"Borús békével virrad ránk a reggel;

A gyászoló nap fönt ki sem tekint.
Jertek tanács elé e gyászesettel:
Ítélünk, oldunk törvényünk szerint;
Mert könnyel jegyzi majd a krónika,
Hogy' élt s halt Romeo és Júlia."

nos, így megy ez. visszakaptam a kulcsomat. R-től. ma reggel ott volt a postaládában. hát ennyi. itt most vége. most tényleg vége. valahol megkönnyebbülés. valahol mélységes fájdalom. továbbra sem értem mi történt, miért kellett úgy lennie, ahogy lett. hogy nem is érdekel a válasz? azt azért nem mondanám... de ezért most nem fogom nyaggatni. majd néhány gondolatomat megírom neki mailben, aztán kezd vele azt amit akar. nyilván semmit. az se biztos, hogy elolvassa. vagy elolvassa és válasz nélkül törli. az sem lepne meg.
azért ez az ember, hosszú-hosszú ideig mégiscsak többet jelentett nekem az életemnél. még ha megalázott százszor. még ha meghülyített, majd eldobott ezerszer. akkor is. van, ami sohasem múlik el. max. valami elnyomja. most a düh, a megalázottság. de egyszer úgyis hiányozni kezd. és talán én is neki. de az egész kapcsolatunkat újra kell gondolni, át kell beszélni, újra kell értelmezni ahhoz, hogy. de ennek még nincs itt az ideje. most még a sértettség beszélne csak belőlem. meg a fájdalom, hogy miért kell ilyennek lenni??? miért kell így intézni a dolgokat, ahogyan ő??? ha eddig barátok voltunk, és hát elég sokminden belefért a barátságunkba, akkor miért pont most, ebben a helyzetben nem tudott őszinte és egyenes lenni? nem értem. de fáj. és bánt.

további információk az életemről: tegnap fél órát beszéltem telefonon Jokerrel. felhívott. hogy engem akar. teljesen megalázta magát előttem. igazából csak a szex érdekli, de velem. mert én olyan jó vagyok. és hogy utánam már ismerkedett lányokkal, kettővel már majdnem történt is valami, de én vagyok az etalon, senki nem ér a nyomomba, stb. stb. miután őszintén elmondta, hogy most jelenleg csak a feszültség levezetése érdekli (mármint a szex), akkor is csak azt tudtam neki mondani, hogy nem. nem, nem és nem. ennyi. értse meg, fogja fel, nem kell. egyszerűen képtelen vagyok megkívánni. most azért meg minek, hogy színleljek? illetve, hogy én szenvedjek??? na neeeeeem. azt már aztán tényleg nem.

Fotós feljött este, hogy beszélgetünk, de megy haza. aztán mégis ott aludt. mert nálam olyan jó lenni!! :) mert velem olyan jó lenni!! :) nem mondta, csak én teszem hozzá. nyilván, ha nem így lenne, nem maradt volna. :) este kapott egy fogkefét, rém romantikus volt, hogy a fogmosópohárba odabiggyesztette az enyém mellé... :) jó vele beszélgetni. szeretek vele lenni. na, azért a nyitott házasságon még gondolkodom. ;) túl önző vagyok, szeretek 100%-ban birtokolni mindent és mindenkit. úgyhogy elég rosszul viselném szerintem. bár... valamit valamiért??? nem tudom. áh, dehogynem tudom. felejtős nyilván. egy akarok lenni valakinek, és nekem is az az egy legyen valaki. és úgy szeressen, olyannak szeressen, amilyen vagyok. ahogy Ady is mondja:

"Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem."

