visszavettem az arcomból. tegnap már egész nap nem kontaktáltunk.
ma reggel éppen meeting közben hívott. szerintem megérezte, hogy min agyaltam hajnalban az ágyban. azon, hogy ha hív, akkor elfoglaltságra hivatkozva leteszem azzal, hogy majd én később visszahívom. és nem hívom vissza. egyáltalán.
no, mindegy, hívott reggel. kinyomtam. egyáltalán nem akartam visszahívni. aztán másfél óra múlva mégis. hideg voltam és kimért.
csak azért keresett, hogy jó reggelt kívánjon, meg ilyesmi. tulajdonképpen kedveskedni akart. beszélt a munkahelyi gondjairól, és kérdezte, hogy mi van a csütörtökkel, elengedtek-e szabira. mondtam, hogy még folyamatban van, nem kaptam rá választ. erre ő, hogy majd még este hív, hogy mi a helyzet. mondtam rendben.
hát, kb. ilyen hangnemben folyt az egész. még nem döntöttem el, hogy megmondjam-e neki a csütörtököt, vagy sem. mondjuk, tudnék mit csinálni azzal a szabadnapommal. vele is szívesen tölteném. de nem a 4 fal között. pláne nem az ágyban. azért mindennek van határa.
eldöntöttem, hogy egy hétvégére lecibálom valahogy Agárdra. és ha ott is tovább uncsipókoskodik, akkor gerely... ezt az esélyt még megkapja. meg addig még beszélek vele erről. hogy ez így kevés nekem.
látom a szomorú jövőt, hogy ha ez az elején nem változik, akkor ugyanaz a langyos pisi lesz, mint a házasságom.
persze, biztos nekem vannak extra igényeim. nyilván. de a langyos pisinél egyedül is jobb. akkor legalább van esélyem arra, hogy valaki elvarázsoljon. így viszont nincs.
ha meg nem tervez velem hosszútávra, mert tényleg menne külföldre, vagy akármi, akkor sürgősen felejtsük el egymást. szerintem.
édipók, kibaszottul sajnálnám, de nem kötöm fel magam mégegyszer ugyanarra a selyemsálra. nemnem. semmiképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése