megőrülök a mai

naptóóóóóóóóóól!!!!!! wháááááááááááááá!!!!!!!!!!! :S

OMFG!!! miért csinálom magamnak a még nagyobb bonyodalmat??? mégis miért??? áhhh...

tegnap délután sms ment Bőgősnek. nem bírtam ki. "megőrülök, annyira hiányzol..." erre a választ ma láttam iwiwen. "akkora isten vagy minta állat" :)
este fél7-kor ájultam el a fáradtságtól. lefeküdtem aludni. szartam bele mindenbe (készülődés, csomagolás).
11-kor ébredtem fel egy nagyon-nagyon rossz álomból. nem írom le részletesen, bár megvan, a tetőpont, ami betette a kaput, az az volt, hogy egy számomra ismeretlen fiatal nő felakaszotta magát a wc-ben, az ajtófélfáról lógott lefelé. rémes volt. úgy kalapált a szivem mikor felébredtem, azt hittem meghalok. baromi fáradt voltam, de nem mertem becsukni a szemem, mert egyből ezt a képet láttam magam előtt. kimentem cigizni, kapcsolgattam fel minden villanyt, annyira féltem, a wc ajtót meg kerültem nagy ívben, nem mertem kinyitni és benézni. még ma reggel sem.
egyből hívtam a Bőgőst, hogy mi van vele, nem neki esett-e baja. pont akkor volt vége a koncertnek a MüPában, amire engem is hívott egyébként. ment utána inni. megnyugtatott, aranyos volt. aztán hívtam a Kost. nem vette fel. aztán TG-t akartam hívni, mert a rossz érzés nem múlt, de nem mertem zavarni... (mint kiderült, jól is tettem, hogy nem zavartam, bár valószínűleg pont vele kapcsolatban éreztem meg valamit...) aztán hívtam Bétát, mert egész nap nem beszéltünk. nem vette fel. tiszta ideg lettem. akasztott nő... Béta... úrjézus. na, aztán végre felvette. 1 órát beszéltünk. kicsit lenyugodtam.
visszafeküdtem aludni.
fél 4-kor csörgött a telefon. Bőgős. hogy nálam aludna. fél óra múlva érkezik. ok.
4-kor jött. letéptem a kurva naptárat a falról mikor megjött, pont az orra előtt és kidobtam. kérdezte, hogy miért, tök jó volt az ott. hát mert csak. (mert ne emlékeztessen az elmúlt három hétre. meg ne lássak benne ilyeneket, hogy Kőszeg, meg akármi. gondoltam magamban...) rövid dumálás után szexelni kezdtünk, fél 6-kor ájultam el mellette. 6:45-kor indult be az ébresztő. elindultam dolgozni, ott hagytam aludni. hagytam neki kis üzenetet. ezt a pár sort, természetesen Adytól:

"Csupa rom és romlás a lelkünk,
Mindegy, akartuk.
Sorsunkon titkos, fekete leplek,
Csak azért is szeretlek."

a kis papírkára még nyomtam rúzsos szájjal egy csókot. 10-kor ébredt fel. felhívott. nagyon kedves volt és beszédes (ritka dolog nála, utál telefonálni). mivel TG-vel már beszélgettem erről a Kőszegről és egyértelműen azt tanácsolta, hogy mondjam le (meg Béta is még éjjel), eléggé elbizonytalanodtam. igazából nekem sincs már kedvem hozzá. úgyhogy megkérdeztem a Bőgőst, hogy mi lenne, ha nem mennék el a hétvégén. hogy mit csinál. határozottan kijelentette, hogy gyakorolnia kell, meg nehogymár miatta ne menjek, hiszen annyira vártam. (ó, ha tudná, hogy kivel megyek, és hogy "elvileg" miért...) így lenyugodtam. nem mondom le.
erre 11 után küld egy sms-t: "...vagy dugjunk egész hétvégén???" óbazzzz... ezt nem hiszem el...
egyrészt tök jó, hogy velem akar lenni. másrészt viszont pont arról volt szó, hogy hanyagolta a gyakorlást miattam, nem akarom, hogy majd az én pofámba legyen vágva, hogy "persze... megint miattad nem gyakoroltam..." (bár ez az ő döntése is... na, mindegy). harmadszor pedig nehogy már úgy táncoljak, ahogy ő fütyül. hogy most előkerült, és akkor a fix programjaimat lemondom miatta. hát nem. még ha semmi kedvem sincs az egész hétvégéhez, még ha mardos is a bűntudat, még ha tudom, hogy egész végig rá fogok gondolni, akkor se.

eldöntöttem, hogy barátira veszem a figurát a Kossal. semmi romcsizás, meg ilyesmi. terveim között szerepel, hogy rommá iszom és szívom magam minden nap, valamint hogy annyit bulizunk, hogy hullák leszünk és akkor talán nem kerül sor semmi közelebbi dologra. nyilván fog, de nem leszek kezdeményező. egyáltalán nem. vasárnap meg rohanok haza, hogy este már a Bőgőssel lehessek. és ezzel le is zárom a Kossal a dolgot. barátság maradhat, sőt, örülnék is neki, ha maradna, de a szívem az már másé, ezt a tudomására hozom és meg kell értenie. (igazából ő még hétfőn is annak drukkolt, hogy a Bőgőssel menjek a koncertre, mert szerinte úgy helyes...)

melóm annyi, mint a rohadás, tiszta idegroncs vagyok. nem tudom meddig szopódok ma bent, így azt sem tudom, mikor tudunk elindulni Kőszegre. semmit össze nem pakoltam, hajat is kell mosnom és még millió dolog. úgyhogy fuck. de hát én csináltam magamnak. :(

úgyhogy Panninak teljesen igazat adok, valóban picit bosszú az utazás, bár inkább csak a türelmetlenségem jele, ahogy nyúl is írta, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most szakítottunk, vagy sem, úgy kezeltem, mintha igen, aztán persze legbelül meg mégsem. de meg kellett volna várnom a koncert napját a szállásfoglalással, meg az egész elköteleződéssel, mert onnan már egyértelművé vált újra minden. és igen, végig Rá fogok gondolni, úgyhogy nem lesz egyszerű.... :(

szóval drukkoljatok nekem ezerrel. és amúgy meg igen. halálosan szerelmes vagyok a Bőgősbe. és tudom, hogy ő is szerelmes belém. és én most annyira, de annyira kibaszottul boldog vagyok, hogy azt el nem tudom mondani. csak a melómtól hányok már. de nagyon. eltelt egy év. a kritikus egy év, amióta itt dolgozom. (mármint nálam kritikus) érzem, hogy lépnem kell. el innen. ráadásul valami teljesen más munkakörbe, mert nekem ebből már elegem van.

azzal meg már csak félve dicsekszem (remélem nem jön közbe semmi addig), hogy a hasfelmeccésem dátuma 2009. március 5. csütörtök. jupppppiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!! :) (öööö... vagy már mondtam volna???)

nem kerülheti el

az ember a Sorsát... ezt jobb, ha mindenki megjegyzi... ami Ott, a Nagykönyvben meg van írva, az meg is történik.

tegnap munka után az Árkádba mentem, két ügyemet akartam elintézni (felét sikerült is), nézelődtem a leárazásokban, vettem egy gyűrűt magamnak (muszáj volt shoppingolni...), aztán elindultam a Koshoz. 7 körül értem oda. dumálgattunk, összebújtunk, szőttük a terveket a hétvégére. fél 9 után aztán indulóra vettem a figurát, hogy tudjon még tanulni, meg pihenni, meg hát én is hulla fáradt voltam. (le sem akartam ülni nála, mert attól féltem elalszok...)
induláskor vettem észre, hogy Bőgős küldött egy sms-t: "Jászai Mari tér? Bőgős est?" ez 20:04-kor jött, én 20:50 körül csörögtem rá, hogy "most láttam az sms-ed..."
nyavalyogtam neki, hogy fáradt vagyok, meg még otthon sem voltam, munkából jövök tulajdonképpen, nem megyek én sehova. aztán persze annyira kérlelt, hogy beadtam a derekam. a Nyugatinál találkoztunk, majd lesétáltunk az Art Katakombáig. 500 pöngő belépő befizet, koncert már ment, hallgatni kezdtük. én többször azzal küzdöttem, hogy ne aludjak el állva. egyszercsak megdöbbenve tapasztaltam, hogy valami furcsa van a Bőgősön. illetve valami hiányzik. a barkója... bazeg... levágta a barkóját... és már hétfőn se volt neki, de fel sem tűnt. most meg igen. teljesen összeomlottam. nekem nem is bőgős a Bőgős barkó nélkül. azt mondja, néha kell a frissítés. meg amúgy is belevágott. pfff... a szünetben ittunk. én egy pohár rosét, ő egy korsó sört. én még mindig nem tértem magamhoz, se a fáradtságból, se a barkó eltűnése okozta pánikból. mondtam neki, hogy sürgősen növessze vissza!!! :) beszélgettünk, majd hallgattuk tovább a koncertet. a második részben már bújtam. illetve ő kezdte, de én meg folytattam. fúrtam bele az orrom a vállába, a hátába és szívtam magamba az illatát. amit annyira imádok. aztán már átfogta a derekam, magához húzott, majd mögém állt, én picit toltam oda a seggem... :) szóval jajajaj... valami elkezdődött... én nagyon bizseregtem, ha ott helyben feldob egy asztalra és szeretkezünk, azt sem bántam volna. :)
közben persze azon járt az agyam, hogy most jövök a Kostól (aki a koncert alatt már hívott, hogy mi van velem, de kinyomtam, így sms-ben érdeklődött, hogy mi a szitu), most csókoltam szájon a Kost, kb. 1,5 órája, erre most meg itt vagyok a Bőgőssel, akit nemcsak hogy annyira kívánok, hogy szét tudnám szedni, de megőrülök érte és jobban szeretem az életemnél, de ehhez képest én a hétvégét a Kossal töltöm... szóval kattogott az agyam rendesen. de ettől függetlenül nem változtatok a terven. elmegyek Kőszegre. megcsinálom. ott véget is ér az, hogy én más férfival bármilyen közelebbi kapcsolatba kerüljek. mármint amíg a Bőgőssel vagyok. vagyis az Idők végezetéig. :)
a koncert után hazaindultunk. vagyis hogy én haza. azt mondja elkísér a kapuig. vagy hát tovább... a villamoson vihogtunk, baromkodtunk, mint a régi, szép időkben... már akkor eldőlt, hogy fel fog jönni. legalább is bennem. pedig erősen gondolkodtam, hogy nem kellene... hogy még tartani kellene magam. de egyszerűen képtelen voltam. annyira kívántam, annyira, de annyira... Vele akartam lenni. az sem érdekelt, hogy hulla vagyok, hogy hány óra van, semmi... mire hazaértünk jól fel is ébredtem a hűvös, szeles időben. csináltam melegszenyákat, mert éheztünk, kinyitottam egy üveg bort, rágyújtottam a keddi maradék spanglira (ő is szívott, semmi nyavalygás nem volt, simán rácuppant) és zenét hallgattunk. kérte, hogy énekeljek, megtettem. dumálgattunk, ilyesmi. meg akart csókolni. többször is. eszembe is jutott, hogy már a koncert alatt nagyon nézte a számat. (amikor találkoztunk, egyébként még puszit se adtam neki) nem hagytam. csak nagysokára adtam be a derekam. kifaggattam, hogy miért akar megcsókolni. ja, mert hogy nem csak úgy odahúzta a fejem, hanem mondta: "adj egy csókot!" szinte követelte. :) ja, és azt válaszolta, hogy azért adjak csókot, mert hiányzik/hiányzott neki. nem a csók úgy általában, hanem az én csókom.
aztán végül összeforrtak az ajkaink... de hát... hűűűűű... csók és csók között is van különbség... hát... ahhh... ez most mindent vitt... még most is beleborzongok, ha rá gondolok... gyengéd, de mégis szenvedélyes... követelőző, de mégis óvatos... édes, finom, puha... nem tudom elmondani... közben simogatás, ölelés... annyira örültünk egymásnak... vagy nem is tudom, valami ilyesmi érzés kerített hatalmába. úgy éreztem, soha nem akarom elengedni, mindig csak ölelni akarom és csókolni... és belőle is ez sugárzott. eldőltünk, rámfeküdt a kanapén, átölelt, a nyakamba fúrta az arcát, ott szuszogott, hallgatta ahogy énekelek neki és úgy tűnt, tényleg soha nem akar elengedni... egyszerűen az az érzés, hogy "bazeg, nem lehet ekkora szerencsém, hogy megtaláltam ezt a nőt/férfit..." mintha ez futott volna mindkettőnk agyában... és ez nem belemagyarázás. meg nem voltunk részegek sem. meg full betépve sem. csak kellemes ellazulás.
sokáig ölelkeztünk még így. aztán elzavart tusolni. :) majd ő is elbaktatott. ekkor már fél 3-at ütött az óra, jelzem halkan... mire végzett, én már a hálószobában, az ágyban voltam, meggyújtottam egy gyertyát és vártam őt. naná, hogy nekem is esett egyből. :) bakker... én annyira szeretek vele szexelni... hát nem tudom elmondani... minden együttlét egy élmény, egy külön esemény, amire sokáig emlékszem... kivételesen nem vettem észre amikor elélvezett, vagyishát sejtettem, hogy az történt, de nem voltam benne biztos... egyszerűen nem bírta tovább tartani magát... najó, hát végül is 3 hete nem érintkeztünk így... én megértem. :) az ágyjelenet után dohányzás, majd alvás következett, ez utóbbi hajnali 4 körül.
reggel 7-kor full begyógyult szemekkel ébredtem. mondtam neki, hogy aludjon tovább nyugodtan, ráér, nem kell velem elindulnia, majd becsuk maga után. öltözködtem, néha odamentem, megpusziltam. már majdnem elindultam, amikor jön kifelé, hogy eszébe jutott, valaki megy az erősítőjéért, úgyhogy nem alhat délig, ahogy tervezte. főzött magának egy teát, én meg nagynehezen elindultam dolgozni. pedig úgy maradtam volna vele... csókolgattam, puszilgattam, ölelgettem, nem tudtam betelni azzal, hogy végre újra ott van velem. és azzal, hogy nem ott folytatjuk a dolgot, ahol anno abbahagytuk, hanem annál sokkal jobb pozícióból. én olyan mély érzéseket látok benne, érzek ki belőle... mintha a homlokán villogna állandóan, nagy, vörös betűkkel: "szeretlek Boci!!!" :) vagy valami ilyesmi.
nyilván senki nem hinné el nekem, hogy én is ugyanígy oda vagyok érte. (najó, dehogynem hinnétek el...) hiszen képes vagyok a Kost is "hülyíteni" egy egész hétvége erejéig. sőt, még le is fogok vele feküdni. (bár most írt egy sms-t, hogy nem sikerült a vizsgája. szerintem eléggé maga alatt van. lehet, hogy lemondja a kirándulást.)
ez a cirka 3 hét szünet olyan szinten jót tett a kapcsolatunknak a Bőgőssel, hogy el nem tudom mondani. ettől a szünettől most még jobban imádjuk egymást, mint előtte. azt mondta, a szivecskét akkor rajzolta a naptárába, amikor 10-én (a szünet kérős napon) hazament tőlem. tehát (már) akkor is szeretett, szeretettel gondolt rám. csak kicsit össze akarta szedni magát. reggel mondta, hogy megint szorongással ébredt a piálás miatt... mondtam, hogy akkor nem kell piálni... hát de nem??? senki nem csavargatta a kezét, egy percig sem. erre persze bólogatott.
annyira tudom, hogy olyan klasszul tudnánk együttélni... olyan klassz életünk lehetne együtt... örökkön-örökké boldogok lehetnénk... hibátlan páros a miénk. ezt még én sem merem elhinni igazán, pedig tényleg így van. egyszerűen hibátlan minden.
ma délelőtt már nem bírtam ki és fel kellett hívnom. hallani akartam a hangját. már otthon volt, takarított, Csillánál. pfff... mondta, hogy majd ír, de már írt is nekem, ott hagyta a konyhapulton... bazeg... legszivesebben rohannék haza megnézni, hogy mit írt. :)
meglátta tegnap a naptáramat... hááááttttttt... érdekes volt... én csak pislogtam, meg húztam be fülem-farkam... vörösödtem... mondtam neki: "bazeg, valahogy túl kellett élni ezt az időszakot..." :) tudom, persze, ilyenekből egyértelműen vágja, hogy odavagyok érte (ami baj, eltűnt a bizonytalansága), bár tegnap többször is mondtam neki, hogy gyűlölöm... a koncerten is, meg az ágyban is...
rákérdezett Kőszegre. mert ugye az is a naptárban van. mondtam, hogy kirándulás, volt kollégákkal megyek. (már néhány név is van a fejemben, akiket majd emlegetni fogok, ha esetleg kérdezi...) geci vagyok ugye??? hazudtam neki. de nemcsak, hogy hazudok, de arra készülök, hogy megcsalom... normális vagyok egyébként???? szerintem nem... sokszor átfut az agyamon, hogy miért csinálom ezt, de nem tudok magyarázatot adni. egyszerűen hajt a vérem. vagy nem is tudom.
ráadásul a Kos tegnap tesztelgetni próbált... más nőiről beszélt nekem, meg az exről és várta a reakciómat. zavarta, hogy semmiféle érzelmet nem tud belőlem kicsikarni. semmi nem ült ki az arcomra. persze, hiszen nem érdekel, hogy kivel kavar. mert nekem nem ő kell... innentől kezdve érzéseim sincsenek a nőügyeivel kapcsolatban.
hajjajj... kemény dolog ez az egész... az lesz a vége, hogy a Kost magamba bolondítom, aztán meg majd jól megbántom. ehhh... nem akarom összetörni a szívét. nem érdemli meg. ha valaki jó volt hozzám az elmúlt 5 hónapban, akkor az ő volt. megérdemelné, hogy egyenes legyek vele. az is leszek. de még nem most. hanem a jövő héten. nem akarom elcseszni a kedvét. annyira várja ezt a 3 napot, annyira készül, tudom, hogy ki akar rúgni a hámból, hogy a vizsgaidőszak, meg az egyéb dolgainak a feszültségét levezesse és bennem hasonló erők munkálnak, hasonlóképpen és hasonló okokból van szükségem nekem is erre a pár napra, szóval ezt most nem cseszhetem el. biztos mardosni fog a bűntudat. nem kételkedem. háttt.. kemény lesz.
ilyenkor azért eléggé szar embernek érzem magam.... nyilván Te, kedves Olvasó, most hevesen bólogatsz. igen. egy szar, szemét szaralak vagyok. így hálálom meg, ha valaki szeret. (legyen szó akár Bőgősről, akár a Kosról) pfff...
amúgy pedig tegnap ünnepélyes keretek között töröltem magam minden társkeresőről, többek között arról is, amin a Bőgőst megismertem. pedig akkor még nem is jelentkezett (ez napközben volt), csak egyszerűen elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megtegyem.

de hogy keretes és kerek legyen a történet, hogy visszatérjek a Sorshoz... hogy miért jutott eszembe a nyitógondolat... nos, mert meg van írva, hogy nekünk a Bőgőssel találkoznunk kellett. annak idején. a társkeresőn. a neten. és az is meg volt írva, hogy a tegnap estének így kellett történnie. hogy ne bírjam tovább tartani magam, mert megláttam a szemében a vágyakozást, a szeretetet, amit még soha senki szemében eddig nem... szóval lehet köpködni, meg fújolni, meg jöhetnek a "na, erre már ne legyen nagy arcod anyukám... eddig tartott a nagy kitartás..." kommentek... nem érdekel. én tudom, amit tudok, érzem amit érzek, látom, amit látok... és ez nekem bőven elég. soha ennyire biztos még nem voltam senkiben, mint a Bőgősben és magamban.
és a nyitógondolat kapcsán jön egy vers (úgyis rég volt már idézet), ami természetesen Ady Endre verse. Csinszkának írta anno. és annyira idevág... szerintem. az utolsó versszaka járt a fejemben egész reggel...

Eldönti a Sors

Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak
S nem is születtem rossznak vagy jónak,
De kedves, gyűlölt
Hiábavalónak.

Akarsz maradni?
Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
Igérni tudok és megfogadni,
De beváltani?
Inkább elszaladni.

Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, e bölcs, gondos.

megtörtént az ordenáré

IHB buli tegnap. igazából csak I volt. H és B nem. de az nem is baj. :)
mocskos lerészegedés és betépés esete forgott fenn, hajnali fél2-kor feküdtem le.
behúztam újabb pipát a naptárba, mert nem kerestem a Bőgőst tegnap. viszont a Spíler zenéjét hallgatva eléggé rászívódtam a kőszegi hétvégére, meg a Kosra, úgyhogy neki nyomtam rövid üzenetben az ötleteimet... hogy mit és hogyan... Bétáéknak többször rám kellett szólni, hogy: "Marion! itt vagy még??? hahóóóóóóó!!!" :D szóval kész voltam, mint az M5-ös.
ma reggel red bullt kellett vennem, hogy életben maradjak. melóm annyi, mint a szar, de persze semmi kedvem hozzá.
most éppen azon nyökögtem TG-nek, hogy úgy felhívnám a Bőgőst... de persze nem fogom. őszintén szólva, azért vártam, hogy ha tegnap nem is, de ma legalább keres, hogy mi a szitu... jó, mondjuk még nincs vége a napnak... még kereshet... :)
nem tudom, mitől van bennem ez a rengeteg erő, de csak arra gondolok, hogy egyszer végre nekem puncsol valaki és nem én futok holmi szekér után, ami baszik felvenni... meg hogy most nálam van a labda, egyértelműen...
Bétáék egyébként kiborultak attól, hogy elmegyek a Kossal Kőszegre, annak ellenére, ami a Bőgőssel történt... hát... tényleg meredek szitu... de úgy érzem, ezt kell tennem. aztán persze lehet, hogy majd megbánom, vagy nem érzem jól magam, bár most egyáltalán nem vagyok úgy rácuppanva a Bőgősre, hogy rá se tudjak nézni másra, szóval akár még jó is lehet... :) jó lesz!!! és kész. ennyi. nem agyalok rajta. pénteken 3-kor telefon kikapcs és belevetem magam a Vakációba. :)
hiányzik ám a Bőgős... most, hogy újra láttam, hosszú idő után, meg beszéltünk, meg több időt töltöttünk együtt, meg érzetem az illatát, meg kaptam puszit a szám sarkára... naszóval ezzel aztán felkavarta az állóvizet, megbizsergetett rendesen... de most akkor sem szabad mutatnom, hogy megőrülök érte... nem bizony!!! :)
fel akartam ma menni a Koshoz, beteglátogatóba... háááááttt... egyrészt nem tudom mikor végzek a melómmal, mert extra statterek vannak ma, másrészt meg hulla fáradt vagyok, harmadszor meg... nem is tudom... na, majd még meglátom. :)

kapkodva készült az

előző poszt, mert egyrészt a főnök itt ült a nyakamon, másrészt a munkát hanyagoltam miatta, harmadrészt TG cseszegetett, hogy részletes beszámolót akar... szóval igazából a lényeget, az érzéseimet nem is tudtam kifejteni.
meg a további terveimet...
szóval.
én továbbra sem keresem. nem. semmilyen formában. neki is megvan a számom, ha akar, majd hív, ír, akármi. szóval továbbra is húzom a pipákat a naptárba.
a hétvégén elmegyek a Kossal Kőszegre. na, ez talán durvának hangzik, de nem érdekel. elmegyek. megérdemlek ennyit. meg különben is vágyok rá, meg le van foglalva a szállás, meg Kőszeg, meg mittomén... szóval megyek. a Kosnak nem mondok semmit, hogy tegnap este mi történt, jó kis baráti hétvégét fogunk együtt tölteni, ami nyilván bővelkedni fog erotikában is. (a Bőgős azt mondta, nem érdekli, hogy kivel, csak ne tudjon róla... ebben a szellemben nyomom) de ezzel be is fejezem a Kossal való dolgokat. barátság marad, de semmi több.
persze, pár napja még mást mondtam... tudom. de hát legbelül mindig a Bőgősért voltam megveszve, a Kos csak egy pótlék. kedvelem őt, nagyon jól esett, hogy foglalkozott velem, hogy legyeskedett körülöttem, de ha őszinte akarok lenni, akkor igazából nem is kell gondolkodnom azon, hogy melyiküket válasszam.
nekem Bőgős az életem. ha még egyszer leszek olyan hülye, hogy férjhez megyek, akkor az csak ő lesz, senki más. nekem ő a végzetem, én meg az övé. ez most már egészen biztos.
az éjjel, ahogy hazaértem, beszéltem Bétával, majd dohányoztam, ültem a konyhapultnál és csak az járt a fejemben: "bazeg, szivecskét rajzolt a naptárába..."
azért bele kell gondolni... egy olyan ember, aki mondjuk a Tesóm szerint egy macsó, aki butaságnak tartja a szentimentalizmust, a romantikát, az képes egy szivecskét rajzolni a naptárába. nem beírja a nevem, vagy valami csillag, vagy mittomén. nem. bazeg, berajzol egy szivecskét. nem is kicsit. :) és még meg is mutatja... :)
meg még az járt a fejemben, hogy ez az ember tényleg szeret engem... hogy nem volt kamu semmi, amit akár részegen, akár máshogyan mondott. hogy basszus... van egy ember, egy férfi, akit imádok és aki viszontszeret... hogy nem hittem el, hogy ez megtörténik az életemben... jobban szeretem bárki másnál... annyira, de annyira... :) nagyon-nagyon.
iszonyatosan boldog vagyok. ma le nem szakadt a vigyor a pofámról. úgy jöttem be reggel dolgozni, hogy majdnem körbeszaladt a szám a fejemen, annyira vigyorogtam. és pörögtek előttem a tegnap este mozzanatai, fülemben a szavai... meg a szivecske... bazeg... ezt egy darabig nem tudom feldolgozni... :)
tegnapra persze én is egy nagy piros szivet raktam a naptáramba... ma meg behúzom a pipát megint, hogy nem keresem. csak hogy érezze a törődést. :)
Tesóm persze nyomta: "ugye én megmondtam..." hát ja. és Béta is ezt mondta, hogy ez lesz. (najó, a kezemet nem kérte meg...) úgyhogy buktam megint egy üveg pezsgőt, amit ma este fogunk elfogyasztani egy ordenáré IHB buli keretében. :)
pedig, hozzá kell tennem, amikor a koncerten ültünk, kurvára az volt bennem, hogy itt a vége. hogy ennyi. ő is olyan távolságtartó volt, meg szótlan, nem is próbálkozott, hozzámérni se, beszélgetni se, semmitse. aztán mikor kérdezte, hogy megiszunk-e valamit, meg a BOCI Travelt megláttuk... hát... akkor már oldódtunk mindketten... akkor már éreztem, hogy valami más a szitu. mármint pozitív... de hogy ennyire????
hű... a kapuban azért kurvanehéz volt, hogy ne smároljam le mint az állat... óbazeg... szenvedtem ezerrel. de megcsináltam. és most gecimód büszke vagyok magamra. kibaszottul. akkora Isten vagyok, mint az állat... ennyi. :)

ha tegnap délután

5 órakor valaki elmeséli nekem azt, ami végülis tegnap este történt... ha valaki délután 5-kor azt mondja, hogy ez és így fog történni, akkor minimum kiröhögöm, de talán inkább felhívom az OPNI-t (ami már nincs, mindegy, tudom) és bevitetem... :)
mire hazaértem a melóból már olyan szinten felhúztam magam, olyan ideges voltam, hogy berontottam a kisszobába és a Bőgős zongoráját erőből, izomból, dühből elcsomagoltam. ütöttem, vágtam, rúgtam. közben persze cifrábbnál cifrább káromkodások röpködtek. bebasztam az ajtó mögé, hogy ne is lássam. meg a többi cuccát is.
aztán felhívtam a Kost, hogy mi a fet, él-e, hal-e, mivan. pont beszélgettem vele, kurvaszarul volt, hányt mint állat, de nagyon szeretett volna látni, meg a koncert is érdekelte, úgyhogy éppen ott tartottunk, hogy akkor feldob egy pénzt, hogy fej vagy írás, jöjjön-e vagy sem. amikor jött egy sms. nem szoktam hívás közben megnézni, igazából most is azt hittem, hogy a bankom. szóval megnéztem.
a Bőgős írt... 17:21-kor... "Szia megvannak még a jegyek mára?" pffff...
nem volt kedvem pötyögni, hát visszahívtam.
B: Szia... (azon a félénk, elhaló hangján köszönt be, amit akkor használ, mikor tudja, hogy "bűnös")
M: Hello. Megvannak.
B: Nem találtál rá senkit?
M: De, éppen vonalban voltam ezügyben, mikor jött az üzeneted, de az emberem halálán van.
B: Akkor mi legyen?
M: Mi legyen?
B: Én szívesen elmennék a koncertre.
M: Jó, de én is ott leszek a koncerten.
B: (nevet) Engem nem zavar, hogy ott leszel...
M: Pfff... (örülök, hogy vagyunk úgy, hogy nem zavar köcsög...)
B: Negyed 8-kor a MüPa előtt jó?
M: Ok.
B: Akkor ott. Szevasz. (már "szevasz". már lazáskodott)
M: Szia.

