megnéztem az új

plázát, ami kb. a házunk mellett nyílt. nem rossz, jelentem nem rossz. :) jó üzletek vannak, közel van... mi kell még több? tőlem aztán a többi pláza be is zárhat. máshova én úgysem teszem be a lábam többet. :) (na, nem mintha eddig bármelyikben is sokat vergődtem volna. csak muszájból.) itt van minden, ami kell. :) még több is, mint ami kell. :) pénzem nincs, úgyhogy tegnap csak szétnézni mentem be. mondjuk olyan tömeg volt (szegény magyarok, hó végén, válságban), tülekedett mindenki és vásárolt, hogy nagyjából 5 perc alatt átverekedtem magam az épületen, nézelődtem kicsit, és a hátsó bejáraton el is hagytam az ojjektumot. :) majd ha lecseng ez az első pár napnyi őrület, akkor jobban körüljárom esetleg. továbbra is pénz nélkül. az a biztos. :)

fél 7 körül már otthon is voltam. leültem Fradi meccset nézni, aztán meg PSV-t. utóbbinak a végét elaludtam. najó, úgy az 50. perctől feltehetőleg már aludtam, mert Dzsudzsák 61. percben lőtt büntetőjéről már teljesen lemaradtam. majdnem éjfél volt, mire megébredtem, be is húztam a csíkot a hálóba. 

holnap szabadnap. nem fizetett, de leszarom. kell a holnapi nap nekem. egész nap takarítani fogok, 5 után feljön Zsó, őrültködni. :) rájött, hogy szombaton mégsem akar bejönni dolgozni, úgyhogy kurvára rá fogunk érni szombaton is. szerintem a forraltbor holnap kiütéssel győz. :) rajtam nem fog múlni. :)

vasárnap és hétfőn punnyadok, az a biztos. :) bár vasárnap este lenne egy jó kis halloween party... jó zenékkel, almássy téren... lehet, hogy elindulok egyedül. legalább egy pár órára benézek. annyira közel van, hogy onnan csukott szemmel, négykézláb is hazajövök, bármikor, bármilyen állapotban, egyedül is. szóval nem kéne kihagyni. :)

ma pedig Vikuskáékhoz megyek. jó lesz. :) már várom. :)

vasárnap hajnalban levelet

kaptam Hétfőitől. ha valaki még emlékszik rá, akkor jó, ha nem, az se gáz. egy éve beszéltünk sms-ben utoljára, és a tavalyi Ozora után találkoztunk személyesen, azóta nem. erre írt egy levelet, a semmiből, hogy milyen erotikus álmai voltak velem kapcsolatban, de olyanok, hogy már ő szégyelli, és hogy visszanézte az sms-eimet, és napra pontosan 1 éve üzengettünk hasonló témában, és hogy nem érti.

sajnos kapva kaptam az alkalmon, és bátorítottam, hogy személyesen is elmesélheti az álmát, ha gondolja, mert érdekel, illetve rákérdeztem, hogy mindenkinek az üzeneteit elrakja egy évig? 

aztán jött a válasz, hogy úgysem mondaná el az álmát, meg csak olyan sms-t rak el, ami tetszik, és hogy bocs, nem akart felzaklatni. 

mire én tömören: "nem zaklattál fel"

ha nem akar semmit, akkor mi a fasznak írogatja meg, hogy mit álmodott velem kapcsolatban? annyira nem értem a férfiakat... 

egyébként pedig kurvára leszarom, hogy melyik pöcsvirág és mennyit álmodozik rólam. erre verjék ki minden reggel. ezek a lúzerek, akiknek még nem volt olyan szerencséjük, hogy ágyba kerüljenek velem, nem tudják, hogy mit hagytak ki. de most már nem is fogják megtudni.

van aztán egy másik halmaz, akik tudják, hogy mit és kit veszítettek el a személyemben, mikor azt mondták, hogy off (pl. a 76-os, a Kos, a Bőgős, Zé), de őket meg vigye a víz. most már látom, hogy Zé is kivan. hogy csak a meló. és nincs kihez szólni, nincs kivel beszélni normálisan, nincs kivel szexelni, nincs kivel röhögni, nincs kivel bulizni. szóval szar neki egyedül. megértem. de ez az ő döntése volt. vállalja és viselje a következményeket. gondolkodott volna előbb. vagy gondolkodott volna máshogy.

tegnap munka után levezetésként betértünk Zsóval a törzshelyünkre. 2-2 forralt bor után mentünk haza. 

én otthon megint meccset néztem, aztán meg mentem aludni. pénteken szabin leszek, mert meg akarom nyújtani a hétvégémet. péntek este feljön Zsó és nálam forraltborozunk, meg tököt faragunk, ha már halloween van. vagymi. :) hoz fényképezőt. asszem jó buli lesz. :) már TÖKre várom. :)

holnap Vikiékhez látogatok, mert ezer éve nem találkoztunk. hálistennek mindhárman otthon lesznek, ez külön öröm. :)

rájöttem, attól nő a látogatottság, ha nem írok minden nap. :) mert akkor az érdeklődők többször is benéznek ide. :) najó, azért ebből nem csinálok rendszert. :)

bele vagyok szeretve

az új blogomba. :) és már olvasók is vannak! :) bár, lehet, hogy csak én nyitogattam annyit, amennyit a számláló mutat, nem tudom. :) most valahogy minden másnál jobban érdekel a foci. talán azért is, mert az életemben nincs olyan esemény, ami marhára izgalmas, érdekes lenne. az olvasottságomon is látszik, hogy nem nagyon érdekel ez már senkit. 

nem baj. nem zavar. én is inkább a foci felé fordultam, és már alig vártam a ma délelőttöt, hogy a hétvégi focis élményeimről be tudjak számolni. röviden, velősen. :)

már várom azt a napot, amikor majd az én focis bejegyzéseimet fogják megosztani a facebookon, vagy iwiwen. :) 

a hétvége most nagyon gyorsan eltelt. aranyos voltam és jófej. már szombat estére elolvastam egy könyvet otthon. sajnos. mert csak egy könyvet vittem. ráadásul olyat, amit ahogy elolvastam, kezdtem volna elölről, annyira jó volt. (Dénes Zsófia: Élet helyett órák) megint Adyról olvastam persze. azt hiszem, ha éltem volna az 1900-as évek elején, én is biztosan szerelmes lettem volna belé. még most is túl sokat nézegetem a fotóit. :) november 22-én pedig kimegyek a Kerepesi temetőbe. a születésnapjára viszek virágot. máskor is előfordult már ez, de most megint rámjött a sírjához kimehetnék. (ez beteg dolog?) és gyűjtöm továbbra is a könyveket Róla. és persze olvasom is őket sorban. megunhatatlan...

jön a hosszú hétvége, amit kb. 0 forinttal várok. szerettem volna bulizni egy kicsit, valami jó kis halloween party, vagy bármi, de hát pénz nélkül lehetetlenség. így viszont otthon fogom tölteni mindhárom napot, egyedül. az legalább ingyen van. :) űristen, mikor lesz még fizu... pfff... :(

a tegnapi kocsmajárat

is megvolt Zsóval. kipipáltuk. :) 2-2 forraltbor után eredtünk haza. én Zalán futását übereltem, mert 7 előtt pár perccel indultunk el az Astoriáról, a meccs meg 7-kor kezdődött. végül az első 10 percről maradtam csak le, de azzal együtt meg semmiről, mert minden lényeges dolog a 10. perc után történt.

nem értekeznék itt arról újra, hogy milyen volt a meccs, ha valakit érdekel, akkor olvassa el a focis blogomon, amit tegnap kezdtem el. :)

néztem még este egy dokumentumfilmet az HBO-n, a bipoláris gyerekekről... hát nem egyszerű. alapvetően az ember elutasítja a gyerekek ilyen fokú gyógyszerezését, de megértem a szüleiket. én is ezt tenném. rémes lehet egy-egy dühroham, vagy depressziós szakasz, vagy az, hogy egy 11 éves gyerek a saját öngyilkosságát tervezgeti, és úgy beszél róla, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. valami félelmetes. 

visszaemlékeztem én is a gyerekkoromra... háttt... nyilván nem voltam bipoláris, meg talán most sem vagyok az, de ilyen dühroham, vagy hisztiroham, illetve a halállal való ilyen mértékű foglalkozás rám is jellemző volt. 10-12 éves koromban én is ki akartam nyitni a gázcsapot. nem egyszer. meg én is fordultam be napokra, hetekre. meg néha én is törtem-zúztam. kinőttem volna? vagy ez tényleg nem az volt, csak elkényeztettek? vagy még most is ilyen vagyok, csak csitultak a dolgok, felnőtt fejjel megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket? nem tudom. mindenesetre elgondolkodtató.

volt egy anya, akinek mindhárom fia bipoláris. szülte sorban a gyerkeket, hogy majd a következő már nem lesz beteg, de az lett. aztán kiderült, az apa családjában volt már hasonló probléma, valószínűleg az ő génjeiből öröklődött a dolog. nem is tudom, hogy lehet ezt szülőként feldolgozni. hogy ő okozza a gyerekei betegségét. ráadásul ennek a betegségnek a lefolyása nagy valószínűséggel öngyilkossággal, szenvedélybetegséggel, függőséggel végződik. melyik szülő szeretné így látni a saját gyermekét? nyilván egy élhető életet szeretne neki biztosítani. persze, hogy gyógyszerezi, és rimánkodik az orvostudományhoz, hogy találjanak ki valami olyan gyógyszerkombót, ami hatásos. 

ma munka után húzunk haza a szüleimhez, ott töltjük a hétvégét. holnap lesz a 45. házassági évfordulójuk. a 45. azért az durva. :)

jut eszembe, mi ez a népnevelés a Combinón, hogy bemondanak október 23-ával kapcsolatban néhány történelmi mozzanatot? ezt most minek? 1 mondat, de kit érdekel ez? teljesen véletlenül hallottam (kivételesen éppen nem hallgattam zenét utazás közben), de nem értettem. ettől még senki nem fog máshogy viszonyulni ehhez az ünnephez. meg én inkább azt mondatnám be, hogy 2006. október 23-án mi történt. nem azt, hogy '56-ban mi volt. hamár... 

sorban borulnak meg

körülöttem az örökéletmegegynap-ra hivatott, vagy eddig úgy tűnő párkapcsolatok. most egy másik kolléganőm közölte be reggel, akik már 5 éve együtt vannak a pasijával (náluk voltam egyszer, mikor az antikvár könyvek között aludtam), hogy vasárnap majdnem kibaszta a picsába a srácot, mert valami nőcit furikáz, szivességből, de hát na. érdekes módon ez a srác is a vendéglátóiparban dolgozik, mint Zsó exe, úgy látszik ott nem normálisak az emberek, vagy egyszerűen meghülyülnek egy új pultoscsajtól, és képesek minden addigi szépet és jót eldobni. a semmiért. 

nem is tudom, hogy ezek után hogy merjek bármibe is belekezdeni bárkivel? asszem az alap, hogy vendéglátóssal (szakács, pultos, pincér, mixer, vagy üzletvezető) nem kezdek. de az is biztos, hogy fiatalabbal sem. aki még nem élte ki magát. mert minek? jójó, a látó megmondta, hogy 40-es lesz a pasim, de hát nagyon úgy néz ki, hogy ebből nem is szabad engedni. egy 40-es fazon már kúrogatott annyi nőt, amennyit akart. már látott és tapasztalt eleget. nem azon gondolkodik, hogy "húha, még ki kéne próbálni Julikával is, hogy milyen lehet, meg Erzsikével, meg stb."... nekem már nincs időm olyanokra fecsérelni hónapokat vagy esetleg éveket, akik még nézelődni akarnak, meg próbálkozni, meg variálni. nekem olyan pasi kell, aki tudja, hogy mit akar. aki kitombolta magát és már csak velem akar tombolni. ja, és persze annyit tapasztalt már, hogy tud engem értékelni, kívül és belül egyaránt. nem hiszi azt, hogy talál még egy olyan nőt a Földkerekségen, mint én. mert nincs másik. és pont.

mostanában nem egyszer történt, hogy elkísértem Zsót a Móriczig, és onnan mentem haza. jó kis kerülővel, de mindig annyi beszélnivalónk van, hogy nincs szívem a buszról a Blahán leszállni, meg igazából nem is rohanok sehova, akkor meg nem teljesen mindegy? tegnap csak az Astoriáig akartunk együtt menni, mert kitaláltam, hogy a BK-ból nekem burrito kell. leszálltunk a buszról, persze rögtön ott van a pénteki kocsma. mondom, nem iszunk meg BK előtt valamit? hát, Zsónak egyáltalán nem kellett kétszer mondani. beültünk és nyomattunk két kört, én forralt bort, ő korsó Drehereket tolt. kellemesen becsíptünk, aztán be a BK-ba. bevásároltunk, majd mondtam, hogy elmegyek a Kálvinig, vagy a Fővámig vele, villamossal. ehhez képest megint a Móriczon kötöttem ki. :) parádés. :) 

este 8-ra sikerült azért hazaérnem. meccset néztem, majd mentem aludni. háttt... az Inter megérdemelte volna az ikszet a végén. bazz.... Julio Cesar 3 tökugyanolyan gólt kapott, tökugyanolyan szituból, tökugyanattól... mondjuk ez a védőket is minősíti. szóval szopatott az Inter, de aztán Gareth Bale is kiosztott egy pár szopóálarcot az olaszoknak. :)

ma is tervezünk iszogatást. ugyanott. de most mindketten forraltborozunk és kiülünk a teraszra (mert még ilyenkor is nyitva, pokróc is van), aztán pasizunk. mondtam, hogy nekem 7-kor Loki meccs, de ott is van tévé, tőlem nézhetjük ott is. hátha szurkolás közben felfigyel rám valaki. :) mondjuk, már tegnap is eléggé megbámultak mindkettőnket. :) túl jólszituáltak voltunk a közönséghez képest. meg hát jó csajok is vagyunk, nah. ennyi. :)

ismét engem igazolt

az élet. hogy egyik pasiban sem lehet megbízni, hogy mindegyik kapcsolat törékeny, és hogy a pasik egyszerűen képtelenek őszinték lenni.

nem mennék bele a részletekbe, de tegnap este Zsó zokogva hívott fel, hogy a 3 éve tartó, együttélős, eljegyzős kapcsolata gallyra ment, ugyanis kiderült, hogy a pasija, akit Zsó feltétel nélkül szeretett (és még most is szeret), 3 hónapja átbassza folyamatosan és egy másik csaj kell neki. ráadásul még úgy állította be az egészet, hogy Zsó érezze szarul magát, hogy ő kattogjon azon, hogy mit rontott el, holott egyáltalán nem erről szólt a történet. 3 hónapja érezte Zsó, hogy nem frankó minden, de a pasi csak tagadott és még Zsót állíotta be hisztisnek. ehhez képest szegény lány mindent megtett, hogy őrá aztán ne legyen panasz. erre tessék. tegnap este csak kibökte a fickó, hogy más kell neki. parádés.

annyira utálom, hogy a pasik maximálisan elvárják az őszinteséget a nőktől (lásd Zének is ez alapelvárása volt anno), de hogy ők őszinték legyenek, az ki van zárva. az ember szemébe hazudnak minden probléma nélkül, meg sunyiskodnak, meg kamuznak. komolyan nem értem ezt az egészet.

ezek után megint hogy legyen az embernek bizodalma? ráadásul Zsó is egy olyan nőre lett lecserélve, aki a nyomába sem érhet. mégis az kell. DE MIÉRT? miért ilyenek a pasik? miért képesek megbolondulni egy ócska ribanc miatt, és miért nem értékelik azt a Nőt, akivel több éve/több hónapja harmonikus kapcsolatban vannak? vagy ha probléma van (mert nyilván nem véletlenül kacsintgat valaki félre, bár ismerek olyat, akinek ez létforma), akkor miért nem szól? KOMMUNIKÁCIÓ!! ez a kapcsolat alapja. ha ez nincs, akkor megbaszhatja a fene az egészet. annyira megalázó ez a szitu, sajnálom nagyon ezt a lányt. teljesen átérzem, hogy összetört. ő ennek a pasinak már gyereket akart szülni. még jó, hogy nem tette...

tegnap munka után Tesómmal shoppingoltunk Aldiban. néhány alap dolgot vettem, meg macskakaját, bár az is alap dolognak számít a háztartásomban. aztán néztem a Real meccset, aminek a végét már majdnem elaludtam. elszenderedtem a kanapén, mert nem volt erőm bekúszni a hálóba. úgy éreztem, hogy 5 percre tettem le a fejem, de kiderült, hogy az 2,5 óra volt. negyed 2-kor másztam be az ágyamba és reggelig durmoltam. :)

jelzem, tök jól érzem magam attól, hogy Zének megmondtam, hogy itt a vége, hagyjuk egymást, és még csak a reakciójára sem vagyok kíváncsi. valahogy megkönnyebbültem. eddig szorított, feszített ez a dolog, most meg nem érzek még csak hasonlót sem. a facebookon is letiltottam, hogy ne lássam az üzenőfalon, hogy mik történnek vele, és így meg pláne halálosan kényelmes az egész. mintha sose lett volna. mintha nem is ismertem volna. mintha nem is történt volna semmi. jójó, nem tűnik el nyom nélkül az emléke, a közös dolgok, de erőteljesen halványul minden. én meg így végre levegőhöz jutok. :)

antikvár könyveket szereztem

tegnap. viszonylag olcsón, ráadásul. tök megérte! :) hazafelé a szatyorból szipuztam a könyvek illatát. imádom az antikvár könyvek illatát, mondtam már? :)

az utcán, jártamban-keltemben, elhatalmasodott rajtam egy érzés, amit legszívesebben beleüvöltöttem volna a világba, hogy ANNYIRA JÓ CSAJ VAGYOK, hogy csoda, hogy még nem vagyok betiltva. :) de tényleg. :) széles mosollyal az arcomon, csini smink, csini haj, csini ruci. valahogy az önbizalmam akkorára dagadt, hogy alig fért belém. :) még az autósoknak is simán beszóltam, de szerencsére nem verettem meg magam. :) 

jaj, megy a küzdés Zével. most mondtam neki, hogy csütörtökön jöjjön át Loki meccset nézni. de már nem is akarom. egyáltalán nem akarom. se őt, se a társaságát. mert nem. megint társkeresőzik... (láttam, nem vagyok hülye. ő az, ha úgy csinálja, hogy bárki láthassa) hát csinálja. engem nem érdekel. najó, ezen is felkúródtam ma reggel, mikor megláttam, de pont ezzel vágja el magát nálam teljesen. persze, nem kéne ezen pörögnöm, mert ha nem kellek neki, hát nem kellek. de inkább nem vagyok rá kíváncsi, mint igen. egyre inkább nem érzem úgy, hogy túl vagyok rajta, éppen ezért nem kéne vele találkozni. meg egyáltalán, kapcsolatot tartani sem. mert minek? nem is az, hogy rajta nem vagyok túl, hanem azon a tényen, hogy hajszál hiányzott csak ahhoz, hogy életünk végéig, plusz egy napig együtt legyünk szerelemben, boldogságban. nála sokkal szarabb faszik miatt meg voltam borulva hónapokig, évekig... most valamilyen szinten miatta is meg vagyok borulva. és persze kattog az agyam azon, hogy majd 55 kg-osan néz nagyokat, és esetleg megváltozik irányomban, de akkor meg már nem akarom. ha csak úgy kellek neki, akkor menjen a picsába. ha nem tud úgy szeretni, amilyen vagyok (még ha mellette is lefogynék 55 kg-ra, mert saját magamban érett meg rá az igény, és nem máshoz akarom magam alakítani), akkor azt sem érdemli meg, hogy neki bármennyire is tetszeni akarjak, vagy egyáltalán majd szóbaálljak vele, ha 55 kg leszek. mert mi a francnak? ha most nem kellek, akkor már ne kelljek. 

úgyhogy részemről megfeneklett ez az egész. biztos hülyének fog nézni, de én ezt a csütörtök estét offolni fogom, ha netán mégis úgy döntene, hogy átjön. mert még hezitál. (ettől is tele a tököm) az a baj, hogy jó bulik miatt jó lenne vele tartani a kapcsolatot, de leginkább már ezt is leszarom. erőt kell vennem magamon, és betépve se gyengülhetek el, nem írhatok neki sms-t, meg semmit. mármint nem úgy gyengülök el, hogy ilyenkor érzelmekről írok, hanem egyáltalán, hogy írok. nem kéne. nagyon nem. és megint meg fogom magam emberelni, és leszarom magasról. nincs nekem erre szükségem. nem véletlenül érzem magam tök hülyének attól, hogy még tartom vele a kapcsolatot. nyilván azért, mert hülyeség. 

csak sajnos az ember esze, meg a szíve nem mindig összehangoltan működik. na, mondjuk nem iránta érzek érzelmeket, inkább csak magamat érzem elveszettnek, hogy nincs férfi a közelemben (nincs meg az oroszlán udvartartás), de túl kell ezen lépni. majd lesz. nem hajszolom a dolgot, mert annak semmi értelme. elengedem és megkapom. tudom. és most már egyre több erőm van elengedni. ilyen szarságokon úgy felkúrom magam, hogy simán elengedek bárkit és bármit. vigye a víz. hagyjuk egymást békén. ezennel útra is teszem, 76-os és a Kos útjára. nincs miről beszélnünk, nem érdekel amit mondani akar, őt meg ne érdekelje, hogy velem mi van. mert úgysem mondok semmit magamról. mert nem neki akarom elmondani, ami van. ha meg nincs semmi, arról meg minek tépjem a számat?

na, közben meg is írtam neki, hogy mifasz. és hogy ne is válaszoljon, csak vegye tudomásul, hogy ez van és kész. és még örülhet, mert a többiek elől szó nélkül tűntem el. ő meg legalább kapott pár sort.

jó kis nap ez is. mindig van valami izgalom... :)

végül mégis hagytam

hogy Vérnénnye eluralkodjon rajtam teljesen. 

mondjuk, a péntek esti "csak beülünk valahova egy órára, egy csésze akármit meginni" c. történet úgy sikerült, hogy mocsokrészegen értem haza éjjel fél 11-kor. forraltboroztam. ufff. hánytam is. ufff. hú, de másnapos voltam szombaton. :( de legalább a péntek este jó volt. :) jót beszélgettünk, röhögcséltünk, meg minden. :) beültünk egy olyan kocsmába, ahová a pasik meccset nézni járnak (jelzem, olyan olcsó, és az Astoria kellős közepén van, hogy 1000,- Ft-ból már a detoxikálóba adnak beutalót). főleg fiatal fiúk voltak. persze Újpest meccs ment. én meg oltogattam őket, hogy mekkora ótvar csapat ez... nemár. :) nem verettem meg magam, de éreztem a súlyos pillantásokat. régen voltam részeg. márpedig részegen produkálom magam ezerrel. utána bementünk Zsóval a BK-ba kajáért. na, még ott is toltam a hülyeséget. hálistennek mindhárman mocsokrészegek voltunk, úgyhogy nem tűnt fel. :)

hazaértem, hánykolódtam, pedig enni akartam, de nem ment. inkább le is feküdtem azonnal aludni. 

szombat reggel a kötelező dawntempo meghallgatása után még ágyban maradtam. leginkább azért, mert úgy görcsölt a hasam, ahogy még soha. ebben a legviccesebb az, hogy pont a héten "dicsekedtem" vele, hogy én nem vagyok görcsölős. nem a faszt nem. :( rögtön sodortam eücigit, de az is csak ideig-óráig segített. csak fetrengtem egyik oldalamról a másikra. enni se volt se erőm, se kedvem, éhes sem voltam. igaz, az esti maradék BK kaját szombat délben nyammogtam el, hidegen. pff... :S 

így aztán persze minden hétvégi programom ugrott. se kiállításra nem mentem, se Krisztivel találkozni nem mentem, se Zével nem buliztam. lemondtam nála is az estét. lehet, hogy a szervezetem tiltakozott, illetve a tudatalattim a szervezetemen keresztül, hogy ne találkozzak vele. kicsit hülyének érzem magam, hogy még mindig nem szálltam le róla, meg hogy erőltetem a találkozást, de másrészt meg nem, mert... mert csak. :) mert hiányzik. és úgy érzem, én is hiányzom neki. elég aggodalmas üzeneteket küldött még szombaton, nekem aztán arra nem volt már kedvem válaszolni. aztán vasárnap megint kérdezte, hogy vagyok. arra már válaszoltam. kiderült, hogy vasárnap is dolgozott, úgyhogy annyira nem is fájt neki, hogy nem volt bulizás. 

szóval görcsölő hassal fetrengtem végig a hétvégét, ahogy elmúlt az eücigi hatása, már toltam is a következőt, különben a falat kapartam. egyik meccsről a másikra kattintottam (már amikor végre ki tudtam kelni az ágyból), így láttam nagyon jó mérkőzéseket, meg nagyon szarokat is. de hogy rengeteg meccset néztem megint, az is biztos.

