az én drága

Testvérem elintézte nekem és Zének, hogy el tudjunk menni holnap arra a Quimby koncertre INGYEN, amire már igazából be sem lehet jutni, mert hetek óta nincs rá jegy. 

hát nem dzsodálatos??? :) de az!! :) egyből hívtam Zét (semmi sértődöttség nem volt benne a tegnap este miatt), hogy van-e még kedve egyáltalán... nanáhogy van! :)

úgyhogy holnap délelőtt (vagy még ma este) főzés, aztán ebéd és délutáni szabadprogram a Tesómnál anyuékkal együtt. este pedig KissTibiiiiiiiiii!!! :) meg Csík zenekaros táncház, meg minden. :) remélem jó lesz és nem lesz sok köcsög. :) mondjuk Quimby koncerten már csaknem... ;)

ma Zé átjön este elvileg, de még nem biztos. remélem kipihente magát annyira, hogy meg tud jól döngetni, mert már unom a kézimunkát. :(

vasárnap szerencsére nem dolgozik, úgyhogy remélhetőleg együtt tudjuk tölteni az egész napot nyugiban, boldogságban. :) délután Liga kupa döntőt játszunk, úgyhogy arra már nagyon készülök. :)

nézem, micsoda látogatottság van ám mostanában nálam... tök örülök. :)

szép hétvégét Nektek, kedves olvasók! :)

talán most végre

lesz időm és lehetőségem arra, hogy írjak ide is.

nem mintha olyan sokminden lenne, de azért azt a keveset se árt, ha megosztom a közzel. bár annyira nincs most közlési kényszerem... nemcsak időm nem volt blogolni, de kedvem se.

na, a lényeg, hogy kedd este Zével meccsnézés, punnyadt hangulatban. illetve csak ő volt abban, én szokás szerint pörögtem. másnap elnézést is kért sms-ben, amiért ilyen volt. nekem nem gáz, ezt meg is mondtam neki. én nem vagyok házisárkány, hogy ilyenért rinyáljak. ha punnyadt, akkor is szeretek vele lenni.

szerdán aztán meló, este 7 után jött megint Zé, megint meccsnézés. pedig azt hittem, hogy otthon akar pihenni. de nem. most nem volt annyira punnyadt, de az ágyban így sem történt semmi. 1 perc alatt elaludt és ennyi. 

nekem ugyebár mindig van energiám a szexre, hát neki nagyon nincs. oké, megértem, hogy fizikai munkát végez, hogy nagyon sokat melózik és ahhoz képest keveset pihen... de hát legalább valami... :(

csütörtök reggel, ahogy elment, még utánaszóltam az ágyból, hogy "Bírlak!" de mivel nem válaszolt, még hozzátettem: "Bár úgy látszik ez nem kölcsönös..." nyilván meghallotta. (én csak annyit vártam, hogy azt mondja: "én is..." és kész) mikor már felöltözött, még visszajött és megpuszilgatott. akkor rájöttem, hogy mekkora seggfej vagyok. minek kell nekem mindent mondani? nem elég, ha érezteti, hogy szeret velem lenni?

napközben smsezgettünk, aztán este írta, hogy nem mennék-e én át hozzá aludni. mivel ma körmösnél kezdtem reggel, és nem volt kedvem a városban bumlizgatni hajnalban, így azt mondtam, hogy inkább otthon alszok, de akkor legalább kipihenhetjük magunkat. erre már nem is válaszolt, és azóta sem jelentkezett. csak nem sértődött meg... :)

a lényeg, hogy egyedül töltöttem az estém tegnap, tévét kapcsolgattam, pornót néztem, elvoltam. mint ahogy szoktam, ha egyedül vagyok. :)

ma elvileg kávézok valakivel (ez megint ilyen Mr. X történet lesz, ámbátor bárakármi lehet belőle...), holnap jönnek anyuék és vállaltam, hogy főzök chilis babot, ahhoz még hazafelé be kell vásárolnom, délelőtt megfőzöm... parádés lesz. :)

szombat este bulizni kellene menni, de Zé egész hétvégén dolgozik, szerintem semmire nem lesz ereje... mondjuk nekem is lenne dolgom otthon, meg pihenni se ártana, mert az éjjel is alig aludtam, de a bugi meg már nagyon a lábamban van.

ja, ma reggel várt a Kos levele, hogy menjünk The Subways koncertre. hát egyértelmű!!! azzal a lendülettel vettem is rá jegyet, 2-t. az egyiket a Kosnak, már mondtam neki, hogy a szülinapjára azt kapja tőlem. a másikat meg magamnak. erre felhívott, hogy akkor ki jön még? hányan megyünk? mondom, én leszarom, hogy ki jön, meg hányan, mi ketten biztosan, aztán ennyi. :))) nekünk kötelező!!! :)

tegnap váltottam pár levelet a Bőgőssel. csak cimbiségből elkezdtünk valamin levelezni. írta, hogy szeptember óta dúl a láw a nőjével, hogy most végre elköltözik Csillától, meg új bandát akar csinálni, sajátot. játszik 3-szor is a jövő héten, lehet, egyikre elmegyek és meghallgatom. hiányzik a jó jazz. :) meg kicsit rá is kíváncsi vagyok. :)

ezen kívül egyéb betegség nincs. :)

ha nem találkozunk

időben tegnap Sanyiékkal, akkor szénné shoppingolom magam. így hálistennek megálljt tudtam parancsolni. cipőt venni indultam, de aztán jó kis 70%-kal leértékelt felsőket vettem, faszányosakat. :) próba nélkül.

Sanyiékkal röhögés este 10-ig, aztán irány haza.

az ágyban sokáig forgolódtam, 2 körül bírtam elaludni... most meg hulladékság. :(

este meccs, Zével. hoz kindzsi levest. :) most arra vagyunk rászívódva. :)

még mindig nem

vagyok 100%-ig gyógyult, de dolgozom.

pedig a hétvégémet annyira passzív üzemmódban töltöttem, hogymég. :)

kezdődött a péntek esti csajos beszélgetéssel, ami egyértelműen nem az én estém volt. fizikailag sem éreztem magam teljesen 100-nak, meg a jelenlétemet sem éreztem valahogy kívánatosnak. mindenesetre természetesen jó volt látni a lányokat, de nem éreztem magam odavalónak. nagyon nem. :(

fél 9 körül értem haza, összeszedtem pár cuccomat és még azzal a lendülettel elindultam Zéhez, hogy ott aludjak. 

névnapi ajándékként a kedvenc csokimból kaptam egy táblával, meg egy üveg pezsgőt (amit szombat este meg is ittunk), meg egy öngyújtót. apróságok, de egyáltalán az, hogy nem felejtette el, nagyon jól esett. ha csak beledörmögi a fülembe, hogy "boldog névnapot hülyepicsa", nekem az is jó lett volna. :) annyira nem ez számít. de kurvára nem. 

tavaly talán még számontartottam, hogy ki köszöntött fel és milyen formában, mára már rájöttem, hogy pont leszarom. mondjuk éppen a lányok voltak azok, akik este, a Stexbevaló megérkezésemkor böffentették oda, hogy "boné". hát mondjuk tőlük pont egy kicsit, egy hangyafasznyival többet  vártam volna, de nyilván mostanában én sem voltam túl bőkezű, vagy adakozó, vagy jófej, hogy megérdemeltem volna többet cserébe. hát sebaj. ettől nem megyek a falnak.

amúgy meg voltak olyanok, akiktől egyáltalán nem vártam a köszöntést, mégis megtaláltak, így ez mindenért kárpótolt és kompenzált. de amúgy meg tényleg leszarom. 

szóval Zénél voltam péntek este, szombat hajnalban elment dolgozni, én pihiztem, olvasgattam, fújtam a taknyom, mert akkorra már remekül megindult az is. :( a köhögés meg konstans. ja, hát hangom az alig volt szombatra. 76-os hívott telefonon és nem hitte el. :)

szinte korán jött haza Zé, vacsiztunk, dumáltunk, olvasgattuk a szombati Magyar Nemzetet. lefeküdtünk aludni, majd egy eszméletlenül jót szeretkeztünk. de valami kész. egyszerre élveztünk el... ilyen velem még soha nem volt!! ufff... megint rámjött a sírás, aztán meg a nevetés. mondtam neki, hogy ha nekem igazán jó orgazmusom van (vagy mostanában ha van egyáltalán orgazmusom...), akkor ez a lefutása, jobb, ha megszokja. :) legalább is remélem, hogy lesz ideje megszokni. és hogy meg akarja szokni. :)

beszélgettünk még pénteken kapcsolatokról, meg kicsit a kettőnkéről. azt mondta, neki 1 évig szoktak tartani a jó kapcsolatai a nőkkel, aztán mindig elromlik minden, mert jönnek a titkok... 

ebből azt gondolom, és összerakva a múlt hétfői kérdésével (van-e más is az életemben), hogy vagy alapból nagyon féltékeny típus, vagy többször megcsalták, átverték már (a társkereséskor nem véletlenül volt fontos számára az őszinteség, mint tulajdonság). és arra jutottam, hogy én ezt nem akarom vele megtenni. soha. mert nem érdemli meg. mert nem tudja senki elképzelni, hogy valóban a tenyerén hordoz... ha elfingom magam, hogy nekem toronyóra kell lánccal, akkor addig megy, míg nem szerez. de tényleg. velem Férfi így még soha nem bánt. és nem is értem, hogy nők ezt hogy nem tudják/tudták értékelni... 

ó, persze, én megértem, hogy ha mondjuk elszaladt vele a ló, és sokat bulizott, alkoholizált, akkor azt egy idő után meg lehet unni. nade, ha a társa vagyok a bulizásban, akkor ugye más a helyzet. meg ha nem úgy tekintek rá, mint családfenntartó, akkor megint más. ha van önálló életem nélküle, ami egyébként nagyon fontos, pont ezen bukik el a legtöbb nő, hogy egyszerűen a pasi nélkül már nem képes létezni, és akkor persze megy a hiszti, hogy "jaj, már megint a haverjaiddal piálsz?".

na, hát én soha nem leszek ilyen házisárkány, mert remekül eltöltöm az időm egyedül is, nem Zé tart el, és ha együtt bulizunk, akkor meg az is jó, mert se ő nem ciki az én haverjaim előtt, se én nem vagyok az. azt gondolom, azzal még soha nem volt gond, hogy én vadidegen társaságba ne tudnék beilleszkedni. sőt, hát nagyon szeretné, ha találkoznék már végre a cimboráival. 

szóval értem én az "elődeimet", hogy ami sok, az sok. de hát ezek a nők egyáltalán nem értették meg ezt az embert, vagy csak ideig-óráig, vagy csak bizonyos kérdésekben, és hát persze, hogy menekült otthonról, meg persze, hogy az alkoholba menekült. megtehette volna most szombaton, meg vasárnap is, hogy munka után a haverjával piálgasson még, de nem. inkább jött haza, hozzám. mert köztünk egészen más a viszony. és ettől jó az egész.

furamód semmiféle nézeteltérésünk nem volt még az elmúlt 3 hónap alatt, mióta ismerjük egymást. (a szakításokat nem venném ide, mert az egészen más jellegű történés...) ez a 3 hónap egyébként legalább fél évnek tűnik, de inkább 1 évnek, annyit voltunk együtt. de nem bánom egy percét sem. 

és nézegettem szombaton is Zét, ahogy olvasgattunk, kávézgattunk csöndben, zenét hallgatva, és arra gondoltam, talán most először igazán, hogy mi a francért nem költözik oda hozzám... mert most kitalálta, hogy olyan lakást keres inkább, aminek van utcára néző ablaka, mert bár alig van otthon, azért ettől az udvari ablaktól befordul... de hát akkor minek keres mást, ha ott vagyok én? persze ezt nem mondtam neki, csak néztem rá és mosolyogtam, és persze elképzeltem, hogy minden nap együtt ébredünk... együtt kávézunk... együtt fekszünk le... húha... most azért a víz is levert hirtelen, hogy akkor nem lenne egy szabad estém se, de hát a fene tudja, hogy kell-e az nekem, vagy sem. a házibulikra ő is vevő mindig, ha meg olyan emberrel kell találkoznom, akivel kettesben akarok, azt meg megoldom.

az őszinteség, és a titoknélküliség jegyében el is meséltem Zének, hogy pénteken mit smúzolt nekem az egyik Megbízónk embere, akivel biztosításokat kötöttem... meg hogy megadta a mobilszámát... egyrészt tudja csak meg, hogy kapós vagyok, másrészt meg ha elmesélem ezeket, akkor talán kialakul benne a bizalom, vagy megerősödik mégjobban.

vasárnap megint korán elment, de még korábban haza is jött. átmentünk hozzám, útközben bevásároltunk kínai kajából rendesen. egészen estig azt ettük. megnéztük az Ocean's 11, 12 és 13 filmeket, mert még talán csak az elsőt látta. aztán este 8 körül hazament. bántam is, meg nem is. de jó volt külön pihenni.

én igazából mindenki véleményét szívesen meghallgatom, szoktam is megfogadni néhányat, de a "kövérgázzal tovább" elvét nem tudom magamévá tenni. rajtam kívül úgysem tudja senki, hogy mennyire értékes ez az ember, és hogy milyen, amikor mi együtt vagyunk. mondhat bárki, bármit, kitartok mellette. 

nem érdekel, hogy mi az elvárás, hogy mások milyen kapcsolatokat preferálnak, hogy mások szerint mi a normális kapcsolat. nekem jelenleg ez. kiegyensúlyozott vagyok, jól érzem magam a bőrömben, mi kell még ennél több??? soha, egyik pasim mellett sem voltam talán ennyire jól. akkor meg mi a francnak kapálózzak? lehet, hogy örök életünk végéig elleszünk így. hogy nincsenek státuszok, meg kőbe vésett dolgok. és akkor mi van? 

nekem nem kell házasság, sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy gyerek sem. akkor meg? élem az életem, és van mellettem valaki, akivel ez működik. szerintem ennél több nem kell. szerintem.

többször könnyekig hatódtam

tegnap. pedig semmi PMS vagy ilyesmi. egyszerűen ezt hozzák ki belőlem az emberek mostanában. leginkább a Férfiak. az oroszlán udvartartásomhoz tartozók. :)

először Zé kezdte, amikor hazafelé, a vonatról küldött egy üzenetet: "Már zötyögök a Balcsi felé. Dohányzóban!! :P Nekiállok Terézanyunak. Ha lesz kedved és időd nálam aludhatnál holnap. Bár szombaton egyedül lennél... :S Jó lazulást!"

amikor elolvastam, éppen a Kosnál készülődtünk indulásra, a meglepi programra, és teljesen fülig vörösödtem és totál elérzékenyültem, hogy milyen cuki ez a fiú, hogy annak ellenére, hogy tök beteg vagyok, meg nem lehet tőlem aludni annyit köhögök, mégis velem akar lenni ma este, pedig reggel dolgozni megy... meg mit tudom én... szóval annyira belepusztultam, hogy a Kosnak csak ennyit tudtam kinyögni könnyes szemmel, pillarebegve: "én úgy szeretem ezt a Majmot..." és ilyen még talán először szaladt ki a számon... vagy nem tudom. mondjuk Barbi tudná ezt, mert neki szoktam ilyesmiről beszélni. meg a Tesómnak. de valahogy úgy éreztem, hogy megmoccant valami.

(ebben egyébként 76-os is megerősített, hogy moccanjon csak nyugodtan, mert kifejtette a kedd éjszakai, számomra érthetetlen sms-ét. szerinte ugyanis küzdjek Zével, mert Zé és küzd velem, hogy még ő sem tudja, hogy velem hogy legyen, de 76-os szerint megéri a küzdés, meg bízzak is, mert ha nem is Zé lesz akit keresek, akkor meg fogom találni, akit. de szerinte Zé is pálya, és szerinte Zé is akar engem, csak még hezitál)

na, ilyen állapotban indultunk el a Kostól, ja, azért csinált pina coladat nekem gyorsan, megittam két nagy pohárral. ennyit arról, hogy tele vagyok fájdalomcsillapítóval és nem ihatok. egyébként javaslom mindenkinek, hogy Algoflex fortéra ne igyon alkoholt, mert ultrabrutál. :) elindultunk, a Deák tér volt a cél. icipicit sejtettem, vagy inkább reménykedtem, hogy mi a meglepi, hogy az legyen amire gondoltam, de valójában fogalmam sem volt semmiről. aztán mikor a Király utcánál kérdezi, hogy melyik is az Asbóth utca? na, akkor már vinnyogva ugráltam, hogy "csak nem a Shure Stúdióba megyünk?". hát de. és odaérünk. és bemegyünk. és leesett, hogy mit fogunk megnézni. és könnyekig hatódva mondtam a Kosnak: "szeretlek..." hát de tényleg.

a Harold és Maude előadására vitt el. amit éppen 3 éve láttam először. és meséltem róla a Kosnak, de már nagyon régen, mikor megismerkedtünk. és azóta is terveztük, hogy elmegyünk, mert kíváncsivá tettem, én meg szerettem volna újra megnézni. hát tegnap estére elintézte. nem volt egyszerű, de megcsinálta. mert ilyen Barátom ő nekem. és persze mardos a lelkifurdalás, hogy én meg miért hanyagolom és pattintom le mindig. de rájöttem, hogy nem kell. mert egyáltalán nem érdemli meg. sőt. jó vele lenni, és egyre érettebben viselkedik, ami meg méginkább megerősít abban, hogy ne hanyagoljam.

hogy miért emlékezetes még nekem ez az előadás? elsősorban azért, mert Lackóval láttam és az édesanyjával, aki sajnos már nincs közöttünk. szinte pont ott ültem egyébként, ahol anno velük, és ez is kicsit megrázó volt.

aztán meg azért, mert 76-os annon ezután az előadás után szakított velem. részletek itt. persze ez is eszembe jutott.

meg hát az előadás... ugyanúgy jártam, ahogy anno 3 évvel ezelőtt (akkor február 10-én láttam, szóval szinte napra pontosan 3 év telt el), a darab végén a második sor közepén bőgtem. potyogtak a könnyeim. ámbátor a színészek mintha kicsit fáradtak, kevésbé összeszedettek lettek volna, mint anno. kicsit akadoztak a dolgok, de ettől függetlenül élvezhető volt. sőt!! Kolovratnik Krisztián... hmmm... és hát Vári Éva... na, őt sem szabad elfelejteni, mekkora színésznő. úgyhogy jól bele is bőgtem az arcukba. de sokáig. nem tudtam tapsolni sem egy darabig, csak zokogtam. a Kos meg simogatta a karom, próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült. kisírtam a szemem rendesen. minden eszembe jutott, ami csak eszembe juthatott. a fent említett dolgok az előadással kapcsolatban, meg a történet által belőlem újra kiváltott érzések. 

az előadás után beültünk a Kőlevesbe. hogy miért bírja a Kos ezt a kóser éttermet, én nem tudom. gáz a kiszolgálás, kicsi a kajaválaszték, ráadásul drága is. ő se orrnehéz, szóval nem kéne odajárnia. de csak odamegy. kicsit sznobságnak érzem, hogy oda akarja szervezni az általános iskolai osztálytalálkozót, mert van különterem. hát, mondom, a Stexben is van, és jobb a kaja, meg a választék. de egyelőre nem tudtam meggyőzni. :)

ettem azért egy maceszgombóc levest libahússal, ő meg valami avokádós történetet, amiből az első falatot nekem adta (mindig ezt szokta. ha különbözőt eszünk, akkor szépen mindenből (köret, akármi) összerendez egy falatnyit a villájára, majd átnyújtja nekem, hogy egyek, kóstoljam meg.), és nem is volt rossz, de alapvetően levesre vágytam. ez a betegség ezt hozza ki belőlem. aztán még megittunk egy üveg fehérbort, Figula volt és egész kellemes. na, itt durvult be a fájdalomcsillapítóra ivás, elég hamar kótyagos lettem és túl beszédes. :) persze ismét elérzékenyültem, mondtam is a Kosnak, hogy eddig idén ez a legszebb névnapi ajándékom. 

aztán hazasétáltunk, mármint hazakísért engem, a kapuban még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem a lakásba. éjfél volt ekkor. éhes voltam, hát a napi ebédemet, amit nem ettem meg, felfaltam, hajnali 1-kor feküdtem le. 

jah, vicces volt, mert a darabban szerepel egy fóka, akit Mr. X-nek hívnak. röhögcséltem ezen magamban. :)

no, hát ilyen klassz estém volt, sok-sok érzelemmel, emlékkel tele. nagyon szerettem. és hálás vagyok a Kosnak, hogy ezt összehozta. és hogy ma már küldte a névnapi sms-t is. :) egy őrült. és imádom ezért. :)

Zé ma még nem jelentkezett, nem tudom mi van vele. remélem, ha felszáll a vonatra, akkor azért ad életjelet magáról. ma csajos este lesz, Barbi+Viki+Panni lesz a társam ebben, a Stexben fogjuk véghezvinni a dolgot. :) már várom. :) 

utána meg, ha még áll az ajánlata, akkor futok Zéhez, aludni. holnap meg majd nála leszek jól, és legalább jól nem csinálok semmit, és legalább gyógyulok. meg majd főz nekem teát, és attól meg pláne jól leszek. meg imádok ott lenni. még egyedül is. van zene, van könyv, van ágy, mi bajom lehet? :) és direkt nem  mondtam Zének a mai napot, hogy névnap, vagy akármi. mondjuk az anyukája druszám, szóval sanszos, hogy nem felejti el. :) de nem is várok tőle semmi extrát, csak legyünk együtt és kész. ez nekem bőven elég. :)

a tenyerén hordoz

Zé. annyit törődik velem, hogy már nem tudom hovatenni. feljött tegnap este 7 körül (addigra eltakarítottam Csillagászt a portáról), főzött nekem teát, hozott nekem levest a kínaiból, meg a kedvenc rizsescsokimat, de azt spontán, mert sejtette, hogy kívánni fogom. levest is alapból hozni akart, de aztán mikor kinyögtem, hogy mennyire kívánom, már fogta is magát és elindult...

aztán néztük még a meccset este, de én a szünetben lefeküdtem aludni. ő végig nézte, aztán bejött, lefeküdt mellém. amikor felébredt, akkor simogatott, vagy én őt. meg odabújt hozzám. meg átölelt. mikor ezeket írom még akkor is beleborzongok, mennyire jó vele aludni és hogy mennyire tud ez hiányozni.

reggel 6 körül ment el, csendben, hogy még tudjak pihenni. aztán persze már érdeklődött sms-ben, hogy vagyok, mi a helyzet, meg hogy vigyázzak magamra.

hát édescsillag... :)

úgy vagyok most vele, hogy leginkább nem görcsölök, nem agyalok, csak élvezem ami történik velünk, köztünk. akkor találkozom vele, amikor nekem jó és annyit vagyok vele, amennyit nekem jó és úgy, ahogy nekem jó. és ha ez így neki is jó, akkor miért ne? de nem vagyok rászívódva, csak lazán megy minden.

közben meg nyitott szemmel járok, és ha adódik valami lehetőség, akkor azt kihasználom majd érzésem szerint úgy, ahogy. aztán ennyi. elvagyok, megvagyok, jól érzem magam, csak ezek a fájdalmak múlnának már el, amik éppen gyötörnek.

de van új lázmérőm. juppi. :)

Csillagász meg. na. hát feljött fél 4 körül, olyan rút, hogy bottal se piszkálnám meg. eldumálgattunk, meg hozott valami termelőtől valami extra cuccot. na, mondom az majd jót fog tenni a HINImnek. hát jót is tett. jólbezombultam tőle. beszélgettünk, zenét hallgattunk. elmesélte a volt barátnős sztoriját. oszt ennyi. nem közeledett, én se felé, totál cimbiség volt az egész. aztán eljátszottam a nagy halált, hogy nekem pihennem kell, meg akármi, úgyhogy kopjon le. nem akartam, hogy melegváltásban legyen Zével, hogy netán összefussanak, mert azt már nem fogom tudni elmagyarázni Zének, hogy ez a srác kicsoda. :)) 76-ost még csak felfogta valahogy, de Csillagász már nehezebb eset lenne. meg most, hogy azt mondtam neki, hogy nincs senki az életemben, ehhez képest mit mászkál fel hozzám valami ficsúr szerda délután. :)

munka után ma a Kossal találkozom. van valami meglepije a számomra. gondolom a holnapi nap miatt. vagy csak úgy, mert imád alapból. remélem, nincs köze alkoholhoz a történetnek, mert tele vagyok fájdalomcsillapítóval, különben csak üvölteni tudnék, ha jönne ki hang rendesen a torkomon, mert az sincs. 

szóval ez és így. :)

beteget jelentettem ma

reggel. muszáj volt. pedig nagyon sokat vívódtam az ágyban, és nem akartam OJ-t szarban hagyni, de egyszerűen képtelen lettem volna elindulni. jártányi erőm nem volt. de semmi. most sem sok van, de talán már életben maradok. holnap már mindenképpen mennem kell, mert OJ ki fog borulni. így is megjegyezte, hogy mostanában nem látom el a supervisori teendőimet rendesen, és hogy belengették már, hogy esetleg lecserélnének, vagy bármi, úgyhogy kapjam össze magam és ne netezzek egész nap és a többi. erre másnap beteget jelentek. parádés. de hát hajnali 5-kor fel kellett kelnem hányni, alig értem ki a vécére, de nem olyan "bepiáltam és most kihányok mindent" hányás volt, hanem nehézkes és keserű. leginkább az inger, de azért jött is némi szörnyűség. közben remegett a lábam, alig bírtam állni, rázott a hideg és azt éreztem, hogy fejem szétrobban. na most ebből az állapotból én 7-kor nem bírok felkelni és elindulni dolgozni. áhh... reménytelen. 

pedig megígértem a srácoknak tegnap, meccs közben, hogy ha Rooney legalább kétszer betalál, akkor ma úgy megyek dolgozni, hogy a Rooney pólómat kívülre felveszem, a kabátomra, mint egy hülye. :) hát, nem lett belőle semmi, holnap meg már sok értelme nem lesz. :)

ja, és hogy milyen volt a meccsnézés? mire hazaértem, annyira berágtam Zére, meg minden pasira (jól felkúrták az agyam az érettnők kommentelői), meg annyira szarul is éreztem magam, hogy legszivesebben lemondtam volna az egész programot a francba és döglöttem volna itthon egyedül.

ez nem történt meg, némileg emberi körülményeket teremtettem a lakásban, készültem kis nasival, fürödtem, hajat mostam és ledobtam a seggem a kanapéra. és vártam. 8 után pár perccel érkeztek meg, szinte egyszerre. Zé jött előbb, kinyitottam neki a kaput, kb. beszállt a liftbe, amikor 76-os is becsöngetett. nem is tudtam őket köszönteni igazán, külön-külön. Zé szóvá is tette, hogy most akkor se puszi, semmi? én meg toporogtam az ajtóban és 76-ost vártam. 

mikor mindenki meglett végre, akkor ledobtam magam a kanapéra és kijelentettem, hogy "srácok, szarul vagyok, nincs kedvem körülugrálni benneteket. a lakás önkiszolgáló, tessék feltalálni magatokat, mert csak kapcsolgatni bírok, de azt remekül. " :) 

nem is kellett kétszer mondani, nekiálltak a fiúk vodka-redbullt keverni, hozták oda nekem, én csak pihiztem. Zén valahogy nagyon rajta volt a birtoklási vágy, mintha szarul érezte volna magát 76-os mellett, mintha megérezte volna, hogy 76-oshoz most sokkal több kedvem van, mint hozzá, hogy sokkal inkább vonzódom 76-oshoz, mint hozzá. vagy ha nem is érzett meg semmi ilyesmit, akkor magától kezdett el birtokolni, megjegyezte, hogy milyen jó a hajam, beletúrt, nézegette, én meg már szinte zavarban voltam, mert nem szoktam hozzá az ilyesfajta viselkedéséhez. 

hát megnéztük a meccset, közben a két fiú diktálta az sms-t, amit TG-nek elküldtem. mert az meg a fos Real meccset nézte, ahol 1 gól született, azt is a Lyon rúgta. hát szánalmas. mi meg 3:2-re legázoltuk otthon a Milant. úgyhogy erről ennyit. :) sztárcsapat, mi? CéRonaldo, mi? :P

szóval a meccsnézés az kurvajó volt, ment az üvöltés, piáltunk ezerrel, meg röhögcséltünk. aztán vége lett a meccsnek, meg minden normális műsornak. én már mentem volna aludni, mert alapvetően nagyon szarul voltam már este is, de a srácok nem mozdultak. nem tudom hányszor mondtam, hogy "na, akkor vége a bulinak", 76-os még mindig rágyújtott egy cigire, és a többi. mintha egyik se akart volna lekopni. vagy mintha nem tudták volna eldönteni, hogy akkor ki megy haza és ki alszik nálam. vagy tőlem várták a megoldást? én nem is értem... fél1 körül indult el végül 76-os, az ajtóban jól megpuszilgattam. sajnos már a szája sarkánál jártam. és bár igaz, Zé szinte rálátott, hogy mi történik, azért... hát nem is tudom... szóval, hogy 76-os azért nem adott a számra egy normális puszit, vagy csókot, mert Zé esetleg láthatta, vagy mert nem akar ebbe belemenni megint. pedig volt olyan pillanat az este alatt, hogy Zé éppen vécén volt, mi meg 76-ossal a kanapén ültünk, és mondtam neki, hogy még meg se pusziltam, mióta megérkezett. és akkor megöleltem, megpuszilgattam. és már majdnem csók is lett belőle... vagy mégsem? csak én hittem azt? nem is tudom... de annyira jó volt vele. meg Zével is.

pont azon gondolkodtam, hogy annyira jó társaság jött össze, akikkel napokat el tudnék tölteni. elképzeltem, hogy napokig tévézünk, zabálunk, punnyadunk hármasban. vagy csavargunk, vagy piálunk, vagy akármi. :) rengeteg röhögéssel fűszerezve persze a dolgokat. szóval jók voltunk hármasban. bírtam. :) 

aztán ahogy 76-os elment haza, mi Zével mentünk is lefeküdni. én már állva el tudtam volna aludni, nem volt kétséges. az ágyban még próbáltunk szexelni. ezt sem értettem, de leginkább magamat nem. halálomon voltam, de nem hagytam békén, szexre buzdítottam. először nem volt rá vevő, aztán mégis kővé merevedett a farka és egy darabig reszelgettünk is, bár akkor én már megint nem akartam az egészet, na, mindegy, aztán lemászott rólam, mondván, nem megy most neki, nagyon fáradt és nagyon részeg. és még hozzátette: "most biztosan nagyon szeretsz..." mire én: "innál még vizet esetleg??"

pfff. még a szót is kerülném, kerülöm, nemhogy vele kapcsolatban bármilyen megnyilvánulást tegyek. mármint Zével és ezzel az sz betűs szóval kapcsolatban. mármint hogy a két dolog legyen egymással kapcsolatban. na, arra nagyon vigyázok, hogy ne történjen meg. 

még annyi történt, hogy 76-os küldött sms-t, miután hazaért. ezt: "Ember küzdj és bízva bízzál...!" 

nem igazán vágtam, hogy ezt most mire mondja, úgyhogy viccesen visszakérdeztem ennyit: "He? :D" mire ő tök komolyan válaszolt: "Értsd jól kérlek"

hát én most aztán nem értem sehogy. kombinálni meg végképp nem szeretnék, hogy esetleg beszélt Zével, míg én a fürdőszobában szerencsétlenkedtem többször is az est folyamán, vagy lát valamit benne, ami miatt ki kell hogy tartsak Zénél... egyszerűen lövésem sincs. persze ma dobtam neki egy mailt, hogy fejtse már ki normálisan, de még nem reagált.

reggel 6-kor Zé nagyon csendben elhúzta a csíkot. aztán 3/4 8-kor, mikor én is pont írtam neki, érdeklődött, hogy mi van velem. hihetetlenül kedves tud lenni, ez tény. meg szerintem tegnap féltékeny is volt. nem tudom. majd 76-ostól megkérdem, hogy ő hogy látta.

közben, ahogy itt írogatok, sms-t kaptam Csillagásztól. hogy van valami hiperszuper cucca, termelőtől, és van-e kedvem a seggére verni. hát... lehet egy ilyen ajánlatnak ellenállni? :) úgy szép az élet, ha zajlik. :) nincs nekem semmi bajom Csillagásszal, sőt, még akár az ágyba is becipelem, ha arról van szó. :) de kíváncsi vagyok rá, hogy mi van vele, meg most milyen, úgyhogy rohadtul megéri nekem találkozni vele. :) főleg úgy, hogy feljön. :) ide helybe. és még csokit is hoz. parádés. 

na, hát fasza kis nap van. de holnap már munka. :( bár ilyen, hogy beteget jelentettem volna, október óta nem fordult elő velem, azt hiszem elég jól bírtam. és most is csak 1 nap lesz. bár szerintem nagyobb bajom van szokás szerint, mint amekkora jelentőséget tulajdonítok neki (durván le kéne állni a cigivel, mert teljesen tönkrevágom magam), de hát ez van.

túlbonyolítottam megint amit

csak lehetett, bár egyszerűbb lett volna, ha a saját eszemre hallgatok.

Zé vasárnap délután ahogy nálam döglött, belekerült abba, hogy én még Mr. X smseire válaszolgattam, meg a Kos is betalált, szóval nyomkodtam a telefont miközben velem volt. nyilván észrevette.

aztán hétfőn egész nap semmi kontakt, majd délután jött a szokásos "milyen napod volt..." sms, felhívta a figyelmem, hogy este az Állatfarm c. filmet vetítik az m1-en, és hogy ma meccsnézés.

erre én még a munkából tömören válaszoltam. ja, mert azt is közölte, hogy majd csak csütörtökön megy vidékre, így tud ma meccset nézni nálam. hurrá. :( hazafelé már azon gondolkodtam, hogy kéne lepattintanom ma estére mégis. mert valahogy a hátam közepére sem hiányzott. és ezt pont vasárnap délután érte el. akkor éreztem azt először az elmúlt 3 hónap alatt, hogy a terhemre van.

no, ücsörgök otthon, erre 6 körül jön a következő üzenet:

"Az a kérdésem, Neked van-e vki más is az életedben. Nem okoz(na) gondot, csak hogy tudjam. De tényleg ne csinálj belőle gondot. ;)"

itt egy kicsit levert a víz és mindenem lüktetni kezdett, hogy most mifasz?

egyből online válságstáb, először Barbival (aki azt javasolta, mondjam meg a frankót, hogy nincs, de mivel abban maradtunk, hogy barátkozunk, hát nyitott szemmel járok), aztán 76-ossal (ő is hasonló dolgot javasolt, mint férfi, főleg, miután kiderült, hogy Zé kicsoda, mert ő valamiért egészen más pasira gondolt...), aztán a Tesómmal (aki szerint most megijedtem attól, hogy esetleg mélyülne a dolog, mert szerinte nem véletlenül kérdezte Zé, hogy mi a szitu, mert mégiscsak fontos vagyok neki, és hogy hívjam át tévézni és legyek vele laza, meg kedves...).

na, hát el is küldtem egy választ: "Nincs. De kicsi itt az állatfarm, hiányzik egy Majom. Nem jössz át tévézni? :)"

ezzel csak az volt a baj, hogy a hátam közepére sem kívántam, hogy együtt tévézzünk. meg hogy átjöjjön. meg egyáltalán. de hát tegyek úgy, ahogy a Tesóm mondja. meg is bántam. mert kiderült, hogy Budafokon piál éppen Zé, és ott nézik együtt a filmet. ja, de hogy elmennék-e LAndiehoz cuccért neki. najó, itt azért berágtam. mert ha nekem is kell menni, akkor oké, de én az ő szarjaiért nem rohangálok. oldja meg. úgyhogy nagyon finoman és kedvesen jeleztem neki, hogy ma sajnos nem lesz időm arra menni. amúgy meg még odabiggyesztette valamelyik üzenete után, hogy "És bocs a kérdésért." 

na, remek. 

attól tartok, sőt, már látom, hogy Panninak lesz igaza. ez a pasi velem ezt fogja játszani még nem tudom meddig, amíg meg nem unom és el nem küldöm a halál faszára, addig, hogy hol ellök magától (csak barátkozzunk, ne kötődjünk), máskor meg ragaszkodik (a barátkozás ellenére megkérdezi, hogy van-e valakim).

őszintén szólva én rögtön azt írtam volna neki vissza, hogy "alapvetően nincs, de mivel barátkozásban maradtunk, én azért nyitott szemmel járok..." és tényleg így van. ezzel nem hazudtam volna, és nem is lett volna bántó. mert érzelmileg tényleg nincs senki más az életemben, az már más kérdés, hogy jelenleg ő sincs ott, és egyre inkább ki is kerül a pixisből. mert nem megy a szex. nem úgy megy, ahogy én szeretném, és ez nekem így karcsú. illetve nem tesz boldoggá.

a másik, hogy megbeszéltük, hogy barátkozás, egymással szexelünk, meg mással is ér. nade úgy érzem, vagy hát úgy éreztem vasárnap délután, mikor erről szó volt, hogy szerinte nyugodtan megengedheti nekem, hogy én mással is szexeljek, mert úgyse kellek senkinek. szerinte. és ez a legfelháborítóbb!! ezen olyan szinten kiborultam, hogy 76-osnak már felemelt hangon magyaráztam a telefonba, hogy én egy ezerötszáz százalékos, fullos picsa vagyok és kikérem magamnak még a feltételezést is, hogy ha Zé nem kúrogat meg néha, akkor nekem bizony nem lesz senki más.

hát a lófaszt. itt volt ugyebár Mr. X, és nem mellesleg még mindig simán benne van 5 pasi száma minimum a telefonomban, akit bármikor ha felhívok, 5 perc múlva ott van és örömmel kielégít és lesi minden kívánságom. Zé mégis mit képzel magáról?? és ezzel együtt rólam... ne adja meg neki az Úristen, hogy tényleg azt higgye, hogy én rajta kívül nem kellek senkinek, mert akkor valóban el fogom hajtani a náthásba. hát de tényleg. a legnagyobb Szexistennő vagyok és arról meg kurvára nem tehetek, hogy neki az igényei nem terjednek többre, illetve hogy finnyás. nem is igazi férfi.

az a férfi, aki igazán szeret szexelni, aki tényleg szereti a lángost, azt nem érdekli, hogy kicsi lángos, nagy lángos, sajtos-tejfölös, vagy bármilyen. élvezettel közeledik mindegyikhez és felfalja. és még akar. mégmégmég. 

de hogy meg se próbálja?? és állítása szerint Zé napi 4-5 menetre van kalibrálva... pfff... hiszem, ha látom. 

és még az is basz, hogy ezzel, hogy áthívtam tévézni még este, egyrészt megint magamat adtam fel és adtam meg, mert most persze úgy néz ki Zé szemszögéből, hogy nincs senkim és csak ő és senki más, és jaj de rossz nélküle akár egy estét is eltölteni. pedig tegnap tényleg nem akartam vele lenni, és miután megírta, hogy nem is jön, kibaszottul megkönnyebbültem. de hát ezt ő persze nem tudja, mert nem így kommunikáltam. szóval hazudtam neki, pedig nem akartam, aztán nem is lett volna rá szükség, ráadásul olyanban hazudtam, ami meg aztán végképp nem számít, de mégis inkább magamat alázom vele, mint nem. és megint az jön le neki, hogy én mennyire ragaszkodom hozzá. pedig a lófaszt. de tényleg.

a Tesóm szerint persze túlkattogtam az egészet és nem kellett volna ekkora ügyet csinálni ebből. szerinte fontos vagyok Zének, nem akar elveszíteni, de ne akarjam döntési kényszerbe hozni, és én se akarjak dönteni, mert egyelőre nincs miről. ebben viszont igaza van. Zé nem kérte meg a kezem, tehát nincs döntési helyzet. Zé nem akar velem összeköltözni, tehát nincs döntési helyzet. Zé nem akarja megtiltani, hogy mással is szexeljek, tehát nincs döntési helyzet. és egyelőre nincs más pasi a láthatáron, aki miatt döntenem kéne, hogy Zé vagy az a valaki más. szóval persze, csak élvezzem a dolgokat, meg a történéseket, de ne kattogjak semmin. végül is ebben is van igazság. hogy nem kell folyamatosan definiálni, hogy akkor mi most "járunk" vagy "barátkozunk" vagy mi. hanem csak vagyunk és ennyi. ameddig jó. amikor már nem jó, akkor úgysem leszünk együtt. 

ahogy elnézem, én fogom előbb megunni ezt a langyos kapcsolatot, és nyitott szemmel is járok, folyamatosan. mert nekem ez így kevés. és ha most beparázott netán, hogy el fog veszíteni, még baráti szinten is, akkor jobb ha összekapja magát, mert bizony el fog. ha a tegnapi sms erre irányult, akkor jelentem igen, több vasat tartok a tűzbe, bár egyelőre csak kaland szintjén. bár már Zét se tekintem többnek, mint egy 3 hónapja tartó kaland. az a baj, hogy szexkapcsolatnak iszonyatosan gyenge, barátságnak meg túl sok.

fura módon működöm

ám. ahogy elnéztem magam szombaton... belül tiltakoztam, bár nem eléggé, a randi ellen, amúgy meg... áhhh... már alig vártam, hogy megtörténjen. :)

és a legviccesebb, hogy én, aki a testével nincs kibékülve egészen (bár az ilyen kalandok után nincs miért panaszkodnom), az vadidegen pasi előtt milyen könnyen le tudja dobni a textilt és el tudja magát engedni. lehet, hogy pont azért, mert vadidegen volt, és nagyon úgy néz ki, hogy soha többé nem látjuk egymást, vagy csak hónapok, évek múlva. szóval lehet, hogy a vadidegenség miatt szabadult fel minden gátlásom, bár emailben már volt képcsere, és a fotók is kedvező fogadtatásra találtak, ez mindenképpen felbátorított és kíváncsivá tett, hogy ki is lehet Mr. X és milyen vele az ágyban... :)

és Mr. X még fotózott is. és azt is bírtam. sőt! pózoltam! :) teljes mértékben levetkőzve a gátlásaimat... :))) ez valami őrület. de igazából ez vagyok én belül, legbelül, és nem fogom veszni hagyni ezeket a tulajdonságaimat. a szexőrültséget, a bevállalósságot, és persze a tehetségemet... :)

jó volt azt hallani Mr. X szájából, hogy túl jó vagyok neki, és ha nem vigyáz, azonnal elélvez... fú, még mindig, ha eszembe jut a hangja... meg minden... áhhh... kivagyok. :)

ha ő majd beszámol itt, vagy a blogon, amelynek kommentjei közül kihorgásztuk egymást, akkor kíváncsi leszek, hogy mit ír. lehet, hogy ő azért majd azt is előadja, hogy milyen problémás és nehézkes volt velem találkozni, de belátta, hogy megérte. és ezt nem tagadhatja le. :)

én sajnálom, hogy a tegnapi alkalmat elpuskáztam. Zé annyira rámtelepedett és megült nálam, hogy nem volt szivem kidobni. de többet egy jó dugást nem fogok "haverkodás"-ra cserélni. az már biztos. ráadásul én még ma reggel is pörögtem volna vele az ágyban, de hát ő meg... áhhh... :(

mégis csak fiatalabb korosztály kell, ahol jó a kondi. Zé mindig fáradt. én meg unom ezt. :(

még annyit, hogy tegnap, ahogy eszembe jutott a szombati kaland, vigyorogtam mint a tejbetök (Zének nem mondtam semmit, hogy miért vigyorgok), és azt mondogattam magamban: "micsoda kurvajó csaj vagyok!!!" és mindezt meggyőződéssel. na, ez a nem mindegy. :) ennyit tesz egy jó kis kaland, ennyit tesz, ha valaki nőként bánik velem, és a nőt látja bennem, pláne a szexistennőt, aki vagyok, és nem azt, hogy itt feszes, ott lóg, amott pufi...

és hajjaj, mert vérszemet kaptam. újra skalpgyűjtésbe kezdtem. parádés. még pont ez hiányzott. igen. pont ez. :))

meglepett minket a

kérdésével Katinka, csütörtök este, amikor beletolta izomból arcba az orrunk alá, hogy: "na, és meséljetek! mióta vagytok együtt, hogyan ismerkedtetek meg, hogy vagytok..." zavartan pislogtunk egymásra Zével. én szerintem totál elvörösödtem. a kérdés nem volt előre egyeztetve Katinkával, ő csupán jófejségből érdeklődött, széles mosollyal, minket meg ez úgy érintett, mintha a zsebünkben turkálna legalább. vagy nem is tudom. Zé átadta nekem a szóvivői szerepet, de mivel én nagyon szűkszavúan, szégyenlősen nyilatkoztam, ezért végül mégiscsak ő vette át a szót és mesélte el néhány mondatban, hogy mivan. túl lendültünk rajta, de érdekes volt.

pénteken egész nap Mr. X sms-eire válaszolgattam, még a fodrásznál is. hulla fáradt voltam egész nap, az egész heti bulizás és kevésalvás megviselt rendesen. rá voltam pörögve az esti randira, de aztán egyszerűen nem volt erőm elindulni. inkább lefeküdtem aludni. Mr. X jól bedurcizott, tulajdonképpen joggal, de tudtam, hogy úgysem bírja sokáig.

szombaton aztán ultrapasszív pihenésbe kezdtem. csak sztondultam a tévé előtt egész nap. kicsit vívódtam, hogy biztosan meg kell-e tennem Zével azt, hogy mással szexelek, de aztán arra jutottam, hogy miért ne? nem vagyunk összekötve, nem fogadtunk hűséget egymásnak, ráadásul kevés nekem az ágyban. innentől kezdve hülye lennék nem kihasználni a lehetőségeimet. ráadásul Mr. X teljesen kockázatmentes választásnak tűnt.

tulajdonképpen az is volt. egyetlen kockázat merült csak fel, hogy rászokom. mármint Mr. X-re.

nade nem szaladok ennyire előre. :)

szombat este 8-ra beszéltük meg, hogy felmegyek hozzá a szállodába, ahol megszállt. az úton odafelé egész végig csak ráztam a fejem és méltatlankodtam magamban, hogy "nem vagyok normális..." meg hogy "Marion baszki, már megint mit csinálsz??" ilyenek jártak a fejemben.

aztán odaértem, aztán nagyon hamar feloldódtam. aztán oltári nagy szeretkezésben volt részem... Űristen!!! nagyon-nagyon-nagyon jó volt!!! reggelig bírtam volna, megállás nélkül... valami olyan pluszt adott nekem azzal, hogy beszélt hozzám közben, hogy állandóan tudtam, hogy élvezi az együttlétet, hogy szavakkal irányított is kicsit, meg persze felspannolt... bármit megtehetett volna... bármit... annyira készen voltam... hihetetlen jót szexeltem egy vadidegen férfival... és egyáltalán nem bántam meg! csak leginkább azt, hogy nem többször találkoztam vele... de ez meg jobb is, mert nem tudnék róla lekattanni, ez biztos.

1 órányit voltunk együtt egyébként, aztán hazafelé vettem az irányt. úgy éreztem, meg akar tőlem szabadulni, így azt mondtam, megyek tovább, bulizni, pedig hazamentem. otthon még pornót néztem, az este hatása alatt álló állapotomat mindenképpen ki kellett használni. :)

vasárnap 9-kor keltem fel, Zé 11 körül jelentkezett, hogy átjönne lazulni, aztán majd megy haza vonattal. már mikor odaért rám volt szívódva, simogatott, csókolgatott. egy kávé és egy cigi után be is vonultunk a hálóba és szeretkeztünk egyet. nem volt rossz, de nekem folyamatosan Mr. X járt a fejemben. a hangja, meg persze mindaz, amit velem csinált.

szex után tévézés, meccsek egymás után, meg rántotta csinálás, meg evés. ja, mert meg akartam nézni, hogy mikor megy vonata, erre nagy betűkkel a neten, hogy ott nem is jár vonat, erre felhívta az anyját, hogy akkor mégsem megy, mert egy élet, mire leér, és ahhoz nincs kedve. aztán persze pont az a vonat indult meg először a pótlóbuszok helyett, amivel egyébként is menni akart, de aztán végül nálam maradt, egészen ma reggelig. meccseket, meg filmeket néztünk, ettünk, döglöttünk. a Barca meccs előtt szexeltünk még egyet... ja, aztán még rákérdeztem arra is, hogy akkor hogy döntött, hogy csak egymással, vagy mással is lehet-e szexelnünk, mit bír el a barátság. erre azt mondta, hogy szerinte mással is. hát, mondom, remek. :) akkor semmi hiba nincs a dologban. :)

az a baj, hogy nagyon hiányzik a szexnek az a része, amiről anno lemondtam volna a kedvéért. és ma már nem vagyok hajlandó erre. főleg úgy, hogy mástól simán megkapom. pl. a Kostól is.

és éppen ezért soha nem lehetek Zébe igazán szerelmes, vagy bármi, mert nem 100%-os a kapcsolatunk. mert nem szereti minden porcikámat úgy, ahogy kellene. és amíg ez nem változik meg, én nem tudok mellette elköteleződni. érzelmileg egyáltalán nem. jó, hogy összejárunk tévézni, meg néha dugni, de nekem ennél több kell. és ezt vagy úgy oldom meg, hogy mellette mindig tartok olyat, aki minden igényem kielégíti, vagy mellette keresek tovább olyat, aki minden igényemet kielégíti. és ennyi.

nyilván az utóbbinál fogok dönteni. addig meg elvagyok így. de hát jön a tavasz, meg minden, úgyhogy kalandra fel!!

arra is rájöttem egyébként, hogy frankón szexfüggő vagyok. de nagyon durván. tegnap még iszonyat mennyiségű energia és ezzel együtt "menet" maradt bennem. egy alkalmas partnerrel rommá szexelhettük volna magunkat. Zé nem volt az, mert egyrészt ugye mindent nem csinál, másrészt dög fáradt volt. nekem kellett kiszolgálnom magam. :(

de a szukagörcs, vagymi, nem múlt el rólam, máris cserkészem a következő áldozatom... mert egyszerűen nem bírok magammal. mert nem is kell nekem tartós kapcsolat. nekem szex kell. minőségi szex! legalább olyan, mint szombat este volt. és az oroszlán udvartartás kell. pasikból. egyik erre jó, a másik arra. az egyikkel ezért vagyok, a másikkal azért. kell, hogy körüldongjanak a férfiak. hogy rajongói klubom legyen. igen. az oroszlán udvartartáshoz ez hozzátartozik.

nem tudok és nem is akarok én még lehorgonyozni, az a pasi nem született meg, akivel nekem minden jó...

de azért nagy örömre ad okot, hogy vadidegen pasival képes vagyok orgazmusig eljutni, márpedig nem is hosszú idő alatt, ha az illetővel passzolunk az ágyban. :) ez jó kilátás a jövőre nézve. :))

mindenem fáj és

lüktet. leginkább a fejem. úrjézus. de durva este volt. Katinkáék fél9 körül érkeztek, de addigra már készen voltunk Zével rendesen. de hát Katinkáék se azért jöttek, hogy megteázzanak. :)

na, úgyhogy orbáncosmód berúgtunk, 11 után mentek el a vendégek. mi meg asszem el is takarodtunk aludni. mindenre nem emlékszem pontosan, mert belassult az idő valahogy egy kicsit... :)

ma reggel zokogva ébredés. pihenőnapot tartunk. mármint egymásból. :) én azért megkísérlem a lehetetlent és találkozom Mr. X-szel... :) hacsak el nem alszom a fodrász székben. :))

jól sejtettem én

hogy Zé orgazmusával semmi probléma nincsen... ilyet írt az előbb az egyik üzenetében: "... És szerintem az esti szex miatt vagyuk dögök. De p. jó volt!!! Szerintem..."

hát na. :) örülök, hogy ezt írja, hogy jó volt neki. mert nekem is, de tényleg, őszintén. (ja, a p. jó = prosti jó = kurva jó)

és feljön ma, az IHB buliba. gondoltam, miért ne? bár alapból úgy indítottam, hogy nyilván pihenni akar, és én ezt simán megértem, de hallani sem akart pihenésről, jönni akar. hát akkor jöjjön. :))

ja, és elnézést az előbbi posztban a százféle betűtípusért, meg színért, de a copy-paste ezt eredményezi, nem volt már türelmem és időm variálgatni. :)

kellemes meglepetés ért

tegnap a Kos személyében és látogatása alkalmával. 6 előtt érkezett, mert végre belementem, hogy találkozzunk. ráadásul, hogy feljöjjön hozzám. igaza volt, nem tudom mi a francnak paráztam ettől az egésztől. annyira nem is volt vészes. sőt. :)

beszélgettünk mindenféléről, Zéről is, meg az ő kapcsolatáról is. aztán a szexről, egymás testének elfogadásáról... elmondta, hogy az én lángosom nála a TOP3-ban van, és ez azért is megtisztelő és jó hír, mert azért a Kos nagyon sok nővel volt már. rengetegggel. szerintem 100-as nagyságrendben kell gondolkodni. és mégis. a 3 legjobb csajban benne vagyok. sőt. állítása szerint olyan komoly szexuális kisugárzásom van, hogy egyszerűen nem lehet nekem ellenállni. :)

láttam is rajta, hogy legszívesebben szétszedne, ott helyben, a kanapémon. :) jó, hát nekem sem lett volna ellenemre, de azért igazából mégsem tudtam akkor még, hogy hányadán állunk. :)

aztán hazaért, átküldte az önéletrajzát, mert állást keres és még ezt írta hozzá: "Majd felfaltalak volna most is :P, hát rajongód vagyok :P nincs mese :)"

na, ettől a pár kedves és őszinte szótól olyan mértékben megnőtt az arcom, az önbizalmam, hogy még... :) egész reggel, munkába menet, ez járt a fejemben, és csak vigyorogtam folyamatosan, mint a tejbetök. :) hogy egy 29 éves fiú mennyire odavan értem. egyszerűen imád. szerinte megalakította az én rajongói klubomat, és ő teljes mértékben biztos abban, hogy ebbe a klubba még nagyon sokan fognak csatlakozni, illetve már csatlakoztak is. :)

szinte egymás kezébe adták a kilincset Zével, mert alig ment el a Kos, Zé érkezett meccset nézni. na, ez is érdekesen kezdődött, mert kedden este is feljött, de kb. 3 órát töltött nálam, aztán hazament. nem volt semmi, talán egy smárolás és ennyi. nem is volt sok kedvem hozzá. mármint Zé társaságához, bár a libidóm tombolt. próbáltam Habcsókot befűteni egy telefonszexre, de az nem jött össze. én mégis ébren maradtam és néztem pornót, negyed óra alatt kétszer lett jó nekem. és már nagyon hiányzott. :)

szerdán aztán egész nap nem kommunikáltunk Zével, én nem írtam neki, mert minek, ő meg szintén nem írt. aztán este 6-kor, pont ahogy a Kos megérkezett, küldött egy üzenetet: "Szia. Milyen napod volt? Mikor kezdődik a meccs? Nézzük együtt? Vagy van programod? :)"

nem válaszoltam rá neki egyből, mert örültem, hogy végre a Kossal dumálhatok, erre felhívott fél óra múlva, hogy most akkor haragszom rá? merthogy nem válaszoltam neki azonnal. mondtam, hogy nem, csak nem értem rá. és így nagy flegmán előadtam, hogy tőlem aztán jöhet, ha akar, nekem mindegy.

hát jött is, tényleg a Kos után 10 perccel kb. valahogy feszült voltam (a melóban volt szarakodás, meg igazából dúltam-fúltam Zére magamban, hogy nehogymár nekem megtiltsa, hogy mással szexeljek, én úgyis fogok stb.), ezt érezte is. a dúlás-fúlás azt eredményezte, hogy nem engedtem közel magamhoz, semmilyen értelemben. tartottam a távolságot, tényleg csak haverkodtam vele a meccs alatt. ő viszont sokat bújt. meg simogatott, meg puszilgatott... hmhm. érdekes, hogy ha az ember ellöki magától azt, akit szeret, akkor az mégjobban ragaszkodik. tudtam persze, hogy ez így van, de szembesülni a dologgal, testközelből, sokkal érdekesebb és megdöbbentőbb, mint tisztában lenni az elmélettel... 

hezitált, hogy nálam aludjon-e vagy sem, attól tette függővé, hogy reggel felkelek-e vele kávézni. hát, mondom, fel. :) miért ne? de nem mondtam, hogy maradjon, mindentől függetlenül döntsön ő. így aztán ott maradt. és szeretkeztünk is. és tök jó volt. :) nem volt hiábavaló leírnom neki a véleményemet, elképzelésemet erről, mert igazán odafigyelt. még mindig nem volt sikerélmény, de csak 1 nagyon vékony hajszál választott el. az a baj, hogy nem voltam képes ellazulni rendesen, a gondolataimat ráirányítani, hanem nem is tudom hova, és ezért nem sikerült. de persze nem vagyok az a fajta, akinek csak akkor jó a szex, ha el is élvez. attól még tudom élvezni. és már látom, hogy jól haladunk az orgazmus irányába is. mármint az enyém irányába. az övével semmi gond. :)

aztán alvás. jó kevés. reggel 6 előtt ébredés. úgy volt, hogy az ágyba hozza a kávét, de aztán mégis felkeltem. próbáltunk valami jó zenét keresni az ébredéshez, aztán végül a Bartókon kötöttünk ki. nehezen szedte össze magát, hogy elinduljon haza, aztán meg munkába, de hát muszáj volt. felvetettem neki, hogy jelentsünk beteget mindketten, mert én is halálomon vagyok, de talán majd legközelebb. :)

nem maradtunk semmiben, én ma sem kerestem, de ahogy ezeket a sorokat el kezdtem írni (tehát kezdtem intenzíven rágondolni), egyből jelentkezett: "Szia. :) Milyen napod van? Én olyan vagyok, mint a fos mosva. B) De verjük a betont ezerrel. A szomszédok már érdeklődtek..."

na, hát ez. és amúgy azt még el is felejtettem mondani, hogy mikor hétfőn jött, akkor egy üveg bort hozott (nem ittuk meg), kedden egy doboz nádcukrot a kávéhoz (ha már jó kávé, akkor jó cukor is kell bele), tegnap meg 2 zacskó nápolyit. és azt mondja, megszerezte nekem a Két pasi meg egy kicsi c. sorozat 3,5 évadját, majd megkapom DVD-n. 

most akkor mi van?? :)) ha ilyen barátom marad, ha így marad, akkor is jó. de, bár nem szeretnék semmibe belemagyarázni semmit, és nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, aminek nem kell, most mintha közelebb érezném magamhoz, mint eddig valaha. mármint mintha most ő lenne ragaszkodóbb, bújósabb. ezzel persze nincs is baj, viszont erre azért még nem alapozok semmit.

én jó fej vagyok továbbra is, nem csüngök a nyakán, nem nyünnyögök (nem is esik jól mostanában, najó, néha, a legutóbbi becenév amit ráaggattam a Dörmi-Szörmi volt, mert ugye dörmögős a hangja, meg most jó nagy borostája van, csupa szőr...). nem esik nehezemre ezeket a dolgokat véghezvinni, és úgy látszik, értékeli, hogy elosztottam magam kettővel. és mondom, nem pusztulok bele. :) 

reggel a búcsúzkodás persze nehéz volt, én még hancúroztam volna vele egy kicsit, de hát mennie kellett. :(

a tegnapi napom történése volt még a Szállító porba alázása. illetve ő csinálta magának. talán emlékeztek még, októberben a János-hegyi kilátónál szexeltünk a kocsijában. ami annyira nem volt jó, hogy megismételjem, meg egyáltalán. ő még hívogatott egy darabig, keresgetett, de nem vettem fel és nem reagáltam semmire.

erre írt iwiwen tegnap, hogy mi van velem, emlékszem-e még rá, stb. aztán beküld egy ilyet: 

"Nem tudom hogy jó ez az nekem hogy emlékszel rám.Csak a kis akciónk után úgy eltüntél az életemböl mintha életed legrosszabb kapcsolata lettem volna vagy nem tudom..."

erre én: "kapcsolat??? egyszer szexeltünk a kocsidban..."

ő: "igen.de nem számitottam rá h annál több nem lesz."

én: "én meg csak ennyit terveztem... mindenesetre jó sokat rágódhattál ezen, ha most írtál... ha jól emlékszem, valahogy októberben ütköztünk..."  

ő: "Egyem a szívedet és nekem tudnom kellett volna hogy csak 1 ilyet terveztél? Sokaig nem rágodtam,hivtalak párszor,meg kerestelek itt , de zéro eredmény.Gondoltam hát oké.Aztán vhogy eszembe jutottál,rád kerestem újra.Nem tervezel még egyet esetleg?"

én: "Veled? nem, köszi..."

ő: "Ennyire rossz voltam?"

én: "szerinted?"

ő: "Mivel nem szeretnél újra gondolom nem voltam olyan jó számodra."

na, erre már nem válaszoltam, mert úgy éreztem, így is rommá alázta saját magát, és még én is rátettem egy lapáttal. eleve semmire nem kellett volna válaszolni, de nem bírtam ki. és hát vérgeci voltam. ahogy velem szoktak bánni a pasik. de azért reménykedtem, hogy hamar levágja, hogy mi a pálya, és nem írogat még tovább. de nem. pedig ennél értelmesebb fickónak gondoltam. :)

aztán... mi is volt még??? fú, hát semmi különös. elvileg randizom Mr. X-szel holnap. már ma akarta, de Katinkáék bejelentkeztek tegnap, hogy tartanánk-e ma egy IHB bulit, és hát nem tudtam nemet mondani. :)) úgyhogy holnap lesz az a bizonyos randi. :) és azért már várom. 

a lelkiismeretem? hát... nem tudom mennyire lesz rendben... lehet, hogy csak pénteken találkozom Mr. X-szel, aztán meg majd hüppögök otthon, hogy miért tettem meg, de az is lehet, hogy annyira jó lesz, nem fogok tudni ellenállni. az már szinte biztos, hogy szombaton egész nap dögleni fogok, mert olyan vagyok, mint egy raklap fos. majd kiesek a saját számon a fáradtságtól. 

szóval ma buli, holnap meló, aztán fodrász, aztán randi, aztán mittomén... majd kialakul. 

egyébként pedig jól vagyok és minden oké. és ez a lényeg. ;)

fejtörést okozni persze

nemcsak Zé tud, illetve vele kapcsolatban más is...

lehet, hogy le kell lohasztanom két férfi intenzív érdeklődését velem kapcsolatban...

Mr. X és Habcsók... hát ők most eléggé rám vannak szívódva, és őszintén szólva én is rájuk, leginkább Mr. X-re. és baromira sajnálnám, ha kihagynám azt a numerát vele, ami már körvonalazódik... 

szóval kíváncsian várom Zé válaszát, remélem, hogy csütörtök estig kitalálja, hogy mit szeretne és hogy cserébe ezért mit tud nyújtani...

mert annyira vágyom valami őrültségre, ami persze a párnacsatázással kapcsolatos, hogy nehéz... olyan a vérmérsékletem, hogy nehéz lenne lemondani egy ilyen kalandról, élményről... 

ahogy tavaly sem mondtam le arról, hogy a Kossal Kőszegre menjek és a többi... 

na, úgyhogy most persze kattoghatok ezen... vagy megoldom titkosban... de máris hazugsággal kezdjem a barátkozást?

hát... kemény menet lesz... 

azt hiszem megkaptam

a tökéletes kapcsolatot az Élettől és Zétől... 

tegnap végül 9 után mégis befutott, bár nagyon nehéz volt rávennem magam, hogy akkor mégis jöjjön. de igent mondtam. talán hiányzott is, talán túl is akartam esni a dolgok oroszlán részén... nem tudom.

mindenesetre, mire megérkezett, én már vihogósra szívtam magam, mert ugye nyomattam a sorozatokat. szinte bele is csaptunk a közepébe. bár nehéz volt. nagyon nehéz. sokáig csak fogalmaztam a szavakat, én, akinek soha nem volt gondja ilyesmivel, hogy mit mondjak és hogyan. aztán kijött.

megbeszéltük, hogy nem akar egyikünk sem a másikra olyan terhet rakni, hogy "járunk", vagy valami ilyesmi. mert higgyétek el, nekem is teher. egyrészt, mert nem akarom a kényelmes facér életem feladni, másrészt meg őt sem akarom elveszíteni azzal, hogy esetleg rácsimpaszkodok, harmadszor pedig nem is biztos, hogy rá akarok csimpaszkodni egészen. szóval meg kell értenie mindkettőnknek, hogy nem kötelezhetjük el magunkat a másik mellett, mert egyrészt nem vagyunk rá képesek (kinek-kinek más oka van rá, vagy akár hasonló is, hogy ne tegye), másrészt azért, mert alig ismerjük még egymást.

szóval barátkozzunk, hívjuk így. mert ő például azon gondolkodott, hogy mivel veszítünk többet, hogy ha soha nem beszélünk egymással többé, vagy ha igen. és hát őt is valami megmagyarázhatatlan kapocs, valami hatalmas erő húzza hozzám, ami miatt tudja, hogy akkor veszít többet, ha soha nem találkozunk már.

én megpróbáltam megértetni vele, hogy tudom, sokszor pont ellentétesen cselekszem, mint ahogy éppen érzek, vagy gondolkodom, és kértem is a segítségét abban, hogy ezekről leszoktasson, vagy szóljon rám, ha túlpörögnék. az a furcsa ebben a túlpörgésben, hogy egy csomószor nem is érzem, mégis csinálom. mert valahogy rááll az agyam. de erről le kell szokni sürgősen.

szóval barátkozzunk. és akkor itt felmerült a szex kérdése. hogy akkor az belefér-e a barátságba. ő csak eddig gondolkodott. és nagy nehezen ki is nyögte, hogy számára belefér, beleférne. nagyon meglepődtem ettől a kijelentésétől, mert én fel voltam rá készülve, hogy olyan barátkozást akar, amiben mi nem szexelünk egymással, hogy ő nem akar velem szexelni, mert nem akar és kész. azt mindenki megoldja majd valahogy. ehhez képest azt mondja, hogy szexelne velem, hogy szeretné ezt.

de én azonnal tovább is gondoltam a dolgot, egy olyan irányba, ahova ő egyáltalán nem indult el, ami neki eszébe sem jutott (mondjuk ez is jó jel...), miszerint: oké, hogy egymással szexelünk, de csak egymással? vagy mással is lehet? hogy ez olyan barátság, hogy az is belefér?

erre ő elgondolkodott. hogy ez megint egy fogós feladvány. mondtam neki, hogy pár napig még mensturálok, addig döntse el.

természetesen azt is elmondtam neki, hogy ha én beleegyezek abba, hogy akkor csak egymással szexelünk és senki mással, akkor az már onnantól kezdve nem barátság, hanem annál több. egy hangyafasznyival, de több. (ezt ugye az olvasóknak nem kell magyaráznom.) de mi persze nem fogjuk többnek hívni, és nem fogunk abban a parában élni, hogy "juj, mi most együtt járunk, ez most olyan elkötelezettség, ami béklyó, ami fullasztó, ami lelohasztó..." hanem pont, hogy úgy leszünk együtt, hogy egyikőnk sem érzi majd rabságnak. de attól függetlenül ez egy szoros kapcsolat. mert attól függetlenül, hogy nem hívjuk együttjárásnak, meg nem mondogatjuk percenként egymásnak az sz betűs szót, ott, a nagy SZ-nél, egymás tisztelete és szeretete megvan, és a kapcsolatunk ugyanolyan komoly, mintha nem barátkozásnak hívnánk.

no, ezen még gondolkodik, de ha azt mondja, hogy csak egymással szexeljünk (aminek persze belül nagyon örülnék, hiszen azt jelentené, hogy nem akar rajtam osztozni senkivel, tehát egyszerű barátságnál csak többet érez irántam), akkor azért én csak azzal a feltétellel megyek bele, hogy "oké, de akkor sok legyen és kurvajó!!", mert ha nem, akkor én mással is fogok. vagy legalább legyen partner abban, hogy nekem is jó legyen minden. 

amúgy meg nem is kérdés, hogy többet érez irántam, mint barátság. nem tudom elmondani, megmagyarázni, csak érzem folyamatosan, hogy milyen szoros lelki, szellemi kapcsolat van közöttünk. és irgalmatlan ciccergés. az ágyban (mert végül ott aludt, de azt is ő találta ki, én nem mondtam neki, hogy mi legyen, rábíztam a döntést) teljesen felhúztuk egymást, teljesen megőrjített. aztán meg egy óráig csak simogatott... 

többször eszembe jutott az anyukám tegnap este. mondjuk már vasárnap este is picsogtam miatta egyedül az ágyamban. nagyon jó lett volna akkor Zéhez bújni... de tegnap végül összejött ez is. szóval eszembe jutott anyu, hogy sokszor mennyire rosszul bántam/bánok vele, hogy nem hallgatom meg, nem figyelek rá, ez persze néha akaratomon kívül, de inkább lustaságból, türelmetlenségből, és hogy ezekkel a dolgokkal mennyire megbántom őt, pedig ő az édesanyám, aki a világrahozott és most is bőgnöm kell, ahogy ezt írom... szóval elsírtam magam Zé előtt. egyszerűen csak eleredtek a könnyeim, minden átmenet nélkül, mert az anyu által sütött MARIKA szeletet toltuk be éppen az arcunkba... és na... aztán még ágyban is... ő meg lepuszilta a könnycseppjeimet... rém romantikus, nem? :))

szóval barátkozzunk. mert képzeljétek, Zé még azon is gondolkodott, hogy mi lenne, ha összeköltöznénk. én eddig el sem jutottam. esküszöm. és ezt meg is mondtam neki, hogy eszembe sem jutott! de neki igen. és hogy szerinte nem menne az nekünk. ezzel egyetértettem, leginkább azért, mert én is tudok hisztis és nyavalyás lenni, amikor nagyon vágyom magányra, egyedüllétre, meg ő is jól elvan magában. hálistennek 15 percnyire lakunk egymástól, tehát vészhelyzet esetén sem megoldhatatlan semmi. amúgy meg hol nálam vagyunk, hol nála. és mindkét helyen szeretünk lenni, mindketten. mert egyik helyen ez van, a másikon meg az. és én bármelyik helyen vagyok, nem hiányzik a másik. illetve... ha otthon vagyok, akkor szoktam vágyni hozzá. és nem azért, mert vele akarok lenni, hanem mert imádom a lakását, a hangulatát. hogy egy nyugodt, csendes sziget, ahol meg lehet pihenni. nincs tévé, nincs zaj, nincs macska...

az én lakásom meg az ellenpólus, a pörgés, a tévé, a macska, a város zaja, meg minden. és belepusztulnánk mindketten, ha az egyik, vagy akár mindkettő megszűnne létezni a számunkra, mert összeköltöznénk. szóval ezért sem. de azért jó lenne, ha majd idővel lenne nálam pár cucca, hogy még otthonosabban érezze magát, bár ahhoz azért ki kéne ganyéznom végre a lakást nagyjából, de most már csak szakítok rá időt.

reggel együtt keltünk, már 6 előtt. főzött kávét. megittuk. aztán el is rohant haza, én meg még rádióztam, reggeliztem, kávézgattam. 

sejtem, hogy most mit gondoltok. bennem is dolgozik a történet rendesen... és nagyon sokszor eszembe jut, hogy mit írt Panni. és félek, hogy igaza lesz. de a nagyobbik felem meg reménykedik, hogy nem. mert annyira jól meg tudtunk beszélni mindent. és ki is bökte megint, hogy ő még soha, senkivel nem beszélgetett ilyen őszintén, ilyen dolgokról. meg egyáltalán nem beszélgetett még senkivel, sehogyan ilyen dolgokról. de hát ennek van értelme, nem??

nem tudom elmondani, hogy mennyire jól érzem most magam. és azt sem tudom elmondani, hogy mi ez a kapcsolat közöttünk Zével, ami egymáshoz húz folyamatosan. hogy nem tudunk elszakadni és nem is akarunk. hogy gyűrjük, alakítjuk, csiszoljuk a történetet, mert nem lehet vége. mert fontosak vagyunk egymásnak, mert jól érezzük magunkat együtt. mert szükségünk van egymásra. valami megmagyarázhatatlan kapcsolat ez... lelkileg, szellemileg, intellektuálisan... 