nabazmeg. az "A"-terv. pedig Béta a lelkemre kötötte, hogy ha jelentkezik, mondjam azt, hogy már elkelt a jegy. de mivel a Kos nem volt olyan állapotban, hogy jöhetett volna, a Tesómnak meg kurvára nem volt kedve, jah, TG meg költözködik, így ha nem akartam nagyon szopódni, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a szitut.
na, ezután visszahívtam a Kost. semmi harag nem volt hálistennek. aztán a Tesómat, hogy miszitu. aztán Bétát. aztán még TG-vel is beszéltem... kaptam a tanácsokat, hogy legyek visszafogott, laza, nem durcás, de leszarós, ne gyengüljek el, stb. TG azzal fenyegetett meg, hogy ha elgyengülök, nem ismer többé. úgyhogy össze kellett szednem magam. :) úgyhogy nem volt csöcskirak, meg démoni smink, hanem szolíd, elegáns ruha, két copfot kötöttem, a sminkem is éppen hogy csak volt. lazára, csajosra vettem a figurát.
persze én értem előbb a tett színhelyére. direkt olyan zenét hallgattam, aminek semmi köze hozzá. Flasht. tomboltam, mint állat. 20 perc alatt 4 cigit szívtam el. mert persze késett. aztán egyszercsak megérkezett. megláttam. elkezdtem röhögni. hogy dohányzik. :) ennyit a fogadalmakról. később persze kiderült, hogy más fogadalmát is megszegte már.
bementünk. ruhatár. nem közösködtem vele. az enyémet külön adtam be. és külön fizettem ki. szó nélkül mentünk a terembe, a helyünkre leültünk. megjegyzem, a legjobb helyen ültünk... a legeslegjobb helyen. még nem kezdődött a koncert, némán gubbasztottunk egymás mellett. semmi ciccergés, semmi kézfogás, bújás. távol egymástól és kussban ülés.
aztán jött a koncert. bazmeg. zseniális volt. aaaaaahhhhhhhhh. többször majdnem vagy lemartam magam, vagy elbőgtem magam, annyira jó volt. el kell képzelni egy egyötven mély, 20 kg-os, karamellszínű csajt. bőgővel. meg basszusgitárral!!! wháááááááááá!!!!!!! 24 éves lányzó, olyan hanggal, hogy beszartam. meg a bőgőzés. és nagyon aranyos volt és kellőképpen extrovertált. kibaszott nagy tehetség, egy zseni, de tényleg, szóval megtehette. énekelt, elvarázsolt teljesen. voltak szerelmes számok, akkor csak vihogtam, ahogy a szövegét hallgattam. énekelt spanyolul is. remek volt. de tényleg. még a közönséget is megénekeltette!!! kb. négyszer tapsoltuk vissza. :)
a végén csak annyit tudtam kinyögni: "ez a nő akkora Isten, mint az állat..." :)
koncert közben egyébként kurva nehéz volt megállni, hogy ne másszak rá a Bőgősre, mert a teremben fújdogáló szellő néha hozta az illatát... amit annyira imádok... néha picit felé fordultam és szívtam magamba az illatot... de hogy ne gyöngüljek el, ilyenkor csak az jár a fejemben: "HOGY MIIIIIIIIIIIII???????? HOGY MIIIIIIIIIIIIIII????????" persze ettől mindig elröhögtem magam. de muszáj volt tartani a látszatot. :)
az előadás után, mint két idegen, sétáltunk le a ruhatárhoz. majd gyalog a Boráros térig. hogy sietek-e haza, megiszunk-e valamit. tudom-tudom, azt kellett volna mondanom, hogy nem. de muszáj volt ennyit engednem. ja, merthogy kiderült, kurvára nem tartotta be, hogy nem iszik márciusig. ennyit bírt. szinte semennyit. :) már volt az elmúlt két hétben nem egyszer, hogy moscskosul lerészegedett. remek. :)
na, szóval sétálás, Borároson Cöxibe be. már mikor odaértünk, kiborultam, mert a Cöxivel szemben van egy "BOCI Travel" nevű utazási iroda. megláttam, megmutattam neki... csak röhögött. én meg csak azt mondogattam: "de én Nyúl vagyok!!!" (a két copf miatt) :D
két dl rosé fejenként. szinte húzóra, mert annyira szar volt a zene, hogy mondtam, takarodjunk innen. már ott megérintette a lábam, mondta, hogy örül, hogy lát. ja, még a MüPa-ban megjegyezte, hogy milyen klassz a gyűrűm... :)
sétáltunk tovább. éjjel-nappaliba berohantam télifagyiért. (egész nap nem ettem, nem akartam berúgni nagyon, muszáj volt. meg hát meg is kívántam.)
végül a Dézsában kötöttünk ki a Corvin mozi mellett. ittam egy koktélt (lányos zavarunkban nem találtuk a borokat az itallapon), aminek az a neve, ahogy ő szokott szólítani. Chichi... (ejtsd: csicsi). ezt akkor szokta mondani, amikor szexelünk és nagyon-nagyon jó neki. ő meg ivott valami köleses sört. :)
egy darabig hülyültünk, majd beszélni kezdett. teljesen magától. én továbbra is távolságtartó és acélos voltam. de ő meg mondta a magáét.
"rájöttem, hogy nekem te kellesz. a múltkor, a részegségem addig fajult, hogy írtam egy listát, hogy mi szól ellened és melletted. de tulajdonképpen az ellened részben nem is volt semmi. vagy hát volt. annyi, hogy ugyanolyan vagy, mint én. és ez lehet rossz. de inkább jó. és csak rajtam múlik, hogy jó legyen. mert én nem tudom sokszor visszafogni magam. pedig nem mehet vég nélkül ez az állandó őrület. de hát 32 éves vagyok, és igazán ideje lenne, hogy összeszedjem magam. és szeretném, ha folytatnánk..."
hm. csak pislogtam. aztán elmondtam, hogy egyrészt ezt meg kell beszélnünk, át kell beszélnünk tiszta fejjel. hiába nem volt részeg, akkor is át kell beszélnünk rendesen. szóval nem mondtam rá se igent, se nemet. másrészt, hogy bántott, hogy nem is ismert és úgy alkotott véleményt. (ebben igazat adott)
elmondta még, hogy jó alvó, tehát álmatlan éjszakái nem voltak miattam, de nappal nagyon sokat gondolkodott rajtam.
aztán még vihogás, egymás szemébe nézés, fürkészte a tekintetem ezerrel. én nem mutattam semmi olyasmit, amitől nyeregben érezhetné magát. laza voltam, némileg kimért és kemény.
mikor már majdnem kidobtak a Dézsából, akkor hazakísért. mondtam, a kapuig elkísérhet. útközben megkérdeztem, hogy de mi lett volna, ha nincsenek meg a jegyek? azt mondta, akkor február 10-én (az egy hónap leteltével) hívott volna, hogy találkozzunk. még a naptárjába is beírta. erre én: "jaj, és mit írtál be, hogy hívni kell a csajt, vagymi???" erre előveszi a naptárját és megmutatja...
bazzzzzzzz... nem hiszitek el... február 10-ére be van rajzolva egy szív... azt hittem beszarok, mikor megláttam... :) mondom neki, hogy "hú, de romcsiiiiiis!!!" erre ő: "ez tulajdonképpen egy segg..." ANYÁÁÁÁÁÁÁD!!!!!!! bazeg... úgy röhögtem, mint az állat!!! :D
amúgy meg hát persze, hogy egy szivecske volt... :)
aztán hazaértünk, kapuban még egy cigi, majd szám sarkára puszi és hazament. kérdezte, hogy megvan-e még nekem a száma. hehe. persze, hogy megvan. :) mondtam neki, hogy én voltam letiltva a telefonálásról és keresgetésről... :)

minden pasi patkány

kivétel nélkül.
ennyi.

eljött a nap

a koncert napja. Bőgősről még semmi hír. tegnap délután belépett iwiwre és annyit se írt, hogy "bazeg".
pénteken délután egyébként a Kossal shoppingoltam. elvitt a Pólusba kocsival, aztán haza, hozzájuk. életemben először voltam nála, ebben az új kecóban. zenét hallgattunk, dumáltunk, megitatott mindenféle szeszekkel. táncikáltunk, romcsiztunk, csókolóztunk... nagyon nem akartam tőle elválni, és ő se tőlem... éreztem. de hát mennem kellett... elvitt kocsival a Nyugatiba, a vonathoz, ahol már a Tesóm várt.
este 9-re értünk haza, jól átfagytunk. otthon kajálás, döglés. kb. állva elaludtam... nagyon durván fáradt voltam. 12 órát nyomtam simán.
szombaton és vasárnap több mint 20 perces telefonálások a Kossal. vasárnap még smseztünk is... egyre többször mondja, hogy imád, és nagyon várja már a kőszegi hétvégénket. :) hogy mit ne mondjak, én is várom. :)
tegnap fél 6 után értem haza, akartam ezt-azt csinálni a lakásban, de persze nem lett belőle semmi. nekiálltam South Parkot letölteni, meg TG-vel csettegni, meg spanglit csinálni persze. tehát úgy maradt minden, ahogy. :)
hallgattam betépve a Spíler zenéjét, ami persze nagyon-nagyon jóóóóóóóóó!!! :) aztán megnéztem a Boratot az HBO-n. háttt... egyszer már láttam moziban. akkor se hatott meg, most se igazán... 3-szor ha röhögtem, de akkor is már csak kínomban. értem én, hogy ez egy kritika USA-ról, meg az amerikaiak mentalitásáról, de ez most valahogy nem tudott érdekelni.
10 után lefeküdtem aludni. Béta hívott éjfél után, mikor már a legfaszábban aludtam, hogy bőgjön megint nekem a telefonba... több, mint fél órán keresztül.
aztán persze az én agyam is kattogni kezdett. a Bőgősön. nem tudom mitől van ilyen kényszerképzetem (biztos Béta beszélte belém), hogy meg fogja kérni a kezem... bazeg... totál kiborultam már a gondolattól is. elképzeltem, ahogy felvisz a MüPa tetejére, ahol dohányozni lehet, egyszercsak letérdel, elővesz egy gyűrűt és megkérdezi: "Boci! hozzám jössz feleségül???" én meg sokkot kapva állok és pislogok, és kábé annyit tudok kinyögni: "HOGY MIIIIIIII????????? HOGY MIIIIIIIII?????????????" mint a Ponyvaregényben... meg még azt "ez a pillanat most baromira nem alkalmas erre, ne haragudj..." vagy valami ilyesmi...
és hogy miért? nos, azért, mert se igent, se nemet nem tudnék neki mondani. meg leginkább a nulláról kellene kezdenie velem mindent, kb. úgy érzem magam, mintha tavaly október elseje lenne, vagyis az a nap, amikor még személyesen nem találkoztunk. tehát zéró érzelmeim vannak.
jó, persze, ha belegondolok, igazából, akkor szeretnék vele lenni, vele élni... vállalnám szívesen azt az életet, azt a mindent, amit ő képvisel, amit ő tud adni számomra... de ne higgye egy percig sem, hogy most aztán azonnal a nyakába borulok. hát nem. ezért most meg kell küzdenie nagyon keményen.
főleg úgy, hogy a Kos is van, létezik, nem is kicsit... egyre jobban kezdünk egymásra találni... legalább is úgy érzem... a hétvégén szabályosan hiányzott.
meg egyáltalán. a Kostól függetlenül is vannak fenntartásaim a Bőgőssel kapcsolatban. hogy mi van, ha 3 hónap múlva megint befordul, bekattan, és megint eltűnik, vagy mit tudom én??? ki bírja ezt hosszú távon idegekkel??? vagy normálisan megbeszélünk és letisztázunk mindent, vagy mehet a fenébe. kibaszottul sajnálnám, mert tényleg az a pasi, akit egész életemben kerestem... ráadásul tudom, hogy neki meg én vagyok az a csaj, akire mindig is vágyott... de végnélküli kompromisszumba nem vagyok hajlandó belemenni. soha többé. boldog akarok lenni. nemcsak egy lyuk, amit használnak...
ó, hogy mennyire gyűlölök várni... hogy mennyire utálom, hogy várnom kell egy sorra, egy hívásra, hogy mi van már... a várakozásnál undorítóbb dolgot el nem tudok képzelni... persze, alapjáraton türelmetlen vagyok. ez tény. tehát a várakozás az nekem maga a halál... rühellem.
és most mégis mivel telik a napom??? frissítgetem az iwiwet, nézegetem a telefonom, jött-e sms, jön-e hívás... idegölő. tudom, le kéne szarnom, de hát mégis... megállapodtunk valamiben. én tartottam hozzá magam, talán elvárhatok annyit, hogy ő is tartsa magát hozzá. felnőtt emberek vagyunk basszus...
megjegyzem, a hátam közepére sem kívánom, hogy vele menjek ma a koncertre. és fel vagyok készülve minden eshetőségre. leginkább arra, hogy elfelejti, hogy ma van. és ezért nem fog jelentkezni. ez lesz aztán a csúcsbunkóság tőle. de arra is fel vagyok készülve, hogy lemondja. de nem érdekel, csak valami történjen már.
ha elfelejti, vagy lemondja, abból legalább tudok is következtetni a "kapcsolatunk" állására, illetve azt hiszem akkor még könnyebb lesz továbblépni, túllépni ezen az egész szaron. mert ebből fog látszani, mennyire vagyok még fontos neki. mennyire tart még számon.
remek kis délutánom lesz...
főleg, hogy a Kos bejelentette, hogy beivott valami szart tegnap este, és most kurvaszarul van... de azért próbálja magát összeszedni estére, ha mégis őt vinném a koncertre. ja, mert ő a "B"-terv. a "C"-terv TG. a "D"-terv meg a Tesóm. a "ZS"-terv meg hogy egyedül megyek. de bazmeg. ha egyedül kell mennem, én esküszöm, hogy megvárom Esperanza Spaldingot a művészbejárónál, és csináltatok egy közös képet magunkról, és úgy kikúrom holnap iwiwre, hogy csak nyekken. és elmegy mindenki a jó büdös picsába. ennyi. :)

nem véletlenül viszketett

szerdán a bal tenyerem... tegnapra beérett a dolog, pénzes napom lett. :)
merthogy reggel végre folyósították a szeptemberben igényelt hitelemet, majd hazaérve a postaládámban találtam az értesítést, hogy az APEH is visszaküldte az SZJA-t, ami jár. halleluja. "kicsit levegőhöz jutok bazeg..." hogy Barcs Mikit idézzem... :)
a Kossal beszéltük, hogy vegyünk együtt lottót, hát lehet, hogy ma meg is tesszük, mert most nagyon jó szériában vagyok, érzem a csít, vagy nem is tudom... szóval veszünk lottót. szerintem még egy totót is kitöltök... hátha... kicsit értek is hozzá talán, viszont még sose totóztam, úgyhogy a szűz kéz akár szerencsét is hozhat. :)
már elkezdtem intézni a hasfelmeccést is. végül nem megyek vissza a Péterfybe, mert ugyebár a fogyással nem állok sehogy, és már nem bírok/akarok tovább várni. úgyhogy marad az eredeti terv. ott zsírt is szívnak le, amennyit kell. sokba kerül, de nem érdekel... remélem, március elején kés alá fekhetek végre.
tegnap este a szokásos spanglizás volt otthon. először az Utolsó belövést kezdtem el nézni, majd rájöttem, hogy nagyon be fogok fordulni tőle, úgyhogy váltottam. de ha már Tim Roth, akkor legyen a 4 szoba. annyira nem tudtam élvezni, csak néha röhögtem fel.
közben a Kossal beszéltem telefonon, betépve... nem hiszem, hogy észrevette... :)
aztán néztem Fábryt. azt is untam. majd nekiálltam South Parkokat letölteni. az első 7 évad már meg is van. :) közben iwiwen jött némi infó Bőgősről. mármint közvetve. Niki, akivel Esztergomban is felléptek, írt ki valami köszönetet az üzenőfalra neki, meg a gitáros srácnak, meg hogy tartsanak ki, kedden folytatják, vagymi. nem tudom, hogy mit, kivel, hol, mikor... ennyi volt az üzenet. de akkor ezek szerint él, virul is netán, próbál, gyakorol, demót vesz fel, fellép, mittomén. akármi. a gyomrom persze összerándult egyből... meg még reggel is agyaltam rajta, de hát ennyi és nem több. ő nálam továbbra sem jelentkezik és én se nála. teljesen eltűntünk egymás elől.
viszont, hétfőn lesz a koncert... basszus... nem is hiszem el, hogy már két hét eltelt... hogy eddig kibírtam. meg hogy ő is kibírta. szóval hétfőn koncert. azt ígérte, hogy előtte hív, hogy mi legyen. most már érik ez a hívás. hacsak el nem felejti... általában azt se tudja, milyen nap van, szóval megvan az esély rá, hogy elfelejti... az aztán nagyfokú bunkóság lesz, az biztos. inkább hívjon fel, hogy nem akar jönni, nem ér rá, mint hogy ne jelentkezzen, mert elfelejtette...
Kossal bonyolódik a helyzet... érdekes dolgokról beszélgetünk... hát... nem tudom... próbálom helyén kezelni a dolgokat, de elég nehezen megy. mivel nincs a Bőgős, így elég durván a Koshoz ragaszkodom. viszont ő több vasat is tart a tűzbe. mármint mellettem. illetve még egyet biztosan. de hát különben se akarok vele járni, nem ezt mondtam??? de. ezt. szóval igyekszem szórakozásnak tekinteni az egészet, és nem belelátni, belegondolni többet abba, ami nincs is. nem akarom magam rongálni még ezzel is. van nekem éppen elég bajom... mármint a lelkemmel, a lelkemben... nem hiányzik még egy agyalnivaló... :(
azért hiányzik persze a Bőgős is... szoktam rá gondolni... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. és nemcsak magányos estéimen, hanem úgy általában is. a Kos szerint a pasik is olyanok, mint a nők... hogy bassza őket a dolog: van-e a csajnak valakije, mit csinál, kivel van, miért nem ír stb. hát nem tudom, hogy a Bőgős mennyire van pasiból, mennyire törődik ezzel, vagy él mint Marci Hevesen... nem tudom... nem is tudom elképzelni, hogy mondjuk fel-alá járkál a szobájában és ezen meditál, hogy velem mi van. félek, baromira érzéketlen ember ahhoz, hogy ezt tegye. ami egyébként nem igaz, mármint nem érzéketlen teljesen, de inkább racionális és célratörő, mint hogy azon agyaljon, hogy velem mi a fet, meg hogy mi lesz velünk.
továbbra is büszke vagyok, hogy nem törtem meg és nem jelentkeztem. ilyet még soha nem bírtam megállni. senkinél. főleg ennyi ideig. ááááhhhh... kellett ehhez a 2,5 év szopódás, hogy most ilyen kemény legyek és megcsináljam.
ma estefelé megyek haza anyuékhoz. legalább kipihenem magam. szilveszter óta kb. összesen 3-4 nap volt, amikor nem ütöttem ki magam, vagy piával, vagy fűvel, vagy mindkettővel. és már 23-a van. tehát minimum 20 napon nem voltam tiszta. azért ez durva. ámbátor én élveztem, és élvezem most is. nem vagyok hajlandó lemondani a spangliról. sőt. kibaszottul tud hiányozni. ezt hívják függőségnek??? nyilván. nade, otthon csak alvás, evés, tv-s zombulás lesz. semmi cigarettatermék. a mobilomon valszeg korlátozom a bejövő hívásokat. nem akarok pl. Bétával nyavalyogni egész hétvégén, főleg nem az én számlámra. anyuéknál nem akarok az ő magánéletével foglalkozni. de még az enyémmel se.
kb. TG és a Kos tud majd elérni, ha akar, a többiek nem érdekelnek. Bőgőst is parkolópályára teszem, látni fogom, hogy keresett és kész. ha többször próbálkozna esetleg, amire zéró esélyt látok (szerintem sms-t fog írni és abban beközli, hogy off a koncert a részéről), akkor majd visszahívom talán...
de tulajdonképpen mindenki húzzon a vérbe és ne szóljon hozzám. ennyi.

a pofátlanságnak is

van határa... szokták mondani... na, hát nálam aztán nincs. :)
ültem ma reggel a piros 7-esen (nekem már csak piros 7-es marad, ezt a 7E-t nem tudja bevenni az agyam), elhagytuk a Keletit és azon gondolkodtam, hogy mióta nem büntetett meg a bakter. de hogy nem is jött mostanában. erre hátranézek és "piros karszalag! hoppá geci!!!" :)
na, mondom remek. ráadásul aki odajött hozzám, az már egyszer a 105-ösről leszállított. mikor kajajegyben akartam neki fizetni. :) mikor mellém állt és gagyogott valamit, akkor én halálos nyugalommal a táskámba nyúltam (már azt hitte a bérletem veszem elő), elővettem a mobilom, kikapcsoltam a zenét, kivettem a fülhallgatót a fülemből, majd ránéztem a sapkám alól, kibaszott lazán, begyógyult szemekkel, hogy "na, nyomjad Rózsi!" :)
igazából a fő probléma az volt, hogy a süket fülem felől beszélt, így szinte semmit nem értettem, csak mondtam neki, hogy nincs jegyem, se bérletem, de igazolványom se, de majd leszállok. még mondta a magáét, de látta, hogy nem tud velem mit kezdeni, így abban maradtunk, hogy leszállok.
Zuglónál figyeltem, hogy leszállnak-e, gondoltam, fentmaradok "véletlenül"... :) de meglátott, úgyhogy letessékelt maga előtt.
lekecmeregtem a második ajtón, majd hátramentem a csukló mögé és azon az ajtón visszaszálltam. :D az ajtó becsukódott, ezek lentmaradtak adminisztrálni, én meg integettem nekik széles vigyorral. :)) kezdem azt érezni, hogy sportot űzök a Bakterok szopatásából... :)
szép kis reggel, mi??? :)
megnéztük a Spílert tegnap a Kossal. gecijóóóó volt!!! :) igaz, a legkisebb teremben, a második sor szélére kaptunk jegyet (fullon volt a terem), majd kitört a nyakam, olvasni, nézni, követni, ráadásul cirka 2 órás film, de akkor is jó volt. :) rögtön úgy kezdődik, hogy a Spíler, a főszereplő, egy gecinagy vizipipával élvezkedik. egyből kurvahangosan felhördültem: "akkora Isten vagy, mint az állat!!!!" :) a Kos csak vigyorgott. :)
film közben néha az ágyékát masszíroztam. csak hogy ne unatkozzunk. na, nem mintha fenyegetett volna a veszély. ;)
mozi után ment a dolgára, én meg haza. édesdrágacsillag volt... az a baj... :( egy csomószor mondja, hogy "imádlak"... meg Kőszegre is azt  mondta, tulajdonképpen mindegy neki, hogy hova megyünk, csak én ott legyek vele...
én nem tudom mi van... de tényleg... kezdek egyre inkább közelkerülni hozzá... hazafelé menet csak gondolkodtam, meg vigyorogtam, és a fejemet ingattam, hogy ilyen pasi nincs... hogy ilyen szitu nincs...
tegnap utánanéztem a blogban, mert kíváncsi voltam, hogy mikor találkoztunk először. nos, szeptember 14-én, egy vasárnap délutánon. mondjuk, már akkor nagy hatással volt rám, emlékszem. és ennek már több, mint 4 hónapja...
fú, most teljesen elbizonytalanodtam... érzem, hogy szüksége van arra a pörgésre, ami az én életemben van, hogy ez tetszik neki, hogy szeretne a részese lenni. szokta mondani, hogy "rontsam meg" nyugodtan. hogy azt akarja. :) na, hát rajtam aztán nem múlik... ;) ejhaj. ejhaj. nem tudom mi lesz... kíváncsi vagyok a kőszegi hétvégére is... hogy ott milyen lesz...
otthon este még pipáztam kicsit, hallgattam a zenéimet, néztem South Parkot, aztán lefeküdtem aludni. még lefekvés előtt behúztam a pipát a naptáramba, bár még nem volt éjfél. annyira biztos voltam benne, hogy nem fogom keresni a Bőgőst.
persze könnyű nekem így, ha van aki szórakoztat, aki foglalkozik velem, aki udvarolgat... nyilván. de nem is bánom, hogy így van. kezdem egyre jobban megkedvelni a Kost... még nem vagyok szerelmes, ahhoz azért több kell, de szeretek vele lenni.
őszintén??? már nem is akarom, hogy a Bőgős felhívjon a koncert miatt. már nem is akarok vele menni. nem is nagyon akarok vele találkozni. nem tudnék neki mit mondani. de tényleg. egyszerűen nem érdekel. teljesen hidegen hagy. és nemcsak a Kos miatt, hanem az eltelt idő, a szituáció miatt is... hogy nem tudott eleget gyakorolni... áhhh... menjen már a francba tényleg... ez akkora kamu szerintem, mint ide Nagykáta. ezért is nem tud már érdekelni.
tegnap a laptopommal baszakodtam a kisszobában, nem tudtam hova lerakni, mert a kibaszott zongora az íróasztalon van. ma lesz a napja, hogy bedobozolom a faszba. elegem van, hogy nem férek tőle.

zsír-zsír-zsír

hurkazsír!!!!!!!!! :D
jelentem, a Kos lefoglalta jövő hétvégére a szállásunkat.
és hova??? KŐSZEGRE!!! a Portréba... juuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj!!!!!!!!! a 6-os szoba lesz a miénk... annyira boldog vagyok!!! nagyon régóta vágyom oda vissza. és most.... TADADADAMMMMM!!!! :) már csak másfél hét és indulunk!!! jupppiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!
hú, mire kitaláltuk, hogy mi legyen... 10 helyet írtunk össze, aztán rangsor, ő is, én is, aztán szűkítettünk 5-re, aztán 3-ra. Kőszeg, Kalocsa, Kisbér. végül ez a hármas maradt. bár voltak még egyéb ötletek ugyebár. Tusnádfürdőt totál komolyan gondolta ez az ember, nála másodikként szerepelt... pedig utánanéztem, és több, mint 500 km... de hogy ő szeret vezetni... remek. :)
naszóval rangsor, aztán átrangsorol, aztán megint, de az első három ez lett. ebben a sorrendben. mondtam, kezdje Kőszeggel, hívja fel, ha nincs hely, megyünk tovább. és elsőre sikerült. az a szoba, az a szálloda...
WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
titkon nagyon reméltem, hogy Kőszeg lesz a végállomás, de nem akartam befolyásolni. hagytam, hogy magától jöjjön rá, hogy mit akar, mi tetszik neki. aztán azért csak addig sugalltam neki dolgokat, míg végül nála is az nyert... :)
ma meg megyünk moziba, megnézzük a Spílert... lálálálálááááááááááááááá :)

nem számít nekem

hogy hulla vagyok... áhhh... simán szétpörögtem magam tegnap este. összeszedtem pár számot, amik most a kedvenceim, kiírtam őket cd-re. úgy volt, hogy a Casino Royalet nézem meg ezredszerre is, hozzá is kezdtem, de aztán az új zenei összeállításom győzött. végül is a film ment a háttérben, képpel, hang nélkül, a zene meg üvöltött. :) meg én is. :) vonyítottam a fájdalomtól, vagy éppen az örömtől, mikor mit hozott ki belőlem az adott dal.
pont vége lett a filmnek, meg a CD-nek is, mikor megkezdődött a MU meccs. persze azt is végigtomboltam. (remek játékkal győzött a csapat és így a Ligakupa döntőjébe jutott) aztán még pornó, menetrend szerint, majd egy rész South Park. a Turbékos. :) el is neveztem a macskát egyből Turbéknak. :)
aztán ágybaájulás. alvás. reggel zokogva ébredés.
melómmal kész vagyok, már vagy 1 órája, azóta a Kossal nézegetjük a neten, hogy hova megyünk jövő hét hétvégén, kettesben... :) sajnos Egerben az a szálloda, ahova pályáztam, nincs nyitva, felújítják. (mondjuk, rá is fért...)
aztán most vannak ötletek, Kalocsa, Kőszeg, Kisbér (hm. csupa "K" betűs. talán mert Kúrni megyünk?? a Kossal??? hehe), de a legvadabb ötlete Erdélyben, Tusnádfürdőn egy panzió, mert ott pezsgőfürdő van a szobához tartozó fürdőszobában. kit érdekel, hogy 350 km??? menjünk!!! mondja ő... meg, hogy már csütörtök este induljunk... nem érdekli a távolság, csak menjünk. teljesen meg van őrülve. én feldobtam pozsonyi, meg csehországi szállásokat, azok se rosszak. ha már annyira nem számít a távolság. :)
persze, nyomaszt, hogy ezzel cseszi el az idejét, ahelyett, hogy tanulna a holnapi vizsgájára, de hát nem bírok vele egyszerűen... :(
Tesóm felhívott, hogy megy a kindzsibe kajáért, hozzon-e valamit... tulajdonképpen nem is olyan szar, hogy itt dolgozik két háznyira tőlem... ja, mert most száműzve lettem a Róna utcába. lecseréltek. nem jön az eredmény, így helyet cseréltem a főnökömmel, hátha ő csodát tesz.
először bántott a dolog, meg az önbizalmam rombolódott, de mára rájöttem, hogy nem is baj, úgyis kezdett csömöröm lenni attól a megbízótól. legalább most nem kell vele foglalkoznom. :) vagyis hát minimálisat. :)

van egy érdekes

lelkülete Barcs Mikinek. a legőrültebb, legnagyszerűbb, legmegmondósabb punkegyüttes frontemberének, aki csak úgy délután fél 3 körül kitolja az iwiw üzenőfalára ezt a videót. ugyan mi célból, milyen indíttatásból, esetleg kinek üzenve rakta ezt ki?? érdekelne a háttér...
elgondolkodtam a szövegén persze egyből... "ez a világ sora, nincs mit tenni, elfordítom a fejem..." hát ja... ez lesz a Bőgőssel??? vége lesz?? aztán már nem is nézünk egymásra, ha esetleg találkozunk???
belepusztulok még a feltételezésbe is... :(

némileg ellentmond a

a tegnap éjszakám annak, amit itt napközben vernyogtam, de igazából meg nem is...
baromira hiányzik a Bőgős, az estét és az éjszakát viszont a Kossal töltöttem...
egy csomót beszélgettünk, lelkiztünk, több órát... ami mindkettőnknek jólesett... aztán szeretkeztünk... az is jólesett... aztán kikönyiztem, hogy aludjon ott, velem (najó, sokat nem kellett nyavalyogni érte), talán az esett a legjobban...
nos... gondolkodtam ezen azért elég rendesen... még éjjel is bennem volt, hogy nem kéne szexelnem a Kossal... de aztán persze a lendület magával ragadott...
sokszor igazat adok magamban TG-nek, hogy csak azért hiányzik a Bőgős, mert magányos vagyok... ez az éjszakából is látszik. társaság kellett, kényeztetés kellett, szex kellett, dumálás kellett... megkaptam, s most jól vagyok.
a francokat vagyok jól... :( péntek óta most először lépett be Bőgős iwiwre, most láttam meg, a torkomban dobog a szívem, görcsöl a gyomrom, hogy ír-e, hogy változott-e valami az adatlapján... totál kivagyok...
másrészt meg mégiscsak az jár a fejemben, hogy elhidegülök tőle... hogy ha például a Kos foglalkozik velem, keresget, velem van, stb. akkor tulajdonképpen annyira nem is akarok a Bőgőssel lenni...
de persze a Kossal se. mármint nem akarok vele "járni"... meg ő se velem... nem is tudom mi ez kettőnk között... barátságnál több, szerelemnél kevesebb... hihetetlen jókat tudunk beszélgetni, a szex is jó... mittomén... áhhhh...
hosszú távon mégiscsak a Bőgős mellett képzelem el magam, ez nem is kérdés... mégiscsak az ő világa, az ő gondolkodása, az ő élete áll hozzám közelebb... de hát nem ír... nem jelentkezik...  hallgat, mint hal a szatyorban...
Béta tegnap "kedvező" híreket kapott a Majorról, ő már legalább örülhet valamelyest. nekem meg semmi infóm, hogy hiányzom-e, gondol-e rám, netán szeret-e, hogy akarja-e folytatni, vagy sem... mit gondol arról, hogy én nem keresem... nincs olyan közös ismerősünk, akitől ki tudnék deríteni bármit. ez aztán elég rémes... :(
ejhaj... szenvedek rendesen. kell is, meg nem is. mármint a Bőgős. de inkább kell, mint nem. de hogy miért kell, azt még nekem is le kell tisztáznom magamban. illetve, ha újra találkozunk, akkor vele is le kell tisztáznom, a többi dologgal együtt.
10 perccel ezelőtt újra belépett az iwiwre. ilyet szinte soha nem csinál... egyszer belép, megnézi a leveleit és már pattan is le. ehhez képest most újra belépett. 10 percig frissítgettem az oldalt, hogy hátha miattam lépett be, hogy hátha eszébe jutott, hogy írnia kellene nekem néhány sort... de nem... csalódnom kellett... egy sor se, de egy betű se jött tőle... semmi.
egyszerűen nem tudom, mit kezdjek vele... meg ezzel az egész helyzettel. tulajdonképpen le kéne szarnom és élni kellene az életem. de ez nem mindig sikerül. tegnap nagy hullámvölgy volt... ma kicsit jobb, bár az ilyen iwiwes baszakodások mindig kiborítanak. hogy legalább egy sort írna, valami faszságot, akármit... de nem...
elmeséltem Dr. BI-nek a sztorit nagyvonalakban, erre megkérdezte, hogy hány éves a Bőgős. megmondtam neki. mire ő: "érdekes, hogy egy ennyi idős pasi nem tudja beosztani az idejét..." ezt ugyebár arra értette, hogy azért kell a szünet, mert nem volt elég ideje gyakorolni... valahol teljesen igaza van... mármint Dr. BI-nek.
főleg, ha belegondolok, hogy Bőgős hányszor mondta, hogy nem kell ész nélkül, napi sok-sok órát gyakorolni, hanem csak 2-szer kettőt. hogy azzal sokkal többre megy, mintha tolná ezerrel 6-8 órákon át...
ááááhhhh... én már nem értek semmit, nem tudok semmit... de már nem is várok tőle semmit... de tényleg...
bele kell törődnöm, szépen, lassan, hogy ez ennyi volt. jobb, ha felkészítem rá magam, még időben, hogy aztán max. kellemes meglepetés érjen és ne kellemetlen.
elegem van amúgy a mai napból is... kiég a szemem az álmosságtól, és este 9-kor meg ultrafontos meccs lesz... azt nézni kéne... lehet, addig alszom egy kicsit.

ha meglátok még

egy hangszertokos embert ebben a kibaszott városban, én felkötöm magam. de legalább is odamegyek és megrugdosom. legyen az akárki... elegem van a gitártokokból, meg a többiből... kurvára.
a földhivatalból váltott lovakkal jöttem be a melóba, menekültem a bakter elől... hát de remek... 9000-ért a faszom se fog bérletet venni. még csak az kéne.
jajnekem... legalább tudnám, hogy hiányzom neki... legalább ennyit tudnék... meg azt, hogy nem akar szakítani, csak ténylegesen szünet. csak ebben a kettőben lehetnék biztos... könyörgöm... semmi másra nem vágyom...
de hogy lehetne ezeket megtudni??? mármint úgy, hogy ne én kérdezzem...
megőrülök... egyszerűen nem tudok semmire koncentrálni... vagyis semmi másra, mint a Bőgősre...
úgy volt, hogy hazaugrok a pipámért... nem tudja semmi elvonni a figyelmem, csak a fű... Bertával összefutottam menetközben, naná, hogy a Király utcánál... sóvárogva néztem a Zeneakadémia felé... mindenhol kutattam a szememmel, hátha meglátom... vagy valamelyik iskolatársát... teljesen becsavarodok már...
kiállítottam ma egy számlát és akkor döbbentem rá, hogy ma milyen nap van... jelentem, a második születésnapom... az újjászületésnapom. :)
ugyanis éppen 3 éve, ezen a napon volt a gyomorgyűrű műtétem... :) az új életem kezdete... :) jól meg is ünneplem, csak érjek haza. :) még van egy üveg rosé is otthon. még... :)

kibaszott bőgős szólók

nem bírom már! miért kínzom magam? kezdem elhinni, hogy szeretek
szenvedni... SZERETEM! nem tudok és nem is akarok nélküle élni...

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

nem írtam neki

végül, de nagyon szenvedtem, egész éjjel...
egyre rosszabbul viselem, hogy nem vagyunk együtt... :( ma is persze Grappelli, abban meg persze bőgőszólók... nehogy már megkönnyítsem a saját helyzetem... ugyan... minek???
szenvedjek ezerrel, még jobban...
nagyon-nagyon-nagyon hiányzik... szeretem... és annyira azt érzem továbbra is, hogy szakítani fog velem, hogy a koncertre sem jön el, hogy semmi nem lesz már közöttünk...
rémesen nehéz, de fontos napom lesz ma. már most utálom az egészet, de muszáj végigcsinálnom.
mindent gyűlölök és mindenkit. az egész Világot gyűlölöm. teljesen antiszociálissá tett a drog. senkivel nem akarok kommunikálni (TG-n kívül), csak Bőgőssel... de vele nagyon... persze pont erre van a legkevesebb esélyem. :(

nem bírom tovább

írni akarok neki! most! ölelni,csókolni akarom! miért büntet? mit
vétettem? hogy szeretem? azt? megőrülök. nagyon szenvedek. Grappellit
hallgatok és könnyezem. nagyon hiányzik. belepusztulok, annyira. több
mint 1 hete kínoz. és úgy érzem, vége lesz. szakítani fog. pedig én
annyira, de annyira szeretem. soha még senkit így. ő az én Dysom. én
meg az ő jószága vagyok. akarom, hogy így hívjon még. én gyönyörűm,
zsenim, Mindenem...

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

a legjobb Barátom

szerepel... nem is Ő lenne, ha nem így lenne... ha nem szerepelne... de hát az én legjobb Barátom, szóval ezen nem is kell meglepődni... :)

ezennel leleplezem az Embert, aki a legközelebb áll hozzám ezen a Világon, akiért bármit megtennék, akinek iszom szavait, akinek a Barátságáért minden nap hálát adok az összes aprószentnek... nos, igen... TG... a 40. másodpercnél tessenek figyelni... :)

számtalan kezdő mondat

járt a fejemben egész hétvégén, aztán most mégis így kezdem, ahogy. 

pénteken fél8-kor érkezett Béta. majd 10 körül a lakótársa, Zsuzsi. 10-ig mi már megittunk 2 üveg pezsgőt, és elszítunk másfél spanglit. elég durván készen lettünk. aztán még elfogyott a hűtőben 2 éve bekeverve álló viszkikóla, a 76-os által ezer éve hozott igazi, original lengyel vodka, aztán még egy csomó pálinka is. nyugodt szívvel mondhatom, hogy az árvák könnyét is megittuk. olyan csutak készen lettünk mindhárman, hogy az nem is igaz. fél3-ig voltak nálam, de ment a dorbézolás ezerrel. úrjézus. nagyon brutálság volt. de gecire élveztem. legalább ki tudtam kapcsolni. muszáj. beleőrülök, megkattanok, ha állandóan a Bőgősre és a "kapcsolatunkra" gondolok. pénteken már olyan rémképek jöttek elő, hazafelé a villamoson, hogy majd most mindjárt meg fogom látni egy lánnyal, kéz a kézben, de hogy akkor én tuti leszállok a villamosról és szemen köpdösöm, és ütni, vágni kezdem, és eltöröm az összes ujját, hogy soha többé bőgőzni ne tudjon az életben... teljesen becsavarodtam, ezért is volt muszáj kiütnöm magam.

rémes, hogy 1 hete nem találkoztunk, hogy nem tudok róla semmit, hogy nem hallottam a hangját, hogy nem olvastam a sorait, egy szavát sem. egyszerűen percenként bele akarok halni. máskor meg erős vagyok, kemény vagyok és egymás után olvadnak szét a számban a "leszaromtabbletták"... hullámzó az egész. mélységek és magasságok, mardosó kín, nihilista közöny váltják egymást... 

Bétának próbáltam az erős arcomat mutatni, hogy őt is keménységre bírjam, de azért volt elgyengülés. 

miután szombat hajnalban elhúzták a csíkot a lányok, még sms-ben tudattam a Kost, hogy mennyire rá  vagyok gerjedve és hogy szombat este csaphatnánk egy görbe estét nálam. akkor még beleegyezni látszott.

ezután már csak pornó nézés következett, majd betámolyogtam az ágyba valahogy... magam sem tudom hogy...

szombaton baromi sokáig aludtam. aztán kávé, cigi, olvasás. Ady és Csinszka szerelméről kaptam könyvet, még tavaly a szülinapomra, a Tesómtól, azt kezdtem olvasni... 400 oldal, lassan a végére is érek. falom minden sorát, minden szavát, minden betűjét... fantasztikus, hogy miket és hogyan levelezett ez a két ember. hogy micsoda érzelmek vetődtek a papírra, hogy micsoda tengernyi fájdalom és keserűség, hogy micsoda sok ármánykodás, hogy micsoda sok zavaró tényező állt az útjukba, keserítette életüket, szerelmüket. az első világháború, Csinszka apja nem egyezett a házasságba, Ady betegsége... nagyon fura, hogy egészen más jellemű ember rajzolódik ki előttem Adyból, mint amit elképzeltem. hihetetlen feminim, döntésképtelen férfi volt. de Csinszka leírásából ítélve biztosan gyönyörű... és szeretnivaló. na, mondjuk ez nem is volt kétséges... és a versek... a Nyugatban megjelent Csinszka versek... hogy egyik szebb, mint a másik... és így már, ismerve a hátteret, a pontos, időrendi történéseket, egészen más olvasni ezeket a verseket. 

hogyan is lehet valakinek, egy alig húsz éves lánynak akkora szerencséje, hogy pont Ady Endre lesz a férje?? a beteg Ady... a zseni Ady... 