és ma már megint hétfő. :( úgy nem volt kedvem bejönni reggel... de annyira nem, hogy el nem tudom mondani. :( a macskára is hajnalban jött rá, hogy hozzámbújjon, amivel nem is volt baj, csak olyan nehéz volt otthon hagyni szegénykét, egyedül. :( 

egyre kevésbé tudok

enni. cserébe nem is nagyon vagyok éhes. ez remek hír mára, péntekre. :) mondjuk, ezzel párhuzamosan jön a fuldoklás, meg a fulladásközeli állapotból ébredés hajnalban, de ehhez meg hozzá vagyok szokva. ezt a szenvedést simán kibírom a nemes cél érdekében. :)

holnap végre bulizás!!! :D már úgy várom, hogy táncolhassak egy jót. :) mondjuk... úgy estétől reggelig. :) bakelitről fogják nyomni a jó kis techno meg minimal zenéket. asszem nem lesz rossz. :) Zével megyek, remélem, ettől sem lesz rossz. :)

Vérnénnye itt toporog a kapuban, remélem, nem holnap fog beállítani... mondjuk azzal sem tudja az estémet elrontani, ha beállít. :) mert nem hagyom. :)

és a hétvégén újra bajnoki meccsek a tévében. foci minden mennyiségben. :) egyébre sem tudok gondolni. :)

pasik? nem érdekelnek. a netes társkeresést teljesen befejeztem. de annyira nem is hiányzik. majd tavasszal újra belevágok, bár akkor is inkább a személyes találkozásokat fogom preferálni inkább, mint a netes húspiacot. 

ma munka után két kolléganőmmel beülünk inni valamit az Astorián egy helyre, egy órácskára (na, persze... :D). jó lesz. :)

ja, és új kedvec sorozataim az HBO-n. egyrészt a Semmi közepén (The Middle). egy amerikai család mindennapjai. egészen vicces. néha elgondolkodtató is persze (ezzel trenírozom magam arra, hogy majd egyszer lesznek gyerekeim). a másik pedig a Kergetjük az amerikai álmot (How to Make It in America). jó pasik vannak benne, meg jó zenék. főleg a főcímzene. ajánlom mindenki figyelmébe. :) a sztori is jó egyébként. bírom a kreatív embereket. :)

a Discovery Science csatornán pedig ezt nézzétek: Morgan Freeman: a féreglyukon át (Through the Wormhole with Morgan Freeman). nagyon érdekes sorozat!! :)

túl sokat tévézek ugye? :) de hát élvezem!!! :)

úgy eltelt a

nap, hogy szinte észre sem vettem. monjuk, reggel óta pörgök, mint a guminyúl. korán bent voltam már, riportoltam, aztán 9-től délig oktatáson vettem részt, majd tovább a napi rutin... szóval zajlik az élet. :) így legalább nincs időm gondolkodni. :)

mondjuk most annyira nincs is min. a Tesóm is megjegyezte reggel, hogy mennyire jól nézek ki tulajdonképpen (a buszmegállóban összefutottunk a Blahán), ez nagyon jól jött. :)

tegnap találtam szombatra egy álombulit, amire végül csak elhívtam Zét. először nyöszörgött a pénzen, de aztán mégis beadta a derekát. még az is lehet, hogy jót bulizunk együtt. igazából tényleg csak azért nyösztetem, hogy legyen kivel partyzni, egyébként marhára nem izgat. még az is előfordulhat, hogy bemegyünk a helyre, aztán le is koccolok mellőle 10 perc után, ha úgy érzem. mármint hogy egyedül bulizok, vagy nem leszek vele összenőve, mint régebben. 

ezen kívül más történés nincs, élvezem az utolsó őszi napfényes napokat, amíg lehet. :)

mérföldekkel jobb a

kedvem, mint tegnap. mondjuk erre a tegnapi meccs is rásegített. Dzsudzsák góljánál feltéptem az ablakot, és kiüvöltöttem az utcára: "győztünk!!! Dzsudzsiiiiiiiiiiiii!!" 

az első félidő fostalicska játékáért a másodikban kárpótolt a csapat. lehettek volna jobbak is, de megvan a 3 pont és kész. :) annyira jó érzés volt, annyira büszke vagyok, annyira jók a fiúk, látszik, hogy nyerni akartak és meg is lett az eredménye. fantasztikus érzés. és nagyon irigyeltem azokat, akik tegnap élőben látták a meccset. 

munkahelyemen szerveződik a csajos csapat (már hárman vagyunk), akik majd a tavaszi, itthoni meccsekre kimennek állatkodni (vagyis szurkolni). Zsó az, aki nem ért a focihoz, és nem követi, neki azzal érveltünk: "lehet sörözni, meg üvölteni". egyből rábólintott. :)

az este próbáltam enni, de nem nagyon ment... ami persze nem nagy baj. :) vettem hazafelé 4 db citromot (430,- HUF), meg 17 dkg csirkemellsonkát (428,- HUF), szóval egy ezrest költöttem a szinte semmire, de legalább olyanra, ami tényleg jó. mármint vitamin és fehérje. napi szinten egyébként minimum ennyi vitamint és fehérjét kellene bevinnem a szervezetembe, hát ez a citrom mennyiség a héten már ki fog tartani nálam, a felvágottnak meg ma eszem meg a maradékát. de azért tényleg botrány, hogy ha normálisan, egészségesen akarsz étkezni, akkor Rotschildnak kell lenned. vagy legalább egy 300.e HUF nettóval kell rendelkezned, mindenféle hitelkeret és/vagy albérletre költés nélkül. 

a megbízóinkkal való kapcsolattartás során rengetegszer felmerül bennem a kérdés: miért nem ÉN ülök abban a székben, ahol ők? sokkal jobban meg tudnám oldani a feladatokat, mint némelyik szerencsétlen, aki éppen ott van. és nem keresnek szarul persze, mert ezek mind multik. egy hülye vagyok egyrészt azért, mert az angolt még nem tanultam meg társalgási szinten, másrészt mert nem nyomulok, hanem csak morgolódok magamban, pofázok, elégedetlenkedek, de nem mozdulok sehová, illetve nem képzem magam tovább. bezzeg a pofázás, az elégedetlenkedés az remekül megy. :( rémes. :(

érdekes módon Zé nem jelentkezett múlt szerda óta. na, nem mintha annyira vágynék összefutni vele, csak hát ha már annyira akart velem találkozni, meg kíváncsi volt arra, hogy mi van velem, meg nyilván ő is elregélte volna, hogy vele mi van, akkor tehetett volna legalább egy próbát még, hogy wtf. de nem tett. lehet, hogy beleolvasott a blogba és azért? jó, hát valamikor, valamilyen úton-módon nem árt, ha megtudja, hogy mi a véleményem róla (unom). na, mindegy is. 

annyira nincs miről írnom, hogy már ilyen baromságokkal töltöm ki a sorokat, csak hogy a kedves törzsolvasókat szórakoztatni tudjam. na, nem mintha ez a nyűglődés szórakoztató lenne, de ahogy egy "rajongóm" anno megfogalmazta: "a blogodban azért jó olvasni a szar dolgokat, amik veled megestek, mert veled estek meg, és nem velem." vagy valami ilyesmi. és igazat is adok az illetőnek. amíg nem velünk történik a szar, csak valakivel, akivel mondjuk szimpatizálunk, de igazából nem is ismerjük, addig távolról szemlélni a dolgot szórakoztató és még akár megnyugtató is lehet. 

amikor viszont már minket önt el a kakker... na, az nem a legjobb. :(

én most jól vagyok. újult erővel töröm az utat magam előtt. és nem foglalkozom a múlttal, az elmúlt fos 34 évvel, hanem a hátralévő 34-re koncentrálok. megettem a kenyerem felét. ja. arról már el se kezdek beszélni, hogy ebbe hétvégén bele is gondoltam rendesen. (a discovery science csatorna miatt. ott voltak olyan műsorok, amik megmozgatták a fantáziámat ezen a téren is.)

fostalicska kedvem van

de biztos azért, mert meg fog jönni. 

most mérlegre állni sem merek, mert minek. csak elveszi a kedvem az élettől.

kurvaszar ám egyedül, teljesen totálisan egyedül. a családomon kívül nem beszélek tulajdonképpen senkivel hetekig, hónapokig, mármint telefonon. személyesen meg pláne. ugye, mindig azt mondom, hogy nekem nem hiányzik senki... most is ezt mondom. szóval ez nem panasz, csak inkább tényközlés. nem érdeklődik irántam senki, és engem sem érdekel senki. nehezemre esik bárkitől is megkérdezni: "hogy vagy?", mert alapvetően nem érdekel a válasz. akkor meg minek kérdezzek? még képes, és válaszol, és elmondja... :S

a macskával hatalmas szerelemben vagyunk, vele töltöm minden szabadidőmet. meg a főzéssel. tegnap a maradék karfiolt megint rakottá tettem, igaz hús nélkül, sok hagymával és tojással, aztán meg fokhagymás tejföl a tetejére és reszelt füstölt sajt, meg mozzarella. sok leve lett, miután rápirult a sajt, de ebbe meg kétszersültet áztatok... hmmm... nyami. :) semmi nem vész kárba. :) ezt a tegnapi főzetet beosztom, a héten még 3 estére meg is van a vacsim. ezen kívül nincs édesség, csak 85%-os étcsoki. az zsírt is éget, és nem is kívánok belőle sokat.

 

nagyjából úgy néz ki, hogy lassan teljesen elfüstölöm az összes agyamat. néha nehezemre esik beszélni (már tiszta állapotban is), nem találom a szavakat, vagy olyanokat mondok, amit egyébként nem szoktam (mármint nyelvtanilag). muszáj magam szépirodalmon, leginkább persze Ady-n edzeni, különben teljesen elhülyülök. most megrendeltem antikváriumból egy csomó Dénes Zsófia könyvet (5 db, 2000,- Ft-ért), inkább erre költök, mint kajára. (a csoki meleltt úgyis csak az olvasás okoz örömet.) bár kívánom a halat, vagy valami tengeri állatot (rákot, tintahalat), de számomra megfizethetetlen. ennyit arról, hogy okosan kéne étkezni, és akkor nem kellene diétázni, meg gyűrűzni, csak sok fehérjét, meg vitamint bevinni és az majd égeti a zsírt. aha. miből? csirkemell, hal, sovány húsok, zöldség, gyümölcs, tojás... ezek horribilis pénzbe kerülnek. nekem erre nem telik. úgyhogy marad a zacskós leves, az olcsó. és kevés is elég belőle. :)

hálistennek ruhára nem kell költenem. ami van, azt elhordom, én pacaltestre nem vagyok hajlandó több ruhát venni már. majd csak ha lefogyok, akkor.

 

nem tudom, hogy mikor és mitől áll be az a változás az életembe, hogy pasim legyen, hogy valaki belémszeressen... nos, persze, a 4 fal között ülve soha nem fog rámtalálni senki. de ahogy járok-kelek az utcán, ott is úgy érzem, hogy vagy már mindenkinek van valakije, vagy annyira selejtes, hogy szóba nem állnék vele. egyszerűen még jó pasikat sem látok, nemhogy esetleg bármelyik is szóba álljon velem. nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, de ha ez így folytatódik, akkor bizony megmaradok magnak, a látó meg lehúzhatja magát a klotyón. 

 

fura, hogy én csak aberrált fickóknak tetszem, vagy 22-, vagy 50+ pasiknak. nem is értem, hogy 50 év felett mit akarnak tőlem? és 22 év alatt? ez a rallys fiú is érthetetlen számomra... nem akartam én a felesége lenni, de néha összejárhattunk volna legalább kefélni. ha már neki is annyira jó volt. cserébe azóta sem jelentkezett, semmilyen formában. most akkor én vagyok a hülye már megint? én értettem félre valamit már megint? vagy én voltam a szararc? legalább ezt tudnám, de hát nem tudom, mert nem mondja. sem ő, sem más. 

 

kibaszottul magam alatt vagyok, egyszerűen nem látom az alagút végét. és persze ezzel együtt előjött az irigykedés belőlem mindenki iránt, aki sovány és/vagy párkapcsolatban él. ja, gonoszka lettem, ahogy Csodafenék is megjegyezte nem régen. meg, hogy "Zé vitamin hiányom van"... persze, nem sok bajom volt, mikor Zével többet találkoztam. mindenki hálásan gondol arra az időszakra, mert kiegyensúlyozott és boldog voltam az idő nagy részében. mindenkire mosolyogtam, türelmes voltam a családdal, stb. ehhez képest most egy idegroncs vagyok. nem feltétlenül Zé segítene rajtam, inkább csak a férfitársaság, de hát minimum olyan szintű társaságra lenne szükségem, mint ő volt. hasonló értékrendek, hasonló érdeklődési körök, hasonló bulizási szokások, vagy valami ilyesmi. ha van pasim, mindig olyan kis aranyos, kiegyensúlyozott vagyok. ha meg nincs, akkor gonosz vagyok, irigy és keserű. nem mintha másban nem lelnék boldogságot (Adytól/Adyról olvasni például számomra gyönyörűség, és ki is tud kapcsolni), de egyrészt egyedül minden szar, másrészt meg a könyv mögött kuksolva soha nem lesz senkim. rettentő okos leszek, meg tájékozott, de az okos nőket amúgy se szeretik a pasik. csak barátnak, vagy néha megdugni őket. 

egy ördögi kör ez az egész. és nem látom a végét. illetve látom, csak az túl sötét számomra. "én nem ilyen lovat akartam..." soha sem. 10-20 évvel ezelőtt sem, 4-5 évvel ezelőtt sem, 1 hónapja sem. mégis ezt kaptam. 

ó, már előre leírom, még mielőtt az okosok feleslegesen tépik a szájukat: ezt mind magamnak köszönhetem. 

nos... nem értek ezzel egyet teljes mértékben, de muszáj megadnom az örömet az okosoknak, a kárörvendőknek, és egyebeknek, akik olvasgatnak. nyilván van benne részem vastagon, hogy az életem első 34 éve ilyen fosul alakult, de mindenről nem én tehetek. nyilván rossz emberekkel barátkoztam, rossz pasikkal jártam, rosszul éltem az életem. ez van. ezért büntet a sors, a világ, meg minden. most nincs senkim a macskán kívül. meg a családomon kívül. ez összesen 4 élőlény. kész a leltár. ennyi.

múlt, jelen, jövő

foglalkoztatott az elmúlt hétvégén.

a múltat Ady Endre és kora határozta meg. felfaltam Dénes Zsófia könyvét. aztán rájöttem, hogy megvan az eredeti, legelső kiadás, 1957-ből, ráadásul ez a dedikált példányom Dénes Zsófiától... sírtam örömömben. :) és már összeszedtem, hogy miket fogok tőle olvasni. meg befejezem Révész Béla hármaskönyvét, mert ő is hiteles forrás, csak férfi szemszögből, meg inkább baráti szemszögből, együtt lumpolva a költővel. 

a jelen folyamatosan kattogott az agyamban. a jelenlegi helyzetemről agyaltam, és sokat gondolkodtam Zén, még ma reggel is. addig nem jutottam el szerencsére, hogy írjak neki. ha írtam is volna, akkor is csak azt, hogy miért nem akarom már őt. 

a jövő pedig a Discovery Science csatornán került a közelembe, amire már péntek este durván rászívódtam. főleg a csillagászati témájú filmekre. rengeteg érdekes és elgondolkodtató dolgot hallottam az univerzum keletkezéséről, vörös óriásokról és kék törpékről, a kezdetről és a majdani világvégéről, hogy van-e élet más bolygókon, és ha igen, akkor azok milyenek... és még sorolhatnám. asszem új kedvenc csatornám lett. :) régen is rá voltam szívódva a csillagászatra, mindig is érdekelt, gyerekkoromban űrhajós szerettem volna lenni, vagy legalább egy tudós, aki felfedez egy bolygót/csillagot és majd rólam nevezik el. ehhez persze se a matek, se a fizika, se a kémia nem ment. mindegyikből bukdácsoltam. egyedül a föci az, ami bejött. és még így is, már általános iskolában elmentem csillagászati versenyre. nem irodalomra... áhhh... nem. csillagászatira. mert az jó nekem. :) és mindig nagyon vártam, hogy eljuthassak a Planetáriumba, hogy ott aztán tátott szájjal nézzem  a plafonon a vetítést. :) 

a pénteki, San Marino (majdnem San Marion-t írtam) elleni meccsel elégítettem ki az összes fociigényemet. jó, mondjuk ez gólparádé volt, jól is játszottak a srácok, bár San Marino csapata a 2. percben egyszer rúgott kapura, utána nem... hát jó... nem volt ellenfél. most már előre a finnek ellen, legalább van önbizalóm, meg gól a lábakban. :) Dzsudzsi is meglőtte a magáét, és meg is érdemelte a 3 gólpasszáért. :) a végén a bíró bohóckodása a kiállítással már csak hab volt a tortán. :)

főzés terén végül a rakott karfiolnál döntöttem. egész jó lett. felfaltam mindet. persze egyedi, saját recept alapján készült, egy fej karfiolból, 45 dkg darált csirkemellből, sovány tejföllel (már ha van ilyen), sok fokhagymával és hagymával, valamint reszelt füstölt sajttal a tetején. jó lett, én mondom. :) 

sokat nem voltam az utcán, szombaton és vasárnap leugrottam a boltba, csokiért. összesen 6 táblányit toltam be az arcomba. :( nem vagyok rá büszke. :( a Discovery Science csatornán hallottam, hogy a csokoládé agyunknak ugyanazt a részét stimulálja, mint a kokain. nem véletlenül okoz függőséget. meg az sem véletlen, hogy legalább olyan jó csokit zabálni, mint kokaint tolni. bár utóbbit még nem próbáltam. de asszem, maradok is inkább a csokinál. :)

az új taktika egyébként az, hogy hétköznap pofám lapos, csak étcsokit kaphat, azt is mértékkel (bár már kitaláltam, hogy a kedvenc rizses csokimat hogy tudom előállítani én magam, étcsokiból, különféle ízesítésekkel). hétvégén lesz főzés, hogy normális étel kerüljön a belembe, meg akkor némi szénhidrát is jöhet, de csak mértékkel. hétköznap viszont ultán behúzom a relét, és nem zabálok. főleg esténként. ki kell bírni. :) karácsonyig el kell érnem a 80 kg-ot. 

fura dolog egyelőre

megszokni azt, hogy nem "kell" minden reggel belépkednem valami hülye társkeresőre, hogy wtf. fura, hogy nem ezzel indul a nap.

bevallom őszintén, némileg függőség is kialakult nálam ezzel kapcsolatban. tehát hajszoltam a dolgot rendesen. és nehezen bírtam ki, hogy ne nézegessem, ki nézett meg, kinek tetszem, vagy kit lehet éppen az anyjába elküldeni, hogy mit akar mégis tőlem.

azért persze meg fogom szokni, nincs ezzel gond. :) vagy visszaregelek valahova, ha már nagyon nem bírom. de egyelőre nem hiányzik. se a levelezgetés, se a randizás. 

mindenféle ötletem van a hétvégére, hogy mit kéne főzni. pedig ha zabálok, akkor a fogyásnak reszeltek. bár főzhetnék olyat is, ami nem hízlal. de hát tegnap a lasagnet kívántam meg. :( no, mondjuk azt is el lehet készíteni energiaszegényen. hm. majd még meglátom. a csarnokig lusta vagyok elmenni, úgyhogy nagy valószínűséggel leveses hétvége lesz megint. 

ma reggel mákom volt, a Tesóm pont akkor indult kocsival dolgozni, mikor én. úgyhogy be is hozott. még jó, hogy a munkahelyünk is egymás mellett van. :) egyébként a bkv-zás ehhez képest egy nyugis műfaj. én nem tudom mi van az emberekkel, de hogy mindenki hülye és türelmetlen a kocsiban, főleg reggel, az biztos. istenem, de jó, hogy nincs jogosítványom és autóm se. :)

ma este lesz John Digweed az országban... én meg a nyóckerben fogok ücsörögni, egyedül... :( hát, sebaj. :) majd hallgatom a zenéjét egész hétvégén otthon. :) pedig annyi bulizási lehetőség lenne, de nincs kivel mennem. :( 

így jár az, aki minden barátját elmarja maga mellől.... mondhatnák az okosok. ami még igaz is lehet, de ezek a barátok eddig se jöttek velem sehova, úgyhogy lényegében teljesen mindegy.

szerdán gondolkodtam rajta, hogy megcsinálom jövő nyárra az 55 kg-ot. nem érdekel, hogy hogyan, de megcsinálom. egyszer az életben akarok annyi lenni. illetve hát mégegyszer, mert 10 éves koromban már voltam 50 kg. :( szóval megcsinálom, aztán meg lehet nézni, hogy áll nekem a soványság. nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen lesz majd az arcom, a bőröm, a testem. meg hogy 55 kg-osan fognak-e rám ragadni a pasik, vagy éppen ellenkezőleg. mert aztán onnan felhízni 60-65 kg-ra, ami már azért egy egészségesebb állapot, nem lesz nehéz. de előbb látni akarom, hogy érdemes volt-e lefogyni. hogy érdemes-e egyáltalán ropinak lenni.

természetesen nemcsak zacskós levessel fogyasztom magam, hanem majd tornával, mozgással is. azt tervezem, hogy ha elérem a 80 kg-ot, akkor otthon tolom a tornázást, 70-nél (ami leginkább tavaszra várható, úgy saccolom, hogy március 15-re meglesz legkésőbb) pedig nekiállok futni. akkorra már talán a Margitsziget is jobban megközelíthető lesz, meg jó lesz az idő, és ilyenek. 

jelenleg (4 hete szűkíttettem pont) - 5 kg-nál járok úgy, hogy azért néha megeszem, amit megkívánok. vagy legalább is leerőszakolom. :) ha egy kicsit mégjobban odafigyelnék, sokkal gyorsabb ütemben menne a dolog. de már ez is valami. :) 1 hónap alatt 5 kg-ot fogyni. úgy, hogy egy percig sem éheztem tulajdonképpen... na, ezt csináljátok utánam gyűrű nélkül. :)

olyan felsőt bevállaltam

kedden a randira, amit úgy vettem meg, hogy majd fénykoromban, ha fogyok, akkor jó lesz. addig táncikáltam a tükör előtt benne, hogy úgy döntöttem, felveszem. ez egy egyszerű, kötött, passzos fekete pulcsi, V kivágással, ami kb. köldökig ér. :) najó, nem olyan mély, de meglehetősen. :) felvettem hozzá egy farmert, amiben viszont nem éreztem túl jól magam, de így is, a tükör előtt hezitálással, elcsesztem az időt, és késve indultam el otthonról.

jelenleg elég nagy nehézséget okoz normálisan felöltözni egy randira. ezzel a szűk felsővel úgy voltam, hogy nem érdekel a látvány (magamnak egyébként tetszettem), legalább megmutatom elsőre, hogy milyen is vagyok valójában. ha tetszik jó, ha nem, akkor meg le lehet kopni.

mivel takony idő volt, a hosszú télikabátom vettem fel, alatta csak a szűk felső, semmi más. a kabáton csak mell alatt volt begombolva két gomb, a sminkem vadító lila, lila, macskás fülbevaló és lila gyűrűk... na, szóval így indultam el. a szeplős dekoltázsom igazán jól mutatott. meg voltam magammal elégedve. 

aztán annyit kellett a buszra várnom, hogy már majdnem elvittek fuvarba. olyan pillantásokat kaptam, pasiktól, hogy uhhh... :) jó volt nagyon. :)

vastagon elkéstem a randiról, de mivel számot nem cseréltünk előtte, így nem tudtam értesíteni az alanyt. ez egy kicsit dühített. azt gondoltam, hogy nem is fog megvárni. de megvárt....

egy szál vörös rózsával várt. rémes volt. még a Kéményseprő előtti, -1. randin, vagy nulladik randin, mindegy, szóval akkor kaptam vörös rózsát a pasitól, amikor találkoztunk, meg most. közben senki nem csinált ilyen faszságot. mert lássuk be, legyen bármilyen gentleman az illető, első randira egy szál vörös rózsával beállítani, főleg úgy, hogy nagyjából vadidegenek voltunk egymásnak, hát az ultragáz. nem győztem dugdosni. meg aranyosan mosolyogni. mert bizony az első pillanatban láttam és éreztem, hogy a pasi offos. 40 éves, rémesen volt felöltözve, túl úriemberesre vette a figurát. hurcolta a fejem felett az esernyőt, de még az aluljáróban is. a hangja meg mint valami rossz buzié (és semmi bajom a melegekkel!!), szóval hatalmas csalódás volt. elvitt egy kiállításmegnyitóra, a Király utcába. rémesen éreztem magam. egyrészt mert már abban a pillanatban koccoltam is volna le a társaságából, nemhogy még kiállítás. másrészt meg olyan szintű sznobéria volt ott. belvárosi zsidók szórakozása... áhh... a közönség egy része csak az ingyenzabálás miatt ment oda, a másik része a kiállító művész családtagja, haverok, és csak egy elenyésző százalék érdeklődött valóban a művek iránt. pl. én. mert a kiállítás, főleg a pincében lévő része, kibaszott jó volt. de ez a pasi állandóan pofázott mellettem, hogy miért nem neki jutott ez vagy az eszébe, meg hogy ez milyen egyszerű, meg mittomén. nem is figyeltem. nem is hallottam. itta sorra a borokat, tömte be a szendvicseket, én meg csak álltam ott, mint egy hülye. kicsit szarul éreztem magam. nemcsak a sznobok miatt, mert leszarom őket, hanem a fickó miatt is. egy idő után a rózsámat is ő cipelte. leszartam. :) a megnyitó alatt egy kissrác állt szemben velem, úgy 16 körül lehetett. majdnem kiesett a szeme, úgy bámult. aztán összehúztam a kabátomat magamon (nem miatta, hanem a randiarc volt képtelen a szemembe nézni, és már kezdtem unni), erre szégyenlősen elkapta a tekintetét. én meg rávigyorogtam. :)

még a galériába menet volt egy kellemes élmény: vonaglunk az esőben, pasi ernyővel, én mellette rózsával és dekoltázzsal, erre jön szembe egy 25 körüli srác és csücsörít, meg kacsint, meg csókot dob... pfff... :) vicces volt. :)

ja, azt talán nem kell mondanom, hogy míg a buszmegállóig elértem, addig füstöltem, közben Digweedet hallgattam, de persze úgy betépődtem, mire a randira odaértem, hogy kész. mindenen vihogtam. :) és persze nem érdekelt senki.

na, a galériában jól kifakadtam a pasinak, hogy mennyire sznobság az egész. bevallotta, amit én is jól láttam, hogy ő egy éhező művész, és azért jár ilyen helyekre, mert legalább ehet, ihat ingyen. na, ezzel nincs is túl nagy baj, mert éheztem én a Bőgőssel anno, nem keveset. de azért bárkivel nem vagyok hajlandó ezt előadni. ez a fickó annyira idegesítő volt, hogy nem bírtam elviselni.

mikor második körre ment a büféasztalhoz, akkor az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak eltűnök a tömegben, kisétálok az ajtón és illa-berek, lelépek a faszba. számom úgysem tudja, e-mailre meg majd nem reagálok. és ennyi. de aztán ennél egy hangyányival jobb fej voltam. még puffogtam neki a kiállításon is (mindenki hallhatta, ahogy sznobozok és zsidózok ezerrel), aztán kimentünk rágyújtani és még ott is beszélgettünk. büdös volt a szája, irritáló a hangja. és nem tetszett a feje. és nem azért, mert 40 éves. mert a Tesóm pasija már 46-47, de vele még most is simán összekötném az életem, és bevonszolnám az ágyamba, mert egyszerűen jó pasi. áhhh... na, mindegy is.

szóval cigizgettünk, aztán elindultunk a Deák tér felé. kitalálta, hogy menjünk el az Instantba, mert még nem volt ott, és kíváncsi rá. erre én meg mondtam (találkozásunk után kb. 1 órával), hogy én inkább hazamennék. ne haragudjon, nem cseszte el az estémet, mert a kiállítás remek volt, de most hagjyuk abba az egészet, mert nekem nem fog menni. elképzeltem valamit/valakit és csalódtam. mást vártam, mint amit kaptam. ennyi. nem is akartam neki sokáig ragozni, a sarokig még elkísért, aztán lekoccoltam. inkább sétáltam az esőben, mint hogy még egy métert vele menjek tovább. a rózsámat odaadta, én meg ahogy elindultam másfelé, azonnal szanaszét cincáltam a szárát. jött velem szembe egy pasi, vajon mit gondolhatott, micsoda könyörtelen nőszemély vagyok? :) végül a rózsa fejét elraktam a táskámba, pedig ki akartam dobni, most jutott eszembe, hogy még mindig ott van. :) kb. ennyire volt fontos az egész.

rájöttem, hogy ez az internetes társkeresés egy nagy kalap szar, és hogy ebbe én már nem vagyok hajlandó több energiát feccölni. egyszerűen nem működik az, hogy az ember levelezik, képet cserél, esetleg telefonál a másikkal, aztán meg találkozás. mert élőben annyira más mindenki. és akkora csalódás tud lenni.

csak abban reménykedhetek, hogy valaki egyszer meglát, kiszúr magának, vagy egymást szúrjuk ki, és majd úgy megismerkedünk. amikor van rögtön olyan benyomás a másikról, ami fontos, ami hozzátartozik. szóval személyes találkozás, nem pedig levelezgetés, meg ilyen baromságok. 

úgyhogy éppen ezért töröltem is magam ezekről a netes húspiacokról. az összesről. egyelőre teljesen befagyasztom ezt a történetet, most már tényleg. tök elegem van. nem éri meg semmiféle görcsölés, öltözködés, bármi... áhhh... ezek a randik mind halálra vannak ítélve, amik a neten kezdődnek. ez az elmúlt, több, mint 4 éves netes társkeresős múltamból most már egyértelmű. mert vagy csak egy kufirc van belőle, vagy egy olyan fos randi, hogy az életkedvem elmegy tőle. 

tettem egy kósza próbálkozást még a múlt héten, hogy Zével újra felvegyem a kapcsolatot. megmondom őszintén, csak a Digweed buli vezérelt, úgyhogy ezért adtam el a lelkem az Ördögnek (Zét is szokták örödögözni, de ez mondjuk részletkérdés), és írtam neki, hogy mifasz. addig tekergettük a dolgot, hogy végül a tegnap estében maradtunk, hogy majd beülünk az Instatba (mert még én sem voltam ott és érdekel) és dumálunk egyet. a bulizást nem mondta biztosra, mármint Kecelt, de találkozzunk beszélgetni. na, tegnap már azt vártam, hogy akkor mikor találkozunk, erre beközli, hogy neki nincs pénze, és ezért sem a tegnapi, sem a további bulizás nem fog menni. 

na, mondom, ez remek. na, pont ezért van elegem ebből a pasiból. mert ilyen körülményes és unalmas. nem is válaszoltam az üzenetére. mert egyszerűen szánalmas az egész. nem hiszem el, hogy egy kávéra nem lett volna pénze, ami mellett elbeszélgetünk. mivel nem piál (és én sem szándékoztam), ezért nem lett volna túl nagy beruházás mondjuk egy kávét/teát elszopogatni és beszélgetni. mert a lakásomba nem vagyok hajlandó felengedni. nem vagyunk úgy, ne haragudjon a világ. nem akarom, hogy oda feljöjjön. nem azért, mert nincs kitakarítva (mert majdnem készen van már), hanem mert nem akarom. ennyi. az az idő elmúlt, hogy ő oda felmászkálhasson. úgyhogy nem válaszoltam az sms-ére, azt meg véletlenül sem, hogy "oké, akkor gyere át hozzám". mert nem. annyira fárasztó és unalmas a vergődése, hogy mindig dolgozik, hétvégén is, mégsincs soha pénze, de egy fillérje sem, ráadásul állandóan fáradt. ki a faszomat érdekel az ő lúzersége? mert engem nem. Apor olyan szinten kihasználja szerintem, ahogy csak lehet. dolgoztatja reggeltől estig, egész héten, egész hónapban, aztán meg egy kávéra való pénz nincs nála? unomunomunomunom. egyszerűen unom. aztán mivel nem válaszoltam erre, még küldött valami ködös üzenetet, hogy valami rezet gyűjtögettek, és majd csak hétvégén tudják leadni, ezért offos a találkozó, meg a bulizás. de erre sem válaszoltam. egyszerűen nem érdekel a magyarázkodása.

csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora TÉVEDÉSem nekem ez az ember. és egyben mekkora CSALÓDÁS is. és most is így gondolom. és már nem érzem azt, hogy egyáltalán érdekelne, hogy mi van vele. mert pont ezt a nyűglődést untam meg június végén is, meg mindannyiszor. hogy ennyire tehetetlen lúzer. akinek mindig van valami hisztije. hogy most ezért nem, meg most azért nem. és nemcsak a bulizásra, mindenre van valami. hát leszarom. 

akkor inkább lemondok a bulikról, amiben rá számítottam volna, Digweedért is vérzik a szívem, de nem érdekel. majd jön még Pestre. ő nem Madonna, hogy 100 évben egyszer jár Budapesten. szóval majd a következőn ott leszek. én nem akarom ezt a nyavalygást hallgatni. meg nem akarom ezt a körülményeskedést végigasszisztálni. annyira unalmas Zé, de annyira, hogy azt már el nem tudom mondani. hálistennek, hogy ezt is le tudom írni végre. és komolyan mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi. nemcsak önzőségből kerestem meg a múlt héten, hogy találkozzunk, hanem azért, mert érdekelt, mi van vele, megsajnáltam, hogy nincs kivel beszélnie.

most már ez is elmúlt. nem sajnálom, és nem érdekel. lett volna egy nő, mármint én, akivel egyhúron pendülés, meg minden fasza, de nem kellett. akkor ennyi. én itt tényleg befejeztem.

és egyáltalán nem esik nehezemre....

tegnap a vízórákat cserélték nálam, ezért szabin voltam és otthon pislogtam egész nap. reggel leszaladtam "kifliért" a sarokra, aztán persze be is toltam belőle egy kicsit... szóval viccesen fogadtam a szerelőket. :) meg játszósruhában. :) mégis elismerő pillantásokat kaptam. :) meg kacsintgatást. :) mackónadrágban is jó csaj vagyok. ennyi. :) nekiálltam takarítani persze, ha már otthon vagyok, mire össze tudtam szedni magam a kiflizés után... hát, az első csapat érkeztekor még raklapnyi mosatlan volt a konyhában. nem győztem takargatni. :) aztán mikor a számítógépes ember jött, akkor már toltam a mosogatást közben, és végül a blombáló ember már ebédkészítés közben érkezett. 

jaj, kurvajót főztem. :) héjában főztem krumplit, aztán vajon pirítottam hagymát, meg fokhagymát, abba beleraktam a főtt krumplit, só, bors, szerecsendió, kis gyömbért is reszeltem bele, majd olvasztottam rá mozzarellát... nyami. :) ma megeszem a maradékot, de viszek rá egy kis tejfölt is. :)

rakott karfiolt akartam főzni, de azt majd inkább hétvégén. most nem volt kedvem vásárolgatni menni, meg időm se nagyon, mert nem tudtam, hogy a szerelők mikor érkeznek. meg milyen időközönként jönnek majd. végül negyed 2-re készen is lett minden. utána ebédeltem és punnyadtam. olvastam egy csomót, meg aludtam. ja, persze írnom is kellett volna ide, de nem volt erőm hozzá. van ez így. :)

ma tök klassz idő van. :) lehet, munka után sétálok egy kicsit valamerre. :)

nem lett semmi

a takarításból a hétvégén. ezzel nyilván nem leptem meg senkit. :)

inkább döglöttem, pihiztem. ha már bulizni nem voltam. 

holnap randi. :) a desing hét keretében. :) fel is vagyok villanyozva. végre egy értelmes pasi. :) ráadásul 40 éves. :) lehet, hogy Ő lesz AZ?? :) nem tudom. de eddig jókat fecsegünk. :) és nála a 90 kg-os nő még nő... na, nem is ragozom. :)

ma ment a meló, ahogy kell, de laza napunk van, így lazítani is lehetett. :)

nah, Csákánydoroszló! :D

éppen két éve

ezen a napon ismerkedtem meg a Bőgőssel. akkor csütörtök este volt, a Szépművészeti Múzeumban zenélt, oda hívott meg. nincs jelentősége a dolognak, ma már egy percig sem érdekel, csak úgy megjegyeztem. :)

a MU rettenetes szar játékkal kiszenvedett egy gólnélküli ikszet ma, idegenben. örülhetnek, hogy nem kaptak ki. szánalom. :(

fura kettősségként uralkodik bennem, hogy mennék táncolni ezerrel, és persze ezen keresztül pasiznék is, viszont nagy vonzerő a tévé, meg a kényelmes kanapé, ami itthon van. no, nem mintha lenne bárki, akivel bulizni mehetnék. nincs kit megkérnem erre. olyan buliba, amilyenbe én szeretnék menni, egyik Barátnőm (ha van még egyáltalán), meg ismerősöm sem akar. talán Zsó, de vele meg az Atmos buli van már megbeszélve, addig őt már nem hiszem, hogy el tudom csábítani a pasija mellől. 

asszem Digweednek is annyi. :( nem panaszkodhatok emiatt. én intéztem el, hogy ez így legyen. ha nem koptatom le magamról a 76-ost, meg a Kost, akkor valamelyikőjük biztos elvinne. gondolkodtam, hogy felveszem újra a kapcsolatot a Kossal, de rájöttem, hogy nem ér annyit az egész. engem fáraszt ez a pasi, mert nyilván nem sokat változott tavasz óta. ha megerőltetném magam arra az egy estére, nem is lenne gond, de tudom, hogy utána a Kost megint nagyon nehezen tudnám újra lekoptatni magamról. az meg kinek hiányzik? ráadásul a társaságában pasizni sem tudnék. mondjuk, az is igaz, hogy vinne-hozna kocsival, szerintem orbitálisat buliznánk, körüludvarolna, körülrajongana, és biztosan rommá szeretkeznénk magunkat, amint megkapná tőlem a zöld jelzést. 

ha 76-osról lenne szó... nos, ha félretenné a sértődöttségét (ami nyilván motoszkál benne azért, mert nem kerestem), akkor ugyanaz lenne vele a helyzet, mint a Kossal. hiszen ő is odavan értem. bár... ki tudja, hogy Gabi után van-e valami új kapcsolata? bár... Gabi mellett is csak egy ideig tartotta magát... úgy fél évig... aztán szexeltünk ezerrel tovább, kb. onnan folytattuk, ahol abbahagytuk...

hmhm. kéne valami jó kis kaland, jó buli, klassz élmény... lehet, írok ennek a két pöcsnek. ha az egyik nem ér rá, akkor legalább a másik hátha rá fog érni, és bekapja a horgot. vagy ha mindketten rámmoccannak, akkor mehetünk hármasban. :) ilyet még úgysem csináltam. :) éppen itt az ideje. :)

nem voltam gépközelben

szerdán, mert egy multinál (egyik megbízónk) voltam sales tréningen. 

sokkal jobbra számítottam, vittem opikat is magammal, aztán a végén az lett, hogy a trénersrácok jegyzetelték amit mi mondunk, vagyis ők tanultak tőlünk. :) nem mondom, hogy haszontalan volt, de nagyon büszke voltam az operátoraimra, amikor mondták az okosságot. csillogott a szemem ezerrel. :) a trénerek összegzése az volt, hogy igazából kezdőket vártak, aztán meg vérprofikat kaptak. hát mi kérünk elnézést, de tényleg. :)

szerda este otthon már nem volt kedvem netezni, főleg, hogy a hétvége óta nem tudtam magam kipihenni, így elég gyorsan összerogytam. a MU meccset allig bírtam végignézni. anyáztam rendesen, mert a meccs képéből egyértelműen az látszott, hogy vagy kapunk egy 3-ast a Valenciától, vagy ikszelünk egy gólnélkülivel. aztán csak begyötörtek egy gólt a 85. percben, úgyhogy végül örülhettem, és megérte végigkínlódni. :)

tegnap meló, pörgés. hó végi zárás, és egyéb okosságok. mondjuk még ma is ez megy. este Loki meccs, meg egy kicsit a Juve meccset is néztem, bár belealudtam, a Man.City egyenlítő gólját nem is láttam, a szünet után ébredtem fel. akkor meg már takarodtam aludni.

rallys fiú nem jelentkezett. nem veszteség. ezennel lezártnak is tekintem a dolgot.

napok óta fáj a torkom megint. alig bírok nyelni. a bal oldali mandulám mintha kétszeresére dagadt volna, vagy lenne valami szar rajta... legalább is úgy érzem. remélem, nem egy jó nagy tüszős mandulagyulladásom van, mert az gáz lenne. azt mondták, ha sűrűn lesz ilyen, akkor ki kell venni a manduláimat. én meg nem akarom. bár ennyi betegeskedés helyett lehet, hogy jobban járnék ezzel a megoldással... na, mindegy, ezen még gondolkodom. :)

még mindig nincs kivel John Digweedre mennem... :( BRÜHÜHÜ!!! :( ráadásul Kecelre a közlekedés sem olyan egyszerű, hogy felülök a vonatra és kész, meg hazajövök. áhhh... biztos volt oda valami szárnyvonal, amit nagyon "okosan" megszüntettek. mert minek... ezt nem is kommentálom.

viszont hihetetlenül jó, hogy már 2 hónapja nem nézek híradót, nem olvasok újságot, nem olvasok indexet, nem politizálok. annyira jó ettől a közérzetem, hogy hihetetlen. :) ajánlom másoknak is. :) a legszebb, hogy nem is hiányzik, hogy benne legyek a napi történésekben. 

most a melóhelyen csitultak a viharok. leginkább az én viharaim. bár szerdán elgondolkodtam azon, hogy annyi erővel, amennyivel azok a srácok előadták magukat, én is trénerkedhetnék, akár ott is, és nem is keresnék szarul. nyilván jobban, mint most... érdekel a trénerkedés. eddig nem foglalkoztam vele, de most rájöttem, hogy a szakmán belül még ehhez lenne kedvem. beszélgetéseket hallgatni, visszajelezni, észt osztani, ilyesmi. a napi munkámba ez most is beletartozik, csak jelenleg emellett még rengeteg minden van, plusz az opik is percenként cseszegetnek valami szarral. ha viszont csak tréner lennék, akkor csak ezzel kellene törődnöm. az azért jobb és nyugisabb lenne... viszont jó lenne még képzésen részt venni, hogy profi tréner lehessek. az meg sok pénz. nyilván a jelenlegi cégem nem fog ilyenre "befizetni", egy megpályázott új helyen meg esetleg pont ezért nem kellenék, mert nem képeztem magam ilyen téren... áhhh... sehogy sem jó. :(

a hétvégén bulizhatnékom van, táncolhatnékom van, de nincs kivel mennem. :( sebaj, egy őrült nagy takarítás ráférne a kecóra, úgyhogy lehet, hogy ebbe feccölöm a rengeteg energiámat, ami akkor lesz, ha holnap délig alszok legalább. már persze a dawntempo után. :) azt ki nem hagynám!! :)