soha ilyen megalázó

helyzetbe még nem kerültem. mert úgy látszik, hogy Zé csak ittasan volt képes elviselni, ittasan volt képes megkívánni, egyáltalán a közelembe jönni. legutóbb, mikor átjött, még úgy lesmárolt, hogy éreztem, a mandulavizsgálatot. most meg csak két puszi, majd hogy ő a kanapén akar aludni.

ennyire undorító lennék, hogy józanul még külön paplan alatt, pólóban+bugyiban se bírja ki mellettem? vagy attól fél, hogy mégis rámgerjed, és azt meg nem akarja, mert jónazul öklendezni kezdene?

őszintén szólva már nem is érdekel a válasz. 

reggel még ott volt mire felkeltem, és bár elterveztem, hogy rakom ki a faszba, végül elővettem a jófej énemet (mijafasznak, én se tudom), aztán még eldumálgattunk 1 órát, aztán elindult végre haza. este még küldött egy sms-t, gondolom a MU meccsről írta, hogy "Parádé!!", de nem is reagáltam rá. minek? nem akarom többé látni. 

azért persze remek, hogy barackot enni jó nálam/velem, meg bármit zabálni, meg meccset nézni. az kurvajó. azt hittem ismerem ezt az embert, de rájöttem, hogy egyáltalán nem. és kibaszott nagy csalódás ez az egész. 

de hálistennek megint okosabb lettem, mint egy ötödikes. ezután nem csinálok ilyen hülyét magamból soha többé. ha valaki az elején gáz, főleg, ha a testem miatt nyavalyog, az megy az ótvaros kukába azonnal. én nem küzdök senkivel többet. néhány együttbulizásért. ugyanmár! vagy nem megyek akkor inkább bulizni, vagy megyek mással. ráadásul, most hogy nem iszik, egyáltalán nem nagy cucc vele a partyzás. megint tanultam valamit, és ez a lényeg. de ne adja neki a Jóisten, hogy előkerüljön még ebben az életben, mert kurvára meg fogja kapni a magáét. 

szánalmas pöcs egyébként. ilyen normális nője soha nem lesz, mint én voltam. soha. egyedül fog megrohadni... jó, persze, biztos nem normális nő kell neki, hanem bombázó. hát legyen. azokkal legalább nem kell beszélgetni. velem meg lehetett azt is. 

áh, nem is fröcsögök tovább, mert még annyit se érdemel, hogy az ujjaimat igénybevegyem a gépeléssel.

szombat délelőtt elmentem virágot és tortát venni anyunak, a szülinapjára. aztán mentem a Tesómhoz, ott volt az ünneplés. jó kajákat főztünk, ebéd után pihiztünk, aztán kirándultunk egyet családilag, kocsival, a Szentendrei szigeten. este 8-ra értem haza. persze már nem mentem bulizni sehova. mondjuk reggel kibuliztam magam a Tilosra, Format C: nagyon kemény zenéket tolt, toltam neki maximális hangerőn, asszem az egész utca felébredt. :) táncoltam egy jót. :)

vasárnap arra ébredtem, hogy nem bírok nyelni. remek. megfáztam. mégpedig szombat délelőtt a virágvásárlásos futkosásban. megizzadtam, levetkőztem, aztán átfújt a szél, eláztam. szóval így nem volt nehéz. este már a takony is megindult, meg egész nap punnyadt voltam. de azért randiztam Üvegessel a Fogasházban. érdekes volt, szimpatikus volt. és akar még velem találkozni. pedig ahogy elindultam, és belenéztem a tükörbe, hát nagyon úgy éreztem, hogy nem fogok neki tetszeni.

de ha ez is csak barátkozni akar, akkor rövid úton leépítem a faszba. elvileg szerdán találkozunk újra, valami jazz koncertre megyünk. én átküldtem neki néhány lehetőséget, aztán majd kitaláljuk.

ma már hajnali 4 óta ébren vagyok, nem kapok levegőt, köhögök, lázam van. alig bírtam bevonszolni magam a melóba. OJ elengedett kettőkor, hogy legalább pihenni tudjak, hogy holnap be bírjak jönni. ömlik a takony a fejemből, rühellem. :(

kint alszik a

kanapén Zé. én meg a hálószobában. ő kérte, hogy így legyen.
hát szép. ide jutottunk.
nem akarok kombinálni, de vagy van valakije, vagy egyszerűen józanul
még egy ágyban sem bír aludni velem, vagy olvasgatott és azért.
az lenne a legjobb, ha már nem is lenne itt, mire felkelek.
SOHA TÖBBÉ NEM TALÁLKOZOM ÉS KOMMUNIKÁLOK VELE!
részemről itt van mindennek vége, ami vele kapcsolatos és ennyi.

--
Mobilkészülékről küldve

nem is gondoltam

volna, hogy egyszer megtörténik, de úgy látszik, hogy az augusztus már másodszor a kiábrándulás hónapja az életemben. 

tavaly a Bőgős nem volt rám semmilyen hatással, mikor találkoztunk Ozora után, most meg úgy érzem, hogy Zé fog ebbe a kalapba kerülni. 

persze most ez hülyeségnek tűnik, hogy láttam róla egy fényképet, és azon borzalmasan néz ki... a haja kinőhet gyorsan. de valahogy az egészet nem kívánom már úgy, mint akár 1-2-3 héttel ezelőtt. ja, mert hogy tegnap is lemondta a találkozót, szóval nem jött át. reggel viszont töltött fel erdélyi képeket a facebookra, és ott láttam, hogy néz ki. :(

már nem is akarok vele találkozni. semmi kedvem.

ja, hát mondta tegnap, hogy akkor tegyük át mára, aztán én meg közöltem, hogy ma nem érek rá. erre meglepődött (szinte meg is sértődött). mégis mit gondolt? hogy én soha nem csinálok semmit, és csak arra várok, hogy mikor méltóztatik megjelenni nálam? hát ez nagy tévedés, csak jelzem.

amúgy meg az jutott az eszembe még tegnap előtt este, amit végül nem írtam le, hogy el fog veszíteni Zé, örökre, végérvényesen, teljesen. kezdek tőle lelkileg eltávolodni, de ha netán összejön valami pasi, ha netán beleszeretek valakibe, akkor meg pláne. nem tudom, hogy ezt akarja-e (minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szerintem nem), de be fog következni, talán nem is sokára. mert bizony én így működöm. a többi "fiúbarátomat" is leépítettem magam körül, ő is erre a sorsra fog jutni. és most úgy tűnik, hogy minden nehézség nélkül. 

leginkább azért, mert a vele való kapcsolatom nem ad annyit, amennyire nekem szükségem van, másrészt meg az új szerelem mindig elveszi az eszemet, az időmet, az energiámat, a figyelmemet mindenki másról. 

tegnap idegből főztem egy jót. :) ma azt hoztam ebédre is. asszem egy zseni vagyok, mármint főzés terén, lehet, hogy gasztroblogot kéne indítanom, hátha azzal a goldenblogon is többre jutnék. :) inkább gasztroblog, mint antiszocblog, nem? :) ez mindjárt emberközelibb. :)

hajnalban arra ébredtem, hogy üvölt a tévé... wtf? áramszünet volt és utána bekapcsolt. hogy örültem... megint nem alszok 5 óra óta... kezdem egyre nehezebben viselni ezt a kialvatlanságot. ja, mert persze tegnap még a meccsek után muszáj volt pornót nézni. és annyira kész voltam már, hogy egyszerűen képtelen voltam visszatartani, 3 perc alatt kivégeztem magam. :) pedig szerettem volna, ha tovább tart, de nem sikerült. :( ennyit tesz két hét megvonás a kézimunkából. :) 

ma végre péntek. :) elvileg randizok ma az Ősemberrel, bár tegnap óta nem jelentkezett. jaj, nem bánnám, ha nem jönne össze, szuperkupát akarok nézni. :) 

Asztalos írt, hogy mi van velem, stb. ő is vasárnap délután akar velem randizni, amikorra már Üvegessel lebeszéltem, úgyhogy le is pattintottam szépen. így járt. :)

ma van az anyukám 67. születésnapja. :) holnap jönnek fel, hogy megünnepeljük. :)

néztem a BL sorsolást, asszem a MU elég jó csoportba került. mázlija volt. :) ma 1-kor izgulás a Debrecenért, hogy hozzon el hozzánk sztárcsapatokat. :) 

a Győri ETO-t rettenetesen sajnálom. annyira nem volt szerencséjük, hogy kész. szegény Pintér Attilát még ki is állította a bíró a szünet után, mert elszakadt nála a cérna. hát nem csodálom. jogtalan volt a 11-es, amivel kiegyenlített a Dinamo. az összes köcsög játékvezető kapja be. mindig van valami bírói tévedés. de most már rendszeresen, mindenféle meccsen. elég unalmas. nem hiszem el, hogy ez ellen nem lehetne tenni valamit.

nincs kedvem dolgozni, de legalább már péntek van. :)

mégis megvannak az

erdélyi képek. halleluja! :) éreztem én azért titkon, hogy meglesznek. :) ha máshol nem, a lomtárban. :) a lényeg, hogy vaklárma volt az egész.

előkerült Asztalos. az is Erdélyben volt, de dolgozni, nem nyaralni. (én mi a faszért nem jutok már el egyszer Erdélybe? pedig mennyire vágyom rá már évek óta... na, mindegy.) szóval visszatért, elnézést kért, hogy nem jelentkezett eddig (pont leszartam), és kérte, hogy folytassuk ott a dolgot, ahol abbahagytuk. írtam neki, hogy részemről rendben. majd lesz valami. (ha más nem, egopolírozónak jó lesz)

Ősember egyre gázabb, nagyon nem akarom én már ezt a holnapi randit vele. annyira fárasztó a dumája. annyira kocka, hogy az kész. meg a humora... hát nem tudom. vannak vicces dolgai, csak az a baj, hogy imád beszélni, ilyen faszságokról, meg fikciókról, engem meg ezek nem érdekelnek. kurvára nem. annyira nem vonzó számomra, mint Férfi, hogy a faszságait szívesen hallgassam. úgyhogy szerintem kuka. :)

viszont van egy Üveges... (csupa érdekes szakma, mi?) na, ő egészen szimpatikus. vasárnap délután fogunk találkozni, ha minden igaz. :) 

már régen átértékeltem azt az elvemet, hogy a számomra értelmes ember csak diplomás, de minimum érettségizett. én nem mondom, hogy minden kétkezi munkás tud magasröptűen beszélgetni, de a másik, hogy diplomás emberek is tudnak seggfejek és semmitmondóak lenni. úgyhogy már egyáltalán nem a végzettség számít, csak az ember, hogy mit mutat magából, hogyan ír, hogyan beszél. 

és ami még eszembe jutott... ööö... nem, erről majd holnap írok. :)

a goldenblog monnyon le. mégcsak nem is jelöltek az 50-be. biztos nem ütöm meg a "színvonalat". meg biztos nem vagyok elég érdekes. bekaphattyák.

tegnap nem volt tornázás, takkerolás se nagyon, inkább főzés. :S hagymás-cukkinis rántottát csináltam, hozzá uborkás-lilahagymás-paprikás salátát, öntet nélkül. fú, nagyon finom lett. jól bevacsoráztam. mondjuk ezek a dolgok kb. zéró kalóriát képviselnek. viszont desszertnek elnyammogtam egy pár kétszersültet vajjal és szilvalekvárral. na, azt talán nem kellett volna. :(

meccset néztem egy darabig, aztán lefeküdtem aludni. hajnalban már 4 körül felébredtem, azóta csak ímmel-ámmal alszok. nem tudom mi van velem. pedig a macska sem piszkált, szóval alhattam volna nyugodtan. hulladék vagyok magyarán megmondva, de majd kipihenem magam (a tepsiben, ahogy szoktam mondani). :D

túlságosan kocka nekem

ez az Ősember. már látom. :( ráadásul küldött most még egy képet... pff... úgy néz ki rajta, mint egy matek-fizika szakos tanár. de olyan békebeli. (kopott farmer, kockás ing, a lábát nem láttam, de lehet, hogy szandi-zokni kombós) de minimum lejön róla, hogy progmatos. áhhh... nem nekem való ez. :(

úgyhogy sanszos, hogy a szuperkupa döntőt otthon nézem, aranyosan, a Macskával. :)

Zé közben telefonált, hogy nem jó neki a ma este, mert sokáig dolgoznak. meg, hogy elbaszta az erdélyi képeket, amit csinált (5-600 db). lenyűgöző. emberek hogy lehetnek ilyen bénák? mondjuk a Dagadt volt a hibás, de hát akkor is. ki lehetett volna ezt az adatvesztést védeni... najó, ők meg annyira nem kockák, hogy nagyon nem. antikockák. vagyis gömbök. :) mondjuk jobban ki is jövök az antikockákkal, mint a kockákkal. (tisztelet a kivételnek persze... bár talán nincs is kifejezetten kocka ismerősöm... na, mindegy)

szóval nem baj az, hogy Zé nem kocka. :) jah, és karácsonyig nem isznak alkoholt... úgy látszik ez az augusztus a fogadalmak hónapja. :) az ötletet támogatom, de majd ráfigyelek, mennyire tartják be. na, nem mintha sok közöm lenne hozzá, vagy érdekelne, szóval tőlem aztán ihatnak is. :)

a lényeg, hogy holnapra áttettük a találkozót. 

felcsillant a szemem, hogy akkor ma nem takkerolok, hanem punnyadok kicsit. de aztán rájöttem, hogy azért nekiállok, mert holnapra sok lenne és csak kapkodás lesz a vége, meg leginkább az, hogy az időhiány miatt beleszarok. úgyhogy azért ma csinálgatok valamit. már csak azért is, hogy mozogjak. holnap meg inkább nyomok egy tornát megint, hátha lepedőakrobatizmusra is szükség lesz az este során és akkor már be legyek melegedve hozzá. :) mondjuk sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy mi majd esetleg szexelünk. pláne este. az sem biztos, hogy ott alszik nálam. mit tudom én? nem is értem, mit pörgök én ezen... mondjuk tegnap csak azért nem néztem pornót, hogy mára kiéhezettebb legyek. így akkor ma is ki kell hagynom, de amilyen fáradt vagyok, úgysem bírnék fentmaradni este 11-ig. inkább kialszom magam (vagy legalább is megkísérlem) és ennyi. :)

minden porcikám fáj

és alig bírok mozdulni. ez valami őrület. a testem olyan pontjain vannak izmok, amikről eddig nem is sejtettem, hogy egyáltalán... pfff... úgy megyek, mint egy rokkant. :) tegnap már konkrétan fájt a tornázás, de megint megcsináltam. mára a takarítást fogom fel testmozgásként (van mit burcsáznom, úgyhogy nem lesz lightos), de holnap újra nekiveselkedek az izzasztó 25 percnek. ennyit meg kell tennem magamért minden nap. legalább. de inkább többet. majd ahogy bírom. amikor már bírok többet, akkor csinálni is fogom. ezt most elhatároztam.

a két figurával, akivel levelezek, egészen jó irányba mennek a dolgok eddig. az egyikükkel addig jutottunk, hogy elkérte a számomat. na, ő a bonyolultabb arc. bemutatkozásként 10 oldalnyi levelet írt nekem. lenyűgöző. nem is tudom hogy fogom elnevezni, de szerintem Ősember lesz. tök mindegy, hogy miért, a lényeg, hogy én tudjam, kiről van szó. 

szóval megadtam a számom neki, az előbb fel is hívott, elvileg pénteken találkozunk este, ha minden jól megy. (bár a szuperkupa döntőt akartam nézni basszus... meg bulizni akartam... na, mindegy.) ha nagyon gáz, én úgyis lelépek 10 perc után, nem szarozok. a meccs kezdésére már akár otthon is lehetek. :) fura alak, 15 percig beszélt T-Rexekről, meg kvantumfizikáról... hát nem tudom. felét nem értettem. de jól szórakoztam. :)

tegnap felhívott Zé, hogy ma átjönne. mondtam, jöjjön. :) (végül úgy döntöttem, hogy akarok vele találkozni) ezért is kell takkerolnom, mert eléggé úszik megint a lakás. :(

majdnem éjfélig meccset néztem este. úgy sajnáltam Juhász Rolandék csapatát, az Anderlechtet. egyértelműen ők voltak a jobbak a második félidőtől kezdve, de akkora volt rajtuk a nyomás, hogy a tizenegyeseket elbénázták. áh. tök szívás. :( vicces lenne, ha az Európa Ligában összekerülnének a Debrecennel... :)

ezen kívül más nincs, kb. örülök, hogy élek. :)

már a bemelegítéstől

leszakadt rólam egy valag víz tegnap, de folytattam. 25 percet nyomtam még, elég durva pilates tornát. mondtam is a Tesómnak, akitől kaptam a dvd-t, hogy ennél azért egy lightosabb verzió kellene az elején. azt hittem befosok, mire végigcsináltam. ömlött rólam a víz. de végigcsináltam. najó, a végén volt 2-3 gyakorlat, amihez hozzá sem kezdtem, mert nem. :) de alapvetően csináltam becsülettel. és ma is fogom. ahogy hazaértem, azonnal. :) jobb ezen hamar túlesni, utána már jobban esik a punnyadás is. ráadásul annyira jó érzés volt a torna után. kicsit újjászülettem. jó sok nyújtás volt, meg átmozgatás. éreztem, hogy van gerincem, combom. mintha belülről átmasszíroztak volna.

most meg érzem, hogy van hasam, mert leginkább abban van izomláz. de sebaj, had kopjon! :) a sztepperhez már nem volt erőm/kedvem tegnap, de sürgősen előveszem azt is. 

ma is tolom a gyümölcsöket, meg korpovitot. fincsiség. :)

Asztalos eltűnt, lekopott. szerintem levágta, hogy nem egymást keressük. én ezt éreztem, tudtam már nagyon jól kb. 2 szó után, de hagytam, hátha lesz belőle valami. hátha csak pillanatnyi elmezavar, amit művel. nem az volt. nem az én pályám. ennyi.

megy most a levelezés másik két arccal. ez a két sztori még képlékeny. még szinte semmi nem történt. úgyhogy ezekről ennyit. :)

a hétvégén bulizhatnékom van. illetve most van bulizhatnékom és azt a hétvégén akarom materializálni. :) szombaton mondjuk jönnek anyuék, mert anyukám szülinapját majd akkor ünnepeljük, de attól én pénteken és szombaton este simán elmehetek bárhova. (anyámba is... MUHAHA) :D táncolhatnékom van, de nagyon. mivel csóró vagyok, keresek valami ingyenes, vagy olcsó bullert. aztán had szóljon. :)

tegnap Zével abban maradtunk, hogy a héten majd találkozunk, ha már visszaszokott a pesti létbe. kíváncsi vagyok, mikorra jön ez el... tegnap óta nem jelentkezett. egyáltalán jó lesz nekem az, hogy ha találkozunk? na, ezt meg nekem kéne végre eldöntenem. 

este a Hold megbabonázott. oltogattam a macskát, hogy én vérfarkas leszek, ő meg vérmacska (mármint a teliholdtól), és majd rámegyünk az emberekre, és öljük őket halomra, meg kiszívjuk a vérüket "mert úgysem kell belőled más...". ezen elröhögcséltem egy darabig, aztán néztem a ManCity-'Pool meccset. pfff... a vörösök szája el lett kenve rendesen. :))) aztán meg lefeküdtem aludni jól. :)

regggel barackevéssel kezdtem otthon, aztán bkv ellenőrök előli bújkálással folytattam. parádés napom van. :)

megehetem amit főztem

aranyosan. úgyhogy most már ezen aztán ne duzzogjak.

egész hétvégén azon agonizáltam, hogy mi van Zével, mikor ér már haza, jelentkezik-e egyáltalán, él-e még, nem esett-e baja stb. nos, eddig a percig semmiféle életjelet nem adott magáról, de tegnap délelőtt pl. belépett iwiwre. tehát itthon van. tehát semmi baja.

gondolom beleolvasott a blogba és jobbnak látta, ha nem jelentkezik. én meg ettem a kefét. tök feleslegesen.

szóval vagy besértődött, vagy úgy gondolja, hogy nekem akar jót tenni azzal, hogy nem kerül elő... hát remek. 

most persze kurvaszar, de lehet, hogy tényleg jobb így. nem kell csinálni a fesztivált. éljük az életünket, egymás nélkül és kész. 9 hónap után talán most végre pont kerül a dolog végére. legbelül persze bele akarok halni, de majd túlélem. ennél durvább dolgokat is túléltem már. nem ez lesz az első, hogy valaki eltűnik az életemből. 

a hétvégém egyébként egy nagy rakás fos volt. egy hányás. egy szar. szombaton az én szülinapomat ünnepeltük, én meg jól berágtam, mert nem úgy történt az ünneplés, ahogy nekem tetszett volna, cserébe jól meg is bántottam otthon mindenkit. üvöltve zokogtam. áh. tiszta ideg voltam, persze Zé miatt, mert 3 napon keresztül a telefonom bűvöltem, hogy mikor jelentkezik már. aggódtam, mint az állat. szóval a szombat elcseszettül sikerült, a péntek, meg a vasárnap még valahogy, de vasárnap meg már jöttem volna haza, a Tesóm meg még húzta az időt, meg töketlenkedett, én meg ezt kurvára nem bírom, akkor is felhúztam magam.

komolyan, nem kéne nekem emberek közé menni. teljesen felesleges. mondjuk, nincs is hozzá sok ingerenciám. mármint, hogy bárkivel is kommunikáljak. olyan szinten rühellem az embereket, hogy az nem igaz. no, ez nem újkeletű, de durván elhatalmasodott rajtam. sajnos a családomtól is agyhúgykövet kapok, ami a legnagyobb gáz. pedig ők az egyetlenek, akik legalább szeretnek. nekem meg ez sem kell. semmi nem kell. és senki nem kell. szerintem csinálok egy "antiszoc" blogot, ahova ki fogom fröcsögni folyamatosan, hogy mi bajom az emberekkel. hogy miért utálom őket, és hogy miért ne szóljon hozzám senki, ha jót akar.

elkezdtem chatelni egy sráccal. kétszer beszéltünk pár órát. aztán már olyan sms-eket küldött, hogy hiányzom neki, meg így Drága, meg úgy. odavan értem, meg vissza. mondjuk, még nem találkoztunk. gondoltam rá, hogy bár kurvára nem vagyunk egy hullámhosszon, azért (gecimód) egopolírozónak megtartom, amíg nem találok jobbat, de a srác annyira gáz, annyira kezelhetetlen, hogy kész. tegnap még sms-eztünk, de be is fejeztem. hülyékkel nem foglalkozom, akkor inkább maradok egyedül tovább. jó az nekem. 

írt most egy másik. sajnos nem 40-es. nem is annyira stramm. külsőre nem pont az esetem, amit viszont a párkapcsolatokról, meg a világlátásáról több oldalon keresztül összeírt egy levélben, az nagyon-nagyon szimpatikus. teszek egy próbát. hátha. legalább megbaszna valaki rendesen végre. már azért megérné találni valami jóképességű egyedet. érzem, hogy a rendszeres szex hiányzik az életemből. egy hetet végigtárcsáztam a tévé előtt, aztán most egy hét Vérnénnye, de most már jól esne egy tartalmas testi kontaktus. ahol kapok is. 

parádé. most írt Zé sms-t, hogy most lépték át a határt... (kitől is hallottam én ezt már? :D Vikuska biztos tudja :D). a faszomat beleverem. :) csak emlegetni kellett. :) mindegy, semmit nem vonok vissza, semmit nem törlök. ez a naplóm. ezt gondoltam, ezt éreztem, ki kellett írni magamból, hát megtettem. majd kezd vele amit akar. vagy nem. meg különbenis. a ráknak jár ez ide olvasgatni. mondjuk én voltam az a barom, aki megadtam neki a címet. :) ezt is megehetem aranyosan. :)

olyan baromságokat álmodtam ma éjjel, hogy az nem igaz. kezdődött azzal, hogy már péntek reggelre egy magas szőke pasival szexeltem álmomban. namost, az a hülyegyerek, nevezzük monjduk Asztalosnak, szóval ez egy magas, szőkésbarna pasi, és hát nyilván miatta álmodtam ezt. erre ma hajnalban az volt, hogy magas, szőke pasival randizok, sőt, szexelés van betervezve, de mire odaérek hozzá, már a Csillagász hangja jön ki a száján. külsőre nem olyan (egy drabális, 2 méteres, 120 kg-os, szőrös pasinak láttam álmomban, simán felkapott a nyakába), de a hangja a Csillagászé volt. (az hogy került most elő az agyamban már megint???) aztán a nagydarab pasi eltűnik, sehol se találom, majd egyszercsak ott a Csillagász, jön, hogy bocs, de ő most nem képes szexelni, mert a haverjával full lelazultak, és bocs, de most nem. én meg csak néztem, hogy de hol az én pasim? aztán még a Tesóm is előkerült álmomban, meg otthon voltunk, a szülőfalunkban, ő a szomszéd házban lakott, vagymi. áh. na, ebből felébredtem 4 körül. kimentem wc-re, aztán visszafeküdtem, és akkor meg a Tesómmal mentünk valami romkocsmába, ott kértem egy doboz cigit, meg venni akartam egy fasza öngyújtót, erre mondja a pultos, hogy 2935,- HUF, vagymi. mondom, ez hogy lett ennyi? erre látom, hogy egy gramm fű, már oda van csapva, mert hát az az egyezményes jel a pultban, hogy ha valaki olyan cigit kér, mint én, akkor az kér egy gramm Mariskát is. pfff... ez csak egy álom volt, de szép is lenne, ha így működne... istenem... :)

összességében olyan érzésem van, hogy egész éjjel nem aludtam. annyira sokat álmodtam, vagy olyan sokáig, hogy totál nem érzem magam kipihentnek. az álom ugyebár nem a mélyalvás szakaszában van, hanem csak egy félig-meddig alvósban, és mivel sokáig tartott, úgy érzem, semmit nem aludtam. 4 után megint álom, 6-kor meg már ébresztő... áhhh... hulla vagyok. :(

voltam reggel körmösnél, most nagyon visszafogott lett a dizájn. elég volt a harsányságból. :)

ma gyümölcsnapot tartok. a hétvégi zabálás miatt. nem ettem sokat, de akkor is. muszáj visszafogni az arcomat. ha lesz erőm, márpedig muszáj, hogy legyen, ma nekiállok a testmozgásnak. legalább heti háromszor egy órát, vagy amennyit bírok... szóval tolni kell, mert a pacalságtudat teljesen megöl már. :(

de kár volt

elküldeni azt a kurva sms-t kedden este. picsába. :( 

mi a faszért vagyok ilyen hülye picsa???

egyértelműen nem kellek neki, akkor meg mi a faszra töröm már megint magam? hogy unom én ezt az egészet már. 

pedig ha meglátom a fotóját, már nedves a bugyim... meg egyébként is annyira, de annyira bírom. de minek??? semmi értelme tovább húzni-vonni ezt a rétestésztát. soha nem lesz közöttünk olyan kapcsolat, amire én vágyom. soha. 

elbohóckodunk együtt, kielégíti a szükségleteit, amikor azok rátörnek, aztán ennyi. 

én tudom, hogy bír, meg szeret is, mint embert, de ennyi és nem több. ez nem szerelem, ez nem lángolás, ez nem együttjárás. és soha nem is lesz az. barátságnak sok, de minden más egyébnek kevés.

igazából a valódi barátság keretei között kéne tartani az egészet. ha tudnám. ha bírnám. ha tudnánk, ha bírnánk. mármint ott tartani.

megint csak az lesz a megoldás, hogy ne találkozzunk. mondjuk, az elmúlt 3 hétben kétszer aludtunk együtt, semmi több. ha most ki tudnék tartani, hogy ne keressem, vagy ne reagáljak, ha ő keres, az lenne a legjobb.

véget kell vetni a szenvedésemnek, mert ez így nem mehet tovább. ki kell törölni az életemből, nincs mese. máshogy nem léphetek előre. 

istenem, de ha legalább lenne valaki más... áhhh... az összes szájbakúrt netes társkeresőn olyan a felhozatal, hogy egyszerűen nem találok szavakat. RÉMES!! biztos nekem magasak az igényeim, de nem vagyok hajlandó lefaragni belőlük. akkor inkább leszek egyedül. kurvára nem érdekel.

ah, a macskával annyira jól elvagyok... :) komolyan mondom, az antiszoc énem annyira kezd kifejlődni, hogy az hihetetlen. van egy pár ember a környezetemben, akikkel hajlandó vagyok fecsegni, kommunikálni, a többiekkel viszont nem. egyáltalán nem. csak a macskával. :) meg kutyákkal beszélgetek az utcán, és hasonló dolgok fordulnak elő. lehet, hogy agyamra ment az egyedülélés, nem tudom. egyébként jól viselem. :) szóval nincs semmi befordulás, vagy önmarcangolás, otthon állandóan vihogok a macskával, meg igazából mindenen vihogok. a melóban is könnyesre röhögöm magam simán, egy szar vicctől is. szóval nem vagyok összetörve, egyszerűen csak nem vagyok kíváncsi senkire. 

pasikra meg főleg nem. mindegyik monnyon le a gecibe! :D

annyira nem történik

semmi, hogy igazából nem is tudom, hogy írjak-e vagy sem. de hát már írok... :)

tegnap adtam a testmozgásnak, Zsófi kolléganőmmel sétáltunk egy kicsit Zuglóban, aztán vettem egy-két dolgot és hazamentem főzni. :)

rá vagyok szívódva a főzésre, de nagyon. :) most az a taktika, hogy főzök este, vagy hétvégén, és azt hordom be ebédre. könnyű ételeket főzök és mindig csak kis adagokat hozok, hogy ne egyem magam tele délben. délig csak gyümölcsöt eszek, este 6 után szintén. ez az esti önmegtartóztatás a legnehezebb, főleg, ha lazulok is, akkor ugyebár rámtör az éhség ezerrel. de ma kiganyézom a hűtőt, meg a konyhát, és már nem fogok otthon tartani semmi olyat, amit nem szabad enni. :) és persze ezután nem is vásárolok ilyesmit. :)

bízom benne, hogy ha újra a rendszeres testmozgás útjára lépek (cirka jövő héttől), akkor majd már az esti kajálás se fog hiányozni. és igyekszem a mariskafogyasztást is visszafogni, pont ezért. :) 

a főzés egyébként nagyon jól ki tud kapcsolni. semmin nem gondolkodtam tegnap este már, semmin nem pörögtem, csak pihiztem. még mindig nem aludtam ki magam rendesen, de majd hétvégén, anyuéknál. :) 

a hétvégén a cégnél nagytakarítás lesz. egész nap pakoltam, meg a koszos cuccokat rakosgattam. hogy utálom én ezt! és persze OJ rámhagyta, hogy az ő cuccát is... na, mindegy, túléltem. :) és 4-kor lehúzom a rolót. elengedek mindenkit haza, magammal együtt. :) nemcsak azért, mert már nekem is mehetnékem van, hanem mert szeretek népszerű lenni a kollégák körében. :)

este Loki meccs. remélem jó lesz. :)

tovább gondoltam az

előző témát és hát azért vannak aggályok...

hiszen Zé nem akar engem. mármint kapcsolatnak. "barátnőnek". vagy nevezzük bárhogy. akkor meg miért is erőlködök én a megértéssel, a türelemmel, összecsiszolódással?

ráadásul mi van, ha becsajozik? akár éppen most, ebben a pillanatban, egy erdélyi menyecskével... vagy van már valami folyamatban, amiről én nem tudok...

no, mindegy. ezen én egyedül hiába agyalok, megoldani úgysem tudom a kérdést.

sebaj. ha nem neki, akkor majd másnak leszek a csini barátnője. :) a dévaj szexistennő. (majdnem azt írtam, hogy szaxistennő... hiszen szaxiban is jó vagyok... :D)

a legnagyobb probléma, hogy kurvára ráérek. gondolkodni is, meg netezni is. na, ez a baj. :) sajnos könyvet nem hozhattam be olvasni, de majd hétvégén lefoglalom magam jól. már megvan, hogy mivel: Révész Béla: Ady trilógiája c. könyvével. kikészítettem az ágyam mellé, néha beszagolgatok az antikvár könyvbe. 1936-ban adták ki. de van ám 1913-as kiadású Ady könyvem is. :) gyűjtök mindent, ami Ady és régi. :)

meg az antikvár könyveket is úgy általában... imádom őket. :) 

nem beteg már

a Macska, sőt, igazán élénk. így végig alhattam az éjszakát, teljesen nyugodtan. ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy rettenetesen fáradt voltam mire hazaértem. a hasam is fájt, szóval ez is rátett egy lapáttal a fos közérzetre, de a kialvatlanság jobban kikészített.

eszembe jutott Zé. már több, mint egy hete nem kommunikáltunk. nagyon tud ám hiányozni. :( küldtem rá egy sms-t, hogy merre jár, de nem kapta meg, valószínűleg lemerült a telefonja és nem volt lehetősége tölteni. 

azon gondolkodtam tegnap, hogy a házasságom óta vele van az első hosszabb kapcsolatom. mert hát ez bizony kapcsolat. hívhatjuk barátságnak is, de annál több van kettőnk között, ezt mindkettőnknek be kell ismernünk. szóval lassan 9 hónapja tart ez az egész, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de tart. és inkább jó mindig, mint rossz. nem is tudom, hogy volt-e rossz. a múlt heti kifakadásom is inkább annak a csalódottságnak a terméke volt, hogy bejelentette az elutazását Erdélybe. 

nem tudom, hogy ő gondol-e rám. szerintem igen. de erre nála van a válasz. elvileg szombaton jönnek haza, kíváncsi vagyok, mikor jelentkezik.

most, hogy egy kicsit több időm van a munkahelyen, olvasgatok mindenféle cikket, és kezdek rájönni arra, hogyan is kellene őt kezelnem. hogy milyen eltérések vannak közöttünk, de hogy azok simán kezelhetők, de nem hisztivel, meg ilyen kifakadásokkal, hanem türelemmel és megértéssel. 

nem vagyunk egyformák. egy pár dologban nem. máshogy éljük meg a kapcsolatainkat (nemcsak a kettőnkét, a többit is, úgy általában). meg hát az alapvető különbség, hogy ő férfi, én meg nő vagyok. és bár már elolvastam a szakirodalmat ebben a témában (Vénusz és Mars), mégis eltávolodtam annak a szellemiségétől, a férfiak ilyen szemmel való nézésétől, megértésétől. vissza kell ide kanyarodnom, mert ez a helyes út.

sokszor jut eszembe, hogy leszarom a stramm 40-es pasit. nem tudom jön-e, és ha igen, mikor. inkább szeretném a Zével való kapcsolatomat normális pályára tenni, terelni. olyanra, ami mindkettőnknek jó. úgy érzem, képes vagyok türelmesnek lenni vele. és tudom, hiba lenne, ha meg akarnám változtatni. hiszen én sem vagyok hibátlan. csak csiszolódni kellene, megérteni egymást, elfogadni egymást. néhány dolgot tisztázni és talán nem is lenne másra szükség... 

és most megint nem a kétségbeesés munkálkodik bennem, hogy ha Zé nem, akkor más úgysem lesz. mert nem erről van szó. főleg, hogy Zénél jobbat nagyítóval sem találhatok. egyelőre legalábbis. vagy nem tudom. nem tudok semmit, az a legjobb. :)

najó, egy valamit biztosan tudok (és most fellebbentem a fátylat a nagy titokról): csini és önbizalomtól (és nem hájtól) duzzadó csaj leszek. újra megkezdem a testmozgást, és már folyamatban van a diéta is. most nagyon elszánt vagyok, és most nagyon kitartó leszek. ez tuti. véget kell vetni a kövérségnek, nincs mese. 

meg fogom mutatni a Világnak, hogy én milyen jó NŐ vagyok és kész. megcsinálom, ez most nagy-nagy fogadkozásnak tűnik, de megcsinálom. nem bírok így élni tovább, ebben a testben. egyszerűen nem bírok és nem akarok tovább így élni. tetszeni akarok. mindenkinek. vagy nagyon sok mindenkinek. de persze elsősorban magamnak. ez a legfontosabb. aztán meg Zének. ez is fontos. azt szeretném, ha büszke lenne rám, hogy milyen csinos és szép vagyok (nemcsak okos és vicces). azt szeretném, ha úgy érne hozzám, úgy lenne velem, úgy lenne mellettem, hogy mindig vibráljunk picit és tényleg öröm legyen rámnéznie, megjelennie velem bárhol. mert ha ez van, akkor én is örülök és boldog vagyok. 

én, a maximalista alkat, nem is értem, hogy bírtam ki 30 évig abban az ocsmány testben. most már végképp elég ebből. és nem sebészkés kell, legalább is a testem 90%-ának esetében nem, hanem mozgás és diéta. ennyi a titok. :) 

tejet nem adok

többé a Macskának. vagy jobban átgondolom... tegnap kedveskedni akartam neki egy kis bolti tejjel, örömmel meg is ette, sőt, repetázott is, aztán este az ágyban már elég durva szagokat eregetett magából (konkrétan kétszer is arcon lőtt egy galambbal), aztán hajnali 5-kor, mikor felkeltem pisilni, beletenyereltem a hányásába. lenyűgőző.

nem csak hányt, fosott is. de mindenfelé. ehhh. feltakarítottam, aztán visszafeküdtem aludni, de persze már nem bírtam, úgyhogy most megint alig látok ki a fejemből. 

pont azon gondolkodtam este, hogy a boltban kapható tejeknek mennyi köze van a tehénhez, és arra jutottam, hogy biztos van valami, ha a Macska megeszi. cserébe viszont készrevágta a gyomrát. szegénykém. reggel mondjuk már nem volt baja, máskor, ha éjszaka hány, akkor reggel enni sem kér, csak kóvályog. de most már ott toporgott a lábam alatt, hogy éhes.

ezen kívül extra dolog nincs. a tegnapi meccsen közepes játékkal győztünk 3:0-ra. az ellenfél beállt védekezni, szinte végig egykapuztunk. :)

Zé még mindig nem jelentkezett, én sem kerestem. 

a hétvégét a szüleimnél fogom tölteni, péntek reggel indulunk, kihasználjuk a 3 napos ünnepet. 

vissza kell szereznem

azokat az olvasókat, akiket a 2 hetes hallgatásom alatt elveszítettem. vagy mindenki szabin van? :) alig olvasgat valaki... mondjuk vannak érdekes találatok a blogomra, de hát azok mindig vannak, cserébe azért ez így elég kevés. 

nem meséltem, hogy a szülinapom miként telt. viccesen. :) otthon ültem, vettem egy üveg pezsgőt aznap a boltban, azt megittam, be is rúgtam rendesen, meg persze lazultam. nem volt rossz, főleg, hogy én akartam így. ilyen szülinapom egyébként még talán nem is volt. hogy nem találkoztam senkivel, nem hogy bulizni nem mentem, vagy nem volt ünneplés, hanem tök egyedül töltöttem mind a 24 órát. ezt is ki kell próbálni valamikor. :) majd jövőre bepótolom. vagy nem. mittomén, akkor mire lesz majd igényem. :)

az első munkanap, a szabi után, rémes persze. nehéz visszaszokni. najó, nem szakadok meg a munkában, de lassan telik az idő. meg álmos is vagyok. vasárnapra is alig aludtam (4-5 órát kb.), tegnap meg éjfélkor még forgolódtam, úgyhogy hulladék vagyok. este meg még meccs 9-kor... addig szerintem alszom egyet. :)

és ma nem nyitottam meg az indexet. mekkora jófej vagyok! sőt, a rádiót is direkt úgy kapcsoltam be, hogy a 7-es hírek végén, a fél 8-as hírekig. pont nem hallottam semmit. és nem is hiányzik. egyszerűen nem érdekel a világ. saját magam érdekel, meg a hozzám közelállók, de itt be is van fejezve. inkább olvasgatom az NSO-t, meg az NST blogot, ha már annyira olvasgatni akarok. nem kell politika. nem kell közélet. 

szeretnék egy új telefont. már megint. :( a mostani 1 éves, az előző több, mint 4 évig szolgált (aztán még Zét is szolgálta egy darabig), és nincs is semmi baj, de beleszerettem egy SE Xperia X10 mini pro telefonba. főleg a qwerty billentyűzet miatt. mert azzal akár blogolhatnék sűrűbben, vagy többször kéznél lenne, hogy megosszam a gondolataim másokkal, pl. a blogomat olvasókkal, vagy bármi. már arra is jó lenne, hogy csak magamnak leírjam, amit szeretnék, hogy ne kelljen jegyzetfüzet (Ozorára megint vittem), vagy ilyesmi. leginkább, hogy minden megmaradjon. (ja, pénzem az nincs rá persze. reménykedem egy vastagabb születésnapi borítékban, amit a szüleimtől kapok és bár igazából rezsire kéne költenem, de hát a szülinapi ajándékomat már csak nem arra költöm, hanem magamra... pfff...)

ugyanis annyi gondolat jár a fejemben, folyamatosan, hogy lassan ez már követhetetlen. a legjobbak, a legértékesebbek sokszor elvesznek, pedig... pedig akár még egy jó Goldenblogos eredményem is lehetne, ha tényleg mindent megosztanék. najó, persze az is lehet, hogy sokan el is fordulnának tőlem... hát nem tudom. lehet, hogy nem jó ötlet minden gondolatomat a nyilvánosság elé tárni? :)

majd legfeljebb csinálok egy új blogot, ahol tudok vadulni. :) ez megmarad webnaplónak. :)

a szabadságom második

hetét passzív pihenéssel töltöttem, az első héthez képest. :)

hétfőn este feljött Zé. már vasárnap, hazafelé beszéltünk telefonon. sakál részeg volt. Apor születésnapját ünnepelték. közölte, hogy hétfőn nagyon meg fog dugni. mondtam, hogy ehhez 2 ember kell, azt majd én szabályozom. nagyon nem szeretem, mikor így viselkedik egyébként. utálom, mikor részegen kell vele telefonon beszélgetni. rémes volt. 

ja, és ehhez képest feljött hétfőn este, aztán mikor lefeküdtünk, úgy fél óra múlva már csak megkérdeztem, hogy "most akkor nem leszek megdugva?" erre ő: "áttehetnénk reggelre?" én meg persze beleegyeztem, hiszen láttam, hogy már bealudt. és kibaszott mérges voltam. egyrészt mert utálok reggel dugni. másrészt meg tudtam, hogy reggel kutyafuttában lesz minden. olyannyira így lett, hogy (bár nem számoltam, de esküszöm kellett volna) kb. 3 rántás után elment. parádés. ÉS ÉN???? 

én, aki készült az estére, aki várta, hogy mi lesz. kívántam a szexet, nem tagadom. de nem ezt a reggeli szart. olyan megalázó az egész. én ezt nem akarom többet. soha többet. egy használati tárgynak éreztem magam, semmi másnak. és nemcsak a 3 rántás miatt, hanem úgy egyáltalán. mi az, hogy ő bejelenti, hogy másnap meg fog dugni? és ha én nem akarom, akkor mi van? ráadásul mindig csak sakálrészegen jönnek rá az ilyen gondolatok, ingerenciák. amikor nem tökrészeg, akkor soha nem nyomul, soha nem csődör az ágyban, csak elszöszölünk lájtosan, halkan, a paplan alatt. a melleim, vagy egyéb erogén zónáim érintve sincsenek. olyan érzésem van, hogy seggpicsarészegre kell innia magát ahhoz, hogy úgy tudjon viselkedni velem az ágyban, ahogy az mondjuk egy férfitól elvárható, illetve ahhoz kell lerészegednie, hogy azokat a testrészeimet is kezelésbe vegye, amiktől egyébként undorodik. ilyenkor nem zavarja semmi... érdekes... engem csak fullrészegen lehet megdugni? remek. még jó, hogy tudom, hogy ez csak Zére igaz, más pasik józanul is tudják élvezni a testemet... 

kedd reggel elment dolgozni, én meg visszafeküdtem aludni. délelőtt bejelentkezett sms-ben, elnézést kért a reggeli szánalmas teljesítményéért. erre nem is válaszoltam. azóta sem. (mégis mit lehet erre írni?) 

bejelentette többek között, hogy szerdán elindul mégis Erdélybe, Aporral, pedig úgy volt, hogy nem megy. emiatt kicsit csalódott voltam, de hát pont leszarom. én még egyszer ilyen megaláztatásban amúgy sem kívánok részt venni. én ennél sokkal, de sokkal többre tartom magam, mint hogy ilyen esték és éjszakák legyenek. én ennél sokkal értékesebb NŐ vagyok, mint hogy a testemet egy darab húsként kezeljék, ja, de az is csak becsukott szemmel élvezhető. vagy tökrészegen. ki kérem magamnak ezt a bánásmódot! ki kérem magamnak, hogy Zé szerint nekem mindenhogy jó! jelentem, kurvára nem így van. és ezen nem is szándékozom változtatni. ha nem tetszik, el lehet menni a francba. tessék keresni egy olyan nőt, akinek tényleg tetszik a teste (legfeljebb nem beszélgetnek), vagy olyat, akinek elég néha egy-egy ilyen menet. én ezt befejeztem. 

úgyhogy a kedd délelőtti üzenetre nem válaszoltam, és azóta sem kommunikáltunk. bármennyire is emlegette még hétfőn a szülinapomat, aztán vagy mégis elfelejtette, vagy leszarta. szép dolog. még jó, hogy már ez sem izgat.

szóval kedd reggeltől mostanáig nagyjából összesen talán 2 órát töltöttem a lakáson kívül. egész nap itthon ültem, ettem, tévéztem, pihentem. csak és kizárólag bugyuta filmeket, vagy sportműsort, illetve ismeretterjesztő filmet voltam hajlandó nézni. teljesen kikapcsoltam, senkivel nem kontaktáltam szóban a Tesómon és a szüleimen kívül. egyszerűen nem volt kedvem senkivel beszélni. és ezzel nem akarok megbántani senkit, remélem, nem is bántottam meg senkit a héten az eltűnésemmel, de még rohadtul nem akartam a napi dolgokba visszacsöppenni. pont elég lesz holnap reggel. teljesen kizártam az életemből pl. a híreket, a közéletet. egy másodpercnyi híradót sem néztem, a netet is most kapcsoltam csak be, hogy nyugiban megírhassam amit akarok, ne holnap kelljen ezzel a munkahelyen görcsölni. 

a közélet ignorálását egyébként hosszú távra tervezem. nem olvasok indexet, nem nézek híreket, nem olvasok napi/heti lapot. nem akarom. megcsömörlötem, elegem van. ebből kifolyólag a blogomban sem lesz többé politizálás. mert nem foglalkozom vele. és még csak a folyosói pletykákat sem akarom tudni, mármint a munkahelyen, hogy most akkor mi történik az országban. leszarom. magammal akarok foglalkozni és semmi mással. meg természetesen család+barátok. 

a héten egyébként nagyon jól összejöttem a Macskával. talán még soha ennyire. rájöttem, hogy mi a legjobb tulajdonsága számomra: hogy nem tud beszélni. :) szanaszét dögönyöztem, nyünnyögtem neki, fotóztam, videóztam, meg könnyesre röhögtem magam rajta. áhhh... ez egy hülye. de imádom. :)) kurvajókat beszélgettem vele. :) illetve hozzá, de hálistennek soha nem válaszolt. :)

a terveim a jövőre nézve: ja, az titok. :) szeretnék meglepetést okozni. :) hatalmas terv, de jó terv. biztos vagyok benne, hogy ez most mindenkinek tetszeni fog, ha kiderül. :)

a pasizás? egyelőre jegelem. a szex hiányzik (pontosítok: inkább a gyengédség, a csók, az ölelés hiányzik), de mindenáron nem kell. hétfő este kivételével, vasárnap óta minden este pornót néztem, és rengeteget élveztem. :) most egy darabig elég ebből is. úgyis jön Vérnénnye hamarost. :)

szóval pasizás témára visszatérve csak annyit: nézelődök, jelen vagyok egy-két helyen, de csak azzal vagyok hajlandó egyáltalán levelezni, aki tényleg bejön és szimpatikus és minden elvárásomnak megfelel. úgyis tudom, hogy egy stramm 40-es lesz a párom, szóval amíg nem jön abból a korosztályból valaki, aki okés, addig nem töröm magam, és nem bosszankodom mások, hülyék miatt. 

tegnap főztem egy jó nagy adag chilis babot, most megyek és eszek, aztán megnézem a Liverpool-Arsenal meccset. tegnap 5 mérkőzést láttam, végre van normális foci a tévében, úgyhogy egyből jól rá is zizzentem. :) 

hol is kezdjem

a beszámolómat? éppen két hete nem írtam egy sort sem... voltak dolgok amik kikívánkoztak belőlem, de kitartottam a mai napig, mert nem volt kedvem írni.

no, belevágok, nem filozofálgatok. :)

kezdem ott, hogy a Bőgőssel töltöttem a szombat éjszakát. az Ozorára indulás előtti éjszakát. ő keresett meg, hogy van-e kedvem találkozni vele. és volt. a Gödörnél találkoztunk este 10-kor. hozott egy üveg rosét, eldumálgattunk egy darabig. sajnos jól nézett ki... de amúgy nem hatódtam meg tőle. de tényleg jó volt beszélgetni, hiszen éppen egy éve nem találkoztunk és nem is igazán tudtunk egymásról. egy idő után kifejezte azt a szándékát, hogy szívesen megdugna. én meg nem tiltakoztam ez ellen. hazajöttünk, borozgattunk még, pornót néztünk, aztán 2 menet is volt. (ennyit arról, hogy rápihenek Ozorára)

a 2 menet egy felet sem tett ki számomra. egyáltalán nem volt nagy élvezet. jó volt csókolózni, a csókját mindig is szerettem a Bőgősnek, de a többit inkább hagyjuk. és tényleg kicsi a farka. és tényleg nem emlékeztem már erre. és így meg végképp nem élveztem. legtöbbször nem is éreztem semmit. na, mindegy. arra egyébként tökéletesen megfelelt ez a találkozás, hogy rájöjjek, teljesen lejöttem a Bőgősről. 1 éve ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy ezt le fogom írni még valamikor, és így is fogom gondolni. most meg tessék. semmit nem jelent már nekem ez az ember. és a hátam közepére sem kívánom. 

reggel szépen elhúzott haza, én meg nekiálltam csomagolni. persze egy csomó fontos dolog kimaradt, de hát így jár, aki kapkod. :)

délután 3 körül értünk Ozorára, én már Simontornyától ujjongtam és visongtam a kocsiban örömömben. 

szóval vasárnap délután check-in, Tesómék elhúztak haza, én meg végre ott maradtam, egyedül. :) egyből csináltam egy cigit, aztán sétálgattam, ücsörögtem, olvasgattam, fotózgattam. mikor igazán tudatosult bennem, hogy megint ott vagyok, és megint kezdődik a fesztivál, elbőgtem magam, annyira boldog voltam. :) és akkor még 2 nap hátra volt a kezdésig! :) első nap viszonylag korán lefeküdtem, iszonyat fáradt voltam a szexelős éjszaka után.

hétfőn ébredés után tusolás a szabad ég alatt, elég nagy közönség előtt (a zuhanyzó ajtajaként szolgáló lepedőt elég sokszor elfújta a szél, csak az nem látott, aki nem akart. cserébe persze én is nézelődtem. :D) felfrissültem, majd fogtam magam és elmentem egy nyugodt, árnyas helyre piknikelni. vittem kaját, bort, vizet, könyvet, hálózsákot. egész nap egy fa tövében hédereltem a dombtetőn. délre jól be is rúgtam. :) olvasgattam, pihengettem. este, mivel buli még nem volt, megint lefekvés, viszonylag időben.

kedden, a fesztivál kezdetének napján inkább a nagyobb népsűrűséget kerestem, hogy szokjam. :) a központban ültem le, megint szinte teljes piknik felszereléssel, de alkohol nélkül. német fickók ácsorogtak mellettem a hűvösben, egy komoly távcsővel, és onnan nézték a forgatagot. vicces volt. :) közben ment a hangcucc beállítása, nem volt szar. :)

közeledett viszont egy vihar, pont a nyitóestére, úgyhogy egy idő után a sátor menedékébe húzódtam be, hogy felkészüljek az estére. 

özönvízszerű eső zúdult le, hatalmas vihar volt, a sátram természetesen állta a sarat. német fiúk mászkáltak, közben ha láttak nyitott sátrat, azt behúzták, hogy ne ázzon be. pozitív élmény. :)

aztán csak elkezdődött a buli. :) az eső nem hagyta magát, de legalább nem szakadt már annyira. én nem áztam el, viszont olyan nagy sár lett, hogy alig lehetett közlekedni. nem vittem bakancsot, mert minek, cserébe a szép cipőmet saraztam szarrá, bokáig elmerülve. nem voltam boldog. :( nagy nehezen átevickéltem a chillhez, ott táncikáltam hajnalig, mert meg akartam várni a napfelkeltét, hogy lássak eljutni a sátramhoz. nem volt ám azon a terepen egyszerű semmi. az olyan bizonytalan lábú és béna csajnak, mint én vagyok, át kellett mindig gondolni, hogy hova és hogyan és mikor indulok el, mert könnyen kitörhettem a nyakam egyébként, vagy fülig saras is lehettem volna. de nem lettem hálistennek. :)

szerda pihi napnak indult, aztán délután a chillben Pupilla varázsolt el. kurvajót táncoltam. :)

csütörtökön dél körül keveredtem elő, délután Kalumet in DUB (mekkora dárenbészt tolt a srác!!), majd OTT (UK) érkezett. a chill csurig megtelt. izzadt emberek hullámoztak, táncoltak egyszerre, orrvérzésig. akkora buli volt, hogy nem tudom elmondani. :) lement a kedvenc számom is Tőle, meg egyáltalán... ez a dj valami frenetikus... olyan zenéket tolt, hogy befostam... :) ücsörögtem még utána a hűvösben, a fák alatt, meg pihiztem, aztán ennyi volt ez a nap nagyjából.

péntekre már kezdtem szétcsúszni. az egy dolog, hogy egy vakond dolgozott 1 napja a sátram alatt. konkrétan arra ébredtem csütörtökön, hogy a vállam alatt mozog a föld. egyik kis kupac nőtt a másik után. para volt, mert attól féltem, hogy kirágja magát, illetve berágja magát a sátramba, én meg megyek haza éjszaka és puff. sikítás meg minden. úgy tűnt egy ideig, hogy lekopott, de aztán péntek reggel megint kiüldözött a sátramból. ő sajnos korábban kelt, mint én. jó kis felhőszakadás kerekedett reggel 7-re. épp, hogy leértem kávézni a zuhé előtt. volt nagy rohanás lefelé a dombról. :) utána meg csak pislogtam, hogy hömpölygött a víz abban  az árokban, amin még vasárnap száraz lábbal át lehetett kelni. én persze a söntésből, védett helyről nézegettem erre-arra. aztán mocskosul szétestem. fogalmam sem volt, hogy milyen nap van, hogy előző nap hol voltam és mit csináltam, és hasonlók. teljesen felborult minden, hálistennek. :) nem tudtam már, hogy merre vagyok arccal. :) a chillben töltöttem az időt, de nem tétlenül. táncoltam, röhögtem, volt, hogy teljesen röhögőgörcsöt kaptam tánc közben. (mondjuk ezt már nem tudom, hogy melyik nap volt) egyszerűen nem tudtam abbahagyni. kb. egyedül táncoltam a chill közepén, közben meg néha a térdemet csapkodtam. mert mindig eszembe jutott valami. aztán már azon röhögtem a végén, hogy miken tudok röhögni. hogy micsoda faszságok tudnak az eszembe jutni. :) a könnyem kicsordult, de nem egyszer. de már szinte tényleg bőgtem, annyira röhögtem. örömkönnyek voltak, nah. :) nagyon élveztem. :)

szombaton délután bekínáltam magad Liquid Soul zenéjével, a nagyszínpadnál. persze csak hátul, a tűz körül táncikáltam. én nem tudom, hogy tavaly hogy bírtam ki 1 teljes hetet a nagyszínpad mélynyomójától 2 méterre... most olyan hangerővel ment minden, hogy szinte elviselhetetlen volt még a tánctéren kívül is. najó, nem elviselhetetlen, de brutál. :) pont elég is volt ennyi belőle. :) a chillben is néha meg lehetett bolondulni a zsinnyegtetéstől. edzettem ott (is) magam rendesen :)

vasárnap aztán Tristan (FR) táncoltatott meg, még a hazajövetel előtt. nagyon jó buli volt, és rengetegen voltak. :) aztán jöttek értem a Tesómék, és bár volt egy kis fennakadás, azért minden jó, ha a vége jó. nem is én lennék, ha nem kalandosan értem volna haza. igazából a buli kapujáig volt kalandos kijutni, de 20 perc sétával és egy srác segítségével ez is megoldódott. a sátorösszecsukás szokásos kérincsélős történet lett, mert még mindig nem tudom hogy kell. aztán pici cipekedés, de közben nézelődés, beszélgetés, majd kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. :)

őszintén szólva, vártam már, hogy hazajöhessek. maradhattam volna hétfő estig simán, de azért az 1 hetes sátorozás már kicsit megviselt a végére. jó, hát voltak dolgok, amik alapvetően hiányoztak a cuccaimból, meg legközelebb máshova rakom a sátrat is, de nagyon vágytam már a saját wc-mre és az ágyamra. meg egyéb civilizációs dolgokra, amik egyébként kurvára nem hiányoztak Ozorán, csak már a végén. szóval bírom én a sátrazást, de asszem 1 hétig max. vagy nem fesztiválon. vagy mittomén. :) 

összességében egyébként nagyon jó volt Ozora, de sajnos szerdától eléggé elcsesztem magamnak. folyton csak azon rágódtam, hogy Zé miért nincs ott, mert vele mennyire jó lenne. valahogy most nem tudtam egyedül annyira élvezni az egészet, mint tavaly, mert most tudtam, hogy van valaki, akivel még jobb lenne. van egyetlen ember az ismeretségi körömben, akivel még az egészet fokozni lehetett volna, és az Zé. és mivel tartottuk a kapcsolatot telefonon, ez elég sokszor eszembe is jutott. és ezen elég sokat keseregtem is. mindenesetre elhatároztam, hogy egyedül nem megyek többé Ozorára. nem mondom, hogy pont Zével fogok menni legközelebb, de egyedül már nem. úgy már nem buli. kell valami társaság, legalább 1 ember, akivel lehet hülyülni. 

fú, és annyi jó csajt láttam... jesszus!!! elég sokszor elkalandoztak a gondolataim. :) voltak jó pasik is, de azok kevésbé izgattak. viszont a csajok, egy szál bikiniben, meg akármiben... jujjj... :P gerjedtem ezerrel. :)

és rengeteg magyar volt. tavaly péntekig nem hallottam magyar szót, most meg azonnal. de a külföldiek is jó fejek voltak. :) minimális kommunikációra voltam képes velük, mert bár értettem szinte mindent, válaszolni nem igazán tudtam. 

a pultban mindig mindenki kedves volt, az 1 év alatt összekuporgatott kis pénzemet jól el is vertem, mert sajnos rászoktam a büfében kajálásra egy idő után. de nem sajnáltam. egy évig sakkoztam, trükköztem, számolgattam, gyűjtögettem a kis pénzemet, hogy ott lehessek. ez nyilván jövőre is így lesz, csak most már megpróbálok ügyesebben gyűjtögetni. :) kevesebb parával. :)

el is felejtettem

már, hogy a Bőgősnek milyen kicsi farka van. Ja, mert hogy az este
taliztunk a Gödörnél, hozott egy üveg bort, meg a kedvenc
gumicukromból egy zacskóval. dumálgattunk, iszogattunk, aztán meg
feljöttünk hozzám, tovább borozni, pornót nézni, szexelni.
2 menet volt, de sokszor nem is éreztem, hogy bennem van. fura. úgy
látszik mégis számít a méret. :-P
egyébként nem volt nagy dobás az egész, a csókja viszont még mindig
fincsi. de ha most választani kellene, akkor inkább Zével szexelnék.
hm. pár hónapja még nem mondtam volna ilyet...
az éjszaka kellemes volt, de már nagyon el vagyok szokva a Bőgős
köcsög stílusától. nem hiányzik ez nekem.
hogy nem tudnék újra beleszeretni, az tuti. Zébe hamarabb...
Zé tegnap reggel adott utoljára életjelet. kicsit aggódok is, de hát
csalánba nem üt... :-D
most állok neki pakolni. ennyit arról, hogy majd szépen, nyugisan
megcsinálom. hát nem. bele kell húznom, mert O.Z.O.R.A. vár! :-D