még nem tudtam

eldönteni, hogy Kereskedő tényleg ennyire alkalmazkodó, hogy ennyire képes rá, vagy tényleg totálisan egy húron pendülünk, és mindig ugyanazt akarjuk, de végül is mindegy, mert az együtt töltött hétvége alatt egy hajszálnyi nézeteltérés sem volt közöttünk, mindent meg tudtunk beszélni.
érdekes módon, minden úgy történt mindig, ahogy én akartam, de állítása szerint ettől ő nem mondott le semmiről, nem kellett olyan kompromisszumba belemennie, amit nem akart, vagyis ugyanúgy élvezte minden percét, mint én.
nagy erőpróba volt ez az együtt töltött 5 nap, és kicsit féltem is tőle, hogy milyen lesz, de végül nagyon jó lett, sőt, az első perctől az utolsóig nagyon jó volt.
persze indulás előtti este nekem már semmit nem volt kedvem csinálni, így péntek reggelre maradt minden, de simán elértük a vonatot. sikongatva indultunk el, hogy végre, eltelt az 55 alvásnyi idő, és mehetünk oda, ahova már olyan régen terveztük.
fél órányi késéssel ért be a vonat, csodálatos időjárás fogadott, ami meg is maradt egészen végig. kávé és cigi után fogtunk egy taxit, és elhaladtunk a szállásra. a panzió fantasztikus volt, romantikus, igényes, kényelmes, szóval meseszép. mindenkinek csak ajánlani tudom! a kertje is valami hihetetlen, és hát a Szépasszony-völgy bejáratánál van. picit pihiztünk délután, meg körbejártuk a szállásunkat, megnéztünk mindent, főleg a kültéri jakuzzit, ahová a pancsizásokat terveztük. ;)
aztán megvacsoráztunk, én káposztás cvekedlit ettem, és nagyon ízlett! vacsi után lepihentünk, majd 9 körül elindultunk a borospincék felé. a 40-esnél bevásároltunk, 6 db zsíros kenyér, és 2l fehérbor volt a tétel, amit a pince előtti padon kezdtünk elfogyasztani. a szomszéd pincénél nagyobb társaság mulatott, őket szórakoztatták a cigányzenészek, egy idő után persze én is dalolni kezdtem, ahogy az alkohol hatott. nagyon jól szórakoztunk, én persze mocskosul bekarmoltam, de hát sebaj, ilyennek is látnia kell Kereskedőnek, had tudja meg, hogy milyen vagyok részegen.
amíg én egyszer elhaladtam wc-re, addig ő lezsírozta a zenészekkel, hogy játsszák el a nótáimat, amiről én persze semmit sem tudtam. egyedül ücsörögtem éppen, akkor jöttek oda hozzám, és hipp-hopp meg is ríkattak. teljesen elérzékenyültem a daloktól, mire Kereskedő előkerült a kávékkal, akkorra már zokogtam, de persze utána nevettem is. sőt, volt oltás mindenkinek, hogy "mocskos lilák", meg "Glory Man United", meg ilyenek. :) nem nagyon emlékszem minden részletre, de valahogy visszakeveredtünk a szállásra (még jó, hogy olyan közel volt, a Rubiniába tutira nem másztam volna fel ilyen állapotban), hánytam egy kicsit, aztán bezuhantam az ágyba. :)
Kereskedő szinte józan maradt, de ettől még jól érezte magát, és én sem voltam neki ciki. ;)
szombaton 10 előtt ébredtünk meg, 10-ig volt reggeli, ezért kicsoszogtunk. szinte nem ettem semmit, rántottát kívántam már napok óta, de az már elfogyott. inkább csak kávéztam. aztán visszafeküdtünk, pihengettünk még egy kicsit, majd délután belevetettük magunkat a kültéri jakuzzi habjaiba. mindent szétnyomkodtunk rajta, meg persze fotózkodtunk, élvezkedtünk, szeretkeztünk is nyilván. :P
az volt a vicces, hogy az utcáról simán fel lehetett látni oda, tehát amikor én kászálódtam kifelé belőle, akkor kábé csak az nem látta a seggemet, aki nem akarta. :D meg hát nappal a panzió vendégei is odatévedhettek, de egy idő után ez sem tudott zavarni. :) jól szétáztattuk magunkat benne, az tuti! :) utána vettünk a kinti zuhanynál egy forró zuhanyt kettesben, majd behaladtunk a szobába. átöltöztünk és mentünk vacsizni. újfent a szállásunkon vacsoráztunk, én megint jót ettem (libamájat), azt nagyon nem is lehet elrontani. ;)
vacsi után már csak punnyadtunk a tévé előtt, ezt is megbeszéltük, hogy így legyen, igazából semmi kényszer nem volt soha, de hát valójában pihenni is mentünk, és azt is leszartuk, hogy itthon is punnyadhatnánk a tévé előtt, mert az azért mégsem olyan. :)
vasárnap korán reggeliztünk, mert 9:46-kor indult a vonatunk Szilvásváradra. 1 órás vonatozás után érkeztünk meg, csodaszép időben. egyből az erdei vasúthoz mentünk, ami indult is nemsokára, ráadásul nyitott kocsikkal, amilyenekkel még én sem utaztam. negyed óra menetidő után máris a tisztáson találtuk magunkat, ahol rengeteg ember volt. még egy opimmal is összetalálkoztam, tudom, hogy ő is nagy kirándulós, a férjével csámborogtak ketten, és volt kedvem odakiáltani neki, és találkozni vele. kicsit megültek az asztalunknál, aztán haladtak tovább.
mi is haladtunk tovább, mert vonat helyett gyalog tettük meg az utat visszafelé. az Ősember barlangját egyikőnk sem érezte, hogy meg kéne oda mászni a hegyet, inkább csak a laza sétát. útközben nevettünk sokat, láttunk szépeket, fotóztunk, ettünk isteni pisztrángot, amit ott sütöttek frissen az orrunk előtt. a bazársoron vettünk néhány ajándékot, majd megpihentünk megint egy padon. később még elsétáltunk a Kerektemplomhoz, ami egyedülálló épület, és nagy kedvencem gyerekkorom óta. sajnos még a kapun se jutottunk be, bár még a Tiszteletes Úrhoz is becsengettünk, de azért megközelítettük máshonnan, és lőttünk pár új fotót róla.
aztán visszasétáltunk az állomásra, előtte kávéztunk, vettünk rétest (mákos-almás), és a vonaton elnyammogtuk. megfáradt testünket a jakuzziban pihentettük, de este 7 után, vagyis már sötét volt. azért persze kellett figyelni, de kb. ugyanazt műveltük, mint előző nap. ;) aztán vacsiztunk, na ez már nagyon nem volt jó, ráadásul egyre inkább azt éreztük mindketten, hogy olyan pofával szolgálnak ki, hogy "ezek mit keresnek itt? ki fogják tudni fizetni egyáltalán?" na, ettől el is ment a kedvünk, úgyhogy meg is beszéltük, hogy itt nem eszünk többet, és jattot sem kapnak.
vacsi után némi dohogás, majd új fehérnemű villantása, és Kereskedő nekiállt engem fotózni. nyilván egyik sem publikus, főleg, amelyiken a farka a számban van. ;) még sohasem készült rólam ilyen fotó, éppen ideje volt már. :) mindketten nagyon élveztük, azt kell, hogy mondjam. ;)
hétfőn felhajtotta a rántottát, ha már annyira kellett, lement a konyhára, és kiverte a balhét, hogy ha kell, beáll ő és megcsinálja, de nekünk rántotta kell és kész. meg is csinálták, hozták is, a szobában ettük meg, szartunk mindenkire. :) aztán visszafeküdtünk, és még délig pihiztünk.
utána összekaptuk magunkat, és bementünk Eger belvárosába. az első cél a Marcipánmúzeum volt, ahol csoda dolgokat láttunk, meg persze bevásároltunk egy csomó édességet is. utána csak sétálgattunk a városban, megmutattam Kereskedőnek a fősulimat, ahova jártam, kiültünk a Dobos Cuki teraszára kávézni, majd elmentünk vacsorázni is a taxisunk által ajánlott étterembe, ahol én már voltam egyszer Csírabácsiékkal, de nem emlékeztem rá, viszont mikor odaértünk, egyből beugrott. isteni jót kajáltunk, degeszre ettük magunkat, és az én kis Kereskedőm, aki egyébként szakács is, végre meg volt elégedve mindennel. :) csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Egerben jár, és megéhezik. ;) vacsi után még tervben volt egy séta az esti Egerben, de fáradtak voltunk és fáztunk, így inkább hazataxiztunk. este elővettem a nagyon beígért meglepetést, ami a legeslegújabb fehérnemű szettem volt... háttt... minden túlzás nélkül mondhatom, hogy Kereskedőnek még a lélegzete is elakadt, aztán mikor már tudott beszélni, csak annyit volt képes kinyögni, hogy "Úristen!!" és ezt mondogatta nagyon sokáig. ja, meg azt, hogy "mindjárt szétrobban a farkam"... :D hát nem aranyos? tényleg bejött neki a ruci, azóta is emlegeti. Barbi beszélt rá, hogy azt vegyem meg, úgyhogy övé is az érdem, ezt el ne felejtsem! ;) valamikor éjfél után feküdtünk le aludni...
kedden reggelizés, majd csomagolás, 11-ig kellett elhagyni a szállást. én akkor rendeztem a fogyasztásunk számláját, szigorúan jatt nélkül, majd még elkolbászoltunk a völgybe borokat venni, ajándékba, meg persze a minibúcsút, meg a mini bazárt is meg kellett nézni, hogy legyen nekünk tükrös szív, amin ez áll: Szeretlek, és még kellett kakasos nyalóka, meg hasonló hülyeségek.
aztán taxival állomásra, majd vonattal Budapestre, délután 4 körül értünk haza.
nem is nagyon csináltunk akkor már semmit, este megnéztük a MU-Braga meccset, oszt kész.
szerdára én szabadságot vettem ki, de közben kiderült, hogy Kereskedőnek csütörtökön és pénteken van szabadnapja. először azt gondoltam, hogy nem is baj, jobb egy kicsit külön lenni, most úgyis 5 napig minden percben együtt voltunk, és hát szerdán délután már volt egy olyan gondolatom, hogy jó lesz bemenni dolgozni, legalább. ez nyilván csütörtök reggelre el is szállt, olyannyira, hogy még szexeltünk is reggel, és utána terveztem elindulni dolgozni, de mégis beteget jelentettem, mert egyszerűen semmilyen porcikám nem kívánta ezt a heti munkát. még ha csak 3 nap lett volna, akkor sem. és igazából az a gondolatom is pillanatok alatt elszállt, hogy jobb nekünk kicsit külön lenni. mert nem jobb. mindennél jobb Vele lenni, csakis Vele, vagy mindegy, hogy hol és kivel, csak Ő mellettem legyen. no, a kummantás megbosszulta magát, mert bár tényleg mocskosul fájt a torkom, meg a fülem még szerdán, meg csütörtökön, ez mára elmúlt, viszont tegnapra olyan szinten beállt a nyakam, meg a vállam, mintha valami becsípődött volna, vagy nem is tudom, hogy alig bírok mozogni. ejjjj... pedig tudom, hogy vigyáznom kell, hogy mit kérek, mert megkapom...! :S
azért persze így is öröm itthon lenni, tegnap vendégséget csináltunk, meghívtuk Barbit forraltborozni, meg melegszenyázni, meg persze dumizni és élménybeszámolni. remekül sikerült az este, csak Kereskedőnek el kezdett fájni a foga, ma már úgy kelt, hogy hétfőn takarodik fogorvoshoz, de előtte vett valami bazi erős fájdalomcsillapítót és azt tolja, meg jegeli az arcát. szegénykém. :( ma délután dolgozik, csak este 11-re ér haza, holnap meg 10-től fél 7-ig. úgyhogy lesz időm egyedül is lenni, meg Vele is.
hétfőn meg megyek dolgozni, most már nem kérdés, muszáj!!! azt a 3 napot már tényleg ki kell bírnom valahogy. bár ha arra gondolok, hogy be kell mennem, és tennem kell a dolgomat, akkor legszívesebben azonnal felvagdosnám az ereimet.
cserébe biztató hír, hogy a Skandináv lottón van egy 4-esünk, ami kemény 1200,- Ft-ot fizet, de ahhoz képest, hogy most kezdtünk bele, nem is rossz eredmény. ha jövő héten megnyerjük a 70 millát, én azonnal felmondok. :)
összességében mit is mondhatnék magunkról, az elmúlt bő egy hétről, a kapcsolatunkról, az érzéseimről? nos, minden nagyon szép és jó. még mindig mindent meg tudunk beszélni, az utolsó légypiszokig. semmi feszülés nincs, óvjuk, védjük, szeretjük egymást. amikor elutaztunk, mindent Kereskedő intézett, nekem igazából a kisujjamat se kellett megmozdítani, egyet köhentettem, és már ment, intézte, hozta, kérdezte, csinálta stb. tényleg Királylányként kezel. vagyis most már Hercegnőnek hív, hiszen Ő az én Hercegem. ;) folyamatosan azt mondja, hogy az életénél is jobban szeret, és bizony, ha nem mondja, én ezt akkor is tudom. nagyon-nagy szükségünk van egymásra, és nagyon-nagyon megérdemeltük már egymást. ha valami feszülés van, akkor az is mindig miattam, mert én vagyok türelmetlen, de dolgozom rajta, és elnézést kérek mindig, ha esetleg felcsattanok. szerencsére ebből sem volt még komoly konfliktus. sőt, semmilyen se volt, komolytalan sem. :) hálistennek ugyanúgy szeret lustálkodni, vagy csak szótlanul ülni, sétálgatni, nézelődni, csavarogni, mint én. rengeteg közös vonásunk van, ezt így a bejegyzés végére be kell látnom, mert ha mindent erőlködve csinált volna, akkor nem így alakul az egész. annyira egy rugóra járunk, hogy az hihetetlen, de ha nem klappol minden, akkor meg megbeszéljük.
ja, még Egerben voltunk, és hétfőn reggelre azt álmodta, hogy gyerekünk született, egy kislány (mindketten azt szeretnénk inkább elsőre), együtt mentünk vele az utcán, egy babakocsiban toltam, mert még pici volt. aztán ő kivette a babakocsiból és látta, hogy egy fehér rugdalózóban van, azon pedig hatalmas MU címer díszeleg. és aztán azt mondta, hogy pont ilyennek képzeli el majd valójában is a mi gyerekünket, meg a közös életünket.
és persze én vagyok neki a legszebb (meg élete szerelme), imádja minden porcikámat, jaj, én meg imádom, hogy imádja... :D
és végig benne volt minden hülyeségben, hogy én feszt bejelentkeztem mindenhonnan, mert a foursquare-en gyűjtöm a jelvényeket, meg a pontokat, és nem nyavalygott, hogy "jaj, már megint a telefonod basztatod?", hanem még ő figyelmeztetett, hogy csináljam. meg persze benne volt közös képekben is, amik egyből mentek fb-ra. nagyon büszke rám, és nagyon-nagyon szeret, vagyis hát szerelmes belém, ez így helyes. ;)
én is nagyon szeretem, mocskosul bele vagyok szerelmesedve, imádom a humorát, ahogy nevet, a vérgeci beszólásait, azt, hogy Hercegnőként kezel, hogy mindent elintéz igazi Férfi módjára. a problémáit is szeretem, a gondjait, és amiben csak tudok, segítek neki. szeretem, ahogy az ágyban bánik velem, meg hogy óv és véd mindentől. ragozzam még? :D
úgy érzem, tökéletes pár kezdünk lenni, és csak azért nem vagyunk még azok, mert alig voltunk együtt, minden élethelyzetet nem éltünk még meg, de amit eddig igen, az hibátlanul működött. kell még csiszolódnunk egymáshoz, az ágyban is, meg az élet minden területén, de határtalan nyugalommal rójuk ezeket a köröket is, nincs az a gond, probléma, ami szétválaszthatna bennünket, vagy ami miatt elveszítenénk a türelmünket. (najó, én apróságokon fel tudom cseszni magam, de ezen meg dolgozom, keményen)