őszintén szólva, én is mindig erre vágytam... egy ilyen szerelemre... egy rajongott ember szerelmére, aki lehajol az egyszerű, földi halandóhoz (hozzám), kezét nyújtja, karon fog, megölel és örök szerelméről biztosít. nem törődve családdal, ármánykodásokkal, barátokkal, jó- és rosszakarókkal, senkivel... 

annak idején Viczián Ottóhoz is ilyen szálak fűztek. nem volt véletlen az első rajongói levelem hozzá, annak stílusa, tartalma sem volt véletlen... imádtam Őt, Adyt láttam benne, magamban pedig Zsukát (Dénes Zsófia, aki mint ebből a könyvből is kiderül, bár a jegyességet felbontotta Adyval, nagyon-nagyon jó barátok maradtak, lelki társak úgymond...), márcsak a becenevem miatt is... szóval Viczián Ottó volt az, akiért bármit megtettem volna... akit ugyanúgy kezeltem, mint Csinszka Adyt. 

huhhh... most teljesen egy lányregényben látom magam... még talán úgy is írok. rámragadtak az ékes szavak, a századelő szerelmes szavai... az üzenetek, az évődés, a vágyakozás, a fájdalom, a várakozás kifejezői... pláne azokban a vészterhes időkben.

node, folytatva a hétvégémről való beszámolást... nos, Bolton-MU meccs volt 4-től, szombaton. az első félidőt végigizgultam, de elég langyos volt a játék. a szünetben úgy döntöttem, főzök valamit. méghozzá krumplistésztát. szóval, jelentem, megfőztem életem első krumplistészáját, ami nem is lett rossz!!! sőt!!! kifejezetten finom lett. jól be is zabáltam belőle. a meccset végül, nagy kín-keservvel megnyertük, hála Berbatovnak. 

meccs után sms-ezés a Kossal. hogy jöjjön át. de nem jön, mert tanul. ezen jól besértődtem. aztán elnézést kértem, hogy ne haragudjon, nem akartam zsarolni, bennem van a hiba, túlságosan ráérek, túlságosan magányos vagyok.

ekkor már persze készült a spangli. jött Nancy (tiszta para volt ez a 49. rész...), majd valami Csajozós film, vagy mi. az összes fos romantikus filmnek a paródiája, néha igen jókat röhögtem rajta. majd a legnagyobb isten sorozat, a Little Britain USA , ami egyszerűen kenterbe veri az összes South Parkot... vagy hát nem is tudom... pedig még csak 1 részét láttam, igaz, azt kétszer, és mindkétszer full betépve... de hát ez egyszerűen zseniális...

mindenkinek ajánlom a figyelmébe, mert hihetetlen, hogy ilyen van... de tényleg... ráadásul láttam már egy werkfilmet is arról, hogyan készül, hogy a jelenetek egy részét valódi közönség előtt veszik fel, akik tényleg ott ülnek és röhögnek, és a színészek számára idegenek, tehát semmi beépített ember, és így tudnak igazán brillírozni. valamint, hogy a két főszereplő játszik egy csomó szerepet, hogy micsoda sminkelés, maszkolás megy állandóan, meg egyáltalán az egész ötlet... áhhh... nem győzöm dícsérni...

miután jól kiröhögtem magam, megint pornó következett, aztán még valami filmbe belenéztem, majd fél1-kor elmentem aludni. ja, még kicsit olvastam, és utána aludtam. 

ma 10 körül ébredtem fel, a macska unszolt, hogy keljek már fel, adjak neki enni. álmomban már a műtőasztalon feküdtem, hasplasztikára vártam, sőt, már lebeszéltem az orvossal a mellcsinálást is, kérdezték, hogy azt altatásban akarom-e vagy csak érzéstelenítéssel... ezen aztán elgondolkodtam, hogy nem altatnálak el egy mellműtétre??? nemár. amúgy is rutinos altatásos vagyok, szóval inkább azt választanám...

nem vagyok kibékülve a testemmel, egyre inkább sürgetném ezeket a műtéteket... igazából egy akadályuk van csak, a pénz... semmi más. már a munkahelyem sem érdekel. hogy kiesek a munkából, meg hogy helyettesíteniük kell... leszarom. a fájdalmat, ami a műtétek után vár rám, szintén leszarom. csak feküdnék már végre a kés alá... semmi más nem érdekel jelen pillanatban, csak ez. 

éjfél után újabb pipa került a naptárba. már egy hete nem kerestem a Bőgőst. a Tesóm szerint biztos, hogy meglepi őt ez, hogy nem adok életjelet. semmilyen formában. biztos, hogy elgondolkodik ezen. hát, nem tudom... jövő hét hétfőn lesz az a bizonyos koncert, ami miatt megígérte, hogy előtte majd hív, hogy akkor elmenjünk együtt... kíváncsi vagyok, jelentkezik-e és ha igen, mikor és hogyan. hideg és távolságtartó lesz-e, mint egy hete, vagy esetleg még az is elhagyja a száját: "hiányoztál..."

sokat gondolok erre. a következő találkozásunkra, legyen az bármikor, bármilyen apropóból. őszintén szólva, egy megtört, vágyakozó embert akarok látni magam előtt, aki nem bírja tovább nélkülem. semmi másra nem vágyom, csak ezt akarom látni a szemében, ezt akarom hallani a beszédéből, ezt akarom érezni az érintéséből. hogy nem kell neki soha, senki más, csak én, és hogy nagyon rosszul viseli a kettőnk távolságát. 

Bétának is kifejtettem pénteken, hogy én azt gondolom, nekem Bőgős lesz a férjem. vagy hát életem párja és Társa. vagy Ő, vagy senki más. tudom, valahol érzem legbelül, hogy ez után a szünet után még erősebb, még ragaszkodóbb, még jobb lesz minden. és hogy soha nem lesz vége... 

minket egymásnak teremtett az Ég... engem Neki, és Őt nekem... ezt bárki láthatja, érezheti, ha együtt lát minket... ha velünk van... 

annyit gondolok az udvarlására... az első hónapban történt őrületekre, meg a többire... az ajándékokra... a beszélgetésekre... a borozásokra... az első csókra, az első nálam alvására... az első szeretkezésre...

nem múlhat ez el és nem is fog elmúlni. biztos vagyok benne, hogy nála sem... ő is nagyon jól tudja, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. hogy mi eddig pont a másikat kerestük. hogy nem lehet teljes az életünk senki mással... 

ahogy Csinszka fogalmaz egyik levelében (1914. szeptember 11.):

"Kellesz - mert Te vagy nekem az Élet. Kellesz - mert a mesekirályfi jött el értem Benned, Te voltál minden ragyogás - és utánad semmi, semmi - nem kell - mert minden kevés.

Kellesz - mert én - Te vagyok."

kezd egysíkúvá válni

minden estém.
szerda este tekerés, Nancy és egyéb sorozatok az HBO-n, majd meccs, majd pornó, majd elájulás.
csütörtök reggel úgy ébredtem, hogy én aztán biztos nem megyek este Flash koncertre... rohadtul be voltam fáradva. délben együtt ebédeltem a Tesómmal, intézem a hitelemet ezerrel, talán a jövő héten meglesz a pénz... nem is hiszem el... szeptember óta húzódik. ja, de a legnagyobb eredmény, hogy végre csak az én nevemen van a lakás. halleluja!!!! ezt is megértük...

mai jótanács: soha, de soha ne házasodjatok... ez a közös tulajdonlás ez akkora szívás, hogy az nem igaz... főleg, mikor válásra kerül a sor... az a legtisztább, ha mindenkinek külön van mindene és akkor nincs tortúra, ha vége van. ha meg nincs vége, akkor meg annyira mindegy...

naszóval, tegnap TG-vel csettegtem, különben rommá untam volna magam egész délután a melóban. aztán haza. a Blahán gecisokan vártak a villamosra, úgy döntöttem, inkább gyalogolok. a várakozók között felfedeztem trút. ránéztem, szerintem ő észre sem vett. nem is baj. szó nélkül mentem el mellette. semmi ingerenciám nem volt, hogy megszólítsam. na, hát így múlik el a világ dicsősége, meg a 8 éves ismeretség. mert azért barátságnak nem nevezném.
gyalogoltam, és a pipás bolt előtt eszembe jutott, hogy nincs otthon papír. illetve van, de azt pont nem szeretem annyira, a kedvencem meg elfogyott.
betértem. vettem egy csomag átlátszó papírt, meg egy simát. bazzz... gecijó az a papííííírrrrr!!! az egy dolog, hogy alig hogy beléptem otthon az ajtón, már gyújtottam is rá a szerdai maradék spanglira, aztán ettem, és nekiálltam az új papírba tekerni... nem is volt sok gondom vele, csak annyi, hogy konkrétan nem láttam... mármint a papírt. mert ugyebár átlátszó. és már amúgy is szívtam, meg fény se sok, szóval pöcsöltem vele rendesen. de megérte... :) ohohóóóóóóó... kurvajó ilyen papírból szívni. tök jól összeáll a spangli, meg tényleg lassabban és faszábban ég, mint a rendes papír, ráadásul látod, hogy mi van benne. aztakurva. megérte a 240,- Ft-ot. :)
úgyhogy a tegnap estém is hogy telt? tévézés, szívás (Nancy), pornó, elájulás. viszont már este fél 10-kor. így jár az, aki már fél 6-kor tépni kezd. :) kicsit azért mardosott a lelkifurdalás, hogy bazeg, október óta a Flashre gyúrtam, és mégse mentem el, de hát ez van. bepunnyadtam. egyedül meg amúgy sem volt kedvem. meg hideg, meg mittomén. áhhh... majd legközelebb. de tényleg. szegény Barcs Miki, biztos keresett a tömegben, az tán én meg jól nem voltam ott... :( valahogy csak túléli... :)
ó, hát tegnap még megittam a maradék vodkámat is. csak hogy teljes legyen az élvezet. a Tesóm hívott, hogy átjönne valami szarokat áthozna hozzám, de hát annyira nem voltam képben, mondtam, inkább tegyük át mára. próbálok addig nem betépni, még oda nem ér hozzám... :)
a Kossal sms-eztem néhány kört, sikerült a Kéményseprőnek is küldenem egy üzenetet, nem bírtam ki. persze nem válaszolt, de hát ebben semmi meglepő nincs. mindegy is. annyira szar volt egyedül szívni otthon, jól esett volna a társaság, de nem jött össze... Kosnak is próbáltam sugallni, hogy jöjjön át, de az meg bedepizett inkább. pfff...
ma reggel hoztam magammal megint a laptopom, végre lesz rajta új billentyűzet. jó sok pénzért... bemegyek még az Andrássy útra is, meglátogatom az opikat, had örüljenek. :) aztán tipli haza. esti program??? háááááátttt... kéne a Jelenbe menni, kurvajó koncert lesz, de félek, összefutnék a Bőgőssel, aki azt hinné, hogy miatta megyek, szóval gázzzz... úgyhogy inkább kihagyom. basszameg... ez már megint olyan, mint a nyáron, hogy azért nem mehettem a VOLT-ra, mert ott volt a Repülős. mondjuk nem mintha nem szarnám le magasról a Bőgőst is, meg az összes többi faszkalapot. kezdek teljesen elhidegülni tőle. egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy mondjuk megcsókoljam. bármi is fog történni, bármit is fog mondani majd, ha újra találkozunk, a nulláról kell kezdenie velem. ez már egészen biztos. mivel szexhiányom nincs, így nem is lesz az, hogy rá leszek gyógyulva, hogy megdugjon. így méginkább könnyű lesz tartani magam...
ahogy ma behúztam a naptárba az újabb pipát, arra gondoltam, hogy nehogy már neki legyen igaza. mert nyilván azt gondolta, hogy nem fogom kibírni, hogy ne keressem. hogy majd mennek a szerelmes, meg könyörgő üzenetek továbbra is. hát a faszt. azt hiszi, hogy nem bírom megállni??? hát a lófaszt!!!!
már a feltételezés is sértő... de tényleg. megállom én, ha beledöglök, akkor is... de egyre inkább úgy néz ki, hogy nem döglök bele. sőt, azon kívül, hogy percenként nézegetem iwiwen, hogy írt-e, belépett-e, tulajdonképpen kurvára eszembe sem jut. ha ő kibírja, én is ki fogom bírni. ha én nem hiányzom neki, akkor ő se hiányzik nekem. és ennyi. tegye az egész szünetelést oda, ahova akarja. mondjuk dugja fel a seggébe. :)
tehát ma esti program: szív, sürít, gyújt, kipufog, gyújt, szív, lenntart, kipufog. :) meg ez várható a hétvégére is. dögleni fogok, meg talán mosni, szombaton meccs, az tuti, a többi meg csak rajtam múlik. remek dolog drogfüggő szinglinek lenni. komolyan. nincs is ennél jobb. :) csak sajnos a fogyás az nem megy. tegnap is annyi szart zabáltam össze-vissza... hát el nem tudom mondani. zacskó chips, tábla csoki, meg még ez, meg még az... rémes...
éppen TG-vel beszéltük, hogy mennyire jó betépve kajálni. mert az ízorgazmus. akkor lehet csak igazán élvezni az ízeket. én már erre teljesen ráálltam. csak az a baj, hogy ilyenkor nem tudom abbahagyni, és persze nem zöldséget/gyümölcsöt eszegetek, hanem mindenféle szénhidrátdús szart. pusztítom magam ezerrel. halleluja...
innen a gödör fenekéről integetek... asszem innen már csak felfelé vezet az út... de hogy meginduljak rajta, az még odébb van...

a fiú barátaim

szerint, akik egybehangzóan állítják ugyanazt, Bőgős szakítani akar(t), csak nem bírta megmondani. ezért találta ki ezt a szünetelést.
hát... ez is benne volt a pakliban. mármint nálam is. de ha már két pasi is ezt mondja, el kell fogadnom... mert mi lett Bétával meg Majorral??? Major kért szünetet, aztán meg szakított Bétával. szóval több oldalról is jön a megerősítés ezügyben. hogy ez így lesz.
most már persze az a bajom, hogy akkor miért vár 1 hónapig? találkozzunk minél előbb és zárjuk le ezt az ügyet. mi a francnak várakoztat 1 hónapig? de ezért meg nem fogom megkeresni. nyilván.
na, meg nem is fogom megkönnyíteni a dolgát. most már dafke nem fogom én kimondani, hogy vége. csak azért se. küzdjön basszus. szedje össze magát, nézzen a szemembe és nyögje be ő. legyen már ennyire férfi...
mindenesetre én már most úgy kezelem, hogy vége. ha egy hónap múlva előkerül, addigra amúgy is kiöl belőlem mindent vele kapcsolatban, tehát akkor meg azért lenne/lesz vége, szóval akkor nem mindegy, hogy most vagy egy hónap múlva? részemről mostantól vége és kész.
TG persze azt mondta, ha mégis előkerül, akkor ne legyek vele engedékeny, és udvaroltassam, kapartassam ezerrel. igyekszem nem elgyengülni és így lesz.
kurvaszarul érzem magam... annyira átbaszottnak érzem magam... és csalódottnak... akkorát csalódtam ebben az emberben... rémes érzés... megint rámjött a lábremegés, gyomorgörcs... baromi szar.
rájönni, hogy minden szava hazugság volt. vagy hát nem kellett volna készpénznek vennem semmit... főleg azt nem, hogy szeret... tudom, tudom, nem volt józan... én naiv picsa, megint beszoptam a nagy büdös semmit.
ehhez képest Repülős maga volt a gerincoszlop... nem tudott belémszeretni. odaállt elém. megmondta. ennyi volt. kész. vége. nem jött ilyen faszsággal, hogy 1 hónap szünet...
úrjézus... hogy lehettem megint ilyen hülye???
még hogy én vagyok az ő nagy szerencséje... és nem akarja elbaszni... hát remek... el se merem képzelni, mi van, ha nem vagyok a nagy szerencséje... pfff...
és pörögnek az agyamban a szavak, a mondatok... a cukormáz, amivel bevont engem, kettőnket, a kapcsolatunkat... és ami most szépen lassan, de hatalmas darabokban hullik lefelé...
a kártyavár összeomlása ehhez képest ipari tanuló... de tényleg...
és még kirakja a bőgőkről a képet... hát remek... tört volna le a kezem mikor átküldtem... :(
a Tesóm persze egészen mást mond... hogy higgyek a Bőgősnek és legyek türelmes... remek... most legyek okos... :S

11 órát bírtam

aludni egyhuzamban. ebből is látszik, mennyire ki volt készülve a szervezetem. este 7-kor aludtam el és reggel 6-kor nyitottam ki először a szemem. de még visszaaludtam és még bírtam volna tovább is. nade ez azért előrelépés... talán behoztam valamit...
ma este megint meccs, a Wigan ellen játszunk, 21:00-kor kezdődik. szóval van program. :)
reggel újabb pipát raktam a kis falinaptáramba... a legnagyobb büszkeséggel, továbbra is. :)
jah, tegnap még Bétának is osztottam az észt telefonon, hogy miért ne hívja fel a Majort... hihetetlen, hogy más kapcsolatát, más nyűgét hogy át tudom látni, mennyire okos tudok lenni, csak a saját dolgaimmal nem megyek semmire. illetve megyek, hiszen a Bőgőst se keresem. :) várok türelmesen és kész.
és nem gyártok elméleteket. igaz, tegnap a Tesóm is pozitív dologként értékelte, hogy az a fotó kikerült az iwiwes adatlapjára. de ennyi és nem több. nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget neki és úgy a jó, úgy az egészséges. :)
a Kos keresget, törődik velem, jelenleg ez is megteszi és jól is esik.
amúgy meg azért is örülök magamnak, mert meg bírtam állni, hogy Kéményseprőt ne zaklassam. azt mondta, hogy januárban mindenképpen találkozunk. mármint szerinte. régebben, egy hasonló helyzetben már biztos küldtem volna neki az sms-t, hogy "mi van már??? már x napja január van!!! mikor találkozunk???" de most nem. semmi. tartom magam. ha akar, majd keres. én nem erőltetek semmit. nyilván ő is pozitívan értékeli, hogy nem nyomulok. :)

kalapált a szívem

amikor megláttam, hogy mától Bőgősnek az iwiwes adatlapján egy képpel több van kirakva. vadul kattintgattam, hogy megnézzem mi az...
és mi az??? az a fotó, a bőgőkről, amit még a múlt héten, a szünet előtt küldtem át neki, azzal, hogy hátha jobb kedvre derül. (én kis naiv, akkor még azt gondoltam, a Világgal van baja és nem velem...)
és megkapta. és tetszett neki. és kirakta oda. "macskahad" címmel. mert ugye a bőgők a cicák... :)
persze egyből vigyorogni kezdtem magamban, mint a tejbetök, meg bele is vörösödtem, én magam sem tudom, hogy miért... meg a gyomrom görcsbe rándult és a szívem majd kiugrott a helyéről... majdnem elfelejtettem, hogy nem szabad írnom neki, mert már küldtem volna a honlapról a többi bőgős képet, amit ott találtam, de aztán eszembejutott otthon a pipálgatós naptáram és végül nem írtam egy sort se. még egy kommentet se a képhez.
aztán elkezdtem gyártani TG-nek az elméleteket, hogy akkor biztos nem gyűlöl a Bőgős, ha ezt megcsinálta, meg mittudomén... amikor már százhuszonharmadszor csavarintottam a filozófiámon, akkor rámüvöltött (jogosan), hogy most már aztán haggyam abba!!! :D
mire jó egy Barát, ugye... :) egy állandó kontroll nekem TG. és tök jó, hogy ez így működik. mondjuk, beláttuk mindketten, hogy olyanok vagyunk, hogy minden apróságnak túl nagy jelentőséget biztosítunk, de hát legyen már eszem, ettől függetlenül e. :)
ami még történt, hogy napközben a Kossal sms-eztem, aztán meg msn-en dumáltunk. nagyjából elmesélte, hogyan szeretett volna ma ébreszteni, meg mit tett volna még, meg hogy heverészhetnénk egész nap az ágyban, meg majd elvisz valami szuper helyre, vidékre, ahol van nagy kád, meg romcsi, meg minden... na, hát majd kíváncsi leszek. kérdezte, hogy mikor érek rá, aztán míg beírtam, hogy tulajdonképpen bármikor, addigra begépelt száz sort, hogy ő mikor nem ér rá. szinte soha. na, szóval még nem kezdek csomagolni. :)
majd kiég a szemem, olyan álmos vagyok. deszuper. :)
jah, megjött az új billentyűzet a laptopomra. jupppiiiiiiiiii! 15 ezerért... + munkadíj. a héten megyek és beszereltetem. pápá punciszagú, kopott billentyűzet... :)

3 darab órát

sikerült aludnom az éjjel. két nap alatt kb. 6-ot. hát nem szép az élet??? :)
tegnap baromi sokáig melóztam, fél 6 után indultam haza. Bétáék átjöttek este, úgy 7 körül. megteáztattam őket, előadtam a kemény dumát, hogy nem szabad sírni a Major miatt, meg egyik pasi miatt sem. élveztem, ahogy csodálattal hallgat, hogy én milyen erős vagyok... hja kérem... a sok év, meg a rutin... 2 éve ilyenkor kibaszottul megzuhantam, 76-os miatt. azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán... én sem hiszem el, hogy mennyire megedzett ez a 2 év... mintha nem is én lennék... úgy jöttek ki a számon a biztató és vigasztaló szavak, hogy még én is meglepődtem. :) talán sikerült is Bétába lelket öntenem. végül is ez volt az este célja.
miután elmentek, rendbe szedtem magam és szóltam a Kosnak, hogy átjöhet. ugyanis hívott, hogy menjünk este moziba, nézzük meg a Spílert. tökre lett kedvem hozzá, de ugye vártam Bétáékat. végül befáradtam és mondtam, hogy jöjjön át, de otthon mozizzunk.
mire megérkezett, csináltam egy spanglit és a felét el is durrantottam. elég kellemes állapotban vártam. azt hitte, volt valami koccintás a többiekkel, szerintem nem vágta le, hogy füveztem. :) hozott finom borokat, Gere Tamás és Bock rosékat. el is fogyott mindkét üveggel.
a kanapén ülve néztünk filmeket. ja, nem, először még a MU-Chelsea meccs ismétlését. éppen harmadszorra tekintettem meg. annyiszor láttam már a gólokat, hogy betéve tudtam mindent. vicces volt, hogy már szóltam előre: "ezt figyeld, micsoda átadás lesz", meg hogy "igen, 6 perc múlva lesz egy csere és akkor majd nézd meg az egyik MU szurkoló arcát, aki pofát vág a kamerába", meg ilyenek... :)
szóval megnéztük a Bakancslista c. filmet. ami elvileg vidám lett volna, de aztán mégsem az lett. de nagyon szép kis film. jól elbőgtem magam a végén természetesen. ezután már tényleg nevetésre vágytam, így a Férj és férj következett. hát, jobbra számítottam. nem volt a térdcsapkodós, röhögős, de kicsit feldobott. olyannyira, hogy kezdtem rászívódni a Kosra. pedig... pedig a Bakancslistában volt egy jelenet, amikor Morgan Freemannek felkínálkozott egy hölgy, de ő elutasította. mire ezt kapta: "nagyon szerencsés az a Nő..." (mármint aki miatt elutasította, akihez ilyen hűséges)
eszembejutott, hogy ha a Kossal valami többe keveredünk és mondjuk nem adom be végül a derekam, majd ő is ezt fogja gondolni, hogy a Bőgős milyen szerencsés... úgyhogy ebben is maradtam magammal. semmi kavarás. aha. persze.
nagyon-nagyon, mocskosul lerészegedtem, lerészegedtünk, meg titokban még a maradék spanglit is szívogattam, úgyhogy mikor hajnali 3/4 3-kor a hálószoba felé vettük az irányt... hát már végem volt. mondtam, hogy aludjon ott, ne menjen haza. meglepődött, nem gondolta, hogy ott alhat. jaj... már miért ne??? vagyunk már úgy... :)
szóval hálószoba. biztos aludtunk. természetesen matatni kezdtünk egymáson. hihetetlenül kívántam. valahogy máshogy áll a szexhez, meg hozzám, mint a Bőgős. és a farka is nagyobb. (vastagabb. sokkal. nagyon sokkal. najó. hagyjuk.) :) mondtam is neki, bárcsak összegyúrhatnám őket... :)
amikor már nem bírtam magammal, egyszerűen magamra illetve magamba rántottam. majd' meghaltam, mikor belémhatolt... kurvajó volt... nagyon jó... mondtam, hogy én akarok felül lenni, de aztán gyorsított a tempón, majd nem tudom mi történt... lehet, hogy elélveztem... én magam sem tudom, de egyszercsak bőgni kezdtem. hihetetlen. potyogtak a könnyeim. szinte zokogtam. rémes volt. de valahol meg jó is. még sose történt velem ilyen... leírhatatlan érzés... őrület...
hogy miért sírtam??? hát, egyrészt mert nagyon jó volt a Kossal... másrészt meg eszembe jutott a Bőgős... mikor a Kos észrevette, hogy sírok (próbáltam leplezni, nem sokáig sikerült), akkor diszkréten mellém heveredett, ölelgetett, puszilgatott. kérte, hogy mondjam el, mi jár a fejemben.
percekig nem tudtam/akartam megszólalni. aztán mégis. valami ilyesmit mondtam: "úgy imádom, amikor a színpadon van. én olyan büszke vagyok rá. Esztergomban is majd' szétfagytam, meg ők is, de ott voltam. meg mindenhol, ahol csak lehet..."
áhhhh... rémes vagyok... de a Kos birka türelemmel tűrte, hogy sírok, hogy a Bőgősről hadoválok össze-vissza. közben ölelgetett, simogatott, hozzámbújt. így is aludtunk el. ráadásul nagyon hirtelen. egyszercsak már aludtunk, illetve egyszercsak már reggel volt. ébresztett a telefon. 7 órakor.
még reggel is ölelkeztünk, meg puszi, meg simi, meg incselkedés. mintha szerelmespár lennénk. döbbenet... valahogy annyira jó vele lenni. és már alig várom, hogy újra találkozzunk.
nem tudom mi ez (de jó nagyon... :D), de baromi jól éreztem magam az este, az éjjel... nem mondom, hogy nincs bűntudatom... mert van. de nem mardos halálra. így persze egy ordas ribancnak tűnök. joggal. meg micsoda fogadkozásaim voltak... aztán tessék. amire gondoltam ma reggel, bár nyilván geciség, de egyrészt az, hogy a Bőgős mindig azt mondta, nem érdekli kivel vagyok, csak ne tudjon róla. másrészt meg, hogy most "különvagyunk", nem? bár ezt így nem beszéltük meg, és arról nem volt szó, hogy akkor vadul pasizni/csajozni kezdünk, de hát... áááá... ez már tényleg geciség...
mondom. nincs bűntudatom. valami miatt nincs. és akarok még a Kossal lenni. filmet nézni, inni, bulizni, szeretkezni. uhhh... az előbb, ahogy eszembejutott, mikor az éjjel belémhatolt... azt hittem elájulok a gyönyörtől... úrjézusssssssss... reggelre persze megjött Vérnénnye... már "NAGYON" vártam... :S nem is csoda, hogy a libidóm az egekben.
mivel semmi vizet nem ittunk az éjjel, baromira ki vagyok száradva, és hihetetlen fejfájás gyötört ébredés után. aztán megcsapott a hideg és el is múlt. "csak" fáradt vagyok. a melóból is sikerült elkésnem. mondjuk baj nem lett belőle.
hát... ez van... éjfél után pár perccel újabb pipát húztam a naptárba. már 3 napja nem kerestem a Bőgőst... kibaszott büszke vagyok magamra. :)

alig basztam fel

magam ma reggel. áhhh...
bazeg, itt van hétfő reggel, 5 kampány indulás. hulla fáradtan, de direkt bejöttem 1 órával előbb, hogy tudjak dolgozni, hogy elő tudjak készülni nyugisan a kampányok indulására. erre mi van????? nem férek hozzá a múlt heti leveleimhez, amik kellettek volna. azt hittem szétbasz az ideg. úgy anyáztam. rugdostam mindent, meg káromkodtam, mint egy kocsis.
rögtön elkezdtem Manut hallgatni, meg SOAD-ot, hogy lenyugodjak. meg elszívtam két cigit. aztán persze megoldódott minden, bár mikor végre elkezdtünk volna dolgozni, akkor meg a rendszer okádott be, szóval... áhhh... ez a hétfő egy taliga fos.
Betti zokogva hív, hogy a Major végleg szakított vele... hát nincs nekem elég bajom???? bazzzzzzzzz...

amúgy meg sokat gondolkodtam ezen a Bőgős történeten. TG-vel is sikerült végre megbeszélnem nagyjából. ami fontos. nekem nagyon fontos, amit mond.
szóval, igazából az fáj, hogy a Bőgős ennyire félreismert. hogy velem nem lehet semmi mást, csak pörögni. meg hogy mennyire írta, hogy senkivel nem akar találkozni, ehhez képest csak kiderült, hogy rajtam kívül mindenkivel találkozott, akivel szokott. hogy csak én voltam és vagyok a terhére. hogy csak pont miattam nem tud gyakorolni. a haverok miatt simán tud.
kurvanagy elhatározásom van. ha mégis jelentkezik a koncertig, hogy akkor eljön, akkor tuti, hogy a legdögösebb formámat hozom. veszek egy magas sarkú csizmát (méghozzá nagyon hamar, hogy tudjak benne járni addigra), neccharisnya, szoknya, csöcskirak, smink, haj, stb. olyan szuperül fogok kinézni, hogy a nyálcsorgástól nem lehet majd hallani a koncertet. még akár bazsalygok is vele. kicsit húzom is. aztán mikor megyünk hazafelé és megkérdezi, hogy feljöhet-e, megmondom neki, hogy "bocs. még nem telt le az egy hónap. csak a koncertről volt szó. jó éjt." és otthagyom a faszba. :)
és igaza van TG-nek. ha egy hónap múlva előkerül, és folytatni akarja, akkor majd neki kell udvarolnia ismét. mintha mindent nulláról kezdenénk. nem fogom könnnyen adni magam és én is feltételeket fogok szabni. és ha nem müxik, ha nem vállalja, akkor kuka.
tudom, most nagy a szám, meg az arcom, de ha meglátom, úgyis elgyengülök... valszeg így lesz... de van minimum 2 hetem, vagy 1 hónapom, hogy megacélozzam magam. :)

este a Trendet fogom megnézni dvd-n. most erre vágyom. :) fura. ;)

eseménytelennek nem mondható

3 nap áll mögöttem...

pénteken munka után némi bevásárlás után hazafelé vettem az irányt. Béta vizsga után érkezett meg hozzám. úgy 5 körül. meg kellett beszélnünk a pasik terén a dolgainkat. ki volt borulva. Major 4 nap szünetet kért tőle, hogy átgondolja, akar-e lenni vele... jól kitárgyaltuk ezt. tartottam benne a lelket, ittunk, szívtunk, dumáltunk. egészen este 11-ig bírtam benne tartani a lendületet és vigasztaltam, amikor is Bőgőstől jött egy sms: "Szia! Holnap 14 óra után felmehetek hozzád?" úrjézus... a víz levert... ilyen smst... válaszom: "ööö... igen. mire készüljek?" erre ő: "majd holnap..."

na, itt aztán elkezdtem fenni a késeket, keresni a zsiletteket. éreztem, hogy vége... hogy szakítani jön. még ennyit megkíséreltem: "úgy érzem, hogy többé nem akarsz velem találkozni. vagy rosszul gondolom?" erre persze már nem jött válasz.

teljesen lefagytam. csak szívtam a cigiket egymás után és néztem magam elé. közben Béta kidőlt, elaludt, én meg csak meredtem magam elé tovább... 1 óra múlva elkúsztam aludni én is. hihetetlen, de szinte azonnal elnyomott az álom. már nem volt erőm agyalni.

reggel 8 körül viszont kipattant a szemem. már csak 6 óra volt hátra a találkozásig. remegtem az idegtől. nem tudtam gondolkodni. nem bírtam enni. csak cigiztem. több mint egy órát beszéltem a Tesómmal a kialakult helyzetről. nem nyugodtam meg túlságosan.

Béta hazament, én nekiálltam hajat festeni (rémes lett. megpróbáltam leirtani a feketét, de nem sikerült, úgyhogy jajjjj...), tusoltam, készülődtem.

Bőgős kedvenc sminkjét csináltam meg, felkaptam egy egész jó felsőt, leültem a kanapéra, Bartók Rádiót hallgattam, olvastam, dohányoztam és vártam.

kezem-lábam remegett az idegtől. szörnyű volt. 2-kor, mikor bemondták a pontos időt, majdnem meghaltam. mindjárt itt lesz... egyre jobban remegtem. hányingerem volt.

fél 3-kor érkezett meg. csak a szám sarkára adott puszit. itt tudtam, hogy vége... le sem vette a cipőt, csak leült. beszélgetni kezdtünk. és akkor benyögte:

szerinte kicsit nem kellene találkoznunk, mondjuk 1 hónapig, mert annyira intenzív volt ez a 3 hónap, mert annyira olyan vagyok mint ő, és hát elhanyagolta a gyakorlást. pedig ez neki nagyon fontos. és muszáj önzőnek lennie, de most ezt kell tennie. és nem tud velem foglalkozni így. és amíg összeszedi és utoléri magát, addig ne találkozzunk. de hogy ne is írjak, ne is hívjam, semmi.

megjegyzem, január 26-ra jegyünk van a MüPa-ba, amit karácsonyra kapott tőlem. az ugyebár az egy hónapon belül van. azt mondta: "hát, arra végülis elmehetünk..." hát fasza... ajándékba kapta... 

aztán helyeskedtünk még, meg vihogtunk. kicsit hozzábújtam, de nagyon passzív volt és távolságtartó. egy ölelést, egy csókot nem tudtam belőle kicsikarni. rémes volt. 

kb. másfél óra múlva mondta, hogy mennie kell haza, gyakorolni. próbáltam ölelgetni, de igazából nem viszonozta, inkább csak tűrte.

az utcán vissza sem nézett, pedig mindig fel szokott nézni az ablakra. most ez sem.

nem bőgtem. legalább is előtte nem. erős voltam. aztán egyből a Tesómat hívtam, neki már elbőgtem magam. áthívott magához, hogy ne üljek itthon egyedül, meg úgyis pizzát süt, legalább eszek belőle. átmentem, dumáltunk, ettem. megnéztük a Mamma Mia! dvd-t. nem rossz film, bár végig bőgtem, mert mindig a Bőgős jutott eszembe.

9 után jöttem haza. az utcán egyből bőgtem persze, de nem sokáig. itthon elszívtam a pénteki spangli másik felét. megittam a maradék bort, 3 vodka narancsot és megnéztem a Muriel esküvőjét, folytatva az ABBA vonalat. persze azon is bőgtem.

éfjél után csont részegen és beszívva mentem aludni. a másik garnitúra ágyneműt elraktam a picsába, az enyémet az ágy közepére húztam nagy dírrel-durral, morogtam, mint egy vénasszony, közben meg az összes plüssömet, a "gyerekeket", visszaköltöztettem az ágyba. csakazértis. :)

ma 11-kor keltem fel. olvastam egész délután. aztán spangli. MU-Chelsea meccs. remek volt!!! visítottam, üvöltöttem, mint az állat. leláztuk Terryéket 3:0-ra!!!!!!!!!!! wháááááááááá!!!!!! :) aztán tévézés, szokásos South Park nézés... majd alvás.

hogy mi van velem a tegnapi nap után? hogy vagyok??? kurvaszarul... tegnap majdnem felhívtam bőgve TG-t. aztán mégsem. 

viszont a ma befejezett könyv két dolog miatt is hasznos volt. az egyik egy tipp. én is kiraktam egy naptárat a falra és minden nap után reggel, amikor meg tudtam állni, hogy semmilyen formában nem keresem Bőgőst (se email, se telefon, se sms, de mégcsak az iwiw üzenőfalon se adok életjelet magamról), berakok egy nagy pipát a naptárba. ide raktam a nappali és a konyha közé, szinte állandóan szem előtt van, és büszkeséggel tölt el, mert tegnapra már egy pipa benne van. :) és holnap reggel bekerül a következő. kurvanehéz volt tegnap is megállni, de megcsináltam. és ha ez kell, meg fogom csinálni egy hónapon keresztül. természetesen, ha ő jelentkezik és arra válaszolok, az nem ér. de én nem fogok kezdeményezni semmit. az biztos. ha ő kibírja, én is ki fogom bírni. naná!

az a fura, hogy kiderült, igazából csak velem nem találkozott a múlt héten. volt a Jelenben a haverokkal csütörtökön, szerdán meg másik haverjával találkozott... szóval csak engem került. persze, örülnöm kellene, hogy csak azt mondta, kicsit ne találkozzunk, és nem a kapcsolat végét jelentette be, de szerintem 1 hónap múlva fogja. vagy nem tudom.

addig persze nekem is lesz időm eldönteni, hogy mit akarok. hogy akarom-e vele tovább csinálni úgy, ahogy eddig, valószínűsítve, hogy majd megint csak heti 1-2 esténk lesz együtt, vagy sem, mert nekem az kevés.mindenesetre, 1 hónap múlva le kell ülnünk beszélni azokról a bizonyos dolgokról... amikről már eddig is akartam.

mert azt mondja, ő egy unalmas fickó, és látja, hogy nekem a pörgés kell, hogy mindig buliztunk, ha együtt voltunk, és adtam alá a lovat, mert olyan vagyok, mint ő. de hát könyörgöm, én egyszer sem könyörögtem, hogy igyuk hullára magunkat. ahhoz ő is kellett vastagon. de meg hogy én egyszer sem rángattam el a bőgője mellől. soha. sőt, én baszogattam, hogy menjen be órára, gyakoroljon, zongorázzon stb.

nekem sem hiányzik a minden esti szétcsapás. nagyon félreismert, ha így látja. és nekem egyáltalán nem unalmas attól, ha a szobában gyakorol, én meg olvasok. szeretem, ha itt van, ha egy légtérben vagyunk. bármit is csinál. de hát nem tud itt gyakorolni. most már rájöttem, hogy azért nem, mert tényleg elvonom a figyelmét. mert velem lehet dugni, amikor csak úgy gondolja, lehet velem pálinkázni, hajnalig filmeket nézni. mert ez nekem is jó. és akkor inkább leszarja a gyakorlást. de ha kell, kibaszom a tévét a gecibe és ennyi. nem lesz itthon pia, stb. még a cigiről is leszokom, hogy ő se szívja. bármit, igazából bármit megtennék amit kér, hogy itt legyen, hogy velem legyen... mert... mert... és ez a második dolog, ami miatt jó volt a ma befejezett könyv.

a végén egy elmélkedés van az egyik főszereplő lánytól, akinek 2 pasi között kell "választania". és azért dönt az egyik mellett, mert rájön, az előtt a fiú előtt olyan üres volt az élete, mint egy fehér papírlap.

és ugyanezt érzem én is a Bőgőssel kapcsolatban. egy csomó dologgal kiszínezte az életem, a napjaim, és ezért örökre hálás leszek neki, de ezeket a dolgokat nem akarom nélküle csinálni a későbbiekben, hanem mindent vele...

hogy mire gondolok??? nos, apróságok... pl. elkezdtem Bartók Rádiót hallgatni... amit fél éve azt sem tudtam, melyik frekvencián van. elkezdtem újra a jazz zenével foglalkozni, érdeklődni iránta, felvenni a fonalat, amit kb. 15 éve ejtettem el. újra eljutottam jazz koncertekre. életemben először vele voltam a Művészetek Palotájában. újra rámjött az olvashatnék. falom a könyveket, betűket és ezen a téren is szélesítette a látókörömet. 

és ő hozta az életembe azt az érzést, ami mindig is hiányzott, amit mindig is elengedhetetlennek tartottam, ha álmaim pasijára gondoltam: művész, ráadásul zenész, és én rajonghatok érte, járhatok a koncertjeire, tisztelhetem, felnézhetek rá, segíthetem és társa lehetek a bohémságban. (bár most eldöntötte, március 20-ig, a szülinapjáig nem iszik alkoholt...) olyan társaságba, olyan emberek körébe kerülhettem be általa, ahova mindig is vágytam, ahol a legjobban érzem magam. (tegnap pl. azért zokogtam a legjobban, hogy ha mi már nem járunk együtt, akkor a Trióval, a haverjaival sem találkozhatok, akiket annyira, de annyira szeretek...)

őszintén szólva, tetszik nekem az az életvitel, amit ő képvisel. tetszik az élet, amit él. a próbákkal, a gyakorlással, a fellépésekkel együtt. igen, én egy  zenésszel akarok élni. nem véletlenül voltam már pisis koromban is Thomas Andersbe, meg a Flipper Öcsibe szerelmes. nekem zenész kell. koncertezés, turnézás, csillogás vagy nehézség... ilyesmi. 

és azt már nem is mondom, hogy a szex terén is újdonságokkal vagyok tele, amibe ő vitt bele, ráadásul olyan szintű feszültség, ciccergés van közöttünk, bárhol is vagyunk... rettentően élvezem, hogy azonnal kattan minden mozdulatomra, egy kacsintásra, egy kétértelmű kijelentésre... hogy alig érek hozzá és már áll a farka... és tulajdonképpen bárhol, bármikor képes megdugni... állandóan izzunk.... folyamatosan. és nekem erre is szükségem van.

elhatározásaim az elkövetkezendő 1 hónapra? nos, lefoglalom magam. de nem pasizással. se a Kossal, se Kéményseprővel, se senki mással nem akarok találkozni addig. csak TG-vel. de hát ő a legjobb Barátom. szóval semmi smárolás, semmi félrekúrás. sőt. pornót se nézek. legalább is nem azért, hogy. még ma este, utoljára. aztán az is elfelejtve. ha esetleg egy hónap múlva találkozunk, olyan kiéhezett akarok lenni, amilyen még soha. hogy már egy csókjától szinte rosszul legyek.

nos, igen. bizakodó vagyok. nyilván folytatni akarja a kettőnk dolgát, csak most tényleg elszaladt a ló. mindkettőnkkel. meg kell pihennünk. neki most a Bőgő a legfontosabb, amit teljesen megértek. neki ez a célja. ő ebből akar megélni. csinálnia kell. a legjobbnak kell lennie. nagyon boldoggá tenne, ha boldognak látnám, mert jól mennek a dolgai. és ha ehhez kell ez a szünet, meg a soraink átrendezése, akkor legyen. vállalom. 

mondjuk, amilyen fosul váltunk el, azt gondolom, hogy megszokja, nem tartozik senki iránt felelősséggel, nem kell senkivel találkoznia "kötelezően", és majd inkább véget vet a kapcsolatunknak. de ez ellen szól, hogy igazából kurvajól érzi magát velem. hogy netán tényleg szerelmes is belém. és hát társas lény. ő is. mindig is volt barátnője. egyik kapcsolatból ment a másikba. talán pont mielőtt megismert engem, azelőtt nem volt fél évig senki. de egyébként mindig. meg hát imádja a szexet. és bennem aztán ezen a téren is igazán partnerre talált. 

hmhm. nem tudom. sokminden szól ellene is, meg mellette is. mármint, hogy 1 hónap múlva én hajítsam-e ki esetleg... addig még azért sokminden történhet.   pl. ha a MüPa koncertre nem akar eljönni. akkor elmegyek a Tesómmal, de megjegyzem, hogy gáz. mégiscsak ajándékba kapta... meg hát mit tudom én. nem tudom. az is lehet, hogy végleg vége lesz. mármint, hogy ő dönt így. nem tudok semmit.

mindenesetre élem az életem és nem foglalkozom vele. hiányzik. szeretem. de erős vagyok és megcsinálom ezt az egy hónapot. ez nem kérdés!!! :)