szerda, június 25, 2008

kibaszott nehéz

ám türelmesnek lenni. és nem nyüszögni. és nem berágni.
egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy nem találkozhatnánk mégis ma. kibökte, hogy muszáj az anyjához átmennie. erre én visszaírtam: "én vagyok a hülye, hogy egyáltalán megkérdeztem..." erre ő: "nem vagy hülye, csak nekem ma nem alkalmas."
ilyen kimért még sosem volt. se puszi, se pá. szerintem felhúzhattam egy kicsit. most persze fortyogok. hogy minek kellett ez az egész. magamat is felidegesítettem, meg őt is.
nyilván egy ilyen szaron nem fogok kiborulni, meg véget vetni az egésznek, remélhetőleg holnapra már ő is elfelejti, vagy legalább szombatra, ámbátor ilyen faszságokkal verem a szöget a kapcsolatunk koporsójába aranyosan.
mert nem bírok magammal. de csak egy percre ha láthattam volna... nekem már az is elég... na, mindegy.
NE NYAVALYOGJ MÁR MARION!!!!!!!!! AZ ISTENEDET TENEKED!!!!!!!!!! HÁT HOGY A PICSÁBA NEM TUDSZ NORMÁLISAN, FELNŐTT MÓDJÁRA VISELKEDNI???? MI A FASZNAK KELL ÁLLANDÓAN NYÜSZÖGNI, MEG PICSOGNI???? CSODÁLKOZOL, HOGY NORMÁLIS FÉRFI NEM MARAD MEG MELLETTED????
SZÁNALMAS VAGY!!!!!!!!! ÉRTED????? SZÁNALMAS!!!!!!!! HAGYD MÁR A FRANCBA, NE ZAKLASD, NE HÍVD, NE ÍRJ NEKI!!! MEGBESZÉLTÉTEK, HOGY SZOMBAT, AKKOR TARTSD AHHOZ MAGAD. BÍRJAD KI!!!!  ÚGYIS FOG KERESNI ADDIG. Ő SEM BÍRJA MÁSKÉNT....
legalábbis reménykedjünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése