újabb érdekes kombinációt

sikerült összehoznom valamelyik este... talpas cigi+kávé+2 szem (gyógynövényes) altató... nem mondom, aludtam mint a bunda :) a kávé csak az íz miatt kellett. :)

október 10-én kb. haza zavartak a munkahelyemről, azóta nem dolgozom. nem is baj, kurvára untam már az egészet. persze, ahogy kihúztam a lábam, pár nap múlva össze is omlott minden, nem elérhető az ügyfélszolgálat, nem tudnak semmire válaszolni, és az első panaszlevél is megérkezett emiatt. no, hát ha ez kell, akkor csinálják...

sajnos már a munkaviszonyom is megszűnt a múlt héten, úgyhogy lassan 1 hete ténylegesen munkanélküli vagyok. ennyit a nagy munkaerő hiányról... 20 év szakmai tapasztalattal, széles körű ismeretekkel egyszerűen nem kellek sehova (június óta keresek intenzíven munkát). csak huszonpáréves lányok kellenek, akik most estek ki az egyetemről, amit apuci fizetett nekik, és nulla tapasztalatuk van, ráadásul a munkához való hozzáállásuk is elég kérdőjeles. de hát ők kellenek, nem a tapasztalt negyvenesek. csodálatos. nekem mostantól senki ne ugasson arról, hogy nem talál megfelelő embert, mert nem fogom elhinni, illetve ezt fenntartással kezelem mostantól, mert ha az a cél, hogy fiatal legyen, és formálható, akkor hajrá, fel lehet venni ezeket a fiatalokat, csak majd senki ne lepődjön meg, ha 6 hónap múlva lelép külföldre, vagy 10e Ft-tal többért átmegy máshova. ezektől az emberektől senki ne várjon lojalitást, kitartást, terhelhetőséget.

kurvára unom már ezt a munkanélküli létet, az itthon tespedést. persze, más marhára örülne neki, én pénzügyileg ezt nem engedhetem meg magamnak. így sem tudom, hogy mi lesz velem, ha még hónapokig nem lesz munkám. meg hát amúgy is, olyan lassan telnek így a napok, hogy az nem igaz.

magányos vagyok, egyedül vagyok, a Tesómon kívül kb. nincs senkim. MiM? ja, vele végeztem. a múlt héten úgy felkúrta az agyamat, hogy elég volt. a lelkem ennyi bántást már nem bír ki. értem én, hogy most az ő életét kell rendbe tenni (az enyémet nem kell?), de hogy 2 éve erről szól minden, az most már rettentő unalmas, ráadásul ebben az élet rendbe rakásban nem volt benne az, hogy olyan áron, hogy engem bántson. márpedig csak idén nem először tapos úgy a lelkembe, hogy azt már egyszerűen nem lehet, és nem is szabad tovább elviselni. lassan nem tudok a tükörbe nézni emiatt. szóval elég volt. letiltottam a számát, és nem tud hívni, nem tud írni, nem mintha annyira akarna keresni, de most már ne is tudjon elérni. ennyi.

egyébként éppen ma van 3 éve, hogy először kiszúrtam MiM-et az akkori munkahelyemen, és beszélgetésbe elegyedtünk... a többi történelem... egy lezárt fejezet az életemben, amire már nagyon sajnálom, hogy az utóbbi 2 évet elpocsékoltam. voltak szép pillanatok, de az is inkább csak az első évben. az első év végén eltört valami, és azóta is törött. egy percre sem volt egyben sajnos. :( rá kellett jönnöm, hogy nincs szüksége rám, én meg nem futok most már tényleg olyan szekér után, ami nem vesz fel.

megpróbálom kitörölni az agyamból, ami sokkal jobban fog menni, ha nem beszélünk, és nem tudunk semmit egymásról. tavaly is sikerült 4 hónap alatt szinte teljesen elengedni, de aztán váratlanul előkerült idén februárban, és azóta megint csak ezen csüngök. de eddig és nem tovább. nem mintha lenne potenciális jelölt a helyére, de egyelőre talán nem is a legfontosabb, elvagyok egyedül, csak munkám és bevételem legyen már, mert kurvára nem szeretnék megint nyomorogni.

hogy a tétlenkedés ne menjen az agyamra, belekezdtem itthon a lomtalanításba. rengeteg szemét, és felesleges ruha került ki a lakásból, kicsit át is rendeztem pár dolgot. jövő hét végén nagytakarítás lesz (nem én csinálom, hanem hivatalos takarítók, sok pénzért), a függönyök már kimosva várják, hogy a helyükre kerüljenek. jó lesz tiszta és rendezett lakásban ülni majd munka nélkül. :) ja, de amúgy tényleg jó lesz, Karácsonykor megint nálam lesz az ünneplés, jönnek a szüleim és a Testvérem, itt lesznek 3 napig, és nagy segítség, hogy a takarítással már nem kell bajlódni, sütögethetek kedvemre. :) idén is én csinálom pl. a bejgliket (diós és mákos), tavaly is nagy sikere volt. várom már a Karácsonyt, biztosan jó lesz. :)

egyébként a napjaim úgy telnek, hogy ha már jelentkeztem minden állásra, ami éppen elérhető, akkor filmeket nézek a tévében. ha nincs semmi film, akkor pedig a jól bevált SoLaTi Music konceretet nézem, amit az A38-on vettek fel, és persze én is ott voltam a közönség soraiban. :) mondtam már, hogy imádom ezt a zenekart? januárban fedeztük fel őket, teljesen véletlenül, a BJC-ben. alapvetően a Balázs Elemér Group miatt mentünk el a Tesómmal, de a SoLaTi is fellépett, amit először kétkedve vettünk tudomásul, aztán amikor belecsaptak a lecsóba, egyből tudtuk, hogy ez valami új és valami csoda... azóta én már összesen 10 SoLaTi koncerten voltam (talán csak a kapolcsi maradt ki), és nem tudom megunni. ezt a koncertfelvételt is láttam vagy... nagyon sokszor... :) és jövő héten is játszanak a BJC-ben, és természetesen ott leszek akkor is. :)

hogy miért jött be annyira? mert jazz, de mégsem az. mert bár nem sok számuk van egyelőre, mégis, soha nincs két egyforma koncert, soha nem játsszák ugyanúgy a számokat, mert hát jazz, improvizáció...
a billentyűknél Oláh Tzumo Árpád (akivel májusban összefutottam a lakásommal szemben lévő kisboltban, és igazi balfasz rajongóként viselkedtem, remegett kezem-lábam, meg a hangom, rákérdeztem, hogy "te is itt laksz a környéken?" pfff... mi közöm hozzá? ennél jobb kérdés nem jutott eszembe? amúgy igen, itt lakik, azóta már a közeli Lidlibe menet is találkoztam vele), aki egy őstehetség (dobon is), Amerikában tanult, olyan iskolákban, ahova rajta kívül nem jutott el más magyar művész. hihetetlenül szerény, annak ellenére, hogy micsoda tehetség, és mennyire jó zenéket szerez.
a szövegeket az énekesnő, Pocsai Kriszta írja, akit január óta más formációban énekelve is hallottunk már a Tesómmal (pl. Gáspár Károlyékkal vagy a Rákfogóval), de hát a SoLaTiban tetszik nyilván a legjobban. elképesztően tehetséges, és nagyon kedves nő. bárcsak barátnők lehetnénk... többször is konstatálta, hogy egyforma fülbevalónk van, ez már elég hozzá, nem? :)
a basszer... hmmm... nem utolsó szempont, hiszen imádom a basszereket, szóval Heilig Tomi pengeti a basszusgitár húrjait, aki igen, Heilig Gábor és Eszményi Viktória (Egy lány vagyok csupán a sok közül...) fia. már megszoktam, hogy a basszerek milyen fejeket vágnak zenélés közben (számomra ez is az első számú szexepiljük), de Heilig Tomi mindig meg tud lepni. :) hiányolom, hogy keveset szólózik, de az tény, hogy amit kell, azt nagyon jól tolja.
a doboknál pedig Snétberger Toni, aki Snétberger Ferenc fia... hát ő szerelem volt első látásra... úgy dobol, hogy egyből nedves lesz tőle a bugyim. akár jazz, akár drum'n bass, akár pop... mindent megold, ráadásul magas színvonalon, és olyan átéléssel, olyan precizitással (amikor az kell), hogy csak ámulok és bámulok.
persze a többiekbe is szerelmes vagyok, kivétel nélkül, egyszerűen imádom amit csinálnak. én már csak ilyen kis hülye maradok mindig, hogy akiért rajongok, abba picit bele is szeretek. (vagy nagyon)

nagyon vicces sztori volt május végén, amikor Pécsett is ott voltam a koncertjükön egy csütörtök este, előtte pedig hétfőn még a Kobuci kertben találkoztunk. Kriszta és Tzumo csak néztek Pécsen, hogy én hogy kerülök oda. :) lassan megkaphatnám a Hivatalos Rajongó címet is. :)

jaj, Pécs amúgy klassz volt május végén, ott töltöttem nettó 2 napot kb. és imádtam, mint mindig. találkoztam Misikémmel is, meg az új barátnőjével, őket is elvittem SoLaTi koncertre, illetve Misi intézte a jegyeket, végül ő vitte el a két csajt, mindegy, a lényeg, hogy nekik is megmutattam ezt a csoda zenekart, és nekik is tetszett. :)

ha van olyan

hogy "két bal lábbal" felkelés, akkor szerintem én azt ma megcsináltam. :) hullámzó a hangulatom, de leginkább szar. 

visszaolvastam tegnap a bejegyzéseimet, és láttam, hogy kettőben is a munkámról, meg az álláskeresésről nyavalyogtam, kb. szó szerint ugyanúgy... én kérek elnézést...

nyilván most ez a legégetőbb, ami minden percben foglalkoztat, de annyira azért nem gáz a helyzet. pultost mindenhova keresnek, a ZS-terv, hogy beállok valami jó kis streetfood helyre, aztán mindenki elmehet a picsába. komolyan mondom, még felüdülés is lenne ennyi CC-s fos után egy kis vendéglátás, személyes "ügyfélkapcsolat". amúgy is hányok már a CC-től, a biztosításoktól meg a falnak megyek, szóval elég volt. nagyon kellene a karrier váltás, de hát "sajnos" ehhez értek jelenleg. próbáltam IT-s területen is mozgolódni, ismerős ajánlott be egy céghez, de hát a konklúzió az volt, hogy nem vagyok elég IT-s. persze, rosszul esett elsőre ez a minősítés, de azért lássuk be, a számokkal mindig is gondom volt, inkább humán vagyok, mint reál... 

abban viszont biztos vagyok, hogy bármit meg tudok tanulni, még akár a programozást is, meg még ráadásul érdekel is, tehát nem reménytelen, hogy tesztelő, rendszerszervező, üzleti elemző vagy valami hasonló legyen belőlem, de ennek most még nincs itt az ideje. ehhez még sokat kell tanulnom.

amit nem szeretnék már soha többet: telefonálni. hívást venni, mint ügyfélszolgálatos, vagy kimenő hívást indítani, hogy értékesítsek... na, ezt nem. never ever. nem azért mert derogál, vagy mert ne tudnám megcsinálni, egyszerűen nem akarom ezt csinálni. akkor már inkább húst sütök a Mekiben. sőt, láttam tegnap a villamoson két fiatal csajt, BKV ellenőrök voltak, színes hajjal, meg trendi cuccokban. persze bedobtam nekik, hogy a "faszért nem kerestek normális melót?", de ha megszorulok, még lehet, hogy én is ott kötök ki. eddig engem szívattak az ellenőrök (most van bérletem, hogy az esetleges interjúk miatt ne kelljen szopni), most én szívatnék MINDENKIT! :D :D oké, ez azért tényleg csak a legeslegutolsó a listán. :)

amúgy nem értem, hogy miért jó az, hogy engem még október végéig itt ültetnek (azon kívül, hogy tudom, hogy a szaros, sok munkát igénylő melót csináljam meg), hiszen egész nap csak a szar fröcsög belőlem, kb. pont leszarok mindent, csak az álláskereséssel foglalkozom, vagy a fb-ot pörgetem... de hát hajrá, ha ez kell... én a pénzemért elülök itt, és elnetezgetek. nem véletlen, hogy van időm írogatni is ide. :) na meg van is miről fröcsögni... 

ami egyébként hányinger (többek között) és gusztustalan, hogy nem is közös megegyezést ajánlottak fel, hanem egyből a munkáltatói felmondás, és még a felmondási idő felét le is dolgoztatják... ja, és most még az éves bónuszomon megy a szarrágás, ami nyilván aprópénz nekik, de azért kibaszottul fáj, hogy ki kell fizetni, pedig az kurvára jár nekem, mindenféle szabályzat, meg riport, meg eredmény alapján. vagyis nem tudják megúszni, mert abban a pillanatban a munkaügyi bíróságon vagyok, amikor engem átbasznak. ja, meg az MNB-nél... bizonyára érdekelné őket néhány himi-humi, ami itt folyik, és GECIRE nem szabályos. 

fú geci... de tényleg... 

itt van ez a klimaxos kurva, ami miatt az egész fos elkezdődött. február óta dolgozik a csapatban, de még egy ilyen pletykás, hazug, szarkavaró némbert nem láttam. ráadásul egy olyan sérült személyisége van, hogy az kezelhetetlen. 50+-os, de bazmeg feszt a főnökhöz járt árulkodni, de kb. olyanokért, hogy nem köszöntünk neki mikor bejött. igen bazmeg, nem köszöntünk éppen abban a szent pillanatban, mert akkor éppen, tavasszal, a seggünkön vettük a levegőt, kb. ketten üzemeltettük egy kibaszott nagy cég telefonos ügyfélszolgálatát, és napi 12 órát melóztunk. bocs, hogy elfelejtettünk köszönni. ami egyébként nem is igaz, csak ez a kurva ilyeneket talált ki. és persze ezzel az állandó nyavalygással, a meglévő fos tetejére, betette a kaput az osztályvezetőnknél, akit imádtam (kicsit bele is voltam szeretve tavaly nyáron...), és inkább itt hagyta az egészet, mert már nem tudott aludni, annyira basztatta a dolog. ha ez a klimaxos kurva nem jön anno, fejünk se fájna, egyben lenne a csapat, a megkezdett úton tudnánk haladni előre (és nem hátra, ahogy most történik), kezdtük már a konkurencia színvonalát megközelíteni, ami kemény másfél év munkája volt, rengeteg túlórával, meg hétvégével... és akkor erre most még a bónuszomon rugóznak. úgy, hogy tavasszal a 80 túlórát összekapkodtam hirtelen 2-3 hónap alatt. és az a durva, hogy még élveztem is, szerettem is a melómat! minden fos és szar ellenére imádtam itt dolgozni. és ez a kurva meg belerondított. szánalmas. most kérdezte, hogy azért lehet velem beszélgetni? mondom: "szerintem nekünk nincs már miről beszélni..."

ennyi. ment is egyből árulkodni, hogy én milyen szardarab vagyok. hajrá. árulkodjon. papírom van mindenről, vesztenivalóm nincs, maximum a bónusz, de már az exosztályvezetőm kiokosított, hogy mit csináljak, meg tulajdonképpen kurva jól állok a teljesítmény értékelésben, mert a 4 kiírt egyéni célból 3 kibaszottul megvan, 100%-ban, a negyedik meg saját hibámon kívül nem tudott megvalósulni, tehát az is 100%, szóval nem is értem... ja de, értem. fáj nekik, hogy ki kell fizetni. ja, tetszettek volna előbb gondolkodni. :D :D

szóval csodálatos napom van :) a két bal lábbal felkelés kihozta belőlem az állatot. :D :D

mostanában a kedvenc

szavam járása: geci... tudom, hogy nem nőies, meg ahogy Apukám mondaná: "egy bölcsész nem beszélhet így", ráadásul MIM sem szereti ha közönséges vagyok (mármint ha nem kettesben vagyunk), mindenesetre előszeretettel használom kötőszóként, vagy csak úgy a mondat végén... rémes...

ja, a legnagyobb kedvenc: "namaste geci" :D :D na, ettől sírok :) ezt nem használom, csak olvastam valahol... zseniális... :)

egyébként csodálatos napom van, mégpedig azért, mert már ketten is írtatok, hogy írjak, mert olvastok, és érdeklődtök "irántam", hogy mi van velem... vagy nem is tudom, hogy miért, de nyilván szeretitek olvasni az agymenéseimet, úgyhogy ez jó hír, itt legalább szükség van rám. 

a munkahelyemen sajnos nincs. éppen ma kaptam kezembe a papírt, hogy október végéig még jöjjek dolgozni (persze, a szaros feladatokat még csináljam, meg vigyem a délutános műszakokat), aztán november közepéig fel vagyok mentve a munkavégzés alól és viszlát. csodálatos. nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezt a fost nem kell tovább passzírozni jobbról balra, aztán meg vissza, minden áldott kibaszott napon... de azért ennek az idén 30 éves, 2000 fős cégnek a szégyene, hogy 20 éves értékesítői, Call centeres, valamint 15 évnyi vezetői tapasztalattal házon belül sem tudtak sehova átpakolni, ha már ez a főosztályvezető nem bírja a pofámat. mondjuk én se az övét. :) még egy ilyen ordas vén kurvát az Isten nem látott... szánalmas. 

mivel még nincs új melóm, pedig már június vége óta intenzíven keresek, picit aggódom, hiszen bár van tartalékom (kivételesen), nem akartam azt felélni, szóval jó lenne valami másik melóba átülni novembertől, ezen dolgozom most. szinte bármi jó lehet, akár átmenetileg is, maximum keresek tovább, de még eddig sehova nem kellettem. se vezetőnek, se CC-be, se máshova... azért persze kihúzom anyagilag február végéig (úgy számoltam), de nem cél addig munka nélkül lenni, mert azért az a lelkivilágom is lerombolná rendesen. egy idő után biztosan nem lenne természetes a mosolyom. ja, és nyomatom az angolt, ha már lesz rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. angol nyelvtudás nélkül bizony nem vagyok piacképes munkaerő. hiába a tapasztalat, hiába a tudás, hiába a tanulni akarás, ha nincs középfokú angolom, és nem tudom használni a nyelvet készség szinten (tehát tudni kell írni, olvasni, BESZÉLNI gond nélkül), akkor el is áshatom magam. ez a nagy felismerésem. najó, ezt tudtam előbb is, de talán most, 42 évesen végre lehet, hogy rendesen megtanulok angolul, és a nyugdíjig már valami zsíros melóm lesz. vagy eltakarodok külföldre és vissza se nézek. mit tudom én.... de már nekem nagyon ciki, hogy nem beszélek angolul. úgyhogy ezen változtatni kell... 

November 5-től szabadon igazolható vagyok, ha bárki tud bármit, bárhol (Budapest közigazgatási határain belül), ahol H-P, 9-17 meg lehet keresni nettó 300-at, sikítson!!! :) 

a legnagyobb oximoron

ami csak létezik: kávé + indica... mármint kávé mellé olyan talpas cigit szívni, amitől bealszik az ember.
nemcsak oximoron, de orbitális pazarlás is... :-D
viszont ez a fent említett párosítás elképesztő jó tud lenni egy ilyen borús vasárnap délelőtt... B-)
minden másra ott a Mastercard... :-P

nincs elég probléma

a fővárosban, pláne a nyolcadik kerületben, mert engem ma délelőtt azért állított meg 1 fiatal nyikhaj rendőr, mert nem a kijelölt gyalogátkelőn mentem át a Baross utcán, hanem mellette 1 méterrel. az már részletkérdés, hogy piros volt a lámpa, tehát át sem lett volna szabad mennem, de nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem a zebrán.

15 éve járok ezen az útvonalon gyalog, ezt a rendőrnek is elmondtam, és teljesen jól ismerem ott a forgalmi rendet, ami szükséges a biztonságos közlekedéshez. pont leszarták. nem a zebrán mentem át és kész, legközelebb ne csináljak ilyet... pfffff...

nem akartam velük vitatkozni, hogy amúgy egyrészt azzal kéne foglalkozni, ahol a vér folyik éppen, meg a hajléktalanokkal, meg mittomén, meg hát álljunk már meg egy ásónyomra, nincs már egyéb megoldandó feladat a rendőrség számára a városban, sőt az országban sem, mert minden rendben, minden fasza, minden bűnügy fel van derítve, és most már azt nézik, hogy pontosan a zebrán megy-e át az ember (mondom, piros volt a lámpa a gyalogosoknak, tehát el se indulhattam volna)??? nincs ezen kívül más fontosabb tennivaló? komolyan itt tartunk??

azért sem akartam velük vitatkozni, mert ha netán bevisznek, és csinálnak egy dr*g tesztet, akkor lehet, megbuknék, mint Rottenbiller, szóval jobb a békesség, amúgy is kurvára késésben voltam a munkahelyemről. 

ja, amúgy volt tépőzár, nem is 1 hanem 2 kerek hónap. de csak zöldből volt tépőzár, a fehérből nem mindig sikerült megoldani, főleg ha MIM-mel összejöttünk hétvégén bulikázni. :)

de a fehér amúgy is csak bulira jó, arra nem vagyok úgy rászívódva, mint a zöldre. viszont 2 hónap zöld tépőzár után megveregettem a vállam, hogy pont a legszarabb, legstresszesebb 2 hónapot sikerült kibírni nélküle, ami arra is fényes bizonyíték, hogy bármikor le tudom tenni, és bármeddig tudom nélkülözni. de 2 hónap után bevásároltam, és valami földöntúli volt újra beleslukkolni a talpas cigibe. :) azóta meg nyilván tolom, hol jobban, hol kevésbé, de nagyjából minden nap. a fehéret viszont teljesen kiiktattam cserébe. :) szerintem nem csináltam rossz boltot. :)

ja, MIM, igen. újra/még mindig együtt... nem egyszerű a sztori... október 15-én lesz egy éve, hogy szakított velem, telefonon... tudom, no comment kategória... én nem is kerestem utána egyáltalán. a fejemhez vágott mondatai, a zavaros kifogásai nagyon sokáig élénken éltek a fejemben, a lelkemben. ezek után minek keressem? végül ő bukkant fel februárban, és még kb. ki is kérte magának, hogy én miért tűntem el... ehhh... no comment ez is. 

fura egy ember, nem egyszerű, ahogy én sem vagyok az. tavaly ősz óta próbálja az életét újra egyensúlyba hozni. azóta dolgozik ezen, és februárra már eljutott arra a szintre, hogy újra megkeressen, mert hát csak én vagyok élete szerelme... ha szexre gondol, akkor csak én jutok az eszébe, meg egyáltalán... mint társ, mint kapcsolat is csak én... október és február között nem volt senkivel, nem is ismerkedett, eszébe sem jutott, hiszen bár telefonon elküldött, de ő azért mindig tudta, hogy ha kicsit jobban lesz, akkor úgyis keres, mert velem akar lenni, senki más nem érdekli.

nehéz egyébként az én vérmérsékletemmel, türelmetlenségemmel ezeket a dolgokat abszolválni. meg hogy ne legyen semmi elvárásom vele kapcsolatban. nem egyszerű, és sokat dolgozom azon, hogy ne kúrjam fel magam percenként, hogy empatikus legyek vele, és elfogadjam, hogy most neki milyen tervei vannak, és azok megvalósításával milyen tempóban, a sajátjában halad. nehéz azt megállni szó nélkül, elfogadni, hogy én már rég túl lennék bizonyos dolgokon, amin ő még rágódik, amivel először találkozik hozzám képest. sokkal lelkisebb, mint én. 

az a nagy büdös helyzet, hogy szeretem, és mivel egyikőnk sem tökéletes, azon dolgozunk mindketten, hogy a kapcsolatunk az legyen. rengeteget beszélgetünk. ritkán találkozunk sajnos, de olyankor általában 10-16 órát beszélgetünk végig, egyhuzamban. sokszor se tévé, se zene, semmi, csak mi ketten... én még senkivel sem éreztem ilyen jól magam. senki nem volt, aki ennyire intelligens, humoros, megértő, elfogadó, mély érzésű, és ráadásul még az értékrendje is egyezik az enyémmel. 

vannak mélypontok persze, mármint nálam, nem mondhatom, hogy nincs. de MIM életének rendbehozásában, mármint a projektben, szerepel az is a listán, hogy a velem való kapcsolatát rendezze. nekem egyelőre az bőven elegendő, hogy rajta van a listán. a megvalósításhoz majd úgyis én is kellek, csak érjünk már oda. de előtte még más feladatok vannak a listán nála, szóval emiatt nem szabad türelmetlennek lennem.

van most nekem is éppen elég feladatom, például az. hogy új munkahelyet találjak, mert nagyon úgy néz ki, hogy október 15-től szabadon igazolhatóvá válok, azzal a nappal lesz vége a pályafutásomnak a GB-nél. egyik szemem sír, mert nincs még másik melóm, és mert egy nagyon jó csapat lett itt szétbaszva, a másik meg nevet, mert ettől a napi foslapátolástól, meg a sötét, buta, rosszindulatú borsodi parasztoktól, akik amúgy vezető pozícióban dolgoznak, kurvára hányok, és ez már nem most kezdődött, hanem kb. februárban. 

számolgattam, és azért január végéig kihúzom anyagilag (nem fényesen, de kihúzom), ha addig nem találnék másik munkát (május óta keresek egyébként, bár június második felében lett igazán intenzív a keresésem). ha bárki tud bármit, írjon, beszéljünk. :)

emiatt persze nem voltam nyaralni sem, otthon rohadtam 2 hétig augusztus közepén a 35 fokban, mert se pénzt, se időt nem akartam nyaralásra pazarolni. aztán még egy hét betegszabin otthon maradtam, mert nem volt kedvem bejönni a szabi után, de nyaralás nem volt és nem is lesz. oké, nem ez az első év, meg kivel mentem volna, egyedül megint? de akkor is kapja be a GB, meg mindenki, akinek ezt a fos helyzetet köszönhetem, hogy nem hogy nem innen megyek nyugdíjba, ahogy 2 éve terveztem, de még ŐK fognak kibaszni az utcára. félelmetes...

azért persze élem az életem, MIM-től függetlenül is, mert ő nem túl mobil mostanában, én meg ha el akarok menni valahova, koncertre, vagy akármi, én úgyis elmegyek. leginkább a Tesómmal, de van, hogy egyedül. barátaim nincsenek, aki van, azt vagy évente látom, vagy csilliárd km-re lakik, szóval no way... amúgy is a Nővérem a legjobb barátnőm, oszt ennyi, bár mostanában ő is kiborít néha, de olyankor sem ő a hülye, hanem én vagyok türelmetlen/értetlen, szóval ezeken nekem kell dolgoznom.

mára ennyi, lehet, visszatérek rendszeresen, a mai irományom csak a reggeli rendőri jelenlét miatt született, mert nem tudtam magamban tartani.  :)

legyetek szobatiszták, és ha olvasnátok újra minden nap, motivációként írjatok valami kedves kommentet, hátha rákapok újra a blogolásra. :) (álláskeresésben vagyok, rengeteg visszautasítást kapok, illetve eddig kb. csak azt kaptam, úgyhogy jól esne a lelkemnek, ha végre valahol szükség lenne rám. :D )

nagy elhatározásra jutottam

éjfélkor indul a Tépőzár. 1 hónapig legalább megpróbálok minden szart letenni. se zöld, se fehér, de még a sima cigit is le akarom tenni.
a héten szabin leszek, talán 6 nap elég lesz, hogy a szervezetem tisztuljon egy kicsit, és ne akkor kelljen küzdeni azzal, hogy nem tudok aludni, amikor már meló van és teljesíteni kell.

azért be vagyok fosva, hogy milyen lesz a régi-új Marion, hogy vicces és laza lesz majd tisztán is? mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni és meddig fogom bírni. utoljára talán 2016 szeptemberében volt kb. 2 tiszta hetem...
az alkohol nem izgat, arról le tudok mondani bármikor, bármeddig.

Egyébként szingli vagyok, jelenleg legalábbis. van már új célpont, csak még nem tudom, hogy kölcsönös-e az érdeklődés. ha igen, egyből turbó fokozatra fogok kapcsolni.

Nem vagyok szerelmes, illetve igen, még mindig MiM jár a fejemben, de vele nem lehet együtt élni. Mert nem akarja, nem képes rá. Tudom hogy szeret, csak nem érzem. És ez így nem elég nekem. Tovább kell lépnem, nincs erre már időm, idén nyáron 42 éves leszek...

42 baszki...

Nem gáz amúgy, élvezem. A munkám is szeretem, anyagilag is jól állok végre, már csak a Férfi hiányzik mellőlem.