még mindig csak

egyetlen név jut eszembe, ha a tökéletes pasira gondolok: TG. tegnap kicsit elbizonytalanodtam, elgondolkodtam Kereskedővel kapcsolatban, és nyilván a tudatalattim egyből rákapcsolt, és előhúzta nekem TG-t. merthogy vele álmodtam az éjszaka. valami buliban lassúztunk, azt mondta, hogy szeret, mindig is szeretett és szeretni is fog. én meg mondtam: dettó...
remélem, jól van. én most kevésbé...
megnéztem Kusturica Maradona filmjét. persze ez most nemhogy segített volna... de pont erre számítottam.

kicsit be vagyok parázva, hogy Kereskedő intellektuálisan mégsem egyenlő partner, túlságosan függ tőlem, csimpaszkodik rajtam, egyedül még aludni sem bír. zavaró, ahogy nem tud magával mit kezdeni, ha én mondjuk leülök egy könyvet olvasni.

és fura leírni, de az van, hogy menekülök a szex elől, én, aki naponta pornóra izgultam, most fáradtságot kummantok, hogy megússzam. kit akarok becsapni? mi a baj? máris elfáradtam? vagy mégsem őt kerestem?

amúgy fasza volt a karácsony, az egész család imádja, és én is szeretem... lehet, hogy csak a PMS miatt voltam érzékenyebb...

na, boldog újévet. :-S

néhány szösszeneten kívül

nincs extra beszámoló mostanában, mert már ott tartok, hogy nem megírni, hanem megélni akarom az életem. szerencsére, úgy is alakul a sorsom, hogy van mit megélnem. és van is kivel... :)

Kereskedővel minden annyira tökéletes, hogy másmilyen talán nem is lehetne. alig várom mindig, hogy találkozhassak vele, hogy hazamenjek hozzá (mármint, hogy ő várjon otthon), vagy hogy én várjam haza és érkezzen... egyszerűen jó vele lenni. soha, senkivel nem volt még ilyen jó. kicsit hasonlít a Zé-s időszakhoz, amit átélünk, de annál sokkal-sokkal jobb, mert Zével ellentétben Kereskedő állandóan rám van izgulva, és állandóan szexelne. Zé meg mintha aszexuális lett volna, vagy hát rám nem gerjedt eléggé. 

no, mindegy is, azért beszámolok néhány apróságról, ami mostanában történt, ha már ez egy napló. mégiscsak kell néhány emlékeztető, hogy majd a gyerekeinknek el tudjuk mesélni, hogy mik voltak velünk. :)

múlt hét kedden Barbi névnap volt, ezért Barbinak meglepetés programot csináltam. elvittem Dumaszínházba. Bödőcs és Kőhalmi volt a két fellépő. az este kicsit nyögvenyelősen indult, Barbinak nem volt túl jó kedve, de aztán kialakult az egész, és szerintem nagyon jó lett! :) Bödőcs volt a jobb, Kőhalmi kicsit uncsi volt, de azért persze jókat mulattunk. :)

szerdán és csütörtökön Kereskedő éjszakás volt. csütörtökön reggel jött haza, akkor jött ugyebár a Mikulás... ő kapott tőlem egy hatalmas csokimikulást, amit én a cipőjébe rejtettem, miután elment este dolgozni. csütörtök reggel meg hazajött, bebújt mellém az ágyba. aztán mikor keltem fel, nem találtam a papucsomat. erre nézek ki a fejemből, és látom, hogy egy pár zsönyörű csizmácska figyel az ajtóban, benne persze csokimiku, ahogy kell. no, ez egy H&M-es csizmácska, ami kívül kötött, belül prémes, van rajta szép nagy masni, és fehér, és a lakásban lehet hordani. nagyon vágytam egy ilyenre, mikor Barbival fehérneműt vettünk még októberben, akkor néztem ki, azóta vágyom rá, és úgy voltam vele, hogy úgyis meg lepem magam egy ilyennel. hát nem kellett, mert Kereskedő kiderítette a vágyamat, és beszerezte. olyan kis édes volt. :) cserébe délután elvittem a Corvin Áruházba, hogy vegyek neki melegítő nadrágokat (nélküle úgysem tudtam/akartam volna), mert nincs neki egy darab sem (állítása szerint soha nem is volt neki), meg persze magamnak is, mert ami volt, az már szakadt, vagy nagy, vagy rövid, vagy hosszú. gyorsan be is vásároltunk, örült nagyon mindennek. :) meg persze én is. :) azért is kellettek a melegítők, mert szombaton volt disznóvágás, és tudtam, hogy baromi hideg lesz, fel kell öltöznünk rendesen. 

no, olyan hidegre nem számítottam, ami ténylegesen szombatra lett. -8-10 fokban szaladgáltunk az udvaron, meg vizes kéz, meg minden. halálra fagytam, pedig tényleg fel voltam öltözve. fújt az észak-keleti szél, és az pont a legrosszabb irányból. fú, nagyon kemény volt. 

szerencsére Kereskedő jól vette az akadályokat, kivette a részét a munkából rendesen, szó nélkül, sőt örömmel! kolbászt, meg hurkát töltött, amit még soha életében nem, és nagyon élvezte. jól is állt a kezében minden, mintha egész életében ezt csinálta volna. 

nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velem a disznóvágáson Kereskedő. egyszerűen teljesen más volt az egész. sokkal jobban éreztem magam attól, hogy ő is ott van. így teljesen kibírható volt az egész nap.

a nap végére mocskosul elfáradtunk, este fél8-kor már mindenki aludt. vasárnap reggel 8-ig durmoltunk. :) aztán délelőtt még segítkeztünk, majd ebéd után hazahúztunk. muszáj volt látnom, hogy a MU hogyan veri el a Shittyt, úgyhogy sietni kellett. :)))

hétfőn és kedden beteg voltam. fájt a hátam, mert megemeltem a disznóvágáson, meg taknyos is voltam. az orrom még most is fújom, meg igazából most vagyok csak igazán taknyos. még jó, hogy szombatra már előre kértem egy szabit, úgyhogy a hétvégén ágynak dőlök és pihenek. hivatalos vagyok holnap egy szülinapi buliba (az egyik opiéba), de amennyire lelkes voltam az elején, most annyira nem érzem, hogy menjek. pláne nem ilyen taknyos állapotban. úgyhogy pihenés lesz a vége. a betegszabi azért jó volt egy kis kikapcsolódásra, végre újra olvastam (mostanában nem volt rá időm), meg punnyadtam. 

Kereskedővel a kapcsolatunk több, mint ideális, ha egyáltalán létezik ilyen kategória. a Hercegnőjeként kezel, még mindig, és zokszó nélkül. arany életem van mellette. nagyon szeret engem, és én is őt. nagyon várom mindig, hogy együtt lehessünk, de akkor sem esek kétségbe, ha ő dolgozik, vagy tanul. ez nem az a szintű függőség, mint régebben, hogy amikor nem volt velem az aktuális pasim (vagy akit én a pasimnak hittem), akkor csak szenvedtem, mint egy hülye, rágtam a kefét, hogy mit csináljak, mi legyen, mikor jön már stb. most nincs ilyen. remekül elfoglalom magam, biztonságban érzem magam, tudom, hogy Kereskedő hív, vagy ír, vagy jön, nem hagy cserben sosem. és a meghitt, összebújós estéink is nagyon jók. és újra visszatértem az gyönyörök mezejére is, mert mostanában megint szinte minden alkalommal sikerül elélveznem. G-pont felfedező túrán vagyunk jelenleg, azzal kísérletezgetünk, és jelentem, egészen jó eredményekkel! :) persze, nem mindig vagyok kész agyban ott lenni, mármint az ágyban (agyban ágyban lenni :D), de ez már egyre ritkább. leginkább megőrülünk egymásért és ennyi. :) még mindig csiszolódunk ezen a téren is, mármint a szexben, de meg is beszélünk mindent, teljesen normálisan, és nem is ciki ilyesmiről beszélni, sőt, én örülök neki, hogy ezek nem tabutémák. 

szombaton voltunk egyébként 5 hónaposak... de most már tényleg úgy érzem, hogy ezer éve együtt vagyunk. valami nagyon régi, mély és szoros kötelék van közöttünk. egyszerűen nem tudom annyit mondani neki, hogy SZERETEM, amennyire igényem lenne. és ő szintúgy. 

jaj, kíváncsi leszek, hogy mit kapok karácsonyra Tőle (bár vagy már sejtésem), meg hogy majd az én ajándékaimnak fog-e örülni (tutira fog :D), bár azok még nincsenek meg. illetve megvannak, de még a boltban. :)

tegnap nézegettem magam a tükörben, hogy milyen szép vagyok. nem vagyok hibátlan, még mindig, de ahhoz képest, ahonnan indultam (125 kg), teljesen jó minden. jelenleg 70 kg vagyok, és meg vagyok ezzel elégedve. ha egy grammot nem fogyok soha, és nem is hízok, az sem érdekel. nagyon jól érzem magam a bőrömben. és nemcsak azért, mert Kereskedő így fogad el (bár tény, hogy nagy segítséget nyújt az, hogy úgy imád, ahogy vagyok), hanem mert szerintem is minden jól van így.

ja, azt mondtam már, hogy 6 ponttal vezeti a MU a tabellát? attól még, hogy nem írok róla, nézek ám meccset, nem is keveset! :)) RvP az év MU játékosa lesz, úgy érzem. ;)

nincs annál meghittebb

szerelmesebb, romantikusabb, lélekemelőbb pillanat, mint amikor összebújva, összesimulva fekszünk az ágyban és egyszerre lélegzünk... egyszerűen felemelő...
talán még soha nem éreztem ezt... így...
csak mosolyogni tudtam, fel is nevettem.
megkérdezte, miért nevetek.
egyszerűen csak Boldog vagyok... - suttogtam Neki.

...

olyan jó tudni, hogy engem is lehet szeretni, hogy szeretetre, szerelemre méltó vagyok. annyira jó érzés, hogy valaki önmagamért szeret, hogy úgy szeret, ahogy vagyok. erre szinte minden nap rácsodálkozom Kereskedő mellett... szeretem ezt a csodát, amiben élek...

...

mellette nem kell olyannak lennem, amilyen nem akarok lenni

ilyen hosszú csend

nem is volt mostanában, még Ozora idején sem. de most itt vagyok, és talán lesz időm írni egy kövéret. :)

ott folytatnám a történetet, hogy 16-án, pénteken volt Bananas buli, amire szépen összejött a társaság. sikerült nálam úgy bealapozni, hogy mindenki szarul lett, mire odaértünk a bulihelyre. :) én a taxiban Kereskedőt pippantottam le, elől meg közben KunGeri osztotta az észt Bundinak (milyen jó, ha ismerős a taxisofőr :D), a másik kocsiban meg Barbi és Viki próbált uralkodni magán, hogy Árpi vezetési stílusától ne hányjanak be. :) mikor odaértünk a buliba, akkor már ment a zene, és ez nagyon jót is tett, egyből elkezdtem táncolni. a többiek szétszéledtek, Kereskedő elment hányni (ő csinálta jól), aztán jött, és táncoltunk, énekeltünk. nagyon jót buliztunk együtt, pedig féltem, hogy majd feszt a nyakamon fog lógni, de nagyon jól sikerült minden. az első szünetben elszívtunk egy cigit, aztán leültünk, na azt már nem kellett volna, akkor egyből megfordult velem a világ. olyan szarul lettem, hogy fél1-kor, miután a Love is in the air-t még végigcsoszogtuk, kértem, hogy menjünk haza. Barbitól el sem tudtam köszönni, egyszerűen nem volt erőm még megkeresni, mert attól féltem, kitaccsolok. otthon be is dőltem az ágyba egyből, meg el is aludtam. fú, de rettentő rosszul voltam... Istenem... öreg vagyok én már ehhez, illetve ennyi össze-vissza piáláshoz. :) az árvák könnyét megittuk konkrétan, de kb. 1 óra alatt, ez volt a baj.

szombaton hajnalban Kereskedő elment dolgozni, én még pihiztem egy darabig, de utána mentünk Anyut meglátogatni a kórházban, ahol a szokásos, egy hetes agymosáson bent volt. Apu is jött, vele is találkoztunk persze, jól telt, csak gyorsan. sietni kellett vissza Pestre, mert Kereskedőt el kellett kísérni ügyvédhez, és kellett a jogász Tesóm segítsége. az M0-on sikerült kicsit eltévednünk, de végül odaértünk, nem késtünk sokat. :) én végig egyébként azon küzdöttem, hogy ne fossak és/vagy hányjak be. rettenetes volt így kocsikázni. a kórház szag még rátett egy lapáttal... pfff... én voltam a hülye, mert inkább nekem is ki kellett volna hánynom mindent, és nem lett volna ekkora szívás belőle.

vasárnap már csak pihiztem, Kereskedő megint reggeles volt, délután jött haza, aztán jobbra-balra dőlés, semmi egyéb.

a múlt héten nem is tudom, hogy volt-e bármi extra... néha Kereskedő az agyamra ment, de hát nyilván én meg az övére, csak sose mondja. :)) de alapvetően mindig kedves, és figyelmes volt velem. meg hát mindig az. :) pénteken Barbival megvizsgáltuk közelről az újonnan nyílt KFC-t, bevásároltunk, otthon meg bezabáltunk hármasban, meg leöblítettük egy üvegnyi forralt borral. :) 

szombaton csak punnyadtam, pihentem, hulla fáradt voltam, mert a múlt héten többször volt olyan, hogy hajnalban felébredtem, és már nem tudtam visszaaludni. eléggé megszenvedtem a múlt hetet, teljesen ki voltam ettől a nem alvástól borulva. :( de szombaton bepótoltam. :) muszáj volt, mert vasárnap nagy túra következett. :)

no, hát vasárnap elmentünk a Tesómmal Bécsbe. ugyanis ott játszott este a Triggerfinger nevű zenekar. :) busszal mentünk, a Tesóm tök szétcsapva, 2 órányi alvással érkezett, de egy hang nélkül végigcsinálta az egész napot, végül is az ő kedvenc zenekara miatt utaztunk el. :) Bécs csodálatos, még mindig, tökéletes volt az idő is. elmentünk a karácsonyi vásárba, ettünk, ittunk, ajándékot nem vettünk senkinek (még mindig kurva drága minden a mi pénztárcánkhoz képest). a bécsi tömegközlekedés zseniális, a nap végére már egészen kitapasztaltuk, hogy mi merre jár, stb. egyszer tévedtünk csak el, de csak plusz fél óra sétába került az egész. a szállás jó volt, tiszta és olcsó. arra pont megfelelt, hogy fáradt testünket megpihentessük. délután aludtunk is ott egy órát, mert én is hulla voltam, aztán 6 körül visszamentünk a vásárba, mert a Tesómnak meg akartam mutatni kivilágítva is. és meg is értette egyből, hogy miért mondtam, hogy varázserdő, mert szerinte tisztára Ozora feelingje volt a kivilágított fáknak, meg mindennek. :) ugyanazon a szent helyen, ahol tavaly, meggyújtottam egy úticigit, hogy még vidámabb legyek. no, nem mintha azzal bármikor probléma lenne, de ugyebár, hamár, akkor miért ne? ;) ezután mentünk a koncertre, amit én kevésbé élveztem, mint a Tesóm, mert 1 számukat se ismertem, viszont maga a stílus, a zene nagyon bejött, és hát ez a három faszi zseniális. nyilván az énekes a főzseni, meg a főszexisten, de nekem a többi is bejött. :) gecinagy bulit nyomtak, a Tesóm úgy ropta, mint egy tinédzser. :) én meg közben fotóztam, hogy legyenek emlékek is. :) 

koncert után még leücsörögtünk, még dumálgattunk, levezettünk, aztán irány a szállás. a bécsi éjszakai közlekedés is nagyon rendben van, csak mondom... vettünk lefekvés előtt az egyik sarkon egy dönert, de olyat, amilyen finomat még életemben nem ettem. és bakker, ezeknél minden sarkon 3 ilyen döneres van. ahhh... olyan fűszerezéssel csinálják, hogy sírok. isteni volt!!! mindezt 3 euróért. kurvára megérte!!! szóval bezabáltunk, fél2 körül lefeküdtünk, és reggel fél9-ig aludtunk.

10-kor hagytuk el a szállást, elmentünk a busz indulási helyéhez, illetve az ahhoz közeli Paterstern csomóponthoz, ahol beültünk egy kávézóba, és kávéztunk, meg cigiztünk. nem tudom, de Bécsben mindenhol lehet cigizni, érdekes módon megoldották a kávézókban is a dohányzó helyiségeket. ja, és minden sarkon, vagy inkább 5 méterenként van szemetes, meg csikkes, és a megállókban is lehet dohányozni, de sehol nem fújták a pofámba a füstöt, meg nem volt csikkeldobálás. 

Bécs már Európa, nah. ennyi. Budapest meg soha nem lesz az, meg Magyarország sem. nagyon jól éreztük ott magunkat, főleg, mert Bécs nagyban hasonlít Budapestre, legalább is a házak, épületek (hiába, a Monarchia hasonló nyomokat hagyott mindkét városon), meg az emberek is jó fejek voltak. a WUK nevű kulturális központban volt a koncert, kicsit az A38-ra emlékeztetett, csak éppen nem imbolygott. :) minden tök rendben volt, nem basztak át a piával (nem volt olcsó, de legalább jó volt), öko pohárban adták, ami 1 eurót ért. na, hát ez Európa, erre is csak ezt tudom mondani.

hétfőn délután 3 körül értünk haza, Kereskedő ebéddel várt, ami inkább vacsora lett, mert előtte beszélgettünk kicsit, illetve közben, míg főzött. fetasajttal töltött csirkemell volt, rántva, meg krumplipüré. :) 

ő éppen a lakásának eladását intézi, hogy ki tudjon szállni a frankos hiteléből (ezért voltunk a múltkor az ügyvédnél), és találkozott a nevelőanyja anyjával, aki jól beszólt neki, hogy minek vált el, meg minek adja el a házat, meg mittomén. szegény jól kiborult ettől az oltástól, amit meg is értek. én is átmentem ezen, mikor az exférjem útra tettem, és Apukám nem engem sajnált, hanem őt. meg hát utána is még meddig emlegette... pfff... 

na, aztán elmeséltem neki Bécset, részletesen, aztán megkajáltunk, majd spontán szexeltünk, és uhhh... életemben még ilyen jó nem volt... és ez volt az első alkalom, hogy nekem semmit nem kellett hozzátennem. mármint, hogy nem én dörzsölgettem magam, miközben ő dugott, vagy bármi, hanem csak ő használta a kezét, meg a száját, és ennyi. akkorát élveztem, hogy majdnem leszakadt a plafon. :))) utána még persze megdugott, meg a számba élvezett (cibálta a hajam, miközben szoptam, azt nagyon szeretjük mindketten). no, hát így. :) nagyon kellett már ez nekem, mert nem is tudom, talán 1 hónapja, vagy több, hogy utoljára igazán jó orgazmusom volt. vagy egyáltalán bármilyen. de ilyen, még talán soha... :)))

tegnap bejöttem dolgozni, de előtte volt egy nagyon jó találkozóm, teljesen spontán. :) a munkahelyem melletti kisboltban futottam össze egy középiskolai volt osztálytársammal, aki Banyám falubelije, de most Dunakeszin él a férjével, meg a két gyerekével, és valami állásinterjúra ment, csak előtte beugrott a boltba, és ott futottunk össze. kb. 15 éve nem láttam, mert osztálytalálkozókra sose jött el, úgyhogy nagyon örültem neki. késésben voltam, de pár szót fecsegtünk azért. :)

na, a melóhelyen aztán hiába voltam happy, belenéztem az e-mailjeimbe, és rögtön eldurrant az agyam, 10 órakor már konkrétan úgy éreztem, hogy azonnal felmondok. szerencsére ilyenkor fel lehet hívni Kereskedőt, akinek már a hangja is mindig megnyugtat. tudja, hogy utálok itt dolgozni, de egyelőre nincs más lehetőségem. illetve én nem teremtek magamnak. az ő melója is szar, ezért nem is szeretek neki panaszkodni, hiszen van ott is baj raklappal, de néha muszáj. :( szerencsére ő ezeket a sirámaimat nagyon türelmesen és megértően hallgatja.

a türelem, megértés egyébként is jellemző rá. ami néha kiakaszt, hogy nagyon-nagyon meg akar felelni még mindig, mármint nekem, és néha idegesítően sokat kérdez, sokat problémázik dolgokon. de majd egyszer ezt is megbeszélem vele, most egyáltalán nem időszerű.

hogy miért szeretem Kereskedőt? mert tényleg odafigyel rám. kitalálja a gondolataimat is. :) nagyon-nagyon szeretek vele lenni, de az is jó, hogy a beosztásunk néha ütközik, és vannak szabad estéim. de ezeket sem úgy fogom fel, illetve nem úgy töltöm el, hogy szenvedek, hogy nincs velem, vagy hívogatnám percenként, vagy görcsölnék, hogy mikor jön már haza, hanem mivel az elmúlt 1-2 évben megtapasztaltam, és megtanultam, hogy egyedül is elfoglaljam magam, és jól érezzem magam, így már szinte várom, hogy legyen egy szabad estém, délelőttöm, délutánom. de amikor hazajön, akkor ugyanúgy tudok neki örülni, és nem vagyok csalódott, hogy már nem lehetek egyedül. meg az is nagyon jó, amikor ő vár otthon, mert jó hozzá hazamenni. azt is szeretem, hogy Kereskedő mellett szabadnak érzem magam. ugyanúgy barátnőzhetek, találkozhatok barátokkal, családdal, mehetek a Tesómmal koncertre Bécsbe, mert nincs belőle nyavalygás, meg sértődés, terrorizálás. és azt is tudom, hogy a Világ végére is eljönne velem, ha azt mondanám neki, hogy ott lesz egy koncert, ami engem érdekel, és neki lövése sincs róla, akkor is eljönne, és jól érezné magát, mert igazából neki az a lényeg, hogy velem legyen, mellettem legyen, együtt legyünk. annyira nagyon-nagyon szeret, és én is őt. ma reggel együtt indultunk el, mert volt egy kis dolga, de hát alig tudtunk elszakadni egymástól a sarkon, csak fogtam a kezét, meg puszilgattam. nagyon-nagyon imádom!!! :))

boldog vagyok vele minden percben, meg ő is velem, és ennél nem kell több! amit hibának rovok fel, mármint nála, az sem hiba, csak meg kell szokni, és ennyi. (néha annyira irracionálisan csinál dolgokat, hogy eldobom az agyam, de már csak mosolygok ezeken) nincs olyan rossz szokása, ami megszokhatatlan (meg nyilván nálam is van bőven, amit fel kell dolgoznia), ami meg nagyon durva, annál úgyis jelzek. 

de a lényeg, hogy tényleg boldog vagyok, jövő héten, pont a disznóvágáskor (amit már nagyon vár Kereskedő) leszünk 5 hónaposak, de úgy érzem, mintha már évek óta együtt élnénk. és nem azért, mert sok, hanem mert annyira jó. :)))

és most akkor itt az év zenéje, amit ma már századszor hallgatok, legyen Nektek is szép napotok tőle!! :)))

fura volt úgy

aludni, hogy a saját ágyamban aludtam, de mégis egyedül. nem, nem vesztünk össze, és nem száműztem Kereskedőt a kanapéra. sajnos éjszakás volt tegnap, 23:30-tól dolgozott. 

nagyon hozzászoktam már ahhoz, hogy együtt alszunk, hogy együtt fekszünk és kelünk. persze nem mondom, hogy nem élveztem azt, hogy kicsit egyedül vagyok, de nincs annál jobb, mint kiskifliben összebújva elaludni. 

hülye gondolatok jártak a fejemben mostanság. néha kicsit elbizonytalanodom, vagy nem is tudom. lehet, hogy csak jó dolgomban jutnak ilyen hülyeségek az eszembe.

mármint az, hogy biztosan szerelmes vagyok? az a szitu, hogy én mintha kevesebbet éreznék Kereskedő iránt, mint ő irántam. ő imád, rajong, szeret, szerelmes, és tényleg a tenyerén hordoz. én is szeretem, de pl. a megőrülős, beleszerelmesedős érzés valahogy teljesen kimaradt. talán még magamhoz sem voltam igazán őszinte mindig, amikor erről írtam, vagy beszéltem. valahogy azt érzem, hogy túl könnyen megkaptam, semmit nem kellett teperni érte, nem kellett miatta görcsölni, nem voltak kérdések és kétségbeesés, és mintha ettől nem is lenne olyan nagy varázsa ennek az egésznek. 

egyébként ezek a hülye gondolatok attól pattantak ki a fejemből, hogy most már hetek óta nem tudok elmenni az ágyban. képtelen vagyok rá. felizgulok valamilyen szinten, nem erről van szó, mert már elkezdtem utánaolvasni is, szóval nem vagyok frigid, de valami nem kóser. valamiért nem indul el bennem az, aminek el kéne indulnia.

na de akkor az elején meg miért indult el? volt, hogy egy nap 2-3-szor is sikerült. csak nagy lenne a nyomás, fáradt vagyok, sok a stressz, vagy mi a bajom? 

nyilván ezért kezdtem el kombinálni, hogy akkor én most tényleg ezt akarom, ami éppen zajlik körülöttem? biztos, hogy a szervezetem is kívánja ezt? próbáltam lelkem legmélyére leásni, hogy feltárjam a probléma okát, mert biztos vagyok benne, hogy az anorgazmiának lelki okai vannak. de hogy Kereskedővel van bajom, vagy csak a melóm miatti hullaság miatt van ez, netán túl sokat szívok mostanában? nem tudom. ezért boncolgatom magam.

attól félek, hogy magamhoz sem vagyok igazán őszinte, és akkor meg már vége a világnak, ezt nem akarom. inkább kiírom magamból minden problémámat, hátha attól valami változik. vagy legalább kinyílik a szemem. nem akarok hazudni magamnak. elég sokáig csináltam, és rájöttem, nincs értelme. hát újra minek kezdenék bele?

de hazudok most magamnak vajon? mert az nem hazugság, hogy imádok Kereskedővel lenni, teljesen egy húron pendülünk, lesi minden kívánságom, imád, rajong, kényeztet, és mindent megtesz azért, hogy engem boldoggá tegyen. és ez alapvetően működik is, boldog is vagyok. (ami esetleg boldogtalanná tesz, arról meg nem ő tehet, hanem csak én egyedül, lásd: munka.)

ha belegondolok, hogy eddig minden pasi csak lyukként kezelt, szopatott, átvert, semmibe se nézett, kihasznált, elhagyott, megcsalt, lehúzott pénzzel, vagy egy töketlen faszkalap volt, akkor nyilván rájövök, hogy mi a faszt nyavalygok? SOHA ilyen pasim nem volt, és talán nem is lenne másik, aki így bánik velem, és ennyire szeret. és ettől hogyne lennék boldog? 

kedden kaptam ugyebár a rózsát, na most tegnap képes volt bélszínrolót venni és sütni, meg csinált hozzá törtkrumplit, amiről én még a múlt héten meséltem neki, hogy régen mennyire szerettem, és hogy ezer éve nem ettem már. de tényleg, kb. 25 éve nem ettem bélszínrolót. erre tegnap, mire hazamentem, neki el kellett mennie ügyet intézni, de előtte megcsinálta a kaját, és ott várt letakarva, és mikor belenéztem, hogy bélszínroló, hát sikítottam az örömtől. 

annyira, de annyira kedves, és figyelmes, és ha én ezt megköszönöm neki, akkor mindig az a válasz, hogy ne köszönjem, mert én ezt érdemlem, és ez csak a minimum.

valamelyik este meg ültünk a kanapén, néztem rá, és azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy van pasim, és hogy pont ő az, és milyen szerencsés vagyok, és mennyire jó vele minden, és úgy meghatódtam ezektől a gondolatoktól, hogy már majdnem bőgtem. fogtam a kezét, néztem és hálálkodtam, hogy Ő van nekem. 

hozzáteszem, hogy Zsóéknál, a szülcsinapcsi bulin, míg Kereskedő meg nem érkezett, addig aranyosan flörtölgettem egy pasival, még a keresztnevük is egyezik, de még a külsejük is... nem kicsit volt rám indulva a srác, és mit ne mondjak, nagyon jól esett, és bár finoman visszautasítottam, azért volt, hogy rátettem én is egy lapáttal... 

aztán mikor megjött Kereskedő, akit akkor már nagyon-nagyon vártam, csak az ő nyakában lógtam, meg a kezét fogtam egész este, bár addigra már eléggé be voltam fújva, ez is tény. de akit kellett, még akkor is kiosztottam, nem lettem ettől nyúl, vagy visszafogott. :)

igazából nem kéne ezen az egészen rágódnom, meg nincs is olyan kérdés, hogy Kereskedővel, vagy sem, mert Vele és pont. olyan szinten teljes lett az életem, mióta Ő velem van, hogy az nem igaz. és ebben az a legszebb, hogy szinte semmi sem változott, csak lett Valakim, és lettem valakije valakinek. de volt már ilyen az életemben, és mégsem volt teljes tőle, sőt, 180 fokkal fordított fel mindent az egész. 

pl. a Bőgős életvitele teljesen más volt, mint az enyém. hiába voltunk együtt, mégsem volt teljes, mert egy csomó különbség volt köztünk, és persze legyen is különbség, de ő alkalmazkodni sem volt hajlandó, csak tőlem várta ezt el mindig. szóval szerethettem én őt rajongva, ha nem működött soha. meg nem volt jövője, mert a Bőgős egy puncivadász.

pl. Zé, akivel annyira egy húron pendültünk, de ő meg képtelen volt szeretni, szerelmesnek lenni, elkötelezni magát, illetve hát neki elvileg a külsőmmel volt gondja, bár én ezt már utólag nem tudom megítélni. mindig a hülye démonjaira hivatkozott, hogy azért nem lehetünk több, mint barát, mert azok vannak. 

pl. TG, akit hiába imádtam szőröstül-bőröstül, kívül-belül, ÉVEKIG, titokban, elfojtva, ha egyszerűen soha nem kellettem neki 1-2 numerán túl. 

pl. 76-os, aki meg aztán 100 vasat tartott a tűzbe mindig is, és egy link alak volt, én meg még a seggét is kinyaltam, oszt tessék. a beteg állatja... áhhh... hagyjuk is.

jó, a fentiek közül igazából a Bőgős volt az egyetlen, akivel tényleg jártunk, meg még mondta is, hogy szeret (5 hónap alatt vagy 3-szor), a többiekkel nem volt igazi kapcsolat, de részemről mindegyikbe halálosan szerelmes voltam, és hónapokig bömbiztem utánuk, pedig egy darab szart nem ért egyik se (TG természetesen kivétel, mert őt értékelem, mint embert, és nyilván sajnálom, hogy sose lehettem a nője, de az is rajtam múlott, rossz időben találkoztunk. a mai eszemmel már lehet, hogy kellenék neki, de remélem, hogy azóta megtalálta élete párját, és nagyon-nagyon boldog, mert ezt kívánom neki). 

és akkor most itt van Kereskedő, aki valamilyen szinten ugyanúgy sérült személyiség, mint a többi pasim, aki volt, meg úgy általában a többi, vele egykorú pasi, csak hogy ő legalább őszinte, mindent meg lehet vele beszélni, és hogy ő tényleg akar engem. és csak engem, senki mást. 

nem mondom, hogy agyilag nagy penge, nem mondom, hogy minden csaj megfordul utána az utcán, de a humorától beszarok, és tudom, hogy mindenben nagyon igyekszik. ahhoz képest, amilyen hátrányból indult ő az emberek 99%-hoz képest, én azt mondom, nagyon is büszke lehet magára, és én is büszke vagyok rá.

az anyja annak idején konkrétan ott hagyta a kórházban. nevelőotthonban, majd rokonoknál nőtt fel. soha nem volt igazi családja. mégsem lett se drogos, se bűnöző, se egy vadbarom. én már ezért nagyon tisztelem és becsülöm. és hozzá képest nekem arany életem volt mindig, és igazából a seggem alá lett rakva minden. ja, és boldog, meleg családi fészekben nőttem fel, a legnagyobb békességben és szeretetben. (holott belülről ez soha nem tűnt ilyennek, de legalább ismerem az apámat például)

pont ezek miatt értem én a ragaszkodását, a törődését, talán azt is, hogy miért vagyok élete szerelme... 

hova is akartam ezzel kilyukadni? nem is tudom... de nem rágódok tovább, mert ennek semmi értelme.

szeretem ezt a Férfit, és Vele képzelem el a jövőmet. kicsit úgy vagyok az egésszel, mint az új magyar naranccsal: "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk..."

szóval, hogy ilyet kértem, mint Ő. pont ilyet. ugyan kicsit rosszabbul lát, kicsit rosszabbak a fogai, de az enyém. 

szerencsére annyiban nem hasonlít az új magyar narancsra, hogy az ő "hibáin", és tényleg csak idézőjelben hibák ezek, lehet változtatni, sőt fog is, mert akar. és ez nekem bőven elég. 

amúgy meg éljük az életünk, együtt, vállvetve minden és mindenki ellen. aki őt bántja, azt agyonverem, és tudom, hogy fordítva is így lenne. nem tűrök semmilyen megjegyzést vele kapcsolatban, bár én is szoktam élcelődni, de csak neki, és hát nekem ér. :))

ma ez várt

a Szívek útjának végén... :$
nem lehet nem elolvadni tőle...

amúgy még délután, a sulija előtt taliztunk 10 percre, és azt mondta Kereskedő, hogy szégyelli magát, hogy bizonyos dolgokban ennyire töketlen, tapasztalatlan. de mondtam neki, hogy ezen ne pörögjön, meg ne szégyenkezzen, mert én a legjobb tudásom szerint segítek neki mindenben, meg ez nem gáz egyáltalán. és természetesen további türelmet ígértem neki. :-)
persze ez a kis Drága akkorra már elhelyezte nekem ezt a kis meglepit, csak mélyen hallgatott róla...
4 hónapja vagyunk együtt, és ez a 4. szál vörös rózsa amit kapok tőle. egyelőre nem is rossz, ugye? sok nőtársam csak sóvárog hasonlóért, még akár egy kapcsolatban is.

remélem, 1 év múlva is kapok még virágot... ;-)

azért nem minden

habos torta, meg arany, meg fénylik, meg ilyenek... 

Kereskedő néha hihetetlenül ki tud borítani, mert vagy túlidegeskedik dolgokat, vagy töketlenül intézkedik.

tele van közmű/bank tartozással, amiket régebben az exneje intézett, most meg a nyakába szakadt minden, és hát nem mindig áll a helyzet magaslatán. néha olyan baklövéseket tud elkövetni, hogy csak nézek. 

én persze igyekszem a legjobb tudásommal segíteni őt, csak néha engem is felcsesz, hogy ilyen szarokba belecsúszott, és nem mindig tudok higgadt maradni. 

mondjuk hozzá képest még mindig az vagyok, bár én magamról tudom, hogy ideges vagyok, de őt nem tudom überelni ebben. mondjuk nem is akarom. csak ha valamin el kezd pörögni, meg rágódni, az teljesen lefoglalja az agykapacitását, és másra nem tud koncentrálni. még egy pohár hideg vízre sem. 

muszáj lenyugtatnom ilyenkor, hogy nincs semmi baj, minden meg fog oldódni, ő csak foglalkozzon azzal, amivel kell neki. pl. tanuljon, mert bár mindig előadja, hogy ez megy, meg az megy a suliban, és csak erre, vagy arra kell tanulnia, én azért majd szeretném látni félévkor a bizijét, hogy nem hantázott-e nekem.

mert ugye mire ez a 2 év, ha csak kummantás.

de tudom, hogy nem kummantás, mert tudom, hogy fősulira akar menni, ahhoz kell az érettségi, csak néha azt érzem, hogy már az érettségin el fog vérezni, hát még egy BGF-en, vagy netán Corvinuson, ahova vágyik. pont tegnap mondtam neki, hogy ezekre a helyekre azért nem elég egy 2-es matek érettségi, meg ilyenek. meg kicsit több ismeret, tudás kell ahhoz, hogy ott helyt álljon, mint egy középiskolai képzésben. 

aztán persze lehet, hogy tényleg olyan agya van, hogy mindent felfog elsőre, nem tudom, bár nekem nem úgy tűnik, hogy olyan agya lenne. 

sokszor azt sem tudja felfogni, amit én mondok neki. 

ilyenkor persze fáradtságra hivatkozik, vagy arra, hogy feszült, de hát ezzel meg nem megyünk sokra.

jaj, rengeteg dolog van/lesz vele, rengeteg, elsősorban pénzügyi dolgát kell rendbe tenni, hogy ne szórja már ki azt a karcsú kis fizetését az ablakon. szóval oda kell rá figyelni.

és én nem akarom ezeket helyette intézni, én nem akarok exnej lenni, aki minden zsére rátette a kezét, aztán ő kezelte a kasszát.

férfiembernek meg kell tanulnia pénzt kezelni, számlákat befizetni, bankszámlát fenntartani, utalni, ilyesmi. olyan nincs, hogy valaki ezeket 37 évesen ne maga intézze. még ha párkapcsolatban él, akkor sem. 

én sem adnám ki a kezemből a saját dolgaimat soha. az én pénzügyeimet én kezelem és pont. az én hitelemet én fizetem, ne fizesse helyettem más, mert azt én vettem fel, az én céljaimra, mindennek meg volt az oka, és vállalom is érte a felelősséget, meg a szopást utána, amikor ki kell fizetni. így van ez a rezsivel is, az én lakásom, én rendezek mindent. és mindez párkapcsolattól, házasságtól független. én nem közösködök senkivel többet.

Kereskedő pénzét sem akarom elvenni, nem azért akarom, hogy az anyagi helyzete tisztázódjon, rendeződjön, hogy aztán én majd tőle elszipkázzak mindent, hanem azért, hogy ne legyen még egyszer olyan, hogy nincs pénze cigire, meg ilyenek, hó vége előtt 2 héttel.

és azért segítek neki, és terelgetem, hogy egy életre megtanulja, hogy ezeket hogyan kell intézni.

egy csomó dologban annyira járatlan, tájékozatlan, hogy néha csak nézek: ez az ember eddig búra alatt élt?

no, persze még mindig ott tartok, hogy ez legyen a legnagyobb problémám vele, meg a kapcsolatunkkal. :) most csak ez ilyen friss élmény, fél órája tettük le a telefont, és ezért fröccsent ki belőlem.

egyébként csak rózsaszín szirup minden. együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. imád, rajong értem, nagyon-nagyon szeret, és én is őt. nincs annál megnyugtatóbb dolog a számomra, mint az, hogy hazaérek, és otthon vár, és átölelhetem, megcsókolhatom. a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságom, és minden hülyeségben benne van, amiben én is. :)

Zsóéknál is remek buli volt szombaton. igaz, Kereskedő már csak pont a bepunnyadásra ért oda, de azért jó volt minden. uhhhh... mocskos DHB lett belőle, én nem is hittem el, hogy ez lesz. kb. percenként készült új trombita, amit nyilván meg kellett fújni. nem is kicsit. jesus... :O

aztán végül éjszaka hazataxiztunk Érdről, 6.500,- pénzért, ami nagyon megérte, kivételesen, mert inkább az ágyamban akartam ébredni vasárnap, mint Zsóék kényelmetlen kanapéján. :)

talán túl sokat

agyalok, gondolkodom mostanában... mondjuk a melóhelyen nincs rá idő. ott semmire nincs.
de útközben, vagy ha egyedül vagyok itthon. mondjuk ez utóbbi elég ritka alkalom.
pedig csak végre el kéne engednem magam igazán, és élveznem kellene azt, ami velem történik.
ami pedig 4 hónapja velem történik, az maga Kereskedő jelenléte az életemben.
mióta Ő velem van, teljes az életem. mindent megkapok, amit Nőként, emberként kaphatok. és ezek pénzben nem kifejezhető dolgok.
a teljesség igénye nélkül sorolnám: szerelem, szeretet, figyelem, türelem, odaadás, kedvesség, törődés, romantika, szenvedély, őszinteség, hűség stb.
annyira jól érezzük magunkat együtt, tegnap este pont az járt a fejemben, hogy úgy érzem, mintha már több éve együtt lennénk. és nem lehet megunni, betelni vele. Ővele sem, meg ezzel a teljes élettel sem. egyszerűen imádom az életem! még a melóm is könnyebben viselem, mióta ismerem...
imádok hazajönni hozzá, imádom, hogy Ő vár itthon, és mindig annyira örülök, ha meglátom!

végül nem faragtunk tököt. elbénáztuk. de majd jövőre! ;-)

Vérnénnye meg előbb jött, de még így is tökéletes volt a hétvégénk.

most Zsó 30. születésnapjára készülünk, ami szombaton lesz, és meg vagyunk hívva a házibuliba. B-)

még nem tudtam

eldönteni, hogy Kereskedő tényleg ennyire alkalmazkodó, hogy ennyire képes rá, vagy tényleg totálisan egy húron pendülünk, és mindig ugyanazt akarjuk, de végül is mindegy, mert az együtt töltött hétvége alatt egy hajszálnyi nézeteltérés sem volt közöttünk, mindent meg tudtunk beszélni.
érdekes módon, minden úgy történt mindig, ahogy én akartam, de állítása szerint ettől ő nem mondott le semmiről, nem kellett olyan kompromisszumba belemennie, amit nem akart, vagyis ugyanúgy élvezte minden percét, mint én.
nagy erőpróba volt ez az együtt töltött 5 nap, és kicsit féltem is tőle, hogy milyen lesz, de végül nagyon jó lett, sőt, az első perctől az utolsóig nagyon jó volt.
persze indulás előtti este nekem már semmit nem volt kedvem csinálni, így péntek reggelre maradt minden, de simán elértük a vonatot. sikongatva indultunk el, hogy végre, eltelt az 55 alvásnyi idő, és mehetünk oda, ahova már olyan régen terveztük.
fél órányi késéssel ért be a vonat, csodálatos időjárás fogadott, ami meg is maradt egészen végig. kávé és cigi után fogtunk egy taxit, és elhaladtunk a szállásra. a panzió fantasztikus volt, romantikus, igényes, kényelmes, szóval meseszép. mindenkinek csak ajánlani tudom! a kertje is valami hihetetlen, és hát a Szépasszony-völgy bejáratánál van. picit pihiztünk délután, meg körbejártuk a szállásunkat, megnéztünk mindent, főleg a kültéri jakuzzit, ahová a pancsizásokat terveztük. ;)
aztán megvacsoráztunk, én káposztás cvekedlit ettem, és nagyon ízlett! vacsi után lepihentünk, majd 9 körül elindultunk a borospincék felé. a 40-esnél bevásároltunk, 6 db zsíros kenyér, és 2l fehérbor volt a tétel, amit a pince előtti padon kezdtünk elfogyasztani. a szomszéd pincénél nagyobb társaság mulatott, őket szórakoztatták a cigányzenészek, egy idő után persze én is dalolni kezdtem, ahogy az alkohol hatott. nagyon jól szórakoztunk, én persze mocskosul bekarmoltam, de hát sebaj, ilyennek is látnia kell Kereskedőnek, had tudja meg, hogy milyen vagyok részegen.
amíg én egyszer elhaladtam wc-re, addig ő lezsírozta a zenészekkel, hogy játsszák el a nótáimat, amiről én persze semmit sem tudtam. egyedül ücsörögtem éppen, akkor jöttek oda hozzám, és hipp-hopp meg is ríkattak. teljesen elérzékenyültem a daloktól, mire Kereskedő előkerült a kávékkal, akkorra már zokogtam, de persze utána nevettem is. sőt, volt oltás mindenkinek, hogy "mocskos lilák", meg "Glory Man United", meg ilyenek. :) nem nagyon emlékszem minden részletre, de valahogy visszakeveredtünk a szállásra (még jó, hogy olyan közel volt, a Rubiniába tutira nem másztam volna fel ilyen állapotban), hánytam egy kicsit, aztán bezuhantam az ágyba. :)
Kereskedő szinte józan maradt, de ettől még jól érezte magát, és én sem voltam neki ciki. ;)
szombaton 10 előtt ébredtünk meg, 10-ig volt reggeli, ezért kicsoszogtunk. szinte nem ettem semmit, rántottát kívántam már napok óta, de az már elfogyott. inkább csak kávéztam. aztán visszafeküdtünk, pihengettünk még egy kicsit, majd délután belevetettük magunkat a kültéri jakuzzi habjaiba. mindent szétnyomkodtunk rajta, meg persze fotózkodtunk, élvezkedtünk, szeretkeztünk is nyilván. :P
az volt a vicces, hogy az utcáról simán fel lehetett látni oda, tehát amikor én kászálódtam kifelé belőle, akkor kábé csak az nem látta a seggemet, aki nem akarta. :D meg hát nappal a panzió vendégei is odatévedhettek, de egy idő után ez sem tudott zavarni. :) jól szétáztattuk magunkat benne, az tuti! :) utána vettünk a kinti zuhanynál egy forró zuhanyt kettesben, majd behaladtunk a szobába. átöltöztünk és mentünk vacsizni. újfent a szállásunkon vacsoráztunk, én megint jót ettem (libamájat), azt nagyon nem is lehet elrontani. ;)
vacsi után már csak punnyadtunk a tévé előtt, ezt is megbeszéltük, hogy így legyen, igazából semmi kényszer nem volt soha, de hát valójában pihenni is mentünk, és azt is leszartuk, hogy itthon is punnyadhatnánk a tévé előtt, mert az azért mégsem olyan. :)
vasárnap korán reggeliztünk, mert 9:46-kor indult a vonatunk Szilvásváradra. 1 órás vonatozás után érkeztünk meg, csodaszép időben. egyből az erdei vasúthoz mentünk, ami indult is nemsokára, ráadásul nyitott kocsikkal, amilyenekkel még én sem utaztam. negyed óra menetidő után máris a tisztáson találtuk magunkat, ahol rengeteg ember volt. még egy opimmal is összetalálkoztam, tudom, hogy ő is nagy kirándulós, a férjével csámborogtak ketten, és volt kedvem odakiáltani neki, és találkozni vele. kicsit megültek az asztalunknál, aztán haladtak tovább.
mi is haladtunk tovább, mert vonat helyett gyalog tettük meg az utat visszafelé. az Ősember barlangját egyikőnk sem érezte, hogy meg kéne oda mászni a hegyet, inkább csak a laza sétát. útközben nevettünk sokat, láttunk szépeket, fotóztunk, ettünk isteni pisztrángot, amit ott sütöttek frissen az orrunk előtt. a bazársoron vettünk néhány ajándékot, majd megpihentünk megint egy padon. később még elsétáltunk a Kerektemplomhoz, ami egyedülálló épület, és nagy kedvencem gyerekkorom óta. sajnos még a kapun se jutottunk be, bár még a Tiszteletes Úrhoz is becsengettünk, de azért megközelítettük máshonnan, és lőttünk pár új fotót róla.
aztán visszasétáltunk az állomásra, előtte kávéztunk, vettünk rétest (mákos-almás), és a vonaton elnyammogtuk. megfáradt testünket a jakuzziban pihentettük, de este 7 után, vagyis már sötét volt. azért persze kellett figyelni, de kb. ugyanazt műveltük, mint előző nap. ;) aztán vacsiztunk, na ez már nagyon nem volt jó, ráadásul egyre inkább azt éreztük mindketten, hogy olyan pofával szolgálnak ki, hogy "ezek mit keresnek itt? ki fogják tudni fizetni egyáltalán?" na, ettől el is ment a kedvünk, úgyhogy meg is beszéltük, hogy itt nem eszünk többet, és jattot sem kapnak.
vacsi után némi dohogás, majd új fehérnemű villantása, és Kereskedő nekiállt engem fotózni. nyilván egyik sem publikus, főleg, amelyiken a farka a számban van. ;) még sohasem készült rólam ilyen fotó, éppen ideje volt már. :) mindketten nagyon élveztük, azt kell, hogy mondjam. ;)
hétfőn felhajtotta a rántottát, ha már annyira kellett, lement a konyhára, és kiverte a balhét, hogy ha kell, beáll ő és megcsinálja, de nekünk rántotta kell és kész. meg is csinálták, hozták is, a szobában ettük meg, szartunk mindenkire. :) aztán visszafeküdtünk, és még délig pihiztünk.
utána összekaptuk magunkat, és bementünk Eger belvárosába. az első cél a Marcipánmúzeum volt, ahol csoda dolgokat láttunk, meg persze bevásároltunk egy csomó édességet is. utána csak sétálgattunk a városban, megmutattam Kereskedőnek a fősulimat, ahova jártam, kiültünk a Dobos Cuki teraszára kávézni, majd elmentünk vacsorázni is a taxisunk által ajánlott étterembe, ahol én már voltam egyszer Csírabácsiékkal, de nem emlékeztem rá, viszont mikor odaértünk, egyből beugrott. isteni jót kajáltunk, degeszre ettük magunkat, és az én kis Kereskedőm, aki egyébként szakács is, végre meg volt elégedve mindennel. :) csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Egerben jár, és megéhezik. ;) vacsi után még tervben volt egy séta az esti Egerben, de fáradtak voltunk és fáztunk, így inkább hazataxiztunk. este elővettem a nagyon beígért meglepetést, ami a legeslegújabb fehérnemű szettem volt... háttt... minden túlzás nélkül mondhatom, hogy Kereskedőnek még a lélegzete is elakadt, aztán mikor már tudott beszélni, csak annyit volt képes kinyögni, hogy "Úristen!!" és ezt mondogatta nagyon sokáig. ja, meg azt, hogy "mindjárt szétrobban a farkam"... :D hát nem aranyos? tényleg bejött neki a ruci, azóta is emlegeti. Barbi beszélt rá, hogy azt vegyem meg, úgyhogy övé is az érdem, ezt el ne felejtsem! ;) valamikor éjfél után feküdtünk le aludni...
kedden reggelizés, majd csomagolás, 11-ig kellett elhagyni a szállást. én akkor rendeztem a fogyasztásunk számláját, szigorúan jatt nélkül, majd még elkolbászoltunk a völgybe borokat venni, ajándékba, meg persze a minibúcsút, meg a mini bazárt is meg kellett nézni, hogy legyen nekünk tükrös szív, amin ez áll: Szeretlek, és még kellett kakasos nyalóka, meg hasonló hülyeségek.
aztán taxival állomásra, majd vonattal Budapestre, délután 4 körül értünk haza.
nem is nagyon csináltunk akkor már semmit, este megnéztük a MU-Braga meccset, oszt kész.
szerdára én szabadságot vettem ki, de közben kiderült, hogy Kereskedőnek csütörtökön és pénteken van szabadnapja. először azt gondoltam, hogy nem is baj, jobb egy kicsit külön lenni, most úgyis 5 napig minden percben együtt voltunk, és hát szerdán délután már volt egy olyan gondolatom, hogy jó lesz bemenni dolgozni, legalább. ez nyilván csütörtök reggelre el is szállt, olyannyira, hogy még szexeltünk is reggel, és utána terveztem elindulni dolgozni, de mégis beteget jelentettem, mert egyszerűen semmilyen porcikám nem kívánta ezt a heti munkát. még ha csak 3 nap lett volna, akkor sem. és igazából az a gondolatom is pillanatok alatt elszállt, hogy jobb nekünk kicsit külön lenni. mert nem jobb. mindennél jobb Vele lenni, csakis Vele, vagy mindegy, hogy hol és kivel, csak Ő mellettem legyen. no, a kummantás megbosszulta magát, mert bár tényleg mocskosul fájt a torkom, meg a fülem még szerdán, meg csütörtökön, ez mára elmúlt, viszont tegnapra olyan szinten beállt a nyakam, meg a vállam, mintha valami becsípődött volna, vagy nem is tudom, hogy alig bírok mozogni. ejjjj... pedig tudom, hogy vigyáznom kell, hogy mit kérek, mert megkapom...! :S
azért persze így is öröm itthon lenni, tegnap vendégséget csináltunk, meghívtuk Barbit forraltborozni, meg melegszenyázni, meg persze dumizni és élménybeszámolni. remekül sikerült az este, csak Kereskedőnek el kezdett fájni a foga, ma már úgy kelt, hogy hétfőn takarodik fogorvoshoz, de előtte vett valami bazi erős fájdalomcsillapítót és azt tolja, meg jegeli az arcát. szegénykém. :( ma délután dolgozik, csak este 11-re ér haza, holnap meg 10-től fél 7-ig. úgyhogy lesz időm egyedül is lenni, meg Vele is.
hétfőn meg megyek dolgozni, most már nem kérdés, muszáj!!! azt a 3 napot már tényleg ki kell bírnom valahogy. bár ha arra gondolok, hogy be kell mennem, és tennem kell a dolgomat, akkor legszívesebben azonnal felvagdosnám az ereimet.
cserébe biztató hír, hogy a Skandináv lottón van egy 4-esünk, ami kemény 1200,- Ft-ot fizet, de ahhoz képest, hogy most kezdtünk bele, nem is rossz eredmény. ha jövő héten megnyerjük a 70 millát, én azonnal felmondok. :)
összességében mit is mondhatnék magunkról, az elmúlt bő egy hétről, a kapcsolatunkról, az érzéseimről? nos, minden nagyon szép és jó. még mindig mindent meg tudunk beszélni, az utolsó légypiszokig. semmi feszülés nincs, óvjuk, védjük, szeretjük egymást. amikor elutaztunk, mindent Kereskedő intézett, nekem igazából a kisujjamat se kellett megmozdítani, egyet köhentettem, és már ment, intézte, hozta, kérdezte, csinálta stb. tényleg Királylányként kezel. vagyis most már Hercegnőnek hív, hiszen Ő az én Hercegem. ;) folyamatosan azt mondja, hogy az életénél is jobban szeret, és bizony, ha nem mondja, én ezt akkor is tudom. nagyon-nagy szükségünk van egymásra, és nagyon-nagyon megérdemeltük már egymást. ha valami feszülés van, akkor az is mindig miattam, mert én vagyok türelmetlen, de dolgozom rajta, és elnézést kérek mindig, ha esetleg felcsattanok. szerencsére ebből sem volt még komoly konfliktus. sőt, semmilyen se volt, komolytalan sem. :) hálistennek ugyanúgy szeret lustálkodni, vagy csak szótlanul ülni, sétálgatni, nézelődni, csavarogni, mint én. rengeteg közös vonásunk van, ezt így a bejegyzés végére be kell látnom, mert ha mindent erőlködve csinált volna, akkor nem így alakul az egész. annyira egy rugóra járunk, hogy az hihetetlen, de ha nem klappol minden, akkor meg megbeszéljük.
ja, még Egerben voltunk, és hétfőn reggelre azt álmodta, hogy gyerekünk született, egy kislány (mindketten azt szeretnénk inkább elsőre), együtt mentünk vele az utcán, egy babakocsiban toltam, mert még pici volt. aztán ő kivette a babakocsiból és látta, hogy egy fehér rugdalózóban van, azon pedig hatalmas MU címer díszeleg. és aztán azt mondta, hogy pont ilyennek képzeli el majd valójában is a mi gyerekünket, meg a közös életünket.
és persze én vagyok neki a legszebb (meg élete szerelme), imádja minden porcikámat, jaj, én meg imádom, hogy imádja... :D
és végig benne volt minden hülyeségben, hogy én feszt bejelentkeztem mindenhonnan, mert a foursquare-en gyűjtöm a jelvényeket, meg a pontokat, és nem nyavalygott, hogy "jaj, már megint a telefonod basztatod?", hanem még ő figyelmeztetett, hogy csináljam. meg persze benne volt közös képekben is, amik egyből mentek fb-ra. nagyon büszke rám, és nagyon-nagyon szeret, vagyis hát szerelmes belém, ez így helyes. ;)
én is nagyon szeretem, mocskosul bele vagyok szerelmesedve, imádom a humorát, ahogy nevet, a vérgeci beszólásait, azt, hogy Hercegnőként kezel, hogy mindent elintéz igazi Férfi módjára. a problémáit is szeretem, a gondjait, és amiben csak tudok, segítek neki. szeretem, ahogy az ágyban bánik velem, meg hogy óv és véd mindentől. ragozzam még? :D
úgy érzem, tökéletes pár kezdünk lenni, és csak azért nem vagyunk még azok, mert alig voltunk együtt, minden élethelyzetet nem éltünk még meg, de amit eddig igen, az hibátlanul működött. kell még csiszolódnunk egymáshoz, az ágyban is, meg az élet minden területén, de határtalan nyugalommal rójuk ezeket a köröket is, nincs az a gond, probléma, ami szétválaszthatna bennünket, vagy ami miatt elveszítenénk a türelmünket. (najó, én apróságokon fel tudom cseszni magam, de ezen meg dolgozom, keményen)

úgy érzem, hogy megtaláltam a Párom, Őt kerestem, Rá van szükségem. nagyon jó érzés ám valakinek az Egyetlene lenni. tudom, hogy rajtam kívül igazából nincsen senkije, akihez kötődne, és ezért az a néha túlzott ragaszkodás, és megfelelési kényszer, mert fél, hogy ha én nem leszek, akkor senkije nem lesz. nekem meg pont arra volt szükségem, hogy valakinek végre én legyek az Egyetlen. hogy ne kelljen osztozkodnom rajta, se családdal, se haverokkal, se senkivel. persze ettől még nincs eltiltva se a családjától, se a haverjaitól, se senkitől, de nem is vágyik rájuk, csak rám. viszont ha én Barátnőzök, vagy a családommal vagyok, abból meg nincs hiszti, sőt, minden esetben támogatja. és már szinte ismer is mindenkit, akit szeretek, és fontos nekem. ;) persze van még kinek bemutatni, de ahhoz képest, hogy még 4 hónaposak sem vagyunk, elég sok mindenen túl vagyunk. :)

boldog vagyok. nagyon-nagyon boldog. engem még soha, senki sem szeretett így és ennyire. nagyon jó Vele lenni, összebújni, nyünnyögni, babusgatni, ápolni, ha beteg, aggódni érte, főzni neki vacsorát meglepiből (csütörtök este pl. ezzel vártam), vásárolni új fehérneműket meglepiből, meg ilyenek. :) kicsit kihozza belőlem az uralkodó énemet is, úgyhogy be is indult mindkettőnk szexuális fantáziája ennek kapcsán... ebből a szempontból is ideális páros vagyunk: én szeretek uralkodni, irányítani, ő meg szeret alárendelt lenni, irányítva lenni, sőt, sokszor szüksége is van rá. uhhh... lesz itt még ostorcsattogtatás, már látom! :D
számomra szokatlan élmény volt egyébként a hétvégén, hogy egyszer sem jutott eszembe, hogy minek jöttünk el, hogy bárcsak ne jöttünk volna, hogy mit keresek én itt, pláne vele, hogy bárcsak mennénk már haza, vagy mikor megyünk már... szóval tényleg egy percig sem éreztem szarul magam a társaságában, és ez nagyon-nagy szó!! nem véletlenül mondom azt, hogy vízválasztó volt ez az elutazás, mert hát ez is más szitu, mint a hétköznapok, és itt is kijöhettek volna olyan dolgok, amik nem tetszenek, de nem jöttek, nem voltak ilyenek.

no de tényleg, boldog vagyok, és most már be is fejezem az ömlengést, hétfő reggel legalább lesz olvasnivalótok. egy fotóval búcsúzom, Szilvásváradon készült. és hát no comment... :)

napsütéses pihizés (@ Szilvásvárad) http://4sq.com/RgryMy

újabb romantikus cselekedetre

szánta el magát tegnap Kereskedő. már említettem neki, hogy van egy kedvenc villanyborotvám, amit nem tudok használni, mert valami szarrá ment rajta, és szétcseszi a bőröm. na, ő fogta magát, és beszerezte ezt az alkatrészt pillanatok alatt. akár le is rakhatta volna a pultra, hogy "nesze, megszereztem", de nem így tett. írt egy kis cetlikére szerelmes levelet, melyben ez állt: "menj végig a szívek útján, mert meglepetés vár..." és akkor néztem le a padlóra, hogy aranyos kis piros szívecskék vannak lerakva, és azok a kis szobába vezetnek, ahol egy nagyon-nagyon cuki baglyos zacskóban ott volt ez az alkatrész. 

hát én sikítottam örömömben!!! :) nem az ajándék nagysága, milyensége volt a lényeg, hanem az, ahogy körítette! :) teljesen elolvadtam. :) azonnal hívtam, és boldogan újságoltam neki, hogy mennyire örülök, hogy mennyire drága, és édes, és figyelmes. :)

valamiért egyszerre gondoltunk egymásra, mármint egymás megajándékozására, mert én már a múlt héten rendeltem neki Oriflame-ből új parfümöt, mert ami volt neki, az egyrészt majdnem el is fogyott, meg túl édes volt az illata hozzá. ez meg jó kis friss, férfias illat. :) pont tegnap gondoltam rá, hogy bárcsak hozná a kolléganőm, mert akkor a hétvége előtti este odaadnám neki. erre egyszer csak jött a kollegina, hogy megvan az áru. :) hazafelé még beugrottam a boltba egy kinder tojásért, hogy teljes legyen a meglepi szett. és ezek után, mikor hazaértem, várt ez a kedvesség. és cserébe én sem húztam tovább az ajándékozást, hanem kihasználtam az ötletét, és egy új post it-re felírtam ugyanazt a levelet, amit ő nekem, az én beceneves aláírásommal, és elhelyeztem az ajándékokat ugyanott, a szívek útjának végén. :) na, volt nagy öröm este, mikor hazaért! :) egyből fújta magára, meg nagyon tetszett neki, nagyon-nagyon örült a parfümnek. én is rágerjedtem persze egyből. ;) nyilván olyat választottam, ami nekem is tetszik. :) 

aztán még éjfélkor vacsoráztunk, mert persze akkor kell, meg még szeretkeztünk is, úgyhogy fél 2 körül aludtunk el talán, vagyis hulla vagyok, de nem érdekel, mert a main kívül már csak 1 munkanap van, és lehet menni Egerbe. :) én már lélekben persze ott vagyok, elég nehéz is a munkára koncentrálni, főleg, hogy rájöttem, miért utáltam meg a melóm az elmúlt fél évben, de ez hosszabb sztori, majd máskor leírom. :) már a későn fekvést is leszarom, pihenhetek még eleget. így is olyan keveset vagyunk együtt Kereskedővel. :(

úgyhogy minden szép és jó, meg rózsaszín szirup, meg minden. :) majd Egerből tolok fel ide is fotókat, ha sikerül, egy kis élménybeszámolóval, már ha lesz rá időm. ;)

ja, egy mondjuk van, de ez nem Kereskedő problémája, hanem az enyém, bár őt is érinti, hogy mostanában nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudok elmenni. színlelni nem akarok, mert egyrészt úgyis tudja, hogy mikor élvezek el, másrészt meg az nem őszinte. az a baj, hogy nem vagyok képes koncentrálni. meg elengedni magam. kb. 5 percig megy, addig nagyon élvezek is mindent (persze utána is, nem erről van szó), aztán olyan hülyeségek jutnak eszembe, hogy "a szomszédok már mit gondolhatnak", meg "az a karlánc van rajtam, amit Barbitól kaptam", szóval ilyen baromságok, amik nem is odavágnak, de kavarognak a fejemben, és elterelik a figyelmem. és nem Kereskedővel van a baj, mert ő mindent teljesen jól csinál, most már az ágyban is kitalálja a gondolataimat, vagy ha nem, akkor irányítom én, ami neki ugyanúgy jó, de egyszerűen nem tudok átbillenni azon a ponton, hogy elmenjek. ott toporgok a közelében, de az a hajszál mindig hiányzik. :( ettől függetlenül minden együttlétünk jó, tökéletes, hol gyengéd, hol vad, éppen mire van igényünk, és a mennyiség is kielégítő, de az orgazmusig nem mindig jutok el. (persze van, hogy pillanatok alatt igen, de mostanában többször nem)

még csak nem is a munka nyomaszt ilyenkor, vagy a saját életem, hiszen a munkán kívül nincs nekem semmi bajom, panaszra semmi okom, még azzal együtt sem, hogy utálom a melóm. szóval nem tudom miért nem tudok koncentrálni, odafigyelni rá. igaz, mostanában inkább sötétben szeretkeztünk, mert úgy adódott, nekem meg kell a vizualitás, meg az, hogy egymás szemébe nézzünk közben, az engem teljesen felpörget. lehet, ez hiányzott? ha valakinek volt hasonló tapasztalata, és esetleg talált rá megoldást, akkor akár kommentben, akár levélben keressen már meg, mert érdekel. fiúk is írhatnak, ha találkoztak már ilyen csajjal, és megoldódott a dolog. 

egyébként az is lehet, hogy túl sokat szívok, és azért nem tudok elmenni. nem tudom. de gáz, és zavar, és változtatni akarok ezen. ;)

megint egy csomót

beszélgettünk Kereskedővel. kettőnkről, az érzéseinkről, a gondolatainkról. imád, úgy ahogy vagyok, és ezen még az sem változtatott, hogy tegnap reggel pl. kicsusszant egy puki az ágyban, bár ő akkor már haladt kávét csinálni, de nyilván hallotta. áhhh... ilyen hülyeségek még vannak. bár tudom, hogy ez sem érdekli, mert egyrészt természetes dolog, másrészt meg annyira szeret, hogy ha az ágy közepére csinálnék (ami eszem ágába sem jut), akkor is szeretne. 

olyan jó, hogy még a gondjait, problémáit is szeretem. mindent, ami vele kapcsolatos. igyekszem segíteni neki mindent megoldani, meg mindent átbeszélni, és kihozni belőle a legjobbat. kell neki a segítség, mert néhány dologban nem annyira tájékozott, de hát senki sem született úgy. ma angol szavakat kérdeztem ki tőle reggel, még elindulás előtt, mert csütörtökön röpdogát ír a suliban. :)

ma megvettem a vonatjegyeket, most már végleges, hogy megyünk, nincs ami visszatartson! :) jó, mondjuk a szállásra is be van fizetve az előleg. ;)

tegnap kitaláltuk és megbeszéltük, hogy csinálunk egymásnak adventi naptárat, persze kézzel készítettet, low cost, csak valami aprósággal, hülyeséggel, kedvességgel. már gyűjtöm az ötleteket. :) meg a Szentestét nálunk fogja tölteni, a szüleimnél, ezt is megbeszéltük, de előtte együtt díszítünk fát otthon, meg ajándékozunk, meg minden, aztán megyünk haza. :)

ja, meg majd tököt is fogunk faragni halloweenkor. :) az is ilyen filléres, de közös szórakozás. :)

ma hajat festek, meg a fényképezőgépet újra megtanulom kezelni. gondolkodtam azon, hogy csináltatok műszempillát erre a pár napra, mert egyrészt kíváncsi vagyok, hogy milyen, másrészt meg azt akarom, hogy befosson. :) de ezt még nem döntöttem el. attól függ, mennyiért lehet olyat csináltatni. :)

nagyon jó, hogy lehet ilyen gyermeki, kedves, romantikus dolgokat csinálni együtt. hogy erre neki is van igénye. nagyon élvezek minden percet, amit együtt töltünk. ;)

életem legjobb döntése

volt a nyár elején, hogy regisztráltam arra a társkeresőre, ahol később Kereskedőt megismertem. csak ugyanazt tudnám ragozni, hogy nagyon-nagyon szeretem, és ő is engem, és én vagyok neki az első, és egyetlen, és ez annyira nagyon jó érzés!

a hétvégénk is remekül sikerült, ahogy megérkeztünk a szüleimhez szombat délelőtt, ő egyből leült apuval dumálni, de olyan jól elvoltak, hogy apu mindenről elfelejtkezett, még az elkóborolt kutyáról is, aki egyébként szíve csücske. volt nagy ebédelés, aztán delelés, délután még a napsütésben beszélgetés az udvaron, aztán este tévézés, mi Kereskedővel összebújva, a többiek meg a szokásos tempóban.

aztán éjszaka még a Tesóm lelkét ápoltuk le, mikor a szülők lefeküdtek (ők nem tudnak a szakításról semmit egyelőre), mert arra mentem be, hogy a Tesóm zokog. Kereskedő is adott pár jó tanácsot, meg mint férfi tudott vele beszélni, megértetni bizonyos dolgokat. a Tesóm hálás is volt érte nagyon. hajnali 1-ig voltunk ébren. :(

vasárnap 9 körül ébredés, Kereskedő ment ki legelőbb, mert már kávézni, meg cigizni akart. odaállt anyu mellé, a tűzhelyhez, és tanulta a gyógyhúsleves készítését, meg mindent kérdezgetett. nagyon lelkes volt. :) anyukám meg szerény, a végsőkig, pedig Kereskedő szerint (akinek a másik szakmája szakács) nagyon-nagyon jól főz. úgyhogy nem kell szerénykednie. :) de ezt én is tudtam. :)

korai ebédet csaptunk, mert haladnunk kellett hazafelé, ugyanis 2-től Kereskedő már dolgozott, de nem is volt ez így rossz. 

mindenki jól érezte magát, szerintem anyuék se feszengtek, bár azóta erről még nem beszéltünk, de nem éreztem ilyennek egyáltalán a légkört, meg Kereskedő is el volt ájulva, hogy milyen kedvesek, aranyosak. szóval ő is jól érezte magát. alig várja, hogy jöhessen megint. :) és én is nagyon várom, hogy jöjjön hozzánk, velünk, amikor csak tud. :)

ami még nagyon jó érzés, hogy Kereskedő Barbi Barátnőm szívébe is belopta magát, egy pillanat alatt. és azért jó tudni, hogy a Barátnőm bírja a pasimat, pláne, hogy kölcsönösen így van. :) majd lassan a többiekkel is meg fogom őt ismertetni, de legalább Barbival már jó a kapcsolatuk. :)

pénteken csodálatos fehérneműket shoppingoltam, a romantikus hétvégére, lesz nyálcsorgás, az biztos. :) mondjuk bármilyen helyzetben, reggel, kócos hajjal, este elmosódott sminkkel, vagy anyuéknál játszós ruhában is tetszem neki, és ez a lényeg! :)

nagyon jól működünk együtt, imádjuk egymást, minden perc, amit Kereskedő nélkül töltök, az egy kín, és szenvedés. lehet, hogy elcsépeljük a "szeretlek" szót, mert annyiszor mondjuk egymásnak, de ez a szó igazából ki sem fejezi azt, amit érzünk egymás iránt. minden szó kevés erre. az éjjel ez volt a mondás: "még soha életemben nem voltam ilyen boldog, soha, senkivel". és ez mindkettőnkre igaz. és tudom, hogy őszinte, hogy nem kamuzik, nem tenne olyan dolgokat, amilyeneket tesz, ha nem gondolná őszintén.

és hogy miket tesz? pénteken egy szál rózsa várt, hogy feldobja a napomat, meg egy kis szerelmes levél. mellette csoki mousse, meg forró csoki. meg még ki is porszívózott, meg elmosogatott. körül ugrál, a tenyerén hordoz, kell ennél több? :) csütörtökön vacsorát csinált, mire hazaértem, meg ilyenek. figyelmes, kedves, és Királylányként kezel, amire nekem nagy szükségem van. :) és már csak 4-et kell aludni a romantikus hétvégéig, aminek a programja kezd körvonalazódni. :)

az biztos, hogy pénteken én már nem dolgozom, 11-kor indul a vonatunk a Keletiből. aznap tuti borozás lesz, meg pihenés. szombaton megint csak borozás, pihenés, jakuzziban fürdőzés. vasárnap Szilvásváradra megyünk kirándulni, aztán hétfőn és kedden még Egerben leszünk, de kedd este jövünk haza. nagyon várom, hogy végiglátogassuk a pincéket, együnk zsíros kenyeret lila hagymával, meg ilyenek. :) jövő hét szerdára is kértem egy szabadságot, mert még fel akarom dolgozni a hétvége történéseit, meg ki akarom pihenni magam. rengeteget fogunk fotózni, az már biztos! ;)

mit mondhatnék még? boldog vagyok. tényleg nem voltam még soha ilyen boldog. alig várom, hogy megkérje a kezem!!! :)))) na? erre számított valaki? :)) még én sem. :) de nem sugallok neki ilyet, meg nem is görcsölök ezen, de ha eljegyezne, azt bírnám. ;) soha nem akartam még ennyire tartozni valakihez. mármint konkrét személyhez. most igen. nagyon-nagyon-nagyon... 

(azért a múlt hét híre az volt, hogy a Bőgős nője 6 hónapos terhes. ami azt jelenti, hogy mikor engem még júliusban zaklatott, akkor már a 4. hónapban volt a csaj kb. ohhh... a gerinctelen pöcs. mikor bekérdeztem annyit, hogy WTF, akkor meg törölte a hozzászólásom fb-ról. na, erre én töröltem az ismerőseim közül. szégyellem, hogy ismerem ezt az embert, aki még most is a puncikat hajtja, pedig a bnője januárban a fiának ad életet. aljas szemétláda ez a Bőgős. isteni szerencse, hogy megszabadultam tőle.)

kellemesen jól sikerült

a pénteki üzleti vacsora a Darshanban. megbízókkal voltunk, de csak csajok, 9 után már csak 3-an maradtunk, sikerült jól berúgni is, de ezzel a szimpátiáját is még jobban megszereztem annak a megbízónak, akivel én leginkább tartom a kapcsolatot, szóval jól sikerült nah. :) száraz vörösbort is ittam, pedig nem szeretem, igaz, Tiffán volt, nyilván ezért csúszott. :)

éjfél után értem haza, már záróra volt, amikor hozták a számlát, hogy ugyan, menjünk már. néhány pasi a szomszéd asztaltól ránk akaszkodott, hogy merre megyünk tovább, de hát mindenki leginkább hazament, főleg, hogy a másik két csajnak gyereke(i) van(nak). :) engem meg várt otthon a Szerelmem. :) szegénykém, azt ígértem neki, hogy max. 9-re otthon leszek, ehhez képest hazaért 11-re és még nem voltam sehol, nem vettem fel a telefont sem. később küldtem neki sms-t, hogy ne haragudjon, be vagyok baszva, de megyek nemsokára. persze nem haragudott. :))) 

képes voltam még az alkoholra csinálni egy cigit péntek éjjel, és ez aztán igazán viccesre sikerült, mert olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy az nem igaz. :) potyogtak a könnyeim, fájt az arcom, nem bírtam abbahagyni. az első momentumra emlékszem, amitől kitört belőlem a röhögés, de utána már csak úgy röhögtem. nem gondoltam semmire és mégis. :)) hajnali fél3 körül mentünk be a hálóba, hogy majd alszunk, vagyis inkább szexelünk, és kívántam is nagyon, de egy csomószor elröhögtem magam, így inkább abbahagytuk a próbálkozást. pedig mindenem lángolt, mintha forró lekvárt öntöttek volna az ölembe, leginkább úgy éreztem magam, nagyon kívántam a szexet, de feszt röhögtem. :) 

szombaton délelőtt sokáig aludtunk, aztán kávéztunk, visszafeküdtünk. közben persze bepótoltuk a szexelést is. :) szombat délután aztán Kereskedő elment dolgozni, bár előtte megsütöttem a töltött cukkinit (életemben először csináltam ilyet), és jól beebédeltünk belőle. én aztán a Tesómmal találkoztam, mert még mindig ki van borulva a kapcsolata miatt. illetve a pasija miatt, akiről most csak rosszat tudnék mondani, de minek. szánalmas, de tényleg. szóval a Tesóm lelkét ápoltam estig, aztán meg csak punnyadtam.

este sütöttem csokis muffint, kettőbe tettem egy kis zöldet, hogy kipróbáljuk, milyen a hatása. érdekes volt. Kereskedő egyből bekómált tőle, mondjuk én is kicsit. éreztem 1 óra múlva a hatását elég rendesen. mondjuk, szerintem hülyék voltunk, mert hulla fáradtan ettük meg, aztán meg leültünk a tévé elé, valami szar filmet megnézni. így aztán nem volt nagy élmény. :D de annyira egyikőnknek sem jött be, hogy mondjuk az egri kirándulásra csinálnék egy kosárnyit és azt falatoznám 5 napig. :)

még vasárnap is émelyegtünk, meg imbolyogtunk, meg kómásak voltunk, de Kereskedő elindult haza, hogy végleg elcuccoljon hozzám, magyarul véglegesítsük az összeköltözést. pár óra alatt meg is járta, a haverja elhozta kocsival, kipakoltunk, aztán átvittük LAndinak a szobabicajt, meg a szteppert, mert ő ezeket megvette tőlem, majd usgyi haza. :) végre kettesben lehettünk egy vasárnap délután... nem is hittem el... :) csodálatos is volt minden, csak Vérnénnye rondított bele mindkettőnk legnagyobb bánatára, de legalább ettünk jókat (sütöttünk hurkát, krumplival, és nagyon jól sikerült, meg amerikai palacsintát juharsziruppal, meg csokisziruppal.... nyammmm), meg láttunk jó meccseket (a MU végre focizott, a Barca meg végre nem páholta el a Madridot csúnyán, sőt, CéRoncinak hatalmas respect az egész meccsért), meg ölelkeztünk, bújtunk sokat. :)

imádom ezt a Férfit. úgy, ahogy van. szőröstül, bőröstül, mindenestül. mindig azt mondja, hogy én Királylány vagyok, és ne csináljak semmit, csak pihenjek, és hagyjam, hogy ő imádjon, meg körbeugráljon engem. most őszintén: lehet ennek ellenállni? :)) nyilván nem. :) és nem azért, mert lusta és kényelmes vagyok, hanem mert egy cukorpofa, azért. :) persze egy csomószor én főzök (pedig ő a szakács), meg mire hazaért este, várja a friss kávé készen, meg a meleg vacsora, meg elmosogatok, meg ilyenek, de szerencsére ő sem ijed meg, ha házimunka van, tegnap is kiporszívózott, miután elpakolta a cuccait, aztán meg felrakta az egyik polcot, ami fél éve leszakadt, meg az ágyat szépen hagyja, meg mosogat ő is, meg ilyenek. de az is mázli, hogy amúgy meg nem tisztaságmániás, tehát leginkább pont úgy leszarja, mint én, a dolgokat, vagyis nem kell azon feszülnöm, hogy van két szem por valahol, és jujj mi lesz, kiábrándul, elhagy, vagy bárakármi. hanem vagy leszarja, vagy megcsinálja. valamelyik nap gatyát, meg zoknit mosott, mert pont nem volt tiszta. nem esett kétségbe, kimosta kézzel. ennyi. életrevaló, az fix. :) és nem rám vár mindennel, hogy majd én megcsinálom. ha ő van otthon, és van ideje rá, akkor megcsinál bármilyen házimunkát. pedig tudja, hogy ez nem elvárás a részemről. egyszerűen nekem akar vele segíteni és kész.

a hétvégén bemutatom a szüleimnek is. ja, mert tegnap voltunk 3 hónaposak. :))) meg ha már összeköltöztünk, akkor miért ne? :)) úgyhogy szombat reggel megyünk, vasárnap délben jövünk, a Tesómmal hármasban, kocsival, és már kicsit izgulok. :) ott is fogunk aludni, és én már legalább 6 éve nem aludtam otthon pasival, szóval izgi lesz. :) (az exférjem volt az, ha netán nem világos valakinek) anyuék is biztos izgulnak, de Kereskedő szerencsére annyira jó fej és kommunikatív, hogy szerintem nem lesz probléma. anyukám főztjét meg amúgy is imádja. :) nem is mondom el neki, hogy mi lesz a menü, pedig anyuval tegnap kitaláltuk, had lepődjön meg. :)

10 nap múlva meg indulunk Egerbe, a romantikus hétvégénkre, amit úgy várok már, mint a Messiást. végre eltakarodunk a városból, még a megyéből is, kettesben, és borozni fogunk, meg zsíroskenyerezni (naná, hogy hagymával), meg a csak nekünk fenntartott kültéri jacuzziban töltjük az éjszakák egy részének egy részét. :) megyünk majd kirándulni is, Szilvásváradra, ha olyan lesz az idő. ez még képlékeny. már azt is várom, hogy vonatozzunk, meg ilyenek. mindegy, csak már húzzunk el valahová. :)

minden nap hálát adok, hogy megtaláltam azt, aki úgy szeret, ahogy vagyok, még talán magamnál is jobban szeret (bár az már hülyeség, hiszen totál rendben vagyok magammal, soha nem voltam még ennyire rendben, de persze ehhez kellett Kereskedő szerelme is), és cserébe én is úgy szeretem Őt, ahogy van. vak és fogatlan, de az sem érdekel. :) ezzel persze szoktam viccelődni (no, nem neki, hanem Barátnőknek), de igazából tényleg így gondolom. ha így marad, örök életére, akkor is szeretni fogom, mert ragaszkodó, meg hálás, meg tele van szeretettel, és szeretetéhséggel is. és nagyon jókat szórakozunk együtt, rengeteget nevetünk, jókat eszünk, meg minden flottul működik. :) sokszor nem tudom még elhinni, hogy Ő az enyém, hogy csak engem szeret, senki mást, de szokom a gondolatot. ;)

ma este melegszenyaparti lesz megint. :) jó lesz. :) csak lenne már 11 óra, hogy hazaérjen végre!!! kurvaszar, ha nincs velem, ha nem vagyunk együtt, nagyon tud hiányozni. :(

mindig szarik valamit

a macska. még jó, hogy nem az én kapcsolatomba okádott bele, hanem a Tesóméba. bár ez nyilván ugyanolyan szar, mintha az enyémbe tette volna, hiszen a Tesóm az egyetlen tesóm, és hát nyilván aggódom érte. 

a vasárnap délutánom, meg a hétfő estém azzal telt, hogy vele beszélgetek, ápolom a lelkét, és erősítem, hogy ha a pasija menni akar, akkor menjen. ma feljön hozzám dumálni, nincs túl jó állapotban, bár tegnap már mintha ott tartott volna, hogy visszafogadja a csávót, pedig hétfőn már eléggé megerősödött abban, hogy nem kéne. szóval labilis a szitu, de majd lesz valahogy.

az én életemben, legalább is a magánéletemben, minden rendben van. a szerelem nemhogy még mindig tart, de egyre jobban erősödik. mindig történik valami, valami apróság, ami miatt egyre jobban bele vagyok őrülve Kereskedőbe. ő meg belém van zúgva folyamatosan, nem tudom, hogy nála vannak-e még fokozatok, de ha így marad a részéről, még 50 évig, ahogy most van, akkor nem lesz semmi gond. ;)

szar volt, hogy a hétvégén keveset voltunk együtt, meg most is egymással ütköző a beosztásunk, alig látom, vagy csak késő este, de akkor még megvárom, fent maradok, persze reggel hulla vagyok, ő meg még alszik, mikor eljövök, mert délutános. szóval ezek szar dolgok, de talán jövő hónaptól megoldódik ez is. :) addig meg már kibírjuk. :)

várjuk a romantikus hétvégénket, de nagyon! :) már csak 16-ot kell aludni addig. :))

a munkahellyel már megint (vagy még mindig) tele a tököm, elegem van, hogy emberek sorsáról, életéről kell döntenem. nem bírom már ezt, és nem is akarom tovább csinálni. de lesz (van?) új melóm, biztos vagyok benne, egyszerűbben mint gondolnám, és hamarabb, mint gondolnám. ;)

tegnap kaptam LAndietól két farmert. vacsi újak. úgy örültem nekik, mint egy óvodás. :)) pont azon gondolkodtam, hogy mikor kéne elmennem gatyát venni, mert most már a legkisebb farmerem is leesik rólam, tehát nincs kecmec, kell valami új, csak mindig olyan nehéz időt/energiát szakítanom a shoppingolásra. keresgélés, próbálás, üzletben tülekedés, mittomén. így viszont, ezzel a két gatyával meg van oldva a farmergondom. mondjuk, olyan passzentosak, hogy nagyon nem hízhatok, de legalább majd ez is kordában tart. :) de annyira fantasztikus érzés, hogy M-es nadrágot hordok végre (12-est), meg egyáltalán a méretem M-es lett, az 5XL, meg a 4XL, meg az XL után, hogy az valami őrület. :) büszke vagyok magamra nagyon! :)))

nagyjából ezekről tudok beszámolni, semmi extra nem történik, rózsaszín minden, meg habos cukormáz. :)

haza várom a

Szerelmem, ezzel telik az estém. sajnos dolgozik hétvégén, így elég keveset vagyunk együtt, de azt a kis időt is remekül töltjük. ;-)
kedd este volt egy apró kiborulásom, és sajnos úgy feküdtünk le, hogy nem beszéltük meg. a szerdám ettől egy nagy rakás fos lett.
apróságok voltak egyébként, az én rigolyáimból indult ki minden. szerda este Barbitól kértem tanácsot, illetve kellett egy kontroll, hogy ugye nem én vagyok a hülye. megerősített, hogy ez teljesen normális és jogos, de hogy ezeknél nagyobb problémánk sose legyen, viszont mindenképpen beszéljük meg.
így is lett. Kereskedővel mindent megbeszéltünk, és nem akadt ki egyáltalán.
cserébe Ő is kért tőlem valamit végre. kettőt is.
- ne beszéljek az exekről, pláne ne szaftos sztorikat, mert zavarja. (teljesen jogos a kérés, el is szégyelltem magam, hogy mennyire tapintatlan voltam vele. valamiért dicsekedni akartam, vagy inkább villogni, hogy én mekkora kalandornő voltam, és milyen extrém sztorik estek meg velem. szánalom.)
- októbertől be akar szállni a rezsibe. (nem tiltakoztam. naná, hogy elfogadtam! és kapcsolatunk komolyságát, valamint Kereskedő intelligenciáját jól mutatja, hogy ezt nem nekem kellett felhozni.)

csütörtökön este már halálosan fáradt voltam, meg pénteken is, de tegnap vacsival vártam. ma délelőtt pihiztünk, beszélgettünk, én olvastam, Ő tanult, aztán elment dolgozni. az ajtóban sokáig búcsúzkodtunk, nagyon felhúztuk egymást. a selyemhálóing alatt nem volt bugyi, így punciszagú kézzel indulhatott el, legnagyobb örömére. :-D
este megint vacsival várom, és biztosan fényesre leszek nyalva cserébe. ;-)

rám is fér a vígasztalás, mert a MU mai meccse eléggé letört. :'(

holnap délelőtt főzünk: királyrákot sütünk vajban, mellé burgonyapüré lesz, meg csinálunk egy garnélás-paradicsomos spagettit. utána megnyitjuk a Rozsdás Rákollót. ;-)

3 hét múlva már a romcsis hétvégénken leszünk Egerben, alig győzöm kivárni. :-S

jaj, néha olyan fura érzés, hogy van Pasim... olyan hirtelen jött, a semmiből, pláne, hogy mennyit vártam már... Kereskedőt ismerve, megtalálva azt kell mondanom: minden szenvedés, minden kín és bánat megérte. semmit nem bánok, és nem is sajnálok, ami az elmúlt 16 évben történt velem. minden exnek meg van bocsátva, most aztán már főleg. ;-)

a boldogságtól ordítani

tudnék!!! :)))

minden perc, minden pillanat, minden érintés, minden szó, minden érzés egy csoda, ami Kereskedővel kapcsolatos. nem is kéne már Kereskedőnek hívnom, de a beceneveinket nem adom ki. :) no, amíg nem találok ki valami mást, addig marad az elnevezés.

pénteken egész nap ágyban voltunk, néha felkeltünk kávézni, meg aztán enni is, de vagy a hálóban hemperegtünk, vagy a kanapén. aludtunk, punnyadtunk, meg persze szeretkeztünk is, háromszor is, ő az első kettőnél ment el, én a harmadiknál. ja, hát néha kicsit nehezebb velem, de szerencsére nagyon türelmes, és nagyon akarja, hogy nekem is maradéktalanul jó legyen minden együttlét. és amúgy is az összecsiszolódási fázisban vagyunk, ebbe belefér (meg persze később is bele fog férni), hogy nem mindig sikerül minden úgy, ahogy szeretnénk. még vasárnap este is adtam neki új instrukciókat a testemmel, a működésemmel kapcsolatban. az egész azért érdekes, mert én is most fedezem fel, hogy pl. szeretek irányítani az ágyban. nekem attól jó leginkább, ha minden úgy történik, ahogy szeretném. meg hát a gyengédség, a lelki összehangolódás is fontos természetesen. mázli, hogy bírja az irányítást, néha talán igényli is, és hát nyilván neki is jó, ami történik, még ha én irányítok akkor is. no, mondjuk ha telefonon beszélünk, akkor is feláll a farka két mondat után, még hozzá sem kell érnem... :)))

minden nappal egyre jobban megerősödik bennem az, hogy Rá van szükségem, hogy egész életemben Őt kerestem. és Ő ugyanígy van velem, és ezekről szoktunk beszélni is. nagyon jó, hogy ki tudja mutatni az érzéseit, hogy állandóan bújunk, ölelkezünk, nyünnyögünk. nekem ez kell. soha életemben nem voltam még ilyen boldog, és Ő sem. durván egy rugóra jár az agyunk, zseniális humora van, és az én humoromat is vágja, azonnal, minden szójátékot, minden apróságot ért. pedig féltem attól, hogy nem tud követni, de ez hülyeség. egy tök intelligens, értelmes ember, és igen, tudja követni az agymenéseimet. :))

kérdeztem tegnap arról, hogy nála mikor kattant az be, hogy szeretné, ha közöttünk komolyra fordulna a dolog. azt mondta, a múzeumos-tabános randinkon. onnantól érzi azt igazán, hogy én kellek neki és senki más. és hogy miért? mert számára fontos, hogy az intellektus is meglegyen, és ezen a napon ez is kiderült rólam. :) örülök neki, hogy nemcsak nekem fontos a testi-lelki-szellemi kielégülés és szentháromság, hanem neki is. örülök, hogy nem azt a választ kaptam a kérdésemre, hogy: "amikor megláttam a fotóid, már akkor". mert ez nem is reális, meg igazából fotó alapján valakibe beleszeretni, vagy benne többet látni, baromság. örülök, hogy több szempont bejátszott, és hogy nem döntött túl elhamarkodottan. :) (kb. 1 hét után ugyebár) azt is mondta, hogy Ozora nagyon kemény volt neki, mondtam, hogy nekem is. neki nyilván máshogy volt az, és utólag persze sajnálom, hogy így hagytam itthon, és így telt az a 10 nap, de kellett, hogy távol legyünk egymástól, kellett, hogy összerakjam magam, hogy kitisztuljon a fejem, hogy felfogjam: megérkezett az életembe az a Férfi, akire vártam, akire szükségem van. mondjuk, még mai napig nehéz elhinni, hogy létezik, és hogy az én Szerelmem, de azért alakul. :)

pénteken szinte könnyes volt az elválás, én húztam le a szülőkhöz vidékre, ő meg maradt a lakásban. mondjuk hétvégén dolgozott, neki sem volt nagy szabadság, de hát egyedül volt. pláne a szombat este volt rémes, nekem is otthon, meg neki is nálam. 70 km távolság, majdnem megőrültünk tőle. :(( de persze túléltük, kibírtuk, és vasárnap este, mikor hazaértem, nagyon boldogan omlottam a karjaiba. 

a szüleimnek csepegtettem infókat róla, nagyon kíváncsiak már rá, nemsokára be is fogom mutatni nekik. :) a hétvége egyébként eltelt, voltak zökkenők, de csak nekem köszönhetően, mert én voltam türelmetlenebb az átlagnál (hiányzott a Szerelmem), és minden szaron kiakadtam, utólag persze bántott a dolog, meg sajnálom nagyon, igyekszem többé nem ilyen lenni. nem volt egyébként semmi balhé, csak néha olyanokon pörögtem feleslegesen, amin nem kellett volna, és ezzel pörgettem a családot is... áhhh... :( vasárnap bepótoltuk a szülinapozásomat is, kaptam egy hatalmas, szív alakú csokitortát. :)

hogy keretbe foglaljam a mai mondandómat, újra csak azt tudom írni, hogy nagyon boldog vagyok, soha nem voltam még ilyen boldog, mert szeretve vagyok, ráadásul rajong értem a Szerelmem, és én is nagyon-nagyon szeretem Őt. engem még így soha nem szeretett senki, és én sem éreztem még senki iránt ilyet, mint most érzek. határozott terveink vannak a jövőre nézve, már egy Családnak tekintjük magunkat, egyelőre a Kiccica a gyerekünk, de 2 év múlva már ráfekszünk a gyerekgyártásra is, ez nem kérdés. vagy akkor már akár szülhetek is, ha úgy állnak a dolgaink. :) együtt élünk konkrétan, egyre több cucca van nálam, és mindig az jár a fejemben, hogy szeretném megadni Neki az igazi családi feelinget, amiben neki soha nem volt része. azt akarom, hogy mindig érezze: mi összetartozunk.

tegnap SAtival is találkoztunk, látott minket, mondta ma, hogy milyen aranyosak, helyesek voltunk együtt, hogy jó volt ránk nézni, jó volt látni a boldogságunkat. és Kereskedő is szimpatikus volt neki. :) ez egy fontos visszajelzés számomra, bár ugye mindenki véleményét leszarom, de azért kellenek ezek az apró megerősítések, igaz, afelől nincs kétségem, hogy Kereskedő életem párja, álmaim pasija, stb. :)

szinte teljesen kivontam

magam a forgalomból az elmúlt egy hétben. múlt pénteken csaptam egy fergeteges házibulit, hajnali 1-ig tartott, Kereskedő 11-kor csatlakozott. rengeteget ettünk, ittunk és nevettünk. ;-) picit kínos volt néha, hogy bizonyos dolgokat nem említhettünk, vagy nem úgy, mert mindhárom Vendégem törzsolvasója a titkos blogomnak. :-o
a visszajelzések alapján Kereskedő jó benyomást tett mindenkire, Csírabácsi áldását is adta ránk... mit mondhatnék? Ámen.
;-)
remekül telt a hétvége is, sokáig csak az ágyban hemperegtünk, pihentünk, aztán talán melegszendvics partit csináltunk, bezabáltunk, MU-Wigan meccset néztünk, szeretkeztünk... szóval eltelt a nap, nagy békességben és szerelemben.
vasárnap hajnalban dolgozni ment, én még lustiztam kicsit, de aztán 9 körül magamhoz vettem a kávét, ami készen várt, és lestem az órát, hogy mikor érkezik meg Banya, akit olyan régen láttam.
nemsokára megérkezett, dumiztunk egy pár órát, nagyon jó hangulatban telt, főleg mert kedvenc zenéinket hallgattuk közben, még tinédzser korunkból. ;-)
kesvés volt, de jó volt. Banya belepillanthatott Kereskedő szerelmesleveleibe is... ;-)
sajnos személyesen nem tudtak találkozni, de remélem, hamarosan ez is megtörténik.
vasárnap este már nem volt semmi különös, csak foci és szerelem...
hétfőn mindkettőnket várt a munka, én hamar ki is borultam, és mivel takonykór kerülgetett, eljátszottam a nagy halált, hogy keddtől betegszabin lehessek. Kereskedőnek ugyanis csütörtökön és pénteken van szabadnapja, ráadásul én pénteken utazom a szüleimhez. szóval kellett ez a 4 nap.
volt is mivel töltenem: kedden ágyneműt húztam, szerdán mostam és megcsináltam a tanulószobát Kereskedőnek. összeszedtem néhány könyvet is. ja, meg Zsónak válogattam ruhákat a szekrényemből, egyrészt mert kell a hely Kereskedő ruháinak, másrészt meg Zsónak segítenék vele. remélem, valamelyik hétvégén eljön értük hamarosan. ;-)

még hétfő este együtt főztünk megint, méghozzá egy csodafinom pennét. olyan isteni lett a paradicsomszósz, hogy az valami döbbenet... és még teleraktuk sajttal, sütőben összesütöttük... ohhhh... nyami... ;-)

no, kedden Kereskedő sulija után gyors vacsi készítésbe fogtunk, mert a Madrid meccsét akartuk nézni. jó derbi volt! :-D
szerda este meg a MU meccsét csak felvételről adták, így addig lenyomtuk a Született gyilkosokat, meg a Keserű méz c. filmet. utána még meccs, aztán alvás. hú, de tré meccs volt ez tegnap. szégyen. és még foshatunk a Kolozsvártól... :-S

ma még vár rám egy kis takarítás, aztán meg egy kellemes este. :-)
holnap egész nap nem kelünk ki az ágyból, este 7 előtt úgysem indulok. jó kis nap lesz! ;-)
muszàj sokat egymás közvetlen közelében lennünk, mert aztán legközelebb csak vasárnap lehetünk újra, és addig ki kell valahogy bírni!!! :-D

szeretjük egymást. totál egy rugóra járunk. viszont nagyon másként szocializálódtunk, rengeteg fura szokása van, ami ebből adódik. nehéz élete volt, és tisztelem, becsülöm azért amit elért. de mindentől függetlenül: nincs olyan ember, akinek nincs fura szokása. nekem is van. de én minden percben ugyanúgy szeretem, méghozzá úgy, ahogy van. mert tudom, hogy Ő is engem...
<3

olyan jó tudni

hogy abba a Férfiba vagyok szerelmes, aki végre megérdemli ezt. és nemcsak megérdemli, de viszonozza is. ez most Kereskedővel ilyen. és valami fantasztikus érzés...

nagyon-nagyon jól telt a hétvégénk is. péntek estétől egészen hétfő reggelig együtt voltunk, kettesben. csinált nekem meglepi ebédet szombaton, miután elszaladtunk még bevásárolni a Csarnokba (hazafelé összefutottunk LAndieval is :D), ami Burrito volt, hiszen ez az egyik kedvenc kajám, de eddig csak Burger Kingben volt szerencsém enni. no, Kereskedő olyan burritot csinált, hogy befostam, úgyhogy a burger king el is mehet a picsába, tőlem éhen is halhatnak, én oda be nem teszem a lábam többé. :)

persze segítettem neki a főzésben, kuktáskodtam, meg mosogattam, de alapvetően ő csinált mindent. 

közben filmeket néztünk még hétvégén (szombaton lenyomtuk a Guy Ritchie trilógiát), vagy csak pihentünk, semmi extra nem történt. annyira jó vele lenni, kettesben, hogy más nem is hiányzik. se tévé, se rádió, se semmi és senki. szépen nyugiban, meg békességben, és szeretetben csinálgatjuk a kajákat, vagy bármit is, és ez olyan nagyon-nagyon jó. :) még a héten megkívántam a bundáskenyeret, ezért vasárnap az volt az ebéd. persze fokhagymával és sok-sok sajttal. :) abból is jól bekajáltam. :) 

jah, vasárnap reggel megjött Vérnénnye, ami kicsit mindkettőnket elkeserített (reménykedtem, hogy hétfőig kibírja), de azért Kereskedőnek jó dolga volt, én meg nem is baj, hogy pihentettem magam szex szempontjából. ma már hálistennek múlóban a dolog, így be lett ígérve, hogy este Lassie hazatér... :P

hétfőn este hamar bepunnyadtam, pedig elég sokat aludtam, tegnap meg meccset néztünk (de minek???), aztán alvás. közben megvolt az első napja a suliban, ami tőlem 2 saroknyira van, oda el is kísértem (kiszöktem munkaidőben), cserébe hozott nekem ebédet, finom szendvicseket, meg egy raklap csokit. :)

ma egyszerre végzünk, olyan a műszakja, így majd a Blahán pacsizunk, és megyünk együtt haza. :)

tulajdonképpen már nálam lakik, neki már az az otthona, így is hívja, a saját lakásába hetente egyszer megy kb., aztán ennyi. 

imádni való, hogy minden nap levelezünk post-it-en. ha ő kel előbb, akkor ő hagy valami levelet, ha én, akkor meg én írok valamit. volt, hogy felkeltem éjszaka pisilni, és akkor írtam neki a tükörre egy cetlit, meg nyomtam rá rúzsos csókot, hogy mire reggel felkel, megtalálja. :) 

egyelőre úgy tűnik, hogy nekünk együtt minden sikerül. :) ő is egy jó szériában van, meg én is. legalább is úgy érezzük, úgy alakulnak a dolgaink. szombaton kiötöltem 5 számot, a lottóra, fel is adta 5 hetesre vasárnap, meg 6 számot is, a hatosra, azt is feladta, azon lett is egy találatunk. ha beütne netalán a főnyeremény, akkor nagyon boldog lennék, mert a MI számainkkal játszunk. :) meg a pénz is jól jönne. :))

vágjuk a centit a romantikus hétvégénkig, már csak 37-et kell aludni. :) ahhoz képest, hogy 55-ről indult, egészen jól állunk. :) 

mit is mondhatnék még? minden csodálatosan szép, minden rózsaszín. megtaláltam az emberem, és nem eresztem, ez már tuti. ;) (még jó, hogy ő sem akar elengedni, soha!)

a sárkány éve

tényleg a születésnapom után indult be, ahogy ígérték az okosok. például a szülinapom után (vagy a környékén) döbbentem rá arra, hogy nekem Kereskedő kell, és azóta vagyunk igazán együtt. mármint, hogy én is úgy érzem azóta, hogy együtt kell lennünk. 

most megint állásmizéria van nálam, és már meg is van az új állásom. tudom. ez is most pörgött fel, de nagyon. :)

valamint jelentkeztem egy CC hangszépség-versenyre, hétfőre kell elküldenem a pályázati hanganyagot, nyilván én nyerek, nem kérdés. ;) majd lesz olyan forduló, hogy közönségszavazás lesz, akkor számítok a TE segítségedre is. ;)

és ma már megnyertem a céges fogyókúra verseny 2. etapját (az elsőt OJ nyerte), a testsúlyom 10%-át fogytam le április óta. többet akartam, de ahogy ma reggel még otthon ráálltam a mérlegre, már tudtam, hogy nem lesz több (mármint a fogyás mértéke). és nem azért, mert bűnöztem, hanem mert meg fog jönni pár napon belül, és a feszkó mellett érzem azt is, hogy a plusz 2 kg megállt rajtam. mindenesetre karácsony előtt lesz még egy mérlegelés, akkorra bevállaltam a 65 kg-t, ami a mostanihoz képest -5 kg-t jelent (és lehet, hogy ha Vérnénnye elmegy, akkor utána 2 héttel el is érem, majd csak meg kell tartani), de nem feszülök rá, ha így maradok (70 kg körül, mondjuk +/- 2 kg-val), akkor sem lesz gáz, majd tavasszal még belehúzok és ennyi. májusra meglesz a 60 kg, és már csak azt kell majd tartani. én most télen nem görcsölök ezen. 

pláne, hogy vasárnap reggelire bundás kenyeret kértem, mert megkívántam, és Kereskedő megígérte, hogy csinál. :) ohhh... akkora a Szerelem... a nagy SZ-nél... :))) olyan nagyon boldog vagyok. nem lehet ezt szavakkal kifejezni. annyit ad nekem Kereskedő, hogy őrület. mármint annyi szeretetet, törődést, szenvedélyt. rengeteget beszélgetünk, nem is tudom, mikor kapcsoltam be a tv-t utoljára. nem érdekel. Vele sokkal jobb szabadidőt tölteni. és tegnap pl. szex sem volt. tehát nem mindig azzal töltjük. ;)

tegnap megint elpityeregtem magam (de remélem, most sem vette észre), mikor elkezdte mesélni, hogy reggel bemegy dolgozni 6-ra, aztán 6:50-kor arra gondol, hogy akkor szól az első ébresztőm, még biztos kinyomom, és alszom tovább, aztán 7:10-kor a második ébresztőm, hogy már biztos nyitogatom a szemem, aztán 7:25-kor az utolsó, és akkor már kelek fel. és hogy addig nem ír sms-t, hogy arra se ébredjek fel, tudjak pihenni. amúgy mielőtt elmegy, mindig megcsinálja nekem is a kávét, meg persze ír hozzá kis levélkét. tegnap kettőt is írt, mert tudta, hogy a kanapén fogok kávézni, és oda is tett egyet... 

csodálatos Férfi... nem tudom ezt sem szavakba önteni, egyszerűen csak érzem, meg azt is, hogy boldog vagyok. engem így még soha nem szeretett senki. és ez azt jelenti, hogy ennyire sem, ilyen formában sem, és úgy mindenestül sem (tehát kívül-belül egyaránt). annyira élvezek minden percet, amit vele tölthetek, hogy nem is érdekel semmi más. megnyugtat a hangja, a jelenléte, biztonságot nyújt, és tegnap már a csapomat is megszerelte. ;)

még mindig együtt számoljuk, hogy mennyit kell még aludnunk a romantikus hétvégénkig (most éppen 42-nél járunk), és néha szerelmes versekben beszélgetünk. pl. tegnap elküldtem neki ezt:

Ignotus: Akarom

 

Azt akarom, hogy rámszorulj,

Azt akarom, hogy sírj utánam,

Azt akarom, ne menj tovább,

Azt akarom, maradj meg nálam,

 

Azt akarom, halkan nevess,

Azt akarom, szavad elálljon,

Azt akarom, szemmel keress,

Azt akarom, a szíved fájjon,

 

Azt akarom, add meg magad

Kegyelemre vagy pusztulásra, -

Azt akarom: engem szeress,

Azt akarom, ne gondolj másra.

és ez a válasz jött rá:

Goethe: Te azért születtél

Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek,

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,

az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek.

S csak annyit ér az életem, amennyi

boldogságot adsz te nekem.

Azt adom, mi legnagyobb - a szívemet,

mely útra kelt és felkutatta tiedet.

Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem

Én veled leszek

Te leszel a mindenem.

hát nem csodálatos? :)

az elmúlt nap eseménye az volt még, hogy egyik legkitartóbb (és számomra nagyon-nagyon kedves) Olvasóm (Kriszti) felpiszkált, hogy ugyan változtassak már családi állapotot a fb-on. bennem is felmerült, de magamtól nem akartam, meg igazából a hétvégén akartam megbeszélni Kereskedővel, mert nélküle nem kezdek bele ilyen partizán akcióba. úgyhogy küldtem rá egy sms-t, hogy beállíthatom-e, és hogy odaírhatom-e, hogy Vele vagyok kapcsolatban. ez a válasz jött: "Nem is hinnéd, mennyire boldoggá tennél vele!!" 

no, nekem se kellett több, azonnal beállítottam, ő meg visszaigazolta, éljen a XXI. század, most már a fél világ tud rólunk. :) jöttek is a lájkok raklappal. még a Bőgős is lájkolta. remek. :)

a hétvége filmezéssel fog telni (a VB szünet miatt nem lesz semmi jó bajnoki sajnos), már ma estétől együtt leszünk, hétfőn reggelig, de tulajdonképpen már nálam lakik. :) még a szekrényeimben nincs hely, várom Zsót, hogy átválogassuk a cuccaimat, és kezébe nyomjak egy nagy szatyor ruhát, ami nekem már nem kell. és végre lesz hely Kereskedő ruhácskáinak is. uhhh... ma reggel annyira jól nézett ki. mikor még bejött búcsúcsókra és búcsúölelésre, és megláttam, hogy póló+zakó kombóban van, azt hittem, magamra rántom egyből. :) szerintem benne is lett volna simán, de nem akartam, hogy elkéssen. 

annyira, de annyira SZERETEM!!! az eddigi pasijaim, főleg, akikért meg voltam halva szerelmileg, no szóval az összes együtt véve sem érhet a nyomába Kereskedőnek. ez a kapcsolat, és ez tényleg kapcsolat, mindent visz, és minden szempontból kielégítő. 

na jó, azért majd szóljon rám valaki, ha már sok ez az ömlengés, meg nyáladzás. :) de tulajdonképpen nem is érdekel, hogy ez valakit zavar. :P bár nem hiszem, hogy most bármelyik Olvasóm elfordulna tőlem azért, mert révbe értem, és csak rózsaszíneket tudok írni. a legszebb álmaimban az van, hogy minden Olvasóm az én boldogságomnak drukkolt eddig is, meg ezután is (vagy legalább a 90%). úgyhogy megkapjátok az arcotokba, hogy SZERELMES VAGYOK, akár minden nap, ha kell. ;)