sikerült összehoznom valamelyik este... talpas cigi+kávé+2 szem (gyógynövényes) altató... nem mondom, aludtam mint a bunda :) a kávé csak az íz miatt kellett. :)
október 10-én kb. haza zavartak a munkahelyemről, azóta nem dolgozom. nem is baj, kurvára untam már az egészet. persze, ahogy kihúztam a lábam, pár nap múlva össze is omlott minden, nem elérhető az ügyfélszolgálat, nem tudnak semmire válaszolni, és az első panaszlevél is megérkezett emiatt. no, hát ha ez kell, akkor csinálják...
sajnos már a munkaviszonyom is megszűnt a múlt héten, úgyhogy lassan 1 hete ténylegesen munkanélküli vagyok. ennyit a nagy munkaerő hiányról... 20 év szakmai tapasztalattal, széles körű ismeretekkel egyszerűen nem kellek sehova (június óta keresek intenzíven munkát). csak huszonpáréves lányok kellenek, akik most estek ki az egyetemről, amit apuci fizetett nekik, és nulla tapasztalatuk van, ráadásul a munkához való hozzáállásuk is elég kérdőjeles. de hát ők kellenek, nem a tapasztalt negyvenesek. csodálatos. nekem mostantól senki ne ugasson arról, hogy nem talál megfelelő embert, mert nem fogom elhinni, illetve ezt fenntartással kezelem mostantól, mert ha az a cél, hogy fiatal legyen, és formálható, akkor hajrá, fel lehet venni ezeket a fiatalokat, csak majd senki ne lepődjön meg, ha 6 hónap múlva lelép külföldre, vagy 10e Ft-tal többért átmegy máshova. ezektől az emberektől senki ne várjon lojalitást, kitartást, terhelhetőséget.
kurvára unom már ezt a munkanélküli létet, az itthon tespedést. persze, más marhára örülne neki, én pénzügyileg ezt nem engedhetem meg magamnak. így sem tudom, hogy mi lesz velem, ha még hónapokig nem lesz munkám. meg hát amúgy is, olyan lassan telnek így a napok, hogy az nem igaz.
magányos vagyok, egyedül vagyok, a Tesómon kívül kb. nincs senkim. MiM? ja, vele végeztem. a múlt héten úgy felkúrta az agyamat, hogy elég volt. a lelkem ennyi bántást már nem bír ki. értem én, hogy most az ő életét kell rendbe tenni (az enyémet nem kell?), de hogy 2 éve erről szól minden, az most már rettentő unalmas, ráadásul ebben az élet rendbe rakásban nem volt benne az, hogy olyan áron, hogy engem bántson. márpedig csak idén nem először tapos úgy a lelkembe, hogy azt már egyszerűen nem lehet, és nem is szabad tovább elviselni. lassan nem tudok a tükörbe nézni emiatt. szóval elég volt. letiltottam a számát, és nem tud hívni, nem tud írni, nem mintha annyira akarna keresni, de most már ne is tudjon elérni. ennyi.
egyébként éppen ma van 3 éve, hogy először kiszúrtam MiM-et az akkori munkahelyemen, és beszélgetésbe elegyedtünk... a többi történelem... egy lezárt fejezet az életemben, amire már nagyon sajnálom, hogy az utóbbi 2 évet elpocsékoltam. voltak szép pillanatok, de az is inkább csak az első évben. az első év végén eltört valami, és azóta is törött. egy percre sem volt egyben sajnos. :( rá kellett jönnöm, hogy nincs szüksége rám, én meg nem futok most már tényleg olyan szekér után, ami nem vesz fel.
megpróbálom kitörölni az agyamból, ami sokkal jobban fog menni, ha nem beszélünk, és nem tudunk semmit egymásról. tavaly is sikerült 4 hónap alatt szinte teljesen elengedni, de aztán váratlanul előkerült idén februárban, és azóta megint csak ezen csüngök. de eddig és nem tovább. nem mintha lenne potenciális jelölt a helyére, de egyelőre talán nem is a legfontosabb, elvagyok egyedül, csak munkám és bevételem legyen már, mert kurvára nem szeretnék megint nyomorogni.
hogy a tétlenkedés ne menjen az agyamra, belekezdtem itthon a lomtalanításba. rengeteg szemét, és felesleges ruha került ki a lakásból, kicsit át is rendeztem pár dolgot. jövő hét végén nagytakarítás lesz (nem én csinálom, hanem hivatalos takarítók, sok pénzért), a függönyök már kimosva várják, hogy a helyükre kerüljenek. jó lesz tiszta és rendezett lakásban ülni majd munka nélkül. :) ja, de amúgy tényleg jó lesz, Karácsonykor megint nálam lesz az ünneplés, jönnek a szüleim és a Testvérem, itt lesznek 3 napig, és nagy segítség, hogy a takarítással már nem kell bajlódni, sütögethetek kedvemre. :) idén is én csinálom pl. a bejgliket (diós és mákos), tavaly is nagy sikere volt. várom már a Karácsonyt, biztosan jó lesz. :)
egyébként a napjaim úgy telnek, hogy ha már jelentkeztem minden állásra, ami éppen elérhető, akkor filmeket nézek a tévében. ha nincs semmi film, akkor pedig a jól bevált SoLaTi Music konceretet nézem, amit az A38-on vettek fel, és persze én is ott voltam a közönség soraiban. :) mondtam már, hogy imádom ezt a zenekart? januárban fedeztük fel őket, teljesen véletlenül, a BJC-ben. alapvetően a Balázs Elemér Group miatt mentünk el a Tesómmal, de a SoLaTi is fellépett, amit először kétkedve vettünk tudomásul, aztán amikor belecsaptak a lecsóba, egyből tudtuk, hogy ez valami új és valami csoda... azóta én már összesen 10 SoLaTi koncerten voltam (talán csak a kapolcsi maradt ki), és nem tudom megunni. ezt a koncertfelvételt is láttam vagy... nagyon sokszor... :) és jövő héten is játszanak a BJC-ben, és természetesen ott leszek akkor is. :)
hogy miért jött be annyira? mert jazz, de mégsem az. mert bár nem sok számuk van egyelőre, mégis, soha nincs két egyforma koncert, soha nem játsszák ugyanúgy a számokat, mert hát jazz, improvizáció...
a billentyűknél Oláh Tzumo Árpád (akivel májusban összefutottam a lakásommal szemben lévő kisboltban, és igazi balfasz rajongóként viselkedtem, remegett kezem-lábam, meg a hangom, rákérdeztem, hogy "te is itt laksz a környéken?" pfff... mi közöm hozzá? ennél jobb kérdés nem jutott eszembe? amúgy igen, itt lakik, azóta már a közeli Lidlibe menet is találkoztam vele), aki egy őstehetség (dobon is), Amerikában tanult, olyan iskolákban, ahova rajta kívül nem jutott el más magyar művész. hihetetlenül szerény, annak ellenére, hogy micsoda tehetség, és mennyire jó zenéket szerez.
a szövegeket az énekesnő, Pocsai Kriszta írja, akit január óta más formációban énekelve is hallottunk már a Tesómmal (pl. Gáspár Károlyékkal vagy a Rákfogóval), de hát a SoLaTiban tetszik nyilván a legjobban. elképesztően tehetséges, és nagyon kedves nő. bárcsak barátnők lehetnénk... többször is konstatálta, hogy egyforma fülbevalónk van, ez már elég hozzá, nem? :)
a basszer... hmmm... nem utolsó szempont, hiszen imádom a basszereket, szóval Heilig Tomi pengeti a basszusgitár húrjait, aki igen, Heilig Gábor és Eszményi Viktória (Egy lány vagyok csupán a sok közül...) fia. már megszoktam, hogy a basszerek milyen fejeket vágnak zenélés közben (számomra ez is az első számú szexepiljük), de Heilig Tomi mindig meg tud lepni. :) hiányolom, hogy keveset szólózik, de az tény, hogy amit kell, azt nagyon jól tolja.
a doboknál pedig Snétberger Toni, aki Snétberger Ferenc fia... hát ő szerelem volt első látásra... úgy dobol, hogy egyből nedves lesz tőle a bugyim. akár jazz, akár drum'n bass, akár pop... mindent megold, ráadásul magas színvonalon, és olyan átéléssel, olyan precizitással (amikor az kell), hogy csak ámulok és bámulok.
persze a többiekbe is szerelmes vagyok, kivétel nélkül, egyszerűen imádom amit csinálnak. én már csak ilyen kis hülye maradok mindig, hogy akiért rajongok, abba picit bele is szeretek. (vagy nagyon)
nagyon vicces sztori volt május végén, amikor Pécsett is ott voltam a koncertjükön egy csütörtök este, előtte pedig hétfőn még a Kobuci kertben találkoztunk. Kriszta és Tzumo csak néztek Pécsen, hogy én hogy kerülök oda. :) lassan megkaphatnám a Hivatalos Rajongó címet is. :)
jaj, Pécs amúgy klassz volt május végén, ott töltöttem nettó 2 napot kb. és imádtam, mint mindig. találkoztam Misikémmel is, meg az új barátnőjével, őket is elvittem SoLaTi koncertre, illetve Misi intézte a jegyeket, végül ő vitte el a két csajt, mindegy, a lényeg, hogy nekik is megmutattam ezt a csoda zenekart, és nekik is tetszett. :)