olyan szintű fejlődés

tapasztalható nálam, hogy nem ismerek magamra... :))

ma reggel ugyanis jelentkezett Csillagász sms-ben: "Szia Marion! Mi a helyzet nálad? Itt már véget ért az érzelmi válság ;)" mivel nem válaszoltam rá (szívem szerint azt írtam volna: "mégis ki a faszt érdekel ez?") ezért egy órával később megint írt egy üzenetet: "Sajnálom, hogy úgy eltűntem. Biztos mérges vagy. Az a helyzet, hogy nyáron lett vége egy 5 éves kapcsolatomnak, és nem akartam úgy belemenni semmibe, hogy nem tudtam biztosan, hogy annak örökre vége. Most már tudom..."

na, erre aztán megkapta a választ azonnal: "Ha ezt annak idején őszintén elmondod, akkor talán most nem írnám azt, hogy: bocs, de én már továbbléptem..."

jihiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!! beküldtem neki!!!!!!!!! kibaszott büszke vagyok magamra. egy pillanatig sem gyöngültem el. :))) najó, azért átfutott az agyamon, hogy milyen szép fiú, meg vetít, meg csillagászkodás, meg akármi, de úgysem lett volna közös jövőnk. 5 évvel fiatalabb, egész mások az értékrendek, meg mit tudom én. túl magas, meg ilyenek. különben sem akarok lepattanó lenni. tudjátok, ha valakinél befejeződik egy hosszú kapcsolat, akkor az első utána jövő akármi, az úgyis olyan, hogy csak elszórakozgat az ember, a sebeit gyógyítja, meg ilyenek, szóval nem tekinti komolynak. hanem csak átmeneti állapotnak. csak valami hirtelen gyógyírnek. pár hónapig elszórakozik az illetővel, aztán továbblép és elkezd tényleg komolyat keresni. na, ezért nem akarok lepattanó lenni, mert én abban a helyzetben vagyok, hogy tényleg normális, komoly kapcsolatot keresek, és nem csak pár hónapig akarok valakivel szórakozni. mert ebből úgyis csak én jöhetek ki szarul (ismerem magam), mert beleszeretek, aztán meg szenvedek. úgyhogy pusztuljanak a lepattanót kereső pasik, vagy legalább is ne jöjjenek a közelembe. :)

a hétvége egyébként egy szempillantás alatt eltelt. semmit nem csináltam, de azt nagyon. :)

szombaton Vikiéknél tettem villámlátogatást, ami igazán jól sikerült. vasárnap pedig punnyadékság volt, meccs nap, meg ilyenek. :)

update: még képes volt a Csillagász válaszolni: "Örülök, hogy nem szomorkodsz. Minden jót kívánok."

hehh... mit képzel ez magáról??? majdnem visszaválaszoltam, hogy "mégis mi a faszért szomorkodnék? utánad?? miattad?? ugyanmár..." de inkább nem baszom fel magam és nem pazarolom rá a drága sms-t. :D

annak köszönhetően hogy

a héten nem volt időm még enni sem, meg nem is ment le, meg mit tudom én, újra 70 kg alatti értéket mutat a mérleg, ami tavaly nyári formám. :) ez azért jó, mert karácsony előtt nem árt faragni, hiszen akkor jön igazán a nagy zabálás.

gyűrűtágításra egyszerűen még nem volt időm elmenni, de azért a karácsonyt nem fogom végigszenvedni, úgyhogy előtte mindenképpen megejtem. legfeljebb januárban szűkíttetek. :)

így most viszont már minden nadrág leesik rólam, bár  a hasam kinézete az borzalmas, de legalább apad. még 10 kg mínusz és már meg is leszek elégedve. legalább a súlyommal. :)

az a fura, hogy mindig dög éhesen érek haza, aztán csinálok kaját, vagy veszek/viszek haza, és mire leülök, hogy egyek, két falat után már nem is kell, ami éppen előttem van. na, mindegy. legalább van szemmel látható eredménye. :))

ahhoz képest, hogy dög fáradt voltam tegnap, fél12-ig ébren evett a fene. tévéztem, meg dumiztam Barbival. olyan rég nem hallottam a hangját, hogy felüdülés és öröm volt minden szó és perc. :) amúgy tegnap csak fél5-ig dolgoztam, cserébe valószínűleg ma nyerem meg, hogy 6-ig kell itt szopkodnom. 

most már szemmel láthatóan fáradt és nyúzott vagyok, ráadásul a fogyás miatt a fejem alapból nyúzott és sovány. jövő héten megyünk anyuékhoz, azok megint ki fognak borulni, hogy mennyit fogytam, főleg ha még enni sem bírok... próbálom majd kezelni őket valahogy. :)

ezen kívül semmi extra történés, élem a szokásos életem, napjaim. azért sokszor az is jó, ha nincs semmi extra. :)

nem volt nekem

elég tegnap a 12 órányi szopódás a gyárban, még utána felmentem a Doboshoz spanoskodni. persze kiderült, ő nem spanoskodni akar, hanem rámnyomulni. csókig, simogatásig jutottunk el, de ennyi és ne tovább. mondtam neki, hogy még nem vagyunk úgy. (gondoltam magamban: soha nem is leszünk) megittunk egy üveg bordeauxi bort, kicsit becsíptem (najó, nagyon. éhgyomorra inni... brrr). közben tök jó filmeket, meg könyveket mutatott.

aztán az első 990-essel indultam haza. kikísért Rákoskeresztúr központba, majd ott hagyott, mert a barátnőjét még fel kellett hívnia, hogy mondjon neki mesét, elalvás előtt. (ja, és neki azt mondta, hogy a haverjaival néz Milan meccset. cserébe velem volt.) én meg tök részegen álldogáltam még vagy 20 percet a megállóban. az annyira nem esett jól. úgyhogy mivel egyébként sem bírtam igazán megkívánni, részemről lezártnak tekintem a történetet. barátkozhatunk, haverkodhatunk, cserélhetünk eszmét, de semmiféle testi kapcsolatba nem kívánok kerülni vele. még csókolózni se akarok. mert nem. 

azért persze megérte felmenni hozzá, mert néhány filmet einstandoltam tőle. pl. a Kopaszkutyát, amit már ezer éve vadászok és hát a szívcsücsök non plus ultrája. :) meg egy III. Richárd feldolgozást, ami a náci Németország keretei közé helyezi a történetet, zseniálisan. még odafelé, az Örsre menet, az aluljáróban a kajára szánt utolsó 500 Ft-omat könyvekre költöttem. volt egy hajléktalanszerű, szerencsétlen figura, aki a földről kínálta az antikvár könyveket. először csak 1-en akadt meg a szemem, de mivel 100 Ft-ért adta darabját, kénytelen voltam bevásárolni. Poe, Arany János, Verne stb. köteteket vettem, varázslatos antikvár illatú régi könyveket. a macska jól át is szagolgatta őket. hajnali fél1-re értem haza, az éjszakai busz persze a Szűz munkahelye előtt vánszorgott el (ennyi kibaszott piroslámpát éjszaka Budapesten??? azt hittem sose érek haza), ettől viszont sokkot kaptam. a sapkámat behúztam egészen az államig és a Blaháig remegtem. otthon aztán csináltam egy cigit, tévézgettem, meccs, meg pornó. úrjézus... az orgazmusomat szó szerint éreztem, ahogy a lábam ujja hegyétől elindul és egészen a fejem búbjáig végigjárja a testem... uhhh... nagyon jó volt. :) 

úgyhogy otthon tévézgetés, cigizgetés, a macska fotózása, ahogy rászívódik a könyvekre és szagmintát vesz... istenem... szerelmes vagyok a macskámba, mondtam már? egyszerűen nem tudok betelni vele. imádom. :)

a Dobos egyébként nagyon jól összefoglalta, hogy milyen nő kell a pasiknak. az ideális nő legyen egy személyben:

- ostoba bombázó

- span, haver

- háziasszony

- pótanya

és ha jobban belegondolok, tényleg. Dobos egyébként azért bír engem, mert állítása szerint úgy tud velem beszélni, mintha a haverjával beszélne. és állítása szerint ettől még én egyáltalán nem vagyok nőietlen, vagy akár férfias. egyszerűen csak nem vagyok picsoid, és ez neki nagyon jó. ahogy elnéztem a lakásban a barátnője nyomait (műanyag, rózsaszín, széles hajráf, mindenféle színes pöttyökkel...), nem igazán tudtam elképzelni, hogy mennyi közös van kettejükben, de hát biztos van valami. 

és hát igen. kibújt a szög a zsákból. valamiért arra terelődött a szó, hogy én jó fej csaj vagyok. de, mondom, nem szépek a melleim. erre ő: "sokkal fontosabb, hogy ki viseli a melleket, mint az, hogy milyenek..." erre én: "ugye-ugye? ezt azért elmesélhetnéd a többi férfitársadnak is, mert ők még rohadtul nem így gondolkoznak..." és ezután hozta össze azt a négy feltételt, amiről már írtam. 

visszatérek még a hét elejére, hogy ne maradjak adós semmiféle sztorival. nos, hétfőn este 9-kor elájultam a kanapén. olyan erős cigit csináltam, hogy felénél bekábultam. szegény, kicsi Bé hiába hívott, nem vettem fel. hajnali fél1-kor tértem magamhoz, akkor húztam be aludni.

kedden Loki meccsezés volt este, meg kapcsolgatás, szóval a szokásos. napközben semmi történés. pasikkal nem állok szóba továbbra sem, ha idegen azért, ha meg nem az, akkor meg azért. :))) ez utóbbi persze hülyeség, bár a Dobossal szarrá sms-eztem magam tegnap, mire az estét leszerveztük, és tök hulladék voltam, de azért elmentem. a borral tudott igazából meggyőzni, de az meg aztán jó kis hasgörcsöt, fosást hozott rám ma hajnalban, úgyhogy 2 óránál többet nem aludtam. ja, mert fél3 körül feküdtem le, annyira nem volt kedvem még aludni. vagy inkább csak erőltettem, hogy fent maradjak. én magam sem tudom. mindegy is. ma este 6-ig nyomom, de már most rosszul vagyok, leragad a szemem és minden bajom van. de hát aki éjjel legény, az nappal is legyen az. :)

már megint annyi

meló van, hogy a seggemen veszem a levegőt. a tegnapi áramszünet következtében természetesen minden elromlott, ami elromolhatott. 

na, hát nincs is időm tovább írni ezeket a sorokat, úgyhogy befejezem. 

hajrá LOKIIIIIIIIIIIIIII!!! már most hangolok. :)))

szifonváltásra. :)

nem agyaltam a

hétvégén, de akarva, akaratlanul is előjöttek a szerda este eseményei. megmondom őszintén, én meg lettem akkor erőszakolva. nem vagyok rá büszke, láttam előre a jeleket, de mégsem zavartam el a picsába, inkább csak úgy döntöttem, essek túl rajta, ha már ez a sorsom. ekkora balek is csak én lehetek... :(

viszont ebből az lett, hogy teljesen megundorodtam a férfi nemtől, a férfi testtől, a férfi érintéstől. már rémálmaim vannak, amiben egy pasi közelít hozzám és kedvesen meg akar csókolni, én meg undorodva, hányva fordulok el, és lököm el magamtól. ez normális?

egyelőre ez a helyzet. és nem képzelem be magamnak, hanem ez tény és való. az utóbbi időben (úgy egy éve legalább) pl. mindig azokat a pornófilmeket részesítettem előnyben, ahol volt legalább egy pasi is. szerda óta nem vagyok képes az ilyesmit megnézni, csak olyat, ahol csak lányok vannak. tudom, ez elég csekély bizonyítéka annak, amiről makogok, de nálam az. ráadásul ez csak egy. ha eszembe jut a szerda este, meg az a pasi, olyan szinten rosszul tudok lenni, fizikailag, hogy az nem igaz. mindegy, nem is ragozom. hát ez is megtörtént, megundorodtam a pasiktól. mindenféle tekintetben. halleluja. :)

amúgy meg egy önző, geci szar vagyok, mert engem mindig csak a saját problémám érdekel, hogy nekem majd ki lesz a Barátnőm, meg ki nem. úgyhogy ezúton is elnézést kérek Barbitól, hogy leírtam ide azt, amit. amikor leírtam, már tudtam, hogy nem kellett volna. ehhh... szóval nem lehetek ilyen. egyszerűen tovább, messzebbre kell látnom, mint a saját nyomorom. és igenis, örüljek már más boldogságának, ne csak mondjam, és ne csak azt nézzem, hogy én majd attól a boldogságtól hol fogok csorbulni és sérülni. undorító és utálnivaló szokásom és tulajdonságom ez nekem. és már nyilván így is maradok. egy nagy önző szardarab vagyok. pfff... szép kilátások a későbbiekre vonatkozóan, az biztos. :(

még nem is írtam, hogy a lila oldalon ráakadtam Hétfőire. ott ismerkedtünk meg anno, én már csak 2-3 havonta lépek be, kb. 2 percre. aztán pont a hétvégén benéztem és láttam, hogy ő még mindig napi szinten ott van. nem bírtam ki, és írtam neki egy levelet: "te még mindig itt nyomulsz baszki? parádés... :)" egyelőre még nem válaszolt. de az iwiwen az ismerősei kb. 2-3 naponta növekszenek egy-egy nőnemű egyeddel. ennyit róla. meg Repülősről is, aki még mindig szintén a lila oldalon nyomul, most már csak annyi van nála elvárásként, hogy 35 éven felüli legyen az illető... gondolom rájött, hogy azok olyanok, mint az ipari porszívó, és nincs baj velük érzelmi téren. no, hát legyen velük boldog.

az előbb volt egy jó kis áramszünetünk, telközpont és hálózat még mindig nincs. én már mennék haza, de persze esélytelen. :(

tegnap filmes napot tartottam. illetve a Budapest Orfeum végigéneklésével kezdtem (ha valaki megszerzi nekem a tévéfelvételt, akár VHS-en, vagy bármilyen formátumban, az bármit kérhet érte cserébe!!!), majd jött a Blöff, a Kontroll, és az Amerikai Pszicho. utána még a Berlin Calling album meghallgatása egyszer, majd 21-es hírtv-s híradó, de az sem végig, hanem takarodás aludni. túl is aludtam magam persze.

ja, a kerületben fideszes nyert (nagyon ergyán, de persze mindent megígérve nyilatkozott este a hír tv-nek). ez csak azért jó, mert ezek szerint a megrögzött szadesz szavazóknak (akik 16 éve mindig szadeszes polgit szavaztak meg a kerületben) is annyira tele a tökük az egész maszop-szadesz tragédiával, hogy még helyi szinten se szavaznak rájuk. ez azért is jó, mert feltehetőleg tavasszal is így fognak voksolni. vagy, mivel szokásosan alacsony volt a részvétel, csak a fideszesek mentek el, mert ők mindig mozgósítva vannak, és ezért lett ennyi az eredmény. mindenesetre én a szadeszesre szavaztam, bementem a fülkébe, és hangos "hát, bocs fiúk..." kíséretében behúztam Takács Gábor neve mellé az ikszet. :)

szavazni kellene ma

menni, de életemben először, mióta választójogommal élhetek, nem tudom, hogy kire szavazzak. szerintem a fülkében fogok szívózni percekig, hogy mi legyen. a fideszes jelölt programja, és tevékenysége nem túl meggyőző, de a pártszimpátiám odahúz. a szadeszes jelölt programja okés, viszont ha fidesz kormányzás lesz, akkor meg le fogják szarni a nem fideszes önkormikat, és ide megint nem jut pénz. bár 1 év múlva újra választás... hát nem tudom. lehet, hogy erre az egy évre meg kéne adni a szadeszesnek a lehetőséget, hogy csináljon valamit, aztán majd meglátjuk...

ja, mert hogy önkormányzati választás van ma a nyóckerben. ezért a dilemma...

pénteken délután, míg Katinkáékat vártam, őszintére és begondolkozósra szívtam magam.

az őszinteségnek az lett az eredménye, hogy kimondtam azt, ami bennem volt, és szerintem jól tettem. annak az embernek tudnia kellett, hogy történjen bármi is, nincs életem nélküle. nem hiszem, hogy állandóan egymás seggében kéne lennünk, de tud hiányozni. valahogy, a hosszú évek során mégiscsak annyira összefonódott az életünk, hogy erről képtelen vagyok lemondani. becsúsznak hosszabb-rövidebb szünetek, de basszus, szükségünk van egymásra.

fura, mert két tök különböző emberhez vonzódom barátilag, két homlokegyenest eltérő személyiség, de minkettőjük fontos nekem. egyikük ezért, másikuk azért.

a begondolkozásnak meg az lett az eredménye, hogy rájöttem, mekkora hülye picsa vagyok. mekkora naiv picsa vagyok. hogy miket meg tudok enni kanállal, ha jó a csomagolás. ez valami elképesztő. jó, persze a Szűz esetében pl. feltűnt, hogy az Ozora karszalagom rohadtul nem érdekelte, meg tulajdonképpen semmi nem érdekelte velem kapcsolatban. ő elmondta magáról amit el akart mondani, tőlem/rólam csak annyit kérdezett a hétfői kocsmalátogatáskor, hogy "na és nálad? férj, gyerek, család?" és mikor azt mondtam, hogy semmi, még jobban nyomult. de ezen kívül egyáltalán nem volt rám kíváncsi, tehát egyértelműen csak egy numera lettem volna neki. és amiért idegroncs volt, az, hogy nem kapott meg már szombat hajnalban. szóval naivitásom, és persze valóban az, hogy görcsösen akarok találni valakit, az ilyen helyzetekbe sodor. mert mondhatok én bármit is, a cselekedeteimből egyértelműen látszik a görcsösség. hogy még a számomra undorítónak ható fickót is képes vagyok megkedvelni, mert szépen szól hozzám és mert nincs más. rémes. ezt sürgősen el kell felejteni.

Katinkáék fél9 körül érkeztek, sikerült jól berúgni, hajnali fél3-ig voltak nálam. jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat és már nagyon várjuk a folytatást. :))

szombaton délben keltem fel kb. meccsnapot tartottam. 5 meccset néztem meg egymás után. najó, az utolsót, a Barca meccsét már átszunyókáltam a kanapén, de addig figyeltem. természetesen a MU meccse volt a fő attrakció, most kivételesen már éreztem, hogy nyerni fogunk, és úgy is lett. jó meccs volt, szépen játszottunk, végre mintha újra összekapta volna magát a csapat.

még délután történt, hogy a Dobos felhívott, hogy mifasz. nincs-e kedvem vele találkozni az Örsön. hát nincs. nem voltam olyan állapotban, hogy elinduljak. közben persze eszembe jutott, hogy miért nem jön ő hozzám. erre végül sms-ben rá is kérdezett (telefonban nem mert), és én már válaszban írtam is neki a címet, de aztán kitöröltem, és leráztam azzal, hogy úgysem lennék jó társaság. aztán még felhívott, próbált győzködni, de én nem engedtem ebből. aztán még küldött sms-eket, hogy ő mennyire kedvel, meg én vagyok a legjobb fej nő, akivel valaha találkozott és hogy én mit gondolok róla. hát, én írtam neki, hogy "Bírlak", aztán ennyi. ennél többet az elmúlt hetek eseményei, tanúlságai nem engedtek magamból kipréselni. erre ő, hogy ő is engem. aztán később csak annyit írt, hogy imád... na, mondom parádés. próbáltam elcsalni az esti Flash koncertre, de valamiért nem tudott jönni. pedig jó lett volna. dec. 18-án viszont mindkét bandájával játszik valami helyen, majd jól elmegyek megnézni. bár szerintem addig még fogunk találkozni, ahogy érzem, ő nem hagyja annyiban, hogy ne lásson. mintha tényleg rám lenne indulva.

hogy én rá vagyok-e? én most senkire nem vagyok. ha a Bőgős könyörögne az életéért mellettem, egy szakadék szélén kapaszkodva, annak is rálépnék a kezére és vigyorogva nézném, ahogy zuhan a mélységbe, ami emberi szemmel már nem is látható. akinek fasz van a lába között, az most nálam kurva szar eséllyel indul. felvettem a páncélt, de ez olyan különleges, hogy még tüskék is vannak rajta, acélból. bárki közelebb akar jönni hozzám, mint más földi halandó, azonnal fennakad és véresre sebzi magát.

ma reggel arra ébredtem, hogy egyik szemem sír, a másik meg üveg, mert újabb szingli barátnőt kell felírnom a veszteséglistámra Banya után. úgy néz ki, Barbi emberére akadt (tud valaki kék harisnyatartót valahol?), ami nagyon jó hír, mert még a magaménál is jobban kívántam, hogy ő boldog legyen, és hát a jelek szerint az. viszont ezt megint én fogom megsínyleni, sőt, már a héten is sínylettem, de nem baj, jól van ez így. :) mindennek eljön az ideje, ennek most jött el. ez az élet rendje, nem lehetek annyira önző, hiszen nagyon-nagyon szeretem, hogy másnak drukkoljak, mint az ő boldogsága.

az ágyban fel is idéztem gyorsan az elmúlt 3 karácsonyomat és szilveszteremet... hát... egyik fosabb volt, mint a másik. node sebaj, ha ugyanolyan fos lesz, amire persze elég nagy sansz van, akkor nem lesz meglepetés, hanem csak a megszokott mederben folynak az események, ha meg netán valami jobb fog velem történni, akkor legfeljebb kellemes lesz az a meglepi.

azért persze, mind a 3 szilveszter és karácsony annyiban sokkal jobb volt az eddigieknél, és ha itthon gubbasztok egyedül, még az is jobb lesz annál, mint mikor anno az exanyósoméknál, exanyósomékkal kellett szilveszterezni. az maga volt a pokol. na, hát annál aztán tényleg minden jobb.

mára a terv, hogy lemegyek szavazni, aztán veszek csibeburgert a mekiben, mert számomra mostanában az a legköltséghatékonyabb és legtáplálóbb étrend. ráadásul nagyon finom is, és kajajeggyel lehet fizetni érte. :) utána meg punnyadok itthon. a mosás feladata már a körmömre ég, meg még egyéb teendők itthon, de semmi kedvem hozzá. leszarom.

ja, hát még két érdekesség:

pénteken reggel nem volt erőm sminkelni, viszont a munkahelyemen megkaptam rögtön arcba, korán reggel, hogy de szarul nézek ki. parádés. na, mondjuk szarul is aludtam, kb. 2 órát sikerült, azt is forgolódva, nyűglődve, agyalva, szóval nem csoda, ha gyűrötten ébredtem. de úgy látszik, smink nélkül már nem igazán mehetek utcára. ez is eljött. sose gondoltam volna.

a másik, hogy Katinka a buli közepén egyszer csak megszólal: "nálad mindig ilyen rend van, vagy csak ha jön valaki?" bazzegggg... nagyon röhögtem, és persze kértem Katinkát, hogy jöjjön máskor is... :))) ilyet nálam még senki nem mondott... persze, nem látta a kisszobát, meg a hálót, mert akkor egyből nem mondott volna ilyet, de persze a romokat egy-egy ajtóval faszányosan el lehet tüntetni. :))) ebben mester vagyok. :))) amúgy pedig veszélyes terep nekem Katinkáék társasága, mert sajnos a pasijára teljesen rá tudok görcsölni, ha találkozunk. hihetetlen jó pasi, de hát nyilván nem vagyok az esete, meg nagyon jó neki Katinkával, pedig ha lenne egy klónja, egy testvére, vagy bármi, akkor nem is akarnék tovább keresgélni. :))) úristen, pedig ha belegondolok, hogy mikor anno együtt dolgoztunk, mennyire nem bírtam én ezt a srácot. áhhh... nagyon nem!!! és persze Katinkától is agyhúgykövet kaptam, bevallom, mert rengeteget tud beszélni, és akkor még nagyon fárasztónak találtam. aztán kiderült, hogy mindketten oltári jó fejek, ráadásul Katinka akkora szmoker, mint állat (vagy mint én), szóval már nagyon várom, hogy újra talizzunk. ja, és Katinka 10 kg-ot fogyott az algával és kurva jól néz ki!!! ennyit arról a szarról, amiben senki nem hisz...

sokkal jobban vagyok

már tegnap óta. semmi önpusztítást nem nyomattam, beszéltem a Tesómmal, attól jobban lettem.

hálistennek nem mondta, hog "na, ugye, én megmondtam", sőt, jobban ki volt borulva, mint én, hogy mennyi félrőrült faszkalap rohangál a Világban, és hogy most már aztán tényleg az lesz, hogy senkiben nem lehet megbízni?

valóban beszoptam, amit csak lehetett. mindent. szó szerint. de higgye el mindenki, hogy ez a pasi úgy bánt velem, hogy egyszerűen nem tudtam fintorogni, vagy elfordulni tőle. képtelenség. persze, csak egy numerát akart, de olyan szinten profin mászott bele az agyamba, annyira profin tudta, hogy mit kell mondania azért, hogy megkaphasson, hog az nem igaz. nem akartam elhinni, de most már elhiszem, hogy legalább 1000 nő volt az életében. minden héten, minden nap másik. ez egy őrült. egy szexőrült. aki senkihez nem tud és nem is akar kötődni. de leginkább nem akar. 

mindegy, nem is rugózom ezen tovább. igazából örülök, hogy túl vagyok rajta, hogy megszabadultam tőle. meg annak is, hogy megismertem, mert újabb tapasztalatokat gyűjtöttem, ráadásul a hétfő este azért mégsem volt annyira rossz. mint mondtam, ha csak az az egy este jut belőle, akkor is megérte. hát végül is ez lett a végszó. :)

valóban nagyon kétségbe tudok esni, mikor kétségbe esek. ilyen a személyiségem. de ha valaki, akkor én tudok örülni apró dolgoknak is. najó, nem mindig. ilyen vagyok, most mit csináljak? nem könnyű velem, az biztos. bár, ha szeretetteljes környezetben, kapcsolatban vagyok, akkor nagyon kiegyensúlyozott tudok lenni. erre a családom a legjobb példa. ha van pasim, és imádom, akkor semmi bajom. ja, főleg, ha a szex is müxik. :)

basszus, valljam be őszintén, frusztrált vagyok, mert nem vagyok rendszeresen kielégítve. ennyi. de minden áron az sem kell. ahogy pasi sem kell minden áron. érdekes, mert pont a múlt héten, vagy előtte mondtam le arról, hogy pasizzak, erre nem becserkész valami hülye már megint?  :) engedd el és megkapod? áhhh... na, mindegy. már tudok az egész hülyeségen mosolyogni, szóval nincs nagy baj. :)

nem, nem fogok önpusztítani. akartam még venni ma ződet, de aztán mégsem. nem kell. azért persze ma csapunk egy jó bulit Katinkáékkal, de hát az meg már csak nem tilos??? :)))

azért el kell mondanom, hogy nagyon sok mindent, ami velem történik, le sem írok. úgyhogy azt, hogy igaából mekkora szarban vagyok, vagy mik történnek, nagyon kevesen tudják, vagy egyáltalán senki. szóval ha netán mélységekbe zuhannék, akkor azért annak van alapja. általában. persze, ami itt a blogon megjelenik, az sokszor színjáték, vagy túlspirázott dolog, bár a tegnapi gondolataim is inkább csak "hangosan gondolkodás"-nak tekintendők.

és még valami. a legjobb. még ennyi szar közepette sem jutott eszembe, hogy jaj, milyen jó lenne most/milyen jó volt a Bőgőssel, vagy akármelyik másikkal anno, és hogy hiányzik, meg akármi. eszembe se jut már az a faszpörgettyű, meg a többi sem. elmehet mind a picsába. :)

boldog pénteket és jó hétvégét mindenkinek! Csírabácsi, téged meg felhívlak hamarosan jól. nem menekülsz. :)

vártam ma a

kommenteket, mert látom, hogy elég sokan olvastok mostanában. vártam, hogy akár ilyen (hülye picsa vagy nem veszed észre???) vagy olyan (sajnálom, hogy ez történt) vagy amolyan (mit foglalkozol vele? lépj tovább!) üzenetek jönnek, de nem jött semmi.

belegondolva... nem lennék a Ti helyetekben sem. kurva nehéz most okosat mondani. jó, persze, belémrúgni mindig esedékes, de talán már látjátok, hogy velem mostanában olyan dolgok történnek, hogy erre már nem lehet mit mondani. egyszerűen ver az Isten, vagy a Sors, vagy nem is tudom mi történik... egyik borzalomból és csalódásból a másikba lépek, és ez mára már szinte mindennapos. 

ha lefekszem valakivel elsőre, az a baj, ha nem, az a baj. ha neten ismerkedek, az a baj, ha nem ott, az a baj. ha fiatalabb nálam, az a baj, ha idősebb, az a baj, ha egyidősek vagyunk, akkor az. 

mi történik??? mégis van valakinek bármilyen ötlete (hímzőszakkörön kívül), hogy lehet ezeket túlélni? egyáltalán hogy lehet a mai világban egy fullra eladósodott, egyedülálló, 33 éves nőnek talpon maradni Budapesten? hogyan? 

őszintén szólva, már én is csodálkozom magamon, hogy ilyen erős vagyok. régebben ezen sokkal jobban kiborultam volna. még a bőgős idejében ugye hogy kész voltam. 

pedig TG óta nem volt férfi, aki ekkora hatást tett volna rám, mint a Szűz hétfő este. TG-vel az első randink 2007. május 26-án volt. lassan 3 éve... és akkor mi történik? kifogok egy ilyen faszpörgettyűt. de ha ez lenne az első, akkor észre sem veszem. de mostanában csak ilyenekbe futok bele, és most már kurvára unom.

és azt se lehet mondani, hogy annyira hajtanám ezt az ismerkedést. egész nyáron semmi randi, most is már lassan 2 hónapja nem keféltem, de randim se nagyon volt. és nem voltam rágörcsölve egyikre sem. egyiket se hívogattam, meg nem írogattam nekik, meg nem lettem beléjük szerelmes 2 perc alatt. és tessék. 

akkor is mi a vége? lapát.

kivel van a baj? velem? a pasikkal? a Világgal? valaki mondjon már valamit... könyörgöm. hogy meddig fog ez tartani? hogy mit csinálok rosszul? hogy miért kapom mindezt? 

pedig én egy kedves, aranyos, intelligens, humoros, jó fej nő vagyok. ja, lefogytam 45 kg-ot 3 év alatt. és akkor? akkor már nem is vagyok ember? ja, és 33 éves múltam. ez a csoroszlya kategória? akkor már ássam is el magam? lassan egyre biztosabb, hogy gyerekem már nem lesz. mert mikor, meg kinek, meg hova, meg mire?

de hogy egyáltalán nem kellek senkinek?... se a soványnak, se a kövérnek, se az okosnak, se a butának... vagy csak dugna mindegyik, vagy még azt sem. hogy ezekről a parádés dumákról meg már ne is beszéljek, amit mindegyik előad, hogy így meg úgy. aztán lófasz, esti fény az egész.

nagyon el vagyok keseredve. nagyon-nagyon. teljesen kilátástalannak látok mindent. és jön megint a szájbabaszott, istenverte karácsony, aminél nincs dolog amit jobban gyűlölnék, és újra egyedül kell végigcsinálnom. és ebbe belegondolva máris potyognak a könnyeim, bár a munkahelyemen ülök. 

és a tavaly karácsonyom is egy mekkora fos volt, mert a bőgős akkor is mekkorát alakított. hogy szakadna rá arra is az ég, meg amit gondolok. egy raklapnyi disznószar, az. 

komolyan, csodálkozom, hogy még életben vagyok. hogy nem ülök otthon bőgve tegnap este óta. nem, nem az ereimet vagdosva, egyszerűen csak otthon ronyózva. a mai napom is itt a melóban olyan volt, hogy többször megfordult a fejemben napközben, hogy felállok, összepakolok és hazamegyek. nemcsak a tegnap este miatt álltam a sírás és az idegbaj küszöbén, hanem még a munkahelyem miatt is. teljesen kivagyok. kész. nem tudom, hogy lehet-e még ezt az érzést, meg ezeket a helyzeteket fokozni. nyilván nem. illetve nagyon remélem, hogy ez volt a csúcspont, és innen már csak jó dolgok jönnek.

MUHAHA! ezt én se gondoltam ám komolyan. 

átszerveztem az egész

hétvégémet. lemondtam a fotózkodást is. csak a holnap esti IHB buliban vagyok benne, de abban nagyon. Katinka jön fel Tibivel. már nyár óta nem találkoztunk, lesz miről beszélnünk. orbáncosmód be fogunk rúgni, meg tépni, az biztos. Katinkának ráadásul szülinapja volt a héten, azt is meg kell ünnepelni.

ez a program jó lesz. jót fog tenni. kikapcsolódok, felejtek. hétvégén meg marad a befordulás. nem bírok most senkivel találkozni. Banyával főleg nem. most egyáltalán nem vagyok rá hangolódva. most a Világ elől elbújós, elmenekülős hangulatom van. ismét. 

Barbi csodálkozik, hogy mennyi erőm van, hogy bírom a megpróbáltatásokat... hát én is csodálkozom magamon. de hát mit tehetnék? vagdossam fel az ereimet? volna értelme? nyilván lenne, csak van egy pár ember, aki miatt nem vagyok képes megtenni. mert nem akarok nekik fájdalmat okozni. nagyon szűk ez a kör akik nekem fontosak.

egyértelműen megint önpusztítás következik. már így is kezdek többet szívni a megszokottnál (eddig elég volt heti 1 g, most már 1,5-re bővült a szükséges mennyiség), ez még csak növekedni fog. 

tudom, sejtem, hogy számtalan lehetőségem lenne ezen kívül. de mégis micsoda? hímző szakkör? könyvtár? salsa klub? képtelen vagyok ilyesmire. bármire is.

buliba se szívesen mennék, hiszen minek, ha ilyen pöcsköszörűket tudok találni? vagy hát ilyenek találnak meg... szóval teljes a kudarc, önértékelésem a béka segge alatt már megint, a Világhoz való hozzáállásom meg... áhhh... csak az villog a fejemben, hogy MIÉRT??? miért szopok én ennyit, miért történik ez velem, mit követtem el, mit basztam el, hogy ezzel vagyok büntetve? hogy lassan 4 éve vagyok szopóágon. egyik fos jön a másik után. és ezek csak a pasik. hogy még ezen kívül mennyi szar van az életemben, azt el nem tudom mondani. az már szinte felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. 

mégis mit tehetnék? mit tegyek? elengedtem már számtalanszor és mégsem kaptam semmit sem meg. lemondtam már az egész társtalálásról, most már nem csak neten ismerkedtem (oké, 1 eset volt eddig, de ez sem rajtam múlott), mit tegyek még? volt, hogy hónapokig nem randiztam, és mégsem változott semmi.

ahhh... nem is rágódok ezen. meg semmin sem. minek? így is, úgy is megkattanok, szóval tök mindegy. úgy gondolom, az elmúlt időszakban én nem hibáztam, ha pasiügyről volt szó. egyszerűen rám jár a rúd. immáron 4 éve. és nem látom a végét. 

és ami még

kimaradt...

1. mikor betolta, hogy "ne kezdjek vele...", akkor azonnal fogtam a telefonom, és elkezdtem írni Barbinak egy smst, hogy "Megint bejött a megérzésem...." és folytattam volna, hogy "mert ennek vége van már megint..." de aztán nem folytattam és végül nem is küldtem el. a Szűz nézte, hogy mit írok, kérdezte, hogy kinek és miért pont most. nem válaszoltam. akkor már nem zavartattam magam, tudtam, hogy ennyi az egész.

2. érzem rajta, hogy szexuálisan valami iszonyatosan jót kapnék tőle, vagy kaphattam volna tőle, ha mégis úgy alakul. és azt is éreztem, hogy a régóta vágyott és mástól irigyelt pasi lett volna, aki olyan, hogy állandóan rám van szívódva, aki büszke a nőjére, akinek a barátnője a legszebb nő a világon, akit a tenyerén hordoz, akit állandóan meg akar érinteni, csókolni, mert imád, szőröstül-bőröstül. nagyon régóta vágyom egy ilyen férfira. viszont látom, hogy egy zűrös figura. hogy nagyon-nagyon nem egyszerű eset. de még ennek ellenére is adtam volna neki időt, lehetőséget, mert mint írtam már, amennyire taszít, annyira vonzódom is hozzá. és szívesen segítettem volna neki abban, hogy összeszedje magát, hogy rendezze az életét. mert szerintem egy szeretetteljes, biztonságos kapcsolatban, környezetben, háttérrel meg tudott volna nyugodni, le tudott volna nyugodni. vagy nem, de hát ezt már nem tudhatom. de megpróbáltam volna. mert értékes embernek gondolom, bár tény, hogy vannak/voltak kétségeim, fenntartásaim már az első pillanattól kezdve.

3. a Tesómnak el sem merem mondani, hogy mi a szitu. nem akarom hallani, hogy "na, én megmondtam..."

áhhh... ultragáz minden. én már nem merek ismerkedni, de frankón. nem tudok hinni senkinek, végképp, meg egyáltalán... mostanában még faszt se akarok látni. még attól is megundorodtam. és ez meg már pont a tragédia kategóriába eső dolog...

komolyan hallgatnom kellene

a megérzéseimre most már. tegnap ugyanis ugyanaz történt, mint múltkor a Csillagásszal. a Szűz véget vetett a dolgoknak...

hogy is volt mindez? felhívott délután, hogy látni akar, csókolni akar, este feljön hozzám. ó, remek. persze örültem neki. 6 után tudtam elszabadulni a melóból, ami ahhoz képest jó, hogy először este 8-ig kellett volna maradni. hazarohantam és vártam. nem sokára jött is a Szűz. 

elkezdett megint pálinkázni. megint vagy 4-5 feles lecsúszott. aztán kicsit egymásra szívódtunk a kanapén. közben csináltam egy cigit. dumálgattunk. mesélt még magáról. kiderült, hogy van egy 13 éves lánya, akit nem láthat, le van róla tiltva, csak néha lesi meg, lopva. 

cigizgettünk, dumálgattunk. aztán addig fajult a dolog, hogy a farka a számba került. én nem akartam, de végül engedtem a dolognak. mert miért ne? egy csomó ideig gyötörtük egymást. ő közben tolta a rusht. de nagyon durván. az a cucc még közvetve is nagyon durva, rajta keresztül, hát még amennyit ő tol. nem okoz az maradandó agykárosodást, vagy valamit??? na, mindegy. szóval küzdöttünk a kanapén, én kicsit elfáradtam, meg igazából nem is akartam az egészet, csak talán próbáltam valami ízelítőt adni, hogy mégis mi várható, ha velem kezd. hosszú idő után sem ment el. akkor már kezdtem magam szarul érezni. hogy mit csinálok rosszul, mert másnak elég ránéznem a farkára és elsül, vele meg már mióta küzdök. de már ezelőtt is váltottunk néhány szót arról, hogy egy nő volt eddig az életében, akitől a szexben mindent megkapott, de egyszerűen nem bírt együtt élni vele, mert nem. de hogy ő már biztosan nem talál még egy ilyen nőt. no persze az oroszlán egomnak be kellett bizonyítania, hogy ez nem így van, hogy én vagyok az, akivel neki nagyon jó lesz. végül rájöttem, hogy neki soha nem lesz senki elég jó. 

aztán, ahogy a sikertelen mikrofonpróba után ücsörögtünk egymás mellett, beszélgettünk, egyszer csak elkezdte sorolni, hogy ő már mindenét elvesztette egyszer, pedig vállalkozása, lakása volt, és hogy ettől ő már nem bír magával, egyébként is egy öntörvényű, önpusztító ember, úgyhogy NE KEZDJEK VELE. ezt így betolta arcba. na, mondom remek. csak annyit tudtam válaszolni: "rendben". 

pedig hétfőn, amikor még arról volt szó, hogy ki tudna engem boldoggá tenni, és én azt mondtam, hogy pl. ő, akkor még nagyon odavolt, meg vissza. nagyon örült, hogy ilyen választ kapott. két nap múlva meg már, hogy ne kezdjek vele.

és egyszerűen nem tudta megérteni, felfogni, hogy nem örök életig akartam várni a keféléssel, csak mondjuk 1 hetet, hogy nyugodt körülmények között, amikor én is fel vagyok készülve, akkor történjen meg. mindent megkaphatott volna akkor, de nem, neki előbb kellett. hát nem kapott belőlem szinte semmit.

ja, hát ezután a beszélgetés után még helyeskedtünk kicsit, aztán elhúzta a csíkot. még az ajtóban is próbált erőszakoskodni, de aztán elindult. 

és bár nem vagyok prűd nőci, azért elsőre egy kicsit sok volt belőle. mármint az, ha ezek a dolgok, amik a kanapén történtek (nem mennék bele a részletekbe), ha 3-4. alkalommal, vagy 1 hónap múlva jönnek elő, már meg sem lepődök rajtuk, vagy tudom kezelni őket. de ez most nekem tömény volt, sok volt, rémisztő volt. és igenis, többször féltem tőle. mikor az ajtóban erőszakoskodott például. komolyan megdermedtem...

azon gondolkodom, hogy mi a fasz baj van velem, vagy a pasikkal... egy csomó dolog miatt vonzódtam ehhez a pasihoz, de kb. ugyanennyi dolog taszít is benne. 

jobb lett volna, ha nem találkozunk tegnap? akkor a következő alkalomig tartott volna a "kapcsolat", nem tovább. megdugott volna, és akkor nyögi be, hogy ne kezdjek vele. 

durva, hogy már megint a Tesómnak volt igaza. hogy csak addig kellettem volna ennek a fickónak is, míg megdughat. hogy csak azért a rengeteg duma, hogy az ágyamba imádkozza magát. mondjuk, most már örökre elbaszta, soha nem fogja megtudni, hogy milyen is velem a szex, úgy igazán, mert amit tegnap mutattam belőle, az kb. nem volt semmi.

innen nézve már minden dumája hazug színben tűnik fel persze, minden amit mondott csak egy célt szolgált, a szexet. és én ettől már megint annyira rosszul vagyok. basszus, ha neten ismerkedik az ember, akkor ilyeneket talál, ha az utcán szólít le valaki, vagy buliban ismerkedünk meg, akkor ilyeneket talál az ember. mi a fasz van???? most akkor mondja már meg nekem valaki, hogy hova az anyámba menjek??? hova? és mit csináljak? 

itt volt egy pasi, akinek tényleg tetszettem úgy, ahogy vagyok. de vajon igaz ez? vagy csak az ágyamba jutás volt a cél? csak duma volt az egész? hogy hihetek ezek után bárkinek is? hogyan? hogyan éljek tovább normális aggyal, ép ésszel, mikor ilyenek történnek velem? ne legyen önértékelési zavarom? ne csavarodjak be? ne forduljak be? ne szívjam szét úgy az agyam, hogy azt sem tudom, merre vagyok arccal? hát dehogynem. 

az este még eldurrantottam egy plusz cigit, megnéztem az Alpha Dog c. filmet, ami jó durva volt, meg még pornót, csak azért is. éjfélkor feküdtem le, most meg persze hulladék vagyok. 

reggel nézegettem a mackós pasikat az utcán, de hát nem elég, hogy valaki nagyobb darab, ahhoz kell egy kedves arc, egy jó hang, egy jó stílus, egy kisugárzás, egy duma, hogy egyáltalán észrevegyem az illetőt. pláne, ha megkívánni is akarom. akkor semmiképpen ne legyen tunya, tesze-tosza, töketlen alak. 

mennyire durva, hogy ugyanaz történt megint, mint a múltkor. a Csillagásszal szerdán első csók, csütörtök full happy, pénteken szarul ébredés, este Csillagásszal vége. a Szűzzel hétfőn tök jó randi, kedden full happy, szerdán szarul ébredés, este Szűzzel vége. és mindkét esetben a pasi adta ki az ukászt. 

na, hát ennyi volt a történet. és szerintem veszek lottót, meg totót. ezek a megérzések, amiket én mostanában produkálok, most már nem szabad, hogy kiaknázatlanul maradjanak. 

picsoid üzemmód off

és ezzel mindenki jól jár. lenyugodtam, nem nyavalygok, nem görcsölök és nem agyalok, ahogy már megfogadtam tegnap, de persze ma reggelre ez mind elszállt. de máris jobban vagyok, mert hívott a Szűz. :D sajnos, ha meghallom a hangját, már kész vagyok. ennyi. azt mondja, este már aludt, mikor hívtam. de hogy egész éjjel rám gondolt, velem álmodott, meg minden. és hogy nagyon szeretne már újra megcsókolni, meg végigcsókolni mindenemet...

Istenem... ha ez csak egy röpke szexkapcsolat lesz, nekem az is megéri... :)))

de pont azt mondtam a Tesómnak tegnap, hogy én olyan élményben részesültem hétfő este, hogy ha csak az az egy volt belőle, ha csak annyi jutott nekem, akkor is megérte. teljesen feltöltődtem tőle. :)

de azért úgy néz ki, hogy nincs még ennek vége. egyelőre nincs. :) egyelőre én nem akarom, hogy vége legyen, és úgy tűnik, hogy ő sem akarja. de persze majd az idő, meg a további történések fogják meghatározni a dolgokat.

de hogy nagyon bírnám most ölelgetni, az biztos. főleg, hogy beszéltünk egy fél percet, így meg aztán pláne. :)

ismét menetrendszerűen érkezett

a mélypont. 2 nappal azután, hogy valakivel kellemes élményem volt, már nem vagyok benne biztos, hogy kell nekem...

tegnap 4-szer beszéltünk, de csak a lábam volt a téma, ami azért ennyiszer már elég unalmas.

csak hétvégén fogunk találkozni, de nincs pénze, úgyhogy ne menjünk sehova. hurrá. akkor csak vasárnap (ha egyáltalán hív még), mert én a szombati Flash koncertet most már nem fogom kihagyni. akkor majd vasárnap délután feljöhet, és ennyi.

rácsörögtem még este 3/4 9 körül, mert jó lett volna hallani a hangját, de nem vette fel. és vissza sem hívott.

a Tesómnak elmeséltem a sztorit részletesen, végszava: "vigyázz, nehogy csak kábítson ezzel a dumával, hogy egyszer megdughasson és ennyi..."

egyrészt kösz, hogy azt gondolod, nincs olyan pasi, aki úgy szeretne, ahogy vagyok. 

másrészt meg kösz, mert az én lila ködbe borult fejemben egyáltalán nem fordult meg ilyen gondolat, viszont most már csak ez forog.

komolyan, az ember inkább senkinek ne mondjon semmit. jobb, ha kussol. mert vagy elmúlik a varázs, vagy elmúlik a varázs. mindig mindenki a realitások talaján, és oda akar engem is rángatni. én meg azt utálom. bár nyilván hasznos. főleg, ha szar kedvű akarok lenni. akkor jöjjön csak a realitás. hogy egy öreg, rusnya csaj vagyok és soha nem fog senki magamért szeretni. ennyi. és még a Tesómtól is ezt kapom. parádés. még jó, hogy anyuék tegnap nem vették fel a telefont. no, persze őket nem traktáltam volna ilyesmivel, de belémgázolásban ők is tudnak alakítani.

csodálkozom, hogy itt még nem kaptam hasonló szellemű kommentet. de most jöhet, most úgyis a padlón vagyok, bárki belémrúghat nyugodtan. észre sem veszem már.

soha nem voltam

képes megérteni, vagy egyáltalán elhinni, hogy mit lehet szeretni egy 110 kg-os, kopasz, szőrös mackóban. most már értem. :)

annyira dzsodálatos volt a tegnap este, hogy ma már csak azon vinnyogok percenként magamban, de félhangosan, hogy: "Mackó... úgy hiányzol... nyüssz..." :)

egyszerűen imádom a mocskos pofáját. ez egy őrült, de nagyon bírom. :)

fú, azért érdekes este volt. :) a Szugló utca sarkán találkoztunk 6-kor. beültünk nem messze egy helyre. ő 3 pohár sört ivott, én egy tejeskávét, meg 2 pohár rosét. már a találkozásunk is meglepően történt. nem a távolságtartó 2 puszival köszöntött, illetve igen, de utána azonnal át is ölelt, jól megszorongatott. mintha ezer éve ismernénk egymást. aztán beültünk a kricsimbe, ott meg már nem volt kérdés, szinte 2 percen belül megcsókolt. észbe se tudtam kapni, egyszer csak már ott volt a szája a számon. és fini volt. bár ő a nyelvet totál átdugós, torokba lenyomós csókot tolja, azért én már próbálom átnevelni, irányítani a gyengédebb csókok felé. az est végére egészen jól ment neki. :) meg a kezemet puszilgatta, meg a nyakamat, meg ilyenek. édespofa. és nem zavartatta magát. és én sem. hát hiszen nem vagyok olyan. :)

kicsit becsíptem, mert tegnap semmit nem ettem, néhány tejkaramellán kívül, amit OJ a gyerekei elől hozott be. :) szóval becsíptem, de egyébként is jól éreztem magam. kiderült, hogy a Szűz is szokott spanglizni, bár neki inkább a poppersz jön be. na, ez parádés. addig nyavalyogtunk a 3-as villamos megállójában, hogy végül abban maradtunk, hogy feljön egy cigire és kész. mert a kapuig kísérni nem akar, mert az gáz, ha nem jöhet fel, nem jön és azonnal elválunk. nem akartam elválni tőle, így belementem, hogy feljöjjön. tudtam, hogy ha szívunk, meg ittasak vagyunk, meg egymásra vagyunk szívódva, akkor abból baj lesz, de eldöntöttem, hogy nem szexelek vele. első randin biztosan nem. és nem azért, mert nem kívánom, meg nem akarom, hanem mert egyszerűen nem tehetem meg. 

a villamoson, meg a buszon már a nadrágját gombolgattam, amitől ő persze teljesen bepörgött. tetszett neki, hogy nem zavartatom magam a bkv-n. otthon aztán zenét hallgattunk, csináltam egy cigit, dumálgattunk, csókolóztunk. ja, ő elkezdett házipáleszt inni. iszonyatosan bírja a piát. rengeteget megivott. de vagy 4-5-6 felest. én a végén már nem is tudtam követni. látszott is rajta, hogy kész van. 

no, hát tartottam magam. kisírta, hogy legalább a lábamat megcsókolhassa, ha már mást nem. megengedtem. imádta. nekem fura volt. soha senki ennyire nem volt még oda se a kezemért, se a lábamért, se más testrészemért. ő meg valamivel kapcsolatban megjegyezte: "tudom, lóg a melled, meg itt-ott lóg egysmás, de nekem így tetszel, nekem így kellesz..." hát mit lehet erre mondani?? csak vigyorogni tudtam, mert én ehhez totál nem vagyok hozzászokva. :( és bírja a dumámat is, meg azt, ami a fejemben van. nagyon jó volt együtt. néha az alkoholtól kicsit elborult az agya, de megértettem, hogy személyes kudarcnak éli meg, hogy valaki visszautasítja, hogy nem fekszem le vele azonnal. remélhetőleg azt meg ő értette meg, hogy ez nem neki szól, hanem egy védekezési mechanizmus, mert már sokszor megszívtam. de persze bebeszélte magának, hogy én csak szivatom, nem is jön be nekem, nem is akarok tőle semmit. 

pedig dehogynem. tök odavagyok. :) még a pulcsiját is levette, hogy lássam a meztelen felsőtestét, hogy elborzasszon. na, mondom, ennyi szőrrel te engem nem fenyegetsz. :) ki nem szarja le? még a háta is szőrös. eddig undorodtam az ilyesmitől. most meg a legkedvesebb számomra. :) mennyit tesz, ha a pasinak van kisugárzása és dumája? meg ha igényes önmagára? mert ezek mind fontosak és alapvetőek ahhoz, hogy el tudjam fogadni, hogy beinduljon a kémia. :) és nem agysebész, meg nem akadémikus, meg nem zenész, és valahol egyszerű is, de amúgy meg mégsem. 3 éves korában elhagyta az édesanyja, nevelőotthonban nőtt fel. 13 évesen már sorra dugta a csajokat. mindent kipróbált, amit csak lehetett. mármint a szexben. emellett nagyon érzelmes ember. mély érzései vannak. volt barátnőjéről mesélt (aki egyébként jól átverte és lehúzta), és könnybelábadt a szeme. és romantikus. és gyengéd. és finom. és édes. és cuki. :)) és látom benne, hogy az a típusú pasi, aki a tenyerén hordozza azt a nőt, akit szeret és aki viszontszereti. és lehet, hogy nem fogunk Freud munkásságáról értekezni minden vasárnap délután a kávé mellett, de tudunk együtt filmeket, focimeccset nézni, ráadásul mindenféle zenére mozdult a teste, akár retró, akár klasszikus, akár tuc-tuc. szeretkezni meg Barry White zenéjére szeret. hát ezen nagyon vihogtam. :)))

az eredeti szakmája egyébként szakács... és imád főzni. meg persze enni is. látom a szomorú sorsom, hogy akkora seggem lesz nemsokára, mint még soha. :)))

és nagyon jó cuccai vannak. kurvajól állnak rajta a ruhák, jó az ízlése is. és isteni finom illata van. pont az a természetes, férfi illat, ami nekem tetszik. kellően diszkrét, de érezhető és kellemes. 

az elválásunk viharos volt kicsit. negyed 1 körül adta ki a jelszót, hogy akkor elindul. nem akartam, hogy menjen, de azt sem, hogy maradjon. ha megy, hiányozni fog, ha marad, dugni fogunk és nem alszok. nagy dilemma... felöltözött, az ajtóban álltunk és már nyüszögtem, hogy mikor hív. erre ő: "majd beszélünk..." adott egy puszit és hátra sem nézve kisétált az ajtón. akkor pislogtam, hogy mifasz, most mi baja van. elszívtam még egy cigit, gondolkodtam, eszembe jutott, hogy írok még neki valami kedveset, de aztán inkább behaladtam az ágyba. aludni persze nem bírtam. csak vigyorogtam és rá gondoltam állandóan. kb. 1 óra múlva csöngött a telefon. annyira tudtam, hogy ő lesz. :))) felhívott, hogy mindjárt hazaér és puszi, meg minden, meg majd hívjam. ahhh... tehát nincs harag... :)

aztán már ma délelőtt is hívott, hogy mizu. meg aztán megint, később, de csak annyira, hogy elmondja, mennyire finom volt a lábom, hogy nem is gondolta volna, hogy ennyire finom, puha a bőröm, meg mindenem... hogy ilyen nincs. de hogy most indul is dolgozni, le is teszi. :))))

most mit mondjak? soha nem történt még velem ilyesmi, de teljesen kész vagyok. totálisan. az se érdekel, hogy tegnap Blurt koncertről maradtam le. semmi nem érdekel. kurva jól érzem magam. és nem görcsölök semmin, hogy szerelem, meg akármi. ami a szívemen, az a számon. nem görcsölök, csak élvezem azt, ami történik velem, körülöttem, a társaságában. hogy mire alakulnak a dolgok, az meg a jövő zenéje... :)

persze utólag jut

eszembe, hogy megjegyezzem, most éjszaka már a Szűzzel álmodtam... ez azért elég gyors volt... :)

ma már hívott, de annyira tudtam, hogy ő lesz. mondtam is neki. Gyönyörűségnek, meg Széplábúnak hív... annyira cuki.

azt érzem benne, hogy a tenyerén hordozna, ha összejönnénk. és nekem ez kell. hogy valaki bolonduljon értem. és pont ezért is jobb az ilyen találkozás, ismerkedés, mint a netes, mert külsőre nézett ki magának. aztán persze beszélgettünk a buszt várva, meg a buszon, és akkor már mondta, hogy jó fej is vagyok, meg minden. 

de ugyebár itt most más a szitu, mint netes társkeresőn, mert először jött a valóság, az első benyomás, érzés, személyesen, és majd csak később derülnek ki a dolgok a másikról. folyamatában. 

