 év múlva már fel se fog tűnni, hogy ő van a színpadon, vagy mivan. najó, ez így nyilván nem igaz, de idővel biztos fogom tudni kezelni.
egy rakás hulladék vagyok ma egyébként ettől a zéró alvástól, meg a kurvanagy részegségtől. a Kos vinne este egy koncertre a Kék Yukba, a halál valagára bazeg, de én már le is mondtam, mert egyszerűen elájulok a fáradtságtól. de hogy akkor hogy fog megajándékozni... pfff... hát bazzz gyere fel... vagy nem tudom... én képtelen lennék ma még bulizni... áhhh... csoda, hogy élek... de tényleg. ráadásul kurvára nem érdekel az a koncert... egyáltalán nem. belvárosban még esetleg elmennék valahova, de a Yukba?? faszom menjen bazzz... :S megyek haza aludni. de tényleg.
Bőgőssel holnap találkozom újra. szerintem már durván szexelhetnékje van (vasárnap reggel óta semmi, előtte meg egy hete...), biztos ez volt ma is a baja. bár ahogy mondta, hogy menjek haza.... hát azt hallani kellett volna... szinte kérlelt... persze átfutott az agyamon, hogy esetleg valami ajándék vár otthon, mire megyek (mondjuk egy vasa sincs), vagy valami romcsis dolog (mégiscsak névnapom van), de szerintem ezeket el is vethetem, egyszerűen dugni akart. ahogy éreztem, már reggel is. ja, és kölcsönkért egy pornó dvd-t. ennyi. :) cserébe ott hagyott egy Rammstein koncert dvd-t. :)
mit mondhatnék??? egyre unalmasabb ez a blog. csak a nyál csöpög belőle... fujjjj... de hát ha egyszerűen minden olyan nagyon jó???? ezért is nincs kedvem írni... mi a francnak ismételgessem ugyanazt??? szeretem és ő is szeret. vannak akadályok, vannak gondok, akadnak kérdések, de szerencsére meg tudjuk beszélni. és hálás vagyok neki, hogy ezzel a rajongással kapcsolatban is szólt. és nem azt mondta, hogy menjek a picsába, vagy leüvöltött volna, vagy cikizett volna, egyszerűen elmondta, hogy zavarja, változtassak ezen és kész. de attól még szeret és velem akar lenni.
és én meg átgondolom, először durcizok, meg szarul esik, majd belátom, hogy igaza van és ennyi. és már olyan jellemfejlődéseim vannak, hogy ihaj... vagy ez még nem az???? na, mindegy. :)
azért persze, ha tudom, hogy nincs igaza (pl, hogy én viszem a rosszba mindig, a buliba, meg ilyenek), akkor kiállok magamért. meg ha bánt, akkor azt is a fejére olvasom. de csak ha tényleg gáz. szóval szerintem fejlődök. mindenféle értelemben.... és ezt Neki köszönhetem.

ami egyébként bánt, és bár ez most üzengetésnek fog tűnni, de mégis ideírom, hogy TG, mióta van a Háni, egyáltalán nem kíváncsi rám. oké, Háni, munka, költözés, romcsizás, síelés, munka, kisfaszom... de már azt se kérdezi meg, hogy "mi van veled Narkós???" nemhogy esetleg találkozzunk... szilveszter előtt láttam utoljára, kb. 10 percnyire. ez minden. kicsit nyuggereskedik is, bár egyéb cimborákkal azért vannak bulik, de talán ritkábban, bár mit tudom én... én már semmiről se tudok... én már annyiszor kérdeztem tőle, hogy "mikor? mikor? mikor???" és mindig az volt a válasz, hogy "most nem, meg most se, de meg még mindig nem...", hogy én már többet nem. ha neki nem hiányzik a társaságom (de basszus levelet se váltunk, meg telefon se, meg sms se), akkor én egyelőre nem töröm magam. a boldogságának nagyon örülök, hogy végre egy hozzávaló csaj van vele, de hát velem is egy hozzámillő pasi van, aztán a Barátaimat mégse hanyagolom el, mégse mondok nemet nekik... sőt.
na, sebaj. lesz ez még másként is. várok türelemmel. egyszer majdcsak eljön az az idő, hogy belehasít az agyába: "bazzz... kéne Hugival talizni, úgy hiányzik..." ha ez a napokban lenne, akkor úgyse őszintén jönne, csak a blog hatására, úgyhogy ez most felejtős. (bár már blogot se olvas)
ja, és a tenyerüket dörzsölős, "ugye én megmondtam, hogy nem barátod ez neked" c. történetet fújóknak üzenem, hogy: lófaszt nem az. :)

amúgy meg ma átutaltam a maradék pénzt a hasfelmeccésre, az, hogy nincs visszaút, az enyhe kifejezés. két hét múlva ilyenkor már... juuuuuuuuuujjjjjjjjjjjj... :)

megvettem a jegyet

MADONNA augusztus 22-i, budapesti koncertjére!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
GOLD álló!!!!!!!!!!!!!!!!! az izzadtsága is rám fog csöpögni!!! meg a nyála is!!!!
WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! :)
Ó, A HAPPY DAY.... :)

újabb gyors jelentés

már megint, mert már rám lett szólva, hogy túl sokat netezek és keveset dolgozom. remek. :) szép kis hétfő.
mivel nem akarom elveszíteni az állásom, igyekszem változtatni a dolgokon. nem akarok örökké itt dolgozni, de most muszáj összekapnom magam. nem vagyok abban a helyzetben, hogy ugrálhassak.
tehát.
péntek. este Béta feljött, befestette a hajam (újabb szánalmas próbálkozást tettem arra, hogy eltüntessem a feketét...), dumáltunk, nem ittunk sokat, egy üveg bor se fogyott el. hajnali 2 után mentünk aludni.

szombat délelőtt hazament, én meg visszafeküdtem.
majd eszembe jutott, hogy kéne főzni valamit. lementem a boltba bevásárolni, majd nekiálltam lencsefőzeléket főzni. életemben először. éppen anyukámmal beszéltem, hogy akkor hogy is kell a lencsefőzeléket csinálni, amikor Bőgős megérkezett. örült, hogy főzök, asszisztált életem első rántásához is... ahh... nem is égettem szénné. :) aztán annyira ízlett neki a kaja, hogy háromszor szedett belőle. majd elrohant a Fonóba, pakolni, beállni, utolsót próbálni.
este 7 után indultunk el a Tesómmal a koncertre (Bőgős fel tudott írni mindkettőnket, így hálistennek ingyen volt). rosét kezdtem inni, várakoztunk a kezdésre.
megvolt a koncert. nem volt rossz, bár a bőgő gerjedt ezerrel és az elég zavaró volt. a 2. pohár rosé után viszont már kifejezetten élveztem. Bőgős többször lenézett rám a színpadról, összenéztünk, vigyorogtunk stb. ez jólesett. :) küldtem is még neki a koncert alatt egy smst: "Szeretlek és nagyon büszke vagyok Rád!" mert ezt éreztem, és muszáj volt. :)
koncert után még piáltunk a Tesómmal, aztán Bőgős is csatlakozott. nekem sikerült eléggé berúgnom. 8 dl rosétól nem is csoda. :) Bőgőssel persze full szerelem, őrült láv, meg minden. csüngtem rajta. kérdeztem, hogy szeret-e. azt mondta: "Szeretlek". és nem is volt részeg. :) ő akkor még nem.
hazataxiztunk (bőgő+erősítő+hangfal+4 fő). egy darabig az ölében ültem és vihogtam. :)
a várt házibuli elmaradt, úgyhogy otthon, kettesben vezettük le a feszkót. pl. azzal, hogy már a konyhában elkapott hátulról, még szinte kabátban, meg cipőben, ott kapaszkodtam, hogy orra ne vágódjak... :)
megettük a maradék lencsét, ittunk még egy feles páleszt és ennyi. nem folytattuk az ivást. tévéztünk, hajnali fél4-kor meg aludni mentünk. további szexre már nem volt erőnk.

vasárnap viszont azzal ébresztett. annyira nem tudtam élvezni, hiszen félig még aludtam, de neki jó volt. egy kicsit duzzogtam is amiatt, hogy mostanában csak neki jó, nekem meg nem. ööö... illetve mióta együtt járunk csak neki jó és nekem nem... és ez gáz. és mostanában ráadásul nem is fordít arra időt, energiát, hogy nekem is jó legyen. úgyhogy ez volt az utolsó, hogy. eztán máshogy lesz. nekem ebből elegem van.
10 körül keltünk fel, sütött bundáskenyeret (kikönyiztem végre), ettünk, South Parkokat néztünk, majd ledöglöttünk még egy órára. 2 után indult haza, mert Csillával próbált 3-tól.
én egyedül maradtam, voltak terveim (mosás, takarítás), de aztán az lett, hogy filmnézés (Dobermann), meccsnézés (Derby-MU), filmnézés (Ízlések és pofonok), evés és mindezt persze egy spangli társaságában. estefelé elkapott a gépszíj, hogy milyen jó lenne egy igazit szerelmeskedni a Bőgőssel, írtam neki sms-t, hogy nem jön-e át mégis, de nem is reagált rá... mondjuk ettől most nem haragszom rá, de megjegyeztem.

igazából tényleg frankó minden, csak az én agyamat kellene átállítani arra, hogy ne akarjam magamhoz láncolni mindenáron, hogy ne nyavalyogjak állandóan, hogy vele akarok lenni. mert bizony vágyok már rá, hogy egyszer egy egész hétvégét együtt legyünk, de erre kb. zéró esélyt látok. legalább is addig, míg nem lakunk együtt. márpedig mostanában nem fogunk összeköltözni, ezt már látom. mármint rajta. szóval gáz, hogy mindenáron ki akarok csikarni belőle valamit, amitől én biztonságban érzem magam, lelkileg. pedig ezzel fogom elüldözni magamtól. és fel kell fognom végre, hogy az ő munkája nem hétköznapi, az ő életvitele, az ő időbeosztása nem hétköznapi, muszáj alkalmazkodnom hozzá és muszáj elfogadnom, máshogy nem fog menni.
csak olyan kibaszott nehéz... mikor más, simán együtt van egy egész hétvégét a szerelmével, akkor én nem tudom ugyanezt megtenni, mert nem. mondjuk az is igaz, hogy más meg nem játszik együtt a Grandpierre Attilával. ennyi. :)
szóval akivel baj van, az megint én vagyok. a Tesómmal például már olyan szinten összecimbizett, hogy kész... nagyon bírják egymást. :) Tesóm is odavan, hogy végre normális pasim van. :) na, szóval vissza kell vennem az arcomból. el kell foglalnom magam, hogy ne agyaljak azon, hogy miért nincs velem. és türelmesnek lenni végre. nem fog megcsalni, ez biztos. szeret, ez biztos. amikor tud, jön, ez biztos. akkor mit akarok még???? ja, igen. orgazmust. a segítségével. de erről meg beszélnünk kell. ez a titka.

ma este átmegyek a Koshoz és elhozom a cuccokat, amiket letöltött nekem. meg a dublini ajándékomat. :) szupi. :)

elsőre felütöttem egy

záptojást tegnap... úgyhogy a vacsora kicsit módosult. :) basszus, én még sose láttam közelről záptojást. úgy megijedtem tőle, hogy belehajintottam a mosogatóba. kibaszott büdös volt. a többi tojást is dobtam utána. tuti azok is szarok voltak.
ja, mert Bőgősnek akartam főzni vacsit, csőbensült zöldséges, sajtos makarónit. csakhogy ehhez kellett volna tojás. aztán közben megérkezett, és ő fejezte be a művet. illetve ketten. nem is lett rossz. jól belakmároztunk. :)
tök korán odaért hozzám, a próbáról egyből jött. meg is lepődtem. úgy volt, hogy még egyeztet a Trióval, aztán mégse. rohant inkább hozzám. :)
főztünk, ettünk, dumálgattunk, összebújtunk, filmet néztünk, andalogtunk, majd behaladtunk aludni. najó, alvás előtt egy mikrofonpróba. aztán majdnem megint még egy, mert nem bírtam magammal. (itt van Vérnénnye, a libidóm az egekben, muszáj kiélnem magam valahogy...) aztán cigarettázás és alvás.
megint hullaként döglöttem mellette, a halálfejes sáljába tekergődzve természetesen.
reggel vonyítva ébredés, alig bírtam kikelni az ágyból. én kávé, ő tea. közös cigizés. majd összekapartam magam és dolgozni indultam. ő még maradt, éppen az előbb beszéltem vele, hogy 11-ig ott volt. olvasott. meg evett. (akartam neki csomagolni kaját, de nem volt nála táska, csak az Asszony, meg a vonója), viszont hálistennek nem elveszett gyerek, szóval nekiállt és evett. :) imádom, hogy egyre inkább otthon érzi magát nálam. imádnám, ha már cuccolna hozzám. :) egyszerűen úgy imádom, ahogy van.
és nem játszmázok, és nem vigyázok a számra, ami a szívemen, azt ki is bököm. nyünnyögök neki, meg tolom, hogy "imádlak", meg minden. és ölel, és simogat, és csókol, és néz... de úgy, ahogy még soha senki... és ezekben a gesztusokban továbbra is minden benne van...
kérdezgette, hogy mikor van a névnapom... lehet, hogy valami ajándékkal meg akar lepni??? :) nem bízom el azért magam, nem akarok pofára esni... :)
szerdán egyébként a Kamrában játszanak, ami Béta nevenapja, és hát úgy terveztük, hogy szerdától vasárnapig névnapozunk ezerrel (tehát csutak részegek leszünk minden este), úgyhogy szerintem itt fogjuk megkezdeni a sort. :)
holnapra végre le akarom irtani a fejemről a fekete hajat, de nem ollóval, hanem festékkel. persze nem tudok időben elszabadulni a melóból, hogy odaérjek a fodrászkellékesbe, szóval nem tudom mi lesz. holnap nagyon szépnek, csininek, kipihentnek kell lennem. a koncert és a házibuli miatt is.
hajjajj... van gond elég... bár mondjuk ennél nagyobb problémám sose legyen... :)

arra (is) jó

volt a tegnapi babalátogatás, hogy ismét elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy gyereket kellene szülnöm. idén 33 éves leszek, lassan itt az ideje. ha most szülnék, akkor is 50 éves lennék, mire a gyerek leérettségizik... azért ez elgondolkodtató... :(

Bőgőssel egyébként pont kedden merült fel a gyerektéma, csak úgy érintőlegesen, aztán abban maradtunk, hogy "drága dolog a gyerekvállalás"... meg szerintem önző gecik vagyunk mi még mindketten ahhoz, hogy egyelőre gyerekünk legyen.

pedig a tegnapi látogatás során, Vikiéknél nagyon kitört belőlem az irigykedés, meg az anyai ösztön. persze meg nem fogtam volna a babát, annyira azért nem. nem vagyok (még) ilyen gyömöszkölős, dajkálós... nyilván, nem vagyok érett még ezekhez a dolgokhoz. de "örömmel" látom, hogy Viki sem lett más attól, hogy van egy gyereke. ugyanaz a szeleburdi, vicces csaj, mint eddig. imádja a pici babáját, de nem múlt el belőle az őrület sem, persze egészséges szinten tartva. és ez klassz. :)

a látogatás során Lackó is előkerült, na, akkor hatódtam meg igazán, mikor a kis hármasunk így összejött... nyár óta nem volt rá példa sajnos. :(

nagyon jól éreztem magam náluk, őszintén szólva, már várom, hogy mehessek újra. (remélem, ők is visszavárnak...) Gyuszin éreztem, hogy még fel kell engednie velem kapcsolatban, de megértem. ő amúgy is a problémásabb kettőjük közül. igazi kos. :)

(kis műhelytitok egyébként, hogy éppen most folyik az ISO auditálás nálunk. én kitakarodtam az irodából, de egy közeli gépnél ülök, és nagyjából követem az eseményeket, közben meg blogolok. most pont azokat a papírokat nézik, amiket még reggel gyártottam le, mert nem voltak készen. milyen jó, hogy bejöttem ma időben dolgozni... :D)

Bőgőssel este a Gödörbe mentünk volna, de hívott, hogy "rájött a rák"... először nem értettem, hogy mi van, nagyon megijedtem. kiderült, hogy fej- és hátfájással ébredt tegnap, alig bírt délután tanítani. így inkább pihen, nincs bulizás. ezzel egyet is értettem, mert most nagyon fontos, hogy a mai próbára összeszedje magát, és hát szombaton meg a nagy-nagy koncert, a várva-várt... :) amúgy meg én is fáradt voltam, úgyhogy nem volt nehéz lemondani a találkozásról. najó, az ő személye hiányzik, de a bulizást mindenképpen szívesen hagytam ki.

este 10 után értem haza. ettem még, tévéztem, aztán két slukkot szívtam eü okokból (görcsölt a hasam Vérnénnye miatt) egy maradék spangliból, megnéztem egy South Park részt (a Gyűrűk urásat... bazeeeeeeeeeeggggg!!!!! kibaszott nagy!!!!), majd eltakarodtam aludni.

az ágyban még kicsit járt az agyam (a fű is hatni kezdett) és azon gondolkodtam, hogy mennyire nem voltam még soha életemben biztos senkiben és semmiben. hogy mennyire nem volt még az, hogy én valakinek igazán gyereket akarjak szülni. persze, az exférjemnek akartam, de azért, mert az akkori melómból meg akartam valahogy szabadulni, viszont biztos voltam benne, hogy hulladékság lett volna az egész gyereknevelés, meg a további életünk együtt. na, meg 76-osnak is szültem volna gyereket, nade ott se volt minden rendben, tudtam én, max. meg akartam fogni vele, illetve elragadott a hév, hogy milyen jó vele, meg örök élet, meg egy nap, meg mittomén...

de most. most annyira biztos vagyok magamban, és a Bőgősben. egyszerűen ennyire még sohasem... senkiben és semmiben. annyira érzem, tudom, látom, tapasztalom, hogy Ő az, akivel le tudnám élni az életem, akivel a gyereke(ke)t fel tudnám nevelni, aki szellemileg a legtöbbet tudná adni egy gyereknek, meg nekem is, aki megtestesíti a Társ, Barát, Szerető hármast egy személyben... Ő az, akire szükségem van...

mire ezt átgondoltam, már folytogatta a torkom a sírás. az örömkönnyek bugyogtak fel belőlem. közben persze a halálfejes sálját szorongattam és végül álomba sírtam magam. örömálomba. :) de úgy elaludtam, hogy ihaj. :)

reggel erőt vettem magamamon, felkeltem időben, hajat mostam, szépet sminkeltem, majd bejöttem dolgozni. nem is hiszem el, hogy ennyire kemény vagyok... :)

minden gondolatom a Bőgős körül jár... szinte hihetetlen, hogy létezik... hogy megtaláltuk egymást...

talán már írtam, hogy P!nk dalokat hallgatok, és mennyire más boldogan hallgatni őket, mint szomorkodva. van a Long way to Happy c. száma, amitől eddig tök depis lettem mindig, most meg már úgy hallgatom, hogy "igen, hosszú az út a Boldogságig, de én megtettem ezt a hosszú utat, kiböjtöltem, vártam eleget, úgyhogy megérdemeltem, hogy legyen egy olyan férfi az életemben, mint a Bőgős..."

és még ez a kapcsolat sem indult egyszerűen, itt is türelmetlenkedtem elget, meg kavartam a szart magam körül, meg ő is kért pihenőt, meg én is agyaltam, meg tipródtam, hogy merre legyek arccal... de nincs ezen mit gondolkodni. így van jól, ahogy van. ráadásul csak egyre jobb lesz, meg egyre közelebb kerülünk egymáshoz... én lassan (és ez nem türelmetlenkedés) forszíroznám az összeköltözést. pusztán csak azért, mert bizony bármekkora közhely, de igaz: "lakva ismerszik meg az ember..." tudom, hogy nála ez a költözés nem olyan egyszerű. van most egy biztos helye, ha eljön onnan, és nekünk valami miatt mégsem jönne össze, akkor hova megy??? Csillához vissza biztosan nem mehet...

azért én is félek az egésztől. mert egyikünk sem egyszerű ember. én ráadásul elég jól hozzászoktam a "szingliléthez". hogy nem kell senkihez alkalmazkodni hosszú távon. ő meg ugye... gyakorlás, meg saját kis heppek... na, hát kemény menet lenne... lesz... mert egyszer mégiscsak cuccol... :)

de hát miért ne tudnánk megoldani a dolgokat? mindketten elég jól tudunk alkalmazkodni (bár ez majd tényleg "helyzetben" fog megmutatkozni igazán), szeretjük egymást... talán ez a legfontosabb... ennél nem is kell több... a szeretet ereje mindent megold!!! :)

húúúúúú, ez már nagyon gennyes, nyálas, rózsaszínfelhős... undorító, nem??? ;)

csak hát az a nagy büdös helyzet, hogy így érzem magam. talán még soha nem voltam ilyen boldog igazán, őszintén. maximum hazudtam a boldogságot. de most nem. :) most ez a frankó. és nagyon remélem, illetve szeretném, ha a Bőgős is így érezné magát... ha rólam, kettőnkről van szó.

jó lenne, ha valaki csekkolná... de nincs olyan közös ismink, aki megtehetné... ehhh... nade, azért ha vele vagyok, az öleléséből, a tekintetéből minden kiderül, kérdés nélkül. szóval nem aggódok. :)

sáláláláááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!! :D

csak távirati stílusban

van időm posztolni. mert a holnapi ISO auditra készülünk. nem is tudom, Vikiékhez hogy jutok ma el... leginkább sehogy... áhhh... kiborulok... :(

tegnap viszont... gyíííííííííííí!!!!!!!!!!!! :)

odataláltam. szarrá behavazódtam. izgultam. Csillának bemutatkoztam. zavaromban vihogtam. de összekaptam magam.

egy cigivel séta a ház körül. aztán szobájába be. kicsi kupi, de pont egészséges mértékű. ücsörgés, nézelődés (mit lehet rabolni). tőlem kapott ajándékok az asztalán. :) örömmel konstatáltam. South Park nézés, összebújás, beszélgetés, röhögcsélés, egymásnak örülés.

2 óra elteltével buszhoz lekísérés, szenvedélyes csókolózás, ölelkezés, szeretés.

fél 9-re hazaérés, kajálás, betépés, sorozatnézés, bealvás, ledöglés, alvás, alvás, alvás. reggel vonyítva felkelés.

fejem romhalmaz. de csini vagyok. és szerelmes. és boldog. és örökké fog tartani. tudom.

és senki nem érdekel. csak ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!!!!!!!! :)

SZERETEMMMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!! :)

és most melóba vissza. ufff. :(

még jó hogy

felhívtam ezt a nemnormálist. mármint a Bőgőst. (nem bírtam tovább, hogy ne halljam a hangját, meg egyébként is, baszta a csőröm ez a vasárnap esti fos beszélgetés)
szóval felhívtam. éppen gyakorolt. és persze tiszta ideg volt. meg ettől én is az lettem.
mert nem tudta leszedni a kurva számokat, amiket a Grandpierre átküldött neki mailben. és hogy akkor majd elindul a városba, de azzal elbasz 2 órát, meg ráadásul 20 ft van a zsebében... áhhh...
én meg csak nyeltem, csak hallgattam, de nem ajánlottam fel neki, hogy leszedem és elviszem a cuccot, hiszen ehhez meg kellett volna adni az emailjének a jelszavát. és ha ennyire nem bízik bennem, hogy megkérjen erre, akkor kapja be, akkor szopjon, töltse az időt faszságokkal, mászkáljon a hóesésben, meg mittomén.
úgyhogy tök idegesen tettük le.
erre, visszahívott pár perc múlva. hogy lépjek be az emailjébe és szedjem le. :) na, remek. :)
elkapott a harci ideg, mert vagy egy írható cd-t kellett szereznem hozzá, vagy pendriveot, vagy a telefonom kártyájára tudtam volna még rámenteni. persze minden megoldás horror ennél a cégnél, ahol a géppark egyenlő a fostaligával.
eszembe jutott, hogy a drága Tesóm egyrészt itt dolgozik a szomszédban, másrészt szokott nála lenni pendrive. felhívtam. átszaladtam érte. mert volt nála és odaadta. :) szupi. :)
számok lementve, eltárolva.
visszahívtam a Bőgőst, hogy a feladat teljesítve. erre kérdezi, hogy hol találkozzunk. mondom, mi a faszt mászkálna, elviszem hozzá. de hogy kijön elém újpest központba, mert nincs kedve magyarázni, hogy kell hozzá eljutni. mondom odatalálok, meg van útvonaltervező is a világon. de hogy ne menjek fel, mert akkor össze kell pakolnia a szobájában. mondom menj te a picsába... ki a faszt érdekel, hogy mi van a szobádban???? könyörgöm, ez még viccnek is rossz volt...
megadta a címét (amit persze már tudtam), erre benyögtem: kezdhetsz jelszót változtatni, meg költözni, most már mindent tudok rólad!!! :)
megkérdeztem tőle, hogy kell-e neki valami, kaja, vagy cigi, vagy bármi. hát, cigit azt vihetek. :)
kicsit fáj, hogy ennyire nem ismer még engem... mondjuk, hasonló helyzetbe még nem is igazán kerültünk, de hát basszus... nekem semeddig nem tart ezeket a dolgokat megcsinálni, semmi más dolgom nincsen, miért ne mennék el hozzá és vinném el a cuccokat??? neki most éppen elég feladata van, hogy ne bassza el az idejét a városban mászkálásra. mert ha Szilveszterhez felmegy, akkor már úgyse 2 percig marad, hanem tovább... kár, hogy nem vágja, engem meg lehet ilyenekre kérni, sőt, nagyon-nagyon szívesen segítek neki, amiben csak tudok, és ne szégyellje már, ha kérni mer valamit...
ha nem tudom/akarom megcsinálni, úgyis megmondom. de ha meg működhet a dolog, akkor miért ne??? na, ezt azért majd elmagyarázom neki. hogy nem vagyok papírcsajszi. egyrészt.
másrészt meg... szeretem... vele járok... ő lesz a férjem... honnan gondolja, hogy nem segítem amiben csak tudom, hogy nem teszek meg érte mindent, amit csak kér, ami csak fontos, pláne, ami a munkáját, a karrierjét segíti???? már a feltételezés is sértő... de tényleg... :)
najó, semmi hiszti. próbálom az ergya fejemet kicsit összeszedni, hiszen 13 perc múlva elstartolok innen és megyek hozzá.
pfff... és milyen nap van??? február 10. a szivecskés nap. ennek így kellett lennie... hogy így találkozzunk ma. hogy nála. vagy mit tudom én... hülyeség. :)
uhhh... Csilla biztos örül majd nekem... :S persze, még az is lehet, hogy barinők leszünk!!! MUHAHA!!! :) azt mondta, szerinte hasonlítanak a szemeink egymásra. mármint a Bőgős szeme meg az enyém hasonlít. na, ez érdekes. ezt mi nem így látjuk, de biztos... :)

igaza van abban

a Tesómnak, hogy a Bőgős élete ilyen. ha akarom őt, akkor el kell fogadnom. legalább is valamilyen szinten. nyilván nem vég nélkül és nem engem megalázó helyzetekbe hozva, de hát meg kell értenem, hogy zenész, művész és ebben a foglalkozásban benne van az ilyesmi...
ha csak Viczián Ottóra gondolok, hogy szinte minden előadás után anno még meddig ücsörgött a színház büféjében, leereszteni a gőzt, megbeszélni az előadást, a továbbiakat stb. ez egy ilyen világ. nekik erre szükségük van.
és én meg nem akarok házisárkány lenni. lehet, ha toleránsabb leszek, még esetleg azt is elérhetem, hogy magától "szalad" haza, hozzám... mert látja, hogy ha nem jön, akkor sem vonyítok, ha meg jön, akkor hálás vagyok. nem tudom.
szarul érzem magam amiatt is, hogy nem tudtam vasárnap este vele örülni ennek a szombati koncertnek. az álommelónak. pedig nagyon büszkének kellene lennem, meg tényleg hurrá, meg minden. és belül az is vagyok. tényleg örülök, csak akkor este nem bírtam pozitívan megnyilatkozni.
na, most ezért nem kérek utólag elnézést tőle (bár megfordult a fejemben), főleg, hogy azóta nem is beszéltünk, semmilyen formában nem keresett. én sem őt.
amúgy is azt terveztem, hogy megvárom, mikor jelentkezik, mikor akar velem találkozni, egyáltalán mikor jut eszébe, hogy van egy "barátnője"... vagymi. ma már iwiwen is volt, tegnap is kétszer, nem dobott egy vicces félmondatot sem...
persze, tuti el van havazva, de nem hiszem, hogy arra nincs ideje, hogy annyit írjon: "böff"... vagy akármit.
mindenesetre azért még mindig el kell döntenem, át kell gondolnom, hogy vállalom-e így a kapcsolatot, vállalom-e, hogy egy jazz zenésszel járok, annak minden nyűgével és nyilaival együtt, vagy keresek egy kevésbé elfoglalt, kevésbé "zűrös" pasit, aki persze lehet, hogy nem is túl unalmas, meg még egy rugóra is járhat az agyunk, meg még szerelmesek is lehetünk, meg még boldogok is lehetünk... áhhh... nem tudom...
mondjuk, én vágytam egy ilyen férfira, mint a Bőgős. szóval most aztán ne nyavalyogjak... csak azt hittem, hogy ha már ennyire szerelem, meg öröm, meg boldogság, akkor kicsit többet leszünk együtt, illetve nem szorulok annyira háttérbe mint most, meg hogy tartalmasabb együttlétek lesznek...
megpróbálok türelmes lenni. azért az aggályaimat mindenképpen közölni fogom vele. csak a miheztartás végett. aztán kezd vele amit akar.

ma február 10-e van. két dolog miatt érdekes ez:
- mára van a Bőgős naptárjába berajzolva egy szivecske (ami tulajdonképpen egy segg... :D), ma lett volna az egy hónap vége, hogy nem találkozunk. gondolkodtam, hogy mi van, ha a mai napig nem jelentkezett volna. szerintem akkor én már régen mással járnék... vagy legalább is elveszített volna örökre... kíváncsi vagyok, hogy a szivecskéről eszébe jutok-e ma egyáltalán... belenéz-e a naptárjába. meg hogy mit fog tenni.
- ma van 2 éve, hogy 76-os szakított velem. akkor azt hittem, hogy túl sem élem. aztán tessék. itt vagyok. ma reggel az MR2-n lement egy Pink dal. úgy gondoltam, hogy nekem is Pinket kell hallgatnom munkába jövet. akkor jutott eszembe, hogy ez az a nap. és hogy már 2 éve. meg hogy esőben áztam a háza előtt, meg üvöltve bőgtem napokig. meg hogy örök barátság... aztán augusztus vége óta nem is láttam. persze, én vagyok a hibás. ebben is. mindenben. de ha neki így jó, akkor legyen.

este feljött Béta meg Palcsi. csak másfél órányit voltak, dumálgattunk kicsit. amíg megérkeztek, olvastam, tévéztem. ma nagybevásárolok DM-ben, hazafelé, majd sorozatos estét csapok az HBO segítségével (Kaliforgia, Little Britain USA, True Blood). ámbátor, ha ma valaki Morrisons2-be menne, ne kíméljen, szóljon. az uncsitesóm fiai játszanak ott, élőben. de nincs kivel elmennem. :(
holnap pedig meglátogatom Vikiéket munka után, meg a kis pöcsöst. (és az nem Gyuszi :D)

pedig milyen büszke

voltam arra csütörtök este, mikor a Kos barátaival találkoztam a Sandokanban, és beszélgettünk, hogy én még sose voltam olyan részeg, hogy ne tudjak magamról...
na, hát ez az egész össze is omlott csütörtök éjjel.
abból a büntikoktélból, amiből 2 már "halálos", megittam 5-öt, plusz még vagy 4 különböző cuccot.
folyományok:
- kikezdtem a pincérlánnyal (már bejelöltük egymást iwiwen)
- tapogattam egy másik csajt is (erre sem emlékszem)
- hazafelé, a lépcsőházban bevertem a fejem a falba (baromi nagy dudor van még mindig)
- miután beléptem a lakásba, nem emlékszem semmire (pedig kivettem a kontaktlencsém is, de hogy mikor és hogyan???)
- ruhástól ébredtem 7:15-kor (6:00-ra kellett volna mennem körmöshöz)
- hánytam (piától most először)
és még számtalan, szebbnél-szebb dolog...
a Kost persze gyötörte a bűntudat, hogy nem vigyázott rám eléggé. de hát nem ő a hibás, hanem én. én nem vigyáztam magamra. cserébe kurvajól éreztem magam, hatalmasat buliztunk, 10 után már csak kettesben voltunk, úgyhogy beszélgetni is tudtunk. az alkohol őt is elég őszintévé tette, szóval elég sok új dolgot tudtam meg róla...
péntek reggel 9 után bírtam felkelni, még mindig csutakrészegen haladtam be a munkahelyemre. a villamoson télifagyi erotikusan evése, abba beleéneklés, valamint léggitározás. 7-es busz végigéneklése. a Kos által az estére szerkesztett zeneszám folyamatos hallgatása. remek volt.
munkahelyen persze nagyon rosszullevés, mégis fél4-ig kihúzás.
aztán haza. bevásárlás, mert a Bőgős megígérte, hogy főz a beteg gyomromnak. majd ledöglés.
Bőgős 9-kor hívott fel, hogy vége a próbának, mindjárt jön. ehhez képest 11-kor még nem volt sehol. ekkor berágtam, mert ennyi erővel már le is fekhettem volna aludni. küldtem neki sms-t: "még jó, hogy annyira szarul vagyok, hogy a kajára gondolni sem bírok. jó éjt." jelezve ezzel a szemrehányást, meg hogy most már akkor ne jöjjön. kb. 10 perc múlva érkezett meg. én rosszallóan néztem rá, ő meg nem értette (kiderült, hogy az sms-t nem is olvasta el) főzött, tévéztünk, ettünk, mit tudom én. aztán hajnalban alvás.
szombaton 9-kor ébredés, ébresztő szex, majd ő el, stúdiózni, én meg visszafeküdtem. mielőtt elment, akkor olvasta az esti sms-em. jeleztem neki, hogy én megmondtam, ilyet többet velem ne csináljon. hogy mindjárt jön, aztán mégsem...
1-kor ébredtem, elmentem bevásárolni. majd otthon főztem chilis babot, és nekiálltam takarítani. 5 órán keresztül meg sem álltam, hulla fáradtra melóztam magam és még annyi mindent lehetne/kellene csinálni... :(
8-kor, már éppen felöltözve, sminkelés előtt hívott a Bőgős, hogy bocs, de ő most hulladék, inkább nem menne sehova (úgy volt, hogy a Jazz clubba megyünk, koncertre, ráadásul ő akarta megnézni, nem én, legalább is elsősorban), majd jön nemsokára. remek.
ruha le. smink off. tévé elé beül. alapvetően nem volt baj, hogy nem jött, mert legalább olyan volt az estém, ahogy terveztem. megnézhettem azt a filmet, amit akartam, nem pofázott bele, csinálhattam egy spanglit, nem kellett körülötte ugrálni, stb. nade, 3/4 10-kor felhívott, hogy menjek már át a Gergőékhez, mert ott isznak. (ennyire volt hulladék) mivel már eléggé be voltam szívva, meg a film is ment, mondtam, hogy nem megyek. jó, akkor majd jön. remek.
nem is volt még igazából ezzel sem baj, mert oké, stúdiózás után le kell vezetni az ideget (jól összebalhéztak napközben), meg kellett beszélni a beállításokat, meg az egész felvételt. oké. de az, hogy odaért 11 után, ledőlt a kanapéra, majd elaludt. majd, mivel a film, amit néztem 2-ig tartott, ezért 2-ig ott döglött, majd hálóba be és alvás. de ez még mindig oké.
eljött a vasárnap. elment megint stúdiózni. kérdeztem, látom-e. hát... nem tudja, mert haza kell mennie. meg hát megy sörözni. biztos, hogy megy sörözni. remek. este 8-kor felhívott, hogy van-e már nálam net, mert le kell szednie egy emailt. mondom nincs. meg hogy feljöjjön-e. mondom, ahogy akarod. nekem mindegy. aztán hív este 10-kor, hogy megkapta a hőn áhított melót (szombaton a Fonóban fog játszani a Vágtázó csodaszarvasban), eddig piált a stúdiózás után, hogy most megy és megnézi azt a mailt (a szombati számok vannak benne), és hogy akkor már nem jön fel. mondom rendben. ja, de hogy nem a net miatt jött volna csak (persze), meg hogy igazából ezt az örömhírt akarta velem megosztani (szombati koncert), meg hogy mi a bajom. mondom semmi. (mivel elég fosul válaszolgattam, mert éppen a tököm volt tele az egész hétvégével)
ami most basz, az tulajdonképpen az, hogy amikor "hulladék", rám nincs ideje/ereje, minden másra meg van.
és továbbra se arról van szó, hogy a próbálást, gyakorlást, fellépést hanyagolja miattam, hanem mondjuk ne mindig részegen érjen oda hozzám, vagy legalább is ittasan, amikor már két mondatra sem képes, ráadásul éjszaka, mikor már én is fáradt vagyok, tehát effektíve mintha nem is találkoznánk. jobb esetben szex legalább van. de az is minek.
én elfogadtam, hogy a bőgőzés mögött második legyek. de hogy a haverok, meg a piálás után jöjjek csak, az egy kicsit sok... az már túlzás.
úgyhogy a beszélgetés, ami eddig elmaradt, amiben ezeket a dolgokat tisztáztuk volna, az most fog következni. mondjuk, nem tudom, hogy mikor, mert a szombati koncert miatt még inkább el lesz foglalva (ami persze továbbra sem zavar, hiszen a bőgőzésről van szó), de majd egyszer megejtjük. addig viszont én aztán nem fogom kérdezgetni, hogy mikor találkozunk. és igazából nagyon nem is akarok ráérni.
mert az a baj, hogy túlságosan nyeregben érzi magát. hogy már megvagyok neki, már tuti minden, amikor jön, akkor jön, amikor találkozunk, az nekem jó, amennyit együtt vagyunk és ahogyan, az nekem jó. hát a faszt. ezt sürgősen el lehet felejteni. elkapattam. ennyi. de meg fogom neki mondani, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor már szedheti is a sátorfáját.
amúgy tegnap 12-kor spanglizni és mozizni kezdtem és ezt toltam este 10-ig. közben rengeteget zabáltam. ennyi. jó kis hétvégém volt, mondhatom. tartalmas. tényleg.
azt hiszem, nem tudom mit vállaltam azzal, hogy egy fiatal jazz zenésszel akarok járni. hogy ez az élet kellett, de tulajdonképpen nem így. mert ez működhetne úgy is, hogy én nem érzem magam háttérbe szorítva. de erősen el kell gondolkodnom afelől, hogy valóban akarom-e én ezt. hogy kell-e ez nekem. ez az egész. vagy még most, mielőtt jobban sérülnék, inkább lelépek. keresek olyat, aki kevésbé zűrös.
hozzáteszem, az, hogy én viszem a rosszba, meg a buliba... na, ezt aztán innentől kezdve kikérem magamnak!!!! hiszen ott se vagyok általában, mikor lerészegedik. de nem is érdekel. nyugodt életet akart, de nem tesz érte semmit...
posztok meg azért nincsenek időben, mert számlatartozás miatt kikapcsolták otthon a netem. úgyhogy csak melóból tudok írni. szupi. :)
ja, vasárnap reggelre volt két álmom:
1. exférjem nagymamája meghalt, valami gyomor probléma miatt
2. Sanyi, exkollégám felhívott és lebaszott, hogy milyen régen nem beszéltünk, miért nem jelentkezem.
mivel torokszorító sírással küzdő ébredésem volt, exférjemnek egyből sms, hogy mivan. válasz jön, nagymama már jobban, de tényleg beteg volt. Sanyit felhívtam, erre ő, hogy éppen a napokban emlegettek, hogy mi a fet van már velem...
jobb, ha odafigyelek ezekre az álmokra... már csak az akasztott nőt kéne megértenem...