úgy érzem, hogy megtaláltam a Párom, Őt kerestem, Rá van szükségem. nagyon jó érzés ám valakinek az Egyetlene lenni. tudom, hogy rajtam kívül igazából nincsen senkije, akihez kötődne, és ezért az a néha túlzott ragaszkodás, és megfelelési kényszer, mert fél, hogy ha én nem leszek, akkor senkije nem lesz. nekem meg pont arra volt szükségem, hogy valakinek végre én legyek az Egyetlen. hogy ne kelljen osztozkodnom rajta, se családdal, se haverokkal, se senkivel. persze ettől még nincs eltiltva se a családjától, se a haverjaitól, se senkitől, de nem is vágyik rájuk, csak rám. viszont ha én Barátnőzök, vagy a családommal vagyok, abból meg nincs hiszti, sőt, minden esetben támogatja. és már szinte ismer is mindenkit, akit szeretek, és fontos nekem. ;) persze van még kinek bemutatni, de ahhoz képest, hogy még 4 hónaposak sem vagyunk, elég sok mindenen túl vagyunk. :)

boldog vagyok. nagyon-nagyon boldog. engem még soha, senki sem szeretett így és ennyire. nagyon jó Vele lenni, összebújni, nyünnyögni, babusgatni, ápolni, ha beteg, aggódni érte, főzni neki vacsorát meglepiből (csütörtök este pl. ezzel vártam), vásárolni új fehérneműket meglepiből, meg ilyenek. :) kicsit kihozza belőlem az uralkodó énemet is, úgyhogy be is indult mindkettőnk szexuális fantáziája ennek kapcsán... ebből a szempontból is ideális páros vagyunk: én szeretek uralkodni, irányítani, ő meg szeret alárendelt lenni, irányítva lenni, sőt, sokszor szüksége is van rá. uhhh... lesz itt még ostorcsattogtatás, már látom! :D
számomra szokatlan élmény volt egyébként a hétvégén, hogy egyszer sem jutott eszembe, hogy minek jöttünk el, hogy bárcsak ne jöttünk volna, hogy mit keresek én itt, pláne vele, hogy bárcsak mennénk már haza, vagy mikor megyünk már... szóval tényleg egy percig sem éreztem szarul magam a társaságában, és ez nagyon-nagy szó!! nem véletlenül mondom azt, hogy vízválasztó volt ez az elutazás, mert hát ez is más szitu, mint a hétköznapok, és itt is kijöhettek volna olyan dolgok, amik nem tetszenek, de nem jöttek, nem voltak ilyenek.

no de tényleg, boldog vagyok, és most már be is fejezem az ömlengést, hétfő reggel legalább lesz olvasnivalótok. egy fotóval búcsúzom, Szilvásváradon készült. és hát no comment... :)

napsütéses pihizés (@ Szilvásvárad) http://4sq.com/RgryMy

újabb romantikus cselekedetre

szánta el magát tegnap Kereskedő. már említettem neki, hogy van egy kedvenc villanyborotvám, amit nem tudok használni, mert valami szarrá ment rajta, és szétcseszi a bőröm. na, ő fogta magát, és beszerezte ezt az alkatrészt pillanatok alatt. akár le is rakhatta volna a pultra, hogy "nesze, megszereztem", de nem így tett. írt egy kis cetlikére szerelmes levelet, melyben ez állt: "menj végig a szívek útján, mert meglepetés vár..." és akkor néztem le a padlóra, hogy aranyos kis piros szívecskék vannak lerakva, és azok a kis szobába vezetnek, ahol egy nagyon-nagyon cuki baglyos zacskóban ott volt ez az alkatrész. 

hát én sikítottam örömömben!!! :) nem az ajándék nagysága, milyensége volt a lényeg, hanem az, ahogy körítette! :) teljesen elolvadtam. :) azonnal hívtam, és boldogan újságoltam neki, hogy mennyire örülök, hogy mennyire drága, és édes, és figyelmes. :)

valamiért egyszerre gondoltunk egymásra, mármint egymás megajándékozására, mert én már a múlt héten rendeltem neki Oriflame-ből új parfümöt, mert ami volt neki, az egyrészt majdnem el is fogyott, meg túl édes volt az illata hozzá. ez meg jó kis friss, férfias illat. :) pont tegnap gondoltam rá, hogy bárcsak hozná a kolléganőm, mert akkor a hétvége előtti este odaadnám neki. erre egyszer csak jött a kollegina, hogy megvan az áru. :) hazafelé még beugrottam a boltba egy kinder tojásért, hogy teljes legyen a meglepi szett. és ezek után, mikor hazaértem, várt ez a kedvesség. és cserébe én sem húztam tovább az ajándékozást, hanem kihasználtam az ötletét, és egy új post it-re felírtam ugyanazt a levelet, amit ő nekem, az én beceneves aláírásommal, és elhelyeztem az ajándékokat ugyanott, a szívek útjának végén. :) na, volt nagy öröm este, mikor hazaért! :) egyből fújta magára, meg nagyon tetszett neki, nagyon-nagyon örült a parfümnek. én is rágerjedtem persze egyből. ;) nyilván olyat választottam, ami nekem is tetszik. :) 

aztán még éjfélkor vacsoráztunk, mert persze akkor kell, meg még szeretkeztünk is, úgyhogy fél 2 körül aludtunk el talán, vagyis hulla vagyok, de nem érdekel, mert a main kívül már csak 1 munkanap van, és lehet menni Egerbe. :) én már lélekben persze ott vagyok, elég nehéz is a munkára koncentrálni, főleg, hogy rájöttem, miért utáltam meg a melóm az elmúlt fél évben, de ez hosszabb sztori, majd máskor leírom. :) már a későn fekvést is leszarom, pihenhetek még eleget. így is olyan keveset vagyunk együtt Kereskedővel. :(

