a Jelenben

kötöttünk ki tegnap este végül. mert "Grencsó Pista bácsi" játszott. (JB mondta ezt és így)
a Corvin áruház sarkánál vártam rá. aztán jött az egész trió. tökre megörültem nekik. JB-nek gitár a hátán... tök büszkén lépdeltem mellette... hogy zenész pasim van. :)
beültünk a Jelenbe, ahol most voltam először, de tök jó hely!!! ráadásul jók a programok és mind ingyenes. hú, és a pultosfiúk... anyám... na, meg a többi alter arc... ahhh... csak kapkodtam a fejem. :) persze csak az étlapot nézegettem, semmi több. legeltettem a szemem és ennyi. :) van nekem pasim, nem is akármilyen!!! ;)
JB két korsó sört ivott, én összesen 4 dl rosét. picit be is rúgtam. hazabotorkáltunk, kb. éjfélre. csináltam neki melegszendót. nem keveset. :) ittunk egy-egy nagy pohár pálinkát. uhhh... csinált egy cigit... ahhh... hallgattunk zenét... táncoltam neki... csókolóztunk és ölelkeztünk a kanapén... nagyon kész lettem... annyira durva volt... még soha nem éreztem őt ennyire... még soha nem volt ennyire közel hozzám... vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magam... ráadásul olyan volt, mintha egy teljesen más pasival lettem volna. valahogy a hangja, a mozdulatai is mások voltak. fura volt az egész, de nagyon-nagyon-nagyon jó...
2 körül mentünk be a hálóba. simogatott, én magamon kívül, teljesen kiütve. aztán egyszercsak a hátamra téved a keze és megszólal (még most is vihogok, ha eszembe jut): "jaj, még ez a CSECSKARÁM is rajtad van???"
WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! olyan szinten elkezdtem röhögni, hogy nem bírtam abbahagyni. azt hittem belehalok. de hosszú-hosszú percekig röhögtem, vinnyogtam, potyogtak a könnyeim, fájt a hasam, az arcom... ő meg azon röhögött, hogy én hogy nevetek... valami gát átszakadt, valami feltört belőlem, egyszerűen nem voltam képes uralkodni magamon. nagyon sokáig nevettem. fuldokolva. nagy nehezen lenyugodtam. aztán szeretkezni kezdtünk. na, ez tényleg az volt. hú, de milyen jó volt... istenem... áhhh... nem volt dumálás, röhögcsélés közben, csak élveztük egymást... imádtam minden percét.
végül összebújva, egymás karjaiban aludtunk el.
reggel ébresztett a telefon. kinyomtam. és küldtem egy smst a helyettesemnek, hogy "Kések." már csak ennyire voltam képes. :) Bőgős lebeszélt arról, hogy felkeljek és bejöjjek. inkább kért, hogy aludjak még vele egy kicsit. 9-kor keltünk fel. készülődés, kávézás, elindulás. Király utcáig villamossal együtt. mielőtt leszállt, mondtam neki, hogy írjon majd levelet. valami aranyosat. azt mondja, olyat ő nem tud. de mondom húzzál bele!!! :)
erre mit írt?
"tárgy: cső
szöveg: Mit írjak?...Jó veled..."
pfffff... :) asszem 2 hónap után ez pont elegendő a boldogságomhoz. ;)
ma Százhalombattán játszik 6-tól, holnap meg a kiállításmegnyitó, amire nem biztos, hogy megyek, mert az exnő, akinek a kiállítása, elkezdett nyavalyogni, hogy nem akarna ott látni... mert hát savanyú neki a szőlő, ugyebár... JB-nek meg nem akarok konfliktust, meg kellemetlenséget, mert tőle aztán mehetnék, de az exnő ronyózik. de azért még megkérdezi, hogy mit szólna hozzá, ha mégis megjelennék én is...
valahol megértem... nyilván nekem se esne jól, ha életem fontos eseményére beállítana az expasim új nője és ott andalognának... szóval már csak nőtársi szolidaritásból is megfontolandó... na, mindegy... majd kiderül.
holnap viszont a megnyitó után biztos, hogy jön hozzám, főz nekem, rakott krumplit. :) és jól berúgunk. ez a terv. :)
imádom ezt a pasit, az a nagy büdös helyzet. de így van ez jól. szerintem. ;)

átnézegettem

kicsit iwiwen a rokonok adatlapjait...
hmhm.
- az uncsitesóm csinálta a Legyen ön is milliomos hang és fénytechnikáját... ohó... szalad a szekér... már értem azt a kibaszott nagy autót, amivel tegnap jöttek... :)
- feleségének szülinapján a Magna Cum Laude zenélt... wow...
- a gyerekek meg felléptek az A38-on is, többek között...
asszem jó lesz szorosabbra fogni ezt a családi köteléket. hátha Jazzbőgősnek is teremne valami babér... aztán lenne pízünk raklapnyi... :)

érdekes nap ez

vagy talán inkább a véletlenek összjátéka?
eddig ugyanis Edi és KiPe Kolosának blogját és fotóit nézegettem, most meg Juhi (Kendermag egyesület) Irén babájának képeit bámulom...
kezdek irigy lenni... kéne már nekem is egy gyerkőc... egyre inkább érik a gondolat...

ja, még nem is meséltem... kedden beléptem JB mailboxába. elkotyogta, hogy mi a jelszava, én meg kipróbáltam. és működött... tök szar érzés volt, mert úgy éreztem magam, mintha kémkedék utána, vagy lopnék éppen, vagy nem tudom. azért persze végigböngésztem... és találtam olyan képeket egy mailhez csatolva, amiken egy babával látható, kb. 1 éves lehet a pici, és úgy tűnik, jól "megértik egymást"... nem tudom, hogy kié a pici... meg, hogy miért készültek azok a képek, és miért volt fontos, hogy az a valaki, aki küldte, átküldje neki. mert a mellékelt levél erről tanúskodott.

aztán találtam még valamit. levelezett egy lánnyal. még október elsején azt írta neki, hogy szeretne vele találkozni. mármint randizni. aztán a lány 3-án válaszolt vissza. aztán erre ő meg már nem írt. velem október 2-án találkozott... :)

jujjj... többet nem csinálok ilyet... nagyon rosszul éreztem magam... basszus, így az iwiwre is be tudnék lépni. de ott ugye jegyzi, hogy mikor lépett be utoljára. szóval nem. áhhh... ez is sok volt nekem... :S

meglepően jól sikerült

a tegnapi túra. már ha egy temetés, meg egy halotti tor tud jól sikerülni egyáltalán...
Kecskemét után végül nem karamboloztunk sehol. én ott viszont már hallottam, ahogy a két kocsi egymáshoz ér, a bőrömön éreztem, ahogy jön le a festék az autó oldaláról, minden idegszálammal felkészültem arra, hogy kiszállok és kurvaanyázok (bár az apám volt a béna, de én megvédem!!!)... aztán mégsem lett semmi. 1, azaz egy cm-rel suhantunk el a másik autó mellett, valami hihetetlen szerencsénk volt. és az egy cm nem túlzás. tényleg annyi volt. ja, ráadásul pont felőlem érkezett volna a másik kocsi... percekig nem kaptam levegőt utána.
az apám maximális hidegvérrel kezelte a problémát és haladtunk tovább. azt hittem sosem érünk Szegedre. még a város előtt megálltunk egy Csárdánál kávézni meg pisilni. a hely dizájneleme volt egy cimbalom és egy bőgő (igaz, utóbbi becsomagolva gondosan)... ez a hangszer kísért engem... :)
éppen időben érkeztünk Kiskundorozsmára, a templomhoz. a család másik része is akkor ért oda. az unokabátyám... huhhh... nagyon meg van öregedve... igazából most már totálisan az apjára hasonlít, akit ugyebár tegnap temettünk. a keresztanyám nem ismert meg. meg az unokanővérem sem. na, őt én se ismertem volna meg. csak amikor megszólalt, a jellegzetes, kellemes, mély hangja (dolgozott a kecskeméti és a szegedi tv-ben is, bemondóként, riporterként is) árulta el... na, őt már 15 éve nem láttam legalább... de inkább több...
aztán az unokabátyám fiai... a nagyobbikat pólyásként még láttam. a kissebbiket még egyáltalán nem. na, a nagyobbik az jövőre 20 éves, a kissebbik meg 18 lesz... jó, mi??? két szép szál legény egyébként. az iwiwen már rájuk találtam. a Kovácsovics Fruzsinával zenélnek együtt, az egyik fiú dobol, a másik gitározik. a zene a vérükben van nekik is. :) (az unokabátyám dj-ként dolgozott nagyon-nagyon sokáig, most meg rendezvényszervezéssel, hangosítással, fénytechnikával foglalkozik)
na, szóval összetalálkozás, összeborulás, örülés egymásnak. illetve annyira nem, hiszen gáz, hogy csak ilyen szomorú esemény kapcsán találkoztunk. templomba be. baromi hideg. katolikus mise. többször majdnem elröhögtem magam. akkor még valahogy nem tudtam komolyan venni az egészet. akkor még valahogy nem tudott meghatni az egész...
mise után temető. ott is sokáig fagyoskodtunk, míg gyülekeztünk. elkezdtem olvasgatni a koszorúk szalagjait. akkor már egy kicsit összeszorult a gyomrom. eszembe jutott néhány régi sztori, a keresztapámmal kapcsolatban. régi emlékek... még egy búcsúztatás a pap által, majd elindultunk a sír felé. na, akkor megláttam a keresztanyámat, meg az uncsitesókat... ajjaj... akkor már nálam is eltörött a mécses. nem zuhantam úgy össze, mint más temetéseken volt már ilyesmi, de tény, hogy megrázott. főleg az volt a durva, mikor leengedték a koporsót, majd elkezdték rádobálni a földet. huhhhh... az a hang... ahogy a fakoporsón kopog a föld... minden temetésen itt szoktam kiborulni. most is hallom ezt a hangot. most is kiráz a hideg tőle...
no, mikor minden megvolt, mi beültünk a kocsiba melegedni egy kicsit. majd testületileg átvonultunk a kiskundorozsmai Vadliba vendéglőbe, ami a keresztapám kedvenc helye volt, és ott ültük meg a halotti tort. volt leves, meg rántotthús krumplival. nekem egy feles hiányzott leginkább. vagy kettő. de türtőztettem magam. ja, meg a cigaretta... kaja után azért kimentem rágyújtani.
4 után indultunk el Szegedről kocsival. 6 után értünk Ceglédre. minden nagyobb gond nélkül. csak már kockára ültem a seggem addigra. átszálltunk a vonatra és jöttünk haza a Tesómmal. este 8 után csuktam be otthon magam mögött az ajtót.
akkor még nekiálltam mosogatni, macskaalmot takarítani, akváriumot takarítani (egy hét alatt ezredszer, az istennek nem akar tisztulni). majd leültem a tévé elé és néztem a Cluj-Roma meccset. nagyon drukkoltam a kolozsvári csapatnak, kurvajól játszottak, de sajnos a nyominger Roma győzött... :(
tegnap még délelőtt küldtem egy sms-t JB-nek: "Gondolj ma rám, nehéz napom lesz... :I Millió csók! :) Kisállatkád. ;)" este, ahogy cammogtam hazafelé, akkor küldött egy smst: "Hali! Hogy vagy?" tartalommal. ez kedves volt tőle. mivel nem volt kedvem pötyögni, inkább felhívtam. abban maradtunk, hogy ma este esetleg feljön. próba után. 11 körül. mondtam neki, hogy oké, együttalhatunk. :) persze ő nem szeretne azonnal aludni... :)
én viszont hulla vagyok, még az is lehet, hogy lemondom az estét. nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok. rémes. de az is lehet, hogy hazamegyek, 7-ig teszek-veszek, aztán ledöglök és alszom addig, amíg jön. a Kos is vinne már moziba, remélem a mai nap nem lesz jó neki, inkább holnap mennék, mert holnap a Bőgős nem ér rá.
na, hát körülbelül ennyi van, ennyi volt. semmi extra. jó volt a családot látni, még ha ilyen esemény miatt találkoztunk is újra. uncsibátyámmal megbeszéltük, hogy lesz majd valamilyen rendezvény, ahol a gyerekei lépnek fel, dec. közepén, meg az üzlettársai, meg kaja-pia... hogy oda menjünk el a Tesómmal. szerintem viszem a Bőgőst is. remélem ráér majd. :) ideális alkalom lenne, hogy a Tesómnak is bemutassam... jó, még csak 2 hónapja ismerjük egymást, de hát ő már szombaton be akart mutatni az anyjának... pff... :)

Kecskeméten

a Malom előtti körforgalomnál sikerült majdnem abszolválni a mai
koccanásadagunkat. mert az apám nem néz a tükörbe. minek is? még csak
Kiskunfélegyházán vagyunk. sose érek haza. este tuti spangli
megint,feszkólevezetésnek. :-)

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

nagy ráértemben

elkezdtem kutakodni a neten. kerestem, hogy JB hol játszik pénteken, meg szombaton. a szombatit meg is találtam, szerintem el is megyek, megnézem. az exbarátnőjének lesz kiállítása, annak a megnyitóján játszik. de csak 2-3 számot talán. sajnos. :(
pénteken viszont valahol Százhalombattán lesz koncert, azt nem találtam meg. na, nem mintha elindulnék... vagy hát nem tudom... még akár az is.
ja, és a nagy kutakodásban találtam képeket, egy szeptemberi fellépésről... totál belepirultam... jujjj... de tökre megörültem neki. sajnos nem tudtam lementeni őket, de elég sokáig nézegettem. :) már szinte zavarbaejtően sokáig...
kicsit olyan volt, mintha itt lett volna velem... vagy nem tudom.
tegnap küldtem neki egy "máris hiányzol te majom..." üzenetet, amire nem jött válasz, valamint szombat este elrebegtem neki, hogy szeretem, de arra is csak dünnyögés volt a válasz, semmi konkrét (nem véletlenül mondta a Tesóm, hogy most egy darabig, 1-2-3 hónapig ne mondjam neki, csak éreztessem), naszóval ezek miatt elhatároztam, hogy visszaveszek magamból. semmi smsezés, semmi szerelmes sustorgás... lófaszt.
bazmeg, ezt nem hiszem el... senki sem hiszi el, szerintem... na, mindegy... szóval ahogy itt írok, átnézek iwiwre. kispiros. JB-től.
tárgy: cső
szöveg: Jó munkát kisállat!!!
pfffffff.... ez nem normális... :) de hogy tud olyankor írni, mikor éppen róla fröcsögök és éppen rajta agyalok????? na, mondjuk a stílusát lehet érezni ebből a levélből... :) azért persze tud aranydrágacsillag lenni, meg szépen beszélni velem, de általában azért ott megragadunk, kölcsönösen, hogy "kuss köcsög!!!" :) de ezt mérhetetlen szeretettel tudjuk mondani egymásnak. :)
néha azért tud bántó lenni, ez tény. de ha már nagyon az agyamra fog menni, úgyis szólok neki. azért mindent én sem viselek el.
mondjuk, mikor szóba került a hozzám költözése, akkor említette, hogy ő alapvetően unalmas fickó (jujjj... exférj jut eszembe), meg hogy nem mindig happy... hát... nyilván én sem... na, mindegy.
este egyébként gyártottam egy laza spanglit. betettem az Argot, hogy majd megnézem, de akadt a lemez, mint az állat. 30 perc után kibasztam a picsába. beraktam az Ünneprontók ünnepét. az meg másfél óra után kezdett akadni. nem hiszem el, hogy minden dvd-m szar, úgyhogy minden bizonnyal a lejátszót kell cserélnem. végülis már legalább 5 éves, régi konstrukció. vagymi. lehet, a Jézitől mégis inkább dvd lejátszót kérek. meg új hifit. meg kurvanagy hangfalakat. meg egy új gőzölős vasalót, meg egy hajvasalót. más bajom nincs. :)
filmezés után Győzike, majd Showder Klub (Kőhalmi Zoltán kurvanagy volt... befostam... najó, a többiek is), majd pornó. azt hittem, hogy semmi sem lesz belőlem, de 2, azaz kettő percbe telt a csúcsra jutnom. könyörgöm... pasival ez miért nem megy lassan másfél éve???? mi a fasz van??? valaki adjon tanácsot, plíz... :( belebetegszek már ebbe lassan... :(
éjfél előtt feküdtem le, reggel úgy ébredtem, hogy fájok. szerintem felfáztam. meg fáradt is vagyok.
ma hazamegyek és alszok. holnap irány Szeged. Ceglédtől kocsival. ajvé. remélem pöcsig érő hó lesz, vagy az M5-öst felavatják korcsolyapályaként is... :S ja, plusz legyen már köd is, csak hogy ne unatkozzunk... :) majd adok életjelet, ha hazaértem... ha hazaérek egyáltalán... :S najó, nincs negatívság... :)
az élet szép... vagymi... :)

mostanában

nem vagyok túl naprakész... :( pedig látom a statisztikákból, hogy többen kattintanak erre az oldalra hétfőnként, hogy lássák, mi is történt velem hétvégén... sajnálom, hogy csak így utólag, vagy késve tudom kielégíteni az igényeket. az érdeklődés mindenesetre nagyon jól esik... :)
hol is hagytam abba? jah... pénteken Banyával fodrász. este hullán értem haza, semmi kedvem nem volt a Gödörbe menni. hívott JB, kiderült neki sincs kedve, inkább feljön hozzám. egyből rábólintottam. :)
fél 9 körül érkezett. baromi nagy hátizsákkal jött, mondom: "hát te hova készülsz???" mire ő: "ideköltözöm hozzád..." én erre csak zavartan nevettem. aztán benyögte, hogy egy erősítőt cipel a hátán. :)
közölte, hogy szerzett nekem ződet, de még várja a telefont a túszcsere ügyében. fél10 után jött is a tel, hogy a Ferenc krt-nál kell találkozni. két cimbije jött, az egyiket már ismertem. a tiszteletünkre csináltak egy joe-t, azt a Trafó felé útközben el is toltuk.
előtte még bementünk az éjjel-nappaliba cigiért. JB egy zacskó chipsre mutatott, hogy "eszel belőle, ha veszek?" mondom: "ja, hogy nőjön a seggem..." mire ő: "az nem baj!!!" :) aztán még vett nekem télifagyit is... csuda romantikus volt.
a két srác baromi jó fej. persze ők már rommá készen voltak. a spanglit pont a polgárőrség ajtajában sikerült megkapnom, első körben... nem kicsit röhögtünk. :) meg az utca sarkán volt egy kanapé, pont a polgárőrség ajtajával szemben. hogy akkor üljünk le oda és szívjuk el ott. de nem reszkíroztuk végül. :) na, aztán még séta, duma, vihogás... tök jó volt. :) a télifagyival persze húztam JB agyát... sikerült elég erotikusan ennem. :)
aztán hazasétáltunk. otthon betettük a Roncsfilmet, mert még nem látta. felénél persze megint bealudt, úgyhogy elmentünk lefeküdni. de nem aludni. :) szex következett. valamikor későn aludtunk el, és persze viszonylag korán kelt.
elment haza gyakorolni, mert délután fellépése volt. miután elment, én visszafeküdtem aludni, 12 után kecmeregtem ki az ágyból. főztem egy raklapnyi chilis babot, kicsit rendezkedtem, meg ilyesmi.
3-kor kezdődött a Mozart-klub szervezésében, a Régi Zeneakadémián egy hangverseny, ahol az LFZE tanszakaiból 7 mutatkozott be. a jazztanszakot Jazzbőgősék zenekara képviselte. irtó büszke voltam. az egész koncertsorozat egyébként nagyon klassz volt, meg érdekes, de leginkább nyilván őket vártam. a szünet után léptek fel. szünetben megjelent a színpadon... hmmm... fekete ing, fekete nadrág, hátrasimított haj, összecopfozva, szokásos barkó és körszakáll... ahhh... azt hittem, lerángatom onnan és magamévá teszem a vécében azonnal... aztán kezébefogta a bőgőt... áhhhh... kész voltam teljesen.
a koncertjük nagyon tetszett, többször lenézett rám, meg kacsintott, meg vigyorgott. mondjuk a gitáros, meg a dobos gyerek is vigyorgott, mikor meglátott, de ők nyilván másként. ;)
szóval rettentő büszke voltam rá, meg az egész társaságra, de nyilván rá a legjobban. a koncertjük után legszivesebben felálltam volna, hogy beleüvöltsem a levegőbe: "az én Pasim!!!!" :) hihetetlen... nagyon jó, hogy van miért felnéznem rá... nagyon élvezem... nekem ugyanis egy kapcsolatban szükségem van erre.
koncert után adtam neki csókot (éppen a Söndörgő együttes bőgősének a hangszerét próbálgatta), kérdeztem, este mikor érkezik és szaladtam haza.
szaladtam, mert Bétáék jöttek este, és még volt némi dolgom. 7-re meg is érkeztek. nagy-nagy örülés egymásnak. evés, ivás, mókázás, vihogás ezerrel. most nem rúgtunk be annyira, mint múltkor (a páleszt ignoráltuk), monjuk a móka jót tett. :)
JB 10 után érkezett. most egy zongorát hozott magával. najó, egy szintetizátort. mert hogy kettő van neki, és hogy nálam is tudjon gyakorolni... ejha... lassan minden cucca ott fog figyelni a lakásomban... apródonként oda fog költözni, én már érzem... :)
mire megjött a hangulat már a tetőfokára hágott, meg kicsit le is lankadt. JB-nek sem sikerült felhúzni az estet, bár Béta adta az ívet rendesen. :) aztán kb. 1 óra múlva Bétáék hazamentek, mi meg kettesben maradtunk. megnéztük az Amerikai pszichó végét (leadta a TV2), majd hálóba be... és nem folytatom. :)
vasárnap reggel 8-kor kelt. két próbája volt. én visszafeküdtem megint, 1 körül keltem fel, megnéztem az Aston Villa-MU meccs ismétlését, közben eltakarítottam az este romjait, majd nekiálltam a ruhás szekrényemet rendezgetni. több zsáknyi régi cuccot szedtem össze, amik hatalmasak vagy utálom őket és azért nem hordom. volt olyan nadrág, aminek már az egyik szárába beleférek... durva... :) tudatalatt persze azért pakolásztam, mert mi van, ha tényleg odacuccolna (az exbarátnőjével eléggé szarban vannak, a lánynak savanyú a szőlő, hogy JB-nek van valakije, neki meg nincs), ne akkor kelljen kapkodni. egyik felem szeretné, ha jönne, a másik felem azért még korainak tartja, 2 hónap után... no, azért nem napi téma ez még köztünk, de vannak jelek, melyek szerint neki nem volna ellenére. mondjuk azt sem szeretném, ha CSAK azért költözne oda, mert az exbarátnőjével nem tud kijönni. azért költözzön oda, mert velem akar élni. ne másért. no, mindegy. ez még egyelőre tényleg nem téma. azért, 2 év után nekem is fura még, hogy megint valakivel együttlakjak. persze, mindig azért sírt a szám, hogy jaj de szar egyedül. de azért persze jó is... azért nagyon meg lehet szokni, hogy azt csinálok amit akarok, hogy az egész lakás csak az enyém, és ha két hétig a szemétdomb tetején akarok élni, akkor akár azt is megtehetem...
vasárnap este fél9-re ért hozzám. én a Lecsó c. filmet néztem az HBO-n. először kiakadt, hogy mi ez, aztán meg már ő kérte, hogy nézzük inkább végig, mint hogy a South Parkra átkapcsoljunk. végül azért csak tetszett neki. ;) ennek örültem...
a Lecsó után gyakorolt a zongoráján, én közben néztem az Alkonyattól pirkadatigot, megittunk egy-egy feles páleszt, mert megkívánta, éjfél körül feküdtünk le. most tényleg aludni. dög fáradtak voltunk mindketten. fel sem merült, hogy szexeljünk. áhhh... reggel így is alig bírtam felkelni... meg ő is szenvedett. megkávéztunk, elindultunk. elkísért a villamosig. sajnos a héten nagyon nem fogom látni... :( holnap valami vizsgája lesz, amire készülnie kell, meg próbál, meg gyakorol, meg mittomén, szokásos. csütörtökön egy próba után jönne fel, de kb. 11 után érne oda, húztam a számat emiatt... mondtam, hogy én már akkor alszom. :( pénteken Százhalombattán játszik, szombaton kiállításmegnyitón játszik... ejej... ez elég karcsú hét lesz... de majd túlélem valahogy.
azért nem esek kétségbe. kicsit jó lesz egyedül is. :) meg én aztán nem fogok nyafogni. mikor reggel benyögte a csütörtököt, és látta az arcom, hogy nem tetszik, mondta, hogy "soká van a csütörtök, mi?" mondom: "háááááááát...." de akár azt is mondhattam volna, hogy "ha te kibírod, én is ki fogom bírni..." de nem akartam geciskedni. :) nem érdemli meg. olyanokat mond nekem, hogy belezavarodok... hogy okos vagyok, meg szép, meg az ágyban mondta, elgondolkodva, kedvesen, hogy "Kicsi"... mondom MI??? erre ő: "olyan kicsi aranyos vagy..." pfff... állandóan bókol, megdicsér, nem győzöm megköszönni... :) nade ennél nagyobb problémám sose legyen. ;)
a hetem egyébként egyelőre eseménytelennek tűnik, bár a Kos vinne moziba, meg színházba, meg ide-oda... szerdán Szegedre megyek, temetésre... szombaton közölte velem anyu telefonon, hogy meghalt a keresztapám. 77 éves volt, és jóideje beteg. amúgy nem láttam 10-11 éve... de gyerekkoromban sokat. ja, nem is vagyok ám megkeresztelve, de ő volt a keresztapám. apu hugának a férje. huga... de fura... apu huga 66 éves... :) őt se láttam ugyanennyi ideje. nem igazán tartjuk a kapcsolatot a család azon részével, mióta a nagyszüleim nem élnek. vannak uncsitesóim is, egy részük ráadásul Pesten él, őket se láttam 15 éve kb. engem szerintem meg se fognak ismerni... varázslatos lesz... :)
persze jó lenne, ha a világutazó TG is előkerülne a héten, tarthatna egy kis élménybeszámolót, hogy mi a fet... nyilván most heveri ki az utazás fáradalmait, azért van eltűnve. ja, meg rendezgeti az ajándékaimat jobbról balra, aztán meg balról jobbra. :)
kedves TG! ezúton invitállak egy welcome partyra hozzám, a hét bármelyik, vagy akár mindegyik estéjére... plíz. :) hiányzik a mocskos pofád... :)
na, most takarodok dolgozni... az se árt néha... :)

kidőltem

este 7-kor tegnap. lefeküdtem aludni.
fél 10-kor Béta ébresztett, hogy hétvégén találkozzunk. teljesen rámszoktak megint Tomival. ez persze tök jó!!! :)
utána meg nem tudtam azonnal elaludni, konkrétan órákig nem, úgyhogy reggel hullán keltem. remek.
ma a Megbízó jól felbaszta az agyam, úgyhogy este vagy nagyon berúgok, hogy levezessem a feszkót, vagy nem lesz buli, mert a fáradtság vesz erőt rajtam. még nem tudom. a két véglet között gondolkodom.
4-re Banyát kísérem fodrászhoz, utána futok haza, mert otthon még mindig romokban áll minden. :( nem volt erőm tegnap semmihez. :(

:)

hát... ööö... hol is kezdjem??? talán a legelején lenne célszerű... :) kicsit szét vagyok csúszva. najó. nagyon. :)
5-re mentem tegnap randizni. a Bakkal. persze én vártam, pedig késni akartam. mindegy. totál gyomorgörcsöm volt a randi előtt. sokminden miatt.
1. mi van, ha nagyon bejön a srác, még Jazzbőgősnél is jobban? hogy bírok szakítani Jazzbőgőssel?
2. mi van, ha nagyon nem jön be a srác, hogy terelgetem a dolgot?
3. most akkor ezzel a randival én már "megcsalom" Jazzbőgőst?
4. mi van, ha Jazzbőgős este kezembe bassza a dvd-ket és otthagy a picsába?
nem is tudom. tiszta görcs voltam. mint egy elsőbálozó lány. alapjáraton nem volt kedvem az 5 órás randihoz, mert már Bőgőst akartam. de hát ha már megígértem... ugye... ajjajjajjj... mindegy. nagypofával érkeztem az Oktogonhoz, szép voltam, illatos, csinos, dögös. hogy majd akkor én megmutatom.
egy kibaszott jó teázóba mentünk egyébként. az egyik szeparéba húzódtunk be. lefüggönyözés, szőnyeg, párnák, hangulat világítás, igazi randihely. mármint ha valaki csak dugópartnert keres. ittunk teát, beszélgettünk. kibaszottul nyomult a srác. egyébként nem csúnya, nem buta, mindenről lehetett vele beszélgetni, teljesen normálisan. korához képest (bocs minden 24 évestől) érett és komoly gondolkodású. néhány téren. azért persze csak kibújt a szög a zsákból, hogy nem ígér semmit (mondjuk nem is kell), de hogy bejövök neki, kíván, viszont kapcsolatot nem biztos, hogy bevállalna... na, ezért nem köll 24 éves. de ezt már nem magyaráztam el neki.
csókolóztunk egyébként. de szarul éreztem magam közben. főleg akkor, amikor ültünk és egyszercsak megszólalt a Quimbytől a "Most múlik pontosan..." .... húbazzz... kicsit átfutott az agyamon, hogy megpróbálom ezt a srácot és szakítok JB-vel, de meg az is átfutott, hogy JB is szereti a Quimbyt, ez a tejfelesszájú meg nem is ismeri... a lényeg, hogy kibaszottul odavert az a szám ott, és akkor, abban a szituban... kicsit majdnem be is fordultam tőle. nade átlendültem. én a kemény csaj. hülyéskedtünk még, csókolóztunk, összebújtunk (akkor a Kimnowaktól a Gyémánt szólt... befosás...), aztán elkísért a buszig, hogy menjek a Gödörhöz. abban maradtunk, hogy találkozunk még...
Gödörhöz, padunkhoz odaérés, Pont a bőgős c. szám hallgatása persze... kemény, dögös fej, énekelés. egyszercsak jön a Bőgős. :) már vigyorogtam. a szája sarkára kapott puszit. itt nem is tudom hogy lendültünk át azon, hogy most akkor szakítunk-e vagy sem, de én mikor megláttam, tudtam, hogy Őt akarom, senki mást.
elmentünk, vettünk egy üveg bort, meg ropit, mert majd' éhenhaltam. aztán le a padunkra, ivás, evés, cigizés. (ő se szokott le a dohányzásról)
beszélgetés. hogy akkor mifasz. na, hát igazából az volt, hogy ő azt hitte, hogy a mi kapcsolatunk kötetlen kapcsolat, hogy néha összejövünk, dugunk és ennyi. hogy neki nem kell jelentkeznie két esemény között. és abból hitte, hogy ez egy ilyen kapcsolat, hogy még mikor utoljára nálam aludt, akkor kérdeztem, hogy hány nővel szexelt eddig, aztán persze visszakérdezett, hogy és én hány pasival. erre elmondtam, hogy Ő a 27., de 25 az utóbbi két év alatt... és ebből ő azt vágta, hogy én egy skalpvadász vagyok, hogy ő is csak egy a sorban, hogy 1-2 hónapig elvagyunk, aztán lépek tovább. és hogy szerinte tök jól indult ez a kapcsolat, és ő nem ilyen skalpvadászosat szeretett volna belőle, hanem normálisat. csak miután ezt így benyögtem, akkor már nem merte megkérdezni, hogy a skalpvadászatnak vége van már, vagy még mindig tart? úgyhogy tegnap felvilágosítottam, hogy már régen nem gyűjtök strigulákat. és ennek örült. meg én is örültem, hogy ennek örül. úgyhogy lementünk a Gödörbe. :) de addigra már szétcsókoltam a hidegben. :)
a Gödörben cimborák persze raklappal. az egész Triójuk képviseltette magát. :) jófejek a srácok nagyon. a dobos fiú már két puszival köszöntött... csak lestem. :) úgy látszik, befogadtak. :) mert szerintem fontos, hogy a zenésztársai bírják a fejemet. nyilván ad a véleményükre... vagy nem tudom. na, mindegy is. elment még egy üveg borért. hú, az fos volt. mindegy. megittuk. beszélgettünk. mocskosmód berúgtunk mind a ketten persze.
elkezdődött a Popivan koncert. kurvajó volt!!!! álltunk a keverőpult mellett, én elől, ő a hátam mögött. koncert közben a farkát fogdostam a nadrágon keresztül. vagy 3-szor felállítottam neki. ő is fogdosott, simogatott, csókolgatott. uhhh... adtuk a műsort. :)
na, aztán még 3 dl bor a pultból. megittuk. na, még 2 dl. mármint fejenként. míg a 2 dl-t hozta, addig én a falnál álltam. mellettem egy lány tüsszögött. mondtam neki: Egészségedre! a másodiknál: Jobbulást! erre megszólal angolul, hogy nem érti amit mondok, de köszöni. erre megszólalok: Bless You! :) megköszönte. valamit mondott, azt annyira nem értettem. vártam JB-t. egyszercsak odaszólok a lánynak (full részegen, alig bírtam állni): "Love is in the air..." énekelve persze, közben kezemmel a levegőben varázsolva és vigyorogva. visszamosolygott. aztán megjött JB a 2-2 dl borral. elvettem tőle az enyémet, beleittam, majd azt mondtam neki:
"szeretlek..." mire Ő: "én is szeretlek..." :)
jupppiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :) aztán még odahúztam magamhoz és elmondtam neki párszor, hogy szeretem. :) egyszerűen nem bírtam magammal, nyilván az alkohol, meg a napi/heti események, meg mittomén... meg elegem volt már az önmegtartóztatásból. kimondtam. és viszonozta. :) és ez a lényeg, nem???? :) aztán előretakarodtunk a zenekar elé, az első sorba, és ott táncoltunk, pogóztunk, csápoltunk, mikor mi volt éppen... szerintem a Gödörben évek múlva is beszélnek majd rólunk... elég durván nyomtuk... mindent. :)
jártányi erőm nem volt, de elindultunk hazafelé. a buszmegállóig Cserháti Zsuzsa dalokat énekeltem neki, jó hangosan. kár, hogy nem minden szöveg jutott az eszembe... a buszmegállóban a térdére ültetett. a buszon jegyet kellett vennem. az külön tortúra volt az éjszakain ugye... aztán próbáltuk az ellenőrtől megvenni a karszalagot. nem adta a köcsög. :)
a Corvin közön keresztül mentünk haza. az 5 perces út legalább fél óráig tartott. és nem túlzok. inkább több. ugyanis többször megállt velem szemben, hogy összeért az orrunk és kinyilatkoztatott. sajnos nem volt nálam diktafon, de ilyesmiket:
"ő hosszútávra tervez velem, mert én ugyanolyan hülye vagyok mint ő, meg ugyanolyan állat is, és hogy nagyon bír, meg tetszem neki, meg nagyon jó velem az ágyban, meg én tök jófej vagyok, meg okos, meg egy hülye picsa, meg egy ribanc, de hogy neki ez tetszik, és hogy dughatok mással, csak ne tudjon róla, de vele legyek. meg hogy akkor most már járunk. :)"
megkérdeztem, hogy ő akar mással dugni/akármit csinálni? mondta, hogy nem, csak velem. erre én, hogy akkor nyilván én sem, különben is, akit szeretek, és akivel minden jó, azt nem csalom meg. nade mire ezeket megbeszéltük... istenem. rángattam volna haza, de hát nem mozdult. csak mondta, mondta, mondta... :) aztán eljutottunk a Práter utca sarkáig, ahol a Pál utcai fiúk szoborcsoport van. na, ott megálltam Ács Feri mellett (vagy melyikaz... mindegy), erre, hogy ő itt most engem nyalni akar. pffff... :) térfigyelő kamera rálátása a dologra éppen ideális volt. merthogy kigombolta a nadrágom, lehúzta a harisnyám, szoknyám felhúzta, letérdelt elém és.... és végül nem találta meg a lényeget ez az állat... :) továbbindultunk, de a kurva nadrágot nem bírtam begombolni, de fogni se, állandóan lecsúszott, 2-3 saroknyit mentem úgy, hogy a nadrágom egyre csak csúszott lefelé... már majd felbuktam, mire hazaértünk.
na, ott a további őrület. hogy persze dugjunk. de tusoljunk le. de nézzünk pornót. ja, 2:30-ra értünk haza. már akkor küldtem sms-t a helyettesemnek, hogy reggel nem érek be. biztos ami tuti. :)
na, ő el tusolni. aztán én is. ja de mikor visszajött a tusolásból, már táncoltunk. meg levetkőztetett teljesen. én meg szoptam a farkát. incselkedtem vele. térdeltem a szoba közepén és nem bírtam felállni. akartam, de elestem. kurvarészeg voltam. uhhhh... aztán kimentem a fürdőszobába. nekiálltam tusolni, és ilyen állapotban, vadiúj borotvával lábat borotválni... hehe... megérdemlem. úgy szétvagdostam magam, hogy ömlött a vér belőlem. próbáltam leragasztani, de reménytelen volt. minden csupa vér lett. MINDEN!!! mondjuk reggel szembesültem vele igazán, de már hajnalban is vágtam, hogy nagy a gáz... uhhh... nagyjából elállította a vérzést, aztán hálóba be, dugás. :) ahogy elélvezett, el is aludt. úgy kellett magamról legurítanom. najó, de addig... ;) megdolgozott az alvásért, maradjunk ennyiben. ;) én még kimentem tévét lekapcsolni, ekkor volt 4:45... biztos fel bírtam kelni 7-kor... aha... aludtam, mint a dög. mondjuk, fél 8 körül már megébredtem, és csak forgolódtam, nem bírtam tovább dögölni. baszta az agyam, hogy be kéne jönni dolgozni. később ő is megébredt. újabb dugás. :) én már nem írom, hogy szexelés, vagy szeretkezés. pedig az volt. csak így egyszerűbb... :) najó, a reggeli talán inkább célirányos volt, de élveztem. bár félig aludtunk közben, a szemeinket nem bírtuk nyitvatartani, de csináltuk. :) mikor már annyit mondogattam, hogy dolgozni kell menni, elélvezett. :) hamár annyira rohanok. :) ezután még fél órát döglöttünk, majd kávé, tej elfogyott, lement a boltba, hozott. próbáltam magam emberi formába hozni, több-kevesebb sikerrel össze is jött... megkávéztunk, közben elmeséltem neki néhány dolgot a hajnali hazaútról. szinte semmire nem emlékezett. na, mondom, akkor arra se amiket nekem/rólam mondtál??? azt mondta nem nagyon, de mindent vállal. ez is valami... :) aztán majdnem 10 óra volt, mire elindultunk. Király utcáig együtt, bement a Zeneakadémiára, valamelyik órájára. :) (mindig azt mondja: "bemegyek az Akadémiára..." és ez tök úgy hangzik, mintha az MTA-ra menne... :D)
én meg jöttem dolgozni. látom iwiwen, hogy írt levelet. ahogy beért a suliba. "na... majd jól összefogdoslak!!!" igazából nem értettem, hogy mire írta, de hát biztos elmondja... :)
ma nem találkozunk, holnap este Gödörben Szenvedélyek Napja (mondtam, a gitáros sráctól szerezzen ződet, mert megőrülök), fellépők: Irie Maffia és Copy Con, szombaton délután az Akadémián játszik, aztán meg semmi dolga... jupppiiii... ja, és a koncertre is talán be tud vinni. vasárnap meg a Jazzclubban lesz valami program, oda is megyünk... hajjajjajjj... öröm és bódottá'... :)
ha nem lennék ilyen telibebaszott (szó szerint) fáradt, akkor még a szám is fülig érne egész nap. najó, belül így is szétvinnyogom magam a boldogságtól, kifelé csak szolidan. :)
hinnye... na, erre varrjatok gombot. :)
munka után megyek haza és feltakarítom a hajnali mészárlás nyomait... csupa-csupa vér minden... úrjézussss... :S

46 percet

sikerült tegnap megint beszélnem ezzel a Gyurival, aki Bak. szóval a Bakkal. csak hogy mindenki jól megkeveredjen és a Kos meg a Bak elnevezéseket már ne tudjátok követni. :) szóval a Bakkal beszéltem. nem volt rossz, de rájöttem, hogy szerintem egy nagyképű seggfej. vagy nem tudom. meg hát 24 éves. meg küldött egy képet, hát... azon se igazán jön be... persze más a személyes találkozó...
na, mindegy, ma 5-kor randizunk. már mondtam neki tegnap, hogy csak 8-ig érek rá. szóval ne annak tudja be esetleg, hogy lelépek 8-kor, hogy nekem nem jön be. ami egyébként nagy valószínűséggel úgy lesz, de alapesetben nem azért.
hanem azért, mert fél 9-kor a Jazzbőgőssel találkozom a Gödörnél. a padunknál. :) francba, picsába és omfg. mikor ilyen nagyképű, tejfölösszájú seggfejekkel találkozom, akkor egyből tudom értékelni Őt. már hangolom is magam a találkozóra és a Pont a Bőgős c. dalt hallgatom... hiányzik a mocskos pofája. de kemény leszek. először elbeszélgetek vele, hogy nekem mi a fos ebben az egészben és hogy ő hogy gondolja/gondolta a továbbiakat, meg egyáltalán a kettőnk kapcsolatát. ha szomorú, boci szemekkel fog rámnézni mikor találkozunk, akkor úgyis ellágyulok, érzem és széjjelcsókolom... :) de, természetesen akkor is el fogom mondani, hogy nekem ez az egész így miért szar és hogy szeretném, de ha nem változtat, akkor lapát és kuka.
hiányzik és kell nekem. bírom. és ő is engem. tudom. csak kicsit szétszórt. de majd én ráncbaszedem. vagymi. már ha hagyja. ha akarja. ha nem, akkor adieu...
terveim szerint azért először inkább beparáztatom, hogy vége és mikor szeppegni kezd, meg ígér mindent, meg elmondja, hogy ő mennyire oda meg vissza van értem, akkor majd jól megbocsátok. :) ez a terv. ez egy jó terv. szerintem. :) egyetlen hiba csúszhat csak a számításba, ha nem szeppeg, nem bociszemezik és nincs értem oda meg vissza... na, akkor csak érjek haza... összeomlás, sírás-rívás, bevodkázás ezerrel... ehhhh... szép lesz... de alapvetően pozitívan állok hozzá... mert a pohár mégiscsak félig tele van, nem??? ;)
amúgy meg nyilván faszság az egész, és már hallom TG-t, aki mondja, hogy hagyjam a picsába és persze neki is igaza van. de egy esélyt mindenki megérdemel. már ha akar magának egy esélyt egyáltalán. ha nem, akkor nem erőlködök. tudomásul veszem és tipli.
viszont nem véletlenül a Gödörhöz beszéltem meg vele a randit. isteni jó jazz koncertek lesznek este. :) PICSÁBA!!!! teljesen rászoktatott... :)
egyébként ma annyira, de annyira szép és csinos vagyok... jujjjjjjjjjj... tükrök, kirakatok szevasztok! :)

már éppen

1 éve írom itt ezt a blogot... heppi börszdéj máj blog... :)

a Jazzbőgős saga

érdekesen folytatódik.
nem jelentkezett egész héten ugyebár. én sem. szombaton aztán nem bírtam tovább, és elküldtem neki ezt az sms-t:
"Hm. Innen nézve teljesen úgy tűnik, hogy a cigarettával együtt rólam is leszoktál..."
ezt délután. semmi válasz. Pakson volt, egy tehetségkutatón. igazából nem lecseszni akartam, meg nem könyizni, meg semmi, csak megjegyezni, hogy el van tűnve, mint Petőfi a ködben. szerintem elég kulturáltra sikerült a dolog. meg talán cinikusra is. az volt a cél. :)
éjjel aztán, mikor néztem a Mezzon a jazzt, küldtem neki egy smst (be voltam baszva, nincs mentségem) a következő szöveggel:
"hú, micsoda jazz és micsoda bőgős a mezzon..."
na, erre felhívott. hajnali fél 3 körül. hogy most ért haza. meg hogy nem nyertek, csak egy különdíjat, cserébe jól berúgtak. én meg jeleztem, hogy el volt tűnve. de hogy szerinte nem. (nem a lófaszt nem bazmeg!!! gondoltam magamban...) de hogy akkor mikor találkozunk? mondom, te mikor akarsz? mire ő: jövő hét elején? mondom: az szar, az sokára van. azt mondja: 3 próbám lesz holnap (vasárnap). mondom: óóóóóóóóó. erre ő: de hát én ebből élek. (bazmeg, miért kell ezt állandóan a pofámhoz vágni??? különben sem ez az alapvető problémám) mondom oké. erre ő: hogy akkor felhív vasárnap este fél 7-kor és elmegyünk este valahova. mondom rendben.
félig-meddig happyn tettem le a telefont. nem voltam maradéktalanul elégedett, de legalább jelentkezett végre. mindegy.
vasárnap aztán baszott felhívni. mármint fél 7-kor. este 9-kor lefeküdtem aludni, de csak rajta kattogott az agyam. hogy én a héten találkozni akarok vele, hogy most ezt akkor megbeszéljük. hogy ez így nekem nem kóser. hogy nem akarok vele szakítani, de ha ezen nem változtat, akkor ott a vége és pont.
aztán fél 11-kor csörgött a telefon. (még mindig nem aludtam, mert kattogtam) Jazzbőgős. hogy mit csinálok? alszok? mondom nem. de már készülődök? mondom igen. jó, hát akkor ő most nem jön már fel hozzám. mert hogy most végzett. mondom, oké, ne gyere. szia. és letettem. és legalább hajnali egyig kattogtam tovább. hogy akkor én most nem azért akarok találkozni vele a héten, hogy megbeszéljük a dolgokat a folytatás ügyében, hanem azért, hogy kész, vége, befejeztem, hagyjuk a picsába egymást, nem érdekel, nincs erre szükségem.
mert rájöttem, annyira, de annyira más az életritmusunk, az életvitelünk (ami már az elején derengett, hogy gáz lesz), hogy nem tudjuk összeegyeztetni. ráadásul nem érdeklem annyira, hogy egy koncertet (nem próbát, nem gyakorlást, nem fellépést, hanem egy sima koncertet, ahol valami jazz zenész játszik) kihagyjon miattam. hát kösszépen. meg mi az, hogy egy hétig nem jelentkezik??? de még mailben sem, hogy mifasz??? ha én nem keresem, akkor mégis mikor akart volna jelentkezni???
az igazság az, hogy bírom a búráját, szeretek vele lenni, jó vele lenni, de nekem 32 évesen egy pasiból sokkal több kell. nem az, hogy hetente 1-2-szer feltéved a lakásomra, este 11 után, megdug és ennyi. a két esemény között meg zéró kommunikáció. hát mégis hogy képzeli ezt????
na, úgyhogy hétfőn reggel első dolgom volt, hogy iwiwen elküldtem neki a következő levelet:
"Szia!
A héten melyik este tudnánk találkozni, legkésőbb 8-kor valahol (nem nálam)???
Valamint kellenének vissza az üres dvd-k, mert Gábor kiírná a Nancy első három évadját nekem.
Zs."
na, délután elolvasta és nem válaszolt. hát, mondom, remek. most még üldözhetem a kibaszott dvd-k miatt, majd el fog tűnni, már tervezgettem, hogy mikor hívom fel és leszek erélyesebb...
erre este, miközben a holnapi 24 évessel pofáztam, küldött egy smst:
"Szia! Szerdán oda tudom adni a dvd-ket. kicsit olyan érzés, mintha utána nem szeretnél találkozni velem, vagy rosszul érzem?" amint letettem a telefont, küldtem rá a választ. "Ezt majd szerdán megbeszéljük."
hű. sose voltam ilyen kemény. soha. és még ilyen "aggódó" sms-t sem kaptam. soha. persze összeszorult szívvel és gyomorral válaszoltam neki azt, amit. kurvaszar érzés. mert tényleg bírom a fejét.
úgyhogy holnap az lesz, hogy fél 6-kor találkozom ezzel a Gyurival (a 24 éves), aztán meg 8 után Jazzbőgőssel. aztán majd meglátjuk. nem akarok egyértelműen szakítani vele. vagy nem tudom. meglátom, milyen lesz, hogyan viszonyul hozzám. ha nagyképűsködik, nyegléskedik, beleszarik a dolgokba, akkor nyilván nem izgatja a szakításunk lehetősége, tehát akkor engem miért izgasson. éppen elég lesz majd otthon összeomolni attól a tudattól, hogy lámlám, ez a pasi se lett belém szerelmes, ez a pasi sem akart engem igazán, max. megdugni... :(
hát így. és ez. nem is ragozom tovább.

a borravaló

hozzám képest kutyafüle, úgy el vagyok maradva a posztolással. őszintén szólva, időm se nagyon volt, meg kedvem sem az íráshoz... pedig az események zajlanak. mert úgy szép az élet, ugyebár.
pénteken reggel körömszépítés, vagyis inkább a szokásos hajnali időpont, aztán haza, visszaalvás, majd jött Banya. elmentünk shoppingolni. isteni cuccokat szereztünk magunknak. csudálatosan szépeket. :) mikor otthon felpróbáltam őket a tükör előtt csak sikítva tudtam vinnyogni, hogy "szép vagyok, csinos vagyok, vékony vagyok, nő vagyok"... ugrándoztam és ezt ismételgettem. és akkor még nem is ittam semmit. :)
megvacsiztunk, felöltöztünk, kisminkeltük magunkat, illetve Banya engem, és vártuk TG-t. hogy akkor feljön alapozni, majd pedig elmegyünk bulizni. nemsokára meg is érkezett. kinyitottunk egy üveg bort, csinált egy jókora trombitát, dumálgattunk, röhögcséltünk. majd, felhívta az egyik legjobb barátja, hogy szerelmi válságban van, és hogy azonnal találkozzanak és stb. stb. TG megígérte, hogy lerendezi a srácot, majd sürgősen visszajön, na, hát én már akkor tudtam, hogy ebből nem lesz semmi. szóval kb. 1 órát töltött nálunk, majd lelépett és kész. utólag kicsit gyanús nekem ez az egész sztori... de tulajdonképpen már nem is érdekel...
Banyával megnéztük a Sortedet, ugyanúgy, beszédhang nélkül, mint a múltkor TG-vel. (már tudom, hogy kell ezt csinálni a dvd-n!!!) aztán még Banya nekivetkőzött, fehérneműben táncikált előttem, véletlenül a Sláger rádióra tévedtünk, ahol retró zenék mentek. na, hát úgyis retró partira vágytunk, elkezdtünk bulizni. :)
kis táncikálás után lerogytunk a kanapéra, majd a következő dialógus zajlott le:
"B: na, 32 évesen...
én: az... fasza..."
és valahogy mindketten tudtuk, hogy mire gondol a másik. rezzenéstelen arccal, mozdulatlanul válaszoltam a legmélyebb rekeszből. ezen aztán még sokáig röhögtünk. bár talán inkább siralmas.
az értelme egyébként az volt, hogy ott ülünk, 32 évesen, kisminkelve, kiöltözve, várva, hogy valaki elvigyen bulizni, aztán mi a vége, hogy otthon táncikálunk a sláger rádió számaira... szánalmas az egész... ehhh...
lefeküdtünk aludni, másnap délelőtt nyögve keltem. kicsit sok volt az éjjel, pedig akkor még nem tudtam, mi vár rám szombat este. :)
Banyát kikísértem az állomásra délután, hazafelé felugrottam a Tesómékhoz, néhány új cuccomat megmutatni, meg hogy egyek náluk egy isteni tenger gyümölcsei rizottót. hmmm. nyami. :)
aztán haza, némi rendrakás, mosogatás, majd 7 és 8 között érkezett Béta és a pasija, Tomi. juhuhuuuuuuuuujjjj... na, akkor aztán elszabadult a pokol. nem láttuk egymást három hónapja legalább, meg különben is szeszelhetnékünk volt, úgyhogy elfogyott szépen sorban egy üveg vörös, egy üveg fehér, majd egy üveg rosé bor. hozzá, minden üvegnél egy feles pálesz apáméból. ja, a pénteki maradék trombitát is eltoltuk. elfogyott 3 zacskó pattogatott kukorica, meg anyukám almás pitéje.  a pálinkát nem kellett volna... :(
Tomi elvonult hányni, mi Bétával a Fűre tépni szabadot néztük és azon vihogtunk. kész voltunk, mint a mateklenyó. :) fél 12-kor hívtak egy taxit és hazamentek.
utána "sajnos" nem volt elzárva előlem a telefon és TG-nek kezdtem sms-ben szerelmet vallani, az éjszaka folyamán kb. 3-szor sikerült, emlékeim szerint, egyszer talán élőszóban is, mert többször felhívott. a cimboráival avatott egy pincét, jól beálltak ők is, kihangosított, ment a vihogás, meg az egymás agyának húzása... hát... nem emlékszem mindenre, de talán jobb is. másnap megdöbbenve néztem a küldött és kapott smseimet... hajjajj... nem voltam túl büszke magamra... :S
aztán még pornónézés, majd lefekvés aludni. ja, nem, átkapcsoltam a Mezzora, ahol kurvajó jazz ment, kurvajó bőgőssel (mármint jóképű volt), de ennek utóhatásairól majd egy külön posztban.
vasárnap reggel macska ébreszt (fél 3 után kerültem ágyba), némi rendrakás, fájdalomcsillapító bevesz, mert majd szétszakadt a hasam, meg a fejem. utána visszaalvás, 1-ig talán. aztán evés, pakolászás, sztondulás a tévé előtt. 5 után újra alvás (mikor már csekkoltam a neten, hogy TG gépe sikeresen landolt Brüsszelben) majd át a Tesómhoz enni. majd haza. sztondulás és 9-kor lefekvés aludni.
persze nem ment, úgyhogy szinte alig aludtam. hétfőn meg munka. mint akinek a belét húzzák, úgy jöttem be. 2 hét után. semmi kedvem nem volt. de legalább örültek nekem, aggódtak értem, stb. ez jólesett.
egész nap akklimatizálódás, viszonylag sok meló. este haza. otthon sztondulás a tévé előtt. 1 óra beszélgetés egy 24 éves fiúval, akivel elvileg holnap randizok.
aztán hajmosás, fürdés, alvás. ja, délben még varratszedésen is voltam a kórházban. halleluja. már örülök, hogy megszabadultam ezektől a szaroktól. picit fájt az eltávolításuk, de megérte. a sebeim pedig csodálatosak. :)
ma reggel felkelés, majdnem elkésés, aztán mégsem.
bent halom munka. az ügyvédemhez el kellett volna mennem, de nem volt időm. talán holnap. illetve holnap már muszáj lesz.
ma hazamegyek, sztondulok. nincs otthon fű, elég szar így. nincs kitől szerezni. ehhh... TG gyere már haza bazzz!!! :S

hullára ittam magam

az éjjel. :) aztakurva. :)
este 8-kor ültünk be Kossal a Stexbe, hajnali 2 után jöttünk ki. addig vacsiztunk, megittunk egy üveg rosét, plusz én még 2 dl-t, meg fejenként két koktélt. cirka 20 rugót fizetett... sokba van ez a barátság neki. :) de úgy láttam, nem bánja... :)
ja, már az elején zavarbahozott, mert "jobbulást" ajándékként hozott nekem egy orchideát. ilyen dobozos virágot. még soha nem kaptam senkitől ilyet. és hát gyönyörű. és teljesen belepirultam... édescsillag. aztán közlékenyre és vihogósra ittam magam. sokmindenről beszéltünk. és abban maradtunk, hogy csak barátkozunk. vagyishát nem mondtuk ezt ki, de szerintem ennyi. hazakísért. kénytelen volt, nagyon berúgtam. az úton Cserháti dalt hallgattunk a telefonomról, én persze énekeltem, ő meg átölelt, hogy fel ne boruljak. :)
a kapuban sokáig búcsúzkodtunk, sokáig öleltem, a szájára adtam puszi(ka)t... jajj...
szóval tök jó volt az egész. :)
fél 3-kor feküdtem le, délután 1-kor keltem. és kifejezetten jól éreztem magam. szinte nem is fájt semmim. :) biztos az alkohol tett jót. :)
délután kockulás, evés, ennyi.
Jazzbőgős még mindig sehol, most már dühös vagyok rá. szerintem ha jelentkezik netalán, elküldöm úgy a picsába, hogy csak úgy nyekken. kurvára erős vagyok, hogy nem írok neki, de belül meg majd' megőrülök. nem mondanám, hogy hiányzik... najó, hiányzik... csak inkább fáj, hogy ennyire nem jelentek neki semmit, hogy nem képes egy sort írni (belépett ma iwiwre, ott se írt!!!), vagy rámcsörögni, vagy akármi. úgy látszik ennyire mély nyomot hagytam benne. hát remek...  jót tesz ez a lelkemnek. :(
persze az is lehet, hogy egész más van a háttérben, de basszameg, annyira nem lehet valaki elfoglalt, hogy baszik keresni.... vagy rám vár, hogy én könyizzek, hogy láthassam? hogy én írjam,hogy hiányzik??? na, azt elfelejtheti de sürgősen. könyizzen a franc. én aztán nem.
újra ezer társkeresőn pörgök és beleszarok mindenbe. mondjuk ennyi pöcs pasit... áhhh... nem is kell ez nekem... egyik se... csajt akarok... csak egy éjszakára, de csajt akarok... hiányzik a nyalakodás... nyammm... :)

anyuék

itt voltak. hoztak sok fincsiséget. miért van az, hogy a pálinkának örültem a legjobban? :)
najó, ez így nem igaz, mindennek örültem. :)
ezen kívül kb. semmi extra.
Jazzbőgős eltűnve. Kos előkerülve. talán este még találkozunk is. nem tudom. persze csak barátilag.
regeltem ma egy újabb társkeresőre. rémes vagyok... :)

olyan finom falatokat

csináltam magamnak tegnap este.... jahahajjjj... ízorgia!!! tök véletlenül, de isteni jó lett. nem mondom még meg, hogy mi az, mert TG-t meg akarom vele lepni csütörtökön, ha összejön a buller. :) ő értékeli az ilyen fincsiségeket. :)
egyébként éjfélkor feküdtem le. előtte Győzike, majd Showder Klub, a szünetében meg pornó.... úrjézus, de milyen pornó??? valami Helicopterman 3 vagymi volt a címe. ázsiai történet. ázsiai lány (nem tetszenek az ázsiai lányok/fiúk), betévedt valahova, ahol elkapta a kertész, lelocsolta vízzel, ettől a csaj elájult. mire ézheztért, a vén kertész átöltözött, felvett valami hülye göncöt, idétlen napszemüt és gyömöszölni kezdte a lányt. basszus, a pasinak akkora nyelve volt... bazzz... még szinte semmit se csinált, de tényleg, én már akkor kész voltam. 2 perc alatt. elég volt a nyelvét látni. nagy és erős és izmos és jaj. na, mindegy. jó volt. bár ilyen pronyó pasit már régen láttam. először azt hittem, hogy ettől a látványtól én nem fogok tudni elmenni. aztán tessék. :)
ma takkernap volt. a Tesóm takarítónője jött és végre ablakpucolás meg függönymosás volt a program. 6 órán keresztül. igazából ő dolgozott, de én is úgy elfáradtam, hogy majd összeestem a végére. nem vagyok én még ezekkel a sebekkel erre hitelesítve. most már csak pihizek.
holnap délután jönnek anyuék látogatni. hoznak gyógylevest, meg fincsi kajákat. nyami. :)
Jazzbőgős még mindig nem jelentkezett. vasárnap óta. én se nála. nagyon eszembe sem jut. persze most megint olyanon pörgetem az agyam, akin nem kéne, akin nem volna szabad. nade van ezen meglepődés???  nincs. hogy is lenne. meg lehet szokni tőlem ezt a tempót. :)

érdekesen

telt az estém, éjszakám.
csináltam egy spangli lightot. elszívtam a kétharmadát. megnéztem az Amerikai pszichót. már rég láttam, na. :) közben sós kekszet és csokis desszertet toltam magamba.
utána a Macskajajt. mert azt  is rég láttam. :)
aztán bealudtam a kanapén. úgy éjfél után. pedig még az új pornó dévédmet is meg akartam nézni. fél 5-kor ébredtem meg. bementem a hálóba. délig aludtam.
1 órán keresztül keltem fel. fél órát ültem az ágyon, mire megindultam. fájok, elég durván fájok belül. a legnagyobb vágásnál. kurvaszar.
viszont a sebek viszketni kezdtek. ez jó hír, mert azt jelenti, gyógyulnak.
aztán tévéztem. beraktam egy mosást. megnéztem egy felvételt a múltkori, október 23-i Flash koncertről. kurvajó!!! sajnos én nem látszom, vagy legalább is nem fedeztem fel magam. ha valaki kiszúrna mégis (zöld-fekete felsőben voltam), akkor szóljon már. :)
teregettem, ettem, most megy még egy mosás.
úgy döntöttem, nem megyek melózni a héten. max. pénteken benézek egy kicsit. ennyi döglés nekem is jár... van helyettesem, dolgozik, a munka halad, nem izgatom magam. :)
inkább a héten lightosan rendbekapom nagyjából a lakást. főleg a szekrényeket kell átnézni, ruhákat válogatni, mert már megint elönt a cucc. meg egy kicsit lazítok.
vagy elmegyek TG-vel Salzburgba. ha mennie kell. és ha elvisz. :) minden jó programra nyitott vagyok. ;)
Jazzbőgősről nem tudok semmit azóta, hogy tegnap elment tőlem. én nem kerestem és ő sem engem. kíváncsi vagyok, mikor jelentkezik. én most takarékon vagyok. nem haragszom rá és nem depizek miatta, csak egyszerűen nem pörizek rajta. pörizzen ő. :) persze imádom és hiányzik, de neki nem muszáj ezt tudnia, és nem muszáj ezt vele mindig éreztetnem. még elbízza magát. :)
azon gondolkodtam, hogy vele kapcsolatban, vagy mióta vele vagyok, eszembe sem jutott, hogy megcsaljam. (najó, megfordult a fejemben egy ember kapcsán, de az más... az konstans vágyakozás, másfél éve, szóval nem érvényes...) Repülőst meg már egy hét után megcsaltam a Deszkással.  most meg nem is gondolok ilyesmire. pedig nyilván lenne kivel. pl. a Kossal, vagy TZ-vel (sárkány-oroszlán). kelendő vagyok. de most nem adom magam. most nekem fájna, ha hűtlen lennék. szóval ebből is látszik, vagy sejthető, hogy részemről elég "komoly" a dolog... :)
elhatároztam, hogy nem fogok rátelepedni. nem leszek házisárkány, aki nyavalyog, hogy mikor és meddig és hogy meg mint. ne érezze, hogy ez a kapcsolat csak kötelezettség és rabság. azért persze bizonyos keretek között. ahogy az elején ő akart állandóan találkozni, randizni, azt akarom, hogy újra felkeltődjön benne ez az igény, hogy újra ő keresgessen, ajánljon programokat, vigyen ide-oda, magától. ha egy picit takarékon vagyok, ha egy picit "eltűnök", akkor biztos, hogy jobban fogom érdekelni, akkor jobban fogja értékelni, ha találkozom vele. vagymi. gondolom én. aztán persze lehet, hogy ez egy hülye teória... majd kiderül. csütörtökön már másfél hónaposak leszünk. jujjj... :)

vegyesek az érzelmeim

vagy csak megint én nyavalygom túl a dolgokat...
pénteken 11 után jött Jazzbőgős. hozott jobbulás ajándékként egy Freud könyvet... pff... intellektuális a kapcsolatunk... :) néztünk MTV-n Cartman specialt, hajnali 2-ig legalább. aztán lefeküdtünk aludni. szex nem volt.
délelőtt felkeltünk, kávézott, összebújtunk még kicsit, aztán elindult haza, gyakorolni. tegnap este 11 után jött vissza megint. tévéztünk, 1 South Park megint, majd a Mezzon jazzkoncert és alvás.
illetve nem alvás. annyira nem bírtunk magunkkal, hogy a sebeim ellenére szexeltünk. finomabban, gyengédebben, mint máskor, de azért határozottan és jól és megintcsak 1 órán keresztül. legalább. 4 után aludtunk el végül.
ma délelőtt kipattant az ágyból, hogy neki mennie kell gyakorolni, aztán próbálni. kávézott, majd gyorsan el is indult. kurtán-furcsán köszönt el.
ami volt, hogy igazából úgy nézett rám még pénteken este, úgy nézett a szemembe, hosszú percekig, összedugva az orrunk, hogy szavak nélkül azt éreztem, amit már régen nem, vagy talán még soha nem, senkivel. majdnem elbőgtem magam. bizsergett a lelkem ezerrel, már ha van ilyen, majd' elolvadtam. valahogy hihetetlenül szerelmes, érzelmes pillanatok voltak.
ma meg olyan pokróc volt és könyörtelen... kicsit olyan érzésem volt, mintha kipipálta volna a szexet, aztán most egy hétig megint nem nyitja rám az ajtót. mert úgy volt először, hogy ma este még feljön, aztán mikor kérdeztem búcsúzóul, hogy jön-e, akkor meg zavartan és kapkodva, hogy jaj, nem, mert még le kell porolnia a zongorát is stb. :S
gondolkodtam, hogy lassan megkérdem, van-e velem valami terve, érez-e, gondol-e valamit velem kapcsolatban, vagy sem... másfél hónapja tart ez a dolog, ha csak szórakozik, akkor inkább most legyen kuka, mint még pár hónap múlva, amikorra végképp belezúgok...
picikét már most is szeretem, de még nem visszafordíthatatlan a dolog. viszont idővel azzá válik és ha akkor kerülök én lapátra, akkor összeomlok.
ráadásul most fogalmam sincs, hogy mikor látom újra. állítása szerint sűrű lesz a hete. szombaton Pakson játszik. nyilván egész héten nem találkozunk. de én nem fogom keresni semmilyen formában, hogy akkor mikor... igazából nem tekintem "együttjárásnak" azt, ha hetente 1 este itt alszik. vagy max 2 este. az számomra semmi. nokedli.
persze, ne legyek telhetetlen. de igenis az  vagyok. szeretnék sok időt vele lenni. ennyi.
najó, nem pörizek ezen. majd lesz valahogy. kicsit kevesebb energiát fektetek a dologba, ez biztos. visszaveszek magamból, aztán majd meglátjuk mire alakul a dolog.
a sebeim jól vannak, gecire fájnak, köhögök, minden levegővételnél szúr a mellkasom és a hátam (tüdőgyula lehetne, ha lázam lenne, de nincs, így mellhártya gyulára tippelek), tegnap már majdnem elvonszoltam magam a füll-orr-gége ügyeletre, de aztán mégsem.
kedden szerintem megyek dolgozni, mi a szart üljek itthon? meg a pénz is kell.
menni akarok már bulizni, partizni, az hiányzik a legjobban. meg TG-vel egy jó betépés, bebaszás, röhögés. azt' kb. ennyi. ez minden vágyam.
TG fiam, össze vagyok drótozva, az alapból megvolt, menjél szüretelni, azt' hajrá. látogass meg valamikor plíz. hiányzik a mocskos pofád, meg kíváncsi vagyok, mi a fet, ami nem smsméret. :)

megrázó

volt az este szembesülni azzal, hogy Csaba exkollégám, akivel anno még össze is boronáltak, hogy mi biztos járunk, szóval végre megtaláltam iwiwen, tegnapra elfogadta a bejelölést, de nem ő, hanem az exneje, majd értesített az üzenőfalon, hogy Csaba október 28-án meghalt. 38 éves volt.
nem tértem magamhoz sokáig, csak néztem magam elé a kórházi ágyamon.
több tippem volt: szívinfarktus, agyvérzés, drogtúladagolás. ma megtudtam, hogy az első volt a tettes.
annyira örültem, hogy esetleg újra összefuthatnánk, vagy válthatnánk pár szót, erre... áhhhh... az élet nagyon-nagyon kegyetlen és kiszámíthatatlan...
Drága Csaba!!!! soha nem felejtelek el...

aranyműves kerestetik

aki az epeköveimet aranyba foglalná... úrjézus... 4 azaz NÉGY DARAB olyan masszív és nagy követ vettek ki belőlem, hogymég... a doki elhűlt, mikor meglátta, alig bírták kirángatni... megizzasztottam őket rendesen. agyon is gyötörték a hasfalamat. gecire fájnak a sebeim.
majd lefotózom a köveket és közzéteszem... szerintem orvostudományi érdekességnek számít... :)
hétfőn munka után Banyával taliztam, elmentünk pizsit shoppingolni, meg még eztazt. vacsiztunk, 8 után értünk  haza. Jazzbőgős hívott, hogy beszéljek egy haverjával akit szoktunk emlegetni, hogy ismerjem meg telefonon keresztül. elég emelkedett volt a hangulat. buliztak. JB már igen részeg volt. azt mondta, kedden bejön hozzám a kórházba. kizártnak tartottam, hogy emlékszik majd rá másnap, hogy mit ígért.
a beszélgetés után Banyával még éjfélig pofáztunk, hajat csinált, sminkelt, fotózott, gecijó képek lettek rólam megint... mert én olyan gyönyörűségesen szép vagyok, hogy azt nem tudom elmondani. :) belenéztem a tükörbe és szerelmes lettem magamba. simán. :) sokat beszélgettünk, őszintén, sok-sok igazságra jöttem rá, vagy nem is igazságra, csak egyáltalán... leestek dolgok. amik 2 hete még nem. most meg igen. sokat tanulok Banyától, sokmindenben erőt ad, sok dologban bölcsebb nálam. nem mondhatok mást, még ha valakinek fáj is ez, de ő és TG az, aki a családom után a legközelebb állnak hozzám. akik mindenben, mindenkor mellettem. akik tényleg Barátok. és ennyi. ja, és JB, de ő más tészta. :) végrendelkeztem is kedd reggel, mondtam, hogy mindenem Banyára és TG-re hagyom (az adósságaim is), ha netán ottragadnék a műtőben... osztozkodjanak rajta. :)
na, kedd reggel Péterfybe be. jó későn értünk oda, olyan szintű teltház volt, hogy csak az őrzőben lett ágyam. az őrző=intenzív light. remek. ráadásul koedukált. ne akarja senki megtudni, hogy milyen. rémes. félig hullaház. Banya otthagyott. magamra maradtam. gecifáradt voltam, de esélyem se volt pihenni. akkora ott a mozgás, hogymég.
este 6-kor hívott JB, hogy mégsem jönne be, mert beteg és nehogy elkapjam. (tiszta takony voltam én is. meg még vagyok is...) mondtam jó. legalább jelentkezett. örültem volna azért, ha megmutathatom neki az új H and M-es, Hello Kittys pizsimet, de majd megnézi itthon. :) örültem, hogy egyáltalán emlékezett a hétfő esti ígéretére. :)
nehezen aludtam el, az éjszakás "nővér", Zsolti, egész éjjel netezett, kattogtatta az egeret, a gépe az ágyam lábánál volt, a Rottenbiller utcára néző ablak nyitva, kurvanagy forgalom egész éjjel, az egyetlen lámpa, az ajtó felett, ami égett, pont a pofámba világított... áhhh... reggel összetörve ébredtem.
3-ként műtöttek volna, de már borult minden a sorban. 10 után keresett meg az altatóorvos. én már addigra Banyával bohóckodtam egy szakadt bőrkanapén, babáztunk (azt kaptam tőle a műtét alkalmából), fotózott, röhögtünk, oldott volt a hangulat. aztán egyszercsak megkaptam a koktélt a seggembe. meztelenre vetkőzés, paplan alatt fekvés. kezdett húzni a fejem. majd jött a tologatós ember. kocsira átmászás. Banya még belepacsizott a tenyerembe, adott puszit, aztán eltűntem a műtőben. műtőasztalra át. hideg van. egy zöld lepedővel vagyok letakarva. körülnéztem a műtőben. félhomály. jobbra nagy monitor. laparoscopos műtét elengedhetetlen része. aztán megjelennek emberek. a branülömnél matatnak. mindjárt benyomják az altatót. itt az orvosom is. megtapogatja a hasam és vigyorog. aztán jön a maszk. lélegezzek mélyet. még egyet.
snitt.
ébredés. hideg van. nagyon fázok. vacognak a fogaim. reszketek. és sírok. zokogok. mondják, hogy ne. de hát ennek nem lehet parancsolni. nagyon sírtam. így ébredtem az altatásból. ott a műtő mellett még vacogtam valameddig, aztán kitoltak az osztályra. az a hosszú út, amit már ezerszer végigsétáltam, és ismertem, teljesen kiesett. megint bealudtam. a szobában ébredtem. a tologatós ember kért, hogy karoljam át a nyakát, berak az ágyba. (ja, ekkor már az osztályra kerültem, mert lett üres ágy, és nem az őrzőbe) berakott. vacogtam és sírtam tovább. a nővérke is kérdezte, hogy ennyire fázok??? mondom, ja. pedig már a takaróm alatt voltam. Banya segített feladni a bugyit. kezembe adta a babát, aminek végül nem találtunk nevet. állítólag rámbízta és én  ezt a szám sarkán lévő mosollyal nyugtáztam. megtörölgette a számat vizes zsepivel, mert ki volt száradva, de nem ihattam. folyt belém az infúzió. könyörögtem, hogy tolják bele a fájdalomcsillapítót is, mert megdöglök. sokáig voltam bent egyébként, nyilván a kövek szopattak mindenkit, azért tartott az előzetesen 45 percre irányzott operáció tovább. szerdán délután fél 1 körül küldtem el egy sms-t a Tesómnak, hogy ok. aztán telefon kikapcs és döglés. Banya elköszönt, én meg fetrengtem. aludni nem igazán tudtam, csak nyavalyogtam. este erőt vettem magamon, és ahogy lefőtt az uccsó kávé, vagyis lefolyt az uccsó infúzió, takarodtam vécére, pisilni. nem kértem ágytálat. kemény voltam, mozogni akartam. aztán egy korty víz, amit nem hánytam ki, szóval minden oké. stramm csaj vagyok. :)
este még egy fasza szurit a seggembe, hogy ne fájjak annyira és alvás.
szobatársakból 3 volt. egy szintén epés, fiatal lány, egyszerre műtöttek, vele semmi gond, max. a családjával, anyukájával, aki a műtétünk estéjén nyiszorgó cipőben mászkált fel-alá és rettentően idegesített.
aztán egy visszérműtétre váró 50 éves hölgy, akinek férfias hangja volt, szeretett fecsegni és csoszogott egész szerda délután, este. neki már beszóltam, hogy ne.
ja, és Galgavalahonnan egy néni, szófosással, mindenkinél okosabban persze. jóindulatú, csak fárasztó.
csütörtök reggel fosul ébredés. voltam már jobban. az oldalamból lógó műanyagcső végén a kiskutyám (egy zacsi, amibe tisztul a belsőm), azzal flangáltam. vizit után átkötözés. kiskutya eltávolítás. elköszöntem tőle. doki küldene haza. én meg maradnék. nem voltam jól. inkább kértem még fájdalomcsillapítót és pihenni próbáltam.
halom sms megválaszolása, láttam, hogy hányan és hányszor kerestek, nekik mindnek üzenet küldés. JB is hívott kétszer, meg küldött sms-t. kedves, hogy gondolt rám.
napközben döglődés, délután Tesóm bejött, vele dumálás, sétálgatás. estére pici hőemelkedés, jobb is, hogy még bent maradtam. este Jazzyt hallgattam, JB-re gondoltam, írtam is neki hiányolós sms-t. jött is rá válasz, bár csak reggel olvastam.
ma reggel már fürgén keltem, az orvosom csak nézett, hogy pattogok az ágyban. :) tegnap még a hamvaiból feltámadó Főnix Light voltam, mára már Főnix Turbó. kb. így nyomtuk a dokival. sokat nevetgéltünk. :) kötéseim lecserélése után felöltöztem, megkaptam a zárójelentésem, aztán tipli haza.
a Tesóm kísért volna el, de végül a Blaháig egyedül mentem, ott találkoztunk. bementünk a boltba, bevásárolt nekem light fincsiségeket, amik az epediéta kellékei, aztán hazajöttünk. kicsit takkerkodott nálam, mert a lakás persze romokban.
szegény Macska a kanapé alatt nyávogott... kicsit befordult az elmúlt egy hétben. vagy nem voltam itthon, vagy itthon voltam, de nem egyedül (JB/Banya), vagy csak valaki más volt itt (JB/Banya)... szóval lelkileg totál kivan. ja, és még a porszívót is elővettük. na, akkor kapott sokkot. most kezd megnyugodni. drágacsillag. úgy hiányzott.
a köhögésem eléggé megkeserítette a kórházi napokat, főleg operáció után, mert fognom kell a sebeim, hogy ne szarjak be minden köhhentésnél a fájdalomtól. még az orrom is fújom, sőt ma reggelre megint rosszabb lett a nyitott ablaknál alvás miatt (klimaxos vénasszonyok... ehhhh...), szóval minden királyság. van már köhögéscsillapító szirupom, iszom literszámra, meg orrspray, majdcsak rendbejövök már.
délután akartam aludni, de nem volt kedvem feküdni. elég volt már a fekvésből. inkább netezek, tévézek. elvileg ma este látom Jazzbőgőst. feljön. eddig még semmi hír róla, de nem türelmetlenkedem. ráérek. majdcsak jön.
most eszek valami könnyűt, de fincsit. azért nem viszem túlzásba az epediétát. eddig se működött az epém, mégse haltam bele és nem állt le az emésztésem, akkor most mi bajom lehet? najó, nem fogok holnap csípős csülköcspacalt enni, de egy hónap múlva tuti. :)

10-ig

sikerült aludnia nálam Jazzbőgősnek. most beszéltem vele telefonon. már otthon van. de azt mondja, tök jól kipihente magát. kávézott, köszönte, hogy odakészítettem mindent. bár szerinte én jobb kávét csinálok. :) hát, mondom, ez nem is volt kérdés... :)
a dión csodálkozott, hogy került a zsebébe... azt mondja, cipelte a bőgőt és gondolkodott, hogy mi a fene nyomja a csípőjét... és akkor találta meg. :)
sajnos péntekig biztosan nem láthatom... el leszünk mindketten foglalva, elég durván... :( pedig most tényleg minden percet vele töltenék, ha lehetne... najó, nem nyavalygok, örülök, hogy így vagyunk és most már minden idegszálammal tudok arra a nyamvadt műtétre koncentrálni.
azért, az előbb belegondoltam... kórház... pizsi... vizsgálatok... orvosok... vizit... áhhh... kurvára nem hiányzik... nade, ezt a 3 napot már csak kibírom valahogy. :) igyekszem sokat aludni, meg olvasni, és nem figyelni a külvilágra. remélem nem százágyas kórteremben leszek és nem lesz körülöttem halálos beteg... az annyira nem kóser... :(

nem egyszerű

hétvégén vagyok túl.
a pénteki kifakadásom egész nap túrázódott bennem. egyedül TG tudott valamelyest jobb kedvre deríteni. a drága... aki vette a fáradságot és felhívott, hogy mi a fet. hát így van ez. persze, simán elbőgtem magam, miután letettük a telefont... na, mindegy is. elmúlt a péntek, túléltem, bár folyamatos bőgési hullámok jöttek rám. gyalog mentem a Nyugatiba, végig az avart rugdostam az Andrássy úton, meg dohányoztam, mintha az jó lenne. Tesómmal hazamentünk, anyuékkal jó volt a hétvége, persze engem egy dolog baszott csak végig, hogy mi van Jazzbőgőssel. már eltemettem, gyártottam a szokásos elméleteimet, hogy mit rontottam el, stb.
aztán szombat délután rádobtam egy "Hiányzol Cápasrác..." sms-t. nem bírtam tovább. meg tényleg hiányzott. bántott, hogy esetleg megbántottam őt, pedig nem akartam, illetve valamilyen szinten akartam, mert szurkapiszka kedvem volt, de nem érdemelte meg. Tesómmal átrágtam ezt az egészet vasárnap, hazafelé, és igaza van abban, hogy az előző pasiktól elszenvedett sérelmeket vetítem rá, látom bele, pedig ez tök hibás dolog. ő egy másik ember, nem az egyik az előző 30-ból, neki meg kell adni az esélyt, hogy kibontakozzon, hogy alakuljon, hogy egyáltalán történjen valami. szóval nem szabad általánosítanom, és azt mantráznom, hogy "ez már megint olyan, mint...". nem olyan. ő egy másik ember. teljesen tiszta lappal kezdett nálam. és így is kell kezelnem.
na, a lényeg, hogy sms-ekre válasz nem jött. vasárnap hazafelé a vonaton már teljesen eltemettem. aztán este Banyával beszéltem msn-en és gondoltam egyet, küldtem rá még egy utolsó sms-t: "Szia! Ha van kedved egy csupa takony, hulla fáradt csajjal együttaludni a fellépésed után, akkor ne habozz, én nagyon örülnék Neked. Csókollak. Gizi ;)" no, hát éppen a legjobbkor küldtem el, mert kb. negyed óra múlva végzett és megcsörgetett (nincs pénz megint a telefonján, azért nem válaszolt semmire), és visszahívtam, és mondta, hogy vele van az Asszony, meg ő is meg van fázva, de hogy izé... végülis feljönne... mondtam neki, hogy én is taknyos vagyok, de kaphat mézes teát, meg neocitránt, meg hát döglődhetünk együtt... végül a neocitrán győzte meg... :)
na, úgyhogy 9-re meg is érkezett, én még lázas pakolászásban voltam. hozta az Asszonyt is. az volt a terve, hogy majd énekelek, ő meg kísér, de aztán eltévéztük, elteáztuk, elpunnyadtuk az időt. elhussantunk tusolni, majd alvásidő. aha... alvásidő... hogy ennek betegen még több energiája van mint egyébként... ahhh... most nagyon-nagyon jó volt a szex!!! kezdem tudni irányítani... vagy kezd ráérezni, hogy mit akarok... vagy nem is tudom... mindegy. jó volt. közben vihogás, dumálás... szóval jó hangulatban telt az a kb. 1 azaz egy óra... :) utána fejenként másfél cigi, majd tényleg alvás. :)
én persze nem igazán tudtam aludni. pedig nem fújtam az orrom, meg nem köhögtem, csak egyszerűen spontán forgolódtam, vakaróztam, szenvedtem. néha megsimogattam a lázas homlokát...
reggel persze alig bírtam felkelni. már úgy volt, hogy be sem jövök dolgozni. rámjött a tüsszögés, meg mittudom én... áhhh... maradtam volna vele az ágyban egész nap... merthogy mondtam neki, maradjon ott, ne keljen fel velem 7-kor. betegen úgyse megy suliba, aludjon ameddig akar/bír, aztán ennyi. kulcsot nem kapott, csak becsukja az ajtót maga mögött és kész. kikészítettem neki a kávésbögrét, kávét, bekészítettem a vizet a forralóba. kipakoltam a hazai pogácsát, ha netán éhes lenne, hagytam neki két szál cigit a kávéhoz, meg egy csomag pzs-t... meg dobtam egy szem diót (még otthonról hoztam) a kabátja zsebébe. :) annyira romantikus, nem??? :)
kíváncsi vagyok, meddig aludt/alszik, meddig marad ott...
persze én most full happy vagyok... megszeretgettem még reggel is egy kicsit. megsimogattam, megpuszilgattam... egészen máshogy viszonyulok most hozzá. talán picit bele is szerelmesedtem... magam sem tudom... bírom a mocskos pofáját, az a lényeg. :) és egyelőre ő is elviseli, hogy egy köcsög vagyok. :)
megbeszéltük a múlt hetet is, hogy ő el volt foglalva, én meg nem voltam jó passzban, és hogy elcsesztük a kommunikációt is... de tulajdonképpen semmi gáz nincs. mondhatni minden oké. mármint egy olyan "kapcsolatban", ami 1 hónapja tart... vagymi. :)
most, hogy a Tesómmal való beszélgetés kapcsán átgondoltam dolgokat, meg így, hogy tegnap végülis feljött, teljesen máshogy látom az egészet, máshogy állok hozzá... így még akár bármi is lehet belőle... :) most úgy vagyok, hogy szeretnék minél több időt vele tölteni... amennyit csak lehet, amikor csak lehet. mindig-mindig vele lennék... jajaj... remélem, ő is hasonlóképpen gondolja... :)
egyébről beszámolni most nem tudok. remélem, hogy holnap náthásan is megműtenek, mert ha nem, nagyon rábaszok. :( kúrálom magam ezerrel, iszom a multivitaminos akármit, hogy ne ezen múljon. vagymi. a munkahelyen persze őrültek háza van, de ezt a mai napot csak kibírom valahogy... a helyettesem egész jól betanult, bízom benne, hogy hiba nélkül elviszi ezt az egy hetet... :)