sikerült zálogot szereznem

Bőgőstől. :) a halálfejes sálját oroztam el tegnap. mert rajta van az illata. szerinte a sál kimondhatatlanul büdös, de nekem sokat ér. a parfümje keveredik a cigarettájának füstjével, megspékelve a múlt heti gyros szagával... :)
nem hittem, hogy meg tud válni tőle. mégis odaadta. mondtam neki, hogy így legalább van mi miatt találkoznunk. hogyha vissza akarja kapni. :)
na, persze nemcsak ezért találkoznánk...
rémes napom volt egyébként tegnap, egészen addig, míg a hangját meg nem hallottam este a telefonban.
a munkahely ultragáz, felcsesződés ezerrel. aztán rohanás haza. megjött az új Maxtor külső vinyóm. 1Tb tárhely... whááááááá!!!! :) takarodok is át hamarosan a Koshoz, filmeket meg zenéket lehúzni tőle. :)
később konstatáltam, hogy nincs netem. fél órát vártam a vonalban, mire kiderült, hogy számlatartozás miatt egyoldalúan felbontották a szerződést. hát remek. kapja be a T-online a lónak a túrós faszát. tudtam, hogy tartozok, de nem gondoltam, hogy már szerződést is bontanak.
ahogy felhívtam az ügyfélszolgálatot, kb. 20 percig vártam, hogy kapcsoljanak valakit. amikor végre bejelentkezett egy Tóth Gergő nevű operátor (egy fiatal srác lehet), ennyit bírtam mondani: "Na végre!!! Én pasira ennyit még nem vártam..." szerintem ez a szállóige keringeni fog a T-ökfőzelékesek üszijén. :)
ezután megkívántam a kádfürdőt, úgyhogy bele is süppedtem egy kis forró, rózsaillatú, fullhabos vízbe. csak egy veszélye volt az egésznek, hogy elalszom benne. miután kiszálltam belőle, beszéltem több, mint 1 órát telefonon a Tesómmal. jól kitárgyaltuk a Bőgőssel való kapcsolatomat. hogy mennyire klassz ez az egész. elmondta, hogy örül, hogy számára is szimpatikus férfival vagyok. és bizony... évek óta először fordult meg a fejemben, és nemcsak megfordult, de ki is mertem mondani, hogy "igen... gyereket szeretnék szülni a Bőgősnek..." még a Tesóm is meglepődött ezen. de ő is úgy látja, hogy nagyon klassz pár vagyunk. és hogy ennek az egésznek van jövője.
na, 9-kor rácsörögtem Bőgősre, hogy mizu. pont akkor lett vége a próbájuknak. még valami portással küzdött, mondta, hogy a Gödörben találkozzunk 10-kor. aztán később visszahívott, hogy felhozná a vonóját meg a táskáját és menjünk együtt. mire odaért, majdnem kész volt a sminkem is. benyögte, hogy szívott, így én is eltoltam a maradék spanglimat. egy részét már az utcán, menetközben. 10 után értünk a Gödörhöz, de előtte még vettünk egy üveg rosét, meg sós mogyorót, meg cigit. (nem volt nálam sok kp, nála meg szinte semmi, így utolsó fillérig el is költöttem mindent) kabátujjban becsempésztük a bort, a Trió másik két tagja már ott volt, utánfutókkal együtt. meg még egy gitáros fiú. leültünk, dumáltunk, vagyis én inkább Drescht hallgattam, ők beszélgettek. cigizés, ivás.
az üveg bor után még két dl rosé következett, majd végre hazaindultunk. igazából már odafelé annyira be voltunk indulva egymásra, hogy az volt a terv, lemegyünk, iszunk egy pohár bort, aztán tipli haza. hát majdnem így lett. :)
otthon még pornót néztünk együtt, majd persze szexelés. hajnali 3-kor sikerült elaludni.
elalvás előtt még megkérdeztem tőle: "te voltál már valaha boldog???" válasz: "én most is boldog vagyok. miért? te nem???"
dede. hát persze. én aztán... én bizony nagyon boldog vagyok. :)
reggel 7-kor ébresztő. majd ébresztő szex. majd visszaalvás. végül 8-kor keltem fel. évődtünk még kicsit az ágyban, győzködtem, hogy holnap este bizony találkozzunk. kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. ezután 9-re értem be dolgozni.
a suliból írt üzenetet iwiwen: "Jók a képek. Dógózzá!!! aztán meg dugjunk,mint a vadállatok :)))" (megnézte a hétvégi kirándulásról felrakott képeimet) hát lehet nem szeretni???? :D
hívott a Kos, este megyünk Sandokanba, végre, megint... valami langyospisi haverjai jönnek, akik baromira nem partyarcok, úgyhogy már látom, hogy rám marad megint a hangulatfokozás. de nem bánom. :) jól érzem magam a Kossal, szeretek vele lenni. ráadásul ma szar napja van/lesz, egyrészt van egy lány, aki rá van akaszkodva. nem érti meg, hogy nem akar tőle most többet, mint szex, meg néha dumálgatás. másrészt meg az exbarátnője ma pakol össze, ma húzza el a csíkot a lakásból. érzékenyen érinti a dolog, hiszen nincs egészen túl rajta. meg hát egyébként is. ez mindig nagyon nehéz történet... emlékszem, kicsit azért én is megzuhantam, mikor az exférjem cuccai sorakoztak az előszobában, indulásra készen...
úgyhogy igyekszem este kicsit feledtetni a gondjait. rá fog férni a gőz kieresztése. bár éppen most mondja, hogy ahova akartunk foglalni, az alsó szint, ott már nincs semmi. még a pulthoz se lehet leülni... a galéria meg elég fos... így annyira már nincs is kedvem menni. de hát majd alakul. az is lehet, hogy lefújja az egészet.
de akkor legalább pihenhetek, mert már éppen végét járom az erőmnek. az ebédem konkrétan egy red bull. :) és közben meg a halálfejes sálat szorongatom, puszilgatom, szagulgatom... hű, de romcsis... :)

pakkot kaptam ma

nyilasmisitől. jó nagyot. szépen becsomagolva. volt benne jó is, rossz is. örültem neki, hogy kaptam. igazából már nem is számítottam rá.
vagy talán későbbre vártam.
mindegy is. kibontottam, belenéztem, viszonoztam. őszinteséget őszinteséggel.
aztán egyelőre ennyi.
előre, tovább a Lenini úton... :) de minimum a Lavottáig. :)

volt egy találkozóm

tegnap. a Bakkal. megtalált iwiwen, bejelölt, majd beszélgetni kezdtünk és hihetetlenül ráérzett, hogy valami nincs velem rendben. én magam sem tudom, hogy mi, de bújkált bennem valami kétségbeesés, valami fos tegnap reggel. a munkámmal kapcsolatban, a kapcsolataimmal kapcsolatban, az életemmel kapcsolatban.

nos, a Bak ráérzett. hihetetlenül. úgyhogy este találkoztunk. beültünk ugyanarra a helyre, ahova a múltkor. tök jót beszélgettünk. próbált közeledni, mindenáron meg akart csókolni (volt egy ilyen szakasza is az estének), de én nem hagytam. aztán kielemeztük a Bőgőst közösen, vagy inkább csak ő (ért az ilyesmihez, legközelebb kártyából fog nekem jósolni), aztán ennyi.

kellemes este volt. méginkább megerősödött bennem, hogy a Bőgőst mennyire szeretem, és mennyire nem lenne helyes, ha megcsalnám, vagy átbasznám. úgyhogy nem is teszem.

9 előtt értem haza, ettem, beszéltem a Kossal telefonon, majd csináltam egy spanglit (1 hete nem szívtam már, ez idén rekord..), néztem a Kaliforgiát, aztán a Little Britain USA 5. részét. közben Bőgős küldött egy sms-t: "felhívsz?" tartalommal.

kicsit megijedtem. egyrészt azt hittem valami baj van. másrészt meg full be voltam tépve, nem igazán tudtam, hogy fogok tudni vele beszélni. aztán mégis sikerült. 5 percig. annyira jó volt hallani a hangját. miközben beszélgettünk, fogdosta a bőgőt, hallottam, ahogy a húron penget lágyan, csak úgy... szokott ilyet csinálni. hogy nem egészen gyakorol, csak a bőgőt fogdossa.

mondtam neki, hogy messze van... erre ő, hogy csak fél órányira... meg hogy majd ma este feljön. küldtem neki tegnap bőgőkről képeket, megköszönte, tetszett neki, örült neki.

olyan meleg, simogató volt a hangja. nekem végem van. annyira, de annyira szeretem... soha, de soha nem kell más. teljesen kész vagyok... érzem, hogy ez csak egyre jobb lesz. hogy ő is odavan értem. hogy igazából ő is sokkal többet lenne velem, mint amennyit velem tud lenni. de már ez a szándék boldogsággal tölt el...

minden percben rá gondolok... nagyon-nagyon-nagyon szeretem. :)

egy kirándulás képei

a szar rendesen

megkavarodott még péntek délutánra.
Bőgős hívott, hogy még nem ment haza, egy segítettjét látogatta meg, hogy találkozzunk esetleg, ha végeztem már. hát akkor még baromira nem végeztem, sőt, éppen az agyam akart eldurranni, annyi hülye melóm lett a hóvégi zárás miatt. fura volt, hogy annyira akar még látni, nem szokott ennyit hívni.
4-re végre hazaértem, a Tesómmal utaztam egy darabig. ő azt tanácsolta, hogy mondjak el a Kosnak mindent, őszintén, leginkább azt, hogy van most valami, valaki, akit nem szeretnék kockára tenni azzal, hogy köztünk történik valami olyan, ami nem helyes jelen esetben.
otthon vadul pakolni, készülődni kezdtem, amikor sms jött. azt  hittem a Kos, hogy mi van már velem. de nem. a Bőgős volt az. egy verset küldött, válaszként a reggeli négy sorra:

"S mely szárnyát fáradtan vonszolja, földön,
Mint ázott és beteg madár vergődöm,
Nem tudván méltón szólni szépségednek.
S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat."

és még annyit írt hozzá: "ja, ezt találtam. kb. találtam..." (tehát kereste :D) József Attila: Lányszépség dicsérete a vers c. egyébként.
amikor elolvastam, elbőgtem magam... egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen van... hogy nekem úgymond "szerelmes verset" küld ez a drága csillag... ekkor megint azt gondoltam, hogy le kellene mondanom a hétvégét, de aztán mégsem ez lett.
negyed 6 körül indultunk el végül. a kocsiban csak járt az agyam, nem tudtam a gagyogására figyelni. leginkább a suliról, vizsgákról beszélt. aztán mikor már Kőszegre értünk (negyed 9 körül), akkor már jobb volt. főleg, hogy arrafelé havas a táj, végre igazi hó, meg minden.
lecuccoltunk a Portréban, majd lementünk vacsizni. megittunk egy üveg bort ketten, méghozzá egy Jagodics rosét, helyi termelő, inkább házibor jellegű volt, kicsit hársfára emlékeztető ízzel, 18%-os alkohol tartalommal, szóval ütött ezerrel. ettünk finomakat majd felhaladtunk a szobába. dumálgattunk, pakolásztunk, de leginkább beájultunk az ágyba. tervezgettük a másnapot.
délelőtt 11-kor kecmeregtünk ki az ágyból. a péntek délutáni versre ekkor küldtem választ a Bőgősnek. Radnóti Miklós Tétova ódájának első pár sorát:

"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház."

ezután lementünk reggelizni. hálistennek még délben is lehet ilyet. :) jól belakmároztam, tudtam, hogy kell az energia az egész naphoz. aztán Kőszegen sétáltunk (vár, belváros), majd beültünk a kocsiba és kirándulni mentünk. Bozsok, Velem, Rohonc volt az útirány első körben. Rohonc ugyebár már osztrák település, tehát voltam külföldön is a hétvégén. úgy örültem mindennek, mint majom a farkának. de mint egy óvodás... hihetetlen. nagyon élveztem a nézelődést, az utazást. Rohonc után megálltunk egy helyen, kurvanagy hó volt, de egy erdei út vezetett befelé, valahova. minden ugyebár németül kiírva, nagyjából vágtuk, hogy valami kilátóhoz vezet az út. kb. 5 emberrel találkoztunk összesen útközben, mínusz 5 fokban sétáltunk, fújt a szél, jól átfagytunk, de végül az osztrák-magyar határon kötöttünk ki, mégpedig az Írottkőnél. a kilátónál. 884 méteren. nagyon zsír volt. gyönyörű, nyugis, jó levegő, csend, béke... úgy ugrándoztam örömömben végig, mint egy dilinyós. a Kos meg simán tűrte, sőt örült, hogy én örülök. oda-vissza 4 km volt az út. lett néhány fotó is, majd megosztom a közzel. :)
átfagyásos séta után vissza a kocsiba, el Lékára, ott a várnál megálltunk, de végül nem mentünk be, majd át Magyarországra, be Szombathelyre, főtér, némi , kávézás, sétálás, nézelődés. megnéztük, hogy hova mennénk este bulizni, aztán haza Kőszegre.
ott forró fürdő a kádban. kádban borozás, csokizabálás ezerrel. full kényelem. ekkor már este 9 óra volt, mire mindketten megfürödtünk. (külön-külön persze) vacsizás, amellé még egy üveg rosé, plusz fütyülős mézes málna étvágygerjesztőnek (nem mintha nem lettem volna úgy elfáradva, hogy akár egy ökröt meg bírtam volna zabálni). tök részegen szobába fel, tévézés, dumálás, baromi fáradtság. nem volt erőnk elindulni bulizni. inkább beszélgettünk.
elmondtam őszintén a Kosnak mindent. elejétől a végéig. megértette, elfogadta, sőt, talán még örült is neki, hogy ez van. hajnali négyig dumáltunk. mint két olyan ember, aki ezer éve ismeri egymást, és azóta barátok. tök őszintén beszélgettünk egy csomó mindenről. mindkettőnknek nagyon jól esett... elalvás előtt még annyit mormoltam magamban, félálomban: "This is the beginning of beautiful friendship..." :) és tényleg.
vasárnap reggel harangozásra ébredtem. ez állítólag ment szombat reggel is, de akkor nem hallottam. még vissza tudtam aludni, de 10 körül már muszáj volt kikecmeregni az ágyból. 11-kor el kellett volna hagyni a szobát. persze nem sikerült. délben lementünk ebédelni, majd kikértük a számlát. lecuccoltunk és elindultunk hazafelé. de nem ám csak egyszerűen...
a Balaton felé vettük az irányt, mert én még soha nem láttam télen. Sümeg, Szigliget (itt némi hógolyózás), Tihany (part, belső tó, apátság), majd irány Budapest. este 7-re értem haza. ekkor már Bőgős sms-ben keresett, hogy mikor érek haza, aztán meg hogy mikor indulhat már hozzám... egyszerűen nem hiszem el, hogy esetleg ennyire hiányoztam neki, vagy ennyire vágyik rám... mindenesetre nagyon jólesett. fél 9 körül ért oda hozzám, addigra én kicsit rendbeszedtem a lakást, meg magamat is persze.
megnéztük a Spílert. így másodjára már nem is volt olyan jó, illetve jó volt, de be kell látnom, hogy tényleg nem az a pörgős film, mint mondjuk a többi Guy Ritchie eposz.
11 után mentünk a hálóba, szeretkeztünk, dumálgattunk és aludtunk.
reggel vinnyogva felkelés, így még nem is látott a Bőgős. hisztiztem, mint az állat, annyira nem akartam felkelni, annyira fáradt voltam. és vagyok még most is. ő még maradt. 9-re ment suliba. (végre megkezdődött a második félév, végre van programja. :D)
ma vagyunk egyébként 4 hónaposak... ejha... a férjem óta és rajta kívül ez a második leghosszabb kapcsolatom... jó, mi??? :)
boldog vagyok. szerelmes vagyok. nem akarok senki mást, csak őt. imádom. jó volt tegnap az ölelésében ücsörögni a kanapén. imádok a szemébe nézni, mert ott van benne minden. minden, amit irántam érez. nagyon szeretem. nagyon-nagyon-nagyon. és nem tudok nélküle élni. ez már biztos. ja, de nem is akarok. :)