egyébként az egyik férfi olvasómnak, aki szerint, ha eddig nem indult el bennem semmi Misi iránt, akkor kár erőltetni. és tényleg. hogy újfent a kalsszikust idézzem: "minek erőltetni ami nem méééééén??!!" szóval tök igaz. az úgysem lesz az igazi. erőltetve "beleszeretni" valakibe, csak azért, hogy legyen valakim, hogy felejtsek valakit... nos az semmi jóra nem vezet. be kell látnom.
és ezen a helyzeten keresztül értem meg TG álláspontját is velem kapcsolatban. hogy hiába minden, ha "a párhuzamosaink nem metszették egymást...". igen. ezt a szitut ennél jobban nem is lehetne megfogalmazni. ezt a szitut, meg a többit. a többi pasival való kapcsolatom, akik egyszerűen nem mozgattak meg. sem az első percben, se a százezredikben.
úgyhogy várok türelmesen, hogy jöjjön az Igazi. akivel végre kölcsönösen megmozgatjuk egymást és a párhuzamosaink találkoznak. már az első percben. nem kell rá várni. nem kell erőltetni, nem kell kényszeresen programozni az agyam, hogy igen, ő kell nekem, holott kurvára tudom, hogy nem kell. mert azt a szív meg a lélek egyből érzi, tudja.
egyébként utoljára GS-sel kapcsolatban éreztem ilyesmit. hogy 2 mondattal földhözvágott és a szolgájává tett. pedig még nem is találkoztunk. de érezni benne az elsöprő személyiséget...
érezni benne azt, ami nekem kell. hogy nem szürke, hogy nem stílustalan, hogy egyéniség. és ez nagyon fontos.
ma végre lustiztam kicsit. 11-ig heverésztem az ágyban, olvasgattam, bambultam. aztán felkeltem. csináltam kaját, de nem esik jól. valahogy nem bírok enni. próbáltam tévét nézni, de ebben az irdatlan szélviharban képtelenség. inkább hallgatom a Petőfit. mert az jó nekem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése