még soha nem

voltam úgy a Hajógyári szigeten, hogy nincs ott fesztivál. basszus. sokkal jobb fesztivál nélkül. :) meglepő, hogy milyen tágas tér és mennyi zöld fű van ott. :) nemcsak sár, meg kosz, meg hányinger... nem is tudom, miért büntettem magam több, mint 10 éven keresztül minden évben a Sziget Fesztivállal. most is lesz olyan fellépő, aki érdekel, de nincs az a pénz, hogy én oda kimenjek. mármint Fesztivál idején. :)

a lényeg, hogy pénteken fél6 körül értem ki oda. olvasgattam, iszogattam a pezsgőmet, cigizgettem, napoztam, lazultam. kurvajó volt! jöttek a jobbnál jobb gondolatok, élveztem a csendet, a madarak csicsergését, stb.

a Bankár kb. fél9-kor ért oda. persze szerette volna, ha egyből lerohanom, de mivel nem találkoztunk már vagy másfél-két éve, így inkább visszafogottan beszélgettünk egy darabig a kocsijában. ja, hát mik ki nem derülnek? nem is Bankár ez a srác, hanem Popsztár. :) egy számomra sajnos ismeretlen zenekarban MC-zett, 5 évig, még a Quimby előzenekara is voltak. mutatott zenéket és nagyon tetszettek. teljesen levett a lábamról. mondtam is neki, hogy nem szabad többet találkoznunk... (nem fejtettem ki neki, hogy miért, de én tudom, hogy azért, mert bele fogok szeretni...)

elköltözött a családjától, most már tényleg egyedülálló. nagyjából ennyit lehet róla tudni. (értelemszerűen nem fogom megmondani, hogy melyik zenekar volt az, mert akkor felfedném az inkognitóját, amit nem szeretnék)

a végén persze csak torkonlőtt. :) aztán, ahogy megkapta amit akar, már persze egészen másmilyen volt velem, mint előtte. de hát nem vártam tőle többet. jó volt látni, jó volt beszélgetni és ennyi. bár nagyon nyomatta, hogy majd a héten már átmehetek hozzá, ahol lakik, meg találkozzunk még, persze azóta annyit se írt, hogy bakfitty, de hát leszarom. :) a múlt hétre ő volt a második skalpom, a kedd esti Zé után. a harmadiknak Csillagászt akartam befűzni szombat este, de még ne szaladjunk ennyire előre... :)

szombaton délelőtt felkeltem, megnéztem a tv-ben a Miniszterelnöki eskütételt. persze végigbőgtem az egészet... 2 után indultam el a Kossuth térre, de előtte útbaejtettem Zét, aki a Margit hídnál dolgozott éppen. megláttam borostásan, napbarnítottan, izzadtan, Ray Ban-ben... hmmm... összefutott a nyál a számban. aztán persze gyorsan le is hervasztott. vittem egy trombitát magammal, azt eltoltuk a Duna parton. közben sugalltam/mondtam neki, hogy mennyire megkívántam. erre leállított, hogy ő ezt nagyon szarul viseli. mert neki elég, ha nem mondanak róla rosszat, de jót meg minek. szóval hogy nem bírja a dícséretet, éppen ezért én is álljak le vele. 

parádés. akkor annyira nem foglalkoztam ezzel, de ahogy később átgondoltam, nem is értem, hogy lehet valaki ennyire a béka segge alatt az önbecsülésével, önbizalmával. vagy hogy lehet annyira sivár a lelkivilága (amit egyébként nem hinnék, hogy az), hogy egyszerűen nem bírja a dícséretet feldolgozni. hogy nem igényli. sőt. zavarja. ez annyira lehervasztott, hogy el nem tudom mondani. igazából nem is tudom, hogy hosszú távon mit kezdenék egy ilyen emberrel. akit még megdicsérni sem lehet, mert nem értékeli, nem szereti. azt hiszem megőrülnék mellette pillanatok alatt. olyan nincs, hogy én ne fejezzem ki az érzéseimet, a gondolataimat valakivel kapcsolatban. ami a szívemen az a számon, ez mindig is így volt. de hát neki semmit nem lehet mondani. és ez meg annyira demoralizáló. ráadásul nyilván ebből fakad az is, hogy ő sem dícsér senkit. nem bókol. nem mond semmi jót. mert szerinte, ha nem mond rosszat, akkor az legyen elég. 

de hát így meg maximum az amőbák tudnak élni. bár szerintem azoknak is nagyobb EQ-juk van. ennyire érzelemmentesen nem lehet normális kapcsolatot létesíteni. biztos nincs is igénye rá, hiszen én is ezt kapom tőle, de így aztán nem is lesz soha. velem meg pláne. én ezt nem bírom. nemcsak az oroszlán egóm miatt, vagy azért mert nő vagyok, kell megdicsérni engem, vagy bókolni nekem legalább naponta egyszer. hanem mert ez emberi szükséglet. ha a munkámban sem dicsérnek meg soha, akkor egy idő után beleszarok az egészbe és lekoccolok. ha egy párkapcsolatban ugyanez történik, akkor ugyanúgy mehetnékem támad. nekem nem elég az, hogy ne mondjanak rosszat rólam. igenis jegyezzék meg, hogy csinos vagyok, szép vagyok, vicces vagyok, kedves vagyok, aranyos vagyok, jó vagyok az ágyban, mittomén... bármit. mert csak azzal lehet ösztönözni, és megerősíteni, hogy jó az, amit csinálok. de az ehhez kevés, hogy rosszat nem mondanak rólam.

az érzelmek, érzések, gondolatok kifejezése nélkül viszont csak vegetálás az egész élet. mert ha nem adunk, nem mutatunk ki érzéseket, akkor nem is fogunk kapni. és hiába mondja bárki, hogy nincs rá igénye, az nem mond igazat. mindenkinek jól esik a pozitív megítélés. még egy macskának is, nemhogy egy felnőtt embernek...

a trombitálás után én elkúsztam a Kossuth térre, Zé meg vissza, dolgozni. éppen a legjobbkor értem a térre. pont kezdődtek a beszédek. egyik szarabb volt, mint a másik. Semjén, Kósa... áhhhh... úgy untam őket, hogy az nem igaz. közben meg olyan dalokat nyomattak, hogy azt hittem, a hitgyüliben vagyok, vagy ez valami szekta. Viktort még meghallgattam, aztán takarodtam haza. egyetlen jó momentum volt egész délután, amikor Bánk áriáját (Hazám, hazám...) énekelte valaki (fogalmam sincs, hogy ki, nem láttam jól). na, az gyönyörű volt... úgy zokogtam végig, meg még utána is, mint egy hülye. még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok... 

egy időre viszont megcsömörlöttem mindenféle Fidesz rendezvénytől. de már a HírTV-től is, mert ott meg olyan szinten építik Viktor személyi kultuszát, hogy a múlt héten már majdnem lehánytam a tévét. én. én, aki eltántoríthatatlan Fidesz és OV fanatikus vagyok. azért persze eszembe jutott, hogyan lehetne elintézni, hogy ezt a karizmatikus embert egyszer legalább megölelhessem... :)

szombaton kora délután baromira nem hittem el, hogy én este bulizni megyek, már majdnem le is mondtam, de aztán nem tettem és nem bántam meg. :) a Normafánál kicseszett jó buli volt!! :) többféle zenével, helyszínnel. rengeteg ember volt, egy kicsit néha öregnek éreztem magam közöttük, bár az egyik srác 23 évesnek tippelt, és még ha kamuzott is, de jól esett. :) hajnali 2-kor találkoztunk össze Csillagásszal. olyan készen volt, mint az M5-ös. :) kurvajót buliztunk együtt. én konkrétan széttáncoltam a lábamat. :) este 11-től hajnali 5-ig, megállás nélkül. Andinak jöttek volna haverjai, de végül nem jöttek, így sajnos ő is a nyakamon volt, és most kissé agresszívebben nem tudtam elviselni sokszor, de hát azért túléltük. :)

reggel még hülyültünk egy jót Csillagászékkal, aztán összerogytunk, és 2 órát aludtunk négyesben a kocsijában. szólt a Tilos, pont nagyon jó zenét toltak és be is aludtunk rajta. tök jó volt. ja, de előtte megnéztük a napfelkeltét, ami ráadásul úgy nézett ki, mintha két Nap lenne. :) ja, és igen, próbáltam befűzni a Csillagászt, de hát nagyon be volt mindenfélézve. :) úgyhogy inkább hagytam. de jókat marhultunk. ennyire készen még nem láttam, de csapatta rendesen, az tény. :) meghívtak minket a Balaton Callingra, ami tavaly legénybúcsúnak indult, és idén már lányok is lesznek, úgyhogy mi mehetünk Andival (remélem Andi nem fog ráérni... geci vagyok. tudom. :D). és már nagyon várom. ráadásul a Bananas buli hétvégéjén lesz, úgyhogy szerintem leszállok a hajóról és megyek a Balcsira, vagy valami ilyesmi. :) kibaszottul várom. :) és még egyéb dolgok miatt is, amit viszont ide nem írhatok le. :)

vasárnap délelőtt fél11-re értem haza. csak jobbra-balra dőlés ment egész nap. este tévéztem kicsit, de már 9-kor megint ágyban voltam. muszáj volt pihenni.

ma munka, aztán Tesóméknál állatetetés, és még kell vennem egy edzőcipőt is, mert holnap kezdem a tornázást, edzést, és nincs egy normális, kényelmes cipőm hozzá. 

holnap nemcsak az edzés kezdődik, de egy életmódváltás is. zabálás visszafogása, illetve sok gyümölcs és zöldség betolása az arcomba. és már nagyon várom, hogy mozogjak. főleg azért, hogy jobb legyen az állóképességem, hogy a hétvégi bulikat is jobban bírjam. mert bizony jövő hét végén Csigahegy, és az meg kötelező. :) meg ennek a pacalságnak is véget kell vetni. komolyan mondom, hogy már problémát jelent reggel a felöltözés, mert azokat a ruhákat, amik most jók lennének rám, már régen elajándékoztam, vagy kidobtam. szóval szívás. :(

újat meg nem veszek, mert nem akarok már nagy ruhákat venni, csak kicsiket. úgyhogy megyek sportolni és kész. :)

idióta éjszakán vagyok

túl. de tényleg túl vagyok rajta. nem is értem, hogy mi történt. ez a köcsög időjárás teljesen meghülyített.

megnéztem végre az edzőtermet hazafelé, kedden kezdem a témát. :)

otthon már fél 9-kor megint felborultam, hogy álmos vagyok, egy darabig persze forgolódtam, de aztán elaludtam. fél 11-kor felébredtem valami miatt. aztán annyira nem bírtam aludni, hogy 11-kor felkeltem pornót nézni, tévézni. fél 12-kor visszafekvés, onnantól fél3-ig megint forgolódás, plafon bámulás, vakarózás, kattogás... áhhh...

reggel meg persze zokogás az ébresztőre.

jól el is késtem majdnem, mert elszüttyögtem otthon az időt. 

munka után a Hajógyári szigetre megyek, mert a Bankárnak az közelebb van (nekem meg most melóból majdnem mindegy, hogy merre indulok), meg ott nincs záróra, mint az Öbölben. remélem, nem szakad le az ég addig, míg 9 körül odaér. :) én addig iszogatok, cigizgetek, olvasgatok, napozok, fetrengek. jó lesz. :)

végül, ha úgy alakul az este, van egy házibuli meghívásom Csepelre, Yozsiékhoz, lehet, elvitetem magam a Bankárral, kocsival a buliba. mi bajom lehet? :)

holnap végül is fetrenghetek otthon délig, aztán elmegyek a Kossuth térre ünnepelni. :) utána otthon megnézem a németek elleni meccset, majd irány a Normafa, bulicélból. :)

vasárnap pihi, leginkább.

ez a terv. aztán majd beszámolok, hogy mi lett belőle. :)

soha nem gondoltam

volna, hogy egyszer a Bőgőssel már nem tudunk miről beszélni. hogy fárasztani fog a dumája, hogy nem érdekel, és hogy nem ő lesz az első számú az életemben. annyira nem hiányzik a csávó, hogy el nem tudom mondani. tegnap átküldtem neki valami vicces pps-t (Barbi jól le is baszott azonnal, hogy mi a rákot levelezgetek én a Bőgőssel), erre nemhogy visszaírt, hanem még nekiállt velem chatelni is.

annyira nem az én emberem. bírtam a humorát, meg a stílusát, de akkor is, és most is, kicsit mindig bántó volt számomra.

két dolog elvitathatatlan tőle, ami miatt még mindig kellemes gondolataim vannak, ha eszembe jut:

1. jazzbőgős

2. úgy tudtunk szexelni, úgy tudott velem/mellettem lenni minden pillanatban, hogy a Világ legszebb, legkívánatosabb nőjének éreztem magam mellette minden percben, minden egyes alkalommal. bókolt, csókolt, fogdosott, ölelt, brummogott, kívánt, dícsért...

de ezen kívül... áhhh... ráadásul már nem is olyan szép, mint régen. :(

Zéből egyébként ez a 2. pont hiányzik egyes-egyedül. ha ez meglenne... no, nem is folytatom... 

egy valamelyest kívülálló így látja a helyzetünket jelenleg:

" ez a ZÉ egy tipikus labilis pasi! és még azt mondják h a nők bonyolítják és kombinálják tul a dolgokat pedig ....

már olyan kis családias viszony alakult ki köztetek ami egyrészt tök jó, de másrészt ha ez nem gondoljátok kapcsolatnak akkor tök feleslegesen alakult ki.

mert a barátság megspékelve sexxel ilyen hosszú távon már érzelemmel működhet, mert ha nem lenne érzelem nem lenne már semmi köztetek,  Szóval remélem hamarosan összeszedi magát ez az ember és elvesz feleségül!!!!!:) tökjolenne:) "

előkerült ma a Bankár... illetve folyamatosan képben van, vagyis hát keresget engem, de én soha nem válaszolok semmire. nade ma benyögte, hogy újra szabad, de majd elmeséli (feleség? gyerek?)... és hogy találkozzunk. :) nanáhogy! :D holnap fogunk, ha minden jól megy. :)

tegnap el akartam indulni megint a Kopaszi gátra, de láttam, hogy súlyos idő lesz, úgyhogy inkább otthon punnyadtam. este 9-kor már ágyban voltam, de még sokáig nem bírtam elaludni, meg egyébként is vacakul aludtam. álmos vagyok. de ma megyek edzőtermet megnézni. nincs mese. :)

nevetgélhet és mondhatja bárki, hogy "hiszem, ha látom", de elsejétől új élet jön. mozgással, diétázással, rendszeres lakástakarítással, meg ilyesmi. :) Ozorára formába kell lendülnöm, mert én nem megyek oda ilyen hatalmas, malactesttel. :) 

szóval megemberelem magam és ledurrantom a fölös kilókat, és akkor majd minden faszpörgettyű bekaphatja, aki eddig rám se nézett. :)

kedden volt peteérésem, akkor este szexeltünk Zével, most meg már olyan hányingerem van reggel óta, hogy kész... :( mert bár esély nincs rá, mert nincs, de azért megfordult a fejemben, hogy mi van, ha mégis? na, erről nem is akarok tudni. :) 

ja, és mégegy. :) kedden felvettem egy felsőmet, amit nagyon szerettem régen, de mostanában nem hordtam. és eszembe jutott, hogy éppen 3 éve is rajtam volt, egy szombat estén, amikor TG-vel megismerkedtem, és az esőben csókolóztunk a Szabadság hídon. illetve akkor még nem esett, de aztán igen. és meg is jegyezte, hogy a dekoltázsom még szebb úgy, hogy fénylik az esőcseppektől (akkor még a melleim is jobbak voltak, vagy legalább nagyobbak)... mert hogy ugye akkor TG-vel is jól eláztunk, meg futkostunk az esőben, meg Zével kedden ugyanez történt, nagyjából szinte ugyanott. :) najó, 2 híddal lejjebb. :) de hát a történelem az én életemben elég sokszor ismétli önmagát. :) 

bőrig áztunk tegnap

délután Zével. tegnap addig cincálta az idegrendszeremet a sértődött leveleivel, míg ki nem bökte, hogy hiányzom neki. persze úgy kellett kihúzni belőle, harapófogóval. nyilván nem férfias ilyet mondani, biztos azért. vagy mert azt hiszi, ha hiányol, akkor én biztos azt gondolom, hogy csak azért, hogy kihasználjon és mittomén... pedig nekem is hiányzott, persze. de hát én nem kezdeményezek, mert nem. mert miért mindig én? meg különben is, az elutasításba nem szeretnék beleszaladni.

szóval kiderült, hogy hiányzom neki, és most már kezdem egészen jól kiismerni ezen a téren is... 

na, cserébe én kitaláltam, hogy munka után menjünk ki a Kopaszi gátra napozni, meg dumálni, mert az jó. meg egyedül úgyse indulok el soha. ő meg tök ráért.

hát leléptem kicsit előbb melóból, még hazaszaladtam, egy-két dolgot magamhoz vettem, aztán irány a találkahely.

remekül láttuk, hogy mekkora vihar lesz, de nem érdekelte egyikőnket sem. :)

ő hozta a plédet, én a pezsgőt, megültünk kicsit a fűben, iszogattunk, dumálgattunk, aztán meg menekültünk. :) leszakadt az ég, konkrétan, de hát aki akarta, láthatta. :) az ELTE TTK egyik új épületéhez rohantunk fedezékbe, jó fél órát ácsorogtunk ott. cigiztünk, meg röhögcséltünk, meg összebújtunk a pléd alatt. hát... elég romantikus volt... :) olyan bőrigázós, összenézős, összebújós, pillarebegtetős. :) én élveztem. :)

aztán mikor csendesedett az idő (legalábbis azt hittük, hogy csendesedik), akkor elindultunk a ZP felé, de hát itt még tócsakerülgetés, meg szintén elázás. hozzám vettük az irányt, útközben még bementünk boltba, élelemért.

otthon vacsiztunk, zenét hallgattunk, majd korán lefeküdtünk. bár nem aludni, de majdnem. :) korán aludtunk egyébként. ;)

reggel együtt koránkelés, együtt kávézás, együtt cigizés, aztán ő elment dolgozni, én meg 1 óra múlva indultam.

nagyon csinin öltöztem ma fel, szerintem. :) bár már akkora ruhákat hordok, hogy jobb nem tudni. :( muszáj lenne sportolni már tényleg. mert még mindig nem jutottam el oda sajnos. :(

ha viszont ma így marad az idő, és nem lesz kilátásban vihar, akkor tuti, hogy megint kimegyek a Kopaszi gátra, mert kurvajó volt ott tegnap. a fűben mászkálni mezítláb... hmmm... :))) viszek könyvet, plédet, kifekszek, oszt olvasok. :) ez a terv. :)

jó sokáig ébren

voltam még éjszaka. a bulizás után nem is gondoltam volna, hogy ennyi ideig kibírom. volt vagy hajnali 1, mire lefeküdtem. addig tévéztem, néztem pornót is, kurvajó filmeket. :) nekem legalább is tetszett. :)

ma felkeltem délben, de 2-től már megint punnyadok. jobbra dőlök, balra dőlök. bár nem is volt annyira tiszta az idő, de hát nyilván nem indultam el sehova. még a boltba sem.  jó is egyedül lenni, meg nem is. 

most jött a Tesóm, hozott kaját anyuéktól, érzem, hogy mennyire klassz az időjárás, de most meg már hova induljak el? mire odaérek este lesz. meg hát holnap munka.

na, asszem levezetésként beteszem az Ozora dvd-t, aztán majd lesz valami. vagy megnézem a Berlin Callingot. kell még egy kis bulifeeling. :)

már itthon vagyok

jóideje. vége van a bulinak Halásztelken. nem volt rossz, de már most biztosan tudom, hogy ide nem megyek többet. nem feltétlenül a rossz idő miatti körülmények rondították el picit, hanem inkább szervezetlen volt, és rengeteg tuskót láttam a közönség soraiban. hát ilyen kopasz, kigyúrt fazonokat, akik szerintem környékbeli valakik lehetnek, és persze már tuti, hogy sok éve járnak erre a bulira, már amikor volt, de alapvetően nem ők a goabulik törzsközönsége. szerencsére találkoztunk Csigahegyes ismerősökkel, nagy örömömre, meg hazafelé is összehaverkodtunk még fiatalokkal... szóval jó volt, bár Andiból, kettesben ez a cirka 24 óra több volt, mint sok. rettentő fárasztó, rengeteget beszél, felét nem is értem, csak hümmögök. de nem is érdekel, amit mond. vannak jó meglátásai, néha viszont iszonyatosan gyerekesen viselkedik, és szinte mindig fogni kell a kezét, mert vele mindig történik valami. elejti, felbukik, összekeni, levágja, beveri, letöri, elhagyja... és még sorolhatnám. 

próbáltam nem felbaszni magam, de néha már én is kiakadtam (mikor a pezsgőt locsolta szét a sátramban, a hálózsákomra), erre ő mindig aranyosan, széles vigyorral reagál, hogy "jaj, ne aggódj, sátorozunk, úgyis retkesek leszünk, meg ezen ne idegeskedj... stb. stb. stb." ami egyébként először aranyos, később már ez is idegesítő, hogy még engem basz le, hogy fel merek háborodni az ő esetlenségén, szétszórtságán, bénaságán, és ezzel persze bennem kelt bűntudatot, holott ő a kétbalkezes és figyelmetlen. mert egy idő után már nem tudok rajta nevetni, inkább bosszantó és szánalmas. 

na, mindegy, a lényeg, hogy jó buli volt, jó pasikkal, jó társasággal, jó zenékkel, majdnem jó idővel is. :) illetve többségében jó idővel. :)

a hazafelé utat is én megoldottam faszányosan, hogy ne kelljen málhákkal gyalogolni, Andi hálás lehet, már tényleg anyja helyett anyja vagyok. csak ez már nekem sok. meg így, hogy ketten voltunk, állandóan össze voltunk nőve, egy percem se volt szinte arra, hogy magamban lehessek. 

de a buli, meg a zene tényleg állat volt. este 9-től már ott pattogtam az egyik színpad előtt, és némi alvást nyomattam éjszaka, de ma délután egyig folyt a móka, kacagás. :) ja, de hát a legszebb az elindulásunk volt egyébként, mert tegnap tök szarul ébredtem, kihánytam a kávét, meg émelyegtem és nem bírtam enni semmit. megjött Andi délután 3-kor, nekiálltunk és megittunk egy üveg pezsgőt (én ugyebár éhgyomorra), meg hát cigi, és én úgy elkészültem fél5-re, mire indulni kellett, mint az M5-ös. meg kellett állni Mekinél, hogy egyek valamit, mert totál szét voltam esve... szóval parádésan indult a buli. főleg, hogy mikor odaértünk, akkor szakadt le az ég, úgy cirka másfél órában. bent ültünk a sátorban, mint a nyuszik, ott kucorogtunk, meg persze cigiztünk, meg ettünk, meg piáltunk. valami kigyúrt-kopasz társaság elhaladt előttünk, és bekiabáltak: "hé, lányok, ez nem a Diáksziget!" ... kurvavicces, mondhatom. aztán meg mikor már mindenki szarrá ázott, akkor mi voltunk a nagyarcok, hogy van sátrunk. :)

hát... most elég fáradt vagyok, de azért holnap jó lenne végre eljutni a Kopaszi-gátra egy kis séta eredményeként, ahol aztán döglenék kicsit a zöldben, nyugiban, zene nélkül, csak bámulva ki a fejemből, vagy olvasgatnék kicsit, de még kérdés, hogy milyen idő lesz, meg az én lábaim el tudnak-e indulni holnap bármerre is. ja, meg hát most aztán ki kell mosnom mindent, mert még a fülem hegye is sáros lett. :)

a hétvégén elvileg a Normafához megyünk bulizni. én igazából a következő Csigahegyig offolni akartam minden bulit, mert hát se pénzem, se energiám már, de hát Normafa után Szurdokvölgy, ahol még szintén nem voltam, és kíváncsi vagyok. most egyelőre az a terv, hogy idén nyáron a lehető legtöbb helyet végigjárjuk, ahol ilyen bulik vannak, és eldöntjük, hogy hova fogunk járni a jövőben. Csigahegy tuti befutó (Ozora egyértelmű, ez nem is kérdés), Halásztelek tuti bukó. Normafa és Szurdokvölgy egyelőre felkészül. :) mondjuk a Normafától legalább bármikor haza tudok jönni, meg oda nem kell sátrazás, meg ott többféle zene lesz, meg talán Csillagász be is tud vinni (ja, írjak is neki emiatt). Szurdokvölgy meg újdonság megint. :) és a műholdkép alapján tuti klassz hely. :)

most még leeresztek. kifejezetten jó egyedül lenni. Andi tulajdonképpen tényleg kikészített. főleg az állandó dumálásával. néznék valami filmet, de hát nincs ebben a szájbavert tévében semmi. :( és még mikor lesz 11 óra? :( no, valahogy csak eltöltöm az időt. :)

ésssssss... csak az INTER!!! :D

felemás szerda estét

töltöttünk Zével. igazából nem is volt semmi baj az estével, inkább csak velem. vagy mindkettőnkkel. én magam se tudom.

jót beszélgettünk, meg jókat röhögtünk, aztán az ágyban is mocorogtunk, de megint nem tudtam levetkőzni magam, pedig szerettem volna... Istenemre mondom, én igyekeztem. elindult bennem a jó érzés, és erőszakoskodtam magammal, hogy "ne, csak most ne gondokozz, csak élvezd..." hát nem sikerült. eszembe jutott egy faszság, elröhögtem magam, mert asszociáltam valamire, amire nem kellett volna, aztán már inkább felajánlottam, hogy fejezzük be reggel. 

gáz volt az egész. ráadásul Zének el sem mondtam mi a bajom, azt hihette, hogy őt nevetem. pedig nem is volt annyira vicces a történet, inkább tragikus. hogy még mindig nem tudok felengedni mellette az ágyban, amiben egyébként ő sem segít, hogy megtörténjen. nyilván minek is segítene, hiszen nem vagyunk olyan viszonyban, hogy segítenie kellene. meg ha ez így megy tovább, soha nem is leszünk olyan viszonyban...

furcsa, mert még mindig a szexualitáson, a testem elfogadásán van a téma. mármint nálam. és Zé nem segít. vagy hát nem sokat. mondom: nem az ő feladata, nem hibáztatom ezért. 

de teljesen világos, hogy amíg ez nem változik, soha nem lehetünk olyan viszonyban, amilyenre mindketten vágyunk tulajdonképpen. és ez nem fog megváltozni soha. ezért soha nem leszünk máshogy. ez egyértelmű. ez az egy dolog hiányzik kettőnkből, a kapcsolatunkból. de ez el is dönt mindent. és ez mindkettőnk önzéséből fakad. nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ne legyünk önzőek a másikkal szemben. ha lennének mély érzelmek, akkor egészen máshogy történne minden, de hát nincsenek.

azért, meglepő módon, Zé mostanában bókol (eddig szinte sohasem tette), megdícséri még mindig a hajamat, most már a fülbevalómat is megdícsérte. mintha udvarolna. de hát nyilván nem erről van szó, bár az ilyen dolgok nagyjából akkor szoktak előkerülni. de azt már tudom, hogy egy Férfi csak azért is bókol, hogy azzal boldoggá tegye a nőnemű egyént a közelében, bármilyen hátsó szándék nélkül. sőt első szándék nélkül is. szóval vannak olyanok (szerintem leginkább a Kos és 76-os ilyen), akik csak kedvtelésből bókolnak a nőknek, hogy azoknak pillanatnyi örömet szerezzenek, és még csak nem is biztos, hogy meg akarják dugni őket. jó, persze, eljátszanak a gondolattal, hiszen a Férfiakat általában a farkuk vezeti, de érdekes módon ez nem mindig elsődleges mégsem. legalább is az én tapasztalataim szerint.

reggel végül nem folytattuk az aktust. én már hajnali 5 előtt felébredtem, felkeltem cigizni, olvasni, nem bírtam aludni. aztán később visszafeküdtem. akkor már aludtam volna, amikor az ébresztő 7:10-kor megszólalt. akkor Zé még próbálkozott, de felvilágosítottam, hogy fel kell kelni, hát így nem lett semmi. talán nem is bántam.

főzött egy kávét, csinált egy cigit, majd elindultunk együtt. neki tegnap szabadnapja volt, így, mivel elég szétcsúszott állapotba kerültem pillanatok alatt, elkísért a munkahelyemre. vicces utazás volt. :)

délig vigyorogtam mindenkire, ahogy kell, aztán éhezni kezdtem és álmos lettem. ahogy szokásos. de kibírtam a napot, főleg azért, mert tudtam, ma már szabin leszek. :) majdnem 6 volt, mire este hazaértem, aztán a lazulás útjára léptem gyorsan. a sok-sok energiavámpírt le kellett vezetni...

Zé is rákérdezett az energiavámpírjaimra. hogy ő-e az egyik közülük. felvilágosítottam, hogy pont nem. rengeteg ember szívja le, és még több ember szívná, ha hagynám, az energiáimat, nap, mint nap. leginkább a munkahelyemen. igyekszem már kerülni őket. nem akarom mások problémáját a nyakamba venni már. elegem van.

a családomon kívül nagyjából 2 ember van, akit bármikor meghallgatok, akire nem sajnálom az időt, és akit nem tekintek energiavámpírnak, ők Barbi és Banya. ők ketten azok, akik kölcsönösen meghallgatnak engem is, ha olyan van, mert szükségünk van egymásra. 

a többiekre viszont nem vagyok kíváncsi.

ezért jó Zével is lenni, mert ő igazából nem leszív, hanem feltölt. nem véletlenül várom mindig, hogy találkozzak vele. mert tudom, hogy a társaságában minden problémámat elfelejtem. hogy mellette igazán ellazulhatok (és ez nemcsak a tudatmódosítók hatása), mert olyan a személyisége, hogy bámulatos. neki is vannak problémái, el is mondja, de egészen más ez az egész. egy percig sem érzem tehernek. cserébe ő is meghallgat engem, bár egyre inkább nem akarok már senkinek a munkanapjaimról beszélni, mert leginkább egy shift+delete kellene minden nap 5-kor, mikor kilépek a cég kapuján. vagy egy piros, villanó fény (mint múltkor a Célpont végén volt... azt hittem rosszul látok, de nem... ott volt tényleg... :D), mint a Man In Black-ben. egy agymosás. mert amúgy a cég dolgai nem terhelnek, mert hálistennek rajtam nincs akkora nyomás, csak a kollégáim problémái, nyavalyái, hülyeségei. amikkel nem volna szabad foglalkozni, meg felvenni egyáltalán, de ha az ember minden nap benne van a pörgésben, akkor elkerülhetetlen, hogy beleszalad olyan beszélgetésekbe, amikre totál nincs szüksége. 

igyekszem ezeket kerülni, egyedül dohányozni, vagy egyáltalán nem is állni szóba velük, csak minimálisan. hogy a saját világomba még véletlenül se törjenek be semmiféle problémával. van nekem abból bőven elég.

az ágyban tegnap este eljátszottam megint a gondolattal, hogy bárcsak eladhatnám mindkét lakást, rendezném a hiteleimet, elköltöznék egy kisebb kecóba, Budára, valami nyugis, zöldkörnyezetű helyre. ahol van terasz. aztán még a maradék pénzből (már ha sikerülne), rendbehozatnám azt, amit szeretnék. új bútorok, új ruhatár, új környezet, új élet... és persze új telefonszám. ahol csak azok érnek el, akiket én akarok, hogy elérjenek. jól bele is aludtam ebbe az álmodozásba. ez van mindig. semmi előrelépés, csak álmodozás és egyhelyben toporgás. ez vagyok én. a halogató. döntésképtelen nem vagyok, viszont lusta, trehány, kényelmes és ráérős igen. ez fog engem egyszer a sírba vinni. meg is érdemlem akkor majd. :)

ma szabadságon vagyok. :) nagy parádé. egy csomó mindent dolgoztam előre tegnap, meg a cég is negyedházzal működik ma, úgyhogy én pont nem hiányzom oda. :) legalább rápihenek a hétvégi bulira. mondjuk reggel 7-kor műkörmösnél kezdtem, de csak úgy bírtam felkelni, hogy tudtam, majd még visszafekszem jól. így is történt. hazafelé bevásároltam néhány dolgot, megkávéztam, cigiztem, reggeliztem (csokis croissan karamellás tejjel), közben olvastam a Nagyítás c. hetilap múlt heti számát és a Bartók Rádión a Muzsikáló Reggelt hallgattam. hát kell ennél tökéletesebb péntek reggel? talán nem... :)

holnap délután indulunk Halásztelekre, Andival, a Gyerekkel, csonka családként. nem baj. jó lesz ez így. ja, mert Zé nem jön. de tényleg nem baj. (amikor szerdán ezt beközölte, azért elszottyantam egy kicsit, már felmerült bennem, hogy akkor én sem megyek, meg hogy nélküle nem is lesz jó, de hát lófaszt! elég sokat buliztam már nélküle, meg vadegyedül is, most akkor miért ne lenne jó?) nem kell nekünk mindig együtt bulizni. és legalább pasizhatok végre. :))) bár hozzá is teszem egyből, a hátam közepére nem kívánok mostanában senkiféle hímnemű egyedet, de ha egy ilyen buliban, valami hasonszőrű őrültre ráakadnék, azért azt nem bánnám. sosem lehet tudni... de hát esélyem nem volt rá férfitársaságban... na, most Andival majd hasítunk. bár az ő 25 évével, meg a 40 kg-jával nem nagyon tudok versenyezni, de nem is akarok. legalább komoly kontraszt leszünk egymás mellett. :) lesz választási lehetőség. :) hálistennek nem egy korosztály hajt mindkettőnkre, vagy hát nem ugyanaz a korosztály jön be mindkettőnknek, úgyhogy nem lesz gond. :) meg Andi rettentő alkalmazkodó. és megint hoz fényképezőgépet, és majd lesznek jó képek, amiket tolhatok faszbúkra :) és bár teszek néhány erőltetett kísérletet, azért látom én, hogy az internetes társkeresés egy fos. hogy rémes a felhozatal, meg a lehetőségek. úgyhogy próbálok inkább a személyes varázsomra alapozni, aztán majd lesz valami... :)

Zé még tegnap is próbált lebeszélni a hétvégi buliról, mert szerinte szar lesz az idő, meg a talaj, meg egyáltalán, hogy offoljam. jó, mondjuk a BL döntő kihagyása basz fel leginkább, de mivel semmi érdekeltségem, azt is leszarom. szóval próbált lebeszélni, hogy offoljam, de hát már legalább 1 hónapja megvan a jegyem, úgyhogy már csak ezért se tenném. meg egyébként sem. egyedül is elmentem volna. mikor megvettem anno a jegyet, akkor is pont úgy volt, hogy egyedül megyek, most meg Andival, szóval dehogy offolom!!! :) 

és szerintem kurvajó buli lesz, a szervezők nagyon odateszik magukat, hogy ha már egy hetet csúszik a buli a rossz idő miatt, akkor legalább mégfaszányosabb legyen, mint amire bárki is számít. :) azért bakancsban megyek, felkészülve minden akadályra, biztos, ami biztos. :) 

kiderült, hogy a következő Csigahegyi buli előtt 2 napos vezetői tréningre kell mennem. kötelező. Lajosmizsére. hogy az ég áldja meg. tréningcéggel, meg a tökköm, ami kell. mindig is utáltam ezeket a szarokat, a buli napján meg pláne utálatos. ér akkorra megbetegedni? nyilván nem, hiszen már mondtam OJ-nak, hogy bár buli lesz, de ha garantálják, hogy szombat délben lelépünk, akkor üsse kavics. :) de mindig beleköpnek a levesembe... ahelyett, hogy osztanák szét azt a kibaszott pénzt, amit a tréningre költenek... áhhh... én mindig is utáltam ezt. jó, persze, lesz ott olyan kolléga, akivel be lehet majd baszni este, de akarom én azt tényleg? jó, hát majd Joe biztos lesz nálam, máshogy nem fogom tudni elviselni a megpróbáltatást. de igyekszem okosan tolni. :)

ma terveztem, hogy délután kimegyek a Kopaszi-gátra sétálni, napozni, ücsörögni, olvasgatni, de aztán nem lett olyan hűdejó idő, hogy elinduljak. pedig egy kis mozgás nem ártott volna. de majd mozgok a hétvégén, bulizok majd annyit, hogy fájni fog mindenem. :)

na, most megyek, lazulok tovább. pihengetek, meg ilyesmi.

a szifonváltásra, pünkösd héftőn jelentkezem, vagy addig mobilról, vagy bárakármi. :)

ez a reggel

se volt különb a többinél. :) a melóban állandóan van valami fennforgás... :( de azért jól bírom, kicsit néha felhúzom magam, de aztán lenyugszok szépen. :)

de legalább már szerda van. :) vagyis mindjárt péntek, ami után szombat jön (milyen meglepő...), amikor Halásztelekre megyünk bulizni. :)

én már úgy várom, mint a Messiást... :) benne van a lábamban a bugi, és akkor nincs mese, menni kell és táncolni kell. :)

ma zöld napom van. zöld felső, zöld fülbevaló, zöld smink. :) jól áll a hajamhoz. is. :)

tegnap 8 után nem sokkal összerogytam, eltakarodtam aludni. aztán éjfélkor felébredtem, jól bevertem a könyökömet, ami ugyebár azt jelenti, hogy vendég jön. Zé lesz az. :)

valamiért nagyon lelkes, hogy újra találkozunk, én meg gyártom a teóriákat, meg szenvedek, de hogy minek??? ahelyett, hogy örülnék, hogy velem akar lenni. :) le kéne már szokni ezekről az agyalásokról. na, mondjuk nem viszem már túlzásba. néha eszembe jut, hogy akkor most mivan, de aztán meg le is pördülök róla azzal a lendülettel, mert semmi értelme ennek a kattogásnak.

jó együtt lenni, legalább is nekem jó, és nyilván Zének is, ha annyira várja a következő koccolást, meg annyiszor megköszönte a hétvégét is, amit együtt töltöttünk. szóval élvezem ami van, ami jó, ameddig jó. aztán mittomén. :) összeházasodunk? a fasse tudja. :)

kurva jó lenne együtt lakni, mert kurvára tudnánk együtt élni, most már ezt egyre inkább látom, de nem akarom ezzel "riogatni" (bár ha benéz ide, úgyis látja), mert hát ugye már ezerszer megbeszéltük, hogy nem. és ennyi. és persze elfogadtam, és lepörögtem a témáról. de hát én csak tudnám azt mondani, hogy igen. :)

minden birtoklás, meg rámászás, meg elköteleződés, meg dolgok nevén nevezése nélkül.

no, mindegy. nem is túráztatom magam ezen, mondjuk eddig se túráztattam. inkább leszek türelemmel, ahogy eddig, meg tényleg úgy, ahogy jó. és amikor jó. és ameddig jó.

tegnap konkrétan zokogtam a Híradó közben, mert ez az árvíz hatalmas tragédia. annyi szerencsétlen ember van az országban, és akkor még ez is sújtja őket. valami őrület. nagyon megrázó és megható volt látni, ahogy ezrek dolgoznak a gátakon, meg ahogy mentik ki az idős nénit és bácsit a kutyájukkal együtt, csónakon... na, akkor törött el a mécses... mindenkivel együttérzek, akit az árvíz, vagy a belvíz sújt. ez nagyon nagy probléma. remélem, ezekre a helyekre is jut majd pénz, hogy többször ez már ne forduljon elő.

a nap bókja

"te egy szexuális axioma vagy :) nem szorulsz bizonyításra!"

(az elkövető Mr. X)

:D

úgy civakodunk néha

Zével, mintha... nem is tudom... nem is civakodás ez, csak még mindig nem áll rá az agyam, hogy ne kérjek számon rajta semmit, mert ugyebár nincs jogosultságom hozzá. és ezzel nincs is baj, csak ahogy megnyilvánulok néha, abból az jön le, hogy elégedetlen vagyok vele, holott nem vagyok és nem is lehetek.

egyből megérzi ám, ha bajom van. és le is torkollt tegnap rendesen, hogy már megint mit vétett, hogy kimért hangnemben leveleztem vele. nem szeret velem "rosszban lenni"... ami egyébként különösen érdekes. valahogy így megy ez a megismerkedésünk óta. ha nekem bajom van, akkor egyből jön, hogy beszéljük meg, vagy miért haragszom, vagy mivan. és ez még mindig tart. szeretnék néha belelátni a fejébe. vagy addig a jó, amíg nem látok bele? ezt se tudom. :(

tegnap este 6 körül értem haza, eszembe jutott, hogy megvegyek egy újságot, amire kíváncsi lettem. és nem is jártam rosszul, hogy megvettem, sőt elő fogok rá fizetni, mert remek írások vannak benne. és találtam egy irodalmi pályázatot is, amit meg fogok próbálni, és Zének is a kezébe nyomom, hogy ő is írjon. ha nyerünk, vagy egyikőnk nyer, már az is valami. vagy ha nem nyerünk, csak belekerülünk egy antológiába, az is tök jó. :) június 30. a határidő, addig még simán össze lehet hozni. legalább végre értelmes dologgal töltöm majd az időm. :)

tévézgettem egy darabig tegnap, meg olvasgattam az újságot, aztán 10 körül már aludtam. fent akartam maradni pornót nézni, de nem volt energiám. így is reggel alig bírtam felkelni. :( el is késtem remekül, mert még hajmosás, smink, mittomén. :)

jól érzem magam az új hajammal, egészen jól. :) kellett már ez a változás. :) érdekes, hogy a kollégáim csak hosszú hajjal ismertek, most persze meg vannak lepődve, hogy levágattam. pedig nekem baromi sokáig rövid hajam volt, csak az utóbbi 3 évben kezdtem el növeszteni. :)

tegnap hívtak anyuék. tök jót beszélgettem velük. főleg apuval. annyit vihogtunk... meg is jegyezte, hogy örül, hogy ilyen magas színvonalon tudtunk beszélni, ebből ne is adjunk alább soha... :) hát van egy dumája az apámnak, az biztos. :) volt kitől örökölnöm. :)

más.

nagyon felbasztam magam Mr. X-en tegnap. annyira ideges lettem, hogy nem tudom elmondani. a lényeg, hogy csak azért hülyít egy csajt, hogy megdughassa. az illető 32 éves, tanulatlan, és annyira naiv, hogy minden szavát elhiszi. igazából nekem ehhez semmi közöm, hacsak az nem, hogy ugyanabba a kanyarba fogok beleesni, mint a másik csajszi, hiszen egy hétvégére szervezett mindkettőnket. de basszus... a lánynak jó segge van. és ennyi. és ezért olyan dolgokkal hitegeti, ami szerintem már büntetendő kellene, hogy legyen. lehet, hogy hülyeség, de én azt hittem, hogy az Erdélyben született és felnevelkedett embereknek van erkölcsi tartásuk, sodorja őket bárhova is az élet. de hát tévedtem... na, ettől meg én érzem magam naivnak. szóval konkrétan megmondtam Mr. X-nek, hogy egy féreg. és amit csinál az nagyon gáz. hozzátettem azt is, és ezt még mindig úgy gondolom, hogy ha 32 éves létére valaki ennyire naiv, akkor meg is érdemli, hogy kihasználják. de amilyen állapotban lehet az a nő lelkileg, nem csoda, ha mindenbe és mindenkibe kapaszkodik. (nem írnám meg a részleteket, nehogy még ebből is balhé legyen, de sajnos én tudom, hogy mi a pálya)

azért ezek után komolyan elgondolkodom azon, hogy kinek hihetek? hogy egyáltalán érdemes-e bárkivel szóbaállni, vagy minden férfi csak dugni akar? hogy egy szép seggel már el lehet valakit varázsolni, még ha buta is a lány, meg naiv, meg a feje se szép... hogy van ez? hogy süllyedhetnek ilyen mélyre emberek? 

és tényleg ennyire sötét nők lennének a városban, akik megeszik kanállal amit emailben írnak neki? mert személyes találkozó még nem volt.

az ilyen férgeket, mint Mr. X, vascsővel verném agyon. de tényleg. ráadásul annyira beteg az elméje (mondjuk lehet, hogy a féreg cselekedeteire ez az egyetlen kézenfekvő magyarázat van), hogy az meg már tényleg sok. de mégis hogy szocializálódhatott valaki, hogy ilyen lett felnőtt korára??? számomra érthetetlen. ja, és persze diplomás emberről beszélünk. 

nem minden a papír, ebből is látszik.

ezek után azért elgondolkodom azon, hogy vajon Barbi miért nem tud elég nyitott lenni például? hiszen őt is megszivatták már ilyen férgek, akik előadták a valamit, aztán meg kiderült, hogy csak kefélni akartak... és Barbit például nem mondanám a naivság mintapéldányának. 

másrészt ezek után nem csoda, ha nincs kedvem ismerkedni. mert tudom, hogy hajlamos vagyok én is megcsúszni, bár ez után a sztori után sokkal jobban felvértezem magam, és kábíthatnak bármivel, nem fogom elhinni.

harmadszor pedig, ezek után nagyon is megbecsülöm Zét, meg amit kapok tőle emberileg, érzelmileg. mert bármennyire is vagdalkoztam már ilyenekkel, be kell látni, hogy ő soha nem hitegetett, soha nem baszott át. az más kérdés, hogy én mit láttam bizonyos dolgokban, de neki soha nem állt szándékában engem bántani, megvezetni. ő sokkal tisztességesebb ember annál, mint hogy ilyet tegyen. és biztos vagyok benne, hogy az előélete is ilyen volt. meg ő mindig ilyen lesz. és tudom, hogy benne megbízhatok.

ezzel most nem azt akarom mondani, hogy akkor igen, örök élet Zével (bár az eddig ismert férfiak közül, ha mindegyiket összeveszem, akkor Zé van az erkölcsi és mindenféle magaslaton, a többi meg elmehet a picsába. Kosostól, 76-ostól, Kéményseprőstől, Bőgőstől, mindenestül), ahogy lesz úgy lesz, de azt mindenképpen mondani akarom, hogy az ismerkedéstől megint elment a kedvem egy jó időre. persze, ne általánosítsak, de azért tudni kell, hogy minden pasi patkány (amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője), ezt megmondta már Banya is száz évvel ezelőtt. és nem hittem neki, de el kell hinnem, mert így van. minden nap jön valami olyan impulzus, ami megerősít ebben. 

úgyhogy szégyellje magát az összes féreg férfi, aki képes egy nőt kihasználni, hitegetni, átbaszni csak azért, hogy még egy strigula legyen neki a sorban. hányok ettől és mélységesen fel vagyok háborodva.

nem volt mit

tenni a hétvégén, mint a 4 fal között lenni. ez az időjárás egyébre sem volt jó, mint hogy az ember a takaró alól pislogjon kifelé, vagy a meleg szobából, a kényelmes kanapéról nézze az ítéletidőt. 

szombaton 9-10 körül keltem fel. még nem volt meg minden a főzéshez, amit terveztem, de aztán leragadtam a netnél, és akkor kaptam észbe, hogy mozdulni kellene, amikor Zé jelzett délután 2 körül, hogy akkor mindjárt elindul hozzám. na, mondom, remek, már szakad az eső, most mehetek le így vásárolni. :(

de aztán összekapartam magam és lementem. meg elmosogattam. meg kicsit rendet raktam. összeszedtem a számlákat a könyvelőnek, meg ilyesmi. azért semmi nagy dolgot nem vittem véghez, annyi ingerenciám nem volt. :) 

a főzés az persze ment. és bár én semmi ízét nem éreztem, végül nagyon-nagyon finom lett! Zének is ízlett, még este is repetázott belőle. olyan fél5 körül érkezett meg végül, akkorra már pont szinte kész is volt a kaja. kinyitottunk egy üveg pezsgőt, jól megebédeltünk, közben meg az elsőosztályúnak nevezett magyar bajnokság meccseit néztük. konkrétan az Újpest-Loki meccset, ami inkább vízilabda meccsre hajazott a felázott pályán, mint focimeccsre. olyan ráúszások voltak, hogy kész. :) persze a Lokinak kellett volna győzni (szerintem), de végül Zé örülhetett, mert a lila majmok vitték el a 3 pontot. :) jó, hát egyszer lehet nekik is Karácsony. :)

este Sevilla meccs, de én már tök fáradt voltam, lefeküdtem még a szünet előtt aludni. Zé meg bealudt a kanapén, hajnali fél4-kor mentem ki hozzá, mikor megébredtem és még mindig nem feküdt mellettem, aztán csak be akartam takargatni, hogy ne fagyjon szét, meg lekapcsolni a tévét, de végül bejött velem aludni. :)

reggel egészen sokáig aludtunk. volt egy gyors szex is. bár én este vágytam volna összebújásra, nem reggel, de hát így alakult. mondjuk kicsit már fárasztó, hogy csak akkor van szex, ha ő akarja (illetve ő is, mert én ugyebár mindig), amikor meg én (vagyis csak én), akkor általában nem (sohasem), de hát egy haverkodásban tulajdonképpen ne legyenek elvárásaim ilyen téren (sem). ez az egész nem arról szól, hogy próbáljuk a másik igényeit, vágyait kielégíteni. mármint az ágyban. (persze, ésszel csináljuk ezeket a dolgokat is, meg odafigyeléssel a másikra, de mivel nincsenek mély érzelmeink egymás iránt, egész más a szex...) 

amúgy egyébként igen, mert pl. a szombati főzésem után, vasárnap reggel ő mosogatott el, mire felkeltem. aztán ő csinált bundáskenyeret meg teát reggelire, aztán meg én mosogattam el. majd az ebédet megint én készítettem elő és tálaltam, és én mosogattam el utána. ja, hát a kávét mindig ő főzi, és rohan le tejért, ha az elfogy. szóval egyébként remekül kiegészítjük egymást, és meg sem fordul a fejemben, hogy csak mindig én adok és nem kapok cserébe annyit, amennyit én úgy érzem, hogy kapnom kellene, mert tényleg a seggem ki van nyalva, és nagyon jó vele lenni, és nem is tudja ezt rajtam kívül senki elképzelni, hogy mennyire előzékeny, türelmes, nagylelkű, kedves és gyengéd velem. egyetlen nő sem kívánhatna Nála jobbat. de tényleg. kérte, hogy tartsam ezt titokban, de nem bírom. egyszerűen megdöbbentő az a hozzáállás, amit velem kapcsolatban produkál minden percben. azért néha elgondolkodom, hogy milyen lenne az, ha szerelmes lenne belém... hogy hova tudná ezt még fokozni? vagy mi változna? lenne-e ennél több bármi is? kíváncsi lennék, hogy milyen, amikor fülig szerelmes valakibe... akkor hogy viselkedik? milyen pluszt varázsol elő belőle a szerelem, mint érzés? és a nő, aki iránt ezt érzi.

(de persze nem egymást keressük... )

no, vasárnap bundáskenyerezés, kávé literszámra, meccsek orrvérzésig. az Inter kiszenvedte a bajnokságot, a Barca legalább gólparádét nyomott, a Real meg mit nem nyert idén? semmit nem nyert... na, majd jövőre. de hát ha jól láttam, a lelátón ült Kaká, meg Raul Mester... hát így nem is várhatnak semmit. Cé kevés a boldogsághoz. oszt végül ikszeltek... áhhh... rémes. 

Zé olyan este fél 9 körül indult el haza, a legbrutálabb viharban. egy hős. persze, jó lett volna, ha marad még éjszakára, de hát haverkodásban nem lehet az embernek ilyen igénye. ha menni akar, engedni kell. mondjuk megértem, hogy nem túl jó hétfőn reggel 5-kor kelni csak azért, hogy nálam alhasson. nyilván ez is csak akkor nem gáz, ha nem barátkozunk, hanem "járunk"... 

egyébként pont azon röhögtem vasárnap reggel az ágyban, mikor a szex után pihegtem, hogy semmi az égegyadta világon nem változott kettőnk között. semmi. ugyanúgy együtt vagyunk egy csomót, akár egész hétvégét. ugyanúgy elvagyunk, ugyanúgy megy a szex is. egyszerűen semmi nem változott. minden ugyanúgy megy tovább, ahogy eddig is volt. ami persze jó, és hát ahogy írtam is még este, akár örök életemre meg tudnám szokni ezt az állapotot. de tiszta fejjel egészen jól látom, hogy nem tudnám ezt így megszokni. azért ez kevés lenne életem végéig. ennél több kell egy Férfiból nekem. és nem akarom az egész lelkét birtokolni, csak egy icipicit többet kérnék belőle. a jelenlétéből is, meg az érzéseiből is. Zétől ezt hiába kérem, meg már talán nem is kérem. nem akarom. én nem nyomulok egy pasira se már. ha kellek jó, ha nem, akkor majd kell másnak. aztán majd nem kell jönni sírva, hogy "nincs is jobb nálad..." illetve lehet jönni, de pont le fogom szarni. "aszitted nem engem keresel, mi? aszitted... na, mindegy. majd rájössz. legfeljebb későn. :)"

ma reggel hajat akartam mosni, de nem volt erőm előbb felkelni. aztán meg rájöttem, hogy ebben a fos időben amúgy is felesleges. hálistennek ez most olyan haj, hogy 3-szori elfekvés után is faszán áll. :) dícséri is egész nap mindenki. :) Zé először meglepődött, szerintem nem hitte el, hogy komlyan gondolom, hogy levágatom. pedig ha én azt mondom, akkor az úgy van. ebben nem ismerek tréfát. de végül neki is tetszett. bár ha jól sejtem, a hosszú hajú nőkhöz vonzódik. pfff... hosszú haj, rövid ész... :) (bár a hétvégén nekem is volt pár szőke megnyilvánulásom, de vagy illuminált voltam, vagy rájátszottam... szóval semmi komoly :D)

szóval a hajam jó, én is imádom, és ma szinte alig áztam el, mire beértem a munkahelyre, cserébe éppen nem is késtem el... parádés. :)

a héten már kéne menni edzeni egy kicsit, mert már kívánja a szervezetem. vagy kéne egy hatalmas orgiát csapni, végül is az is megmozgatna elég rendesen. az orgiára jelentkezni kommentben lehet... :)

tisztelgés a haiku

mestere, Fodor Ákos előtt, aki éppen ma 65 éves. 

álljon itt egy olyan haikuja, ami egyébként sem véletlenül kerül ide, mert nem véletlenül szívcsücsök. :)

TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

örök életemre meg

tudnám szokni, hogy így legyek Zével, ahogy és amennyit most vagyok...

megkezdtem a karcsúsodást

mégpedig a hajamnál. :) jó rövid lett, és még lehetne rövidebb is. :) na, majd legközelebb. :) Laci ismét nagyot alkotott, most valahogy volt kedve hozzá, és ez nála sokat számít. beszélgettünk bulikról, úgy néz ki, sosem érem be karszalagban őt idén... áhhh... najó, azért nyár végén még vissza kell térni erre. :)

éjfél előtt feküdtem le valamikor, vágytam már egy kis pornóra (több, mint egy hete nem néztem), úgyhogy nem is hagytam ki. :) nagyon jó ám arra, hogy az ember megismerje a saját testét, annak működését. az érzékeny pontokat és a többit. :) ezt nem véletlenül mondják sokan, tényleg így van. :) már csak olyan partner kell, aki szeretné ezt a tudást átvenni tőlem, hogy ő alkalmazza nálam, az én örömömre. :) meg persze a sajátjára is... :)

de majd meglesz az is. :) végül is Zé fejlődőképes. most, hogy végre ellazulhatott lelkileg, érzelmileg, egészen jó viszonyban vagyunk az ágyban is. :) meglepően jó viszonyban. :) nem nagyon értem, hogy eddig miért kellett görcsölni, de hát ő máshogy viszonyul a szexhez, mint én. meg az érzelmekhez ezáltal. ezt már említette a megismerkedésünk hajnalán is, de nem gondoltam, hogy neki tényleg ekkora problémát okoz (Férfi létére), hogy úgy tudjon szexelni, hogy nem foglalkozik az érzelmekkel, csak élvezi azt, ami történik. mondjuk éppen ettől különleges is a számomra, nem találkoztam még hozzá hasonlóval.

 

na, persze én beszélek, aki szintén nem tudja úgy elengedni magát az ágyban, mint más nők, akik képesek kikapcsolni az agyukat és csak a gyönyörre koncentrálni. jó, hát megszenvedtem én ezt már ezerszer, mármint azt, hogy valakivel ágyba bújjak, és én többet érzek esetleg, mint a másik, és akkor nekem az gátat okoz. vagy csak a testemen problémázok, tulajdonképpen mindegy. nem tudom elengedni magam. ezért is megy egyedül minden olyan könnyen. :) nem kell tartanom attól, hogy nem tetszem, vagy nem lesz hozzám türelme az illetőnek. mert bizony sok türelem és kitartás kell hozzám az ágyban is. 

vagy van egy másik véglet, amikor tényleg ki tudom kapcsolni az agyam (lásd Mr. X esetében), és 5 percnyi ismeretség után szétteszem a lábam és akkorát élvezek, hogy leszakad a plafon. :) de ahhoz kellett Mr. X is, aki minden gátlásomat feloldotta kb. 2 mondattal, és utána meg már el is hittem, hogy én vagyok a legnagyobb szexistennő a világon. ami egyébként így is van, csak hát nem árt, ha az aktuális partnerem (akár csak szexpartner) megerősíti ezt. 

annyira durva, mert Mr. X olyan leveleket ír mostanában, hogy kész... hogy nem gondolta volna, hogy ennyire jó vagyok az ágyban, azt hitte valami szende kiscsajjal lesz dolga. és nem hiszi el, hogy nem voltam már legalább 70-80 pasival. pedig csak 30-nál járok nagyjából... igaz, ezt az utóbbi 4 évben prezentáltam. :) 

no, meg persze a sok pornónézés, és önképzés. biztos vagyok benne, hogy ez sokat segített. és állítólag nagyon finom és nagyon jó bennem lenni. hogy hiába nem vagyok bombázó testű, olyan anatómiai adottságaim vannak, meg olyan trükköket tudok, hogy az felejthetetlen... 

hát ez vagyok én. :)

jut eszembe, 4 éve írok blogot. ez azért nem semmi... nem gondoltam volna annak idején, mikor belekezdtem, hogy ennyi ideig írni fogom, hogy ennyien olvasni fogják, és hogy ennyi történet kapcsolódik majd hozzá. hogy lesznek emberek, akiket a blogom által ismerek meg, és lesznek olyanok, akiket emiatt veszítek el. 

hát igen, volt itt már minden. már rúgtak is ki munkahelyről a blog miatt. na, az is szép sztori volt. :)

szóval jubilijum... nem kérdés. :) bár majd jövőre lesz az igazi. :) 

ma végre összeszedtem néhány fontos iratot, amit a könyvelőmnek el kell küldeni (közeledik az SZJA és TA bevallás), kb. 5 hónapja vagyok ezzel elmaradva. fog nekem örülni, mikor megkapja a paksamétát... :( de legalább ez is megvan. :)

délután punnyadok, főzök. most elindulok padlizsánért (remélem leszakad az ég abban a pillanatban, ahogy kilépek a házból), akarok főzni egy könnyű, mediterrán pennét, amire tavaly nyáron szoktam rá. Zé írt reggel megint facebookon, hogy mi a tervem estére. neki nincs semmi, de lehet, hogy nem is lesz semmi, mert talán holnap is dolgoznia kell. válaszoltam, hogy semmi extrát nem csinálok, de lazulhatunk együtt, jöhet bármikor, itthon leszek. 

a tegnapi nap legfontosabb eseménye számomra egyébként, hogy megalakult az új Országgyűlés. nem akarok a hülyeségekkel foglalkozni, amik menetközben történtek (mellény, bizottsági elnökségek...), csak az emelkedett hangulattal, meg azzal, mekkora hatalmas lehetőség most ez Magyarországnak. én nagyon-nagyon bízom és hiszek a kormánypártban. ezt tanácsolom mindenkinek. higgyetek és bízzatok. nem lesz holnap kolbászból a kerítés, de alakulunk, szépen, lassan, de biztosan. ezzel a 2/3-dal elindulhat országunk a felemelkedés útján. nemsokára nagyon jó lesz itt élni, és büszkék lehetünk Hazánkra és annak vezetőire. Istenem... annyira hatalmas boldogság, hogy Magyarország Miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják... :) ez egy hihetetlen élmény... hihetetlen, de élmény... :)

(ha valaki követte a twitteren, vagy az indexen a tudósítást az alakuló ülésről és annak körülményeiről... hát nem tudom... én hülyére röhögtem magam közben... viccesek ezek a fiúk. kár, hogy ott ütik-vágják a Fideszt, ahol érik... na, majdcsak rájönnek ők is, amire már elég sokan régen rájöttek...)

olyan távolinak tűnt

tegnap este, mikor lefeküdtem aludni, a tegnap reggel. mert akkor láttam utoljára Zét. olyan furcsa érzésem volt tegnap este, mintha már 1 hete nem láttam volna... ez normális? 

nem is nagyon értem, hogy mit akar ez jelenteni, persze kattogni is kár ezen, de én inkább úgy éreztem, hogy hiányzik a jelenléte, a társasága, azért tűnik hosszúnak az a 12 óra, amit nem együtt töltöttünk. meg hát azóta ez a 12 óra már nem annyi, hanem több. bár ma reggelre levél várt a facebookon tőle, így most megint nem érzem magam annyira elveszettnek.

a hétvégéről még semmit nem beszéltünk, nem akarok erőltetni semmit. hibátlanul elvagyok egyedül is, meg ha találkozunk, az sem rossz.

tegnap végül nem néztem meg az edzőtermet, mert reggel nem készültem fel rendesen a várható időjárásra, így a szakadó esőben, egy szál felsőben (plusz sapkában) grasszáltam. így semmi kedvem nem volt már még tovább sétálgatni. de nem tettem le a feltérképezésről, meg a sportolásról sem. leszek én még jó nő, csak tessék majd odafigyelni! :)

ma fodrászhoz megyek, már nyomtattam egy csomó képet, hogy milyen hajak tetszenének, milyet szeretnék... aztán úgyis Lacira bízom magam, de legalább legyenek támpontok. ha elbassza, be nem teszem a lábam oda többé. ezt most már tényleg frankón mondom.

holnapra takarítást, pakolászást tervezek, ha már a buli elmarad. no, hogy mi valósul meg belőle, az még kérdés... főzni is kellene... valami könnyűt... ahhoz van kedvem. a többihez nem annyira, de azt meg muszáj. :(

amúgy meg már negyed 9-kor lefeküdtem tegnap, mert semmi erőm nem volt tovább fennmaradni. a tévében se volt semmi érdekes, olvasni meg nem volt erőm. 

a lényeg, hogy már péntek van. :) ezen kívül más nem is számít, jelen pillanatban. :)

undorító egy nap

volt a tegnapi. valahogy nem volt kedvem senkihez és semmihez. a melóban is felhúztam magam, délben már fel kellett hívnom Zét, hogy lenyugodjak, meg untam már mindent, leginkább magamat.

este is olyan szar kedvvel értem haza, hogy majdnem lemondtam a meccsnézést. de aztán nem tettem.

Zé este 8 körül érkezett. tévézgettünk, aztán megnéztük a végtelenül unalmas EL-döntőt. sajnálom a Fulhamet, de hát nem voltak éppen támadó szelleműek... így nehéz egy Athletico Madridot legyőzni. :(

a meccs után ágybabújtunk. Zé nálam aludt. az nagyon fincsi volt. :) bár Vérnénnye némileg akadályozott, azért én újfent olyan élményekkel gazdagodtam, hogy jujjj... :) annyira finom és gyengéd ez a fiú... egyszerűen nem lehet neki ellenállni. jó, nagyon nem is tiltakoztam, meg azért a fejemben már egész nap, sőt, előtte való este az kattogott, hogy majd mit csinálunk az ágyban, de hát nem véletlenül. tudtam, hogy ha hozzámér, akkor elolvadok. :) és nem azért, mert szerelmes vagyok (hiszen nem vagyok), hanem mert úgy tud hozzámérni, úgy tud mindent csinálni, hogy már attól kicsúszok a bugyimból, ha erre gondolok... :)

ma hazafelé elmegyek és megnézem az egyik új edzőtermet, ami nemrég nyitott a környéken. heti kétszer akarok járni. Csírabácsi olyan levelet írt ma reggelre, hogy egyszerűen teljesen fellelkesített a testmozgással kapcsolatban. :) igen, én is akarom, most már egyre jobban. :)

ja, a hétvégi bulit a várható katasztrofális időjárás miatt egy héttel elhalasztják, úgyhogy szabad a hétvégém. jeleztem Zének, hogy szombat éjjel pihenhetnénk együtt... (arra gondoltam, hogy akkor már Vérnénnye elhúzza a csíkot végre), bár most meg már lenne másik buli is szombat estére... de hát majd kitaláljuk. :) 

ópersze. túl sokat találkozom vele. bár, ha úgy vesszük, akkor meg nem is. heti 2 alkalom az semmi az eddigiekhez képest.... az a baj, hogy tervben volt a BL döntő együtt megnézése, méghozzá Apornál, mert ott nagy a tévé, de hát akkor lesz a halásztelki buli végül... szóval a BL döntő off. de hát nagy érdekeltségem nincs is benne. az Internek szurkolok, de az távolról is elég lesz. :)

ma reggel a kávé mellé cigi is jutott, majd egyedül jöttem be dolgozni (tegnap a Tesómmal összefutottam a Blahán) és Digweed Bedrock albumát hallgattam. a 2. részt. most először. és mi van a végén??? a kedvenc számom, a Trend c. film zenéje. oda csúcsosodik ki az egész. hát én úgy vigyorogtam már a buszon, hogy az nem igaz. :) meg nyomattam félhangosan: "aztaaaaa, ezt nem hiszem ellllllll..." tök jó volt. :) és még pontosan be is értem. ez pláne. :)

10 órát aludtam

tegnapról mára, de még ment volna a döglés simán. :) 

megérkeztek a hétvégi buli képei... bár ne láttam volna őket... :( olyan kövér, és csúnya, és öreg, és fehér vagyok mindegyik képen, hogy az nem igaz. :( ez volt a legdurvább és legutolsó löket ahhoz, hogy visszavegyek a mocskos pofámból és ne zabáljak ezerrel. ezt nem lehet így tovább csinálni. én Ozorán nem akarok ilyen gusztustalan hájpacni lenni, akin mindenhol röcög a zsír. pfujjj!!!

van egy csomó közös kép Zével... Zé, aki sovány, jóképű, napbarnított, csinos, kívánatos, én meg pont az ellenkezője. nem is mutatunk jól egymás mellett. áhhh... rémes. :(

és a hajam is szar!! :( le fogom vágatni a faszba. nem kell ez a csoffadék fej. :) és a ruháim is szarok, szombatra valami mást találok ki, mert már unom ezeket az ótvar göncöket. persze ha jobb idő lenne végre, akkor nem volna gáz. ja, meg ha fogynék még... ehhh... :(

amúgy meg kb. egyetlen jópasi volt az egész buliban, és az meg Zé volt, úgyhogy az esélytelenek nyugalmával buliztam, mert egyszerűen senkire nem tudtam "ráizgulni", hogy "húúúú, meg haaaaa"... na, mondjuk igényem se volt rá. Zére lett volna (mint mindig), de hát bulizni mentünk. azért egy-két lopott csók elcsattant, és általában mindig a legjobbkor. és mindig meglepett vele. ja, mert ezeket nem én kezdeményeztem. :)

a társaságunk koncepciója egyébként az volt, hogy Andi a gyerekünk, mi meg Zével a szülei vagyunk (Anya és Apa), úgyhogy vannak kifejezetten olyan közös képek is, amin apa+anya vásárol, apa+anya benéz a sátorba a gyerekhez, meg ilyenek. kurvavicces volt. :) 

és a hétvége szállóigéje a "hát ez kurvajó!" lett. :) legalább tízcsilliárdnyiszor elhangzott valamelyikőnk szájából, mert annyira jól éreztük magunkat. :)

jut eszembe a fogyásról, annyit ugráltam, táncoltam a hétvégén, hogy a steppert viszont elrakom most a faszba egy kicsit, mert a testmozgás az abszolválva lett egy hétre előre simán. :) és ugyebár szombaton folytatás. :) így, hogy minden hétvégén táncolok 15-20 órányit, nem erőltetem az egyéb mozgásformákat. majdnem olyan, mintha minden nap  nyomatnám a lépegetést. sőt, szerintem még több is. :)

annyira jó volt a levegő Csigahegyen. és végre éreztem, hogy lélegzek. szinte haraptam a levegőt. kapkodtam az oxigénmolekulákat ezerrel. (tudom, hogy fasság amit írtam, de én úgy éreztem) ehhez képest tegnap a Blahától lesétáltam 2 megállónyit, és azt hittem megfulladok. meg hogy elhányom magam, olyan büdös volt. undorító ez a város, el akarok költözni, legalább Budára, zöldövezetbe, még mindig. :)

ja, igen, tegnap összerogytam fél9-kor este, és fél7-ig durmoltam is megállás nélkül. az egész múlt hetet most pihentem ki. vagy legalább is megpróbáltam, mert bizony este 7-ig bírtam volna még aludni, ha lehet. 

azt hiszem jövő hét hétfőre tényleg kiveszek egy nap szabit, ahogy azt már eleve terveztem, mert én ezt így nem bírom ki mégegyszer. és így akkor még merészebben a lovak közé vágok. :)

khm. Mr. X előkerült. 1 hónap múlva újra Mo-n lesz. :) na, az is szép kis hétvége lesz... :)) 

bővebben kifejtve a

hétvége történéseit mit is mondhatnék? nagyon nem gondolkodtam semmin. rengeteget táncoltam, ittam, szívtam, röhögtem, napoztam, áztam-fáztam, pihentem, elmélkedtem, dumáltam, nézelődtem, sétáltam. :)

Tesóm vitt le minket kocsival, hazafelé vonatoztunk, de az már kalandos volt. :) este 11-re értem haza. 

sokmindenre igazából nem is emlékszem, de készült egy csomó kép, ha azokat visszanézem, az jó lesz. :)

Zé nagyon jó fej volt, nagyon jól érezte magát, meg Andi is teljesen beépült a társaságunkba, nagyon jó kis hármas voltunk, erre rájöttünk gyorsan. :) 

a Csillagász is tök jó fej volt, vele is egy csomót dumáltunk, meg piáltunk, meg buliztunk. hazafelé ő vitt el a vonathoz is kocsival.

mit írjak még? igazából ott kellett lenni és megélni, elmondani már nem igazán lehet. olyan érzésem van kb., mint mikor Ozoráról hazajöttem. feltöltődtem, boldog vagyok és kész. és már várom, hogy szombat legyen és mehessek Halásztelekre és ott folytassam, ahol tegnap este abbahagytam. :)

nagyon nem akartunk ám hazajönni tegnap. csak nyűglődtünk, nyavalyogtunk, húztuk az időt, hogy ne kelljen még elindulni. aztán kiderült fél7-kor, hogy 7-kor vége lesz a bulinak, úgyhogy ez lett a végszó. különben még mindig ott sátoroznánk. :)

hát ez kurvajó

hétvége volt.. :)

furcsa volt visszaszokni

Zé jelenlétére, közelségére tegnap. sokáig nem is ment igazán. már a buszmegállóban letámadott (Csf nagyjából szemtanúja volt az esetnek és ezt írta ma: "én csak annyit láttam rajta, hogy elesett kisgyerekként várt ott téged, mint a megváltót"), én meg akkor nem voltam annyira rápörögve, meg hát 1 hete nem láttam, és nem is tudtam mirevélni először, hogy tényleg rám van szívódva. de nagyon. :)

kaptam tőle egy szál rózsát... meg finom csokikat, meg pezsgőt... meg még a macska is kapott valami finom kaját, cserébe reggelre összefosott mindent, amit csak talált... megbüntetett minket azért, hogy nem alhatott a hálóban. vagy nem tudom miért, mert a macskaalom friss volt. kis szemétláda. :)

beszélgettünk egy csomót este, jó sokáig fennvoltunk. érdekes volt az egész. főleg, mikor a gyerekkoráról mesélt. akkor azért elég sokmindent megértettem. bár én ezt a történetet már sejtettem, de hát így teljes a kép, hogy nagyjából elmesélte. 

az a tény, hogy megbeszéltük, hogy igazából nem is vagyok belé szerelmes (cserébe nagyon szeretem, mint embert, és nagyon erősen kötődöm hozzá, és nagyon szeretek vele lenni) teljesen felszabadulttá tette. könnyedebben tudtunk beszélgetni bármiről, egymásról, kettőnkről, a szexről... még a hangnem is valahogy más volt. egészen sokat megengedtünk magunknak mindketten. valahogy most tudtunk ellazulni...

ópersze, kijött belőlem az anyai ösztön, mikor a gyerekkorát említette... nagyon-nagyon sajnáltam belül (mert egy gyerek soha nem tehet arról, hogy milyen családba születik), amire egyébként nem szorul rá, meg nem is akarok szánakozni, de a falaival kapcsolatban kicsit jobban képbe kerültem. no, azért megjegyeztem, hogy nekem se volt egyszerű gyerekkorom, bár nem akarok erre fogni mindent én sem, csak hát ne higgye senki, hogy csak neki volt szar. nekem is az volt, csak másként. és ez nem önigazolás, hanem egyszerűen tény.

aztán persze összegabalyodtunk a kanapén, többször is... az nagyon finom volt... ez a gyengédség, amire képes... hát az valami isteni... :) aztán persze kemény is volt, de az már a hálószobában történt. ;)

egy csomó dologra rákérdezett a blogból. az eü.szexet kikérte magának. állítása szerint megmerevedik, ha úgy az eszébe jutok, tehát mikor megkíván... és ennél nagyobb elismerés nekem nem is kell. kicsit az önbizalmam is helyreállt tegnap este, illetve éjjel... rájöttem, nincs velem semmi baj, neki is tök jó vagyok úgy, ahogy vagyok. és amikor szexelni akar velem, akkor tényleg akar, és nem szánalomból, meg nem azért, mert ki akar használni. én meg ugye mindig akarok, szóval engem azzal igazából úgyse használ ki, ha szexelünk. :) engem ezzel nem fenyeget. :)

(és most jön tőle sms... ezt egyszerűen nem hiszem el... állandóan ezt csinálja...) :D

na, hát mit írjak még? jól vagyok! :) ez valami? :) szerintem igen. :) 

természtesen keresem tovább az Igazit (és ez nem duma, tényleg rajta vagyok), addig meg élem az életem. néha Zével, de leginkább nélküle. bár persze gondolatban sokszor velem van. de ez meg így van jól. :) ezek a gondolatok viszont már korántsem olyanok mint régen. leginkább egy baráti szexkapcsolatnak nevezném az egészet. és mivel már tudom hogy viszonyul hozzám, ezért nem is érzem magam szamárnak, aki a ló helyett van. 

ó, most Apor beleköpött a leveskénkbe... mert tegnap még úgy volt, hogy együtt megyünk Csigahegyre bulizni (Andi, Apor, Zé meg én), de most meg nyavalyog, hogy mégse akar korán menni. közben én már a Csillagásszal lebeszéltem, hogy nem kell a fuvar, meg Andinak is megírtam, hogy nem kell hajnalban vonatoznunk, erre lehet, hogy mégis... áhhh... Apor is oroszlán, ugyanolyan nehéz eset, mint én. ugyanaz, mint én, csak pasiban. meg még fiatalabb is, még sokkal hevesebb vérmérsékletű... áhhh... nehéz vele. én ezt meg tudom érteni. (ha csak magamból, vagy 76-osból indulok ki, akkor meg pláne) csak most itt tényleg 3 ember szív miatta ezzel a faszkodásával. 

na, mindegy, valahogy majdcsak alakul a dolog. az mondjuk örvendetes, hogy Zé ennyire jönni akar bulizni. és nem azért, mert nélküle nem tudnék mit kezdeni ott, vagy mert annyira össze vagyunk nőve, hanem hogy ugyanúgy gondolja a bulizást, mint én, mármint, hogy szeretne időben odaérni, sátrat verni, nézelődni stb.

a tegnap este legszebb momentuma talán az volt, mikor egyszercsak magamhoz húztam Zét, megpuszilgattam, megölelgettem, megcsókolgattam és azt mondtam: "hiányoztál te majom..." erre ő azt válaszolta: "te is..." majd persze hozzátette, hogy ilyet nem szokott sűrűn mondani... sőt, inkább nagyon ritkán.

erre én csak azt feleltem: "nem is kell mondani, csak ha tényleg úgy érzed..." 

mert én aztán nagyon jól tudom, hogy a jó társaság, meg a Barátnők, a Barátok mennyire tudnak hiányozni. hogy az ember végre olyanokkal tud találkozni, szót váltani, akik megértik, elfogadják, ismerik, kedvelik, szeretik.

most még rákérdezett Zé, hogy nem volt-e túl kiábrándító tegnap. merthogy részeg volt és nem beszélt-e hülyeségeket, meg bárakármi. igazából nem volt kiábrándító, a kérdést sem értettem. majd eszembe jutott, ami mindig szokott, hogy csak az alkoholnak tudható be az irántam érzett vágya, vagy az alapból megvan. ezt meg is pendítettem neki az előbb telefonban, de aztán ki is egészítettem azzal, hogy tulajdonképpen nem érdekel, hogy részeg volt, meg az se, ha csak részegen ilyen. én nagyon jól éreztem magam, én az éjszaka minden percét élveztem, innetől kezdve pont leszarom, hogy az ilyet csak részegen lehet-e kihozni belőle, vagy máshogy is. nem érdekel. hagyom, hogy történjenek a dolgok, akár ittasan, akár józanon. ami jó, az jöhet, ami nem, azt meg nem erőltetjük és kész. :)

hozzá kell tennem az igazsághoz, én is becsíptem este, meg még egy spanglight is elfogyott, szóval az alaphangulatom nekem is megvolt. akkor meg miről beszélünk? :)

befejeztem a kattogást, az úgymond agyalást, a szavainak kiforgatását és kitekerését, és azoknak megmagyarázását, vagy a kérdőrevonást. mert tök felesleges. majd ha jön a nagy Ő, akkor majd kattoghatok. Zén nem kell. ettől nekem is könnyebb lesz az életem, meg neki is. és ettől sokkal lazábban tudunk együtt lenni, és valóban mindkettőnk örömére fog történni minden, ami történik. :)

szóval ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)

szerintem hibát követtem

el, sőt sorozatosan hibáztam az elmúlt 1 hétben Zével kapcsolatban. a legfontosabb hiba, amit eddig mindenki előtt titkoltam, hogy megmutattam neki a blogomat. (Csírabácsi ráérzett...) elküldtem neki a címét. nem gondoltam, hogy azonnal rárepül, de nyilván sejtettem, meg nyilván ez is volt a cél. akartam, hogy tudja, hogy fáj amit velem csinál, csinált. persze azt is akartam, hogy tudja, hogy korábban milyen pozitív gondolataim voltak vele kapcsolatban. nem tudom, mennyit olvasott vissza. nem biztos, hogy az elmúlt 5 hónap minden érzelmi hullámvölgyét látnia kellett volna, nem biztos, hogy az mind rá tartozott, de ha így döntöttem, hogy elé tárom, akkor viseljem a következményeit, ez teljesen jogos. lehet, hogy azt se kellett volna látnia, hogy milyen kalandjaim voltak vele párhuzamosan, hogy azokat miként éltem meg, és hogy viszonyultam hozzá előtte, közben, utána. 

amiért ezt most elmondom, az, hogy tegnap még folytatódott az sms-ezés.

kezdődött azzal, hogy elküldtem neki: "Megleptél..."

később válaszolt: "Szia. Mivel is? Remélem jól vagy, ha írhatok ilyet. Örülök, hogy írtál. Pusz"

erre én feldühödtem, mert azt éreztem, hogy nagyképűsködik, hogy biztos szarul vagyok MIATTA, vagy bárakármi, tehát ment a válasz: "Miért ne lennék jól? Nem is értem a kérdést..."

aztán később addig túráztattam magam, hogy megsajnáltam, mert úgy éreztem, hogy ő kedvesen közeledik, én meg egy geci vagyok, pedig hát nem utálom, vagy akármi, úgyhogy még ezt írtam: "A "Mivel is?" kérdésedre a válasz egyszerű: azzal leptél meg, hogy hiányolós üzenetet kaptam tőled a semmiből, és nem tudom mit kezdjek vele..."

erre tök későn jött a válasz, éppen a Stexből értem haza, amikor megláttam: "Csak annyit, hogy hiányzik a társaságod. De gondolom ez nem kölcsönös. Bocs a zavarásért. Légy jó, puszi. A Majom"

erre elkapott a harciideg. átküldtem Csf-nek, majd kikértem telefonon a véleményét. aztán felhívtam Zét. mert egyszerűen nem láttam más megoldást. teljesen megbolondultam, remegett a gyomrom és a sírás határán billegtem. hogy mi volt a bajom? hát először rögtön az a mártír duma, amit nyomatott. mert ez az utolsó üzenet még kívülálló számára is úgy tűnik, olyan az értelme, hogy: "oké, akkor lekoptam", nade a sértődött hangnem... meg hogy biztos nem kölcsönös. mintha én lettem volna az, aki "kirúgta", aki elmarta magától. mintha én lettem volna az, akinek már nem kell, és soha nem is kellett, csak megtűrtem magam mellett. egyszerűen nem is értem! és az a durva, hogy mikor ezt felemlegettem neki, akkor ő nem értette, hogy ebben a szövegben mi a mártírság. hát ez. szerintem. de javítson ki bárki, ha tévednék.

aztán a másik, amit próbáltam neki telefonon elmagyarázni, hogy ne csinálja velem ezt, amit csinál, mert cincálja az idegeimet. és leginkább a lelkemet persze. 

amikor ezeket a sorokat elkezdtem írni, akkor pont jött tőle egy sms (mikor máskor???), hogy estére hoz egy üveg pezsgőt, ha nincs ellene kifogásom, mert abban maradtunk tegnap, hogy jöjjön fel ma este, és beszéljünk vagy valami. szóval küldte, hogy hoz pezsgőt. oké. aztán később jött egy levél tőle facebookon. most már ott tartjuk a kapcsolatot, teljesen rászokott ő is. (ja, mert most már feszt netközelben van) és levelezni kezdtünk. és tök őszintén beszéltem vele, de nem idézek ide semmit, akinek látnia kellett, hogy mit írogattunk, az látta, a többiek meg elégedjenek meg azzal, hogy teljesen őszintén elmondtam neki mindent, hogy igazából soha nem voltam belé szerelmes, olyan igazán lángolóan szerelmes, de nagyon szeretem. és hogy jó vele, és szeretek vele szexelni, és felizgat és mittomén. ragoztuk. 

ami a konklúzió, és vagy innen tudja meg, vagy tőlem este, vagy bármikor, hogy csak és kizárólag addig tartom fenn vele ezt a kapcsolatot, amiben most megállapodtunk (kb. abban, hogy csak szex és más semmi... :D najó, azért nyilván több, mármint tévét is fogunk nézni, meg bulizunk is majd együtt), amíg nekem jó. márpedig nekem addig lesz jó, míg meg nem találom életem Értelmét, az Igazit, vagy mittomén, a nagy Ő-t. utána úgyis lazább lesz az egész, mert nekem nem lesz annyi igényem rá, mint most. és ezt meg kell majd értenie. ahogy meg is fogja érteni, ezt én tudom.

úgy lesz ez, mint 76-ossal. még egy ideig összejártunk, meg nyünnyögtem, de aztán elmúlt az is. 

minden elmúlik egyszer, ez a Bőgős nagy igazsága, ez is el fog. mindketten megtaláljuk majd azt, akit valójában keresünk. mert igaza van Zének, nem egymást. bár ahogy Csodafenék mondta, miután elolvasta a levelezésünket:

"ez hülye

még mindig

nem egymást keresitek??

ez mekkora fasz duma

ki a tök tudja mikor kit keresünk?

ha most egymásba botlottatok, élvezzétek ki minden részletét

ilyenen agyalni ki kit keres?

eleve mi az hogy keresünk

keres a halál maximum

nem értem

lovagol itt kifejezéseken

közben a napnál világosabb, hogy veled akar lenni

most is azt tudom mondani, fasznak kell nevén nevezni mi van köztetek

nem szerelem, na és?

...

bántani egyik ember a másikat nem csak akkor tudja, ha szerelmes

itt mindkét fél részéről érzelmek vannak

ez meg egy fasz, hogy itt himihumizik

ááá

...

készen vaygtok

egyikőtök jobban meg van makkanva mint a másik

szrintem ne is beszéljetek semmiről

tévézzetek, aludjatok, vagy dugjatok

aztán nem kell beszélgetni többet

tudja meg, hogy kedveled, te tudd meg, hogy ő is

és ennyi legyen elég

nincs mit ragozni

a többinek jönnie vagy múlnia kell, de azt már nem ti döntitek el

se te, sem ő

majd alakul

és ne görcsöljön mert szájbavágom 

az a legnagyobb baj, hogy nem mer érezni

és ez nem mantrázás

nem azért mondom

hanem basszus látszik

ez mi amit csinál, ha nem érzelmek szülte tettek?

ne nevettessen már"

szóval kívülállóként ez jön ám le Zé dolgaiból... és ebben nincs elfogultság irányomba, legalább is remélem. de tudom, hogy nincs. :) 

de mindegy, nem is akarok ezen rugózni tovább. majd lesz valahogy. de ígérem, hogy csak addig, amíg nekem jó. és nem tovább. és ezt Zének is meg kell értenie. 

megjegyzem, minden eddiginél jobban kívánom őt, miután kifejtette, hogy ő is kíván... szóval el tudom képzelni, hogy orbitális szexelés lesz a ma éjszaka programja. és az sem érdekel, ha holnap lekoccan a fejem az asztalra. mert nem. mert már most bizsergek, ha rágondolok. :) és ez nem egopolírozás. mert eddig bár persze mindig szívesen szexeltem vele, meg én még akár többször is szerettem volna, mint ő, de az utóbbi időben már egyáltalán nem tudtam élvezni, nem voltam annyira a helyzet magaslatán, mert csak bennem volt a blokk, hogy rusnya vagyok, hogy csak szánalomdugás, meg eü. szex, meg mittomén. de hát kiderült, hogy ez távolról sem igaz. sőt, az ellenkezője igaz. így már persze nekem áll a zászló, mert így totál megerősödött az önbizalmam ezen a téren is, és úgy széjjel fogom cincálni, hogy olyat még nem látott. :)) 

(basszus, éreztem én tegnap, hogy nem kéne pornót néznem még az olasz kupadöntő után, mert kétszer akkorát élveztem, hogy azt hittem elájulok, cserébe nem tudom, ma mire leszek képes, de hát én úgy voltam vele, hogy ma semmi szex nem lesz, átjön, beszélünk, hazamegy. kész.)

ja, az olasz kupadöntő. mélységesen csalódtam az AS Roma csapatában, Tottiban különösen... én nem is értem, hogy lehet ilyen csapatnak szurkolni. meg a Lazionak, aki lefekszik az Internek, csak hogy ne az ősi rivális, a Roma legyen a bajnok. hát elmennek ezek a fracba. az Inter a király, és kész. :)) meg persze Murinho. remélem, hogy a MU következő edzője ő lesz. :)

tegnap Barbiztam a Stexben. :) éppen a Love is in the air c. dalról fecsegtünk, hogy Bananason ő kérte, és hogy lehurrogták, erre megszólalt a Stexben a dal... hát sikítás... :)))

hajnalban a viharra ébredtem. fostam a villámlástól. onnantól nem is tudtam aludni. vagy igen, mert valami oltári baromságot álmodtam TG-vel kapcsolatban, aztán ennyi. :)

reggel hulladékság, de hát ez van. :)

kezdek kimerülni, kellene már aludni egy jót, de fogalmam sincs, hogy mikor. :( hétvégén buli, ez éltet. csak legyen jó idő, ez a lényeg. najó, elég ha nem esik. :)

számtalanszor elátkoztam már

az internetet, meg a blogomat, meg az összes blogot az elmúlt 10 évben. most mégis megint hálálkodnom kell, mert egy olyan embert sikerült megismernem a net, a blogom segítségével, aki egyszerűen fantasztikus (és ezt nem azért írom, mert ezeket a sorokat olvasni fogja nemsokára)! :D

Csodafenékről van szó, aki átjött hozzám tegnap este, sikerült jól berúgni és 5,5 órát úgy végigbeszélgetni, hogy észre sem vettük az idő múlását. őrületesen jó csaj (tényleg csodás feneke van...), hatalmas forma, és annyi közös van bennünk, hogy nem is hittem volna... őrület. :))) ha pasi lenne, már szerelmes lennék belé... :D 

természetesen kevés volt az 5,5 óra, ha nem nézzük az időt, szerintem simán ránkvirrad. még egy csomó minden bennünk maradt, de hát "this is the beginning of beautiful friendship..." :) szóval itt nincs vége semminek, sőt, most kezdődik csak el. :))

már nálam volt Csoda, mikor 76-os hívott. nem vettem fel. aztán küldött az előbb egy smst: "Nincs semmi csak az van hogy ez így nem jó. De ha jó akkor jó... Szóban akartam bocsánatot kérni a múltkoriért. De... De!" 

mostanában 76-os ilyen idióta üzeneteket ír, én nem tudom mi van vele. mondjuk nagyon nem is érdekel. visszaírtam, hogy nincs harag, láttam, hogy keresett, de fontos dolgom volt. és jövő héten koccolhatunk, ha akar. ennyit. erre még nem válaszolt. majd megint jól eltűnik hetekre. hát engem aztán nem izgat. ha akar valamit, keressen. én nem fogom.

a Kos is hívott tegnap, meg üzent, hogy csak azért hívott, mert a munkahelyem környékén járt, és gondolom szívesen látott volna. nem vettem fel neki a telefont, az sms-t meg kitöröltem. nem vagyok rá kíváncsi.