úgyhogy minden szép és jó, meg rózsaszín szirup, meg minden. :) majd Egerből tolok fel ide is fotókat, ha sikerül, egy kis élménybeszámolóval, már ha lesz rá időm. ;)

ja, egy mondjuk van, de ez nem Kereskedő problémája, hanem az enyém, bár őt is érinti, hogy mostanában nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudok elmenni. színlelni nem akarok, mert egyrészt úgyis tudja, hogy mikor élvezek el, másrészt meg az nem őszinte. az a baj, hogy nem vagyok képes koncentrálni. meg elengedni magam. kb. 5 percig megy, addig nagyon élvezek is mindent (persze utána is, nem erről van szó), aztán olyan hülyeségek jutnak eszembe, hogy "a szomszédok már mit gondolhatnak", meg "az a karlánc van rajtam, amit Barbitól kaptam", szóval ilyen baromságok, amik nem is odavágnak, de kavarognak a fejemben, és elterelik a figyelmem. és nem Kereskedővel van a baj, mert ő mindent teljesen jól csinál, most már az ágyban is kitalálja a gondolataimat, vagy ha nem, akkor irányítom én, ami neki ugyanúgy jó, de egyszerűen nem tudok átbillenni azon a ponton, hogy elmenjek. ott toporgok a közelében, de az a hajszál mindig hiányzik. :( ettől függetlenül minden együttlétünk jó, tökéletes, hol gyengéd, hol vad, éppen mire van igényünk, és a mennyiség is kielégítő, de az orgazmusig nem mindig jutok el. (persze van, hogy pillanatok alatt igen, de mostanában többször nem)

még csak nem is a munka nyomaszt ilyenkor, vagy a saját életem, hiszen a munkán kívül nincs nekem semmi bajom, panaszra semmi okom, még azzal együtt sem, hogy utálom a melóm. szóval nem tudom miért nem tudok koncentrálni, odafigyelni rá. igaz, mostanában inkább sötétben szeretkeztünk, mert úgy adódott, nekem meg kell a vizualitás, meg az, hogy egymás szemébe nézzünk közben, az engem teljesen felpörget. lehet, ez hiányzott? ha valakinek volt hasonló tapasztalata, és esetleg talált rá megoldást, akkor akár kommentben, akár levélben keressen már meg, mert érdekel. fiúk is írhatnak, ha találkoztak már ilyen csajjal, és megoldódott a dolog. 

egyébként az is lehet, hogy túl sokat szívok, és azért nem tudok elmenni. nem tudom. de gáz, és zavar, és változtatni akarok ezen. ;)

megint egy csomót

beszélgettünk Kereskedővel. kettőnkről, az érzéseinkről, a gondolatainkról. imád, úgy ahogy vagyok, és ezen még az sem változtatott, hogy tegnap reggel pl. kicsusszant egy puki az ágyban, bár ő akkor már haladt kávét csinálni, de nyilván hallotta. áhhh... ilyen hülyeségek még vannak. bár tudom, hogy ez sem érdekli, mert egyrészt természetes dolog, másrészt meg annyira szeret, hogy ha az ágy közepére csinálnék (ami eszem ágába sem jut), akkor is szeretne. 

olyan jó, hogy még a gondjait, problémáit is szeretem. mindent, ami vele kapcsolatos. igyekszem segíteni neki mindent megoldani, meg mindent átbeszélni, és kihozni belőle a legjobbat. kell neki a segítség, mert néhány dologban nem annyira tájékozott, de hát senki sem született úgy. ma angol szavakat kérdeztem ki tőle reggel, még elindulás előtt, mert csütörtökön röpdogát ír a suliban. :)

ma megvettem a vonatjegyeket, most már végleges, hogy megyünk, nincs ami visszatartson! :) jó, mondjuk a szállásra is be van fizetve az előleg. ;)

tegnap kitaláltuk és megbeszéltük, hogy csinálunk egymásnak adventi naptárat, persze kézzel készítettet, low cost, csak valami aprósággal, hülyeséggel, kedvességgel. már gyűjtöm az ötleteket. :) meg a Szentestét nálunk fogja tölteni, a szüleimnél, ezt is megbeszéltük, de előtte együtt díszítünk fát otthon, meg ajándékozunk, meg minden, aztán megyünk haza. :)

ja, meg majd tököt is fogunk faragni halloweenkor. :) az is ilyen filléres, de közös szórakozás. :)

ma hajat festek, meg a fényképezőgépet újra megtanulom kezelni. gondolkodtam azon, hogy csináltatok műszempillát erre a pár napra, mert egyrészt kíváncsi vagyok, hogy milyen, másrészt meg azt akarom, hogy befosson. :) de ezt még nem döntöttem el. attól függ, mennyiért lehet olyat csináltatni. :)

nagyon jó, hogy lehet ilyen gyermeki, kedves, romantikus dolgokat csinálni együtt. hogy erre neki is van igénye. nagyon élvezek minden percet, amit együtt töltünk. ;)

életem legjobb döntése

volt a nyár elején, hogy regisztráltam arra a társkeresőre, ahol később Kereskedőt megismertem. csak ugyanazt tudnám ragozni, hogy nagyon-nagyon szeretem, és ő is engem, és én vagyok neki az első, és egyetlen, és ez annyira nagyon jó érzés!

a hétvégénk is remekül sikerült, ahogy megérkeztünk a szüleimhez szombat délelőtt, ő egyből leült apuval dumálni, de olyan jól elvoltak, hogy apu mindenről elfelejtkezett, még az elkóborolt kutyáról is, aki egyébként szíve csücske. volt nagy ebédelés, aztán delelés, délután még a napsütésben beszélgetés az udvaron, aztán este tévézés, mi Kereskedővel összebújva, a többiek meg a szokásos tempóban.

aztán éjszaka még a Tesóm lelkét ápoltuk le, mikor a szülők lefeküdtek (ők nem tudnak a szakításról semmit egyelőre), mert arra mentem be, hogy a Tesóm zokog. Kereskedő is adott pár jó tanácsot, meg mint férfi tudott vele beszélni, megértetni bizonyos dolgokat. a Tesóm hálás is volt érte nagyon. hajnali 1-ig voltunk ébren. :(

vasárnap 9 körül ébredés, Kereskedő ment ki legelőbb, mert már kávézni, meg cigizni akart. odaállt anyu mellé, a tűzhelyhez, és tanulta a gyógyhúsleves készítését, meg mindent kérdezgetett. nagyon lelkes volt. :) anyukám meg szerény, a végsőkig, pedig Kereskedő szerint (akinek a másik szakmája szakács) nagyon-nagyon jól főz. úgyhogy nem kell szerénykednie. :) de ezt én is tudtam. :)

korai ebédet csaptunk, mert haladnunk kellett hazafelé, ugyanis 2-től Kereskedő már dolgozott, de nem is volt ez így rossz. 

mindenki jól érezte magát, szerintem anyuék se feszengtek, bár azóta erről még nem beszéltünk, de nem éreztem ilyennek egyáltalán a légkört, meg Kereskedő is el volt ájulva, hogy milyen kedvesek, aranyosak. szóval ő is jól érezte magát. alig várja, hogy jöhessen megint. :) és én is nagyon várom, hogy jöjjön hozzánk, velünk, amikor csak tud. :)

ami még nagyon jó érzés, hogy Kereskedő Barbi Barátnőm szívébe is belopta magát, egy pillanat alatt. és azért jó tudni, hogy a Barátnőm bírja a pasimat, pláne, hogy kölcsönösen így van. :) majd lassan a többiekkel is meg fogom őt ismertetni, de legalább Barbival már jó a kapcsolatuk. :)

pénteken csodálatos fehérneműket shoppingoltam, a romantikus hétvégére, lesz nyálcsorgás, az biztos. :) mondjuk bármilyen helyzetben, reggel, kócos hajjal, este elmosódott sminkkel, vagy anyuéknál játszós ruhában is tetszem neki, és ez a lényeg! :)

nagyon jól működünk együtt, imádjuk egymást, minden perc, amit Kereskedő nélkül töltök, az egy kín, és szenvedés. lehet, hogy elcsépeljük a "szeretlek" szót, mert annyiszor mondjuk egymásnak, de ez a szó igazából ki sem fejezi azt, amit érzünk egymás iránt. minden szó kevés erre. az éjjel ez volt a mondás: "még soha életemben nem voltam ilyen boldog, soha, senkivel". és ez mindkettőnkre igaz. és tudom, hogy őszinte, hogy nem kamuzik, nem tenne olyan dolgokat, amilyeneket tesz, ha nem gondolná őszintén.

és hogy miket tesz? pénteken egy szál rózsa várt, hogy feldobja a napomat, meg egy kis szerelmes levél. mellette csoki mousse, meg forró csoki. meg még ki is porszívózott, meg elmosogatott. körül ugrál, a tenyerén hordoz, kell ennél több? :) csütörtökön vacsorát csinált, mire hazaértem, meg ilyenek. figyelmes, kedves, és Királylányként kezel, amire nekem nagy szükségem van. :) és már csak 4-et kell aludni a romantikus hétvégéig, aminek a programja kezd körvonalazódni. :)

az biztos, hogy pénteken én már nem dolgozom, 11-kor indul a vonatunk a Keletiből. aznap tuti borozás lesz, meg pihenés. szombaton megint csak borozás, pihenés, jakuzziban fürdőzés. vasárnap Szilvásváradra megyünk kirándulni, aztán hétfőn és kedden még Egerben leszünk, de kedd este jövünk haza. nagyon várom, hogy végiglátogassuk a pincéket, együnk zsíros kenyeret lila hagymával, meg ilyenek. :) jövő hét szerdára is kértem egy szabadságot, mert még fel akarom dolgozni a hétvége történéseit, meg ki akarom pihenni magam. rengeteget fogunk fotózni, az már biztos! ;)

mit mondhatnék még? boldog vagyok. tényleg nem voltam még soha ilyen boldog. alig várom, hogy megkérje a kezem!!! :)))) na? erre számított valaki? :)) még én sem. :) de nem sugallok neki ilyet, meg nem is görcsölök ezen, de ha eljegyezne, azt bírnám. ;) soha nem akartam még ennyire tartozni valakihez. mármint konkrét személyhez. most igen. nagyon-nagyon-nagyon... 

(azért a múlt hét híre az volt, hogy a Bőgős nője 6 hónapos terhes. ami azt jelenti, hogy mikor engem még júliusban zaklatott, akkor már a 4. hónapban volt a csaj kb. ohhh... a gerinctelen pöcs. mikor bekérdeztem annyit, hogy WTF, akkor meg törölte a hozzászólásom fb-ról. na, erre én töröltem az ismerőseim közül. szégyellem, hogy ismerem ezt az embert, aki még most is a puncikat hajtja, pedig a bnője januárban a fiának ad életet. aljas szemétláda ez a Bőgős. isteni szerencse, hogy megszabadultam tőle.)

kellemesen jól sikerült

a pénteki üzleti vacsora a Darshanban. megbízókkal voltunk, de csak csajok, 9 után már csak 3-an maradtunk, sikerült jól berúgni is, de ezzel a szimpátiáját is még jobban megszereztem annak a megbízónak, akivel én leginkább tartom a kapcsolatot, szóval jól sikerült nah. :) száraz vörösbort is ittam, pedig nem szeretem, igaz, Tiffán volt, nyilván ezért csúszott. :)

éjfél után értem haza, már záróra volt, amikor hozták a számlát, hogy ugyan, menjünk már. néhány pasi a szomszéd asztaltól ránk akaszkodott, hogy merre megyünk tovább, de hát mindenki leginkább hazament, főleg, hogy a másik két csajnak gyereke(i) van(nak). :) engem meg várt otthon a Szerelmem. :) szegénykém, azt ígértem neki, hogy max. 9-re otthon leszek, ehhez képest hazaért 11-re és még nem voltam sehol, nem vettem fel a telefont sem. később küldtem neki sms-t, hogy ne haragudjon, be vagyok baszva, de megyek nemsokára. persze nem haragudott. :))) 

képes voltam még az alkoholra csinálni egy cigit péntek éjjel, és ez aztán igazán viccesre sikerült, mert olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy az nem igaz. :) potyogtak a könnyeim, fájt az arcom, nem bírtam abbahagyni. az első momentumra emlékszem, amitől kitört belőlem a röhögés, de utána már csak úgy röhögtem. nem gondoltam semmire és mégis. :)) hajnali fél3 körül mentünk be a hálóba, hogy majd alszunk, vagyis inkább szexelünk, és kívántam is nagyon, de egy csomószor elröhögtem magam, így inkább abbahagytuk a próbálkozást. pedig mindenem lángolt, mintha forró lekvárt öntöttek volna az ölembe, leginkább úgy éreztem magam, nagyon kívántam a szexet, de feszt röhögtem. :) 

szombaton délelőtt sokáig aludtunk, aztán kávéztunk, visszafeküdtünk. közben persze bepótoltuk a szexelést is. :) szombat délután aztán Kereskedő elment dolgozni, bár előtte megsütöttem a töltött cukkinit (életemben először csináltam ilyet), és jól beebédeltünk belőle. én aztán a Tesómmal találkoztam, mert még mindig ki van borulva a kapcsolata miatt. illetve a pasija miatt, akiről most csak rosszat tudnék mondani, de minek. szánalmas, de tényleg. szóval a Tesóm lelkét ápoltam estig, aztán meg csak punnyadtam.

este sütöttem csokis muffint, kettőbe tettem egy kis zöldet, hogy kipróbáljuk, milyen a hatása. érdekes volt. Kereskedő egyből bekómált tőle, mondjuk én is kicsit. éreztem 1 óra múlva a hatását elég rendesen. mondjuk, szerintem hülyék voltunk, mert hulla fáradtan ettük meg, aztán meg leültünk a tévé elé, valami szar filmet megnézni. így aztán nem volt nagy élmény. :D de annyira egyikőnknek sem jött be, hogy mondjuk az egri kirándulásra csinálnék egy kosárnyit és azt falatoznám 5 napig. :)

még vasárnap is émelyegtünk, meg imbolyogtunk, meg kómásak voltunk, de Kereskedő elindult haza, hogy végleg elcuccoljon hozzám, magyarul véglegesítsük az összeköltözést. pár óra alatt meg is járta, a haverja elhozta kocsival, kipakoltunk, aztán átvittük LAndinak a szobabicajt, meg a szteppert, mert ő ezeket megvette tőlem, majd usgyi haza. :) végre kettesben lehettünk egy vasárnap délután... nem is hittem el... :) csodálatos is volt minden, csak Vérnénnye rondított bele mindkettőnk legnagyobb bánatára, de legalább ettünk jókat (sütöttünk hurkát, krumplival, és nagyon jól sikerült, meg amerikai palacsintát juharsziruppal, meg csokisziruppal.... nyammmm), meg láttunk jó meccseket (a MU végre focizott, a Barca meg végre nem páholta el a Madridot csúnyán, sőt, CéRoncinak hatalmas respect az egész meccsért), meg ölelkeztünk, bújtunk sokat. :)

imádom ezt a Férfit. úgy, ahogy van. szőröstül, bőröstül, mindenestül. mindig azt mondja, hogy én Királylány vagyok, és ne csináljak semmit, csak pihenjek, és hagyjam, hogy ő imádjon, meg körbeugráljon engem. most őszintén: lehet ennek ellenállni? :)) nyilván nem. :) és nem azért, mert lusta és kényelmes vagyok, hanem mert egy cukorpofa, azért. :) persze egy csomószor én főzök (pedig ő a szakács), meg mire hazaért este, várja a friss kávé készen, meg a meleg vacsora, meg elmosogatok, meg ilyenek, de szerencsére ő sem ijed meg, ha házimunka van, tegnap is kiporszívózott, miután elpakolta a cuccait, aztán meg felrakta az egyik polcot, ami fél éve leszakadt, meg az ágyat szépen hagyja, meg mosogat ő is, meg ilyenek. de az is mázli, hogy amúgy meg nem tisztaságmániás, tehát leginkább pont úgy leszarja, mint én, a dolgokat, vagyis nem kell azon feszülnöm, hogy van két szem por valahol, és jujj mi lesz, kiábrándul, elhagy, vagy bárakármi. hanem vagy leszarja, vagy megcsinálja. valamelyik nap gatyát, meg zoknit mosott, mert pont nem volt tiszta. nem esett kétségbe, kimosta kézzel. ennyi. életrevaló, az fix. :) és nem rám vár mindennel, hogy majd én megcsinálom. ha ő van otthon, és van ideje rá, akkor megcsinál bármilyen házimunkát. pedig tudja, hogy ez nem elvárás a részemről. egyszerűen nekem akar vele segíteni és kész.

a hétvégén bemutatom a szüleimnek is. ja, mert tegnap voltunk 3 hónaposak. :))) meg ha már összeköltöztünk, akkor miért ne? :)) úgyhogy szombat reggel megyünk, vasárnap délben jövünk, a Tesómmal hármasban, kocsival, és már kicsit izgulok. :) ott is fogunk aludni, és én már legalább 6 éve nem aludtam otthon pasival, szóval izgi lesz. :) (az exférjem volt az, ha netán nem világos valakinek) anyuék is biztos izgulnak, de Kereskedő szerencsére annyira jó fej és kommunikatív, hogy szerintem nem lesz probléma. anyukám főztjét meg amúgy is imádja. :) nem is mondom el neki, hogy mi lesz a menü, pedig anyuval tegnap kitaláltuk, had lepődjön meg. :)

10 nap múlva meg indulunk Egerbe, a romantikus hétvégénkre, amit úgy várok már, mint a Messiást. végre eltakarodunk a városból, még a megyéből is, kettesben, és borozni fogunk, meg zsíroskenyerezni (naná, hogy hagymával), meg a csak nekünk fenntartott kültéri jacuzziban töltjük az éjszakák egy részének egy részét. :) megyünk majd kirándulni is, Szilvásváradra, ha olyan lesz az idő. ez még képlékeny. már azt is várom, hogy vonatozzunk, meg ilyenek. mindegy, csak már húzzunk el valahová. :)

minden nap hálát adok, hogy megtaláltam azt, aki úgy szeret, ahogy vagyok, még talán magamnál is jobban szeret (bár az már hülyeség, hiszen totál rendben vagyok magammal, soha nem voltam még ennyire rendben, de persze ehhez kellett Kereskedő szerelme is), és cserébe én is úgy szeretem Őt, ahogy van. vak és fogatlan, de az sem érdekel. :) ezzel persze szoktam viccelődni (no, nem neki, hanem Barátnőknek), de igazából tényleg így gondolom. ha így marad, örök életére, akkor is szeretni fogom, mert ragaszkodó, meg hálás, meg tele van szeretettel, és szeretetéhséggel is. és nagyon jókat szórakozunk együtt, rengeteget nevetünk, jókat eszünk, meg minden flottul működik. :) sokszor nem tudom még elhinni, hogy Ő az enyém, hogy csak engem szeret, senki mást, de szokom a gondolatot. ;)

ma este melegszenyaparti lesz megint. :) jó lesz. :) csak lenne már 11 óra, hogy hazaérjen végre!!! kurvaszar, ha nincs velem, ha nem vagyunk együtt, nagyon tud hiányozni. :(

mindig szarik valamit

a macska. még jó, hogy nem az én kapcsolatomba okádott bele, hanem a Tesóméba. bár ez nyilván ugyanolyan szar, mintha az enyémbe tette volna, hiszen a Tesóm az egyetlen tesóm, és hát nyilván aggódom érte. 

a vasárnap délutánom, meg a hétfő estém azzal telt, hogy vele beszélgetek, ápolom a lelkét, és erősítem, hogy ha a pasija menni akar, akkor menjen. ma feljön hozzám dumálni, nincs túl jó állapotban, bár tegnap már mintha ott tartott volna, hogy visszafogadja a csávót, pedig hétfőn már eléggé megerősödött abban, hogy nem kéne. szóval labilis a szitu, de majd lesz valahogy.

az én életemben, legalább is a magánéletemben, minden rendben van. a szerelem nemhogy még mindig tart, de egyre jobban erősödik. mindig történik valami, valami apróság, ami miatt egyre jobban bele vagyok őrülve Kereskedőbe. ő meg belém van zúgva folyamatosan, nem tudom, hogy nála vannak-e még fokozatok, de ha így marad a részéről, még 50 évig, ahogy most van, akkor nem lesz semmi gond. ;)

szar volt, hogy a hétvégén keveset voltunk együtt, meg most is egymással ütköző a beosztásunk, alig látom, vagy csak késő este, de akkor még megvárom, fent maradok, persze reggel hulla vagyok, ő meg még alszik, mikor eljövök, mert délutános. szóval ezek szar dolgok, de talán jövő hónaptól megoldódik ez is. :) addig meg már kibírjuk. :)

várjuk a romantikus hétvégénket, de nagyon! :) már csak 16-ot kell aludni addig. :))

a munkahellyel már megint (vagy még mindig) tele a tököm, elegem van, hogy emberek sorsáról, életéről kell döntenem. nem bírom már ezt, és nem is akarom tovább csinálni. de lesz (van?) új melóm, biztos vagyok benne, egyszerűbben mint gondolnám, és hamarabb, mint gondolnám. ;)

tegnap kaptam LAndietól két farmert. vacsi újak. úgy örültem nekik, mint egy óvodás. :)) pont azon gondolkodtam, hogy mikor kéne elmennem gatyát venni, mert most már a legkisebb farmerem is leesik rólam, tehát nincs kecmec, kell valami új, csak mindig olyan nehéz időt/energiát szakítanom a shoppingolásra. keresgélés, próbálás, üzletben tülekedés, mittomén. így viszont, ezzel a két gatyával meg van oldva a farmergondom. mondjuk, olyan passzentosak, hogy nagyon nem hízhatok, de legalább majd ez is kordában tart. :) de annyira fantasztikus érzés, hogy M-es nadrágot hordok végre (12-est), meg egyáltalán a méretem M-es lett, az 5XL, meg a 4XL, meg az XL után, hogy az valami őrület. :) büszke vagyok magamra nagyon! :)))

nagyjából ezekről tudok beszámolni, semmi extra nem történik, rózsaszín minden, meg habos cukormáz. :)