idegzsába

napom van. grrrrrr!!!!!!
ahhoz képest, hogy tegnap este 9-kor már ágyban voltam, reggel mégis szörnyen nehezen keltem fel. nem tudom utolérni magam pihenésben, alvásban. és nem is tudom, hogy mikor lesz rá lehetőségem. no, ez nem feltétlenül panaszkodás, de annyira nem is dicsekszem vele. kezdek széthullani atomjaimra.
aztán itt a melóban sem működött minden úgy, ahogy kellett volna. ezen annyira felhúztam magam, hogy az nem igaz... ki kellett mennem rágyújtani, mert azt hittem, szétrobbanok. aztán a Tesómmal is üvöltöttem egy sort. jól rábasztam a telefont. hálás gyerek vagyok... nagyon. :(
TZ nem jelentkezett tegnap óta. én nyilván nem írok neki. (bár szivem szerint annyit megírnék, hogy: "jaj, ilyen szar lekoptató dumát se láttam még..." de ezt azért mégsem, hiszen mi van, ha tényleg nem lekoptatás... akkor meg bukta...) valószínűleg azért is vagyok idegroncs, mert pont miatta, a tegnapra tervezett randink miatt, múlt hét csütörtök óta, vagyis egy hete nem önsegélyeztem magam. erre ugyebár a tegnapi randi elmaradt, én meg itt állok, illetve ülök, orgazmus nélkül. és nekem 1 hét kihagyás az ugyebár botrányosan soknak számít. én azt nem bírom. BT persze megint "zaklat", tegnap óta, hogy mikor találkozunk már megint, de hozzá nincs kedvem. nem mondom, hogy bárki máshoz igen, mert az sem igaz, de hozzá most pont nincs.
tolom az arcomba a karamellás milkát. az jót tesz. illetve nem, de egy kicsit talán. haza akarok menni. most. el innen. :(