szerintem egyre unalmasabb

posztjaim lesznek a jövőben, mert csak rózsaszín szirupos történeteim vannak. :)

Mim és én csodálatos páros vagyunk. remekül működünk együtt. csodás napokat, éjszakákat, órákat, perceket töltünk együtt. hibátlan minden.

vasárnap este kiderült, hogy akkor is jó együtt, ha ő rossz passzban van. fáradt volt, nyűgös, kicsit zavart is, mert zúzós volt a szombat estéje, és utána az éjszakánk, szóval nem volt túl beszédes, sőt, fura volt, ilyennek még nem láttam. de nagyon jól tudtam kezelni, leginkább azzal, hogy nem basztattam, nem nyavalyogtam, hanem elfogadtam olyannak, amilyen. nagyon hálás volt érte. pár óra alatt rendbe jött, és utána már olyan volt, mint a jobb napokon.

nem okozott egyébként nehézséget számomra, hogy úgy bánjak vele ezekben a nehéz órákban, ahogy neki jó. nem erőltettem meg magam. láttam, észre vettem, hogy mire van szüksége, és azt nyújtottam neki.

nagyon hálás volt érte...

a múlt héten csináltam magamnak 2 álmatlan éjszakát, de csak a hormonok, meg az egóm dolgozott bennem, erre jöttem rá. azon kattogtam ugyanis 2 nap, 2 éjszaka, hogy miért nem megyünk kettesben ide-oda, miért nincsenek közös programjaink azon kívül, hogy vagy nála, vagy nálam vagyunk. csütörtökön mentem haza a munkából, és önállóan megvilágosodtam, és lerendeztem magamban, hogy ennek a nyavalygásnak, kattogásnak, problémázásnak nincs most itt a helye és ideje. mégpedig azért nem, mert megbeszéltük még januárban, hogy amíg nincs rendben a melója, amíg nem simulnak ki a dolgok, amíg nem lesz kisebb a terhelés, addig nem tud bevállalni ilyeneket, sőt, örül, ha csak kettesben vagyunk otthon, mert baromi jól érzi magát velem, és nagyon ki tud kapcsolódni, meg tud nyugodni a társaságomban, és jól esik neki nyúlni-málni egész hétvégén. van igénye programokra, koncertre, színházra, mozira, kiállításra, de még nem most. valamint az összeköltözést is ezért tologatjuk, mert nem akarja, hogy ilyen idegroncsként, nyűgösként legyen velem, hogy ne ezen múljon a kapcsolatunk. nem akarja elbaszni... konkrétan ezt mondta. szóval rájöttem, hogy kár is kattogni, hiszen mindent megbeszéltünk már az elején, és hiába nyígok, nem fog változni semmi, sőt, még el is marom magamtól, másrészt, ha szeretem, márpedig szeretem, akkor meg kell értenem ezeket az igényeket, és türelmesnek kell lennem.

végül is még csak 4 hónapja vagyunk együtt, nem is tudom mi a fenét türelmetlenkedek.

szóval ezt így önállóan, üvöltözés, duzzogás nélkül (na jó, abban a két napban kicsit éreztettem vele, hogy bajom van, de nem mondtam konkrétumot) lerendeztem és elengedtem, aztán elmeséltem neki. értette, de nem értette meg. és teljesen igaza volt.

nagyon hasznos, és üdítő számomra, hogy mindent meg lehet vele beszélni, hogy felnőtt módra gondolkodik, hogy egyenes, őszinte, nem játszmázik, és tőlem sem fogadja el.

sokat lelkizünk, mélyen beszélgetünk dolgokról.

sokszor meg úgy viselkedünk, mint a gyerekek. pénteken például én mentem át hozzá este, munka után. az éjszaka egyik programja az volt, hogy építsünk wc papírból minél magasabb tornyot. teljesen rákattantunk, de főleg én. annyit nevettünk, annyira jól szórakoztunk, mint soha mással. és ehhez elég volt 30 guriga wc papír, meg az ő társasága, ötletei, személyisége. na, meg az enyém. :) (egyébként 22-t tudtunk egymásra rakni úgy, hogy nem dőlt el :D)

vasárnap hajnalban vagy reggel (én már nem is tudom hány óra volt), másfél órás orális kényeztetésben részesítettem. ja, de, reggel volt, mert 6:15-kor kezdtem és 7:45-kor fejeztem be. azt mondta, 37 év alatt ez volt a legjobb szopása. pedig annyira kész volt, hogy nem is állt fel neki igazán, vagy nem folyamatosan, és végül el sem tudott menni, de az a másfél órás történet élete legjobbja volt. rettentő büszke voltam magamra persze. :) közben csinált videókat is rólam... uhhh... nagyon élveztem. :) aztán később, mikor kicsit pihentebb volt, 10 perc alatt a csúcsra juttattam a számmal, és természetesen azt is élvezte és értékelte. :)

a hétvégén itt voltak a szüleim, a Tesómnál szálltak meg, ahogy szoktak, vasárnap jó későn is értem át (pont délre a 9 helyett), mert hát Mim lefoglalt. be akartam nekik mutatni az én Drágámat, de végül mégse tettem, mert egyrészt a héten majdnem nullásra letolatta a haját, és hát most eléggé skinheadnek néz ki (amúgy az, de nem bánom, ha nem kopasz), másrészt elég fáradt volt, és számára is fontos az első benyomás. úgyhogy elnapoltuk ezt az eseményt, bár szerintem a szüleim már nagyon szeretnék látni, mert sokat beszélek róla, sőt, ódákat zengek. :) még a Tesómmal se találkozott, úgyhogy van baj. :)

jut eszembe, a másfél órás szopás után azt mondta, hogy bármit is mondott a közös programokról, nézzek ki valamit, és elvisz színházba. :) annyira édes volt, úgy nevettem. :) a legviccesebb az, hogy pont előtte mondta a Tesóm, hogy májusban a Nemzeti Színházban lesz Szentivánéji álom előadás, és ha akarunk menni Mimmel, akkor intéz rá jegyet. így le is csaptam a felajánlásra, mármint Mimére, és mondtam, hogy oké, május 18. szerda 19:00, Nemzeti Színház. :) és beleegyezett azonnal, szó nélkül. :)

hát így élünk mi, kettecskén... ugye, milyen unalmas már megint ezt olvasni? :P