...

mellette nem kell olyannak lennem, amilyen nem akarok lenni

ilyen hosszú csend

nem is volt mostanában, még Ozora idején sem. de most itt vagyok, és talán lesz időm írni egy kövéret. :)

ott folytatnám a történetet, hogy 16-án, pénteken volt Bananas buli, amire szépen összejött a társaság. sikerült nálam úgy bealapozni, hogy mindenki szarul lett, mire odaértünk a bulihelyre. :) én a taxiban Kereskedőt pippantottam le, elől meg közben KunGeri osztotta az észt Bundinak (milyen jó, ha ismerős a taxisofőr :D), a másik kocsiban meg Barbi és Viki próbált uralkodni magán, hogy Árpi vezetési stílusától ne hányjanak be. :) mikor odaértünk a buliba, akkor már ment a zene, és ez nagyon jót is tett, egyből elkezdtem táncolni. a többiek szétszéledtek, Kereskedő elment hányni (ő csinálta jól), aztán jött, és táncoltunk, énekeltünk. nagyon jót buliztunk együtt, pedig féltem, hogy majd feszt a nyakamon fog lógni, de nagyon jól sikerült minden. az első szünetben elszívtunk egy cigit, aztán leültünk, na azt már nem kellett volna, akkor egyből megfordult velem a világ. olyan szarul lettem, hogy fél1-kor, miután a Love is in the air-t még végigcsoszogtuk, kértem, hogy menjünk haza. Barbitól el sem tudtam köszönni, egyszerűen nem volt erőm még megkeresni, mert attól féltem, kitaccsolok. otthon be is dőltem az ágyba egyből, meg el is aludtam. fú, de rettentő rosszul voltam... Istenem... öreg vagyok én már ehhez, illetve ennyi össze-vissza piáláshoz. :) az árvák könnyét megittuk konkrétan, de kb. 1 óra alatt, ez volt a baj.

szombaton hajnalban Kereskedő elment dolgozni, én még pihiztem egy darabig, de utána mentünk Anyut meglátogatni a kórházban, ahol a szokásos, egy hetes agymosáson bent volt. Apu is jött, vele is találkoztunk persze, jól telt, csak gyorsan. sietni kellett vissza Pestre, mert Kereskedőt el kellett kísérni ügyvédhez, és kellett a jogász Tesóm segítsége. az M0-on sikerült kicsit eltévednünk, de végül odaértünk, nem késtünk sokat. :) én végig egyébként azon küzdöttem, hogy ne fossak és/vagy hányjak be. rettenetes volt így kocsikázni. a kórház szag még rátett egy lapáttal... pfff... én voltam a hülye, mert inkább nekem is ki kellett volna hánynom mindent, és nem lett volna ekkora szívás belőle.

vasárnap már csak pihiztem, Kereskedő megint reggeles volt, délután jött haza, aztán jobbra-balra dőlés, semmi egyéb.

a múlt héten nem is tudom, hogy volt-e bármi extra... néha Kereskedő az agyamra ment, de hát nyilván én meg az övére, csak sose mondja. :)) de alapvetően mindig kedves, és figyelmes volt velem. meg hát mindig az. :) pénteken Barbival megvizsgáltuk közelről az újonnan nyílt KFC-t, bevásároltunk, otthon meg bezabáltunk hármasban, meg leöblítettük egy üvegnyi forralt borral. :) 

szombaton csak punnyadtam, pihentem, hulla fáradt voltam, mert a múlt héten többször volt olyan, hogy hajnalban felébredtem, és már nem tudtam visszaaludni. eléggé megszenvedtem a múlt hetet, teljesen ki voltam ettől a nem alvástól borulva. :( de szombaton bepótoltam. :) muszáj volt, mert vasárnap nagy túra következett. :)

no, hát vasárnap elmentünk a Tesómmal Bécsbe. ugyanis ott játszott este a Triggerfinger nevű zenekar. :) busszal mentünk, a Tesóm tök szétcsapva, 2 órányi alvással érkezett, de egy hang nélkül végigcsinálta az egész napot, végül is az ő kedvenc zenekara miatt utaztunk el. :) Bécs csodálatos, még mindig, tökéletes volt az idő is. elmentünk a karácsonyi vásárba, ettünk, ittunk, ajándékot nem vettünk senkinek (még mindig kurva drága minden a mi pénztárcánkhoz képest). a bécsi tömegközlekedés zseniális, a nap végére már egészen kitapasztaltuk, hogy mi merre jár, stb. egyszer tévedtünk csak el, de csak plusz fél óra sétába került az egész. a szállás jó volt, tiszta és olcsó. arra pont megfelelt, hogy fáradt testünket megpihentessük. délután aludtunk is ott egy órát, mert én is hulla voltam, aztán 6 körül visszamentünk a vásárba, mert a Tesómnak meg akartam mutatni kivilágítva is. és meg is értette egyből, hogy miért mondtam, hogy varázserdő, mert szerinte tisztára Ozora feelingje volt a kivilágított fáknak, meg mindennek. :) ugyanazon a szent helyen, ahol tavaly, meggyújtottam egy úticigit, hogy még vidámabb legyek. no, nem mintha azzal bármikor probléma lenne, de ugyebár, hamár, akkor miért ne? ;) ezután mentünk a koncertre, amit én kevésbé élveztem, mint a Tesóm, mert 1 számukat se ismertem, viszont maga a stílus, a zene nagyon bejött, és hát ez a három faszi zseniális. nyilván az énekes a főzseni, meg a főszexisten, de nekem a többi is bejött. :) gecinagy bulit nyomtak, a Tesóm úgy ropta, mint egy tinédzser. :) én meg közben fotóztam, hogy legyenek emlékek is. :) 

koncert után még leücsörögtünk, még dumálgattunk, levezettünk, aztán irány a szállás. a bécsi éjszakai közlekedés is nagyon rendben van, csak mondom... vettünk lefekvés előtt az egyik sarkon egy dönert, de olyat, amilyen finomat még életemben nem ettem. és bakker, ezeknél minden sarkon 3 ilyen döneres van. ahhh... olyan fűszerezéssel csinálják, hogy sírok. isteni volt!!! mindezt 3 euróért. kurvára megérte!!! szóval bezabáltunk, fél2 körül lefeküdtünk, és reggel fél9-ig aludtunk.

10-kor hagytuk el a szállást, elmentünk a busz indulási helyéhez, illetve az ahhoz közeli Paterstern csomóponthoz, ahol beültünk egy kávézóba, és kávéztunk, meg cigiztünk. nem tudom, de Bécsben mindenhol lehet cigizni, érdekes módon megoldották a kávézókban is a dohányzó helyiségeket. ja, és minden sarkon, vagy inkább 5 méterenként van szemetes, meg csikkes, és a megállókban is lehet dohányozni, de sehol nem fújták a pofámba a füstöt, meg nem volt csikkeldobálás. 

Bécs már Európa, nah. ennyi. Budapest meg soha nem lesz az, meg Magyarország sem. nagyon jól éreztük ott magunkat, főleg, mert Bécs nagyban hasonlít Budapestre, legalább is a házak, épületek (hiába, a Monarchia hasonló nyomokat hagyott mindkét városon), meg az emberek is jó fejek voltak. a WUK nevű kulturális központban volt a koncert, kicsit az A38-ra emlékeztetett, csak éppen nem imbolygott. :) minden tök rendben volt, nem basztak át a piával (nem volt olcsó, de legalább jó volt), öko pohárban adták, ami 1 eurót ért. na, hát ez Európa, erre is csak ezt tudom mondani.

hétfőn délután 3 körül értünk haza, Kereskedő ebéddel várt, ami inkább vacsora lett, mert előtte beszélgettünk kicsit, illetve közben, míg főzött. fetasajttal töltött csirkemell volt, rántva, meg krumplipüré. :) 

ő éppen a lakásának eladását intézi, hogy ki tudjon szállni a frankos hiteléből (ezért voltunk a múltkor az ügyvédnél), és találkozott a nevelőanyja anyjával, aki jól beszólt neki, hogy minek vált el, meg minek adja el a házat, meg mittomén. szegény jól kiborult ettől az oltástól, amit meg is értek. én is átmentem ezen, mikor az exférjem útra tettem, és Apukám nem engem sajnált, hanem őt. meg hát utána is még meddig emlegette... pfff... 

na, aztán elmeséltem neki Bécset, részletesen, aztán megkajáltunk, majd spontán szexeltünk, és uhhh... életemben még ilyen jó nem volt... és ez volt az első alkalom, hogy nekem semmit nem kellett hozzátennem. mármint, hogy nem én dörzsölgettem magam, miközben ő dugott, vagy bármi, hanem csak ő használta a kezét, meg a száját, és ennyi. akkorát élveztem, hogy majdnem leszakadt a plafon. :))) utána még persze megdugott, meg a számba élvezett (cibálta a hajam, miközben szoptam, azt nagyon szeretjük mindketten). no, hát így. :) nagyon kellett már ez nekem, mert nem is tudom, talán 1 hónapja, vagy több, hogy utoljára igazán jó orgazmusom volt. vagy egyáltalán bármilyen. de ilyen, még talán soha... :)))

tegnap bejöttem dolgozni, de előtte volt egy nagyon jó találkozóm, teljesen spontán. :) a munkahelyem melletti kisboltban futottam össze egy középiskolai volt osztálytársammal, aki Banyám falubelije, de most Dunakeszin él a férjével, meg a két gyerekével, és valami állásinterjúra ment, csak előtte beugrott a boltba, és ott futottunk össze. kb. 15 éve nem láttam, mert osztálytalálkozókra sose jött el, úgyhogy nagyon örültem neki. késésben voltam, de pár szót fecsegtünk azért. :)

na, a melóhelyen aztán hiába voltam happy, belenéztem az e-mailjeimbe, és rögtön eldurrant az agyam, 10 órakor már konkrétan úgy éreztem, hogy azonnal felmondok. szerencsére ilyenkor fel lehet hívni Kereskedőt, akinek már a hangja is mindig megnyugtat. tudja, hogy utálok itt dolgozni, de egyelőre nincs más lehetőségem. illetve én nem teremtek magamnak. az ő melója is szar, ezért nem is szeretek neki panaszkodni, hiszen van ott is baj raklappal, de néha muszáj. :( szerencsére ő ezeket a sirámaimat nagyon türelmesen és megértően hallgatja.

a türelem, megértés egyébként is jellemző rá. ami néha kiakaszt, hogy nagyon-nagyon meg akar felelni még mindig, mármint nekem, és néha idegesítően sokat kérdez, sokat problémázik dolgokon. de majd egyszer ezt is megbeszélem vele, most egyáltalán nem időszerű.

hogy miért szeretem Kereskedőt? mert tényleg odafigyel rám. kitalálja a gondolataimat is. :) nagyon-nagyon szeretek vele lenni, de az is jó, hogy a beosztásunk néha ütközik, és vannak szabad estéim. de ezeket sem úgy fogom fel, illetve nem úgy töltöm el, hogy szenvedek, hogy nincs velem, vagy hívogatnám percenként, vagy görcsölnék, hogy mikor jön már haza, hanem mivel az elmúlt 1-2 évben megtapasztaltam, és megtanultam, hogy egyedül is elfoglaljam magam, és jól érezzem magam, így már szinte várom, hogy legyen egy szabad estém, délelőttöm, délutánom. de amikor hazajön, akkor ugyanúgy tudok neki örülni, és nem vagyok csalódott, hogy már nem lehetek egyedül. meg az is nagyon jó, amikor ő vár otthon, mert jó hozzá hazamenni. azt is szeretem, hogy Kereskedő mellett szabadnak érzem magam. ugyanúgy barátnőzhetek, találkozhatok barátokkal, családdal, mehetek a Tesómmal koncertre Bécsbe, mert nincs belőle nyavalygás, meg sértődés, terrorizálás. és azt is tudom, hogy a Világ végére is eljönne velem, ha azt mondanám neki, hogy ott lesz egy koncert, ami engem érdekel, és neki lövése sincs róla, akkor is eljönne, és jól érezné magát, mert igazából neki az a lényeg, hogy velem legyen, mellettem legyen, együtt legyünk. annyira nagyon-nagyon szeret, és én is őt. ma reggel együtt indultunk el, mert volt egy kis dolga, de hát alig tudtunk elszakadni egymástól a sarkon, csak fogtam a kezét, meg puszilgattam. nagyon-nagyon imádom!!! :))

boldog vagyok vele minden percben, meg ő is velem, és ennél nem kell több! amit hibának rovok fel, mármint nála, az sem hiba, csak meg kell szokni, és ennyi. (néha annyira irracionálisan csinál dolgokat, hogy eldobom az agyam, de már csak mosolygok ezeken) nincs olyan rossz szokása, ami megszokhatatlan (meg nyilván nálam is van bőven, amit fel kell dolgoznia), ami meg nagyon durva, annál úgyis jelzek. 

de a lényeg, hogy tényleg boldog vagyok, jövő héten, pont a disznóvágáskor (amit már nagyon vár Kereskedő) leszünk 5 hónaposak, de úgy érzem, mintha már évek óta együtt élnénk. és nem azért, mert sok, hanem mert annyira jó. :)))

és most akkor itt az év zenéje, amit ma már századszor hallgatok, legyen Nektek is szép napotok tőle!! :)))

fura volt úgy

aludni, hogy a saját ágyamban aludtam, de mégis egyedül. nem, nem vesztünk össze, és nem száműztem Kereskedőt a kanapéra. sajnos éjszakás volt tegnap, 23:30-tól dolgozott. 

nagyon hozzászoktam már ahhoz, hogy együtt alszunk, hogy együtt fekszünk és kelünk. persze nem mondom, hogy nem élveztem azt, hogy kicsit egyedül vagyok, de nincs annál jobb, mint kiskifliben összebújva elaludni. 

hülye gondolatok jártak a fejemben mostanság. néha kicsit elbizonytalanodom, vagy nem is tudom. lehet, hogy csak jó dolgomban jutnak ilyen hülyeségek az eszembe.

mármint az, hogy biztosan szerelmes vagyok? az a szitu, hogy én mintha kevesebbet éreznék Kereskedő iránt, mint ő irántam. ő imád, rajong, szeret, szerelmes, és tényleg a tenyerén hordoz. én is szeretem, de pl. a megőrülős, beleszerelmesedős érzés valahogy teljesen kimaradt. talán még magamhoz sem voltam igazán őszinte mindig, amikor erről írtam, vagy beszéltem. valahogy azt érzem, hogy túl könnyen megkaptam, semmit nem kellett teperni érte, nem kellett miatta görcsölni, nem voltak kérdések és kétségbeesés, és mintha ettől nem is lenne olyan nagy varázsa ennek az egésznek. 

egyébként ezek a hülye gondolatok attól pattantak ki a fejemből, hogy most már hetek óta nem tudok elmenni az ágyban. képtelen vagyok rá. felizgulok valamilyen szinten, nem erről van szó, mert már elkezdtem utánaolvasni is, szóval nem vagyok frigid, de valami nem kóser. valamiért nem indul el bennem az, aminek el kéne indulnia.

na de akkor az elején meg miért indult el? volt, hogy egy nap 2-3-szor is sikerült. csak nagy lenne a nyomás, fáradt vagyok, sok a stressz, vagy mi a bajom? 

nyilván ezért kezdtem el kombinálni, hogy akkor én most tényleg ezt akarom, ami éppen zajlik körülöttem? biztos, hogy a szervezetem is kívánja ezt? próbáltam lelkem legmélyére leásni, hogy feltárjam a probléma okát, mert biztos vagyok benne, hogy az anorgazmiának lelki okai vannak. de hogy Kereskedővel van bajom, vagy csak a melóm miatti hullaság miatt van ez, netán túl sokat szívok mostanában? nem tudom. ezért boncolgatom magam.

attól félek, hogy magamhoz sem vagyok igazán őszinte, és akkor meg már vége a világnak, ezt nem akarom. inkább kiírom magamból minden problémámat, hátha attól valami változik. vagy legalább kinyílik a szemem. nem akarok hazudni magamnak. elég sokáig csináltam, és rájöttem, nincs értelme. hát újra minek kezdenék bele?

de hazudok most magamnak vajon? mert az nem hazugság, hogy imádok Kereskedővel lenni, teljesen egy húron pendülünk, lesi minden kívánságom, imád, rajong, kényeztet, és mindent megtesz azért, hogy engem boldoggá tegyen. és ez alapvetően működik is, boldog is vagyok. (ami esetleg boldogtalanná tesz, arról meg nem ő tehet, hanem csak én egyedül, lásd: munka.)

ha belegondolok, hogy eddig minden pasi csak lyukként kezelt, szopatott, átvert, semmibe se nézett, kihasznált, elhagyott, megcsalt, lehúzott pénzzel, vagy egy töketlen faszkalap volt, akkor nyilván rájövök, hogy mi a faszt nyavalygok? SOHA ilyen pasim nem volt, és talán nem is lenne másik, aki így bánik velem, és ennyire szeret. és ettől hogyne lennék boldog? 

kedden kaptam ugyebár a rózsát, na most tegnap képes volt bélszínrolót venni és sütni, meg csinált hozzá törtkrumplit, amiről én még a múlt héten meséltem neki, hogy régen mennyire szerettem, és hogy ezer éve nem ettem már. de tényleg, kb. 25 éve nem ettem bélszínrolót. erre tegnap, mire hazamentem, neki el kellett mennie ügyet intézni, de előtte megcsinálta a kaját, és ott várt letakarva, és mikor belenéztem, hogy bélszínroló, hát sikítottam az örömtől. 

annyira, de annyira kedves, és figyelmes, és ha én ezt megköszönöm neki, akkor mindig az a válasz, hogy ne köszönjem, mert én ezt érdemlem, és ez csak a minimum.

valamelyik este meg ültünk a kanapén, néztem rá, és azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy van pasim, és hogy pont ő az, és milyen szerencsés vagyok, és mennyire jó vele minden, és úgy meghatódtam ezektől a gondolatoktól, hogy már majdnem bőgtem. fogtam a kezét, néztem és hálálkodtam, hogy Ő van nekem. 

hozzáteszem, hogy Zsóéknál, a szülcsinapcsi bulin, míg Kereskedő meg nem érkezett, addig aranyosan flörtölgettem egy pasival, még a keresztnevük is egyezik, de még a külsejük is... nem kicsit volt rám indulva a srác, és mit ne mondjak, nagyon jól esett, és bár finoman visszautasítottam, azért volt, hogy rátettem én is egy lapáttal... 

aztán mikor megjött Kereskedő, akit akkor már nagyon-nagyon vártam, csak az ő nyakában lógtam, meg a kezét fogtam egész este, bár addigra már eléggé be voltam fújva, ez is tény. de akit kellett, még akkor is kiosztottam, nem lettem ettől nyúl, vagy visszafogott. :)

igazából nem kéne ezen az egészen rágódnom, meg nincs is olyan kérdés, hogy Kereskedővel, vagy sem, mert Vele és pont. olyan szinten teljes lett az életem, mióta Ő velem van, hogy az nem igaz. és ebben az a legszebb, hogy szinte semmi sem változott, csak lett Valakim, és lettem valakije valakinek. de volt már ilyen az életemben, és mégsem volt teljes tőle, sőt, 180 fokkal fordított fel mindent az egész. 

pl. a Bőgős életvitele teljesen más volt, mint az enyém. hiába voltunk együtt, mégsem volt teljes, mert egy csomó különbség volt köztünk, és persze legyen is különbség, de ő alkalmazkodni sem volt hajlandó, csak tőlem várta ezt el mindig. szóval szerethettem én őt rajongva, ha nem működött soha. meg nem volt jövője, mert a Bőgős egy puncivadász.

pl. Zé, akivel annyira egy húron pendültünk, de ő meg képtelen volt szeretni, szerelmesnek lenni, elkötelezni magát, illetve hát neki elvileg a külsőmmel volt gondja, bár én ezt már utólag nem tudom megítélni. mindig a hülye démonjaira hivatkozott, hogy azért nem lehetünk több, mint barát, mert azok vannak. 

pl. TG, akit hiába imádtam szőröstül-bőröstül, kívül-belül, ÉVEKIG, titokban, elfojtva, ha egyszerűen soha nem kellettem neki 1-2 numerán túl. 

pl. 76-os, aki meg aztán 100 vasat tartott a tűzbe mindig is, és egy link alak volt, én meg még a seggét is kinyaltam, oszt tessék. a beteg állatja... áhhh... hagyjuk is.

jó, a fentiek közül igazából a Bőgős volt az egyetlen, akivel tényleg jártunk, meg még mondta is, hogy szeret (5 hónap alatt vagy 3-szor), a többiekkel nem volt igazi kapcsolat, de részemről mindegyikbe halálosan szerelmes voltam, és hónapokig bömbiztem utánuk, pedig egy darab szart nem ért egyik se (TG természetesen kivétel, mert őt értékelem, mint embert, és nyilván sajnálom, hogy sose lehettem a nője, de az is rajtam múlott, rossz időben találkoztunk. a mai eszemmel már lehet, hogy kellenék neki, de remélem, hogy azóta megtalálta élete párját, és nagyon-nagyon boldog, mert ezt kívánom neki). 

és akkor most itt van Kereskedő, aki valamilyen szinten ugyanúgy sérült személyiség, mint a többi pasim, aki volt, meg úgy általában a többi, vele egykorú pasi, csak hogy ő legalább őszinte, mindent meg lehet vele beszélni, és hogy ő tényleg akar engem. és csak engem, senki mást. 

nem mondom, hogy agyilag nagy penge, nem mondom, hogy minden csaj megfordul utána az utcán, de a humorától beszarok, és tudom, hogy mindenben nagyon igyekszik. ahhoz képest, amilyen hátrányból indult ő az emberek 99%-hoz képest, én azt mondom, nagyon is büszke lehet magára, és én is büszke vagyok rá.

az anyja annak idején konkrétan ott hagyta a kórházban. nevelőotthonban, majd rokonoknál nőtt fel. soha nem volt igazi családja. mégsem lett se drogos, se bűnöző, se egy vadbarom. én már ezért nagyon tisztelem és becsülöm. és hozzá képest nekem arany életem volt mindig, és igazából a seggem alá lett rakva minden. ja, és boldog, meleg családi fészekben nőttem fel, a legnagyobb békességben és szeretetben. (holott belülről ez soha nem tűnt ilyennek, de legalább ismerem az apámat például)

pont ezek miatt értem én a ragaszkodását, a törődését, talán azt is, hogy miért vagyok élete szerelme... 

hova is akartam ezzel kilyukadni? nem is tudom... de nem rágódok tovább, mert ennek semmi értelme.

szeretem ezt a Férfit, és Vele képzelem el a jövőmet. kicsit úgy vagyok az egésszel, mint az új magyar naranccsal: "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk..."

szóval, hogy ilyet kértem, mint Ő. pont ilyet. ugyan kicsit rosszabbul lát, kicsit rosszabbak a fogai, de az enyém. 

szerencsére annyiban nem hasonlít az új magyar narancsra, hogy az ő "hibáin", és tényleg csak idézőjelben hibák ezek, lehet változtatni, sőt fog is, mert akar. és ez nekem bőven elég. 

amúgy meg éljük az életünk, együtt, vállvetve minden és mindenki ellen. aki őt bántja, azt agyonverem, és tudom, hogy fordítva is így lenne. nem tűrök semmilyen megjegyzést vele kapcsolatban, bár én is szoktam élcelődni, de csak neki, és hát nekem ér. :))

ma ez várt

a Szívek útjának végén... :$
nem lehet nem elolvadni tőle...

amúgy még délután, a sulija előtt taliztunk 10 percre, és azt mondta Kereskedő, hogy szégyelli magát, hogy bizonyos dolgokban ennyire töketlen, tapasztalatlan. de mondtam neki, hogy ezen ne pörögjön, meg ne szégyenkezzen, mert én a legjobb tudásom szerint segítek neki mindenben, meg ez nem gáz egyáltalán. és természetesen további türelmet ígértem neki. :-)
persze ez a kis Drága akkorra már elhelyezte nekem ezt a kis meglepit, csak mélyen hallgatott róla...
4 hónapja vagyunk együtt, és ez a 4. szál vörös rózsa amit kapok tőle. egyelőre nem is rossz, ugye? sok nőtársam csak sóvárog hasonlóért, még akár egy kapcsolatban is.

remélem, 1 év múlva is kapok még virágot... ;-)

azért nem minden

habos torta, meg arany, meg fénylik, meg ilyenek... 

Kereskedő néha hihetetlenül ki tud borítani, mert vagy túlidegeskedik dolgokat, vagy töketlenül intézkedik.

tele van közmű/bank tartozással, amiket régebben az exneje intézett, most meg a nyakába szakadt minden, és hát nem mindig áll a helyzet magaslatán. néha olyan baklövéseket tud elkövetni, hogy csak nézek. 

én persze igyekszem a legjobb tudásommal segíteni őt, csak néha engem is felcsesz, hogy ilyen szarokba belecsúszott, és nem mindig tudok higgadt maradni. 

mondjuk hozzá képest még mindig az vagyok, bár én magamról tudom, hogy ideges vagyok, de őt nem tudom überelni ebben. mondjuk nem is akarom. csak ha valamin el kezd pörögni, meg rágódni, az teljesen lefoglalja az agykapacitását, és másra nem tud koncentrálni. még egy pohár hideg vízre sem. 

muszáj lenyugtatnom ilyenkor, hogy nincs semmi baj, minden meg fog oldódni, ő csak foglalkozzon azzal, amivel kell neki. pl. tanuljon, mert bár mindig előadja, hogy ez megy, meg az megy a suliban, és csak erre, vagy arra kell tanulnia, én azért majd szeretném látni félévkor a bizijét, hogy nem hantázott-e nekem.

mert ugye mire ez a 2 év, ha csak kummantás.

de tudom, hogy nem kummantás, mert tudom, hogy fősulira akar menni, ahhoz kell az érettségi, csak néha azt érzem, hogy már az érettségin el fog vérezni, hát még egy BGF-en, vagy netán Corvinuson, ahova vágyik. pont tegnap mondtam neki, hogy ezekre a helyekre azért nem elég egy 2-es matek érettségi, meg ilyenek. meg kicsit több ismeret, tudás kell ahhoz, hogy ott helyt álljon, mint egy középiskolai képzésben. 

aztán persze lehet, hogy tényleg olyan agya van, hogy mindent felfog elsőre, nem tudom, bár nekem nem úgy tűnik, hogy olyan agya lenne. 

sokszor azt sem tudja felfogni, amit én mondok neki. 

ilyenkor persze fáradtságra hivatkozik, vagy arra, hogy feszült, de hát ezzel meg nem megyünk sokra.

jaj, rengeteg dolog van/lesz vele, rengeteg, elsősorban pénzügyi dolgát kell rendbe tenni, hogy ne szórja már ki azt a karcsú kis fizetését az ablakon. szóval oda kell rá figyelni.

és én nem akarom ezeket helyette intézni, én nem akarok exnej lenni, aki minden zsére rátette a kezét, aztán ő kezelte a kasszát.

férfiembernek meg kell tanulnia pénzt kezelni, számlákat befizetni, bankszámlát fenntartani, utalni, ilyesmi. olyan nincs, hogy valaki ezeket 37 évesen ne maga intézze. még ha párkapcsolatban él, akkor sem. 

