mindenképpen jelentkezni akartam

még karácsony előtt. mármint itt. van néhány dolog, ami az elmúlt egy hétben történt, és szeretném dokumentálni.
úgy kezdődött, hogy szombat estére teljesen belázasodtam, másnapra a mandulám is bedagadt, de csak a jobb oldali, ott, ahol még a fülem jó, bár az is el kezdett fájni. nem voltam túl jól, vettem is homeopátiás orvosságot, hogy segítsen, mert nem akartam karácsonyra beteg lenni. vasárnap délután végre befestettem a hajam, vörösre. nem olyan lett megint, mint amit vártam, de állítólag nem lett rossz. :)

nem mondom, hogy hétfőn reggel egészségesen mentem be dolgozni, de bementem. este még felugrottam Gaby kolléganőmhöz beteglátogatóba, meg dumizni egy kicsit, be is vertünk 3 páleszt, hogy mindketten jobban legyünk. :) este 9-re értem haza.
kedden már csak egy fél nap munkát kellett átvészelni, hiszen délután karácsonyoztunk kiscsoportosan. akkor kaptam meg a karácsonyi jutalmamat is, ami fülig érő vigyort varázsolt az arcomra, ahogy már említettem.
masszív ivásba kezdtünk bent, aztán még valaki kitalálta, hogy menjünk el egy helyre, ott majd milyen jó lesz, de aki kitalálta, az majd később csatlakozik. na, két opival, két sráccal el is mentem, de aztán nem érkezett meg akit vártunk, így végül este 10 után botorkáltam haza. hulla fáradtan és betegen.
annyira fájt a fejem jobb oldala akkor már, hogy azt hittem, nőnek a fogaim. vagy nem is tudom micsoda történik... éjjel alig aludtam, pedig mantráztam, meditáltam, persze gyógyszert is vettem be, hogy múljon el a fájdalom, de minden hasztalan volt. kb. 3 órányi alvással keltem fel szerda reggel fél6-kor, és halálomon voltam. mindegy, nem volt kecmec, menni kellett, mert a busz 7-kor indult Bécsbe.
igen, Bécsben voltam szerdán, ez volt a cég karácsonyi ajándéka mindenkinek. nem is a mi cégünk lett volna, ha nem úgy indul ahogy. ugyanis a fővárost elhagyva, a 19. km-nél lerobbant a buszunk. időre mentünk volna a Schönbrunni kastélyba, idegenvezetésre, de mivel másfél órát vártunk a cserebuszra, így persze nem lett belőle semmi. délre értünk végül oda, körbesétáltunk a kastély előtt a vásárban, lőttem néhány képet, ittam egy narancsos puncsot, aztán ennyi. 
bementünk a városba egy helyre ebédelni, leves, borjúbécsi, almásrétes volt a menü. azt talán nem kell mondanom, hogy a buszon már megkezdődött a masszív ivás, pálinka+bor kombó állt rendelkezésünkre. én meg durva fájdalomcsillapítókra ittam, szóval remekül éreztem magam. :)
Bécsben először még sütött a nap, de nagyon hideg szél fújt, aztán elkezdett esni az eső is. :(
ebéd után kilöktek minket a belvárosba, egy hevenyészett térképpel, melyről csak az maradt le, hogy hol lesz a buszunk, hova kell odaérni. volt kb. 2 óránk, hogy megtaláljuk a buszt, de előtte a karácsonyi vásárt. kaptunk 6 emberenként 100 eurót, amit elkölthettünk kajára, piára a vásárban. csodás volt az egész, mert senki se tudta, hogy merre kell menni, szar volt az idő is. megtaláltunk egy vásárt, nagyon örültünk neki (én már untam mint a szart), mikor kiderült, hogy az nem volt semmi, az igazi vásárba akkor jutottunk el, mikor már elvileg a busznál kellett volna találkoznunk. szóval az igazi vásárra valójában semmi időnk nem volt, nem is láttam belőle sokat. viszont ez legalább egy parkban volt, ahol a fák között az utirakétát el tudtuk durrantani. na, onnantól kezdve már nem fáztam, és a kedvem is sokkal jobb volt! :) varázslatos volt az egész, én csak pofáztam és röhögtem. :) találtunk egy fánkos-muffinos árust, ahol bevásároltunk sok pénzért. de tényleg, egy kör fánk több, mint 7000 ft-ba került. mondjuk kurvára nem érdekelt senkit, mert kaptunk rá pénzt, ráadásul mocskosul finom volt minden! :)
az egyéb árusoknál az én pénztárcámhoz horror áron volt minden, meg már az n+1-dik karácsonyi bizbaszárus tényleg unalmas. azért a Testvéremnek hoztam egy szépséget, remélem, tetszik majd neki. :) 
na, mikor már majdnem bőgtünk a hidegtől, meg az idegtől, hogy eltévedtünk, itt hagytak minket, vagy egyáltalán hol a picsában van a buszunk, akkor összetalálkoztunk a csoport néhány tagjával, akik szintén a buszt keresték. így megnyugodtam, hogy nem mi vagyunk lúzerek. főleg, hogy már a rendőröket is megkérdeztük, hogy "Who ist der(das?) punkt?" :D tág pupillával... uhhh... :) 
végre megjött a busz, felültünk, megmelegedtünk, aztán röhögtünk hazáig. :) emeletes busz volt, és az első sorba sikerült ülnünk, a sofőr fölé, vagyis jó helyünk volt egész úton. zoknit és cipőt levettünk, és az átfagyott lábainkat a fűtőtesten melengettük. megettük a muffinokat, meg a fánkokat, amiket bevásároltunk, aztán ennyi. piáltunk tovább. :)
a határ után megálltunk még egyszer, akkor a maradék trombitát megfújtuk az egyik sráccal, amitől ő bealudt, én meg még vihogtam egy darabig, de később kezdődött a Fulham-MU meccs, és én inkább azt követtem a mobilomon. :)
negyed 11-re értem haza, a meccs végét még meg is tudtam nézni. meg is érte, hiszen gólparádé lett. :) Roo hatalmas bombája, Berbatov pimasz sarkazása bearanyozta a napot. :)

csütörtökön délben bírtam felkelni, még mindig szarul voltam persze. délután elszaladtam a plázába Valtinak ajándékot venni, mert a szülinapi zsúrjára voltam hivatalos. meg persze a drága Barátnőim, Barbi és Viki is kapott egy-egy apróságot az egész évi, velem szemben mutatott türelmükért és a szeretetükért. végre én adhattam, és ez olyan jó érzés!
még a plázában összetalálkoztam Hétfőivel, és nagyon-nagyon megörültem neki! kb. 10 percet voltunk együtt (rágyújtottunk gyorsan a találkozásunk örömére), de én nagyon feltöltődtem tőle. régen éreztem már ilyet, hogy valakivel még összefutni is annyira jó, még az is örömmel tölt el. egy ember az embertelenségben... vagy valami ilyesmi. :) jól megölelgettük egymást, kétszer is, és már alig várom, hogy újra találkozzunk és csapjunk egy görbe estét, egy jó nagy beszélgetéssel megfűszerezve. :)

a szülinapi zsúr remekül sikerült. én személy szerint kiválóan éreztem magam! jó volt Viki szüleivel kicsit többet együtt lenni, meg persze a többi családtaggal, baráttal is. néha úgy éreztem, csak én fogom az idősebb korosztály hullámhosszát, de hát jól van ez így. finom kaják voltak, meg jó piák, és mindenki aranyos volt. Valti persze a legaranyosabb. tündérkisfiú, ez nem kérdés. :) 

tegnap volt még egy bevásárlós köröm, előbb egyedül, aztán még a Tesómmal. némi feszkó támadt, de aztán simán lerendeztük. vettünk apukámnak egy új Bibliát, mert otthon csak olyan van, ami nagyon apróbetűs, és mivel már alig lát szegény, nem tudja elolvasni. na, most kap egy másikat. :) a következő lelkigyakorlatra már viheti ezt magával. :)
aztán este már csak tévéztem, meg leginkább nem csináltam semmit. kiterveltem jövő hétre a menetrendet, hogy miként fogok haladni a lakással. ha minden jól megy, akkor keddtől péntekig készre vágok mindent, és jövő hétvégén csak pihiznem kell. :)

ma délután 3 körül (vagyis 4, ahogy a Tesómékat ismerem) indulunk haza, és hétfőn jövünk vissza. ma nem megyünk istentiszteletre csak holnap, vagy hétfőn délelőtt. én mennék már ma is, de ki fogom bírni holnapig. 

bár a karácsonyi jutalom majdnem fele az indiai út költségeinek, és azt mondtam, hogy majd összetarhálom a másik felét, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ennek az összegnek most így a seggére verni azonnal. igaz, megdolgoztam érte, ez az én munkám gyümölcse, és arra kellene költeni, ami nekem a legjobb, de talán most nem kéne mégsem azonnal felélni mindent, inkább legyen tartalékom, sőt, legyen már most meg a pénzem Ozorára, más valójában úgysem nagyon érdekel. talán meglepem magam egy okostelefonnal és/vagy egy fényképezőgéppel, mert ezekre vágyom leginkább. India nem szalad el, mindig ott lesz, ahol most van, még bármikor eljuthatok oda. ha nem 2012-ben, akkor talán majd egy év múlva... 

a társkeresésről nem tudok újdonsággal beszámolni. viszont rá kell jönnöm, még mindig a lila oldalon vannak olyan figurák, akik fel tudják kelteni az érdeklődésemet. (lila oldal=szex társkereső) egy hagyományos oldalon a felhozatal rémes. mindenesetre nem siettetek semmit, nincs semmi kényszer, magamat kell formába hozni előbb, aztán jöhet minden más. :)

no, nagyjából ennyi a beszámoló, még összevakarom magam, kicsit pihengetek és ennyi. 

más nem is maradt hátra, mint hogy minden kedves Olvasómnak, Barátomnak és persze Ellenségemnek áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánjak. szeretném, ha mindannyian arra koncentrálnátok, hogy a szeretteitekkel együtt lehessetek és ne az ajándékok értékén/mennyiségén versenyezzetek bárkivel is. 

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

nem tudom levakarni

a vigyort a pofámról. hát na, mostanában nem volt ilyen, de most van. és kurvajó érzés. :) és persze sokat dolgoztam ezen fejben, az is igaz, meg azért csak nem volt szar a melóm se. :) ja, mert igen, kaptam karácsonyi jutalmat. :) és ennek örülök most ilyen felhőtlenül. :)
és annyira durva, hogy ezzel mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. főleg az ilyen nehezebben helyzetben lévőén, mint én vagyok. így már egyenesen várom, hogy elkezdődjön a jövő év, és megmutathassam, hogy megérdemeltem, és rászolgáltam, és rá fogok szolgálni a jövő évben is. 
najó, ha két ünnep között bekopogtatna a milliomos stramm 40-es, akire várok, akkor nyilván kalap-kabát, de azon is dolgozni kell, fejben is természetesen, és most, hogy a boríték megvan, már látom, hogy érdemes. :) persze, eddig is tudtam, hogy érdemes, de ilyen kézzelfogható eredmény talán most van először. :)
nem akarom túlmagyarázni, megköszöntem szépen, pedig még nem is tudtam mennyi az annyi, aztán szinte meghatódva, fülig érő szájjal jöttem a helyemre. és teljesen őszintén mondtam FA-nak, hogy "jól éreztem itt magam idén". mert tényleg így van. alapvetően jó kis év volt, és még azt is értékelték, hogy új ügyfelet hoztam be, holott nekem ez nem is feladatom. voltak persze súrlódások OJ-val, de ez meg annak köszönhető, hogy állandóan egymás szájában vagyunk. 

na, az a remek, hogy most jól be is rúgtam. ezt a posztot kicsit szüneteltettem, de most megyünk tovább egy helyre. már megint beosztottakkal iszom. remek. ennyit a tekintélyről.
a lényeg, hogy boldog vagyok és jól érzem magam. :)

és a mandulagyula meg monnyon le, ami szombatra elkapott. algoflex forte+pia mindenre gyógyír. :)

beüzemeltem a netet

itthon és egészen jól működik. egyelőre meg vagyok elégedve. :)
remélem, az adatforgalom-számláló is jól fog működni. bár most csak azért írok, hogy jelentkezzek, amúgy meg a netezés egyszerűen nem érdekel, nem mozgat meg. vagy legalábbis itthon nem pocsékolom rá az időmet.

megnéztem este a Sleepers - Pokoli lecke c. filmet. még mindig zseniális és szívbemarkoló. a szereposztásról már nem is beszélek, hiszen Kevin Bacon, Brad Pitt, Robert De Niro és Dustin Hoffmann látható a főbb karakterekben. bárki bármit mond, szerintem Brad Pitt egy zseni, neki valami istenadta tehetsége van. nemcsak zsönyörű, de a filmjei is jók. najó, mondjuk ilyen Trója-féle opuszokat nem sorolok ide. persze, abban is biztosan jó volt, de az nekem valahogy nem jött be mégsem. 

és néztem végre pornót is. na, az már nagyon kellett. ahogy elnézem a társkeresős pasifelhozatalt, továbbra is a két kezemre, meg a szexfilmekre leszek utalva. :/

ma pihenőnapot tartok. hogy mit nem fogok csinálni? SEMMIT nem fogok csinálni! :) ja, de, fejben már Indiában vagyok, folyamatosan. :)

mivel már nincs

kedvem dolgozni ma, meg a héten, meg ebben az évben sem (de még másfél munkanap hátravan belőle sajnos), ezért írok inkább ide. :)

semmi különös nem történt, de írhatnékom lett. :)

szóval amit mindenképpen el akarok mondani, hogy az HBO Comedy szállítja a legjobb vígjáték-sorozatokat. a legújabb kedvencem a Hogy ne éld az életed c. eposz. mert egyszerűen parádés! imádom az ilyen sorozatokat/filmeket, ahol megmutatják/leforgatják azt, amit a szereplő csak gondol, vagy megtenné, de nem, vagy mittomén. na, ebben is ez megy, frenetikus. a főszereplő igazi kőbunkó faszi, és ő keveredik hol ilyen, hol olyan szitukba. sikítok a röhögéstől, olyan szitukba. :) 

a másik, hogy megjött az értesítő az indiai útról, ami tavaszra van tervezve, és amin én is szeretnék részt venni... aha. 500.000,- Ft-ba kerül. ugyan ebben minden benne van (mondjuk a védőoltásokon kívül), még a költőpénz is, de hát akkor is... persze igyekszem pozitívan gondolkodni, és bevonzani egy jó vastag év végi borítékot (ma már minden nap azért hálálkodom, hogy meglegyen), de az ilyen vastag talán úgysem lesz, de mégis... ha már fele meglenne, a másik felét esküszöm összetarhálnám. bármennyire is nem kenyerem a kérés, de inkább ezt kérem előre mindenkitől névnap+szülinap+jövő karácsony... fú, és eljuthatok Delhibe, meg Agraba, megnézhetem a Taj Mahalt, mártózhatok a Gangeszben... OMG!!! máris totál kész vagyok. és ráadásul ez az a kirándulás, amire szívesen "pazarolok" 10 nap szabadságot. :) 
január 15-ig kell jelentkezni, addig ki kell találnom hogyan oldom meg. tudom, hogy meglesz. hiszek benne!! eljutok Indiába egyszerűbben, mint gondolnám, és hamarabb, mint gondolnám. :)
ráadásul ez az indiai út tulajdonképpen egy gasztronómiai utazás is. ez a neve pontosan: "Két hetes út Indiában az Aranyháromszögben - a gasztronómia, a kultúra és a spiritualitás jegyében" 
no, nekem most pontosan erre van szükségem. :) és akkor már meglenne a második úticél, India, vagyis jöhet Bali! :) no, mondjuk Indiába még mindenképpen visszatérnék, hiszen Goa-t látnom kell! van ott egy hippi bazár, meg egyáltalán... GOA! oda el kell jutnom!

a társkeresésben egyelőre semmi eredményről nem tudok beszámolni. kb. 1 életképes jelentkező van, az is Tolna megyéből talán, ráadásul Barca drukker... pfff... hát mit vétettem én? :/

tegnap beszereztem DigiMobilnetet. na, kb. annyira felizgatott az otthoni netezés lehetősége, hogy be se kapcsoltam a laptopot, ki sem próbáltam, fel sem telepítettem a cuccot. mindegy, majd ma, vagy hétvégén. 3 napon belül visszavihetem, ha mégsem kell. addig meg beleférek. :)

megvolt a BL és az EL sorsolás. innen lányok ne olvassanak tovább, úgysem értik mit írok. :P hát igen érdekes párosítások lettek mindkét körben. Basel-Bayern... pff... remélem kap egy 10-es a Basel, aztán ennyi. :) mondjuk a CSKA Moszkva-Real Madrid érdekes párosítás. a hideg orosz tél még keresztbe tehet a Madridnak. Leverkusen-Barcelona... no comment. kezdem azt hinni, hogy az összes bárcás letérdelt Platini elé... pfff... :)
no az EL-ben meg a MU kikapta az Ajaxot. ami azért jó, mert jó. mert talán lesz 2 jó meccs. :) de ütni kell őket, nincs kérdés. viszont a Shitty a Portot kapta (EL címvédő), remélem, hogy ki is hullanak hamar, ne legyen már olyan nagy arcuk. :)

most vasárnap meccsnap, a tévé előtt lesz a helyem. :) de addig még lehet, hogy jelentkezem. :)

igazán régóta nem

politizálok, de most egy rövid kitérő erejéig megteszem. de nem is megyek bele mélyebb bugyrokba, inkább csak érdekesség képpen írom, hogy a Travel Channelen van egy műsor: Inside Luxury Travel with Varun Sharma. ez egy baromi érdekes sorozat, különböző országokban fedezi fel ez a fickó a luxus szállodákat. no, már láttam az előzetest, hogy majd magyarországi rész is lesz és izgatottan vártam.
pont kedden este, a nagy kiborulás után kapcsoltam oda, és akkor kezdődött a magyarországi epizód.
nos, ebben az egyik luxushotel a Hertelendy Kastély volt, melyhez egy kisrepülővel ment Varun, és azt ki vezette? no, hát Gyenesei István, aki nemrég még miniszter volt a Furcsány érában. és nyilván a Kastély szállóhoz is van köze (a lánya öttusázik, a kastélyszálló mellett meg hatalmas lovarda van). aztán meglátogatták Sauska Krisztiánt Villányban (amerikából hazajött magyar, szerintem neki is van köze a komcsikhoz, bár róla nem akarom elhinni...), aztán meg tovaügettek a Gresham palotába, ami basszus tényleg gyönyörű, ja és szintén Furcsány érdekeltség... pfff... 
amúgy ez a fickó, a sorozat keretein belül volt már pazarabbnál pazarabb helyeken, de a Gresham 4 Seasons hoteljétől ő is el volt ájulva. és fura volt, mert paprikás csirkét főztek egy séffel (nem biztos, hogy ebben a szállodában pont, de valahol az adásban igen), és érdekes volt egy valószínűleg indiai/pakisztáni származású embert látni, ahogy megkóstolja, nokedlival, meg ubisalival persze. igaz, modernizálva volt a kaja, de a lényegét tekintve paprikás csirke volt, az tény. :) 
kb. úgy kóstolhatta ő meg, meg kb. annyira volt furcsa, mintha én indiai ételt kóstolnék a helyszínen, és el lennék ájulva tőle, az indiaiaknak meg ez tök természetes. :)
a végefőcímnél láttam is a special thx rovatban Gyenesei, meg Furcsány nevét, szóval biztosan a külföldi piacra szánt "reklámfilm" volt ez, nyilván. csodálkoztam is, hogy más luxusszálloda nincs is ebben az országban, csak ez a kettő? meg nincs tokaji bor, csak villányi? :)
persze, azt alapvetően támogatom, hogy jöjjenek a túristák hozzánk, hozzanak sok pénzt, de ez a film annyira egyértelműen maszopos érdekeltségű volt, hogy az már fájt. :(
megjegyzem, ezt a Hertelendy Kastélyt én is megnézném magamnak. a svájci befeketetők nem szaroztak, mindenhonnan termálvíz folyik. :) egy wellness hétre beneveznék simán. :) 

és ezzel hagyom is a politikát továbbra is másra, engem ez egyáltalán nem izgat. változtatni úgysem tudok semmin, akkor meg mit idegeskedjek rajta? a fizum is majd annyi lesz, amennyi. legalább majd megmondhatom apámnak, hogy az imádott Orbán Viktorja hogy kicseszett velem. :) 
ja, persze, én is imádom. csak már kezd olyan szoros lenni az a bizonyos nadrágszíj, hogy a szemem lassan kiugrik a helyéről. :S

beregeltem megint egy társkeresőre, mert nem élet az élet úgy, hogy az embernek se a melója, se a magánélete nem működik, sőt, nemhogy nem működik, de egy raklap fossal egyenértékű. így most megpróbálok legalább valami randit összehozni, hogy legyen mire készülni, várni, szemet csillogtatni. vagy jól megunom megint 3 nap alatt, aztán hagyom a francba... áhhh... ki tudja, hogy életem szerelme éppen ott vár rám, vagy valami... őszintén szólva: most nem nagyon hiszek benne. sőt, egyáltalán. pedig muszáj lenne hinni benne, mert máshogy nem fog működni. na, majd rámegyek agyilag is. :)

arra meg rájöttem, hogy ha nem egyedül csinálom meg otthon a kecót, akkor úgysem fogom megbecsülni soha. mindig nem várhatok arra, hogy majd valaki segít, vagy megcsinálja helyettem, ad absurdum, kifizeti a hitelemet helyettem valaki. szóval egyszer majd egyedül maradok végleg, mint a kisujjam, és akkor mi a fasz lesz velem? bele kell vágnom, meg kell csinálnom egyedül, ráadásul be is akarom bizonyítani, hogy nekem ez menni fog. ennek mondjuk az lesz az ára, hogy dec. 26-tól január 3-ig ne keressen senki, mert nem érek rá, de meglesz. :)

az idei szilvesztert is leszarom, mármint buli terén. remekül el leszek egyedül otthon, ez nem kérdés. :) ma SAti felpakolta a vinyómra a kedvenc filmjeimet, azokat lehet nézni pl. vég nélkül. :) Istenem, mi lenne velem, ha ez az ember nem lenne mellettem/közelemben itt a melóban?... bele se akarok gondolni... :/

máma szerzek a Digitől mobilnetet otthonra. olcsón, remélhetőleg jót. :) és akkor már otthon is netezhetek. hurrá. lehet hülyíteni a faszikat. :)

azt mondtam, hogy tavaly december 10-én kerültem utoljára idegen pasival szexuális kapcsolatba? hogy ennek már egy éve? (a Tűzoltó volt az, segítek annak, akinek ez a rémtörténet nem derengene) persze, azóta a nyáron összefeküdtem egyszer a Kossal (azt is minek?), aztán ennyi. jut eszembe, Kos, nemrég írt egy ilyen smst: "jaj, Királynőm, miért jutsz eszembe mindig?? :(" na, ezt egyből töröltem is, mert még zsigerből visszaírtam volna: "hát azt én sem tudom, de kezdem unni..." vagy valami hasonló szarkasztikusat. :)
szóval 1 éve tulajdonképpen se új pasi, se ciccergés, se szex... mostanában még a pornó is csak hébe-hóba... nem élet ez így!!! sürgősen kerítenem kell valami alkalmas fickót. ;)

a mai reggel

volt az, amelyiken egyszerűen muszáj volt sminkelnem. ordenáré szétbőgött szemekkel ébredtem és egyszerűen nem tehettem meg, hogy így megyek utcára, mert nem voltam odavaló, ráadásul semmi szükségem nem volt arra, hogy bent mindenki kérdezgesse, hogy mi a bajom. na, meg ezzel magamat is szabályzom, mert pont a sminkem miatt tartom vissza a könnyeimet, amik leginkább egész nap csak dőlnének, folyamatosan.

tegnap hazaértem, elmosogattam (így utólag összerakva az eseményeket, azt mondhatom, hogy akkor mosogattam el, később nem emlékeztem ebből semmire, csak néztem a mosogatót tátott szájjal, hogy én ezt mikor csináltam?), de közben teljesen feltúráztam magam azon, hogy jön a karácsony, és megint 0 ft-ból kell megoldanom. és persze nem akarok én senkinek toronyórát adni láncostól, de még egy képeslapra sem telik. idegből hívtam fel anyut, hogy apuval akarok beszélni, hogy akkor mi van a pénzzel amit megígért, mert akkor jó lenne, ha karácsony előtt megkaphatnám. szegény anyunál borultam ki teljesen, még soha nem volt ilyen, hogy én bőgtem, pláne amiatt, hogy. nos, igen, amiatt, hogy teljesen eldurrant az agyam a pénztelenségtől, és bár tudom én a csóróságot emeltfővel viselni, de tegnap teljesen elszakadt a cérna és besokalltam. egyszerűen belerokkanok már agyilag abba, hogy minden hónapban sakkozgatnom kell, hogy mindenre jusson és még éhen se haljak. besokalltam attól, hogy 35 évesen másnak a levetett ruhájában járok, sőt, én kuncsorgok érte, hogy legyenek "új" cuccaim, ami annyira, de annyira megalázó, hogy a szégyentől már talpra sem bírok állni, besokalltam attól, hogy azért vagyok egyedül, mert arra nincs pénzem, hogy kimozduljak egy buliba, vagy bárhova, ahol ismerkedni lehet, de nemcsak arra nincs pénzem, hogy kimozduljak, de arra sincs, hogy normálisan felöltözzek. ha csöves vagyok, akkor meg ugyan kinek fogok tetszeni/kelleni? hozzáteszem se fodrászhoz nem jutok el, se kozmetikushoz, mert egyszerűen nem költhetek magamra egy fillért sem, különben a hiteltörlesztéseimmel, vagy a rezsivel elmaradok, amit baromira nem szeretnék. mindig az az első, hogy ezek meglegyenek, nem akarom még ezt is halmozni, mert akkor sose érek a végére, de egyszerűen demoralizáló az, hogy milyen helyzetben vagyok. még egy állásinterjúra sem tudok elmenni, pláne egy jobb helyre, mert nincs mit felvennem, még egy doboz hajfestékre se telik, hogy ne legyen 3 cm-es lenövésem, és ne világítson a rengeteg ősz hajszálam. 
tudom, hogy anyukám ezekkel a dolgokkal tisztában van, és nem is akartam fájdalmat okozni még pluszban azzal, hogy bőgök a telefonban mint egy óvodás, de hát kinek bőgjön az ember lánya, ha nem az anyukájának? de már azonnal annyira bántott, hogy kiborultam, mert tudom, hogy lelkileg ő is ebbe pusztul bele, hogy velünk (a Tesómmal és velem) mi van, hogy az anyagi helyzetünk mennyire siralmas. de én mindig igyekszem tartani magam, viszont tegnap egyszerűen nem sikerült. elszakadt a cérna, kiborult a bili.
kértem, hogy apuval had beszélhessek. oda is adta neki a mobilt. kb. 40 percet beszéltünk. ott is volt kiborulás. először tartottam magam, de aztán előbb felkúródtam, ingerült voltam vele, meg ő is velem, szinte üvöltöztünk egymással, aztán meg már neki is csak bőgtem. természetesen bocsánatot kértem tőle azért, amiért csúnyán beszéltem vele (nem káromkodtam, vagy ilyesmi, csak olyan bántó dolgokat vágtam a fejéhez (pl. hogy ha ennyire nyavalyog a pénz miatt, akkor nem kell, de nem is megyek haza karácsonyra, meg soha többé), ami nem illő viselkedés, ami egyszerűen megengedhetetlen), meg éreztem, hogy ő is megzuhant. talán soha nem beszéltünk még ennyire őszintén egymással, talán soha nem bőgtem neki még így, torkom szakadtából. talán még soha nem mondtam el neki olyan dolgokat, amiket tegnap este sikerült. pl. hogy a lakásomnak milyen ára volt, hogy nekem nem volt gyerekkorom, hogy anya nélkül nőttem fel stb. 
és tudom, hogy élete minden percében azért dolgozott, hogy amit termelt, az mind a miénk legyen. nem magának csinált semmit, hanem értünk, mi meg felelőtlenül szedegetjük fel a hiteleket, mert sajnos soha nem mertünk vele beszélni semmilyen problémáról, mert egyszerűen nem lehet úgy őszintén beszélni valakivel, ha csak üvöltés a válasz, meg az édesanyánk szidása (akár az ő jelenlétében is). szóval így azért nehéz. a saját apjával nem lehet az ember őszinte, vagy hát nem lehetett, mert féltünk, hogy mi lesz a vége. nem az, hogy elzavar a háztól (az a jobbik megoldás lett volna adott pillanatban), hanem pont az ellenkezője, hogy ott maradunk és csak tolja az ívet folyamatosan. ráadásul olyan stílusban és hangnemben, amitől most ebben a pillanatban is görcsbe rándul a gyomrom. és bizony ennek a gyomorgörcsnek a levét isszuk a Tesómmal együtt, mert ő is egy önbizalomhiányos, zárkózott, komplexusos, rettegő ember lett, meg én is. 
természetesen békében tettük le a telefont, bár persze apu is nyilván megzuhant a beszélgetéstől, én utána nagyon sokáig csak sírni tudtam. bőgtem, vígasztalhatatlanul.
csak egyetlen dolog kattogott az agyamban, hogy micsoda csalódást okozok a szüleimnek azzal (és ez tényleg mindkettőjükre érvényes), hogy itt állok 35 évesen, egyedül, tele adóssággal, az életem romokban, és csak tengődök. nyilván nem ezt várták tőlem, mikor megszülettem. nyilván nem ezért akartak engem erre a világra, hogy majd csalódniuk kelljen, hogy ennyire viszem csak 35 évesen, mikor nekik ennyi idős korukra már legalább volt 2 gyerekük, meg házuk, meg munkájuk. hozzáteszem, ők is hibásak abban, hogy az én életem így alakult, de ha úgy vesszük, 14 éves korom óta, de legyünk nagyvonalúak, 18 éves korom óta magam irányítom a saját sorsom. munkahelyek, iskolák, házasság, pasik terén egyaránt. tehát benne vagyok én is vastagon. sőt. leginkább magamnak köszönhetem, hogy itt tartok. és igazán szégyellem magam, hogy az általuk keményen összegürizett és összekuporgatott pénzt az én faszságaimra kell elkölteni, ahelyett, hogy befizetném őket egy világkörüli útra, vagy vennénk belőle egy nyaralót valami gyógyfürdő mellett és költözzenek oda, és éljenek, mint Marci Hevesen. nem, nekik még kuporgatni kell, mert a gyerekeik tele vannak hitellel, és azokat ki kell fizetni, mert addig nem nyugodtak. 
hát micsoda szánalmas ember vagyok én, hogy így bánok a saját életemmel, és a szüleim életével? hogy süllyedhettem ilyen mélyre? hogy történhetett ez meg? hogy lehettem ennyire hülye?
persze apu jött azzal is, hogy mikor az exférjem kidobtam, akkor ő már tudta, hogy ez lesz, hogy jön az adósság, meg a pénzpocsékolás, meg a nyomorgás, de határozottan tudtára adtam, hogy akkor inkább élek egy odúban, nem kell nekem semmi luxus, meg belvárosi lakás, de azért nem fogok egy hülyét kerülgetni, hogy eggyel többen legyünk, meg hogy ne haljak éhen. ráadásul az exférjem is az én hátamon kapaszkodott fel, ha én nem segítek neki, akkor még mindig a MÁV-nál mártogatná az égőket a piros festékbe a Mikulás vonathoz, havi nettő 80-ért. ez az egy, amit nem bánok: a válás. került amibe került, és kerül még mai napig is, ez egy jó döntés volt.

a végeláthatatlan bőgés egyszer csak abbamaradt valahogy, magam sem értem, hogy mitől, akkor néztem oda a mosogatóra, hogy "jé, ezt mikor csináltam? el van mosogatva?" több óra kiesett szerintem, annyira megviselt a beszélgetés. aztán csak ültem a kanapén, néztem a családi képet, ami a 2. születésnapomon készült, és amin az apukám térdén ülök, aki láthatóan nagyon büszke rám, és eszembe jutott, hogy biztos azért bőgök, mert PMS. (lefekvés előtt meg is jött Vérnénnye, szóval nem volt vaklárma) de hát nemcsak az, persze. apu még ilyet is a fejemhez vágott, hogy csak akkor hívom, ha pénz kell, egyébként meg nem. és ez annyira rosszul esett, mert való igaz, nem mindig szeretek/tudok vele úgy beszélni, ahogy, de ez akkor sem igaz! ha most nem adna egy fillért se, akkor is büszke lennék rá, és ugyanúgy szeretném, mint eddig, ez nem változik! persze ezt is megmondtam neki, hogy felejtse el, ha ilyeneket gondol, mert nem igaz. (már nem is emlékezett rá, hogy a vita hevében ilyet mondott, de megértette szerencsére)

ma reggel megkértem az egyik kolléganőmet, hogy adjon nekem energiát, kicsit kezeljen (mert ő foglalkozik ilyesmivel), mert nagyon feszült vagyok. ahogy a vállamra tette a kezét, egyből elmúlt a gyomromból a görcs, aztán mondta, hogy még a helyére visszaül, és onnan távolról fog majd kezelni. aztán egyszercsak idejött hozzám és mondja, hogy "7-es erősségű földrengéshez hasonló dolgon mentél keresztül tegnap este, és ahhoz képest nagyon jó állapotban vagy, mert nagyon erős vagy és kemény. és hidd el, minden elmúlik, ne foglalkozz ezekkel a dolgokkal, ne idegeskedj rajtuk, nem éri meg." 
egyébként semmit nem mondtam neki egy szóval sem, hogy mi történt, vagy hogy történt-e valami egyáltalán, egyszerűen csak tudta, érezte, hiszen gyógyító. a mondandójából a "7-es erősségű földrengés" volt az egyik lényeges dolog. vagyis ez azt jelenti, hogy nagy horderejű, mindent felforgató történés, amilyen nem sok van az ember életében. a másik lényeges pedig, hogy "jó állapotban vagy, erős vagy és kemény". hát igen. ez vagyok én. a könnyeimmel küszködök egész nap, de rajta kívül talán (remélhetőleg) nem vett észre senki ebből semmit. 
nem is mondok senkinek semmit, mert ez itt nem tartozik senkire. ez az én problémám, nekem kell megbírkóznom vele. 

éjszaka fura dolgokat álmodtam. otthon voltam, anyuéknál, ültem a kanapén és egy hosszú szőrű egeret láttam átszaladni a szobán (most utánanéztem Krúdynál, de nem írt semmi extrát, igazából jelenleg az villan be, hogy "szegény, mint a templom egere..." ha már elemezgetni akarom ezt az álmot), majd valahogy ott volt velem a Macskám, és neki mondtam, hogy kapja el, és aztán rá is mozdult. aztán álmodtam még Zével. pedig nagyon régóta nem járt a fejemben, egyáltalán. meg is lepődtem, mikor felébredtem, hogy Zé pont hogy került az álmomba. valami buszon utaztunk, többen is, nem tudom honnan hova, de amikor szálltam le, akkor kérdeztem Zét, hogy jön-e ő is. és erre ő mondott valamit, amit én úgy értettem, hogy nem száll le velem, de aztán mégegyszer elmondta, hogy azt mondta: "leszállok veled, mert fontos vagy nekem". ennyire egyedül érezném magam? hogy pont Zé hiányzik? talán azért pont ő, mert ő volt a leghiggadtabb, legnyugodtabb ember, akivel valaha dolgom volt (ellentétben pl. az apámmal), és mennyire tudott ezzel ellensúlyozni engem (az én feszültségemet, ingerültségemet), és mindig megnyugodtam mellette/miatta, és ez mennyire jó volt. 
valóban szükségem lenne egy kapcsolatra, egy nyugodt, békés, kiegyensúlyozott kapcsolatra, amelyben annyit vagy többet kapok, mint amennyit adok (és ez egyáltalán nem az anyagiakra vonatkozik, hanem minden más egyébre). 

komoly elhatározásra jutottam egyébként tegnap este, és ezt most már tényleg végig kell vinnem tűzön-vizen, mert ha belegondolok abba, hogy a szüleimnek folyamatosan csalódást okozok, akkor legszivesebben azonnal a vonat elé ugranék, oszt jónapot. legalább velem/miattam ne legyen több bajuk. most teljesen komolyan így érzem. tudom, március óta nem voltak ilyen sötét pillanataim, gondolataim, de hát ez a tegnap este alapjaiban rengette meg a saját világomat. méghozzá legalább 7-es erősséggel... 
szóval nagyon elhagytam magam az idén, ezt bevallom hősiesen. építgettem magam belülről, persze, de leginkább öntöttem mindenkibe az energiát, én meg csak nagyon ritkán kaptam bárkitől is. elfáradtam, kiürültem, végem van. valamitől fel kell töltődnöm újra, valamiből erőt kell merítenem, mert különben baszhatom az egész életem, és tényleg nem leszek érdemes másra, mint hogy egy vonat szétcsapja a fejemet.
ha most nem állok talpra, ha most nem térek észhez, ha most nem veszem kézbe az életem, akkor soha. jön a Sárkány éve és ezt nem hagyhatom kihasználatlanul. egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. jövőre 36 éves leszek, ha most nem fordul az életem jó irányba, akkor talán soha sem. örök életemre egyedül maradok és tengethetem a napjaimat szánalmasan a lakásban. 

nos, az elhatározások megvannak, megfogadtam, hogy kimászok a gödörből és én majd megmutatom mindenkinek, elsősorban a Családomnak, hogy igenis talpra tudok állni, hogy előre tudok lépni, hogy képes vagyok normálisan élni.
viszont ehhez az egész tetthez nagyon sok erő és energia kell. az meg nekem most nincs. bármennyire is megkönnyebbültem valamelyest azáltal, hogy tegnap szó szerint elsírtam a bajomat a szüleimnek, és hogy tényleg kimondtam olyan dolgokat, amiket eddig még soha, és nem is reméltem, hogy egyszer majd ki fogom mondani, alapvetően ezzel az erőm el is szállt. arra elég, hogy tartsam magam, hogy ne bőgjek bent egész nap, mint egy hülye, de semmi több.
nem tudom mi lesz velem. annyi, de annyi szart kellene rendberaknom magam körül, de tényleg a közvetlen környezetemben, amire egyszerűen egyedül nem vagyok képes. elhanyagoltam a lakást és magamat, de már olyan szinten, hogy egyedül képtelen vagyok helyrehozni, rendbe tenni. (bár még tisztítószerre sincs pénzem, hozzáteszem) egy akkora szarkupacnak, aminek a közepén élek, nekiállni egyedül és eltakarítani, egyszerűen most olyan feladatnak tűnik, ami megoldhatatlan számomra. pedig ez lenne a legelső. így, ilyen lakásban, ilyen körülmények között nem kezdhetem meg az új évet, mert akkor a többi változásból se lesz semmi. 
talán ez a tegnap esti beszélgetés majd motivál, hogy én meg akarom mutatni, hogy kimászok a gödörből. de egyedül akkor is kibaszott nehéz lesz. azt sem tudom, hol fogjak hozzá?! legszivesebben felgyújtanám a lakást oszt kész. azzal meg lenne oldva minden. (előtte persze a könyveimet kimenekíteném, meg a Macskát, más nem is számít)

no, hát ez van. nagyvonalakban.
akartam még írni aranyosan a szénhidrát-függőségemről, de hát ez is nyilván pszichésen van. egyszerűen kell az a boldogsághormon, ami a csoki által felszabadul bennem, mert különben jöhet a vonat. hát igen, tésztán és csokin élek. meg szilvalekváron. viszont a húst egyre kevésbé veszi be a gyomrom, szó szerint. anyuéknál már olyan szinten kész vagyok pszichésen, hogy semmi nem megy le, még a húsleves sem. egy családi ebéd alatt átlagban 5-8-szor megyek ki hányni. eszek egy kicsit, az nem megy le, kihányom, majd eszek tovább. nem csoda, ha fogyok. illetve bár fogynék, hiszen itthon már tudok enni, csak a szülői házban húz be a relé, mert mindig az jár a fejemben tudat alatt, hogy ott hízlaltak fel anno. a kövérséget a szülői házhoz kötöm. erre mostanában kezdek rádöbbenni egyébként. de ha otthonról felhozom Pestre a kaját, és nekiállok enni belőle, akkor meg lemegy. jó, nem minden, mert a hús most már egyre inkább nem, de azért mégis jobban, mint.
de azért lassan fogyogatok. ezt a szénhidrát-diétát merem ajánlani bárkinek. :) hogy az egyéb dolgok (tápanyagok, vitaminok) hiányától milyen betegségekre számítok a közeljövőben, hogy miért hullik a hajam, stb. abba inkább most nem gondolok bele. :S

ki kell javítanom

magam. mostanában nem vifon levesen élek, hanem Smacken. tudom, nem nagy különbség, de mégis. :) ebből is a csípős fajtát kedvelem, és a saját receptem szerint még megbolondítom csípőspaprikás ömlesztett sajttal... hmmm... 3 napig nem ettem és már elvonási tüneteim voltak, de komolyan. :) jut eszembe, majd fogok csinálni egy gasztro-blogot is, mert már annyi saját, egyszerű és gyors receptem van, ami ráadásul olcsón megvalósítható (ez alap), hogy ez már megér egy blogot. :) vagy egy szakácskönyvet, hurkabőrkötésben. ;)

a szerdai meccsről tán nem is beszélnék sokat. azt kaptuk, amit érdemeltünk. ebből a csoportból, ebből a híg fos csoportból már régen tovább kellett volna jutnunk. de nem para, EL-t még úgysem nyert sem a csapat, sem SAF. így legalább a kedd-szerdáim szabadok lesznek, nem kell sokáig fennmaradnom. csütörtökön meg már simán fent leszek sokáig, mert a pénteket már fél lábon is kibírom, ha arról van szó. :) és persze cserébe szombaton lealázták a srácok a majdnem kieső helyen álló Farkasokat, végre Rooney és Nani góltalansági sorozata is megtört, ami a továbbiakra nézve hasznosabb, mint a BL továbbjutás. amúgy is, szopjon a Barcától más a döntőben, oszt ennyi. :)

csütörtökön durva feszültségben telt a munkanapom, de megvolt az évértékelő beszélgetésem OJ-val. csak a szokásos gittet rágtuk, bár persze a frappáns válaszok csak később jutottak eszembe, de már ezt is leszarom. el innen, minél hamarabb, ez a lényeg. a múlt hétnek ez a legfontosabb üzenete számomra. az egyetlen és legfontosabb üzenete.

munka után viszont legalább olyan emberekkel lehettem, akik fontosak nekem, akiket szeretek, akikért a tűzbe mennék bármikor. jól bekajáltunk, bepiáltunk, ahogy kell. hajnali 1-re értem haza. ;)

pénteken megint elkapott bent a harciideg, de aztán délutánra rendeztük a sorokat OJ-val, nem váltunk el haraggal hétvégére, mert az kinek jó? senkinek. most meg egész héten szabin van, így megkönnyíti az idei év utolsó teljes munkahetének túlélését. :)

péntek este 8-ra értünk haza anyuékhoz. másnap 7-kor kezdődött a disznóölés. én alig aludtam egész éjjel, csak forgolódtam. baromi szar volt. pedig hulla fáradt voltam, de valahogy nem voltam jól. kb. reggel 6-tól fél9-ig tudtam aludni valamennyit, az meg azért elég karcsú. de túléltem a disznóságot, délután 3-ra végeztünk is, este 7-re meg már otthon is voltam.

Format C: meghívott egy zártkörű buliba szombatra, ide Almát akartam magammal vinni. éreztem én már szombat este, hogy se kedvem nincs hozzá, se erőm, de aztán megfűzött Alma, hogy menjünk el a Vakegérbe egy mulatságra, mert akar valakivel találkozni, aztán meg továbbmegyünk oda, ahova én szeretném. ja, előtte megnéztük az El Clásicót... pfff... hát nagy csalódás volt, az biztos. amikor a Madrid megrúgta az első gólt a 20. mp-ben, kezdtem örülni, hogy elpicsázzák a kataLÁNYokat egy hármassal legalább, vagy nem tudom, erre szinte a gól után azonnal el is felejtettek focizni. Cé mintha nem is lett volna a pályán, pedig ha bemennek a ziccerei, akkor nincs gond. majdnem elaludtam a végére, annyira uncsi lett a meccs. a bárcások barcások csak tologáltak, ahogy szoktak, a madridiak meg keresték a labdát... :(

na, a meccs után elindultunk a Vakegérbe Almával, ahol Ösztrosokk volt, így lehetőségem adódott a magyar leszbikus társadalmat jobban is szemrevételezni. főleg, mert szar volt a zene, vagy nem volt túl jó mindig, így elég sokat ücsörögtem. (najó, fáradt is voltam mocskosul) 
első megfigyelésem, hogy mi ez a kockásing divat a leszbiknél? mindegy, hogy milyen kockás, de valamilyen kockás felső volt szinte mindegyiken. előbb csak azt hittem, hogy a "fiúk" hordják csak, aztán meg láttam, hogy a lányok is. sőt, voltak párok, akik egymáshoz öltöztek, hasonló kockásban. WTF??? 
aztán ami még érdekes volt, hogy milyen párokat láttam. némelyiket nem értettem, hogy mi tetszik neki a másikban? vagy miért pont az a kettő nő van együtt, amelyik. egy csomó páros valahogy nem illett össze. 
és némelyeknél azt éreztem, hogy nem meggyőződésből leszbikusok, hanem vagy divatból, vagy azért, mert csalódtak a pasikban, és ide menekültek, vagy mert önértékelési problémái vannak, és úgy gondolják, hogy ha más nem, akkor egy csajnak majd kelleni fognak így is. 
szóval érdekes volt nézelődni, szemlélődni.
a legszebb az volt, hogy fel akart szedni engem egy csaj... de legalább bejött volna!!! :) de nem... :( alig tudtam lerázni magamról. :) persze azt mondtam, hogy nem egyedül jöttem, vártam is, hogy Alma visszajöjjön az asztalhoz és demonstrálhassam végre, hogy tényleg nem egyedül jöttem. :) mondjuk a csaj, aki fel akart szedni, simán "lekisnyugdíjasozott", ez azért érdekes csajozós duma. nem is tudom ezek után mit várt? hogy a karjaiba vetem magam? no, mindegy is, tényleg nem jött be, alapvetően azért pattintottam le. :) de bárcsak pasi akarna ennyire rámenősen és határozottan, sőt erőszakosan megismerni... :) mondjuk ahhoz nem ilyen bulikba kéne járnom, az is igaz. :)
jaj, egy hetero pasit láttam, persze ő csinálta az egyik teremben a zenét, nem is szarul. és pont az a forma volt, amilyen nekem tetszik. nyammm. néztem is ezerrel, de szerintem nem vett(e) komolyan, hiszen. :/
azért voltak ám jó csajok! :) csak azok persze párban... :S

hajnali 3 után értünk haza, Alma nálam aludt. délig fetrengtünk is az ágyban, aztán ő hazament, én meg fetrengtem a tévé előtt tovább.

ma meg munka. deszép. :) leginkább attól szép, hogy szereztem majdnem egy kg csípős, füstölt szarvaskolbászt. :) meg vagyok veszve a csípős dolgokért mostanában, így ebből is bevásároltam. no, nem mintha nem a hétvégén lett volna nálunk kolbászgyártás, de hát a szarvaskolbász csak nem ugyanaz! :) hazafelé szerintem nem fogom tudni levakarni magamról a kutyákat az utcán. ;)

azt kellett megérnem

2011 decemberére, hogy a munkahelyemen letiltottak mindenféle közösségi oldalt (amit amúgy pont leszarok, bár a fb-ot kicsit sajnálom), de még a webes levelezőket is, többek között a gmailt, ahol a dolgaimat intézni szoktam. ide jönnek az e-számláim, meg mindenki ezt a címet ismeri, meg egyáltalán.
hétfőn még döcögve mentek a dolgok, de kedd reggelre (Boldog Mikulást!) minden befosott. majdnem szétbaszott az ideg. :S persze nemcsak engem, többeket is. gyorsan alternatív megoldás után néztem, mert olyan nincs, hogy én levelezés nélkül maradjak, a cégesre meg nem vagyok hajlandó átirányítani semmit, mert így is a böngészőink tartalmára csapják ki egyesek a cégnél, nehogy már még a leveleimet is olvasgassák. persze, SAti megnyugtatott, hogy az azért nem olyan könnyű, de még csak kísértésük se lehessen.
ma SAti segítségével sikerült legalább átirányítanom a leveleimet egy új címre, meg néhány e-mailcímet még meg tudtam menteni, aztán ennyi, kalap-kabát. de talán ez valamennyire jó lesz. valameddig. amíg ezt a mailt is le nem tiltják, vagy nem tudom. mindenesetre máris igyekszem még alternatívákat találni, hogy ne érjen váratlanul a dolog.

OJ-val is a faszom televan. mondjuk tegnap, mikor rájött, hogy tőle meg elvették a skype-ot (a többi annyira nem izgatta), akkor azért benyögtem neki: "na, mi van? te se vagy különb tőlünk? téged is megszopattak?" ez láthatóan nem esett neki jól, pláne mire megértette, hogy mire akarok célozni. de leszarom. ma reggel meg simán bevonzottam, mert már a buszon azon agyaltam, hogy elegem van belőle, bár aztán eszembe jutott, hogy jövő héten szabadságon lesz, és ettől meg már el is mosolyodtam azonnal, erre Zuglóban felszállt a buszra. pff... jöhettem be vele reggel. már akkor jelezte, hogy akar velem évértékelő beszélgetést.
mondom: "ha arról akarsz beszélni, hogy szararc vagyok és nem dolgozok semmit, akkor hagyjuk, mert ezt a gittet már rágjuk éppen elég ideje"
de aztán belementem, hogy persze, beszéljünk. ha neki fontos, ám legyen. 

amúgy a netes tiltások állítólag (ez a hivatalos verzió) az egyik ügyfél miatt kellettek, mert adatbiztonság, meg mittomén. de amúgy meg ez a válasz: "dolgozzatok a kurva anyátokat!" és ennyi. szép mi?
szerencsére tegnap reggel még arra volt lehetőségem, hogy egy állásra elküldjem a jelentkezésemet. bár ugyanaz a fejvadász cég, akiknél már tavasszal is jártam, ráadásul lehet, hogy ugyanahhoz a céghez keresnek embert, ahol már voltam, de leszarom. ha hívnak jó, ha nem, akkor ez van.

amúgy meg mi is van? nem is tudom. kitaláltam, hogy egy olyan kütyüt kéne feltalálni (ha még nincs ilyen), ami a Föld felé tartó meteoritokat szétbombázza, vagy el tudja téríteni, vagy egyáltalán irányíthatóvá teszi, hogy hova essenek, hamár a Földbe akarnak becsapódni. ja igen, Discovery Science csatornát néztem megint. :) de az olyan szép, hogy vannak Amor, Apollo és Athen típusú aszteroidák. azt most nem mesélem el, hogy mi a különbség a három csoport között, de a lényege annyi, hogy az Apollo típusúak tartanak a Föld felé egyértelműen, és jelentenek veszélyt bolygónkra. 

de mi van még? szombaton disznóvágás. na, az pont nem hiányzik. este az El Classicóra nagyon haza kéne érni. aztán meg Format C: meghívott egy zártkörű, regisztrálós, full titkos bulira, ahova vihetnék még egy embert magammal, de nincs kit. ez azért kicsit szomorú, de megintcsak ez van. nem tudok mit csinálni, ha nincs olyan a környezetemben, aki szeretné azokat a zenéket, amiket én, ráér szombat este/éjjel, egészen vasárnap délig, és még bír is annyira, hogy eljönne velem pörögni egyet. azért ha valaki mégis, az olvasók közül, akkor a megszokott e-mailre jöhet jelentkezés. :) (a line up minimal, techno, acid disco, break beat és természetesen goa zenéket tartogat az érdeklődők számára)

ami jó ebben az új webes mailben, amit most használok az, hogy tudok ilyen áthúzott betűkkel írni, amit imádok használni, de a gmailben nem volt. 

vasárnap óta esténként érdekes ízkombinációkat tolok. először volt almaszósz libatepertővel (ismeritek Halász Judit dalát? még mindig fejből tudom a szövegét. :D), aztán szilvalekvár libatepertővel, meg szilvalekvár disznótepertővel. jó, mi? :) elképesztő, hogy micsoda ízorgiákra vagyok képes bizonyos állapotokban. :) mert egyszerűen jól esett! hozzá kell tennem, a szilvalekvár anyukám keze nyomát dícséri, és valami isteni. egy üveggel hoztam, de szerintem hétvégén még betárazok, mert fogy. :)

sajnos most már a twittert se látom napközben, hacsak nem a telefonomról, pedig éppen azon gondolkodtam, hogy micsoda csoda dolog ez, hiszen olyan emberekkel tudok kommunikálni, akik eddig, vagy úgy egyébként elérhetetlenek. pl. Tom Cleverly tartott egy kérdés-felelet órácskát (ő egyébként a MU egyik új, nagyon tehetséges, nagyon fiatal, túl régóta sérült játékosa), melyet ha kihasználtam volna, akkor olyasvalakivel válthattam volna legalább egy mondatot, akit nagyra tartok. és hát akiket még követek Twitteren (mondjuk a fél MU)... szóval ez hatalmas dolog. és hát sose lehet tudni, hogy Roo esetleg felfigyel egy kérdésemre, vagy egy kommentemre, és beszédbe elegyedünk és meghív egy látogatásra Manchesterbe ... bilibe lóg a kezem... na, hát ez. azért álmodozni jó. :) meg azért jó ez a XXI. század. valamire. legalább erre. amúgy meg vissza a Nyugatosok korába, de most azonnal, én ezt akarom! és onnan aztán setovább. :)

fú, a Tőzsdecápák 2. része egészen jó kis film, pláne hogy David Byrne nyomja a zenéjét, akit a Talking Headsből ismerhet a vájtfülű közönség. annyira boldog voltam, hogy egyből felismertem a hangját. :) szóval jó a film is, igaz, a végébe belealdutam vasárnap este, de majd bepótolom. :) jaj, és mekkora királyság a Talking Heads... imádom ezt a számot. :)

mi van még? tegnap bablevest vacsoráztam. najó, ez már too much infó. :)

ma este meccs. BL. Basel-MU. 0:3 lesz. remélem. mondjuk nekünk az X is jó, mert akkor szégyenszemre legalább második helyen továbbjutunk a csoportból. de remélem, nem az X-re játszanak, nem egy nyögvenyelős meccs lesz, hanem letámadós, harcos. Rooney vág egy hármast, oszt jónapot. :) 

egyetlen vágyam volt

péntek estére, mégpedig az, hogy a saját ágyamban aludhassak. szerencsére ez összejött. :) a Tesóm hezitált, hogy pénteken induljunk-e vagy szombaton anyuékhoz, végül a szombatot határozta el, az én hatalmas nagy örömömre. :) fú, mennyit csuriztam, hogy összejöjjön. :) aztán meg köszöngettem, hálálkodtam, hogy sikerült, hogy teljesült, amit kívántam. :)

uhhh, milyen moslék állapotban voltam pénteken... másnaposság, aznaposság, kialvatlanság... ahogy kell... :) mondjuk megérte, ez nem is kérdés, de azért húzós nap volt. viszont túléltem, és ez a lényeg. :)

szombaton kicsit nehezen vettem fel a család fordulatszámát, de aztán vasárnapra már egészen jól működött minden.

apukámmal volt pénzügyi beszélgetés, hogy mennyit és hogy tud segíteni mindkettőnknek. úgy néz ki, hogy levegővételhez jutok pénzügyi téren, legkésőbb márciustól, és az nekem tök jó lesz. akkor se leszek baromira eleresztve anyagilag, de legalább nem fogy el 10-én minden fillérem. 

hm, nagyjából ennyi van, semmi más. :)

ahogy elhatároztam szerdán

hogy jó napom lesz, hát úgy is lett! :) OJ-val remekül tudtunk délután együtt dolgozni, egy csomót segítettem neki, meg röhögcséltünk, meg ilyenek.

mondjuk jó sokáig bent voltunk, az is igaz. de nem bántam igazából. 

csütörtökön leginkább semmi különös nem történt nap közben, hacsak nem az, hogy Csodafenéktől kaptam egy csomagot, postán. és egész nap belefeszültem a várakozásba, meg a kíváncsiságba, hogy mi lesz benne.

nos, egy csodaszép könyvet kaptam (majdnem elbőgtem magam a postán, mikor kibontottam), a Titok írójának új könyvét: Erő a címe. meg még egy angyalkás mágneses könyvjelzőt is, ami félelmetesen menő! :) teljesen felspirálozva érkeztem meg hat előtt a Stexhez, ahol Hétfőivel volt baráti találkozóm.

mindenképpen szerettem volna látni már, meg jól meglapogatni, meg érdeklődni felőle, hogy mi a helyzet vele mostanság. azt mondta, 8-ig ér csak rá, mert a barátaival találkozik. no, ehhez képest az volt, hogy hajnali 3-ig vedeltünk és dumáltunk. annyira, de annyira jól éreztem magam! 

Zé óta nem volt olyan hímnemű egyed a közelemben, akivel lehet értelmes, engem érdeklő dolgokról beszélni (pl. vallás, politika, foci, szex, töri, szépirodalom, kapcsolatok, bármi...), pláne folyamatosan, pláne viccesen, de ha kell mélyen és komolyan... mivel az agyam az első számú erogén zónám, egyértelmű, hogy tegnap jól fel lett izgatva. :) (jó, mondjuk a retinám is, mert Hétfői nagyon-nagyon szép férfi...) picit talán döcögősen indult az egész, de aztán baromira belejöttünk. olyannyira tényleg, hogy valami 8-9 órát töltöttünk el egymás társaságában, és repült az idő. és minden perce kincs volt. és minden szó is, ami elhangzott.

hiányzik nekem az ilyesfajta beszélgetés, mert bevallom őszintén, a legközelebbi Barátnőkkel sem tudok ilyen, vagy ehhez hasonló témákról órákig mélyen elbeszélgetni. mert nekik más az érdeklődésük, vagy nem annyira tájékozottak. nincs ezzel baj, másért szeretem őket, és másért kellenek az életembe. 

na szóval, a lényeg, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam, nagyon feltöltődtem, és alig várom, hogy találkozzunk még. remélem, a következő ilyen este nem 2 év múlva lesz megint (vagy nem is tudom mióta nem láttam már...). 

amikor hazaértem hajnalban, még kapcsolgattam a tévét egy kicsit, bár hullarészeg voltam és fáradt, de azért azt muszáj. aztán bealudtam a tévé előtt, mert az jó. így hát összesen aludtam van 3-4 órát, reggel 8-kor bírtam felkelni, el is késtem persze, de nem volt vészes.

úgy néz ki, ma már nem indulunk el anyuékhoz, hanem majd holnap reggel. de nem is baj, mert legalább pihenhetek a saját ágyamban kényelmesen és nyugodtan. nem is tudom hogy bírtam ki a mai napot elalvás nélkül. :)

ja, szerdai meccs. ááááááááábazmeg. no comment kategória... de nagyon. nem tudom mi van a MU-val, de sürgősen történnie  kell valaminek, mert különben nemhogy triplázás nem lesz, de még a 20-at is baszhatjuk. "élesbe', hátulról"...