sikeresnek nem mondhatnám

az elmúlt pár napot, a hétvégét... pont emiatt most is úgy kell megerőszakolnom magam, hogy írjak végre valamit ide.

csütörtökön már nem is tudom mit csináltam munka után. szerintem semmit. hazamentem és döglöttem.

pénteken Barbival mojitoztam a Stexben, aztán ő elment bulizni, én meg még némi kitérő után haza.

szombaton délelőtt megtörtént az a csoda, amire már régóta vártak többen: jelentem kitakarítottam! :) najó, csak olyan helyeken, ahol nagyon muszáj volt, de alapvetően szép lett minden. nappali, kanapé, konyha, fürdőszoba. még mosást is toltam, két adagot is. :)

aztán indultunk Ginával a borfesztiválra. majdnem lekéstük a vonatot, de aztán mégsem. az idő hol jó volt, hol meg fáztunk, sok bort nem ittunk, bár amit ittunk, az jó volt. valahogy a szervezés annyira nem jött össze a monoriaknak. megnéztük Banya kiállítását, ami teljesen ledöbbentett, mert annyira ügyes ez a csaj, hogy kész! most természetfotói voltak kiállítva, és némelyiknél szóhoz sem jutottam, annyira jók!!! :)))

este 8 körül értünk haza Ginával, jött a meccs... pfff... helybe mentünk a lófaszért. ugyanaz történt, mint 2009-ben: 10 percig nyomtunk, mint állat, utána a Barcelona azt csinált, amit akart. 1-1-nél még persze volt remény, de 3-1-nél meg már csak Rooney érezte úgy, hogy van, a többiek feladták. kár érte. ez az összeállítás ennél sokkal jobban is tud focizni. áhhh... talán legközelebb. :(

hajnali 2-ig tévéztünk, bulizni már nem jutottunk el, nagyon elfáradtunk.

vasárnap 10 körül keltem fel, bár a macska már hajnaltól nem hagyott aludni. nagyon fáradt voltam, és éreztem, hogy a manduálim kezdenek dagadni. :( megnéztük Ginával az Amelie csodálatos élete c. filmet (mert ő még nem látta), aztán én bealudtam a kanapén. Gina hiába szólongatott, én csak aludtam. úgyhogy inkább elment haza szép csendben. :( tiszta ciki. :( 

tegnap reggel már nagyon szarul voltam, úgy jöttem be dolgozni. az egész fejem be van gyulladva, a fülem egyre jobban fáj (amelyik még jó), és egy fikarcnyi jókedvem sincs. no, ez volt hétfőn reggel, meg ma is. tegnap hazafelé vettem homeopátiás immunerősítőt, azt most tolom, kicsit mintha jobb is lenne a helyzet, de hát ez még karcsú. megvan ezen kívül a vichy naptejem, 50 faktoros. ettől már csak nem égek le. meg vettem egy cipellőt, ami direkt a tengerben való mászkálásra jó. az InterSportban még elbeszélgettem egy szintén MU drukker fiúval... ő is elég csalódott volt. 

ma dolgozom, hó vége van, holnap meg hó eleje, vagyis annyi a melóm, mint a szar. :( de egy hét múlva ilyenkor már Görögországban leszek, és ez minden addigi szenvedésért kárpótol. :)) remélem meggyógyulok addigra! :) 

a Sparban vettem ma egy újságot. FourFourTwo magazint kerestem, de nem volt. viszont találtam egy "Nyugat Ma" c. újságot, ami szépirodalmi, és Ady Endréről is érdekes írások vannak benne. nyilván megvettem. :) ebből is látszik, hogy a zenén kívül tényleg nem érdekel más, csak a foci, meg a szépirodalom. (najó, meg a sorozatok. :DDD)

ma délután megpróbálok venni egy új headsetet a mobilomhoz, mert anélkül nem indulok el nyaralni, aztán szerintem be is fejeztem a vásárolgatást. úgyis annyi ruhám van, mint égen a csillag, mi a francnak vegyek még bármit is? pláne, hogy 7 napra megyünk, pláne, hogy az utóbbi időben megint nem fogytam egy grammot sem, szóval kár lenne új, pláne nagy méretű ruhákat vennem. tök felesleges a pénzt költeni rá. :)

addig gondolkodom a

három szavas címen, hogy jó legyen, hogy már azt se tudom mit akarok írni. :)

tegnap megvolt részemről az évezred mondása. (ezt most azért írom rögtön, mert eszembe jutott. ha későbbre hagyom, tuti kifelejtem.) arról beszélgettünk a Kossal, hogy mi lesz jövőre.

Kos: - Mindegy, 2012-ben úgyis vége a Világnak...

Én: - Áhhh, az nem lehet, hogy pont a Sárkány évében legyen vége a Világnak. kizárt dolog!!!

Kos: - Azt mondod?

Én: - Hát... végülis, ha valamikor vége lehet a Világnak, akkor az csak a Sárkány évében történhetne meg... Mikor máskor??? 

na, úgyhogy ezt bírtam tolni, nagy okosan. :))) 

de hogy beszámoljak a többiről is. 6 körül indultunk tőlem Biatorbágyra, a Viadukthoz. ez volt az úticél. nagyon régen voltam már ott, meg csak átutazóban, nagyon nem is emlékeztem arra, hogy milyen és hol van pontosan. csodaklassz egyébként. :)) egyből elhatároztam, hogy ha lesz pénzem (MUHAHA), akkor veszek ott a tövében egy házikót. :) felsétáltunk a Viaduktra, fotóztam egy csomót, aztán az egyik végében leültünk dumálni, én cigizgettem (hol ilyet, hol olyat), erre persze kellett az édesség. de jó volt, mert a Kos hozott egy doboz bonbonszerű csokit, amit a főnökétől kapott, Barcelonából. na, azt eszegettük. olyan szép a doboza, hogy elkunyiztam. bár a maradékot úgyis nekem akarta adni, így megkaptam mindenestől. :) isteni finomságok voltak benne! ánizsos süti, narancsos csoki, jujjj... a képen talán olvasható, hogy mi volt a tartalma. idegennyelvet beszélők előnyben! :)))

szóval sokat beszélgettünk, leginkább ő beszélt, mesélt az elmúlt 1 évről. hogy merre utazgatott, stb. elmesélte, hogy meglepte a bnőjét egy római úttal, de annyira meglepi volt, hogy már csak a reptéren tudta meg a csaj, hogy hova mennek 6 napra. mikor ezt meghallottam elpityeredtem... akkor mondtam a Kosnak: "ér szerelmesnek lenni beléd egy picit?" :)) komolyan... pont egy ilyen pasi az álmom... aki programokat szervez, utazásokat szervez, persze minden meglepiből. annyira jó!!! 

ja, és azt még nem is mondtam, hogy a Viadukt történetéről kinyomtatott egy csomó infót, és ahogy ott ültünk, először azokat felolvasta, meg átbeszéltük. hogy ez a Matuska Szilveszter mennyire nem volt egyszerű figura, mármint aki anno felrobbantotta a Viaduktot. tudtátok például, hogy a merénylet után álsebekkel, meg álkötésekkel ott téblábolt a roncsok között és nézelődött? ez azért nem semmi... később (főleg a tárgyalások során, miután elkapták) többször tetette magát őrültnek, de nem ették meg. aztán végül mikor bejöttek az oroszok, a váci fegyház őrizetlen maradt és ő meglépett. azóta se látta senki. tulajdonképpen megúszta a 22 ember halálát okozó robbantást... 

ezt is annyira imádom a Kosban, hogy így felkészül, meg hogy minden érdekli, a háttérinfók is, meg minden. persze át akart menni arra a részre, ami le van zárva az emberek előtt, de aztán rájöttünk, hogy annyira le van zárva, hogy képtelenség megközelíteni. 

annyira fura, hogy én pont olyan pasit keresek, mint a Kos. rengeteg közös vonásunk van, rengeteg dolgot ugyanúgy gondolunk, ugyanúgy csinálunk... csak a vérével bírna kicsit jobban. a farkának egyszerűen nem tud parancsolni sajnos. :( és ahogy elnézem, nem is akar. én úgy látom, az elmondása alapján, hogy ezzel a lánnyal több fontos dologban sincsenek azonos hullámhosszon, mégpedig olyan dolgokban, ami a Kosnak fontos. pl. a lány víziszonyos, a Kos meg imád pancsolni. a lány nem szereti a jazzt, a Kos meg igen. a lány nem szereti ennyire a spontaneitást, a Kos meg igen. ilyen apróságok, amik péládul a nyaralásukat is meg tudják mérgezni. aztán persze a lány most már vágja, hogy meg lett csalva. arról nyilván fogalma nincs, hogy hányszor... és most már nem annyira jó fej. hát én se lennék a helyében. de a Kos meg azt mondja, hogy szereti. én meg erre azt mondtam: "ha szeretnéd, ha igazán szeretnéd, akkor nem csalnád meg." mondtam neki, hogy ezen gondolkodjon el, mert egy olyan nyitott kapcsolat, ami csak egy oldalról nyitott, az a másikkal szemben kibaszás. ez a csaj meg nem fog belemenni egy ilyenbe amúgy sem. 

mikor már eleget ücsörögtünk, beszélgettünk, nyammogtunk tegnap, akkor elindultunk kocsikázni. először Zsóhoz akartam venni az irányt, eszembe jutott, hogy Érd onnan nincs messze, és olyan jól esett volna meglátogatni, csak átölelni legalább, aztán suhanni tovább. de nem vette fel a telefont (utóbb kiderült, hogy dolgozott este 10-ig), így Etyek felé mentünk. helybe mentünk a lófaszért, mert Etyek felett már látszott a hatalmas felhő. olyan szakadó esőbe értünk oda, hogy kész. ömlött az eső!!! nem lehetett látni!!! az utcán (pedig Etyek elég dimbesdombos) bokáig állt a víz. le se tudott folyni! őrület. szinte féltem. ki se szálltunk a kocsiból, csak elvitt a pincesorig, ahol a hétvégén a fesztivál volt, aztán visszafordultunk Pest felé. ahogy elhagytuk a falut, teljesen száraz volt minden. döbbenet... :)

visszafelé áthaladtunk a Viadukt alatt, de én nem tudtam, hogy megint az jön, és annyira meglepődtem, de olyan jó volt. ilyen tök aranyosan felsikoltottam, hogy "juhuuuj, már megint itt vagyunk!!! hogy kerültünk ide???" mint egy gyerek... de hát az vagyok. :) a Kos tudta, hogy oda fogunk kilyukadni, csak én nem vágtam, hogy ugyanazon az úton megyünk vissza. akart is szólni, de így jobb volt, hogy meglepiként jött. :)))

aztán hazavitt. fél10 körül értünk hozzám. még beszélgettünk a kocsiban kicsit. elvileg ráért 11-ig, de nem akartam, hogy feljöjjön, inkább azt mondtam, hogy fáradt vagyok, hazamegyek aludni. persze búcsúzáskor csókolóztunk... hmmm... az nagyon jól esett... utoljára decemberben a Tűzoltóval csókolóztam... pfff... nem is szívesen emlékszem már arra, meg régen is volt. DECEMBERBEN!!! jesszus... hiányzott már legalább egy csók. najó, a nyalakodás is hiányzik, de egy csók jobban. és most nagyon jólesett. nem volt olyan mandulavizsgálós-nyálcserélős, csak fincsiséges, de pont az kellett. :))

persze nem feküdtem le aludni egyből otthon, hanem még tévéztem, meg tömtem magamba az édesség maradékát. aztán még elkaptam egy nagyon-nagyon jó kis pornófilmet (meg is lepődtem, hogy a SuperOneHD csatorna mikre képes... amilyen nehezen indult be a film, annál jobb lett), 2 mp alatt elszálltam, és még a legjobb részek utána jöttek... hát kész. de kellett már nagyon. legalább ez. és ha már úgyis a május a maszturbálás hónapja, meg már erre magyar kezdeményezés is született, akkor nem árt ehhez csatlakozni, ugyebár. :))) mert tárcsázni jóóóóóóóóó!!! :)) ugye Hölgyeim??? (a pasikat nem kérdezem. ha szemmel verni lehetne, egész nap a farkukat néznék :DDD) úgyhogy nyomtam én is egyet nekik. és dejóvolt! :)))

fél12-kor kerültem ágyba, +500 g szénhidráttal a szervezetemben (bár két kocka csoki között azért bevettem gyorsan egy gyógyszert a cukorbajra. ezen ne múljon! :DDD), de mondjuk tegnap volt hegymenet gyalog, vagyis legalább mozogtam is. :)

ma Vérnénnye belehúzott jól, de túlélem. :) szinte bármit túlélek. :)

hogy a vitorlázásos csapatépítőről megint mi derült ki, azt meg ma már le se írom. ezt a szép napot nem baszom el vele. :)))

reggel megjött minden

amit vártam. először, hajnalban a fizum. ajvé. 24-én. parádés. aztán reggel, pont indulás előtt Vérnénnye is. ajvé. ez még várhatott volna egy napot, mert tegnap este elalvás előtt szépen elterveztem, hogy milyen jót fogok én szexelni ma a Kossal, a kirándulásunk hevében, egy pléden, valahol a szabadban. de hát akkor ez így ebben a formában most bukó. :( biztos csalódott lesz. kicsit én is az vagyok. ha valakivel, akkor a Kossal igazán jókat lehet szexelni. főleg, hogy ő aztán az igazán kényeztetős fajta. nem nyavalyog 5 perc után, hogy elfáradt, hanem akár órákig is képes nyalakodni. ezt díjazom. :) sőt, cserébe nem várja el, hogy a hatalmas szerszámával kiakasszam az állkapcsom. :) ha belémhatol, az mindkettőnknek bőven elég. :)) persze tudom, hogy őt Vérnénnye aztán a legkevésbé sem izgatja, de engem meg igen. főleg első napon, úgyhogy ma tényleg csak kirándulunk. :) pedig hűdeszexi akartam lenni. :) nyammm. :))

volt nálam tegnap Zé. pofátlanul betolta a kérdést: "ezt a szobabiciklit használod?" bazdmeg. pont elég lelki sérülést okoztál már nekem, miért kell még belémrúgni? mondtam neki, hogy még csak egy hete van meg, de igenis, használom. úgy tűnik, remekül megvan a csajával, a hétvégén sátorozni mennek a Dunapartra, meg skandináv krimiket néznek együtt. meg Hiperkarmát hallgatnak. deszép. áldásom rájuk. én előadtam a pörgős életem, meg hogy megyünk nyaralni, aztán VOLT, aztán Ozora. szóval nincs uncsizás, meg nincs depi. szemmel látható neki is, hogy jól érzem magam a bőrömben. 1 órányit beszélgettünk kb. intenzíven, aztán megnéztük a Két pasi, meg egy kicsi 2 db aktuális részét, majd fél9-kor még mindig nem ment haza. ültünk, hallgattuk a rádiót, nem beszéltünk semmiről. látványosan ásítoztam, hogy vegye már észre magát. de csak fél óra múlva sikerült kb. elhúznia. búcsúzáskor mintha várt volna valamit, mintha zavarban lett volna, vagy nem is tudom. nem engedtem, hogy szájonpusziljon. lófaszt! nem vagyunk úgy!!! elég is volt belőle egy jó pár hónapra megint. 

tegnap anyuék a helyi fidesz szervezet szervezésében egy parlamenti látogatáson vettek részt. a Tesóm meg munkájánál fogva elég sűrűn megfordul ott, úgyhogy tegnap volt nagy öröm, mikor a Házban is összefutottak. :) anyukám lelkesen sorolta este telefonon, hogy melyik képviselőkkel találkoztak, beszéltek néhány szót. még az ülésteremben is bent voltak, ülés közben... szóval a Családunk 3/4 része az Országházban adott egymásnak randevút tegnap. már csak én hiányoztam oda, de nagyon. :))) 

2 hét múlva ilyenkor már Görögországban leszek!!! JUHUUUUUUUU!!! kicsit tartok most attól, hogy én leszek a legidősebb a csapatban, és hogyan jövök ki a többiekkel, de nagyjából pont leszarom. viszek könyvet, zenét, napolajat, némi pénzt, aztán ennyi. döglök a parton, olvasok, napozok, néha fürdök és koktélt/mazsolabort fogok kortyolgatni egész nap. ebből baj nem lehet. engem semmiféle shopping, meg kirándulás nem érdekel. a Családon kívül még kb. 3 embernek hozok ajándékot, aztán jónapot. nem csinálok ügyet ebből sem. ez a bohóckodás, hogy majd főzzünk, meg vásároljunk, meg mittomén. lesznek ott kaják, néhány euróért, ki a franc akar főzni? még ha egy Séf is az útitársunk lesz, akkor is! hülyeség lenne nem a helyi kajákat enni, hanem főzni. ráadásul mindenféle szupermarket is lesz a közelünkben, szóval tényleg nem értem, mire ez a nagy pörgés, hogy konzervek, meg kajahegyek. nekem napi 1-2 tábla csoki bőven elég, meg feta sajt és olívabogyó. azzal elvagyok bármeddig. :) mást úgysem bírok megenni. :) meg dögmelegben pláne nem kell pörkölt, vagy egyéb nehéz kaja. chilis bab? fujjj!!! :S

Gina már össze van pakolva (TÉNYLEG!!!), én még egy csomó mindent meg se vettem, amire majd szükségem lesz a nyaralás alatt. mivel 6-án délben indulunk, ezért minden bizonnyal 5-én este vásárolok be, és majd akkor kezdek pakolni, ahogy szokásom. :) cicukát sajnálom már most, hogy másfél hétig megint nem lát, sőt, inkább 2, mert utána meg rögtön vitorlázós csapatépítő, meg Andiékkal balatoni nyaralóban tivornyázás egész hétvégén... :)))

szombaton délután gyertek Monorra, a borfesztiválra, és nézzétek meg Banya barátnőm fotókiállítását az 5-ös pincében!!!! :))) én ott leszek!! :) aztán tipli Pestre, mert BL-döntő, meg aztán még a Normafán is kinéz egy partyzás. :)))

vasárnap délután pedig kocc Kisfókával. kimondhatatlanul várom. :)

péntek éjfélig olvastam

a paplan alatt, a mobilomon Gyuri blogját, hogy a végére érjek. nem is tudtam utána egy darabig aludni. csak picsogtam csöndben. :( egyre csak az járt a fejemben, hogy miért nem tudtam én erről az egész betegségről, miért nem tudtam, hogy legalább meglátogattam volna, társasága lettem volna, segítettem volna bármiben, amiben kell... a Tesóm szerint biztos megvan ennek az oka, hogy ekkora terhet most nem bírtam volna el... nem tudom. lehet, hogy igaza van. Pétert azért majd megkérdezem, hogy mit lát Gyurival kapcsoaltban. hol és merre jár most a lelke, találkozott-e azokkal a Szeretteivel, akiktől korán el kellett búcsúznia anno.

szombaton a szomszéd faluban voltunk délután, az Attila dombon. jó kis egésznapos rendezvény volt (a másik szomszédfaluban meg pálinkafesztivál... hogy fellendült a környék...), a Csík Zenekar volt az egyik fellépő, ráadásul Ferenczi György vendégszereplésével, aminek külön örültem! az utolsó előtti dal az "Ez a vonat..." c. dal volt. persze bőgtem. persze Gyuri jutott eszembe. :(

a Kincsem Parkban egyébként rengeteget fotóztam. vicces volt, mert az állatokra úgy rácsodálkoztunk, mintha nem a szomszéd faluban nőttünk volna fel a Tesómmal. :) najó, a struccra azért anyukám is rácsodálkozott. meg a pávára. :) 

vasárnap masszív napozást csaptam, lett egy kis színem végre, bár a lábam még mindig falfehér. :( de karra és dekoltázsra azért rágyúrtam. :) most aztán kenhetem, hogy a hámlás elkerüljön. :)

újabb rajongóval gazdagodott a blogolvasók tábora. Hétfői az konkrétan. :) örülök, ha jól és szórakoztatóan írok. alapvetően ez a cél. hiszen tisztában vagyok vele, hogy az életem, a gondolataim kívülállóknak unalmasak lennének, ha nem adnám elő olyan jól. :) 

ma reggel jól kibasztam magammal majdnem. :) volt még egy kis maradék dzsodzsoka, de csak 3 slukk (Andi persze egyből levágta, mikor meglátott, hogy mivel indítottam a napot), elszívtam, de előtte már bevettem a pajzsmirigyes gyógyszeremet, aminek egyik mellékhatása a szívdobogás (egy másik a súlyvesztés!!! JUPPPIIII!!!! :DDD), meg emellé még Liquid Soul remixet nyomattam, ami jó kis pattogós goa volt... szóval mire a Blahára értem, már alig bírtam magammal, hogy ne táncoljak és ugráljak a tér közepén a buszt várva. :) eszméletlenül felpörögtem. :) de ilyet mégegyszer nem csinálok, mert a szivem majd kiugrott a helyéről. bazzz. nem vagyok normális. :)

tegnap este felpattantam az új szobabicómra, 2 km-t letekertem csak úgy. a seggem széttörte a nyereg, de nem adom fel, mert érzem, hogy jót tett mindenemnek. igyekszem napi 1 órát legalább gyötörni magam rajta, hogy formálódjon már a puhos testem egy kicsit. a fogyás mintha beindult volna, legalább is inkább látszik külső szemmel nézve, mint a mérleg felől nézve, de a pacalságon csak a mozgás segít. 

jut eszembe, a pajzsmirigyes gyógyszer fel tudja borítani a ciklust? csak mert már szombaton meg kellett volna jönnie, aztán még semmi. terhes nem lehetek nyilván, úgyhogy csak erre a hülye gyógyszerre gondolok. remélem, azért nem csúszik sokat, legalább Ozorán ne legyen már ezzel gondom. másrészt meg, Nőtársaim, akik régóta küzdötök azzal, hogy nem tudtok fogyni: nézessétek meg a pajzsmirigyműködéseteket, mert ha alulműködik, mint nekem, akkor az központi oka lehet a lassú anyagcserének és a diétás szenvedésnek!!! eü. félpercek ezennel off. :)

na, ki a bajnok a PL-ben??? :))) jójó, ezt már múlt héten is lehetett tudni, de akkoris!!! :)))) CSAK A MUUUUUUUU!!!!! :DD

Barbikától ma olyan zsönyörűséges ajándékot kaptam, hogy kész. sikítva rohantam Ginához hátra, hogy nézze már meg!!! :))) természetesen "véletlenül" éppen Rooney pólóban vagyok ma, úgyhogy ez pláne jól jött ki. :) itt egy kép a kacsa-családról, akik az asztalomon laknak, immár hárman. na, melyiket kaptam Barbitól? :)))

holnap munka után a Kossal fogok kirándulni. igaz randim lenne valami pöccsel, aki tegnap hívott, de nem érdekel. majd lemondom. meg törlöm is magam a faszba arról a társkeresőről. ennyi elég volt. :)) a Kos egyértelműen szexelni akar velem, legalább is úgy érzem, de én még nem akarom. 8 hónap szexmentesség után még képes vagyok nemet mondani. normális-e vagyok??? szerintem igen. :)

ma elvileg jön Zé. már tegnap jött volna, de későn értem haza. úgyhogy ma jön. jó nagy retek és kupi van otthon. leszarom. ahogy ismerem már, úgyse jön. :)

pont a 34.

születésnapomon jelent meg az első duzzanat Rajta. 10 nappal utána már a betegség neve is szóbakerült, szeptember elején pedig diagnosztizálták is.

nem tudok túllenni ezen. 

dolgozom fel az elmúlt 1 évét, de csak kapkodom a fejem.

annyira erős volt, de persze félt is. nem csodálom...

egész héten csak Gyurin kattogok. jönnek elő az emlékek, a blogja olvastán meg az, mennyire egyformák is vagyunk, édes istenem... sokszor mintha csak magamat olvasnám... ilyen érzésem van... 

elmentettem néhány fotót Róla...

a nagy helyzet

az, hogy egyik pasi sem tudott megmozgatni eddig, aki érdeklődött irántam. én becsülettel végignéztem mindenki adatlapját, fényképeit, esetleg váltottunk is pár levelet az ígéretesebbjével, de mindegyik egy halom kakker. 

hétfőn 1, azaz egy pasi végre érdekelni kezdett, mert a goa fullon szekciójának képviselője, minden évben Ozorán van, és szinte minden este valami partyban zenél. na, vele kapcsolatban felcsillant a szemem, érthető okokból. tegnap estére beszéltünk meg randit, még hétfőn, meg azt, hogy majd szerdán keres napközben, telefonon, és pontosítunk. na, hát kb. úgy hívott fel, mint bármelyikőtök. sehogy. én meg nyilván nem hívom, azt el lehet felejteni. 

nos, ennyit a pasikról. 

másról meg igazán nem is tudok mit írni. ma már térdig érő farmerban és pacskerszandiban jöttem, mert 27 fokban én nem fogok megőrülni, úgy döntöttem. el is felejtettem már, hogy van ez a nackóm, nagyon megörültem neki reggel, mikor kibányásztam a szekrény mélyéről. :) csini vagyok, bár most meg a hajmosás maradt ki, mert nem bírtam időben felkelni, de pont leszarom.

a macska vasárnap óta megint kurrog, ezért vagyok én ilyen fáradt, mert nem alszok miatta eleget. holnap elhúzunk anyuékhoz végre, majd ott kipihenem magam. :)

egyéb nincs, ha csak az nem, hogy a fizum felét még mindig nem kaptam meg. már megint. szóltam FA-nak. azt mondja: "nem kaptál fizetést?" (mármint a másik felére gondolt), mondom: "de, kaptam némi aprópénzt, csak a bankom kevesli..." pfff... menjen ez is az anyjába. tudja, hogy mennyit keresek??? tudja, hogy mennyi kiadásom van? tudja, hogy miből élek? fogalma sincs semmiről... leszophat az is. holnap 20-a és az áprilisi fizetésem még nem katam meg teljes egészében. jó, mi? :S

nem volt kétséges

hogy kiborulok a tegnapi temetésen, menetrendszerűen jött amire számítottam. :( 

kalandos volt az utam, a váci buszállomáson tényleg azt hittem, hogy nem találom meg a buszomat. könnyen magyarázta a helyi forgalmista, hogy "a negyedik sorból indul..." 

honnan nézve negyedik sor? és abban a sorban is melyik oldal? többen is szerencsétlenkedtek rajtam kívül, ez volt a mázlim, így végül megtaláltam a járművet. ennél azért lehetnének sokkal praktikusabbak is a jelölések, számozások, tekintettel azokra, akik mondjuk életükben először járnak ott. 

na, a lényeg, hogy eljutottam a céltelepülésre. azonnal megkerestem az első kocsmát, hogy pisiljek, meg hogy vegyek egy üveg vizet. nos, a mosdó az udvaron volt, és még kulcsot is kaptam hozzá. nem akarom részletezni az állapotokat, és bár én aztán nem vagyok ennyire háklis, de ez már nekem is sok volt. alapvetően nem érdekelt, meg láttam én már vendéglátóipari egységet vidéken, csak úgy megjegyzem. :)

aztán eltekeregtem a helyi boltba. az utcán mindenki megnézett. az 1700 lelkes településen mindenki ismeri egymást, persze, hogy feltűnést keltettem. :) szóval a helyi, sarki boltban tök sötét volt (a '80-as évek nagyváradi plázájára emlékeztetett, ahol nem volt világítás, meg a mozgólépcső sem járt, nem telt rá), egy Marikanéni vakarózott hátul. köszöntem vagy 5-ször, mire előkerült. a bolt ajtaja tárva-nyitva... bármit elvihettem volna, ha akarok, a kutya nem veszi észre. (úgy látszik, arrafelé nincs ilyen para, tisztelik a magántulajdont) a boltban egyébként nemcsak virág volt, hanem az egy vegyesbolt, a tűtől a repülőig mindent lehetett kapni. egy krizantémcsokrot tetettem össze, szinte ingyen volt a főváros áraihoz képest, bár más elképzeléseim voltak, de Pestről nem akartam cipelni semmit. 

aztán felmásztam a templomhoz és a kőkerítés tetejére felültem cigizni. 1 órám volt még a kezdésig. fél óra múlva kezdett a család szivárogni, meg a gyászolók. akkor én is bementem a temetőbe. itt még egészen jól voltam, ám egy helyi néni mellémszegődött és elkezdte: "jaj-jaj, ilyen fiatalon... micsoda szörnyűség..." stb. na, itt szakadt el a cérna, zokogni kezdtem, és kértem, hogy ne is folytassa. ő csak folytatta, bár azzal, hogy valójában azt akarta mondani (látta, hogy nem vagyok helyi): "...van ám itt wc, ha kell valakinek esetleg..." aranyos... én meg csak bólogattam bőgve.

aztán odaléptem a ravatalozóhoz, ahol már a család várakozott. megláttam az urnát, meg a fejfát előtte, rajta a két dátum, mely között mindössze 33 év telt el... no, ekkor kaptam a következő sokkot. nem is mertem odanézni többet, mert attól még jobban kellett bőgnöm. nem tudom mióta álldogáltam ott zavartan és picsogva, mire eszembe jutott, hogy a virágomat letegyem. fújtam az orrom, törölgettem a szemem (direkt nem sminkeltem, de így is szétkentem mindent). nekem úgy tűnt, hogy végig én voltam a leghangosabb. főleg, mikor a Tisztelendő Úr a beszédében megemlítette, hogy mennyire szeretett utazni, ÉLNI... az ilyeneknél mindig bólogattam és még jobban bőgtem. egyébként szerintem nem volt a helyzet magaslatán a Nagytiszteletű... de ez már csak egy személyes meglátás. szűk körű volt egyébként az egész, nem tudom, voltunk-e 50-en... de így legalább tényleg az volt ott, akinek ott kellett lennie. és pont ezért örülök, hogy én is elmentem. szarul éreztem volna magam, ha nem vagyok ott.

vadegyedül ácsorogtam végig, egyetlen ismerős arcot sem láttam. 

a sírnál is végig bőgtem, bár csodálatos örökpanorámát kapott a Börzsönyre... kb. ilyenekkel "nyugtattam" magam, hogy ne omoljak össze teljesen. részvétet nyilvánítani nem mentem oda a családhoz, hiszen senkit nem ismerek, és magamról tudom, hiszen álltam már én is azon a helyen, ahol tegnap ők, hogy úgyse tud odafigyelni senki az ilyesmire a hatalmas gyászban, megrázkódtatásban. 

a legjobb barátját, Kisfókát szerettem volna nagyon-nagyon megölelgetni, de nem tudtam rájönni, hogy ő melyik hölgyemény a jelenlévők közül, így majd inkább írok neki egy mailt, hogy találkozzunk egy ölelésre, meg pár szóra.

40 perc volt az egész ceremónia, de jobb is így. leültem a templom lépcsőjére levezetni a feszkót. rágyújtottam és vártam a Kost. 

a Kos, mikor megérkezett, kipattant a kocsiból, és annyira, de annyira szorosan ölelt, és olyan sokáig, mintha soha nem akarna elengedni. én is öleltem őt persze, és ez volt az első szavam hozzá: "baszki, egyedül csak rád számíthatok ebben a rohadt életben..." najó, nem mondom, hogy ez a legkedvesebb welcome mondat, de ez jött ki belőlem. megpuszilgattam, megszeretgettem, megsimogattam, aztán bepattantam a kocsiba, és usgyi haza. tényleg usgyi volt, mert sietnie kellett, de azért volt időnk csevegni.

megjegyzem, ez a környék, ahol tegnap voltam, CSODÁLATOS!!! a templom mellett láttam eladó házat... erősen elgondolkodtam azon, hogy bemegyek megkérdezni, mennyire tartják... persze, Pestre bejárni onnan dolgozni horror, de letelepedni családdal... uhhh... egy álom. 1700 lakos, feleannyi, mint a szülőfalumé, Börzsöny, hegyoldal, Duna, Dunakanyar, erdei vasút, CSEND... soroljam? már tegnap megfogadtam, hogy ezentúl legalább minden évben egyszer, május 5-én, a halála napján, el fogok oda látogatni. bár amennyire elvarázsolt az a környék, lehet, hogy hamarabb visszatérek... :)

a Kos 7 körül dobott ki az Ecseri úti metrónál, ő szaladt tovább, én meg haza. később ezt az sms-t küldte: 

"Jó volt látni, őrülten örültem neked, mégha nem is látszott rajtam annyira. Meg kell mondjam kevés meghatározó ember van az életemben ;). De így annál rosszabb volt, hogy eltűntél. Nem akarom felforgatni az életed, lehet semmit nem változtam, lehet csak sok rossz ért, de szeretek Veled lenni, így remélem tényleg tudunk majd találkozni. Nem akarom megtervezni, azért is mondtam hogy nyugodtan táblázd be magad. Ha majd ráérünk, úgyis megtaláljuk a módját. Reménykedve azért, hogy minél előbb lesz! Pussz"

hát lehet egy ilyen üzenetnek ellenállni? nyilván nem. főleg, hogy valójában tényleg Ő az egyetlen Férfi az életemben, akire alapvetően nem haragudhatok, akinek mindig gyönyörű vagyok, aki ha hétfőn azt mondom, hogy "gyere értem a világ végére másnap...", akkor eljön... akivel annyi kellemes élményem van már a tarsolyban, hogy alig fér... aki odafigyel rám és állandóan kíván engem... soroljam még? fantasztikus ember ám a Kos, bár kicsit nehéz eset is ezzel a "sok vasat tartok a tűzbe a barátnőm mellett" mentalitásával, de én már ezt leszarom. nem akarom vele összekötni az életem, viszont az, hogy bármit megtenne értem, ismétlem: BÁRMIT és nemcsak tenne, de meg is teszi, az azt jelenti, hogy fontos vagyok neki. de ahogy meg is írta sms-ben tegnap: nem sok ennyire fontos és meghatározó ember van az életében, mint én (tudom, hogy jelenleg max. 3, ebből vagyok az egyik én, a másik az exe, akivel 11 évig volt, a harmadik meg a mostani nője). tehát mindenkit nem fuvaroz, meg mindenki után nem mászkál annyit, mint utánam. még a mai napig sem értem egyébként, hogy mivel érdemeltem ki ezt nála, hogy mit lát bennem, mit szeret bennem, mert talán még soha nem is beszéltünk erről, de élvezem a társaságát, most megint, megígértem neki, hogy ha megint eltűnhetnékem lesz, akkor értesítem. bár azt mondta, ha szóltam volna neki tavaly, hogy mivan, akkor ő megértette volna. de én tudom, hogy nem értette volna meg, ezért is intéztem így, ahogy. de most megígértem, hogy majd másként lesz. :) meg nem is tudom, mit mondtam volna neki tavaly... áhh... mindegy. kár a múlton rágódni, és ezt neki is elmondtam. 

tegnap jólesett mindenki aggódása, törődése, aki a gyászomban foglalkozott velem. én nem tudom, hogy ez a majomkodós énem elmúlik-e végleg egyszer, de nem is értem, hogy miért csinálom, hiszen olyan jó érzés az, ha az embernek vannak Barátai. miért majomkodom el ŐKET magamtól őket újra, meg újra, bizonyos időközönként? fogalmam sincs. de sajnos ilyen vagyok. és nem tudom, mitől változna ez meg bennem, végérvényesen. :(

fél nap szabit

veszek ma ki, 12 után indulok Szokolyára. ami egy csodálatos hely a Börzsönyben, csak nagyon kár, hogy így kell először eljutnom oda. mármint ilyen okból.

az odaút egyébként tömegközlekedéssel elég érdekes lesz, hazafelé a Kos hoz kocsival. igen, a Kos. több, mint egy éve nem találkoztunk, de nemrégen olyan szívhezszóló sms-t küldött, hogy kénytelen voltam jelentkezni nála. váltottunk pár levelet, de találkozóig nem jutottunk még el. csak ma fogunk. sajnos elvinni nem tud a temetésre, de legalább értem jön, mert onnan a közlekedés az esti órákban szinte lehetetlenség. én nem is értem, hogy van ez... azért ha találkozom valaki ismerőssel, aki kocsival lesz és behoz a városba, vagy legalább Vácig eldob, akkor lemondom a Kost, de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy ő eljön értem. bár szoros lesz a programja, mert a másodállásába rohan este, de az út nagyjából 1 óra kocsival, szóval nem távolság, csak tömegközlekedéssel szopás. na, mindegy. 

gondolkodtam, hogy virág helyett inkább valami plüssállatot kéne vinnem... a virág múlandó... bár a plüssállatnak se tud örülni már soha... :( najó, nem is írok ilyeneket, mert csak bőgnöm kell. :(

tegnap Stexeltünk Barbival és Vikivel. volt mit mesélni mindhármunknak. :) örülök, hogy láttam a Csajokat. :) és befejeztem a majomkodást mostmár tényleg. (ezt, akinek kell, úgyis érti. :D)

este még egy csomó minden eszembe jutott lefekvés után, az átbeszélgetett éjszakák a melóhelyen, meg a tervezett brüsszeli/amszterdami utam, hogy majd meglátogatom, meg majd elkalauzol ott, ahol ő már otthon van... meg a nyóckerben való összefutás sok év után, a viszontlátás öröme. és az, hogy arról a munkahelyről, ahol együtt nyomtuk anno, már ő a második, aki fiatalon távozik. VM volt a másikuk, egy nálam pár évvel szintén fiatlabb lányzó, akivel már másik helyen is együtt melóztunk, és férjhez ment, államvizsgázott, éppen gyereket terveztek, amikor egyszercsak valami történt vele, elájult a házukban, majd soha többé nem tért vissza... még mindig benne van a száma a mobilomban. képtelen vagyok kitörölni. 

annyi, de annyi veszteség... :(((

na, közben levették az ujjlenyomatomat, mert új beléptetőrendszert építettek ki, és most már a jobb kezem középső ujját feltartva tudok bejönni a céghez. asszem ezt a középsőujjat nem fogom elfelejteni. :)))

csak kínzom magam

a blogjával, ahogy olvasom, és pótolom az utóbbi 1 évet, ami kimaradt Belőle. egyszerűen nem térek napirendre afelett, hogy NINCS. annyira szeretett élni (ki nem?), annyira vigyázott magára, pont az utóbbi időben. lejött minden szarról... áhhhh... olyan kegyetlen és érthetetlen ez az egész.

holnap lesz a temetése, Pest közelében, vidéken. ott kell lennem. muszáj. nem tudom még hogyan, de elmegyek. 

amúgy egész nap képtelen voltam normálisan dolgozni, mindent elbasztam, teljesen szét vagyok esve, nem tudok koncentrálni, csak Rá gondolok. :( hétvégén is csak ezen az egészen kattogtam. Banya hiába jött (és bár csak 2 órányit találkoztunk), nem voltam jó társaság. csak egyedül szerettem volna lenni, semmi másra nem vágytam. beszélni sem akarok erről senkivel. 

emléke és hiánya pedig örökké bennem él...

mosolygós péntek gyászhírrel

vegyítve. :( ez a mai nap röviden. 

hosszabban? szép vagyok, okos vagyok, jól nézek ki, de elveszítettem egy embert, ami nagyon fáj. még ha nem is voltunk napi kapcsolatban mindig. 

ma este bulizni mentem volna, de inkább gyertyát gyújtok otthon, és Rá fogok emlékezni. mert megérdemli. 

én mondom: 33 évesen rákban meghalni nem menő... :( 

szinte szerelmet vallottunk

egymásnak tegnap OJ-val. persze az én álláskeresésem kapcsán kezdtünk el beszélgetni amikor elmondta, hogy nagyon sokat változtam az utóbbi időben, ráadásul előnyömre, és hogy nagy fejtörést okoz neki az, hogy én esetleg másik állást találok. ez a beszélgetés nagyon jó érzéseket váltott ki belőlem, úgy érzem, szükségem is volt már arra, hogy kicsit ki legyek elemezve a közvetlen kollégám/főnököm szemszögéből. eltelt egy fél év már lassan idén, így mint egy félévi értékelésnek is be lehetett tudni a dolgot. szóval örültem, hogy ilyen jókat mond rólam, hogy tényleg úgy gondolja, hogy pozitívan változtam, és hogy az ő munkáját is mennyibe megkönnyítem, stb. abban már nem jutottunk előre, hogy miként csikarhatnék ki több pénzt a cégből, ami maradásra bírhatna. főleg, mert ő sem keres nálam sokkal többet, már pedig ha nekem emelnek, akkor neki se ártana, mégiscsak ő a vezető. de hát FA nem fog emelni, se nekem, se neki, szóval ezzel ez már most el is van kapálva. 

ja, aztán hazafelé én ontottam ki magamból, hogy mennyire szeretek OJ-val dolgozni, mert mennyit tanulok tőle, meg milyen jó a kapcsolatunk, meg már a gondolatát kitalálom, és remekül a keze alá tudok tenni mindent. és ez nem seggnyalás, csak tény. viszont ettől nekem továbbra sem lesz több pénzem. :(

úgyhogy bár rettenetesen nehéz a döntés, azért mégsem annyira az. főleg, hogy az idei évben, a kínai horoszkóp szerint, amit megteszek, az mind a jövő évemet fogja szolgálni. és szerintem a munkahelyváltás is. pláne, hogy Péter szerint ez a melóhely rövid- és középtávon egyáltalán nem jó nekem. lehet, hogy hosszú távon az lenne, de addigra én itt éhendöglök, vagy minden hajam szála kihull az idegtől.

és bár míg nem hívtak fel a jó hírrel, hogy engem akarnak, kár ezen kattogni, de úgy érzem, hogy a jelenlegi tunyaságomból egy új munkahely tudna kibillenteni leginkább. új feladatok, új emberek, új munkahely, más vállalati légkör/kultúra... kellenek az új behatások, hogy kimoccanjak a mostani állóvízből. mert hát állóvízben toporgok, még a lakásomat se vagyok képes kitakarítani hónapok óta, mert egyszerűen lezsibbaszt az egész nap, és nem felpörget, hanem csak megöl, szépen lassan elsorvaszt.

az internetes társkeresés egy csőd. szerintem én csinálom szarul. ezért inkább be is fejezem hamarosan, zéró eredménnyel (még csak 1 azaz egy randit se voltam képes összehozni senkivel az utóbbi 2-3 hétben). tegnap azon gondolkodtam, hogy valószínűleg soha nem lesz nekem senki elég jó. mindenkiben fogok hibát találni, mindenkivel lesz valami apróság, ami nem jön be. néha szar ám ilyen igényesnek lenni. :( nem akarom levinni a lécet, mert egyelőre azt sem hiszem, hogy egy olyan emberrel boldog lennék hosszútávon, akkor meg minek? pont elég volt erre az exférjem. alacsonyabb szintű volt, de a végén már alig vártam, hogy elcuccoljon végre. még egyszer ilyet nem akarok.

de akkor mi lesz velem? a maximalista oroszlánságom most aztán baszhatom. :( pedig ma reggel is ezt mondtam a tükörképemnek, miután megláttam magam felöltözve, sminkelve, kivasalt hajjal: "kurvajól nézek ki ma is, azt kell, hogy mondjam..." :DDD valamit mégis szarul csinálok, ha senki nem szólít le, se buszon, se megállóban, se buliban (najó, nem is megyek sehova), se boltban, sehol. :( a netben meg már nem bízok, meg nem is érdekel. még mindig azt gondolom, hogy a selejt van a neten, és ebbe magamat is beleértem addig, míg nem vagyok képes személyesen ismerkedni. sokan kérdezik ám tőlem a neten, hogy ilyen jó csajnak hogyhogy nincs senkije... hát ezen én is szoktam gondolkodni. nem mondom, hogy nem vagyok nehéz eset, mert hazudnék, de hogy ennyire nem találok senkit, az  már azért elég érdekes... tudom, hogy magasan van a léc, meg elég nehezen engedek közel magamhoz bárkit is, főleg az utóbbi időben, mióta annyi faszságon keresztülmentem, de hát ennyire nincs jó pasi a városban? de az országban sem?

reggel a buszon kicsit szar volt, mert durván beleállt két pasi az aurámba. az egyikhez hozzáért a kezem állandóan, de az valami kisfiú volt, aki mozdulatlanul állt a forgóban, zenét hallgatva. viszont a Keletinél felszállt egy pasi, egy nagy dobozzal, és úgy állt meg, hogy teljesen körbekerített a kezeivel, ahogy kapaszkodott. néha egymásra néztünk, de a tekintete alapján egyáltalán nem volt szimpatikus. nem is bírtam sokáig ezt a szorítást, 3 perc múlva kimásztam onnan és máshol kapaszkodtam. egyszerűen sok volt.

de látom, érzékelem, hogy megnéznek a pasik, mégpedig azért, mert tetszem nekik, de vagy olyanok néznek meg, akiket bottal se piszkálnék meg soha (akkor inkább puncit nyalok az idők végezetéig), vagy gyűrű van az ujjukon (ez is milyen már? olyan öreg lettem, hogy már muszáj figyelnem a jó pasik kezét is, mert ha gyűrű van, akkor offf... régen legalább ezzel nem kellett foglalkozni. most már olyan korba értem, hogy aki ebben a korosztályban még szabad, az tuti gázos, vagy sérült lelkileg, mert az előző kapcsoalta volt gázos. ha meg foglalt, akkor ott virít is a gyűrű az ujján.), vagy szabadok, nem is gázosak elsőre, de beszarik, nem jön oda elkérni a számom, vagy nem mosolyog egyet rám, vagy bármi... én nem tudom, és nem értem.

én baszok el valamit? ezt nem így kell csinálni? osszatok már valami észt, tapasztalt nőcitársaim, mert kezdek kételkedni abban, hogy egyáltalán tényleg nő vagyok, pláne normális, egészséges nő, ha még egy szaros randit se tudok összehozni. ezért aztán kár koplalni vazze... DE NEM????

no, azért távol álljon tőlem, hogy elkeseredjek. mert én minden napot, percet, órát, élvezek egyedül is. csak valahogy jó lenne már összejönni valakivel. egy kicsit cicceregni legalább... vagy valami. nem tudom. :(

ésss... utóiratként egy szolgálati közlemény: GYURI!!! ha Te olvasol Belgiumból, jelentkezz már lécci!!! nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van veled, hogy vagy, stb. köszi!!!  XOXO :)))

bár még sehol

nem vagyok vásárlás, csomagolás, készülődés szintjén, mégis annyira indulnék már Görögországba!!! tulajdonképpen mindegy lenne, csak el innen, jó messzire. de ez, hogy Barátokkal megyek, külföldre nyaralni... hát ez zseniális. :) erre még nem volt példa az életemben, úgyhogy 35 évesen éppen ideje abszolválni ezt is. :) rettenetesen várjuk már mindannyian, és már az se érdekel, ha nulla forinttal, az 1802-ből való fürdőruhámmal indulok el, leszarom. csak ott legyek már!!! :) a tengerparton akarok dögleni, koktél szürcsölve. ez minden vágyam. :))

nem tudom, hogy honnan lesz pénzem az egészre, több variáció is volt, hogy kitől kérek kölcsön addig egy kis pénzt, míg a nyugdíjpénztáras lóvé meg nem jön, de még nem mertem megkérdezni senkit. apámat főleg nem. :( nyilván a Tesómat fogom megpumpolni, ha sikerül, másra nem számíthatok. vagy lehet, hogy számíthatok, csak a szokásos faszságom, hogy meg sem merem kérdezni... nem bírom az elutasítást, még mindig. :((

ma reggel volt kedvem, és kivasaltam a hajam. csudaszép lett. :) meg már elővettem a tavaszi cipőimet, amibe nem rohad már bele a lábam, de még nem is tangapacsker. :) csini vagyok és mosolygós, mint mindig. :) 

elég sokat kattogtam az új meló lehetőségén, a tegnapi interjú miatt... számolgattam, osztottam, szoroztam, agyaltam, és jó lenne... ha láthatok egy munkaszerződés+munkaköri leírás+jutiszabályzat tervezetet, akkor meg főleg tudok érdemben nyilatkozni. :) de arra az elhatározásra jutottam, hogy szeretnék ott dolgozni. attól függetlenül, hogy OJ-val jól megvagyunk, mégis váltanék. a legszebb az lenne, ha ő is átjönne oda. :) meg néhány opi is. :) itt meg mindenki pusztuljon. :)))

a mérleg ismét jót tett velem, korán reggel mosolyt csalt az arcomra. :) megéri a "koplalás" higgyétek el!!! :))) a legszebb, hogy nem is koplalok, és úgy fogyok. :) ásványvíz+hamlet+kefír. ez a titkos kombó. :))) remélem, kibírom, hogy ezen éljek még vagy 3 hétig, különben baszhatom az egészet. :(

viszont lesz most egy szobabiciklim, meg egy hasizom padom zusammen 5.000,- HUF-ért. :))) jó vétel. :) hétvégén megkérem a Tesóm, hogy hozzuk el a cuccokat. hátha lesz kedvem használni őket. ha meg nem, 5e-ért leszarom, ha csak porosodnak. :)

felgyorsultak körülöttem az

események. :)) csak kapkodom a fejem folyamatosan. :))

a ma reggeli interjú remekül sikerült. szerintem sokkal jobb voltam, mint pár hete a fejvadásznál (ő is ott ült egyébként, alig ismertem meg 1 hetes szakállal, bár a zsönyörűséges szemei még így is világítottak kifele a fejéből :D), most eszembe jutottak a mondatok, amit aztán a fejvadásszal meg is beszéltem, hogy "na, ez volt az, ami a múltkor nem jutott eszembe", erre ő: "pedig nagyon jó mondat volt!" ... és nevettünk. :))) najó, egymásramosolyogtunk. ezt már csak kettesben, mikor lekísért a portára. még a kiléptető kapu előtt megkérdezte, hogy tényleg akarok-e itt dolgozni, meg hosszú távon gondolom-e. én meg hevesen bólogattam. mindegy már, csak elmozdulás legyen ebből a gányból. és a pénz is több lenne... ami persze nem utolsó szempont. szerintük akár már június elején kezdhetnék, bár addig, ha kölcsönösen egymásnál döntünk (bazz, mint egy randi, vagy párkapcsolat), akkor még lesz egy kör valami nagy fejesnél is, hogy mégis megnézzen magának (vétózni nem szokott), aztán hajrá! :)) én jeleztem diszkréten, hogy június elején befizetett (és tényleg!!! tegnap kifizettem az egészet!!!!) utam van Görögországba, de 15-én hazajövök, 16-án már kezdhetek is akár. :)) jó, nyilván nem így lesz, de előtte meg minek írjak alá, ha elmegyek nyaralni? :) ráadásul nyaralás után olyan pörgős és motivált leszek, hogy ihaj. :) 

a hab a tortán, hogy a munkahelyem a lakásomtól 10 percnyire lenne gyalog. :))) végre nem kellene a bkv-n szopkorászni. :)

nade, hogy mik történnek még? tegnap "ebédszünetben" kilógtam egy kávézóba, ahol titkos randim volt. :) ez csak kalandozós randi volt, egy nős, 2 gyermekes fickóval, akire egyre többet gondolok azóta. mármint a randi óta. érdekes, hogy elsőre nem jött be a külseje, de valami mégis van benne. és hát azzal, hogy "le ne merjél fogyni, mert akkor azonnal vége a kapcsolatunknak" egyből levett a lábamról. najó, miféle kapcsolatnak? most láttuk egymást először? :O de amúgy meg tényleg bejött. meg szegről-végről kollégák vagyunk, ez is tetszett, volt beszélőkéje neki is. és díjaztam az őszinteségét. szóval vele csak kefélés lenne, de hát a semminél már az is jobb, nem? :))) jade a lényeg, hogy valami ismerőse keres egy új céghez olyan szakembert, mint én vagyok, és egyből felhívta a pasit, csütörtökön találkozunk egy első beszélgetésre, a többit meg majd meglátjuk. zsír nem? :) még lehet, hogy ez a faszi szerez nekem új melót. :))) bár leszögezte, hogy nem azért segít, mert meg akar dugni, hogy ezzel is abba az irányba vigye a döntésem (mert rámbízta a döntést, neki nagyon tetszettem). ez is korrekt. úgyhogy csütörtökön még egy interjú vár rám. 

aztán meg egy orbitális szexelés (mármint nem az interjúztatóval, hanem aki beajánlott)? ki tudja? lehet megpróbálom, összefekszem ezzel a pasival. pénze van dögivel, panziót tud fizetni. néha meglep ezzel-azzal, az sem baj. :) létezik az a tudatmódosító mennyiség, amitől bárkivel összefekszek, bármikor. és annyira meg nem volt gáz. sőt, olyan felsőteste van a gyúrástól, hogy kész. de csak egy picit magasabb nálam. ha nem volna 45 éves, meg családos, még akár máshogyan is bejönne. és pont ezért féltem tőle, hogy mi van, ha belegabalyodok érzelmileg? áhhh... nem fogok. csak dugunk és kész. még az is lehet, hogy nem lesz jó a szex, akkor meg ennyi. :))) 

tegnap visszavettem az arcomból picinkyét, most is csak kefíren, vízen, meg puffasztott búzán élek. nem azért mert olcsó, hanem mert nem hízok tőle talán. mondjuk 2 napja folyamatos hasmenésem van, tisztul a szervezetem remélem. :) fogyni kell, mert egy hónap múlva ilyenkor már Paralián fog enni a fene, és semmi kedvem tokától-bokáig beöltözni. najó, úgysem fogok, meg felveszem a bikinit, én leszarok mindenkit, de azért magamnak is tetszeni kell. :)) persze, mozogni is kéne, de hát a takarítással nem jutok előre, nemhogy mozgással. bár Ami azt mondta, ha megy videobiciklizésre, vagymijaszösz, olyan mint a spinning csak teljesen más... szóval ha megy, akkor visz magával, mert az állítólag jó, és majd én is bírni fogom, meg talán szeretni is. :) ja, mert goa megy közben. na, akkor csak jó lehet, nem? :)))) 

mi van még? nem is tudom. pörgök, mint a guminyúl. :))) jó a kedvem, minden oké, szeretek mindenkit, még azt is, aki engem nem. Zéről meg nem írok, mert minek? jaj, csak az jutott eszembe, hogy hiperkarmát pakolgat ki fb-ra (R'N'R 2000 c. szám). hát ugye tipikusan drogos zene, szöveg. meg nagyon elvágyódós. nem értem. csak azon szoktam gondolkodni, hogy most még ő van rám megsértődve? meg kéne, hogy értsem? meg kéne, hogy értsek minden szart, ami vele kapcsolatos, és amit tudok róla? kurvára nem vagyunk ilyen viszonyban. ez felejtős. és ha most még ő van berágva, hát pont elmehet a sunyi picsába. 

mint ember sajnáltam, meg még sajnálom is picit talán, de hát BAZMEG!!! senki nem mondta neki, hogy úgy élje az életét, ahogy, és egy olyan picsával, akivel, vagy olyan emberek között, akikkel. a társaság, amibe "belekeveredett" csak lefelé húzza. én lehettem volna neki egy kilépési lehetőség abból, amiben elég régóta benne van. nem kellettem. innentől nem tudok aggódni érte, innentől kurvára leszarom, hogy mi van vele. pont eleget idegeskedtem már így is miatta. meg kapott már éppen elég esélyt. én meg olyan embereket még barátnak sem gyűjtök (SŐT!!! Barátnak egyáltalán nem való!!), akik egyrészt nem fogadják el a segítséget, másrészt meg hajlamosak az alkoholizmusra, a lecsúszásra, szétzuhanásra, akik egyszerűen képtelenek maguktól megállni a lejtőn. én tudtam volna segíteni neki, szerintem, de nem kellettem. vadidegen meg engem nem érdekel, úgy bassza el az életét, ahogy akarja.

nem is tudom miért jutott ez most eszembe, nem kattogok ezen nap mint nap, csak valamikor eszembejutott ez, hogy "még ő van megsértődve?" gondolom, hogy szar, hogy nincs igazából senkije, nincs akivel egy normális mondatot váltson. én megértem. de ezt ő baszta el. ennyi.

alakulnak a csapatépítő részletei, és szerencsére Andi gondoskodott arról, hogy ne legyen ez olyan szar mégsem, mint várható volt. szóval már nem is nézek az egésznek olyan nagy rettegéssel elébe. főleg, ha a csapatépítés után hétfőn felmondhatok a gecibe. :) akkor úgyis mindenkinek beszólok és úgyis telibehányok mindenkit, gátlástalanul. aztán varrjanak rá gombot. :)))

szétvihogtam magam pénteken

mikor egy régi kollégámmal taliztam. ittunk egy kávét, meg dumálgattunk a Corvin Pláza egyik kávézójában. neki adtam oda az ajándék jegyeket a Gipsy Kings koncertre. jó helyre került. :) tényleg, még nem is kérdeztem tőle, hogy milyen volt. :)

szóval jót derültünk Amival, aki egyébként meleg... kitárgyaltuk Márkot is rendesen... sikítottam. :) meg az összes régi melegkollégát is megbeszéltük persze, hogy mi van velük. térdcsapkodás volt az egész. :) a jegyekért cserébe vett nekem sexy dobozban kínai kaját, ami nagyon finom volt, cserébe úgy megakadt a gyűrűmben, hogy azt hittem itt a vég, most tényleg meghalok.

péntek estétől szombat reggelig csak fetrengtem, mert hányni sem bírtam, se alul, se felül nem jött semmi, nem mozdult sehova a kaja, csak nyomott belülről, mint a dög. aztán szombat reggel nagynehezen elaludtam, bár még fájt, így aztán szombat délután 4-kor keltem fel. ennyit a hétvégi tervekről, úgy mint: takarítás, mosás, pakolászás, ügyintézés. mert szombaton már semmit nem csináltam persze. vasárnap meg pláne. rájöttem, hogy hetek óta nem volt egy nyugodt, szabad hétvégém egyedül, és hogy ezt ideje pótolni, hát meg is tettem. vasárnap se csináltam semmit. deszép. :) azt hittem, lesz majd még hétvégém, amikor megcsinálhatom amit akartam, de ahogy belenéztem a naptárba tegnap este, kiderült, hogy valami minden hétvégén lesz, mármint a görög útig... úgyhogy nem tudom mikor vakarom ki a lakást, meg magamat a fosból, de egyszer biztosan. :) 

a kiccica már jól van, zabál és nem hány. parádés. :)

ma reggel körmösnél kezdtem, reggel 6-kor. :( hulladék vagyok. zokogtam, mikor 5-kor fel kellett kelni. :( szép piros a körmöm megint, de megbolondítottam egy pici fekete kövecskével. muszáj. :) jön a BL-döntő, a PL meg már a zsebben, legalább májusban MU színekben kell pompázzak. :) 

ma már eljutottam arra a pontra, hogy szinte bárki érdekel a társkeresőkön, aki nem fővárosi, vagy legalább budai, de inkább vidéki, dunántúli, külföldi stb. kell egy pasi, és el innen a városból a fenébe. elegem van. az éjjel is egyszer valami riasztó ébresztett fel, aztán meg hangos pofázásra ébredtem, ami az utcáról jött föl, és pedig a 4-en lakom. élhetetlen ez belváros, tök elegem van belőle. 

ma 3-kor elvileg lesz egy titkos randim itt nem messze, egy kávézóban. kíváncsi leszek. egyáltalán el tudok-e lógni oda. :) holnap reggel meg állásinterjúval kezdek. deszép. :)

az idei csapatépítés

programja 2 napos vitorlázás lesz, a Balatonon. dzsippel megyünk fel Badacsonyba, ott fogunk kezdeni, majd két hajóval megyünk, és versenyzünk egymás ellen. lesznek megint trénerek is, akik majd az észt, meg a feladatokat osztják.

teljesen ki vagyok ettől borulva már megint, mert persze marha jól hangzik két nap vitorlázás, ingyen, mint csapatépítő, ámbátor a részleteket tekintve már nem annyira csodálatos ez a kép.

a hajóban fogunk aludni, össze leszek zárva ezekkel a faszkalapokkal, arról nem is beszélve, hogy a második nap szombat, és arra ugyebár semmilyen törvény nem kötelez engem, hogy a szabadnapomat is a faszcibáló, hímsoviniszta kollégákkal kell, hogy töltsem??? másrészt meg egy hajón aztán pláne van olyan veszély, hogy az ember vízbeesik, vagy valami árbóccal, vagy akármivel fejbebasszák (mert ezek az állatok képesek ilyenre, láttam őket tavaly Lajosmizsén, tudom miről beszélek), vagy napszúrást kap, vagy tengeribeteg lesz, vagy bármi. FA azzal "nyugtat", hogy legalább idén nem kell farönkökön mászkálni, mint tavaly, melynek keretében 5 perc alatt rommá zúztam a lábam, ami még azóta sem jött helyre. szóval ez sem vigasztal. kurvára elegem van ebből az egész cégből már megint. 

kedden reggel megyek második körre, ahol a múltkor az elsőn voltam, de már a Céghez megyek, ráadásul olyan fog interjúztatni, aki személy szerint Megbízónk is volt nemrég, tehát dolgoztam vele együtt... érdekes lesz. :) mindegy, kaptam pár tanácsot a zsönyörűséges kékszemű, családos fejvadásztól, hogy mit erősítsek magamban keddre (nagyon rendes volt egyébként, direkt ezért felhívott ma reggel), meg is teszem, és előadom magam, hátha sikerül váltanom végre, és találni egy jobb melót, pláne egy kicsit több pénzt ha kereshetnék... az lenne a legszebb. :) ja, és gyalog járnék dolgozni, annyira közel van hozzám. :) úgyhogy mostantól mindenki csuriban ül, és drukkol, hogy sikerüljön!!! :))

tegnap már nem vittem el a macskát az orvoshoz, mert egészen jól érzi magát, már egyáltalán nem hány, széklete is rendesen van, és cserébe étvágya is van, úgyhogy zabál ezerrel. én gyógyultnak nyilvánítottam, az orvossal ezt meg is beszéltem. vettem még némi kaját nála a macseknak, aztán viszlát. a nyáron még egy ivartalanításra visszatérünk, ha lesz pénzem, mert az orvos szerint sok későbbi problémát meg lehet vele előzni (mindenféle daganatokkal riogatott).

később NZsuval taliztam a Stexben. kicsit várnom kellett rá, így megcsodálhattam, ahogy bejött a Polgármester és lepacsizott egy csomó emberrel, aztán később Csintalan Sándor is feltűnt (ő már hazafelé tartott). én nem tudom mi történt a Stex-szel, hogy eddig is jobbosak voltak-e, vagy csak a 2/3-ad óta, mert most már a HírTV megy az egyik tévén általában, és csak a másikon sport... nem is értem. :)

a talizás egyébként jó volt, NZsu szerint nagyon jól nézek ki, sőt, sugárzom (pedig Japánban nem jártam mostanában, de még Pakson sem :D), és még mittomén mi. már elfelejtettem, mire le akarom írni. szóval hogy látszik rajtam, hogy rendben vagyok belül is. :) azt hitte, a műsor rakott ennyire helyre, de ki kellett javítanom: ezt a látó Péternek és magamnak köszönhetem. a kezdő löketet Péter adta meg, de a többi már rajtam múlott és múlik folyamatosan azóta is, meg ezután is. 

mindenesetre azért azt el kell mondanom, hogy nekem is vannak nehéz pillanataim, amikor azt érzem, hogy soha nem lesz pasim, nemhogy normális, de másmilyen sem, és ilyenkor eléggé elkenődök. de aztán valami mindig kihoz ebből a kakkerból is.

ma este buli lenne, de Gina szerint hideg van ahhoz, hogy elmenjünk. én meg nem nyavalygok ezen. őt se hívom többet bulizni, aztán jónapot. bezzeg a holnapi Gipsy Kingsre eljönne velem. hát az meg engem nem érdekel, úgyhogy már el is passzoltam a jegyeket. ingyen, de legalább elpasszoltam. másnak örömet okozok vele, az a lényeg. :) menjen olyan, akit ez érdekel. nekem már régen nem a világom... megjegyzem, egy régi kollégámnak adom ma oda a jegyeket, aki meleg. na, hát nekik jön be ez az egész. ennyi.

vasárnap MU-Chelsea. ha nyerünk, a bajnokságot senki nem veheti el tőlünk, mert nem. márpedig nyerünk, nem kérdés. ;)

rövid úton kiderült

szerencsére, hogy ezzel a bizonyos pasival, aki Ady Endreként mutatkozott be, kurvára nem egy hajóban evezünk. gondolhattam volna, hogy egy vízöntő megint nem fog bejönni. és tessék. igazam lett. ami pozitívum, hogy már most kiderült, meg az, hogy holnap cserébe szabad vagyok, mert nincs randim. :) de nem is értem, hogy felnőtt ember hogy tud ilyen hülye lenni... áhhh... egy szót sem érdemel többet.

tegnap endokrinológusnál voltam, hogy kiértékelje a leleteim, amit a forgatáskor nem tett meg, mert elkapta a fosós-hányóst (orvos létére... pfff...), és baszott bejönni. tegnap megint megvárattak persze, sík idegen ültem be a rendelőbe, aztán még ő kérte ki magának, hogy ő nem olyan orvos, hogy felír egy gyógyszert, aztán kész. mert az nem terápia. szerinte. cserébe elkezdett arról beszélni, hogy mennyi szénhidrátot kellene ennem naponta, meg milyen megoszlásban (5-szörre ugyebár). arról persze fogalma sincs (mert nem kérdezte) a "lelkiismeretes" és "tisztességes" doktornőnek, hogy mondjuk gyomorgyűrűm van, és én pl. délután 3-ig enni sem bírok, nemhogy 5-ször naponta. ja, persze a végén a pajzsmirigyalulműködésre felírta ugyanazt a gyógyszert, amit anno 5 éve is felírtak, és akkor arról volt szó, hogy életem végéig szedni kell (mert a pajzsmirigy nem a meggyógyulós fajta), és most sem mondott mást. (mert a terápia az inzulinrezintanciámra irányul, úgy egyébként, mert szerinte az is van. és megkérdeztem, hogy mi van, ha azt a gyógyszert, amit arra írt, nem szedem be. válasz: "akkor cukorbeteg lesz." jó fej, nem? 70 évesen az apám is az, van rá hajlamom, most akkor mit baszogatjuk egymást? én nem fogok gyógyszeren élni emiatt) ja, és mikor azt mertem mondani, hogy a 6 évvel ezelőtti pajzsmirigyes leleteim nincsenek meg, akkor még le is baszott. arra se emlékszem, hogy kaptam-e valamit egyáltalán, ráadásul azóta már annyi minden történt, még más papírjaimat se találom meg, nemhogy egy fecnit, lassan 6 évre visszamenőleg... 

tiszta idegroncsként indultam haza, csak a macska járt az agyamban, hogy vele mi lehet, hogy mire megyek haza, él-e még egyáltalán. beugrottam az egyik állatorvoshoz, aki azt kérte, hogy vigyem be a macskát. na, futás haza, macska felnyalábol és állatorvoshoz elvisz. majdnem egy órát töltöttem ott, szegény macska teljesen bestresszelt. ultrahanggal nézte meg a doki a belső részeit, aztán adott neki injekciót, meg valami gyógytápot, összesen 5 rugót fizettem. még jó, hogy volt nálam pénz. ma vissza kell vinnem kontrollra, hogy örülök... egyébként azt mondta az orvos, hogy jó állapotban van, nem sovány, emiatt ne aggódjak. az ultrahangon sem látott borzalmas elváltozást, csak némi gázt a beleiben. 

a macska nem nagyon szagult bele az új tápba, de legalább reggelre nem volt hányás, meg valahogy virgoncabb is volt, mint eddig, bár este nagyon rajta volt a para, csak nézett a bejárati ajtó felé és morgott vadul. alig bírtam megnyugtatni.

tegnap a meccs második felére bealudtam, de hát várható volt, hogy a Barcelonát nem lehet kiütni. a MU sem fogja tudni, úgyhogy már most gratulálok a Barcelonának a BL-győzelemhez.

ma reggel csak az ideg van. alig jöttem be, már a Produkció Atyaúristene Ákos jött leüvölteni a fejemet. hát mit képzel ez is magáról??? seggfejek ezek itt mind. most kitalálták, hogy 2 napos vitorlázás legyen a csapatépítő idén. ráadásul 2 nappal azután, hogy Görögországból hazajövök. hát el lehet engem felejteni. egyrészt a szombatomat nem áldozom fel ilyen faszságra, másrészt meg pénteken inkább dolgozom, de én nem megyek velük sehova, egy lépést sem. tengeribeteg vagyok, víziszonyom van, bármit kitalálok, de nem megyek. nem vagyok kíváncsi erre a sok faszkalapra. úgyis egy ember esik csak bele a vízbe a tő közepén: én. és erre meg kurvára nem vágyom. ha azért kirúg, mert nem vagyok hajlandó csapatépítő tréningre menni, akkor azonnal felnyomom őket a gecibe, ez nem kérdés.

beteget jelentett a

macskám. úgy néz ki, gyomorhurutja van. semmi nem áll meg benne, mindent kihány. tegnap, mire hazaértem, megint összehányt ezt-azt, annyira ideges voltam, hogy üvöltöttem vele, de közben zokogtam is. amúgy is kiborultam, mire hazaértem, volt min rágódnom és puffognom. de amúgy meg leszarom azt is. 

szóval a macska most már mindent kihány, nagyon le van soványodva és rettenetesen aggódok érte. :( úgyhogy hazafelé beugrok egy állatorvoshoz, hogy kapásból tud-e erre valami gyógyszert, vagy gyógytápot adni, vagy vigyem el hozzá esetleg.

amúgy meg csak a pörgés van a melóban, egyébként meg semmi. kicsit bedepiztem este, de erősebb csaj vagyok én annál, minthogy ilyen faszságok földretiporjanak. :))

holnap MU-Schalke04, ez éltet csak, semmi más. Gina átjön, jól beiszunk, azt jóvan. :) 

nem sokat pihentem

a hétvégén. nincs is túl jó kedvem. vagy nem is tudom. alapvetően nincs semmi gebasz, csak jó lenne már egy 12 órás beauty sleepet nyomatni. :)

szombaton csodálatos képek készültek Andiról és Gináról. én most kimaradtam a szórásból, mármint a fényképezésből, inkább csak tüsténtkedtem a főszereplők körül. :) a végén készültek a két lányról kettesben is képek, fehérneműsek... na, én már akkor csak élvezkedtem. :))) elég lesz nekem ezeket a fotókat néha esténként átpörgetni, aztán már nem is kell pornót néznem. :) najó, nem pornóképek, de nagyon szép erotikus képek lettek. a lányok meg voltak velük elégedve, persze nem véletlenül. :) és ezzel meg is kapták a szükséges önbizalomfröccsöt, mert le se tudnak azóta szakadni a képekről, annyira tetszik nekik minden fotó. :)

este fél12-kor ment haza az utolsó csapat.

vasárnap fél10 körül indultunk anyuékhoz, anyáknapi ebédre. jól sikerült, minden klassz volt. a Szarsenal elleni meccs utolsó fél órájára értem haza, de az pont elég is volt. kikaptunk. :( gratulálok a Gúnároknak, ezúton is.

egyéb alapvetően nincs. sok a meló, muszáj csinálni. :(