szavam járása: geci... tudom, hogy nem nőies, meg ahogy Apukám mondaná: "egy bölcsész nem beszélhet így", ráadásul MIM sem szereti ha közönséges vagyok (mármint ha nem kettesben vagyunk), mindenesetre előszeretettel használom kötőszóként, vagy csak úgy a mondat végén... rémes...
ja, a legnagyobb kedvenc: "namaste geci" :D :D na, ettől sírok :) ezt nem használom, csak olvastam valahol... zseniális... :)
egyébként csodálatos napom van, mégpedig azért, mert már ketten is írtatok, hogy írjak, mert olvastok, és érdeklődtök "irántam", hogy mi van velem... vagy nem is tudom, hogy miért, de nyilván szeretitek olvasni az agymenéseimet, úgyhogy ez jó hír, itt legalább szükség van rám.
a munkahelyemen sajnos nincs. éppen ma kaptam kezembe a papírt, hogy október végéig még jöjjek dolgozni (persze, a szaros feladatokat még csináljam, meg vigyem a délutános műszakokat), aztán november közepéig fel vagyok mentve a munkavégzés alól és viszlát. csodálatos. nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezt a fost nem kell tovább passzírozni jobbról balra, aztán meg vissza, minden áldott kibaszott napon... de azért ennek az idén 30 éves, 2000 fős cégnek a szégyene, hogy 20 éves értékesítői, Call centeres, valamint 15 évnyi vezetői tapasztalattal házon belül sem tudtak sehova átpakolni, ha már ez a főosztályvezető nem bírja a pofámat. mondjuk én se az övét. :) még egy ilyen ordas vén kurvát az Isten nem látott... szánalmas.
mivel még nincs új melóm, pedig már június vége óta intenzíven keresek, picit aggódom, hiszen bár van tartalékom (kivételesen), nem akartam azt felélni, szóval jó lenne valami másik melóba átülni novembertől, ezen dolgozom most. szinte bármi jó lehet, akár átmenetileg is, maximum keresek tovább, de még eddig sehova nem kellettem. se vezetőnek, se CC-be, se máshova... azért persze kihúzom anyagilag február végéig (úgy számoltam), de nem cél addig munka nélkül lenni, mert azért az a lelkivilágom is lerombolná rendesen. egy idő után biztosan nem lenne természetes a mosolyom. ja, és nyomatom az angolt, ha már lesz rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. angol nyelvtudás nélkül bizony nem vagyok piacképes munkaerő. hiába a tapasztalat, hiába a tudás, hiába a tanulni akarás, ha nincs középfokú angolom, és nem tudom használni a nyelvet készség szinten (tehát tudni kell írni, olvasni, BESZÉLNI gond nélkül), akkor el is áshatom magam. ez a nagy felismerésem. najó, ezt tudtam előbb is, de talán most, 42 évesen végre lehet, hogy rendesen megtanulok angolul, és a nyugdíjig már valami zsíros melóm lesz. vagy eltakarodok külföldre és vissza se nézek. mit tudom én.... de már nekem nagyon ciki, hogy nem beszélek angolul. úgyhogy ezen változtatni kell...
November 5-től szabadon igazolható vagyok, ha bárki tud bármit, bárhol (Budapest közigazgatási határain belül), ahol H-P, 9-17 meg lehet keresni nettó 300-at, sikítson!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése