sikerült faszságot

csinálnom tegnap.
az úgy volt, hogy puffogtam napközben, de aztán már este annyira nem érdekelt az egész "Repülős-ügy"... igazi idegzsábaként össze-vissza zabáltam mindent, ahhoz képest, hogy csak gyümölcsöt ehettem volna... majd bealudtam a kanapén.
este fél 8 körül hívott Repülős, hogy mi a helyzet. érezte a hangomon már napközben, meg este is, hogy valami nem oké, rá is kérdezett, némi aggodalmat éreztem a hangjában (lehet, hogy belemagyarázom, de valami olyasmit, hogy "ugye nem vele van a baj, és ugye nem akarom lepattintani???"), aztán ezt elhessegettem. mondta, hogy a szerdai estéje máshogy alakul, mint tervezte, és ha van kedvem, akkor lemehetnénk Quimbyre a ZP-be. meghökkentem. hirtelen nem tudtam örülni a lehetőségnek. aztán persze mondtam, hogy "nanáhogy van kedvem!!!"... ezzel kicsit mintha megnyugtattam volna, hogy nincs semmi baj. majd letettük a telefont azzal, hogy ma hív.
ezután egy órával sikerült elkövetnem a faszságot. elküldtem neki egy sms-t: "Hiányzol..." tartalommal... nem jött rá válasz. igazából nem is gondoltam, hogy válaszolni fog. akkor este tényleg nem is foglalkoztam vele. nem tudom mi jött rám, valami érzés, valami hangulat... egyszerűen tudatnom kellett vele, hogy hiányzik... jó, hát amikor sokáig nem válaszolt, akkor már megbántam ezerszer, hogy elküldtem, de hát nem az első eset ez a világtörténelemben... :) pláne nem az én történetemben... :)
később megérkezett 76-os. tök váratlanul. már ment a meccs, éppen azon gondolkodtam, hogy szünetben takarodok aludni, amikor becsöngetett. ajvé. megetettem jól, meg megölelgettem. nagyon jólesett, hogy ott van. mondtam is neki:
"olyan jó, hogy jöttél..." erre ő: "olyan jó, hogy jöhetek..." ... hát így vagyunk mi... borsó, meg a héja... nem volt semmi ciccergés, meg ilyesmi, csak egyszerűen összebújva néztük a meccset. már amikor éppen nem őrjöngött, hogy gólt lőtt a csapata. :)
11 után feküdtem le aludni, 6-kor arra ébredtem, hogy szakad az eső. munkába jövet sikerült szarrá áznom. varázslat. most meg éhes vagyok... és persze nincs kedvem dolgozni... :) mily' meglepő... ;)
kíváncsian várom, hogy mi lesz este. hogy mikor hív, hogy mivel hív, milyen lesz. mit mond majd az sms-re. szerintem megkérem, hogy ne beszéljünk róla. tekintsük úgy, mintha el se küldtem volna... vagy nem tudom... amúgy meg azt sem tudom, hogyan beszéljek vele a nyavalyáimról, hogy uncsi, hogy kevés... meg mikor... milyen pillanatot kapjak el, mit mondjak, hogy vezessem fel... áhhh...
édes Cukorborsó egyébként... ez nem kérdés... nem tudom... NEM TUDOM!!!!!!!!!!!!!!! wháááááááááááááááááá... megőrülök...
hozzáteszem, az is lehet, hogy esze ágában sincs velem hosszú távon tervezni... meg hogy képtelen érzelmekre... akkor amúgy is el van döntve az egész. :( nade, talán ne így álljunk hozzá...
most pedig lehet elsőzni és anyázni. :D