én sem adnám ki a kezemből a saját dolgaimat soha. az én pénzügyeimet én kezelem és pont. az én hitelemet én fizetem, ne fizesse helyettem más, mert azt én vettem fel, az én céljaimra, mindennek meg volt az oka, és vállalom is érte a felelősséget, meg a szopást utána, amikor ki kell fizetni. így van ez a rezsivel is, az én lakásom, én rendezek mindent. és mindez párkapcsolattól, házasságtól független. én nem közösködök senkivel többet.

Kereskedő pénzét sem akarom elvenni, nem azért akarom, hogy az anyagi helyzete tisztázódjon, rendeződjön, hogy aztán én majd tőle elszipkázzak mindent, hanem azért, hogy ne legyen még egyszer olyan, hogy nincs pénze cigire, meg ilyenek, hó vége előtt 2 héttel.

és azért segítek neki, és terelgetem, hogy egy életre megtanulja, hogy ezeket hogyan kell intézni.

egy csomó dologban annyira járatlan, tájékozatlan, hogy néha csak nézek: ez az ember eddig búra alatt élt?

no, persze még mindig ott tartok, hogy ez legyen a legnagyobb problémám vele, meg a kapcsolatunkkal. :) most csak ez ilyen friss élmény, fél órája tettük le a telefont, és ezért fröccsent ki belőlem.

egyébként csak rózsaszín szirup minden. együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. imád, rajong értem, nagyon-nagyon szeret, és én is őt. nincs annál megnyugtatóbb dolog a számomra, mint az, hogy hazaérek, és otthon vár, és átölelhetem, megcsókolhatom. a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságom, és minden hülyeségben benne van, amiben én is. :)

Zsóéknál is remek buli volt szombaton. igaz, Kereskedő már csak pont a bepunnyadásra ért oda, de azért jó volt minden. uhhhh... mocskos DHB lett belőle, én nem is hittem el, hogy ez lesz. kb. percenként készült új trombita, amit nyilván meg kellett fújni. nem is kicsit. jesus... :O

aztán végül éjszaka hazataxiztunk Érdről, 6.500,- pénzért, ami nagyon megérte, kivételesen, mert inkább az ágyamban akartam ébredni vasárnap, mint Zsóék kényelmetlen kanapéján. :)

talán túl sokat

agyalok, gondolkodom mostanában... mondjuk a melóhelyen nincs rá idő. ott semmire nincs.
de útközben, vagy ha egyedül vagyok itthon. mondjuk ez utóbbi elég ritka alkalom.
pedig csak végre el kéne engednem magam igazán, és élveznem kellene azt, ami velem történik.
ami pedig 4 hónapja velem történik, az maga Kereskedő jelenléte az életemben.
mióta Ő velem van, teljes az életem. mindent megkapok, amit Nőként, emberként kaphatok. és ezek pénzben nem kifejezhető dolgok.
a teljesség igénye nélkül sorolnám: szerelem, szeretet, figyelem, türelem, odaadás, kedvesség, törődés, romantika, szenvedély, őszinteség, hűség stb.
annyira jól érezzük magunkat együtt, tegnap este pont az járt a fejemben, hogy úgy érzem, mintha már több éve együtt lennénk. és nem lehet megunni, betelni vele. Ővele sem, meg ezzel a teljes élettel sem. egyszerűen imádom az életem! még a melóm is könnyebben viselem, mióta ismerem...
imádok hazajönni hozzá, imádom, hogy Ő vár itthon, és mindig annyira örülök, ha meglátom!

végül nem faragtunk tököt. elbénáztuk. de majd jövőre! ;-)

Vérnénnye meg előbb jött, de még így is tökéletes volt a hétvégénk.

most Zsó 30. születésnapjára készülünk, ami szombaton lesz, és meg vagyunk hívva a házibuliba. B-)