úgy várom a

mai nap végét, mint a Messiást. :) nem is hiszem el, hogy 2 hétig be sem teszem ide a lábam. :) mármint a munkahelyre. meg leginkább a városba se fogom. :)

vasárnap indulok Ozorára, most már biztos. a Tesóm ki van akadva, hogy minek megyek olyan korán, ha a buli csak kedden este kezdődik. hát mert csak. mert már ott akarok lenni. nyugiban akarok lenni. hagyjon mindenki békén végre. ha csak nézek ki a fejemből 2 napig, az sem érdekel, csak ott lehessek már végre. viszek könyvet, meg ezt-azt, el fogom magam szórakoztatni, nem lesz gond. :)

és a másik, a hazajövetel... na, azt se fogom erőltetni. nem érdekel, ha egyedül ücsörgök is még pár napig a buli után, egyszerűen nem akarok visszajönni a városba, az emberek közé. mobil kikapcs és relax. de ezt még a Tesómnak be kell adagolnom, mert úgy gondolja, hogy vasárnap este már jövök haza. hát a nagy túrót. hétfőn még javában megy az after a chillben. biztos, hogy nem hagyom ott. idén nem. :) csak a zöldség elég legyen... jujjjj... na, majd lehet ott is szerezni, nem gond. csak pénz legyen nálam. :) akkor bármi megvehető. :)

tegnap munka után elmentem fodrászhoz. nem voltam megelégedve megint. kicsit a faszom kivan már Lacival, hogy persze, jókat dumálunk a bulikról, meg zenékről, de ha nincs kedve dolgozni, akkor az meg is látszik. alig vágott belőle, én meg olyan kis hülye lúzer vagyok, hogy nem mertem szólni, illetve sitty-sutty végzett, már mikor vaxolt, akkor néztem, hogy ja, csak ennyi lesz vágva? akkor meg már hova szóljak? hozzáteszem, már én szárítom magamnak a hajam az üzletben. azért én ehhez nem vagyok hozzászokva. mert a pénzt meg ugyanúgy elkéri. áhhh... mindig puffogok persze, aztán meg mindig legközelebb is hozzá megyek. rémes vagyok. :)

elgondolkodtam tegnap kicsit Zén. hogy most megint mennyire egymásra találtak Aporral. hogy most nem piálnak, inkább szívnak, meg együtt buliznak. engem nem érdekel. csak ilyenkor persze felötlik bennem, hogy máskor meg jó voltam én is? direkt megkérdeztem hétfőn este, hogy mehetek-e én is velük Kismarosra. persze, jöhetek. aztán még hétközben is jött sms, örömködve, hogy hétvégén Kismaros. erre tegnap reggel ugyebár, hogy nem is biztos, hogy mennek, meg bográcsolás, meg bárakármi. szerintem biztos menni fognak, csak hát terhes a jelenlétem. gondolom én. de ezt miért nem lehet megmondani?

mondjuk pont leszarom, mert így legalább nyugiban van időm mindenre. meg legalább pénzügyileg is jobban jövök ki, de azért ennél több őszinteséget vártam. én hülye... 

persze a Tesóm felvetette, hogy nem visszük le vasárnap Zét Ozorára? csak hogy szétnézzen, meg mittomén, és Tesóm vissza is hozná Pestre... hát parádés, hogy mi az eszébe jut... bennem fel sem merült. nem hurcibálunk senkit, sehova. oszt jónapot. 

ja, és a másik, ami eszembe jutott, hogy hiába mondja Zé, hogy majd mi össze fogunk járni akkor is, ha nekem lesz pasim, vagy neki nője. én meg biztos vagyok benne, hogy nem fogunk összejárni. szex pláne nem lesz. főleg, ha neki lesz nője, nekem meg nem lesz pasim. egyrészt akkor le sem fog szarni, másrészt meg nem leszek pótlyuk senkinek. ahogy 76-osnak, meg a Kosnak sem. ezt már most meg lehet jegyezni, fel lehet vésni az agyába. mert ebből nem engedek.

ha meg nekem lesz pasim, és el leszek varázsolva, tehát tényleg komoly lesz a dolog, akkor biztos nem a Zével való szexelésre fogok ácsingózni. néha összejöhetünk egy-egy meccset megnézni, vagy valami, de itt be is fejeződik a történet. 

én nem csinálok többé hülyét magamból, az biztos.

az este azt hittem, hogy elromlott a mosógépem. kicsit beparáztam, hogy a további rengeteg mosnivalót hogy fogom kimosni gyorsan, de hálistennek meggyógyult a gép. :) úgyhogy ma még folytatom a mosást, teregetést. 

ugye azért jó idő lesz jövő héten? bár ha nincs 60 fok árnyékban, én nem bánom, csak ne essen az eső örökké, mert az rémesen uncsi, és túl nagy sár lesz. lehet, mégiscsak vinnem kell bakancsot, mert az a biztos ilyen terepviszonyok mellett. végülis mindegy milyen idő lesz, pont leszarom. :) a sátram mindent kibír, én nem különben. :)

ritka hülye napom

volt tegnap, de az este mindenért kárpótolt. :) najó, azért este is volt negatívum, de nem igazán hatott meg. :)

nemcsak a londoni sráccal beszélgettem szerdán, hanem a Lakberendezővel. az tök mindegy is, hogy miként kezdődött, de ő írt rám. semleges dolgokról beszélgettünk, majd bekérdeztem, hogy hova tűnt el, és miért nem lett semmi. vesztenivalóm nem volt.

elmondta, hogy nem volt velem semmi baj, szimpatikus voltam neki, de ő fiatalabb lányt keres, aki mellett tud igazán férfi lenni, aki felnéz rá... mondom, mi van??? egyrészt ezt miért nem közölte alapból. vagy miért írt akkor már az elején, ha sejthette, én nem ilyen vagyok? a másik meg, hogy csak egy fiatal lány tud felnézni rá? ennyire önértékelési problémái vannak? akkor meg pláne gáz az egész. mindegy, úgy érzem, én jöttem ki jól a dologból. :) de annyira az sem izgatna, ha nem így lenne. :)

napközben egyébként a facebookos ismerőseimet azzal szórakoztattam, hogy közzé tettem néhány, ismerkedési szándékkal írt levelet, amit mostanában kaptam. na, attól aztán volt móka, kacagás! :) 

munka után hazabotorkáltam. elmosogattam. beraktam egy mosást, amit végül ma reggel teregettem ki. :S fél7 körül jött Zé. nekiálltunk Jóbarátokat nézni a meccs előtt. aztán ő nekiállt főzőcskézni, én meg csak néztem, meg tévéztem. nagyon kényelmes volt. :) rántott cukkinit, csinált hozzá hagymás burgonyát. meg még a maradék tojásban kisütött némi bundáskenyeret... uhhh... rettentően bezabáltunk. csak döglöttünk a kanapén és szuszogtunk. a Loki meccsét néztük, de hát minek... ó, de siralmas volt. a végébe már bele is aludtunk. a második gól után meg ki is kapcsoltam, nem vártam meg, hogy a bíró lefújjja. pfff... ennyit idén a BL-ről. :(

betakarodtunk aludni, én kb. letettem a fejem és már aludtam is. reggel fél6-ig biztosan nyomattam. fú, de jól esett. :) meg szerintem mindkettőnknek. :)

Zé reggel elmosogatta az esti főzés+kajálás romjait. kávét főzött. én kiteregettem, beraktam még egy mosást, és azt is kiteregettem. és tök korán elindultam dolgozni. be is értem vastagon időben. :) szóval felpörögtem reggel. :)

mégsem megyek Kismarosra bulizni a hétvégén. egyrészt mert úgy érzem, Zé szeretne most egy kicsit nélkülem szórakozni. hát menjen, én nem bánom. másrészt meg így is rövid lesz az idő, hiszen vasárnap délután már indulok Ozorára. nyugisan, átgondoltan akarok készülődni, összepakolni. semmi felesleges cuccot nem kéne vinni.  ehhez meg idő kell.

Zének odaadtam a kulcsokat, majd ő jön fel macskát etetni, meg virágot locsolni. ezzel segít nekem. bár persze a legjobb az lenne, ha vasárnap délután jönne velem Ozorára, de ez nagyon úgy tűnik, hogy lehetetlen. :(

ma reggel a buszon pofánröhögtem egy pasit, mert eszembe jutott, hogy már csütörtök van, ami egyrészt azt jelenti, hogy már csak 2 napot kell itt szopkodnom egyedül, OJ nélkül. másrészt meg azt jelenti, hogy mindjárt vasárnap és indulhatok. :) nagy parádé lesz. :) és még mindig nem tudom elhinni, hogy eltelt egy év...

és ha már a dátumoknál, évfordulóknál tartunk, nem szabad elfelejtenem megemlíteni, hogy egyrészt ma van 8 hónapja, hogy találkoztam először Zével. amikor a Stexben egy vasárnap délután 6 órát beszélgettünk. és még tudtunk volna többet is.

másrészt meg, és korántsem utolsó sorban, ma van Királylány Barbi Barátnőm születésnapja. "kiscsirke", ahogy Zének reggel említettem. szóval fiatal... és egy fantasztikus adomány számomra az Élettől. :)

már szakítottunk is

a londoni emberrel. oszt még együtt se jártunk. fasza, mi? hát komolyan... mekkora idióta némelyik férfi... főleg, ha oroszlán... hát én ettől totál kiborulok. éreztem már tegnap is, hogy ennek nem lesz jó vége, két dudás egy csárdában, de hát azért egy próbát megért persze. 

aztán most behisztizett, hogy nem fog rám várni 2 hétig, míg nem leszek gépközelben (még civilizáció közelében sem, de mindegy), meg hogy én biztos csak szórakozás vagyok neki munka közben, hogy ő izgat fel, és aztán más dug meg. és hogy ez neki rosszul esik.

hát bazzz... mégis mit gondolt, hogy 3 hétnyi chatelés után, főleg, hogy 2 hét múlva kaptam róla fotót (tehát addig azt se tudtam kivel beszélek) mégis mi fog történni? én állandóan a neten lógok a kedvéért? mert hogy az a baja, hogy én otthon este nem kapcsolom be a gépet. hogy nem webkameráztunk, meg ilyenek. mintha nekem nem lenne dolgom, életem, bármi. persze, most az időeltolódás miatt nálam már vastagon este van, mikor neki még csak a munkaidő vége, persze, hogy uncsizik Manhattanben. illetve nem, mert hétfőn valami libanoni csajjal dugott, akit egy bárban szedett fel. amihez persze joga van, és nyilván nem kérek tőle elköteleződést, de hát ő se kérjen tőlem. 3 hétnyi beszélgetés, néhány fotó után meg pláne. főleg, hogy éppen a Világ túlsó felén tartózkodik, beláthatatlan ideig.

jó, persze, mostanában hogy újra találkozom Zével, a társkeresést is hanyagoltam, meg nem éreztem olyan fontosnak, hogy én bárkivel is annyira összemelegedjek. ez az én hibám. ráadásul Zéről is beszéltem ennek a fasznak, amit nyilván nem kellett volna. de hát leszarom. őszinte vagyok, fogalmam sem volt még 2-3 héttel ezelőtt sem, és még akár tegnap sem, hogy mikor tudunk találkozni. hát ne gondolja már, hogy addig én nem szexelek senkivel, vagy magamra zárom az ajtót és nem csinálok semmit, csak várom, hogy majd ő nagy kegyesen ír nekem, és beszélget velem. hát a faszt.

azt mondja, hogy ő nem fut nő után. hát nem is mondta neki senki, hogy fusson.

meg hogy ő nem érzi, hogy én ezt az egészet szeretném komolyabban, kettőnk között.

bazmeg. még telefonon se beszéltünk. mégis mit képzel? normális az ilyen???

jaj, basszus, ezek az oroszlán pasik kiborítanak. tiszta 76-os. az is ilyen idióta, sértődős seggfej. meg persze türelmetlen. áhhh... nem való ez már nekem. nem kell egy ilyen hülye sem.

pedig én tényleg komolyan gondoltam, hogy kimegyek hozzá Londonba, meg bárakármi. meg hát a látó is megmondta frankón, hogy ez lesz. de úgy látszik, nem ezzel a fickóval.

najó, mondjuk hosszú távon úgysem működött volna. ilyenek, hogy nem tudja, az Alföld meddig számít annak. mármint nálunk. mert magyar földrajzból soha nem volt jó. bazzz. ne verje már magát, hogy 150 éve Londonban él és járja a világot. leszarom. szégyen, ha valaki a saját hazájának a földrajzával nincs tisztában alapjáraton. 

meg nem ismeri a mostani magyar zenéket, LGT-nél, meg az Eddánál leragadt... áhhh... mindenképpen reménytelen. de ilyen hisztit én nem viselek el. senkitől. én is oroszlán vagyok. a büdös picsába. :)

ma reggel váratlanul felhívott Zé. azt hittem ég a ház. azonban csak beszélgetni akart... most nem jóreggelt sms volt, hanem jóreggelt telefonhívás. :) ööö... mindegy is, igazából, csak úgy írom. :) szóval felhívott. :) este meg átjön valamikor. cukkinit fogunk rántani. illetve ő. én meg majd nézem. :)

tegnap este 9-kor beájultam, nagyon fáradt voltam, de legalább aludtam egy jót. most ez a hülye fickó felhúzott, de amúgy jó napom van, mint mindig. :) (szerintem egyébként még fog jelenkezni ez a pasi is, csak behisztizett. mondom: oroszlán.... :D)

azért aludtam tegnap

én Zénél, mert csak. :) ez volt a válasz. :) nem tudta, illetve nem akarta igazán megindokolni, hogy az együtt töltött hétvége és a hétfő reggeli elválás után miért hasított belé már délelőtt 11-kor, hogy menjek át már este és aludjunk együtt. tudja ám ő, hogy miért, csak nem mondja el. :)

persze klassz estét töltöttünk együtt, Apor is nagyon szórakoztatóan viselkedett, sikítva röhögtem néhány sztoriján. :)

éjjel aztán szexeltünk. finomat. amúgy meg leginkább úgy közeledünk egymáshoz, mint a barátok, bár ennyire egy hullámhosszon nincs még két ember. szerintem. főleg úgy, hogy nem is egyforma neműek. úristen, hogy micsoda ragaszkodással ölelt át és szorított magához... én azt nem tudom elmondani. és nem is sokszor éreztem még ilyet. kicsit megható is volt... és mindenképpen kellemes és örömteli. 

nagyon-nagyon szeretek vele lenni. és ez kölcsönös. már csak azt nem értem, hogy akkor miért nem lehetünk örökké együtt? de inkább nem érdekel a válasz. :) illetve nyilván azért, mert nem egymást keressük. de hát akkor kit? :S

az angol-magyar bukó lesz, a londoni ember most New Yorkban tolja beláthatatlan ideig. mondtam neki, sebaj, a karácsony is szép Londonban. :) 

reggel elkéstem jól, mert nehezen bírtam felkelni. pont akkor aludtam volna a legjobbat, mikor Zé az arcomat simogatva közölte: "kész a kávé". ilyen kellemes ébresztőt kívánok mndenkinek. :) nem bírtam elsőre feltápászkodni, aztán bejött mégegyszer, megpuszilt, kérdeztem hány óra... jujjj... 7:10... futás. :)

tegnap haladtam a mosással, de még persze nem értem a végére. ma folytatom. muszáj. :)

szombaton én is lenézek a BEERTOK fesztiválra, szombaton valamikor. Zé és Apor Kismaroson dolgozik, összecsapják gyorsan, aztán toljuk az ívet. vasárnap hazajövünk, cuccom összerakom és hétfőn reggel irány Ozora. már csak 6 nap... kész vagyok... :D

hajnalban kefélni a

szőnyeget... ráadásul vasárnap... azért az elég durva. annyira, hogy én nem is csinálnám. :))) cserébe, mikor hazaértünk a Normafás buliból, Banyát találtuk a szőnyeg kellős közepén, a nappaliban, és ott kefélgette le róla a szöszöket. előtte már elmosogatott, meg ilyenek. 

muszáj volt elfoglalnia magát.... hát én ezt értem, de ha nekem muszáj elfoglalni magam, akkor eszembe nem jut takarítani. :D

amúgy jó volt a hétvége. kifejeztetten jó. :) Banyával is voltam egy kicsit, meg Zével sokat. :)

a Normafán jól sikerült a buli. jól bemindeneztünk gyorsan. :) felfelé a buszon még a zöld szemű szörnyeteg (a féltékenység) munkálkodott bennem, mert azt éreztem, hogy Zé rárepült az egyik csajra, aki jött velünk. aztán már majdnem megszólaltam egyszer, hogy "zavarok?". de befogtam a számat, jobb is, mert vaklárma volt az egész. :) éjfél után már csak kettesben buliztunk (addigra mindenkit elveszítettünk végre), és valami iszonyat jót táncoltunk. minimal zenére, bazzz... én még most is ott nyomnám, ha lehetne. :) 

aztán befáradtunk, meg már nem is láttunk szinte a sok cucctól. próbáltuk becsületből keresgélni a többieket, de ha anyám állt volna bele az arcomba, őt se biztos, hogy felismerem, hát még mást. úgyhogy kicsit megültünk valami hideg lépcsőn, pihentünk, aztán nyuggeresen el is húztunk haza. 

a Blahán szálltunk le az éjszakairól, ott még toltunk egy nagyon durván finom gyrost (illetve Zé kettőt, mert olyan éhes volt). érdemes benézni ebbe a Perzsa büfébe (a Meki után van), mert iszonyat jó a kajájuk. és hajnali fél3-kor vasárnap még simán nyitva volt. :) mikor végeztünk, még be is mentem megköszönni és megdícsérni a kaját, nem bírtam kihagyni, mert annyira finom volt minden. persze önzőség is volt a dícséretben, hiszen biztos fogok még ott kajálni, nekem aztán legyen ezután is jól megtömve a pita. :) ismerjenek csak fel, ha megyek legközelebb, hogy én dícsértem meg a főztjüket. :) így aztán mindenki jól járt, ők bazsalyogtak és sütköztek az elismerés fényében, én meg zabáltam egy jót, és remélem, még fogok is. :)

otthon aztán Banya kefélgetett egy szál bugyiban a nappali közepén... :) Zé betakarodott a hálóba, mert kettőnk közül most ő volt szarabbul. most én terelgettem, vigyáztam rá inkább, mint fordítva, de nagyon jól volt ez így. nem volt terhes a számomra egy percig sem. 

11-ig aludtunk délelőtt. aztán felkeltünk, elmentünk bevásárolni a lecsóhoz, aztán megfőztük jól, bár inkább Zé főzte. aztán olvasgattunk, zenét hallgattunk. 5-kor a repetalecsó után bementünk a hálóba punnyadni. én aztán fél8-kor felkeltem, mert különben nem bírtam volna végigaludni az éjszakát. úgyhogy én éjfélig tévéztem, Zé meg pihengetett. ráfért már, mert szerintem egy hónapja nem aludta ki magát. reggel egészen normális állapotban ébredt. :) jó volt ránézni. :)

na, szóval én tévéztem este, megnéztem a Marley meg én c. vígjátékot, aminek a végén meghal Marley, aki egy labrador. hát én üvöltve zokogtam, hogy "ez nektek vígjáték???" és közben húztam magamhoz a macskát... jójó, vicces volt a film, de a végén ezzel a kutyahalállal teljesen összerombolták az egészet. tőlem aztán hullhatnak rakásra az emberek, de hogy állat pusztuljon el, még ha csak mozifilmben, akkor is. én azt nem bírom. ha egy ló elesik a Lovin, attól is kiborulok. na, mindegy. ilyen köcsög érzékeny lelkem van, de csak az állatokra vagyok ennyire érzékeny persze.

ezután jött egy tényleg vicces film: A spanom csaja c. tényleg vígjáték (vagyis nem pusztult el benne állat). azt megszakítottam pornóval, de így is jó volt. :) úgy terveztem, hogy a pornó után rögtön bemegyek Zéhez és felébresztem gyengéden és kb. megdugatom magam vele, még ha félálomban van, akkor is. de aztán nem így lett. befeküdtem mellé, néha azt éreztem, hogy akar valamit, aztán meg, hogy nem. végül elaludtam és ennyi. :)

reggel együtt kávéztunk, de én még visszafeküdtem aludni. aztán jött a szokásos, hogylétem felől érdeklődő sms. meg persze ebben voltak a köszönetek, meg milyen jó velem stb. :) aztán később, hogy nem akarok-e ma este nála aludni. hát de. :)

csak előbb még bekúrok egy mosást a gépbe, mert 1 hét múlva ilyenkor már Ozorán leszek és még egy darab tiszta ruhám sincs. :)))

nagyon fáj még

mindig a seggem partja. :( még feküdni sem bírok rajta. Barbi beijesztett, hogy lehet, hogy megrepedt a csont... az mondjuk szép lenne Ozora előtt... 

elég nehézkesen mozgok, nem tudom, hogy holnap este hogy fogok partyzni. de muszáj lesz. :)

Csillagász benyögte, hogy csak lájtosan tolja holnap, meg Ozorára sem jön... hát szép... tényleg egyedül megyek megint. na, nem mintha bánnám igazából, de azért jó lett volna valami cimbisrác. persze, Zé lett volna a legjobb, de ő meg aztán pláne nem csatlakozik. :(

tegnap hazavergődtem a hőségben, aztán csak döglöttem otthon. semmit nem csináltam, de azt nagyon.

megnéztem még a Szex telefonhívásra c. filmet. nem először láttam, de talán most néztem igazán végig. és ez egy jó film. bár ezt eddig is tudtam, de lehet, hogy említettem is már. szóval jó film. ajánlom. :)

viszonylag hamar elaludtam, nem csoda, hulladékság volt.

ma Barbizok munka után. az jó lesz. :)

holnap punnyadás, este meg pörgés. az is. :) vasárnap lecsót főzünk Zével. én mondjuk utálom a lecsót, de most valahogy megkívántam, legalább a szaftját. :) nem főztem még soha lecsót, Zé sem, asszem fel kell hívni anyut egy kis segítségért. meg nem ártana be is vásárolni hozzá valamikor. :) na, majd megoldódik ez is. :)

mennék már a francba, nincs kedvem bent lenni. fáradt vagyok és álmos. :( és a horzsolásaim se szépek. :(

élet és halál

között lebegtem tegnap este, és nem tudom mennyi ideig. elvileg nem volt sok, de megtörtént. érdekes volt. elájultam a Petőfi hídon, a koncert után, miután még ott eltoltunk egy cigit Zével, hazafelé menet. azt már nem kellett volna. :(

éreztem, hogy rogyok össze, hogy elgyengülnek a lábaim, hogy nem bírok állni tovább. mondtam is neki, de nem hitte el. aztán snitt. és csak arra "ébredtem" valami nagy-nagy sötétség után, hogy tartja a fejem a két kezével, magához húz, szuszog a fülembe, de nem szól semmit, várja, hogy magamhoz térjek, hogy nyissam a szemem. én eközben egy csőlátás szerű dologba kerültem bele, néhány fénycsóva volt a feketeségben, meg az autók zaja erősen, de elcsúszva dübörgött a fülembe. aztán kinyitottam a szemem, minden elmosódott volt. nem tudtam, hogy mi történt velem. aztán elmesélte, hogy próbáltam megkapaszkodni, de végül összerogytam. le is horzsoltam a jobb könyököm, meg beütöttem a farkcsontom, ahogy lehuppantam, ezek még most is fájnak, de nem vészes. akkor viszont nem éreztem semmi fájdalmat. pedig a lábam is magam alá gyűrtem kicsit, valahogy törökülésben érkeztem meg a földre. Zé hihetetlen magabiztossággal kezelte a dolgot, bár ő sem volt józan ugyebár. egy percig sem féltem, aggódtam mellette, nagyon biztonságban éreztem magam. türelmes volt, segítőkész. egy idő után felálltam, hogy induljunk el, de nem ment, le kellett megint ülni. ott ültünk a szalagkorlátnál és beszélgettünk, hogy tisztuljon az agyam, hogy érjen a szél egy kicsit. ekkor már egyre élesebbek lettek a kontúrok, míg végül képes voltam elindulni gyalog a Boráros térig, onnan meg haza, villamossal. nem volt egy percig sem rossz élmény, Zé sem akadt ki, mármint biztos aggódott, de nem üvöltött velem, vagy nem bántott ezért, ami történt. vele is előfordult már ilyesmi, ahogy elmesélte. szóval nem volt rossz élmény, sőt, érdekes visszagondolni arra, hogy mi történt, hogy miket láttam, éreztem, hallottam ebben az időszakban. hogy teljesen elveszítettem az időérzékem és ilyesmi. a hídon sétálva már csak nevettünk az egészen. :)

az este egyébként remekül indult, kicsi zuhéval, meg egymásra várással, de nagyon jó volt már találkozni Zével, meg átölelni, meg beszélni vele. rá is zúdítottam a bajaimat egyből. :( ő meg türelmesen meghallgatott. főzött kávét, hogy felébredjünk, mert mindketten fáradtak voltunk nagyon.

nagynehezen elkészülődtem, legalább 10 percet azzal töltöttem, hogy mit vegyek fel... ilyen mostanában nem volt. minden ruhámat utálom (az újakat is), vagy utálom bennük magamat. mert hiába van egy jó felsőm, ha nincs nadrágom hozzá, vagy fordítva. szoknya bugyi nélkül? áhhh... végül arra nem került sor. talán jobb is. :)

beszélgettünk Zével kettőnkről megint. a kicsit sem egyszerű kapcsolatunkról. hogy szokott rám gondolni, mikor 3 hétig nem beszéltünk, akkor is eszébe jutottam sokszor, meg hát hiányoztam is neki. aztán már a ZP-ben kérdezte meg, hogy én más pasikkal szoktam-e randizni... mondtam neki, hogy a 3 hetes szünetben volt randim... erre nem mondott semmit, csak kíváncsiságból kérdezte. később, az ágyban még meg akartam kérdezni tőle, hogy a válaszom milyen irányban érintette a lelkét, tehát pozitívan, vagy negatívan, de aztán nem feszegettem, inkább az alvást választottam. ő meg magától nem mond semmit. :( nem mintha ez most bármin is változtatna, vagy most én messzemenő következtetéseket vonnék le a kérdéséből, vagy abból, ha elmondaná, hogy a válaszom negatívan érinti, bántja esetleg... főleg, ha nem is így van, hanem úgy, hogy örül neki, hogy randizok mással is, és nem rá várok, vagy nem érte remegek minden percben. ami egyébként az igazság. mert amíg benne nem érik meg valami érzelem irányomba, addig én ezzel a kérdéssel nem is foglalkozom, mert teljesen felesleges. akkor már úgysem tudnám olyan könnyedén élvezni az együtt töltött időt. ha majd esetleg valamikor előállna egy ilyennel, hogy úgy érzi érez valamit irántam, vagy szerené szorosabbra fűzni a kettőnk dolgát, vagy kizárólagosságot szeretne, akkor majd pont ráérek ezen gondolkodni, mérlegelni stb. jelen pillanatban nyitott lennék rá. jelen pillanatban, jelen élethelyzetben. mert közel áll hozzám. tegnap este óta talán még közelebb, mert az ilyen "események" mégjobban összekovácsolják az embereket (lásd. Barbi is átélt már velem ilyet, bár azt hiszem, arról itt még nem írtam, de nem is fogok, legyen elég ennyi), valahogy mintha még közelebb érezném magamhoz. ami nem biztos, hogy nála is megvan, de eddig sem voltam neki közömbös, ez azért tény. 

Péterfy Bori egyébként a legnagyobb DÍVA, így, csupa nagybetűvel. fantasztikus volt a koncertje. jól összeizzadtunk a tömeggel, meg egymással. :) táncoltunk, ölelkeztünk, csókolóztunk is néha. szerencsére minden kedvenc számunk elhangzott. a végén a Téged nem-et üvöltve énekeltük, de én a "téged nem..." részt soha nem tudtam kimondani, olyankor csak vigyorogtam. Zé meg közben hátulról átölelt és együtt lötyögtünk. nem tudtam kimondani, mert nem igaz. mert nem voltam rá képes. mert ha nem is szerelemmel, de nagyon-nagyon szeretem. és ezt nem is tudnám, de nem is akarom tagadni. meg szerencsére nem is kell. előtte sem. bár soha nem mondtam még neki, úgy igazán, face to face, de tegnap este is eléggé a szám szélén volt. főleg, hogy annyira kedves volt velem. otthon még kent vajas-lekváros kétszersültet, mert megéheztünk persze. :)

ja, meg hát azzal kezdte délután, mikor feljött, hogy kávéfőzés mellett elmosogatott... pfff... én ilyet még nem láttam... fogta magát és nekiállt. pedig mondtam, hogy ne, meg nem is volt olyan sok, hogy annyira el kellett volna mosogatni, szóval hely is és tiszta edény is akadt még, nem ütött be a vészhelyzet. mégis megcsinálta. a kis cukorborsó... :) aranydrágacsillag... én nem is tudom, hogy lehet őt az Ördöghöz hasonlítani... áhhh... Zé egy angyal. szeret élni. na és? két végén égeti a gyertyát, na és? ezeket mind én is így csinálom. de ettől még egyikünk sem Ördög. szerintem...

a ZP nem okozott semmiféle meglepetést, se jót, se rosszat. a vásárolt pezsgőnket nem tudták kinyitni a pultban (megoldottuk volna mi is, de nem engedték), meg sokat kellett várni, a hangosítás szar volt, mert Borit alig lehetett hallani (de szinte elég volt a mozgása, én blokkolnám ezerrel...), de nem kötött belénk senki, biztiőr sem. és mintha nem lett volna túl nagy tömeg, vagy valahogy mintha egészen jól el lehetett volna férni. pedig kifelé érzékeltük, hogy milyen sokan voltak. 

reggel nem volt együttkávézás, hagyott inkább pihenni, aludni, ő meg elment haza, aztán meg dolgozni. de már érdeklődött, hogy élek-e... :) hát... Neki köszönhetően igen. :)

hog azért a tűzben tartott másik vasról is meséljek... nos, a londoni kirándulás egyébként még mindig aktuálisnak tűnik... a "meghívómmal" kicsit beszélgettünk végre másról is, mint a szex. konkrétan az én világlátásomról, elképzeléseimről, életszemléletemről és úgy látszik, tetszik neki. :) ami azért fontos. :) sajnos még mindig nem tudok róla eleget, de ami késik, nem múlik.

szombaton Normafa. Zével már annyira várjuk, mint a veszedelem. :) most igyekszem vigyázni magamra és nem elájulni megint. a pia-zöldség kombó veszélyes üzemmód, én ezt már régóta tudom, plusz még ez a dögmeleg is közrejátszott... szóval nem csoda, ha összerogytam és a víz is levert kegyetlenül. szóval vigyázok magamra és csak zöldségezni fogok. az a biztos. :) attól úgyse lesz semmi bajom. :) fú, mekkorát fogunk bulizni... WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! :DDD úgy kell már, mint egy falat kenyér. :) 

aztán 11 nap múlva Ozora. addig már fejenállva is kibírom. :))

nem fogom elpocsékolni

az időt többé arra, hogy forgolódjak az ágyban. inkább elmegyek bulizni, vagy bárakármi. hihetetlen, hogy tegnap este is csak szenvedtem. ha elmentem volna valahova, akkor sem aludtam volna ennél többet, mint most, és akkor legalább kellemesen töltöttem volna az időt. áhhh... rémes. már azon gondolkodtam, hogy szerzek valami altatót, mert ez nem állapot, hogy éjfélkor még a plafont nézem. 

a kanapén mindig úgy érzem, hogy elájulok a fáradtságtól, de ahogy bekocogok a hálóba, hogy na, akkor most alvás, kipattan a szemem és forgolódok, vakarózok, hallgatom az utca zaját... rémes. :( és nem feltétlenül a meleg miatt, bár egy pár napja például párnaproblémáim vannak. valahogy egyik sem volt kényelmes, már minden szart előszedtem. tegnap végül egy kispárna mellett döntöttem, de hát na. az se volt a legjobb. 

undorító, hogy egy rohadt párnán tud múlni az, hogy az ember nyugodtan, jól alszik, vagy sem. :(

annyira fáradt vagyok, és ma este ZP... amit meg már nagyon várok. na, majd kávéval megpróbálom magam ébren tartani. :)

a macskasimogatásból tegnap végül semmi nem lett. és nem azért, mert Viki és Valti nem ért volna oda, hanem azért, mert a macska megijedt a másfél éves kisgyerektől (soha nem találkozott még gyerekkel, mióta nálam van, lehet, hogy előtte volt rossz élménye?) és nem volt hajlandó előbújni a kanapé alól. adtam neki enni, csalogattam, egyszer elő is szedtem, de ahogy meglátta Valtit, egyből visszahúzott a rejtekhelyére. 

amúgy nem tudom mi van a macskával, az egy dolog, hogy nem eszik sokat (ebben a meleben én sem kívánok semmit), de valahogy olyan furán viselkedik. állandóan a nyakamon lóg, még mindig. éjjel meg főleg. összeizzadunk tisztára, de azért belefekszik az arcomba. eszem megáll... :(

Vikiék egyébként kb. másfél órát töltöttek nálam. Valti nagyon aranyos volt, ettek barackot, beszélgettünk kicsit, már amennyire Valti mellett lehetett. megilletődött, mikor odaértek hozzám, mert még nem volt nálam, de aztán hamar megbékélt. :) Vikié minden tiszteletem, hogy ilyen türelmes, fáradhatatlan. Valti nagyon okos, értelmes kisgyerek, látszik, hogy sokat foglalkoznak vele. Vikiben egyébként az a jó, hogy nem lett olyan édesanya, aki egyébről sem tud beszélni, mint a kakis pelenkákról. meg a humorérzéke is megmaradt, ráadásul Valtival is nagyon jó stílusban kommunikál, ami szerintem a kisfiúnak hasznos. :)

persze minden tiszteletem a többi anyukának is, akik a pici baba mellett dolgoznak is, pláne teljes munkaidőben... én nem bírnám. egy percig sem. :(

a mai napom egyébként, biztos a kialvatlanságtól, egy fostalicska. reggel, mondhatni, semmi bajom nem volt, de bent egy opi felbaszta az agyam, ezzel el is lett az egész napom baszva. most minden szarra ugrok, berágok. utálom magam ilyenkor, de utáljanak kicsit az opik is, főleg az olyan, akinek minden nap van valami kibaszott problémája, és amúgy is azt hiszi, hogy én az ő kiszolgáló személyzete vagyok (meg amúgy mindenki a cégnél az ő kiszolgáló személyzete) és eszerint beszél velem és ugráltat. én megértem, hogy rosszul érinti, hogy a főnöke fiatalabb nála. de ez van. ha nem tetszik, lehet menni tovább. engem is zavart egy régebbi munkahelyemen, hogy egy fiatal kis pöcs mondja meg a frankót, aki még áltisis volt, mikor én már ezt a szakmát toltam. el is jöttem a vérbe onnan. ennyi. 

fú, szombaton Normafa. :) komoly társaság kezd kialakulni, jó sokan megyünk. :) én már nagyon-nagyon várom. :)) bár annyiból szar lesz, hogy majd azokkal is kell foglalkozni, akik "velem" vannak, mármint azok, akiket én hívtam a bulira, általam lesznek ott, pedig nekem semmi kedvem gardírozni, kísérgetni senkit. hálistennek Andi nem jelentkezett, hogy jönni akarna, most akkor megint veszek a nyakamba mást, akivel együtt kell lenni. pedig nekem igazából senki nem hiányzik Zén kívül. mármint ebben a bulizásban. najó, meg a Csillagászék, mert azok jófejek. :) mindegy, túlélem. majd próbálunk megszökni a többiek elől. :) Andit is a múltkor (nem is tudom, hogy írtam-e) el akartam veszíteni véletlenül az éjszaka közepén, aztán végül megtalált sajnos. illetve megsajnáltam, és visszamentem érte. de már az a 10 perc nélküle is felüdülés volt. :)

én alapvetően táncolni megyek, bulizni, szórakozni, senkinek a nyavalyájával nem akarok foglalkozni, és dumálni sem vágyom. csak Zével. :) 

persze, én vagyok a hülye, hogy bárkit is hívok bulizni, annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem is akarom, hogy ott legyen. illetve akarom, hogy ott legyen, mert legalább megtudják ezek az emberek, hogy mi a jó buli, csak ne velem legyenek egész éjjel, mert én azt nem bírom. találják fel magukat, vagy mittomén. ne legyünk összekötve. :)

najó, meglátom milyen lesz ez a buli, aztán ha gáz így, akkor legközelebb bekussolok, ha kérdezik, hogy merrefelé megyek szórakozni. semerre. oszt jónapot. :)

fel is hívom Zét, a hangja mindig kicsit rendberak lelkileg, idegileg. és erre most nagy szükségem van.

rám van szívódva

a macska teljesen. olyan, mint egy matrica, vagy tetkó. levakarhatatlan. nagyon szarul viselte, hogy a hétvégén 3 napig nem voltam vele, cserébe vasárnap este óta, mióta hazaértem, állandóan a nyakamon csüng. és keservesen sír, ha nem foglalkozom vele. ez volt leginkább a nemalvásom oka hétfőre virradó éjjel is. hogy nem bírt magával, velem akart lenni. be is engedtem a hálóba, egy darabig 3-as kifliben feküdtünk, mögöttem Zé, én középen, a hasamhoz meg bepöndörgődzve a macsek, de aztán nekiállt karmolni, meg az arcomon sokkal jobban szeret feküdni, mint máshol, de én meg azt nem bírom érthető okokból. szóval egy idő után kitettem. de akkor meg kapart és nyávogott. Zé néha kiszólt rá, olyankor én nagyon durván elkezdtem röhögni. mert egyszerűen vicces volt. na, hát ezért nem aludtam én az előző éjjel. :) 

továbbra is ragaszkodik hozzám a jószág, tegnap kettesben voltunk, ezt élvezte is nagyon. éjjel is a tenyerembe hajtotta a fejét és úgy aludt, amíg bírtam. hálistennek, ha erőteljesebben rászólok, akkor azt azért érti. :) ma majd megkapja jól a dögönyözésadagját a kis dög, mert feljön Viki Valtival dumizni, macskázni. :)

este 8-kor lefeküdtem egyébként aludni tegnap, de szerintem csak 10 körül alhattam el, addig csak forgolódtam, szenvedtem. viszont végig aludtam az éjszakát, ami azért jó, mert viszonylag kipihenten ébredtem.

Zére még ráküldtem egy sms-t este, tettem egy próbát újfent, hogy kiderítsem, tényleg nem vagyunk-e egymáshoz valók. inkább csak tesztsms volt. hát... nem is értem, hogy miben reménykedtem... ha egymáshoz valók lennénk igazán, akkor nem ilyen választ küldött volna, mint amilyet küldött. ezzel a válasszal sem volt semmi baj amúgy, meg aranyos volt, csak én más fordulatszámon pörgök ezekben a témákban. de az is lehet, hogy fáradt volt és ezért nem reagált úgy, ahogy én elképzeltem. mindegy is. 

ettől függetlenül vagy éppen ezért nagyon jó minden. de nem is gondolom tovább a témát. mert minek. :) élvezem és kész. :)

a látó jól látta az elvágyódásom, pontosan jól látta, hogy Nagy Britannia lesz a cél... most ezt a vasat ütöm, elég keményen. :) még az is előfordulhat, hogy ott leszek az angol-magyaron. :) de pszt! ezt még ne kiabáljuk el... :) nem is élem bele magam nagyon... (najó, azért tegnap este már szövögettem terveket ezzel kapcsolatban, meg elképzeltem, hogy a születésnapomon, az angol-magyar másnapján, Amszterdamban fogok bulizni, mert az jó nekem... ebből persze pláne nem biztos, hogy lesz valami, de ha a Sohoban bulizhatok, vagy a Camdenben, hát nekem az is jó lesz. :) főleg egy jó pasival, aki ráadásul focista... nyammm. :D)

holnap Péterfy Bori a ZP-ben. na, azt már nagyon várom. :) a hétvégén kitaláltam, hogy mit veszek fel. (nőből vagyok, vagymi :P), ma már egészen más összeállítás jutott az eszembe, de csini leszek, az tuti. leginkább szoknyára vágyom, bugyi nélkül, hogy még izgalmasabb legyen a történet. ;) 

őszibarackot enni a

Világ egyik legizgatóbb tevékenysége. szép, egészséges, a héja piros, belül sárga húsú, vagy már ott is kicsit pirosodó, érett, de nem túl érett barack. már a hámozásba beleborzongok. nekem az őszibarack bizonyos részei a női test bizonyos részeit juttatják eszembe. innentől kezdve a meghámozott barack, ami kicsit sikamlós, csúszós, sima és finom... annyira jó beleharapni, vagy csak megnyalogatni kicsit... aztán beleharapni a lédús gyömölcsbe, ami inkább édes, de picit fanyar is... és csurog a lé, le az államon... igen... egy dologra tudok csak ilyenkor gondolni... ;)

ma reggel nekiálltam barackot enni otthon, és alig bírtam abbahagyni. remek volt. közben olyanokat nyögtem magamban, annyira élveztem, hogy ez már szinte törvénytelen. :)

egyébként pedig nem tudom mi van, nem tudom mi történik, nem tudom mit érzek, mit gondolok, vagy ha tudom is, nem vagyok képes szavakba önteni, megfogalmazni. Zével minden tökéletes, az első másodperctől az utolsóig, mármint minden idő, amit együtt töltünk. és amit nem, az is jó, mert úgy érzem, folyamatosan benne vagyunk a másik agyában... én nem hiszem el, hogy nekünk nincs, nem lesz több dolgunk egymással ebben az életben. (és ezzel most semmire nem akarok kilyukadni, vagy célozni, csak úgy felmerült bennem...)

persze nyilván így van, vagy ennek így kell lennie. éppen ezért nem is nagyon gondolkodom azon, hogy mi van, pláne azon, hogy mi lesz. élvezem a társaságát, amíg ő is élvezi az enyémet, és ennyi. 

megint előjött a "kik vagyunk mi egymásnak" téma... egyszerűen képtelenek vagyunk megfogalmazni. nincs rá szó, kifejezés, semmi. mi ketten mintha valami két, a többi embertől, élőlénytől különálló létforma lennénk az Univerzumban, vagy valami ilyesmi. mi ketten, a 90%-os egyezőségünkkel, azzal, hogy tulajdonképpen nem bírjuk ki egymás nélkül sokáig, még ha nem is találkozunk esetleg napokig, de muszáj kommunikálnunk egymással. 

ha meg találkozunk, akkor repül az idő, méghozzá nagyon kellemesen telik minden perc. nagyon jókat beszélgetünk, mindenféle témáról. vagy csak röhögcsélünk, zenét hallgatunk. 

na, szóval Vele kurvajó minden. :)

a hétvégén szüleimnél voltunk. napozgattam, olvasgattam, eszegettem, pihengettem. jó volt. kicsit nehezen vettem fel az ő fordulatszámukat még pénteken, de aztán a végére egészen jól belerázódtam a témákba, a ritmusba. mindig olyan rossz ott hagyni őket. :(

egyébként pedig hajnali fél3 óta ébren vagyok. este 11-kor feküdtünk le Zével (nálam volt este, vacsizni), de nekem nem ment az alvás. most meg már nagyon várom, hogy végre hazaérjek és alhassak. mára tényleg nem csinálok más programot.

mozdulni sem bírok

annyira le vagyok amortizálva. este átjött megint Zé. csak aludni. de mivel szerda éjjel, illetve csütörtök reggel nem fejeztük be, amit elkezdtünk, így végül tegnap este történt meg. most én voltam a soros, hogy pörögjek, meg is tettem. :)

klassz volt nagyon. aztán együtt aludni, majd együtt ébredni is.

én nem tudom mi ez egyébként, de jó nagyon... és ennél több engem nem is érdekel. :) Zé is jól érzi így magát, meg én is. pont ezért nem vagyok hajlandó kattogni rajta. meg nem is érdemes. meg nem is olyanok az érzéseim, gondolataim a helyzettel és Zével kapcsolatban, hogy kattogni kéne rajta. és ettől még jobb. :) mindkettőnknek. :)

már megvannak a közös programjaink is a közeljövőre nézve. szerdán Péterfy Borira megyünk a ZP-be. Zé még nem látta Borit élőben, én meg nem voltam a ZP-ben 2 éve, együtt meg pláne, úgyhogy jó lesz. :) szombaton meg újra Normafa, a Csillagász megint bevisz, úgyhogy az kötelező. :)

utána meg már csak egy hét, és indulhatok Ozorára. el sem hiszem, hogy már csak 17 nap van hátra... :)

jó nagy összeborulás

lett a tegnapi találkozó vége Zével. egyszerűen nem bírjuk egymás nélkül és nem is akarjuk kibírni egymás nélkül. 3 hét... ennyi volt megint. de ezen már röhögtünk, hogy milyen hülyék vagyunk. :)

hiányzik Zé, nagyon sokszor, és tegnap ő is azt mondta, hogy hiányoztam neki. pedig ilyet nem sűrűn mond. de nekem már másodszor.

nagyon-nagyon szeretem őt, mint embert, mint Barátot, de nem vagyok belé szerelmes. és ez nem is okoz nehézséget, gyötrődést nekem. baromi jól elvagyunk, a 90%-os egyezőség hihetetlenül jól ketyeg és ennyi. 

a viszontlátás örömére persze adtuk az ívet rendesen. elfogyott 2 üveg pezsgő, meg 2 cigi... nálam aludt Zé. szexeltünk este, meg hajnalban is. nagyon szenvedélyes volt az egész. már-már állatiasan vad, és ez tetszett. :) kicsit azt is éreztem (mivel említette, hogy olvasgatta a blogot), hogy bizonyítani akar, hogy ő is tud úgy, ahogyan más (pl. a Bőgős), de az is nagyon valószínű (szemmel láthatóan az volt), hogy rettenetesen kívánt engem. jól meg is tornáztatott, meghajtogatott, most aztán fáj minden porcikám. :)

tegnap még azon agyaltam, hogy szájoncsókoljam-e, ha találkozunk, vagy mi legyen, erre mi lett a vége? szex. amire egyébként én egyáltalán nem készültem, sőt, én voltam  meglepődve a legjobban, hogy nem kicsit rámmozdult. :) de nem bántam meg. sőt azt sem, hogy megismertük egymást, és találkoztunk anno. 

sokat tanultam tőle, és általa. több lettem és kicsit megint másabb, mint azelőtt. előnyömre változtam megint, és ezt csak köszönhetem neki.

egyszerűen van valami olyan kapocs közöttünk, ami megmagyarázhatatlan, és ami miatt szükségünk van egymás társaságára bizonyos időközönként. arról beszéltünk, hogy valami olyan gumikötél, vagy rugó, ami néha tágul, néha enged, és olyankor kicsit eltávolodunk egymástól, lazább a kötelék (pl. 1-2 hétig nem találkozunk, nem beszélünk), de aztán mikor újra visszaránt, szorosra zár a történet, akkor meg olyan jó újra együtt, mintha kicsit mindig az elejéről kezdenénk mindent. mintha kicsit mindig az első randin lennénk, mikor ilyenkor újra találkozunk.

ülünk egymás mellett, érintések nélkül, aztán addig beszélgetünk és nyílunk meg egymásnak újra, hogy az este abba torkollik, hogy összebújunk, csókolózunk, majd szexelünk. és ez így jó. ez nem szerelem. inkább csak olyan nekem ő, mint egy "házibarát". bár még mindig nem tudtuk megfogalmazni, hogy kik is vagyunk mi egymásnak. (az este kitaláltam, hogy testvérek, de az is sántít, mert a tesók nem szexelnek egymással... :D)

és ha mindketten élvezzük ezt, akkor miért ne csinálnánk?

ettől én még ugyanúgy pasizok, ha ahhoz van kedvem, vagy ha van éppen valaki, vagy pont nem csinálok semmit és kész, az is jó. 

reggel 4 óta már biztos fent vagyok, akkor még volt egy kis szex, aztán felkeltünk kávézni 5-kor. aztán Zé elment haza, illetve dolgozni, én meg punnyadtam a kanapén, és a Cafén a Jazzpresszót hallgattam, de üvöltve, annyira jó zene ment. reggel 5 és 6 között... szerintem a szomszédok simán kiborultak. :))

alig bírtam bejönni, nem látok ki a fejemből. a mai program munka után alvás lesz. hazaérek, letusolok és lefekszem a hűvös hálóba dögleni. annyira kialvatlan vagyok, hogy nem bírom már. el se tudom képzelni, hogy a mai napot hogy élem túl. már most mennék haza, ha lehetne... :(

imádom a blogom

olyankor, mikor nagyszerű emberekkel tudok megismerkedni általa. már ment a levelezés hetek óta, de végül tegnap találkoztam személyesen az egyik olvasómmal és nagyon-nagyon jó volt!! :D tök sokat beszélgettünk, este fél11-re értem haza.

míg fecsegtünk, volt egy hívásom, számomra ismeretlen 70-es számról. de nem vettem észre. aztán jött innen egy üzenet is. Zé volt az. hogy ez az új száma, és hogy ha ma felhív, akkor felveszem-e a telefont. nem válaszoltam rá semmit.

nemrég hívott. felvettem. azt mondja, várta, hogy majd hívom, amiben maradtunk... pff... komolyan azt gondolta, hogy majd én keresni fogom? :))) hát ez vicces. :)) a "majd hívlak" azt jelenti, hogy MAJD valamikor. lehet, hogy 1 hét múlva, de lehet, hogy egy év múlva. ennyi. azt hittem megértette, hogy nem akarok vele találkozni jó ideig, mert le kell róla jönnöm. ezek szerint nem értette meg. érdekes.

most meg már teljesen mindegy, hogy mi történik, mert nem érdekel az egész. úgyhogy ma találkozunk is este. áthozza a telefonom, mert van már neki új. 

fura, 3 hét telt el, hogy nem láttuk egymást és nem kommunikáltunk. de az is fura, hogy ennél hosszabb ideig megint nem ment a távolságtartás. és figyeljünk csak oda, hogy ki törte meg ismét a csendet... hát nem én. csak azért vettem ma fel a telefont, mert annyira közömbös számomra érzelmileg, hogy ezt már fokozni sem lehet. bírom a fejét, de ennyi és nem több. nem akarok tőle leginkább semmit. 

jó társaság, jókat lehet vele dumálni, meg bulizni, de ennél nem akarok többet tőle. mert úgysem menne.

na, ezt nem is ragozom tovább. :) már így is túlbeszéltem a témát. :)

este még néztem pornót, jó későn feküdtem le. most meg csak ásítozok folyamatosan... ez a meleg amúgy is kikészít. de legalább 5 órát aludtam egy huzamban.

jól betéptem még az éjjel, az ágyban eszembe jutottak gyerekkori emlékek, valahogy előjöttek régi dolgok, hogy milyen volt a gyerekkorom. kicsit gondolkodtam is ezen, hogy miért lettem ilyen, amilyen vagyok. mármint a lelkemben. nem kattogtam rajta sokat, inkább csak az ágyban fekve, a Tilost hallgatva behúzott a szer és úgy bevillantak régi képek, események, érzések, történések. jó volt. érdekes volt. aztán elaludtam. :)

meg is szüntethetném

akár a kommunikációs zárlatot Zével, de minek? igazából tényleg nem izgat már, egyáltalán nem tud felkavarni, nem vágyakozom utána, de ez azt is jelenti, hogy nem vagyok kíváncsi rá annyira, mint mondjuk azelőtt.

najó, hiányzik a társasága, ez tény, de annyira meg nem, hogy megtörjem a 3 hetes csendet. főleg, hogy nagyon úgy néz ki, én sem hiányzom neki egy hangyafasznyit sem, akkor meg mit törjem magam?

a Bőgőssel levelezgetünk. próbálom kiugratni a nyulat a bokorból, hogy akkor most mit akar tulajdonképpen. dugni, ez tuti, nincs kétségem. :)

köcsög meleg van, már most nem bírom. strandra akarom menni!!

uff. :)

ahogy átböngésztem most

pár dolgot, a Bőgőssel kapcsolatban (hozzáférek ugyebár egy pár dolgához még mindig, meg iwiwen "anyut" is megnéztem rendesen), rájöttem, hogy csak kefélni akar. persze ezt érdekesen adja elő, meg igazából az is érdekes, hogy ez a full happy kapcsolatában felmerült egyáltalán... 

szóval ha előkerül esetleg, akkor majd így állok hozzá.

dughatunk, mert vesztenivalóm nincs, meg jó is lesz, ebben biztos vagyok.

de ennyi és nem több. nem kergetek hiú ábrándokat. néha összejöhetünk kufircolni, vagy bulizni, de az esküvői harangok kongását azért ignorálom. na, nem mintha annyira zúgtak volna azok a harangok, de persze belerebegtem a pilláim a gondolatba, hogy esetleg... a Bőgőssel... újra... vagy bárakármi. :)

de már meg is jöttem. :)

érdekes, hogy annak fényében, hogy átgondoltam a Bőgősös dolgaimat, meg ezzel párhuzamosan a Zés dolgaimat, már nem is esik nehezemre, hogy leváljak róla. mármint Zéről. így esik le, hogy mennyi minden hiányzott nekem abból a kapcsolatból. szóval akár már haverkodhatunk is, mert igazából érzelmeket nem vagyok képes táplálni iránta. 

értékelem, mint embert (fú, hát igen, milyen gáz duma ez, de hát ha erről van szó...), de ennél többet nem érzek iránta. talán soha nem is éreztem, csak a kétségbeesés kiabált belőlem, hogy "juj, itt egy pasi, ragaszkodj hozzá 10 körömmel, mert nem lesz jobb/nem lesz más..." hát a lófaszt! lesz más és lesz jobb. mármint aki nekem jobban megfelel, illetve egymásnak jobban megfelelünk.

ja, hát a Bankár is kezdi már megint... pedig a múltkor egyértelműen megmondtam neki, hogy nem akarok szexelni vele. de azért csak próbálkozik még mindig... a Kos meg hívogat. meg írt sms-t hogy haragszom-e rá, hogy csörögjek rá, hogy beszélni tudjunk. a fasznak kell nekünk beszélni? semmi mondanivalóm nincs az ő számára, engem meg nem érdekel, hogy ő mit akar mondani. és nincs harag, csak egyszerűen nem és kész. a NEM-ből mit nem ért? melyik részét nem?

pfff... csak a baj van... :)

szerelmes vagyok a

szandiba, amit szombaton vásároltam. :) annyira tetszik, hogy az nem igaz. :) talán ez volt a legkedvesebb darab az összes szerzemény közül, amire azt a halom pénzt eltapsoltam cirka 3 óra alatt. ráadásul a szandira Lackó és Viki hívta fel a figyelmem, én észre sem vettem volna. de nagyon csini. lányos, laza, könnyű, kényelmes. van sarka, van talpa... szóval szép darab. :) és rettentő olcsó volt, annak ellenére, hogy márkás. 

jah, azért visszatérek még a péntekre, mert az sem volt egyszerű nap... :)

a Bőgős "vagy a melleid, vagy az eszed" tartalmú üzenetére visszaírtam 12:00 után, hogy "ez kedves tőled. :) találkozzunk valamikor? hátha attól elmúlik... ;)" amire azóta sem jött válasz. olyannyira, hogy még meg sem kapta az üzenetet. mintha abban a pillanatban ki is kapcsolta volna a mobilját, vagy lemerült, és azóta sem töltötte fel. egyszerűen nem értem. jó, szokott olyat csinálni, hogy elhagyja valahol a készüléket,  aztán elmegy egy hétvégére és nincs nála, de hát már megint? vagy most mi van? 

jó, hát nem megyek ebbe most tönkre, hogy nem válaszol, vagy nem került elő, csak nem értem.

pénteken este még voltam egy rettenetes házibuliban. legközelebb jobban megválogatom, hogy kivel megyek el inni. ráadásul itt kollégák voltak, hát jobb nem tudni. mármint opik. este 10 előtt álltam fel, hogy "na, ez a beszélgetés, kéremszépen, már nem az én színvonalam, hanem jóval alatta van, úgyhogy akkor én most mennék..." rettentő éretten viselkedtem, az egyik lányban felfedeztem pár évvel ezelőtti önmagamat, aztán erről beszéltem is vele. illetve nem arról, hogy magamat láttam benne, hanem hogy mit csinálnék másként az ő helyében, mindezt olyan fejjel, hogy én ezeket már átéltem, és végigcsináltam, és nem lettem több tőle, hogy olyan voltam, így neki sem javaslom. őrizze meg a tekintélyét, az önbecsülését minden helyzetben. még 10 sör után is. vagy legalább kísérletet tegyen rá.

úgy volt, hogy az egyik opisrác nálam alszik, de ő még maradt a házibuliban, így egyedül tértem haza. nekiálltam Berlin Callingot nézni, de nem bírtam végig, bealudtam rajta.

szombaton délután Vikivel, Valtival és Lackóval shoppingoltam az Alleeban. jó kis program volt, bár Valti miatt a végén már futólépés volt minden, de minden tiszteletem Vikié, aki rettentő türelmesen bánt vele minden pillanatban. én nem voltam túl jó fej, mert beszabadultam az üzletekbe és nem segítettem Vikinek, hogy Valti nélkül tudjon ő is nézelődni... áhhh... kakifej vagyok. :( csak egyszerűen elkapott a boltkórosság. nagyon durván. :(

szombat este Banya érkezett, bulizni ment és kérte, hogy nálam alhasson. együtt néztük a meccset nagyjából, beszélgettünk. elmeséltem neki a Bőgősös sztorit... meg azt, hogy reggelre persze Zével álmodtam. de a Bőgős ilyen szintű előkerülése meglehetősen felkavart. sokat gondolkodtam a kettőnk kapcsolatán (ráadásul láttam róla friss képeket,  természetesen überfasza jól néz ki) és rájöttem, hogy egyedül vele voltam boldog. mindent megadott nekem, amire szükségem van. már ezzel a "mellek és ész" üzenettel a padlóra tett. hiszen ebben benne van minden, amire én vágyom. hogy a testem is szeresse, meg az agyamat, a humoromat is. szerelmet is vallott, a szex is pont annyira volt állatias és ösztönös, mint amennyire nekem kell. egyszerűen az, hogy voltak érzései, hogy azokat ki merte mutatni, akár öröm érte, akár bánat. akár szeretett engem, akár nem. 

mivel Zé semmilyen érzését nem mutatta ki (nemcsak a velem kapcsolatosakat nem, hanem mást sem), az egész kapcsolatunk érzéketlen volt, eseménytelen, unalmas. egy laza szívdobogás se bírt rámjönni, mert mitől? attól, hogy még azt se mondhatom neki "de jól nézel ki" mert szarul érezte magát tőle. cserébe ő se mondott sose hasonlót. 

a Bőgős bezzeg volt, hogy direkt kérte, hogy milyen sminkem legyen, mert mondjuk az tetszett neki, vagy melyik ruhát vegyem fel, vagy megdugott bakancsban, nadrágban, kabátban, a konyha közepén, seggbe. :) és arról nem is beszélve, hogy micsoda életem volt mellette... éjszakai élet, művészvilág, pörgés, ismeretségek, kiállítás megnyitók, kultúrális programok... jazz... ahhh... ez az élet való nekem. :) és már hiányzik is. :)

és a szex... azon is gondolkodtam, hogy 2 kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor nyúlt Zé a mellemhez összesen a 7 hónap alatt, úgy meg, hogy én is élveztem, vagy azt éreztem, hogy tetszik neki, soha nem volt. 

a Bőgős egyik kedvenc dumája számomra: "mutasd a punid!!" :D először furcsa volt, hogy így hívja (nem volt túl férfias megnyilvánulás elsőre, legalább is így éreztem én akkor), de legalább beszélt róla. szerette, kívánta. Zé egyszer nem nevezte nevén, közöttünk ez nem is volt téma, egyáltalán. na, a szexuális "életünk" is olyan volt. ebből egyértelműen világos lehet bárki számára. 

ez most nem Zére köpködés, csak átgondoltam azokat a dolgokat, amiket át szoktam. hogy mennyire bele akartam halni Zébe (amúgy nem, mert a Bőgősről sokkal nehezebben jöttem le, mint Zéről, sokkal inkább belebetegedtem), aztán kiderül, hogy egy langyos pisi volt az egész. nem akarom ezzel őt bántani, mert vannak olyan értékei, amik fontosak számomra, amiket tisztelek, becsülök benne (bár őt ez nem hatja meg, hiszen a dícséretet egyáltalán nem bírja elviselni), de semmi pezsgés, semmi őrület nem volt. semmi szikra, semmi kémia. még mindig azt mondom, hogy nem az ő falaival volt gond, hanem azzal, hogy nem tetszett neki a testem. és ennyi. ez bőven elég volt ahhoz, hogy kimondhassa: "csak barátkozzunk". 

najó, azt sem mondom, hogy Bőgős az életem értelme és netovábbja és csak ő és senki más, de tény, hogy csodaszép időket töltöttem vele, és szerettük egymást. és a Tesóm is bírta, meg a szüleimnek is szimpi volt.

persze neki most komoly kapcsolata van, elvileg össze is költöztek másfél hónapja... szóval nem tudom, hogy mire ez a vergődés. de az, hogy felbukkant, legalább arra kényszerített, hogy átgondoljak egy csomó dolgot, ami nekem fontos egy kapcsolatban, amit én már megkaptam valakitől, és újra megerősítsem magamban, hogy aki nem hozza ezt a szintet, az kuka. mehet a levesbe és ennyi. nem küzdök vele. barátkozni meg pláne nem fogok.

szóval nem értem a Bőgőst, hogy most mirefel került elő. nekem fura a stílus, meg hogy napokat gondolkodott, hogy el küldje-e, hogy még mindig gondol rám. az a "ne haragudj" az elején szokatlan tőle, mert ennél egyszerűbben, konkrétabban szokta kifejezni magát. mintha félne a reakciómtól, hogy azt mondom esetleg "menj anyádba" vagy bármi. szóval kicsit szőnyeg alatt becsúszós. bár az is lehet, hogy már unja "anyut" (megnéztem iwiwen megint a közös képüket. a csaj pont úgy néz ki mellette, mintha az anyja lenne...) és csak dugni akar egy jót... de azt is máshogy tálalná szerintem... áhhh... most meg ez, hogy el van tűnve. ez a linkeskedése amúgy sem hiányzik. úgyhogy full gáz. persze egész hétvégén rajta kattogott az agyam. leginkább azon, hogy mekkorát kefélhetnénk, ha találkozunk. 

a látó szerint egyértelműen 40-es lesz a pasim, a Bőgős meg 1 évvel fiatalabb nálam, szóval már csak emiatt is esélytelen a dolog. de szívesen találkoznék vele.

rengeteget változtam az elmúlt 1 évben, mióta nem vagyunk együtt, és előnyömre. még az is lehet, hogy most fog csak belémszeretni igazán. nem tudom. kívülről annyira harmonikus vagyok, mindig ezt sugárzom magamból, és nem is esik nehezemre. annak ellenére, hogy a testem (konkrétan a hasam) rémes méreteket ölt, mégis mindenki csinosnak, kiegyensúlyozottnak lát. és ez jó. mert ilyen is vagyok. nincsenek szélsőséges gondolataim, nem vagyok depis. nincs okom rá. ha lenne is esetleg, leszarom. és egy csomó mindent tanultam, tapasztaltam az elmúlt időszakban, akár a Bőgős mellett, akár utána, akár Zé mellett... és ezeket mind be tudtam építeni önmagamba, a fejlődésemre fordítottam. bölcsebb lettem. türelmesebb is talán egy kicsit, és még válogatósabb. :) de ezzel nincs is baj, szerintem. :)

vasárnap főzőcskéztem, döglöttem, filmeket néztem, este meg a VB döntőt. aztán még felnőtt filmet és alvás. :)

nincs kedvem dolgozni, de szerencsére nyugi van. nincs nagy hajtás. :)

holnap Banyával látóhoz megyünk, már várom nagyon. :) én csak egy kérdés erejéig szállok majd be a történetbe, kíváncsi vagyok, hogy a Bőgősre mit mond a látó. hogy ez most mi, meddig fog tartani, feccöljek-e bele energiát egyáltalán, vagy sem. 

utána meg kávézunk egyet az egyik olvasómmal, hármasban, jól. :)))

nem értem én

ezt a Lakberendezőt. abban maradtunk kedden, vagy mikor találkoztunk valamelyik nap, szóval mikor elváltunk abban maradtunk, hogy akkor majd beszélünk chaten, meg mittomén. azóta itt volt számtalanszor, órákat, mégsem szólt hozzám. cserébe ma is küldött valami vicces videót, hogy nézzem meg.

most akkor mi van?

mindegy, visszaírtam neki, hogy "köszi :)" aztán ennyi. ha akar valamit, majd szól. de ha nem akar semmit, akkor jobb, ha békénhagy, még mielőtt elküldöm az anyjába. :)

egyébként mikor a szökőkútnál bohóckodtunk az esőben, illetve már utána, mikor hazafelé utaztunk, akkor említette, hogy legközelebb ne ilyen vizes programot találjunk ki, vagy mittomén. mármint úgy mondta, hogy ha majd legközelebb találkozunk. ez is csak duma lett volna? komolyan nem értem...

persze, azt mondtam, hogy nem foglalkoztat, de hát nyilván valamilyen szinten mégis. hogy most akkor wtf.

az biztos, hogy nem én fogom neki írni azt, hogy "na, akkor mikor talizunk legközelebb?" ... pfff... még csak az kéne... semmiféle szekér után nem futok. ezt elhatároztam és ehhez tartom magam. 

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

SIKÍTÁS!!!

MOST JÖTT EGY SMS!! :DDDDDDD

beszartok. a BŐGŐSTŐL!!! :DDDDDDDDD

ez van benne: "Ne haragudj, de még mindig gondolok rád..."

????????????????

szerintem visszaírom: "mi van, dél van és még részeg vagy?" :D

hozzáteszem, a nagy szerelmével, aki forever, meg überkurvajó, meg mittomén, 1 hónapja költöztek össze, vagy másfél. most akkor ennyi volt a boldogság? vagy egy kósza kufirc hiányzik neki??? akarok én ennek a végére járni??? hát ez kész... mi jöhet még? :DDDD

UPDATE!!!
rákérdeztem sms-ben, hogy mégis mire gondol velem kapcsolatban a Bőgős, mikor eszébe jutok.
ez a válasz érkezett: "Vagy a melleidre, vagy az eszedre"

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
NEM AKAROM TUDNI!!!!
:DDDDDD

biztos vagyok benne

hogy reggel Viczián Ottóval utaztam a villamoson, majd a piros 7-esen. :) belestem a napszemüvege mögé és hát azok a szemek... szóval elsőre nem voltam benne biztos, hogy ő az, de aztán teljesen egyértelművé vált. az ő arca, tekintete olyan, ami kb. 15 évvel ezelőtt beleégett a retinámba és ezért soha nem felejtem el. a hangjáról nem is beszélve. bár az nem a retinámba égett bele, hanem az agyamba. :) 

fura volt az egész, mert csak mosolyogtam rá, meg néztem erősen, de nem szólítottam meg. nem mertem. :) én, az Egyetlen Hivatalos Rajongója. (ezt a címet ő adta nekem, még 15 évvel ezelőtt) kísértetiesen hasonlított a szitu a régebbi eseményekhez, amikor követtem távolról az utcán, meg a színház művészbejárójánál vártam rá órákat, meg leskelődtem, meg elmentem oda, ahol lakik... :)

remélem, hogy a nővére még mindig olvas, és átadja üzenetem Ottónak, hogy igen, én voltam az reggel. :) basszus, ráadásul egy helyen szálltunk le, gondolom a filmgyárba ment szikronizálni, vagy valami... hát vicces volt. :) és nagyon jó volt újra látni őt, még ha ilyen "körülmények" között is. jó lenne már színpadon is látni, mégiscsak az az ő természetes közege. :) és igen. még mindig blokkolnám. haj, de mennyire. :)

érdekes, hogy az ő típusa mennyire bejön nekem, hiszen pl. Bauxitért is odavagyok, aki szintén szőke, kék szemű. csak ő egy kicsit most mintha megnőtt volna. (jó, mondjuk izmosodott, nem pacalosodott) szóval Ottó, Bauxit... ezek a szőke, kék szemű srácok a mindeneim. meg a többi... :) annyira azért nem válogatok. :) najó, de igen. :) de vannak egyértelműen zsánereim, akiket előnyben részesítek. :) persze ne felejtsük el, hogy elsősorban a belső tulajdonságok alapján ítélek, nem a külső alapján.

tegnap rendezgettem a dvd-imet, mert nem volt meccs, meg semmi értelmes műsor a tv-ben, így gondoltam, nézek filmet. a Blöfföt néztem meg 148625-ödszörre. :) aztán meg az O.Z.O.R.A. 2006-2007 dvd-t, mert most már, hogy csak 24 nap van hátra, nem fájdítom vele annyira a szívem, inkább kezdem felvenni a pörgést, hangolom magam. tavaly szeptemberben még gyilkos volt ezt nézni, hiszen akkor még 1 év volt hátra a következő fesztiválig, most már csak 3 hét van szinte. :) szóval rendezgettem a dvd-ket és találtam egy felirat nélkülit. beraktam. naná, hogy a Bőgős egyik esztergomi koncertfelvétele volt. :) pfff... már csak ez hiányzott. :) ki is vettem gyorsan a lejátszóból. :)))

amúgy semmi extra történés. hacsak az nem, hogy végre péntek van. :) este házibuli, holnap Vikivel shoppingolás, vasárnap meg punnyadás (nem megyek a Balcsira végül, nincs kedvem), este VB döntő, szerintem egyedül. de főzök majd valami jót, mert ahhoz most van kedvem. :)

mini shoppingot csaptam

tegnap munka után, a kolléganőmmel. vicces volt. az egész áruház rajtunk röhögött. persze csináltuk is a fesztivált rendesen. :) volt egy nagyméretű szivacsmikrofon, egyből meg kellett interjúvolnom a csajszit. hát kész. :) aztán még a bringaboltban is édelegtünk a pasikkal kicsit. na, mindegy. :)

Lakberendező továbbra is hallgat. mondjuk nem értem, hogy miért nem lehet egyszerűen megmondani, hogy "kösz, de kösz nem..." ezt soha sem értettem... jó, persze, van, hogy én is eltűnök pasik elől, de akkor már a randin vágható, hogy nem lesz folytatás. lehet, hogy most nekem is vágnom kellett volna? áh... az is igaz, hogy a szakirodalomban az van, hogy a pasik nem telefonálnak azonnal, másnap, hanem majd kicsit később, mert ők így működnek. úgyhogy ezért sem cseszegetem a srácot. mert minek. meg amúgy sem hat meg a történet. a skorpióságát kipróbáltam volna az ágyban, de egyébként nem zokogok utána egy percig sem. :)

az a baj, hogy alapvetően a BalatonSoundon kéne most lennem, és nem a zirodában. :( ez a legfájóbb pont most az életemben. :( jójó, a sok köcsög nem hiányzik, meg a diszkós luvnyák, de a fellépők, meg Zamárdi az igen. de O.Z.O.R.A. már csak 25 napnyira van... azt már féllábon is kibírom. :)) előtte meg lesz még egy buller a Normafánál, és biztos jó lesz. :))

holnap mentem volna Agárdra Vikiékkel, de közben Valti megbetegedett. szerencsére nem súlyos, mert már jobban van, de amint úgy volt, hogy mégsem Agárdozunk, én elköteleződtem egy holnapi házibuliba. így viszont szombaton Vikivel shoppingolunk, ami nekem amúgy is tervben volt, szóval azért csak együtt és csak hasznosan töltjük majd az időnket. :)

nem megyek a Balcsira, nincs kedvem. :( meg inkább nem vonatjegyre költeném a pénzem, ha nem muszáj. helyette majd vasárnap este lehet, hogy megint felmegyek azokhoz, akikhez a Balcsira mentem volna, és együtt nézzük a VB-döntőt. :) oszt megint ottalvós buli lesz. :)))

a macska már jobban van, már eszik és nem okádik. :) vettem neki tegnap egy játékot, persze le se szarta (mondjuk le se hányta, és ez jó :D), de inkább csak félt tőle, pedig tök vicces. na, majd belejön. :)

és megvettem végre azt a cigarettatárcát, amire azóta vágyom, mióta az eszemet tudom... a Bőgős is ígérte már, hogy kapok tőle, meg Zé is faggatott anno, hogy milyet szeretnék, oszt mindegyik szart a fejemre. hát megvettem magamnak. szép nagy kenderlevél van rajta. zsönyörűséges. :) és kibaszott olcsó volt. :) oké, nem ezüst, de majd a következő az lesz. :)

jó régen szexeltem már. nem tudom a napját, de tényleg... valami eü. szex volt az uccsó, még Zével, de még 1802-ben... kezdek bepókhálósodni... :( kívánom az aktust, de nem mindenáron. inkább kivárom, hogy tuti jó pasit találjak hozzá. mármint akivel tényleg jó minden. :) addig meg lesem a csajokat... a Lakberendezős randin is csorgattam a nyálam... hát micsinájjak, ha "kicsit" biszex vagyok?? nincs ezzel semmi baj. szerintem. :P

egészen kellemesre sikerült

a tegnap esti randi Lakberendezővel. de hát kövér vagyok én neki, ez nyilvánvaló. :) valszeg nem is fog keresni már. de pont leszarom. :)

éjfél előtt pár perccel a Bőgős küldött sms-t, a nagy semmiből, ennyi volt benne: "filter?" gondolom ott volt, és unatkozott, vagy mit tudom én... már rég aludtam akkor, hulla fáradt voltam. ma reggel írtam neki vissza, hogy "bocs, de már aludtam." arra nem reagált. mi a francot akart? hiszen nemrég jól lebunkózott engem, én meg kiröhögtem őt, szóval nem értem. :)

reggel fél6-kor meg arra ébredtem, hogy a macska okádik. annak nagyon örültem. azóta nem is alszom. remek. :(

amúgy meg aki még nem volt a Szabadság téren az új szökőkútnál, az mindenképpen nézze meg, mert csudaklassz szórakozás. jó, mondjuk nem szakadó esőben, meg szélviharban, mindezt lengén öltözve, az első randin. nem. hanem úgy tűző napon, 40 fokban. akkor kicseszett jó. :) bár nekem így is tetszett. :)

láttam a VOLT-os képeket... úrjézuskrisztus... úgy nézek ki mindegyiken, mint egy... jobb nem tudni... :( vagy jön valami elvakult pasi, akinek annyira bejön a "nagydumás" énem, hogy leszarja, vagy nem tudom. mondjuk nem is izgat jelenleg, csak vágom, hogy ezek a kilátások, ha nem változtatok a külsőmön. vagy mittomén. :)

hát ennyi történés van nagyjából. :)

meg kell szoknom

azt, hogy át van rendezve a lakás, és hogy rend és tisztaság van. :) tegnap majdnem visszamentem a lifthez, mert azt hittem, eltévesztettem az emeletet és nem is a saját lakásomba próbáltam bemenni. :) persze élvezem ám nagyon. :) 

most azon gondolkodom, hogy kinek adhatnám ki a kis szobámat... ha már Banyának mégsem kell. az egyik opim nemrég kérdezgette, hogy nem kell-e lakótárs... lehet, hogy szólok neki, hogy kell. :) az opi fiú, és biztos, hogy nagy tekergetések lennének, ha együtt laknánk. ráadásul 10 évvel fiatalabb... :))) 

nem bírok magammal... :)

na, mindegy. végül is nem téma. egyedül is elvagyok remekül. leginkább nem is hiányzik senki. :)

ma elmegyek "ebédszünetben" shoppingolni 2 kolléganőmmel... muszáj néhány új felső, meg nadrág, mert már minden full kopott és unalmas. 

munka után meg, ha minden igaz, találkozom végre a Lakberendezővel. valami hosszú programot akart, de hát én a meccset ugyebár már otthon akarom nézni. meg egyébként is kell a menekülési útvonal. mert ha gáz a fickó, én 10 perc után lelépek, nem szivatom magam tovább. amúgy meg fel vagyok készülve arra, hogy én nem fogok neki tetszeni. mert inkább erre készülök, mint az ellenkezőjére, és az meg tök szarul esne, ha beközölné, vagy szájhúzogatás lenne. így meg úgy indulok neki az egésznek, hogy tuti bukó a sztori, ha meg mégsem az, akkor az kellemes meglepi. egyébként ez a hozzáállás nem azért van, mert bajom lenne magammal (hát jó, a hasamból kéne nagyon faragni, de egyébként meg pont leszarom. akinek nem tetszik, az nem néz rá.), hanem ez inkább egy védekezési mechanizmus.

annyira nem pörgök a srácra, meg egyáltalán, az ismerkedés/randizás/kapcsolat témára sem, úgyhogy pont nem érdekel az egész. 

ez az "engedd el és megkapod" fázis. én most kurvára elengedtem a témát. de nagyon. és ha netán mégis valakinek bejön a hülye fejem, akkor sem leszek kompromisszumokra képes. bizonyos szint alá akkor sem megyek. mert nem. mert nem éri meg, ez már többször is bebizonyosodott. ugyanabba a folyóba meg nem akarok többé belelépni.

pénteken Vikivel és Valtibabával leugrunk Agárdra egy napra, szombaton este meg vagy tovább megyek a Balcsira haverokhoz, vagy hazajövök és a VB döntőt megnézem jól. még nem tudom. :)

persze szombaton és vasárnap pörgetnek a kedvenceim a Soundon, de én nem megyek a sok köcsög közé. inkább hallgatom az mp3-akat tőlük. különben sincs erre most pénzem. vérzik a szívem, de hát néha le kell mondani dolgokról... :( majd jön még Digweed, meg Kalkbrenner is külön, oszt majd elmegyek oda jól. :)

a munkahelyemen egyébként kezdek teljesen összehaverkodni azokkal a kollégákkal, akikkel eddig (2,5 év alatt) szóba sem álltam szinte, mert azt gondoltam, hogy szararcok. aztán kiderült, hogy nem is azok (vagy legalább is az elviselhetőség határát súrolják). remélem, számukra is ez derült ki rólam. bár az sem érdekel, ha nem, viszont jókat bulizunk együtt (pl. VOLT), meg vihogunk, meg dumálunk már a melóban is. nem is hittem volna, hogy a kis burkomból ki fogok törni egyszer és ilyen viszonyban leszek itt bárkivel is, mint amilyenben most vagyok, és nemcsak 1 emberrel, hanem többekkel is. :) már a mindig rettegett "Fifty(per)cent" gúnynevű pénzügyi vezetővel is egészen jól megtalálom a hangot, és mintha ő is bírna engem. najó, ezt pénzben is kifejezhetné, de hát ne legyek telhetetlen. :) mindent nem lehet egyszerre, és azonnal. :)

hmmmm... hiányzik egy jó szexelés. mondom, egy JÓ szexelés. :) na, majd elmúlik ez is. :))

érdekes, holnap lesz 2 hete, hogy Zének megmondtam, hogy ne keressük egymást, mert ne. azt hittem, hogy ettől függetlenül nem fogja bírni és jelentkezik majd valamilyen formában. de még bírja... kíváncsi vagyok, hogy meddig... szerintem most megemberelte magát, megértette, hogy mi a szitu. mindig félve nyitom ki a facebookot egyébként. az egyik felem várja, hogy jöjjön tőle valami levél, hogy már nem bírja tovább, a másik felem meg retteg, hogy ne tépődjenek fel a sebek, amik nem is tudnak feltépődni, hiszen még be sem gyógyultak igazán. hiányzik a társasága, de nem vagyok még túl rajta, ezért nem szabad kommunikálnom vele. úgyis csak akkor tudok majd máshogy gondolni rá, amikor egy másik pasi kezd el igazán érdekelni és elcsavarja a fejem. bár érdekes, Zébe soha nem voltam igazán szerelmes, soha nem éreztem azt a pozitív görcsöt, mint másnál, talán csak a végén, nagyon a végén, és akkor is csak ideig-óráig. de utálom, hogy nem bújhatok hozzá és nem nyünnyöghetek neki úgy, ahogy szeretnék, úgyhogy akkor inkább tényleg semmit ne.

na, közben kitisztult a kép, Agárdról Balatonakaliba veszem az irányt szombat este. és ja, a VB döntő meg vasárnap lesz. jó, hogy ezt rajtam kívül mindenki tudta. :)))

szóval nincs okom panaszra, az életem pörög, a lakásom csodaszép, vannak Barátaim és nem vagyok elveszett nőci. szóval minden sunshine happy. 

és rock'n roll bazd a lovat. :)))

új lakásom van

és még csak költöznöm se kellett. :)

az egész kecót felforgattuk és kitakarítottuk Banyával a hétvégén. najó, a fürdőszoba, meg a konyha még hátra van, de az már csak 1-1 óra meló nekem, az nem sok. viszont átrendeztük a szobákat, végre kikerültek a könyveim a nappaliba, karnyújtásnyira tőlem, és annyira jó végre a könyvek között lenni, hogy húúúúúúú... nagyon-nagyon jó. :)

lett fasza tv-s sarok, lett olvasó sarok, és még az akváriumot is kitakarítottuk! Banya rengetegett segített nekem, örök életemre hálás leszek neki ezért. annyit melóztunk, mint az állat. úgy fáj mindenem, mintha 3 Csigahegyet lenyomtam volna egy hétvége alatt. :)

én is segítettem Banyának, és bár úgy indult szombaton a dolog, hogy tényleg marad nálam egy darabig, vasárnap este aztán mégis hazament. de a legfontosabb, hogy rengeteget beszélgettünk, kibogoztuk a problémáit egészen a gyökerektől, átrágtunk mindent és ez jót tett neki. valamiféle kis családállítást csináltunk, érdekes, hogy mennyire jól át tudtam látni a dolgait (persze, kívülről mindig könnyebb), meg a hangosan együttgondolkodással mennyi mindenre rá tudtam világítani.

úgy néz ki, jól megy nekem ez a terápiás tevékenység. lehet, ezzel kéne foglalkoznom. :)

Banya örült, hogy mennyire erős és pozitív vagyok. bár persze sokat emlegettem neki Zét (ezt a témát is átrágtuk vele), meg vasárnap este kicsit el is gyengültem, mikor újra egyedül maradtam, hogy milyen jó lenne vele egy kicsit, de aztán elhessegettem a gondolatot. 

most ez a hétfő annyira nem hiányzott, kicsit leült a hangulatom, főleg, hogy dolgozni kellett jönni. :( kihagytam a pénteki napot és már ennyi után nehéz volt visszaszokni. de holnapra talán jobb lesz. még egy kis alvás hiányzott volna reggel, de majd bepótolom. :) ma még nem lesz meccs, korán lefekhetek aludni. :)

egyéb nincs, hacsak nem az, hogy 29 nap múlva megkezdődik az O.Z.O.R.A. fesztivál... nem is hiszem el... :D

semmiféle randi nem

volt tegnap. illetve leginkább csak egy spanglival randiztam. de azzal nagyon. :)

úgy bekészültem, meg annyira fáradt voltam, meg annyira meleg volt, hogy Lakberendezőt sűrű bocsánatkérések mellett leráztam egy sms-ben. aztán még hívogatott párszor, de képtelen voltam felvenni. 

ma reggel meg írt e-mailt. szegénykém feszt aggódik, hogy miért nem veszem fel, hogy biztos történt velem valami akkor... de hát ha én azt mondom, hogy NEM, akkor az azt jelenti nálam, hogy semmit sem. tehát semmilyen formában nem vagyok elérhető, és nem kívánok semmilyen formában kommunikálni.

majd elmagyarázom neki, ha találkozunk, vagy nem tudom. ha egyáltalán lesz még találkozó... :)

kisebb problémám is nagyobb ennél, nem hiányzik a randizgatás, persze miért ne... szóval bárakármi. :)

ma milyen konkrét vagyok, mi? :)

2-kor indulunk a VOLT-ra. már megvan a jegyem a kis kacsómban. :) úgy örültem neki, mint egy pisis. :) tök jó buli lesz, már a kocsiban borozni és cigizni fogunk, szerintem nem akarom tudni, hogy érünk oda. :) de hát KALAND AZ ÉLET! :D

holnap szabin vagyok, próbálok pihenni, mert húzós hétvégém lesz. :) de már nagyon várom. :) nem titkolózom tovább: Banya hozzám költözik egy időre, mert szüksége van a segítségemre, az enyémre, mert azt mondja, én vagyok az Őrangyala. :) ahogy 10 éve és 5 éve is én voltam. valamiért bizonyos időközönként mindig összefonódik a Sorsunk, méghozzá nagyon szorosan, és ez biztosan nem véletlen, ráadásul nagyon jó érzés, hogy valaki éppen rám támaszkodik. 

ráadásul Banya talán az egyetlen (najó, hazudok, de majdnem), aki úgy és olyannak fogad el, feltétel nélkül, amilyen vagyok. 

nem lesz egyszerű egyikőnknek sem, hiszen én már 4 éve egyedül élek, és most becsöppen hozzám, lehetséges hogy hónapokra is akár, és azért ezt nekem is meg kell szokni. sok mindenben megegyezünk, de sok dologban meg nem, ezt majd kezelnem kell. és azért sem lesz egyszerű, mert Banya most olyan állapotban van, amiben szinte minden percben szüksége lesz rám, vigyáznom kell rá, törődnöm vele, és hagyni, hogy szépen lassan, a saját tempójában másszon ki a gödörből. ehhez sok türelem kell, ami nekem egyértelműen nem az erősségem, de vállalom, hogy belejövök. :) 

több ideje ismerjük egymást, mint nem. ez valamilyen szintű felelősségel is jár. legalább is úgy érzem. és ennek megfelelően próbálok majd viselkedni vele. 

de én látom, hogy jó lesz. :) nagyon jó lesz. :)

szóval kaland az élet, és rock'n roll, bazd a lovat! :D