éjjel úgy döntöttem

gazember leszek... skalpokat fogok gyűjteni ismét. hiányzik a szex. és persze a megerősítés, visszacsatolás, hogy jó csaj vagyok. és persze pasi szíveket és lelkeket akarok összetörni. apró darabokra. szanaszéjjel. úgyhogy én leszek a geci. a legnagyobb. és mindenkit leszarok.
ma már el is kezdtem. kiderült, hogy egy vak fiúval beszélgetek msn-en. mikor megmondta, ennyi volt a válaszom: "nekem meg egyik fülem süket. bocs, de elég egy sérült a családba." és töröltem a faszba a listámról. nem vagyok rá büszke, de annyira nem is érdekel.
mindent és mindenkit leszarok, mindent és mindenkit gyűlölök, mindenen és mindenkin át fogok gázolni. ez a terv. mindezt azért, hogy törlesszek a férfitársadalomnak. meg hogy legyen kivel dugni. meg hogy ne unatkozzak a nyáron. meg hátha kicsit épül az önbizalmam.
TG csinálta így anno. nem tőle jött az ötlet, csak eszembe jutott, hogy ő is nyomta ezt.
közel 33 évesen most én is erre az útra lépek. remek lesz. mindenből következik, hogy nem fogok, nem akarok tartós kapcsolatra berendezkedni egyelőre. nem kell. féltem a szívemet. nagyon féltem. engem még egyszer nem dob senki. hanem én fogok dobni mindenkit.
és úgy fogok dugni, mint egy pasi. felmegyek az illetőhöz, addig csinálom, amíg nekem jó, aztán meg felöltözök és otthagyom a faszba. nem alszom ott senkinél.
vagy ahogy a Flash is megénekelte:

"egyhetes áru már állott te állat
üres az ég most nincs szerelem
marad a lépcsőházi kúrás
legalább ezt hagyd meg nekem

a bárokban nyüzsögnek a kurvák
mind pénzes kövér faszra hajt
ha nem vigyázol lenyúlja a lelked
haver reggel rúgd ki a csajt

az ürességtől bűzlik a város
csak a lojvénak nincsen szaga
haver ha rám hallgatsz
csak egy egy egy egy éjszaka

számolj le amíg nem késő
ne sajnáld áru van elég
ha nem segít rajtad senki
holnap majd megsegít az ég"

szóval egy éjszakánál senki nem kap többet tőlem. majd ha kapar az ajtóm előtt, akkor sem. majd ha térden állva könyörög, akkor sem. egyik sem érdemel meg. egyik sem. és eddig se érdemelt meg egyik sem. szóval nagy változás nincs, csak át kell programoznom magam.
az elmúlt 3 évben 28 férfival szexeltem. na, ezt a számot most legalább 40-re fel akarom tornázni a nyáron, de inkább 50-re. az a biztos.
már ... ööö... nem tom mit akartam írni. közben elkezdtem Flash szövegeket olvasgatni még. :)

tulajdonképpen mindegy is. rommá fogok alázni minden pasit, lelketlenül kihasználom őket és attól nekem jó lesz. :) és nem érdekel semmiféle ellenvélemény. ezt fogom csinálni. úgyis van otthon egy valag óvszer, valamikor el kéne már fogyniuk. :)

úgyhogy csinálok új regeket a neten, skalpvadászosat, aztán belevetem magam az életbe. valamivel tényleg muszáj elütni az időt. bulizni nincs kedvem és amúgy sincs kivel, hát majd bulizok az ágyban. meg iszogatom az ingyen kávékat, meg az ingyen borokat. jó lesz. aztán szex és lelépés.
jut eszembe, kéne egy új telefonszám is. nem akarom kiadni azt, amit egyébként is használok. hogy aztán az alkalmas pillanatban el tudjak tűnni rendesen.
és akik eddig azért ostromoltak, mert csak dugni akartak és én elhajtottam őket, nos azokat újra előveszem. egy strigulának azok is jók lesznek. :)
ja, persze mindehhez kell, hogy Banya a hétvégén csináljon rólam új fotókat. leginkább félaktokat, vagy legalább sejtelmes képeket. talán azzal méginkább aratni fogok. és semmi szerelem. semmi érzelmi kötődés. soha többé. nincs az a pasi, aki miatt mégegyszer halálra szivatom magam. az a pasi még nem született meg erre a világra. és ha ezután születik, akkor meg úgyis mindegy.

ja, és az utóbbi hetek lehető legnagyobb felismerése, hogy a legjobb nő a világon, de a legeslegeslegjobb nő, számomra a legszebb, legtökéletesebb (mármint külsőre), akihez én is szeretnék hasonlítani (de persze sosem fogok), az Sarah Jessica Parker. és ennyi. csak nézem mindig és csodálom és imádom és meghalok az irigységtől, olyan teste van, olyan arca van, olyan szemei vannak, olyan haja van. a példaképem. és nemcsak Carrie szerepe miatt. mondom, a külseje miatt. soha nem leszek ilyen, de legalább van miért teperni. teleragasztom a fotóival a hűtőmet, hátha elrettent a zabálástól. :)

ezen kívül semmi extra. szerda este 9 óta újra visszaestem. mármint a depresszióba. kb. akkor volt a BL döntő a 10. percnél. kb. addig tudtam élvezni, aztán már csak azon imádkoztam, hogy ne kapjunk vagy 5-öt... szóval azóta maximális depi. csak szívok és a fent vázolt tervemet szövögetem. utcára nagyon nehezen bírtam kimenni, csak a fél fejemet eltakaró napszemcsiben sikerült. a Bőgős egy percig se jutott eszembe. most is csak azért írom, hogy írjak róla. mert amúgy meg lófasz. ja, és Hétfői is kuka. vagy max. egy éjszakára kaphat meg. most, hogy változott a hozzáállásom, nos, most már megkaphat. 1 éjszakára. aztán meg sírjon a küszöb előtt. én meg kiröhögöm. bár, ha olvassa ezeket a sorokat, akkor nyilván semmi nem fog történni. de úgyis jó. a Mikrofonpróba Császárnőnek lesz áldozata éppen elég. nem vagyok kezdő abban, hogyan vigyek ágyba egy pasit. addig mindig a legkönnyebb eljutni. úgyhogy én most a könnyebb utat választom. az ágyig. aztán reggel meg kirugom az illetőt a gecibe. nincs rá szükségem. egyikre sem. kemény vagyok és következetes. és mindenki bekaphatja, már ha megengedem...

azért mindenféle ócska pöccsel nem bújok ágyba. csak jó pasikkal. a kurvaéletbe. válogatni fogok. kíméletlenül megmondom az illetőnek, ha nem jön be. ahogy nekem is szokták. de ha bejön, akkor irány a hálószoba. :) basszus, annyi sötét pasi kolbászol a világban... na, mindegy. ha nyalni tud, meg tudja, hova kell dugni a farkát, akkor nincs gond. ápolt legyen, több igényem tulajdonképpen nincs is. ahogy látom, a szép pasik általában buták. de nagyon. főleg a fiatalabb (24-27 éves) korosztály. sötétek, mint a bivaly seggében éjfélkor. de ha megdug, az se érdekel. nem kell vele dumálni. jaj. ugyanmár. minek??? egyiknek se érdekel se a lelke, se a sztorija. semmi. a száját csak csókra meg nyalásra használja, azt' ennyi. :)

mit írjak még? talán semmi több nem kell, úgyis csak gyalázkodni tudnék. abból meg talán mára elég is.

jó hétvégét neked is. :)

kijózanodott és mégis

jelentkezett Hétfői tegnap este. (azon gondolkodtam, hogy anno azért lett Hétfői, mert hétfőn találkoztunk először és már nem tudtam mást kitalálni. és hosszú idő után most megint hétfőn találkoztunk...)
szóval, már éppen beledöglöttem az ágyba, miután jó vastagon bekentem a pecsenyekacsa testem hidratálóval (egész jól be is barnultam), amikor sms-t küldött (annyira tudtam, hogy ő az. csak zizegett a telefon, de még rá sem néztem, már akkor tudtam, hogy csak ő írhat), hogy a ZP-ben van, Zorall koncerten. én meg válaszban örültem, hogy túlélte az éjszakát és jeleztem, hogy a mai napra gyúrok (tehát pihenek).
erre ő, hogy túlélte, de nem sokon múlott és hogy nem megyek-e le mégis a ZP-be alapozni, a mai napra felkészülni.
azt válaszoltam, hogy már fekszem, de azért vigyázzon magára. még visszaírt, hogy: "oké. jó éjszakát!"
és ennyiben maradtunk.
sokáig forgolódtam persze ezután, és kattogtam rajta. nem nagyon bírtam elaludni. folyton a szemei, a tekintete járt a fejemben. fura, mert nagyon szép, bogár szemei vannak. ráadásul olyan a tekintete, hogy egyrészt játékos, kölyök tekintet, másrészt viszont komoly, intelligens, érzelmes szemek, mély érzésekről árulkodó szemek.
kíváncsi vagyok, hogy fog-e ma jelentkezni. hogy feljön-e BL döntőt nézni. igazából őt nem érdekli egyik csapat sem, meg a BL döntő sem (ő a magyar válogatottnak szurkol, vagy olyan külföldi csapatnak, ahol van magyar játékos), ami azért furcsa, de ennek ellenére kedd hajnalban még azt mondta, megnézi velem. ha ez így lesz, akkor ma baromi korán haza kell takarodnom, mert a lakás korántsem olyan állapotban van, hogy vendéget fogadhatnék.
ja, mert tegnap este 8-ig dolgoztam, mert van most egy új meló, ami miatt néha kell estig lenni, és fél9-kor, mikor hazaértem, már kb. csak arra volt erőm, hogy összeessek. azért még 10-ig kapcsolagattam a tévét, nem tudtam lenyugodni.
reggel viszont úgy bevertem a könyököm a liftajtóba, hogy tuti, ma este vendégség lesz... holnap szabin vagyok, Hétfői sem dolgozik, az egész napot együtt tölthetjük. ja, már kedd hajnalban kérlelt, hogy vegyek ki szabit keddre, vagy mondjak fel és legyek vele egész éjjel, meg egész nap... és ezen rágódott is sokat, meg nyomatta, hogy így legyen... mondtam neki, szívesen felmondok, ha eltart... :)
na, hát kb. ez van. :) tegnap persze kurvára nem foglalkoztatott a Bőgős. tudom én, hogy az a titok, hogy jöjjön valaki, aki feledteti. Hétfőinek is ezt próbáltam magyarázni a Stexben, hogy vagy az idő (de hát látjuk, hogy az nem müxik), vagy jön valaki más és az elnyomja az ex utáni vágyat, érzéseket. amik még ha örökre meg is maradnak, de átértékelődnek, átminősülnek és tér nyílik egy új kapcsolat, új szerelem számára.
ma reggel határozottan, magabiztosan és lazán közlekedtem a városban. tele önbizalommal. indulás előtt bevettem a "jó csaj vagyok és mindenkit leszarok, aki nem így gondolja" tablettát. és hatott!!! asszem, beszerzek belőle egy raklappal és folyamatosan ezt fogom szedni. :)
nem hallgatok jazzt, csak Flash megy. léggitározás, őrjöngés ezerrel.
nem görcsölök semmin, Hétfőin sem. nem akarok vele ágyba bújni, legalább is most még nem, de ha emiatt bedurcul, akkor amúgy is off. ha meg nem és még keres, akkor jó. de nem görcsölök rajta. majd megy szépen minden a maga útján, ahogy mennie kell.
jelenleg arra koncentrálok, hogy szombatra megírjam a suliba a házit (fogalmam sincs, hogy mikor lesz rá időm) és ennyi. semmi más nem érdekel.
ja, dehogynem. a ma esti BL döntő. győzzön a jobb. vagyis a MU. :) nem is tudom eldönteni, hogy mikor ütöm ki magam durvábban. ha ma egyedül nézem a meccset, vagy esetleg Hétfőivel... mindkettő veszélyes üzemmód... úrjézus... tavaly még a Repülőssel néztem és a moszkvai döntőre való tekintettel vodkáztam. :) ma spagetti lesz. ha már Rómában játszunk. :) (Hétfői egyébként AS Roma drukker... úgy kell neki... szét szívtam a vérét a 7:1-gyel)
mit írjak még? ööö... az ÉLET SZÉP!!!! DE ÉN MÉG SZEBB VAGYOK!!! :D
óje, kedves olvasóim. :)

jó néhányszor kaptam

sokkot a tegnap este folyamán. hát valami remek volt. de végül, legeslegvégül azért nagyon jó volt. :)
a Kos vitt haza melóból, kocsival. imádom ezt a drágát. tényleg nagyon-nagyon jó barátom. teljesen ki voltam borulva tegnap, már majdnem elbőgtem magam az autóban. jeleztem neki, hogy nagyon rosszul vagyok, mármint idegileg, szóval jó lenne már bővebben beszélni, mert ez a tegnapi 1 óra össze-vissza, az semmi nem volt.
hazavitt, volt 20 percem, hogy elkészüljek. éhes is voltam, minden faszság. mit vegyek fel, stb. negyed7-kor találkoztunk Judittal és mentünk a MüPaba.
első sokk: a bejáratnál cigizéskor összefutottam Szilveszterrel. mondjuk, baromira örültem neki. imádom. :) látom, hogy ő is bír engem. picit beszélgettünk. kérdezte, hogy tudok-e valamit a Bőgősről, mert azt álmodta, hogy mintha hazajött volna, aztán meg vissza is ment. mondom, én nem tudok semmit, de legalább gennyesre keresi magát. erre Szilveszter reakciója: "persze, de annál rosszabb, ha sok pénze van..." mire én Judithoz fordulok: "látod, Szilveszter is milyen jól ismeri a Bőgőst?" pfff...
második sokk: első fellépő az esten az LFZE jazztanszakának kórusa. a kórusban: NIKI!!!! (najó, meg Galambos Dorina, aki mintha muszáj lenne, produkálta magát ezerrel... hát hiszen ő Pély Barma nője... ugye...) szóval Niki a színpadon. remek. remegtem az idegtől. kurvaannyát, lerugdosom onnan!!!
harmadik sokk: Gergő gitározik, mellette feltűnik Andris az Asszonnyal. tulajdonképpen az este folyamán végig a Bőgős bőgőjén játszottak, nagyon kevés kivétellel. Andris csodaszép fiú. az Asszony mellett meg pláne. annyira szexisen mozgott, annyira édes volt... amúgy is az alacsony, vékony pasik az eseteim... jajnekem...
negyedik sokk: a Bőgős összes cimborája megjelent a színpadon valamilyen formában. nem volt olyan zenekar, formáció, hogy ne ismerjek valakit belőle. egyrészt kurvajó volt, másrészt meg gyötrelmes.
ötödik sokk: szünetben Niki mellettünk cigizett a bejáratnál. Juditnak kb. le kellett fognia, hogy ne rúgjam fel azt a hülye kurvát. folyamatosan puffogtam.
hatodik sokk: szünet után megyünk vissza a helyünkre, erre ki bóklászik előttünk??? CSILLA!!! faszom. a Bőgős exnője. na, mondom ez is itt van??? Judit megjegyezte, hogy milyen roncsderbi a csaj. hogy egy hulladékság, csoffadékság az egész, és hogy milyen szar ízlése volt a Bőgősnek előttem. persze Csilla megint direkt nem vett észre, viszont hazafelé már jól ráköszöntem dafke. kapja be a faszomat. fapina.
hetedik sokk: a koncert vége előtt nem sokkal kaptam egy sms-t Hétfőitől, hogy milyen jó lenne, ha a körút környékén lennék egy kocsmában... na, egyből írtam vissza, hogy mifasz. tökre meglepődtem, hogy megint jelentkezett egyébként.
addig-addig bonyolódtak az események, hogy bár Juditnak még azt mondtam, hazamegyek és ledöglök, de Hétfői hívott és végül a Stexben találkoztunk éjfél körül. ő ivott 2 korsó sört, én két pohár rosét, aztán fél2 körül kidobtak, mert zártak (fássssszom!!!). elmentünk az éjszakaihoz, hogy majd megy haza, meg én is. aztán, hogy még sört akar inni. de hogy a kerületben 10 után már nincs alkohol. de a szomszéd kerületben sincs. csak a 7-ben, de oda már nem akartunk elmenni. aztán elindultunk a Boráros felé gyalog. illetve csak a Ferenc krt-ig, de egyszercsak már a Haller utcánál találtam magunkat. beszélgettünk, nevetgéltünk. Hétfői eléggé ittas volt, én csak picit becsíptem, de némi séta után az is elmúlt. hajnali 3-ig bóklásztunk a 9. kerületben (Trafónál, meg mit tudom én még merre...), pia persze sehol nem volt. megesett, hogy csak ültünk a parkban egy asztalon, lóbáltuk a lábunkat és dumálgattunk, vagy csak nézett rám... ennek a fiúnak még mindig olyan tekintete van, hogy beszarok.
végül az Üllői út-Kisfaludy utca sarkánál váltunk el. fel akart jönni hozzám aludni. mondtam, hogy szó sem lehet róla. folyamatosan a melleimet bámulta, amit be is vallott frankón, meg észre is vettem, de hát így volt ez anno ősszel is. :)
negyed4-kor indultam onnan haza. meg ő is. aggódom érte, hogy hazaért-e rendben, Csepelre, de nem akarom keresni. remélem, hogy azért igen. :) az elválás puszimentes volt. pedig még akár egy csók is jól esett volna... még mintha éreztem is volna valami ciccergést... de lehet, hogy csak beindult, mert folyamatosan szexuális töltetű dumákat nyomattam. :) erre persze ráharapott és érdeklődött. de én nem akarom, hogy csak emiatt érdekeljem.
persze, ami miatt találkoztunk, hogy még mindig az exnője miatt szenved. aki még előttem volt, és aki miatt engem is offolt anno. én meg ugyebár a Bőgős miatt, bár ezt egyértelműen nem mondtam neki. max. jeleztem, érzékeltettem, hogy hasonló szituban vergődök.
mint mondtam nem olyan régen, a seggfej Miki után Hétfői az, aki még megmozgat. aki valami olyasmi figura, mint a Bőgős. csak éppen nem zenész, viszont imádja a focit. :) és a South Parkot is. :) ez már nálam fontos kontrollkérdés. :)
igaz, vízöntő, de nem az a fajta, mint az eddigiek. pedig, érdekes módon, kb. ugyanabban a harmadban született, mint az exférjem, vagy a Repülős, ennyi ismeretség után mégis másnak tűnik...
abban maradtunk egyébként, hogy esetleg holnap a BL döntőt együtt nézzük... nálam... azt mondta, majd akkor megpróbál meggyőzni, hogy ott alhasson... (muhaha!) nem akarok ilyen viszonyba keveredni vele, viszont az is lehet, hogy ha kijózanodik, akkor már BL döntőt se akar velem nézni, nemhogy ottaludni. na, mindegy, ez majd kiderül. nem görcsölök. ha hív jó, ha nem, hát úgyis jó.

elhatároztam tegnap, hogy most egy darabig hanyagolom a jazz koncerteket, legalább is azokat, ahol ismerősökbe futhatok, mert már ettől is tiszta idegroncs vagyok.

jah, a Bőgős írt vissza a Nikinek, hogy mi a szitu. megint leírta, hogy "a nők nem olyan szépek, mint otthon"... én nem tudom, mintha copy-paste írná a leveleit... mindegy. de hogy mennek csajozni, meg sokat eszik, reggelente fut, úszik a tengerben, gyakorol, esténként fellépések, aztán haza, borozás, döglés. van, hogy délelőtt van fellépés, akkor este szabadok, mennek csajozni. hm. hát legyen így. váljék egészségére. sms-re válasz persze azóta sincs. jaj, hát ezen meg sem lepődök. hogy mi a faszért küldtem el???? ehhh... késő bánat, eb gondolat...

hálistennek ma egyébként csak 10-re jöttem dolgozni, így kicsit tovább alhattam, ezért is vállaltam a csavargást Hétfőivel. meg nem is voltam még fáradt, bár a MüPában még annyit ásítottam, mint a dög. aztán valahogy totál felpörögtem. jó volt vele lenni. jó volt idétlenkedni. jó volt, hogy kicsit rámciccent. jó volt, hogy majdnem ugyanabban a hajóban evezünk. jó volt a csillogó tekintetét nézni. jó volt, hogy lehet vele értelmesen beszélgetni, mert kibaszott intelligens és olvasott. jó volt, hogy mesélt az albániai túrájáról. minden jó volt. kedves volt, vicces volt, nem tolakodó, de hát részeg... na, mindegy. :)
klassz este és éjszaka volt, semmit nem bántam meg. :)

szánalmas és gyenge

voltam tegnap este. feladva a több, mint 3 hétnyi hallgatást, írtam egy smst. "elviselhetetlenül hiányzol..." ennyi volt csak benne. nem bírtam tovább, hogy ne jelezzem neki, még mindig rá gondolok... őszinte vagyok. tudom, elhallgatással nem kellett volna hazudnom. mert az ugye nem ugyanaz. de mindegy. ennyi. eddig bírtam. elgyengültem. vállalom.
reggel 8-kor kapta csak meg, mikor én már azon puffogtam, hogy miért kellett elküldeni, akkor jött a visszajelzés.
most meg azon puffogok, hogy az a kis ribanc Niki olyan leveleket írogat neki, hogy "írd meg, találtál-e feleséget!!" kurvaannyát. itt van a felesége. itt ül. most éppen itt pötyög. mi a fasznak neki más??? úristen. kicsit bele vagyok zombulva. najó. nagyon.
hú, de gecire elegem van már megint ebből az egészből. biztos vagyok benne, hogy most megint nagyon sokáig nem fogok jelentkezni. amíg ő nem ad életjelet. faszomat beleverem ebbe az egészbe. az a durva, hogy csak úgy tudok elviselni bármit is, ha a telefonomra pillantok néha, ha rákacsintok a fotójára. ha azt mormolom a képernyőnek: "még mindig szeretlek te majom..." vagy valami egyéb kedvesség. megőrülök, annyira hiányzik. megőrülök, annyira mardos a kín, mikor egyre világosabbá válik, hogy mi már sohasem leszünk együtt.
pénteken este a napi jócselekedetet hajtottam végre, amikor megszántam az engem sírva felhívó Katinkát, és mondtam neki, hogy jöjjön fel, nálam van cigibe való, tartsunk panasznapot, úgysincs kedvem menni ZP-be, a Kos csak későn érne oda, meg amúgy is, lehet, hogy leszakad az ég. fél8 körül a pasijával jött fel, jót dumáltunk. 3 cigi fogyott el, este 10 körül mentek haza.
szombaton összevakartam magam, elmentem suliba. 1-ig tartott az óra, utána takarodtam haza. 3 után már anyuéknál voltam.
tegnap meg jöttünk vissza. végre kocsival. hát, kb. ennyi volt a hétvége.
ma reggel orvosnál kezdtem, aztán jöttem dolgozni.
este MüPaban diplomakoncert. vagy a Kossal megyek, vagy Judittal. még nem derült ki. meglátom Nikit, felöklelem. :S hülye picsa. faszért oltogatja már a Bőgőst??? picsába.
látom, beindult a kommentelés ezerrel. hurrá. igazatok is van, meg nem is. vagy mittomén. mondjuk, múlt hét második felében igen erős PMS-em volt, nem véletlenül rágtam be minden szarra és rohantam rá minden hülyére, virtuálisan. már elmúlt. asszem.
lesz pasim. egyszer biztosan lesz. nyilván nem a Bőgős. ő már soha többé. most még ringatom magam ebben a reményben, de tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy reménytelen az egész. hogy más fog-e kelleni rajta kívül??? na, az még kérdés... nagyon nehéz leszakadnom róla. :( de majd alakul. :) bizakodó vagyok. rettentően. más lehetőségem úgysincs. :)

mire hazaértem tegnap

teljesen elszottyadtam azoktól a dolgoktól, amiken agyaltam itt délután. a bőgésig sikerült hergelnem magam. teljesen kiborultam.
hazafelé persze csak Flasht bírtam hallgatni, hogy a feszültség csillapodjon, de csak feltúrázódtam annyira, hogy otthon már a tükörbe magyaráztam és sírtam.
az a bajom, hogy emberek különböző nickek mögé bújva baszogatnak, mert csak azt látják egy paraméteremként, hogy 165 cm és 70 kg. és akkor én bizony túlsúlyos vagyok. és akkor én már egy kövér disznó vagyok és fogyjak le.
és ezeknek az embereknek lövésük sincs arról, hogy nekem milyen 3 évembe telt, hogy ne 120 kg legyek, hanem csak 70. hogy mi van a hátam mögött.
és persze, ne foglalkozzak a tahókkal, meg a bunkókkal, meg ne pazaroljam rájuk az időmet, meg minden. ez jogos.
csak... csak mikor az ember 3 ilyen éven túlvan, és a rengeteg szívásnak, szenvedésnek az az eredménye, hogy én mások szemében még mindig egy kövér csaj vagyok, akkor azért elgondolkodom azon, hogy volt ennek az egésznek értelme??? mikor még szerdán este is a Gödörben egy 20 év körüli nyikhaj picsa beszól, hogy: "disznó". mármint a külsőmre célozva. akkor volt értelme???
3 évnyi gyötrelem, és hol tartok most? van egy lakásom, halom adósságom, alig tudom kifizetni a rezsimet. a testem még mindig nem olyan és soha nem is lesz olyan, mint amilyennek lennie kéne 33 évesen, ráadásul öregszem, ja, és persze egyedül élek.
MEGÉRTE??? kérdezem én. MEGÉRTE???
és ezzel a tudattal kelve és feküdve minden nap ne pusztítsam önmagam??? mi a faszra mentem ezzel az egésszel, ami a hátam mögött van? mire?? több lettem tőle??? max. szétkúrattam magam. ennyi. semmi több. egy perccel sem lettem több. és semmivel sem lett jobb az életem. talán még inkább rosszabb, hiszen nyomorgok, a pénzügyi helyzetem finoman szólva is siralmas.
én értem, amit Csírabácsi mond. hogy ne pusztítsam magam, meg mosolyogjak, meg mittomén. igaza van. persze. tudok ám mosolyogni is, nincs is ezzel gond. meg hogy ne ragaszkodjak görcsösen az álmaimhoz. miért is ne??? egyetlen álmom van: valakivel egyszer boldogan élni végre. miért ne ragaszkodjak hozzá? na jó, ne görcsösen... de könyörgöm... 33 éves vagyok... mi lesz velem??? mikor lesz gyerekem??? mikor lesz nyugodt, boldog életem??? MIKOR??? várjak türelmesen, hogy eljöjjön az Igazi? ne társkeresőzzek? ne pasizzak, csak járjak ide-oda és várjam, hogy megszólítson valaki? meddig??? még 1 évig? 2-ig? vagy 10 évig??? úrjézus... MI LESZ VELEM???? (ráadásul a szüleim a bánatba fognak belehalni lassan, hogy nincs senkim, nekik nincs unokájuk, egyedül sanyargok és nyomorgok... áhhhh...)
és továbbra is csak azt tudom mondani a "külalak" dologra: akinek nem volt ezzel problémája soha életében, az nem tudja, hogy mit élek át. nem tegnap óta, hanem 33 éve...
igenis basz, hogy ebben a testben, ebben a külsőben, amivel most jelenleg rendelkezem, kibaszott sok munka van. és ezt nagyon kevesen tudják rajtam kívül.
és nagyon kevés az az ember, aki rám kíváncsi. hogy ki vagyok igazából. a Bőgős például ilyen volt. mert megismerni. mert udvarolni. akarta tudni, hogy ki vagyok, mit gondolok. rengeteget beszélgettünk anno.
a Kos dettó. soha nem foglalkozott a külsőmmel. már az első alkalommal a belsőm fogta meg. emlékszem, miután nemtom hány órája beszélgettünk, az ágyon fekve, és mivel úgy találkoztunk eleve, hogy mi majd szexelni fogunk, de először csak dumáltunk, szóval feküdtünk az ágyon egymás mellett, szuszogott a nyakamba, majd egyszercsak megszólalt: "nem merek hozzád érni, mert félek, egyből szertefoszlana a barátság, ami kettőnk között kialakult..." tehát megfogta a belsőm, az, hogy milyen vagyok tulajdonképpen. és aztán a testemre sem húzta el a száját. és azóta sem, soha. (na jó, március 5-én látott utoljára meztelenül... igen. a műtét napjának reggelén még lefeküdtem vele... és nem bántam meg...) és igen, ő a legjobb Barátom. mármint fiúbarátom. :) és emellett nyugodt szívvel kitartok. :)
szóval higgyétek el, hogy ti, akiket soha nem aláztak meg, sajnáltak le, közösítettek ki a külsőtök miatt, szóval Ti nem tudjátok, hogy milyen érzés ez. el sem tudjátok képzelni. és hiába nyugtattok, meg csitítotok, ez nem hat rám, mert tudom, hogy egyikőtök sem érezheti át egészen azt, ami velem történik születésem óta.
lelkileg sérült vagyok emiatt, nem tagadom, sőt, belátom. de attól, hogy azt mondjátok, szarjam le a hülyéket, még nem fogok meggyógyulni. csak az elfogadás tenne pontot a dolgok végére, de arra most hiába várok.
két férfi fogad el jelen pillanatban teljes valómban:
- az egyik a legjobb Barátom
- a másik 2200 km-re van (persze, tudom, ő nem fogad el, hiszen nem járunk együtt, de akkor is úgy tekintem)
szóval a helyzetem, úgymond, rémes. és nem látom a kiutat. ha rommá műttetném magam, akkor se lenne jobb a helyzet. egyszerűen beleőrülök már ebbe az egészbe. teljesen megkattanok.
én próbálkozom, csinos ruhákat hordok, szépen sminkelek, aranyos vagyok és kedves, mégsem kellek senkinek. ráadásul nem is ülök mindig otthon. eljárok ide-oda. mit kéne még tennem??? tudom, mondjak le a társkereséről, aztán akkor majd egyből jön valaki.
most őszintén. ez bárkinek sikerült már az életben? hogy csírájában elfolytotta a vágyakozását valaki iránt (nem konkrét személy, csak egyáltalán hogy legyen valakije) és akkor lett valakije??? hagyjuk már a süketelést, meg az önámítást. lófaszt nem ér az egész.
hú, most megint felhergeltem magam. picsába. újra dohányzom persze. na jó, nem annyit, mint korábban, de dohányzom. mindegy.
tegnap annyira fáradt voltam, hogy mégsem mentem el a LuMúba. inkább haza. sorozatokat néztem, tekertem, ennyi. 9-kor úgy 10 percnyire rászívódtam a telefonomra és a Bőgős képét nézegettem, puszilgattam, meg beszéltem hozzá. rettenetesen hiányzik. nem tudom elmondani mennyire. de nem írtam neki. bár kurva nehéz megállni, de nem. 3 hete nem láttam. 3 hete nem hallottam a hangját. ilyen még nem is volt, mióta ismerem. bele fogok dögleni. :(

arról már nem

is beszélek, hogy ha egy nőn van súlyfelesleg (mondjuk max. 10 kg), akkor az hájas disznó, zsírzabáló, szánalmas szörnyeteg, akit max. dugni lehet (hiszen tudjuk, a husikkal nagyon jó dugni), de isten ments, hogy bárki is szerelembe essen velük.
ha viszont egy pasin van súlyfelesleg (akár több is, mint 10 kg), akkor az édes mackó, meg izmos kan, meg jótestű mittomén micsoda. szóval akkor az egy Adonis.
hát kérem a lófaszt!!!! én egy dagadt, hájas, kétajtós szekrényt bottal se piszkálnék meg. ráadásul ezeknek a feje is olyan, hogy ha zacskót húzna rá, akkor is letagadnám.
nekem legalább csodálatosanszép arcom van, tutajos szemekkel, stb.
mi a faszt képzelnek magukról ezek a pasik??? mégis mit??? hogy a kurvaannyukba lesz ezeknek nőjük??? kinek kell egy ilyen arrogáns seggfej, aki szerint férfiban csodálatos a zsíros állat, de nőben persze undorító.
hogy mennyire elegem van már ebből az egészből.
mennyire elkeserítő, hogy hiába tettem meg millió dolgot azért, hogy ne nézzek ki egy szalonnazabáló, hájas-tokás zsírdisznónak fiatal nő létemre, hiába költöttem erre pénzt, hiába altattak el háromszor is, hiába szenvedtem, hánytam ki a legjobb falatokat a gyűrű miatt... szóval hiába minden, ha még mindig nem vagyok tökéletes testű és lássuk be, jöhet itt még plasztika, meg akármi, soha nem is leszek az.
és így vagy nem kellek senkinek, vagy megintcsak valami hasonló nyomoréknak, mint én. és ettől aztán, szerintem jogosan, elmegy az életkedvem is.
egyedül, egyes egyedül a Bőgős az, aki minden porcikámat úgy szereti/szerette, ahogy az van. aki a mellemet se engedte megműttetni. (mondjuk most már sok köze nincs hozzá)
senki más nem volt soha (najó, még talán a Kéményseprő, de annak meg mindig nagyobb mell kellett volna), aki úgy elfogadott volna és a külsőmmel és belsőmmel együtt szeretett volna.
szóval mindenki bekaphatja. én meg lehúzhatom magam a klotyón.
szip.

hiába gondoltam át

párszor, hogy mit vegyek fel reggel, mégis a "ma megölöm anyám" pólót kaptam magamra.
kibaszott szar napom van. álmos vagyok, fáradt vagyok, mindenkit gyűlölök. MINDENKIT!!!!!!!!!!!!
senki ne szóljon hozzám, mert úgy kiosztom, hogy nem áll meg a lábán. ma már az opikat is szarrá aláztam, meg osztottam. húbazmeg. vérgeci vagyok és undipók.
hazamegyek, magamra húzom a lakásajtót és hagyjon mindenki békén. senkit nem akarok látni, hallani.
uff.

Manhattanben éreztem magam

tegnap este. ezért köszönet a fellépőknek a Gödörben.
az otthoni, feszkólevezető cigi után nagynehezen felöltöztem, sminkeltem, majd elindultam. Judittal találkoztunk és mentünk a tett színhelyére. :)
megjegyzem, nagyon csinosan, sőt mi több, dögösen sikerült felöltöznöm. :) igazán meg voltam elégedve az eredménnyel. :)
szóval Gödör, ott pedig Tommy Víg játszott. de hogy... úrjézus... meg milyen zenészekkel még... áááááááhhhh... lehidaltunk simán. ja, és azért volt olyan, mint egy manhattani jazz klubban, mert a felkonf félig-meddig angolul ment. ráadásul amerikai angolul, meg akcentussal. szóval a feeling megvolt. :)
9-től éjfélig tartott. aztán el is takarodtunk haza.
én otthon még rágyújtottam az uticigire, amire végül az úton már nem került sor. (ja, Gödörben csak 3 dl rosét ittam, meg egy kólát... szinte már jókislányos... nem?) szóval rágyújt. tévét kapcsolgat. egy kis pornóra vágytam még, de végül a Little Brittain USA első részének feliratos változatát csíptem el, amit már láttam, de még most is sokat röhögtem rajta. aztán találtam pornót is.
majd a Mezzo következett.
csodálatos volt egy hatalmas orgazmus után, Nyúl kedvenc csokiját majszolgatva, a Trio Rosenberget hallgatni... szóval újabb csúcspont közeledett, de aztán inkább aludni mentem. ez negyed 2-kor volt. szóval nem vagyok kipihent.
tegnap meg ma csak a savazást kaptam (ráadásul jogtalanul) a pofámba, két társkeresőn is. erősen gondolkodom, hogy abbahagyom a faszba az egészet. és nem érdekelnek a pasik a továbbiakban. befejeztem. majd ha normálisan közelít hozzám valaki, akkor esetleg. de elegem van az álnevek és nickek mögé bújt beteg seggfejekből. kurvára elegem van.
ja, és ma reggel rájöttem, hogy gyűlölöm a 20 kg-os, magas, vékony, skatulyából kihúzott lányokat. akiken minden jól áll, akiknek mindenük frissen mosva, vasalva. a cuccaik színe és anyaga harmonizál egymással, de még a cipő és táska és hajgumi is. hányok ezektől.
soha nem voltam ilyen, és nem is leszek. megőrülnék, ha így élnék, ilyen lennék. de nem tudom, hogy kellenék-e bárkinek is a jelenlegi paramétereimmel.
most mit mondjak? kb. le is szarom, hogy kellek-e. kurvajól elvagyok egyedül. csak a Bőgős hiányzik, más pasira egyáltalán nem vágyok. egy percig sem.
holnap ZP. Vad Fruttik. jó lesz. :)

lassan már pöccre

indulok... :( megéreztem ma egy finom férfi illatot a buszon és kész lettem. hiányzik a férfitársaság, egy férfi érintése, gyengédsége, simogatása, csókja... nem a szex hiányzik. egyszerűen "csak" egy férfi. aki átölel. akihez oda lehet bújni. aki nem beszél, csak hallgat és húz magához kedvesen. ehhh... szeretethiányom van. vagymi. :(
nem lesz ma a Tűzraktérben jam. basszus. egy időre leállnak ezzel a programmal sajnos. :( pedig már úgy rá voltam pörögve. cserébe akkor mehetek a Gödörbe, illetve akkor Juditot meggyőzöm, hogy az is jó lesz. :) és megyünk együtt.
tegnap munka után Vikinél voltam. jelentem, már meg mertem fogni Valtit... nálam ez nagy szó. najó, azért volt kétségbeesés, meg "anyu, gyere már, vészhelyzet van" nyavalygás. de végül is életben maradt a gyerek az ölemben, szóval van remény. :)
nagyon-nagyon-nagyon jó volt Vikinél. főzött jó kis vacsit. sokat nevettünk, dumiztunk, elmesélte, mik történtek a Szülifeliben, mióta nem nézem, stb. csupa izgiség. :)
este 10-kor indultam el tőlük, 11-kor kerültem ágyba kb. nem vagyok most túl kipihent, de legalább nem hánytam szét az arcom és nem estem kómába a vécén. :) jut eszembe... tegnap egész nap nem gyújtottam rá. este, hazafelé menet, míg jött a 85-ös busz, elszívtam egy fél szálat, de az sem esett jól. azóta megint semmi. van itt egy doboz nálam, benne 1 szál cigaretta, de nem is izgat, hogy rágyújtsak. ez jó, nem??? :) persze, ha ma Judittal bulizunk, vagy iszunk, vagy valami, akkor úgyis megint. de ha csak bulik alkalmára tudnám korlátozni a dohányzást, az már nagy előrelépés lenne. elsősorban eü. másodsorban anyagi okokból.
ma egyfolytában netes társkeresőkön lógok. egyszerre hármon vagyok online. remek. valami majdcsak lesz már. vagy nem. nem tudom. jó lenne valami kis ciccergés... tavasz van, táncot járnak a hormonjaim. ja, meg is fog jönni, biztos azért is indulok pöccre. ilyenkor a libidóm az egekben.
ahhh...

"Valami úgy ég idebenn,
Tavaszi láng gyúlt szívemen,
Szememben lázas fények
Lángolva égnek.
Sodor az ár, ideje már,
Boldogság nekem is jár!

Valaki kell nekem is, aki csak az enyém,
Aki társ egy hosszú életen át.
Értem bármire kész, és ha bárhova néz,
Mindig és mindenhol csak engem lát.
Valaki kell nekem is, aki mellettem áll,
Aki jóban, rosszban mindig enyém,
Kinek hangulatát, minden titkos gondolatát
Már a két szemébe nézve értem én.
Aki úgy, ahogy én, sokat élt egyedül,
Aki mindig magányos úton járt.
Aki úgy, ahogy én, olyan végtelenül
Egész életében társra várt.
Valaki kell nekem is, aki hozzám való,
Kit a sors is nékem rendelt talán,
És ha él valahol, addig járok, s kutatom én,
Míg a szívem egyszer majd csak rátalál."

durván elszaladt a

ló tegnap este velem... ajjjajjjj... pedig csak egy pohár bort akartam inni. meg hogy majd én 7-re már otthon is leszek. aha. meg ahogy azt én elképzeltem...
4-szer 3dl rosét ittam meg az este. napközben alig ettem, így aztán már a harmadik pohár falhoz csapott, de azért letoltam a negyediket is. ezek a csajok még igazából nem is láttak részegen. az ilyen találkozókon eddig általában kávéztam, vagy szolidan üdítőt hörpöltem. most viszont belehúztam rendesen.
annyira mardosott a kín, a hiányérzet a Bőgőssel kapcsolatban, hogy muszáj volt tompítanom az agyam. jójó, ennyire nem kellett volna, de hát mikor tudtam én az életemben mértéket tartani? mikor volt, hogy tudtam, hol a határ??? soha. semmikor.
szóval mocskosmód berúgtam. hálistennek a lányok nem engedték, hogy a Bőgősnek sms-t küldjek. ezt megúsztam. :) miután még eltörtem egy poharat is a Spájzban, hazavittek kocsival, mert kiderült az egyik csajsziról, hogy ő is nagy barátja Joenak, már 3 éve. és hogy pont nincs neki semmi. és hogy megőrül egy cigiért. hát hajrá, felmentünk hozzám. a pasija vezetett, ő is feljött, de ő nem szív. elkészült a cigi, nagyon durván nekiestem, ennek meg is lett az eredménye. rohantam a vécére hányni. de ez az alul-felül jövős történet volt. nagyon rosszul lettem. ezek ketten meg addig ültek a nappaliban, a szőnyegen. visszamentem, látszólag jobb állapotban, de nem tartott sokáig. a vendégek elhúzták a csíkot én meg rohantam ismét a fürdőbe. hasmenés, hányás egyszerre. és persze kóma. olyan kóma, hogy szerintem simán órákat aludtam a vécén ülve. nem voltam magamnál. nem bírtam nyitvatartani a szemem. aztakurva. ennyire durván még sosem csaptam szét magam. mármint ennyire részeg voltam (pl. februári Sandokanos buli, vagy az áprilisi hajós Flash koncert), de nem szívtam rá a piára, így némileg meg tudtam őrizni a "méltóságomat". tegnap éjjel viszont nem. egyáltalán nem.
nem tudom, mikor kerültem ágyba. kis híján cipőstől feküdtem le. de mindenképpen ruhában, sőt, kontaktlencsében, meg minden francban. hajnali fél5-kor ébredtem meg. a rádió üvöltött, a nappaliban égett a villany, az ablakok tárva-nyitva... villany leó, rádió leó. visszafekvés. nem bírtam elaludni rögtön, de aztán mégis. fájdalmasan érintett a telefonom ébresztője. :(
ma már legalább 5-ször voltam vécén, olyan hasmenésem van, hogy az nem igaz. a hányingerről már ne is beszéljek. reggel fél8-kor még ültem az ágy szélén, hogy most akkor felhívjam-e a főnököm, hogy otthon maradok, vagy mifasz. végül elindultam. de a 7-es busz istentelen rázkódása meg kanyarjai nem tették jobbá az életem. majd elhánytam magam a buszon is. :(
no, szóval velem minden a legnagyobb rendben. :)
ma munka után Vikihez megyek, holnap jam session a Tűzraktérben Judittal. csütörtökön talán elnézek a LuMúba, egy fotókiállításra. pénteken meg könyvbemutató volt betervezve, de nincs rá pénzem, meg kedvem se nagyon, úgyhogy a Kost inkább lebeszélem róla, illetve meggyőzöm, hogy inkább a ZP-be menjünk, Vad Fruttik koncertre. mert az jó. :) szombaton suli, aztán húzok haza, anyuékhoz.
a tegnapi szétcsapás egyébként talán arra jó volt, hogy most se a rosét, se a füvet, de még a cigit se kívánom. ez is valami. kíváncsi vagyok, meddig tart. :)

gyorsan eltelt ez

a hétvége is. szinte mintha nem is lett volna hétvége. :(
pénteken a MüPa-ban iszonyat jó helyre sikerült jegyeket szereznem. 10. sorba. :) remek. az épületben megrohantak az emlékek, a Bőgőssel kapcsolatosak, természetesen, hogy mikor vele ott voltam, nem is egyszer... hogy az milyen volt... és hogy mennyire hiányzik...
bementem a könyvesboltba is, de bár ne mentem volna. rengeteg jó könyvet láttam, szinte sírva jöttem ki, hogy egyiket sem tudom megvenni. még egy papírfecnit se. rémes. :(
hazamentem, majd Banyával és Judittal találkoztam egy fél órára, aztán sorozatnézés.
szombaton korán felkeltem. úgy gondoltam, hogy leszarom az iskolát, nem vágok most bele, inkább megyek, meglátogatom Vikiéket. aztán mégis elmentem beiratkozni. útközben összefutottam Banyával, beültünk a Mekibe egy kávéra, dumálni. mondott nekem nagyon-nagyon jó hírt, amitől el is bőgtem magam egyből. jó volt vele beszélni. mégiscsak ő az az ember, akivel lassan 20 éve ismerjük egymást, és bár többször volt több évnyi kihagyás is a barátságunkban, azért mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, és bizony mindkettőnknek nagy-nagy szüksége van a másikra. mert engem az is boldoggá tesz, ha ő boldog, vagy valami jó történik vele, és fordítva.
valamiért egyébként péntek óta rettenetesen pozitív vagyok, ez Banya szerint is látszik rajtam. mármint az optimizmus, meg egyáltalán... szerinte nagyon jól nézek ki. és örült neki, hogy már ilyen állapotban vagyok. (hát még én)
nos, beiratkozás után sipirc haza. MU-Arsenal meccs, ahol 0:0 lett a vége, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a MU a bajnoki címét ünnepelhesse. érdekes módon, most nem csalt ki könnyeket belőlem a csapat.
szünetben összefutottam LAndieval, ami elég érdekes volt, mert míg vártam rá, a nevemet hallottam, mintha valaki szólítana, néztem jobbra-balra, de semmi, aztán megláttam, hogy közeledik. és hát eléggé szét voltam esve, a napszemüt a lakásban hagytam, a pupilláim olyan szűkek voltak, hogy alig láttam... :S
a MU meccs után a győri kézis lányok BL döntőjét néztem. hát... elcseszték. :( a Viborg megérdemelten győzött. na, itt viszont simán elbőgtem magam.
este 8-ig kapcsolgattam a tévét, akkor viszont az HBO-n elkezdődött a Rolling Stonesról szóló film, amit Scorsese rendezett. ahhh... beleszerettem Mick Jaggerbe... félelmetes, hogy a 40 kg-jával, meg a hatvanakárhány évével milyen energikus, életerős, fáradhatatlan, zseniális... nos... nem találok szavakat... ez a férfi, a feje tetejétől a lába ujjáig maga a szexuális kisugárzás. egetrengető. de tényleg. és a többiek is. Keith Richards... akit a drog maximálisan tartósít, és úgy gitároznak ezek az istenek, hogy az egyszerűen bámulatbaejtő... naszóval kész... rájuk szívódtam rendesen. :)
vasárnap tovább döglöttem, majd a Tesómmal elástuk a csatabárdot, elmentünk kocsikázni, ki a Premiere Outletbe (a Triumph üzletében bikini akció van!!! 1990,- Ft-ért lehet kapni két bikini felsőt+egy alsót. különböző fazonok és méretek. össze lehet őket párosítani, meg minden. zsír.), eredetileg azért, hogy cipőt vegyünk nekem, aztán abból nem lett semmi, de azért 1-2 dolgot shoppingoltunk. hazafelé Tesco, ott is császkálás, este 7-re értem haza. hulla fáradtan.
aztán már csak tévézni volt erőm.
ma reggelre megint a Bőgőssel álmodtam. annyira, de annyira bennem van, mélyen... illetve nem is tudom... mélyen is van, de a felszínen is van, örökké. szóval nem kell nagyon lenyúlnom azért az elmémbe, hogy előrántsam. mert mindig ott van, szinte mindegyik gondolatomban. az álmom elég különös volt. a Mallorcára utazása előtti utolsó koncertet adta, pont arra készült. a koncert a szülőfalumban lévő vendéglátóipari egységben volt. a távolsági járatos buszon találkoztunk, ott állt, egy új bőgőtokkal, ami alapvetően narancssárga, de volt benne némi fekete is. azt mondta, a régi már nagyon el volt használódva. mondtam neki, hogy igen, láttam Andrisnál, hogy milyen szakadt. (a srác, aki most a bőgőjét használja. álmomban nála volt a régi tokja.) már a buszon közeledett hozzám. ölelt, becézgetett, meg akart csókolni, én is majdnem belementem, de aztán megkérdeztem tőle: "mit akarsz tőlem? miért csinálod mindig ezt???" ekkor lesütötte a szemét és elhúzódott. valami faszkodás még volt a koncert körül, de már nem igazán emlékszem.
a lényeg, hogymegint úgy ébredtem reggel, hogy megőrülök, annyira hiányzik. hú, de nem tudok én még mindig leszakadni róla... :( persze, ha jönne valaki más... aki hasonlóképpen felkelti az érdeklődésem (és nem a seggfej Mikire gondolok)... akkor könnyebb lenne... de... nos, van némi apró reménysugár... de hát veszprémi a fiú. najó, az nem a világvége. és őszintén szólva, szívesen el is költöznék oda. akár holnap. el ebből a városból, ahol minden a Bőgősre emlékeztet. minden a volt szerelmekre emlékeztet. szeretnék valahol máshol, valakivel mással új életet kezdeni és egy kiadós agymosáson átesni, különben szépen-lassan megkattanok. mert érzem és tudom, nem vagyok képes mást szeretni, csak a Bőgőst.
ma reggel persze tovább kínoztam magam, de valahogy jól esett. Esperanza Spaldingot hallgattam... Esperanza... ez ugyebár azt jelenti: Remény... hát igen... bennem még mindig él a remény, hogy nincs vége, hogy nem lehet vége, hogy vissza fog jönni és könyörögni fog, hogy kezdjük újra. muszáj hinnem ebben, muszáj reménykednem ebben, különben tényleg nincs miért felkelnem holnap reggel, meg azután... persze, jobb lenne ha nem reménykednék, mert ha mégis előkerül, akkor majd milyen kellemes meglepetés fog érni... ha meg nem kerül elő, akkor meg legalább nem ringattam magam semmiben...
de nem megy. csak a remény ad erőt minden nap ahhoz, hogy felkeljek és tovább csináljam a szánalmas életemet. a szánalmas életem, ami egyébként nem az, csak nélküle az.
hozzáteszem, a mai nappal minden eddigi rekordot megdöntöttem. 17 napja nem kerestem, semmilyen formában. erre még nem volt példa. és büszke is lehetnék magamra, meg tulajdonképpen az is vagyok, mert erős vagyok, de amúgy meg belerokkanok lelkileg, mert nem hallhatom a hangját...
annyira éreztem őt ma éjjel, ma reggel... azt reméltem, vár egy e-mail tőle, mire beérek a munkába. de nem jött semmi. pedig érezni szoktuk egymást. működik a telepátia. most valahogy nem. vagy már nem. persze, azért lehet, hogy jelentkezik. 2 hete van kint és még egy sort se írt. egy képeslapot is ígért, még azt sem kaptam meg. jójó, persze, eszébe sem jutok, szarik a fejmre magasról, vegyem már észre... tudom. az eszem tudja, de a szívem nem. vagy az eszem se tudja? teljesen hülye vagyok már.
Esperanza Spalding Espera c. dala ment ma leginkább nálam. szerintem zseniális. élőben is az volt. a trolin ülve, a dalt hallgatva, újra éreztem azt az illatot, amit a koncerten. amiért majdnem megőrültem. a Bőgős kellemesen férfias illata. és akkor nem érhettem hozzá. nem közeledhettem hozzá. hogy micsoda kín volt azt az estét úgy végigcsinálni. persze, megérte, hiszen csak kibökte, hogy akar engem, de sajnos 3 hét boldogság jutott már csak ezután. 3 hét... pedig azt hittem, örökké fog tartani, olyan volt ez az este. meg a következő. mai napig sem értem, hogy mi történhetett a 3 hét alatt. miért "gondolta meg magát"... vagy nem is tudom. hogy minden hazugság volt-e, vagy csak önvédelem... mármint a szakítás. a zenélés miatt. önmaga miatt. nem tudom. de a remény tovább él bennem. muszáj, különben ha a remény nem él, nekem sincs miért. :(
május elsején, hajnalban, mikor a Mikiék albérletében szeretkeztünk... mondtam neki, hogy "soha sem szerettél"... mire ő hol azt mondta, hogy "én senkit sem szeretek", hol pedig azt, hogy "én még most is szeretlek..." persze. részeg volt. nem volt magánál. ilyenekre nem lehet, nem szabad alapozni. bármelyik kijelentésére is gondolok. mégis ezekbe kapaszkodok, mégis ezek csengenek a fülembe minden percben. na, meg az a félrehúzott száj, az undok, lesajnáló arc, amit az utolsó találkozásunkkor bírt elkövetni... a mérleg mindkét serpenyőjében vannak dolgok, nem tagadom. mégis... mégis reménykedek...
sokkal nehezebben csillapodik ez az egész történet, mint azt gondoltam, mint ahogy vártam. talán soha nem fog elmúlni. nem tudom. pedig próbálok tenni ellene... nyitok új emberek felé, nyitok új pasik felé, most már el is leszek foglalva a suli által... mégis... nos, az agyamat kikapcsolni nem tudom. hacsaknem Joeval. de még azzal sem, mert akkor még mélyebbre ások le, még ha nem is akarok, akkor is. olyankor még mélyebbre zuhanok az emlékek közé. még keservesebben vágyom rá.

amúgy meg elhatároztam, hogy ősztől újságírást fogok tanulni. az írás egy olyan szakma, amit a világ bármely pontján lehet csinálni, a XXI. században. nem titkolt a szándék, hogy el akarok húzni innen. legalább vidékre, de inkább külföldre. ha külföld, akkor a Bőgőssel. (tudom, hogy nem vagyok normális...)

basszus, a Heti Válasz újságíró iskolája 300.000,- Ft egy évre. úrjézus. :(

én is ugyanezt

éreztem, mint amiben a kommentelők megerősítettek. hogy ez lerázás. és nem is túl finom. ennyit azért hozzátennék.
"többe nem..." ez azért gáz. hogy ezt írja valaki. úrjézus. mintha az anyakönyvvezetőhöz akartam volna cibálni szombat délután. pfff...
megírtam a választ: "ok. akkor majd keressük egymást. üdv." pontosan ezt és így. kíváncsi leszek... én nem keresem, ha ő mégis engem, hát akkor majd meglátom.
mondtam én, hogy keresztet kell vetni rá. :)

a Forgatókönyvíró kurzussal kapcsolatban felgyorsultak az események. megtudtam, hogy jövő hét szombaton indul, a beiratkozás most szombaton lesz. még nem tudom, hogy már most kell-e tandíjat fizetni, szóval vannak kérdéseim.
viszont pont akkor lesz a beiratkozás, amikor én Vikihez akarok menni. :( meg hát jövő hét végén akartam pénzt kérni rá a szülőktől, de akkor már az első óra lenne... és nem tudom, hogy legközelebb mikor indul ilyen képzés. szóval nem kéne erről lecsúszni... áhhh... nem tudom...

amúgy biztos forrásból megtudtam ma (és ettől kicsit jobban lettem), hogy a Bőgős szerint Mallorcán a nők nem olyan szépek, mint Magyarországon. :) MUHAHA. aki az ellenkezőjét állítja, az amúgy sem tudja, mit beszél. ennyi. :)

megtört a jég

Miki visszaírt... idézek:
"Amúgy néha egy kis sörözgetésbe benne vagyok .
Többe nem.Mondjuk jövőhéten.
Szia!Miki."

?????????? erre most mit lehet írni??? hogy: "figyi, mi többre gondoltál mégis???" tehát oltsam le, hogy "jaj, te kis buta, azt hitted, hogy érdekelsz???" vagy írjam inkább azt, hogy "nem szeretem a sört, bocs." tehát zárjam is le rögtön a dolgot???

MIT CSINÁLJAK???????????? törzsolvasók! segítsetek!!! :)

találtam végre valamit

ami úgy néz ki, hogy érdekel...
Filmesztétika és forgatókönyv írói kurzus. :) azt hiszem, valami ilyesmit kellene tanulnom. annyira nem véres, hogy ne tudnám abszolválni, és talán az írói vénám is kibontakozhatna végre. esetleg végre élhetnék abból is, ami érdekel, ami boldoggá tesz. nyilván, nem fog egyik percről a másikra menni a dolog, de ha még nem is kezdek vele semmit, talán akkor sem árt egy ilyen kurzust végigülni.
szóval, úgy gondoltam, kérek szülői anyagi segítséget hozzá és belevágok. legalább megismerhetek új embereket és talán a jelenlegi mocsárból is kirángatna valami új impulzus. meg tényleg érdekel. meg még az is lehet, hogy tehetséges lennék benne. ki tudja???
még az is lehet, hogy a blogomból, az életemből írok valami forgatókönyvet éssss... najó. talán ne szaladjunk ennyire előre, de tulajdonképpen bármi lehet. :)

ezen kívül kb. semmi, de semmi nem történik velem. jól vagyok, megvagyok és kész. tegnap este megint sorozatokat néztem, 9-kor már mentem aludni. rám is fért a pihenés.

ja, a tegnapi nap híre az volt, hogy kisiklott a Zsuzsi vonat. :) ami alapból nem vidám hír, hiszen 400 gyerek volt rajta, de amikor megláttam a Hír TV futócsíkján, hát majd beszartam a röhögéstől. jó, hát Joeval együtt röhögtem, úgy azért könnyebb volt. :) "...megy a Zsuzsivonat, csattognak a kerekek!!!..." emlékszik még erre valaki rajtam kívül??? :)

ma munka utána MüPaba megyek. 25-én lesz a jazztanszakosok diplomakoncertje, és ingyen vannak rá jegyek. szerzek kettőt. még nem tudom, kivel megyek, ha más nem, egyedül, de kíváncsi vagyok rá. a népzene tanszakosoké is ez a diplomakoncert (a Köztelek utcai szekció ugyebár), szóval biztosan jó lesz. :) estefelé összefutok Banyával egy kicsit, aztán semmi progi.
holnap délelőtt Vikihez megyek, délután meg... nos, délután MU-Arsenal, majd Női kézi BL döntő, este meg a Rolling Stonesról készült Scorsese filmet nézem meg az HBO-n. meg még bármi előfordulhat. ezt a délutánt akartam így eltölteni Mikivel, de hát azóta sem jelentkezett. inkább be sem lép iwiwre, csak hogy ne kelljen írni nekem. rémes. hát ennyire gáz lennék? na, mindegy. leszarom.
jah, ma még LAndieval is összefutok. szupi. :)

vasárnap? vasárnap punnyadás. egyelőre ez a terv. :)

rég aludtam ilyen

szarul. :( rémes volt.
nem mentem este jam sessionre. mert egy lúzer picsa vagyok, azért. 7-re estem haza (a dokinál egyébként FLP-ről volt szó, meg sem lepődtem). néztem a Szex és New Yorkot, melyben a bőgős sztori folytatódott, de gyorsan rövidre is záródott. pedig nekem tetszett ez a típusú zenészpasi. aki csak a zenében él. aki egy kicsit őrült... Carrie meg nyavalygott, hogy nem lehet vele beszélgetni... ehhh... mondjuk, az én Bőgősöm pont olyan, ami ideális. beszélgetni is lehet vele, meg kellőképpen zenebuzi is.
próbáltam Bétát elrángatni a Tűzraktérbe, de nyavalygott, hogy a 3 pasijából egyet kidobott és az most könyörgi vissza magát, egész nap, a másik meg éppen megint kereste, de hogy a harmadikkal akar aludni... és különben is, olyan szar a haja, hogy mindjárt átfesti.
na, mondom, kösz, hogy megint cserbenhagysz. :(
ezután még beszéltem az ex-albérlővel, aki kurvára nem tud/akar fizetni és ezen is úgy felbasztam magam, hogy inkább otthon maradtam. nem volt kedvem egyedül elindulni, bár tök ciki, mert én reklámoztam iwiwen ezerrel és pont én nem vagyok ott, de igazából nem is ígértem meg Áronéknak, hogy most is ott leszek. majd jövő héten, mert akkor Gergőék lesznek a házigazdák. :) és akkor meccs sem lesz.
mert tegnap volt. úgyhogy a sorozatok után odakapcsoltam és azt őrjöngtem végig. kurvajó meccsen a Wigant otthon vertük meg 2:1-re, pedig a szünetben még a hazai csapat vezetett.
Fergusonnak olyan kerete van... egyszerűen kész... akkora emberek ülnek még a padon is, hogy ez a csapat verhetetlen. szeretném, ha szombaton, az Arsenal ellen, otthon, már bajnokot ünnepelhetnénk. ehhez elég lesz egy X is aznap. :)
meccs után még a szokásos dolgok (pornó és South Park, éppen a Szivolás résszel, amiről "valamiért" TG Hánijára asszociáltam) következtek.
még lefekvés előtt ettem pattogatott kukoricát, de száraz volt és túl vajas, se lenyelni nem tudtam igazán, sem megemészteni persze. szóval egész éjjel azon küzdöttem, hogy a nyálam le tudjam nyelni, hogy véletlenül se a légcsövembe menjen, hanem a nyelőcsövembe. tehát egész éjjel erre koncentráltam, köhögtem, felültem, visszafeküdtem, vagyis 1-2 óránál többet nem sikerült aludnom.
majd reggel szépen kihánytam az összes kukoricát aranyosan. mert ugyebár még nem ért le igazán a gyomromba... najó, ezt talán nem részletezem.

Miki még nem jelentkezett. még el sem olvasta a második levelet. kedd délután óta be sem lépett iwiwre. fura, mert egyidőben voltak mind a ketten iwiwen a Bőgőssel. kedd délután. azóta egyik se. lehet, hogy tényleg írt neki, hogy rányomultam??? most meg várja a választ, hogy mit tegyen??? el sem tudom képzelni. mondjuk szerintem már túlpörgöm ezt is megint, nem is én lennék, ha nem így lenne...
persze állandóan rá gondolok, nem tudok szabadulni tőle, de hogy le kell mondanom róla, az lassan világossá válik.

átgondoltam a pénzügyeimet, és egyre inkább az anyagi csőd fenyeget. vagy a szüleimet pumpolom meg, vagy a Tesómat, nem tudom mi lesz, de muszáj. nem fogom tudni a rezsimet kifizetni. és a többiről már nem is beszélek.
néha persze eszembe jut, hogy milyen jó, hogy kihagytam egy-egy bulit, mert legalább nem költöttem pénzt. de hát ez nem mehet a végtelenségig.

köcsög egy idő van. esik és fázom. utálom az ilyet. pláne május közepén. :(

már két hónap

telt el azóta, hogy a Bőgős szakított velem. sokszor kellett ma ránéznem a naptárra, hogy ez a tantusz leessen.
foglalkoztat, hogy ne foglalkoztatna az a pöcs. de már közel sem olyan szinten, mint régebben. már egészen máshogy állok a kérdéshez.

Mikire viszont egyre inkább rá vagyok szívódva. sokszor eszembe jutnak dolgok, amik a megismerkedésünk éjszakáján történtek és ez alapján nem hiszem el, hogy közömbös lennék neki. egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért nem válaszol még mindig a levelemre.
na jó, gondoltam ilyenekre, hogy:
- Irmivel (lakótárs, Bőgőssel közös cimbi) beszéli meg, hogy mit csináljon
- írt a Bőgősnek, hogy az véleményezze a szitut, netán engem leinformál, esetleg engedélyt kér a velem való kapcsolat mélyítésére, de az még nem válaszolt
- agyal folyamatosan, kattog, felírja, hogy mi szól ellenem meg mellettem... és még mindig nem tudott dönteni...
- berezelt, hogy most akkor én rányomultam és hogy ez egy randi, és még hasonló szituban nem volt része...
- szarik az egészbe, nem akar tulajdonképpen tőlem semmit, de még annyira se, hogy esetleg válaszoljon és ezt megírja

persze az is előjött egy hétfő esti lázálomban, hogy este 11 után, munka után felcsönget, hogy beszélni akar velem erről a szituról. mert hogy bejövök neki, de hát izé... és elmondja az aggályait, kétségeit, problémáit...

annyira ráérek ilyeneken agyalni, hogy az már botrány. :) de legalább már nem a Bőgősön kattogok. jelentem, 12 napja nem kommunikáltam vele, semmilyen formában. :) ez orbitális világcsúcs!!!! :) ilyen januárban fordult elő utoljára. a végén már akkor is nagyon könnyen ment nem foglalkozni vele. most egész jól állok. 2 hónap kellett ahhoz, hogy leszakadjak róla, vagy legalább is 2 hónap után kezdek tényleg lejönni róla, de legalább lejövök egyszer, valamikor, végre.
TG-ről például anno sokkal nehezebben szakadtam le. pedig vele nem is jártunk. :) lehet, hogy éppen azért? ha kiderültek volna a rossz tulajdonságai (amik persze biztosan nincsenek, én csak feltételezem, hogy vannak...), akkor könnyebben ment volna???

most senki más, csak Miki a sztár. ott járnak a gondolataim ezerrel. persze, egyre inkább érzem, hogy be fogom bukni, hiába vagyok rettenetesen pozitív és küldöm felé is a pozitív impulzusokat... valahogy ezek mégsem akarnak hatni.
Istenem... szeretném azért látni a Bőgős arcát, mikor hazajön és ráeszmél, hogy Miki meg én tökéletes párost alkotunk és holtomiglan-holtodiglan. na jó, most ezzel nem neki akarok visszavágni. egyszerűen beleszerettem ebbe a pasiba első pillantásra. nem tehetek róla.
nem sok ilyen volt életemben eddig. és a magasra került léc miatt nem is számítok sok ilyenre a közeljövőben.

tudom, hogy össze kell szednem magam, rendbe kell tennem az életem, de ez addig nem megy, míg nincs valami szerelem, vagy némi ciccergés a láthatáron. ha az életem ezen része nincs rendben, vagy nagyjából rendben, akkor képtelen vagyok a többivel foglalkozni.
pedig tudom, úgy kellene, hogy másra koncentrálok, mással foglalkozok és majd jön a szerelem is egyszer csak, váratlanul, kíméletlenül... csak hogy én nem így működök, és bármennyire erőlködök, nem is fogok tudni más lenni. 32 évesen ez már nem fog menni. :(

reggel jól benéztem az időjárást. most persze majd' megfagyok. és már azon jár az eszem, hogy este mit vegyek fel. :) eredetileg szoknyát akartam, bakanccsal, de abba talán belefagyok. úgyhogy mást kell kitalálnom. :) a lényeg, hogy mélyen dekoltált legyen a felsőm. :)

alakul a molekula

mocorog az atom... :)
tegnap egészen aktív voltam otthon, még magam is meglepődtem. valami mintha megindult volna bennem.
szóval hazaértem, tornacipőt mostam, ruhákat mostam, virágot locsoltam, macskavécét takarítottam, SZJA bevalláshoz papírokat összeszedtem... szóval szinte mindent megcsináltam, amit hetek óta tologatok. hurrá! kezd visszatérni belém az élet. :)
aztán sorozatnézés.
elsőként 7-kor a Sex és New York. 7 hónappal és 10 nappal a Bőgőssel való megismerkedésünk után melyik rész ment le éppen tegnap este??? hát az, amelyikben Carrie megismerkedik egy bőgőssel. akinek a szinkronja ki is lehetne más, mint Viczián Ottó... szóval orgazmusközeli állapotba kerültem hirtelen, mert ráadásul irtó jóképű volt a színész, aki a bőgőst játszotta és persze jó zenék is mentek, meg tök romcsis volt az egész... áhhh...
aztán 7:30-kor Pimaszok, amit végigpofáztam szinte Bétával, telefonon.
aztán 8-kor a Két pasi meg egy kicsi. zseniális. betegre röhögöm rajta magam mindig. Charlie Sheennek olyan dumái vannak, hogy kész. világszám.
aztán 8:30-kor Jóbarátok. amiben tegnap éppen Phoebe esküvője volt. szintén rettentően romcsis, szívszorongató és szívmelengető.
aztán takarodás aludni. ja, nem. még kiteregettem és utána. :)

Miki még nem írt semmit. Mérleg. kerüli a konfrontálódást. meg halogatni is szeret. tipikus. én már tudom mi lesz a válasz, de ma kedvesen, egy sorban megpiszkáltam, hogy nyilatkozzon már.

ma Jam Session a Tűzraktérben. jupppiiiiiiiiiiiii!!!!!!!! :)

voltak terveim a

tegnap estére nézve, de ebből kevés valósult meg.
kellett volna tornacipőt, ruhát mosni, de nem volt kedvem. kellett volna macskavécét takarítani, de nem volt kedvem.
menni kellett volna a ZP-be, de nem volt kivel.
így maradt a jól bevált koreográfia. 6 körül hazaérés. lencsefőzelékből jól bezabálás (most persze hasmenésem van), tévé elé leülés, cigi tekerés és sorozatnézés.
6 előtt a Bakkal beszélés telefonon. egyszerűen annyira erőszakos, hogy megőrülök tőle. hogy eljön velem jam sessionre, de utána nálam KELL aludnia, mert nem tud hazamenni. meg hogy miért nem csinálunk a héten egy kanapén összebújós, dévédézős, borozós estét. persze nálam. jajnekem. nem akarom. :( lassan le kell építenem, úgy érzem. illetve, mint barát (mondjuk nem gyűjtök barátokat, mert minek, de mindegy) maradhat, de az a baj, hogy minden találkozásunknak az a vége, hogy ledugja a nyelvét a torkomon. szóval meg kell mondanom neki, hogy dumálhatunk, barátkozhatunk, de én többet nem akarok tőle. ha nem volna ilyen erőszakos, akkor még akár... de így elrontja az egészet. :(
7 körül a Kossal beszélés telefonon. na, ez már más tészta. szerelmi ügyekben adtam tanácsot. kértem, hogy ne basszon át több lányt, és ne törje össze a szívét már senkinek. inkább tanuljon, neki most az a legfontosabb. mivel már téptem, így aztán jöttek belőlem a gondolatok ezerrel. de legalább elmondtam. mondjuk egyébként is lett volna bátorságom hozzá, hogy ezt kitálaljam, de így könnyebben ment. remélem, a Kos nem basztatásnak, hanem segítségnek, baráti tanácsnak vette a szavaimat.
még múlt hét szerdán mondtam neki valamiért, hogy bizony jelenleg ő a legjobb barátom... és azt mondta, hogy neki meg én... :) ez azért tök jó. ha belegondolok, hogy ez az egész miből alakult ki... hogy milyen formában találkoztunk mi először és hogy mik történtek kettőnk között azóta... szóval klassz. :)
whááááááá!!! holnap szerda!!! este 9-kor MU meccs lesz és kihagyom!!! inkább megyek a Tűzraktérbe. :) remélem, jó idő lesz. :) mondjuk, egyelőre nincs kivel mennem, de oda már egyedül is, hiszen lesznek ismerősök. :)

az este elég sokáig nem bírtam elaludni. küldtem ugyanis Mikinek a pozitív energiát, hogy akarjon már valamit végre tőlem... igazából... nos... nem bírtam magammal és tegnap letaroltam egy levélben... mint utolsó próbálkozás... a Kos szerint ez eléggé nyomulós, meg egyértelmű, de hát ma már a lányok is kezdeményeznek... áhhh... tegnap reggel még olyan jó ötletnek tűnt, mire este lefeküdtem, akkorra meg kurvára nem. szóval elbasztam ezt is a türelmetlenségemmel, meg minden faszságommal. amúgy elolvasta a levelet, de nem válaszolt rá. de nem is törölte ki. azt hiszem vetek egy keresztet erre az egészre gyorsan, aztán kész. jobb a békesség. :(

végigscrolloztam a netes

társkeresőkön ma délelőtt, hogy van-e valami. és rájöttem, hogy az összes, de a full selejtes, szánalmas, senkinek sem kellő, csak kúrni akaró, csak szeretőt kereső pasi ezeken hirdet.
egyszerűen egy, azaz egy darab normális sincs. teljesen esélytelen. már nincs is kedvem belépni egyikre sem, mert csak a hányinger fog el, ha végignézek a felhozatalon.

pénteken hazaértem, csináltam némi rendet, némi emberi körülményt teremtettem. aztán csináltam két cigit, mert tudtam, hogy jön Béta és Major. az egyik cigi kicsit csáléra sikeredett, gondoltam beleszívok csak egy kicsit. aztán el is fogyott majdnem. közben a Tilosra kapcsoltam és kifogtam a Tordas különkiadást, amire nagyon durván rászívódtam. :)
mire Bétáék este 7 körül megérkeztek, kész voltam, mint a lecke. megittam egy feles páleszt velük, de aztán már csak némi bort, meg pezsgőt, amit ők hoztak. aztán eltoltuk még a másik cigit is. úgyhogy este 10-re mindannyian kikészültünk, mint a medvebőr. ja, Bétáék még tolták a páleszt is rendesen.
majdnem 11 volt, mire egyedül maradtam újra. South Parkot néztem, meg pornót, majd alvás. :)

szombaton 11 körül keltem fel. egyből cigit csináltam. :) HBO-n néztem filmeket. közben betépve főztem egy rahedli lencsefőzeléket. nem lett rossz, de valami még hiányzik belőle és nem tudom, hogy mi. szóval filmnézés, tépés. ennyi. :) úgy volt, hogy este A38, de Béta bealudt, így nem mentünk. egyedül nem volt kedvem. később hívott, hogy bocs és kérdezte, hogy ugye 2 ciginél megállok és nem lesz több? mondtam, hogy igen, mert tényleg így terveztem, de azután, hogy rákérdezett, kedvet kaptam hozzá, úgyhogy eltoltam a 3-at is. vasárnap persze kiderült, hogy ő mégis elment bulizni és reggel 7-ig tombolt a Gödörben. ez annyira nem esett jól, de leszarom. halálosan jól elvagyok otthon egyedül, szóval nincs harag.

vasárnap 9-kor keltem, elmentem Vikiékhez kicsit dumizni. aztán takarodtam haza, mert MU-Man. City városi rangadó volt, amit hoztunk is 2:0-ra. utána pedig a BL bronzmeccse: Arsenal-Chelsea, aminek során a Chelsea 4:1-re lealázta a hazai csapatot. ezzel is bizonyítva, hogy nem véletlenül áll a bajnokság 3. helyén. az Arsenal egyszerűen tehetetlenül vergődött. sokszor uralták a mezőnyt, de a helyzetek kihasználása siralmas volt.

a meccsek után (amik persze spanglizással teltek) film. Elah völgyében. érdekes kis történet. megrázó volt, hogy fiatalemberekkel mit művel az iraki háború. csoda, hogy ép ésszel visszajönnek onnan. illetve, a film alapján (mely megtörtént eseményeken alapul) azt gondolom, hogy nem lehet onnan ép elmével visszatérni. és nem is csodálkozom ezen. de hogy gyerekek, de tényleg nagyon fiatalok, járják meg ezt a poklot. a XXI. században... az felháborító.

3 cigi volt a tegnapi adagom is. pedig Viki a lelkemre kötötte, hogy lassítsak. hogy csak minden másnap.
az a baj, hogy még abban a tiltakozó és magamat sajnáló fázisban vagyok, amikor nem hallgatok senkire, bármennyire is tudom, hogy igaza van. de majd ennek is vége lesz egyszer, csak sok türelem kell hozzám. :)

ma reggel dokinál kezdés, már az arcomat simogatja, meg cinkosan összekacsintunk... én nem nagyon értem, de biztos... :) szerdán munka után a magánrendelőjébe megyek. azt mondja, valami egészségügyi megbeszélés lesz nála, hogy hallgassam végig, meg a sebemet is ellátja ezzel a lendülettel. (nyilván FLP, vagy más MLM történet. mindegy.) meghallgatom. legyen neki karácsony. nekem meg gyógyuljon már ez a szar. :)

gecire felkúrtam magam

az előbb. a Bőgős ugyanis kikúrt egy ilyet az iwiw üzenőfalára:
"Hali
megérkeztünk,jól vagyok,jó a tenger,jó a kaja....jók a nők!
mindenkit csókolok"
hogy baszódna meg. hulljon ki a lábaszára. képes ezt kiírni bazmeg. hú, szétbasz az ideg mindjárt. tudom, le kéne szarnom, nem kéne vele foglalkoznom, de nem tudom megállni. annyira egyértelmű, hogy az én idegemet akarja cincálni azzal, hogy "jók a nők!"... persze. egy hete még én is jó voltam... istenem, a faszért adtam oda magam neki... hogy lehettem ilyen hülye... most még legalább lenne mire vernem magam, de már nincs. áhhh...
remélem, elkap kint egy jó kis nemibetegséget valami luvnyától. :) (na, ez is elég szánalmas volt tőlem... belátom...)
amúgy nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak erre a kinyilatkoztatásra. ennyit karcoltam az üzenőfalra: "fucking asshole..." aztán kenje a hajára. tudom, azzal, hogy tudatom vele: engem felbasz ez az üzenet, ő nyert. de nem érdekel. ennyire szánalmasan... de tényleg... ennyire szánalmasan bizonygatni, hogy neki most mennyire hú de fasza. főleg előttem. meg egyáltalán... áhhh... rémes.
mindegy. majd lenyugszok.
cserébe minden egyes Tűzrakteres jam sessionről felteszek képeket iwiwre. eddig még csak a srácokat fotóztam a bőgővel, de az lesz a következő (ami szerda este is tervben volt), hogy odaállok a bőgő mellé, valami idióta, kúrós-erotikus pózban és az lesz lefotózva.
tegnap már megcsináltam neki az mms-t, már írtam hozzá szöveget, már a küldés gombon volt az ujjam, de aztán elgondolkodtam... egy ilyen faszkalapnak, aki ekkora geci volt velem, én nem fogok drága pénzért mms-t küldeni. lófaszt! úgyhogy szépen elvetettem az ötletet. és milyen jól tettem!!! :)
azt hittem, holnap randizok a Borásszal. de végül is nem. nem ér rá egész hétvégén. majd jövő hét pénteken talán.
viszont így akkor este megyek az A38-ra. a zenész-énekes opim mondta, hogy jó koncert lesz, ráadásul ingyenes. tényleg jó. Kerekes Band. zseniális. úgyhogy megyek. :)
tegnap egyébként semmi érdekes nem történt. hazamentem. nem főztem lencsét csak leültem a tévé elé sztondulni. tekertem egy cigit, majd sorozatokat kezdtem nézni. jól befáradtam. 9 után feküdtem le aludni.
reggel 5-kor kellett kelnem, mert mentem körmöshöz. reggel fél8-ra már bent voltam a melóban. remek.
este Béta és Major érkezik. csinálok egy überbrutál cigit és úgy betépek, mint állat. ahogy mostanában minden nap. :)
és már úgy, de úgy várom a szerdát... hmmm... a Tűzraktérbe akarok menni megint. csakazértis. :) eldöntöttem, most is betépek, de konszolidáltabb leszek. nem iszom magam hulladékra. aranyos leszek, szép leszek és nem tapsolom/huhogom szét az egész koncertet. aztán jól magamba bolondítok valami kis ficsúrt, azt' jó lesz. :)

nemcsak nekem volt

remek estém, szerintem, hanem a jazztanszakos fiúknak is. :)
este fél9-kor találkoztam a Kossal a Baross utcánál. elmentünk a Gödörbe. vett egy üveg rosét, azt iszogattuk meg ketten. viszont én otthon már csináltam egy uticigit. de nem fért bele a dobozba, úgyhogy valamennyit elszívtam belőle indulás előtt. ergo nem nagyon bírtam magammal már a buszmegállóban sem. :)
Dórika és a Rombolók koncert nem volt rossz. sőt, a végén kifejezetten élveztem. azt magyaráztam a Kosnak, hogy nézze meg a bőgőst. hogy amikor penget, a jobb keze ujjaival... hogy én olyankor mindig azt érzem/gondolom, hogy a csiklóm van a húrok helyén és azon penget. nem véletlenül vagyok megmarhulva minden bőgősért, már gyerekkorom óta. :)
10 körül elindultunk a Tűzraktérbe. hálistennek nincs messze a Gödörtől. a Hegedű utcában újra elővettem a spanglit. próbáltam a Kost is belevinni a jóba, de hevesen tiltakozott. hiába fújtam a szájába a füstöt... ehhh... :( aztán közeledtünk a helyhez és megláttam, hogy Gergő és Szilveszter állnak a járdán. már messziről, üvöltve énekeltem: "különös Szilveszter, táncol a hóember!" majd köszöntöttem őket, mint a Földi Trió hazánkban maradt tagjait. :) dumáltunk, röhögtünk (ők leginkább rajtam, mert sikerült betépve elég durván "bemutatkozonom" nekik. ilyen készen még nem igazán láttak szerintem. plusz még ugye a szakítás miatti sértődöttség és düh...)
aztán beljebb mentünk, a pulthoz. ott már egyéb ismerős arcok is voltak. Áronék, akik miatt mentem konkrétan. az ő triójukban játszik az a fiú, akinél most a Bőgős bőgője itthon van. mondtam is Áronnak, hogy csak miattuk jöttem el. :) a pultnál valami baromi sokáig kellett várni, hogy végre italhoz jussunk. 1 üveg rosé megint. én már majd' kiszáradtam. :( aztán leültünk valami kanapéra, vártuk, hogy beálljanak a zenészek. és egyszercsak megláttam az Asszonyt. Andris kezében. úrjézus. akkor már pattantam is fel, hogy nekem aztán be kell mennem. ott kell lennem. megálltam az ajtóban, mert cigivel nem lehetett bemenni. és ámulattal néztem azt a hangszert. ami csodaszép és zseniálisan szól. aztán elkezdték. játszottak. kurvajól.
aztán jött a jammelés. beállt Gergő is, egy másik bőgős fiú is, akit szintén ismerek. én már teljesen transzba estem. kimentem vécére, majd visszafelé eldurrantottam a spangli maradékát. ohhh. na, akkor lettem überbrutál készen. a Kos meg csak nyomatta az erotikus dumáit, hogy ráizguljak a zenére, én meg egy fotelben vonaglottam és szorítottam össze a combom, hogy nehogy baj legyen... áhhh... csukott szemmel élveztem a zenét. mert a JAZZ a zenék királya!!! ehhez nem fér kétség! és miért??? nos, mert micsoda speciális eset az, hogy azt, amit ott hallottunk, soha többé úgy, ugyanabban a formában nem fogjuk hallani. mert improvizáció az egész. a másik meg a zenészek egymásra hangolódása. hogy annyira tudják, ki mikor lépjen be. most ki szólózzon, meddig szólózzon, honnan tudjuk, hogy már abba fogja hagyni a szólót és jöhetünk mi. persze, ezt nyilván tanulják... de akkor is!!! ezt érezni kell! gondolkodni kell! figyelni kell! hallani kell! úgyhogy egyszerűen nem tudok mit mondani, mint hogy a jazz... hát... az bizony egy csoda...
arról már nem is beszélve, hogy mekkora örömzene volt az egész. hogy végig vigyorogtak a zenészek, ha elrontották, akkor is. látszott rajtuk, hogy élvezik a zenélést. és ennél nincs is fontosabb! :)
de egyszercsak megérkezett Mihály. akitől még szilveszter előtt ződet is vettem. akiről azt tudtam, hogy dobos. nos, megérkezett. odajött hozzám, adott két puszit (!!!! eddig sose tett ilyet. nem is vagyunk ilyen viszonyban. sőt. életemben most láttam negyedszer talán...), majd nyakába akasztotta a szaxofonját és beállt ő is a csapatba.
na, akkor szabadult el a pokol... úrjézus... akkor lettem aztán igazán a mennyekbe repítve... hajnali 3/4 1-ig voltunk ott. a srácok még maradtak, azok szerintem reggelig nyomatták, de nekem muszáj volt haza indulni, mert fáradtam is, meg hát ma meló. :(
csináltam néhány képet. az Asszonyt minden bőgőssel megörökítettem. igazából el akartam küldeni mms-ben a Bőgősnek. hogy lássa. de már nem biztos, hogy ez jó ötlet. :(
amúgy a zenészeket is elszórakoztattam ám este, mert persze én tapsoltam a leghangosabban, meg én huhogtam a leghangosabban, meg ilyeneket szóltam be, hogy "de szép bőgő!!!", meg hogy "vigyázz a bőgőre! figyellek!"... ultragáz voltam egyébként... be kell, hogy valljam. tuti megvan rólam a véleménye mindenkinek. ami egyébként kurvára nem érdekel. én gecijól éreztem magam. kurvajó volt, hogy végre egy olyan jammelés, ahol nincs ott a Bőgős és mégis jó. és ez most így fog menni a nyáron, mert minden szerdán este lesz ilyen a Tűzraktérben. ráadásul szabadtéren, szóval... uhhh... minden szerda este ott a helyem. szerintem a BL döntő után is oda fogok rohanni. :)
szóval lehet, hogy vastagon leégettem magam mindenki előtt, de valahogy egyáltalán nem tud érdekelni. rettenetesen jól éreztem magam velük, a társaságukban, a zenéjüket hallgatva, és nekem ez az egy fontos. önző geci vagyok, azt akarom, hogy nekem jó legyen.
a Kos taxival vitt haza. én otthon nekiálltam egyből chipset zabálni, mert éhes voltam a fű miatt. két zacskónyit faltam fel, közben meg sztondultam a tegnap Nemzeti Sportra. alig láttam, de azért erőltettem az olvasást. de hogy miért nem feküdtem le aludni??? ezt én sem tudom. inkább még nekiálltam pornót nézni. fél óráig reszeltem, mire sikerült elmennem. olyan fos filmek voltak mindenütt. :(
2 után feküdtem le. reggel 7:10-kor volt egy olyan pillanat, az ágyam szélén ülve, hogy felhívom a főnököt és mára kérek egy szabit, de aztán erős voltam és elindultam.
ma főzök egy rahedli lencsefőzeléket, majd ledöglök aludni. rám fog férni. holnap jön Béta (meg lehet, hogy a Major is), dumálni, inni, szívni. szóval pihentnek kell lennem. :)

arról meg már nem is beszélek, hogy jelenleg 6, azaz hat pasi van tallonban...
1. Miki. a Bőgős gyerekkori barátja. nekem kéne, de én nem kellek neki.
2. Hétfői. tavaly augusztusban ismerkedtem meg vele, aztán megtalálta a blogomat is. aztán jól nem lett semmi közöttünk, mert még mindig az exével volt elfoglalva. aztán mostanában levelezünk, meg sms-ezünk. tegnap is írt, hogy akkor ott lesz a ZP-ben a Ricse koncerten. én meg elkeserítettem, hogy inkább a jazzt választom. úgyhogy nem találkoztunk. de érik. nagyon érik. :) nekem kéne, de nem tudom, hogy én kellenék-e neki.
3. Borász. már azt hittem, hogy megorrolt a pénteken lemondott randi miatt. ehhez képest tegnap levelet, majd smst is küldött, hogy semmi gond és látni akar. nem tudom, hogy kellünk-e egymásnak.
4. Kéményseprő. tegnap fél4-ig héderelt a kecómban. rendet hagyott maga után. felhívtam, hogy él-e még. megköszönte, hogy ott maradhatott. meg hogy majd fussunk össze még. aha. majd hívjál vissza. :) nem tudom. nekem annyira nem kell, de én kellenék neki, szemmel láthatóan.
5. KB (aka Balu). aki annak ellenére, hogy elküldtem a véreres faszba, azért nem adja fel, még írogat. nekem nem kell, de neki kellenék.
6. Bak. rettentőmód meg akar dugni. nagyon jókat tudunk dumálni, meg lelkizni, de igazából legszívesebben a farkát dörzsölgetné a számhoz állandóan. nekem nem kell (még dugni se, túl szőrös), de neki kellenék.

ez most a szitu. nagyjából. a helyzet rossz, de nem reménytelen. :)

sikerült már megint

elcsesznem valamit még azelőtt, hogy egyáltalán. áhhh... mekkora lúzer vagyok.
jójó, nincs arra garancia, hogy Miki lenne életem szerelme és életem párja és ásó-kapa-nagyharang... de legalább megpróbálhatnánk...
de így??? esélyem sincs... :(
mi a büdös francot csináljak??? MIT???
a faszért vagyok ilyen szerencsétlen. sőt. szerencsétlen hülye. ehhh... még hogy nem vagyok hülye picsa... dehogynem vagyok. az vagyok. joggal gondolja rólam bárki is ezt.
valahogy csak ki kellene harcolni, hogy tudjak vele négyszemközt beszélni egy kicsit. vagy ez hülye ötlet???
mindegy. most bekussolok. megvárom a hétvégét, hátha ő gondolja úgy, hogy mégis szeretne velem találkozni, hogy meginna velem egy csésze akármit... aztán majd meglátjuk. ha a héten már nem keres, akkor majd jövő héten én próbálkozok.

este a Kossal Gödör, meg Tűzraktér. remélem jó lesz. :)

komolyan belegondoltam én

ebbe a Miki szituba rendesen???? de tényleg...
Nyúl hozzászólása óta egyre többet kattogok ezen. úrjézus. mit gondolhat ez a pasi rólam??? tényleg észvesztő, amit művelek, amit műveltem.
nyilván, az csak rontana a helyzeten, ha most mindenáron el akarnám magyarázni a viselkedésemet... már ha van mit magyarázni ezen egyáltalán...
most mit csináljak???
én nem akarom, hogy hülye picsaként kezeljen, hogy úgy gondoljon rám. mert nem vagyok az. múlt hét csütörtökön teljesen meg voltam zakkanva. meg részeg is voltam. meg mit tudom én... amúgy is instabil az idegállapotom. Irmi mesélt egy történetet, a családjáról, azon is elbőgtem magam.
jó, persze, semmire nem mentség az ittasság... de... jajnekem... meg kellene értenie... vagy nem tudom. nem is tudom, miért akarom annyira, hogy ne gondoljon rólam hülyeséget. nyilván, mert első látásra megkedveltem. mégis micsoda baromságot csináltam. istenem. azt se kellett volna elmondanom, hogy jártam a Bőgőssel. ismerem és kész. áhhh...
MIT CSINÁLJAK?????????????????? :S

eddig nincs szerencsém

ma. :( Miki elolvasta az iwiwes üzenetet, majd válaszolt, hogy nem tud jönni, mert este 11-ig dolgozik.
:( de legalább válaszolt. és nem is volt kimért, vagy akármi. bár nem volt ömlengős-nyomulós kedves sem. csak rövid és tényszerű.
ehhh... most mit csináljak??? én még egyszer nem hívom el sehova. láthatta, vághatja, hogy én próbálkozom. hogy én szeretném látni. most már ő jön. már ha akar. ha nem, akkor ennyi.
talán ezzel az üzenettel még nem csináltam teljesen hülyét magamból. leginkább akkor, ha most le tudok állni, ha most le tudok jönni róla.
ha ebből az egyetlen, felé tett lépésből nem vágja, hogy bejön a mocskos pofája, illetve vágja, de ez nem kölcsönös, akkor nem tudok mit tenni. akkor leves és kész. de itt most meg kell állnom. meg kell várnom, hogy ő esetleg lép-e felém.
2 hetet kap. utána kuka. :)

alfa és omega

kezdet és vég.
ez jellemezte a tegnapi napomat. najó, közben még becsúszott egy kis incselkedés a Bakkal, az irodájában, az íróasztalán... de... tulajdonképpen a tegnapi napom... hát érdekes volt.
kezdődött ugyebár azzal, hogy a Bőgős távolodik, mindenféle tekintetben.
nem. nem is itt kezdem. hanem a történet elejéről. hogy ki az alfa és ki az omega.
az alfa, mindennek a kezdete, az egész életem megváltoztatója, az bizony Kéményseprő. akivel 2006. június elsején találkoztam, és aki a pozitív visszacsatolásával, meg az egész lényével megerősített abban, hogy nő vagyok. méghozzá nem is elveszett, nem is elhanyagolandó nő. kihozta belőlem azt, ami mindig is bennem volt, de be volt zárva a zsírbörtönbe (ez UpdateNorbi dumája), meg a "kényszerházasságba". a vele való találkozás hatására léptem ki a házasságomból és kezdtem el keresni azt, aki tényleg hozzám illik, akivel boldog lehetek.
az omega pedig ki más lenne, mint a Bőgős? a vég, a beteljesedés. az a férfi akivel nettó 3 boldog hónapot töltöttem, aki mellett kiteljesedett az életem, aki mellett végre önmagam lehettem, akitől megkaptam az oly' régóta áhított szerelmet, amivel az enyémet viszonozta (még ha ideig-óráig is, de viszonozta), akitől annyi élményt, annyi tudást, annyi mindent kaptam a sok szenvedés mellett, amennyit talán senkitől, soha többé nem fogok. és aki március 13-án, pénteken, egy olyan ritka péntek 13-án, ami egyszerűen őrület (nagyon-nagyon ritka, hogy egy évben többször is péntekre essen 13-a, ráadásul egymás utáni hónapokban), szakít velem.
és akkor tegnap ugyebár az omega távolodik tőlem... az alfa meg...
nos, bizony Kéményseprő az egyetlen Arsenal drukker ismerősöm. és hát ugyebár a MU tegnap az Arsenallal játszott. nem bírtam ki, hogy meccs előtt ne küldjek neki egy üzenetet, hogy: "győzzön a jobbik!!!" :) és válaszolt. és smsezni kezdtünk. aztán a második félidő elejére meg is érkezett hozzám. totál ittasan, taxival. fogalma sem volt, hogy áll a meccs (neki nincs TV6-ja), én persze vihogtam, mert már a 12. perctől 2 góllal vezettünk, ráadásul az Arsenal volt otthon.
beszélgettünk, megjegyezte, hogy mennyire kibaszottul jól nézek ki. hogy mi a fenét csinálok, mert egyszerűen észvesztően jó csaj vagyok. (az ő véleményére egyébként mindig is adtam, mert ő pl. látott 100 kg feletti állapotomban is, meg azóta többször, némi fogyás után...) ittunk még egy kis pálinkát, csinált egy megabrutál cigit (én akkor már az enyémen túl voltam), eltoltuk, kész lettünk, mint a lecke.
11-kor bement lefeküdni a hálószobába, én meg rászívódtam a Korda Gyuri bácsiék által közvetített pókerversenyre, kurva izgalmas volt, végre rájöttem a szabályokra és tudtam élvezni a versenyt. olyannyira, hogy éjfél után kattantam le róla, nagynehezen.
bementem én is lefeküdni. ez a fasz úgy horkolt, mint egy traktor. és befeküdt az ágyam közepére, és elvette a párnámat. azt hittem felrobbanok. el is kezdtem morogni: "nekem nem kell pasi. nekem ne horkoljon itt senki." :) aztán egy takaró alatt próbáltunk elaludni végül. hajnali 4-kor megébredt, elkezdett simogatni, majdnem szex is lett belőle, de mikor ő került felülre, olyan rosszul lett (szédült), hogy kiment hányni. :) meg amúgy se talált be a lyukba, szóval ez meghiúsult. :) reggel rohangált hányni, nem bírta összekaparni magát. úgyhogy otthon hagytam. beszólt a munkahelyére (még mindig Kéményseprő a nyócban), hogy nem megy be és döglött tovább az ágyamban.
fura érzés volt így eljönni otthonról. február óta nem hagytam pasit az ágyban, az is a Bőgős volt. ráadásul a Kéményseprő most először volt nálam. de hát 3 éve ismerjük egymást. szóval nyugodtan hagytam ott. mondtam neki, 5-re otthon vagyok, ha megvár, akkor még talizhatunk. :) úgyse fog megvárni. nade tényleg fura érzés, hogy az első, az igazándiból nagyon-nagyon első és rám nagyon-nagyon nagy hatással levő férfi most végre ott fekszik az ágyamban. és kíván engem. és tetszem neki. és úgy beszélgettünk, onnan folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk... és imádja a macskámat. ő az első pasi, akit nem zavar, hogy a macska rajta mászkál, vagy ráfekszik és ott alszik. ez tűrte békésen. :)
viszont gáz, mert én igazából már nem kívánom annyira. vagy talán egyáltalán nem. tegnap olyan lelakott volt, vagy nem is tudom... ittas, fáradt... abszolút nem volt vonzó, abszolút nem őrültem meg azért, hogy érjen már hozzám végre, vagy bármi. kicsit inkább kiábrándító volt.
de az a 10 perc, amikor ez az alfa és omega történet eszembejutott, amikor ilyen kibaszott durván begondolkodtam a fűtől... na, az kemény volt. csak vigyorogtam, mint a tejbetök, néztem magam elé és kattogott az agyam... Kéményseprő meg csak nézett és hallgatott. :)
na, hát ennyit az alfáról és az omegáról. :)

Mikivel kapcsolatban... nos... igazatok van, vesztenivalóm nincs. és megpróbálom lazán venni. ööö... nem. LAZÁN FOGOM VENNI. :) csak egy seggfej a sok közül, így fogok rá tekinteni. teperjen, aztán majd meglátjuk. még az is kiderülhet, hogy mégse kell nekem, de legalább adok neki egy esélyt, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről. :) szóval, dobtam neki iwiwen egy üzenetet, hogy van-e kedve ma este ZP-be jönni. kíváncsian várom, reagál-e rá, és ha igen, akkor mit. :)

a mai találóskérdés

melyik volt pasim (najó, nem jártunk együtt, de nagy hatással volt rám, vagyis sokat szenvedtem miatta) Arsenal drukker???
a megfejtéseket kommentben várom. :)

franc! franc! franc!

csak ezen a "haverom volt csajával nem jövök össze" és "férfi betyárbecsület" dolgon kattogok.
a büdös francba már!!! :( de hát nem volt még ilyen a világtörténelemben??? hogy valaki pont az egyik legjobb barátjának a volt nőjével él élete végig boldogságban??? most el kéne neki magyaráznom, hogy nem velem volt a baj a kapcsolatban? hogy nem selejt vagyok és azért lettem dobva a Bőgős által???
basszus... ilyenen múlhat valami??? hogy ez a pöcs közös ismerősünk??? ha csak úgy összefutunk az utcán, vagy akárhol és nem tudja, hogy a Bőgős volt csaja vagyok, akkor minden oké???
nem. én ezt nem akarom elfogadni.
más megoldást kérek. más véleményt kérek.
picsába. miért szívom meg állandóan??? miért van mindig valami hülye csavar a történetekben??? MIÉRT??? nem lehetne egyszerűbben?
basszus... nem akarom a Bőgőst, sőt, most már kifejezetten haragszom rá, mert nemcsak az eddigi boldogságomra szart magasról, de a jövőbeli boldogságomba még bele is tenyerel azáltal, hogy Miki a haverja... áhhh... csak a bajt hozza rám ez az ember.
pedig most már mindig integetek Mikinek az ablakból. elnézek arra, amerre ő lakik (tehát a hálószobámból egyenesen előre) és integetek és mondok valami kedveset...
megint megkattantam. ez már a vég. :(
na, most megyek, bevásárolok az esti meccsnézéshez, aztán megiszok egy kávét a Bakkal. lelkizünk egyet. hurrá.
HAJRÁ MU!!!!!!!!!!!! :)

még nem is

járunk a Bakkal, de máris veszekszünk. najó, az sem biztos, hogy járni fogunk. sőt. biztos, hogy nem.
tegnap éppen arra gondoltam, hogy mekkora egy szemét, mert nem keres azóta, hogy nem kaphatott meg. eltűnt, mint szamár a ködben. erre 2 perc múlva telefonál. nem vettem fel. be voltam rá rágva. aztán megint hívott. akkor sem vettem fel. duzzogtam.
erre ma megtalált msn-en, hogy miért nem vettem fel. mondom: haragszom. elmondtam, hogy mi a bajom. erre, hogy ő is haragszik, mert a névnapjára egy nyomorult sms-t se küldtem neki... pedig várta... (álljunk csak meg!!! miért is küldenék??? na, mindegy...) meg hogy neki is szar időszaka volt, azért nem jelentkezett... és hogy tegnap azért hívott, mert találkozni akart velem csak, mert hiányzott a búrám, látni akart, nem dugni.
remek.
ma összefutunk kicsit dumálni, mert nagyon jól rávilágított egy problémára. hogy még mindig nem tudtam elszakadni a Bőgőstől. és amíg nem vagyok szabad, amíg utána nyavalygok állandóan, addig nem fogok kelleni senkinek. mert ezt a pasik megérzik. és hát kinek kell olyan
csaj, aki az exe után kesereg. és esetleg fennáll a veszély, hogy egyszer megpattan az exhez. senkinek. nekem se kéne olyan pasi... hát akkor mit akarok???
nyilván Miki is érzi, hogy még erősen kötődök a Bőgőshöz (a dugás, meg a picsogás miatt), ezért is nem akar jelentkezni, nem akar velem koccolni...
holnapra azt terveztem, hogy elmegyek a Kossal a Tűzraktérbe, mert jazz tanszakosok (Áronék) játszanak (ráadásul a Bőgős hangszerével, amit itthon hagyott), aztán lesz jam session is, de már nem tűnik olyan jó ötletnek.
mert ez is megint micsoda??? a Bőgőshöz való ragaszkodás. hogy láthassam a bőgőjét, a cimboráit, mittomén. mondjuk, a cimboráival miért ne találkozhatnék? jazzt miért ne hallgathatnék??? mindez tőle független... csak legbelül, mélyen motoszkál bennem, hogy miatta
megyek oda.
ma egyébként a Bőgős elutazott. Mallorcára. július végén jön haza. azért persze vártam tőle egy búcsú telefonhívást vagy sms-t. de hát ne legyek már ilyen naiv. szarik ez a fejemre. és én is így teszek.
reggel volt egy kis céges elintéznivalóm. ahogy utazgattam, rájöttem, hogy persze a fél város a Bőgősre emlékeztet... Buena Vista Social Clubot hallgattam. kellemes kis számokat. áhhhh... majd elmúlik ez is. minden. ahogy régen is elmúlt. nem vonz már egyáltalán, de még kattog az agyam rajta. bár az éjjel nem vele álmodtam, hanem a szüleimmel... szegényekbe úgy belegázoltam, nem csoda, ha most ők kerültek a fejemben előtérbe. sokkal fontosabbak nekem, mint bármelyik pasi a világon.
fura... most azt tudatosítom magamban, hogy távolodik tőlem a Bőgős... mármint valóságosan. mármint kilométerekkel távolodik. de ezzel együtt hajtom ki magamból. mindent, ami vele kapcsolatos, minden érzést, emléket, gondolatot. persze, amit lehet, azt hajtom ki magamból.
egy-két dolog benn fog ragadni, de a nagyját kipucolom. és kezdek megkönnyebbülni... komolyan... távozik belőlem sok-sok nehéz dolog. sok-sok kellemetlenség. sok-sok nyomor, baj, nyűg, kín. kezdek felszabadulni. mégpedig az által, hogy nemcsak a fizikai távolság nő köztünk, minden perccel egyre jobban, hanem a lelki, kapcsolati távolság is. talán ez így jó. ennek így kell lennie. talán ez lesz a megoldás arra, hogy tényleg el tudjam engedni. ennél jobbkor ez az utazás nem is jöhetett volna. talán ez kell ahhoz, hogy új életet kezdhessek. hogy nyissak valaki más felé.
mondjuk Miki felé... :) könyörgöm, valaki segítsen, hogy cserkésszem be...!!!??? milyen taktikát válasszak? mit csináljak??? nyomuljak? tűnjek el?? mi legyen??
ha nem találkozunk, nem tudom felé azt sugározni, hogy a Bőgős már nem érdekel. vagy egyszerűen lépjek tovább? vele se foglalkozzak? keressek valaki mást?
de hol? mikor? kit? áhhh... :(
az első látásra szerelem elég ritkán fordul elő velem mostanában... talán ezt kellene kihasználni, meglovagolni... Mikin kívül eddig még mindenkiben találtam hibát. valamiért egyik pasi se kellett. Miki meg tetszik. bár nem igazán ismerem, de első látásra, első benyomásra nagyon okés. hol van még ilyen pasi, aki ilyen hatással lesz rám elsőre megint??? meg akinek esetleg én is tetszem... bár Miki nem mondta egyértelműen, azért, ahogy a kezemet fogta... mielőtt elmentem
a Bőgős mellé "aludni"... fogta a kezem, szorította, nem akarta elengedni... és csak néztünk egymás szemébe... mintha azt akarta volna mondani: "aludj velem, ne vele..." vagy "ne hagyj itt..."
áhhh... lehet, hogy csak belemagyarázom... mert ha ő is ciccereg, akkor mi a francért nem jelentkezik? se telefon, se iwiw, se semmi. :(
vagy még parázik, hogy reagálnék rá? vagy még azon gondolkodik, úgyis a Bőgősbe vagyok belezúgva és neki semmi esélye?
na, ezeket a kételyeket kellene eloszlatni, de sürgősen. de hogyan??????????
mi lenne, ha írnék neki iwiwen, hogy holnap Beatrice a ZP-ben, és hogy van-e kedve eljönni??? (lefosom a Kost, meg a jam sessiont is)
vagy az túl direkt??? az túl nyomulós???
szóljatok már hozzá... tök kivagyok... naaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!

nagyjából éppen két

éve (egészen pontosan 2007. május 26-án szombaton) történt meg velem utoljára, ami csütörtök éjjel/péntek hajnalban. konkrétan az, hogy valakit első látásra megszeressek, másvalakitől meg eltávolodjak egyetlen este leforgása alatt. anno a pozitív hőse annak a napnak TG volt, a negatív pedig 76-os. most viszont...
no, de haladjunk csak szépen, sorjában.
csütörtökön 6-ig dolgoztam a hóvégi zárás miatt. hazaértem, összeestem. tekernivalóm már nem volt. tévéztem egy darabig, aztán este 10 körül döglöttem le. szinte azonnal elaludtam. éjfélkor viszont a kapucsengő ébresztett. valaki teljes erőből ráfeküdt. hiába akartam visszaaludni, csak nyomta kegyetlenül. azt hittem szétbasz az ideg. odavonszoltam magam és megkérdeztem ki az.
a Bőgős volt. merevrészegen. hogy itt buliznak a környéken és menjek már én is el velük. de basszus, én alszom, különben is, fáradt vagyok, meg mi a faszt akar??? erre könyörögni kezdett, hogy menjek már. najó. beleegyeztem. 20 perc alatt elkészültem. addig még vagy kétszer csöngetett. a másodiknál már azt mondtam, ha mégegyszer megnyomja, nem megyek sehova. meg hogy jöjjön fel, ha olyan türelmetlen. de nem akart feljönni. (akkor még nem tudtam, hogy nincs egyedül)
lementem. és ott állt egy szépséges, szőke hajú, kék szemű fiú. aki már szintén ittas volt, de még elviselhető mértékben. nos, ő Miki. a Bőgős gyerekkori barátja. bemutatkoztunk egymásnak. és milyen a Sors? pont a múlt hétvégén néztem meg a Született gyilkosokat, hétfőtől az iwiwen is kijavítottam a becenevem Mallory Knoxra. erre... erre megismerkedek Mickeyvel. :) egyből mondtam is neki: "háhá... Mickey és Mallory Knox... remek!!!" ő egyből vágta, hogy miről beszélek, a Bőgősnek fogalma sem volt róla, legalább 5 percig magyaráztuk, hogy mifasz.
nos, a buli az a szomszéd utcában volt. Mikiék albérletében. ahova már hívtak februárban is bulizni, de nem mentem. ugyebár valahogy azóta kerül engem a Bőgős. a kettő nyilván nincs összefüggésben, csak nekem mindig ez jut arról a buliról, meg arról a lakásról eszembe. legalább is eddig... :)
felmentünk Mikiékhez. a másik két lakótárs (egy pár) fogadott minket. nagyon kedvesek voltak, bár már 6 órája vedeltek. a Bőgős már az előszobában a seggem fogdosta, aztán harapdált. már amikor éppen nem aludt. mert annyira be volt rúgva, hogy kb. 2 értelmes szót nem lehetett vele váltani. csak azt hajtogatta, hogy szopjam le, meg dugjunk, meg ilyesmi. én meg Mikiékkel beszélgettem és piáltam inkább. a Bőgős végül eltakarodott aludni az egyik szobába, mi tovább dumáltunk és ittunk. sikerült mocskosmód berúgnom cirka 2 óra alatt. a buliban üvöltött a Quimby, ez jót tett. :)
a végén már mindenki kidőlt. egyszer bementem a Bőgőshöz a szobába, akkor rám mászott, de nem igazán hagytam magam, inkább kimentem Mikihez tovább dumálni. Mikiről kiderült, hogy szereti a focit is, nemcsak a Quimbyt. ekkor már nem bírtam tovább és megkérdeztem: "te, figyi, nem játszol valamilyen hangszeren???" mire ő: "nem, de jól nyalok..." :) whááááááááá!!! te vagy az én emberem!!! - gondoltam magamban. :)
beszélgetés közben egyébként sor került arra is, hogy honnan ismerem a Bőgőst. elmondtam, hogy jártunk 5 hónapig. Miki megkérdezte: "és jó volt?" mire én: "igen, jó..." és eleredtek a könnyeim. és ez nem az első sírás volt akkor éjjel.
mikor már végképp bepunnyadtunk, meg a piákat is szanaszét locsoltuk, akkor bementem a Bőgőshöz aludni. vagy majdnem aludni... persze rámmászott. persze én meg hagytam. mondhatnám, hogy csak azért, mert részeg voltam, de persze nem lenne igaz. tény, hogy ha józan vagyok, nincs ilyen könnyű dolga. össze-vissza beszéltem neki minden faszságot, hogy miért nem szeret, miért nem várhatok rá, hogy sosem szeretett, hogy tud megdugni, ha nem szeret és még hasolnó baromságok. persze megint elsírtam magam. szex közben. a Bőgős nem vette észre. aztán egy idő után kidőlt. ledöglött mellém.
2 órát aludtam kb. vagy még annyit se. egész végig üvöltött a Quimby. nem tudom, a többiek hogy bírták. én legalább 3 szobával arrébb voltam, de ők meg a hangfalnál, na, mindegy. felkeltem, mert haza kellett mennem, hogy LAndieval találkozzak.
elszívtam még egy cigit, megsimogattam Miki arcát búcsúzásképpen, a Bőgősnek meg beintettem egyet a középső ujjammal és elhúztam a csíkot.
otthon lepihentem egy kicsit, de aztán LAndie hívott, hogy ott van a ház előtt. leszaladtam hozzá. kérdezte, hogy vagyok. ennyit mondtam csak: "rémes éjszakám volt, dugtam a Bőgőssel..." és tök durva, mert az az ember, akivel életemben akkor találkoztam harmadszor, teljesen képben volt és még tudott is olyat kérdezni, ami odavág... néha ez a blogírás és olvasás még mindig el tud képeszteni... hogy rajtam kívül más is képben van az életemmel kapcsolatban. de az apró részletekig... persze azt mondtam neki, hogy majd hétfőn megírom. ;)
aztán még visszafeküdtem. 2-kor lett volna randim a Borásszal, de lemondtam. egyrészt kialvatlan voltam, másrészt délután 4-kor volt még egy koncertje a Bőgősnek, amit meg akartam nézni. egyrészt utoljára azzal a bőgővel, utoljára Magyarországon, másrészt azzal a gitáros fiúval még nem hallottam játszani őket, pedig már régóta fenem rá a fogam.
úgyhogy még kicsi alvás. aztán az Albérlőm ébresztett, hogy odaadná a kulcsokat. átmentem, átvettem. a lakás rémesen le van lakva, egy valag pénzt rá kell költenem, hogy kiadható legyen újra. rémes. :(
ezután hazamentem, kicsinosítottam magam és elindultam a koncertre. a Bőgős nem volt túl kedves, de szokásos semmi extra. megérkezett Csilla is, aki majd felbukott bennem, de mégsem köszönt. hülye picsa.
a koncert után elszívtunk a Bőgőssel még egy cigit. gondoltam, hogy esetleg még péntek este találkozunk, hogy még átmegyünk Mikiékhez, vagy valami, úgyhogy megkérdeztem mikor indult vissza pakolni: "mész haza?" erre ő: "igen" mire én: "találkozunk még mielőtt elutazol?" erre ő (hihetetlen pofát vágva, szinte undorodva, mintha egy kurva lennék, mintha egy ócska egyéjszakás kaland lennék): "nem".
itt már csak annyit tudtam mondani: "gyűlöllek..." és otthagytam a francba. hazasétáltam.
és ez volt az a pont, amikor annyira negatívvá vált bennem ez az ember. és igazából este 9 körül esett le a tantusz, hogy basszameg... kihasznált. megkapta amit akart, megkefélhetett, még sírtam is neki, szinte még én könyörögtem neki, meg nyomattam, hogy szeretem (szóval jól kipolíroztam az egóját), aztán meg le sem szar. ezt meg is írtam neki sms-ben: "Mekkora geci vagy! Megkaptad amit akartál, azután meg le se szarsz! Remélem jól megjegyezted az éjszakát, mert ez volt az utolsó!"
meglepődtem, mert jött rá válasz: "Bocs, nem akartam geci lenni..."
hát remek. mégis sikerült kiskomám. :(
erre én még ennyit írtam: "Ne feledd: téged is ért veszteség, mert elveszítettél ENGEM! Teljes szívemmel kívánom, hogy soha ne bánd meg ezt a döntésed..."
és ennyi. itt befejeztem.
fura, mert 24 óra alatt olyan szintem megundorodtam tőle, annyira meggyűlöltem... cserébe Miki... hmmm... csak ő jár a fejemben. anno, még novemberben a Bőgős felhívott Miki telefonjáról, a számot én akkor jól elmentettem, úgyhogy még megvan. már ha ez még Miki száma. szóval erre péntek délután küldtem egy sms-t, hogy: "Hello Mickey! Ha netán megtalálod a kisszobában a fülbevalóm, szólj! Köszi! Mallory"
nem válaszolt. lehet, hogy már nem is az ő száma. talán ez a jobbik eset. mert ez az üzenet elég gáz... elég nyomulós... de ha meg nem az ő száma, akkor neki fogalma sincs, hogy az én számom mi. bár azt tudja, hogy hol lakom. :) meg most már iwiwen is bejelöltem. :) szóval, ha fel akarja venni velem a kapcsolatot, akkor azért van lehetősége... bár az is gáz, hogy én honnan tudom az ő telefonszámát... áhhh... ultragáz az egész. időközben már visszajelölt iwiwen, de nem írt egy sort se... azért remélem, hogy lép valamit... ;)
egyébként maximálisan szégyenlem magam előtte, miatta... hogy ott dugtam részegen a Bőgőssel... pedig már nem is járunk együtt, meg különben is... azonnal lángragyúltam eme szépfiú iránt... később gondolkodtam, hogy reggel egy filccel rá kellett volna írni a kezére a telefonszámom, míg ő alszik. egyértelmű jelzésként, hogy szeretném, ha felhívna. de nem akarok nyomulni.
Mikiről egyébként azt kell tudni, illetve anno a Bőgős csak ilyen tekintetben mesélt róla, hogy Miki az a fiú, akinek minden az ölébe pottyan. akinek semmiért nem kell tenni semmit. hogy új állása is mindig úgy lett, hogy valaki segített neki...
és most én is az ölébe pottyantam... mondhatni... most már csak azt a látszatot kell fenntartani, hogy ez nem így van. hogy értem meg kell küzdenie. (holott már rég az övé vagyok... már az első szemvillanástól kezdve... majdnem megkérdeztem ott helyben a Bőgőst: "te, hol a picsában dugdostad eddig ezt a srácot, he???" :D) szóval küzdenie kell értem, azt kell éreznie, hogy küzd, hogy harcol, hogy kegyet gyakorolok azzal, hogy igent mondok egy randira, vagy akármi... pedig... áhhh... csak azon jár az eszem, hogy ha nem lenne az az új ház az ablakom előtt, akkor a hálószobaablakból pont belátnék az ő szobája ablakán... jó, mi??? :)
pénteken természetesen miután jól felhúztam magam a Bőgősön, otthon csak a tekerésig jutottam el. néztem valamit a tévében, de ki tudja már, hogy mit... de biztos jó volt. :)
szombaton 9 körül ébredtem. nekiálltam tekerni és filmet nézni. ez volt a menü:
Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső
Blöff
Ocean's 11
Ocean's 12
:)
nagyon jól szórakoztam. :) este fél 7-kor indultunk el a Tesómmal anyuékhoz. a pasija vitt le kocsival. illetve egy idő után már a Tesóm vezetett. 8-ra pont hazaértünk, rá is szívódtam a Real-Barca meccsre. bazeg. 6-ot kapott a Reál otthon. szegények. bár 10-et is kaphattak volna, örülhetnek. :)
vasárnap napozás, pihizés. aztán egyre feszültebb lettem. a vasútállomáson sikerült jól megbántanom az egész családomat. az idegeim rongyosak az utóbbi 2 hónapban és ez most náluk is lecsapódott. a pénz miatt nyvalyogtam, de csak műhiszti volt, vagy nem is tudom. mindenki sírt. leginkább anyu meg én. a Tesómnak is beszóltam, azóta nem is beszélünk egyáltalán... szóval bántottam a szüleim, bántottam a Tesóm. teljesen kiborultam. lassan erőt kell vennem magamom és fel kell hívnom őket, hogy bocsánatot kérjek. persze lekéstük a vonatot a balhé miatt. persze tiszta ideg lettem. persze még volt egyéb dolgom (Gyuszival és Vikivel volt egy kis biznisz), de már alig vártam, hogy megtekerjek otthon egy brutál varázsszőnyeget és ellazuljak. ez kb. fél 8-kor sikerült is.
onnantól jött egy kis zenehallgatás. ilyen számok, sorban:
Dr. Alban Feat. Yamboo: Sing Hallelujah
Britney Spears: Ooops! I did it again
Madonna: Who's That Girl?
Armin van Buuren feat. Jaren: Unforgivable
Pet Shop Boys: Love etc.
JEM: It's amazing
hogy ez miért olyan különös? gondoljuk végig a dalok címeit, vagy mondanivalójukat, vagy a klippeket... szóval nekem ez úgy jött le sorban, hogy:
mondjunk halleluját, mert megtettem újra (lefeküdtem a Bőgőssel), de hát ki ez a lány??? megbocsáthatatlan a tette... még ha olyan jön is közbe, mint szerelem és egyebek... de hát ez elképesztő...
ahogy ezt végiggondoltam fél óra alatt... na, az izgi volt. :) utána HBO-ra kapcsoltam. előbb az Anyámon a tanárom c. film (kurvanagy poénok vannak benne!!!), majd az Otthon, véres otthon következett. mindkettőben volt valami hasonló szál. (otthonról pár éve elkerült fiatal visszatér a szülővárosába és találkozik a régi ismerősökkel, osztálytársakkal) fura, mert rám is egy hónap múlva a 15 éves érettségi találkozóm vár...
a második filmben volt egy mondat, a 10 éve nyomtalanul eltűnt fiút (akiből időközben profi bérgyilkos lett) viszontlátva a lány ezt mondja:
"Ha szeretsz valakit, tedd szabaddá! Visszajön hozzád, de... nos... törötten..."
ezt tegnap este a Bőgősre értelmeztem át. hogy el kell engednem. de talán még visszatér. már ha akarom egyáltalán, hogy visszatérjen. és vajon milyen lesz akkor??? fura, mert a filmek után South Park következett. az egyik részben Mrs. Garrison kergette a péniszét. végül úgy döntött elengedi. szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint ami a filmben volt. egy este két ilyen jel... talán nem véletlen...
lázálmaimban persze szerepel, hogy majd írja a képeslapot, amit megígért, hogy küldi, és írja benne, hogy már megbánta a szakítást, mert soha még senkit nem szeretett ennyire, mint engem, és ez még nem múlt el, és már nagyon várja, hogy újra láthasson. és majd első útja hozzám vezeti, meg örök hűséget fogad, meg mit tudom én... áhhh...
aztán belegondolok, hogy mennyire szánalmas volt részegen. hogy milyen undorító, undorodó pofát vágott pénteken délután. hogy milyen lazán kihasznált és aztán eldobott... meg különben is le van fogyva nagyon és így nem is tetszik... ahogy részegen ült a széken, összeesve, annyira nem volt szerethető... sőt... kifejezetten kiábrándító volt. ja, és még benyögte, hogy ősztől elmegy Berlinbe tanulni... hát menjen... legalább nem kell görcsölnöm azon, hogy hol találkozunk össze.
éjfél körül feküdtem le este. az ágyban még sok hülyeség eszembejutott. pl. a hétvégi pálinkafesztivál. ahová megpróbálnám kicsábítani 76-ost. hogy újra láthassam. hátha összecimbizünk. aztán egy részeg pillanatban a fülébe súgnám (persze szoknyában érkeznék), hogy "figyi, nincs rajtam bugyi..." majd a kocsijába cipelne, gerincre vágna, éssssssss... :)
de ugyanez az opimmal kapcsolatban is felmerült bennem. mert neki is említettem, hogy el kellene oda mennünk együtt, méghozzá vasárnap, mert Maszkuráék akkor játszanak. szóval jól berúgnánk kettesben. jól egymásra szívódnánk, és mikor a nemtom hanyadik körért indul, megfognám a karját és a fülébe súgnám: "mondhatok valamit? képzeld... nincs rajtam bugyi..." majd egy cinkos kacsintással küldeném útjára, a legközelebbi pulthoz. aztán meg hazakísérne jól. ;)
áhhhh... de ezt nem lehet. egyrészt a főnöke vagyok, másrészt meg egyáltalán nem biztos, hogy az esete vagyok... ráadásul nekem most csak Miki jár az eszemben... könyörgöm... adjon valaki tanácsot... hogy cserkésszem be???? hogy lehetne újra találkozni vele??? hogy hívhatnám fel magamra a figyelmét??? jajajajaajjjjjjjjjjjjj!!!!!!!!!! mennyi gond és probléma... :(
ma reggel a dokinál kezdtem, még mindig akkora üreg van a varrat alatt, hogy jujjj... legalább 5-6 centi hosszú. és nem gyógyul aminek gyógyulnia kellene. :( úgyhogy még mindig hetente odajárok. hétfőnként ott kezdek. hurrá. :(
beszéltünk a következő műtét eshetőségéről. talán helyi érzéstelenítésben meg lehetne oldani. akkor nem is lenne olyan drága. de amíg ez a szar be nem gyógyul, addig hozzám se nyúl. mármint más ügyben.
ehhh... :( még strandra se mehetek. :( vagy legalább is mehetek, de nem fürödhetek. :( csak a női napozó lehet a cél. :)