és azt kell mondjam, testileg, szexuálisan is, mert az éjjel is rettentő módon rámgerjedt. (meg persze én is rá, de ez nem újdonság ilyen egetverő libidóval...) egyelőre nem tudom, hogy ez annak tudható-e be, hogy 2 hete nem szexeltünk, vagy annak, hogy szeret velem szexelni... de majd kiderítem. :)

dobáljatok meg kővel, köpjetek le, rúgjatok belém, de nem lehet mit tenni... ez a kapcsolat élt, él és élni fog. és jó lesz. nagyon jó... :)

mégsem találkozom ma

Zével. lemondta. munka miatt. ilyen se volt még.

na, hát nekem aztán annyira nem fontos, hogy beszéljünk, tőlem aztán ráér. kérdezte egyből, hogy holnap jó-e. én meg úgy érzem, nem vagyunk most úgy, hogy akkor simán rábólintok a holnapra. megmondtam, hogy nem tudom még mi lesz holnap, majd jelentkezem. ennyi. annyira nem izgat most ez az egész, mint tegnap, vagy mint egyáltalán gondoltam.

a hétvégét szervezem inkább, Mr. X lesz az áldozat, ha minden jólmegy. :) remélhetőleg a képek, amiket küldtem ma magamról, sikert aratnak nála... :) ha nem, akkor ez bukó, de legalább újabb jó fej emberrel ismerkedtem meg, ha más nem, levelezés szintjén.

persze, most máshol is sütögetem a pecsenyém, legalább is beletartom a tűzbe azt a bizonyos vasat, illetve a vasakat, többes számban, aztán majd kialakulnak a dolgok.

nem vagyok elveszett csajszi, nem vagyok senkire rászorulva. megoldom az életem egyedül. pasim is lesz, dugni is fogok. egyszercsak, idővel. :)

addig meg köszönöm szépen, jól elvagyok. :)

rengeteget olvastam a

hétvégén anyuéknál. kb. 6-700 oldalnyit. 

először Paulina Éva: Kiből lesz a jó nő? c. könyvét. a feléig sok az általánosság, meg olyan dolgok, amik engem nem érdekelnek és nem érintenek, de aztán ír okosságokat, amik elgondolkodtatók. tervezem, hogy néhány Barátnőmnek kölcsönadom, okulásul. :)

aztán Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu! c. könyvét. én azt hittem, a film után, mivel az első kötetet nem olvastam, hogy ez is valami olcsó limonádé. aztán egy francokat!!! 

a 70. oldalnál rögtön ki is borultam, mert jött egy pasi, akit úgy emlegetett: Zé. és az a pasi csak barátkozni akart vele. a végén persze bőgtem. aztán az Indiános rész. hát az meg egy az egyben szinte az én sztorim, az én Zémmel... akkor meg azért bőgtem. amúgy is össze voltam teljesen zavarodva, a PMS miatt, meg minden szar miatt.

Zével egyébként sms-eztem hétvégén, néha kiszakadtak belőlem gondolatok, akár az éjszaka közepén, az ágyban némán sírás közben, és elküldtem neki.

hazafelé a Tesómmal is megbeszéltem a dolgokat és adott tanácsokat is. 

Zével egyébként ma este találkozom, a "hogyantovábbról" fogunk beszélgetni. kíváncsian várom... :)

amúgy meg érzem a tavaszt, vagy nem tudom mi van, de olyan dughatnék van rajtam, hogy kész. persze most kell Vérnénnyének itt lenni, de sebaj, hétvégére elmúlik és akkor... háttt... na, akkor belecsapok a lecsóba. valszeg nem Zével, hanem mással, ami ráadásul már szervezés alatt is van. de nekem most muszáj dugnom. méghozzá minőségi kefélésre vágyom. olyan igazira. tudom, érzelmek nélkül nem az igazi, de nekem most csak az kell, hogy valaki imádja a testem és halmozza nekem az orgazmusokat. :)

libidóm az egekben... ez valami parádés. :))

mind az összes

pasit kipipáltam tegnap, ilyen vagy olyan formában...

a Kosnak írtam levelet iwiwen, hogy hagyjuk most egymást békén, mert nem vagyok nyitott rá, majd jelentkezem, ha az leszek.

TG feljött, pár percre, aztán rohant tovább. 

aztán hívott Zé, elhozta a kapuig a pendrive-ot, lementem érte. azt mondta, hogy bár nem gyűjtök barátokat, azért mindent köszön és vigyázzak magamra, meg a macskára. aztán adott két puszit és elment.

felértem a lakásba és hívott 76-os. beszéltünk egy pár percet. jó volt, hogy pont akkor, mikor Zével végeztem...

éjfél körül aludtam el, tévéztem, punnyadtam, levezettem a feszültséget. persze megint nem aludtam jól, én már nem tudom mi van, de csak a forgolódás ment... :(

reggel jött Zétől megint egy üzenet, aztán lesms-eztük, hogy hagyjuk egymást békén végre. mindketten örültünk, hogy láttuk egymást, de ennyi. nem ugyanazt keressük egymás társaságában és ennek úgysem lesz jó vége. végezetül csak annyit kívántam neki, hogy SOHA ne kelljen megbánnia ezt a döntését...

baromi szar kedvem van egyébként, kurva szar volt a tegnapi találkozás is Zével, meg ez a ma reggel is. azt se tudom, merre vagyok arccal... nem tudok koncentrálni, csak szívnám a cigiket sorban... ki vagyok borulva teljesen... majd lehet, hogy egy idő után fogok tudni barátkozni Zével, de most nem megy. nagyon nem megy. meg jobb is, ha most frissen még nem erőltetjük. kell valaki mást találnom, vagy lenyugodnom, hogy a társaságára nyitott legyek. de szerintem a legjobb, ha nem keressük egymást többet.

nagyon-nagyon sajnálom egyébként, nem volt még soha Férfi, akivel ennyire jó lett volna minden... és basszameg, hogy nem tud belém szeretni... hogy van neki is valami nyomora, vagy valami baja velem, amiért nem megy... tudom, a szex nem működött, de az is az érzelmek hiánya miatt... mindennek az alapja... biztos vagyok benne, hogy el van kötelezve érzelmileg valaki mellett és ebből nem lehet kirobbantani. persze, most dobálózhatnék azzal, hogy "ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel..." de hát pont én? meg egyáltalán... van ehhez közöm? hiába, nem lehet erőszakkal érzelmeket kicsiholni. és ami nem megy, azt nem kell erőltetni...

én nem tudom, hogy ez e a Sorsom, vagy bármi más, nem tudom, hogy álljak az életemhez, a továbbiakhoz... tanácstalan vagyok és be is fordultam rendesen... egyszerűen nem látom az alagút végét... csak a nagy büdös semmit, a sötétséget, a mélységet, ami húz egyre magába, mert elkapott egy örvény és kapálózok, hogy kijussak, bár tudom, hogy nem kéne, mert azzal még mélyebbre süllyedek... de próbálok kapaszkodót találni... 

lehet, hogy egy egyéjszakás kaland, valami jó kis vad szex helyretenne. hogy újra értékelni tudjam önmagam. nem tudom. attól félek, hogy megint elkapna a gépszíj, többet képzelnék bele dolgokba, mint szabadna, és akkor meg azért szenvedek... 

ó, szép kis hétvégének nézek elébe. kurvára hiányzik Zé, de el kell folytanom magamban mindent, amit iránta érzek. mert különben meghülyülök. így is, de úgy meg pláne. :(

nem tudom néha

de komolyan, hogy mit várok még az internetes társkereséstől. ebben 76-os is megerősített tegnap, hogy egyrészt gáz, másrészt gáz. mert semmi értelme, mert olyan a felhozatal amilyen, mert nem lehet normális kapcsolatot kiépíteni senkivel, mivel olyan gyors és húspiacszerű az egész.

mégis rá vagyok kattanva, minden reggel izgatottan nyitom meg az oldalakat, hogy van-e valami fejlemény.

nyilván az hiányzik, hogy pozitív visszajelzéseket kapjak, saját magammal kapcsolatban, ezért is raktam fel a legújabb fotóimat is. de azokon persze csak az arcom látszik, ezért belefutok olyanokba, hogy "dagik kíméljenek" és a többi...

az ideális az lenne, ha valahol a valós életben szúrna ki valaki magának, és környékezne meg, és kezdene udvarolni, de hát hol és mikor? hiába teszem-veszem én magam akár a munkahelyemen (úrjézus, itt mondjuk egy épkézláb pasi sincs), akár a 7-es buszon reggel, akár valami szórakozóhelyen.

soha, senki nem szólított még le, soha, senki nem közeledett még hozzám úgy...

jó, persze, több esélyt is adhatnék a dolgoknak. ha csak otthon ülök, a négy fal között, senki nem fog bekopogtatni hozzám, hogy "hello Marion! járnék veled, jó?" vagy ilyesmi. 76-os ígéretet tett (meg már tegnap is próbálkozott), hogy kimozdít ebből a posványból, hogy most már mellettem lesz és elvisz majd ide-oda, és nem hagy leragadni. na de egy pasival megjelenni bárhol mekkora esélyt teremt az ismerkedésre???

na, erre kapok most egy levelet, egy 45 éves fickótól: "hű de nagy kanca vagy és még vörös is" hát parádés... most ezzel megint nem vagyok előrébb. :(

szóval minden nap reménykedve várom, hogy jön álmaim Hercege a neten, aztán milyen jó lesz, de ahogy átfutom a termést, azonnal rájövök, hogy egy fostalicska mindegyik. és mégsem hagyom abba... na, ez a szánalmas. ebből is látszik, mennyire görcsösen akarok már valakit. de hogy minek?

nyilván túl sokat voltam egyedül gyerekkoromban és meguntam. csak erre tudok gondolni. nekem ezért kell, hogy valaki mellettem legyen. mert már utálok egyedül lenni. és én csak szeretni szeretnék végre valakit, aki viszonozza... ennyi az összes igényem... olyan nagy kérés ez???

nem aludtam jól

keddről szerdára virradóra... eleve valami bajom volt alapból, forgolódtam eleget, pedig korán lefeküdtem, de aztán Zé adta meg az egésznek a savát-borsát, mikor hajnalban beküldött megint egy smst az arcomba. 

02:34-kor küldte: "Szia. Bocs hogy elképzelhetetlen időben zavarlak megint. Az iránt érdeklődnék, a pendrive-odat mikor adhatnám a kezedbe.. És gratu a 7végi forduló hozzászólásához. És építettem hóembert. :S Egyedül."

erre 3:18-kor küldtem egy választ, mikor megláttam, hogy "Te miért nem alszol?" ennyit bírtam írni hirtelen.

reggel 8:00-kor válaszolt: "Mert még ébren vagyok..."

erre én: "Szerintem dobd ki a pendriveot. Jobb, ha nem találkozunk, majd csak a következő életünkben, ahol én okozhatok neked fájdalmat és nem fordítva, mint most..."

erre a válasza: "Ja, ha bántani szeretnél..."

mire én: "Nem akarlak, soha nem tennék ilyet, de most minden nagyon fáj. És nem értelek, hogy miért akarsz találkozni, miért írsz hóemberes ünetetet, miért kínzol... :("

ó persze, hibáztam, hogy elárultam a szenvedésemet. igazából először tényleg bántani akartam, de hát nyilván nem vagyok rá képes. viszont tegnap egész nap rajta kattogtam. megbántam mindent és őt akartam. azt hiszem. eljutottam oda, hogy felhívtam, de ki volt kapcsolva. végül este fél7-kor értem el. mondtam neki, hogy ma valamikor összefuthatunk, ha már annyira égeti a kezét az a rohadt pendrive. amúgy nekem is eszembe jutott, hogy nála van, akartam még a hét végén javasolni, hogy dobja be a postaládámba, aztán ennyi. de végül megelőzött.

az a baj, hogy már éppen kezdtem lezárni magamban a dolgokat, mire újra előkerül. ma meg fogom mondani neki, hogy felejtse el a számomat. ne keressen soha többé. legalább is addig ne, amíg nem tudja eldönteni, hogy mit és kit akar. de hát végül is már eldöntötte... szóval hagyjon békén. ne zaklasson fel állandóan. nem hiányzik ez nekem.

este már sírva hívtam fel 76-ost, hogy jöjjön már, hogy mikor jön már, annyira jó lenne beszélnünk. elmeséltem neki nagyvonalakban a történéseket, kb. majdhogynem együtt bőgtünk, vagyis hát elérzékenyültünk, nah. látta, hogy tök szarul vagyok, hogy be vagyok fordulva, hogy begubóztam. el akart rángatni valami koncertre, de nem voltam rá képes. nagyon jót beszélgettünk megint, mielőtt elment, átölelt, de már annyira szorított, hogy szinte fájt. de nagyon jó volt az is. talán tegnap este ébredtem rá, hogy nem is voltam Zébe szerelmes. volt az az utolsó vasárnap, mikor a húgánál voltunk, amikor átlendültem azon a ponton, hogy most már akkor odavagyok, meg vissza. ezt ő nyilván megérezhette, mert innentől fokozatosan le is építette a kapcsolatunkat 3 nap alatt. nem volt már szex, nem volt semmi. ha ez kicsit előbb történik, ha a hóban részegen mászkálós éjszaka után/közben elhajtom a francba, és nem keresem soha többé, ahogy Zé szerintem titkon remélte, akkor nem lett volna ilyen szar az egész. így egy kicsit rosszabb, de nem reménytelen. ki fogok jönni belőle. nem is sokára. szóval nem voltam én igazán szerelmes, és bizony ne felejtsem el soha többé, hogy ha a szex nem megy, akkor ott nagy baj van, akkor más sem fog menni. és nem szabad ebből engedni, és ebben a kérdésben megalkudni. hiába találja ki a gondolataimat, ha a testemtől idegenkedik. még ha fel is áll a farka, ha ránézek, akkor sem úgy szeret velem lenni az ágyban, ahogy normális. és akkor meg minek?

és pont ezért nem tudok vele barátkozni sem tovább. ahogy átgondoltam, minden olyan pasi, akivel nem lett szerelem, vagy lett, de "elmúlt" és utána barátkoztunk, azért az ágyban mindig is megőrült értem. mindig is kapható volt egy kósza numerára, vagy legalább éreztem, hogy vágyakozik utánam, hogy röptében elkapna, stb. pl: Kéményseprő, 76-os, TG is egy ideig, míg nem volt Háni, meg hát azért csak összegabalyodtunk mi is kétszer még anno... a Kos, a Bőgős... szóval inkább haverkodnék a Bőgőssel akár, mert azzal legalább olyan jó volt szexelni, az annyira tudott engem élvezni, minden porcikámat, hogy ezért nem is tudok rá haragudni, meg ezért egészen más viszonyt tudnék vele fenntartani. de hát Zé??? most mi a faszt haverkodjak vele? ha nőként nem kellek, akkor mehet a francba. akkor cimbinek se kelljek. a többi pasi legalább nőként is szeretett, kívánt. de ő nem. hát akkor ennyi. az exférjemmel sem haverkodok, pont ezért (is). de hát nem???

hát ez van. már nem is érdekel, hogy Zé miért pattintott le igazából. Andival gyártottunk néhány elméletet tegnap, még akkor gondolkodtam is azon, hogy majd Zét megkérdezem, hogy melyik a befutó szerinte. megkértem volna, hogy legyen végre őszinte és mondja el, hogy mivan, de mára már oda jutottam, hogy nem is érdekel.

ha minden jól megy, akkor 76-os eljön értem a melóba, aztán nem tudom mit csinálunk, de majd Zé hív, hogy mikor lesz otthon (bár kurvára nem fogok elmenni hozzá, hacsak 76-os el nem visz kocsival), felajánlom majd neki, hogy félúton, a Klinikáknál fussunk össze, adja oda azt a szart, aztán már ott se vagyok. főleg, hogy utána jön TG hozzám, mert jön. :) szép kis este lesz, ha mind a három pasival tudok találkozni... :))) ja, és még a Kos is hívogat... de hozzá még mindig nincs kedvem. szerintem őt végképp leépítem. írt iwiwen, hogy látni akar a névnapom előtt... mé'? utána vége a világnak, vagy mifasz? na, mindegy, nem is érdekel. a héten már nem fogok ráérni senkire, holnap usgyi és spuri haza, anyuékhoz, mert karácsony óta nem láttam őket és ez már elég szar. :(

nem volt elég

hogy korán reggel felcseszem magam a 7-es busz utasain (nem szabad nekem már úgy emberek közé menni, hogy nem tolok egy kis mariskát előtte), a boltban szembesülök valami napi szennylap címoldalán azzal, hogy Hajdú Péterék megint szaporodnak. de kérdem én, minek??? és ki a faszt érdekel ez különben is? nincs még elég mocsok ebben az országban, még ez is? ezek valakik? ez az albertirsai tinipicsa, ez a falu ribanca, meg a férje, akiről jót nem tudok mondani, rosszat meg mindenki... szóval tragédia...

amúgy meg úgy ébredtem reggel, hogy a rák keresse Zét. megfordult a fejemben még este, hogy majd megírom neki levélben, hogy mi lenne ha... de hát írjon az, akinek 6 anyja van. nekem csak egy van, annak is éppen névnapja van ma, úgyhogy talán hanyagolnám ezt a dolgot.

remélhetőleg Zé soha többé nem fog már keresni, és ezzel le is zárható a történet. szép volt, jó volt, talán igaz sem volt... de most vége van és ennyi.

olyan napom van egyébként, hogy kész. reggel óta oktatáson ültem nem tudom meddig. (persze addig a munkámat senki nem csinálja, az áll...) már én próbáltam gyorsítani a tempón, de hát az előadók... áhh... na, mindegy. és ma a Kossal kéne találkoznom... szerintem lemondom. nekem ehhez most se energiám, se türelmem. ha meg nyavalyog, akkor megmondom, hogy 29 évesen neki is illene már elmenni egy állásba, és nem még mindig az egyetemen mereszteni a valagát, a szülei pénzéből, és akkor majd megtudja, hogy milyen egy munkanap, netán egy hét, amit 8-17 időbeosztásban végig kell tolni, ráadásul mindezt némi felelősséggel fűszerezve. ha nekem pattogni kezd, akkor leoltom, és akár le is lehet rólam kopni. én nem vagyok rá kíváncsi egyébként sem, ő meg ne legyen rám kíváncsi. ennyi. 

ő se volt képes anno belémszeretni, na, nem mintha nekem az jó lett volna, ha mégis, de a lényeg, hogy neki sem ment, akkor meg ne akarjon minden áron a barátom lenni. 

van nekem 76-os (remélem, végre jelentkezik), meg néha TG, aztán ennyi. ennyi elég is a fiúbarátokból. bőven. a francnak kell még egy kolonc. (természetesen 76-os és TG nem kolonc) 

na, milyen fröcsögős napom van... pedig a tegnap estém igazán jól sikerült. :) végre megvettem a Berlin Calling dvd-t, original!!! és persze meg is néztem. az extrákhoz már nem volt türelmem, de a filmet persze igen, éppen negyedszerre... már látom, hogy ez lesz az új Ravasz... ezt fogom nézni üres perceimben, óráimban, mert fantasztikus... és persze a zenéjét hallgatom folyamatosan. mert úgy a jó. :))

pedig annyi mindent

csinálhattunk volna együtt... annyi élménnyel gazdagodhattunk volna... annyi újdonságot mutathattam volna neki... annyira sokkal kitágíthattuk volna egymás látókörét, ismeretét... annyi tervünk volt...

és most mi lesz mindezzel? szörnyen olajozottan működött az egész, szörnyen egyformák voltunk, szörnyen egyszerre és egyfélét gondoltunk... és ezt nehéz nem megszokni... hiszen nagyon-nagyon jó volt. szinte már a "hihetetlen" határát súrolta.

és most ennyi.

nem tudom, hogy tudnék-e vele barátkozni. nem tudom, hogy bevállalnám-e a barátkozást, annak reményében, hogy idővel majd el tudja engedni a cipelt terhét és esetleg belém fog tudni szeretni... 

nem tudom, hogy képes vagyok-e ilyen áldozatra. hogy csak barátként legyek vele, nem zárva ki azt, hogy egyszer majd többet akar. nem tudom, képes vagyok-e ezt ép ésszel túlélni, ha belevágok? nem tudom, meddig kell majd várnom arra, hogy szeressen? és ha sohasem jön ez el? és ha 2 hónap múlva amúgy is eljött volna magától, csak nem adtam meg neki az esélyt?

egyáltalán biztos, hogy csak ennyi a probléma? hogy a régit nem tudja elengedni, és így nincs hely az újnak? biztos, hogy nem más van a háttérben? 

ha ez van a háttérben, akkor lehet, hogy ezért akart csak barátkozni, hogy ezzel úgymond "időt kérjen"? én meg elzavartam a francba?

és ha nem ez van a háttérben? én meg betolom neki, hogy szerintem ez, de én vállalnám, hogy barátkozzunk és várnék türelemmel és nem erőltetnék semmit? erre ő pofánröhög, hogy "jaj, te kis buta, hát azt hitted??"... áhhhh... kurvagáz.

rettenetesen hiányzik, baromi sokat gondolok rá, minden percben nézem a telefonom, nem jött-e újabb üzenet... és persze már bánom, hogy a tegnapi sms-ben olyan durván elhajtottam... és persze, majd elmúlik, de mi van ha nem? tudom, hogy csak úgy múlik el, ha jön valaki más... de jön? és ha igen, mikor? 

mert addig akár el is szórakozhatok Zével, nézhetek pornót, és teljes lesz az életem... közben persze lehet randizni, meg társat keresni, egyrészt mert miért ne, hiszen csak barátkozunk, másrészt meg hátha ettől érezné meg igazán, hogy elveszíthet, hogy más is érdeklődik irántam, és ha bepasizok, akkor rá már nagyon kevés időm marad, ha marad, és az sem lesz majd olyan, mint előtte...

76-os meg ki van kapcsolva. ilyen, mióta ismerem, 3-szor ha előfordult... remélem nincs baj. nyűgös vagyok. jó lett volna ma este vele lenni. legalább egy fincsi ölelésre feljöhetett volna... mondom ÖLELÉS!!! :S

gyorsan eltelt a

hétvége. bár úgy tűnt, sose lesz vége. kicsit örültem, hogy jöhetek dolgozni, legalább nincs időm agyalni.

megnéztem egy valag meccset a hétvégén, legázoltuk az Arsenalt, az nagyon jó volt! :) netezgettem, meg punnyadtam. semmi extra.

gyönyörűséges képeket csinált rólam Banya, rögtön feltoltam iwiwre, meg facebookra őket, hogy lehessen csemegézni. meg itt is lecseréltem a profilképemet gyorsan. :)

a Kos hívott, talán holnap összefutunk. semmi kedvem hozzá, egyszerűen nem érzem, de legalább túl leszek rajta, aztán ennyi. egy darabig le lesz tudva.

inkább 76-ossal találkoznék, dumálnék, lehet, hogy majd fel is hívom. bár félek tőle, mert sajnos úgy érzem, le kell vele feküdnöm. és ez meg gáz. főleg, ha ő meg nem érzi úgy, hogy le kell velem feküdnie. ha még titkosba se akarja. akkor übergáz.

de ha igen? jaj, akkor meg azért gáz, mert rá fogok szokni. :( nem, érzelmek nem, a szex iránti vágyam viszont nagyon erős.

szerda este óta minden nap nézek pornót, véletlenül sem hagytam ki egy estét sem, a tegnapit sem, mert szükségem van az ilyesfajta élvezetre is. orgazmusfüggő lennék? lehet... nem nagyon izgat. de ha már érzelmeket nem kaphatok, akkor legalább szex legyen. :) és nem érdekel a mennyiség, meg a minőség, csak sok legyen és kurva jó!!! :)

"mindenki függ valamitől..." hogy a Hiperkarma örökérvényű gondolatát citáljam ide. :)