túlvagyok

a találkozáson. az exemmel. istenem... ugyanabban a kabátban volt, amiben anno 8 éve megismertem. ugyanaz a pulcsi, meg nadrág, meg cipő, amit még én vettem neki 2-3 éve. szokásos, hetes borosta, nagyjából rövid haj. semmit, egy grammot nem változott. aranyosan vigyorgott rám. én meg adtam a laza, vagány, dögös csajt. illetve ez belülről fakad, nagyon nem kellett rájátszanom.
a villamoson meghívott egy vonaljegyre. mondtam, hogy lógok, úgyhogy ha jön bakter, lyukasszon. nem jött, de lyukasztott... ez egy gentleman. :)
beszámolt róla, hogy már vett plazmatévét (azon codozik, meg nézi a sorozatait), meg hogy most köt le valami pénzt. könnyű annak, aki otthon lakik az ősökkel, és se ruhára, se kajára, se nőre nem költ. szóval így könnyű halomba rakni a lét. ez mondjuk nem is baj, nem nyavalyog azért, hogy adjam meg, amivel még lógok neki. legalább emiatt nyugodtan alhatok, nem kopogtat be minden nap, hogy viríccsam a lóvét. :D
mikor elváltunk, megpusziltam az arcát, picit jó lett volna megölelni. azért, bármennyire is mondja, hogy piheni a kapcsolatunkat, azért biztosan magányos. ha nem is hiányzom neki, de azért még az is lehet, hogy igen. de hát tartja magát. mit tehet mást? mutatja kívülre, hogy kemény ember. és tulajdonképpen az is. második válásán van túl. rutinos benne. mondhatjuk ezt is.
kérdeztem tőle: hogy tetszik a hajam, meg én úgy általában. mondta, hogy a szokásos. meg hogy neki mindegy. hát, mondom, látod ez a baj. hogy nekem van igényem arra, meg lett volna a 7 együtt töltött év alatt is, hogy igenis mondd, ha valami nem áll jól, vagy mondd, hogy neked milyen haj tetszene. erre ő, hogy örüljek neki, hogy nem szólt bele, legalább önállóan csinálhattam. mondtam neki, ha egy kicsit is többet törődött volna velem, még mindig együtt lennénk. (igaz, a farka akkor se nőtt volna nagyobbra... na, mindegy...)
hát szóval így volt az esemény. mindegy. megvolt. ennyi. még a Földhivatalhoz kell elkocognom (valszeg az ügyvédem repítem majd oda) a papírokkal, és aztán vége a közös tulajdonlásnak. enyém a kecó, minden nyűgével és nyilaival együtt. (még 31 évig fizetem a törlesztőrészletet. hurrá.)
amúgy meg rengeteg kedves embertől kaptam ma üzenetet. rengetegen nem felejtettek el. és ez tök jó. :) az egyik volt opim üzenetén hatódtam meg a legjobban, iwiw üzenőfalra biggyesztette ki még tegnap este (de én ma olvastam), hogy szeretettel gondol rám... klassz. meg volt osztálytársak köszönöttek, meg volt kollégák. az előző trágya melómból felhívott Andi, Béta, meg Yo. kihangosították a telefont és ott énekeltek nekem hárman: "boooooldog, boooooldog, boooooooldog névnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod". éppen a villamoson voltam az exférjemmel, és csak vigyorogtam, meg könnyekig hatódtam, hogy milyen aranyosak. Andit megkörnyékezte Fotós, ettől kicsit ideges vagyok. szivem szerint azt mondanám Fotósnak, hogy hagyja békén a barátaimat, de nyilván nem tilthatom el őket egymástól. még az is lehet, hogy együtt fognak járni. egészségükre. cserébe leszögezem, hogy egyszer nem vagyok hajlandó résztvenni olyan buliban, eseményen, ahol ez a pöcsvirág is rontja a levegőt.
na, úgyhogy szép ez a nap. az estét meg majd megszépítem magamnak. hamár más nem segít ebben. hálistennek Joe mindig velem van. :)