egyedül az éjjel. R volt nálam. este 8 körül érkezett. főztem neki vacsit. aztán megnéztük a CR-t. szokásos program. beszélgettünk. éjfél körül bevonszoltam a hálóba, mert olyan fáradt volt, hogy már a kanapén elaludt. mondjuk én is az voltam.
semmi szex nem történt, csak összebújás. ámbátor én a szexre soha nem vagyok fáradt. emiatt este is tudtam volna pörögni, de láttam, hogy esélytelen minden próbálkozás, mert R hulla. sebaj. együttaludni is jó volt. éjjel megébredtem, ott szuszogott mellettem... hirtelen nem tudtam, hogy ki az. és hogy kerül oda. de aztán megéreztem azt az utánozhatatlan R illatot, és tudtam, hogy a szívcsücsök fekszik mellettem. ki más? :)
felhívott tegnap a hétfői randifiú, Misi. hogy mikor láthat. meg hogy köszöni a szép estét, meg úgy általában, érdeklődött a hogylétem felől stb. kedves. roppant kedves. talán már túlságosan is.
ah. nehéz ez az egész. az a baj, hogy már megint ott tartok, hogy nem akarom lekötni magam. hanem csak, ahogy R-val is beszéltük, valami olyan kapcsolat, amiben nincs rinyálás, hogy ki, kivel, mikor és hol, de együttvagyunk, és biztosítjuk egymásnak a szeretetet, a kötődést, a törődést, ami kell, viszont ha megkívánok valakit, vagy alkalom adódik, akkor ágybabújok vele. és nincs harag. mindez persze kölcsönösen. tehát mindkét félnek lehetőség lenne rá.
az az igazság, hogy az én mentalitásomhoz ez közelebb áll, mint a valakivel ásó-kapa-nagyharang és utána rá se nézhetek senki másra. mindig is benne volt a véremben. most miért múlna el? persze, hiányzik egy olyan ember, akihez oda lehet bújni esténként, akit haza lehet várni. de attól függetlenül, hogy ilyen ember van mellettem, még lehessen lehetőségem arra, hogy csináljak ezt-azt.
lehet, hogy ez már csak pár évig elégítene ki, lehet, hogy örök életemre... nem tudom. mondjuk, amilyen féltékeny dög tudok lenni... hát nem tudom, hogy viselném, ha ebben a nyitott kapcsolatban a másik fél is kefélgetne ezzel-azzal... persze ha ez a lehetőség nekem is fennáll, akkor egészen máshogy kezelném a dolgot.
és annyira durva, hogy ebben R lenne az ideális társ. annyira jól tudnánk ezt kivitelezni együtt. mert neki is ilyen kapcsolat kell. mert ettől még szerethetjük egymást, sőt. lehet, hogy pont ettől szeretnénk egymást nagyon, mert meglenne mindkettőnk szabadsága valamilyen szinten. de az érzelmi kötődés meg igazából létezne.
najó, ezek elég filozofikus gondolatok így korán, szerda reggel... inkább dolgoznom kéne, úgy érzem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése