arra, hogy elkezdjek egy jó kis beszámolót írni az elmúlt 3-4 évről...
amióta Kereskedővel szakítottam, és eltakarodott az életemből, igazából sokáig nem történt semmi. 2014. elején egy új munkahelyen kezdtem, egy futárszolgálatnál, ami először remek kihívásnak és váltásnak tűnt, de aztán totál belebetegedtem. sajnos túl magasra kerültem a ranglétrán, közvetlenül az ügyvezetőnek számoltam be, aki egy igazi fasz volt (most is az), és teljesen belebetegedtem a végére, nemcsak lelkileg, az egészségemre is ráment ez az egész fos.
közel másfél évet töltöttem ott, de az első év végére teljesen kicsinálódtam, utána rá is álltam az álláskeresésre ezerrel.
2014-ben az új munka annyira lekötött, hogy nem volt energiám pasizni. nem is érdekeltek a pasik. nemcsak a munka miatt, hanem mert Kereskedő után egyszerűen undorodtam a pasiktól, és nem akartam senkit.
aztán 2014 augusztusában megtörtént velem az, ami még soha, az egyik kollégám kinézett magának, és megkörnyékezett. nem voltunk egy szinten, semmilyen szempontból sem, de jót tett a lelkivilágomnak az udvarlása, a közeledése. az önbizalmam is nőtt, meg egy kicsit jobban kezdtem érezni magam a bőrömben.
mivel neki volt nője (mostanra már a gyerkőc is megszületett), így full titkos volt az egész, de remekül szórakoztunk néhány éjjel, néhány hétvégén. kicsit persze bele is szerettem, bár az első perctől tudtam, hogy én vele soha nem akarok kapcsolatot, mert nem. jól elbohóckodtunk, de mint társ, egy percig nem akartam vele lenni. ő persze megszeretett engem szintén, még féltékenykedett is, holott ő a nőjével élt együtt folyamatosan, de leállítottam.
nagyjából 2015. februárjáig tartott ez a románc, aztán elegem lett. a futárszolgálatból is.
úgy volt, hogy nagy biznisz lesz kilátásban, ezért váltottam április végén, de leginkább azért, hogy a futárszolgálattól, meg a betegségektől megszabaduljak. az új melót az első naptól utáltam. 2 hónap után, próbaidő alatt ki is rúgtak. ami csak az anyagi szempontok miatt volt gáz, egyébként örültem neki.
jött 2 hónap munkanélküliség. aztán átmenetileg egy speditőr cégnél voltam sales munkatárs. azt már csak kicsit utáltam, mert még egyszer logisztikában nem akartam dolgozni, baromi sokat kellett utazni, és szar volt a pénz. más baj nem volt vele. :) szerencsére tavaly novemberben kaptam egy lehetőséget annál a cégnél, ahol most dolgozom. újfent supervisor vagyok, egy call centerben, ami biztosítást értékesít. az első perctől kezdve ez volt álmaim és életem munkahelye, pénteken este már azt vártam, hogy hétfő legyen és jöhessek dolgozni, ami még a 20 évnyi munkaviszonyom alatt soha nem történt meg. idén február elején telt le a próbaidőm, kb. február végéig minden zsír is volt, aztán kiderült, hogy a közvetlen főnököm egy idióta picsa. úgy beszél mindenkivel, mint ha a seggéből rántott volna ki. nemcsak velem, az embereimmel is. pedig fiatalabb nálam, legalább a koromat tisztelné... na, mindegy. szóval most állást keresek ezerrel.
az elmúlt év azért nemcsak munka miatt volt mozgalmas... :)
voltak pasizások, volt egy idióta fasz, akibe beleszerettem májusban nagyon, aztán persze átvert, eltűnt. pedig ő volt az, aki 2 randi után kimondta, hogy szeret... akkor kellett volna gyanút fognom. na, mindegy, tanultam ebből is.
júniusban elmentem Helsinkibe, a válogatott meccsére, busszal. 55-en voltunk a buszon, ebből 50 pasi, 5 nő, de az 5 nőből 4 a párjával volt. vagyis én voltam egyedül szingli. annyit buszoztunk, hogy volt időm megismerkedni a pasikkal. élveztem nagyon! :) életem legnagyobb élménye volt az utazás is, a meccs is természetesen. a buszról aztán ketten akartak velem randizni. az egyikkel randiztam is, de már az első perctől tudtam, hogy nem lesz pálya.
júliusban volt a Kos esküvője, ahol találkoztam egy pécsi fiúval... első látásra szerelem volt... Mis... jaj, nagyon szeretem még mindig. de csak már mint barát. 8 hónapja ismerjük egymást, voltam azóta többször Pécsen is, és ő is volt nálam. először úgy indult, hogy kapcsolat lesz belőle, pedig 12 évvel fiatalabb nálam, de aztán nem úgy alakult a dolog. szenvedtem még miatta októberben is, de aztán elengedtem a párkapcsolat dolgot. két hete voltam utoljára nála Pécsen, és nagyon jó volt, hogy tisztán barátként tudtunk együtt lenni, és nem volt semmi szexuális feszülés, semmi egyéb érzelem a részemről. azóta ő is talált barátnőt magának, már vele is megismerkedtem, a szüleit meg egyenes imádom, nagyon várnak mindig, hogy mikor megyek már Pécsre. Pécs csodálatos hely egyébként, volt egy lövetem a nyáron, hogy leköltözök oda, annyira imádom azt a várost.
a lényeg az egész sztoriban az, hogy velem még soha nem történt ilyesmi, hogy valakivel egy esküvőn megismerkedjek, hogy kiszúrjuk egymást, aztán éjszaka még csókolóztunk is, megvárta velem az első buszt, úgy mentem haza. szóval nagyon romantikus volt az egész. meg nyilván rá is értem akkor romantikázni, mert nem volt munkám júliusban és augusztusban. meg gondolkodni is, meg nyűglődni is. Mis mindig mellettem volt, sokat segített, amikor mélyponton voltam. jövő hét végén egyébként ő jön hozzám, mert hiányzom neki, pedig most voltam náluk, március közepén.
októberben elmentem Athénba, a válogatott meccsére, busszal. az kicsit felemásan sikerült, mert ott összejöttem egy pasival, de nem kellett volna, illetve volt egyéb gebasz is. legyen elég ennyi, hogy a meccset már nem láttam, mert a rendőrségen kötöttem ki, és másnap repülővel tudtam hazajönni, egy börtönben töltött éjszaka, majd egy igen érdekes tárgyalás után. a lényeg, hogy túléltem, hogy túl vagyok rajta, a többit meg fedje jótékony homály.
novemberben kezdtem az új munkahelyen, ami ugye sokáig az álommelónak számított. valahol még most is az, de ha semmi mást nem, egy valamit, illetve VALAKIT köszönhetek ennek a cégnek, ugyanis itt ismertem meg életem szerelmét, és azóta már kiderült, hogy én is az vagyok neki. :)
januárban felmondott a Drága, mert nem ez volt élete célja, hogy itt dolgozzon, szóval kb. annyi ideig volt itt, hogy pont össze tudjunk melegedni.
december 21-én volt az első hivatalos randink, nálam, egy Arsenal-Manchester Cíty meccs volt az ürügy, amiből semmit nem láttunk, mert bár tartottam magam egy darabig, végül csak az ágyban kötöttünk ki. :) már az első alkalom sem pusztán szex volt, hanem szeretkezés... nagyon helyes pasi, nagyon okos, nagyon kedves, romantikus, szentimentális... DE PASI!!! :) 3 évvel fiatalabb nálam, rengeteg közös érdeklődésünk van, úgy szeret ahogy vagyok, a félzsömlémet is imádja, meg minden porcikámat. imádja, hogy okos vagyok, meg persze szép és kedves. ő egyébként tanár, földrajz tanár, tanított is, bár most a KLIK-ben dolgozik... no comment... :)
március 15-én hajnalban megkérte a kezemet, szex közben. :) akkor mondta el először, hogy ő nagyon szerelmes belém, nagyon szeret engem, és hosszú távra tervez, és gyereket szeretne minél előbb, és költözzünk össze stb. én meg persze igent mondtam neki, mert én is ugyanezt érzem, hogy végre megtaláltam, aki hozzám való, akivel jól érzem magam minden percben, ha nem szólunk egy szót sem egymáshoz, akkor is.
a lényeg, hogy még 3 hónaposak sem voltunk akkor, mikor ez történt... :) nagyon-nagyon boldog vagyok, alig várom, hogy odaköltözzön hozzám, hogy együtt éljünk, hogy minden este mellettem feküdjön le, és reggel mellettem ébredjen.
múlt szombaton már a szüleivel is találkoztam, igaz, csak 5 perces "pofavizit" volt, de legalább ez is le van tudva. :) ennyivel is közelebb kerültünk már egymáshoz. :) és nekik is azt mondta, hogy szeretjük egymást, és komolyan gondoljuk, és hosszú távra tervezünk. :)
a haverjai már egyébként úgy hívják fel, hogy "mi van vőlegény?". :) már nekik is elújságolta a tervét, néhánynak már be is mutatott, és olyan visszajelzést kapott tőlük, ami pozitív. bár azt mondta, azt is leszarta volna, ha nekik nem tetszem, az ő döntése a lényeges, márpedig ő engem akar. :)
az én részemről még csak Niki barátnőm, akivel Athénban jöttünk össze igazán, ismeri a szerelmemet (hívjuk ezentúl Mim-nek), senki más, de pár barátnőmnek persze már elköptem, hogy így állunk, és hogy nemsokára asszony leszek újra. :)
dióhéjban így állnak most a dolgok, ha minden jól megy, akkor a jövőben fogok rendszeresebben jelentkezni, mert újra megérett bennem az igény, hogy írjak, hogy kiírjam magamból, ami történik velem, az életemben.