remekül érzem magam

és fogalmam sincs, hogy mitől. rákattantam Péterfy Borira, leginkább a Hello modern dizájn c. számára (ez itt most egy Fine Cut Bodies remix, ami szuper, de persze most az eredetit tolom és imádom) és azt dúdolom reggel óta. meg az lett az ébresztőhangom, meg a csengőhangom, meg minden. :) ismertem már régebben is ezt a dalt, de valahogy most szívódtam rá igazán. de nem is kicsit. :) én nem vágtam eddig, hogy mit mond konkrétan a szövegében, de állandóan vihogok rajta, mint egy kisiskolás. :)

szóval tök jó a kedvem, pörgök a melóban mint állat. :)

legújabb fejlövésem: nem költözöm, inkább veszek egy biciklit. :) elképzeltem, hogy azzal járok majd a Kopaszi gátra bringázni, meg ücsörögni, eltölteni az időt. legalább levegőn leszek, mozgok, és azért bringával elég messzire el lehet jutni nagyobb fáradtság nélkül. már csak meg kell találni a legmegfelelőbb bicajt, ami kényelmes, meg minden. :) ha van itt szakértő Csíra bácsin kívül, akkor kérem jelezze és segítsen. :) ja, meg persze túl kell élni a bringázást, a kátyúkat, az autókat... végül is... ahogy OJ fogalmazott: "egyszer élsz..." hát ja. egyszer élek, egészen addig, míg ki nem töröm a nyakam a bringával. valamibe bele kell dögleni. :))

aztán az jutott még eszembe, hogy emberek nem akarnak csendben távozni mások életéből, hacsak nincs vaj a fülük mögött, hacsak nem kell valamiért sunnyogniuk.

Lackó tegnap teljesen értetlenkedve hívott fel, hogy nem hiszi el, hogy mindenki hazudik. mármint hogy Zé is. pedig ugye mindenki azt gondolta, hogy idő kell neki, aztán meg lófaszt kellett idő. maximum arra, hogy megerősödjön az önbizalma (egopolírozás), hogy legyen sikerélménye. de hát nem kellettem én ott már nagyon régóta. hogy miért? hogy ki kell akkor, ha nem én? csak nehogy olyan érzésem legyen megint, mint 76-osnál, mikor a bnőjét megláttam, hogy: "erre cseréltél le? de most komolyan... erre a nőre??"

jólvan, nem vagdalkozom tovább, bizonyos dolgok még úgyis elő fognak kerülni. bugyog, fortyog még bennem ez a történet, nehéz lesz lenyugodni, teljesen kikapcsolni az agyam, hogy már ne foglalkozzak vele. ezt nem értettem a Bőgősnél is egyébként. minden jó, de mégsem kellek. most vagy azzal hazudott, hogy minden jó, vagy egyszerűen nem képes megbecsülni azt, amit kap az Élettől. 

ja, persze, nyilván az a baj, hogy én birtokolni akarom a férfiak lelkének minden szegletét. na, erről is le fogok szokni. meg az evésről is. :) olyan jó csaj leszek 2-3 hónap múlva, hogy kész. :) mármint még sokkal jobb, mint most vagyok. mert hát most se panaszkodjak. :)

biztos az a baj velem egyébként, hogy túl jófej vagyok. hát majd nem leszek. megközelíthetetlen leszek és vérköcsög. az első hibánál repül az illető. aztán nézelődhet. inkább  legyek úgy egyedül, hogy tudok tükörbe nézni és nem érzem magam megalázottnak, mint hogy valaki engem tegyen megint taccsra és az önbecsülésem romokban legyen. na, nem mintha most romokban lenne. :) 

este takarodunk anyuékhoz hétvégére. napozni fogok. sokat. :)

szembogár

Péterfy Bori & Love Band: Szembogár

vadul széttolt bútorok
lemezjátszó a szív 
a vágy egy lemezt rádobott
eperszínű rúzsnyomok
maradnak pár percig és elkenődnek aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

szelíd pillák, félmosoly
kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly
vadul nyüzsgő hangyaboly
lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
végig hazugságokkal volt tele a két nagy szembogár...

mea maxima culpa

mert kimutattam a fogam fehérjét. tegnap egész nap be voltam tépve nyilván, de nincs mentségem. megbántottam egy embert, aki valójában nem érdemelte meg. és bár bocsánatot kértem tőle, nyilván megérdemlem, ha ezt elutasítja.

a kétségbeesés beszélt belőlem, hogy már megint egyedül leszek, pedig tudom, hogy a nőknek ez a parája nagyon gáz, de sajnos 4 kemény évem van abban, hogy Társat találjak, és még mindig a nullán vagyok. sőt, mínusz ezernél. :( persze, én is sokmindenben hibáztam, ne kenjek mindent a pasikra, de a tény akkor is tény: egyedül vagyok.

igazából csak superlativusokban tudok beszélni Zéről. még mindig. éppen ma, 12.15-kor volt 5 hónapja, hogy annak idején először, személyesen találkoztunk. nem volt egyszerű az együtt töltött 5 hónap, az biztos. de inkább jó volt, mint rossz. és rengeteg kellemes emlékem marad meg róla.

tegnap viszont mégis bántottam, nem is kicsit, nem is egyszer. nem akarom magam hatalmas zseninek beállítani, de Ady Endre is megírta anno első dühében az Elbocsátó szép üzenetet... hát tegnap én is kifröccsentettem magamból rendesen. nem vagyok rá büszke. sőt, szégyellem magam. szégyellem magam az olvasók előtt is, mert nem ez az első eset, hogy ilyen történik. hogy a fájdalmam, a keserűségem, a tanácstalanságom, a teljes összeomlásom dührohamban fejeződik ki. most mondhatnám, hogy olyan vagyok, mint az apám, de ez annak nem vigasz, akit ilyen állapotomban megbántok. rettenetes érzés szembesülni saját démonaimmal. mert nekem is vannak. soha nem voltam egyszerű ember, és talán nem is leszek az soha. megkockáztatom: nem vagyok agyilag egészséges, a lelkem meg már régen beteg, és egyre inkább haldoklik, mert mindenkit elmarok magam körül, akire pedig szükségem lenne, akit szeretek.

meg is kaptam Zé elbocsátó "szép" üzenetét is. válaszként. minden sorát megérdemlem. és minden szava egy-egy fájdalmas tőrdöfés a lelkembe.

"Köszönöm kedves szavaid,jólesnek,igazán.Gyűlölj,vess meg,állíts céltáblaként mindenki elé.Nem fogok védekezni, mentegetőzni, elbújni. Értelmetlen. De nem tudom melyikőnk rosszabb?Én aki hallgatok,megpróbálok csendesen távozni az életedből vagy Te aki a fröcsögést választja?Lényegtelen.Találd meg azt aki elviseli hogy megfojtod,birtokolni vágyod lelkének minden szegletét.Tudod,tényleg jó volt Veled minden.A szex is.De inkább sározz össze mindent ami történt.Neked könnyebb lesz tőle."

hát igen. rémes ember vagyok. sőt, inkább némber, mint ember... de ez a helyzeten nem változtat... fáj, hogy el kellett veszítenem ahhoz, hogy értékelni tudjam. fáj, hogy haragban vagyunk. de talán jobb ez így. belehalok minden nap minden percében a hiányába, meg abba, hogy már soha nem leszünk úgy együtt, ahogy voltunk, de változtatni nem tudok. semmin. visszacsinálni sem tudok már semmit.

úgy látszik, nekem mindig össze kell balhézni az illető Ő-vel ahhoz, hogy lejöjjek róla. úgy látszik meg kell szakítani minden kapcsolatot, hogy tovább tudjak lépni. majdnem egy évembe telt, míg a Bőgősnek meg tudtam bocsátani anno, Zére már most nem haragszom. mert nincs rá okom. de tényleg. ő haragudhat rám, joggal. és kerülhet is. joggal.

egyszerűen akkora volt bennem a kétségbeesés, meg a szeretethiány, a szeretetfüggőség, hogy nem akartam felfogni és elfogadni, hogy Zének nem kellek. csűrtem, csavartam, próbálkoztam, alkudoztam, variáltam, meg minden. pedig ő megmondta világosan már december 22-én, hogy nem. akkor kellett volna annyi tartásomnak lenni, hogy soha többé ne jelentkezzek és akkor most nincs ez az egész hiszti. utólag visszagondolva persze bántam volna, ha akkor lepattintom, mert még rengeteg emlékezetes és kellemes dolog történt velünk, bár mégis ez lett volna a legjobb megoldás. látva azt, hogy már megint milyen állapotban vagyok. és hogy már megint megbántottam valakit.

kemény időszak következik, mert az internetes társkereséstől konkrétan már hányok. és nem Zé miatt. nem az ő ismeretségét élem meg kudarcként, hanem, hogy annyira belterjes már, és mindenhol mindig ugyanazok bukkannak fel és találnak meg, akik már 1 éve, meg 2 éve se kellettek. és egyébként is. gáz ez az egész.

de bárcsak tudnám, hogy hol ismerkedjek, ha nem ott? most kezdjek el salsa tanfolyamra járni, vagy hova? hogy mégis rámakadjon valaki... áhhh... reménytelen... :( tudom, hogy úgyis jönni fog, akinek jönnie kell és amikor jönnie kell, csak kibaszottul elegem van a küzdésből, az egyedüllétből, a reménykedésből, a várakozásból. elegem van az ismerkedési procedúrából is. meg a "és mit szoktál csinálni szabadidődben?" kérdésekből is. pornót nézek és kuss. hát de nem??? :D

annyira elvetemült és perverz vagyok mostanában, hogy kedden este is képes voltam pornót nézni, pedig könnyek között tettem le a telefont Barbival. és érdekes, nem Zé miatt bőgtem, hanem azért, mert van egy Barátnőm, akit felhívhatok és meghallgat. és még ő köszönte meg, hogy hívtam. na, akkor törött el a mécses és mondtam, hogy "ne viccelj, én köszönöm, hogy hívhatlak, de tegyük is le, mielőtt elbőgném magam..." aztán letettük, a könnyeim között ránéztem az órára, 22:59. hopsz, egy perc múlva kezdődik a felnőtt adás. :) könnyek letörölve azonnal, nagy levegő, majd átkapcsoltam és ennyi.

tegnap este bealudtam a meccsen, 11 után ébredtem fel. alig láttam ki a fejemből, de odakapcsoltam a pornóra. 3 percig kellett csak néznem. :))

érdekesen működök, mert a legmélyebb lelki válság közepette is képes vagyok élvezni a szexet, főleg, ha egyedül csinálom. :) más ilyenkor hetekig, hónapokig rá sem gondol. én meg már azon gondolkodom, hogy melyik tévétársaságnál lehetne előfizetni napi 24 órában pornóra, mert bizony, ahogy tegnap otthon voltam, simán egész nap azt néztem volna... :) basszus, olyan vagyok már, mint 76-os... unatkozik és kicsapja... :))

ó, hát nem akarom már tovább ragozni ezt a témát, mint Ady Endre, én is próbáltam menteni a menthetőt, és kedves sorokkal lezárni a történetünket Zével. ha ez nem hatja meg, megértem.

mindig ott lesz a szívemben, mindig szeretettel fogok rá gondolni, bármit is mondtam, vagy tettem az elmúlt 5 hónapban Vele kapcsolatban. remélem, azért eljön majd az az idő, amikor újra egy asztalhoz tudunk ülni, amikor újra képesek leszünk beszélni egymással. bár persze fel kell készülnöm rá, hogy azt a tiszteletet és pozitív hozzámállást, ami eddig megvolt, már ne várjam.

viszont megvettem Halásztelekre a jegyem. most az előbb. ez karaj. :) már nagyon várom!! :) egyedül megyek, de sebaj, legalább edzek Ozorára. :)

nem az a

baj, hogy keres, meg hogy mellettem keresett. egyáltalán nem. hanem az, hogy nem mondta el. hogy még tegnap este is képes volt a szemembe mondani, hogy neki nem kell senki és egyedül neki mennyire jó.

és mennyire király. felköltözött Pestre, volt egy hülye, aki megmutatott neki pár dolgot, aki navigálta a városban, akivel el lehetett menni szórakozni, aki sokszor etette, itatta, megosztotta vele mindenét, aki bemutatta embereknek, és most itt a tavasz, dagad a fasz, lehet menni csajozni. aki meg egész télen kitartott mellette, megértette, segítette, óvta, féltette, kedvelte, az most menjen a picsába, keressen magának mást. 

ópersze, soha nem kérte, hogy tartsak ki mellette, soha nem kérte, hogy legyünk együtt. 

tudom, nem lehet visszacsinálni, de nagyon-nagyon bánom már, hogy annak idején adtam még neki egyetlen esélyt (nemhogy 100-at), az elsőt nem kellett volna megadni neki. de hát ki a fasz gondolta volna, hogy ez se különb mint a többi? 

akkora segg vagyok. annyira el tudok szállni néha, és nem figyelek oda semmire. csak sodródom...

bőgnék. zokognék. hogy már megint mennyire ki lettem használva, és meg lettem alázva. századszor is. nem figyelve az intő jelekre, nem figyelve a jó tanácsokra, nem figyelve semmire, csak mentem vakon, mint egy hülye. meg is lett az eredménye. meg is érdemlem.

azért az remek, hogy Zét már hányszor megszivatták, és hogy emiatt törleszt nálam is. hogy emiatt szívok én is. hogy más szarát kapom a nyakamba. hogy más nő átbaszta őt, annak én iszom meg a levét. építsek falakat. hát persze. az ilyen geciládák el is érik lassan tényleg, hogy bezárkózom a faszba és nem állok szóba senkivel. kurvára örülök, hogy az optimizmusomat, a nyitottságomat ilyen senkiháziak ölik ki belőlem. akik nem érdemeltek meg engem egy percre sem.

és akkor mi

derül ki??? annyira pipa vagyok az idegtől, hogy már nem látok konkrétan...

szóval az derül ki, hogy Zé folyamatosan fennvolt a társkeresőn, amin megismerkedtünk. és folyamatosan keresgélt ott. és most is ezt teszi. teljesen friss hirdetéssel, szöveggel.

és akkor mit mond nekem tegnap? hogy neki most nem kell senki, mert jó egyedül, meg mittomén.

a geci kurvaanyját az összes mocskos szemétládának, az összes patkány pasinak, aki ezt képes művelni. hogy persze kavargat a háttérben, de amíg nem talál senkit, addig meg nézelődik. nekem meg persze hazudozik és kihasználja, hogy nem tekintem egy utolsó szardarabnak. (pedig annak kellene, de MINDET!)

mert persze most lehetne mondani, hogy igen, én is nézelődtem, keféltem is mással. de én legalább nem mondtam, hogy nem csinálom! sőt, hát abban maradtunk, hogy keresem azt, aki hozzám való.

de ő semmi ilyet nem mondott, nem is sugallt. mert ha azt mondja, hogy "nézd, én keresek mást, mert te nem...", akkor már meg is jöttünk, már koccoltam is le, hiszen az egyértelmű jelzés, hogy nem én kellek neki, hanem valaki más.

de nem, ez a féreg ez addig tartotta magát nálam, amíg csak tudta, amíg csak tehette. és nem érti, hogy miért érzem kihasználva magam? nem érzi, hogy miért megalázó helyzet az, amibe általa kerültem?

hát konkrétan vetített elejétől a végéig, úgyhogy csak örülhetek, hogy megszabadultam tőle. ne adja neki a Jóisten, hogy felhívjon, vagy keressen (nyilván nem fog, mert tegnap értésemre adta, hogy nincs pénz a kártyáján és egy darabig nem is szándékozik feltölteni), mert csúnyán el lesz küldve a francba.

addig-addig csűrte, csavarta a dolgokat, hogy egy pillanat alatt elérte, hogy meg is gyűlöljem. nyilván erre játszott. hát most megkapta.

és még ő mondja, hogy neki minden kapcsolata másfél évig tart, mert aztán jönnek a titkok, meg a nők félrekúrnak. aztán vajon miért? ő egyenes ember? ő őszinte ember? egyáltalán nem. akkor mégis mit vár cserébe? én mindig erőltettem, hogy beszéljük meg a dolgokat, ahelyett, hogy az első adandó alkalommal hagytam volna a faszba.

késő bánat, eb gondolat, ezen már változtatni nem tudok. elment 5 hónap az életemből megint a semmire, egyedüli eredménye az volt, hogy híztam egy csomót. komolyan, már az is megfordult a fejemben, hogy direkt hizlalt fel. hogy mégjobban kibasszon velem. én nem is tudom. nem is akarok már több elméletet gyártani, mert csak megkattanok, vagy tényleg előveszem a zsilettet.

most ezek után bízzak meg még bárkiben is? most ezek után álljak szóba még bárkivel?

hogy eshettem megint ennyire pofára? hogy baszhatott ki velem már megint valaki ennyire? miért kapom én ezt mindig és meddig tart ez még? annyira, de annyira, de kibaszottul elegem van. megyek, és regisztrálok egy leszbikus társkeresőre. kinyalom az összes csaj pináját, aki csak jelentkezik. és hálásak lesznek érte. és szeretni fognak. a pasikat meg a továbbiakban nem veszem emberszámba. egyiket se. amíg egy helyzet megkívánja, addig igen (pl. kollégák, ismerősök), de igazából a lelkem mélyén megvetek és gyűlölök minden férfit. az összeset, aki fájdalmat okozott, okoz és fog okozni a nőknek.

visszakaptam mindent az

utolsó szögig tegnap Zétől. minden cuccom visszahozta. én is odaadtam a két könyvét (10 percig kerestem, mire megtaláltam, tiszta ciki volt), aztán elindult haza.

másfél órát töltöttünk együtt. nagyjából megbeszéltük a dolgokat. a lényeg, hogy soha többé nem találkozunk, vagy legalább is jó darabig nem, mert máshogy ebből az ördögi körből nem fogok tudni kijönni. mert igazat kell adnom neki, a mi együttléteink már több fájdalmat okoznak nekem, mint örömet. és akkor meg minek.

a külsőmről egyébként egyetlen szó sem esett, egyszerűen csak annyi volt a magyarázat, hogy nála hiányzik még egy pici. és ennyi. ja, és persze kaptam egy jó tanácsot is: "építs falakat te is, hidd el jobban jársz..." 

hát nem tudom. persze most acélozom magam, hogy én aztán bizony soha, senkinek nem fogom elhinni egy szavát sem, és nem engedem közel magamhoz, és cserébe én sem mutatom ki az érzéseimet, és mindenkivel geci szarcsimbók leszek. úgyse fog menni.

sokat gondolkodtam az utóbbi időben magamról. hogy mi is van velem tulajdonképpen. hogy pl. miért vagyok szexfüggő, szeretetfüggő. egyértelműen azért, mert gyerekkoromban, fiatal koromban (értsd kb. 25 éves koromig) se a szüleimtől (leginkább az apámtól nem, akinek mindig is vágytam az elismerésére is), se fiúktól nem kaptam semmiféle szeretetet, semmiféle pozitív megnyilvánulást irányomba, semmiféle elfogadást nem tanúsítottak velem szemben. soha. és persze, hogy ez kihat a felnőtt koromra. 

mert mikor azon gondolkodom, hogy akkor én most keresek egy csajt, és leszarom az összes pasit, akkor persze azonnal belémhasít, hogy nekem Férfi kell. egy férfi, aki szeret. aki simogat és nem ver. aki suttog és nem üvölt. aki megért és nem ledorongol. aki átölel és nem felpofoz. aki meghallgat és nem csak a sajátját fújja. 

hát így van ez. a gyerekkor magyarázat mindenre, vagy elég sokmindenre. a gyerekkor, ami nemcsak szeretetnélküli, vagy álszeretettel teli volt, de kirekesztéssel teli is a kövérségem miatt, az olvasottságom miatt, a családom anyagi helyzete miatt, az apám rossz híre miatt... áhhh... sorolhatnám... :( 

az ember persze, hogy kapaszkodik abba, aki végre normálisan szól hozzá, aki egyáltalán pozitívan nyilvánul meg irányában és még amellett számtalan kedves tulajdonsággal rendelkezik. és ez nemcsak a szar gyerekkor miatt van, hanem azért is, mert már éppen századszor pattanok vissza ugyanarról a falról. és mikor százegyedszer egy picit képlékenyebbnek, puhábbnak, befogadóbbnak tűnik, akkor az ember szeretné legalább ezt megtartani. mindhiába. százegyedszer is visszapattanok. ha nem előbb, akkor később. 

nem mentem ma dolgozni, mert úgy éreztem, nem bírok felkelni. aztán még az ágyban, a telefonomról megnéztem a leveleimet, pl. az egyik előző bejegyzéshez született kommentet is, és kicsit feltúráztattam magam. 7 óta fent vagyok. ennyi erővel már dolgozni is mehettem volna. de leszarom. ennyi nekem is jár. ha már két napig szédelegtem az irodában, mint egy friss terhes. :(

ilyenkor azért szeretnék

egy multinál dolgozni, mikor a halálomon vagyok (fosós-hányós vírus), de nem mehetek haza, meg nem tehetem meg, hogy betelefonálok, hogy nem jövök be, meg napokig otthon döglődök. bár már az opik is kopnak, ők is betegszenek meg sorra. a tulajdonosnak meg mikor benyögöm, hogy mizu, mit mond: "igyál sok folyadékot..." hát remek. még jó, hogy valakinek van ennyi esze ennél a cégnél... :(

ráadásul minden melómmal, de mindennel készen vagyok, kb. dél óta, már rég otthon fetrenghetnék... áhhh... pöcs kivan. :(

még a cigit se kívánom, és ez már tényleg brutál állapot. ezt én mondom, tapasztalatból. :)

tegnap válaszolt Zé, minden levelemre (rövidre, hosszúra) egy rövidet. igazából nem tudom, hogy megértette-e amit akartam vele közölni (szerintem nem), de ma át akar jönni este, hogy megbeszéljünk néhány dolgot. elég ködösen fogalmazott: "Kettőnkről szerintem is beszélnünk kellene, mert vannak homályos foltok,megérzések,elképzelések és kérdések a fejemben."    

nem nagyon értem, hogy mit akar, de majd este kiderül. ha megérem... :( 

még azt sem tudom, hogy mikor érek haza, mert akkor ma lesz az algázás, de azt hittem előbb kezdődik, aztán kiderült, hogy mégis később, de már alapból a tököm kivan a mai nappal ettől a folyamatos émelygéstől, szóval nem tudom. megint lemondani meg gáz. pedig most nem is hazudnék. :(

ah, most nézem, hogy mindjárt 3 óra... most már csak kibírom ezt a napot valahogy. ha már eddig kibírtam... :)

tegnap hazaestem egy jó kis bevásárlás után, aztán tévéztem és korán lefeküdtem aludni. Zé levele este fél8 körül jött, az persze adott némi kattogásra okot, de aztán legyűrtem. felesleges kattogni amíg elő nem áll a farbával. Barbi első reakciója/megérzése az volt: "csak nem hozzád akar költözni?" hát nem tudom... nem hiszem. elég furcsa húzás lenne. meg ahhoz nekem is lenne egy-két szavam. 

mi van még? hát leginkább a nagy büdös semmi. ez a rosszullét legalább elveszi az étvágyam, meg kihajt belőlem ezt-azt, szóval a fogyókúra terén brillírozok, de mondjuk erőm az nem sok van, meg életkedvem sem. de tán majd lesz az is. :)

egyszemélyes ünneplést tartottam

tegnap este. ökör iszik magában és még sorolhatnám...

8-kor nyitottam ki a pezsgőt, meg is ittam, meg még egy cigi, meg még pornó, úgyhogy éjfélig eltöltöttem az időt rendesen, aludni megint nem bírtam sokáig... áhhh... ja, és a macska is ivarzik. parádés. :(

Zéről semmi hír, nem jelentkezett, se levél, se sms. én sem kerestem. éreztem rá késztetést, hogy írjak neki, de aztán mégsem tettem. majd előkerül, ha előkerül...

9 előtt megnéztem még OV beszédét, amit a Vörösmarty téren tartott (a Tesóm hívott telefonon, hogy menjünk, de semmi kedvem nem volt kimozdulni a lakásból), aztán átkapcsoltam a Roma-Sampdoria meccsre és végignéztem. :) szegény AS Roma... mi lesz a bajnoksággal??? :S

hát nagyjából ennyi a történés. a munkahelyemen nincs víz, mert szerelnek valamit, így a reggeli hasmenéses-hányingeres történet elég érdekesen alakul. alig bírom már visszafogni magam. remélem, hamar készen lesznek. :)

ezen kívül egyéb betegség nincs. ma hazamegyek és beájulok az ágyba. vagy nem. még nem tudom. :)

nem értem a

pasikat. soha nem is fogom megérteni őket. talán nem is akarom megérteni őket.

csak, hogy rögtön a tárgyra térjek, Zé nem jelentkezett az utolsó levele óta. én arra még válaszoltam zsigerből péntek reggel, aztán délben még annyit írtam neki, hogy legalább egyszer, utoljára, beszéljünk normálisan egymással, őszintén. nem tudom, hogy olvasta-e, szerintem nem, de nem is adott életjelet azóta. szerda reggel óta nem láttam.

most az előbb írtam neki 4 oldalnyi levelet arról, hogy milyen langyos kapcsolat a miénk, hogy maximum barátság ez, tényleg, mert én nem kapom meg tőle azt, amire vágyom, és ez a SZENVEDÉLY, így, csupa nagybetűvel. ez az egyetlen dolog ami hiányzik a kapcsolatunkból, ami miatt nem lehet ez párkapcsolat, csak barátság. hogy miért nincs szenvedély? hát mert nem tetszem neki, meg nem hagyott elég időt nekünk. de nyilván azért nem hagyott elég időt, mert nem tetszem neki, meg mert a lelke agyon van sebezve, és fél a csalódástól. na, szóval ezeket fejtegettem neki, és leírtam, hogy én innentől kezdve semmiféle gyengédséget nem fogok nála kezdeményezni, se csókot, se ölelést, se szexet, de még találkozást sem. ha ő akar látni, keressen, aztán majd eldöntöm, hogy én akarom-e őt látni. hogy éppen jó-e az nekem, ha találkozunk. ugyanez a szex témája is, mivel kurvára elegem van a folytonos visszautasításból, így én soha többet nem próbálkozom. mert így is elég megalázó helyzetben vagyok, tán nem fokoznám már tovább. ha ő közeledni óhajt, és én úgy ítélem meg, hogy nekem szükségem van erre, akkor viszonzom. de azt elfelejtheti, hogy majd én nyomulok rá. ezt én befejeztem. többet nem csinálok hülyét magamból.

nincs egyébként Zével semmi baj, nagyon jó ember, és a szenvedély is megvan benne, csak nem irántam. most leginkább szerintem senki iránt nincs, vagy maximum a régi nőjére tud még szenvedéllyel gondolni. egészen más dolgok kötik le. mondjuk nekem ez fura, mert annak idején nem győzte mondogatni, hogy napi 4-5 menetre képes, hát ebből aztán nekem semmit se mutatott. de persze ez bonyolultabb, vagyis inkább egyszerű: nem kíván, hát nem szexel velem. ennyi az egész.

na, szóval megírtam ezt neki, aztán vagy reagál, vagy nem, pont nem izgatom már magam.

a pénteki buli jó volt, Barbival többet kellene találkoznunk, és leginkább többet kellene beszélnünk. belenyúltunk megint mindketten a depivödörbe rendesen. ott csücsülünk az alján, kuporgunk riadtan, hogy wtf. a buli azért leápolta kicsit a lelkecskéjét, örültem, hogy sikere van, de sajnos mindketten tudjuk, hogy ezek múló állapotok, csak az alkoholnak volt betudható, illetve hogy a nyomulókat úgy egyébként bottal se piszkálnánk meg. de szórakozni, bút feledtetni jó volt, ideig óráig. szóval még a buli előtt őszintére pezsgőztük magunkat, én legalább is mindenképpen, és kibukott belőlem a szar. hogy már megint a külsőségek. vagy ha nem az a hiba, akkor meg annyira bonyolult lélek az illető pasi, vagy annyira egyszerű, vagy annyira zárt, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. kevesek vagyunk páncéltöréshez. de ha nem ez, vagy nemcsak ez, akkor meg a külsőségek.

valaki kommentelt ide, hogy mi nők okozunk komplexusokat a pasiknak. hát könyörgöm. akkor ők mit okoznak nekünk??? ha van egy nőn 5 kg súlyfelesleg, jobb, ha elkezdi vagdosni az ereit, mert bizony senkinek nem fog majd kelleni. ha meg 15 kg plusz van, akkor meg ki se tegye a lábát az utcára, mert úgyis csak megvető pillantásokat kap. most akkor ki okoz komplexusokat és kinek??? én eddig minden pasit csodáltam, tiszteltem, minden hibájával együtt elfogadtam, és akkor nekik van komplexusuk??? én meg csak kaptam a szart a nyakamba, hogy "jó fej vagy, meg minden, de bocs, túl kövér vagy..." hát akkor miről beszélünk???

undorító egy világ ez, én mondom. szeretnék valahol nagyon távol új életet kezdeni. egy teljesen újat. nagyon elegem van már ebből az egészből.

pótluknak persze jók vagyunk, meg egyéjszakás kalandnak, meg egopolirozónak. na, leginkább annak. hogy a komplexusos pasik kicsit jobban érezzék magukat, hogy befűznek egy telt nőt, aki majd aztán pillarebegtetve elnyöszörgi, hogy "fú, te milyen jó pasi vagy, és hú, meg haaaaaa... és mennyire meg vagyok tisztelve, hogy te szóba állsz velem... meg el se hiszem... fúúú..." aztán ez kipipálva, és már lép is tovább. a nőnek  meg fogalma sincs arról, hogy mi történik. hogy már megint miben hibázott. mert kap valami hülye sms-t, valami gyenge magyarázatot, de az őszintét egyik pasi sem képes megmondani. EGYIK SEM!! de arra sem képesek, hogy túllépjenek bizonyos dolgokon. hogy vagy elvetemülten a kövér nőket bírják (ez az egyik véglet), vagy csak fogpiszkálót hajlandóak szopogatni. egyszerűen nincs középút. vagy ha van, azok már régen foglaltak, mert megtalálták a párjukat. nekünk, 30-as, szingli, pláne fővárosi, telt nőknek nincs terepünk. egyszerűen elfogytak azok a pasik, akik ránk gerjednek. a többi a 90-60-90-et kergeti, meg a buta libákat. vagy annyira megszállott, hogy az igazi ízléséhez még én is fogpiszkáló vagyok, és azért nem kellek. 

pénteken egyébként mocskosmód lerészegedtem és kiütöttem magam. hálistennek tudtam koordinálni a dolgokat, hálistennek nem ájultam el, bár volt, hogy a határán álltam. de vigyáztam magamra, meg Barbi is vigyázott rám, és azért ez nem mindegy. :)

hajnali negyed 4-kor feküdtem le, de már 10-kor fel is keltem. úgy látszik 6 óránál többet képtelen vagyok még hétvégén is aludni. pedig alapvetően fáradt voltam. mindegy, felkeltem, lementem a boltba, a legközelebbibe, aztán beültem a tévé elé és megnéztem 6 meccset. vagy teljes egészében, vagy párhuzamosan, vagy bárakármi, de letoltam őket. néha azt gondolom, nem vagyok normális, sokszor meg inkább azt: életem végéig tudnám ezt csinálni.

este mentem volna a Dürer kertbe, de se a helyhez, se a koncerthez, se Andihoz nem volt kedvem, így nagy sunnyogva lemondtam az egészet. mondjuk tény, hogy szarul voltam, hajnalban ébredtem arra, hogy hányingerem van és majdnem ki is jött minden, de aztán mégsem. szóval kóvályogtam rendesen egész nap, meg punnyadtam, igaz, a meccseket is nehezen hagytam volna ott. :)

este 11 után végre beindult a pornócsatorna, amire már igen régóta vágytam. valahogy a héten se időm, se energiám, se alkalmam nem volt arra, hogy pornót nézzek. na, most adtam neki. :) 20 percen belül kétszer volt jó, ami egészen jó arány. nagyon szükségem volt már rá. ópersze, hiányzik a csók, az ölelés is, de minden áron nem kell. a kielégülést meg egyelőre Zétől nem fogom tudni megkapni. mástól meg most nincs igényem rá. 76-ost például azóta sem hívtam. pedig terveztem. de nem érdekel. egyszerűen nem mozgat meg. és ahogy rám van kattanva, az meg zavarbaejtő. lehet, hogy jót tenne a lelkemnek, ha szexelnénk, de az is lehet, hogy nem. én most nem vágyom rá. és a Kosra sem. bár ő el van tűnve 1 hete, ha jól tudom, Isztanbulban van. majd jön az élménybeszámolóval, amit megintcsak leszarok.

ma is 10-kor keltem kb., de most többet aludtam. fasza dolog egész hétvégén, ráadásul ilyen szép, napos hétvégén a 4 fal között küppedni. mentem volna én világgá, de hát nincs kivel. az is igaz persze, hogy egyedül is jó lenni. a 4 fal között is jó lenni. de hát persze jobb lenne valakivel csavarogni... vagy legalább lenne egy kibaszott teraszom, hogy ne a füstös lakásban üljek egész nap, hanem oxigén is jusson a szervezetembe, de nincs teraszom, és egyelőre nyilván nem is lesz, mert a költözésből persze nem lesz semmi. nincs erre pénzem, úgyhogy maradjak csak a seggemen és kész. pedig hogy gyűlölök már itt lakni. a lakás minden szegletét utálom. és ezért is nincs kedvem takarítani sem. mert minek? 

este eredményvárás a Vörösmarty téren... kellene menni... a Tesómnak azt mondtam megyek, de már persze nincs kedvem. van egy üveg pezsgő a hűtőben, leginkább megiszom egyedül, oszt jónapot. holnap reggel úgyis kezdődik (folytatódik) a robot. nem árt némileg pihentnek lenni.

még hogy én

nem tudom elengedni Zét... pfff... semmit nem válaszoltam neki a tegnapi levelére. erre jött ma reggelre egy ilyen:

Zé április 22., 22:19

Nem mondom hogy tudom milyen Neked.Voltam én is ilyen helyzetben,ez nem kell hogy érdekeljen.És ha szeretnéd hogy ne álljunk többet szóba egymással kérlek közöld és úgy lesz.Nem várhatom(és nem is várom)el hogy ezek után beszélj velem.Sok dolgot tanultam Tőled,sajnálom hogy nem tudom viszonozni.Jó ember vagy én pedig egy gyenge,gyáva szar.Azt kívánom találd meg ami belőlem hiányzik,minél előbb.Mert megérdemled hogy boldog légy.Tényleg el akarod adni a lakásod?

na, most ezzel mit lehet kezdeni??? hát de tényleg... :S

igazából tegnap egész este nem gondoltam rá, ma reggel jutott eszembe a buszon, hogy eszembe se jutott jó ideje...

ópersze szar az egész. meg hát az a tudat, hogy nagy valószínűséggel a külsőm az, ami gátolja, többek között, a lelki nyomorán kívül. 

de ezzel meg nem tudok mit kezdeni egyelőre, bármennyire is szeretnék.

visszagondolva ugyanis kapcsolatunk elejére, minden tökéletesen jól ment addig, míg nem szexeltünk. ahogy az megtörtént, egyből behúzta a relét. akkor kezdte el a falakat építgetni maga körül. 

ez persze érthetetlen számomra, bár tudom, a vonzalmat, a szexuális vágyat nem lehet kikényszeríteni, kierőszakolni, megvásárolni.

csak tényleg azt nem értem, hogy ha egyébként minde oké (már ha minden oké egyébként), akkor ezen miért problémázik? mégis mit gondol, hogy mikor és hol talál egyáltalán hasonló kaliberű nőt, mint én. aki ennyire passzol hozzá. 

persze, én is szeretném, ha büszke lenne rám, mármint a külsőmre is, hogy úgy szeretne sétálni velem az utcán, hogy irigykedő pillantásokat gyűjtsön be a többi férfitól.

megértem, hogy a szexualitás fontos a kapcsolatban, anélkül nem működhet jól. hiába jó a többi, ez önmagában mégis kevés. ezt már én is beláttam, és azt is, hogy ezen a téren egyszerűen nem lehet a végtelenségig kompromisszumokat kötni.

szóval valahol megértem a döntését, valahol meg egyáltalán nem. mert tényleg nem hagyott időt semmire. 

és az meg, hogy "mindketten tudjuk, hogy nem egymást keressük..." az meg faszság. szerintem. attól függetlenül, hogy mit mondott a látó. meg hát 5 hónapnyi ismeretség után hogy a faszba jelenthet ki ilyet? mire alapoz ilyesmit?

nem mer nyitni, nem meri vállalni az érzelmeit, hiszen ha nem lennének irányomban semmi féle érzései, akkor nem írogatna még nekem, miután azt mondta, Ő, hogy akkor tényleg hagyjuk. nem akarja hagyni, egyértelmű. de baromi nehéz úgy barátkozni, hogy én állandóan vibrálnék az irányába, ő meg csak langyosan vegetál.

egyszer kellene őszintén beszélnünk, normálisan. egyetlen egyszer. vesztenivalónk semmi nincs. de tényleg. ha ezt meg tudná érteni, meg ha én bele mernék vágni egyszer abba, amit mondani szeretnék neki... 

hát nem tudom, hogy kellene-e, lenne-e értelme...

egyre inkább szappanopera méretűvé dagad ez a történet, és ő dagasztja. én már csak asszisztálok. illetve kivárok, hogy mi történik még. én nem irányítok semmit, nem kérek semmit, nem mondok semmit. 

azt nem mondom, hogy nem is akarok semmit... de már abban sem vagyok biztos, hogy Őt akarom-e még egyáltalán...

az a baj, ha felbukkan, akkor sajnos akarom. mert még ott tartok. és hát mindig felbukkan. mindig felkavargat. és bár most is azt írja, hogy ha nem akarom, nem beszélünk többet. de hát ki tudja ezt megállni? 

nyilván Ő sem fogja tudni megállni. ahogy most se tudta... 

amúgy tegnap annyi tervem volt, munka utánra, aztán szartam bele az egészbe. hazamentem inkább, tekertem egy cigit és sztondultam. mert az jó nekem. muszáj volt levezetnem a feszkót. muszáj volt egy kicsit megülnöm magamba mélyedve. nekiálltam Fulham meccset nézni, de annyira nem volt nagy szám, hogy lekössön. úgy döntöttem, inkább lefekszem aludni, mert ma hosszú napom lesz. reggel 7 műkörmös, aztán este Banánozás. szóval nem akarok mosott szar lenni, bár persze az leszek, de majd felpörgetem magam. :)

tegnap megtaláltam álmaim lakását, új építésű, 40nm, 45nm terasszal... kb. annyiba kerül, mint amennyiért az enyém elmehetne... de akkor nem marad pénzem, meg a hiteleim is megmaradnak, szóval nem tudom.

lehet, hogy egy használtat kéne találni inkább, valami hangulatosat, a terasz és a napfény a lényeg, meg a zöldövezet. :)

azért át kell gondolni ezt a lakásmizériát, mert adók, illetékek, hitelmódosítás... nem akarok szarul kijönni belőle. de nagyon vágyom a változásra, az tény.

volt egy levélváltás

közöttem és Zé közt tegnap. 

íme:

Marion április 21., 15:57

Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, mint máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem,
érzem. 
Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. 
Mint egy perce még. 
Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz.
Már nem akarom megsimogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. 
Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj.
De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit.
Hétköznapi leszek Veled.
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj.
Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? 
Gondolsz - e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? 
Jó így?
Így jó most?
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.
A csend, mint sikoly. 
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok.
Kiírlak.
Magamból.

Csak rám ne nézz.

Zé április 22., 8:02

Azt hiszem felfogtam amit írtál.És valóban jobb lesz így.Sajnálom ha olyan dolgot ígértem,mondtam volna ami nincs.De tudjuk,nem egymást keressük.

*********************************************************

parádés. csak tudnám, hogy akkor ki a faszt keres, ha nem engem. mindegy, ezen már nem rágom magam, mert minek? semmi értelme.  

na, hát ennek is vége van. jobb ez így persze, de még sokáig fog fájni, ráadásul rettenetesen. hiányozni fog, és szenvedni fogok, de elhatároztam, hogy megint előveszem a kis naptáramat, és pipálgatni fogok. én nem keresem soha többé, ha rajtam múlik. én nem kezdeményezek vele semmiféle kommunikációt. részemről befejeztem.

ezzel együtt megérett bennem nagyon erősen a gondolat, hogy elköltözöm. el innen ebből a lakásból, ahová sok emlék, túl sok emlék köt. és a legtöbbje nem kellemes. mert hát miért lenne az? senki sincs már az életemben, aki ahhoz a lakáshoz kötne. szóval nem érdemes maradni.

ráadásul nagy nekem ez a lakás, teljesen felesleges. úgyhogy el onnan. kell a változás. a gyökeres változás.

Budára költözöm, kisebb lakásba, nagy terasszal, zöldövezetbe. remélem, hamarosan sikerül. :)

kellenek az új impulzusok, kell egy ilyen nagy fordulat az életembe, különben megragadok ebben a mocsárban, amiben vagyok.

a másik fontos elhatározás, hogy megkeresztelkedem Sípos Ete Álmos Nagytiszteletű Úrnál, a Nagyvárad téri református közösségben. és utána persze konfirmálni is szeretnék. nem mondom, hogy minden vasárnap ott leszek az istentiszteleten, de ha csak lehetőségem lesz rá, menni fogok. 

a harmadik fontos elhatározás, hogy leállok a társkeresésről, nem erőltetek semmit, csak élem az életem, intézem az ügyeim, dolgozom, járok szórakozni, ha éppen van rá lehetőség, ha nincs, akkor nem nyavalygok. és jönni fog a szerelem, akivel egymást keressük, ez biztos.

pozitívan kell hozzáállni a kérdéshez, ez a titka. :)

különben is, Csodafenék azt írta a facebookos képeimet látva: "te meg jó csaj vagy, mi a faszt görcsölsz.... :)" ez egy huszonpáréves lánytól igazán klassz bók. :))) 

boldog csütörtököt. :) ma este Mappa? valaki? :)

a Sors mindig

segítségemre siet, ha baj van... baj? hát van valami, és a segítségemre kell sietnie. mert ha én nem tudom elengedni Zét, akkor majd a Sors gondoskodik arról, hogy Zé engedjen el engem. ahogy most történik éppen.

Zé ugyanis bejelentette tegnap este, hogy összeköltözik Aporral, aki szakított a bnőjével. együtt bérelnek majd lakást, feltételezem, maradnak Budafokon, tehát tőlem igen messze, és hát ha együtt fognak lakni, az azt jelenti, hogy már nem lesz szüksége cimbire, mert ott lesz Apor, akit nem kell szeretni, akibe nem kell szerelmesnek lenni, aki nem hisztizik, akit nem kell megdugni, akinek nem kell fogni a kezét és a többi és a többi... sorolhatnám...

ezzel vége is az egésznek, mert egyrészt nem lesz olyan közel, hogy 15 perc alatt átsétáljon, vagy én hozzá, másrészt ugye Aporral fog mászkálni mindenfelé, ott lesz tévé is, tehát már meccset nézni se kell jönni hozzám, és majd megy az ivászat is ezerrel. mert hát mi a francot csináljon két magányos pasi együtt, akik amúgy is hajlamosak az alkoholba folytani minden nyavalyájukat...

annyira tudtam, hogy ez lesz. már mikor jelezte, hogy Aporék szétmentek, akkor tudtam, hogy ez lesz a vége. hogy ezek majd össze lesznek mégjobban nőve. és ezzel együtt én meg kiesek a pixisből. még annyira se leszek benne, mint eddig. így persze az együttbulizásokra is vethetek egy jó nagy keresztet.

na, hát szóval ennyi. 5 hónap és vége. ennek is. úgy látszik a "kapcsoaltaim" 5 hónapra vannak kalibrálva...

este rámjött a főzhetnék, csináltam paradicsomszószt, meg tésztát hozzá. Zé akart segíteni, látta, hogy feszült vagyok a hírek miatt, de nem hagytam. megnéztük a meccset, aztán le is feküdtünk aludni egyből. szex nem volt, fáradtak voltunk mindketten. én 10 perc alatt elaludtam, de úgy, hogy hajnali fél6-kor ugyanabban a pózban ébredtem. nem is álmodtam semmit, csak aludtam mélyen. aztán fél6-tól 6-ig szétbőgtem az arcom az ágyban, ahogy átgondoltam a fentieket, míg Zé aludt mellettem. próbált bújni, meg simogatni, de már nem esett jól az sem. aztán nagy sóhajtozások közepette fél7-kor fel is keltem. ő kicsit később, főzött egy kávét míg én készülődtem, megittuk, aztán lelépett.

az úton befelé jól megkínoztam magam, mert Daniel Merriweather számait hallgattam és énekelgettem, amiktől mindig bőgnöm kell. persze nem bőgtem, mert a sminkemre vigyázni kell, de azért belül zokogtam rendesen. kis híján le is léptem a száguldó Combino elé a Blahán. mert az jó nekem.

most persze semmiféle bulihoz nincs kedvem, egyedül csak a Banánozáshoz pénteken, mert akkor legalább Barbival lehetek. igyekszem jól érezni magam, ha már annyira vártam azt a bulit. nem akarok Barbinak fájdalmat okozni azzal, hogy savanyú képet vágok. meg hát egyáltalán. jó lesz a buli és kész. :)

amúgy pedig egyébre sem vágyom, csak arra, hogy egyedül legyek, magamba roskadjak és sajnáljam magam. tudom, pont nem ezt kéne csinálni, meg kutyaharapást szőrével, szóval hogy menni kéne bulizni, meg ismerkedni, meg pörögni, de semmi kedvem. és miért? mert úgyse kellek senkinek, úgyis csak 5 hónapig tart majd az egész (ha tart addig egyáltalán), úgyis megint koppanok, úgyis megint nekem fog fájni minden. és ebből meg elegem van. meg a társkeresőzésből is. basszus, 2 napja rámszálltak a csajok, és azok jelölgetnek, pedig egyértelműen heteroként hirdetem magam. mi a fasz van???? ja, ha nem csajok, akkor vén trottyok. szóval parádés. elég volt már ebből is, de vastagon.

most persze lenne lehetőségem magammal törődni, rendbehozni a külsőm (fogyni, sportolni), kiganyézni a lakást, hiszen rettentően rá fogok érni, meg egyedül leszek, de ezekhez sincs most persze kedvem. leginkább nyiszatolni az ereimet, ahhoz van. persze úgyse csinálom meg, de a lelkiállapotom az kb. ennyit tud jelen pillanatban.

azért remélem, hogy hamarosan "megmarhulok" és talpra állok magamtól. csak unom már a sokadik újrakezdést. jó lesz nekem egyedül is, leginkább most ezt érzem. semmi erőm a változtatáshoz, semmi erőm ahhoz, hogy megmozduljak, hogy elmozduljak erről a pontról, ahol most vagyok. innen már nemigen van lefelé (najó, van, de azt talán nem kéne előhozni belőlem), de felfelé meg nem vagyok képes elindulni. megrekedtem, és már látom, hogy a nyaramat, az egész évemet megint a 4 fal között fogom tölteni, egyedül. de jó lesz. 

egyedül Ozorára fogok elmenni, oda akár gyalog is, és ott persze nem fog érdekelni az egyedüllét. de addig és utána begubózás. 

na, hát boldog szerdát. vagymi. :S

újra szájfényes üzemmód

van reggelente. vagyis sasolom a szám a busz üvegében, mikor rásüt a nap, hogy milyen szépen csillog. és ilyenkor örülök. :)

pénteken már délben végeztem a munkával, aztán kicsit később magammal is. :) áh, csak lazultam egyet, míg jött a vendégség. jó volt. :) aztán megérkezett Andi és 42-es, később Béta is. hát... 42-es... nem rossz pali, de nem volt hűde nagy szikra. érdekes volt, mindketten zavarban voltunk, hiszen mindketten tudtuk, hogy miért vagyunk most ott ahol. gáz volt, hogy feljött, nem így kellett volna először találkozni vele. meg aztán befutott Béta, aki a saját nyomorával fárasztott mindenkit. nyomatta a műhisztijét, egyszerűen kiállhatatlan volt, és persze körülötte kellett, hogy forogjon mindenki. én alig szóltam kettőt, teljesen visszavonultam. figyelgettem 42-est, de nem tett rám túl mély benyomást. nyilván én sem őrá, mert azóta még csak azt sem kérdezte meg a közös ismrősünktől, hogy wtf. na, midegy. :)

hajnali 1 körül kerültem ágyba, szombaton 10 körül keltem. akkor már Zé jelentkezett, hogy átjönne. jöjjön. aztán jött, főzött kávét, cigiztünk, tévéztünk, MU meccset néztünk, olvasgattuk a szombati Magyar Nemzetet, beszélgettünk, stb. délután én még lepihentem kicsit a hálóban, az esti bulira rákészülendő, meg nem is aludtam túl magam, erre jött ő is utánam. és még szexeltünk is. nem is gondoltam, hogy akarja, én lepődtem meg a legjobban, de be volt indulva rendesen, meg aztán én is bepörögtem. nem is volt rossz. bár továbbra sem tudom, hogy engem kíván-e ilyenkor, vagy csak a szexelést, úgyhogy így azért nehéz ellazulni.

6-kor keltem fel, Barbival beszéltem pár percet, aztán készülődni kezdtem, mert az esti bulira a partybusz 20:30-kor indult az Árpád-hídtól. csatlakozott még hozzánk Andi is, aki még soha nem volt goa bulin, de mindenáron ki akarta próbálni. én meg nem tiltakoztam. :)  a Hármashatár-hegyen volt a buli, a Hangárban és körülötte. a feljutás simán ment. meg a bejutás is. aztán elsétáltunk panorámát nézni este, csodálatos volt a város. egészen Szentendréig el lehetett látni. varázslatos fények, romantikus este, meg minden. egy cigivel az élményt még fel is tudtuk turbózni, nem is tudom, hogy találtam vissza a sötétben, a nehezített terepen a buliba. :)

rengeteget táncoltam, órákon át pörögtem, az elején csak egyedül, de teljesen, mert még alig voltak emberek. aztán végül megtelt a hely, de nagyon jól sikerült a szervezés is. voltak mondjuk kopasz orkok a bejáratnál, akiktől kicsit tartottam először, de tulajdonképpen a mi biztonságunk érdekében voltak ott, szóval egy szavam sem lehet. 

fél2 körül indult be a 6.0-ás, térhatású, 3D-s zene, amitől beszartam. nagyon komolyan szólt!!! én persze még szivattam magam, mert az egyik brutál hangfal előtt táncikáltam. :) Zé is táncolt, és Andi is belejött a bulizásba, bár aggódtam érte, hogy majd mennyire fogja unni magát, vagy mennyire tetszik majd neki az egész, de hálistennek semmi gáz nem volt. :) egyszer volt egy pillanat, amikor Andi elment pisilni és kettesben maradtunk a tánctéren. akkor magához húzott Zé és nagyon finomat csókolóztunk. de nagyjából ennyi volt a gyengédség az este folyamán. utána már szinte került engem. egyáltalán nem akart közeledni hozzám. ez persze engem rosszul érintett, de hát ez van. sejthető volt, hogy nekem tényleg kevés lesz néhány dolog, neki meg sok lesz belőlem.

néha a chillben ücsörögtünk, ami a szabad ég alatt volt, égett a tűz, de azért nem volt meleg, meg túl kellemes. szóval ment a mászkálás ide-oda. reggel én már elég hisztis voltam, mert át voltam fagyva, fájt a seggem a sörpadtól, ahol ücsörögtünk, táncolni már nem volt kedvem, úgyhogy mentem volna haza. arról volt szó, hogy a partybusz visszafelé 6-kor indul először, már el is képzeltem, hogy 7-kor az ágyikómban fekszem, a macskával összebújva. ehhez képest a busz sehol, de még 7-kor sem. akkor berágtam és Andival úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog, az első BKV megállóig. Zének szóltam, hogy megyünk, akkorra ő már újra berúgott, meg szívott, meg lufizott ismeretlen srácokkal. nekem ehhez nem volt kedvem, de láttam, hogy ő élvezi. nem is bántott ez engem, nekem akkorra már elég volt a buliból, tényleg csak haza akartam menni. szóval szóltam, hogy megyünk. ő persze maradni akart. mondtam, hogy maradjon. kicsit rájátszottam a hisztire (mert kicsit azért baszta a csőröm, hogy magamra hagy, és képes vadidegenekkel ottmaradni), Andi később azt mondta, kívülről teljesen úgy néztünk ki, mintha párkapcsolatban élnénk. Zé részegen próbált "békíteni", megpuszilni, megcsókolni, megölelni, én meg durcásan elhúztam a fejem. rá se néztem. hülye voltam, de mire hazaértem, minden bajom elszállt. kicsit még puffogtam a Kolosy térig, de aztán rájöttem, hogy felesleges.

gyalog indultunk Andival vasárnap reggel 7 után a 3 km-re lévő BKV megállóig. útközben megnéztük a felkelő Nap fényében is a panorámát, majd hozzánkszegődött egy kissrác, így sétáltunk hármasban. útközben jött az egyik szervező fiú, hogy átverte őket a partybuszos, úgyhogy akkor levisz kocsival a BKV-ig. hurrá. :)) a busz 20 perc múlva jött, azzal a Kolosy térig le, ott a pékségbe be, vettünk fincsiségeket, aztán busszal a belvárosba, vagyis haza. 

fél 9 körül kerültem ágyba, szinte belezuhantam. magamra húztam a macskát és durmoltunk együtt. 2 után keltem fel, PSV meccset akartam nézni, nem bírtam ki. :))) Zé 5-kor hívott, nagy bűnbánó hangon, illetve hát azt hitte, hogy még mindig be vagyok rá rágva a reggel miatt, szóval hívott, hogy akkor ébredt és ha nem zavar, átjönne. én meg édes, angyali hangon rebegtem neki, mintha mi sem történt volna, hogy persze, jöjjön. :)

6 körül ért át, néztünk Lazio-Roma meccset, szurkoltunk mint állat. :) meg ettünk, meg pihiztünk. nálam aludt, de szex nem volt. olyan fáradtak voltunk mindketten, hogy esély nem volt rá. najó, az én fejemben persze megfordult (mint mindig, hiszen egy nimfomán állat vagyok), de láttam, hogy kész van, mint az M5-ös, úgyhogy nem erőltettem.

reggel velem ébredt, nem korábban, főzött kávét, megittunk, aztán ment haza, én meg dolgozni. később írta sms-ben, hogy Apor szakított a mennyasszonyával, végleg, örökre. parádés. 

tegnap meló ezerrel, munka után régi kollégákkal Duna Plázában találkozás, este 10 körül értem haza. még fecsegtem Barbival, majd betoltam egy falafelt és eltakarodtam aludni.

ma megint munka, este Inter-Barca meccs, Zével. holnap este nemtommivan, elvileg nyertem valami film premier előtti vetítésére 2 jegyet, de még nem tudom, hogy tényleg, vagy mivan. :) csütörtökön algázok este, pénteken meg Banánozunk Barbicsekkel. :) éssssss... szombatra már megint van egy goa buli, ráadásul ingyenes, depláne szabadtéri... Űristen... nagyon várom. :))) már Andi is rá van szívódva rendesen. :))) Zét még nem tudom. de nagyon jó lenne elmenni. ja, csüt. este még egy progi buli is lesz a Mappában, oda is menni akarok. :) péntek reggel meg körmözök. ha fel bírok kelni. muszáj lesz, mert a körmeim hányadékmódon néznek ki.

ja, hát múlt csüt. voltam fodrásznál, az nagy királyság volt, aztán 76-os hozta a szokásos formáját, mert este 11-ig ültem teljes harcidíszben, hogy majd jön, mert 8-kor még ezt beszéltük meg, erre nem jött. de nem is hívott, hogy mifasz. küldtem neki egy smst, hogy lefeküdtem aludni és megtettem. Zé tegnap beszélt 76-ossal, mert majd együtt fognak focizni, 76-os említette neki, hogy nem mer engem felhívni... hát ne is merjen. faszom. ez mindig ezt csinálja. lebasz, hogy én nem keresem, de mikor megbeszéljük, hogy találkozunk, akkor meg baszik odaérni, de még azt se mondja, hogy bocs, de még másnap se. hát elmegy ez is a picsába!!! :(

a Kos próbálta a múlt hét péntek délutánomat, a fél nap szabimat elrabolni, de aztán mondtam neki, hogy más dolgom van (semmi nem volt), hagyjon. nem volt hozzá kedvem. na hozzá pont nem volt kedvem. meg különben is, csak a tanulást akarta elkummantani azzal, hogy velem van. lófaszt. 

kaptam egy laza

lelkifröccsöt tegnap reggel a munkahelyemen. hozzáteszem: jogosan. ugyanis a munkám egyik részébe eléggé beleszartam ősszel, meg azóta is, és hát lett is belőle gebasz, szóval álltam a szőnyeg szélén rendesen. azért sincs lehetőségem napközben írni, mert hát most dolgozom aranyosan. :))) hogy meddig tart ez, azt nem tudom, de most muszáj. :)) féltem a seggem. :))

kedden egyébként munka után a Tesómmal vásárolni mentem. jól felmérgeltem magam a bálna testemen, úgyhogy ruhát nem is vettem szinte semmit, inkább csak egy lépcsőzőt, hogy faragjak a seggemből, meg a virgácsaimból, mert ez már nem állapot, ami van.

úgy volt, hogy este még beszélünk Zével, mert napközben volt némi smsváltás, de aztán olyan későn értem haza, hogy mondtam neki, inkább pihenjen és tegyük át szerdára.

tegnap ugyebár melózás, aztán usgyi haza, nyomattam a steppert ezerrel. :) szakadt rólam a víz pillanatok alatt, ez jó jel, nem? :)) a hozzáértők adjanak tanácsot. :)

7 után jött át Zé. na, most pont olyan voltam vele, amilyen régebben. nem olyan, mint hétfő este. már az ajtóban átöleltem, csókolóztunk. aztán még dumálgattunk, felbaszta magát valami telefonhíváson, egy cigivel tudott lenyugodni. de jó volt. :) ja, persze nem beszéltünk semmiről. :) de nem is erőltettem. nem is lettem volna rá képes.

10 körül aludni mentünk. ott aludt nálam. az ágyban először csak felmelengetett, aztán addig zsizsgett, hogy szex lett belőle. éreztem, hogy nagyon kíván. én is teljesen be voltam pörögve, akár még jó is lehetett volna az egész, ha nem villan át az agyamon, hogy most engem kíván, vagy a szexet, mert az ugyebár nem mindegy. meg hogy vajon kit képzel a helyembe, mikor szexelünk, mert hogy biztosan nem az én testemre gerjed, az tuti. meg az is eszembe jutott, hogy mennyire nem vonzódik hozzám testileg, vagyis hát nincs megőrülve értem, vagy hát nem is mond semmi ilyesmit, meg nem is érezteti. szóval ezen elkezdtem kattogni, úgyhogy már csak színlelni tudtam, bár a végére egészen jól megdöngetett, és tényleg jó volt, de hát nem az igazi. de nem is törődök ezzel. 

máskor is fogok vele szexelni, ha úgy alakul, mert ő legalább nem pótluknak tart, valaki mellett. hanem neki én vagyok az egyetlen luk az életében. persze, kihasználás szaga van a dolognak, de amíg nekem is jó, addig miért ne? ha orgazmust akarok, akkor foglalkozok magammal, ahogy eddig is. :)))

ma reggel már tök korán felébredtem, végül fél6-kor keltünk fel. együtt kávéztunk, cigiztünk. aztán Zé elment dolgozni, én meg reggeliztem, kaját csináltam otthon, meg még punnyadtam. írtam neki délelőtt sms-t, hogy mennyire jó vele, és hogy pont elég ennyi, nem is kell több, mert én így nagyon jól érzem most magam vele.

erre válaszolt, hogy ő is jól érezte magát, de szerinte félő, hogy ez majd egyszer nekem kevés lesz...

én meg azt feleltem, hogy ne féljen ettől, csak legyen és kész. 

a magyarázatom erre pedig az, amit neki nem mondtam, de hát alapvetően ez a megállapodásunk, hogy amíg nem találom meg az utódját, azt a férfit, aki majd übereli, és elvarázsol és mittomén, addig jó vele az, ami van. ha meg jön az Igazi, akkor úgyis hanyagolni fogom. mert már érzem egyrészt, hogy nem Zét keresem, másrészt meg egyre inkább leválok róla érzelmileg. szóval nem vagyok belepusztulva. szerelmes meg egyáltalán nem vagyok. bírom, meg jófej, meg minden, de ennyi és nem több.

és bár tegnap sokat rágódtam rajta, hogy úgy és arról beszéljek vele, amit Csoda ajánlott (át is olvasgattam még Zé érkezése előtt a sorait), mégis úgy döntöttem, hogy kár a gőzért. hogy nem akarom. erőszakkal úgysem lehet valakit rábírni arra, hogy vállalja a kapcsolatunkat. hogy belevesse magát, mert akkor az úgysem lesz olyan, vagy hát nem is fogja akarni soha. mert fél a csalódástól. akkor féljen. nem én fogom ezt belőle kinevelni. ha ettől parázik, úgyis mindig a csalódást vonzza majd be. de ezt nem lehet neki elmagyarázni. és én már meg sem próbálom.

azért majd kíváncsi leszek rá, hogy ha nekem lesz valakim, ha az Igazi beköszön, és Zét majd hanyagolom, vagy már nem leszek olyan vele, mint eddig, hanem mondjuk olyan, mint hétfő este voltam. vagy hetekig nem is találkozunk, nem beszélünk, azt hogy fogja viselni... de ez az ő döntése, szóval viselje a következményeket.

ma munka után fodrász, utána meg 76-ossal találkozom. még nem tudom hogy milyen formában, nála, vagy nálam, de talán egyezkedünk időben. :) jó lenne, ha értem jönne a fodrászhoz, hogy még csak véletlenül se ázzak el. :))

holnap újra házibuli. :)) jön 42-es is. :))) ő az, aki olyasmi, mint amilyet a látó előrevetített. már tud rólam, meg a buliról (azt mondta, hogy jön), meg arról, hogy minket össze akarnak hozni a kedves közös ismerősök. szerintem full ciki lesz az egész, biztos zavarban leszek, meg hát mégiscsak az én lakásomban találkozunk először (pedig ezt pont nem akartam), de hát állítólag laza a srác... hát majd meglátjuk. végre láttam róla fotókat... nem mondom, hogy első látásra szerelem, de van benne valami... úgyis élőben dől el minden. :) úgyis ha meglát, hogy mekkora dagadék vagyok, simán elmenekül, szóval nem fűzök nagy reményeket hozzá, az a biztos, legalább nem érhet csalódás. :)))

á, nem. fő az optimizmus. :) jóképű lesz, jófej, és tetszem majd neki, és egymásba szeretünk és Ő lesz AZ. ennyi. :)))

furcsa este volt

a tegnapi. amennyire vártam napközben, hogy találkozhassak Zével, az este annyira langyos lett.

teljesen barátira vettem a figurát. éreztem, hogy meg akar ölelni, csókolni, az üdvözléskor, de nem hagytam. sőt, már rá is szóltam, hogy "mivanmivan?" mire ő zavartan elhúzódott, hogy "semmi... semmi..."... 

aztán beszélgettünk, 2 órát volt nálam. ahhoz képest, hogy mekkora élménybeszámolót akart tartani, elég hamar összecsapta. megmutogatta térképen, hogy merre voltak, meg még néhány dolog és ennyi. 1 hetes erdélyi körút fél órában. valahogy fárasztott. hogy ott van. vagy nem is tudom. 

először persze úgy gondoltam, hogy majd az ajtóban a nyakába ugrok. ennek biztos örült volna. de aztán mégsem éreztem késztetést rá. talán még soha nem fordult elő velünk ilyen, de nem tudtunk miről beszélgetni. egyszerűen nem érdekelt amit mondani akart, meg annyira nem is volt nagy mondanivalója. meg nekem sem. nagyjából elmeséltem az elmúlt hetemet és ennyi.

próbált néha közelebb húzódni hozzám, de annyira nem határozottan, hogy levágjam. én nem mertem közeledni, bár jó lett volna átölelni, jól esett volna nekem is, de nem mertem semmit tenni, nehogy félreértse. nehogy megint azt gondolja, hogy akarok tőle valamit. 

9 előtt döntött úgy, hogy elbotorkál haza. addig megittunk egy üveg pezsgőt (a Fidesz győzelmét ünnepeltük meg) és ennyi. 

tudtam nagyon jól, hogy nem hagyja szó nélkül az este történteket. bár abban is reménykedtem, hogy veszi az adást, és nem jön megint a "jóreggelt!" sms legalább egy hétig. de jött. ez volt benne: "Jó reggelt! :) Ismét gyönyörű napunk van. :( Furcsán éreztem magam tegnap, nem is igazán tudom miért. Még mindig nem tudom milyen kapcsolatban is vagyunk. Te tudod? Remélem kipihented magad, nekem nem sikerült. Vigyázz magadra, legyen szép napod. :) :) :)"

erre ment is a válaszom nem sokkal később: "Te akartad, hogy csak barátok legyünk. Nos, részemről én ezt hoztam tegnap. Amit eddig csináltunk, az több volt ennél. Éreztem este minden rezdülésed, és tudtam, hogy írni fogsz erről, mert furcsának tűnhettem. Pedig a Te döntésed volt ez az egész, hogy így legyen..."

de tényleg. annyira tudtam, hogy írni fog erről. már este, miután elment, megfogalmaztam magamban a választ: "az a baj, hogy nem örültem neked? hogy nem ugrottam a nyakadba? te akartad, hogy így legyen. és hidd el, hosszú távon mindketten jobban járunk azzal, hogy én most nem örültem annyira, mint ahogy ezelőtt..."

szóval este elment, azt mondta, látja, hogy fáradt vagyok (pedig nem voltam az, legalább is, ha úgy viselkedik, ha őszintén beszél, máshogy is alakulhatott volna az este). átölelt, már csak a két orcámra adott puszit, hiszen a beköszönésnél a számra akart, de bebukta. én át sem öleltem. aztán még le akarta vinni a szemetet az ajtó elől, én meg ráraktam a lábam, és rászóltam, hogy ne vigye le, nem kell. (magamban hozzátettem: "nem vagy az élettársam bazdmeg, hogy levidd a szemetemet".) ezen is biztos kiakadt.

igazából nem beszéltünk meg semmit, de egyértelművé tettem neki, hogy ha barátság, akkor részemről az ennyi és nem több. és ha ez jó neki, akkor ezt tudom hozni biztonsággal, ha nem jó, akkor meg hagyjuk egymást békén. 

hozzáteszem, kurvára szar, és nagyon fáj, hogy ilyennek kell lennem vele, de magam miatt muszáj. mert ha nem vagyok ilyen, akkor soha nem keveredek ki ebből az egészből. és basszus, rájöttem, hogy nekem nem ő kell. most már egyre jobban tisztában vagyok vele, hogy nem ő kell. 

és kíváncsian várom a pénteket, mert úgy néz ki, akkor meg fogom ismerni azt a Férfit, aki kísértetiesen hasonlít a látó által előrejelzett fazonhoz. :)))

nyertes hétvége van

mögöttem. több szempontból is nyertes. :)

egyrészt győzött a Barca, amiből én jó kis zsét szakítottam. :)

másrészt győzött a Fidesz, amiből az egész ország profitálni fog. ebben biztos vagyok. :)

amúgy pénteken az IHB buli nagyon jól sikerült, egészen hajnali 3-ig. ott folytattuk, ahol abbahagytuk, volt akivel 2 év után... szóval nagyon jól éreztük magunkat!! :) 

a szombatot végigfetrengtem, mert nagyon-nagyon görcsölt a hasam. az eü. cigi sem segített, egyszerűen mozdulni sem voltam képes, pedig én nem vagyok ilyen görcsölős. hát éppen pont most, mikor mehettem volna erre-arra, pl. Gyuszi szülinapi bulijára... így persze nem mentem sehova. örültem, hogy élek. :( 

felhívott estefelé Zé, 10 percet beszéltünk. aztán küldött még sms-t, amiben az volt többek között, hogy "jó volt hallani a hangod..." ezt nem nagyon tudtam mirevélni. de persze nekem is jó volt. most nem feszülten beszélgettem vele, hanem lazán, haveri megközelítésből. mondta, hogy beszélték Aporral: nyáron engem is elvinnének egy ilyen erdélyi túrára... erre azt mondtam: "hát... majd meglátjuk hogy alakul addig...." erre Zé részéről egy hatalmas sóhaj volt a válasz. én úgy éreztem, persze nem akarok ezen kattogni, hogy fél, hogy nem mondtam elsőre igent, esetleg fél, hogy akkor én már nem is leszek neki, semmilyen szinten. valóban, bennem volt, hogy bizonytalanságban hagyjam, mert persze kurvára örültem, hogy hívott, mármint Erdélybe, de nem vágtam rá azonnal, hogy: "jaj, persze, már be is foglalom a szabimat!" 

hát azt azért nem... 

vasárnap sms-ezés, illetve egyszer én hívtam, mert délben, ahogy szavazni mentem, kicsit felpörögtem, aztán rácsörögtem. :) épp a mólón volt, a Balcsinál... ott sétálgatott. 

aztán még esti sms, meg hétfő reggeli, mármint Tőle... továbbra is azt mondom, hogy a Barátok nem így viselkednek, de hát legyen ez neki Barátság... akkor nekem is az lesz. vagy nem tudom.

persze kavarodik a szar, mert a pénteki buliban szó került egy új pacákról, aki szinte minden paraméterrel rendelkezik, amit a látó előre mondott nekem (korban, foglalkozásban, stb. passzol), igaz, szűz, mármint a csillagjegye, meg még nem is láttam róla fotót, de szombaton, ha nem lettem volna szarul, már meg is ismerkedhettem volna vele. mert már be lettem neki harangozva. pfff... :) tiszta lányregény... :) eladnak a tudtom nélkül valakinek. :) a lényeg, hogy a héten megyek fodrászhoz, meg holnap még vásárolni (szoknyákat akarok!!!), addig amúgy se kellene vele találkozni, lelakott fejjel főleg nem. :) nade, a sors milyen??? 2 év után összetalálkozom valakivel, és kiderül: lehet, hogy az ismeretségi körében van az a pasi, akivel egymást keressük... :))) hát, nem lenne semmi, ha így lenne. :)))

tegnap este jó sokáig tévéztem. ma meg jól elkéstem, ahogy kell. hát parádés.

este jön Zé. már másfél hete nem láttam. fodrászhoz is megy ma. izgi lesz. :) kíváncsi vagyok, milyen lesz, mikor jön. mármint velem. kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt hét, meg az üzenetei, meg a várakozása, hogy mikor láthat már, még kitart-e, vagy semmi extra. hát nem tudom. de nemsokára kiderül. :)

nehéz napok vannak

mögöttem... nehezek. küzdelmesek.

kedden egy fantasztikus meccsel ünnepeltem, hogy vége a húsvétnak. nem vagyok Barcelona drukker, talán nem is leszek soha, de az argentin Messi minden tiszteletemet megérdemli. úgy játszott, hogy boldogság volt nézni. úgy szurkoltam nekik, mintha a MU játszott volna. és persze legalább annyira élveztem is a játékot. 

bejött az álmom is, kilóra meglettek a gólok (3:2-t álmodtam meg), de tulajdonképpen a Barca győzelme volt a lényeg, amire fogadtam is, bár nem nagy tétekkel, de még a nyeremény öröme is megtalált ezáltal.

az élményt már csak egy kis pornó nézéssel tudtam fokozni. :)

szerdán persze hulladékként ébredés. pedig tudtam, hogy nehéz napom lesz. rengeteget dolgozom mostanában. ezért is nem írok sűrűbben, vagy hosszabban. a munkahelyen nincs időm, itthon meg már nincs kedvem bekapcsolni a gépet.

tegnap délután aztán megtörtént az, amitől vasárnap óta szó szerint rettegek. jelentkezett Zé. 3 óra körül küldött sms-t: "Szia. Nehéz elmondani amit eddig láttam. De azért majd megpróbálom. Itthon érzem magam. Most éppen rálátok a Csíksomlyói búcsú helyszínére. Csodaország. Puszi. A Majom."

egyből gyomoridegem lett, ahogy elolvastam. remegett a kezem, a hangom, kapkodni kezdtem, ideges lettem. nem számítottam az üzenetre. azt hittem, már csak akkor kerül elő, ha hazaért. nem válaszoltam az üzenetre. nem akartam. mert nem volt szabad. tartottam magam az elhatározáshoz.

munka után vásárolni mentem, néhány új darabbal gazdagodott a ruhatáram. a kedvencem egy új kabát, igazán jó áron jutottam hozzá, meg a többi cucchoz is. ja, és fillérekért megvásároltam álmaim hamutartóját, ami első látásra szerelem... bár nem voltam tudatában, mégis mindig egy ilyen darabra vágytam. a kedvenc tárgyam jelen pillanatban amellett az öngyújtó mellett, amit Zétől kaptam még a múlt héten. még nem is írtam róla, hogy megkaptam tőle életem legszebb, leghozzámilőbb, jelen pillanatban számomra legkedvesebb öngyújtóját. annyira rátapintott, hogy mire vágyom, hogy egyszerűen nem tudtam letenni. csak fogtam a kezemben, miután odaadta és nézegettem, simogattam, gyengéden a tenyerembe rejtettem. szóval most megvan a párja, a hamutartó. :)

két hatalmas szatyorral a kezemben jöttem ki az üzletből, a telefonom után kutatva, ami éppen akkor kezdett csörögni. Zé hívott. nem vettem fel. egyrészt mert nem akartam felvenni, másrészt meg mert a Tesómat akartam hívni. fel is hívtam. míg beszéltünk, újra csengett a telefon. újra Zé hívott. egyre jobban feszélyezett a dolog. egyre szarabbul kezdtem érezni magam. de nem vettem fel. nagyon nehéz volt, bár igyekeztem megacélozni magam kívül-belül, mégis majdnem összeomlottam. soha nem csináltam még vele ilyet. emlegette is régebben, hogy én mindig felveszem a telefont, ha hív, soha nem tűnök el előle, és ez mennyire jó. (ő egyébként ugyanezt tudja hozni folyamatosan, és én ezt ugyanúgy nagyon szeretem benne.)

most viszont a kedve ellenére cselekedtem. tartottam magam, bár a lelkem közben szanaszéjjel hasadt.

hazaértem. levágtam a szatyrokat. éppen készültem volna felpróbálni az új cuccokat, amikor újra csengett a telefon. megint Zé volt az. akkor már felvettem. dühből.

meg is érezte rajtam azonnal. próbáltam vele semleges lenni, de ez persze nagyon távolságtartóra, hidegre, ingerültre sikeredett. mesélni akart néhány szóban az élményeiről, hogy hóviharba keveredtek, meg Bernáthegyi kutyával találkoztak, aki majdnem felfalta a csapat nagyobb darab tagjait. aztán megkérdezte, miért vagyok ideges, miért vagyok frusztrált. arra fogtam, hogy az a bajom, hogy én feltehetőleg soha nem jutok el oda (és nem úgy, és nem akkor, és nem azzal, akivel én akarok), ahol ő most járt. és ez nagyon bánt. és inkább ne meséljen, mert csak fájdalmat okoz.

persze győzködött ennek az ellenkezőjéről, és közben még magyarázkodott is, hogy eddig miért nem jelentkezett. sokáig a telefonja is le volt merülve, 4 nap után tudta feltölteni. akkor bizonyára meglepődve tapasztalta, hogy én bizony egyszer sem kerestem szombat óta. talán ezért jelentkezett be. és talán ezért érezte azt, hogy neheztelek rá, mert eddig nem hívott. kérte is, hogy ne haragudjak, hogy ne nehezteljek rá, mert ő ezt nem akarja. említette, hogy Erdély, a Hargita megihlette, és hogy bár eddig nem mondta, de ő régebben írt verseket, és úgy érzi, hogy most is tudna írni, a látottakról.

mondott még pár szót, aztán azzal búcsúzott, hogy nagyon örült, hogy hallotta a hangomat, és hogy nagyon szeretne látni, és reméli, hogy lehetősége lesz rá, és vigyázzak magamra.

elköszöntünk és letettük a telefont. azt hittem, belepusztulok a fájdalomba. hogy ezt kellett vele tennem. hogy így kellett vele beszélnem. mert hát igen, azt próbáltam vele éreztetni, hogy egyrészt nem tartozik nekem beszámolással semmiről, mert nem tartozunk össze, másrészt meg megkezdtem az aknamunkát, a leépítését magamról. és ez irgalmatlanul fájt.

megültem picit, el is bőgtem magam. nem is kicsit. hívtam Barbit azonnal, de isteni szerencséjére nem vette fel, így meg tudtam kímélni attól, hogy életemben először belezokogjak a telefonba. fél óra múlva, kicsit megnyugodva tudtam már vele beszélni. 

arra jutottunk közösen, hogy igen, le kell ülnöm Zével, és meg kell mondanom neki, hogy ne találkozzunk soha többé, vagy egy jó ideig ne kontaktáljunk, mert én egyszerűen így nem vagyok képes új, normális kapcsolat létesítésére. ha ennyiszer és ennyire jól együtt vagyunk, akkor soha az életemben nem fogom tudni elengedni, bármennyire is azon küzdök minden percben, vagy éppen azért, mert elkényelmesedek és nem küzdök, vagy nem elkényelmesedek, hanem elhiszem azt, hogy mégis ő az Igazi és leragadok. pedig állítólag nem ő az. 

tudom, sokszor mondtam már ezt, de most újra fel kell tennem a régi lemezt: nem volt még hozzá hasonló Férfival dolgom. és éppen ezért talán nem is olyan furcsa, hogy ez az első olyan kapcsolat, amin keményen dolgozok egy ideje. amit próbálok ésszel csinálni. mármint ha vele vagyok. kívülről persze úgy tűnhet, főleg az Olvasónak, aki csak morzsákat kap a napi történéseimből, a gondolataimból, a lelki tusákból, az engem ért impulzusokból és azok lenyomatából, hogy vaktában lövöldözök, és folyamatosan hülyeségeket csinálok és elbaszok mindent.

pedig ez a történet már jó ideje teljesen tudatosan irányított általam. legalább is próbálom. rengeteget dolgozom azon, hogy abban a kapcsolatban, amiben vagyunk Zével, jól érezze magát. hogy azt kapja, amire a Férfiak vágynak:

1. Bizalom

2. Elfogadás

3. Pozitív megítélés

4. Csodálat

5. Helyeslés

6. Megerősítés

sugárzom felé ezeket, mert tudom, hogy erre van szüksége. mint minden Férfinak. olyan a hozzáállásom, olyan a kommunikációm, amilyennek lennie kell, ha Férfival állok szemben. persze, elkövetek hibákat, de tudatosan törekszem arra, hogy egyre ritkábban tegyem.

és nemcsak ez, ami változott bennem. megértettem, hogy egy kapcsolat, mire eljut az igazi kiteljesedésig, több szakaszon megy keresztül. tudom már, hogy miért viselkednek máshogy a Férfiak és a Nők bizonyos szakaszokban. tudom már, hogy miért fontos végigjárni ezeket a szakaszokat, hogy miért kell ezeknek időt szentelni. és tudom azt is, hogy micsoda veszélyt hordoz magában az, ha a két fél éppen nem ugyanabban a szakaszban tart a kapcsolaton belül. 

ennek kapcsán sok-sok elhibázott lépésemről is fellebbent a fátyol. vagy leesett a hályog a szememről? tulajdonképpen mindegy is, hogyan fogalmazok. bár nem lehet már visszacsinálni azt a 4,5 hónapot, ami eltelt, főleg, mert az intimitás szakaszába nagyon korán átléptünk (talán még az sem lett volna késő, ha mostanáig várunk vele), pedig még igazából egyikőnk sem tartott ott (és még talán most sem tart...). akkor még csak erősen, nagyon-nagyon erősen vonzódtunk egymáshoz. aztán meg jól elbizonytalanodtunk mindketten. nem véletlenül volt a számtalan szakítás, majd visszatérés. 

a következő szakasz viszont az elköteleződés időszaka. amikor túl vagyunk a bizonytalanságon, a vonzódás továbbra is fennáll, úgy dönt mindkét fél, hogy csak a másikkal akar lenni, meg akarja próbálni, milyen igazából együtt. ami nem jelent feltétlenül együttélést, de ez már az igazi "együttjárás" szakasza. amikor még nem fekszünk le egymással, de kívánjuk a másikat, apró játékok, incselkedések vannak, de a legfontosabb feladat egymás még mélyebben való megismerése. 

ez a szakasz áll előttünk éppen. vagy állt. még mindig nem tudom hogy fogalmazzak helyesen... szóval jön, jönne ez a szakasz, csak együtt kellene eldöntenünk, hogy akarjuk-e. hogy készen állunk-e rá. nyilván, én elhatároztam, hogy nem akarom. nyilván már Zé is kifejtette párszor az álláspontját, hogy csak barátkozni akar. ezért kell vele leülnöm beszélni, hogy egyszer és mindenkorra lezárhassuk ezt a kérdést. 

a kérdést, hogy képes-e kinyitni a szívét, és elfordulni a múltjától, ami ugyanúgy kísérti, mint engem a saját múltam. és ami miatt most nekem is be kell zárnom a szívem, ha úgy döntünk, mert bizony engem az a múlt kísért, amiben azt történt, hogy ha nem zárom be, akkor nagyon sokáig padlón leszek, lelkileg, anyagilag, egészségileg összetörök, megrogyok és talán soha nem leszek képes talpraállni újra. kísért ez a múlt, mert nem akarok újra egy ilyen spirálba belekerülni. ezért még most be kell zárnom a szívem és nem szabad, hogy többé találkozzam vele, hogy minél könnyebben nyithassam ki a szívem valaki másnak. 

de ez nehéz. ez nagyon-nagyon nehéz. főleg olyan helyzetben, amikor egyszerűen szinte nincs semmi az "ellene" rovatban. kapirgálom, keresgetem, lenyúltam egészen a mélyére, de nincs. 

ebben a helyzetben mennyivel könnyebb lenne, ha csak ki kellene nyitnom a szívem és szeretetet adhatnék annak a Férfinak, aki igazán megérdemli. aki igazán rászolgált, mióta csak ismerem. nem mondom, hogy nem okozott fájdalmas perceket, órákat. nem mondom, hogy nem adott agyalnivalót. mégis, az együtt töltött percekre csak boldogsággal tudok visszagondolni. és ezekből az együtt töltött percekből rengeteg volt az elmúlt 4,5 hónapban. (nem úgy, mint a Bőgős esetében, akivel 5 hónapból nettó 3-at voltam kb. együtt. najó, inkább 2-t.)

azt mondom, neki is könnyebb lenne, ha nem falakat kellene építgetnie, hanem megoszthatná egy picit a saját Világát valakivel... ahogy próbálta is, próbálja is velem folyamatosan megosztani. hiszen ki mást hívhatna fel Erdélyből, ha nem engem? kinek mondhatná el, hogy 300 antikvár könyvet talált a kuka mellett, ha nem nekem? ki az, aki befejezi a mondatát, vagy akinek be tudja fejezni a gondolatait? én vagyok. 

a múlt mély nyomokat tud hagyni. ezt nem vitatom. én magam is igazolni tudom. de nem nézhetünk mindig hátra. nem görcsölhetünk mindig azon, hogy mi van ha újra megtörténik ugyanaz a szar... így nem lehet előre menni, többre jutni. 

azt mondom, neki is könnyebb lenne, ha nem építgetne falakat, és nem rágódna a múlton folyton. de nem tudhatom, hogy nála mi szerepel az "ellene" rovatban. nem tudhatom, benne mi játszódott le akkor, mikor látta, hogy egyáltalán nem kerestem. nem tudom mi játszódott le benne akkor, mikor egymás után többször nem vettem fel a telefont és az üzenetére sem válaszoltam. minden áron beszélni akart velem. a hangomat akarta hallani. és látni szeretne. de MIÉRT??? a barátok nem viselkednek így, én még mindig ezt mondom. több ez mint barátság, de tegyünk pontot a végére, ha több, ha nem. vagy így, vagy úgy. mert én ezt nem bírom ki. én nem akarok még egy évet elpocsékolni az életemből az önsajnálatra, a befordulásra, a piálásra, a szívásra. 

34 éves leszek iden (ahogy Zé is). minden perc drága, minden percért kár, amit nem úgy töltünk el, ahogy a lehetőségekhez képest a legjobban lehet. mégis mire várunk még? építgetjük a falakat? nézelődünk még? keresgélünk? 

ez az első olyan kapcsolat, amiért igen is dolgozom. amiért képes vagyok képezni magam, csak hogy még jobb legyen. lehet, hogy hiába? nyilván nem válik hátrányomra az önképzés ezen a téren, hiszen hajjaj, rengeteg hibát követtem el az előzőekkel. nem tudom. válasz egyelőre nincs. egyik kérdésemre sem.

szerda este egy álom teljesedett be, sajnos mégsem tudtam örülni. úgy látszik, a megálmodott 3:2 nem a Barca meccsre volt érvényes, hanem a MU-ra. szép, hogy nyertünk, fogadtam ismét, egy kis aprópénz újra leesett, de nem maradéktalan az öröm. a MU sajnos nem jutott tovább a BL elődöntőbe. :( fájdalom. sőt. gyász. ma a Rooney pólóm volt rajtam, hozzá fekete pulcsit vettem. gyászkeretbe tettem. hogy azért találjak pozitívat is ebben a történésben: csodálatos gólokat láthattam, és Rooneyt kezdőként, ami hatalmas meglepetés és öröm volt. aztán meg persze aggódás, hogy a sérülés mennyire befolyásolja a játékban. láthattuk, hogy nagymértékben. :(

ma csak fél napot dolgoztam. azt persze teljes feszültségben, folyamatos pörgéssel. kivettem mára egy fél nap szabit, hogy egy kicsit rendbekapjam a lakást a holnapi házibulira. jelentem, szinte semmit nem csináltam. :) a hűséges Olvasó már meg sem lepődik ezen. :) úgy döntöttem, holnap 1 óra alatt összecsapom munka után. :) mi bajom lehet?

cserébe néztem a Fidesz kampányzáró rendezvényét, élőben, ami hatalmas élmény volt. remek beszédeket hallottam. igen. azt gondolom, valahogy így kell egy kampányzárót megcsinálni. szép munka volt. 

(vicces volt, mert pár napja békákkal álmodtam. azt álmodtam, hogy kirándultam valahol egy társasággal, egy tisztáson haladtam át, ahol sárgásbarna avarnak tűnő terepen mentünk keresztül. mikor visszafelé jöttem, akkor ez az avar megmozdult. kiderült, hogy békák. elkezdtek ugrálni. de rengeteg volt. több ezer. szóval ugrálni kezdtek rám, a testemre. én meg csapkodtam le őket magamról, bár elvileg nem félek tőlük. szóval rámugráltak, megharaptak, a harapások helyén nagy dudorok lettek. az álmoskönyvben most megnéztem: "Béka, ha rád mászik: betegség." ... ez nem jó hír. és amiért ez most eszembe jutott és vicces volt az, hogy Pokorni Zoltán beszédében előkerült "a mocsár lecsapolásáról sem kérdezik meg a békákat" idézet... aztán erről eszembe jutott az álmom és nevettem. most, hogy már olvastam a jelentését, nem annyira...) furcsák ezek az álmok. egyre inkább oda kell rájuk figyelnem. 

a hétvégére egyébként minden pénzemet a Barcára tettem fel a bwinen. remélem, Messi gólvágó cipője a helyén lesz szombat este is. ;)

no, hát ennyi mára. 

és már csak 60 óra és ITT AZ IDŐ! :)

túl vagyok egy

érdekes húsvéton.

már a pénteki hazaút sem volt zökkenőmentes. az egy dolog, hogy uticigivel indítottam, még otthon. aztán persze rém érdekes volt az emberek között mászkálni, meg utazni. a villamoson kezdődött a hülyék napja, amikor is odajött hozzám valaki, egy kefíres flakonnal, hogy nem az én táskámból esett-e ki. hát nem.

aztán a vonaton jött oda valaki, hogy a túloldalon lévő táska, meg miegymás az enyém-e, vagy tudom-e, hogy kié. hát nem.

végül kiderült, hogy a gyépés pénztáros (vagy nem gyépés, csak át akart baszni) rossz jegyet adott, amit én persze nem néztem meg, mert én hülye megbíztam benne, na, mindegy a bakter meg kiszúrta, de én is akkor szúrtam ki, mikor odaadtam a bakternak, aztán meg akart büntetni, de lebeszéltem róla. 

ufff.

a buszra fél órát vártam, majdnem szétfagytam. parádés.

szombat reggel hívott Zé, már úton voltak Erdélybe. éppen arrafelé jártak, ahol én voltam. szerintem nem is tudta, csak valahogy ösztönösen akkor hívott. beszéltünk egy pár percet, a végén a könnyeimmel küszködve tettem le a telefont. najó, el is bőgtem magam, de ő nem vette észre. remélhetőleg. aggódtam érte, hogy mi lesz vele, mert félek, hogy nem tud vigyázni magára.

aztán kimentem az udvarra napozni. anyuékhoz odaszegődött egy nagyon aranyos kutya. rámnézett az édes szemeivel, azon is elbőgtem magam. legszivesebben hazahoztam volna magammal. de persze ez baromság lett volna. szóval elbőgtem magam, mert a kutya szemeiből olyan szintű szeretet sugárzott, amire nekem a legnagyobb szükségem van mostanság. 

vasárnap délelőtt istentiszteletre mentünk. meglepetés volt, hogy Sípos Ete Álmos Nagytiszteletű Úr tartotta. illetve csak nekem volt meglepetés, rajtam kívül mindenki tudta, hogy ő lesz. nekem viszont nagyon kellemes meglepetés volt, mert szeretem az igehirdetéseit hallgatni. és sajnos ritkán van rá lehetőségem, mert nagyjából már visszavonult. ha egyszer megkeresztelkedem végre, akkor nála teszem. viszont elég idős (bár ahhoz képest nagyon jól tartja magát), úgyhogy bele kell húznom... :) este volt még egy kis összezördülésünk apuval. de túléltük. úgy felhúzott egy pillanat alatt, hogy hirtelen azt gondoltam magamban, soha többé rá nem nyitom az ajtót, de hát egyrészt anyu miatt, másrészt meg úgy egyébként sem tehetem meg. lenyugodtam végül, de nagyon hiányzott, hogy legalább egy normális cigire rágyújthassak, amit egyébként éppen 72 óráig kellett mellőznöm az életemből. :(

a húsvétról még annyit, hogy nagyon remélem, jövő húsvétkor már lesz egy olyan pasim, aki azt mondja, hogy szarunk bele a húsvétba, inkább elmegyünk valahova kirándulni kettesben. :)

egész hétvégén az agyalás ment nálam persze. vasárnapról hétfőre az istennek se tudtam elaludni, csak kattogtam, mint egy hülye. sokáig azon, hogy is mondhatnám meg Zének, hogy költözzünk össze, hogy mégis próbáljuk meg, akár barátilag, akár mittomén. 

aztán meg már azon kattogtam, vasárnap éjjeltől, hogy milyen módon tudnám távoltartani magam tőle. hogy egyszerűen ne találkozzunk, mert sose jövök le róla, ha ezt így folytatom. a Bőgőssel is meg tudtam állni, hogy ne keressem (mármint egy idő után), akkor Zénél is meg kell állnom. úgyhogy ez most a terv. hogy nem veszem fel neki a telefont, ha netán keres, én meg magamtól nem fogom keresni. a szombat reggeli telefon óta nem is kontaktáltunk. bár akkor még kértem, az aggódásom miatt, hogy adjon magáról életjelet néha, most már ez sem hiányzik. nem akarom tudni, hogy mit csinál, merre jár, mi van vele. a bulizásaimat is úgy tervezem (ahova egyébként vele mentem volna), hogy megyek egyedül, vagy valaki mással. muszáj. ráadásul ha vele bulizok, akkor pasizásra sincs esélyem, szóval ezért se menjünk együtt sehova.

elméletileg csütörtökön érkeznek haza Erdélyből, úgyhogy a meccseket se vele nézem, hanem egyedül, de nem is baj, jó ez így. eddig is jó volt egyedül, akkor ezután is jó lesz.

hétvégén meg szavazás, akkor megint vidéken lesz, úgyhogy sanszos, hogy nem is lenne lehetőségünk összefutni.

na, nem is ragozom ezt túl, a lényeg, hogy távol tartom magam tőle, az a biztos. és ennyi.

szombat reggelre egyébként azt álmodtam, hogy egy madár sétálgat ottho, az udvarunkon. én néztem, hogy milyen madár ez, aztán rájöttem, hogy egy gólya, ráadásul kölyökgólya. Krúdy álmoskönyvében a jelentése: jóbarát. biztos megéreztem, hogy Zé hívni fog. a szülők erre persze egyből elkezdtek örülni, hogy jön az unoka. hát még csak az kéne... felejtős. :)))

vasárnap reggelre azt álmodtam, hogy egy repülőn ülök, valami vadászgépen. üldözök egy másik vadászgépet, meg engem is üldöz egy. parádés. :)

hétfő reggelre meg a 4-6 villamoson, annak is a Jászai Mari téri megállójánál töketlenkedek valami pasival. nem tudom melyik pasi volt, talán Zé, vagy valaki új, akit még nem ismerek. a híd felújítása miatt ment a baszakodás, hogy leszálljunk vagy mi legyen. őrület. :)

tegnap 5 után már otthon voltam. akartam csinálni ezt-azt, a Kos hívott, hogy menjek át hozzájuk, de én leginkább senkire nem voltam kíváncsi egy olyan 3 nap után, amikor össze voltam zárva a családdal. tudom, más hálás lenne azért, ha lenne családja, meg mittomén, de nekem most ultrasok volt. a saját problémáimmal voltam elfoglalva és így nehéz másokra koncentrálni, főleg, ha az időskori elbutulás jelei mutatkoznak. fárasztó, nah. :( viszont cserébe egy csomót olvastam megint, a Rubicon 3 számát töviről hegyire. úgyhogy olyan okos lettem bizonyos történelmi témákban, hogymég. :) tökre élveztem, hogy szívhatom magamba a tudást. :) 

szóval tegnap tévéztem, aztán korán felborultam. persze hajnalban meg emiatt felébredtem és egy óráig nem bírtam aludni, de hát ez hozzátartozik a korán lefekvéshez. :(

ja, ma reggelre megálmodtam, hogy a Barca-Arsenal 3:2 lesz este. asszem teszek rá egy kis pízt. :)

lábjegyzet

csak azért írtam ide, mert neki elküldeni nem akartam, meg nem is kellett volna, de az örökkévalóságnak ezt a gondolatot meg szerettem volna őrizni.

mondhatjuk pillanatnyi elmezavarnak is, bár nyilván nem az volt.

ha majd egyszer, valamikor, évek múlva, vagy akármi, valamilyen formában ezen írások a kezébe kerülnek, akkor nem baj, ha tudja, hogy abban a bizonyos pillanatban ezt éreztem, ezt gondoltam vele kapcsolatban.

hogy akkor majd mit kezd vele, és hogy a késői ráébredés mire lesz elég, mi lesz akkor még bennünk, az természetesen nem tudható így előre, bizonyossággal.

de akartam, hogy megmaradjon ez a szösszenet. és akartam, hogy egyszer majd szembejöjjön vele ez a mondat.

. . .

úgy érzem Te vagy a másik felem, és ezért szükségem van Rád . . .

nem tudtam elkerülni

tegnap, hogy ne találkozzam Zével. először inkább bosszantott a dolog, de aztán meg örültem neki.

felugrott, másfél órát volt nálam. röhögcséltünk, beszélgettünk, tévéztünk. ennyi.

sajnos mindig túl jó vele ahhoz, hogy le tudjak róla kattanni. de most egy jó darabig nem találkozunk tényleg, úgyhogy talán menni fog. :)

este indulok vidékre, most már várom, mert nagyon fáradt vagyok és nagyon kell a pihenés, otthon meg legalább azt lehet. :)

emellett szervezem az életem, a buli hegyeket, meg ilyesmi. jövő pénteken pl. házibuli lesz nálam, ha minden jól megy... :)

ezen kívül nagy öröm ért, mert Banya nemsokára újra a közelemben lesz, és akkor vigyázhatunk egymásra, ráadásul Bözsivel együtt lesznek a közelemben, ami meg pláne jó, mert hatalmas figura a csajszi. :) lesz majd őrültködés, vad bulizás, az már biztos. :)

szükségem lenne egy jó lelkizésre, egy jó nagy bőgésre, de most nincs kivel... remélhetőleg megoldódik ez is hamarosan. :)

kicsit frusztrál, hogy mostanában nem pörgök semmiféle társkeresőn, meg blogon, meg mittomén. valahogy hiányzik. de egyelőre még tartom magam az elhatározásomhoz, és nem fogom az internetre bízni, hogy megismerjem az Igazit. vagy hogy ő engem. :) persze bennem van az is, hogy így aztán soha nem lesz senkim, de mi van ha éppen így lesz? ezt nem tudhatom... 

és akkor most kellemes húsvétot mindenkinek. nulla locsolót, és nulla plusz kilót. :) 

kicsit elegem lett

Zéből tegnap és ma reggel. 

feljött este 8 körül. néztük a Barca meccset. végig őrjöngtük szinte. egészen magas fordulaton pörgött, ami mostanában ritka nála. reménykedtem, hogy ha már ilyen jó formában van, akkor legalább tolunk egy eü. szexet, de olyat, ami nekem is jó. de hát még csak meg se csókolt. se este, se reggel.

felkelt kávét főzni, adott enni a macskának, levitte a szemetet... 

én meg ettől teljesen kiborultam. hogy mi a fasznak segít, meg jófejkedik, meg bárakármi, ahelyett, hogy szeretne, vagy legalább szexelnénk néha.

jó morcos is voltam emiatt reggel, éreztettem is vele, alig szóltam hozzá, majd szinte kidobtam a lakásból és bevágtam mögötte az ajtót. 

ráadásul az MR2-n reggel tréfálkozott a műsorvezető, hogy április elseje van, a bolondozások napja, vagy mittomén, de hogy egy a biztos, hogy ma lehet szeretni bolondulásig. na, én erre felmordultam, hogy "ja, persze". szóval ennyit erről. legszívesebben persze azt mondtam volna: "gyere Macska, szeressük egymást, te legalább viszonzod az érzéseimet..." áhhhh... :(

azt álmodtam egyébként, hogy Zével beszélünk (most először álmodtam vele), és azt mondja, hogy most akkor ő eltűnik és ne keressem, és ennyi volt és ne tovább, és még az emlékét is töröljem ki az agyamból.

a hétvégén egyébként Erdélybe megy, már dicsekedett, hogy milyen magas viaduktról fog bungee jumpingolni. fogalmam sincs, hogy mikor és milyen állapotban fog onnan előkerülni, de nem is érdekel.