állítsátok meg a Világot, ki akarok szállni!!!!

de tényleg. most elég. most nagyon-nagyon elég. kibaszott szar minden. tudom, persze, örüljek annak, hogy lefogytam. már nem tudok örülni. már semminek nem tudok örülni. maradtam volna kövér és boldogtalan és férjezett és jó anyagi körülmények között. picsába. :S minek kellett ez az egész???? MINEK???????

elegem van a kibaszott pénztelenségből, csóróságból. elegem van, hogy egyedül vagyok. hogy akit szeretek, az engem nem szeret. de hogy egyébként sincs olyan pasi, aki szerelmes lenne belém. hogy legalább ettől kéne szenvednem... de nem. még ilyen sincs.

az éjjel alig aludtam. úgy fáj a torkom, mint a dög. én nem tudom, hogy már megint hogy fáztam meg ennyire. a köhögésem meg egyenesen siralmas. anyám meghallja... kiborul... és nincs hangom. talán ez az egyetlen jó az egészben. legalább nem kell pofáznom a hétvégén. úgysincs kedvem. senkivel, semmiről.

reggel jól felbasztak a boltban is. kártyával akartam fizetni, de nem volt jó a terminál, az utolsó 500 forint készpénzemet adtam oda a nőnek, aki baszott figyelni rám, erre kiderült, hogy nem 500 ft, hanem több, akkor mondom az egyik szarra, hogy nem kell. tök megalázó volt az egész. nem akartam rágyújtani, de muszáj volt, úgy felkúródtam. a boltig Cserháti Zsuzsa énekelt, onnantól SOAD-ot nyomattam és zúztam. kibaszott geciszarság minden.

ez a csóróság már nagyon-nagyon idegesít. én nem is tudom, hogy mi a szart kéne csinálnom. egyszerűen nem tudom. hó végére mindig a seggem kilóg a gatyából. pedig... pedig ruhát, cipőt nem vettem magamnak hónapok óta. semmit nem költök magamra a cigin meg a kaján kívül. még füvet se vettem augusztus óta. najó, néhány üveg bor... de hát könyörgöm... ez így nem mehet tovább... semmire, de semmire nem telik. a nagy, leharcolt cuccaimban járok, az ezeréves göncökben, úgy nézek ki, mint egy hajléktalan, mint egy menekült, aki valami szeretetcsomagból szedte magára azt a ruhát, amit éppen talált... áhhh... rémes... nincs is kedvem emberek közé menni. bulizni meg??? áhhh... miben??? miből??? kivel???

az is felkúr persze, hogy Jazzbőgős nem jelentkezett tegnap egyáltalán. nyilván nem is fog. tudom-tudom, én akartam kukába rakni. akkor ne járjon a szám, ha lekoccol. időközben a Kost is elmartam magam mellől... megint két szék közül a pad alá... nem mintha pasira lenne szükségem. vagy bárkire szükségem lenne. senki nem kell. tök jó egyedül. a Macskával. neki elmondom mindennap százszor, hogy szeretem. ez kielégít mindkettőnket.

reggel jöttem az Andrássyn, gyalog... cigiztem, hallgattam a SOAD-ot, rugdostam az avart, közben könny csillogott a szemem sarkában. a jótékony napszemüveg eltakarta.

jövő szerdán elaltatnak... életemben másodszor. az elsőnél nagyon be voltam fosva, hogy nem ébredek fel esetleg. most viszont... most viszont még drukkolok is, hogy túllőjék az altatót...

megint színpadiasnak, túldramatizáltnak tűnik az egész helyzetem, a megnyilvánulásom. tűnjön annak. úgyis csak egyedül én tudom, hogy valójában mennyire van tele a tököm, és mennyire vagyok tényleg nagy bajban (mondjuk anyagilag), mennyire szakad meg a szívem minden egyes alkalommal, amikor bevillan a képe, az arca, a hangja, a mosolya... tegnap délután 4-kor is... bámultam a monitort, majd megjelent előttem a feje, a vigyora... azt hittem lemarom magam... belémmart a fájdalom... nem fogom én ezt az egészet sokáig bírni... nem tudom mi lesz... de valaminek történnie kell, mert különben végem...

Hamlet

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? - Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó - le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? - Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti »tett« nevét. - De csöndesen!
A szép Ophelia jő. - Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bűneim."

egyszerűen

nincs kedvem dolgozni. hányok a melótól. komolyan, már várom az egy hét szabit, hogy a kórházban meg otthon dögölhessek, hogy ne kelljen itt lennem. inkább agyonkaszaboltatom magam, de ne kelljen dolgoznom. nem mondom, hogy bajom van a melómmal, mert nem mondhatom. mert szinte alig dolgozom. egész nap a neten lógok.
csak máshol akarok lenni. nem itt. bárhol máshol. még az sem biztos, hogy valakivel. csak ne kelljen itt ülnöm. úgyhogy jó lesz a kórház. egy kis magány. viszek könyvet, zenét. nézelődök majd ki a fejemből. legalább is első nap. aztán meg majd előadom a hattyú halálát. ahogy igazi oroszlánhoz illik. :)
nem szeretnék látogatókat. egyáltalán. senkit. Banya jönni fog, az biztos, ő elég is. őt már éppen elég régóta ismerem ahhoz, hogy az elesett pillanatokban velem legyen. ő a gyűrűs műtét után is meglátogatott. (remélem most is kapok valami faszántos plüsscsodát tőle... komolyan, ezért csinálom az egészet!!! :D) szóval nem akarom, hogy bárki is gyengének, megtörtnek, elesettnek lásson. nemnem. senki. az oroszlán büszkeségem nem élné túl. persze, másik részről meg tök jólesne a törődés, a körülugrálás, vagy egyáltalán a gesztus, hogy "hello, bejöttem, megnézlek, mert aggódtam, mert a barátom vagy, de nem akarlak zavarni, már itt se vagyok, jobbulást..." vagy valami ilyesmi. ez ami igazán jót tesz a lelkecskémnek. de most meg már vagyok annyira nő, meg annyira felnőtt, meg annyira csaj inkább, hogy nem tudom... hasamból kiálló csövekkel, bekötött infúzióval, macinaciban, smink nélkül, elgyötörten lásson bárki is... főleg pasi... áhhh... nem élném túl... ez persze biztos faszság, meg baromság, meg ahelyett, hogy örülnék, hogy akarnak emberek látogatni, inkább lebeszélek mindenkit... mindegy.
tizenéves fejjel sokat gondoltam arra, hogy szeretnék nagyon-nagyon beteg lenni. hogy kiderüljön, kik a barátaim, kik azok, akikre számíthatok, mert meglátogatnak ha beteg vagyok. aztán addig akartam ezt, hogy össze is jött, 20 évesen ugyebár, mikor az egyik fülem örökre csütörtököt mondott, akkor 3 hétig voltam kórházban. szóval ne akarjunk ilyeneket szerintem. ez jótanács mindenkinek.
csak a mocskosul hatalmas szeretetéhségem... az munkált bennem mindig... hogy fogadjanak el engem is. hogy legyen nekem is legeslegeslegjobb barátnőm/barátom... mert normális ember vagyok, még ha csúnya, akkor is, belül szinte normális. (azért szinte, mert azóta már sokkal gázabb vagyok szerintem)
én mindig csak szeretetre vágytam/vágyok. semmi másra. hogy valaki, legalább egy ember szeressen engem. mármint a családomon kívül. nyilván, a legjobb lenne, ha egy Férfi szeretne. akit én is. és öröm, meg bódottá', amíg élünk... de azért ne legyek telhetetlen... ez már nem biztos, hogy megadatik nekem. mármint egy kölcsönös, viszonzott szerelem. szerintem ez úgy lesz, hogy vagy én nem fogom szeretni a pasit, vagy ő engem nem. vagy valami ilyesmi. elég nagymértékben sérültem már ahhoz, hogy ne menjen olyan könnyen ez nekem... köszönhető az elmúlt 2 évnek, meg a 2 év faszságainak, meg mind a 30 pasinak, aki az utamba került az elmúlt két évben... meg annak a sok faszságnak, amit én követtem el, akár tettekben, akár gondolatokban, hogy nem tudtam soha a realitás talaján állni, mindig egy óra múlva láttam magam esküvői ruhában, az adott pasi mellett, és beleképzeltem mindent, de mindent egy olyan "kapcsolatba", ami tulajdonképpen nem is létezett.
hajszoltam a boldogságot, hajszoltam, hogy valaki végre szeressen, feltétel nélkül, viszonzottan, örökké, lángolva, szenvedélyesen, csak engem és senki mást.
soha nem találtam a középutat. ma sem találom, bevallom. csak ma már kevesebbet randizok. belefáradtam. elegem volt. gyereket valószínűleg soha nem fogok már szülni, ez lassan bizonyossá válik. úgyhogy már csak egyetlen szórakozásom lehet az életben, végigdugatom magam mindenkivel, aki csak kínálkozik. vagy nem. vagy nem tudom.
pedig... istenem... egyik, de egyik pasi sem tudja, hogy mit veszít... egyik se... hogy mit hagy ki, ha engem kihagy... Jazzbőgős is lehetne életem szerelme, de eddig nem tett le az asztalra semmit, vagy legalább is keveset, hogy az legyen. jó úton haladt, de elcseszte. még helyrehozhatja, de kemény munka lesz, az biztos. ja, persze nem is biztos, hogy helyre akarja hozni... ma már kétszer is volt iwiwen, de egy sort se írt. sms-t se. tőlem várja, hogy jelentkezzek??? na, azt aztán várhatja.
különben is olyan szarul vagyok, hogy még... kapar a torkom, köhögök, szétdurran a fejem annyira fáj, szerintem lázas is vagyok, a fülem is zsibog, ami kurvára nem jó jel és hír... jó lenne a műtétig nem összekapni valami fasz betegséget, mert még képesek és azt is elhalasztják... na, akkor meg aztán már tényleg megőrülök...
ejej... depihegyek... raklappal... és semmi és senki nem könnyíti meg az életem...

majdnem találkoztam

tegnap Jazzbőgőssel, aztán mégsem. az iwiwes levelére ugye reagáltam, hogy mikor láthatom. erre visszaírt, hogy este 10 után. erre én, hogy oké, feljön hozzám, vagy találkozunk valahol? meg még annyit írtam egy következő levélben, hogy "már ha tényleg akarsz velem találkozni. tudod, nem erőszak a disznótor, csak a disznó... :)" erre visszaírt: "mi van?"
na, itt sokkot kaptam, mert nem ilyen választ vártam. csak az volt a szándékom, hogy egyszer ő mondja már, hogy találkozzunk, ne én. csak annyit vártam, hogy visszaír: "persze, hogyne akarnék veled találkozni, már várom..." vagy mit tudom én. de valahogy nem vette a lapot. azonnal nem is válaszoltam erre, mert tök felidegesítettem magam, inkább elszívtam két cigit és utána írtam annyit: "jah, semmi. legyen inkább holnap. ha nem baj. :)" ezt elolvasta és nem írt rá semmit. azóta sem.
most persze nyilván egy picsoidnak tűnök, és TG meg is mondta, hogy ne pörögjek ezen, de hát mit tudom én... valamit várnék tőle... valami akarást, valami ragaszkodást, valami tüzet, valami olthatatlan vágyat, amit végre kifejez, 1 hónap után, ha tényleg úgy érzi. nyilván nem érzi úgy és nincs mit kifejezni. akkor meg hagyjuk a francba az egészet. szerintem. jó, persze, lehet, hogy majd csak 2 hónap után jönne az a bizonyos olthatatlan vágy... de hát én pont arra vágyom, hogy valakivel már az elején megőrüljünk egymásért, hogy minden egymástól távol töltött perc az maga legyen a Pokol. és akár lopott percekre, órákra fussunk össze, csak azért, hogy együtt legyünk. és ne azért jöjjön fel hozzám hétköznap, este 10 után, hogy megdugjon és aludjunk. na, azért aztán ne. mert ez az egész már megint úgy néz ki, hogy feljár hozzám, dugunk, azt annyi. ebből nem kérek, köszönöm. ennyire nem lehet valaki elfoglalt. vagy lehet ezt egészen máshogy is tálalni.
kíváncsi vagyok, hogy ma fog-e jelentkezni. őszintén szólva, baromira nincs kedvem vele találkozni. egy mákszemnyi kedvem sincs hozzá.
az a nagy büdös helyzet, hogy ha igazán őszinte akarok lenni, már pedig miért ne lennék, hiszen ez a saját kis naplóm, hogy szerelmes vagyok. szeretek valakit, de az nem Jazzbőgős. és itt vége is van a történetnek. nem tudok, nem vagyok képes másba beleszeretni, mást megszeretni, mert a szívem az foglalt. elég durván. próbáltam tenni ellene, de nem ment. ideig-óráig tudták feledtetni emberek, vagy csak halványítani a dolgot (mert feledni Őt sohasem tudom), de ez mind szánalmas próbálkozás volt.
és ma persze jött a depi. hogy már megint viszonzatlan szerelem. hogy már megint egy elérhetetlen ember iránt. hogy már megint ugyanabban a folyóban léptem, pedig... pedig hányszor fogadkoztam, meg letisztáztam magamban, hogy nem. hogy lekattanok. hogy elfelejtem. hogy továbblépek. DE NEM MEGY!!!! basszus... nem és nem megy. nem kell más. SENKI MÁS!!!! és ez egyre rosszabb lesz. vagy nem tudom. újra elkezdett pörögni az agyamban az a dolog, ami egy hónappal ezelőtt kezdődött. Jazzbőgős halványította azt a pörgést, de ma újra előjött. és folytatódik. és nem szűnik. és nem csitul. én ebbe bele fogok pusztulni. ha nem történik valami sürgősen, akkor beledöglök...
amúgy tegnap "tartalmas" estém volt. vérellátós leleteket felmarkoltam, előtte felkacsintottam Kéményseprő ablakára (ott tett le a troli előtte) vágyakozva, vettem hajfestéket meg macskakaját. hazaértem. befestettem a hajam. persze most másik festéket vettem, nem a megszokottat, mert 200 ft-tal olcsóbb volt. és persze egész máshogy működött. de nekem újítani kell, basszus. a legnagyobb bajom az volt vele, hogy úgy nézett ki összekeverve a cucc, mint a három napos, tüdőrákos turha. na, mindegy. ja, és a kontaktlencsetartóm se esett bele a hajfestékbe... áááá... minek... csak egyszer. :) meg minden tiszta kék lett megint. a lényeg, hogy a hajam az jó. míg kötött a festék a fejemen, addig ettem. hajmosás után cigi megteker, Betépve c. film berak, cigi fele elszív. 1 tábla csoki elfogyaszt. jól betép, majd fél 10-kor takarodás aludni. ennyire vágytam, semmi másra. mondjuk jobb lett volna, nem egyedül abszolválni mindezt, de hát ez van...
a mai nap örömhíre egyébként, hogy megszületett Edinka és KiPe kisfia, Kolos!!!! tegnap este 7-kor, 58 cm és 4 kg a baba!!! szép nagy gyerek!!! :) ezúton is gratulálok nekik!!! :)

küldött egy linket

iwiwen Jazzbőgős, amit már 2 hete ígért. kb. ennyi. de jelentkezett.
de engem meg annyira nem érdekel. bár visszaírtam, hogy mikor láthatom, igazából csak az illem íratta velem.
annyira nem ott jár az agyam, ahol "kellene"... egészen máshol... nem tudok parancsolni magamnak... ez az én keresztem... oda vagyok szögezve hozzá.
nem, nem és nem. nem megy. nem véletlenül nem vagyok megőrülve senkiért. huhhh.... mennyi tagadás... :S
OMFG!!! miért ilyen kibaszott nehéz??? :S

este negyed 7-kor

kidőltem tegnap. lefeküdtem aludni. reggelig nyomtam, némi megszakítással. mintha kicsit ki is simult volna a fejem... :) bár ugyanolyan fáradtnak éreztem magam reggel, mint máskor. lehet, hogy már túlaludtam magam. :)

kedd délután 5 előtt jelentkezett Jazzbőgős, hogy most töltötte fel a kártyáját, azért nem írt, mert nem volt pénz rajta. (iwiwre persze belépett, azért egy emailt megereszthetett volna, na, mindegy) miután kinyögtem neki, hogy hétfőn otthon buliztam, TG-vel (neki azt írtam: "Gábor barátommal"), teljesen bekussolt... lehet, hogy féltékeny??? ejej. nem kéne... féltékenységgel nálam nem lehet semmit elérni, jobb, ha tudja. aztán még próbáltam mentegetni magam, én hülye, hogy a hétfő esti "lehet engem nem keresni egész nap..." sms csak poén volt, nem számonkérés, bár hiányérzetem az volt, ez tény. erre sem reagált. hmhm. most mi a faszt csináljak??? mondjuk leginkább semmit. majd ha feldolgozta, akkor jelentkezik. ha meg nem jelentkezik, azt is leszarom.
vasárnap reggel óta nem találkoztunk, és bár annyi, de annyi jó koncertre el akart vinni a héten, ehhez képest szerda van és még szó se volt róla, hogy akkor menjünk el valahova, vagy egyáltalán találkozzunk. nem mondom, hogy nem jó kicsit egyedül lenni, mert az 5 este együtt, már sok volt. de azért legalább tehetne egy próbát, vagy valami... mondjuk, az is elárul valamit, ha 3 hétnyi ismeretség után azt mondom, hogy 5 este együtt sok. elvileg az elején minden perc kevés a másikból. elvileg. a másikból. de nem belőle. szóval már most el kéne gondolkodni, hogyan tovább. már ha van min gondolkodni egyáltalán és nem sértetettem vérig azzal, hogy hétfőn, a saját lakásomban a legjobb barátommal csaptam szét magam.
holnap lesz egyébként 1 hónapja, hogy ismerjük egymást. rémes, hogy elszaladt az idő... nem vagyok benne biztos, hogy 2. hóforduló is lesz. :)

rétest vettem

ma a Garay utcában, míg vártam a trolit. szilvásat akartam, mert TG felcseszett tegnap a szilvás-marcipános tortájával, de az pont nem volt. így vettem meggyest. meg káposztásat. utóbbi alap. :) itt csücsülnek előttem, a papírban, már csak meg kéne enni őket.
az komoly egyébként, hogy a Mekiben lángost lehet kapni???? lehidalok... :)

sejthető

mekkora agymenés volt este TG-vel... el nem tudom mondani.
pontosan 7-kor megérkezett, ahogy ígérte. de annyira pontosan bazmeg... hír tv, híradó kezd, visszaszámolnak, tik-tik-tik-tik-tik és TG megnyomja a csengőt. bazzzz...
csak hogy ne menjen minden simán, még az exférjem nem ért oda hozzám, szóval még rá is várni kellett. addig nem akartam inni, meg tépni, amíg le nem rendezem vele az ügyet. azért egy felest bedobtunk apám házipáleszéből... :) közben exférj megérkezett, túszcsere, aztán már ment is.
TG közben sodor, Fűre tépni szabad c. film berak, bor már nyitva, kortyolgatjuk... ivás, szívás... uhhhh... fucking sale... :) annyit, de annyit vihogtam, hogy nem igaz. már fájt a hasam a nevetéstől. ilyen készen még sosem voltunk. szerintem egyikőnk se, vagy nem tudom. együtt még talán nem voltunk ennyire készen. aztán még egy fél cigit csinált. beraktuk a Sorted-et... annál a bizonyos résznél csaptunk bele, amikor a folyosó végén kinyitják az ajtót, bent meg buli... wháááááááááááá!!!!!!!!!!!! én a kanapén ülve táncoltam, sikítoztam, TG meg hol felpattant és tett egy kört a nappaliban, hol meg ő is a kanapén nyomta. üvöltés ezerrel...
sajnálom, hogy elsőre nem vele láttam ezt a filmet, de igazából a múltkori megnézése a történetnek nem is ütött ennyire. nyilván, mert nem vele néztem. úgyhogy ezt a tegnapit nyugodtan kinevezhetem elsőnek is, mert annyira beütött. ja, és a lényeg!!!! valahogy úgy sikerült mennie a filmnek, hogy csak a zene sáv, meg a zörej sáv hallatszott, a szöveg nem. meg a felirat magyar volt. nem tudom, hogy tudtam így elindítani, de így ment végig. és így ütött a legnagyobbat. whááááááááá!!! kibaszott jó volt!!!! akkorát buliztunk.. úrjézus... közben persze sztorizás ezerrel... én leginkább vinnyogtam a röhögéstől... de totál kész voltunk... áhhh... azt hittem, megpusztulok... ja, még volt valami, hogy franciául beszélt valakivel, aztán meg én beszéltem telefonon egy haverjával... áhhh.... néha bevillannak dolgok, hogy még ez is, meg ez is... elfogyott 2 üveg bor, egy tábla Boci Aero, némi sós rágcsa, 2 doboz cigaretta... nem semmi leltár... :) olyan kibaszott füst lett megint... de nem nyitottam ablakot, mert fűtöttem. reggel ebben a füstben ébredtem, azt hittem beájulok. :)
TG 23:30-ig volt nálam. ahogy becsuktam mögötte az ajtót, egyből a pornóra kapcsoltam. :) muszáj volt. ehhh... lett is sikerélményem. :) aztán még ezt megosztottam vele sms-ben. :) meg Jazzbőgősnek írtam annyit: "Jó, lehet engem egész nap nem keresni..." minden vigyor nélkül. félig komolyan, félig meg nem. semmi válasz. azóta sem. annyira nem is izgat. fura. :)
miután posztoltam azt a remekbeszabottat, azután valahogy elbotorkáltam aludni.
reggel persze rémesen nehezen bírtam felkelni. előbb akartam, mint sikerült, de hát ennyi tellett tőlem. totál kómásan készülődtem, még bennem volt az esti cucc. az ötperces séta a villamosig fél órásnak tűnt. azt hittem, sose érek oda. ez egyértelműen még az esti tépés hatása.
elvergődtem a Péterfybe. "vizeletet hozott???" tolták azonnal a pofámba... persze nem vittem. kaptam küblit. némileg sikerült csorgatnom bele. meg a wc-t is jól összefröcsköltem. dafke. :)  vérvétel. 3. szúrásra eredmény, mindezt a második nővérrel. remek. a karom le akar esni tőből, tiszta kék, meg lila, meg bekeményedett, meg minden szar. aztán mellkas röntgen. fincsiség. asszisztens üvölt a várókkal, hogy menjenek a francba... szééép... EKG. 6 km sor. 12-en várnak előttem. aztán mikor ott fekszek az asztalon, bejön egy helyes IT-s fiú megszerelni a nyomtatót. addig engem letakar a nővérke, hogy ne bámulja a srác a csöcseimet. én persze full zavartan vigyorgok. srác dettó. hát széééép... aztán még vérellátót megkeresni, a táskámban reggel óta hurcolt két kémcsőnyi vért leadni. aztán sms a dokkernek, hogy megvolt a vizsgálat, nézze meg a leleteket, aztán sikítson, ha fáj. :)
na, hát így. és ez.
és bazmeg, úgy tudunk beszélgetni a tegnap este/éjjel után, mintha mi se történt volna... jó, mondjuk az éjjeli posztomat akkor még nem olvasta. mióta olvasta, már nem olyan közlékeny. :) áhhh... ez nem igaz... hajjajajjjj... :S
írtam Jazzbőgősnek sms-t. hátha még nem késő. vagymi. pedig elhatároztam, hogy nem írok, de nem bírtam ki persze. :) muszáj valakire rákattannom, mert... hajjajjj... és ejjejj lesz nekem... :S

ejha...

az előző poszt nem gyenge... csak tudnám, hogy mikor és hogy került ide???
úrjézus... kezd derengeni... :)
nem kérek érte elnézést. minden szava igaz. mindet vállalom. bár nagyon fura volt elolvasni úgy két perce. teljesen kiment a fejemből, hogy igazából mi van benne.
fucking sale... :)

miért folytjuk el

ami bennünk van? hogy legbelül,legmélyen megőrülünk egymásért. nem
sztárollak,ígérem. ugyanolyan szimpla köcsögként kezellek,mint a
többit. csak költözzünk össze és ÉLJÜNK. csapjunk ilyen estéket és
dugj meg végre Teee! aki a MINDENEM vagy. kellesz bazmeg. te meg engem
keresel. ennyi. akarlak. és te is akarsz. vedd tudomásul. csak küzdesz
ellene(m),de te sem tudod,hogy miért. tégy magadévá minden éjjel.
könyörgöm. ne fogd vissza magad...

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

ahogy visszaolvasok

az elmúlt napok sztorijaiba... hát... érdekes hullámzáson megyek keresztül...
egyszer odavagyok, meg vissza, aztán meg nem is hiányzik.
egyszer egyre jobb a szex, aztán meg már nem is annyira.
ez normális egyébként??? és ez mindig így fog menni??? mondjuk én már kezdem unni a saját hangulatváltozásaimat. illetve nem is a hangulatom változik, inkább csak a Jazzbőgőshöz való hozzáállásom. vagy nem tudom.
komolyan mondom, már alig várom, hogy ma esetleg keressen, hogy találkozni akar, én meg mondhassam neki, hogy bocs, de TG-vel töltöm az estét. :) holnap meg Barbival. szerdán meg BL. csütörtökön meg mittomén... :)
nincs kedvem vele találkozni... az gáz????? ennyi lett volna benne??? 1 hónap (se)???? máris meguntam? nem tudom... de egyre gyakrabban lépdelek be újra a társkeresőkre. és bár javítottam mindenütt a szöveget, hogy bocs, de megtaláltam akit kerestem (törölni azért nem töröltem magam... neeeeeeem... hülye azért nem vagyok!!!), mégis... nézelődgetek... vagymi...
ajjaj... ha nem történik valami sürgősen, akkor itt baromi nagy lapátolás lesz... de hogy minek kellene történnie??? még én magam sem tudom... csak valami... nem tudom, hogy mi... egy hülye picsa vagyok, mert azt sem tudom, hogy mit akarok... jogos a két pont... ehhh... el is vagyok fittyenve emiatt... :(

ott maradt abba

a történet, hogy szombat este van és nézem a dvd-t, amin játszik. egy nyári felvétel egyébként. nem volt rossz, de nem is volt jó. mármint nem rajta múlott, hogy az egész zenekar fos volt. kétszer próbáltak csak és különben is hakni volt. de legalább jól fizetett... hát... kemény a Muzsikusélet... :(
na. hát szépen előkészültem a szombat estére. nasi, bor, vacsi, csiniség, minden. Jazzbőgős jött, úgy 10 körül. megvacsoráztattam, inni kezdtünk, meg péntekről maradt spanglit eltoltuk. vagy inkább én. megnéztük az Equilibriumot. aztán az Üvegtigris első részét. aminek a felénél bealudt...na, akkor hálóba be, ott persze felébredés, szex, majd kanapéra ki, dohányzás, majd vissza, alvás.
reggel jól bealudt, mert nem állította vissza az óráját. 10-re ment volna próbálni, ehhez képest akkor ébredtünk meg. kávé, cigi, majd ő el, én megnéztem Talma valenciai futamát. hát fos volt. aztán délben alvás. 3 után keltem fel. elmosogattam, halakat rendbevágtam, kicsit elpakolásztam, ettem. majd csináltam egy cigit. konkrétan délután 4 után nem sokkal. :) egész jó kis cigi lett. :) inkább trombita. még maradt belőle. egész délután azt pöfékeltem. programként először a Fűre tépni szabad, majd a Totál szívás c. filmek jöttek. aztán beraktam a Goa Heaven c. dvd-t, aminek a feléig táncoltam, majd csak rászívódtam a vizuál témára. levezetésként Bob Marley koncert következett. este fél 11-kor feküdtem le. közben sms-eztem TG-vel (át akartam csábítani, mert unatkoztam egyedül, de az egy olyan plüssbalta pöcs, hogymég... SZRTLK!!! :D), aztán meg Jazzbőgőssel is (hogy miért nincs ott, meg mit tudom én, toltam a faszságokat, szokás szerint, betépve)... hát remek este volt. a lényeg, hogy kb. 6 órán keresztül szinten tartottam magam. mármint a cigivel. remekül ellazultam. vagy jót pörögtem, vagy szakadtam a röhögéstől, mikor mi volt éppen... és még maradt a trombitából!!! ma nem szívom el, mert reggel laborba megyek, vérvétel, meg vizelet... szerintem így is picsán rúgnak, ha észreveszik, hogy.... na, mindegy.
Jazzbőgős... hmhm. nem is tudom. tegnap pl. már örültem, hogy elhúzta a csíkot és hogy nem találkozunk este. kicsit elég volt, hogy 5 este együtt aludtunk, egymás után. az az igazság, hogy... hogy nem vagyok megelégedve az ágyban nyújtott teljesítményével. úgyhogy ezekről mindenképpen beszélnem kell vele. hogy ez vagy változik, vagy mehet... amúgy meg... jajaj... hát... nem őrülök meg a hiányérzettől... kurvára nem vagyok szerelmes... baromira nem vagyok oda meg vissza... azt érzem, hogy jelenleg úgy néz ki a kapcsolatunk, hogy feljön hozzám, eszik, iszik, szórakozik, megdug és ennyi. semmi más. jó, persze, mi legalább megyünk szórakozni is, koncertre is. vagy nem is tudom, hogy mit akarok... igazából, ha kurva jó lenne az ágyban, és annyira élvezném, akkor nyilván minden alkalommal én is azt szeretném, hogy ott kössünk ki, vagy minél többet szexeljünk... de ha egyszer nem jó... nem tehetségtelen, de nem az igazi... próbálom mutogatni neki a dolgokat, hogy nekem hogy jó, meg próbálom irányítani... áhhh... jó, az is igaz, hogy még csak 5-ször szexeltünk... és hogy minden időbe telik... hát... nem tudom... :(
amúgy meg drágacsillag, meg minden. tényleg. de egyelőre valami mégis hiányzik. és nemcsak az ágyban. és az a legnagyobb baj, hogy én sem tudom, hogy mi hiányzik. vagy tudom, csak magamnak sem vallom be. áhhh... nem ő lesz a végállomás. eddig legalább is nagyon úgy tűnik, hogy nem. az a baj, hogy neki is csak a szexből áll a kapcsolat. semmi más nem érdekli. most mondjam, hogy ugyanolyan, mint a többi pasi??? akit szintén csak a szex érdekel??? hát nem mondom, mert vannak olyanok, akiket nem sértenék meg ezzel... de sajnos a nagy többség az ez... nem lát a pinánál tovább... áhhh... kicsit el vagyok fittyenve... :(

most nézem

a dvd-t, amit ma hozott, amin egy koncertfelvétel van... ő bőgőzik...
jaaaaaaaaj... sikítás... :D beszarok... tényleg... hú, mindjárt jön a szólója... édes nagyon... :) megzabálom... ;)

kedd óta

minden este együtt alszunk Jazzbőgőssel. ma is együtt fogunk.
mi is történt  a legutóbbi bejegyzés óta??? hmhm. sokminden.
szerda este Vikivel találkoztam, beültünk a Stexbe, hogy üvöltözzünk egy sort. de nem azért, mert dühösek vagyunk egymásra, hanem mert sikerült BL napon a tévé elé leülnünk. ami persze kurva hangos volt. :) ezen az estén nagyon kapós voltam, először Jazzbőgős hívott valami koncertre, aztán TG akart velem partizni. végül az lett, hogy JB feljött hozzám. már nem is emlékszem mi volt.ja, de!!! az újonnan megszerzett Fekete ország DVD-t néztük. először csak a Szakik részt, aztán az egészet. teljesen kész lettünk tőle. nagyon-nagyon tetszett. megvan az új kedvenc filmünk. zseniális. aztán még South Park, mert a Fekete országtól kicsit befordultunk, majd lefeküdtünk aludni. vagy valami ilyesmi. :)
csütörtökön dél körül kecmeregtünk ki az ágyból. hazament gyakorolni. este a Gödörhöz beszéltük meg 9-re a randit.
én délután nagy semmittevést nyomattam. aludtam egy kicsit, próbáltam feltöltődni. ja, meg főztem bolognait. :)
nem sikerült este 9-re megérkeznem a Gödörhöz. eleve a 9-es busz kicseszett velem, mert csak a Kálvinig ment. aztán az Astoriánál rohamrendőrök állták az utamat, egyszerűen nem engedtek át. próbáltam pillarebegtetve, úgy se, próbáltam kurvaanyázva, úgy se. :( kerülnöm kellett. így sikerült fél órát késnem. nem volt szándékomban belekeveredni a sűrűjébe, mégis sikerült. kibaszott sok rendőr volt a Gödörnél is. meg mindenhol. minket pont nem igazoltattak. de rá is basztam volna, mert nem volt nálam, szokás szerint, semmilyen okmány. JB hozta a múltkori gázsiját, egy üveg Pántlika borházas száraz vörösbort. féltem tőle, de kellemesen csalódtam. kibaszott finom bor volt. le is csúszott nagyon hamar. nem volt savas, hanem fincsiséges. :) egy idő után lementünk a Gödörbe. Ági és a fiúk, majd Flash koncert következett. engem ez utóbbi érdekelt. Bárdos Deák Ági fos volt. semmi extra. sikerült jól berúgnom persze, még 4 dl rosét lenyomtam a Gödörben is. csináltuk a műsort a hátsó fertálynak. (leültünk egy asztalhoz és ott csókolóztunk, meg simogattuk egymást) mikor másodszor elküldtem a pulthoz, hát nem volt egyszerű elindulnia álló farokkal. :)
míg vártam rá, egy fiatal német fiú keveredett mellém. 2 haverjával volt, láttam, hogy az irányomba néznek, de azt hittem, hogy a mellettem ülő csajt lesik. ehhez képest egyszercsak a leghelyesebb odaül mellém és elkezd nekem pofázni németül. még talán a hátam is megsimította. én persze egy szót se értettem. JB 1 perc múlva jött vissza, már kezdett kellemetlenné válni a szitu, hogy a srác nyomja nekem, én meg csak nézek rá bután. jó, hát néhány szót vágtam, de összességében mégse. na, mindegy. JB-re néztem kérdőn, hogy segítsen már, ő mégiscsak beszéli a nyelvet. aztán a srác ránézett és elhúzta a csíkot. tök ciki volt, mert igazából akkor esett le, hogy csajozni akart... ez némi  zavart okozott az oprendszeremben hirtelen... :) node sebaj, lássa csak JB, hogy kelendő vagyok. ;)
a Flash koncertre már olyan mocskos részeg lettem, hogy az nem igaz. végig sikítottam, pogóztam, táncoltam az egészet. kurvajó volt. ilyen jót még egy Flash koncerten sem buliztam. JB meg  is jegyezte, hogy milyen jól táncolok... hát, mondom, igen, többek között abban is jó vagyok. ;) hajnali 2 után indultunk haza, éjszakaival.
aztán itthon még főztem tésztát a bolognaihoz, ettünk, majd nekiálltunk Ponyvaregényt nézni. 5 perc után bealudt. mivel nem volt hajlandó bejönni a hálóba, itt hagytam a kanapén. én lefeküdtem (részegség, fáradtság, minden volt). még eszemben volt, hogy visszamegyek és betakarom egy pléddel, de aztán bealudtam. másfél óra múlva jött be. ekkor megébredtem. fogalmam sem volt, hogy mi történik. hallottam valami motoszkálást, azt hittem a macska basztatja a farmerom, ami a földre volt ledobva. már majdnem villanyt gyújtottam, mikor rájöttem, hogy Jazzbőgős talált be végre. összebújás, alvás. pénteken dél körül megébredés. kicsi szex. majd tévézés (magyar dal napja az m1-en). aztán hazament gyakorolni. én délután punnyadtam. tévéztem. pihiztem. estére összekaptam magam. bor, nasi, cigipapír elővesz. :) már bekészítettem a filmet is, amit megtekintésre szántam. Sorted. (igen TG, megszereztem!!!! :D ) kurvára bejött a film, persze rommá téptem magam. JB is. :) elfogyott egy üveg bor, aztán még egy. megnéztük még a Csapd le csacsit is... térdcsapkodós röhögés. utána még beraktam a Macskajajt, amiről kiderült, hogy még nem látta. de a felénél bealudt. bementünk a hálóba. ott persze felébredt. szex. :) aztán kijöttünk dohányozni. utána a kanapén szex. kész. :)
egyébként egyre jobb a szex, de én persze még mindig nem jutottam a csúcsra. meghagytam abban a hitben, hogy igen. egyelőre legyen így. aztán majd alakul. nem rossz ám vele, kicsit sem. bírom a tempót, amit diktál... :) ő meg azt mondta, hogy 5 éve nem szexelt ilyen jót senkivel... teljesen kész van. nade nem is volt kétség, hogy jó velem. ;)
hajnali 4 körül keveredtünk végre az ágyba. alvás. ma fél 11-re ment próbálni a Triójával. illetve abból csak a gitáros fiúval. csináltam neki kávét, elment, én meg visszafeküdtem.
2-kor keltem fel. nekiálltam meccset nézni. bár ne tettem volna... (Everton-MU 1:1... rémes...) próba után hazamegy gyakorolni, aztán este jön megint. :)
én meg addig kapcsolgattam a TV-t, hogy kiderült, a VH1-on Madonna Weekend van. úgyhogy meg is van a programom mára. :)
ööö... mit is mondhatnék... még csütörtökön, a Gödörben beszélgettünk... mondtam, hogy pont 3 hete ismerjük egymást, és hogy egyrészt tök soknak tűnik, mert mennyi minden történt a 3 hét alatt velünk (bulik, koncertek, piálás, beszélgetések, szex), másrészt meg olyan, mintha csak 2 napja történt volna... hogy olyan gyorsan eltelt 3 hét... meg aztán az is szóbakerült, mivel annyira érezzük egymás minden rezdülését, egyszerűen tényleg olvas a gondolataimban, egyszerre mondunk, teszünk dolgokat... félelmetes... szóval feldobta a nagy kérdést, Ő!!!!, nem én, hogy "kíváncsi vagyok, mi lesz belőlünk... kettőnkből... hogy fog alakulni és meddig tart majd..." hmhm. én erre csak sejtelmesen mosolyogtam. hát hiszen mit lehet erre mondani??? majd alakul... jelzem, én nem vagyok megőrülve. nem vagyok elvakultan szerelmes. szerintem még szerelmes sem vagyok. sőt. biztos, hogy nem vagyok az. szeretek vele lenni, jó vele lenni. bírom a búráját. és összehasonlításképpen jobb ez az első 3 hét, jobban érzem magam ebben az első 3 hétben, mint a Repülősös sztoriban. valahogy mélyebb, mozgalmasabb, tartalmasabb, mint az volt. sokkal többet beszélgetünk, sokkal több dolog van, amire ugyanúgy kattanunk, sokkal inkább egy hullámhosszon vagyunk. jó, nem olyan szép, mint Repülős, de nekem amúgy se mindig a kifejezetten "szépfiúk" tetszettek... akinek ugye Wayne Rooney tetszik és nem CéRonaldo... na, hát ennyi. ;) szóval az eddigi pasik közül csak Repülős volt a zsönyörűséges, a többiek mind inkább kisugárzásukkal tepertek le. szóval ha végigmutogatnám képeken, hogy milyen pasijaim voltak, átlagember azt mondaná: "úrjézus.... ez rémes..." pedig nekem ők mind szépek valamiért. valami megfogott bennük. JB is ilyen. megfogott egy szemvillanás, aztán a többi meg már csak ajándék. nagyon igaz a mondás, hogy a "külső megfog, a belső megtart..."
pedig először Jazzbőgősre is azt mondtam, hogy jajnekem, nem szép... aztán mégis szép lett... :) megszépült pillanatok alatt... :) najó, hát ennyi a szitu. minden oké, jól vagyok. nem pörgöm szét az agyam, elosztottam magam néggyel, és így fasza. nézek a szemébe, a tekintete egyébként mindent elárul. nagyon várom, hogy kimondja azt a bűvös szót. nekem már megint a nyelvem hegyén volt egyébként egy felfokozott pillanatban, de nem lett volna őszinte, ha akkor kinyögöm. inkább a szex heve ragadott el. és nem tudtam volna máshogy kifejezni, hogy jól érzem magam vele. szóval jobb, hogy nem mondtam semmit. nem akarok hazudni. viszont szerintem már nála is érik a dolog. lehet, hogy rám vár??? hogy én mondjam először??? én meg rá várok... hát ez klassz... :) na, majd alakul. nem vagyok türelmetlen. élvezem minden percét amit vele töltök és ennyi.
ha nem vagyunk együtt, akkor sem a megőrüléses szenvedés van, hogy jaaaaj, de hiányzik, meg ilyenek... nem. tudom, hogy éppen az Asszonnyal van és ez pont elég. :) imádom, hogy zenél, hogy nem tudja abbahagyni a gyakorlást, annyira szeret játszani... egyszerűen büszke vagyok rá. :)
na, most átkapcsoltam a Casino Royalera. csakazértis. :)

ami aggaszt

hogy a Kos meg "nyomul"...
ami miatt ez elbizonytalanít, hogy a szex vele nagyon jó. gyengédebb, mint Jazzbőgős, de ugyanolyan potens.  :) rendezettebb az élete, az egzisztenciája.
viszont szellemileg, lélekben nem vagyunk mindig egy hullámhosszon, hogy fárasztó az állandó nyavalygása (pénz, suli, munkahely), hogy túl kispolgári nekem, hogy még mindig az exnőjével lakik (igaz, Jazzbőgős is), ráadásul nem hiszem, hogy le tudott már kattanni róla...
és igazából egyértelmű jelét nem adta annak, hogy akar tőlem valamit, bár kedves sms-eket ír, meg keres, amikor tud, meg ilyesmi... de nekem talán ő túlságosan langyosvíz... vagy nem tudom...
kérdezte, hogy pénteken mit csinálok?? mit tudom én... nem is válaszoltam már arra este... meg kéne neki mondani, hogy most úgy néz ki, van valaki(m)... de ha meg mégsincs, és őt meg elmarom??? de ha meg amúgyse akarok vele lenni? mármint Kossal??? de ha meg mégis akarok, csak még nem tudom, mert még annyit nem voltunk együtt???
ejhaj... komoly probléma ez... megbántani nem akarom, ez biztos, mert nem érdemli meg... de akkor mit csináljak??? :(
omfg... hónapokig semmi, aztán meg mindjárt kettő is... remek... :)

dél elmúlt

illene posztolni is ma már... főleg, hogy van miről... ;)
tegnap szexeltem Jazzbőgőssel... feladtam a cölibátust... :) háááátttt... nem volt rossz... de nem az igazi... még... nyilván elsőre nem is lehet minden tökéletes... mondjuk, a Jóisten megáldhatta volna nagyobb szerszámmal is... de legalább használni tudja... :)
az viszont jó, hogy ugyanolyan vad, szenvedélyes, szexőrült állat, mint én... szóval nagy baj nem lehet. majd alakulunk, csiszolódunk egymáshoz, meg tanítgatom, meg ilyesmi. már ha lesz folytatás. de nyilván lesz. mondhatni, elégedett volt... :)
ő utána azt mondta, nagyon-nagyon régen nem volt már neki ilyen jó... és hogy érdemes volt várni a cölibátus végét... és hogy nagyon fincsi vagyok... meg ilyesmi tréfaság... ;) ja, és azt is mondta, hogy már a fotóim alapján gondolta, hogy jó vagyok az ágyban.
fura, mert legalább 3 hónapig leveleztünk, mielőtt személyesen találkoztunk, de egy szó nem esett szexről. aztán mégis működni látszik a dolog. meg ugye mégis lehet így is...
reggel az Oktogonig együtt mentünk. már a villamoson húztam az agyát... tetszett neki. :) ja, hát meg ilyen, hogy még a liftben eszembejutott valamiről a Tudósok nevű zenekar (arról, hogy találkoztunk a szomszéddal, és ugye a Tudósoknak van olyan száma, hogy Szomszédok), elkezdtem idézni a Szomszédok számból, megkérdeztem, ismeri-e a zenekart. mondja igen, de neki a kedvenc száma: és egyszerre vágjuk ki: Basszál... mármint, hogy nekem is az a kedvencem... hát szóval így. és ez.
sok-sok közös dolog van, sok-sok kapcsolódási pont, szál... ez mind fontos és jó.
közben megnéztem a horoszkópját. hát basszus Halak... viszont szinte minden bolygója a Kosban áll. meg az aszcendense is az. egyébként tökre illik rá, amit ír a tudomány... és jót ír... :) vagy hát kellemeset... :)
holnap délután találkozunk újra. este megyünk Gödörbe. megfűztem. :)
mikor megérkezett este, még ment a Juve-Real meccs... aztán jött a gólösszefoglaló a TV6-on, aztán a MU-Celtic... kicsit féltem, hogy mit szól, hogy csüngök a focin. de állítása szerint élvezte, ahogy kommentáltam a dolgokat. a MU meccs ismétlésének csak az első 40 percét kellett végigszenvednie, aztán kiadtam a jelszót, hogy alvás. (illetve magamban az volt a jelszó, hogy dugás...) :D
ma este Vikivel találkozom, beülünk a Stexbe dummantani. jó lesz. remélem. :)

a következő 2 éves

tervemben szerepel, hogy énekesnő legyek. zenekarral. vagy valami ilyesmi.
nem bírom tovább. szerepelni akarok. énekelni akarok. meg akarom mutatni mi van bennem... meg akarom mutatni, hogy mit tudok...
mostanában rengeteget énekelek, elsősorban a zuhany alatt, meg tulajdonképpen bárhol. most, hogy a zenészvilág ilyen közel került hozzám, teljesen meghülyültem, és újra előtört belőlem, hogy én tulajdonképpen énekesnő akartam lenni már az áltisiben is. (vagy könyvtáros, vagy űrhajós/csillagász, de ez mellékszál...)
ja, és persze Bebe akarok lenni. :) amúgy is szerelmes vagyok belé... :)
vagyis nem. önmagam akarok lenni. önmagamat akarom adni, kifejezni... reménykedem, hogy Jazzbőgős lát majd bennem fantáziát (elég sokat vinnyogok előtte) és felajánlja, hogy. vagy valami. vagy bármi. nem tudom.
énektanárhoz kéne járnom. és le kéne tennem a cigit. áhhh... elég az énektanár. :) a kottaolvasási képességem is fel kéne elevenítenem. jártam én szolfézsra anno rendesen. azt imádtam. :)
új projekt!!! jupppiiiiiiiii!!!! :)
Banya a múltkor úgyis megjegyezte, hogy miért nem mentem a Megasztárba, olyan jól énekelek... (előtte is elkezdtem nemrég dalolni...) MUHAHA... azé', hogy a futottak még kategóriában legyek, azért nem megyek el... magamon röhögni tudok a tükör előtt is... :)

tudom már, hogy

mikor tudnék gátlástalanul kefélni TG-vel. mármint úgy, hogy nem gondolkodnék azon, hogy a NAAAGY-NAGY TG az ágyamban...
hát akkor, ha ő teperne utánam és nem fordítva... ha úgy be tudnám fűzni, hogy megőrülne és nyomulna, és hurcolná le a csillagokat az égről a lábaim elé, meg ilyenek... na, hát így. és ezt.
most ezt azért kellett hirtelen kiokádnom ide, mert TG-t nem akarom ezzel baszogatni (beteg is, meg melózik is), én meg annyira, de annyira ráérek, hogy. hogy pl. Bebe Malo c. számának a szövegét tanulgatom. :) kinyomtattam és olvasgatom. :)
na, meg persze ráérek arra, hogy TG-n agyaljak... már megint. még mindig. de csitt. ;)

küldtem Jazzbőgősnek egy sms-t: "Ahoj Róóóland! Milyen napod van? :)" tartalommal. fél órája. még nem jött válasz. gondoltam, ne higgye, hogy durcizok.
jujjjjjjjjjjj... mennyi gond és probléma... ehhhh... ;)

megvan az első

rossz pont. vagy hát nem is rossz pont, csak felbasztam magam rajta. jó, nem nagyon, csak egy kicsit, de fel.
még tegnap délben kérdeztem Jazzbőgőstől, hogy mikor láthatom... erre este 7 körül válaszolt, hogy vagy tegnap éjjel, vagy csütörtök délután... (kicsit furcsa volt nekem a csüt. délután, mert oké, hogy a MÜPA nem jött össze, de attól még találkozhatnánk ma...) lecsaptam az éjjelre. azt mondta, 11 után tud jönni, ha az nem késő nekem. mondtam nem, jöjjön.
tévézgettem addig, majd 10 után készülődni kezdtem. éppen minden klappolt, 23:12-kor leültem a kanapéra, hogy most akkor elszívok egy cigit, úgyis 1-2 percen belül itt van. erre küld egy smst, hogy ne haragudjak, de nem jön, mert még gyakorolnia kell.
annyira ideges lettem, hogy inkább nem is válaszoltam. mert biztos goromba lettem volna.
nem az a baj, hogy nem jött (najó, az is baj), hanem hogy nem szólt 1 órával előbb. mert ha szól, akkor nem állok neki mindenfélét csinálni, hanem lefekszem a faszba. mert ráadásul fáradt is voltam. de bazmeg mikor szól??? amikor már teljes harcidíszben várom. na, ezt utálom a legjobban. és ezt már számtalan pasi eljátszotta velem. de én ezt gyűlölöm. velem ezt nem lehet megcsinálni. illetve meglehet, de csak háromszor: először, utoljára és soha többé... ennyi.
szóval azóta sem válaszoltam neki. ha ma keres, megmondom, hogy bocs, BL nap van. nem érek rá. holnap Vikivel találkozom. csütörtök? hát ja, az jó lehet. de én este Flashre akarok menni Gödörbe. ha jön, ha nem. nem hagyom ki. nincs az a pénz.
ma meg persze igazából Belgára mennék a Morrison's 2-be... de oda sincs kivel... :( ő persze nyilván a MÜPA-ban lesz. ami nem is zavar, csak azt vártam, hogy utána legalább akar velem találkozni. ja, és akkor feldobja a csüt. délutánt... akkor hogy akart ő kirándulni, meg sátorozni, ha tulajdonképpen leghamarabb csak csüt. délután ér rá??? nem is értem... ez is egy szájhős??? egy kamugép??? pfff...
szivem szerint egyébként azt írtam volna neki vissza este, hogy "kár. pedig ma pont szexelni akartam veled..." vagy "még jó, hogy van 3 pornócsatorna..." de nem akartam baszogatni. persze lehet, hogy megérdemelte volna... mindegy. amúgy egyébként dafke ki is csaptam még éjjel... csakazértis. :)
úgyhogy itt most arcomból visszavétel van ám. az a baj, hogy csak ilyen események tudnak erre késztetni. amúgy föld felett másfél méterrel repkedek folyamatosan. és nem találom az arany középutat. vagy repkedek, vagy undok vagyok. nem tudok sejtetni, nem tudok csak éreztetni. illetve tudok. azt, hogy dühös vagyok. nem mondom. csak éreztetem. pl. azzal, hogy nem válaszoltam az sms-re.
és most persze biztos azt hiszi, hogy meg vagyok sértődve. pedig nem. csak vegye észre, hogy nem így működnek a dolgok. el fogom neki magyarázni, ha legközelebb találkozunk. aztán vagy megérti, vagy nem. ha nem, akkor már dobtam is a kukába. én nem küzdök senkivel mégegyszer. mert nem azzal van a baj, hogy nem jött. hanem azzal, hogy nem szólt időben. mert én készültem. én ezekre a találkozásokra baromira készülök. pláne, hogy ő jött hozzám. meg pláne, hogy én már tényleg le akartam vele feküdni tegnap este. de még ez annyira nem is izgat. 3-4 hete bírom pasi nélkül. nem érdekel.
hanem az, hogy nem szólt időben. tudod, mikor már a sminked tökéletesre megcsináltad, magadra fújtad az illatod, csöcskirak, minden. leülsz. és várod. és akkor nyögi be, hogy nem. kibaszottul bosszantó tud lenni!!! és ráadásul már a múltkori múzeumozást lemondta... én még csak egy randit "felejtettem el", ő meg már kettőt beoffolt.
persze, mindenkinek közbejöhet valami. megértem. de szóljon időben!!!! na. most jól kipuffogtam magam. neki már nem is tudok majd puffogni. ezért jó a blog. :)
amúgy semmi extra. átfutott az agyamon reggel, hogy ma műtenének, ha minden a terv szerint halad... áhhhh... jobb nem tudni... :S

véletlenül sem

bőgős képeket, rajzokat, karikatúrákat gyűjtögetek a netről és nem bőgőszólókat nézek a youtube-on. áhhh... ugyanmár... dehogy... nem csinálom... még csak fél órája... :)
nem lesz ez így jó... :S

kinyitom

a joghurtom, hogy akkor eszek. közben Vikivel beszélgetek Jazzbőgősről, hogy vasárnap dél óta nem jelentkezett. erre jön egy sms. TŐLE. "jó étvágyat és szép napot kívánok. csókollak! T"
hmhmhm... láláláláááááááááááááááááááááááááááá... :D
ennyire nem láthat valaki a vesémbe amúgy... pfff... :)
voltam az előbb a bankban, hallgattam a kis zenéimet... széles vigyor, ugri-bugri, végig az Andrássy úton... gyönyörű napsütés... mi kell még??? :)
tíraríraríraríraríraraaaaaaaaaaaaa... :D

rátöltöttem

néhány új tracket a telefonomra. (ja, mert vettem új headsetet, végre nem kell zene nélkül élnem) mégpedig ezeket:
- Manu: La vida tombola (ahhh... szívcsücsök...)
- Bebe: Malo (közös szerelme TG-nek meg nekem)
- Malek Andrea: Ébredés (régi-régi kedvenc, a Sztracsatella c. film zenéje)
- Alphabeat: 10000 Nights (valamiért baromira bejön)
- Katy Perry: I Kissed A Girl (szerintem zseniális egynyári zene)
- Hot Jazz Band: Pont a Bőgős
- Marót Viki: Pont a Bőgős
ma reggel ezeket hallgattam. direkt leszálltam a buszról egy megállóval előbb és sétáltam a melómig. közben fülig érő vigyorral énekeltem a Pont a Bőgős c. dalt. egyszerűen nem tudok lejönni róla. na, nem is akarok. táncikáltam végig az Andrássy úton, mint egy bolond... érdemes lett volna látni... :)
folyamatosan Jazzbőgősre gondolok persze. de vissza kell vennem magamból. az a baj, hogy nekem ez nem megy. pedig tényleg el kell osztanom magam néggyel legalább... a Tesóm azt tanácsolta, hogy ne mondjam ki azt, ami jó, hanem csak éreztessem. illetve hogy kurkásznia kelljen a gondolataimban. ne legyek annyira konkrét. vagy valami ilyesmi. tehát zippzár a számon. továbbra is. aztán, hogy ez mire vezet, még nem tudom. megfogadtam már, hogy senkinek a tanácsát nem fogadom meg, hanem megyek a saját fejem után, mert ugye Repülősnél is mekkora szopó volt, hogy türelmesen vártam, hogy majdcsak lesz valami, aztán beleszerettem, aztán ő meg dobott. szóval ennyit a jó tanácsokról.
mondjuk a Tesóm túlparáz mindent, velem kapcsolatban meg főleg. azt ő nem tudja, hogy Jazzbőgős ugyanolyan heves, lobbanékony, szenvedélyes, mint én és nem egy "tedd ki, had hűljön" csávó, mint mondjuk Repülős. szóval szerintem Jazzbőgős nem menne a Dunának attól, ha kicsit konkrétabb lennék. meg szerintem nagyon is vágja, hogy odavagyok, meg vissza.
de véleményem szerint ez kölcsönös. (had legyen már ekkora önbizalmam) most már csak a szexről akar megbizonyosodni... hogy az is müxik-e. és ha igen... hát akkor semmi sem állíthat meg minket...
fura, mert egyrészt ugye a kémia, meg az első szikra... nos, csak akkor jött a szikra, mikor láttam játszani, anno a Múzeumban. addig semmi. sőt, taszított. de a bőgővel zseniális párost alkot. de még utána sem voltam benne biztos mindig, hogy tetszik, meg hogy kívánom. aztán mégiscsak kialakult. mert hagytam neki időt. mert érdemesnek tartottam arra, hogy hagyjak neki időt.
aztán meg másik fura dolog, hogy az a lány, aki miatt csütörtökön azt gondoltam, hogy nem vagyok JB-höz való, meg a társaságba való, arról azt mondta, hogy neki kurvára nem volt szimpatikus, sőt, kifejezetten idegesítette... én meg azt hittem, hogy neki ez jön be. mert én meg pont baromira nem vagyok ilyen csaj. és ezért gondoltam, hogy Uru meg a Huru... de hát a véleménye alapján most már nem kell azt gondolnom, mert nem jönnek be neki az ilyen lányok...
ja, és mesélte, hogy az előző barátnőjét úgy szedte össze, hogy a bőgő mellől ránézett, rámosolygott... ahhh... nemcsak rám van ilyen hatással ez a pasi... :)
na, befejezem az ömlengést... remélem látom ma... jó lenne. :)

tudom, sokszor mondtam

már, hogy ilyen, meg olyan estém volt, és hogy eddig még soha ilyen sat. sat. sat...
hááááááááááátttttttttttttttttttt... a történelem ismétli önmagát... vagy inkább folyamatosan übereli önmagát...
aztatelibekúrt kurvaéletet... OMFG!!! áhhh... szavakba nem tudom önteni, hogy mi történt/történik velem...
Jazzbőgős jött, látott, győzött... ennyi...
jött, hozott ajándékot (egy finom füstölőt) meg bort. bor kinyit, isz. tévézés, fecsegés. aztán csinál egy cigit (csodaszépet). Trend berak, elindít. cigi kirepít a Holdba... mindkettőnket... totál egymásraszívódás... annyira finom, annyira gyengéd, annyira szenvedélyes... annyira kelllllll.... nem lehet betelni vele... sőt... ő sem tud velem betelni...
aztán persze megéhezik a zöldtől. megetettem. elalélt. egy pár pirítós. kétféle sajt. oliva. aztán desszertnek karamellás milka... láttam az elismerést a szemében. :)
aztán újra egymásra szívódás a kanapén. vagy csak ölelkezés. csendben pihegés. egymás szívverésének hallgatása. kicsit bepunnyadt. betettünk south parkot, hogy ne aludjon be. egy részt végig is nézett, a végére persze bealudt. bevittem a hálóba. na, ott megébredt rendesen. :)
egymásraszívódás megint. mivel Vérnénnye itt van, nem engedtem neki semmit. és én sem csináltam semmit. nem esett le neki, hogy mi a szitu, így nála továbbra is az önmegtartóztató, mindent azonnal oda nem adó lány képében tetszelgem. és ez jó. nagyon jó. ;) totál büszke vagyok magamra. :)
sokáig évődtünk, aztán valami hihetetlen pózban aludtunk el. én félig a hasamon, ő teljesen átölelt, valahogy a karomon támaszkodtam, ami később totál megfájdult.
mocorogtunk sokat, de 2 cm-nél soha nem került tőlem távolabb. egy takaró alatt, egy párnán... és ő is pont olyan, mint én. ahogy fordul álmában, vagy megmozdul, mindig megsimogat, megpuszil... és én is ugyanezt. és nem zavarja. és nem nyavalyog, hogy hagyjam aludni... áhhhhh... nem hiszem el, hogy ilyen pasi van...
reggel megébredés... egymásra "szerelmes" nézés... ölelkezés, csókok, simogatás, bújás... felkel, hogy kimegy, aztán az ágy sarkánál megtorpan és visszafekszik mellém... ábazmeg.... megőrülök... éssssssssss... VELE ÁLMODTAM!!!! már most. most éjjel. ahogy ott feküdt mellettem. ilyet...!!!
nem sűrűn álmodok pasikkal. 76-ossal 1-2-szer talán, TG-vel is párszor, meg egyszer TZ-vel és ennyi. de velük mind úgy, hogy már jóideje ismertük egymást és éppen közelemben nem voltak. Jazzbőgőssel meg még 3 hete sem, és ott fekszik mellettem... és közben teljesen belemászik az agyamba...
beszélgettünk még a kanapén, hogy mennyire egy húron pendülünk. kérdeztem, hogy volt-e már neki ilyen. azt mondta, ennyire még talán soha, senkivel... és hogy ez mennyire tök jó. hogy szerinte ebből még akármi is lehet... :)
10 körül felkeltünk. kávé. cigi. fecsegés. 11 után indult el. ment próbálni. néztem utána az ablakból. még egy párszor hátrafordult és integetett. :)
hajjajajajjjjjjjjjjj... nyakig. sőt fülig. sőt a fejem búbjáig benne vagyok. totál. teljesen. már ott ült a szám szélén az a bizonyos szó. már előbugyogott belőlem, de visszanyeltem. nem akarok hibázni. nem akarok elsietni semmit. pláne nem akarok én lenni az első, aki kimondja... szerintem egyébként, ha egyszer végre teljesen összeforrunk, a testünk is összeolvad, akkor már tőle is várható a dolog... (tudom amit tudok, ugyebár...)
és egyszerűen nem érdekel a művészvilág, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam a barátai, ismerősei... nem érdekel SEMMI!!!! vele akarok lenni. akarom őt. élvezni akarok minden percet a társaságában.
már csak azt kérem a JóIstentől... ez így tartson örökké... :)

20:55-kor

csörgött a telefonom. Jazzbőgős hívott.
"Én: Szia.
Jb: Szia. Te hol vagy?
Én: *zavart nevetés* Hol lennék? Nem értem a kérdést...
Jb: Hol vagy????
Én: Itthon.
Jb: Nincs kedved kiruccanni??
Én: Öööö... attól függ... mik az opciók?
Jb: Vagy felmegyek hozzád egy üveg borral...
Én: Öööö... te melyiket szeretnéd?
Jb: Felmenni hozzád...
Én: Öööö... ez nekem is jobban tetszik, mert hétfő reggelig nem tervezem a lábam kitenni a lakásból...
Jb: Jó, akkor én itt hagyom a bőgőt, mert holnap délben úgyis próbálok, és egy óra múlva ott vagyok.
Én: Rendben.
Jb: Akkor addig is csók.
Én: Szia.
Jb: Szia."
hmhm. idejön. hmhm. hát mégsincs vége. hmhm. én meg nem akarom, hogy vége legyen. pfff...
ma egyébként én is vettem egy üveg bort. meg sajtokat. reméltem, hogy nem egyedül fogom elfogyasztani. köcsög Vérnénnye meg itt tombol... picsába. na, mindegy. az önmegtartóztatás erősíti a lelket. mert bizony itt mikrofonpróba sem lesz. nemnem. önző gecccc vagyok. ha  nekem nem lehet  jó, neki se legyen. :) majd rájön, milyen lóra tett. :)
juhhuuuuuuuujjjj!!!! nem ártana rendbeszedni magam... :) futiiii!!!

kezdem elhinni tényleg

hogy minden történik valami miatt. a mai nap beigazolta szerintem.
az, hogy megtalálták az epekövet, és emiatt műtétet kellett halasztani... nos, több szempontból is jó, hogy így történt.
1. pénz még sehol, nem tudtam volna úgysem fizetni.
2. beszéltem ma a sebésszel (november 4-én fekszem be a kórházba, 5-én műtik ki az epekövet), akivel addig dumáltunk, hogy kiderült, ő is csinál hasplasztikát. INGYEN!!!! tb-s úton, a kórházban. meg is nézte a hasam, elmondta a szakvéleményt, el is vállalja. FASZA!!!!
ez utóbbi azért jó, mert akkor a másik helyre addig nem fizetek be több pénzt, hanem lebeszélem velük, hogy akkor a hasplasztikát más csinálja, de a melleim az övék... tehát a szerződést írjuk át arra. és akkor tulajdonképpen az egyik műtét ingyen lesz. illetve nyilván fogok ennek a sebésznek is adni pénzt, hogy mind a két műtét rendben menjen, de hát az jobban megéri még így is... szóval tudok ezen is spórolni, nem is keveset!! és ez tök jó. az orvos egyébként kurvajó fej!!! tök jót eldumáltunk. még jó, hogy erre is rákérdeztem. igaz, zsírleszívást nem csinál, úgyhogy kiadta a jelszót, hogy még fogyjak. de hát megcsinálom!!! én ne csinálnám meg??? ledobok még egy 10-est simán... ez a plasztika úgysem lesz meg már idén szerintem. nem is akarom már, hogy meglegyen, mert nem akarom az ünnepeket fetrengéssel tölteni. élvezni akarom. úgyhogy inkább januárban csapnék bele, utána 2 hónappal jöhet a mell és a többi idővel... legalább még gyűjtögethetem a pénzt is. vagy valami ilyesmi.
a gyűrűmön tágítva lett, végre. érezhető a különbség. most már nemcsak szirszarokat tudok enni, hanem normális kajákat is. mert ez fontos. a sebész is mondta, hogy egyek sok gyümölcsöt, zöldséget, húst (utóbbi időben semmi ilyesmit nem vittem be a szervezetembe), halat, tejterméket, hogy a szervezetem kicsit összekapja magát. de persze odafigyelve, hogy fogyjak is. no, hát ki van adva a feladat rendesen... de nem baj. most tök jó kedvem lett ettől. szívesen vállalom a fogyózást is, meg mindent. egészen feltöltődtem energiával, pozitívummal. már rámfért. :)

ami persze basz, nem is kicsit, hogy Jazzbőgősről tegnap reggel óta semmi hír. valahol lemondtam róla, valahol meg kibaszottul akarom még. de én biztos nem fogok jelentkezni. én aztán nem. nincs az az Isten... erős vagyok és elszánt. ennyi.

belehalok

ha arra gondolok, hogy tud nézni... ahhh.. picsába.... csak az jár a fejemben, hogy amikor csütörtökön játszott... és rám nézett... valami eszméletlenül... hogy a bugyim nedves lett tőle... úgy tud nézni... én nem is értem, hogy nem ragadnak rá a csajok... annyira szexi azzal a gyönyörű bőgővel (amit egyébként Asszonynak hív...)... a sötét ingjében... a csapzott, kócos hajával... ahogy zenél és közben kinéz rám és mosolyog és ... áhhhh...
túl sok időt töltöttünk együtt ahhoz, túl sok közös élményünk/emlékünk van ahhoz (már most, 2 hét alatt, hát ez a beszarás!!!!!), hogy könnyen túl tudjak lépni rajta...
pedig muszáj lesz. nincs mese.
nem agyalok rajta sokat... a faszt nem... csak rá gondolok egész nap... állandóan... omfg... :S

Boldogság gyere haza...

ma ilyen napom van. így indult a reggelem. hogy nekem ezt kell hallgatni. (na, meg az Árva fiút... na, meg igazából mindegy, csak Cserháti Zsuzsa énekeljen... délutánra Európa Kiadó következik szerintem...) valahogy ilyen hangulatba kerültem.
felvettem reggel a narancssárga kabátom, a dzsekim, ami már tök nagy rám, és azon gondolkodtam, hogy milyen jó, mert legalább ez alá lehet vastagon öltözni, ha megyünk sátorozni és kibaszott hideg lesz. aztán meg felvillant a kis lámpácska... "te hülye picsa!!!! semmiféle sátorozás nem lesz..." na, hát így. és ez.
ma rohangálós délutánom lesz, Péterfy kórház, Róna utcai telephelyünk (egy munkáltatói igazolás kell a hitelemhez), bank, aztán meg kéne venni egy pár cuccot, leginkább nadrágot, pulcsit, mert már minden leesik rólam és már nem várhatok a műtét utánig, ki tudja mikor lesz, nem járhatok addig így... aztán hazamegyek és megnézem a meccset jól, 6-kor és ki nem mozdulok a lakásból hétfő reggelig.
undorító egyébként ez a szombati munkanap. egy hányinger. alig bírtam felkelni reggel, pedig már este 10-kor lefeküdtem. ki vagyok merülve teljesen. de legalább holnap pihenek. egész nap az ágyban fogok dögleni. jobbra dőlés, balra dőlés...
na, ezt meg hallgassátok Ti is... zsilettek sziasztok.

mire eldöntöttem

hogy leszarom, mi lesz. mire eldöntöttem, hogy nem görcsölök olyan faszságokon, amin görcsöltem. mire eldöntöttem, hogy megpróbálom élvezni addig amíg megy, addigra el is basztam szerintem. vagy csak egyszerűen ennyi volt a történetben.
túlzsizsegtem a dolgot megint. küldtem még délután fél 2 körül egy sms-t Jazzbőgősnek, hogy mennyire várom már, hogy ágyban legyek, de milyen kár, hogy csak a macskához bújhatok hozzá. célozva ezzel arra, hogy vele szívesen heverésznék...
no, hát azóta semmilyen válasz nem érkezett. ilyen még nem volt. de hát akkor ez innentől egyértelmű... végül is, ha belegondolok, reggel mikor elváltunk, már arról sem volt szó, hogyan tovább.
így múlik el a világ dicsősége... ennyi és nem több. valami csak nem volt kóser. de legalább megkönnyíti a dolgom. nem kell gondolkodnom, nem kell görcsölnöm. nem kell agyalnom, hogy mondjam meg neki, hogy szerintem ez nem fog működni. megoldotta helyettem. és igazából nem is érzem szarul magam tőle. ez a legfurább. valahogy meg is éreztem talán... hogy ez lesz. vagy nem tudom. szóval nem hat meg annyira...
délután lefeküdtem aludni egy kicsit. nagyon rámfért, de még nem elég. úgyhogy nemsokára folytatom az alvást. fáj a hasam, mint az állat. jajnekem... :S

elefánt a porcelánboltban

ilyennek érzem magam. de amúgy meg, basszus, befejezzük egymás mondatait, kimondjuk egymás gondolatait, egy rugóra jár az agyunk, de nagyon... imádok vele lenni... beszélni, hallgatni... imádom, hogy zeneileg tájékozott. imádom, hogy zenész. hogy művész.
mikor a bőgős ujjait nézegetem, ő mindig azzal jön, hogy én meg az agyamat használom... ez is tök jól esik, bár "szerényen" mindig elhessegetem, hogy "ugyanmár... az semmi..." pedig tudom, hogy valami. nem is kevés. de mintha alárendeltem volna magam egészen az ő lényének. és ez baj. na, ez a nagy baj. hogy nem tudom hétköznapi embernek tekinteni, hanem máris Jazzbőgős fanclubot alapítottam.
aztán persze lehet, hogy egy lúzer picsa vagyok és tök feleslegesen agyalok én ezen az egészen, mert a büdös életben nem találkozunk többet, mivel az éjjel nem dughatott meg... vagy mit tudom én... rájött, hogy mégse én vagyok álmai nője, mert nagy a hasam, vastag a combom és lógnak a melleim...
túldimenzionálom, az a baj... nem annyira, mint TG-t (TG szerint), de túl, az biztos. sokkal lazábban kellene kezelnem. neki is jobban esne talán... könnyebb lenne talán... megpróbálok nem görcsölni. élni és nem állandóan rettegni és hibát keresni magamban, nem állandóan az önbizalmamat keresni a béka segge alatt, meg ilyenek...
valamiért csak kellek neki... még nem tudom miért, de majd kiderítem... ;)

pici vészharang csengetett

a fejemben tegnap este...
5-kor találkoztam exkollégákkal, majd fél 9 után átmentem arra a helyre, ahol Jazzbőgős játszott. egy borkóstolással egybekötött koncertecske volt. mikorra odaértem, már nem zenéltek, csak ittak. akkor a 4. pohár bort fogyasztotta és kijelentette, hogy ez az utolsó. ezután még legalább 14 pohárnyi következett... sikerült jól berúgnia a zenekarnak, aztán újra játszani kezdtek mégis, bár már azt mondták, hogy nem fognak. nagyon élveztem a zenét, de el is gondolkodtam... itt jött a vészharang...
1. nem éreztem egészen jól magam a társaságban. csupa zenész, művész, mármint a baráti köre. totál úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. nem is vagyok olyan alternatív kinézetű, meg hát mivel foglalkozom? marketinggel... közöm nincs a művészetekhez... nem mondom, hogy kevesebbnek érzem magam hozzájuk képest, de látszott, hogy furcsán méregetnek, hogy ki ez a műkörmös, festett hajú picsa, aki ráadásul a versenyszférában dolgozik... furamód, kevesebbnek éreztem magam. pedig nem lenne okom rá, meg igazából le kéne szarnom, de mégis... vagy nem is kevesebbnek, egyszerűen nem odavalónak...
2. egészen más csaj illik Jazzbőgőshöz, nem én. egy szintén művész/énekes/zenész csaj. mint az előző barátnője. valami kis alternatív tarisznyarák... szerintem mi ketten baromi szarul mutatunk egymás mellett. mert én aztán nem vagyok hajlandó a stílusomon változtatni.
3. az életvitelünk különbözősége. ő nappal suliban van, ha bemegy egyáltalán, este játszik, próbál, vagy cimbikkel iszogat. kurvasokáig. én meg 8-16 dolgozom. minden nap. rendszeresen. és nem fér bele az állandó éjszakázás. nem mondom, hogy nem vonz, hogy buli az élet, meg pörgés, de bele fogok fáradni. ő meg amíg egyetemista, addig biztosan ezt az életmódot fogja folytatni. na, meg hát a "szakmájából" adódóan később is. vonzó a művészvilág, vonzó, hogy rajonghatok érte, vonzó a bohémság, vonzó a nemtörődömség, de mondjuk az egyik napról másik napra élés annyira már nem... meg az állandó hajnali hazaérés sem. meg a "kivel iszok ma még valamit" állandósága sem...

amíg hallgattam ahogy zenélnek, ezeken gondolkodtam és majdnem elbőgtem magam, mert úgy éreztem, ezt azonnal be kell fejeznünk, nem szabad mégjobban belebonyolódnom, mert csak sokkal rosszabb lesz. nekem legalább is biztosan. szivem szerint felálltam volna, hogy hazamenjek és soha többet ne találkozzak vele. ehhez képest persze megvártam, míg összecuccolnak, míg megissza a 14. utolsó pohár borát. míg jön a taxi a cuccokért, stb. végre elindultunk. haza. hozzám. még mielőtt a vészharangok csengetni kezdtek, már akkor eldöntöttem, vele akarom tölteni az éjszakát. ezen végül nem módosítottam. hazasétáltunk. látta rajtam, hogy valami bajom van, hogy elkenődtem. kérdezgette is, hogy mi van, de nem mondtam el neki. ez még a borospincében volt. terveztem, hogy később kinyögöm, de aztán mégsem tettem.
otthon torz mosollyal konstatáltam Vérnénnye beköltözését. szombatra vártam. előbb jött. így a szex teljesen kizáródott az éjszaka programjából. pedig azt hiszem készen álltam rá. letusoltunk. lefeküdtünk az ágyba. és az valahogy olyan jó volt. valahogy nem zavart a szakáll, a haj... valahogy semmi nem zavart. annyira jó volt ölelni, csókolni, hozzábújni... kb. 5-ször adtam ki a jelszót, hogy most már aztán alvás (hajnali 3 lehetett), de mind az ötször visszafordultam hozzá és csókolni kezdtem. nem tudtam betelni vele.
ez lehet, hogy azért volt, mert régen aludtam együtt bárkivel is... nem tudom... de nagyon-nagyon jó volt. neki persze folyamatosan állt a farka, úgy kellett csitítani, hogy nyugodjon le. de alapvetően normálisan viselkedett. simogatott, ölelgetett, puszilgatott... gyengéd volt. aztán ő elaludt, én csak leskelődtem. később köhögőroham jött rám, kétszer is kimentem a fürdőszobába, hogy ne zavarjam vele. de persze észrevette, reggel említette is. szóval én alig aludtam. valamiért a macska is hiperérzékeny volt egész éjjel... áhhh... mindennek a folyománya, hogy hulla vagyok. :( ahhoz képest, hogy tegnapra döglést terveztem... hát nem jött össze... nagyon nem.
reggel még ölelkeztünk az ágyban... valahogy imádtam minden rezdülését. kívántam. legszivesebben egész nap az ágyban maradtam volna vele. nem a szex miatt, csak a közelsége miatt. hogy együtt legyünk.
csináltam neki egy kávét (jaj, már megint kezdem... nem kéne elkényeztetni...), majd elindultunk. a villamosig jött velem.

hajjajaj... nem tudom... nem tudom... nem tudok semmit... az egyik felem megőrül érte, és büszke rá, és villog vele, hogy Jazzbőgős a pasi és imádom, meg minden... a másik felem meg baromira azt érzi, hogy Uru meg Huru párosa vagyunk. hogy nem vagyok hozzávaló, nem fogok tudni beilleszkedni a társaságába, és/vagy ő az enyémbe... no, persze, nem hiszem, hogy hosszú távon kéne gondolkodnom, de azért megfordulnak ezek is a fejemben. :(
megőrülök érte, de azt látom, hogy nincs jövője hosszú távon ennek az egésznek... ez van... :(

elcsattant

az első csók... meg aztán a többi is... Jazzbőgőssel... :) hmhmhm... nagyon fini volt... :)
annyira kurvajól sikerült már megint az esténk, hogy ilyen már nincs is... azt se tudom hol kezdjem... :)
eredetileg 8-kor találkoztunk volna a Blahán. persze késésben voltam, írtam neki, hogy jöjjön a Baross utcához. ugyanis a Gödört néztem ki az este céljául a Dresch-Yengibarjan duó koncertje miatt. Bőgős is helyeselt rá ezerrel. bár először igazából ő fel akart jönni hozzám, aztán terelgettem a dolgot, hogy inkább borozzunk és dumáljunk valami padon megint (nem akartam, hogy minden átmenet nélkül egyszer csak ott legyen nálam, hiszen ugyebár még nem is csókolóztunk addig, de erről már értekeztem itt alább...), aztán majd meglátjuk. vállaltam, hogy viszem a bort. :) persze a két rosét, amit mostanában vettem és ízlett, nem lehetett kapni, úgyhogy vaktában választottam, de nem rosszul. :) vittem a bort. csini voltam. meg is jegyezte. :) egyébként mindig bókolt még eddig valamit... egyszer a sminkemet dícsérte, aztán a katicás fülbevalómat, most meg hogy csini vagyok... kivételesen nem kaptam ajándékot, én viszont vittem neki egy Mozart golyót, aminek örült (Mozart és a marcipán miatt is), később közösen fogyasztottuk el a Gödörnél.
szóval elsétáltunk a Gödörhöz. kicsit bolyongtunk a Király utcában (kerestünk egy új hangszerboltot), aztán leültünk végre egy padra. bor kinyit, cigire rágyújt, beszélgetés, vihogás, évődés. aztán lementünk a koncertre. hát basszus... ez mindenkit ismer... minden második szembejövő emberrel jattolt, hogy "hello, mizu", meg mittomén... már kezdtem rosszul érezni magam... bemutatott egy pár "kollégájának" is... alig tudtam követni a szebbnél-szebb zenész fiúkat... hmmm... :) hallgattuk a koncertet, szorongattam a bőgőzős ujjacskáit... egyébként a volt barátnője is ott volt a koncerten. én először besokkoltam, hogy muszáj nekem most egy ex-szel találkozni??? vagy most ezt így hogy??? de ők tényleg exek, nem úgy, mint Kosék, hogy még egy ágyban alszanak. szóval közöttük már tutira nincs semmi. mondta is neki, hogy ott lesz ő is, és nem egyedül, hanem velem, azt ennyi. :)
koncert után kimentünk még egy üveg bort venni. akkor már nagyon vihogtunk. én főleg. :) kiderült, hogy nem is Halak, hanem KOS!!!!! ez a nap híre... bár pont a határon született, de ő igazából Kos. van benne a Halakból (állítólag csak a jó tulajdonságok), de tulajdonképpen Kos. gyanús is volt nekem, hogy nem nyálas, mint a Halak, hanem belevaló, tökös, határozott, mint egy Kos. jaj, úgy örültem ennek az infónak... :) visszamentünk a Gödörhöz, de már nem akarta a koncertet látni (Grencsó), hanem inkább velem akart lenni a padunkon. így is lett. ittunk, beszélgettünk, vihogtunk, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. aztán nagyon kellett pisilnem. aztán végre elindultunk vécére. ja, de előtte, még ahogy dumáltunk, egyszercsak benyögi: "pedig még nem is csókolóztunk. te ezt figyelted???" már nem tudom hogy jött fel szóba, de én belül annyira vihogtam... hogy ugye én is ezen zsizsegtem a blogban, meg általában... na, aztán amikor elindultunk a vécére, akkor még a padnál, ahogy felálltunk, szembefordultunk, néztünk egymás szemébe, akkor már tudtam, hogy nem úszom meg (nem is akartam megúszni), na, és akkor... és ott... és így... gyengéden, lágyan, édesen... na, onnantól kezdve fogta a kezem, ölelte a derekam, puszilgatott lépten-nyomon, el nem engedett. úgy mentünk le a Gödörbe... hajjaj... mint egy szirupos, amerikai tinifilm... :)
pisilés után vissza a padunkra. tovább beszélgetés, vihogás, csókolózás, ölelkezés... hajnali 2-ig sikerült itt eltölteni az időnket. akkor adtam ki a jelszót, hogy indulás haza. mármint ki erre, ki arra. megvárta velem az éjszakait. ott is csók. kérdezte, hogy nem kísérhetne-e haza. mondtam, hogy nem. :) (egyrészt mert nagyon késő volt már, tuti nem aludtunk volna egy percet sem, másrészt meg nem akartam, hogy azonnal mindent megkapjon...)
jött a busz, elváltunk, hazamentem. 3 körül aludtam el. dög fáradt vagyok...
jaaaaaaaaa!!!!!!! a legjobbat nem is mondom... jövő héten, csüt-péntek, elmegyünk a Börzsönybe sátorozni... :))) állítólag van ott neki egy telke (Kismarostól nem messze), ahonnan le lehet látni a Dunakanyarra, de nincs ott más, csak fa, meg patak... szóval ott verünk sátrat... jó, mi??? én már totál rá vagyok pörögve!!! :)) remélem kibaszott hideg lesz, meg szakadni fog az eső és/vagy a hó... de sebaj, mi kemények vagyunk... ;) főleg én. :)) na, ezt elmeséltem TG-nek, erre mit mond??? "micsoda kúrótúra lesz ott..." MUHAHA!! :))
lesz ott minden, kéremszépen... :) addig azért lehet, hogy kéne egy főpróbát tartanunk az ágyban is, mert mi van, ha meglátja a testem textil nélkül és mégis kirohan a világból... ez lehetőleg ne a Börzsönyben jöjjön rá... inkább a nyócban... :)) viszont szombaton jön Vérnénnye... és épp ha elmegy csütörtökig... úgyhogy bele kell húznunk... ;) én már kívánom, hogy őszinte legyek... tegnap már nagyon bizseregtem... jó, az is igaz, hogy hetek óta nem voltam pasival... jó, mondjuk hétfőn a Kossal csókolóztam, de ennyi... igazából iránta jóval kevesebbet, vagyis semmit nem érzek... az csak a lelkemnek kellett azon a geciszar napon, hogy valaki kényeztessen... nade tegnap bizseregtem is. kívántam is. akartam is. de azért tartottam magam. egy Dög voltam, de nem kapott meg egészen. egye csak a penész... ;)
amúgy olyan humora van, olyan beszólásai vannak, olyanokat vihogtam... akkora a dumája, hogy kész... mondom, ezt nem hiszem el... egyáltalán nem a sznob, csőlátású, elszállt művész. kurvára nem. pont hogy nyitott, széles látókörű és ízlésű (mindenben), nagydumás... áhhh... folyamatosan vihogok egész nap, ha a beszólások eszembe jutnak... le nem szakad a vigyor a pofámról... pedig szétesek a fáradtságtól. és még volt kollégákkal találkozom 5-kor. pedig már azt hittem, nem lesz belőle semmi. de mégis.
pedig Jazzbőgős egy borkóstolón játszik este 6-tól... őt is szívesen megnézném... meg a borokat is... meg hát igazából kurvára lennék vele... annyira durva... volt, hogy csak ültünk a padon egymás mellett, nézelődtünk, néztük az embereket és csak hallgattunk... és az is jó volt... hozzábújni és hallgatni...
azért már érzem, hogy nagyon-nagyon szeretne megdönteni... vagy baromi régen volt nővel, vagy ennyire tetszem, vagy nem tudom... persze most már engedélyezni fogom neki... hálistennek ki van takarítva otthon, tehát akár fel is jöhet valamikor... :)
próbálok visszavenni magamból és nem zsinnyegtetni a dolgot túlságosan. nehogy megint itt basszam el. picsába. valljon már valaki nekem szerelmet először és ne fordítva legyen megint... ehhh... zippzár a számon, bekussolás van, udvaroltatás van meg ilyenek...
love is in the air... láláláláláláláááááááááááááááá... :D
na, eltakarodtam. elosztom magam néggyel, az lesz a jó... :)

házitündér

voltam tegnap este. beindult a takkerkodás. az indok az volt, hogy TZ esetleg meglátogat (ahhoz képest, hogy nem is akarok szexelni, azért bevállaltam volna), de aztán tovább bent kellett maradnia, így nem jött. végül már nem is bántam.
inkább azt bántam, hogy miatta nem mentem el Jazzbőgős koncertjére a Tűzraktérbe. mondjuk ő se keresett, hogy akkor megyek-e vagy mi van. éjfél előtt küldött egy sms-t, hogy ma ráérek-e... írtam neki vissza reggel, hogy igen.
este készítettem magam a műtétjeimre, megnéztem a Vészhelyzetet, meg a Grace kilinkát... folyt a vér raklappal, műtöttek benne ezerrel... jajnekem... lehet, hogy mostanában ilyesmivel mégse kéne sokkolnom magam... :(
szombaton megyek az orvoshoz, aki tágít végre a gyűrűmön, bár most egész jól ment az evés, híztam is basszus, de most nem is érdekel, egyszercsak leveszik a hasamról ezt a sok szart, meg leszívogatják a zsírokat, úgyhogy addig ehetek. :) remélem, azért még ebben az évben meglesz az is. nagyon jó lenne szilveszterre már normálisan kinézni, meg úgy kezdeni az új évet...
de hogy hol és mikor és ki fogja belőlem kiszedni a köveket??? arról fogalmam sincs... szombaton beszélek a dokival, hátha ő bevállalja. nekem megérne némi pénzt, ha a várólistát kikerülhetnénk és hamarjában műtőbetolnának... már ha van várólista.
Kosnak vannak ismerősei az egészségügyben, már ő is érdeklődik nekem, hogy valami jó orvost keressen, meg minél hamarabb meglegyen a műtét... nagyon kis rendes, hogy segít... :)

egy üveg bor

társaságában tértem haza tegnap. semmi másra nem vágytam, csak a lerészegedésre. egyedül depizve otthon. de valahol meg arra is vágytam, hogy legyen valami társaságom, akinek eldünnyögöm a bajom. aki megvigasztal, vagy valami.
Kos annyira látni akart, legalább 5 percre, hogy végül vele ittuk meg a bort. vele töltöttem az estét. mire jött, nagyjából rendbe kaptam a lakást, legalább is azt a részét, ami látható. mondjuk porszívózásra nem volt már időm. mindegy. boroztunk, beszélgettünk. összebújtunk, csókolóztunk. semmi több. nekem nem is hiányzott több. neki igen, de leállítottam. magára az aktusra baromira nem vágytam tegnap. csak gyengédségre. azt pedig megkaptam.
nem tudom még mindig hova tenni, mert egyrészt ugye még mindig az ex-barátnőjével lakik, sőt, az új lakásba is együtt költöznek. egy ágyban alszanak, stb. és még igazából totál odavan érte, nem tudja felfogni, hogy szakítottak. másrészt meg... nincs másrészt. ez a legnagyobb bajom. nem szeretem az ilyen helyzeteket. most akkor vagy tisztán független és nincs ilyen együtt lakom, meg már szakítottunk, de még meg vagyok pusztulva történet, hanem koncentráljon rám, udvaroljon, mit tudom én... ha meg nem, akkor ne fárasszuk egymást. aranyos, édes, egy csupa szív ember, tele érzelemmel. ez jó. de ő még mindig az exért van megőrülve, ez meg rossz... ha annyira elsöprő személyiség lennék, hogy egyből ki tudtam volna ragadni abból az érzelmi maszlagból, amiben volt/van, akkor jó lenne. de nem vagyok olyan. ezek szerint. vagy nem tudom. mindig keres, mindig akar látni, mindig kíván, ezzel nincs is gond. sőt állandóan célozgat, hogy lakjunk együtt... meg csináljunk együtt ezt-azt... hát nem tudom...
már ott volt nálam, amikor Jazzbőgős küldött egy sms-t: "... ha a sok munkától megfájdulna a derekad vagy a hátad szivesen megmaszíroznám bármikor :))" ettől egy kicsit elkenődtem megint, vagy nem tudtam mit kezdeni vele... mert igazából ez megint miről szól: dugjunk. és ez minden eddigi dolgot lerombol picit. jó, lehet, hogy én nyavalygom túl a dolgot, hogy most meg átesek a ló túloldalára, hogy 2 hétnyi ismeretség után sem akarok intim kapcsolatba kerülni... ha így van, vállalom... de eddig tényleg olyan romantikusan, aranyosan, lassan, fokozatosan alakult minden, aztán már vasárnap is szexista sms-t küldött, meg tegnap is hasonló szellemben... szóval itt már nem húzhatom tovább... vagy hát húzhatom, de akkor lekoccol. de ha meg attól lekoccol, akkor nem is én kellettem, csak a testem... áhhh... amúgy persze megértem. életerős férfi, aki szeretné a biológiai szükségleteit is kielégíteni, ha már talált egy olyan lányt, akivel szellemileg eléggé egy bőgőhúron pendülnek... de én ezt egészen máshogy képzeltem el... elsősorban, hogy nem sms-ben üzenget ilyeneket, hanem azért előbb tán megcsókol, vagy nem tudom, és abból bonyolódik tovább a szitu. csók, megőrülés, majd elválás. aztán újra találkozás, megint csók, mégjobban megőrülés, majd újfent elválás. és talán harmadjára már nem elválás a vége, hanem a "hozzád vagy hozzám?" kérdés... na, hát így. és ezt. lehet, ez egy utópia... de most akkor vagy így, vagy sehogy. megmondtam. jójó, üzengessen... attól még nem történik semmi... csak rombolja a képet... :(
mondjuk, amilyen geciszar hangulatban voltam tegnap, hogy ha azt írta volna, hogy feleségül akar venni, nyilván azt se tudtam volna jól fogadni... na, mindegy. azonnal nem is válaszoltam neki egyébként. csak este 10 után. legszivesebben leoltottam volna, de aztán mégsem azt tettem. nem akartam azért elijeszteni azzal, hogy én egy frigid picsa vagyok. szóval csak annyit válaszoltam: "Hm. Megfontolandó. :)" azt hiszem ebben semmi konkrétum nincs. de bántó sem.
ma reggel, a buszra várva, gondolkodtam azon, hogy mikor szexeltem utoljára... nagy nehezen rájöttem, hogy több, mint 3 hete... az a durva, hogy egyáltalán nem hiányzik... egyáltalán nem vagyok megőrülve, hogy most azonnal kapjon el valaki éssss... nem... mondjuk egészen más dolgok foglaltak el eddig, de most... most valahogy úgy érzem, hogy ha nem lesz meg a műtét... hogy megint a testem a gát, az akadály... hogy most megint szégyellem a külsőm, hogy most megint undorodom magamtól, hogy most megint nem akarom megmutatni magam senkinek, mert úgysem tudnék felengedni... akkor meg megint minek??? nem akarok újabb kudarcot, nem akarok újra szemlesütve, sötétben, takaró alatt sunnyogni... nem akarom újra átélni azt, hogy igazából nem tetszem, de ha már ott vagyok, akkor miért ne... nem akarok újra megalázó helyzetbe kerülni...
megnéztem Jazzbőgős volt barátnőjét iwiwen. akivel együtt laknak még a szakítás után is. (bazmeg, ez is... ezt nem hiszem el...) hááááttt... egy vékony csaj... mondjuk a feje az elég érdekes, elég nyominger. tipikus sznob picsa feje van. ilyen tarisznyarákos. mindenben tök jól kijöttek egymással, csak hát a szex nem ment. na, a lánynak pont ilyen feje van. hogy többre értékel mindent a szexnél. sőt. szerintem nem is tudja pontosan, hogy mi az... rémes, hogy emberek tudnak így élni... :S

nem lesz műtét

legalább is plasztika nem. előbb az epekő. hát remek.
a hitelem még be sincs adva bírálatra. nem csoda, ha nincs pénz. ez is remek.
még valami rossz hír a mai napra??? most jöhet még, bele az arcomba... edzett vagyok...
viszont dohányozhatok, téphetek, bulizhatok... ez is valami...
meg kereshetek egy sebészt, aki kiveszi hamarjában a kibaszott köveket...
nem tudtam mi hiányzik.
teljesen el vagyok keseredve. de valahogy éreztem, hogy ez lesz... :( szerintem idén már nem lesz ebből az egészből semmi. vagy nem tudom. totál kivagyok... :(
minden tervem, minden elképzelésem borul... sírni tudnék... zokogni... :(

a lakásban

semmi nem változott tegnap, hacsaknem az, hogy több lett a mosatlan.
én csak döglöttem egész nap. semmi erőm nem volt semmihez. csak a dögléshez.
este megnéztem a Hirtelen 30 c. filmet. jól elérzékenyültem rajta... ez már a PMS elég erősen... eszegettem a Jazzbőgőstől kapott gumicukrot, közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne vele lenni, kicsit hozzábújni, átölelni... ezt meg is írtam neki sms-ben. sajnos nem kapta el a hangulatom, azon picit elkenődtem, de aztán visszakérdezett, hogy ugye nincs baj... erre már nem válaszoltam.
Kos meg féltékenykedik, vagy nem tudom... hogy most kivel járok ide-oda, mert hogy ő már ezer éve nem volt se moziban, sehol... és hogy inkább irigykedik, de féltékeny is. mondtam neki, hogy ez most egy ismerkedési fázis, erre ő, hogy hát végül is pasizhatok... jajnekem... igazából nem tudom, hogy mit akar... lehet, hogy nem kellett volna bántani azzal, hogy én más fiúval ismerkedek, de most mégis mit mondhattam volna??? nem adta egyértelmű tanújelét annak, hogy valami mélyebbet szeretne, és egyre inkább rájövök, hogy nem is akarnék tőle semmi olyasmit... persze... ezt sem állíthatom biztosan...
ajjaj... kicsit nehéz ez... még sem Kos, sem Jazzbőgős nem egyértelmű nálam, úgyhogy inkább úgy tekintek rájuk, hogy egyik sem... inkább a nem felé hajlok mindkettőjüknél. na, nem mintha ez most döntési kényszer lenne, eddig még egyik se kérte meg a kezem...

mától tényleg nem cigizek. nem is kívánom. meg egyébként se. amúgy meg már egyáltalán nem hiszek abban, hogy jövő hét kedden meglehet a műtét... egyszerűen teljesen feladtam. pénzem sehol, ez az epekő balhé is ugye... áhhh... full esélytelen az egész... el vagyok keseredve emiatt... :(

na, pont most

mondta le sms-ben a kiállításozást, mert próbája van 6-tól. de hogy este azért találkozzunk.
visszaírtam, hogy akkor én inkább pihenek, majd legközelebb.
akkor tényleg pihenek és talán a lakással is jutok valamire... nem árt...

van miről beszámolni

pedig még nincs is vége a hétvégének...
haladok sorjában. :)
pénteken délután átmentem az IT-s fiúkhoz, vittem egy üveg mézesvilmost, meg egy nagy tábla csokit. sikerült jól berúgnunk. :) fél 7-re értem haza. akkorra már jött sms Jazzbőgőstől, hogy fél 9-kor tudunk-e találkozni a Kálvinon? hát persze. aztán itthon bepunnyadtam, majdnem lemondtam az egész randit, de aztán mégsem. szóval az esti program meglepi volt. szeretem a meglepiket. a Budapest Jazz Clubba mentünk, a Múzeum utcába, ahol a tanárai játszottak. Equinox Quartet a formáció neve. annyira jók voltak, hogy néha levegőt venni is elfelejtettem. :) fél 12-kor lett vége a koncertnek. egy másik bőgős fiú hozzánkcsapódott, vele indultunk el gyalog a Gödörbe. (ja, Jazzbőgőstől kaptam egy csomag gumicukrot ajándékba. pont olyat amit a legjobban szeretek. a zöld-fehér békásat. a habosgumist.) na, szóval elég érdekes egy Jazzbőgőssel sétálni az utcán, de kettővel meg aztán pláne. :) tolták a dumát rendesen. szakmáztak. én meg csak ballagtam mellettük. de nem éreztem szarul magam. féltem, hogy majd az este hátralévő részében bandázni kell a többiekkel, pedig egészen másra vágytam, de aztán máshogy alakult. pont, ahogy elképzeltem... leültünk egy padra kettesben, kinyitotta az üveg bort, amit hozott, ittunk, dohányoztunk, beszélgettünk, mutogatott nekem jazz zenéket az mp3 lejátszójáról... ilyesmi. annyira figyelmes volt, hogy direkt nekem hozott egy pulcsit, hogy ha netán fáznék, akkor legyen mit felvenni... naszóval ücsörögtünk, beszélgettünk, figyelgettük az embereket. már átölelte a vállam, a hajamat turkálta, én hozzábújtam, a vállára hajtottam a fejem, de semmi több nem történt!!!! :) mikor már nagyon fáradt voltam és fáztam, akkor hazaindultam. a búcsúzás is érdekes volt, valahogy mindkettőnk várt a csókra, de aztán mégsem történt meg. :)
szombaton fél1 körül taliztam Banyával az Oktogonon, elvittem egy ingyenes kiállításra, aztán meg elmentünk a World Press Photora, a Millenárisra. nem volt rossz. sőt, voltak hátborzongató dolgok. utána még punnyadtunk a fűben, fotóztuk egymást, beszélgettünk. visszafelé a Szigettől sétáltunk a hídon, újfent fotózás céljából, majd beültünk az Európába egy-egy jó szar kávéra. aztán Banya hazament az ötös vonattal. én meg lementem a Wesselényi utcáig, beültem a Mozartba kávézni, mert Jazzbőgőssel csak negyed7-kor taliztunk a Hunnia előtt. ott is volt, előbb, akkorra már megvette a mozijegyet, meg vett finom csokit, meg ásványvizet, hogy a film alatt ne unatkozzunk. a Sötét lovagot néztük meg. hááááttt... nem volt rossz, de nem lesz a kedvenc filmje egyikőnknek sem. a film alatt már kézfogás, simogatás, belekaroltam, hozzábújtam. de semmi több. túl korán felkapcsolták a villanyt. :( megint kaptam tőle ajándékot, egy csodaszép ceruzát. pedig nem is mondtam neki, hogy imádom a ceruzákat. ez az ember a vesémbe lát... valahogy ráérez mindenre... egyből szerelmes lettem a cerkába... :) a film alatt egész végig szorongattam. jaaaaaj, nem az ő cerkáját!!!! :D
mozi után egy jó nagy kitérővel a Könytárba mentünk, de kiderült, hogy nem olyan zene van, ami tetszik, úgyhogy mentünk tovább, újra a Budapest Jazz Clubba, ahol Harcsa Veronika énekelt. zseniálisan... de hát nem is volt kétség... koncert után benyomott egy gyrost, majd megláttam, hogy ott áll a 112-es busz a Kálvin téri végállomásnál. na, több se kellett, menjünk el a végállomásra, mutatni akarok valamit. elmentünk. a szopó csak az volt, hogy ez az utolsó 112-es volt aznap. szóval felmentünk a végállomásra, megcsodáltuk a panorámát (még nem járt ott, de tetszett neki), majd elindultunk lefelé a hegyről addig, amíg éjszakai buszt nem találtunk. egyszer el is tévedtünk persze. közben dumálgattunk, nevetgéltünk. jó volt. 1 után jött egy 990-es, azzal lementünk az Astoriáig. megvártam az éjszakaiját vele. ismét nem csókkal váltunk el, de már a szám sarkára adta a puszit... :) áhhh... annyira romantikus ez  az egész... nem is hiszem el, hogy velem történik... lassan 2 hete ismerjük egymást és ez valami hihetetlen... a lassú közeledés, a sok jó  program, a  jó beszélgetések... kíváncsi vagyok, hogy mikor vetemedik a csókra... nyilván neki kellene kezdeményezni, bár a moziban már néha ott tartottam, hogy elkapom én, de aztán rájöttem, az elég szarul néz ki... a moziban, ahogy fogtam a kezét.... hű, milyen ujjai vannak a bőgőzéstől... tök érdekes...
azon gondolkodtam, hogy nekem mennyire fontos, hogy egy pasinak szép szeme, fogsora, keze legyen... ehhez képest... hát Jazzbőgősnek mondjuk a szemei szépek (olyan bociszemek), de a fogsora.... olyan kis nyusziszájú... de aranyooooos!!! :) meg a kezei sem klasszikusan szépek. egy laikus azt mondaná, hogy jómunkásember keze van. de valójában ez művészkéz. tipikus bőgőskéz. :) és nekem tetszik. valamiért tetszik...
ma 4-kor találkozunk újra, a Kálvinon. elmegyünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, megnézni a 100 éves a Nyugat kiállítást. az Ady Emlékmúzeumba is vágytam, de az ma csak 4-ig van nyitva, ő meg nem ér rá előbb, de sebaj, majd legközelebb. azt hiszem, viszek magammal egy üveg bort, a kiállítás után talán leülünk kicsit a Dunapartra, borozunk, beszélgetünk. aztán hazajövök valamikor. holnap hétfő, nem fekhetek le megint hajnali 3-kor, ahogy az elmúlt napokban tettem.
nem tudom, hogy mi történik... még nem fogtam fel igazán... nem tudom, hogy ez lesz-e az a kapcsolat, amit keresek, amire vágyom... fogalmam sincs... de eddig jól alakul... vagy legalább is normálisan. figyelmes, jófej, kedves, humoros, intelligens... igyekszem én is normális lenni. :)
ha meglesz a műtét 21-én, amiben egyébként már egyáltalán nem bízok, akkor egy jó ideig biztos nem jutunk el az ágyig. előtte meg pláne nem. a műtét után jó ideig ilyen bulikra sem leszek képes, előreláthatólag, hanem csak örülök, hogy élek... kíváncsi leszek, milyen lesz majd akkor. mennyire lesz türelmes, meg akar-e látogatni, fog-e velem törődni, stb.
a lakás egyébként romokban. nem mostam, nem takarítottam, nem pakoltam el hetek óta. ekkora kupi ezer éve nem volt. mondjuk mostanában itthon se vagyok szinte. péntek délután kettő óta most netezek először. de nincs is kedvem semmit csinálni. ami biztos, hogy ide még nem hozom fel. jó ideig. na, majd meglátjuk... kíváncsian várom a folytatást... mert eddig jó. hihetetlen, de jó. :)

az ötórás randi

persze eljött. bár késett. már semmi kedvem nem volt hozzá. jól felbasztak előtte az ofotértben. persze odaértem időben, én a lúzer, ez meg megváratott, kb. 15 perccel, amit rühellek. Vágó egyébként. mármint a szakmája. TV2, RTL, MTV, Duna és több filmszemlés film kapcsolódik a nevéhez. 15 éve van a szakmában. remek. de too much... csak úgy jellemezhetném, hogy egy őrült elég a mi családunkba, még egy másik nem kell. mármint rajtam kívül.
egy túlmozgásos, hiperaktív, kicsit szétesett, munkabolond, halálosan intelligens, értelmes, szexmániás, családcentrikus, éjjelibagoly, kissé túlszívott fickóról van szó. ha nem hazudom azt, hogy este házibuliba megyek, biztos, hogy teker egy cigit és leteper... vagy valami ilyesmi.
nem volt rossz találkozó, de egy percig nem gondolkodtam azon, hogy esetleg folytatnám... biztos, hogy nem... na, ennyire azért nem vagyok megőrülve. meg ahogy elmesélte, kb. alig látnám, mert a munkája az élete... na, akkor meg minek??? viszont legalább tudta, hogy Ozora mi. már volt ott 2 éve. idén is majdnem... hm.
ma reggel elhaladtam a vizsgálatokra. vérvétel oké, EKG oké, hasi ultrahang nem oké. kiderült, hogy több, kb. 2 cm-es epekövem van. remek. hát nem tudtam mi hiányzik. tavasszal is voltam egy ilyen vizsgálaton és akkor meg nem vették észre... :( ennyit az orvosokról...
szóval epekő, ami persze tünetmentes, nyilván jóideje megvan már. lehetséges, hogy a hasplasztikámmal együtt kikapják azokat is, de nem biztos. mondjuk, elvileg egyik műtét a másikat nem befolyásolja, mármint attól lehet hascsinálás, hogy epekövem van, de hát ne kaszaboljanak már össze annyiszor, meg ne altassanak annyiszor, az nem tesz jót. szóval ez. és így. megint van min görcsölnöm.
a gyűrűs sebészemet már próbálom elérni, egyrészt mert akarok tággítatni, mert az nem állapot, hogy ma is hajnal öt óta köhögök az ágyban, meg próbálok nyelni, meg életben maradni és azon küzdeni, hogy lehetőleg egy nap csak egyszer jöjjön ki az orromon a saját nyálam, másrészt meg mert ő is műt epekövet... hátha tud valami okosat mondani. aztán a plasztikai sebészemmel is konzultálok... kíváncsi leszek... elvileg nem para, gyakorlatilag kiakadtam.
felhívtam a Tesóm, az meg olyan egy picsa. állandóan dolgozik, tiszta ideg... egyszerűen nem lehet vele normálisan beszélni. annyira elegem van belőle. kurvára. én bazmeg fel nem hívom most megint egy darabig, hacsaknem ég a ház a fejem felett... az életkedvemet elveszi ez a nő komolyan, ezzel a viselkedésével. annyira tele van a feje, az élete a munkájával, hogy semmi másra nem tud, nem képes, nem akar koncentrálni. és ez gáz. ultragáz. nekem erre nincs szükségem.

a deles randi

nem jött össze, a dugóban maradt. hálistennek 4 percet vártam csak rá.
nekem azért gyanús, hogy ott volt, megnézett és elhaladt... na, mindegy. ő állítja, hogy nem. számot nem cseréltünk. de már nem is akarom...
5-kor a másik randi. semmi kedvem hozzá, ráadásul még be akarok menni ofotértbe szemüvegügyben. legfeljebb elkések. ő meg vár. nem érdekel. :)

történelmi pillanatnak

voltam szereplője ma reggel. megtörtént az, amiért rimánkodtam egész eddigi életemben...
dobpergésdobpergés...
ma reggel egy pasi az utcán leszólított és ismerkedni próbált velem... :D
nem volt szép, nem volt kreatív, de legalább megtörtént... :)) útbaigazítást kért egyébként, jó sokáig kérdezgetett, méregetett, majd megköszönte szépen az infót és benyögte: "legközelebb igyunk meg egy kávét..." mondtam, hogy oké, de már indultam is a buszomhoz... na de nem ez a lényeg, hanem maga a történés, hogy kiszúrt magának, hogy tetszettem neki (annyira azért a fickó sem volt gáz, de nem az esetem), megpróbált velem szóba elegyedni és így. jó, mondjuk egy hete az a külföldi pasi is... na de az azért közel sem volt ennyire konkrét... mindegy. megvolt. kipipáltam. :)
a második füstmentes napom elég jól sikerült, mert napközben egyáltalán nem gyújtottam rá, a munkahelyen már nem is görcsöltem emiatt, viszont este, ahogy a Stexben vártam a többieket, muszáj volt füstölnöm. vettem hát egy szar cigit, hogy annyira ne kívánjam, és abból szívtam el párat. mikor hazaértem, otthon már simán megálltam, hogy ne gyújtsak rá. elhatároztam, hogy legalább otthon nem cigizek, egyrészt ne legyen füstös a lakás, másrészt hogy ne dohányozzak még többet.
Ediékkel nagyon jó volt talizni, Edi egyébként akkora, mint egy anyahajó... ;) kíváncsian várjuk a kis pöcsöst... ;) Rolanddal egy új blog beindítását beszéltük meg (emberek... világszabadalom lesz... be fogtok hugyozni!!!!), Ágival meg kitárgyaltuk a kínaiak rémes szokásait.
közben Jazzbőgős sms-ezett, hogy a barátaival sörözik és kár, hogy nem vagyok ott... aztán meg, hogy 23-án mennének 4 napra Prágába, tudok-e én is menni... persze pont nem, mert én akkor hasfelmetszve fogok fetrengeni otthon... pedig kurvára mennék Prágába, és nagyon szimpatikus, hogy máris ilyen programot tervez... ahhh... na, mindegy. azért bennem még van bizonytalanság... főleg, amikor nem vagyunk együtt. ha együttvagyunk, akkor jó vele, meg minden. de ha nincs velem, akkor elfog a kétely, hogy biztosan őt akarom-e... most is írt, hogy holnap menjünk koncertre, szombaton moziba, vasárnap kiállításra... úgy tűnik, sok időt akar eltölteni velem... ja, iwiwen bejelöltem tegnap, meg elküldtem neki a Pont a bőgős szövegét, mert nem ismerte. erre elfogadta a bejelölést és visszaírt: "ismerlek is, kedvellek is... csók." huhhh... hirtelen ledermedtem... régen kaptam ilyen üzenetet... :) nem is tudtam rá mit válaszolni... ilyen is ritkán van velem... :)
azért persze ma 2 randim lesz. igen. kettő. délben egy kávé valakivel itt a szomszéd kávézóban, 5-kor meg a Stexben egy másik. majd meglátom...
ha nem bejövősek, akkor most egy időre tényleg beszünetem a randizást. Jazzbőgős miatt is (hagyom kibontakozni...), meg egyáltalán. a műtétig már nem akarok semmit. meg utána is jó darabig punnyadás és randi/program stop van. muszáj gyorsan felépülnöm. úgyhogy otthoni döglődés lesz ezerrel.
tegnap a körúton sétálva sikerült 3 db ruhadarabot vennem, összesen 600,- Ft-ért. fel se próbáltam őket, ha nem jó rám, 600-ért akkor se érdekel. egyébként jók. :) az egyik egy lila zakó, már abban villantok ma. :)
a Zeneakadémiánál járva erős kéztetést éreztem, hogy megkeressem Jazzbőgőst (én már csak ilyen utánarohangálós hülye picsa vagyok) de hálistennek letettem róla, inkább csak a Bőgős dalt énekelgettem magamban.
valamilyen szinten foglalkoztat a srác, de azért még nyitott szemmel járok. ő mindenesetre már törölte magát a társkeresőről... hmhm. rettegek... :)

az első füstmentes

nap nem jött össze... :( egészen hazáig tartottam magam, bár rettentően nehezemre esett. aztán otthon vacsiztam és muszáj volt utána elszívnom egy szálat. de ezzel még nem volt vége.
úgy készülődtem az esti randira, mint aki halni készül... aludni akartam inkább, dögleni, fáradt voltam, semmi kedvem nem volt az egészhez. azért persze csini voltam, haj belőve, smink vadító stb.
(öltözködés közben Kossal fecsegtem telefonon... én nem tudom mit akar tőlem... célozgat erre-arra... jó, mondjuk picit én is adom alá a lovat... vagy hát nem tudom... engem csak a szex érdekel vele...)
Jazzbőgőssel egy villamoson sikerült utaznunk, de csak a leszállás után találkoztunk össze. illetve ő ért utol. beültünk a Kino nevű helyre. ami egy új hely. a Szinbád mozi helyén nyílt. még nem vizezik a bort. neki is láttunk rosét inni. bent ültünk le, az nemdohányzó rész.
azzal indított, hogy hozott nekem ajándékot. egy antikvár könyvet. Toulouse-Lautrec életéről szól. először azt hittem, csak kölcsönbe, de aztán mondta, hogy ajándék. virág helyett. mert, hogy tudja, szeretem a könyveket... totál levett a lábamról ezzel... :) aztán még rengeteget beszélgettünk, nevettünk. sok-sok-sok közös vonásunk van, nem tudnám mindet felsorolni... de rengeteg... :) az első pohár után kiültünk a "teraszra", hogy dohányozni tudjunk. mert már nem bírtam tovább. elszívtuk a pár szál cigarettáját, majd elment, vett még egy dobozzal, direkt mentolosat, mert én azt szeretem... közben sorra jöttek a pohár borok. fejenként 7dl csúszott le a torkunkon. ahhoz képest, hogy 11-re haza akartam érni, 2-re sikerült.
lesétáltunk a Nyugatiig, és ott váltunk el. éjszakai buszra szálltunk, de ketten két irányba. puszival váltunk el. jó részegek voltunk mindketten. én már oda jutottam, hogy akár meg is csókoltam volna, de nem történt meg. ami persze nem is baj. abban maradtunk, hogy hétvégén megnézzük az új Batman filmet, akárki akármit mond, hogy szar, vagy fos, nem érdekel minket, hiszen mindkettőnk istene Christian Bale és ezért nem hagyhatjuk ki... :) szóval igen, ilyen közös vonások vannak például... de még jajjajjaj... sorolhatnám... :) ja, és spanglizni is szokott... ;)
na, akkor én felszálltam az éjszakaira. szorongattam a könyvet, full kész voltam, hálistennek le tudtam ülni. jegy persze nem volt nálam. eleve olyan éjszakaira szálltam fel, ami azt sem tudtam, hogy pontosan merre megy. jött a bakter.
Bakter: "Jegyeket, bérleteket kérem."
Én: "Tízezresből tud visszaadni?"
Bakter: "Megoldjuk. megmutatná???"
Én: "Egyébként ez a busz megy a Baross utca felé???"
Bakter: "Nem. Ez nem arra megy. a 923-asra kellett volna szállni."
Én: "Miért? Ez hova megy?"
Bakter: "Deák tér-Astoria-Kálvin tér-Ferenc krt..."
Én: "Ferenc krt!!! Remek!!!! tízezresből tud visszaadni???"
Bakter: "Nem tudom, megoldjuk. megmutatná azt a tízezrest???"
Én: *zsebből tízezres előkapar és felvillant, széles mosoly kíséretében*
Bakter: "köszönöm, további kellemes utat!!!"
Én: "kösziiiiiiiiiiiiiiii!!!!"
na, hát így nem kellett jegyet vennem, sőt, még a Ferenc krt. előtt szólt is a Bakter, hogy az következik, megnyomta nekem a leszállásjelzőt, meg ilyenek... háhhh... ritkán van ilyen pozitív élményem.
otthon lerogytam a vécére, mert nagyon kellett már pisilnem. írtam egy sms-t Jazzbőgősnek: "Jelentem, hazaértem. :) Köszönök mégegyszer mindent: a könyvet és a csodás estét. :) Jó éjt! ;)"
erre a következő válasz jött: "Én köszönöm az alkalmat, hogy veled lehettem! Alig várom a batmant :) csókollak t"
na? zsírkány, mi??? :)
addig-addig, hogy az a verzió jön be: jobban megismerem és beleszeretek. az este folyamán egyébként kétszer is elmondta, hogy ő jólérzi magát velem. mondtam, hogy kölcsönös. :) és már külsőre sem olyan szörnyű. vagy nem tudom. szinte vonzó. és tényleg női testként kezeli a bőgőjét. ezt jól átbeszéltük. :)
na, reggel persze nem bírtam felkelni, úgyhogy 10-re értem be. azt hittem szétesek atomjaimra... :S most meg már a fosás is rámjött (hiába, az a bor nem volt túl minőségi, de a 3. pohár után már tök mindegy...), ráadásul csípőset ettem tegnap... áhhh... nem folytatom... :S
egyéb betegség nincs. ma megint nem cigizek. este Ágiékkal tali a Stexben, hogy Edit még egyben láthassuk, hiszen nemsokára szül. :) jó lenne este sem cigizni... na, majd nem alkoholizálok és akkor kibirom. talán. :)