változott a program

ma este. jogászfiú lemondta. "bent kell maradnia" címszóval. vihogott közben, lehet, csak lerázás... mindegy. ha akar, majd keres.
cserébe írtam Deszkásnak azonnal, hogy jó a ma este, ha neki is. felhívott. hogy ő hajnalban megy a telekre, de jó neki az este. mondom oké, nem érdekel, ha nem alszunk egész éjjel, bár a csütörtököm húzós lesz, akkor is... nem akarok otthon punnyadni egyedül. úgyhogy este 8-kor fog várni a hévnél. de basszus... úgy vihogtunk a telefonban... komolyan... két hülye... áh... ő se normális, de én se... hoztam a formám. :) mire leegyeztettük, hogy akkor hogy legyen... áh... kész... csak vigyorogtunk...
uh, jut eszembe, hogy ma orgazmusom nem lesz az tuti. egyrészt már fáj, ha hozzáérek, másrészt meg... na, mindegy... azért szórakozni jó lesz. küzdjön csak. :) aztán még sose lehet tudni, hogy olyan kis ügyeske, hogy még így is sikerül neki sikert elérni...
akkor lehet, megtartom... :)

most hogy már

bennem van egy jó nagy pohár Frittman Rosé Cuvée (2007), sokkal szebbnek látom a világot. :) na, eddig se búslakodtam, de ez aztán feldobott. jó éhes is lettem tőle. :)
ha belegondolok, hogy 4-kor meg kinyitjuk a két üveg pezsgőt a MU tiszteletére... háh... az pláne zsír lesz. :) asszem több ilyen napot kellene tartanunk.
a bor egyébként kollégabúcsúztató miatt került az asztalra, majd a poharakba, a pezsgőt meg én ígértem ugyebár. most a hűtőben pihen. :)
ha megnyeri a BL-t a MU, szerintem másnap egész nap folyni fog a pia. már ha nem kérek aznapra szabit, mert szerintem győzelem esetén én fogom mocskosul szétcsapni magam és nem találok be a melóba, az tuti... :) ez a rock'n roll!!! :)
jujjj, ma este 6-kor jogászfiúval randi. holnap meg a ligetben mérnök-tanárral... jujjj... izgipókság. :)

különös álmom volt

az éjjel. már amikor a macska hagyott aludni. (újfent ivarzik. hétfő óta. remélem megint lerendezi 1 hét alatt. még az a szerencse, hogy az elkövetkező napokban szinte nem leszek otthon. ennyi bőven elég volt belőle.)
azt álmodtam, hogy Budapesten, a város közepére építettek egy baromi magas felhőkarcolót. nagyon szép, kecses épületet. a szüleimmel voltam, várostnéztünk, felkerestük ezt az épületet is. a tövében régi házak álltak, azon keresztül lehetett bemenni. régi liftbe kellett beszállni, az vitt fel, de csak egy darabig. aztán valahogy át kellett evickélni egy másik liftbe, és az vitt fel a toronyház tetejéig. amit közben még építettek. tehát így az épület mellett ment fel a lift, mint egy kis kapszula, állványok között, de belülről meg régi lift hatása volt. zárt volt minden oldalról, nem lehetett kilátni. két lánnyal mentem fel, talán régen osztálytársaim voltak, még az áltisiben, ha jól emlékszem. illetve csak évfolyamtársaim, nem is egy osztályba jártunk, szóval fogalmam sincs, hogy kerültek pont ők elő. szóval fel a két lánnyal. az egyik már járt fent, ezért szólt, hogy a végén nagyon figyeljünk. ugyanis felért a lift, kipattant a teteje és akkor vált láthatóvá a panoráma.
csak ámultunk és bámultunk mindannyian... varázslatos Budapest tárult elénk. hozzáteszem, sok-sok zöld területtel. meg csupa régi épülettel tarkítva.
aztán lejöttünk, volt még valami bénázás. meg a szüleimet kapacitáltam, hogy ők is menjenek fel, de már elfáradtak addigra, inkább kihagyták.
hm. roppant érdekes...

nincs testem

és nincs hangom. tök rekedt vagyok. kell nekem üvölteni egész este. :)
ez a tegnapi meccs hozott még egy kellemes meglepit nekem. az iwiw üzenőfalán örömködtem éppen, mikor ugyanott felbukkant GYP (március 8-i sztori). durván ugyanabban a percben írtunk az üzenőfalra. aztán levelet írt. így nézett ki a történet.

Üzenőfal:
Én: BAJNOK CSAPAT!!! BAJNOK CSAPAT!!! GLORY MU!!! április 29., 22:41
GYP: Nem tudja véletlen valaki hogy ki jutott a BL döntőbe???? Súgjak?????????????????????????????:-))))))))))))))))))) április 29., 22:41
Én: na, Peti te még élsz??? pfff.... öröm, bódottá'!!! április 29., 22:57

erre jön GYP levele. (hozzáteszem, bármelyik Petinek írhattam volna az ismerőseim közül, de tudta, hogy róla van szó...) az alábbi üzenetváltás alakult ki:

GYP: Egész meccsen rád gondoltam:-))))))))))))))))))))
Én: ezt most el kéne hinnem??? :) együtt is nézhettük volna... :(
GYP: Nyugodtan hidd el:-) Itt üvöltöztem mint egy hülye a lakásban. És előkerült a trombita is:-) Na jó.....Ittam egy vagon sört is:-)))) Ha együtt nézzük akkor tuti hogy a nyakadba ugrok, és akkor mindketten a földön végezzük:-))))))
Én: én rekedtre üvöltöttem magam és páleszeztem...  viszont az a bizonyos "szürke szamár" meg a köd ipari tanuló hozzád képest... :(
GYP: Ne haragudj kolléganő:-((( Mármint a szurkolásban kolléga:-)) Én szét ittam magam, és tuti kiugrottam volna az ablakon ha nem nyerünk:-( De most el megyek aludni, mert leesek a székről:-) Sokszor csókollak. Peti:-)
Én: nem haragszom. nincs miért. mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja...  :) jó éjt!

utolsó üzenetemre már nem válaszolt. kezdek profi lenni megsemmisítő e-mailekben. :) MUHAHA!!!
azért persze tök jólesett, hogy tényleg rám gondolt, nekem egyáltalán eszembe sem jutott... de hát mit kezdjek vele??? ha nem kell neki MU-s barátnő, akkor nem kell... így járt... ennyi... erre írtam, hogy mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja. :)
háh... hogy felbukkannak a régi emberek... ez azért érdekes...

azért, ha már fenn voltam 11-ig, nem hagytam ki, hogy ne nézzek pornót, most az utóbbi három napban minden este megtettem. előtte meg egy hétig semmi. most viszont rá vagyok zizzenve. :) hétfő estig megint úgyis semmi se lesz. előre termelem a boldogsághormont. :)
hoztam ma be 2 üveg pezsgőt. megígértem, ha nyer a MU, akkor iszunk. teljesítettem az ígéretet. hozzáteszem, a legnagyobb örömmel.

nagyobb kupit csináltam

egyedül ma este itthon, mint akármelyik buli alkalmával bármikor...
ropi, chips, üccsi, pálinka, felespohár, cigi, fullos hamutartó, tányérok...
áh... de ki a retkes, véreres faszt érdekel most ez, hiszen...

BL DÖNTŐBEN A MANCHESTER UNITED!!!!!!!!!!!!!!!!
IRÁNY MOSZKVA!!!!!!!!!!!!!!!
BAJNOK CSAPAT!!!! BAJNOK CSAPAT!!!!
:)

ennyi.

na, alig hogy ezt leírom, meg kiszínezem, jön Deszkástól egy sms: "Szia! Hogy vagy Kedves Marion, tartunk, lesz 2. Én szeretném, nagyon kívánlak!" erre csak annyi volt a válaszom: "Már csak a jövő héten érek rá..." (ami egyébként tök igaz, semmi kamuzás) bár szívem szerint azt írtam volna: "na, mi van??? nem tudtál mást becserkészni???? jó leszek én is???" (láttam, hogy levelezik a társkeresőn, de ugyebár egy pasi akkor dug, amikor tud, egy nő meg akkor, amikor akar... MUHAHA!!!!) na, még válaszolt: "Várom a jövő 7et. Pusza mindenhova!" ehhe... :)

Rock'n roll BAZD A LOVAT!!!!

Guy Ritchie vs Nike

Madonnáné újabb reklámhoz adta tehetségét... szokás szerint zseniális... :)
idesüss:



és persz Glory MU!!!! ma este BL döntősök leszünk. ennyi. :)

eddigi mérleg

az érdeklődő férfiak alapján. mármint abból a 7-ből, akik tegnap pörrentek rám.
mindegyikkel levélváltás.
2-vel már randiidőpont kitűzve, holnap 28 éves jogásszal, vasárnap 33 éves mérnök-tanárral. már mindkettővel számcsere is volt.
1 megmondta, hogy nem jövök be neki a képeim alapján.
további 4 még hallgat, sunyiskodik. :)
Deszkás egyelőre nem jelentkezett. nem is tudom, akarom-e még, hogy jelentkezzen.
sajnos Kéményseprő detto nem jelentkezett, őt viszont szeretném látni, meg érezni is... hmmmm... :)
úgy néz ki, ma meccsnézés, egyedül, otthon. az is egy állapot.
csütörtökön viszont buliiiiiiiii!!! wháááááááááá!!!!!!! :)

nagy fegyvertényt

követtem ma el. a http://fvtr.blog.hu utolsó posztjához kommenteltem. a nagy érdeklődésre való tekintettel a mailcímem is közzétettem. :)
7 azaz hét érdeklődő férfiú levele várt este a postaládában... hmmmm... hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe???? :)
amúgy meg csajos estém volt. Vikivel nődokkerhez mentünk, én kísértem őt oda. aztán feljött, cicifix mustra (regéltem neki az új szerzeményekről...), majd hajfestés, hajbeszárítás, hajvasalás, girlyhaj csinálás... szóval jó volt. :)
és már csak 2,5 nap az ereszdelahajamig!!!! :) trút is bevezetem a társaságba, remélem jól fog sikerülni. :) ma már a levelezésünkbe bevontam, annyira unatkozott. :)
holnap Kéményseprővel akarok meccset nézni. kár, hogy baszik jelentkezni ezügyben. de én biztosan nem hívom. a labda nála ugyebár.
ahogy Deszkásnál is. bár egyre inkább úgy gondolom, hogy nem kéne találkoznunk többet. hacsak azért nem, hogy megtudja, milyen szexistennő vagyok. aztán meg jól annyiban marad az egész, soha többé nem élvezheti a dolgot... ij.exe. :)
na, most nézem tovább a Showder Klubot. :)

új nap

új gyötrelmek...
egy csomót gondolkodtam éjjel. megint nem bírtam normálisan aludni. azon gondolkodtam, hogy jól előadom Deszkásnak, hogy én aztán semmi komolyat, meg hogy beparáztatott tulajdonképpen ő engem azzal, hogy ilyen kibaszott lelkes volt, meg minden... szóval alapjáraton én lehetnék a tipliző ember. azon agyaltam, hogy előadom a "kezelhetetlen szingli" műsorát. én leszek a jófej, a laza, a mit tudom én micsoda...
ez nem rossz terv. de ma már valahogy nincs kedvem hozzá. igazából fura ez az egész... hogy viszonyuljak hozzá ezek után?
mindenesetre, mivel vesztenivalóm nincs, ki fogom kérdezgetni, hogy mi a terve, miért nem szándékozik komolyabb dologba belemenni, mikor volt utoljára ilyesmiben része stb. kérdezni szabad, nem???
aztán persze nyilván szexelni is fogunk most már. mert hát mi a francnak tartsam magam? kellemes időtöltés a cél, semmi más. ahhoz meg a szex is hozzátartozik. még az is kiderülhet, hogy nem egy nagy spíler... akkor még könnyebb lesz leszakadni róla.
áh. nem tudom. tegnap még lelkes voltam, hogy majd én könnyedén az ujjam köré tekerem, ma már nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarom.
mindegy. azért találkozom vele, ez nem kérdés. aztán majd lesz valami...
áh... kezdődik minden újra előlről... már látom... azt hittem, találtam egy tündérmackót, aztán persze az, de hát kalandozik a világban, esze ágában sincs lehorgonyozni... hát... tényleg belenyúltam a tutiba ismét. léphetek tovább.
és jelentem, túl vagyok az 50. randin már. a hétfői fiú volt az. az 50. pasi, akivel azért találkoztam, hogy. hogy hátha ő az igazi... ez nagyon durva. mindezt alig 2 év alatt és hát voltak jó nagy szünetek közben...
50 randi... áh... én nem vagyok normális... vagy ez az élet nem az... nem tudom... ennyire nem lehet nehéz pasit találni... vagy mégis??? igen... nehéz... kurvanehéz...
:(

fasza kis napom volt

ma. elmentünk shoppingolni. háhá... úgy bevásároltam!!! najó, igazából csak 8 melltartó, 12 bugyi, 3 csipkés fehérneműfelső, meg 4 pólótermék lett az áldozatom. a premier outletben, az intimissimiben akció volt. 250 ft volt egy melltartó... meg a bugyik is. najó, volt 125 ft-ért is.  :) szóval durván bevásároltam. 10.000,- Ft-ot költöttem. máshol abból veszek 3 normális melltartót és annyi. itt meg... ah... dúskálás. :)
mivel Deszkás nem jelentkezett egész nap, este felhívtam. elmondta, hogy bajban van, és azért nem jelentkezett, mert ő nem akar tartós kapcsolatot és hogy bár nagyon jólérezte magát velem, de hát szerinte vagy komolyan, vagy sehogyse. na, erre kicsit berágtam, meg le is fagytam. igazából sokat nem tudtam mondani. csak annyit, hogy azért ezt megbeszélhettük volna.
amúgy nagyon jól tudom, hogy a tegnapi sms-em tette be a kaput. hogy várom a vasárnapot, mert már szívesen lennék vele. ennyi. hozzáteszem, folyamatosan ő volt a lelkesebb kettőnk közül. mindegy.
aztán 1 órán keresztül elemeztem telefonon a Tesómmal a kialakult helyzetet. a bőgés határán állva.
aztán fogtam magam és írtam Deszkásnak egy levelet, hogy szerintem félreértett, én sem ásó-kapa-nagyharangot keresek. és mivel jól elbohóckodtunk együtt, ezt esetleg folytathatnánk.
elolvasta. sokáig semmi válasz. mikor már épp akartam neki írni, hogy látom nem válaszol, tehát takarodok, akkor mégis jött válasz. mégpedig az, hogy nincs ellenem kifogása, mert tényleg jófej vagyok, csak erre ráparázott, hogy akkor most komoly kapcsolat, de most már érti, meg látja hogy én is értem, és hogy akkor találkozunk-e még?
"Hello! No pánik, no para!!! :) Igazából azért nem fejtettem ki a telefonban a dolgokat mert nekem is gondolkodnom kellett... Mert... azt gondoltam, csak kifogás ez a "nem akarok tartós kapcsolatot" dolog. De látom, hogy csak ezen falcoltál be... Teljesen feleslegesen, hozzáteszem. Tudod, rájöttem, inkább jobb egyedül, mint egy szar kapcsolatban, és pontosan ezért nem erőltetek semmi ilyesmit. Viszont a kellemes időltöltésnek ki tud ellenállni??? Nyilván te sem... a válaszodból ezt szűröm le... :) Szóval persze, találkozzunk. Hívj, aztán egyeztetünk. Vagy valami ilyesmi. :)"
tudom, egy nagy hazugság az egész. mármint az, hogy nem akarok komoly kapcsolatot. ámbátor, az igaz, hogy "lakva ismerszik meg az ember", szóval én csak azt akarom, hogy ne ennyiből vágjon le dolgokat. hogy ne fulladjon be két találkozás után az egész. megpróbálom helyén kezelni a dolgot (persze, ez még sosem sikerült, de talán most...), nem úgy fogom fel, hogy ez most szerelem, vagy akármi. megpróbálok nem követelőzni, sőt, mérhetetlenül lazán fogok viselkedeni.
arra játszok, hogy egy bizonyos idő után esetleg kialakul benne valami mégis, annak ellenére, hogy azt mondta, amit. ha látja, hogy eszemben sincs mondjuk a szüleimnek bemutatni, vagy ilyen faszságok, hanem egyszerűen csak éljük az életünket, akkor még az is lehet, hogy ő fogja kimondani amit szeretnék hallani.
meg persze az is lehet, hogy találkozunk még kétszer, aztán én mondom azt, hogy takarodjon a faszba, látni nem akarom.
egyszerűen csak azt szeretném, ha lenne időnk megismerni egymást, ha lenne lehetőségünk közös élményeket gyűjteni vagy bármi... nem akarom, hogy ennyi legyen ez az egész.
persze, nem fogok csukott szemmel járni, sőt... de ezt a pasit egyszerűen nem akarom vesznihagyni. nem és nem.
azt akarom, hogy legyen esélyem bizonyítani, hogy mennyire jó csaj vagyok. hogy nem vagyok házisárkány. hogy nem telepszem rá az életére, ámbátor ha kell, akkor vagyok.
és meg akarom még jobban ismerni ezt a srácot. mert látok benne fantáziát. lehet, hogy kiderül, nem őt keresem, de legalább derüljön ki. és ne így legyen vége. hogy esélyt sem adtunk egymásnak. ennyi.
egy dologban bízhatok csak. hogy nem a skalpgyűjtés periódusában van. hogy nem az a célja, egy hónap alatt megdugni 40 nőt. hanem, hogy 1 nőt dugni tartósan, minden kötöttség nélkül. ha ez az utóbbi áll fenn, hát rajtam aztán nem fog múlni, hogy szexeljünk éjjel-nappal, földön-vízen-levegőben. főleg, hogy olyan fehérneműket vettem... wháááááá... :) meg hát igazából az ágyban még nem is mutattam magamból semmit. a világhírű mikrofonba beszélő tudásomat még nem is ismeri... úgyhogy van itt még néhány aduász a zsebemben. szépen, lassan kijátszom őket... aztán... aztán csak pislog majd ezerrel, és hálálkodik mindenféle aprószentnek, hogy kivel is hozta őt össze a jósors. :)
rohadtul kíváncsi leszek, mikor fog majd hívni. meg hogy akkor milyen lesz... természetesen beszámolok a fejleményekről. már ha lesznek. én biztos nem fogom őt keresni. a labda nála van.
persze tartok még vasat a tűzbe mellette. Kéményseprőt. na, azt se keresem. annál is ott a labda, hogy keressen, ha akar.
jó lenne, ha már egy életre megtanulnám végre, hogy nem türelmetlenkedek, nem akarok rögtön választ kicsikarni a pasiból, nem akarom rögtön döntéskényszerbe sodorni velem kapcsolatban. meg hogy nem paráztatom be mindenféle sms-sel, azt sugallva, feleségül kell venni azonnal. lófaszt!!!!
most botlottam megint, de úgy néz ki, sikerült javítanom. igyekszem megtartani ezt a helyzeti előnyt, meg nem elfelejteni ezt a botlást, hanem tanulni belőle és ilyen kibaszott hibát nem véteni többet.
na, asszem ezt megint túlbeszéltem.
tök zsír fehérneműim vannak. ez a shoppingolás nagyon jót tett a lelkemnek. meg a ruhás szekrényemnek is. csodaszépséges cuccok... ah... varázslat... :)

azbeszt megbassza

a büdös kurva világot... áh... Deszkás... péntek este beszéltünk, azóta semmi életjel. újfent belenyúltam a tutiba. de bevettem a leszarom tablettát. ennyi.
nem kombinálok, nem türelmetlenkedek, de nem érdekel. kurvára nem. én biztos nem hívom fel.
Viki mondta, hogy majd hívjam el a csütörtöki majálisunkra. mondtam, ha jól viselkedik ma, akkor oké. na, hát annyira jól viselkedik, hogy nagyon. nem is jelentkezik. na, innen szép nyerni. :)
sebaj. egyrészt mert a tegnap esti Flash koncert baszott jó volt. Dr.BI-vel... megittunk két páleszt... onnan rózsaszín volt minden. Barcs Miki pedig továbbra is isten... ennyi.
másrészt meg azért, mert ma megyünk trúval meg Viktorral shoppingolni. háhá!!! Viktort előre sajnálom, hogy mit fog majd ott átélni... de egyelőre nyitott a dologra. :)
naszóval semmi befordulás, meg itthon agyalás, unatkozás. letiplizek a faszba. bekaphatja mindenki... főleg Deszkás. már ha megengedem.
ENNYI!!!!

folyamatosan részeg vagyok

két napja... áh... kész. de legalább aludtam már végre.
tegnap is sikerült beborozni ex-kollégákkal. tök jó volt, hogy jöttek, hogy itt voltak... leginkább persze a munkáról volt szó. mármint az ő munkájukról. áldom az eszem, hogy én már nem dolgozom ennél a fos multinál immáron 4 éve. halleluja!!! :)
ma 11-kor kezdett dedikálni Bret Easton Ellis a Millenárison. ezt is kihagytam. talán soha többé nem lesz lehetőségem személyesen találkozni Vele, a Mesterrel... hát ez van.
ma este Flash koncert Dr.BI-vel. úgy volt, hogy Andriska is csatlakozik, de ma tájékoztatott, hogy megvan a második baba, és hát neki dolga van, nem fér bele az idejébe. ezt kedden elfelejtette mondani. :) háhá... Andriska, aki mindig azt mondta, hogy ő aztán nem szaporodik... erre már a második gyereke születik. nice.
egy kissé le vagyok maradva, úgy érzem. bár nekem jó így. nem hiányzik az életemből egyelőre egy gyerek. egyelőre.
Deszkással beszéltem  tegnap telefonon. cukorborsó volt. ma meg látom, még mindig levelezik valakivel azon a szájbavert társkeresőn. és nem velem. szóval nem tudom... elbizonytalanodtam. holnap elvileg találkozunk, bár most zéró kedvem van hozzá. kérdőre nem vonhatom egy hét után, de azért szarul esik persze.
hogy holnap sem fog megkapni, az is biztos. ha tud még várni, jó, ha nem tud, mehet isten hírével. mehet ahhoz, akivel levelezget. vagy akihez akar. leszarom.
délelőtt még volt kedvem hajatfesteni, meg szépítkezni ennek a majomnak, most már persze ehhez sincs. leültem, mint az iszap.
szokásos történet: már megint beleéltem magam olyanba, amibe nem kellett volna... na, mindegy. kíváncsi vagyok, hogy hív-e ma... meg hogy milyen lesz holnap. mondom, egy fikarcnyi kedvem sincs most hozzá. semmi.
délután Chelsea-MU bajnoki. természtesen nézem. viszont Dr.BI pont akkor fog érkezni a cuccával. a meccs kellős közepén. remek. igyekszem tőle gyorsan megszabadulni, hagyjon békén egy ilyen fontos mérkőzés alatt mindenki. majd este pofázunk, csak a meccs alatt ne dumáljon hozzám.
áááá... tökre lefittyentem... ez a Deszkás téma... miért kell mindig csalódnom, vagy pofára esnem??? nem mondom, hogy beleszerettem, de nem közömbös, nyilván. bár, ennyi ismeretségből még nem is lehet következtetéseket levonni, hogy egyáltalán hosszútávon szerethető-e ez az ember vagy sem. de az indítás jó volt.
az a geciszar, hogy nem adhatom tudtára, hogy engem ez felbasz. mert hogy jövök én ahhoz... hiszen egy hete ismerjük egymást. lehet, azt a próbát kellene megtenni, hogy szex, aztán keres-e még. mert ha igen, akkor talán nemcsak erről szólt. ha meg nem, akkor egyértelmű...
nem tudom. nem tudom. vagy inkább tartsam magam??? még valameddig??? Vérnénnye tulajdonképpen még mindig nálam vendégeskedik. holnap is. szóval... áh... kivagyok... akartam küldeni neki egy sms-t, hogy szép napot, meg hogy van, ilyesmi... de nem. most ettől is elment a kedvem.
annyian átkúrták a fejem már (jó, persze hagytam is sokszor...), hogy egy ilyen szitu teljesen leblokkol és visszavet. nem tudok tovább lelkesedni, ha ilyenbe futok bele újra.
áh... csak tudnám, miért ilyen bonyolult minden... vagy csak én teszem azzá??? persze, minek kell nekem nézegetni, hogy neki mennyi olvasatlan levele van és mikor lépeget be arra a szarra... saját életem nehezítem meg. de engedtessék meg nekem, hogy bizalmatlan legyek. azok után, amin keresztül mentem már, ez sajnos bennem van. amíg nem bizonyosodok meg az ellenkezőjéről annak, amit most jelenleg gondolok, addig takarékra csavarom magam. és nincs szex. mármint vele. ennyi.

teljesen jól sikerült

beérnem ma reggel a munkahelyemre. ami csak azért érdekes, mert reggel 7-kor még Csepelen voltam, a HÉV végállomáson és még haza is mentem. :)
az összes jótanácsból, amit a barátnőim meg a Tesóm adott a tegnap estével kapcsolatban, nos abból kb. a szolíd smink valósult meg. semmi több. najó, azért igen, de kezdem az elején.
Deszkás felhívott fél 7 körül, hogy van egy jó, meg egy rossz híre. kezdjed a rosszal, mondom. hát, hogy csússzunk fél órát. mondom oké. mi a jó? na, akkor az már meglepi. :)
3/4 8-kor találkoztunk a HÉV-nél. elsétáltunk hozzá. egész klassz helyen lakik, jó kis lakásban. az apjával él, aki viszont csak heti 1-2 alkalommal tartózkodik otthon. most sem volt ott természetesen. :)
na, és mi volt a jó hír? hogy szerzett nekem Vylyan Villányi Cirfandlit... hát ez egy tündérbogár... képes volt ezért mászkálni a városban. és ezért is csúszott a randi, mert a borvásárlás miatt később ért haza. hát nem édes??? :) borozni kezdtünk, közben feltálalta az ötféle sajtot is hozzá. egyik finomabb volt, mint a másik. csúszott is a bor rendesen.
a konyhában ücsörögtünk, de tök hangulatos volt, meg jó, ott dumálgattunk, röhögcséltünk, cigiztünk, ittunk.
este 10 körül már nézegettem az órát, hogy majd mennem kell. aztán egyszercsak megcsókolt... hmmm... kicsit vadul, de jó volt. akkor kicsit meglepődtem. aztán még egy csók és akkor már össze is gabalyodtunk kissé. folyt a tipi-tapi jobbra-balra... feltérképeztük egymást. még közben is sokat nevettünk. kicsit szeret vadulni, de az kellemes egyébként. tetszik. :) úgy fáj a nyakam, szanaszét harapdált. :) mivel az utolsó hévet elbuktam, próbálkoztam, hogy nézzünk éjszakait, hogy az mikor megy. biztos hagyta, hogy megnézzem. ledöntött az ágyra. én meg küzdöttem ellene. jelentem, sikerrel. egyáltalán nem tudta bevenni a várat. :) bármennyire is szerette volna. jó, volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, nem érdekel semmi... de aztán mégis erőt vettem magamon és ellenálltam.
no, akkor ment a huzakodás, táncoltunk, nevetgéltünk, viaskodtunk. egyszercsak előkerül valahonnan a téma, hogy smoker-e. igen. és van is otthon cucc. na, mondom, akkor én most wcre megyek, de mire kijövök, kész legyen a rakéta. :) hát addigra nem lett kész, de nem sokkal utána igen. nagyon keveset szippantottam belőle. uhhh... totál beálltam. egy üveg bor már bennem, plusz ez... juuuuujjjjjj... :) leültem a fotelbe és csak röhögtem. ő közben ágyazott, ébresztőt állított be, engem ápolgatott, figyelt rám, vizet hozott, meg minden. jó volt, hogy nem hagyott magamra, törődött velem, látta, hogy kész vagyok. :)
aztán valahogy az ágyban, párnák közt találtam magam. ott is ment a huzavona jó ideig. aztán valahogy bealudtunk. nem sokat sikerült, 5 körül már megébredtem. megkávéztunk, elkészülődött, 6:40 körül indultunk el tőle, be a városba. ő dolgozni, én meg haza, hogy aztán dolgozni mehessek. a Baross utcáig együtt utaztunk.
tök büszkén álltam/mentem mellette... nekem nagyon bejön ez a pasi. nem mondom, hogy töri oktv 9. helyen van értelemben, de egy jólelkű, jófej, humoros, lendületes fickó. és azért nem olyan sötét, mint a bivaly seggében éjfélkor... szóval van sütnivalója. és hát külsőre meg... szőke haj, kék szem, kicsit magasabb nálam, pont amennyire kell. kis pilincka, kis fokhagymagerezd segge van... jaj... és jó cuccokban jár, jó ízléssel öltözködik és finom az illata... ésésésésésésésésssssssssss... :) és még soha senki nem volt ennyire oda a testemért, mint ő... ez valami hihetetlen... komolyan... úgy bánt velem, mint... nem is tudom... szédületes... :)
összességében minden kurvajó volt, az első perctől az utolsóig és már nagyon várom, hogy újra találkozzunk!!! kérdezte a villamoson, hogy mit csinálok hétvégén, de valahogy nem válaszoltam rá. de ez nyilván jelent valamit, hogy megkérdezte. :) ah... kész...
a tegnapi nap eseménye még, hogy kiderült, Kéményseprő újra szingli... akkor még totál odavoltam, hogy júúúúúúj, nem kell nekem Deszkás, kell inkább Kéményseprő. most viszont egyértelműen azt mondom, hogy Kéményseprő le van szarva magasról!!!! Deszkáshoz képest a kanyarban sincs.
sokszor mondtam már, hogy húúúú, milyen estém volt valamelyik pasival, hogy eddig a legjobb, stb. hát, asszem a tegnapi este, illetve az éjszaka, mindent kenterbe vert... mindezt úgy, hogy nem szeretkeztünk, és még csak mikrofonpróba se volt. egyszerűen itt nincs kecmec. a legeslegeslegszuperebb estém volt eddig életemben... és nagyon bízom benne, hogy még kurvasok ilyen estém lesz, ezzel a pasival. :) rajtam nem fog múlni... ;)
gecifáradt vagyok persze. és ma este még házibuli... ahhh... asszem nem fogok főzőcskézni. majd rendelünk pizzát. inkább hazamegyek, kicsit kiganyézok és ledöglök egy-két órára... összeesek, annyira keveset aludtam. szinte semmit. el lehet képzelni...

most mi a

rák van??? hol vannak a bejegyzéseim??? wháááááá

hm

írtam egy bejegyzést, de baszik megjelenni. sztrájkol a blogspot??? fuck.

elszórakozta

C. Ronaldo a meccset tegnap. picsába. najó, az, hogy "falábú" kicsit erős volt Viki részéről, én inkább nagyképűségnek mondanám. a 2. percben eldönthette volna a továbbjutást, a BL döntő sorsát, de ez a pöts mellérúgja... áh... tragédia. az első félidőt egyébként üvöltve és állva néztem végig, annyira ideges voltam. a Barcelona nyomott folyamatosan, kurvajól játszottak, de nem tudták bevenni a MU kapuját. mert azért a mi védelmünk ott volt a szeren. egész végig, hálistennek, ez mentett meg attól, hogy Henry a végén kitömje a kapunkat 2 góllal legalább. jól befosatott. :)
a meccs kezdetekor kikapcsoltam a telefont, a végén vissza. két üzenet várt. egyik Viki hangüzenete, amiben lefalábúzta Ronaldot, a másik pedig Kéményseprőtől jött: "Neked szurkolok!" tartalommal... hát nem édes??? :) nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán eszébe jutottam.
erős döntetlen lett a vége, bár a MU nagyon deffenzív játékot játszott, Rooney-baba meg mintha a pályán se lett volna. csodálkoztam is, hogy szünet után még kijött az öltözőből, én már rég lecseréltem volna. látszott a csapat felállásán, hogy egyértelműen a védekezésre helyezik a hangsúlyt. nem volt a középpályán olyan labdaszerző ember, aki a csatároknak előkészíthette volna a tutit. nem csoda, hogy Rooney se tudott a tehetségével mit kezdeni. Ronaldo villogott, de inkább csak reklamált, meg nagyképűsködött. hozzáteszem, a nagyképűségre van alapja és oka, zseniális játékos... jaj, hát persze gyönyörű is... :)
ami a legjobban tetszett, hogy a meccs előtt, a szünetben, illetve a végén a két csapat focistái barátként kezelték egymást. lepacsiztak, dumálgattak, összenevetgéltek... mintha régi jó ismik lennének, mintha éppen nem is a BL döntőért hajtanának, hanem csak egy barátságos meccsen lennének.
és hogy a Nou Campban 96.000 ember tombolt... áh... ott akarok lenni egyszer egy ilyenen... még a tévé előtt is félelmetes érzés volt, nemhogy élőben... döbbenet...
ezen kívül semmi érdekes nincs. ma 7-kor randi Deszkással. eddig még nem mondta le, én se, úgyhogy lesz.
reggel fel akartam kelni hajat mosni, aztán jól kinyomtam az ébresztést, inkább majd munka után szedem rendbe magam. fáradt vagyok, nem is tudom, hogy mitől élek még egyáltalán. hogy mi az ami még mozgat. biztos csak valami olyan mechanika, ami arra a szervemre van rákötve, ami fáradhatatlan. vagy valami ilyesmi. egyszerűen csoda, hogy még élek és létezem. és ha belegondolok, milyen hétvége előtt állok...
ma ugyebár randi. bár 10-nél tovább nem tervezek maradni. holnap CIB-es exkollégák jönnek házibulizni. szombaton napközben elvileg pihi, aztán este Dr.BI-vel Flash koncert. vasárnap ismét pihi, remélhetőleg.
még jó, hogy a jövő hét csak 3 munkanapos. :) havonta kibírnék egy ilyet, mit ne mondjak... :)

beszéltem

Deszkással tegnap. még mindig nagyon izgatott és édipók. :) megmutatta, hogy milyen bort nézett ki holnapra, a sajt az már meglepi. este 7-kor találkozunk, kijön elém a HÉV-hez. csepeli. ugyan ismerős vagyok csepelen, de jöjjön csak ki, sétáljunk együtt. :) aztán persze én is megmutattam a kedvenc boromat, sugallva, hogy még nem késő beszerezni. (Vylyan Villányi Cirfandli (2000) - köszönet érte GibiBabának, illetve párjának, Sanyinak, aki küldte a múltkori bulinkba és ezáltal megismertette velem...) szóval jól elfecsegtünk este. kérdezte, hogy szeretek-e bográcsozni, meg ilyenek, mert hogy akkor majd összehozunk valamit. úgy látszik, hosszú távra tervez... :) csak ne akarjon holnap lerohanni... könyörgöm... ne kelljen elutasítanom... ne kelljen csalódnom... jaaaaaaaj... lécci... drukkolás!!! :)
délután kellemes eseményben volt részem. éppen ment a régi lakásomhoz a postaládát üríteni. egy hölgy becsöngetett a kapun, egy ismerős férfihang vette fel a kaputelefont, majd jött lefelé kinyitni a rácsot. Andriska volt az... júúúúúúj, úgy örültem neki. :) egyből megölelgettem, megpuszilgattam. aztán nem bírtam magammal és mégegyszer. :) ööö... most el kéne magyaráznom, hogy Andriska kicsoda. nos. 12 éve ismerem. anno a Postán dolgoztunk együtt. természetesen halálosan szerelmes voltam belé. nagyon-nagyon jó cimbik voltunk. de csak cimbik, mert. például az én vállamon zokogott, amikor megvágták 10 éve az államvizsgán, meg ilyenek. szóval ennyire voltunk jóbarátok. a legjobbak. minden nője féltékeny volt rám. utoljára tavaly májusban találkoztunk, hosszú évek után, amikor a könyvbemutatójára mentem az Írók boltjába. pedig ott lakik tőlem 1 saroknyira. a sors furcsa fintora, hogy pont abba a házba költözött a párjával és a kisfiával (mert már van neki...), ahol én laktam ezelőtt... sok-sok emlékünk, közös bulink, balhénk van. rengeteg dolog... reggelig tudnánk emlegetni... ah... régi szép idők...
és úgy meghatódtam tegnap, ahogy megláttam, megölelgettem, hogy az nem igaz. mondta, hogy most már tényleg fussunk már össze, beszéljünk meg valamit tényleg. mondtam, oké. :)
ez a nyomorult PMS. természetesen, mire hazaértem, már bőgtem a meghatottságtól. azon bőgtem, hogy találkoztam Andriskával. hülye hormonok. grrrr!!!!! de legalább nem vagyok idegzsába.
viszont a munka hőse lettem. kurvasokat dolgoztam ma már. pedig azt hittem el leszek úszva, de aztán mégsem. és még trú, a recesszióban lévő depressziós recepciós lelkét is leápoltam skype-on. :)
mamama... ma viszont fontos mérkőzés!!! Barcelona-MU!!!!!! whááááááááááá!!! széttépjük őket!!! :)
senki ne lepődjön meg, ha este 9-től ki leszek kapcsolva. nem leszek elérhető. mindenki hagyjon békén. ha győzünk... ah... nem fogadkozok, meg nem iszok előre a medve nőjére... ámbátor utólag mindenképpen fogok. ;)

fáradt vagyok

nem mintha ez bárkit meglepne, mert szinte már általános nálam a dolog. alig bírtam kikelni az ágyból reggel. így jár az, aki sokáig tévézik. de ez az Aranyosi Péter akkora volt!!! nagyon jókat röhögtem... :)
mára terveztem, hogy meccset nézek, vagy a szokásos keddi csajos sorozatos estét tartom meg (BK,ER,GK), de szerintem inkább bezuhanok az ágyba és megpróbálom kipihenni magam végre. kell az erő holnapra. a nagy meccs napjára!!! :) ha győzünk, szerintem én azonnal betolok vagy három felest... az tuti. :) most már az antibiotikum kúrámnak is vége, szóval ihatok nyugodtan. :)
ma vissza kellene mennem még az orvoshoz, de egyrészt nincs időm, másrészt nincs kedvem. úgyhogy nem megyek. gyógyultnak nyilvánítom magam és kész.
megírtam a tegnapi srácnak, hogy off. Deszkás ma még nem jelentkezett. egyelőre ennyi, helyzetjelentésként. :)

kibékültem

gyorsan mindenkivel aranyosan. Vikivel is, R-rel is, Tesómmal is... mert vele is hajbakaptam délután... szóval minden fasza. én nem tudom mi volt ma velem... najó... tudom... meg fog jönni... ezért voltam idegroncs. mindegy. majd elmúlik.
megvolt a randi. rémes volt. nem kerültem döntési helyzetbe. ez a mai fiú kuka. majd még valahogy közölnöm kell vele. az lesz a nehezebb.
hazafelé vettem ki pénzt automatából. megnézem a cetlit amit kidob... áááá... TG cégének automatája. fasza. egy percig se feledkezzen meg az ember azokról, akik közel álltak hozzá egyszer, valamikor...
már ez is elmúlt. jelentem.
TZ-t ma befenyítettem, hogy le fog rólam csúszni, ugyanis a tegnapi fiú egyelőre nagyon édesbogár. nevezzük mondjuk Deszkásnak. mert régebben gördeszkázott, meg görkorizott, mostanában egyéb "extrém" sportok állnak közel hozzá, mint bungee jumping, snowboard. ezeket műveli. úgy látom, adrenalinfüggő a srác, és ez jó jel. :) már várom a csütörtöki találkozást. én megyek hozzá. ott fogunk borozni. zsír. :) hálistennek a Mikulás minden "ocsmány" dologtól meg fog védeni. :)
na, megyek, megnézem az egyetlen nézhető műsort, ami megy jelenleg a tévében, a Showder Klubot.
jóccakát mindenkibe.

na mi lesz

2008. október 5-én, vasárnap a Puskás Ferenc Stadionban, Budapesten????? na miiiiiiiiii??? :)

MADONNA KONCERT!!!!!!!

sálálálááááááááá :)
már regisztráltam is újfent a hivatalos rajongói klubba. ahogy annak idején, a római koncert előtt is, hogy legyen jegyem. 40 dolláromba került ismét. nem érdekel... sőt!!! május 6-án Párizsban lesz exkluzív koncert, amire belépőjegyeket lehet nyerni. jövő héten kell megpályázni mailben. Madonna fogja kiválasztani azt az 50 szerencsést, aki két-két jegyet kap. naná, hogy pályázok!!! :)
hogy kit viszek magammal, ha nyerek??? rejtély... de tuti lehidalok, ha nyerek... áh... az szívmegállás azonnal. :)

ma mindenkit

kiosztok a gecibe. kezdtem Gyusziékkal (itt a blogon, meg úgy amúgy is kicsikét), aztán Dr.BI-t is bekóstoltam, aztán R-t küldtem el a halál faszára.
ne közelítsen senki ma hozzám, mert csak veszekedés lesz a vége. a szájbakúrt életbe, hogy idegzsába vagyok. hogy a fasz kivan a "barátaimmal". jó lesz újragondolni ezt az egészet asszem. sürgősen.
istenem... lesz végre egy pasim... én úgy, de úúúúúúúúgy leszarok mindenkit, de magasról, hogy csak úgy nyekken. pedig nem voltam ám ilyen. én a férjem mellett se hanyagoltam a barátokat. de látom, most már ez a módi. valaki becsajozik, bepasizik, netán eljegyzik, stb., akkor egyből máshogy áll a kérdéshez. én nem mondom, hogy lógjunk egymás seggében örökké, de egy kicsit többet várok. egy hangyányival többet. most tényleg az basz fel főleg, hogy tudják, hogy beteg vagyok és mégse emelik fel a telefont. meg elsunnyogják a közös, előre már régen lebeszélt programot.
mindegy. próbálok lenyugodni. nem nagyon megy. dolgozni sincs kedvem persze, csak dühöngök egész nap.
no, sebaj. ha lesz végre pasim, akkor majd jól elfoglalom magam vele, aztán mindenki bekaphatja a rücsköst. már ha megengedem. ez a terv. ez egy jó terv. szerintem. ennyi.
aztán majd lehet sírni utánam, meg hiányozhat a társaságom, Marion a nagy nevettető... a humor harold... a partyface... a bulibéla... volt, nincs... mást szórakoztat... tetszettek volna előbb gondolkodni... MUHAHA!!!
hozzáteszem, egy oroszlán nem kuncsorog senki barátságáért sem. pont fordítva. az oroszlán barátságáért szoktak kuncsorogni... ezt jól vésse az eszébe mindenki!!! :)

nem esik túl jól

hogy a legjobb barátaim mondjuk szarnak a fejemre... nem tűnik föl nekik, hogy nem válaszolok skype-on (a céges gépem be volt kapcsolva, online maradt az alkalmazás, de persze nem voltam bent), nem tűnik föl, hogy megbeszéltünk egy programot legalább egy hónapja (szombati Copy Con koncert) és esetleg akkor el kéne mennünk, vagy legalább megkérdezni, hogy mi a bánat van és nem hallgatni mélyen, mint hal a szatyorban...
aztán persze elmennek libegőzni meg sétálni kettesben (amit anno közösen terveztünk), de szintén nem hívnak fel, hogy van-e kedvem hozzá. sőt, még én vagyok a gyógyegér, hogy ha egyedül baszom a rezet otthon és unatkozom, akkor én miért nem telefonálok rájuk, hogy "figyi, unatkozom, nem lóghatnék a nyakatokon kicsit?"...
de persze a jövő pénteki partin okvetlenül legyek ott, mert. ha ráérek, ha nem. mert legyek ott. mert azt mondták. oldjam meg.
nem tudom. háborgok. és el vagyok keseredve. az elmúlt egy hétben, holott tudták, hogy beteg vagyok, egyszer meg nem kérdezték, hogy élek-e még. mondjuk trún és Dr.BI-n kívül más se. de az most mellékes. és akkor én miért nem hívom őket. MIVAN???
még jó, hogy alapvetően nem untam halálra magam a hétvégén. de azért egy telefon jól esett volna, hogy "bazmeg, élsz még???" meg hogy "figyi, nincs kedvünk koncertre menni, nem gáz???". utálom, ha valaki sunyiskodik.
party éve... azzzzz... :( na, nekem az lesz, az biztos, én nem hagyom annyiban.
meg is van az első próbatétel a pasiknak. majd cibálom őket koncertekre, ZP-be. aki jobban bírja... na, az egy szinttel tovább léphet. :)

ahhoz képest

hogy semmi kedvem nem volt a tegnapi randihoz, meg valahogy úgy éreztem, nagyon nem az igazi az illető, ámbátor egy esélyt mindenkinek kell adni... nos, ahhoz képest kellemesen csalódtam. egy nagyon helyes sráccal (velem egyidős) találkoztam a Boráros téren. a Dunaparton sétálgattunk, ott beszélgettünk majdnem 2 órát. én úgy éreztem, hogy nem jöttem be neki, de nem lett igazam, mert 1 órával azután, hogy elváltunk, nagyon lelkes, örömködő sms-t küldött, hogy mennyire jólérezte magát velem, hogy mennyire örül a találkozásnak, és reménykedik, hogy én is hasonlóan gondolom, és szeretne minél hamarabb látni újra. nos, megírtam, hogy igen, nekem is jó volt és szívesen találkozom vele még. úgy néz ki, hogy csütörtökön egy borivós és sajtevős estét fogunk tartani. az ő ötlete volt. már tegnapra is azt akarta, de az idő rövidsége miatt nem volt kivitelezhető. meg hát én javasoltam, hogy elsőre inkább sétáljunk, aztán majd meglátjuk.
komolyan meglepődtem, hogy mennyire normálisan, igényesen volt felöltözve, mondhatni divatosan (és tényleg), nem az a hülye pacsuli volt érezhető rajta, mint ami már sokszor, máson... úgyhogy tényleg kellemes meglepetés ért a személyében.
viszont az a jó, vagy kevésbé jó az egészben, hogy a kellemes dolgok sokáig elkerülnek, ellenben ha végre rám találnak, akkor meg csőstől jönnek, mert ma meg egy másik sráccal találkozom, akivel tegnap negyed órát beszélgettem telefonon, és két órát leveleztünk előtte. ő 2 évvel fiatalabb, viszont szintén oroszlán, jófejnek, őszinte embernek, érző léleknek tűnik. úgyhogy 7-kor meg vele randizom a Műcsarnoknál. ha az idő engedi, akkor elmegyünk sétálni a Városligetbe.
nem kiabálom el, de már most érzem, hogy nehéz lesz választani közülük, ha esetleg arra kerül a sor... jó, ez még tényleg korai. mármint ezen gondolkodni, de felmerült bennem...
most egyelőre jegelek is mindenféle más randitémát, nem akarok ezerfelé szakadni. nem akarok túl sok embert hülyíteni. elég ha csak kettőt. :) majd versenyeztetem őket. különféle próbákat eszelek ki, amiket ki kell állniuk, aztán amelyikük jobban teljesít, az lesz a befutó.
most eszembe jutott például, hogy melyikük bírja majd tovább, hogy ne vigyen ágyba. melyikük bírja tovább, hogy ne csókoljon meg. és ha már megcsókolt, akkor hogyan, mennyire jól, finoman. hát meg még ilyen, és hasonló dolgok... majd agyalok még ezen... :)
végre örömteli és nem kínlódós agyalásról van szó. ez is valami... :)