nos, ilyen kapcsolatra vágyom, igen. ilyen "viszonyra". :)
ejnye, ma micsoda rémes-rímes kedvem van. már a villamoshoz menet Shakespearet idéztem Fotósnak. aki persze kikönyizte a blogom címét. nade, hogy ő olvassa, az pont nem zavar. najó, kicsit zavart, mikor idézni kezdett belőle, de már nem számít. feldolgoztam. mivel a barátságon, vagy a "szeretői viszonyon" kívül más úgysem lesz köztünk soha, ezért nem zavar. sőt. kíváncsi vagyok a véleményére. sőt. jó vele megbeszélni bizonyos dolgokat. sőt.
az a fura, hogy beállt a szentháromság után a sorba. ami eddig ugyebár Kéményseprő, 76-os, TG szentháromság volt. a 3 férfi, akivel leéltem volna az életem. (jó, mai eszemmel már nem biztos, hogy, de talán... mindegy...) szóval beszállt negyedikként. bizony-bizony. értékes ember. minden szempontból. nem gondoltam, hogy mostanában rábukkanok fenti úriemberek követőjére. pláne nem ilyen fiatal kiadásban. :) és tessék.
fura, bár nem vagyok szerelmes, mert azt azért nem érzem, de kurvasokat gondolok rá. egy csomó szituban eszembejut, hogy na, erre mit mondana, vagy hogy ez a poén tetszene-e neki, vagy hogy milyen jó lenne, ha itt lenne, ha hozzábújhatnék, ha röhöghetnénk, ha megsimogathatnám a cuki pofiját. :) és megint olyan ember, akit bátran bemutatnék bármelyik barátomnak (ami ritka!!!), mert tudom, hogy megállja a helyét az intelligenciájával, a humorával, a kedvességével, a lelkével. és pedig nem is járunk mindenben egy rugóra. még így is. szóval nem vagyok szerelmes, ámbátor minden percet élvezet vele tölteni, és már mindig nagyon várom, hogy találkozzunk, vagy legalább beszéljünk msn-en. tegnap is úgy elrepült a nap, hogy vele csacsogtam. :)
azon gondolkodtam, hogy még tart a Disznó éve, ami a Sárkányoknak ugyebár egy jó év. és hogy eddig igazából geciszar volt nekem a Disznó éve, kezdődött az R-rel való "szakítással" (fura, a tényleges "szakítással" is ér véget), aztán a blogos-melóhelyes-zaklatós-feljelentős sztori, meg az apám betegsége, meg a hülye pasik garmadával, aztán most itt a végére ez a Disznó éve mégis beleerősített, mert a munkahelyem szuper, Vikivel és Gyuszóval (no meg Nórival) a kapcsolatom szorosabb, mint valaha reméltem, remélhettem, januárban megismerkedtem értékes emberekkel (pl. Joker), akik bár nekem nem jöttek be, mégis, jó volt velük beszélgetni. és hát megismertem Fotóst (utánaolvastam a blogomban, anno egyszer tettem róla említést, 2006. szeptember 7-én, amikor először beszéltünk, de végül nem találkoztunk... jobb is, azóta is a rabja lennék...), aki egyelőre feltette a koronát a Disznó évére, mármint a pozitív részére. és még előttem áll a hétvége, amikor GS-sel fogok találkozni, akit talán pont az az ember, akit keresek, aki olyannak és úgy szerethet, amilyen vagyok.
no, majd meglátjuk. semmit nem kiabálok el. de az előjelek bíztatóak. :)
azon gondolkodtam, hogy mivel este fél11 körül még rácsörögtem R-re, hogy hol van már a kulcsom, szájkaratézni akartam (ahogy Fotós fogalmazott), de persze nem vette fel, nyilván utána kocogott el hozzám, mert megunta, hogy hívogatom. még az is lehet, hogy feljött a lakásajtóig, de aztán hallotta, hogy nem vagyok egyedül és ezért nem a kezembe adta a kulcsot, hanem bedobta a postaládába. bár így is volt megbeszélve, de lehet, hogy azért mégis a kezembe akarta adni. de hát nem akart zavarni... :) eheh. :)

wháááá... most pedig tipli dolgozni. (boccser Főnök, de muszáj volt mindezt kiírni magamból...)