és bármennyire is alapvetően nem esetem a pasi, már most rettenetesen kívánom, már a buszon olyan puszikkal váltunk el, hogy majdnem csók lett. (el is mondta, hogy ő már meg akart csókolni a megállóban) és a kémia valami miatt iszonyatosan beindult. a részemről. meg ahogy hallom, nála is. csak annyit mondtam, hogy a szűk nadrágom farzsebében ciccergett a telefon, erre válasz: "ne basszál fel..." :) mármint, hogy ne mondjak ilyeneket, mert idejön és szétdug. vagy mittomén. kb. így kell érteni. 

és kurvajó a hangja. férfias. meg az egész megjelenése is az. végre nem egy kölyökképű ficsúr. (Csillagász és Hétfői azok) igaz, kissé kopaszodik, ezért minimálisra le van vágva a haja általában, de az sem érdekel. komolyan nem.

ha jó vele lenni, és ha szeret engem, akkor bőven elég, ha csak 1 fokkal szebb az Ördögnél. ő pedig több fokkal is szebb. :))))

csak a csillagjegyétől félek. nem nagyon jövök én ki a szüzekkel. igaz, eddig csak lányokkal volt összetűzésem, de akkor is. engem a rend és tisztaságmánia, meg a mindenbe beleszólás nagyon zavar. attól én kiborulok. ezt meg is mondtam a srácnak. ő meg nem jön ki az oroszlánokkal, mert a családjában volt erre példa. úgyhogy mondom, ez érdekes lesz. de kíváncsian várom, hogy mire, merre alakulnak a dolgok.

természetesen igyekszem beszámolni. :)

egyeseknek hiányérzetük támad

ha nem írok, és ezt szerencsére jelzik is nekem levélben, ami nagyon-nagyon boldoggá tesz, úgyhogy akkor írok néhány sort. (tehát 100 oldalt...)

hol is kezdjem? amit már egész héten meg akartam írni, hogy egyrészt reggelente mostanában dj-set játszok a munkahelyen.

megyek be, fülemben zene, az irodám még sötét, de ugyebár a nagy üveges kalitkára kell gondolni. előttem egy tft monitor, majdnem mint egy laptop, erre én még a sötétben, sapkában, kabátban, elkezdem nyomatni a dj-s mozgást, mintha a dj pultban állnék. kevergetek, kavargatok, jobbra-balra, közben persze megy a bólogatás ezerrel. amint valaki közeledik, akkor abba hagyom. :)))

a másik, hogy napi 20 dkg csokoládé bevitele nélkül a szervezetem egyszerűen nem életképes. rengeteg csokit eszek. jujjj. ez már komoly függőség. most még azt nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb, a csokitól függeni, vagy a spanglitól. az a baj, hogy egyikből következik a másik. na, mindegy. :)

pénteken annyira, de annyira nem éreztem a bulit, hogy az nem igaz. spangliztam, tévéztem, mindent csináltam, csak teljen az idő. aztán persze 10 előtt már ott voltam, és Barbiékra sikerült majdnem egy órát várnom a hely előtt. a hidegben. a maradék spanglimat eltoltam, mert azt hittem jönnek, aztán kezdtem pörögni a flaszteron, de mire megérkeztek, már megint ott tartottam, hogy megyek haza. persze, nem hagyták, hogy lelépjek. :)

a buli volt már jobb is, leginkább szerintem rajtam múlott, hogy nem mulattam olyan hatalmasat. persze voltak uncsi részek, főleg mikor a live karaoke ment, az borzasztó volt. :(

legtöbbször a Magyarország-Olaszország U21-es meccset néztem, mert a helyen volt egy plazma, amin azt adták. de persze diszkréten kellett, hogy Barbi ne verje be a mocskos pofámat amiatt, hogy nem vagyok partyface. :) sokáig egyébként az a meccs tartott a buli helyszínén. ha nem ment volna, már előbb veszem a kabátom.

végül végig kibírtam. hajnali 3 körül szabadultunk ki az utcára. elköszöntem a taxis brigádtól és az éjszakaihoz indultam. fülemben zene, ahogy kell. nézném a buszt, hogy mikor megy, erre megszólít egy srác. külsőre nem az esetem. nálam magasabb, ami nem baj, de pocakos... mondjuk, nem a gusztustalan zsírtömeg, inkább egy sörpoci. de jól látható. de az öltözködése, a stílusa, a dumája mind bejövős volt. :)

olyannyira, hogy az éjszakai buszon már a kezemet melengette és puszilgatta (én meg hagytam), majd elkérte a számom. és azóta már vagy ezerszer hívott. :) azt hittem, hogy nem fog hívni, hanem majd hazaér szombat reggel és nézi a telefonját, hogy ki ez és ennyi. de nem. hív, rendületlenül. és ma este lesz az első hivatalos randink.

annyit lehet róla tudni, hogy a neve innentől kezdve Szűz, mert abban a jegyben született (ami nekem annyira nem kóser, de persze nem zárkózom el előle), 33 éves, 3 saroknyira dolgozik a munkahelyemtől, és Zuglóban is lakik. 1 éve nincs tartós kapcsolata. és hogy már a buli előtt, míg én kint várakoztam a későkre, már akkor kinézett magának, aztán a buliban nem jött oda hozzám, mert mittomén miért, de nem, és utána meg a buszmegállóban találkoztunk, és hogy szerinte ez pont így volt jó, és így volt rendezve. szóval életemben először megtörtént velem az, hogy valaki "kinézett" magának, hogy megtetszettem valakinek, aztán leszólított, aztán elkérte a számom és még józanul is akar velem találkozni. :)

a hétvégém kábé ebben a révületben telt egyébként, össze-vissza ettem és aludtam, meg persze spangliztam. szombaton pl. éjjel a RádióCafén találtam valami szeletelést, arra rászívódtam, majd éjféltől 4-ig a kanapén ÜLVE aludtam. nem dőltem el, meg semmi, csak ültem, mint egy jól nevelt kislány, kicsit hátrabukott fejjel és úgy aludtam. 4 órát. karaj, mi? :))

vasárnap 11 körül ébredtem, boltba el, aztán punnyadás tovább. a Szűzzel dumálás (tegnap 4-szer hívott...), egy kicsit rá gondolás, meg tévézés. ennyi. :)

ma meg este 6 körül randi, valahol itt, Zuglóban. persze emiatt már randiszerkóban és randisminkben jöttem. a dekoltázsom a köldökömig ér, de felvettem még egy pulcsit, hogy itt bent ne a csöcsömet bámulják a kollégáim, ha egy mód van rá... a sminkem meg zsönyörűséges szokás szerint. :)))

Hétfői? se kép, se hang. még a pénteki buliból majdnem küldtem neki egy smst, de hálistennek Barbi elrakatta velem a telefont. most meg már örülök is neki, hogy nem írtam üzit. egy sort se. bekaphatja az is. ha megengedem, persze... :)

olyan hetem van

hogy el nem tudom mondani. konkrétan a seggemen veszek levegőt munkaidőben, hétfő reggel óta. pedig írhatnékom volt, de egyszerűen nincs időm rá. talán most egy kicsi... persze már felére sem emlékszem annak, amit írni akartam, de majd megpróbálom összeszedni.

kezdődött a hét OJ két fél nap szabijával, mert megbetegedtek a gyerekei. széthajtottam magam mindkét nap, mire bejött, már éppen az őrület határán álltam. szerdán és csütörtökön meg oktatások, meg mindenféle szervezkedés, akkor meg attól őrültem meg. nem is igazán tudom, hogy miért, de tegnap pl. hihetetlen idegroncs napom volt. korán reggel  felhúztam magam, hogy mennyire töketlen cégnél dolgozom... áhhh... nem is ragozom.

a hétfőt egyébként úgy indítottam, hogy fordítva vettem fel az egyik felsőmet. nem látszott, de kényelmetlen volt, viszont nem fordítottam meg. nem tudtam még, hogy milyen szerencse fog érni, nap végén aztán kiderült, hogy az a mákom, hogy még hitelképes vagyok a bankomnál. már ha ez egyáltalán szerencsének minősül. jelen helyzetemben annak. 

szerdán reggel a földhivatalban kezdtem. a villamoson szemeztem egy fiúval. illetve ő kezdett el szinte tátott szájjal, kikerekedett szemekkel nézni. már zavarbaejtően bámult. helyes fiú volt, mikor leszálltam, rá mosolyogtam és ő ezt viszonozta. ahelyett, hogy elkérte volna a számom. na, mindegy. kezdem megszokni, hogy a Világ töketlen, mulya pasikból áll, tisztelet persze a kivételnek.

a földhivatalbeli ügyintézők a világ urai. 25 ablakból 10-ben ül valaki, de csak 2 hív ügyfelet. mert még kávéznak, meg traccsolnak. eszem megáll. ha én így dolgoznék, már régen seggberúgtak volna, de persze a közszférában elég sok mindent megengedhetnek maguknak az emberek. és ez kurvagáz.

csütörtökön akartam menni gyűrűállításra, de persze nem tudtam, mert egyszerűen nem volt időm elszabadulni 1 órára sem a melóból. úgyhogy jövő hét szerdáig várnom kell ezzel. pedig már készültem arra, hogy milyen jókat fogok enni a hétvégén. :(

tegnap csak arra vártam, hogy végre hazaérjek és rágyújtsak egy spanglira. terveztem, hogy borozok is, de azt túlzásnak gondoltam, ma úgyis be fogok rúgni eszméletlenül. bár nem érzem annyira a bulizást (nyilván, mert fáradt vagyok), de azért estére csak felpörgök...

vigyorogva jutott eszembe a napokban, hogy már egyáltalán nem jut eszembe a Bőgős. ez tök jó hír. :))) meg azon gondolkodtam, hogy fú, de nem kell nekem pasi. nagyon nem kell. egyáltalán nem. egyik sem érdekel. nem is erőltetem a dolgokat.

Hétfőire hétfőn délután küldtem egy sms-t, hogy mifasz, erre este válaszolt, hogy akkor ébredt, tegyük át keddre. na, azóta nem jelentkezett. ha arra vár, hogy én keressem, akkor arra várhat. elegem van a töketlenkedéséből. leszarom magasról. majd hétfőn reggel kap egy e-mailt, hogy fú, milyen jót buliztunk a héten és hogy jobb lesz, ha végleg elfelejt, mert nekem ebből a szarakodásból, pöcsködésből elegem van.

most a melómat is utálom, már megint. év végére akkora hajtás jött össze, annyi megbízás és meló van, hogy el nem tudom mondani. folyamatosan úszunk mindennel és csak kapkodjuk a fejünk. nagyon várom a karácsonyt, de csak azért, mert akkor lesz 2 hét szünet, amikor a munkahelyem környékére se kell jönnöm és nem kell foglalkoznom a faszságokkal, meg pihenhetek kicsit. ez már csak cirka 1 hónap. addig csak kibírom valahogy. 

egyre inkább megerősítést nyer bennem, hogy nekem írással kell foglalkoznom, pl. újságírás. nem kellene hagyni, hogy elsikkadjon a tehetségem. beszélek is a Magyar Hírlapnál dolgozó ismerősömmel, hogy tud-e valami tanácsot adni, hogyan induljak el ezen a területen. hátha...

az iwiwes hírfolyamban először zavaró volt, hogy mindenkiről megtudhat az ember egy csomó mindent, de valahol érdekes, mikor látom, hogy emberek módosítanak az családi állapotukon, hogy mostantól kapcsolatban, vagy mostantól egyedülálló. érdekes. főleg hétfő reggel szoktak ezek jönni. mi történhet ezekkel az emberekkel a hétvégén, hogy hétfő reggel mindenképpen közölni akarják a világgal a családi állapotuk megváltozását. elgondolkodtató dolgok ezek.

ja, és már két vagy három éjszaka is (nem egymás után, csak fel-felbukkanóan) az egyik fiatal operátorommal álmodok, hogy rámászok, meg mittomén. pedig igazából nem is foglalkoztat a srác. nyilván csak tudat alatt... mikor ez leesett, akkor persze tegnap este a kanapén el is képzeltem, hogy milyen lenne enyelegni vele. jó, be voltam tépve, az igaz. de azért elképzeltem. ehhez képest ma reggelre TG-vel álmodtam valami baromságot. gyilkolászós, féltékenykedős történet volt, a részletekre nem emlékszem.

mi van még? nem is tudom. minden estém kb. ugyanúgy telt otthon. hazaértem, ettem, tekertem, tévéztem, döglöttem. 4-ből 4 este a héten eddig így ment. a mai bulizással fog telni, Barbi és a Kos társaságában. utóbbitól már előre félek, mert a héten eléggé eltűntem előle, mert ő is felidegesített a hülyeségeivel. mindegy. nyilván meg fog jönni, ezért indulok pöccre minden helyzetben.

és este még a Bak is hívott. nagyon fura volt. már nem igazán voltam képben. valami új melót akar ajánlani, hogy kávézzunk a jövő héten egyet. majd jól megmondom neki, hogy szerintem ne találkozzunk, mert úgysem érdekel, hogy mit akar mondani. semmiféle pilótajáték, MLM és egyéb faszság nem izgat. vagy írni fogok, vagy szopódok itt tovább, de más nem érdekel.

a hétvégén punnyadok. az jó lesz. bár lett volna szombat délutánra program, de az sajnos ugrott, bár remélem, hogy be tudjuk pótolni hamarosan.

ó, és még annyit, Banyával örökre végeztem. már nem barátnőm. 20 év után ennyi. leszarja a fejemet. főleg, ha én szar passzban vagyok. ha persze ő van olyan helyzetben, akkor nyilván mindenki álljon haptákban, hogy az ő lelkét ápolja. de ha neki happy minden, akkor a többiek dögöljenek halomra. hát kösz. nekem olyan Barátnő kell (és hálistennek már van is), aki jóban és rosszban egyaránt velem van és viszont. úgyhogy tán ne erőltessük azt, ami nem megy. sosem ment, csak talán én ragaszkodtam hozzá. mert akkor még nem tudtam, hogy létezik igazi Barátság is. most már szerencsére tudom. 

elképzeltem tegnap este

hogy milyen lenne valakivel együtt élni. újra. elképzeltem, hogyan csinálnám, milyen lennék, hogy viselkednék, ha valakivel együtt élnék.
alapvetően úgy gondolom, hogy apró figyelmességekkel, a másik gondolatának kitalálásával, pici meglepetésekkel, pici ajándékokkal lehet megfűszerezni a dolgokat. figyelmességként el tudok képzelni olyat, hogy mire felkel a másik, megfőzöm a kávét, vagy hozok friss péksütit munka előtt a boltból. vagy küldeni neki valami jó zenét munkaidőben mailben, vagy egy kedves fotó, tárgy otthagyása a reggeli mellett. megfőzni vacsira a kedvenc kajáját, elhívni koncertre, színházba, moziba.
vagy hát figyelmesség az is, hogy míg ő nézi a tévét, én letusolok, majd frissen, illatosan, egy szál köntösben belibbenek a nappaliba, szó nélkül letérdelek elé, kigombolom a nadrágját és oltári nagy gyönyörben részesítem. aztán, mint aki jól végezte dolgát, nyomok egy csókot az arcára és elvonulok a hálóba a kedvenc könyvemmel. :)
biztos vagyok benne, hogy ezeket a dolgokat a másik fél is értékeli, élvezi. és egy idő után benne is kialakul a vágy, hogy nekem meglepetéseket okozzon, hogy kedveskedjen. nem a nap 24 órájában, meg nem a hét minden napján, de alkalomadtán igen. és akkor kölcsönösen mennének ezek az apróságok, oda-vissza, egymásnak. és biztos vagyok benne, hogy ettől tud egy szerelem örökké lobogni, ettől tud egy kapcsolat jó lenni, ha odafigyelünk a másikra, ha lessük a kívánságait, ha törődünk vele. a társunk hálás lesz és ő is a tenyerén fog hordozni.
persze csak akkor, ha ő is hasonló emberből van, mint mi. de hát alapvetően azért csak úgy választunk társat, hogy legyenek közös vonások, nem? de még ha nem is áll rá egyből a dologra az agya, egy idő után, ha szeret, úgyis viszonozni akarja azt a sokmindent, amit kap. és akkor már nyert ügyünk is van. ha nem válik ez görcsös megfeleléssé, hanem megmarad annak, hogy szeretjük a másikat és ezt szeretnénk minél több formában kifejezni, akkor csodálatos kapcsolatban élhetünk életünk végéig.
valami ilyesmire vágyom. és akivel ezt jelen pillanatban el tudom képzelni, az Hétfői. mert ő gyengéd, érzékeny ember, de képes őrültségekre is. és nekem ez a két dolog egyformán szükséges.
de ha nem ő lesz a befutó, akkor más. de fenti elképzeléseimből nem engedek. :)

a megérzéseim nem

csalnak mostanában.
már csütörtök este éreztem, de pénteken meg aztán totálisan, hogy az lesz Csillagásszal, ami lett. nem véletlenül voltam én egész pénteken fostalicska kedvű.
szombaton éreztem, hogy nagyon be fogok rúgni este, hát úgy is lett. már mikor a Lidl-ben vásároltunk a Tesómmal, akkor félhangosan elmormogtam, miközben egy üveg rosét tettem a kosárba, hogy "hú, de be fogok rúgni ma..." és tessék. este 8-kor már annyira készen voltam, mint a lecke. ekkor kezdtem el Hétfőire rászívódni és vad smsezést nyomattam. hajnali fél1-ig. izgi volt. és vicces. :) kölcsönös volt az egymásra gerjedés. nem is sejtettem, hogy olyanokat fog válaszolni, amilyeneket. várom is a találkozót ezerrel. :)))
szombatról vasárnapra a wc-n töltöttem az időt, mert iszonyú hasmenésem lett. nyilván mert össze-vissza ettem minden vackot szombaton. :))
aztán vasárnap délután jött a szuperrangadó: Chelsea-MU. mikor még csak a kezdő 11-et hirdették, én már akkor küldtem sms-t a kollégámnak: "nagyon ki fogunk kapni..." és bizony jó volt a megérzésem, mert 1:0-ra nyert a Chelsea. nem kaptunk nagy zakót, de veszítettünk. és én ezt már a meccs kezdete előtt tudtam.
Hétfőivel tegnapra beszéltünk meg Stexben piálós találkozót, és annyira biztos voltam benne, hogy nem lesz belőle semmi. így is lett. fél9-kor írt, hogy akkor kelt fel, úgyhogy inkább a ma este sanszos. :)
na, szóval hallgatnom kell a megérzéseimre, mert nem vernek át. :)

nincs szerencsém idén

a péntek 13-ákkal. bár tegnap nem 13-a volt, de péntek, és pont úgy éreztem magam egész nap, mintha a jövő heti 13-át előre hozták volna egy héttel. egész nap a fos kedv, a hullámvölgy, a mindenki hagyjon békén és elegem van a Világból hangulat. be is vonzottam minden szart, amit csak lehet ennek ürügyén.

kezdődött ott, hogy délután felvetettem a Csillagásznak, mi lenne, ha nem mennénk a Zeneakadémiára. azt mondta: semmi, ő sem érezte az éjszakai koncertezést. (bravó. mégis mikor akart szólni?) ez eddig nagyjából rendben is van, de aztán 4-kor végeztünk mindketten, de egy szó nem volt róla, hogy akkor a koncert helyett mit csinálunk, mikor találkozunk.  hazajöttem és éreztem, hogy ez a fiú aztán nem fog engem keresni.

próbáltam elterelni a gondolataimat, hallgattam a Bartók Rádiót, feküdtem a kanapén betakarózva és pihentem. iszonyú fáradt voltam. egyszer csak jön egy sms. a Bankomtól. terhelés 75.000,- forint. megnézem közelebbről. APEH inkasszó a céges számlán. parádés. nem tudtam mi hiányzott. a fél fizetésem oda. már szinte bosszankodni se tudtam, egyszerűen csak tudomásul vettem, hogy megint itt a karácsony, és nem hogy ajándékokra nem fog telni, de nagy valószínűséggel az éhenhalás küszöbén állok, a számláimat nem fogom tudni kifizetni, hacsak nem pumpolom megint a Tesómat, akinek szintén nincs miből adnia és a többi… pár könnycsepp legurult az arcomon. aztán hívott Anyu. elkeseredésemben (bár nem akartam neki fájdalmat okozni) benyögtem, hogy mi van, hogy ugrott a fizum fele. erre mondja, hogy a héten kapta meg a levelet az inkasszóról, csak elfelejtett szólni és hogy ez most mennyire bántja. mert ha tudom, hogy inkasszó van a számlán, akkor nem utaltatok oda lóvét, hanem megoldom valahogy másként. vagy, azonnal leemelem ami rajta van, mikor megérkezik. de hát a fene gondolta, hogy ez van. (mondjuk, valamilyen szinten jobb, hogy így történt, mert már ugye a végrehajtáson volt az ügy, és ha nem sikerül nekik inkasszóval megszerezni a pénzt, akkor mennek Anyuékhoz a végrehajtók, és abba meg jobb nem belegondolni…) Anyu javasolta, hogy ma délután kérjek Aputól segítséget. hát pont erre vágytam, hogy megint kérincséljek… egyáltalán nem az én stílusom.  mindegy, ebben maradtunk.

ezután, mivel már éppen a földön feküdtem és az Élet páros lábbal rugdosta a vesémet, bár megfogadtam, hogy én aztán nem jelentkezek Csillagásznál, mégis küldtem neki egy sms-t. valami ilyesmi volt, hogy „Hello! Micsi? Én éppen a zsilettet keresem. Nincs ami feldobjon… :(”
erre jött a válasz, hogy: „Szia! Remélem nem találod meg! ;) Csináltam egy cigit, a Hardwired c. filmet nézem, később megyek a Dieselbe behajtani, ha lesz pénz.” erre én: „Az remek.” ennyit tudtam kihozni magamból. bár akkor már éreztem, hogy gáz van. hogy valami nem kóser. fájt, hogy velem nem is akar találkozni. és akkor itt jött a válasz: „Sajnálom. Súlyos érzelmi válságba keveredtem. Lehet, hogy korai volt az a csók.” az Élet ezzel vitte be a legszebb, legkeményebb, legcélzottabb rúgást, egyenesen a koponyámra irányult. az acélbetétes bakancs, amivel rugdalt, fémesen csengett a fülemben. kezdtem elveszíteni az eszméletem és valami homályos mélységbe zuhantam.

na, parádés. tulajdonképpen ennyi. Csillagász egy sms-ben, 1 hét után le is pattintott. azt nem mondhatom, hogy szakított velem, hiszen igazából nem volt mit szakítani, de le lettem koptatva 1 hét után. ezt egyszerűen nem hiszem el.

de a legdurvább, hogy én pont ugyanígy éreztem és gondoltam az egész szitura. persze, örültem a csóknak, de miután csütörtök hajnalban elment, és leültem elszívni még egy cigit és átgondolni, hogy mi van, én sem voltam benne egyértelműen biztos, hogy akkor most minden sínen van, és hogy akkor innentől fáklyás menet az egész. csütörtökön még ment az örömködés, de már este, mikor ő szeretett volna velem találkozni, meglepő módon én offoltam. pedig elvileg nem vagyok ilyen. az elején minden időt kihasználva szeretek a másikkal együtt lenni. csütörtök este meg mégsem akartam már, hogy vele legyek. és nyilván ezt ő is megérezte, hiszen önmagától döntött úgy, hogy akkor nem jön fel és hazamegy. pedig hozott volna nekem kaját, már az is nála volt. aztán mindent egyedül evett meg otthon.

aztán a péntekről már végképp ne beszéljek, amikor is valóban úgy ébredtem, hogy ez az egész korai, és egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy működhet, hogy akarom a dolgot. és a pénteki beszélgetésünk is lapos volt, meg kevés. bár sokat melózott, de máskor mindig írt valamit, most meg nem. és hagyott úgy kilépni chatről, hogy az estével kapcsolatban semmit nem pontosítottunk. érdekes, hogy ugyanúgy bizonytalanok voltunk a másikkal kapcsolatban. csak én erről neki nem beszéltem.

ahogy megkaptam a lepattintós sms-ét, akkor aztán már tényleg a pengét kerestem és arra vágytam, hogy miközben hosszában vágom fel az ereim és a véremmel festem ki a lakást, közben valaki taszítson le a Taigetoszról, mert semmi létjogosultságom ezen a Földön. taszítsanak le onnan, sőt, rugdossanak addig, amíg még mozgok és lélegzem. mert hogy mi a fasznak élek, azt nem tudom.

nem volt nekem elég persze ez. gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. adjunk neki. nem lett volna szabad, de kis idő múlva a következő sms-ezés zajlott le köztem és a Csillagász között:

én: Basszus, annyira szép kezed van…
Ő: A tiéd is szép ;)
én: És az orrod…
Ő: A nagyapámtól örököltem
én: Az öreg Barcsai…

aztán később megint
én: Bizony korai volt… De vajon lehet-e meg nem történtté tenni?
Ő:  (küldött egy üres üzenetet, mintha egy tiszta lap lenne)
Ő: Mindent lehet…
én: * (ez egy felfedezetlen csillag neki)

és ennyi. erre már nem válaszolt. mit is írhatott volna? természetesen egyértelmű, hogy ennek ennyivel vége is van. az, hogy én még utána kapirgáltam, csak ront a helyzeten. hogy ő nem fog keresni többé az világos. és ha van egy kis eszem, akkor én sem fogom. nem égetem magam tovább.

na, hát akkor téli depresszió szevasz. jó, hogy jöttél. ahogy elnézem, sokáig maradsz. talán örökre. ki tudja? talán az „örökké” nem is tart majd olyan sokáig. hogy ennek ez egésznek nagyon hamar vége lesz. mert véget vetek neki. mert elegem van. furcsa, de már sírni sincs erőm. és bár tegnap még áradoztam a Tesómnak a Csillagászról, ha ma megkérdezi, hogy mi volt, nem is tudom mit mondok… basszus, mennyit tudnak változni a dolgok egy fél nap alatt??