mostanában

nincs kedvem írni... élem az életem, jártatom az agyam, gondolkodom, de nincs kedvem megosztani a közzel... még ha 15-20 olvasóról van is szó.
azért, mivel egy ez napló, dokumentálás a célja elsősorban, leírom, hogy mik történtek velem mostanában.
csüt. este, ha már Vendéglátóssal nem jött össze a találkozó (azóta sem keresett), Pedellus (nem röhög!!!) lett a befutó. nem akartam egész pénteken egyedül unatkozni itthon, vele meg már hetek óta levelezek, beszélgetek. mondtam neki éjjel, hogy míg jár a bkv, jöjjön át. végül taxival jött. hajnalig dvd-ztünk, beszélgettünk. aztán lefeküdtünk aludni, mert én megint 6-ra mentem körmöshöz. persze volt egy kis szex, nem bírtam ki, bár hulla fáradt voltam. nem volt rossz, de a jó az nem ilyen. aztán reggel elmentem a dolgomra, hazafelé vettem ezt-azt, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. 11-ig aludtunk, aztán ismét filmeket kezdtünk nézni. este 10 után ment haza. akkor már nagyon vártam, hogy elhúzzon, mert eléggé idegesíteni kezdett. sajnos olyan egyszerű, mint az ék. mint a kettes lego. mint a barlangrajz. mint a kockás papír. szóval erről ennyit. leves.
éjfélig tévéztem egyedül. reggel a Tesómmal Pannonba mentünk, mert elhagyta a telefonját, venni kell neki újat. persze nem talált kedvére valót, a Pannonnál annyira szánalmas a kínálat, hogy az botrány. úgyhogy sétáltunk még, elmentünk a csarnokba vásárolni, beszélgettünk, ennyi. 2-re értem haza. akkor már KB (aka Balu) levele várt, hogy menjek fel hozzá este. mivel semmi programom nem volt kilátásban, hát igent mondtam.
megnéztem, illetve nézegettem a Blackburn-MU meccset (1:1 lett a vége, de majdnem kikaptunk, botrány...). a felhős ég miatt a kép szakadozott, párhuzamosan néztem neten meg a tévében a mérkőzést, nem sok sikerrel. azért legalább a gólokat láthattam. az is valami. meg az utolsó 10 percet, ahol a MU végre úgy játszott, ahogy kellett volna neki egész végig... az baromi izgalmas volt. a lényeg, hogy a Blackburn kapusa kivédte a szemünket. egyszerűen hihetetlen, hogy milyen labdákat fogott meg... maxirespect...
8 után indultam el itthonról. a villamoson volt egy kellemes élményem, egy románcom, a Nyugatitól egészen a Budai hídfőig tartott. egy baromi jó pasi szúrt ki magának. szemeztünk. én persze halálosan elvörösödtem, zavarbajöttem, de azért vigyororgtam, meg néztem én is. amikor leszállt, integetett nekem. kár, hogy annyira nem volt férfi a talpán, hogy elkérje a számomat. azonnal megadtam volna neki. totál megdobogtatta a szívem... jó kis élmény volt. hazafelé ma is rá gondoltam. hogy vajon mennyi az esélye annak, hogy még találkozunk??? nyilván zéró. de hát sosem lehet tudni. :)
odaértem Baluhoz. hát... kicsit ciki volt... ugyanis az utolsó mailt, amiben végül rábólintottam az estére, már nem olvasta, így két haverját odacsődítette magához sörözni, dumálni. nem kicsit lepődtek meg mindhárman, mikor megérkeztem. hamar beilleszkedtem a csapatba, bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ilyennel soha sem volt gondom.
aztán a két srác lelépett, kettesben maradtunk. a youtube-on kezdtünk zenéket hallgatni. pipáztunk. kellemesen bekészültem. megvolt a TG és Balu közötti üzenet váltás. ugyanis TG-nek meséltem Baluról, mikor a szülinapját ünnepeltük anno decemberben, most meg Balunak meséltem TG-ről. mindez a Me Llaman Calle c. szám kapcsán került elő. Baluval is lefordíttattam a dalt. ő még nem ismerte, de nagyon megtetszett neki. nem véletlenül. Balu egyébként már eleve részeg volt. aztán mikor egy videóra teljesen ráflasheltem akkor elmentünk aludni. semmi szex nem volt. még csók sem. pedig... pedig egyrészt kívántam volna, másrészt ismét dögös voltam, de nagyon. :)
reggel 10-kor jöttem el tőle. most itthon tévézek, olvasgatok, rápihenek a jövő hétre.
és itt a zseniális videó, ami tegnap teljesen odabaszott nekem:



legyen türelmed végignézni, nagyon király!!!

eddig bírtam

cigi nélkül. lementem és vettem egy dobozzal. Vendéglátós keresett, hogy találkozzunk ma este. azt akarta, aludjak nála. mondtam nem, de találkozzunk. erre ír este, hogy van rám fél-egy órája, ha 20 percen belül ott vagyok, ahol. mondom felejtős, fél óráért nem indulok el. különben se érnék oda addigra, amikorra szeretné. asszem ez is leves. múlt szombaton se hívott már... mondjuk, 24 éves, szóval nem igazán tudom, hogy mit akarok tőle, vagy ő tőlem... de nagyon édes mosolya van... viszont ahogy elnézem, állandóan dolgozik. az meg a faszomnak se hiányzik... na, mindegy. vakvágány ez megint nyilván.
sehol egy normális pasi. SEHOL!!! szerelem??? na, az meg pláne nincs... :( undorító ez az állapot, hogy nincs senkim... undorító, hogy mindenki másnak meg van valakije...
jön a nyár és sehol senki... szánalmas... :(

az rendben

hogy egy stramm csaj vagyok és mindent túlélek... egy bizonyos pontig nyilván... de azért kicsit több aggódásra számítottam a betegségem folytán... no, mindegy.
R is... basszus... ha én nem hívom, akkor tőle aztán meg is dögölhetek persze, szokás szerint. mondjuk, nem hívtam egy hete, de nem is fogom. felejtsük már el, hogy a barátságunkat csak én ápolom, ő meg nem. fosok rá. Dr.BI és trú, az ősbatman, illetve legújabb jelzője a "szegényrokon" törődik velem. azt ennyi.
most már persze jobban vagyok, "már nem fáj ha nevetek", de azért még nem tökéletes minden.
a bugi már a lábamban, mennék már este ZP-be, meg holnap is, DE PERSZE MEGINT NINCS KIVEL!!!! fuck. sux. that's all.
aztán hétvégén meg a Petőfi Irodalmi Múzeumba vágynék, 100 éves a Nyugat kiállításra. mondjuk, nem baj, ha nem jön össze, év végéig nyitva lesz, de azért megnézném már. erre nyilván megint nincs jelentkező. bár még nem is kérdeztem senkit.
egyedül az egri főisis spanokat érdekelheti, szerintem. mármint az ismeretségi körömben... az Ady múzeumban is tök rég voltam, oda is be kéne nézni, frissíteni az emlékeket, magamba szívni annak a Veres Pálné utcai lakásnak az illatát újra... ott akarok élni... abban a házban... közel hozzá... az örökéhez, a szelleméhez... a falak között akarok élni, ahol ő is anno... és persze ott akarok élni, a Nyugatosok korában, 100 évvel ezelőtt.... én akarok lenni az "új, az énekes Vazul..." ah.... de szép is lenne... no, elég lenne, ha Dénes Zsófiaként születhetnék újra... mármint hogy visszatérni abba a korba és én lennék ő... najó, elég az álmodozásból.
úgyis annyi hülyeséget álmodtam megint az elmúlt napokban, hogy inkább le sem írom.
nem cigizek... a hét híre... najó, nem mondom, hogy örökre leszoktam, de ma reggel hezitáltam a bolt előtt, hogy bemenjek-e venni cigit vagy ne, és végül nem mentem be. ez már eredmény. ha csak kocabagósba át tudnék menni, ilyen bulis bagósba, az már valami lenne. igazából unom a füstös lakást, a büdös ruhákat, meg ilyesmi. meg nem is túl egészséges, lássuk be. bár asszem, az már tök mindegy jelen állapotomban.
3 hete nem voltam pasival. asszem. komolyan, már nem is tudom pontosan, hogy mikor. azt tudom, hogy Dr.BI volt az utolsó. megnéztem. 3 hete. varázslat. csoda, hogy még élek.
az önsegélyezéssel is felhagytam egy hétre, de tegnap meg tegnapelőtt persze pótoltam. az betegen is megy... ha már pasi nincs...
hát, de gáz... kérdezték a kollégák kedden, hogy "lesz aki kiszolgál?" (mármint betegen, amíg a héten itthon leszek). erre mondtam, hogy "persze, a macska!" és vigyorogtam. közben meg mekkora száni, hogy tulajdonképpen senki... :( mondta is az egyikük: "legalább nem mondhatja, hogy se kutyája, se macskája..." hát ja. pedig a szitu nagyon arra hajaz. vagymi.
szóval nincs pasi. és még csak kilátásban sincs semmi és senki. pedig jólesne, ha valaki babusgatna ilyen elesett állapotomban. dehát lófasz van. nem babusgatás. ennyi.
szokjam meg. azt kész. jólvan, nem nyavalygok, csak unom már ezt az állapotot. egyéjszakás lehetne, de az meg nem kell.
mostanában persze Kéményseprő jár a fejemben állandóan. nem tudom miért. ahogy itt a kerületben bóklásztam napközben a napokban, tökre vártam, hogy összetalálkozzak vele. nem tudom miért. illetve tudom. még mindig az van, hogy meg akarom mutatni magam. hogy mennyire jó csaj vagyok. akarom, hogy leessen az álla... ennyi... 1 éve nem látott... éppen ideje lenne frissíteni az emlékeit. de hát ha nem szingli, akkor nyilván sok értelme nincs. vagy hát akkor is van, hogy megdöbbenjen, de nyilván miattam nem dobná a nőt. bár, olyan régóta nem tart. najó. befejeztem. asszem túl gondolkodtam már ezt megint.
ah, kurvajó dokibácsi van a SOTE F-O-G-en... ah... szép volt a reggelem... :)

délre értem be

a munkahelyemre. pedig már tök korán ott voltam a dokkernél. a SOTE-ra mentem. szokásos hely, ha ilyen típusú baj van, akkor ide futok azonnal. egyrészt közel van, másrészt itt kezeltek 11 éve is. találkoztam azzal a hölgyeménnyel, aki anno kezelt. meg azzal a nővérrel, aki anno ott volt. még most is ott van. ezt nyilván csak úgy lehet, ha szerelmesek a munkájukba. egyébként... áh... szóval 8-kor már ott ücsörögtem bőven a váróban. praktikusan vittem magammal könyvet, tudtam, hogy sokat fogok várni. nem tévedtem. több, mint egy órát az ambulanciánál. közben olyan helyes, fiatal dokibácsikat láttam... hmmmm... :) én persze egy fiatal nőhöz kerültem. nagyon kedves volt, meg alapos. elküldött vérvételre, meg ultrahangra (hasi és nyaki), hogy nincs-e megnagyobbodva a vírusos fertőzéstől valamelyik belső szervem (lép, máj). nos, kiderült, hogy a lépem kicsit igen, trú mondta egyből, hogy a májam is simán... de persze az nem. szóval vérvétel először, alagsorban, ahol anno 11 éve az apám ült mellettem a padon, míg én a soromra vártam az otoneurológiánál. szörnyű egy hely. mármint kinézetre. ijesztő. akkor is az volt, most is az. szóval labor. mindkét kezemet megszúrták, elsőre nem sikerült elegendő vért venni. halleluja. :( aztán vissza az ambulanciára. onnan radiológia. persze rossz irányba indultam el. a fene egye meg, hogy ezek a klinikai épületek szanaszéjjel vannak szórva. na, mindegy. megtaláltam. ott is vártam egy csomót. 9:20-ra voltam időpontra beutalva, ehhez képest 10:45-kor lettem kész. nice. de legalább olvasgattam ott is egy kicsit. ezután vissza a dokilányhoz (tuti, hogy nálam fiatalabb), gyógyszert felírt, meg hogy menjek táppénzre, meg hogy csütörtök reggel jelentkezzek kontrollon nála, mert csak. látni akar.
ezután rongyolás be munkába. rögtön betoltam a fájdalomcsillapítót, amit felírt és kiváltottam, már attól jobban vagyok.
mindenesetre kisírtam, hogy mehessek táppénzre, kicsit hagy pihenjek már. szerintem attól is betegedtem le, hogy 3,5 hónapja nincs egy nap megállásom se, egyszerűen széthajtottam magam, legyengült a szervezetem. vagymi. pénteken amúgy se kellett volna jönni dolgozni a sztrájk miatt, így ezt a két napot meg kibírják nélkülem. ma is szépen elindult a munka, hogy nem voltam itt, semmi gáz nem történt. annyira önállóak, hogy nem is kellek én ide... ezzel viccelődtem a főnökömnek, de lehet, hogy nem kellett volna, még komolyan veszi. :) áh, nem. ő is úgy látja, hogy pótolhatatlan a munkám, nem véletlenül mondta még tegnap, hogy szedjek gyógyszert és úgy legyek bent. de basszus, fertőző ez a gyulladás, vagy mi a bánat, úgyhogy a cégnek se nagyon jó, ha miattam lebetegszik mindenki. ezzel meggyőztem őket. :)
most persze annyira éhes vagyok, hogy az nem igaz. a torkomon csak pépes cucc megy le fájdalom nélkül, de semmi ilyesmi nincs nálam. bolt meg egy darab sincs a közelben. úgyhogy hazáig éhezés aranyosan. :(
gyorsan meg kell gyógyulnom, mert a hétvégén már bulitéma van. (csüt-pént-szombat) és már éppen ideje pörrenni kicsit. az már hiányzik.
a vérvétel kapcsán azon gondolkodtam, hogy a THC-t vajon mennyi ideig mutatja ki a vér??? mert hát csütörtökön és pénteken is toltam elég rendesen... és ha kimutatják, akkor kezdenek az infóval valamit??? most gyorsan utána is olvasok a témának. :)

a jobb mandulám

akkora, mint egy féltégla. képtelen vagyok nyelni. kibaszottul fáj. ráadásul átsugárzik a fülemre is. nagyon fasza. olyan harákolások mennek a fürdőben, hogy bármelyik dohányos fószernek a dicsőségére válna. szörnyű érzés egyébként. és már szombat óta tart. se enni, se inni nem tudok. ami egyébként nem baj, de amúgy meg gáz.
vesztemre újfent regisztráltam a Loveboxra... hajjaj... egyszer már töröltem magam onnan, mert rájöttem, hogy ott minden pasi csak 40 kg-os plázacicát keres. én meg ugyebár nem vagyok az. nagyon nem. most mégis visszaregeltem. van ott egy vicces fejlesztés, hogy össze lehet állítani tesztet és akkor az érdeklődők arra válaszolnak és le lehet őket mérni, hogy milyenek. na, ez nagyon bejött, egy csomót szórakoztam vele. viszont látom, hogy még mindig csak a 40 kg-os lányok a nyerők. úgyhogy elhatároztam (nem, nem azt, hogy törlöm magam), hogy brutális fogyókúrába kezdek. no, nem a 40 kg a cél, inkbáb csak a 60. megmutatom a sok pöcsvirágnak, hogy igenis. és még sorolhatnám. most felbuzdultam megint, pénzem úgy sincs, illetve nem árt gyűjtögetni, szóval brutál diétába kezdek. nyárig (ami mondjuk június közepe-vége) el kell érnem azt a 60 kg-ot. vagy mondjuk 65-öt, és akkor nincs harag. meg fogom csinálni!!! érzem. most nagyon beleőrültem megint a dologba. majd én megmutatom, hogy ki a jó csaj!!! most is én vagyok, de ezt még tudom fokozni! :)
csütörtökön nyit a ZP... háháháháááááááááá!!! VÉGRE!!!! rögtön kezdésnek KisCsillag, aztán pénteken 30Y... frenetikus program. :) szombaton meg Copy Con a Cökxponban. már várom. nagyon-nagyon. :)
a hétvégét egyébként akut dögléssel töltöttem. szombaton hajnali 2-ig dvd-zés (Ópium és I Love Budapest), aztán vasárnap du. 1-kor ébredés, motoGP (Talma 6.), MU-Arsenal meccs (2:1-re győztünk!!!), Starsky és Hutch (nem is volt rossz), aztán tipli aludni.
pénteken, a temetéses napon, azon drukkoltam reggel és délben, hogy Kéményseprővel össze ne találkozzak, mert annyira szarul nézek ki. hálistennek nem jött szembe.
aztán szombat hajnalban hazafelé, a szomszéd ház ajtajáról leszedtem az értesítőt, amit a kollégái otthagytak, hogy kéményseprős ellenőrzés lesz 16-án stb. hazavittem, kiraktam a bejárati ajtómra belülről. :) már régóta vágytam egy ilyen papírra... most megvan. :) tudom, nem szabad leszedni, de muszáj volt. :)

szörnyű mélységből

fantasztikus magasságokba sikerült eljutnom tegnap.
délig dolgoztam, aztán elindultam Lackó anyukájának temetésére. egy tavaszi virágokból álló csodát vittem, Vikiékkel mentünk, kocsival. a temetésen teljesen összeomlottam. ez persze várható volt. mikor Lackót megláttam talpig feketében, kisírt szemekkel, egyszerűen nem tudtam mit mondani, csak szorosan öleltem és sírtam. az anyukája fényképére egyszerűen nem mertem ránézni, mert akkor méginkább előtört belőlem a zokogás. fura ezt mondani, de nagyon szép temetés volt. egyházi és polgári búcsúztatás, amiből az utóbbi volt igazán szívhezszóló és megrázó. rengeteg zsebkendőt trombitáltam tele... Viki detto. a végén megfogadtuk egymásnak, sírva, hogy nem szarjuk le soha többé Lackót, akármilyen is... sokat kell vele lennünk, amikor csak lehet.
a temetés után Vikiékhez autóztunk, este ugyebár Gyuszi szülinapját és névnapját ünnepeltük. úgy volt, hogy majd elmegyünk valami szórkozóhelyre pörrenni, de ehhez szerintem Vikin és Gyuszin kívül senkinek nem volt kedve. bevásároltunk, időközben befutott Barbicsek, akivel kb. 2 percen belül életreszóló barátnőséget kötöttünk. fantasztikus csajszi. aztán jött Panni, majd még Gyuszi barátai váltották egymást.
rettentő ivásba kezdtünk, én azért vigyáztam magamra, nem akartam mocskosmód elkészülni. igazából rohadt fáradt voltam, azt hittem 10-ig bírom csak... ehhez képest... amúgy 10-11 körül volt némi mélypont, de aztán Gyuszi kikönyizte, hogy pipázzunk, na, az aztán megtette a hatását... :) Gyuszi mellett Viki volt a tettestárs, úgyhogy mi hárman jól bekészültünk. szénné vihogtuk magunkat. mondjuk Gyuszi eleve csontrészeg lett. :) szóval volt karaokezás, üvöltve éneklés, röhögés, evés-ivás, minden. nagyon élveztem. a bulinak kb. hajnali 3 után lett vége, én a 3:57-es, utolsó 909-essel jöttem haza, hajnali 5 körül kerültem ágyba.
este még Történész hívott a buli kellős közepén, hogy ma akkor mi lesz, mert még a héten beszéltük, hogy esetleg ma találkozhatnánk. hogy tehetnénk egy újabb próbát. mondtam, keressen ma valamikor, még nem tudok semmit.
mikor reggel lefeküdtem, kikapcsoltam a mobilt. délután 3 körül ébredtem először, akkor bekapcsoltam, egyből hívott is, de nem vettem fel. inkább kikapcsoltam megint a telefont és aludtam tovább. tudom, geciség, de ez van. majd megmondom neki, hogy meggondoltam magam, most mégse találkozzunk... ne erőltessük azt, ami nem megy.
végül 5 után keltem fel. ettem, tévézni kezdtem. hívott egy 24 éves fiú, még a héten adtam meg neki a számom, Vendéglátós. este 10-ig dolgozik, szeretne velem találkozni. valami házibuli félébe hívott, ahol egy barátja, meg annak a barátnője lenne, rajtunk kívül. mondtam, hogy én inkább kettesben futnék össze vele, ha lehet... aztán persze majd meglátjuk...
9-kor visszahív még, hogy akkor mi legyen. sok kedvem nincs már elindulni itthonról, de lehet, hogy összekaparom magam. holnap aztán majd döglök megint.
hétfőn meg indul a mókuskerék újra és lehet várni a hétvégét megint. :)

nem tudok mit kezdeni

TZ-vel. egyszerűen kész. feladtam. elegem van. kiborultam. leszarom. nem érdekel. ne keressen, ne írjon, nem válaszolok. ennyi.
én ezt már egyszerűen nem értem. Dr.BI is azt mondja, türelmesnek kell lennem. hát, akkor nálam a türelem azt fogja jelenteni, hogy leszarom és nem foglalkozom vele. megyek más pasi után és kész. én itt befejeztem. tényleg. tudom, sokszor mondtam már ezt, sok pasival kapcsolatban, de nekem ebből a huzakodásból elegem van. totál hülyét csinálok magamból már megint. hát a faszt. ennyi.

kalandosra

sikerült az este... az egy dolog, hogy nyert a MU, már elődöntős, kurvajó meccset játszottunk a Rómával, R édipók volt... mikor ment haza éjfél körül, akkor viszont addig búcsúzkodtunk a folyosón, hogy a huzat bevágta mögöttem a lakásajtót, tehát kizártam magam.
fasza. mamuszban, farmer+lenge pendely... így álltam a folyosón, hogy most akkor mi a fasz lesz. telefon se volt nálam.
kulcs rajtam kívül van a Tesómnál, meg tegnap reggel óta trúnál. egyikőjük számát se tudom fejből. a legnagyobb szégyen, hogy a Tesómét se. (azóta már megtanultam, egész éjjel ezt mantráztam). na, átszalajtottam R-t a Tesómhoz bringával, hogy hozza el a kulcsot. miután elment, akkor jutott eszembe, hogy a ház kapuja zárva szokott lenni, szóval ha azon nem jut át, akkor nem tud felcsöngetni, stb.
hálistennek nyitva volt. felcsengette a nővérem. felment hozzá. lejattoltak, aztán megindult a kulcskeresés. nem lett meg. cserébe küldött pénzt, hogy menjek el taxival trúhoz. fasza. R telefonjáról fehívtam (ügyesen elkérte a számát) és rinyáltam neki, hogy biztos, hogy van nála kulcs, keresse, ne basszon ki velem, nagyon nagy para ez... ő meg leugatott, hogy ne beszéljek így vele, meg értsem meg, hogy nincs ott kulcs stb. de még keresi. letettük. pár perc múlva hív, hogy nincs kulcs. és hogy miben vagyok. mondom, szinte egy szál semmiben. erre: "miért? mit csináltatok R-val?" mondom: "na, ezt most fejezd be, keressed a kulcsot baszki!!!" erre ő: "megvan a kulcsod buzi!!!!" és röhög. úgy megszopatott. na, R visszabringázott érte, elhozta nekem, aztán hazament, én meg bejutottam a lakásba. egyből rágyújtottam. tiszta ideg voltam... nem hiszem el, hogy mindig történik valami velem. mindez persze éjfél után, egy szál mamuszban... gáz...
a lényeg, hogy sikerült a problémát megoldani, de nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. azon gondolkodtam, hogy mi van, ha valami idegen fickóval történik meg az eset. azt hogy szalajtom át a Tesómhoz? mert R-t már ismeri, ugye már szinte családtag, de hát most valaki idegent, hogy "figyi, itt meg itt lakik a tesóm, menj már el a kulcsomért. köszi." :) és akkor beállít oda egy vadidegen, hogy "izé, most találkoztunk először és kizárta magát egy szál csöcsben a kiscsaj... tudnál adni egy kulcsot???" áh... nagyon meleg... :)
úgyhogy izgipókság volt. cserébe geci álmos vagyok, mert keveset aludtam. alig bírtam 7-kor kikecmeregni az ágyból.

fenomenális

chilis babot főztem tegnap. ah. istennő vagyok!!!! :) életemben először csináltam ilyet és kibaszott finom lett!!! állandóan tudnék chilis babot enni... állandóan!!! trúnak is ízlett ám. ott volt nálam tegnap... áh... kész... nem is ittunk, de olyan hülyék voltunk, hogy az nem igaz... elkezdtünk a telefonjainkkal fotózgatni egymást... fetrengve röhögtünk... vágtuk a pofákat, meg minden baromságot kitaláltunk. egy pár képet fel is raktam wiwre. :)
baromi jól éreztem magam este. én nem tudom, hogy miért hanyagolom trú társaságát... vagyis hanyagoltam... eddig... most hogy már végre visszazökkenek a régi, barátkozós kerékvágásba, most már nem fogom hanyagolni... :)

mostanában egyébként sportot űzök abból, hogy a Kaukázus zenekar Szalai Éva c. dalát hallgatom az utcán, és eljátszom a történetet. vagy legalább jelzésértékkel. pl. "gumicukor vagyok a tenyereden" ilyenkor kinyújtom a kezem, tenyerem felfelé fordítva és úgy énekelek, vagy "berepülsz a radar alá, te lopakodó" itt meg repülőset játszok a karjaimmal, aztán "igen, igen" ... na, itt kipécézek pasikat, jól rájuk nézek, nagyon csábosan, és úgy tolom...
trú erre azt mondta: "beteg"... lehet, hogy igaza van.

Dr.BI besértődött. vasárnap volt ugyebár egy randija, és megismert valami lányt, aki teljesen olyan mint ő, és nagyon kellemes órákat töltöttek együtt, mert gondolatok cseréltek gazdát, meg mit tudom én miket mondott, és hogy milyen fontos neki ez a lány, de nem fog vele járni, de hogy barátok, és felvetette, hogy mi lenne, ha a lány is csatlakozna a mi kis társaságunkhoz. mondtam, ezt még nekem emésztenem kell. egyrészt a lakásomba ne jöjjön, mert az mégiscsak az én otthonom, másrészt meg nekem sok most ennyi új ember, hiszen Dr.BI is új embernek számít az életemben, és akkor most még egy csaj.
igazából az bassza a csőrömet, hogy annyira odavan ezért a lányért. hogy rólam egyáltalán nem nyilatkozott úgy, ahogy erről a lányról. kicsi féltékenység, kicsi önbizalom csorbulás... valami ilyesmit váltott ki belőlem...
mert én a hülye fejemmel elképzeltem, hogy majd mi találkozunk sok-sok év után újra, ő jól belémszeret és belátja, hogy hibát követett el anno, mikor nem fogadta el a közeledésemet, és hősszerelmes módjára odalesz meg vissza és mit tudom én... hogy értékelni fogja az intelligenciámat, hogy milyen életet élek, hogy ez jön majd be neki, hogy velem együtt akar majd pörögni, élni, hogy mélyenszántó gondolatokat fogunk cserélni, és hogy ettől is milyen jó lesz, mert érzi majd, hogy én egy komoly, intelligens nő vagyok, és még mind emellett dögös csaj is...
de nem így lett. váltott pár levelet egy lánnyal, egyszer találkoztak, együtt töltöttek néhány órát, és akkor az a másik fele, meg a tengelye, meg a mit tudom én kicsodája. persze, én is a barátja vagyok, de rólam miért nem mond ilyeneket??? és azért amit anno végigcsináltunk együtt... hogy tartottam benne a lelket minden egyes vizsgaidőszakban... szóval én azt gondoltam, hogy ennél több vagyok. meg nyilván az is vagyok, de egyszerűen nem tudja kimondani, kifejezni, cserébe porba aláz azzal, hogy valaki mást nálam magasabb polcra tesz. egy - szinte - vadidegen embert... tudom, megint a kibaszott oroszlán egóm... tudom... de akkor is fáj. mindegy.
most persze még drámázik is hozzá. hogy nincs semmi baj, csak mégis nagy a baj. hihetetlen teátrális... na, ezért nem bírnám elviselni sokáig... a bolhából is elefántot csinál. néha én is, és akkor jól világít rá dolgokra, bár gáz ezeket a szavakat olyantól hallani, aki ugyanezt tolja...
no, sebaj. most megpróbálok én lelket önteni belé. mert most tulajdonképpen jól vagyok. igazából arra sincs okom, hogy rosszul legyek, szóval akkor miért ne legyek jól??? :)
tökre feltöltődtem tegnap este... nagyon-nagyon jó volt... ma meg MUUUUUUUUUUU-AS Roma meccs... háháááááááá... jön R... zsír... az is bizti jó lesz.
és hát a mai nap igazából arról nevezetes, hogy ma van Gyuszi születésnapja!!! :) Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig, füle érjen bokáig... najó, az ne... :)

és TZ

képes írni... ezt nem hiszem el... hogy nem hagy annyiban...
de basszus, történjen már valamiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
wháááááááááááááááááááá!!!!!!!!! megőrülök... :(

ott tartottam

tegnap, mikor hazaértem, hogy szétlazulom magam. hogy muszáj törölni az agyamból mindent, ami bennevan, különben megkattanok.
aztán mégsem így lett. Dr.BI-vel kezdtem beszélgetni, kérdezte hogy vagyok, mi van velem, jobb-e már... aztán addig beszélgettünk, hogy letettem a lazulásról. (immáron 2,5 hete nem...) cserébe végighívtam az összes Barátomat. kezdtem trúval, aztán Viki, R, majd msn-en TG.
hát... nincsenek sokan... mármint a barátok, de legalább vannak. és igaza van Dr. BI-nek, hogy ne csesszem el, ne marjam el magam mellől őket, mert akkor végképp egyedül maradok. neki jelenleg én vagyok az egyetlen barátja szinte... úgyhogy ő aztán tudja, hogy miről beszél.
a nap történése volt még, hogy megtárgyaltuk Dr.BI-vel, hogy cimbiség és semmi több. igazából (a tesóm szerint joggal) félreértette egy mondatomat és azt reagálta le, annak kapcsán tárgyaltuk meg, amit. no, sebaj, jólvan ez így. nagyon-nagyon jó barát, és kár is lenne "elrontani" mással.
TZ-vel a tegnapi napon fejeztem be végleg mindent. számát kitöröltem, sms-eket kitöröltem, stb. sikerült egy olyan levelezést folytatnom vele, ami után ha még írna, keresne, az maga lenne a csoda, akkor tényleg komolyan gondolja. nyilván nem fog keresni. nem fog írni. mert nem gondolja komolyan. vagy már én magam sem tudom, hogy ő mit gondol, vagy mit nem. egyelőre komolytalannak tűnik minden megnyilvánulása, és elegem van a szarakodásból már. az állandó várakozásból, egymás húzásából. 4 hónapja megy ez az egész. nem hiszem el, hogy valaki ennyi idő alatt nem tud dönteni, nem tudja összekapni magát. gondolom nem én kellek neki. de akkor meg ne húzzuk egymást tovább. én jobbra, ő balra, ennyi. befejeztem.
attól félek egyébként, hogy bele fogok menni valami fos kapcsolatba. bele fogok "menekülni" valami szarba, csak hogy legyen valaki. aztán persze az nem lesz igazi, abból kifelé fogok kacsintgatni, megbántva ezzel azt is, akivel összeszögelek, okozva ezzel magamnak is lelkifurdalást, de ez lesz... érzem... bele fogok menni valamibe, mert nem bírom már egyedül... egyszerűen nem bírom...
vagy, a másik variáció, hogy jönnek az alkalmi, egyéjszakás kapcsolatok, történetek, egyik pasi ki az ágyamból, a másik meg be... minden este mással... vagy minden másnap mással... ez még rosszabb opció persze...

szétesek

fáj mindenem. nem tudom mi van velem. a bordáim fájnak. meg a bokám. nagyon. kurvagáz. alig aludtam.
pénteken voltam Cegléden, Közgáz esten. nagyon jó volt. 3 azaz három lány bírt összejönni az osztályból, ahova 38-an jártunk anno. ezt a nagyfokú érdektelenséget sose bírtam feldolgozni. most is nehezen.
találkoztam az osztályfőnökkel, a magyartanárnőmmel, meg a tündérmackó matektanárommal, akibe régen szerelmes voltam. most is dobogott a szivem, mikor rám nézett. ah... varázslat. csodálatos férfi még mindig. megvettem az évkönyvet... megdöbbenve láttam, hogy a mi tablónk pont Endréék tablója mellett van benne... hát... semmi sem véletlen... 4 évig ő jelentette nekem az életet... a sírás folytogatott, ahogy a fotóját nézegettem...
éjfélre értem haza, még Dr.BI-vel msn-eztem, aztán lefeküdtem aludni, fél 2 körül.
szombaton 10 felé keltem fel. lassan készülődni kezdtem, mert este Dr.BI érkezése volt várható, az övé mindenképpen. trú és Viktor is jött volna, ha trúnak nem görcsöl be a hasa megint, ők végül lemondták. Vikit is invitáltam egy kis dummantásra, végül ő sem jött el.
megértem. én is lehangolódtam, amikor szombat délben kiderült, meghalt Lackó barátunk anyukája, akit én is személyesen ismertem, többször voltunk együtt színházban, múzeumban, nagyon szerettem őt... egy fantasztikus, különleges asszony volt. 2 hónap alatt végzett vele a rák... ez a hír kicsit elvette nekem is a kedvem mindentől, de aztán összekapartam magam. takarítottam, csináltam rakott krumplit, vártam a cimbiket. Dr.BI fél 8 körül érkezett. akkor már éppen kezdtem nagyon unatkozni. úgyhogy jókor. ettünk, ittunk, zenét hallgattunk, dvd-ztünk, dumáltunk. ő merevrészegre itta magát, én csak egy üveg borral bírkóztam meg és kellemesen becsíptem.
fél 3-kor taszigáltam be az ágyba, mert elaludt a kanapén. úgy horkolt éjjel, hogy ki kellett mennem a nappaliba aludni, mert egyszerűen nem bírtam már. 11 körül keltünk fel. bár rá voltam moccanva, meg incselkedtem is vele, mégsem történt semmi. valahol szarul is esett, valahol megértettem. nem tudom mi lett velem, hogy a pasi hiány, vagy egyáltalán a társaság hiánya, vagy nem tudom, de egyszerűen annyira kívántam, hogy majd megőrültem érte. kár, hogy ennyire részeg lett, mert akkor tuti letámadom. amikor ébredeztünk, akkor is tudatosan ki-ki villantottam a fenekem, meg mikor mit... hátha... olyan illata, olyan kisugárzása, olyan édesbogár feje van ennek a pasinak, hogy egyszerűen nem tudok neki ellenállni... és ez most lehet, hogy a "nincs ló, jó a szamár is" effektus... bár azért nem egészen... kicsit féltékeny is vagyok, mert tőlem is randira ment vasárnap délután... meg hát... na, mindegy... nem tudom.
nem bírnánk együtt élni, mert kibaszottul nehéz emberek vagyunk mindketten. nem tudom, hogy el tudnám-e viselni hosszú távon, bár sokat változott az utóbbi időben, ez tény. de most jó vele. most nagyon jó vele. ezek az együtt töltött esték, éjszakák, beszélgetések nagyon jók. kellemesek...
vasárnap megebédelt, aztán megnéztünk két alapfilmet, mind a kettő tetszett neki. aztán olyan fél 5 körül lépett le.
úgy volt, hogy BT majd feljön tegnap, de nem jelentkezett, így aztán én is kajáltam, tévéztem, majd elaludtam a kanapén, este 9-ig durmoltam. tipikus, hogy bekászálódtam a hálóba, ott persze már nem bírtam aludni. 10 után kimentem, neteztem, tévéztem, cigiztem.
éjfél körül megint be, alvás megint nagyon nehezen, de sikerült.
6-kor akartam kelni, akkor csörgött először a telefon ébresztője. végül majdnem fél 7 lett, mire összekapartam magam és felkeltem. 7 előtt pár perccel indultam el gyalog a munkába. a Köröndön még bementem a boltba, így 7:50-re értem a munkahelyemre. cirka 45 perc. kényelmesen.
a Rákóczi tér és a Blaha között maga Barcs "Dr. Flash" Miki jött szembe. egy kézikamera volt a kezében, mellette egy mikrofonos ürge, aki egy szőke nőt interjúvolt. nem tudom miről, mert a fülemben szólt a zene. szaladtak a nő mellett, lehet, hogy a sztrájkról, a gyaloglásról kérdezték, Miki nagyon vigyorgott. én is, mert mikor megláttam, felkiáltottam "A MESTER!!!" és széles vigyorral néztem rá, majd megfordulva még utánuk is bámultam. ápr. 26-án Flash koncert... végre... Dr.BI-vel ráadásul... hát most már egyre jobban várom. :)
hullán értem be reggel, a fáradtság, a fájdalmak, meg az egy órányi séta megtette a magáét. a 17 kollégából itt van 7. reménykedtem, hogy egy se jön be és hazamehetek, de sajnos nem így lett. pedig megért volna még 1 óra sétálást az, hogy durmolhassak otthon.
11 után hívott fel Lackó. "tudom, hogy tudod" így kezdte. én meg már bőgtem is. röviden elmesélte mi a szitu. egyszerűen nem térek magamhoz. mentem ki bőgni.
pénteken 2-kor lesz a temetés. utána Gyusziéknál szüli-névnapi parti. a temetésről egyenesen odamegyünk... csudajó kedvünk lesz. nekem biztos. én tutira kiborulok. én minden temetésen kiborulok. már előre félek.
nincs kedvem/erőm dolgozni. haza akarok menni. most. illetve már reggel 8 óta. eh...
szeretnék valakit megölelni. most azonnal. meg bőgni a vállán. sokáig.

bele vagyok

szerelmesedve saját magamba... ah... ez mekkora... :)
megint a számat néztem a buszon... :) nagyon durva. :) jól mondta a Tesóm, hogy használjak szájfényt, mert nagyon jól áll. :)
tegnap egyébként már fél 8-kor lefeküdtem aludni. leszartam én mindent. Fábryt, meg BK-t stb. telefon kikapcs és alvás.
reggel 6-kor keltem. hajmosás, sminkelés, normális cucc magamra rángatása... fel akartam venni valamelyik nadrágomat, amit még tavaly nyáron/ősszel vettem, de 3-ból három leesik rólam. úgyhogy ez felejtős. marad a farmer, ami még éppen jó. így megyek este a Sulim ünneplésére, meg néhány volt osztálytársammal való találkozásra. már várom. :) nekik is le fog esni az álluk, ha meglátnak, ebben biztos vagyok. :) utoljára az esküvőmön találkoztam velük, 5 éve, akkor még tüsihajú pufifánk asszony voltam. most meg sovány, hosszúhajú, dögös, szingli maca vagyok. :) ennyi. :)
az éjjel faszságokat álmodtam megint, pedig nem is vacsoráztam sokat. előjött álmomban a volt főnököm, aki miatt a blogjaimat költöztetni kellett... hogy került elő??? fogalmam sincs...
reggel megvettem a vonatjegyem a Nyugatiban. aztán láttam bent a mailt, hogy a főnököm 2-kor akar meglátogatni minket. fasza. én 2:01-kor le akartam ma lépni, hogy elérjem a vonatot, amit kinéztem. meg kell győznöm, hogy előbb jöjjön... örvendek...
mindig van itt valami izgalom... :)

hobbim

mostanában, hogy reggel kiszájfényezem a számat. gyönyörűségesen. aztán a buszon állva, az ablaküvegben nézem, ahogy csillog. az arcom nagyrésze árnyékban, de az ajkaimra rásüt a nap és ez visszatükröződik az üvegben. néha elalélok a látványtól, olyan szép...
mindehhez a konstans éneklés (ma éppen Pink dalai voltak a sorosak), napszemcsi, smink, meg az édes arcocskám.
hah... nagyon bírom ilyenkor magam. és pont akkor süt úgy a nap igazán, hogy láthatóvá váljon a csillogás, mikor a Hősök terére érek. néha nincs kedvem leszállni, mert nem bírok elszakadni a látványtól. de sajnos muszáj. :(
egyszer majd korábban fogok elindulni és teszek pár kört a busszal. és élvezkedek hosszú-hosszú percekig a tükörképem okozta csodán. :)

csak felette a fene

tegnap BT-t. :) kikönyizte. igazából azzal hatott meg, hogy meg akar ölelni. max. csókolni. de inkább az ölelés hiányzik neki. és hogy csak ezért felugrana, aztán menne is tovább.
no, hát feljött (stáb szokás szerint lent várta), megölelt, aztán beszélgettünk kicsit, ölelkeztünk, végül persze csókolózás is lett. olyan fura érzésem volt... valahogy azt éreztem, hogy otthon tényleg nem kap még ennyit se. se ölelést, se csókot. semmit. van egy fiatal felesége, aki a pici gyerekkel foglalkozik, gondolom, vele meg nem. de ez tök gáz. nyilván faszság ezt így kijelenteni előre, de én biztosan sohasem hagynám, hogy a férjem el legyen hanyagolva a részemről, attól még, hogy van egy gyerekem. nem lehet csak a gyerekre fordítani minden figyelmet, mert annak értelemszerűen az a vége, hogy a férj másnál keresi a boldogságot. másnál keresi az ölelést. nem, nem a dugást, nem a szexet. csak egy ölelést, egy csókot. már annyival beéri. de otthon nem kapja meg. ez azért szörnyű. és elszomorító.
kérdeztem, hogy volt-e szülinapi buli. mondta, hogy majd lesz. mikor elment, elgondolkodtam, hogy milyen szívesen részt vennék ezen a szülinapon, de persze a szeretőt, a kurvát nem hívják meg ezekre az eseményekre... hát, így van ez... :( ezért undorító harmadiknak lenni. ezért nem is vagyok oda a helyzetért... ráadásul az állandó titkolózás, sunnyogás... megöli az egészet.
BT egyébként mindig kívánatos. finom illata van, csinos, aranyos. tegnap valahogy mintha barátilag találkoztunk volna, vagy mintha úgy kezelt volna... aztán persze összegabalyodtunk, de nem is tudom... szeretek vele lenni... vele beszélgetni...
mikor elment, még elszívtam egy cigarettát, aztán 7-kor lefeküdtem aludni. igen, este 7-kor. hajnali 1-kor ébredtem fel először. akkor kicsit forgolódtam, úgy éreztem magam, mintha már egy hete aludnék, tök ki voltam pihenve. aztán újra elaludtam, de reggel 7-kor meg már hulla fáradtan ébredtem. most is ásítozok... én nem tudom hogy van ez... mindegy.
gondolkodtam Dr.BI-n. azzal, hogy együtt voltunk szombat hajnalban, 10 éves álmom vált valóra, egy 10 éve kezdődött dolog teljesült be. én akkor voltam szerelmes belé. már akkor akartam csókolni, ölelni. ez viszonzatlan maradt. 10 év után viszont ott volt az ágyamban, ölelt, csókolt és megdugott... mondtam is neki, hogy 10 éve vártam erre... :)
barátilag beszélgetünk szinte minden nap azóta, de ennél soha nem lesz több. sőt. szexelni sem fogok vele többet. nem. befejeztem. ez így nem vezet semmire. csak leszívja az energiáimat, hogy amíg talál magának csajt, addig engem kúrogat. hát nem. ekkora ribanc aztán már tényleg nem vagyok. vagy legalábbis nem az övé.
akiről meg egyébként végképp lemondtam, és már kibaszottul nem érdekel, az TZ. egyszerűen nem tudok már türelmes lenni. lehet, hogy ezerszer meg fogom majd bánni, mert hogy ha elküldöm a francba, ő biztosan nem keres majd, hiszen szintén büszke oroszlán, mint én, de nekem ebből a huzavonából kurvára elegem van. december óta kerülgetjük egymást, azóta nem tudja kitalálni, hogy engem akar-e vagy sem. azóta nem képes semmilyen határozott lépésre, azóta nem képes velem normálisan időt együtt tölteni. így meg aztán nem is lesz az egészből semmi. nekem ebből rohadtul elegem van. hogy állandóan várakozzak, tartsam magam, hogy arra várjak, neki mikor támad úri kedve velem lenni (havonta egyszer), meg egyáltalán.
kedden is küldtem neki egy tök kedves sms-t (betegen fetrengett otthon), hogy mi van vele, jobbulást, meg stb. erre azt bírta visszaírni: akkut pihi... komolyan, majdnem azt válaszoltam neki: látom, a beszédközpontját is megtámadta a nátha, ha csak ennyit volt képes írni... de inkább nem írtam semmit. hagytam a faszba. és fogom is hagyni a faszba. engem nem érdekel. én miatta nem fogok senkinek nemet mondani, és nem fogok otthon ülni ölbe tett kézzel. hát a lófaszt. illetve, nem fogok miatta megkergülni a nagy görcsölésben. nemnem. felejtős.
nyilvánítsa ki egyértelműen a szándékait, aztán majd meglátom. akkor se fogok már őrjöngve a nyakába ugrani, a karjaiba dőlni, hanem majd akkor elgondolkodom a dolgon. pattintsa le a bnőjét, aztán majd beszélgethetünk. egyáltalán, történjen már valami!!!! legalább szexeljünk, hogy derüljön ki, ott mi a pálya... de hát erre is kb. annyi esélyt látok, hogy zérót.

két faszi

fűzi az agyam párhuzamosan, hogy ma este szexeljek vele.
KB (budai, sznob, spanyolgitáros, "fogyjál le maca") és
BT (tévés, nős, kisgyerekes, perverzállat). mindkettő ugyebár régi történet.
most kivételesen nem dicsekvésből írom ám ezt le, hanem panaszkodom, mert annyira kibaszottul fáj a fejem, és olyan fáradt vagyok, hogy el nem tudom mondani... pedig szívem szerint mindkettőnek igent mondanék.
de egyszerűen magamat nem bírom elviselni már... annyira kész vagyok... ah...
közben rá kell jönnöm, vagy be kell látnom, hogy tényleg igaz a mondás: egy nő akkor szexel, amikor akar, egy pasi meg akkor, amikor tud... :)

aranyköpés

elkövetője Dr.BI:

"ha párosan vannak a nemi szervek, akkor arra valók, hogy kiegészítsék egymást... ahányszor csak lehet... :)"

lassan atomjaimra

hullok szét. annyira fáradt vagyok. blogolni sincs kedvem, erőm. de azért beszámolok az elmúlt napokról.
hétfő. munka. este Sanyiékkal találkozás Datanetben. tök későn lefekvés. zéró alvás.
kedd. munka. este AS Roma - MU. R-rel. jó volt. csak addig ment a zrika a részéről, amíg be nem kapták az első gólt. aztán csöndben meghúzta magát. kicsit sajnáltam, de hát ez van. meccs után még beszélgettünk kicsit. el van anyátlanodva. mostanában nem mennek úgy a dolgai, ahogy szeretné. sajnálom. mondjuk nekem sem mennek, ezért meg ő sajnál engem. vagymi. olyan jó, hogy van nekem ez az ember... szeretem nagyon. mármint csak úgy, hogy ne fájjon... egyikőnknek se. tegnap nem ittam, nem szívtam, nem is mozdultam rá R-re, abszolút más volt ez az este... nem erről szólt. meg nem is hagytam, hogy erről szóljon. azért búcsúzóul csak megölelgettük, megcsókolgattuk egymást. lightosan. barátilag. vagymi. szívcsücsök. és az is marad örökre. :)
szerda. munka. alig látok ki a fejemből. összeesek a fáradtságtól. haza akarok menni. semmi kedvem dolgozni. csak a fizut várom ezerrel, meg a bónuszt... ez az egy tartja bennem a lelket, hogy ne jelentsek beteget és ne maradjak otthon pihenni egy kicsit. a bónuszról viszont semmi hír egyelőre. ha átbasznak, dobbantok. már kaptam egy ajánlatot. megmondtam, létezik az az összeg... szóval nem kell nekem itt szopni örök életemre... az inkorrektséget meg amúgy sem bírom. elég volt belőle.
tolom magamba a narancsos-kekszes Tibi csokit, abból próbálok erőt gyűjteni... zéró sikerrel...
most megyek, felkötöm magam egy excel függvényre... :(