van új blog

kérd el a címét mailben. ;)

egyetlen hír van

velem kapcsolatban, hogy szakítottam Kereskedővel. ha minden igaz, és nagyon remélem, hogy így lesz, a hó végéig el is költözik.

nem vagyok megborulva, az én döntésem volt. őszintén szólva: mindig is kevés volt nekem, csak örültem, hogy van valaki, és belementem. már idén márciusban meg akartam ezt lépni, de akkor még kitartottam, de most már nincs tovább.

ő nyilván jobban ki van ettől borulva, bár igazából nem is beszélünk, nem is találkozunk napok (de ha jobban bele gondolok: hetek, hónapok) óta. ez is vezetett a dolgok végéhez.

meg az is, hogy kevés, mint jégkrémben a gleccser. :) LAndie bezzeg ezt már látta az elején, én meg csak hazudoztam folyamatosan, leginkább magamnak, hogy ez nekem jó, nekem ez kell. 

nem volt jó, nem kellett. egy percig nem voltam szerelmes. na, jó, voltak pillanatok, napok, amikor valami mintha megmoccant volna, de ez mind átmenetileg volt csak az életemben.

most újra összerakom magam, mert ez az 1 év azért rendesen leamortizált, nem foglalkoztam magammal egyáltalán, és jövő év elején jöhet, akinek jönnie kell. :) addig nincs pasizás... ;)

és tervezem, hogy új blogot nyitok, valami újba kell kezdenem, tiszta lappal. talán valami ilyesmi lesz a neve is, még nem tudom. de nem lesz titkos, majd megmutizom annak, aki erre jár. :) és persze igyekszem rendszeresen írni is bele.

ennek itt most vége, nincs értelme folytatni tovább ezt sem. 

csodálatos új élet vár rám, csak rajtam múlik, hogy megkapok-e mindent, amit csak szeretnék. hiszek benne.

és ha akartok jó könyvet olvasni, akkor Pacskovszky Zsolt Szabadesés c. könyvét nagyon ajánlom! :)

unalmas lenne ha

megint azt írnám, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolót? :)

kicsit elmaradtam, najó, nem kicsit, nagyon, de megvagyok, élek, virulok. :)

nem volt ez mindig így, nem véletlenül hallgattam el december közepén. azóta elég sok minden történt velem. az év vége nagyon feszes volt, a munkahelyemen teljesen kiborítottak, ráadásul valami gyomorbaj is elkapott, azzal kóvályogtam jobbra-balra, szóval nem volt kellemes. a karácsonyi buliról csak hányni jártam ki, és Kereskedő jött értem, hogy hazakísérjen, annyira szarul voltam, jártányi erőm nem volt. ez aztán rendbe jött, szerencsére.

a szilveszter csöndesen telt, valami filmet néztünk, úgy emlékszem, aztán valahogy éjfél után 40 perccel jutott eszünkbe, hogy koccintsunk, meg is tettük, baracklével. :) a pezsgő meg azóta is a hűtőben csücsül. hát, nem volt nagy ereszdelahajam. :))

év elején még dolgozott bennem az ideg, a munkahelyem miatt, hogy múlt év végén meghurcoltak, és kicsináltak, és úgy éreztem, hogy mindezt azért, hogy az év végi borítékot ne kelljen odaadni. aztán persze találtak még egyéb indokokat is erre. no, ezt a jutalomnélküliséget kb. 2-3 hónapomba telt feldolgozni, de inkább 2. év elején állandóan lógtam a melóból, amikor csak tehettem, állásinterjúkra jártam, kerestem más lehetőséget ezerrel.

márciusra már kezdtem lecsillapodni, és mostanra eljutottam oda, hogy szeretem a munkám, szeretem a munkahelyem, meg minden. :) 

azért még most is lógok, amikor csak tudok, de már nem úgy jövök be reggelente, hogy utálom ezt az egészet. és ez sokat számít. :) illetve úgy dolgozom, mint egy kisangyal, mert idén év végén kell az a kibaszott boríték, de nagyon!!! :)

nemcsak a munkám, a magánéletem miatt is elég mély gödörbe kerültem év elején. írtam volna én, de nem volt erőm. a fejemben cikáztak a gondolatok, de a lustaság mindent felülírt. 

Kereskedővel kapcsolatban kerültem mélypontra. ő is munkahelyváltáson kezdett dolgozni év elején, mert a saját melóját utálta, és rémesen szarul is keresett, de valahogy semmi nem akart összejönni neki. úgy éreztem, hogy egy idő után már nem is akarja a munkahelyváltást, csak várja a sült galambot, vagy hogy valaki megoldja helyette az életét.

arra is gondoltam persze, ezzel párhuzamosan, hogy mint Férfit, őt is nyomasztja a sikertelenség, és nem kéne még nekem is ezzel cseszegetnem, és emiatt volt, hogy elszégyelltem magam, de legtöbbször úrrá lett rajtam az oroszlán, meg a vérem, amit belém neveltek, hogy igenis, nem akarom eltartani a pasimat, úgyhogy legyen valami olyan melója, ami őt magát legalább eltartja (engem továbbra sem kell). voltak olyan pillanataim, amikor ott tartottam, hogy összecsomagolom a cuccát, és megkérem, hogy menjen el. voltam nagyon-nagyon rossz passzban. 

szerencsére viszont mindent sikerült megbeszélnünk, és hát milyen az élet, természetesen én találtam neki új melót, mégpedig szakácskodást, ami a másik szakmája, és amit sokkal jobban szeret a kereskedőségnél, és most már másfél hónapja ott dolgozik, egy ideig párhuzamosan ment a kettő, de most már a régi helyről kilépett, és csak itt van.

mérföldekkel jobban keres, mint eddig (mondjuk még most sem keres annyit, mint én), és imádja a melóját, a kollégáit, a munkahelyét, meg mindent. :)

azóta persze még többet főz otthon, én meg csak dagadok. :) najó, hát 2-3 kg ugrál le és fel. na, mondjuk, nem mintha érdekelne. :) a testem gyönyörű, tökéletes, teljesen meg vagyok elégedve magammal. :) főleg, hogy múlt szombaton, meg tegnap is voltunk strandolni a Tesómmal, és most már olyan remek színem van, hogy ihaj! :) 

Kereskedővel bővebben azért az van, hogy sokkal több érv szól mellette, mint ellene. rengeteget gondolkodtam az elmúlt 3-4 hónapban, róla, kettőnkről, magamról, és mostanára eljutottam oda, hogy elhiszem, hogy a munka és a magánélet is lehet egyszerre jó és harmonikus (és tényleg! most is így van!), egyszerűen hátradőltem, és élvezem az életem.

elengedtem magam, nem görcsölök rá semmire, se a pénzre, se új munkára, se új pasira (voltam olyan mélyponton, hogy felregeltem egy társkeresőre, de már töröltem is magam), mert minden úgy van jól, ahogy van, és most nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben. boldog vagyok, nah. csak kimondtam. :) de mert tényleg ez van! :)

és ez nem olyan boldogság, hogy belenyugodtam valami szarba, vagy beletörődtem volna a sorsomba, vagy elnyomtam volna magamban bármit is. nem. ez olyan színtiszta, igazi boldogság, elégedettség, harmónia. 

ha csak arra gondolok, hogy mennyire szerettem egyedül lenni, de még miután Kereskedővel összeköltöztünk, utána is loptam a perceket, amiket egyedül lehettem, most meg már egyáltalán nem. alig várom, hogy hazajöjjön, hogy együtt legyünk. beláttam, hogy nem egy partyarc, nem lehet sűrűn elrángatni bulizni, de pl. januárban eljött velem Flash koncertre, amitől először féltem, hogy majd tetszik-e neki, kibírja-e egyáltalán, de aztán nagyon zsír volt minden. :) meg majd fog ő még jönni, ha lesz ideje, energiája, de az az igazság, hogy annyira nekem sem hiányzik. persze, mikor Atmos vagy John Digweed éppen Budapesten pörget, akkor nyilván mennék, mint állat, de mikor meg ott van, hogy akkor buli, akkor meg semmi kedvem semmihez. be kellett látnom, hogy elég volt a pörgésből. ráadásul kezdem unni, hogy minden buliban én vagyok a legidősebb (kivéve Ozorát). mindenhol csak a picsoidok vannak, meg persze a tinédzserek. én meg nem vagyok rájuk kíváncsi. természetesen Ozorára már megvan a jegyem, és már csak 98-at kell aludni a nyitókoncertig, azt nagyon várom! sajnos Kereskedő idén sem tud csatlakozni hozzám (az új meló miatt), de talán majd jövőre. én mindenesetre megyek, és jól fogom érezni magam. :) 

szóval nagyon jó együtt lenni, együtt főzni, együtt kajálni, együtt filmeket vagy meccset nézni... és a szex is jó. :) volt időszak, amikor nem kívántam, mint Férfit, egyáltalán. volt majdnem 1 hónapos kihagyás amíg nem szexeltünk. de már ez is helyreállt. :) 

közben elkezdett az én fodrászomhoz járni, aki csodát művelt vele, mert olyan hajat csinált neki, amitől legalább 5-8 évvel fiatalabbnak tűnik, és 2 hete már kontaktlencsét hord, ami még sokat dobott rajta. szóval rá tudok izgulni bármikor. :) 

főleg a magabiztossága izgat fel. ami azért eddig nem volt rá jellemző, vagy csak nyomokban. a szeme miatt nagyon sok parája volt, meg úgy egyáltalán. de most, hogy a munkában is jól érzi magát, meg a bőrében is, úgy egyáltalán, ettől még férfiasabb lett, és ez csak a nedves bugyis érzést tudja kiváltani belőlem. :)

a szüleim imádják Kereskedőt. az egész karácsonyt náluk töltöttük, békességben, szeretetben. kapott tőlük is egy csomó ajándékot, meg persze zabáltunk jókat. :) szóval nagyon klassz volt minden. március elején Mezőkövesden voltunk együtt, családilag, 5-en, az is tök jó volt. bár a végén kicsit összekaptunk Kereskedővel (akkor még nem volt az új meló kilátásban sem), de összességében jó volt minden. :) ja, és Kereskedő is imádja a szüleimet. tiszta lelki beteg, hogy most hétvégén, mikor Anyák Napjára utazunk haza, nem tud velünk jönni, mert végig dolgozik, és ki is találta, hogy jövő héten menjünk le megint, mert akkor ő is ráér, mert imád ott lenni. és alig várja, hogy kapálhasson, meg áshasson, meg apu adjon neki valami kerti munkát. Istenem... köszönöm, hogy ilyen Férfit adtál nekem! :)

nekem is fontos ám, hogy jól kijön a szüleimmel, hogy szívesen látják, ráadásul a Tesóm is imádja, még mindig, ezek nem elhanyagolható dolgok.

amúgy meg nemhogy pénzben, de szavakban sem kifejezhető az, amit Kereskedőtől nap mint nap kapok. az odafigyelés, a kedvesség, a szeretet, az imádat, a törődés, a megértés, a hűség, a vidámság, a békesség, a harmónia... és csak néhányat említettem. egy hangos szó nem hangzott még el közöttünk, még talán nem is veszekedtünk soha, vagy nem a szó szoros értelmében. ha együtt vagyunk, akkor mindig nyugi van, ha ideges vagyok, akkor fel lehet hívni, hogy lenyugtasson. mindig meghallgat, mindig odafigyel arra, amit mondok, figyel a véleményemre, tanácsaimra, és igyekszik a kedvemre tenni. befejezzük egymás mondatait, kitaláljuk egymás gondolatait... kicsit olyan, mint mikor Zével voltam, de annál annyival több, hogy Kereskedő halálosan szerelmes belém, és úgy szeret, ahogy vagyok. és valójában a mondat utolsó része a legfontosabb: úgy szeret, ahogy vagyok. nem akar megváltoztatni, de nem is ítél el semmi szarságom miatt. ő egyszerűen csak istenít, a tenyerén hordoz, csodál engem, mindazt, ami én vagyok. soha nem volt még ilyen Férfi mellettem... őszintén szólva, azt a pörgést, amit mondjuk a Bőgőssel műveltünk anno, én már nem is bírnám. Zével már kevésbé pörögtünk, vele jobban el tudtuk tölteni az időt 4 fal között, de ugye nem volt tökéletes.

most viszont minden klappol. :) ezért is vagyok boldog. :) és ezért dőltem hátra, és engedtem el magam végre. mert nincs problémám, nincs min görcsölnöm, akkor meg minek tegyem? az életem tökéletes, minden szempontból. :) a Tesóm is boldog, mert megszabadult a fos kapcsolatától (most már szerencsére ő is így értékeli a múlt őszön történt szakítást), van neki új, éli az életét, kinyílt, mint egy virág, fel merte vállalni és megmutatni önmagát, hogy milyen csodálatos ember is ő, és meg is lett az eredménye. rátalált az a Szerelem, amit már nagyon megérdemelt. és a munkája is faszányos, szóval ő is lubickol. :)

a Szüleim is rendben vannak, korukhoz képest mondhatom, hogy egészségesek, pénteken már végre újra láthatom is őket. :)

van néhány Barátom is, pont amennyi kell, bár ha egy sem volna, már azt sem bánnám, mert a Tesómmal végre olyan szintre jutott a kapcsolatunk, hogy igazából ő lett a legjobb Barátnőm. persze, vannak még olyan Hölgyek a szívemben, akiket még mindig nagyon szeretek, még ha ritkán kommunikálunk, akkor is, meg még egy Úriember is (igen, Csírabácsi, Rád gondoltam), de mindenkit a helyén kezelek (már akinél szükség volt egyáltalán ilyesmire), és mindenkibe annyi energiát fektetek, amennyit az illető belém. a lúzerek most már tényleg a túloldalon vannak. engem többet nem szopathat, alázhat meg senki olyan címen, hogy "ja, de barátok vagyunk!". lófaszt. ez a világ elmúlt. 

igazából Kereskedővel is tudunk úgy működni, mint a barátok, mert neki mindent el lehet mondani, vele mindent meg lehet beszélni. és ez is annyira jóóóó! :)

és hogy mi foglalkoztatott még az utóbbi hónapokban, amióta nem írtam? egyrészt egy új blogot tervezek, amiben majd a rózsaszín szirupos életünket fogom megírni. persze csak a főbb történéseket, amik aranyosak, érdekesek. azzal párhuzamosan ezt a blogot be is fogom zárni.

másrészt meg a MU. csak a MU!! :) na, meg RvP. :) én abba a pasiba titkon szerelmes vagyok... amikor a múltkor odarohant SAF-hoz gólörülni, elbőgtem magam. annyira megható volt az egész, és olyan szintű mentális és szakmai kapcsolatról árulkodik ez, mármint ami a menedzser és a játékosok között van, hogy az valami félelmetes... na, ezért a MU. és ezért SAF. ezt valahogy így kellene mindenhol. persze, nyomokban látni ilyet, pl. Klopp a Dortmundnál, de ő meg más korosztály, meg a csapata is az.

de hogy SAF szilveszterkor 72 éves lesz, és még mindig képes ilyen közeli kapcsolatban lenni a játékosaival, hogy egy hosszú góltalansági sorozat után RvP odarohan hozzá, és úgy öleli magához, mintha a saját nagypapája lenne, és együtt ugrálva örülnek a gólnak... hát még most is kiráz a hideg, ha erre a sztorira gondolok.

RvP fantasztikus ember. csak hálás lehet minden MU szurker, hogy hozzánk igazolt. ez nem kérdés. és amiért jött, azt meg is tette, megnyerte nekünk a 20. bajnoki címet. és nem kérdés, hogy ő nyerte meg nekünk. 

a többi sorozatról meg csak annyit, hogy a török bírók mind, egytől egyig, elmehetnek a jó édes anyjukba. ennyi. döntősök lennénk, ha ez a buzerátor nem állítja ki anno Nanit. na, erről tényleg ennyit. :S

amúgy most is dolgozom, cserébe holnap csak délre kell jönnöm, ami azért jó, mert Kereskedő szabadnapos, vagyis 11-ig punnyadhatunk az ágyban, vagy akár szexelhetünk is. :) lehet, hogy főzök is ma valamit, még nem tudom... bár annyi mosatlan van, és olyan későn fogok hazaérni ma, hogy csoda lenne, ha főznék, de majd meglátom. :) ja, mert Kereskedő ma éjfélre ér haza melóból, és meglepném vacsival (mostanában állandóan éjszaka eszünk), de inkább majd főzzön magának bent valamit szerintem. :)

no, hát ez van velem, így élünk mi, kettecskén, idestova 10 hónapja. :) a Kiccica is jól van ám, azt el is felejtem, pedig neki is minden nap szerelmet vallok. :) ja, és februárban levágattam a hajam, növessze a franc tovább. :) úgyhogy most elvileg rövid hajam van, csak azóta se jutottam el fodrászhoz, de most már tényleg megyek, és megint rövid lesz. :) a vörös szín maradt, az nem kérdés. :) kell egy Vörös Ördög a családunkba. :)