Zének az előbb válaszoltam: "Megleptél..." ennyit. mert valóban. hogy 3 nap kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek, az már más kérdés. talán inkább csak nem volt meg a tökéletes válasz eddig. meg nyilván váratni is akartam. mondjuk éjjel, részegen az ágyban, magamhoz szorítottam azt a pólót, ami nála volt, és amit egy hete hozott vissza, és szagolgattam egy darabig, mert még olyan Zé illata volt... és majdnem írtam neki, hogy mittomén. de aztán végül valahogy nagynehezen elaludtam. kb. 4 órányit sikerült aludnom, szóval hulladékság van a köbön, de máma Barbizok, úgyhogy minden bajom elszállt a geccbe. :))) remélem, pont akkor szakad le az ég, jégeső, meg minden, mert megérdemeljük. :)) 

Zé még nem jelentkezett egyébként a válaszom óta, most kicsit parázok is miatta, mert a Kökin lezuhant munkás végül meghalt, és ő is dolgozott azon az építkezésen, és nem folytatom. ha valaki megtalálja, hogy hány éves volt az illető, akkor ossza már meg velem, hogy ne görcsöljek ezen többet. 

szombat reggel indulok Csigahegyre. úgy néz ki, hogy Andi jön (bár korán kell kelnünk, de talán ő is kibírja), meg talán Csoda is... három csaj... húúúúú... komoly lesz. :) aztán a Csillagász kijön a vonathoz jól, ha minden igaz és ennyi. :) most néztem az időjárást... hát... nem lesz kánikula, néhány csepp esőre is lehet számítani, de szerintem senkit nem fog ez ott érdekelni. :) sátrat végül nem viszek, vagyis hát még nem tudom... de hálózsákot mindenképpen. lehet, a sátor is kéne... végül is csak a Nyugatiba kell elcipelni, onnan vonat, meg kocsi viszi. :) 

mostanában terápiás jelleggel hallgatom Péterfy Bori: Jó reggelt, Bori c. számát. ettől valahogy mindig jó kedvem lesz, és eszembe se jut, hogy beforduljak. :)  nyilván a szövege miatt elsősorban, de hát a zene is pörget ezerrel. :)

tegnap történelmi tettre szántam el magam. elmostam a munkahelyi kávés bögrémet. :) erre január óta nem volt példa, úgyhogy a művelet sem volt egyszerű, de megérte. :) olyan jó érzés tiszta bögréből kávézni. most még tartom magam, és minden kávézás után elöblítem azonnal, hogy meddig tart ki a lelkesedésem, azt egyelőre nem tudom. :)

van valami velem, csak szédelgek... lehet, hogy a fáradtságtól, nem tudom, de valahogy még a cigi sem megy. mondjuk elszívtam tegnap este egy fél dobozzal, ami ebből az új cigiből, amit szívok, mostanában nem szokásom, lehet, hogy telítődött a szervezetem nikotinnal és az a bajom. ki tudja? :)

üvöltöttem ma a

tükör előtt reggel. egyszerűen nem igaz, hogy milyen szar a hajam. képes voltam újra megmosni, vagyis legalább bevizezni teljesen és megszárítani, mert vállalhatatlan volt. szóval utálom. 

megyek és levágatom a francba. de tényleg. nem kell hosszú haj. ez ami most van, az nem kell. 

este még ment a kattogás, meg a macska sem hagyott békén, úgyhogy megint alig aludtam, olyan vagyok, mint egy rakás fos. :( 

ráadásul rámjött az embergyűlölet és türelmetlenség... áhhh... nem való már nekem ez a munka. elegem van, hogy mindenki minden problémájával (munka, magánélet stb.) engem terhel. azt meg senki nem kérdezi, hogy velem mizu. nem mintha bárkinek is elmondanám itt bent, de könyörgöm. már úgy érzem magam sokszor, mint egy lelkisegély szolgálat. és mindenkit meg kell hallgatni, és bólogatni, meg helyeselni, meg melléállni, meg tanácsot adni, megafaszom. elegem van. ELEGEM VAN!!! egy irodában akarok ülni, adjanak munkát, bármit, csak ne kelljen emberekhez szólni, emberekkel kommunikálni, mert nem bírom. 

mert bazmeg azt mondom az opinak arra a kérdésére, hogy mikor lesz fizu, hogy "nem tudom", erre kérdezősködik tovább. bazmeg, a nem tudom melyik részét nem érti???? és mindig ezt csinálják. nemcsak fizu ügyben. bármi más. és beszél, beszél, beszél, pedig már oda se nézek, de csak mondja. és fáraszt, de faszságokkal, ami kurvára nem érdekel. a büdös picsába már, hogy hülyékkel vagyok körülvéve, tisztelet a kivételnek persze, mert azért az is akad, de az meg elenyésző.

szar napom van, de jupppijeeeee, mert megyek a hétvégén goabuliba, és már kurvára várom. :) és még egyéb izgalmas dolgok is várnak rám ott, úgyhogy pláne. ;) de ezekről nem beszélhetek. de tényleg.

hogy kivel megyek? a Csillagász tuti ott lesz, ő szerzi nekem a jegyet, mert hivatalból ott lesz, ugyanis ott vetít. fűztem még csajokat, hogy jöjjenek velem, de még semmi sem tuti. csak az, hogy én megyek. :)

wháááááááá!!! kurvára rá vagyok pörögve! :D lehet, már kérni kellene hétfőre egy szabit... :)

eszembe jutott, hogy ránézzek a Bőgős iwiwes adatlapjára... na, hát úgy látszik tényleg megtalálta élete szerelmét. fú, de ronda lány. annyira semmilyen. hétköznapi és öreg is. na, mindegy. van róluk közös fotó kirakva (a címe: MI), meg "kapcsolatban", meg tökköm... hát, bejött neki az élet. mondjuk, most már bottal se piszkálnám meg, ahogy kinéz, meg orgazmust ő se tudott belőlem kihozni, bármennyire is élmény volt minden dugás (este 10-től hajnali 3-ig meg ilyenek...), úgyhogy köll a fenének. egy percig se bánkódok utána.

Zéről semmi hír, én nem írtam neki azóta sem, ő nem jelentkezett, hát ennyi. látszik, mennyire hiányozhatott neki a TÁRSASÁGOM (nem én), ha már nem is próbálkozik. már biztos el is múlt. komoly lehetett. ja, és jogos, a TÁRSASÁGOM nem egyenlő ÉN. szóval monnyon le. :)

egyéb nincs, este borozunk nálam Csodafenékkel. mert megérdemeljük. ennyi. :) 

az a durva

hogy egy csomószor gondolkoztam már azon, hogy milyen jó lenne, ha
egyszer én hiányoznék Zének, és nemcsak mindig fordítva. sokszor
nagyon-nagyon boldoggá tett volna, ha megírja nekem, hogy hiányzom.
most megkaptam amire vágytam, ráadásul azt írta: "nagyon"...
és nem tudok vele mit kezdeni...

köszönettel tartozom azoknak

akik bátorítottak a hétvégén, meg azóta is, hogy kicsit összeszedjem magam. 

jelentem, sikerült. :)

ó, persze mindig van valami, ami azért bekavar és kattogásra késztet, de egyre inkább arról is lejövök. vagy nem tudom. baromi nehéz az tény. :(

azért a vasárnap már viszonylag nyugisan telt, 6 után már otthon is voltam, nekiálltam tévézni, később meccset is néztem (nem akartam korán lefeküdni aludni). aztán nem ment az elalvás, forgolódtam sokat, ráadásul reggel már fél5-kor felébredtem, azóta nem aludtam egy percet se. illetve aludtam volna, de akkor meg már Bori nyomatta, hogy "helló modern dizájn..." :D na, hát itt már ilyenkor nincs alvás. :)

a legszebb, hogy a legújabb HVG-ben pont Vele van riport, tökre örültem, hogy a kezembe akadt. :) 

szóval felkeltem nagynehezen, hajmosás meg brillantin, szerpentin, vazelin, aztán indulás dolgozni, viszonylag korán, hogy hátha beérek időben. aha. meg ahogy azt én elképzelem. 

a sarkon a villamos egy autóval ütközött, pont akkor emelték ki a roncsból az embert. gyalogoltam a Blaháig. addig persze leizzadtam háromszor. hurrá. ennyit a hajmosásról, meg a brillantinról. :)

najó, iderakom a napi rejtvényt, hátha valaki tudja, hogy mi a megoldás, hogy most ezt miért kellett...

bejövő sms.

feladó: Zé

időpont: 2010. 05. 02. 21:17

szöveg: Szia. Remélem nem zavarlak. Jól telt a 7végéd? Nagyon hiányzik a társaságod de nem akarlak zavarni.

wtf?

:)

arról a kutyáról

van szó, aki miatt húsvétkor is sírtam. mert a szemeiben ott volt az a
szeretetéhség, ami bennem is munkálkodik. de nem jött ki a másik eb
vele. és anyukám megkönnyebbülve, lelkesen mesélte, hogy elvitték, de
egy húsfeldolgozó közelében tették ki, mert ott majd biztos jó sora
lesz. mert ennyi elég is a boldogsághoz szerintük: az evés. mert
mindig van valami felsőbbrendű, önző érdek. itt a régi kutya nyugalma,
a szomszéd veteményének épsége. máshol meg van egy Apor, vagy egy
fiatalabb lány, vagy szebb lány, vagy bármi más, ami fontosabb, mint
én. és akkor kijövök, dohogok apunak, erre ő: "én is sajnálom, sokáig
futott a kocsi után..."
ekkor kezdtem el bőgni, és megérteni, hogy egy kivert kutya vagyok én
is. aki úgy nőtt fel, hogy a szeretet=evés. pedig nem kicsi, nem nagy.
nem öreg, nem fiatal. nem csúnya, nem szép. csak egy élőlény, aki
szeretetre vágyik, ha már annyit bántották, ha már ennyit kóborolt
egyedül az életében. nem hibátlan, de mégis szerethető. az a kutya
igen. és én? engem hányszor raknak még ki a kocsiból egy elhagyott
környéken és taposnak bele a gázba, vissza se nézve? és én meddig
futok még ezek után az "emberek" után, akik önző módon meg sem
próbálják befogadni a szeretetet, amit adnék, mert kényelmesebb a
korábbi, megszokott életük.
ebéd után álomba sírtam magam. azt álmodtam, hogy a kedvenc kávézóm
pultjánál ülök és Péterfy Bori szolgál ki. veszem a bátorságot,
megszólítom, elmondom, hogy melyik dalait imádom, aztán szóba
elegyedünk. ezután persze felébredtem. kijöttem napozni, de felhős az
ég és fúj a szél. anyu már tömné belém a pogácsát, hogy hátha attól
boldog leszek. és ez megy 34 éve. és őszintén szólva: nagyon várom,
hogy vége legyen. minden problémám elmúlna egy csapásra, ha már nem
lennének. leírtam. soha nem volt olyan szeretetteljes a viszonyom
velük, mint ami normális lenne. ölelés helyett zsíroskenyér, megértés
helyett pörkölt nokedlival. és itt a kaján kívül egyéb téma sincs
soha. persze, nagy a korkülönbség, az apám dupla annyi idős lesz
jövőre, mint én akkor. anyu dettó. a Tesóm 10 évvel idősebb. soha nem
értett meg és nem szeretett senki. soha. állandóan egyedül voltam.
csoda, hogy utálom az embereket? ha meg közel engedek valakit
magamhoz, nagynehezen, akkor csak kihasználnak. kihasználják, hogy
tartozni szeretnék végre valakihez, hogy ne legyek örökké egyedül.
hogy igazi ölelésre, simogatásra vágyom, nem egy tányér levesre.
kihasználják, hogy mindenem képes vagyok megosztani, csak boldognak,
elégedettnek lássam. mert nekem ez természetes. aztán meg mindig az a
vége, hogy kihajintanak egy kocsiból azzal, hogy "bocs, de most nem
olyanok a körülmények, vagy nem vagy elég jó, vagy túl sok vagy ahhoz,
hogy szeretni tudjalak."
és én meg persze még futok a kocsi után, hátha meggondolja magát, vagy
legalább lefékez és felugorhatok a motorháztetőre.
szánalmas versenyfutás ez az egész. az időm telik, a keserűség pohara
már rég túlcsordult és megint az árokparton ülök, egyedül és várom,
hogy jöjjön valaki, aki képes befogadni azt a temérdek szeretetet,
amit képes vagyok adni, és megsimogat cserébe, vagy magához ölel.
várom, hogy visszajöjjön, aki kidobott, mert rájött, hogy nem tud nélkülem élni.
itt ülök és várok, hogy jöjjön valaki, aki képes engem szeretni.
nem tudom meddig bírom még a kóborlást, az éhezést, hogy minden
lassító autóra felkapom a fejem és reménykedek, hátha értem jött...
fogy az erőm, fogy a lelkesedésem és itt az út mellett is egyre
veszélyesebb. még az lesz a vége, hogy elgázol valami...

kutya világban élek

kivert kutyaként. pont úgy érzem magam,mint a szüleimhez szegődött
kutya,akit tegnapelőtt elvittek kocsival és kiraktak az út mellett. az
a szerencsétlen állat meg csak futott a kocsi után egy
darabig,reménykedve. így jártam én is. odaszegődtem valakihez,aki
törődött velem,majd mikor terhes lett a ragaszkodásom a számára (mind
amellett,hogy rengeteg örömet is okoztam neki),akkor ellökött magától.
én még futottam reménykedve,de egyre inkább távolodott,majd teljesen
eltűnt. most itt nyüszítek egyedül,a fájdalomtól. éhes vagyok,fázom és
nincs aki megsimogasson,nincs akit szerethetek.
rémesen érzem magam,csak sírni vagyok képes. meg akarok halni...