és a legszebb, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy ismét a volt férjemmel álmodtam. ez mostanában már előfordult. a hétvégén, Anyuéknál is volt egy zavaros álmom, de annak is az volt a lényege, hogy az exférjemmel vagyok, hogy újra összejöttünk és full happy minden. és ma reggel megint. jézusom. azt az embert sírnám vissza? nem. nyilván nem őt. csak a helyzetet. hogy nem nyomorogtam amikor vele voltam és volt valaki mellettem, akit lehetett szeretni. aki persze viszont szeretett. még ha a szakításkor azt is mondta, hogy „örülj, hogy elviseltelek…”, azért ő szeretett engem. talán az egyetlen férfiként az életemben. najó, tudom, hogy a Bőgős is szeretett, csak az nem tartott ki sokáig.

azt hiszem, a Rákokat is kihúzom a listámról. ugyanolyan veszélyesek számomra, mint a Halak, vagy a Skorpiók. nem nekem való ez a szeszélyesség, csapongás. tudom-tudom. jelen esetben én is ugyanúgy éreztem, mint a Csillagász. hogy nem voltam biztos semmiben. de hát esetleg ha beszéltünk volna róla… fura, mert csütörtökön még annyira a csók lázában égett. hogy milyen jó volt, meg finom, és hogy vágyik még rá. és ő indítványozta, ő nyomatta aznap is, hogy találkozzunk. aztán meg… aztán meg ez a vége. most persze gondolhatnám, meg bízhatnék abban, hogy keresni fog, de hát úgysem ez lesz. meg mégis hogyan folytatnánk ezek után? az a csók megtörtént. meg a pénteki sms-ezés is. ezt nem lehet meg nem történtté tenni, bármennyire is szeretnénk. de szeretnénk egyáltalán, hogy meg nem történtté tegyük? szerda éjjel mindketten úgy éreztük, hogy helye van annak a csóknak. hogy nem bírjuk tovább, ha nem történik meg. de át lehet ezen ugorni? lehet ezután megint helyeskedni, egymás kezét fogni hetekig úgy, mintha mi sem történt volna? nyilván nem. és ezt ő is tudja.

„súlyos érzelmi válságba keveredtem. lehet, hogy túl korai volt az a csók.” na, hát ez a szakítós duma megérné, hogy a szakítós blogon kössön ki… de komolyan. de miért kapok én még mindig ekkora pofonokat? mit rontok el állandóan? tegnap hazafelé a szokásos nagyképű és felelőtlen közlekedési módszerem választottam. arra vártam, hátha elüt egy autó, vagy a villamos, vagy bármilyen hatalmas jármű. hát… nem voltam elég felelőtlen, mert nem sikerült. de benne volt a levegőben. már éreztem a vesztem.

és akkor ma délután, a kórházban, kezdjem el mondani Apunak, hogy gáz van. nem is tudom. ennél a szitunál meg aztán végképp nincs más jobb, mint beülni egy kád forró vízbe és kivéreztetni magam, miközben az utolsó spanglimat szívom…

csak röviden írok

mert nincs kedvem pötyögni. meg semmihez nincs kedvem.
tegnap a munkahelyen jól felbaszták az agyam, úgyhogy Flasht hallgattam hazafelé, hogy lenyugodjak. útközben talált rám Csillagász üzenete, aki azt feszegette, hogy szeretne feljönni. beleegyeztem. aztán otthon várt a fekete leves... a macska lerámolt a dohányzóasztalról mindent. teás bögre a földön, tea szétfolyva, hamutartó a földön, hamu és csikk kiszóródva, pohár az asztalon összetörve, de a darabjai mindenfelé és még sorolhatnám. annyira ideges lettem, hogy 10 percig üvöltöttem vele, teli torokból. már csak pont ez hiányzott, hogy hulladékon nekiálljak takarítani. és persze nekiálltam.
aztán felbaszott az is, hogy most már egyáltalán nem megy az evés. most már minden kijön. és már kurvára unom. csoda, hogy még élek, tulajdonképpen. elegem van a fuldoklásból, meg abból, hogy a csoki az persze lemegy. írtam is a dokinak, hogy amikor lehet, én mennék tágításra. remélem, hamarosan ügyeletes lesz.
7 körül csináltam egy cigit, egy elég durvát, azt elszívtam. 9-kor jól bealudtam, mikor Csillagász hívott, hogy mi legyen, akkor pont azt sem tudtam, hogy éppen hol vagyok. nyökögtem neki valamit, meg hogy majd írok, hogy jöjjön-e. végül nem írtam neki, de ő viszont igen, hogy inkább pihenjek, hazamegy. hurrá. ez így pont jó volt. ma meg elnézést kért érte. hát, igazán nincs miért. pont kitalálta, hogy mihez lenne kedvem.
jó, nem mondom, hogy hozzá nem lett volna, de mikor bealudtam, utána már nem volt. jobb volt egyedül. megnéztem még a Fábryt, mert azt hittem jó lesz, de hát egy raklap fos volt. kár ezért fennmaradni. :(
nem aludtam sokkal többet, mint előző éjjel, de valamivel talán, így még mindig nem vagyok pihent.
egyre inkább azon gondolkodom, hogy ki kellene hagyni a ma esti jazz koncertet. a Zeneakadémia kistermében lesz, ahol meg aztán pláne pont azzal fut össze az ember, akivel nem akar, és pont olyan kínos szituációba tud kerülni, amibe nem akar. nekem meg erre nincs szükségem. leszarom a kicsinyes bosszúvágyamat (majd elmúlik), inkább beszélgetek kicsit Csillagásszal. úgyis van miről. pl. rólam. hogy a testem miért olyan amilyen. hogy miken mentem keresztül. csak hogy tudja, mire számíthat. ha menekülni akar, akkor még most tegye, ne akkor, amikor én már fülig szerelmes leszek belé és kínkeserv lesz az egész.
de felmerült az is, hogy minek traktáljam ilyesmivel? lehet, hogy csak a szex érdekli. és ha szembesül a problémámmal, akkor legfeljebb többet nem szexelünk. vagyis befejezzük az egészet. de ez hülyeség. már régen megdöntött volna, ha ez lenne.
de az meg gáz, ha feltételezem róla, hogy érzelmei vannak, vagy hosszabb távú tervei. akkor meg ki fog röhögni. vagy furán fog nézni. mert egyébként minek traktálnám azzal, hogy lóg a mellem, meg tulajdonképpen mindenemen a bőr.
arról se beszéltünk még, hogy neki milyen kapcsolatai voltak, mióta van egyedül stb. meg nálam se volt erről szó. a kaputelefonon láthatta, hogy nem csak 1 név van kint (exférjé még ott virít), de még nem kérdezett rá. azt sem tudja, hogy elváltam. meg hogy mióta vagyok egyedül, meg mittomén. egyrészt mondjuk engem nem is érdekel, hogy neki milyen női vannak, másrészt meg egyáltalán mi közöm hozzá? amúgy meg 1 heti ismeretség után tényleg minek erről beszélni? na, mindegy.
reggel nem úgy ébredtem, hogy annyira happy vagyok. mármint párkapcsolat ügyileg. Csillagász ügyileg. ez most valami hullámvölgy. hogy leszarom. nem érdekel. lesz, ami lesz. ha találkozunk, az is jó, de ha nem, az is jó.
szeretnék már egy egészségeset aludni. egy beauty sleep nagyon jót tenne. de mikor???? holnap megyünk le megint vidékre, mert apu kórházban van (most állítják be az inzulint neki), szóval csak kivizsgálásos faszkodás, de hát mégis csak távol van a családtól, úgyhogy meglátogatjuk. egy délutánom máris kuka.
no, ennyit arról, hogy csak röviden írok. morci vagyok. mindenki hagyjon békén. semmihez nincs kedvem. :(

amikor így egyszerre

sóhajtunk fel, hogy "mindig is űrhajós szerettem volna lenni...", aztán meg egyszerre mondjuk ki, hogy "kellene nekem egy kávé..." (mármint nekem, mert kezd lankadni a figyelmem), akkor már az ember nem tudja megállni, hogy ne bújjon oda a másikhoz, ölelje át és tapassza a fülét a mellkasára, hogy a szívdobogását hallgassa, hosszú percekig. mert nem hiszi el, hogy a mellette ülő csodalény létezik...
valami ilyesmi történt többek között tegnap este. rettentő romantikus és kellemes este volt. néha még feszengéssel, de egyre inkább oldódással.
7 után pár perccel érkezett Csillagász. most csinibb volt, sokkal. :) éppen tekerni készültem, úgyhogy a legjobbkor jött. :) ment a Rubin Kazany-Barcelona meccs a háttérben, de egyre inkább nem érdekelt semmi más, csak ő. tévézgettünk, dumálgattunk, teáztunk, bár hozott egy üveg bort, hogy ne jöjjön üres kézzel, azt végül nem is nyitottuk ki. tévé kapcsolgatás, csillagászatos filmnél leragadás, aztán meccsre tovább. de tűrte. nagyon jól tűrte. párszor bepunnyadtam, de jól voltam. ha már éppen semmi nem volt a tévében, akkor betoltuk a Tilost, ahol hatalmas minimal téma ment. :) ettünk csokit, chipset, és rengeteget szívtunk. :)
egymás mellett a kanapén, de már közelebb, mint hétfőn. én nem mertem ránézni, szinte alig. ő viszont figyelt, nézett, ezt éreztem is, meg láttam a szemem sarkából is. :) ahogy ücsörögtünk, a kezünk már összeért. játszott a karszalagommal, meg ilyesmi. de nem mozdult semmit. aztán már nagyon fázott a kezem és éreztem, hogy az övé meleg, gondoltam megkérem, melegítse az enyémet. úgy is lett. ezután már nagyon minimális időre engedte csak el.
teszteltem, mert azt hittem, csak muszájból fogja a kezem, meg szorongatja. de nem. ha elengedtem az övét, akkor ő kezdte a bizsergálást, simogatást. kereste a kontaktot. ekkor én már a vállára hajtottam a fejem, vagy nekidőltem simán. aztán volt egy pillanat, amikor feljebb ültem a kanapén, hogy nagyjából egy magasságba essen a szánk, a fejünk végre, mert akkor már nagyon kívántam, hogy megcsókoljon. ekkor ő távolabb húzódott. na, mondom, remek, annyira azért nem vagyok jó nála, hogy meg is csókoljon. később rászívódtam a kezére. nagyon szép keze van. hatalmas, férfias, de mégsem durva. munkás kéz, de csodálatos. mikor már 10 perce simogattam és nézegettem, akkor benyögtem, hogy vannak fétiseim. pl. a kezek. :) jól bírta a vegzálást. :)
a 2:14-es éjszakai buszt nézte ki magának, 2:05-kor kezdett szedelőzködni, hogy elérje. én meg azt szerettem volna, ha velem marad, hogy aludjunk együtt (csak alvás), de hát nyilván nem lehetett, meg nem is mertem bedobni. szóval felöltözött, majd az ajtóban búcsúzásra került a sor. és ekkor azt tette, amit én akartam (ahogy Barbi tanácsolta, hogy búcsúzáskor fogjam meg a fejét és adjak a szájára egy csókot, de persze ne dugjam le a nyelvem a torkán), de utólag belegondolva rájöttem, hogy nem tettem volna meg. én ehhez még nyulabb vagyok, mint ő. de hát ő a férfi. lehajolt hozzám, vigyorgott, először csak az orrunk ért össze, aztán a szánk is... gyengéden, lágyan, finoman. semmi erőszakosság nem volt benne. én el vagyok szokva a magas pasiktól (180 cm), így a pipiskedés közepette először kibillentem az egyensúlyomból, de aztán korrigáltam, megfogtam a karját és nem engedtem el a száját. jó hosszú csók volt. és nagyon kellemes. ha most belegondolok, egyből kész vagyok. :)
amikor már elég hosszú ideje csókolgattuk egymást, akkor elővettem a józan eszem és megszólaltam: "szerintem baj lesz..." (mármint le fogja késni a buszt, ha nem indul el) erre ő vigyorogva: "oké, de visszajövök!!" mire én viccesen: "azt majd én szabályozom!" és ahogy ment kifelé, még rásuhintottam a fenekére, hogy menjen már.
elköszöntünk, becsuktam mögötte az ajtót, és ahogy a Csúf igazságban is láttam, és amire Barbi külön felhívta a figyelmem, hogy véletlenül se csináljam, nos, megálltam az ajtó előtt és bár halkan, de örülni kezdtem. ugráltam, táncoltam, azt mondogattam magamban: "igen, igen, igennnnn" :) és persze egyből küldtem Barbinak az infót: "MEGCSÓKOLT! :D" aztán még elszívtam egy cigit és lefeküdni készülődtem. picit szüttyögtem azon, hogy miért nem ír egy üzit, hogy jó volt az este, vagy bármi, amikor sms jön. Csillagásztól. ez: "Finom volt a csók... küldöm a folytatást a buszról @-------@------* Szép álmokat!"
wháááááááááá!!!!!!! hát nem cuki??? persze nem tudtam erre mit válaszolni, úgyhogy bár a vigyorgás le sem szakadt a képemről, megpróbáltam aludni. nem sok időm maradt rá, úgyhogy pláne.
reggel moslék fejjel ébredés, de persze örömködés. és reggel óta persze folyamatos online kapcsolat, beszélgetés. már kiderült, hogy tegnap nagyon bánta otthon, hogy hazament. hát én is. bár én tényleg csak szeretnék vele aludni. hozzábújni, megölelni, megcsókolni és szuszogni a mellkasán. ő nem merte leírni, hogy mit gondolt, csak ennyi jött: ******** ***** ******** ********** *******... :) a fantáziámra van bízva. hát remek. :)
majd leesik a fejem, annyira álmos vagyok, de nem tudok betelni a gondolataimmal, a tegnap este emlékeivel, az érzéseimmel... persze visszaveszek magamból, legalább is próbálom. amilyen fáradt vagyok, úgysincs erőm semmire.
hát ez van. holnap megyünk a Zeneakadémiára, jazz koncertre. persze a jazz tanszakosok fognak játszani. persze ott lesz a Bőgős is. meg Szilveszter, meg Áron. várom már, hogy lássam őket. :) ja, és adtam ugyebár Flasht a Csillagásznak, és tetszik neki. hallgatja. :) tök jó. lehet, hogy szombaton a koncertre is velem jön. :)

valami megmozdult bennem

tegnap, Csillagász irányába...
egész nap ment a chatelés, a beszélgetés, amikor csak tudtuk, nyomattuk. odaért Sárvárra, megkapta a melót, egyből fel is hívott, hogy mi a helyzet, mert fontosnak tartotta, hogy értesítsen. és ennek nagyon örültem. tök boldog volt a hangja, fel volt dobva. de persze kérdezte, hogy velem mi a helyzet stb.
aztán később úgy éreztem, hogy el kell küldenem neki egy smst: "Jó volt, hogy itt voltál tegnap..."
ez az érzés jött és mivel semmi vesztenivalóm nincs, úgy gondoltam, miért ne küldhetném el? fél óra múlva jött is rá a válasz:
"Akkor megyek holnap is. ;) Most hagytuk el Győrt... 'éjszakai suhanás ez nagyon pazar' "
és hát ettől teljesen eldobtam az agyam. pont olyan választ kaptam, amit vártam, és ami nekem nagyon bejön. egyrészt azért, mert kifejezte benne az igényét, hogy látni szeretne, meg bár nem mondta ki (legalább is ebben az sms-ben nem, de amúgy tegnap már leírta), de nyilván ő is jól érezte magát velem, tehát szeretné megismételni az estét. nem mulyáskodik (ahogy arra sajnos a környezetemben mostanában nagyon sok példa volt), hanem határozottan nyilatkozik és cselekszik. másrészt meg azért, mert idézett. méghozzá egy Belga számot (A gyaloglás vége). imádom a Belgát. és imádom a dalszöveg idézeteket. én is tök ilyen vagyok. szeretek dalszöveggel érzékeltetni érzéseket, gondolatokat, helyzeteket. és pont ezért annyira tetszett amit írt. és csak néztem az üzenetet, válaszolni nem voltam képes rá, meg nem is akartam, nem is tudtam volna mit, csak néztem, nézegettem, és közben rá gondoltam...
az a furcsa, hogy még ugyebár szinte soha nem ismerkedtem Rákkal. és nekem ez a tempó, meg az egész gondolatvilág, az egész jellem szokatlan. én a lehengerlő, őrült-állat viselkedéshez voltam eddig szokva, és azt szerettem. mert azt hittem, hogy az jó. holott mindig is egy lírai, romantikus, szenvedélyes férfira vágytam. aki apródonként vesz le a lábamról. aki tényleg a lelkemre hat. emlékezzünk csak a Joker nevezetű, tavaly januári történetre. ő is Rák. verset írt nekem, hozzám, rólam. és baromi jókat beszélgettünk telefonon. (más kérdés, hogy aztán nem jött be személyesen annyira) és hogy akkor is ez mennyire tetszett. mert valóban éreztem az udvarlást. vagy valami ilyesmit. lehet, hogy ez baromság, de ezt gondolom jelenleg.
ma már persze csacsogtunk Csillagásszal, a Holdról, mert tegnap volt az RTL Klubon, a XXI. század c. műsorban egy tök jó filmecske a Hold és a Föld egymásra gyakorolt hatásáról. persze végig néztem, mert nagyon lekötött.
ilyeneket már nem is említek, hogy hétfőn, mikor beszéltem Csillagásszal, hogy akkor átjön, később akartam neki dobni még egy üzit, hogy hozza már át a Berlin Calling zenéjét. de aztán mégse üzentem neki, mert nem akartam, hogy még azzal töltse az idejét. erre feljön, kirakja a telefonját és közli, hogy hozott hozzá adatkábelt, úgyhogy ha akarom, húzhatok le róla zenét, természetesen a Berlin Calling is rajta van... hát... alig jutottam szóhoz... megint belelátott a fejembe... hát meg ilyenek, és ebből még számtalan...
most beközöltem neki, hogy készüljön fel arra, hogy este meccs nézés van. kérdezte, hogy ki játszik. Fiorentina-DVSC. erre ő: a dvsc magyar? mert akkor vállalja. :) hát nem cuki? :)
igazából ma a Kossal néztem volna meccset, de hát simán lepattintom. inkább áttolom holnapra, hogy menjünk el Sandokanba, ráadásul Barbival. ha a Kosnak nem jó, akkor megyünk Barbival kettesben. ott legalább a pincérek is helyes fiúk, nem beszélve Rencsóról, aki a legjobb pincércsaj a világon (ja, ugyebár volt már rá példa, hogy kikezdtem vele...).
no, hát ezek vannak, röviden. a szám körbeérne a fejemen, ha a két fülem nem állná útját, olyan jó kedvű vagyok. reggel már persze az új zenéket hallgattam, ment a Blahán a bólogatás ezerrel. :)
fú, mi történik velem? tök furcsa az egész...
no, azért annyit majd hosszú távon meg kell tenni, hogy TG-t megkérem, vigye el a Csillagászt és vásároljanak be neki jó cuccokat. mert az öltözködésén van mit javítani. nem sokat, de néhány alapdarab nem árt. és hát a legstílusosabb fiú a környezetemben mégiscsak TG. :)
ja, most már csak azért kell csurizni, hogy jól csókoljon és hogy az ágyban is passzoljunk és nagyon-nagyon jó legyen. mert ha így lesz, akkor... jajajajjjjj... akkor asszem végem van, mint a Twin Peaksnek. :)

már majdnem elfelejtettem

hogy kéne blogolnom. :) hogy igazából van írnivalóm. na jó, mondjuk nem annyira extra. :)
tegnap feljött Csillagász. egész nap nem beszéltünk, este fél7-kor untam ezt meg és kérdeztem rá sms-ben, hogy mi van vele. erre egyből felhívott, hogy kikapcsolták a telefonját, azért nem volt online sehol. és hogy mit szólnék hozzá, ha felugrana egy cigire. ööö. hát jöjjön.
vad sikításba kezdtem, hogy lehettem ilyen hülye, hogy igent mondtam, de végül is nem bántam.
3/4 9-re ért oda, fél 1-ig maradt. közben ment a tévézés, meg a dumálgatás, cigizgetés, vihogás. a kanapé két végében ültünk, még csak egymáshoz sem értünk. a búcsúzáskor is csak bátortalan két puszira futotta. mondjuk akkor én már olyan fáradt voltam, hogy többre nem is volt erőm. ő meg szerintem még mindig zavarban van. jó, persze, idegen terep az én lakásom, meg egyáltalán, alig ismerjük egymást. viszont furcsa tréfát űz velem a Sors, mert baromi sok közös/hasonló sztorink van, és nagyon sok mindenben hasonlítunk. de most már az apróságokban is. épp mondtam ma neki, hogy ha nem találkoztunk volna már kétszer, azt hinném, hogy nem is létezik, hogy valaki szórakozik velem. próbáltam ma már arra is célozni, hogy kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz. na, nem sokkal közelebb, csak némileg közelebb... ;)
fura érzéseim voltak tegnap este, ahogy ott ült mellettem. volt, hogy arra gondoltam, közeledjen már (mivel a filmek, amiket néztünk, elég sok szexualitást, témát mutattak, meg hát jó lenne már, ha végre igazi férfiként viselkedne, bár Barbi szerint legalább úriember, de így meg egyelőre nem tudom elképzelni, hogy vonzódik hozzám, hogy tetszem neki. eddig úgy érzem, hogy haverkodik velem, mert nincs más, mert lehet együtt cigizni, meg ilyenek. hogy nem is tekint potenciális barátnőjelöltnek.), de volt, hogy úgy éreztem, nem fogok tudni egyéb érzelmeket táplálni iránta, mint a barátság, haverság, cimboraság.
nem tudom, mikor fog ez átfordulni, vagy mitől fog megváltozni a dolog, de egyelőre inkább az utóbbi érzések vannak jelen bennem, többségben. ahogy ránézek, egyelőre csak a kölyök képét látom, csak arra tudok gondolni, hogy 5 évvel fiatalabb nálam.
húúúú, az este legnagyobbja volt, hogy mesélt a családjáról és basszus olyan dolgok derültek ki, hogy elhatároztam, ez lesz az első forgatókönyv amit megírok. leszarom a saját életem, az ő családjuk sokkal nagyobb sztori. nem is mondom el, mert félek, lenyúlja valaki, de mondjuk az anyja szerepében Susan Sarandont tudom elképzelni. mert szerintem annyira ütős történet, hogy tutira simán világhírre fogunk vele törni. Csírabácsit fogom megkérni a részletek kidolgozására, remélem lesz kedve hozzá. percekig vinnyogtam, mikor mesélt Csillagász, hogy nem hiszem el a sztorit, ilyen aztán nincs. pedig van. ő ebben él. testközelből ismeri. parádés. :)
most addig beszélgettünk, hogy egyszer csak írja, hogy nézzem meg a harmoneten a párhoroszkópot, mert biztató. én meg visszakérdeztem, hogy mármint? erre ő: rák-oroszlán...
jujujjj... ő már ilyeneket nézeget??? hűha... nekem még eszembe sem jutott. őszintén szólva nem ismerkedtem még Rák jegyű pasival. most már világos számomra, hogy a Halakkal és a Skorpióval van egy vonalon. tehát némiképp hasonlít rájuk a Rák. de persze annyira meg mégsem. a lényeg, hogy a Rák "Kiszemeltje lelkét akarja elsősorban meghódítani, és nem a testét. Persze azt is, de majd később. A Rák férfi meglehetősen gyermekes és ha megszeret valakit, legszívesebben kisajátítaná. Azt akarja, hogy partnere minden idejét és gondolatát megossza vele. Vele különben sem unalmas az együttlét, mert figyelmes, kedves és szórakoztató partner. Jó, bár kissé ironikus a humora, de ez épp úgy irányulhat környezete, mint saját személye ellen. Figyelmes társ, jó szexuális partner, de meglehetősen féltékeny. Ez a már említett belső bizonytalanságából is fakadhat: vajon mindent képes-e megadni partnerének, amit az csak kíván?"
ezek érdekes dolgok... és persze tetszenek is. no, persze senkivel sem könnyű, meg egyszerű. nyilván vele sem, meg velem sem.
most éppen úton van Sárvárra, hogy a szilveszteri melóját intézze. ott fog vetíteni valami nagy bulin. azt mondta, majd intéz ma egy lakosztályt. :) remélem, hogy ezzel le is van tudva a szilveszterem és még Barbit is vihetem. :)

remek estét töltöttünk

Barbival a Stexben pénteken. vagy inkább egy fél napot? hát nem tudom. fél5-től este 11-ig voltunk ott. sikerült bekarcolnunk aranyosan, és rengeteget röhögnünk. nagyon jól éreztem magam! Barbira rászívódtak a pincérek, az egyik meg is adta neki a számát, meg még hozott két ajándék Mojitot is. szóval mondom én, hogy jó kis esténk volt. :) miután hazaértem, még belecsaptam a Pusszantlak Drágám maratonba, 6-8 részt meg is néztem egymás után. közben Csillagásszal ment az sms-ezés. ő kezdte. szombatra kirándulni hívott, de hát én mentem haza, anyuékhoz. de aztán szombaton is jelentkezett, délután, akkor is váltottunk pár üzenetet. majd vasárnap meg felhívott dél körül. egyikőnk sem tudta, hogy mikorra ér haza este, így igazából nem maradtunk semmiben. sok kedvem nem lett volna már elindulni hozzá, de később, otthon meg némi hiányérzetem támadt, szívesen lettem volna vele, de megálltam és nem írtam neki semmit. meg még ma sem. viszont ma még ő sem jelentkezett. ez kicsit fura. még a chaten sem online. de lehet, hogy baromi sok dolga van. hát majd kiderül.
a hétvége egyébként jó volt, jó gyorsan eltelt. voltunk temetőkben, meglátogattam a nagyszüleimet, meg a dédszüleimet, akik már ott vannak. meg még néhány ismerőst. néma főhajtás, könnycseppek... szombaton sírszentelés is volt. a Tesóm keresztapjának sírját szentelték egy rögtönzött istentisztelet keretében, ami kicsit hosszúra nyúlt. a Tisztelendő Úr nem igazán volt tekintettel a jelenlévők egészségi állapotára, meg az időjárási körülményekre és elég hosszúra húzta a dolgot. ott álltunk a ravatalozó előtt, szombat délután és hát nem volt túl komfortos. de túléltük.
a hétvége egyébként jól sikerült. szombat délelőtt szüreteltünk is. apu állandóan fokolta a mustot. no, nem sok szőlőre kell gondolni, 30 l bor ha lesz belőle, az már jó. most olyan 15-16 fokos alapjáraton a cucc, ezen dolgozik ma még apu egy kicsit, aztán forrhat. :)
rengeteget kajáltam otthon, annyi finomságot főzött anyu, hogy nem győztük enni. a hangulat is jó volt egyébként, én is aranyosan viselkedtem, a Tesómnak se volt rám panasza. szóval minden fasza. :)