nem lett persze semmi. itt puffogtam, amikor trú hívott, hogy nincs-e kedvem velük összefutni a Stexben kajálni. meg dumálni. meg hát nagyon kíváncsiskodva kérdezte, hogy mi volt, érdekelte a sztori, azt is elmesélhetném. már ha a pasija előtt merem. hogy merem-e? naná. :)
úgyhogy lekocogtam a Stexbe aranyosan. persze ők is nekem adtak igazat (jah, időközben még részleteztem a sztorit, érdemes újraolvasni, ha valaki már vasárnap délután 7-ig pollozta volna a blogomat, akkor most olvassa újra az előző postot, mert kiegészítettem néhány gondolattal), amiből azért csak az jött le, hogy nem én vagyok a hülye egészen.
hacsaknem azért, hogy ilyenbe belemegyek... szóval már három korombeli ember mondta azt, hogy igazam van, ami azért megnyugtat.
csak azt sajnálom, hogy nono is korombeli, mégsem volt annyi "esze", hogy nem kezdi el mesélgetni hogy hányszor és hogy és még mit mondott róla, illetve nem tagadja le, hogy Fotóssal sms-ezik.
jajnekem, ez az egész már egy tiniszappanopera, de tényleg. nem is érdemel annyi szót az egész, amennyit fecsérlek rá. de hát azért van ez a kibaszott blog, hogy kifröcsögjem magam benne. hogy kiírjam magamból, ami bánt. mert ez egy személyes napló. az én érzéseimet, gondolataimat foglalja betűkbe és mondatokba. és ennyi. tulajdonképpen senkinek semmi köze hozzá. nem érdekel, hogy aki olvas, az mit gondol. ha senki nem olvasná, az se érdekelne. maximum a törzsközönség lenne szegényebb a soraim nélkül. mármint ha ismeretlen helyre költöznék újra. ennyi.
persze, ülünk a Stexben trúékkal, és Fotós telefonál. nem vettem fel. egyrészt, társaságban voltam és hát akkor ugye bunkóság. főleg, ha kurvára nem fontos az, aki hív. másrészt mi a faszt beszéljek vele??? nyilván olvasta a blogot és amiatt hívott. hogy akkor ezt most így hogy. de leszögeztem, hogy nem akarok erről beszélni vele. és kész. analfabéta netán? aztán átvillant az agyamon, hogy egyből hívja nonot, hogy "júúúúj, Marion nem veszi fel a telefont... meg hogy te, hogy ez miket írt???" áhhhh... nem hiányzik ez nekem. dehogy hiányzik. itt a vége, fuss el véle. ez a hármas ennyit ért meg. mondhatni, tiszavirág életű volt. egyszeri és megismételhetetlen. és ezt a legkomolyabban mondom.
nyilván eszembejutott, hogy Fotós majd taxiba vágja magát és itt fog várni a kapuban mire hazajövök, hogy ezt beszéljük meg. trú mondta is egyből, hogy tuti felengedném. na, azért azt megintcsak nem. szóval azért mindennek van határa. én nem nézem a sajnálkozó, lekicsinylő arcát senkinek. meg nem hallgatom, hogy "de ne már, ez tök nem így volt, meg izé..." nincs nekem erre szükségem. és pont. továbbra is azt mondom, nem vagyok én a számára veszteség, hogy egyáltalán megpróbálja helyrehozni a dolgot. úgyhogy nyilván nem fog többet keresni.
ja, és ők még kitalálták, hogy költözzünk össze. hárman. mondjuk nálam. hát a faszt. én meg egy hét múlva a Lipóton kötök ki. na, azt már nem. végre felépítem az önbizalmam, felhozom egészséges szintre, végre tudatosul bennem, hogy van egóm, erre két nap alatt egy 22 éves suhanc lerombolja??? mindent??? hát jól van ez így???? hát kurvára nincs jól.
van nekem éppen elég bajom magammal, ez aztán már kurvára nem hiányzott. egy ilyen telibebaszottan (legalább az lett volna...) megalázó helyzet. köszönöm, én ezt nem kérem.
és persze megint Viki voodoozása jött be, mert azt "kívánta", hogy legyen szar társaságom, meg szar hétvégém. köszi Mutter!!! minek nekem ellenség, ha ilyen barátnőm van... :)
VIKI!!! SZRTLK!!!!!!!!!!!!! a hétvégén Marion napok lesznek!!!! és a legjobb társaságra vágyom a Világon. Rád és Gyuszira, meg persze Pannira!!!! SZRTLK TITEKET!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése